HIÁNYZÓ LÁNCSZEMEK

I. VERSEK NYOMÁBAN

Weöres Sándor azt követően kezdett levelezni Sárközi Györggyel, hogy a nála másfél évtizeddel idősebb költő átvette a Válasz szerkesztését. Folyóiratában kéttucatnyi verse jelent meg. Ekkor már rendszeresen szerepelt a Nyugatban, de sohasem akart magának kizárólagos fórumot. Az úgynevezett harmadik nemzedék többször próbálkozott önálló lap megteremtésével. Terveik sorra kudarcot vallottak. Ellentmondásos helyzet alakult ki, mivel valamennyien érezték, hogy a Nyugat irodalmi rangja vitathatatlan. Ott mindenképpen meg kellett vetni lábukat. Emellett sorra keresték, és egyéniségükhöz illően meg is találták a publikálás más lehetőségeit. Babits folyóiratán kívül többek között a Magyar Minerva, a Vár, a Szép Szó, a Protestáns Szemle, a Tükör, az Argonauták, a Termés, a Sorsunk hasábjain olvashatjuk írásaikat. Ezeknek java nem nemzedéki alapon szerveződött. Mint ahogy a Napkelet és a Válasz sem. Weöres leveleiben az említett orgánumok rendszeresen szóba kerültek. Nem ritkán bíráló hangnemben. Barátait újra és újra tájékoztatta az induló szerveződésekről. A fiatalok írásaira, köteteire több szerkesztőség figyelmét is felhívta. Sárközi Györgynek saját versein kívül Képes Géza, Takáts Gyula és Tatay Sándor termését ajánlotta. Valamennyien helyet kaptak a lapban.

A Válasz szerkesztője több Weöres-verset is kirostált. Egy részüket nyilván azért, mert szerepeltek másutt. Némelyikkel szemben minőségi vagy egyéb kifogással élhetett. Mivel Sárközi válaszlevelei nem jelentek meg (talán elpusztultak, lappanganak, vagy a hagyaték feldolgozandó anyagában vannak), egyértelmű válasszal nem szolgálhatunk. Az tény, hogy a felajánlott Holdkóros biciklista, az Altwien ábránd, a Mocsári dal, a Kutya, a Krisztus szemü asszonyok, az Öregek, a Hajnal, az Árokparti kő és Az írástudó intelme nem kapott helyet folyóiratában.¹

Bizonytalan az is, hogy a huszadik századról szóló ódáját miért utasította el. Weöresnek ez a verse több korabeli művének motívumával és formai megoldásával mutat rokonságot. Avantgárd ihletésű emelkedett sorait groteszk elemek ellenpontozzák. 1935 tavaszán az alábbi sorokkal ajánlotta a szerkesztő figyelmébe: „Szeretném, ha először »A huszadik századhoz« címü jelenhetne meg; talán sikerülne vele a mai elkámpicsorodott irodalmi levegőbe némi bizakodást permetezni, ha csak egy kevéskét is.”² Az elutasítás után a szerző sem ragaszkodott a vers kiadásához. Későbbi köteteiből is hiányzik. Levelezésének jegyzetében lappangó műként említették.³ Javításokat is tartalmazó kéziratát a közelmúltban találtam meg. A szöveget betűhíven, az áthúzások, átírások jelölésével közlöm.⁴

 

A huszadik századhoz

 

1. Méltó jelzőkkel hogy diszítselek,

huszadik század,

te száztorku, százkaru isten?

Porban fetreng előtted a lélek

s rettegve imád.

Fölemelt fejjel hadd köszöntselek,

mert én szeretlek,

te felséges pokol!

sohase kivánnám helyetted

a mennyek unalmát.

 

                                                                                               4. Idők könyöke! [A szakasz függőlegesen áthúzva. – LP]

ékkövek próbája!

hideghomloku bölcs öregisten!

virágtépő vad gyerekisten!

huszadik század!

Évezredek óborát

ecetté savanyítod

s a jövendő mustját

facsarod a barna nyomorból.

 

2. Téged tömjénez

a motorok kipuffogója.

Feléd ragyog

a homoksárga villany.

Rólad dalol

a havai-gitár.

Neked áldozzák

az idegek táncát,

az éhség dühét

s a rémületet, hogy meghal a szépség.

                                                                                               [Áthúzva: De a száj néma marad.

                                                                                               Csak én dicsérlek. – LP] Magasztalnak a dolgok, a tettek.

De a száj nem magasztal.

De a száj nem magasztal.

Csak én dicsérlek.

