EGY LUTHERÁNUS ISKOLAMESTERI
KÖLTEMÉNY 1795-BŐL

Az itt közölt költemény poétikai önmegnevezése két helyen jelenik csak meg: a prózai felvezető szöveg is ”Vers„-nek nevezi, a befejezésben a költemény önmagát ”Ének„-nek minősíti (miközben énekeltségre semmiféle jel nem mutat). Tárgya egy korábban bevett szokás eltörlése. Ha a helyi gyülekezet életét állítom középpontba, vagyis azt, hogy a gyülekezet lelkésze egy-egy régi szokást megtiltott, és tiltani csak azt érdemes, aminek elterjedt gyakorlata van, akkor versünk az alkalmi költészeten belüli hírvers műfajához közel álló szöveg, hiszen e tiltás előzményeit, okait és erkölcsi helyességét beszéli el. Bár szerzője eltakart – annyit tudunk róla, hogy iskolamester volt Kissomlyón –, egyszerzős alkotás. Nem azért nem sorolnám be a XVIII. századi közköltészeti darabok közé, mert a szerző neve a költemény szoros szövegkörnyezetéből akaratlagosan nem tudható, bár a szerzője, mint látni fogjuk, a tágabb szövegkörnyezetből meghatározható; és nem azért, mert variánsa nincsen. Hanem mert olyan költemény ez, amely az időszak átlagköltészetének a része, és egyúttal közköltészet-közeli. Érdekességét az adja, hogy a költemény tárgya egy konfesszió, vagyis hitvallás köré megképződött felekezet gyülekezeti életébe berögzült szokás, pontosabban egy szokás lelkészi letiltása. Ami azért becses dokumentum számunkra, mert Voigt Vilmos szerint a más keresztény felekezetekhez viszonyítva a XVIII. századból kevés felekezeti jellegű, kifejezetten lutheránus és ”köznépi„ adatunk van a hétköznapok és az ünnepnapok szokásairól.¹

Ebben a tanulmányban a szöveg közlése előtt a forrást mutatom be, amely egyben a költemény közvetlen értelmezési kontextusát adja, majd nagy vonalakban felvázolom a forrás keletkezésének egyháztörténeti körülményeit ekkleziológiai szempontból, vagyis az egykorú lutheránus egyházszerkezet felől tekintve, és kitérek a mikrokörnyezetről, a korabeli Kissomlyóról tudható legfontosabb adatokra. Ezt követi a vers nyelvi és tárgytörténeti jegyzetekkel ellátott betűhív szövegközlése.

 

A FORRÁS

A szöveg forrása 2007-től áll a kutatók rendelkezésére.² Miként néhány napilap és hírportál hírt adott róla, magántulajdonból vásárlás útján tekintélyes mennyiségű Berzsenyi-kézirat került köztulajdonba és a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárába (sem a magántulajdonos személye, sem a pontos vásárlási összeg nem tudható, mert nem közérdekű adat, de szerintem nem is fontos; a Berzsenyi-kutatók amúgy is tisztában vannak a kézirat provenienciájával). E kéziratok között szerepel egy vaskos kéziratos könyv, amelynek levéltári megnevezése és jelzete (a kartonborító tetején, amelybe a bekötött kéziratot belehelyezték): ”Berzsenyi Dániel gazdasági feljegyzései (PIM V.5901/1, Gynsz. 2007/41/1„. A kéziratos kötet megnevezésének persze Hrabowszky György Protocollumának kellene lennie, hiszen ez a legterjedelmesebb, egységes és összefüggő szöveg benne. A későbarokk szokás szerint hosszú, teljes címe a következő: ”A Kis Somlyói Evangyélika Ekklezsiának / PROTOCOLLUMA, / mellyben annak eredetét, fel állását, nevelkedését / Lelki-Pásztorai, Inspektorai, kurátorai / és Oskola Mestereinek változásokat, / Temploma, Parochiája, Oskolája és Arva-Háza épitéseit, / Visitáltatását, Conventjo Végezéseit, / Oltárja, Orgonája és egyébb belső készűleteinek meg-szerzéseit, / Hagyománnyait, Számadásait, / Examenje Conspectusait, Oskola rend szabásait, / a mostan élőknek és a következőknek tudománynyokra, / a mennyire meg-tudhatta irta és iratta / HRABOVSZKY GYÖRGY / úgyan azon ekklezsiának Lelki-Pásztora / Kis Somlyón 1797 & sq„. (A továbbiakban jegyzetben: Hrabowszky György: Protocollum.)

Amikor a több más mellett lelkes borász és gyümölcstermesztő Ambrus Lajos esszéiben és tárcáiban számos alkalommal a gazdálkodó³ Berzsenyi Dánielt emlegette lelkesen, kezdetben nem tudtam, miféle gazdasági iratokra gondol. Nos, ha Hrabowszky György kéziratos könyvét kézbe vesszük, az egész könyvet – fehér kesztyűs kézzel, mert a Petőfi Irodalmi Múzeumban ez a kézirat csak így tanulmányozható – meg kell fordítani, mert a Protocollum lejegyzése előtt sok üres lapot kötöttek egybe, és Hrabowszky írása után előbb kivágott lapok, majd üres oldalak következnek. A könyvet megfordítva egy tucatnyi lapon gazdasági feljegyzések olvashatók. Ezek három kéztől valók, a Berzsenyikutatók pontosan tudják, közülük melyik a költőé. Bérlők nevei, számok, ahogyan ez bevételek és kiadások regisztrálásától várható. Nos, a nemzeti nagyság iránti tiszteletből a kéziratos könyvet átnevezni Berzsenyi Dániel gazdasági feljegyzéseivé – védhető és kegyes gesztus, de e csekély mennyiségű és száraz (ráadásul valószínűleg nehezen vagy alig, vagy egyáltalán nem értelmezhető) gazdálkodási adatkupacnál nekem sokkal többet mond a kissomlyói lutheránus gyülekezet belső életéről beszélő Protocollum. Mentalitás- és mikrotörténeti szempontból, valamint a lutheránus egyház története tekintetében olyan becses ez az irat, hogy véleményem szerint megérdemelné a sajtó alá rendezést és a kiadást.

Amint idézett hosszú címe rögzíti, írását Hrabowszy György 1797-ben kezdte el, és a kissomlyói gyülekezet első, kezdeti éveit beszéli el, 1783-tól kezdve. Hrabowszky György nem egy lelkész volt a sok közül. Fia volt annak a Hrabowszky Sámuelnek, aki oroszlánrészt vállalt a türelmességi rendelet utáni protestáns megújulásban, és mindig bízvást támaszkodhatott apja superintendensi oltalmazó tekintélyére.

