ALMÁSY LÁSZLÓ,
A MODERN KOR EMBERE

A szombathelyi piacon, 2013 áprilisában, az ún. vasárnapi zsibin vásárolt meg a szerző egy fotóalbumot, amely tulajdonképpen ennek a tanulmánynak az elkészítésére ösztönözte. Az első ránézésre jó állapotú, az 1920-as–’30-as évekből származó, gondosan összerendezett és egykor 12 pengőbe kerülő albumban azonban sajnálatosan nem találhatók meg az azonosításhoz szükséges feljegyzések, beírások. Ezért a képek tartalmának feltárásához hónapokig tartó kutatómunkára volt szükség.

A szemrevételezés után két részre lehet osztani az összegyűjtött és rendszerezett képanyagot. Az első felében az aviatika, a repülés magyarországi, illetve a szombathelyi történetét megörökítő fotókat fedezhetünk fel. A gyűjtemény második részében pedig a trianoni döntés után Ausztriához került borostyánkői várról, illetve az Almásy családról és a világhírűvé vált Almásy Lászlóról találunk – eddig a nagyközönség számára ismeretlen és nem publikált – fényképeket. Az albumban 119 fekete-fehér felvétel található – illetve egy színes képeslap a répceszentgyörgyi kastélyról –, amelyek közé néhány panorámaképet, illetve kisméretű, ún. bélyegképet is beragasztottak. Tényként megállapíthatjuk, hogy Almásy László az albumban található képek egy részét amatőr fotósként biztosan maga készítette, de – feltételezésünk szerint – számosat kaphatott a barátaitól, ismerőseitől.¹

A régi közmondás szerint az alma nem esik messze a fájától. Almásy György földbirtokos, jeles ornitológus és Ázsia-kutató családjában 1895. augusztus 22-én örömteli esemény történt, amikor felesége, Pittoni Ilona másodszülött fiúgyermekének életet adott. Almásy László Ede² világrajövetelét ünnepelték Borostyánkőn, a vastag kőfalakkal körbevett vár falai között. A család mindössze három esztendővel korábban, 1892-ben költözött lakhelyére, eredetileg az Alföldön, Zsadány és Törökszentmiklós közelében voltak a birtokaik.

 

Almásy László Ede születési anyakönyvi kivonata
(MNL VaML gyűjteménye)

 

Az Almásy családot a XVII. századtól az ország előkelő nemesi családjai között tartották számon; történetükhöz tartozik, hogy Almásy Pál 1849. április 14-én Debrecenben, a református nagytemplom falai között a képviselőház elnökeként hirdette ki a nemzetgyűlés határozatát a Habsburg-ház trónfosztásáról. A borostyánkői birtokot megvásárló Almásy Ede, a nagypapa széles látókörű, világlátott ember volt. Nagyon érdekelték a földrajzi utazások, a felfedezések. Több mint ötezer kötetes, gazdag könyvtárában félezer könyv foglalkozott a földrajz, a csillagászat, a meteorológia és a geológia kérdésköreivel. Buzgón gyűjtötte az útleírásokat, rendszeresen megvásárolta a legkorszerűbb térképeket, atlaszokat, s előfizetett a német földrajzi szakfolyóiratokra. Alapító tagja volt az 1872-ben létrejött Magyar Földrajzi Társaságnak. Fia, Almásy György jogi diplomát szerzett, de nem érzett elhivatottságot a fiskálisok és prókátorok munkája iránt, és a gazdaságuk jövedelméből élt. Örökölte azonban apja érdeklődését a természettudományok iránt. Több nagy utazást tett Ázsiában, s a Tien-San hegyei közötti 1906-os expedíciójára a fiatal földrajztudóst, Princz Gyulát is magával vitte.