 

3. A torlódás százada vagy te.

Minden, ami jó

és minden, ami rossz,

mi valaha volt már

és mennyi a jóból

és mennyi a rosszból,

mi sose volt még!

A torlódás százada vagy te.

Húrjainkon szined előtt

évezredek összes gyönyörüsége

zengi a hattyudalát

csillagok hangján,

mit csak a választottak értenek.

S a dzsessz-dobokon

s az új szivekben,

esetlenül, mint a madárdal,

butuska, szűz szépség tipeg

és átkot mond rá az irástudó.

 

5. Keresztbe-tett karral állok én

és meg se látom

az éhenhaltat,

maga-gyilkosát

s a fegyver által elesettet,

csak téged látlak,

öldöklő pillanat:

huszadik század!

s a szent madarat,

aki tüzedben vén testtel elég

s aki hamvadból új testtel kikel.

                                                  (1935. jan.)

 

*

Weöres Sándor egy másik verset is írt századához, illetve a tegező megszólítást komolyan véve: önmagához. Nem akart más időben élni. Tudta, hogy nem lehet sorsot cserélni. (Ezt a játékot meghagyta magának verseiben, drámáiban, a Psychében.)

Eddig kiadatlan írása a szövegkörnyezet tanúsága szerint néhány évvel későbbi. 1938 tavaszán kaphatott végső formát. Illúziótlan számvetése egyszerre rokonítja a Kakukkal, Az elnyomóhoz és Az elnyomotthoz című iker-szonettjével, továbbá a De profundisszal.

 

XX. század(május 23.)⁵

 

Pajtás, légy boldog, hogy ma élsz

s légy bátor és halálra-szánt.

Az ember-út kanyarba fut

és szédítő a forduló.

 

Ma minden eszme ócskaság

s a zászló csak posztódarab.

A lélek ime bőrtelen,

mutatja vedlett csontjait.

 

Az ős erőszak most is él,

de a dicsővé-burkoló

hazugság már csak megszokás,

ürügy, mit pondró sem hisz el.

 

Mi a „ne lopj”? mi a „ne ölj”?

pár szó, mit ember álmodott,

pár képtelen szó (hisz ölés

következménye étked is).

 

Ma más törvény él: Istené,

az ősi, gyilkos és igaz,

amelyet senki meg nem ért,

de őt-szolgálni kénytelen.

 

Őszinte, szent, igaz kor ez,

termékeny kínok százada.

Ég fattya, ember, most tanuld

tükrödben látni tenmagad!

 

Az ember-út kanyarba fut

és nyaktörő a forduló.

Pajtás, légy boldog, hogy ma élsz:

nézd, mennyi új táj, új veszély!

*

A vers értelmezését segíti az az eszmefuttatás, amelyet másnap jegyzett fel vázlatfüzetébe:

 

Zárójelben (máj. 24.)

(Akkora változást éltünk át, amekkora az őskor óta, a tűz és a szerszám használhatóságának fölismerése óta nem volt. A technika alig száz év alatt teljesen átalakította a földfelület külső képét, az emberiség lehetőségeit, életrendjét, gondolkozását. Ezt meggondolva csodálkozni kell, hogy az általános fölfordulás és ijedtség csak ekkora és nem nagyobb. Sok szenvedés, őrület, pusztulás az ára annak, hogy el tudjunk helyezkedni az új mederben. Ma sokkal kevesebb munkaerővel sokkal nagyobb a termelési és földolgozási lehetőség, mint azelőtt: világos, hogy ez hatalmas és tartós megrázkódtatást okoz; de éppoly világos, hogy [Áthúzva: végeredményben semmi rossz sem származhatik belőle. – LP] a lehetőségek gyarapodásából végeredményében semmi rossz sem származhatik.)

*

Weöres egész sor elődjét, pályatársát, költőbarátját köszöntötte verssel. Az epigrammától az episztoláig, a játékos születésnapi köszöntőtől az emelkedett búcsúztatóig sokféle műfaj és hangulat található közöttük, illetve bennük. Többségük megjelent az Egybegyűjtött írásokban.⁶ Illyés Gyulához címzett költői levele azonban hiányzik köteteiből. Nem csodálkozhatunk azon, hogy csupán posztumusz műként látott napvilágot.⁷ A verset – céljától függetlenül – bárki félreérthette, bántó szándékú kötekedésként olvashatta volna. Weöresre gyakran volt jellemző az irónia. Nem csupán önmagán, hanem az arra kiválasztottakon is tudott élcelődni. Az esztétikai ítéletekről, irodalmi csoportosulásokról, véleményekről többször írt csípős megjegyzéseket. A „Harmadik nemzedék” kéziratának több változata és a lírai vitairat végső formája is éles hangú mondatokat tartalmaz.

