TORJAY VALTER: DR. SZABADFI JÓZSEF 56-OS TEVÉKENYSÉGE

A gyermek éles eszére hamar felfigyeltek, így elvégezhette a Premontrei Gimnáziumot, ahol 1928-ban érettségizett. Valószínűleg már ekkor foglalkoztatta a képzőművészet, talán Vass Béla, a gimnázium kiváló rajztanára is biztatta, de minderről sajnos nincs adatunk.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1935-ben, belgyógyászat-ideg gyógyászat szakon. Nem tudjuk, az ideggyógyászatot művelte-e aztán. A következő évben lett az orvosi kamara tagja. Rövid ideig a szombathelyi kórházban dolgozott, emellett magánrendelést nyitott. A kórházban ismerte meg Dr. Stranz Gyula belgyógyászt, aki élete végéig példaképe maradt. 1938-ban azonban már mint MÁV-orvos tevékenykedett.

A második világháborúban Erdélybe került. Itt, Székelyudvarhelyen kötött házasságot a hozzá kiutazó Kiss Franciskával. Szabadfi őt mint táncosnőt ismerte meg, s hamarosan összekötötték életüket.²

Mivel kijelentette, hogy a németek elvesztették a háborút, zászlósból azonnal közlegénnyé fokozták le. Jászón és Ausztrián keresztül Bajorországba került hadifogságba, ahonnan 1946-ban jött haza. Továbbra is a MÁV-nál maradt, és magánrendelést is nyitott. Alighanem a háború előtt megkezdhette műgyűjtői tevékenységét, amely saját művészi ambíciókkal is párosult. Barátai közé tartozott a vasi művészeti élet számos alakja.

Származása elvileg fényes karriert hozhatott volna számára a „munkás-paraszt” államban, Szabadfi azonban egészen más gondolkozású ember lévén ennek pontosan ellentétévé, a rendszer áldozatává vált.

1956 forradalmának idején a köztiszteletben álló orvos három napig a munkástanács elnökeként tevékenykedett.³ Ekkor már főorvoshelyettesi státuszban volt tanácsosi címmel. Egy-két megbízhatatlan embert eltávolított ugyan a tanácsból, de szigorúan megakadályozta a kegyetlenségeket, visszaéléseket.⁴ Tagja volt az október 29-én alakult koalíciós Vas megyei Nemzeti Bizottságnak is.⁵ Ezért november elején azonnal letartóztatták, súlyosan bántalmazták, sem ülni, sem feküdni nem tudott napokig, saját bevallása szerint. Összesen négyszer volt börtönben.⁶ A testileg-lelkileg megnyomorított embert természetesen állásától is megfosztották, pedig először a vizsgálat semmiféle kifogást nem talált tevékenységében.⁷ Nyilván példát akartak statuálni sorsával, és felsőbb parancsra kínozták évekig. 1958-ban szabadult, de még sokáig rendőri felügyelet alatt állt. Nyomorgásán az segített, hogy először a Juhász Gyula utcában körorvosi munkát végezhetett, majd 1964-től a Rendelőintézetben, mint felülvizsgáló orvost alkalmazták. Házassága soha nem volt harmonikus. Felesége dühkitörései máig tartó nyomot hagytak több képkereten... A doktor 1968- ban, válása után, a Kálvária (akkor Zsirai Lajos) utcai, közös lakásból egy Margaréta utcai, állandó lakásra nem alkalmas épületbe költözött albérletbe. A fűtést egy vaskályha „biztosította”, reggelente a lavórban megfagyott a víz. Később a Rendelőintézet felülvizsgáló főorvosa lett, ez valamennyire normalizálta helyzetét.

Ekkoriban találkozott a már özvegy Kokoly Józsefné Tömösközy Elvirával, aki veszprémi, középosztálybeli család leányaként ment férjhez Szombathelyre. Felületesen korábban is ismerték egymást, hiszen az 50-es évek elején Szabadfi doktor is vizsgálta a menthetetlenül beteg férjet. A két magányos ember hamar megszerette egymást, 1973-ban házasságot kötve az Óperint utca 16-os számú házban telepedtek le. Szabadfi József ekkor nyugdíjba vonult, magánrendelését már korábban megszüntette.⁸

MUNKÁLKODÁSA A MŰVÉSZET TERÜLETÉN

Amint láttuk, Szabadfi doktor a szegénységből küzdötte fel magát, s tehetségének érvényesülését erősen hátráltatta őszinte, megalkuvásokat nem tűrő személyisége. Mindez művészettel kapcsolatos munkásságát is befolyásolta, ami igen sokrétű volt: műgyűjtés, festés, karikatúrarajzolás, élete végén pedig egyre inkább fafaragás.