Almásy György fia, László kisgyermekként gyakran tartózkodott a könyvtárukban, ahol a megsárgult földgömbök között rengeteget olvasott. Kőszegen, a bencés gimnázium diákjaként kezdett érdeklődni a madarak költési, vonulási szokásai iránt, s itt ébredt fel benne a repülés utáni vágy. Gyermekként élte meg, hogy édesapja Dobrudzsába és a Duna-delta vidékére, majd Közép-Ázsiába szervezett expedíciót, ahonnan több szekérnyi zoológiai preparátumot juttatott haza. Ifjúként látta, milyen temérdek munkával jár egy expedíció előkészítése. A felfedező utazóvá válás Almásy László esetében a szülői házban, a borostyánkői várban kezdődött. Nagy hatással volt rá Chernel István, a jeles ornitológus, akinek írásait rendszeresen olvasta. Középiskolai tanulmányait Grazban végezte, ahonnan botrányos körülmények között kellett távoznia, mivel az iskola kapujában „drótszamarával” elütötte a gimnázium igazgatóját. Emlékezetes kalandjai közé tartozott, amikor egy kőfejtő meredek pereméről elrugaszkodva próbálta ki saját kezűleg épített repülőgépét, s néhány másodperc múlva több mint tíz métert zuhant. A balesetet kisebb sérülésekkel megúszta, de a repülés örökre rabul ejtette. A középiskolát az angliai Eastbourne-ben folytatta.³

 

Az Almásy gyerekek és édesanyjuk
(MNL VaML gyűjteménye)

 

Angliai diákévei során ismerte meg az angolszász kultúrát és a brit életformát. Kitűnően elsajátította az angol nyelvet, melyet szinte anyanyelvi fokon beszélt. Kapcsolatba került a cserkészettel, melynek követelményei és törvényei nagy hatással voltak későbbi életére. A híres brit Afrika-kutató Selous könyveit olvasva ébredt fel benne az érdeklődés a fekete kontinens iránt. Az Eastbourne-i diákévek során megtanult viselkedés- és gondolkodásmódnak köszönhette, hogy később elnyerte a britek és az egyiptomiak bizalmát, majd pénzügyi támogatását Szahara-kutató munkájához.⁴

Almásy barátai között számos arisztokrata volt, és ő is otthonosan mozgott a főrangúak körében. A borostyánkői vár és a birtok tulajdonlása táplálta a grófi címével kapcsolatos hamis hiedelmet. Azt azonban kevesen tudták, hogy a tényleges Almásy-birtok hitbizomány, és az János testvére nevén szerepelt.⁵

 

Almásy László pilótasapkában 1912-ben
(MNL VaML gyűjteménye)

 

Almásy László életét és pályafutását döntően meghatározta az, hogy nagyapja, Almásy Ede⁶ kérésére az uralkodó Bécsben 1912. december 18-án engedélyezte, hogy a borostyánkői és a máriafalvai telekkönyvekbe felvett ingatlanokból, valamint 2 millió korona névértékű értékpapírból elsőszülöttségi hitbizományt alapítson, és a Borostyánkőn 1912. november 2-án kiállított alapító oklevelet jóváhagyta.⁷ A hitbizomány létrehozását azért tartotta szükségesnek Almásy Ede, mert az elsőszülött fia, dr. Almásy György elvált gyermekei anyjától, Pittoni Ilonától. Az iratok tanúsága szerint 1913-ban Almásy György „első várományos” Pozsonyban, a Mihály kapu u. 7. szám alatt lakott, de ekkor San Remóban tartózkodott. Almásy János és László kiskorúként édesanyjuk nevelése és gondozása alatt álltak.⁸