Illyést nem akarta támadni. Azt azonban kétségtelenül szerette volna kifejezni, hogy miben tér el felfogása a költészetről és a társadalmi kérdések versbeli kifejezéséről. A Giulio, Julius, Jules nevekre játszó gunyoros episztolát csak a címzett beleegyezésével közölte volna. A vers közvetítésére Sárközi Györgyöt kérte fel. A Választól éppen megváló szerkesztő azonban józanabb, előrelátóbb volt nála. Határozottan óvta a megjelenéstől.⁸ A helyzet érdekessége, hogy a vers kézirata nála maradt. Weöres nem kérte, illetve nem kapta vissza. Ezt többek között egy Várkonyi Nándorral folytatott későbbi beszélgetését rögzítő cédulája igazolja.⁹

Sárközi György Weöresnek küldött autográf üzenetét betűhíven közlöm:

 

„X/25

Kedves Barátom,

Köszönöm a verseket, a szép epigrammákat átadtam Féjának, aki most már egyedül szerkeszti a Kelet Népét.¹⁰ Én magam egyszerü munkatárs vagyok s igyekszem ujra megpengetni a poros lantot.

Az Illyés-verset nem adtam át, Illyésnek se mutatom meg s azt ajánlom Te se mutasd, mert okvetlenül megsértődik. A vers ironikus hangu s nem tudom, nem iróniából kérded azt is, hogy vajjon sértő-e?

Örülök, hogy öregkori lírám tetszik Neked – én magam még nem vagyok elégedett.

Szeretettel ölel                    

Sárközi Gy”           

A költő, szerkesztő indokait Weöres elfogadta. Másutt sem próbálkozott kiadásával. Üzenetére már postafordultával válaszolt. Hosszan fejtegette írásának mozgatórugóját és értelmét. Barátaihoz szóló leveleiben Illyést és közéleti témájú verseit néhány alkalommal távolságtartó gúnnyal említette a harmincas években.¹¹ Ezzel együtt jelentős alkotónak látta; ezt pályatársának is megírta. Kijelentette, „bökése” nem ellene irányult: „Versemmel azt akartam mondani: az lesz a sorsa Illyésnek is, mint Petőfinek és az elnyomottakért harcoló többi nagy költőnek: elveit éppen az elnyomók fogják a legnagyobb hévvel hangoztatni. Tudod, hogy milyen alakok szoktak ágálni egy-egy halott költő nevében, nagyon rossz szobrok alatt és nagyon gyanús cirkumstanciák közt; ismered például a hivatalos és félhivatalos Petőfi-ünnepélyeket; nos, Illyésnek is nyilván ez lesz a sorsa, miért éppen ő lenne kivétel. Erről szól a vers.

Illyést igen nagy költőnek tartom; azt hiszem, amig magyar verseket olvasnak, addig őt se fogják elfelejteni; egyáltalán nem akartam ellene támadni.”¹²

Nem pillanatnyi visszavonulásról, taktikai ügyeskedésről volt szó, hanem megalapozott véleményről. Ezt bizonyítja későbbi kapcsolatuk is. A baráti könyvajánlások, az egymásról megfogalmazott értékelő szavak. Nem utolsósorban pedig Weöresnek Illyésről írt búcsúverse.

 

II. TISZTÁZÓ SZÁNDÉKKAL

Várkonyi Nándornak sokat köszönhet a Weöres-filológia. Tanulmánya mellett fontosak levelei, beszélgető cédulái, visszaemlékezései. Amikor fiatalabb barátjának pécsi éveit idézte, bizonytalanná vált távozásának idejével kapcsolatban. Csorba Győzőt, Bárdosi Németh Jánost és saját családtagjait is megkérdezte.¹³ Weörest azért nem, mivel akkor éppen Nyugat-Európában volt. A rendszerezésbe hiba csúszott, emiatt a Pergő évek gazdag anyagában pontatlan évszám és hibás következtetés is szerepel. Azért említem, mert máig nincs hiteles, részletes Weöres-életrajz. A róla szóló írásokban számolatlanul fordulnak elő tárgyi tévedések, névelírások, gondatlanul közölt címek. Némelyikük szerkesztői kritika nélkül vándorol tovább. Közülük pontosítok néhányat. Elsőként Várkonyi posztumusz kötetének egyik bekezdését, a költő távozásával foglalkozót: „1943 őszén költözött el Pécsről. Mikor megkérdezték, miért megy el, nemigen tudta határozott okát adni. Ma, az idők távolából két okot vélek döntőnek. Az egyik a hivatali rend, a kötöttség volt, ezt nem bírta megszokni és elviselni... [...] Az »alkati» okokon kívül a másik döntő körülmény nyilván abban állt, hogy a vele egyivású írónemzedék zöme Pesten élt, ott volt mestere, Babits Mihály és a Nyugat, s minden egyéb, ami az ő dinamikájához máshol mindenütt hiányzott volna.”¹⁴ Várkonyi tévedésből egy 1941-es levél adatait sorolta érvei közé.