Mint ismeretes, II. József 1783-ban adta ki türelmességi rendeletét. E rendelet és hatása értékelését a szaktörténészekre hagyom. Mint minden rendelet, amely igen sokak életébe szól bele a társadalom egészén belül, a türelmességi rendeletnek is voltak kárvallottjai, és voltak haszonélvezői. Kétségtelen, hogy az utóbbiak közé a három nagy protestáns felekezet sorolandó, a kálvinista, a lutheránus és az unitárius. Az is kétségtelen, hogy a rendelet korábbi sérelmeket orvosolt. Így például a Protokollum már a legelején rögzíti, hogy Hetyén 1718-ban fosztattak meg a teljes evangélikus infrastruktúrától, így a környékbeliek kénytelenek voltak Nemesdömölkre járni istentiszteletre, akadozott a beteggondozás és a gyülekezet minden korábban megszokott, bevett tevékenysége. A türelmességi rendelet csak esélyt adott az egyházszervezet, a hozzá kapcsolódó iskolai hálózat stb. újjászervezésére, és ezzel az eséllyel – ma már jól látható – az evangélikus felekezet rendkívüli ügybuzgósággal, kiválóan élt. Mint Kissomlyón is: már a rendelet megjelenésének évében megvolt a terv a templomépítésre. A helyről kezdetben rövid vita folyt, mert Duka is bejelentette igényét rá, de hamar eldőlt, hogy ”az ujjonnan épitendő Templom a szükséges épületekkel„ Kissomlyón épüljön föl. Vagyis 1783 után nem a kissomlyóiak tartoztak Dukához, hanem a dukaiak Kissomlyóhoz.

A religio catholica számára a rendelet természetesen igen nagy erőtér- és hatalomvesztéssel járt, ami jelentős József-ellenes pasquillus-irodalmat idézett elő. Ennek az igen nagy József-ellenes irodalomnak egyik darabja azért lett nevezetes, mert bekerült a csittvári krónikába, vagyis Jókai Mór 1872-ben megjelent Eppur si muove És mégis mozog a föld című regényének 1. fejezetébe. Az író forrását is ismerjük, az egyik munkanoteszának köszönhetően. Keresztesi József naplója nyomtatásban 1868-ban jelent meg, ebből jegyezte ki Jókai Mór egy latin nyelvű pasquillus adatát. Keresztesi József tartotta fönn, természetesen az 1783. évnél, hogy ”Bécsben, a császári lakóvárosban, hol a kihajtott apáczáknak klastromát a lutheranusok és reformatusok 24 ezer forinton megvévén, azt megosztották, melyért is ezen pasquillus függesztetett annak oldalára:

Hanc olim, [...]

Josephus lutheringus secundus„.⁴

A ”Josephus lutheringus„ nyilvánvaló szójáték, és e minőségében válhatott igen népszerű szófordulattá: allúzió a ”Josephus lotharingus„-ra. Egy szó mint száz, 1783-ban a türelmességi rendelet mélyen és alaposan átrendezte a keresztény felekezetek egymáshoz való viszonyát Magyarországon. Ami pedig az oktatáspolitikát illeti, a birodalom egészére vonatkozó homogenizáló rendeleteket – amelyek az evangélikus oktatás autonómiáját is fenyegették – nem kis erőfeszítéssel rendre el kellett hárítani.

Az egy ideig kissomlyói lelkész, Hrabowszky György tekintélyes mennyiségű nyomtatott művet hagyott ránk, és egy még nagyobb, máig kiadatlan kéziratos hagyatékot. Nagy mennyiségű kéziratos hagyatéka, valamint a Tudományos Gyüjteményben és másutt közölt írásai jól mutatják, hogy ő nem egyszerűen egyháztörténész volt, hanem szenvedélyesen vonzódott a rövid életrajz műfajához, és felekezete egyháztörténetét életrajzokon keresztül írta meg. Művelődéstörténeti szempontból a legjelentősebb, nyomtatásban megjelent munkája is egy életrajzi lexikon, melyet a kortárs magyarországi lelkészekről állított össze, az 1783 utáni legelső nemzedékről. Ebbe a rendkívül értékes tablóba saját magát is bevette, átváltva egyes szám első személyre, és érthető módon nem a könyvben általános rövid terjedelemben, hanem kissé hosszabban. Vagyis irányított önarcképet olvashatunk, afféle szakmai önéletrajzot. Mivel Hrabowszky György könyve 1803-ban jelent meg, ez a benne lévő adatok terminus ante quem-je is (bár 1806-ban egy rövid toldalékot is kiadott a könyv mellé, rögzítve az 1803 és 1806 között beállt változásokat). A cikkelyt teljes egészében idézem, mert a legautentikusabb, ennél fogva legmegbízhatóbb életrajz, műfaját tekintve mikroönéletrajznak nevezhető. Az egyes cikkelyek végén szereplő publikációs listát is közlöm, mert máig ez a legrészletesebb Hrabowszky-bibliográfia 1803-ig.

 

”Én HRABOWSZKY György Palotai Predikátor, születtem H. Bödögén Veszprém Vármegyében 1762. Márt. Tanúltam Téthen, 1773-ig Sopronyban tizenegyedfél esztendeig. Szinte midőn Győrött foglalatoskodtam a Pasualis ki-nyerésére szükséges Vármegye’ testimonialissának ki-vételében: 1787. 7. Jan. érkezék hozzám az Uraj-Ujfalui Gyülekezetnek küldöttje, és alkalmatossága olly kivánsággal, hogy az új Gyülekezetbe tsak ideig-is vinném végbe a’ mindennapi könyörgéseket és szokott tanításokat. El-mentem kivánságára, bé-köszönvén Ap. tsel. X. 33-ből. Reám estek azonban a’ Gyülekezet’ Előljárói, vállalván-fel közöttök a’ Predikátori hivatalt, fel-vettem betsületes hivataljokat olly meghatározással, hogy a’ midőn szabadságom megérkezendik, Akademiára mehessek. Tudósítván ez eránt T. édes Atyámat, egyszersmind annak akaratjával 1784. 13. Febr. Fő T. Perlaki G. Superintendens Úr által ordináltattam, ugyan T. T. édes Atyám, Tompos és Buzás, mint Censoroknak jelenlétekben. Harmadfél esztendeig folytattam Uraj-Ujfalui hivatalomat, szivessen fáradván a’ templom’ építésében, mellyben azon esztendőben Advent’ első [v]asárnapján mondottam az első Predikátziót; örömömnek tartván egyszersmind, hogy ugyan Uraj-Ujfaluban Tek. Bartza Uri Háznál, a’ hol szabad szállásom és asztalom vólt, harmadfél esztendeig, a’ szépen serdülő Uri Magzatoknak nevelőjök lehettem. Megérkezvén a’ Gyülekezettől, minden időzés nélkűl ki-menvén néhai T. Németh Ádám Meszlényi Tiszti-Társommal Wittenbergába, a’ honnét nagyobb tapasztalásnak okáért 1787. 18. April. által-mentem a’ Hálai Akademiára-is. Mivel ide utánnam küldötte betsületes vocátoriáját érdemes úti költséggel a’ Palotai szép Gyülekezet, meg-jövén Őszszel 1788. Advent’ első Vasárnapján köszöntem-bé azon Gyülekezetbe (Matr. Ord. II. 5.’8.) mellyben új Oskolát, Parochiát, és árva Házat építvén Isten’ segítségével. 1791. részt vettem, mint a’ meg nem jelenhettek helyett bé-vétetett Deputátus a’ Pesti Egyházi Fő- Gyülésben. Maradjon itteu [sic!] az-is emlékezetbe, hogy az egész Zsinat alatt négy Vasárnapokon tartatván a’ Magyar Isteni tisztelet Pesten, a’ T. N. Vármegye’ Házában, első Vasárnap T. Institorisz Posonyi, másodikon T. Simonyides Orosházi, harmadikon én, negyediken Fő T. édes Atyám predikállottunk. 1795. 1. Mart. Kis Somlyóra hivattattam T. Németh Pál Úr’ helyébe, a’ hol Húsvét utánn negyedik Vasárnap bé-is köszöntem bé-állíttatván, valamint egykor Uraj-Ujfaluban, úgy itt-is Fő T. édes Atyám által; 1800. második Archiváriusnak hiteztettem-fel a’ Vadosfai Distr. Gyülésen. 1803. 12. Oct. mint meghivattatott Palotai Predikátor alsó Veszprém Vidéki Senior, és Komárom Vármegyei Administratornak hiteztettem-fel a’ Kis Somlyói Superint. Gyülésen.„