Feltehető, hogy alig végezhetett rendszeres tanulmányokat művészi téren, tehát autodidaktának tekinthető. Rendkívüli tehetsége azonban sok nehézségen átlendítette, amibe mások belebuktak volna.

Alighanem innen-onnan ellesve a dolgokat, s orvosi tanulmányainak anatómiai képzettségét kihasználva rajzolt. Miként fordult ér dek lődése a művészet felé, egyelőre szintén nem tisztázott. Véleményem szerint ösztönös érdeklődése már korán rajzolgatásra ösztönözte, majd végzett orvosként lehetősége nyílt szerényebb gyűjtési tevékenységre is. Így kapcsolatba került bizonyos, főleg környékbeli alkotókkal, akikkel jó viszonyt alakított ki. Ajánlások alapján pl. tudható, hogy Jaksa Istvántól több művet kezelésekért kapott, többek közt a művész feleségének gyógyításáért. Artner Ferenc, a szintén autodidakta, briliáns technikájú grafikus és festő több, nagyméretű ceruzarajzon is megörökítette a fiatal orvos markáns vonásait. A jó ismerősök sorát gyarapította Radnóti Kovács Árpád is, akinek számos, igen kvalitásos munkája került Szabadfihoz az évek során. Neki köszönhető első feleségének szép, nagyméretű portréja is, mely a gyűjtemény többségével együtt – Szabadfi doktor második feleségének, Elvira asszonynak köszönhetően – a vasvári Békeházba került.

Mindamellett, hogy Szabadfi József a vele közeli rokonságban álló Simon Józseftől Biczó Ilonáig főleg az 1945 előtt már alkotó vasi gárda művészetének széles keresztmetszetét birtokolta, a megyén kívüli művészektől is szerzett alkotásokat. Színes levelezőlap bizonyítja jó kapcsolatát Soproni Horváth Jánossal, aki élete vége felé tudósítja a művészt meglehetősen lehangolt állapotáról. A hangnem bensőséges és baráti. Érdekes, hogy viszont művet a soproni művésztől a gyűjteményben nem találtunk.⁹

Összességében mindenképpen megállapítható, hogy Szabadfi többségében megelégedett a megyei alkotókkal, sőt mintha kifejezetten favorizálta volna őket. Nyilván sokkal több pesti stb. művész munkájához is juthatott volna, ha igazán erre lett volna igénye.

Tehát jelentős műgyűjtemény tulajdonosává vált életének nehézségei ellenére. Az azonban kérdéses, hogy 1956 utáni, hányattatott éveiben vajon nem kellett-e megválnia olyan értékektől, amiknek a megléte egészen más színben tüntetné fel műgyűjtői törekvéseit, mint azt ma, a meglévő darabok alapján elképzeljük? Ez már örök rejtély marad.¹⁰

Festőként Szabadfi József érdekes amatőr benyomását kelti. Egyes munkái nehézkesek, kirajzoltak, s némileg esetlenek is, de nem minden esetben van ez így. Egy napsugaras, könnyed kertrészlete, vagy a Gyöngyös partját ábrázoló olajképe finom koloristának mutatják. Akvarellekkel is gyakran próbálkozott, fő területe azonban mindig az olaj maradt. Kedves művésze és példaképe Paál László volt, akinek hatása lépten-nyomon érezhető. Szinyeit is szerette, bár szarkasztikus humora egy esetben őt sem kímélte, amikor a híres „Pacsirta” átköltésében a női akt helyére egy tehenet festett... Egy esetben viszont ugyanennek a képnek egy részletét rendkívül finom átéléssel másolta le.

Igazi, önálló művészi vénája elsősorban a karikatúrában nyilvánult meg. Figuráinak szinte mindegyike valami torz elkeseredést vonszol magával, s ez főleg a késői rajzokon válik szembeszökővé. 1956 utáni keserű sorsa erősen megterhelte az idegrendszerét, fizikumában is kárt tett. Nem csoda, hogy mindezek világlátását még inkább elsötétítették.