 

Füst Milán levelezőlapja, 1939. aug. 30. (részlet)

 

Weöres korábban végezte könyvtári gyakorlatait Budapesten. A megnevezett időben Babits már nem élt; a Nyugat örököseként Illyés a Magyar Csillagot szerkesztette. A nemzedéktársak egy része valóban Budapesten lakott; Jékely azonban Kolozsvárott, Kiss Tamás a Tiszántúlon, Takáts Gyula Kaposvárott, Bárdosi Németh János és Csorba Győző Pécsett. Weöres Baranyából 1943 végén megyeszékhelyről nem Pestre, hanem Csöngére költözött. Ekkor írt leveleinek többségét Várkonyi nem ismerhette. Az utókornak ebben a tekintetben könnyebb dolga van. Érdemes áttekinteni az üzenetek keltezését.

Weöres 1943. augusztus végén érkezett meg szüleihez a szombathelyi kórházból.¹⁵ Szeptember 18-án arról tájékoztatta Pável Ágostont, hogy október elsején kell megnyitnia a pécsi városi könyvtárt, emiatt sok a dolga.¹⁶ 1943. december 22-én már Csöngéről kért elnézést Solymos Idától: a búcsúlátogatások és az ügyintézés miatt késett válaszával. Megkezdte csöngei magányos életét, így csupán a levelek kötik össze a világgal.¹⁷ Karácsonykor e sorokkal értesítette Jékely Zoltánt: „Ami engem illet, otthagytam pécsi városi könyvtárosi állásomat és most Csöngén foglalatoskodom apám gazdaságában.”¹⁸ Takáts Gyulának 1944 januárjában két lényeges tényezővel indokolta távozását: „Egyik ok, amiért eljöttem, hogy sok megírni-való gyülekezett össze a fejemben és ezt a csöngei magányban jobban létre tudom hozni, mint a pécsi mozgalmas életben. Másik ok, hogy a háború végét és az esetleg mutatkozó bajokat a szüleimnél akarom átevickélni: ha baj lesz, legyen együtt a család. [...] Én Pécset főleg azért nem bírtam tovább, mert ott kb. tízen vagy tizenöten túlságosan rá voltunk ragadva egymásra és kölcsönösen nem hagytuk egymást dolgozni.”¹⁹

Levelek sorát idézhetném, amelyekben falusi egyedüllétéről, utazási lehetőségeinek korlátairól, munkájáról számolt be. Takáts Gyulának, Pável Ágostonnak, Solymos Idának, Kenyeres Imrének, Csorba Győzőnek kivétel nélkül Csöngéről keltezte üzeneteit. 1944 őszén még az is komoly gondot jelentett számára, hogy egy kis dohányféléért Szombathelyre menjen: „ez most nagyobb utazás, mint azelőtt Koppenhágába.”²⁰ Falujában volt tanúja az átvonuló csapatok miatti izgalmaknak. Látta, elszenvedte a beszállásolt katonák okozta károkat. Illés Árpádnak így írt erről: „Itt Csöngén harc nem volt, de fosztogatás annál több. Szüleim is, én is megvagyunk, de megkopasztott állapotban. Egy-egy szál ruhánk és cipőnk maradt. Pénz sincs, így Pestre menni nem tudok egyelőre.” ²¹ Disznópásztorkodó napjait, „igásló-életét” és „fába-szorult remete” sorsát is ott élte át. Győri hazavergődését és a szűkös időket festő barátjának ecsetelte: „három nap utaztam Csöngére, sok fagyoskodás közt, de hát mindent ki lehet bírni, ép bőrrel megérkeztem. Itthon cifra állapot van, Csönge tele beszállásolt orosz katonákkal, szerencsére igen korrektül viselkednek, nem lehet panasz rájuk. A mi házunkba harminc oroszt szállásoltak, két szobára szorultunk össze.”²²

Az életrajzokban tévesen szereplő könyvtárosi munkáról a levelekben szó sem eshetett. Még 1946-ban is rendszeresen Csöngéről keltezte üzeneteit. A fővárosba ritkán jutott el. Egy 1946. januári levelében arról számolt be, hogy három könyvének kiadását intézte el.²³ Budapestre költözését és 1947 őszén kötött házasságát még megelőzte egy rövid székesfehérvári kitérő.