”Nyomtatásban ki-adott munkáim következendők: 1. Jobb egyházi embernek kevés tudománnyal birni, de a’ kevéssel használni. Pest (Hálában) 1787. 8. 59. o. (A Z. Z. Nro 301. 1787. coll. Nro. 25. 1788. & Oct. p. 47. a. e.) 2. Jeles Innepi kérdések Seilerből 1788. 8. 37. o. melly felől úgy ítélek magam-is Quintilianussal. Supervacaneus foret in studiis longior labor, si nihil liceret melius invenire praeteritis. 3. A’ Haza’ szeretete egy Protestáns Predikátzió ’s a’ t. (Veszprém) 1790. 8. 37. 3. 4. Háláadó Predikátzió, mellyel második Leopold’ meg-koronáztatásának Innepét űlte a’ Palotai Evangy. Eklézsia. Béts. 1791. 8. 36. o. 5. A’ szolgálatra való készség áldozatjának T. N. és N. Szakonyi János Úrnak ’s a’ t. Kora halálát így siratta egy igaz vére. Veszprém egy árkus fol. 6. A’ szegényekkel, kivált a’ jó reménységű szegény tanulókkal való jótételre serkentő Predikátzió, mellyet a’ Palotai Alumnium fel-állításának alkalmatosságával mondott ’s a’ t. l. 1782. 20. o. 7. A’ Sz. Lutzai Uj Szállóknak eredetek, szaporodások azon törvényekkel együtt, mellyekkel virágzásokat eszközli IV. Ferdinánd a’ két Siciliai Országok’ Királlya ’s a’ t. Veszprém 1792. 8. 104. o. (Seilers Gemenüßlige Betrachtungen 1793. p. 436–38. Annal. Evang. A. & H. Conf. 1793. IV. p. 129.) 8. Fő T. Fock Bétsi Evang. Superintendensnek az igaz Hazafiságról mondott sz. beszédei Veszprém 1793. 8. 62. (Seiler l. c. p. 438–40. Annal. l. c. p. 131.) 9. Evangyéliomos Könyv, mellyben a’ Vasárnapok, és a’ jeles Innepekre rendelt Evangyéliomi Szakaszok magyaráztatnak ’s a’ t. Veszprém, 1793. 8. 384. o. 10. A’ Palotai Evang. árvaház’ fel-szenteltetésekor tartatott Isteni tiszteletnek rendi 1793. Veszprém, 8. 8. o. 11. A’ szegényekhez kivált a’ gyámoltalan árvákhoz való irgalmasságnak édes gyümöltseire emlékeztető Predikátzió, mellyet a’ Kis Somlyói alumnium’ fel-állásának alkalmatosságával mondott ’s a’ t. Veszprém 1795. 8. 29. o. 12. Zakariás Bőjtje, mellyet Zakariás’ napján bóldogúlt N. N. Szabó László árvák’ Attya felett tartott halotti Predikátzió utánn le-írtt 1797. Szombathely 8. 16. o. 13. Szomorú halotti Ének, melly Egyházos N. N. Nagy Bersenyi Juliánna Aszszony felett mondatott ’s a’ t. Szombathely 1797. 8. 4. o. 14. b. T.T. Perlaki Dávid Fő Senior Úr felett mondott Áriák. l. Bachich a’ véletlen halálnak, ’s a’ t.„⁵

Tehát ennek a Hrabowszky Györgynek a tiltó szavára kellett a kissomlyói gyülekezetnek felhagynia két ”régi„ karácsonyi szokással, és a lelkész által írott protocollum őrizte meg az iskolamesternek az egyik tiltással egyetértő versezetét, valamint a mikrokörnyezetre, a kissomlyói eklézsiára vonatkozó számtalan információt.

 

RÖVID EKKLEZIOLÓGIA:
A LUTHERÁNUS EGYHÁZSZERVEZET ÉS KISSOMLYÓ 1783 UTÁN

Mondottam, hogy a türelmességi rendelet csak esélyt adott három nagy protestáns felekezet számára, amivel különböző mértékben és módokon lehetett élni. A türelmességi rendelet jogosítványai alapján az ágostai confessión alapuló magyarországi evangélikus vagy lutheránus egyház szervezete, ha szabad így fogalmazni, villámgyorsan újraépült. Legnagyobb egységei a superindentenciák voltak. Öt nagy területi egységről van szó: 1) a bányakerületi, 2) a dunáninneni, 3) a dunántúli, 4) a tiszáninneni és 5) az erdélyi superintendentiáról, melyek élén a superintendensek álltak. Ezeken belül működtek az egyházkerületek, így a dunántúli superintendencián belül a soproni, vasi stb. egyházmegye. Az egyházmegyékkel párhuzamosan, azonos jogkörrel rendelkezett a minket érdeklő nyugatdunántúli területen négy ún. Királyi Városi Gyülekezet: a győri, a komáromi, a kőszegi és a soproni. A legalsó szervezeti szintet az egyes eklézsiák jelentették,⁶ mindazzal együtt, amit a Hrabowszky-protokoll a hosszú címében felsorol: templomépület, parókia, iskola és árvaház, a hozzájuk tartozó emberekkel, lelkésszel, másodlelkésszel, kántorral, esetleg orgonistával is, iskolamesterrel és tanítókkal, felügyelővel és kurátorokkal, ispotályosokkal, mindazokkal, akik eleget tesznek a legkülönfélébb kötelességeknek a hívek megkeresztelésétől az elparentálásukig.⁷