Rendszeresen tanulmányozhatta a műfaj nagyjait. Ez sejthető abból is, hogy számos olyan régi kiadvány maradt fenn hagyatékában, amely a XIX. század második felének és a XX. század elejének kiváló karikaturistáit reprezentálja. Így pl. a Fliegende Blätter kivágott rajzai és évfolyamai, de a XIX. század közepéről való ritka, francia ponyvák néhány mutatványa is.¹¹ Ezek a kézzel színezett, korai képregények ma már nagy értéket képviselnek. Nincs kétségem felőle, hogy jól ismerte Daumier, Gavarni, vagy Wilhelm Busch művészetét is. Utóbbi különösen közel áll világlátásához.

Rajzai keményen odavetettek, erőteljesen karikírozottak, a mozgást erővel ragadja meg, minden komikus lehetőséget kihasznál, nem kegyelmez a női szépségnek sem. Szabadfi világában a nagyság álarca mögött is mindig ott nyüszít a létbe vetett individuum megélhetéséért, elismertségért, jó életért. Erősen karikírozta pl. Apámat, 56-os társát, akit – állítólag „legfelső parancsra” – azért száműztek hónapokra Torony faluba körorvosnak, mivel nem vizsgált meg soron kívül egy „jelentős elvtársat”. (Elment értem autóval, hogy hazavigyen a Hámán iskolából, amelynél előtte való napon ütöttek el egy gyereket.)¹² A rajzon apám erősen eltorzított, de jól felismerhető, fehér köpenyes alakja áll, s a kanyargós út egy távoli torony felé vezet, hiszen Torjay doktort „Torony iránt” küldték el a szombathelyi kórházból. A szokásos görbe tükör ellenére megcsillan azonban a rajzon az együttérzés és humánum, ami alapvető tulajdonsága volt Szabadfinak. Képzelhetjük, ha számára ellenszenves személy volt a téma! Rajzai egyébként professzionális szintűek, s bármelyik hetilapban megjelenhettek – volna. Közbevetem, hogy minderre nem nagyon törekedett. Néhány kisebb, helyi kiállításon részt vett, közismert volt, és nem kizárólag orvosi körökben, nagyszerű rajzkészsége, de kerülte a nyilvánosságot, nem tartotta művésznek magát.

Témavilága eléggé jól körvonalazható: az orvosélet, a vadászat, a „mai” fiatalok és általában az emberi gyengeségek. Néha az állatok ábrázolásában is felsejlenek emberi jellemek. Rajzainak nagy részét színezéssel is ellátta, néhányat megismételt, vagy vázlatokat készített a végleges változat előtt.

Több rajzán konkrét személyek szerepelnek, Elvira asszony egyet-kettőt meg is nevezett, de sajnos vészesen fogy azoknak a száma, akik ezekre az orvosokra, vadászokra, papokra stb. ráismernének.

Az orvos–beteg és orvos–orvos viszonyok jellegzetes szituációit kissé kesernyés, de jóízű humorral és éleslátással ábrázolta. Az egymásra srófoló orvoskollégák, a jellegzetes betegtípusok számos mulatságos szituáció forrásai. A hírneves Utolsó magánbeteg című rajz, amelyet gyakran emlegetnek, viszonylag korai lehetett. A bibliai utolsó vacsora vicces parafrázisa, ahol Pető Ernő szerepel Krisztusként, körülvéve a kor neves szombathelyi orvosaival, egy girhes, pőrére vetkőztetett beteggel, egyben az államosítás idejének szorongató légkörét idézi. Ekkor Szabadfi még talán utópiákat ápolt a bolsevik rendszerrel kapcsolatosan, amelynek hamarosan áldozatává vált, mint annyian, akik reménykedtek.¹³

Idős korában többször is megrajzolta Szent-Györgyi Albertet, aki – eléggé szerencsétlenül és elbizakodottan – kijelentette, hogy „...a rák megoldása roppant egyszerű, csak tehetség kell hozzá...” Elég felejthetetlen az idős, már kissé szenilis professzor fehér köpenyben, bárgyú mosollyal, miközben széles hallgatóság issza minden szavát. A médiasztár- orvosok és művészek jelenségére Szabadfi már a 60-as, 70-es években érzékenyen reagált. A rajz egyik változatán Szent-Györgyi már egy valódi rákon taposva hinti a „bölcs” szavakat... Nem kerülhette el a sorsát az egykor népszerű és ennek megfelelően felületes rádió-orvos, Buga doktor sem.