A Várkonyi Nándornál előforduló pontatlanság a Weöres-bibliográfiában is feltűnik: „1943 őszén végleg elköltözött Pécsről; Budapesten a Széchényi Könyvtár munkatársa lett. A fővárosban élt a kortárs irónemzedék zöme és mestere, Babits Mihály; itt a nagy vonzerő is, a Nyugat.”²⁴

A Weöres-életrajz sajnos újabb pontatlanságokkal, elírásokkal gyarapodott a centenáriumra kiadott versválogatás utószavában.²⁵ Ebben egyebek között az szerepel, hogy a költő 1932-ben Szombathelyen érettségizett. (Helyesen: Sopronban.) Karácson Sándor olvasható Karácsony Sándor helyett. Téves az általa szerkesztett ifjúsági lap megnevezése: az Erő. (Helyesen: Az Erő.) Egy névelő kimaradt Bónyi Adorján cikkének címéből. (Helyesen: Mint a csillag az égen.) Hibás a Nyugatban közölt Weöres-írások száma is: „Ezután hatvannégy alkotása jelenik meg a rangos folyóirat fennállása alatt...” A pontos mennyiség megállapítása a gyűjtőcímek és a két részletben közölt Dalok Na Conxy Panból miatt nem egyértelmű. A költő verseiből 78 tételt találtam Babits lapjában. Ehhez jön még tizenegy könyvismertetője és egy vitacikke.²⁶

 

III. AZ EGYIK „MESTER” AZ ÖT KöZÜL

Weöres Sándor a Nyugat első nemzedékének költői közül Kosztolányit, Babitsot és Füst Milánt szólította meg ekképp: „Kedves Mester!” rajtuk kívül Kodály Zoltán és Hamvas Béla részesült ebben a rangban.

A maga módján „Mester” volt Fülep Lajos és Várkonyi Nándor is. Hatásuk kétségtelenül meghatározónak bizonyult. A levelekben azonban másként tisztelte őket. Fülep többek között a „Mélyen Tisztelt Magántanár Úr”; a „Kedves Professzor Úr”, Várkonyi Nándor pedig a „Kedves Nándor Bácsikám”; a „Kedves Bátyuskám, Nándor” és a „Kedves Nándorom” megszólítást olvashatta az üzenetekben.

Weöres Sándor egyszerre mutatkozott be Füst Milánnak prózai levéllel és episztolával. ²⁷ Utóbbit a címzett eljuttatta Babitshoz, és hozzájárult, hogy megjelenjen a Nyugatban. Weöres kéziratos füzetében (és minden bizonnyal elküldött versében is) ez a fordulat szerepel: „Engedd, hogy szóljak hozzád s bár ifju volnék, hadd tegezzelek, / mint istent és ringyót szokás:...”²⁸

 

 

1935. április 21-én keltezett leveléből kiderül, hogy alighanem Füst Milán kérésére, a rosszindulatú vádak kivédésének érdekében az egyik sort többféleképpen javította. Az említett füzetben a következő variánsok találhatók: „hadd tegezzelek, mint isteneket és ringyókat szokás.” Egy csillagozott változata így szólt: „s mert úgy idézlek én, mint egy régi mágus szellemét.” A levélben ezzel toldotta meg: „Ha még így is vallásgyalázásnak vehető, akkor kétségtelenül »mint szellemeket és ringyót szokás« variáns a legjobb (– esetleg ily alakban: »mint szellemeket s ringyókat szokás«, ha nem zavaró a t - s - r mássalhangzók torlódása.”²⁹

A Mesterre bízta a választást. Ennek eredményét nem tudjuk: bizonytalan, hogy az övé vagy Babitsé volt-e az utolsó szó. Tény, hogy egyik változattal sem találkozunk a Nyugatban. A kő és az ember című kötetben az „isteneket és ringyókat” szerepel. Ez maradt a végleges.

Weöres Sándor rendszeresen küldte leveleit, dicsérő megjegyzéseit Füst Milánnak. A Mester válaszaiból mindössze egyet találtam meg a Várkonyi-hagyatékban:

 

„Budapest, 1939. aug. 30.