A Székács-féle Névtár, igaz, fél évszázaddal későbbi adat, képet ad a gyülekezet nagyságáról. Itt kizárólag a kissomlyói evangélikusokról van szó: ”Somlyó (Hegyes Kis-), f. Vasm. dél-keleti sarkán, u.(tolsó) p.(osta) Kis Czell, jövőre Jánosháza; közbirtokosoké; ujra alakult 1783-ban; nyelve magyar, tanulók száma, a tanító nélküli leánygyülekezetével 80; lélekszám 344.„⁸ A lakosok alapvető tevékenysége a szőlőtermesztés és a borászat volt, legalábbis Matthias Korabinsky lexikonának záró megjegyzése szerint: ”Somlyó, közkeletű nevén Kis-Somlyó, magy. falu Vasvm.-ben Ikervár közelében, borház„.

A kissomlyói evangélikus gyülekezet élén 1795 márciusától Hrabowszky György állt (1762–1825), aki Németh Pált váltotta a lelkészi tisztségben. A Németh Pál előtti, legelső prédikátor Kis Zsigmond volt.⁹ Ami a XIX–XX. századi életrajzi lexikonok Hrabowszky-címszavainak tartalmát illeti, ezek mind a Tudományos Gyüjteményben 1825-ben és 1826-ban megjelent két közleményre mennek vissza. Az előbbi a kéziratos hagyaték részletes leírását adja, az utóbbi pedig nem más, mint T.T. Hrabowszky György’ rövid Életírása. A későbbi szócikkek közül ezért egy apró emberi részlet miatt érdemes a Ferenczy-Danielik-féle életrajzi lexikont megemlíteni, amelyben ez is olvasható Hrabowszky Györgyről: ”Talán senki sincs honunkban, ki annyit futkozott és irt, hogy moecenást kaphasson mint épen ő. Fájdalom! kevés eredménynyel.„¹⁰ És ugyanitt olvasható a Tudományos Gyüjteményben 1817 és 1825 között publikált négy tanulmányának adata. A címek igen jellemzők Hrabowszkyra: A palotai árvaház leirása, Sopron vármegye tudósai, Győr vármegye irói és Brutus Mihály János cs. kir. historiographus élete. A ránk maradt biográfiai és könyvészeti adatokat Szinnyei József összesítette, aki irénikus jelleget látott publikációs helyeinek megválogatásában. ”Jellemző vonás életéből az, hogy ő mindenáron közeledést akart a három főbb felekezet közt; ép ezért egyaránt dolgozott a reform. Prédikátori Tárházba és a róm. kath. Egyházi Értekezések és Tudósításokba.„¹¹ Mindezt Gulyás Pál egyetlen publikációs adattal egészítette ki.¹² Lelkészünkről és munkáiról 1834-ben kifejezetten alapos szócikket írt Rumy (Károly György), megemlítve, hogy Hrabowszky György egyebek mellett a Magyar Kurírban is publikált.¹³ Szerintem ez nem csupán irénikus beállítottságra, hanem tágabb akatholikus vallási öntudatra vall.

Ő maga hirdette – névtelenül – nyomtatásban megjelent munkáit, felsorolva azokat a helyeket és személyeket, ahol és akiknél a könyv megvásárolható.¹⁴ 1792-ből, hogy közelebb kerüljünk itt közlendő költeményünk tárgyához, az iskolai tanulók kéregetési szokása is előkerül. A megszövegező kétségtelenül maga Hrabowszky György (a dőlt betűs kiemelés tőlem – Sz. Cs.): ”A’ Szegényekkel, kivált a’ jó reménységü szegény tanulókkal való jó tételre serkentő Prédikátzió. Mellyet a’ Palotai Alumnium fel állitásának alkalmatosságával Mind Sz. napján 1791. mondott Hrabowszky György, az Evangy. Gyülekezet Lelki Pásztora. Ki adatott leg közelebb olly véggel, hogy midőn a’ felsők engedelmével kéregetnek szegény tanúlóink némelly Bakon ’s Balaton mellyéki Ekklésiában, közöltessék azon Jótévőkkel a’ kik Alumniumunkat kivánják valamivel segiteni 1792. Nagy 8-ad rétb. 29 old.„¹⁵

A gyülekezet és a lelkésze közötti viszony természetesen nem volt felhőtlen. Ne feledjük, hogy 1795 Hrabowszky György legelső éve volt Kissomlyón, amikor az új lelkész látnivaló módon különféle újításokat vezetett be, köztük a karácsonyi és szilveszteri ostyanyújtás szokásának eltörlését. Amit estig rakott a lelkész, gyakran omlott le reggelre. ”A baj rendesen ott volt, hogy az ilyen alkotás egyes kiváló egyéniségek nevéhez fűződött, és mihelyt az alkotó elhalt, az, a mit nagy fáradozással létesített, veszendőbe ment. [...] Így pl. Hrabovszky György 1795-ben megválasztatván a kissomlyói gyülekezet lelkipásztorává, már a következő évben (1796) árvaházat alapított hat szegény alumnus gyermek számára, akik egy árvaatya felügyelete s a gyülekezet gondozása alatt voltak. Időnként kijártak a gyermekek a fíliákba is, és ott énekelgetéssel szedték össze a megélhetésökhöz szükséges pénzt és élelmiszereket. Azonban a gyülekezetben akkoriban rossz szellem uralkodott, a lelkész legjobb szándékait félreértették, munkájában nem támogatták, és így 1804-ben a kiváló lelkész otthagyta fáradtságos munkájának színterét. Árvaháza az ő távozásával megszűnik és pusztulásnak indul – sőt később épületét istállóvá alakították át.„¹⁶ Amikor 1803-ban a lelkészéletrajzok végén helységnevet, vármegyét és lelkészt soroló táblázatba foglalta a superintendentiában lévő eklézsiákat, a saját hiányát így írta le: ”Kis Somlyó Vas Vacat.„, vagyis megüresedett.