Természetesen a vadászat is bőven kínálta a vicces helyzeteket. Szabadfi a vadászoknak ahhoz a típusához tartozott, akit a természet és a nyugalom sokkal jobban érdekelt a zsákmánynál. Nincs is tele otthona vadásztrófeákkal. Feleségével a szabad levegőn kóborolni, kedves kutyájuk, Princ társaságában – ez volt az, amire a sokat szenvedett, idős ember vágyott.

Az állatok iránti empátiáját számos fennmaradt karikatúra bizonyítja. A rajzokon gyakran felcserélődnek a szerepek, és az állatok vadásznak emberekre, sőt akár el is ejtik őket. Máskor a nyúlcsalád ember módra sétál az erdő szélén. Az ügyetlenkedő és ezzel súlyos balesetet okozó vadászokat sem kímélte szatirikus tolla. Nyilván voltak ilyen irányú tapasztalatai.

A mindennapi élet szituációiban a szerelem az egyik gyakori téma. Persze ez is igencsak „földi” megközelítésben. A legkorábbi, általam ismert darab a szerelem fejlődését mutatja be az ókortól fogva. Míves és finom kidolgozása azt sejteti, hogy a nyilvánosságnak szánta. A későbbi Hódítási kísérlet korkülönbséggel és Hódítási kísérlet korkülönbség nélkül remek rajzpárosa mellett gunyoros, ámbár minden humora mellett valóban szomorú és drámai rajz az Itt már csak illúzió a szerelem. A nagyobb hatás kedvéért fürdőruhában ábrázolt, elhízott hölgy és pocakos úr kettőse messze felülemelkedik az átlagos karikatúra színvonalán. Ezek azok a művek, amelyek Szabadfi mély humánumát, érzékenységét, tehetségét és végtelen benső szomorúságát leghűbben tükrözik. Ilyesmiket sosem láthattunk a Ludas Matyi favorizált karikaturistáitól. Jómagam már évekkel ezelőtt kiállításon szerettem volna bemutatni ezeket az alkotásokat, mindössze Elvira asszony kérése gátolt meg ebben, aki úgy érezte, hogy férje nem örülne a nyilvánosságnak.

Szintén egy különleges darab a fellelt, alighanem többségükben kései, a 70-es évekből származó rajzok közül: A csodagyerek jövőjéről dönt a családi tanács című opus. Itt az orvos-művész szintén érzékeny témához nyúlt. Az egyenlőséget hirdető szocializmus álszentsége lepleződik le a lapon. A népes család a szakállas-szemüveges öregapával az élen – nem éppen kimondott bolsevista karakter. A mester alighanem az akkor is létező, ügyeskedő „nagycsaládokat” vette célba. Tehát a család „vezetősége” magához rendeli az ifjú párt. A fiatal szülők hippi ruhája, toprongyossága jól jellemzi azokat, akik lázadást mímeltek, miközben befolyásos családjuk nagyon hatékonyan segítette őket előre a „lenézett” hivatalos világban. Hány ilyent láttam a szocializmus idején – és ma is. A csecsemőben semmi szeretni való nincs, torz, ellenszenves arcvonásai előre sejtetik a jövő törtető, újgazdag ragadozóját, aki nem valós értékeinek köszönheti kiválasztott helyzetét. Ismét egy rajz, ami aligha lenne népszerű napjaink vezető köreiben sem.

Akárcsak kortársa, a méltatlanul annyit gúnyolt és bírált író, Fekete Gyula, Szabadfi is már a 70-es években pontosan látta a magyarságnak a kádárizmus rothasztó, egoizmusra nevelő (s ebben a nyugati liberalizmushoz hasonló) ideológiája hatására kibontakozó hanyatlását. A családi élet, a polgári értékek eróziója, ami összefüggött a szexuális „forradalom” hamis ideáljával, a modern fogamzásgátlók megjelenésével és a rengeteg abortusszal, a magyarság vészes fogyásában plasztikusan jelentkezett. Az abortuszbizottság ajtaja előtt várakozó, gondterhelt és kiélt arcú nők közé a jogaikat követelő csecsemőkkel beállító gólya figurája valójában tragikomikus. A szöveg: Hallgassanak meg minket is, szeretnénk megszületni.