Kedves Fiam,

csak pár szót hamarjában. Nagyon köszönöm nagyon kedves levelét s a nagy odaadást, amellyel Henrikemet fogadta. Kérem, hogy javítsa ki a kéziratban a következő pontokat: 1) 24 old.: Erőt kell venned gyengeségeden. [...] 5) És rimánkodj neki (a „j” betű kimaradt) – 6) Szakadjon meg, mit bánom én? - - Előre köszönöm.

Megkűldtem-e már Önnek a „Boldogtalanok” című drámámat? Ha nem, szívesen megkűldeném. (Fiatalkorom aranya, 26 éves koromban írtam.) Egy szó választ erről.

S a feleségem is sokszor üdvözli! Ölelem! F. M.”³⁰

 

Weöres Sándor postafordultával válaszolt. A dátumhoz ezt a megjegyzést fűzte: „(Azt hiszem, ezt a levelet oly módon is keltezhetném, hogy a II. világháboru I. évének 1. napján).” Megköszönte Füst Milán sorait, a küldött javításokat és a felajánlott Boldogtalanokat. Az újraolvasott „Henrik király-t” (IV. Henrik király) a magyar irodalom legnagyobb művei között említette.³¹ Tervezte, hogy tanulmányt ír róla. Értékelése nem jelent meg.

 

IV. „FANTÁZIA KISASSZONY” ÉS „BÓBITA”

Schridde Éva nevét elsősorban Weöres Sándorral összefüggésben ismerjük.³² S. É. költőnőként szerepel A vers születésében. Tehetségről árulkodó rögtönzése is ott olvasható:

 

Látod, megöljük mind e drága percet

s meg sem siratjuk: ez oly szomorú.

Kúszunk vakon előre, mint a szú,

mely fölfalja az időt, amíg perceg.³³

 

Weöres úgy említette, mint jó ízlésű kolleginát. Hozzá szóló epigrammáját A vers születésében és a Nyugatban is közölte. Schridde Éva néhány írása – részben Zemplén Éva néven – a Kelet Népe, a Tükör és a Sorsunk hasábjain jelent meg. Kötetet nem adott ki. Hagyatékában maradt fenn az alábbi vers aláírás nélküli gépirata.³⁴

 

             Fantázia.

 

Fantázia kisasszony játszik.

Rózsaszirmokat kerget a szélben,

szárnyat növeszt a fehér csikónak

s ibolyákat dobál a télben.

 

Fantázia kisasszony épit.

Gyémánttól csillog jég-palotája,

arany bástyáin tündérek járnak,

száz termének sehol sincs párja.

 

Fantázia kisasszony álmos.

Aranyos haját befonja szépen,

őszt varázsol, lombágyat készit:

elalszik az erdő ölében.

 

A háromszakaszos dal kilenc és tíz szótagos sorokból épül fel (9, 10, 10, 9). Mindössze egy kivétel akad: az utolsó előtti sor a várt tíz helyett csupán kilenc szótagból áll. Érdekessége, hogy a félrímes megoldást úgy alkalmazza, hogy a hosszabb sorra a rövidebb felel. Egyik szépséghibája, hogy az első és utolsó szakaszban a -ben, illetve az -en rag, a középsőben a birtokos személyjel (palotája, párja) rímel. Első olvasásra is feltűnik, hogy a versben szereplő Fantázia kisasszony szinte ugyanazokat a cselekvéseket végzi, mint Weöres tündére. Csodái, álomszerű jellemzői, helyszínei is nagyon közeliek. Bárki a klasszikussá vált Bóbita kevésbé sikerült másolatának gondolhatná. Az igazság mégsem ez: Schridde Éva verse a korábbi. Ha hihetünk a gépiratnak, 1932. nov. 9-én született. Tamáskodhatnánk a keltezés hitelességében, de gyanúnk bizonyíthatatlan. A mintakövetés iránya mégis kiderül. Weöres Sándornak egy magánkézben lévő autográf füzete oszlatja el a kételyt. Ebben A tündér javítás nélküli végső alakja is szerepel Változatok Éva versére címmel.³⁵ Mindössze annyi a különbség, hogy a „Bóbita-Bóbita” névismétlést nem veszszővel, hanem mindvégig kötőjellel írta. A cím alá feljegyezte: „(ápr.)”, amely a szövegkörnyezet alapján 1937 tavaszát jelentheti. Vajon miért hagyta ki következő könyveiből? A megváltoztatott cím alatt miért nem őrizte meg az ötletadó szerző nevét? Válasz nélküli kérdések. Egy azonban bizonyos: Weöres a „talált tárgyat”, a ritmikai botlást is tartalmazó nyersanyagot remekművé alakította. A változó hosszúságú sorokat egységesítette, nyolc szótagossá rövidítette. Bóbitára cserélte a daltól idegen „Fantázia kisasszony”-t. Dactylusaival úgy ringat el, hogy zeneisége nem untat, hanem olvasóit, hallgatóit is elvarázsolja.