Ami a ludimagistert illeti, a gyakran a kántori tisztet is ellátó Tanító-mester vagy Oskola-mester a lelkészt követő legfontosabb szereplő egy gyülekezet életében a XVIII. század végén, s ezért feladatköre meghaladja a gyermekeket tanítók oktatói feladatkörét. Ismerjük Kissomlyóról Polgár István iskolamestert, pusztán azért, mert ő oktatta elemi ismeretekre Berzsenyi Dánielt, és ”1788. október 13-i kelettel adott neki ugyanis Polgár István kissomlyói iskolamester bizonyítványt arról, hogy keze alatt egy évfolyamot végzett„. ¹⁷ Igaz, A’ Dunántúli Evangy Aug. Conf.-ban 1806-ban Polgár István önálló címszót kapott Hrabowszkynál. S bár nem ő volt az itt közölt vers szerzője, hiszen 1790-ben elköltözött Kissomlyóról, érdemes a fenti mondathoz kapcsolt lábjegyzetet elolvasni, mert belőle némi fogalmat alkothatunk az iskolamesteri viszonyokról. ”Berzsenyi első tanítója, Polgár István 1766. január 23-án Zalagalsán született, Kiskamondon, Kertán és Téten járt alsó, 1779–1784. Sopronban felső iskolába. 1784 márciustól 1790. január vagy június 18- ig iskolamester volt Kissomlyón. (A hónapra nézve a források ellentmondanak egymásnak.) [...] Működése idején, közelebbről éppen 1787–1788-ban, tehát Berzsenyi Dániel kissomlyói tanulóskodásának az éveiben kezdődött a kissomlyói iskolának az a válsága, amelyet II. József iskolareform-szándéka idézett elő. A helytartótanács azt kívánta Kissomlyótól és az egyházilag hozzátartozó Dukától, hogy a felekezeti iskolák helyett vegyes iskolát létesítsenek. Mind az evangélikus, mind a római katolikus lakosok kérték, hogy erre ne kényszeríttessenek. Közben Polgár Istvánt Győrbe kérték, hogy képesítést szerezzen a II. József szándéka szerint német nyelvű »normális« iskolában tanításra. Tanulta Polgár Győrött a Normalist is, melly szerint tanitani abban az időben kiki átaljában keményen parantsoltatott„, – így jegyezte ezt föl 1801-ben egyik kis-somlyói tanítóutódja. (A ”norma„ az egész birodalomban az államilag homogenizált oktatás fokozatos rendeleti behozatala volt.) Egyébként Polgár Istvánnak 1806-ban nyomtatásban megjelent Veszprémben egy temetési beszéde, de ami érdekes, ”Búcsúztató versekkel„. Úgy tűnik, a versgyártás az iskolamesterek számára kimondatlan kötelesség volt.

Most közreadott költeményünkben a lelkész által betiltott szokást ”Mester uraimék„, vagyis az iskolamesterek és iskolai tanítók generálták, hagyományosan csekély járandóságaikat kiegészítendő. Összefoglalóan elmondhatni, hogy ”A XVIII. század viszontagságai élénken éreztették hatásukat a tanárok és tanítók javadalmazása terén is; sokszor siralmas lett a tanárok helyzete.„¹⁸ Ami pedig ”az ostya hordozó Gyermekeket„ vagy ”Deákokat„ illeti, az alumnusok (a legszegényebb tanulók), mint ismeretes, szabályozott és elfogadott keretek között kéregethettek az alumnium (étkező és szálláshely) számára. Ilyen jogszerű út volt a mendicatio (az élelem kéregetése tanítói vezetéssel, énekléssel) és a recordatio (vagyis vasár- és ünnepnapokon, valamint szerdánként felköszöntéses adománygyűjtés). A legális utat így kell elképzelni a kissomlyói jegyzőkönyv egyik részlete alapján: ”20 Sept. Convent tartatván 1., Fel olvastattak és helybe hagyattak az előbbi Convent végezései. 2, Bé vitettek a praesentált hat Alumnusok u. m Kis Somlyórúl Takáts János, Dukábol Barbély István, Hetyéről Sánta Jósef, Borgátáról Somogyi János, N.Kötshről Németh Mihály mindnyájan Árvák, olly meg határozással, hogy a fel mutatott Versekkel járják Szent Mihály nap hetiben a Helységeket, ’s a mit gyüjtenek Kuratorainkhoz vigyek.„¹⁹

Azonban a költemény szerint Kissomlyón nem ezekről a bejáratott utakról volt szó, hanem arról, hogy ádvent idején, a szenteste előtt a (korábbi) iskolamesterek és a tanítók tésztából bábokat készítettek és süttettek ki, majd gyermekekkel elküldték ezeket az ”ostyákat„ a házakhoz, ahol kolbásszal, sonkával, pénzzel fizettek értük. E ”régi szokást„ vagy ”ó szokást„ törölte el kissomlyói hivatala első évében az ekkor 33 éves ambíciózus Hrabowszky György tiszteletes. Pedig a vers szerint e szokást a gyülekezet is elfogadta, a színes tésztafigura kedves ”Karátsoni játék a Kis Leányoknak„ és fiúknak, de még az ”Öregek„ is kedvelik (51–53. sor). A kissomlyói iskolamester csak mohó haszonlesést lát ebben az eltörlésre igen megérett szokásban, és mélységesen egyetért lelkészével. Ő – ellentétben a korábbi iskolamesterrel – ostya helyett verses ajándékot ad a gyülekezetnek. (Ami a költemény szerzőjének, az iskolamesternek a nevét illeti, e rá vonatkozó hosszabb kitérő zárójelbe tétele jelentő. Személyisége nem rajzolódik ki a jegyzőkönyvben, nevét az alább közölt vers közvetlen szövegkörnyezete nem adja meg. Versszerzőként félúton van a névtelen szerző – akiről szinte semmit nem tudunk – és a művét öntudatosan aláíró, magát alkotóként szignáló poéta között. Szerzői megnevezése a kissomlyói protokollumban: a kissomlyói iskolamester. Hogy mikor kik voltak az iskolamesterek, és miként kerültek Kissomlyóra, arról a Protokollum időről időre beszámol. Az eredeti lapszámozásával jelölve a 17. oldalon olvashatjuk, az 1793-as évre vonatkozó feljegyzések végén: „16 Dec. Molnár helyébe Somogyi hivattatott Miskéről O. mesternek illyen vocatoriával: Áldást békességet és Istentől minden jót!