Szabadfi József karikatúra-művészete a mostaninál alaposabb méltatást és kutatást érdemel, amit a jövőben feltétlenül el kell végezni. A régió valaha volt legkiválóbb ilyen irányultságú alkotója lehetett; eddig elém került alkotásai egyértelműen ezt támasztják alá.

Faragói tevékenysége elég későn bontakozott ki. Ez elmélyült munkát és sok időt kívánt, amit főleg a nyugdíjas évek és 1973-tól második felesége, Elvira asszony tudott biztosítani számára. Daumier-hez hasonlóan az ő plasztikái is karikaturisztikus jellegűek. Talán egy ügyesebb kezű betege, vagy ismerőse készítette el számára azt a faragókészletet, melyet ma én őrzök. A kezdetleges eszközök azonban a fa legkülönbözőbb irányú megmunkálására alkalmasak. Lehet, hogy ezek az alkotások szakmai szempontból korántsem kifogástalanok, de kifejezőerejük, ami részben a torzításokból, túlzásokból is adódik, a naiv művészet értékeihez hasonló. Don Quijote és Rosinante kettőse, részegek, ősember, megfáradt, öreg parasztasszony, indián és néger arcok, sőt egy-két akt is reprezentálják ilyen irányú törekvéseit.

Érdemes-e Dr. Szabadfi József elfeledett alakjával foglalkoznunk? Kétségkívül. Életében alighanem becsületessége mellett szerénysége is erősen gátolta értékeinek elismerését. Azonban ma már a kutatás kezdetleges állapota ellenére tisztán rajzolódik ki előttünk egy sokoldalú, értékes, a Vas megyei szellemi és társadalmi életben kiemelkedő szerepet játszó egyéniség, akivel a jövő vizsgálódásainak immár számolnia kell.

JEGYZETEK

1	Dr. Szabadfi József életrajzi adatait illetően lásd: A vasvári Békeház Képzőművészeti Gyűjteménye. Vasvár, Kiállítási katalógus. Vasvár, 2011. (Írták: Tóth Csaba, Torjay Valter.) Az ott szereplő adatok részben Szabadfi saját önéletrajzából származnak, mely akkor még az özvegy, ma már a Berzsenyi Dániel Könyvtár tulajdonába került, a Savariensia helytörténeti és helyismereti gyűjtemény részeként, leltári szám nélkül. Másrészt az özvegy közlései jelentettek felbecsülhetetlen segítséget, néhány okmánnyal kiegészítve.
2	Szabadfi feleségének egykori foglalkozásáról is Tömösközy Elvira adott felvilágosítást. Írásos adatok mindeddig nem kerültek elő.
3	Forradalom és megtorlás Szombathelyen: 1956 – 1960 (Emlékkönyv I., Szombathely 1956), Vas Megyei Honismereti Egyesület, Szombathely, 1996., 11. old., 114. old., illetve 119. old. Szabadfi intézkedéseiről.
4	Tömösközy Elvira közlése.
5	Forradalom és megtorlás Szombathelyen... i. m. 27. old.
6	Uo. 11. old.
7	Uo.
8	Tömösközy Elvira közlése.
9	A képeslap tulajdonomban.
10	Sajnos semmiféle konkrét bizonyítékunk nincs erről, Tömösközy Elvira sem utalt rá, ettől függetlenül a kérdés további vizsgálatot érdemel.
11	Ezek ma tulajdonomban vannak.
12	Édesapám, Dr. Torjay Valter közlése, aki szerint akkori asszisztensnője, mint besúgó, rá terhelő jelentést tett a párt vezetőségénél. A rajz Tömösközy Elvirától hozzánk került, ma Édesapám tulajdonában.
13	A rajz említve: Képző- és iparművészek Vas megyében 2. Szerk. Farkas János. Szépítő Egyesület, Szombathely, 1995. 68. old. A rajz reprodukcióját valaha láttam, emlékezetem szerint kiállításon is. Tulajdonosa számomra ismeretlen.