 

 

A versről részben téves adat jelent meg A magyar irodalom történeteinek harmadik kötetében: „A tündér 1937-ben született, de valamiért kimaradt A teremtés dicsérete (1938) című kötetből. Megjelenik a Gyümölcskosárban, a Bóbitában, sőt A hallgatás tornyában (1956) is.”³⁶

A dalt hiába keresnénk a Medúzában. A Gyümölcskosárból is hiányzik! A Válasz 1947-es évfolyamában – talán elírás miatt – „szárnyat idéz a malacra” variánssal szerepel. ³⁷ „Végleges” változata A fogak tornácának 70. oldalán olvasható. A jelzőt azért tettem idézőjelbe, mert a vers itt, A hallgatás tornyában és a Tarka forgóban „Bóbita, Bóbita” formában szerepel, azt követően azonban vessző nélkül: „Bóbita Bóbita” alakban.

 

 

Weöres az 1946-os Gyümölcskosár című kötetet így dedikálta feleségének: „BÓKUSNAK RÓKUS Roma, 1948. júl. 24.” A csöngei emlékházban őrzött példány az ajánláson kívül azért is fontos, mert a költő a versek alá írta születésük idejét. A 9. oldalra javítást is bejegyzett. A tartalomjegyzékhez ezt a megjegyzést fűzte: „Uj kiadásnál hozzájön: Induló (Kék a hajnal, kék); Világvégi kopár fa; A kutya-tár; Öregasszony éneke; Nagypapa (Rongyszőnyegből); A kő-béka (Rongyszőnyegből); Potyka, harcsa (Rongyszőnyegből); A tündér (A fogak tornácából) [...]”³⁸

*

A tanulmány anyaggyűjtését a Bitnicz Lajos Filológiai Műhely támogatta. Ezúton köszönöm meg Baintner Ágnes, Bárdossy Tibor, Fehér Zoltán József és Kende Kata segítségét.

   

