SZENT MÁRTON ALAKJA SZÉLFORGÓKON

A Szent Márton közép-európai tiszteletére irányuló kutatás jelentősen fellendült az utóbbi tíz évben, kiállítás és konferencia egyaránt foglalkozott a témával.¹ Az ikonográfiai kutatások számba vettek számos műfajt az oltároktól a körmeneti zászlókig. Egy eddig kevéssé vizsgált műfaj az egyházi és világi épületek tornyát díszítő szélforgó. Szent Márton püspöknek a szombathelyi várostorony XIX. századi tervrajzain látható, szélforgó funkciót betöltő alakja pásztorbottal nem egyedi, de viszonylag ritka ikonográfia toronykereszten.²

A templomok, óratornyok, városházák, kastélyok tornyán elhelyezett kereszteket leggyakrabban szélforgó egészíti ki. Anyaguk valamilyen fém, gyakran réz vagy bronz. Az időjárási viszontagságokban megrozsdásodott szélforgó 50-100 évente megújításra, restaurálásra szorul. Ritkán maradtak fenn több száz vagy ezer éves toronykeresztek, ezekkel leginkább múzeumokban találkozhatunk.³ A múzeumi leltárakban a szélforgó nem mindig válik el egyértelműen a cégértől.

 

KUTATÁSTÖRTÉNET

A szombathelyi várostorony történetével korábban Benczik Gyula, újabban Zsámbéky Monika foglalkozott. A szélforgó ikonográfiájának fontosságára legutóbb Tóth Ferenc mutatott rá Szent Márton kultuszának a szombathelyi várospolitikában betöltött szerepe kapcsán.⁴

Magyarországon a legáltalánosabban elterjedt szélforgó zászló formájú, vagy kakast ábrázol, átfogó kutatásuk azonban nem történt meg. B. Nagy Margit foglalkozott az erdélyi XVII–XVIII. századi udvarházak szélvitorláival a források tükrében.⁵

A szélforgók gyűjtésével, feldolgozásával és bemutatásával kevés kutató és múzeum foglalkozik,⁶ annál inkább kedvelik a műfajt a magángyűjtők. Franciaországban például a Suhard házaspár saját, mintegy ötszáz szélkakast számláló gyűjteményéből időszaki kiállításokat szervez múzeumokban.⁷

 

SZÉLFORGÓK IKONOGRÁFIÁJA

Ha középkori szélforgóból nem maradt is fenn sok, kéziratok rajzai, miniatúra-ábrázolásai alapján tanulmányozhatók (^{1. kép}),⁸ és viszonylag nagy szakirodalom foglalkozik velük a XIX. század közepétől.⁹ A szélforgók használatát szigorúan szabályozták a XVI. századig; csak a nemességnek volt joga házán ilyet elhelyezni. A legelterjedtebb forma magánházakon a lándzsazászlócska vagy zászló, egyházi épületeken megengedettek voltak összetettebb formák is: szentek, angyalok, madarak és állatok alakja.

 

1. kép: Hendrick Claes: Toronykereszt kakassal.
Szélforgó vázlatrajza, Paris, Bibliothèque Nationale,
Ms. Néerlandais 58. f. 14

 

A XIV. századtól napjainkig terjedő anyagok ábrázolásuk szerint három fő témakörbe sorolhatók: 1. szimbólumok, 2. munka, 3. humor. Ikonográfiájukat tekintve a szélforgók leggyakrabban kakast ábrázolnak, ami a prédikátor szimbóluma. A középkori emlékek közül a legkorábbi fennmaradt a bresciai Santi Faustino e Giovita templom harangtornyán a IX. századból származó réz szélkakas.¹⁰ Az építtető Ramperto püspök megrendelésére készült; az eredetileg aranyozott és ezüstözött réz figurát 1891-ben helyezték múzeumba. Egy XV. századi francia, domborított rézből készült szélkakast őriz például a Metropolitan Museum of Art (2. kép).¹¹ A prágai Szent Péter-templom tornya kovácsoltvas keresztjének tetején ugyancsak kakas látható (3. kép).

 

2. kép: Francia mester: Szélkakas, XV. század. Metropolitan Museum of Art, Inv. no. 16.32.50a, b	3. kép: Toronykereszt kakassal a Szent Péter-templomról, XVI. század vége. Prága, Főváros Múzeum

 

Ritkábban találkozunk csillaggal vagy az építés évszámát mutató zászlóval. Az építés évszámát mutató zászló látható például a tours-i középkori Szent Márton székesegyház óratornyán (tour de l’horloge). Ha a toronykeresztnek figurális díszítése van, az mindig valamilyen módon kapcsolatban áll a helység védőszentjével, az uralkodócsaláddal vagy az építtető családdal, intézménnyel, az ott űzött fő foglalkozással. Ez lehet például az építtető címere, a templom vagy a város védőszentjének alakja. Szélforgó-restaurálásról szóló forrás maradt fenn a XV. századból Amiens-ből¹²: 1449-ben a németalföldi Simon Marmion (1425 körül – 1489) táblakép-festő és miniátor a szénatároló tornyának kovácsoltvas szélforgójára a város címerét festette. A következő évben a magisztrátus Marmiont a vásártéren kőből és fából épült pellengér tetején lévő szélforgó festésével és aranyozásával bízta meg. Az építtető Schönberg család címere jelenik meg a seiffeni Bergkirche tornyának csúcsán. Az osztrák császári kétfejű sas látható többek között a bécsi Stephansdom-on vagy a badenwürttembergi Amtzell zarándoktemplomán (Wallfahrtskirche Pfärrich).