A Hegyes Kis Somlyói Aug. Conf. lévő Szent Gyülekezet mostanság Kántor és Oskola mester héjával lévén, a végett meg egyezett akarattal kivánta Somogyi Ferentz mostanság Puszta Miskei Mester Uramat ezen Vocatoriaval meg találni, ’s bizodalmassan kérni, hogy ezen tisztességes hivatalt acceptálván el jövetelét siettetni ne terheltessék. A szokott Honorarium, melly tsalhatatlan bé szokott jönni, lészen Esztendőnként 30 forint 30 Köböl Gabona, két szekér széna, és a Tanúló Gyermekektől fizettetni szokott Kántor pénz, melly Esztendőnként egy egy forintot tészen és egy egy szekér fát, mellyet bizonyét az alább irt Elöljárok subscriptiójával erősitett Vocatoria Levelünk. Signatum Kis Somlyó d 16 Dec. 1793. Bersenyi Lajos Inspector m. p. Dukai Takáts Mihály m. p. Noszlopi Sándor m. p. Dukai Takáts István m. p. Dukai Takáts Márton m. p. Mesterházy Miklós m. p., Szita László m. p. Hethyeÿ László m. p. Tegyei Bálint m. p. Horváth Jósef m. p. Vargyai Ferentz m. p. Hegedüs István m. p. N. Kozári Andras χ N. Szabó László χ Kováts Ferentz χ Kováts Péter χ Szászi János χ„.²⁰ Bár nem ő a költeményünk szerzője, a rá vonatkozó passzust azért idéztem be, hogy lássuk, mi szorult kiegészítésre a tésztafigurák készítésével és eladatásával. Ő volt tehát a Hrabowszky György lelkészsége előtti Schulmeister, és az új lelkész megérkezésével neki nyilvánvalóan távoznia kellett állásából és az ”iskolaházból„. A Protocollumban az 1795. évnél kapunk tudósítást a mi emberünk megérkezéséről: „9 Septemberig engedünk Szállást Oskola házunknál Özvegy Somogyi Ferentznének, ki az utánn jótéteményünkért nem igen jól fizetett.

10 Sept. meg érkezett Simon Jósef Uj Oskola Mesterünk, ki a közelebb való vasárnap, úgy mint

13 Sept. bé köszönt javallásomból Péld XXII. 6 szerint tartott rövid beszéddel, kit én azutánn Oltárunk előtt a jó mesterről mondott tanitásommal tisztére emlékeztettem és ajánlottam a Gyülekezetnek szivességébe.„²¹ Ahogyan Edgar Allan Poe mondaná: Te vagy az, Simon József!)

A Protocollum szövegében A Kis Somlyói Evangyelika Oskolai Törvénnyeinek lejegyzése után következik két bejegyzés 1795 decemberéből a régi szokások tiltásáról.

”24. Dec. kivánták némellyek a Karátson éjjeli predikátziót,²² mivel az eránt annak idején reserváltam magamnak,²³ másképp is édes Attyám Circularissa²⁴ által el-törültetett.„ Vélhetőleg azért, mert »pápistaság« volt orrintható mögötte. A folytatás:

”Ugyan azon jeles Isteni alkalmatossággal Ostya helyett Száz darabban le irt némelly Versekkel kedveskedett Oskola Mesterünk a Gyülekezetbeli Hiveknek, mellyek emlékezetnek okáért ide is le irattatnak„.²⁵ Messze nem ezek voltak Hrabowszky György újításai: első évében nyár közepén változtatott a temetési renden, de már Kissomlyóba érkezte napján elfogadtatott a gyülekezet konventjével 10 módosítást.

Magának a költeménynek művelődéstörténeti jelentősége van csupán. Itt épp csak fölvetem, mint e tanulmány elején is tettem, hogy ha kielégítő módon el tudnánk különíteni egymástól a sok közös rokon vonást mutató XVIII. századi közköltészetet és az e századi átlagköltészetet, szerintem ebbe az utóbbi osztályba tartozó alkalmi verssel van dolgunk. Lehet, hogy a bemásolás során keletkezett, de olykor a hibás szótagszám miatt döcög a ritmus, egy helyütt igen mesterkélt a rímelés, legföljebb a többször és jól alkalmazott soráthajlás (enjambement) érdemel némi figyelmet. Metruma a12a12..., vagyis felező tizenkettes sorpárokból álló, ún. soroló vers. A versszerző egyetlen trouvaille-a, amit az imént idézett prózai bevezető ki is emel, a terjedelem numerikus korlátozása: a szöveg pontosan 100 verssorból áll (a közlésben a kritikai kiadásokban megszokott sorszámozás tőlem való – Sz. Cs.).

 

A SZÖVEG:²⁶

	Ostya helyett való ajándék,
	mellyel kedveskedik Uri,
	Nemes és Köz rendü
	Feleinek a Kis Somlyói
	Evangyelika Ekklésia
	Oskola mestere
	1795.
	Minap egy Gyülésben elő hozattatott,
	Hogy nálunk az előtt Ostya hordoztatott,
	’S abból az Oskola Mesterünk erszénnye