JEGYZETEK

1	A verscímeket Weöres levele alapján említem. Egy részük később megváltozott. Weöres Sándor Sárközi Györgynek; Csönge, 1935. febr. 4. WEÖRES Sándor: Egybegyűjtött levelek I-II. Szerkesztette: Bata Imre és Nemeskéri Erika. Pesti Szalon – Marfa Mediterrán; Bp., 1998. II. 193. (A továbbiakban: WSLev.)
2	Weöres Sándor Sárközi Györgynek; Csönge, 1935. máj. 24. WSLev. II. 194.
3	WSLev. II. 213.
4	WEÖRES Sándor: A huszadik századhoz. Autográf vers a költő füzetében. Az első szakaszt a függőlegesen áthúzott negyedik követi. A másodikban javítás található. Környezetében olyan versek, vázlatok, javított szövegek szerepelnek, melyeknek többsége megjelent. Például: Haláltánc-ének; Siralmas nekem...; Mit bánom én; Levél Füst Milánnak; De profundis (A sötétségből szólok én...); Ének a teremtésről; Unokanővéreim; ... stb. Többségükhöz a folyóirat, újság címét is feljegyezte.
5	Weöres Sándor autográf füzetéből. Magántulajdon.
6	A teljesség igénye nélkül említem a következőket: Ady szelleme mondja:; Az 50 éves Kormos Istvánnak; Ányos; Babits-embléma; Dsida Jenő emlékének; Levél Füst Milánnak; Gazdag Erzsi köszöntése; Homálynoky Szaniszlóhoz; Illyés Gyula ravatalára; In memoriam Radnóti; József Attila szavai; Oravecz Imrével (a budai Paksi Halászcsárdában, 1969. szept. 9.); Pável Ágoston emlékének; Tandori Dezsőnek; Ungvárnémeti Tóth László emlékére; Vas Istvánhoz
7	WEÖRES Sándor: Illyés Gyulának. Weöres Sándor Sárközi Györgynek; Csönge, 1938. okt. 21. WSLev. II. 203–204.
8	Sárközi György Weöres Sándornak; boríték nélküli autográf levél a Válasz folyóirat levélpapírján. Magántulajdon. Az üzenet közvetlen előzménye: Weöres Sándor 1938. október 21-én írt levele. WSLev. II. 202–204.
9	Amikor Várkonyi később hivatkozott volna rá, Weöres ezzel hárította el: „Az »Illyésnek« vers megvan-e? Akkor nem volna jó azt taglalni, hogy sértő-e, mert hiszen ez csak az alapszövegből állapítható meg. Ha a vers nincs meg, akkor az se taglalható, hogy sértő-e bárkire. Hiszen akárki gondolhat amit akar, ha az alapszöveg nincs meg. Illyés úgy érezhetné, mintha vaksötétben egy tárgy fordul feléje, melyről nem tudhatja, hogy medvecukor-e vagy puskacső – ha a vers nincs közölve.” Magántulajdon.
10	A Kelet Népét Féja Géza szerkesztette. Ő közölte Weöres három epigrammáját Futó sorok gyűjtőcímmel. A szerző neve és az első vers címe is hibásan szerepelt a lapban: Weörös Sándor (így!): Dzsida Jenő emlékének (így!); Igric; Egy dunai öngyilkosra. In: Kelet Népe, 1938. december, 442. Mindhárom vers helyesírási, illetve szövegváltozat.
11	Lásd: LŐCSEI Péter: Weöres-mozaik. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2014. 163–165.
12	Weöres Sándor Sárközi Györgynek; Csönge, 1938. okt. 26. WSLev. II. 204.
13	Várkonyi Nándor Bárdosi Németh Jánosnak; [Pécs], ’963. szept. 3. Magántulajdon.
14	VÁRKONYI Nándor: Pergő évek. Széphalom Könyvműhely, 2004. 397.
15	Weöres Sándor Takáts Gyulának; Csönge, 1943. aug. 27. WSLev. II. 138.
16	Weöres Sándor Pável Ágostonnak; [h. n.], 1943. szept. 18. WSLev. I. 117.
17	Weöres Sándor Solymos Idának; Csönge, 1943. dec. 22. WSLev. II. 353.
18	Weöres Sándor Jékely Zoltánnak; Csönge, 1943. dec. 24. WSLev. II. 300.
19	Weöres Sándor Takáts Gyulának; Csönge, 1944. jan. 15. WSLev. II. 139.
20	Weöres Sándor Pável Ágostonnak; Csönge, 1944. okt. 24. WSLev. I. 118.
21	Weöres Sándor Illés Árpádnak; Csönge, 1945. máj. 7. WSLev. I. 283.
22	Weöres Sándor Illés Árpádnak; Csönge, 1945. dec.11. WSLev. I. 286.
23	Weöres Sándor Takáts Gyulának; Csönge, 1946. jan. 21. WSLev. II. 142.
24	Mai magyar költők: Weöres Sándor (bibliográfia). összeállította: Zimáné Lengyel Vera; Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Bp.; 1979. 15.
25	Weöres Sándor válogatott versei. Válogatta, az Adatok a költőről és a kötetről című utószót írta: Steinert Ágota. Holnap Kiadó, 2013. 289–301.
26	LŐCSEI Péter: Weöres-mozaik. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2014. 149–174.
27	Weöres Sándor Füst Milánnak; Csönge, 1935. ápr. 6. WSLev. II. 221.
28	Weöres Sándor autográf füzete. (Magántulajdon) Ettől csak helyesírásában tér el a levélkiadásban közölt változat.
29	Weöres Sándor Füst Milánnak; Csönge, 1935. ápr. 21. WSLev. II. 224.
30	Autográf levelezőlap. Címzése: Nagyságos Weöres Sándor író Úrnak Csönge. Vasmegye. / Dr. Füst Milán, Budapest, XI., Budaörsi-út 18. III. 23. Magántulajdon.
31	Weöres Sándor Füst Milánnak; Csönge, 1939. szept. 1. WSLev. II. 238.
32	FEHÉR Zoltán József: Aki háztetőn írt verset Weöres Sándorral. Vasi Szemle, 2014/6. 660–668.
33	WEÖRES Sándor: A vers születése. (Meditáció és vallomás) Pécs, 1939. 25. Weöres verse ugyanitt jelent meg.
34	Schridde Éva versének másolatát Baintner Ágnes bocsátotta rendelkezésemre.
35	Weöres Sándor autográf füzete. Magántulajdon.
36	KOMÁROMI Gabriella – RIGÓ Béla: Szövegek metamorfózisa és vándorlása a gyermekirodalomban 1955 Weöres Sándor. Bóbita. A magyar irodalom történetei III. 1920-tól napjainkig. Gondolat Kiadó, Bp., 2007. 466.
37	Válasz, 1947. I. 463.
38	A Weöres–Károlyi-emlékházban több értékes dedikált kötet található. Weöres saját könyveibe javításokat, pontosításokat, kiegészítéseket is bejegyzett.