 

4. kép: Harsonázó angyal. Szélforgó.
a) Kulturhistorischen Museums Franziskanerkloster;
b) 2015. Zittau, Johanneum. Fénykép: Tüskés Anna, 2016

 

Aranyozott rézből készült harsonázó angyal alak díszíti például a zittaui Johanneum harangtornyát (4. kép).¹³ Egyes vélemények szerint ugyancsak szélforgóként szolgált a XV. századi lyoni szobrász, Jean Barber által készített, a lude-i kastély szélforgó angyalaként az 1867-es párizsi világkiállításon bemutatott tárgy, ami ma a Frich Collection darabja.¹⁴ Villard de Honnecourt vázlatkönyvének 22 folio verso oldalán azonban ábrázolja és magyarázza egy „forgó angyal” szerkezetét, aminek mozgását óramű szabályozta.¹⁵ A lakosság fő foglalkozására utal a tonhal alakú szélforgó a bretagne-i île de Groix Saint Tudy templomának tornyán. Ex-votóként is értelmezhető egy hajó alakú szélkakas a perpignan-i kereskedelmi tőzsde tetején.¹⁶

 

5. kép: Koponya. Szélforgó. Kutna Hora, temetőkápolna.
Fénykép: Tüskés Anna, 2016

 

Az épület funkciójára is utalhat a szélforgó. Jó példa erre a Kutna Hora-i temetőkápolna toronydísze: koponya alatt két keresztbe tett csont (5. kép). Ritkán jelenik meg a toronykereszten valamilyen bibliai jelenet. A Kánaán földjén, az Eskol völgyében szedett óriási szőlőfürtöt cipelő két alakot¹⁷ ábrázolja egy szélforgó Le Bois-Plage-en-Ré (île de Ré, Charente-Maritime) egyik háztetőjén.

 

VÉDŐSZENTEK SZÉLFORGÓN

Viszonylag ritkán látni szent alakját templom, óratorony, városháza tornyának tetején. A brüsszeli városháza tornyán 1454-ben elhelyezett, gonoszt legyőző Szent Mihály arkangyalt a város egyházi vezetői választották a város lelkiségének védőszentjéül (6. kép). Az alsó-sziléziai Domaszków falu XVI. század második felében emelt Szent Miklós-temploma (Kościół św. Mikołaja) tornyának szélforgóját Szent Miklós püspöksüveges és pásztorbotos alakja díszíti (7. kép).

 

6. kép: Szent Mihály arkangyal. Szélforgó, 1454, Brüsszel, városháza	7. kép: Szent Miklós. Szélforgó, Domaszkow, Kościół św. Mikołaja. Fénykép: Tüskés Anna, 2016

 

A szombathelyi várostorony XIX. századi tervrajzain ábrázolt, a sisakgömbön pásztorbottal álló Szent Márton püspök alakjának egyelőre egy párhuzamát találtam. Az utrechti Szent Márton-székesegyház 1382-ben készült toronykeresztjén Szent Márton és a koldus jelenete látható (8–9. kép). Márton lovon ül és hátrafordulva nyújtja köpenyét a ló faránál álló koldusnak. Az utrechti dómtorony a legmagasabb templomtorony Németalföldön, 112 méter magas. A gótikus torony a város szimbóluma. A torony a Szent Márton-székesegyház tornya volt, 1321–1382 között épült Johannes Hainaut tervei alapján.¹⁸ Pénzhiány miatt a székesegyházat nem fejezték be. 1674-ben beomlott a hajó, és azóta a torony magában áll.

 

8. kép: Szent Márton és a koldus. Toronykereszt, 1382, Utrecht, dóm. Fénykép: Marburger Bildindex	9. kép: Szent Márton és a koldus. Toronykereszt, 1382, Utrecht, dóm. Részlet. Fénykép: Marburger Bildindex

 

Összegezve megállapítható, hogy védőszentek alakját viszonylag ritkán ábrázolták torony szélforgóján. Szent Márton a szombathelyi várostorony tervrajzain látható püspöksüveges és pásztorbotos álló alakjának jó párhuzama a domaszkówi templom Szent Miklós szélforgója. Szent Mártont a koldussal ábrázolták az utrechti dóm tornyának csúcsán, ami mára múzeumba került. Mindhárom épület esetében a védőszent alakját választotta a megrendelő a szélforgó díszéül.