	Derekassan tellett zsóderos27 szekrénnye
5	Azért tsak elő kén’ venni az ó szokást,
	Mivel az szerezne néki jó aratást
	Ugy se sokra mehet azon Collectával,28
	A melly rendeltetik Köz akaratjával
	Nyájunknak; az ostya tsak fizetőbb lenne
10	A’ Zsákba, ’s tányérra ki ki többet tenne.
	Lám egyebek is jó folyamattal hordják
	’S amit szét hordanak, örömest meg váltják
	Az Emberek. Hogy ne lehetne köztünk is
	Divattya a régi szokásnak tovább is? –
15	Kik ennek elötte Mestereink vóltak,
	Éltek, haltak azért, gyertyáztak,29 napoltak30
	Nem engedték vólna el töröltetését
	A Tiszteletestől lett nyaka szegését.
	Tudják, hogy hajtott bé sok kolbászt, sok zsódért,
20	/: Mert ezen is adták, nem egyedűl pénzért :/
	Tsak bé hajtott nékik forintot,
	Most kapnak, ki menvén, ha sok, tiz forintot,
	Ezért is kell menni majd mindenik házhoz
	Pedig néhól mint ha kapnának a vázhoz31
25	Ugy látják, fogadják, veszik ő Kemeket
	Vetnek Uramékra kedvetlen szemeket.
	Az ostya hordozó Gyermekeket könnyebb
	Könnyebb ki fizetni; mert tekétetlenebb	[őrszó: Ha]
[57. p.]	Ha fog lenni a jó Gazda és Gazda Asszony,
30	El mennek a Deákok, tsak Isten maradjon
	Minden fizetések, melly soha nem elég,
	Rector Uraméknak tsak nem betstelenség
	Ha itt meg nem veszik, ki tserélik másutt
	Járnak az uttzákon feljebb, alább rézsut
35	Mind addig, míg minden Ostyán ki nem adnak
	A melly szép bonumból32 jól vannak, mulatnak
	Mester Uraimék, úgy hogy az Innepi
	Letzkéjek ezekbe se pir a dellesti.33
	Hogy hogy is pirhatna,34 ha az egész Advent,
40	Az Ostya sütésre kellett, mind fel is ment?
	Még éjtszakákkal is szükség vólt pótolni,
	Pedig a lisztet is úgy kellett kóldúlni
	Házanként, a mit igy ingyen adogattak,
	Azért ha valamit kedvetlen nyujtottak
45	Nem tsuda; mert az egy rókának egy bőrét
	Szokás tsak le huzni, ezek pedig szőrét
	Bőrét kettesével duplán is kivánták,
	’S azzal a jobbakat igen bosszontották,
	Rázták az olly fákat, a mellyek hullottak
50	Idejében ugy is gyümöltsöket adtak.
	Azonban játék is kellett a fiaknak
	Karátsonyi játék a Kis Leányoknak
	Kikkel az Öregek meg unván magokat
	A hosszú Innepen nem Bibliájokat
55	Vették elő Ének és Imádság Könyvöket,
	Hanem Mesteremék küldeményeiket,
	Hogy abból holmi szép figurát vágjanak,
	A piroshoz fehért, sárgát raggassanak
	Ezt asztalok felé tornyozva biggyesszék
60	Szemeket szájokat mind arra meresszék.
	’S ez mind hadgyán vólna, de még a Messiást
	Sem tiszteltetik úgy, mint az Ostya-rakást
	Mert az Öreg, Ifju, ha fel kél, ’s le fekszik
	Ezt imádja, mikor asztalhoz ül ’s eszik.	[őrszó: Nem]
65 [58. p.]	Nem a Jók-kútfejét, hanem Mesteramat
	Ditséri /: botsásd meg Uram Rithmusomat :/35
	Felejtsd azoknak is ő gyarlóságokat
	A kik szentségtelen kezdték játékjokat,
	Nem rossz végből ugyan, de mi haszna rosszra
70	Vezetett e’ szokás sokakat gonoszra.
	***
	Ti mostanra jutott okosbb Keresztyének!
	Kedvellitek a fényt, ha bátor a Vének
	Holmi őstül reánk maradtt szokásokat
	Hit ágazat gyanánt imádnak, ’s azokat
75	Kik valami józan ujságot találnak
	Ültetnek, óltanak, öntöznek, kapálnak
	Hamar gyanúságba veszik munkájokért,
	Hogy a régiektől távoznak, tsak azért.
	Ti világosodott okosbb Keresztyének!
80	Ha kedvetek szerint esik ki ez Ének,
	Melly igen örűlünk, igérjük többekre
	Magunkat, ha élünk, több illyeténekre.
	Ez lészen ezentúl Karácsonyi Ostyánk
	Szives küldeményünk Mesteri Collectánk
85	A melly ha költséges lészen is magunknak
	Diszére kivánván élni Szent Nyájunknak
	Nem kedvezünk időnk és jövedelmünknek
	Azt tartván munkánkban főbb nyereségünknek,
	Ha egy épűletes Karátsonyi Órát
90	Szerzettünk Versünkkel, ’s Lelkünk fő pásztorát
	Tiszteltük jobban, mint ha figurázásra
	Késztetnénk sokakat vétkes napolásra.
	Nem reménylük ennek meg olvasásával
	Hogy vezesse Nyájunk, sőt Messiásával,
95	Jobban megy egyezhet. Leljen hát örömet
	Abban, ki a földre hozott békességet
	A jóakaratú jámbor embereknek
	Istent ditsőitő jó Keresztyéneknek.
	Hogy fejenként Hivek illyenek legyetek,
100	Az, a mit ma kivált óhajtunk tinéktek.

   

JEGYZETEK

1	”[...] amíg igazán jó a magyarországi katolikus népi vallásosság meg a reformátusok vizsgálata, az evangélikus néprajzról vagy folklórról nem készültek áttekintések.„ VOIGT Vilmos: A magyarországi evangélikusok folklórja. In: uő: Magyar, magyarországi és nemzetközi (Történeti folklorisztikai tanulmányok). Universitas Könyvkiadó, Budapest, 2004. 310. old.
2	Meglétéről és kutathatóságáról én először egy kitűnő, mert koncepciózus tanulmány egyik lábjegyzetében olvastam. VADERNA Gábor: Mit hagyományozott a 18. századi költészet a 19. századra? Irodalomtörténet, XCIV. évf., 2013. 4. szám, 485. old.
3	Például legutóbb: AMBRUS Lajos: Lugas – Pomona Hungarica, Kortárs Kiadó, Budapest, 2015. 119–121. old.
4	Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből, a XVIII. század végén. Keresztesi József naplója, Kiadja Ráth Mór, Pest, 1868. 35–36. old.
5	HRABOWSZKY György: A’ Dunántúli Evangy. Aug. Conf. Superintendentia’ predikátorai, kiknek rövid leirásokkal a L. pásztori hivatalnak ötvenjét békével meg-ért Fő Tiszt. tudós N. és nemzetes Nagy István superintendens és sz. lőrintzi prédikátor Úrnak kedveskedett Hrabowszky György palotai prédikátor, senior a’ veszprémi alsó, administrator a’ Komárom és Fejérvári megyékben. Nyomtattatott Özvegy Számmer Klára betűivel, Veszprémben, [1803] 37–41. old. (A továbbiakban HRABOWSZKY György: A’ Dunántúli Evangy. Aug. Conf., és oldalszám.) A címben szereplő ”ötvenjét„ szó Nagy István életkorára utal.
6	A magyarhoni Ágost. Hitv. Évangy. Egyház egyetemes névtára. Kiadja Székács József, Nyomatott Landerer és Heckenastnál, Pesten, 1848. 134–136. old.
7	”Schomlyo, gewöhnlich Kisch-Schomlyo, ein ungr. Dorf im Eisend. N. von Ikerwár, Weinbau." Matthias Korabinsky: Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von Ungarn [...], Preßburg, zu finden im Weber und Korabinskyschen Verlage, 1786. 686. old.
8	A magyarhoni Ágost. Hitv. Évangy. Egyház névtára. Kiadja Székács József, Nyomattatott Landerer és Heckenastnál, Pesten, 1848. 344. old.
9	”T.T. N.N. KIS SIGMOND Senior, és Téthi Predikátor Úr [...] 1783. első Predikátora lett a’ hamvaiból feléled’tt Kis Somlyói Gyülekezetnek. Innét három esztendő múlva, Fő T. édes Atyám’ változásával Téthre hivatattatott„, Hrabowszky György: A’ Dunántúli Evangy. Aug. Conf., 15. old.
10	FERENCZY Jakab – DANIELIK József: Magyar irók. Életrajz-gyüjtemény, Pest, 1856. 214. old.
11	SZINNYEI József: Magyar Írók élete és munkái, IV. kötet, kiadja Hornyánszky Viktor könyvkiadóhivatala, Budapest, 1896. 1358. old.
12	GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái, sajtó alá rendezte Viczián János, XIV. kötet, kiadja az Argumentum Kiadó és a M. T. A. Könyvtára, Budapest, 1993. 623. old.
13	Allgemeine Encyklopädie der Wissenschaften und Künste, Zweite Section H–N., Brodhaus, Leipzig, 1834. 289. old.
14	Kérem, figyeljünk föl az itt is megjelenő katalogizálási mániára! Hogy Hrabowszky György megfogalmazásáról van szó, azt világosan mutatja a ”Hrabovszky Sámuel édes Atyámnál„ szintagma. ”A’ Szent Lutzai új szállóknak eredetek, ’s szaporodások, azon törvényekkel együtt, mellyekkel virágzásokat eszközli IV. Ferdinánd a’ két Szitziliai Országok’ Királlya. – Irta maga ő Felsége Olasz nyelven Nápolyban 1789, Németre fordíttatott Bétsben 1791, Magyarra Palotán Hrabovszky György Evangy. Predikátor által Veszprèmben nyomtattatott Streibig Jósef betüivel 1792; 8 árkus nagy nyoltzad retb. 24. kr. Találtatik. Bètsben: Stáhel, és Kilián Könyváros Urak bóltjában. Debretzenben. T. T. Sátor Jànos Urnál. Dömölkön, Fő T. Superint. Hrabovszky Sámuel édes Atyámnál. K. Egerszegen: Gayer János Urnál. Fejérvárott: Lang Agoston Könykötő Urnál. Füreden: N. Fejér János kalmár Úr sátorában. Györött: Müller Ferentz Könyvkötő Úrnál. Halason: T. T. Tormási Pred. Urnál. Kassán: T. T. Mihálczi Kovàts István Pred. Urnál. Ketskeméten T. T, Nagy Pál Pre. Urnál. R-, Komáromban: Wéber Simon Könyváros Úr bótjában. Kőszegen: Tek. Vitnyédi Jósef Urnál. Sz. Lörintzen: F. Semir Nagy István Urnál. Orosházán: T. T. Simonides Senior Urnál. Pápán T. T. Szahonyi Con-Senior Úrnál. Pesten Stáhel és Kilián Könyváros Urak’ bóltjában. Pétsett Tisz. Lethenyei Plébános Úrnál. Posonyban Véber Simon Könyváros Úrnak bóltjában. Sopronyban Németi Mihály Könyvkötő Úrnál. Vátzon T. T. Török István Prédikátor Úrnál. Veszprémben Ns Fejér János Úrnál, a’ kiknek szokás szerént tizre egy adódik.„ Magyar Hírmondó, Költ Bétsben, Szent Jakab-Havának (Júliusnak) 24-dik napján, 1792. 128. old.
15	Magyar Hírmondó, Költ Bétsben, Mind-Szent-Havának (Októbernek) 23-dik napján, 1792-ik Esztendőben, 616. old.
16	SZELÉNYI Ödön: A magyar ev. iskolák története a reformációtól napjainkig, Grafikai Műintézet Wigand K. F., Pozsony, 1917. 195. old.
17	SÓLYOM Jenő: A Soproni Magyar Társaság könyvtára és Berzsenyi Dániel. Irodalomtörténeti Közlemények, 1962. 4. szám. 497. old.
18	Szelényi Ödön, akitől e kijelentés ered, tanulságos részletekkel is szolgál (Kiem. tőlem – Sz. Cs.). ”[...] fizetése az iskolamesternek ez: valaki prédikátornak köblöt, azaz egy-egy fertály gabonát ad, ez dénár 8, aki gabonát nem adhat, házasember dénár 10 avagy egy napi munka, özvegy asszony dénár 4. Halott procesiotul dénár 12 és harangozástul dénár 4. Gyermekek tanításátul itt valótól egy kántorra dénár 25. [...] a tanító fizetése ez volt: 50 forint készpénz, három vasgyárból 1-1 vasrúd, minden tanítványtól egy dénár tandíj szombatonként, újévkor ostyanyujtás; karácsony, vízkereszt, nagyböjt, húsvét, pünkösd és Szent Márton napján cantatio, a mészárostól 6 forint évenként; minden serfőzés alkalmával a városi serházban egy 28 itcés átalag ser, a temetési illeték 7/3-a (34 dénár); a roratéért 50 dénár, a káté tanításáért ugyanannyi; a szükséges tüzelő fa, négy rét haszonélvezete„. SZELÉNYI Ödön: A magyar ev. iskolák története a reformációtól napjainkig, Grafikai Műintézet Wigand K. F., Pozsony, 1917. 72–73. old.
19	HRABOWSZKY György: Protocollum, 40. old.
20	HRABOWSZKY György: Protocollum, 17. old.
21	HRABOWSZKY György: Protocollum, 40. old.
22	Sorközi beszúrás: de nem tselekedtem
23	a döntést fenntartottam magamnak
24	körlevele
25	HRABOWSZKY György: Protocollum, 56. old. Az X jel a szövegben a módosnak nevezhető emberek analfabetizmusának jele, aláírás.
26	A szó- és tárgytörténeti jegyzetekben a könyvészetileg külön megjelölteken kívül a következő forrásokat használtam: BARÓTI Szabó Dávid: Kisded Szó-tár, Második ki-adás, Meg-bővítve, Kassán, Ellinger János betűivel, 1792; PÁPAI PÁRIZ Ferenc: Dictionarium Latino-Hungaricum, Tyrnaviae, Anno M. DCC. LXXI.
27	”Sódér. Sódor. Sódar, disznó-láb.„ (Baróti Szabó Dávid), sonka
28	”Szer-vetésben gyűjtött pénz. Collectam à convivis exigere: Fillérezni.„ (Pápai Páriz Ferenc); pénzhozzájárulás, ma tanári fizetés.
29	Az ún. gyertyapénz és ennek elfogadása valóban régi szokás volt 1795-ből nézve. A csepregi rektor 1585-ből való díjlevele így sorolja fel az iskolamesteri járandóságok között: ”Ha télre giertiatt vezen az Schola mester, minden fizetésen való giermek negi pénzt keöl adnj giertia pénzt.„ A levelet újraközölte SZELÉNYI Ödön: A magyar ev. iskolák története a reformációtól napjainkig, Grafikai Műintézet Wigand K. F., Pozsony, 1917. 251. old.
30	”Nap tőltés" (Pápai Páriz Ferenc), naphosszat tartó elfoglaltság
31	Ballagi Mór példabeszéd-gyűjteményében ”Ollyan, mint ha koporsóból húzták volna ki„ (BALLAGI Mór: Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyüjteménye, Második kiadás egy kötetben, Pest, 1855. 325. old.), szótárában remek szinonimával rémalak (BALLAGI Mór: A magyar nyelv teljes szótára, Második rész, Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, MDCCCLXXII., 655. old.
32	javadalomból
33	délesti, vagyis délutáni. Vö. ”dellesti. Várja vala, míg asszonya d e l l e s t i álmát kialudná„, KISS Ignác: Faludi Ferenc nyelve, Magyar Nyelvőr, XXIV. kötet, V. füzet, 1895. május 15., 218. old. Az Új Magyar Tájszótár ”délest„ címszava diél-est alakot ad Sümegről, dölest-et Kőszeg-Hegyaljáról és döllest-et Kemenesaljáról.
34	szégyellne
35	erőltetett kényszer-rímemet