   

JEGYZETEK

1	Szent Márton kultuszának közép-európai emlékei: Szombathelyi Képtár, 2008. november 6 – 2009. február 22. A kiállítást rend., a katalógust szerk. és a fejezetek bev. szövegét írta Zsámbéky Monika. Szombathelyi Képtár, Szombathely, 2008.; A Szent Márton-kutatás legújabb eredményei: konferencia. Szerk. Zsámbéky Monika. Szombathelyi Képtár, Szombathely, 2009.
2	BENCZIK Gyula: A szombathelyi várostorony. Lapok Szombathely történetéből. Panniculus Sec. C. No. 55. 42. szám 1996. 4. old.; ZSÁMBÉKY Monika: III. 34. Várostorony terv, 19. sz. eleje. In: Szent Márton kultuszának közép-európai emlékei, 2008, 54. old.; ZSÁMBÉKY Monika: III. 35. Szent Mártont ábrázoló szélforgó a barokk várostornyon. A várostorony sisakjának tervrajza, 1812. In: Szent Márton kultuszának közép-európai emlékei, 2008, 55. old.
3	Pl.: André DESVALLÉES: Chroniques. Arts et traditions populaires 17e Année, No. 1/2 (Janvier–Juin 1969), 136 (135–147). Artisanat: 68.57.1: girouette-enseigne de maréchal ferrant.
4	TÓTH Ferenc: A szombathelyi várospolitika és a Szent Márton-kultusz. Vasi Szemle, 2014/1. sz. 9–23. old.
5	B. NAGY Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest, 1970, 42. old.
6	Pl.: Musée municipal de Laval; Musée des Arts décoratifs, Paris.
7	Collection Marcel Suhard, Issoudun.
8	Vázlatrajz pl.: François-Pierre GOY: Une source inattendue pour l’œuvre d’un des Racquet. (Le manuscrit de Hendrick Claes. Paris, Bibliothèque Nationale, Ms. Néerlandais 58.) Revue de Musicologie T. 80, No. 1 (1994), 105 (97–113) (f.14 : flèche de clocher avec girouette).
9	QUIÉRIÈRE, Eustache DE LA: Essai sur les girouettes, épis, cretes et autres décorations des anciens combles et pignons. Derache, Paris, 1846; J. P. EMSLIE: Weathercocks. Folklore Vol. 12, No. 1 (Mar., 1901), 99–100; SHAFFNER, Mary H.: Vanes and Weathercocks. Bulletin of the Pennsylvania Museum Vol. 5, No. 17 (Jan., 1907), 12–16; VAN COURT, Robert H.: New Type of the Weathervane. The American Magazine of Art Vol. 7, No. 12 (Oct., 1916), 489–493; SPENCER, Corinne W.: Bibliography on Weather Vanes. Gépirat. New York, Avery Library of Columbia University, 1938.
10	NOVATI, Francesco: „Li dis du Koc” di Jean de Condé ed il gallo del campanile nella poesia medioevale. Officine del l’Istituto italiano d’arti grafiche, Bergamo 1905, 39–46. old.
11	J. Pierpont Morgan ajándéka 1916-ban. Inv. no. 16.32.50a, b.
12	HÉNAULT, Maurice: Les Marmion (Jehan, Simon, Mille et Colinet) peintres amiénois du XVe siècle. Revue Archéologique Quatrième Série, T. 9 (janvier–juin 1907), 134–135. (119–140.) old.
13	További példák harsonázó angyal alakos szélforgóra: a stuppach-i (Bad Mergentheim) Mária megkoronázása plébániatemplom tornyán és a schwarzrheindorfi Sankt Maria und Clemens templom 1752-ből származó toronykeresztjén.
14	A vita összefoglalása: BIEBEL, Franklin M.: The „Angelot” of Jean Barbet. The Art Bulletin Vol. 32, No. 4 (Dec., 1950), 336–344. old.
15	QUICHERAT, Jules: Notice sur l’album de Villard de Honnecourt, architecte du XIIIe siècle. Revue Archéologique 6e Année, No. 1 (1849), 76–77. (65–80.) old.
16	LAVEDRINE, Dominique-Marie: Les „ex-voto” marins du Roussillon. Revue d’histoire moderne et contemporaine T. 23e, No. 3, Recherches d’histoire régionale (Jul. – Sep., 1976) 410. (408–417.) old.
17	„Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a gránátalmákból és a figékből is szakasztának.” (Mózes negyedik könyve / Számok könyve 13,24)
18	Marburger Bildindex: Objekt 21004405: Schnell und Steiner, Foto: Lechtape, Andreas; Aufnahme-Nr. sskkf12639_15; Bilddatei sskkf12639_15; (color); Aufn.-Datum: 2006. DE KAM, René – KIPP, Frans: Utrecht, Der Domturm. Schnell & Steiner, Regensburg, 2007.