A hitbizományi iratok között megtalálható még a Grazban, 1912. május 28-án létrejött ún. családi megállapodás, amelynek első feltétele az volt, hogy dr. Almásy György és felesége házasságát felbontsák. A 2. pont szerint a válás megindításának pillanatában dr. Almásy György köteles volt átadni Almásy Ede részére a borostyánkői engedményezési okiratot és a 2 millió korona lekötési nyilatkozatát. Almásy Ede pedig kötelezte magát, hogy a válás kimondásakor megteszi a hitbizomány felállításához szükséges lépéseket. A hitbizományi okiratot és a hitbizományban való örökösödési rendet az ekkor már a minisztérium előtt lévő nyilatkozatok alapján kívánták megállapítani.⁹ Az alapító oklevél szerint Almásy Ede azért óhajtotta a hitbizományt létrehozni, hogy a telekkönyvileg nevére jegyzett és a kizárólagos tulajdonát képező tehermentes javaiból a leszármazó fiúörökösei által, fiúról fiúra öröklődjön az a megszabott öröklési rend alapján.¹⁰ Az Almásy Ede által alapított borostyánkői hitbizomány első várományosa a fia, dr. Almásy György volt.¹¹ 1917-ben azonban a szombathelyi törvényszék, mint hitbizományi bíróság közzétett egy hirdetményt, amelyben dr. Almásy György 1917. április 10-én Budapesten lemondott az őt megillető birtoklási jogáról elsőszülött fia, Almásy János javára.¹² Ezt követően nem sokkal, 1917. május 30-án Grazban meghalt a hitbizományt alapító zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Ede.¹³ Az utána maradt végrendeletben fogalmazta meg a célját, hogy a hitbizomány létrehozásával beláthatatlan ideig „szeretett családomnak mindenkor való jólétéről és nevének illő módon való fennmaradásáról gondoskodhattam”.¹⁴

 

Almásy László fiatalkori portréja
(MNL VaML gyűjteménye)

 

Almásy Ede a hitbizomány felállítása után minden korábbi végrendelkezését hatályán kívül helyezte, és kijelentette, hogy György fia, majd utána János unokája hivatottak e vagyon birtoklására. Ezért a másik két unokájáról, Lászlóról és Georgináról is gondoskodni kívánt, és a családi megegyezésben nekik biztosított éves járadékon felül ők örökölték minden szabad vagyonát, a halálakor meglévő készpénzt, az értékpapírjait, sorsjegyeit. A végrendelete még azt is tartalmazta, hogy egy igazgyöngyökből álló csatos nyak éket mindenkor a család legidősebb férfitagjának a felesége viseljen. Almásy Ede apja római pénzekből egy gyűjteményt létesített, amelyet ő tovább gyarapított. „Ezen gyűjteményre nézve mindenkor az volt a szándékom, hogy boldogult atyám és nevem alatt létesítendő római pénz gyűjtemény néven a vasvármegyei kultúregyesületnek fogom hagyományozni, de ezen szándékomtól elálltam, azért, mert János unokám azon gyűjtemény iránt nagy érdeklődéssel van és ezzel tovább is tudományosan óhajt foglalkozni...”, ezért azt Almásy János örökölte.¹⁵

 

AZ AUTOMOBILISTA

Az ifjú Almásy László az első világháború kitörésekor a 11. huszárezredhez vonult be mint önkéntes, majd a pilótákhoz helyezték át, ahol az olasz és az orosz frontokon teljesített szolgálatot. Katonai szolgálatainak elismeréséül megkapta a bronz Signum Laudist, az I. és II. osztályú ezüst vitézségi érmet, a bronz vitézségi érmet, a Károly csapatkeresztet és a bolgár vitézségi érmet. A háborút követő időkben a kommunizmus elleni szervezkedésben vett részt, és ennek következtében bátyjával együtt Borostyánkőre internálták. A Tanácsköztársaság bukása után részt vett a Lehár-hadtest dunántúli megszervezésében, és tényleges katonai szolgálatra jelentkezett ugyanennél a hadtestnél, ahol autóreferensként 1921-ig teljesített szolgálatot.¹⁶ Almásy László – bizonyos szempontból – szerencsés időpontban született, mivel a fiatalkora arra az időszakra esett, amikor a motorizáció robbanásszerű fejlődésnek indult.¹⁷ A technika újdonságaira fogékony ifjú ilyen irányú érdeklődése az első világháború befejezését követően is megmaradt, amit a korabeli újságok, híradások bőségesen dokumentáltak. Magyarország azonban a háború vesztesei közé tartozott, és a helyzetet tovább rontotta a Tanácsköztársaság rövid uralma. A háború után az antanthatalmak a magyar repülés megsemmisítésére törekedtek.¹⁸ 1921. július 26-án a trianoni békeszerződés Magyarország területén repülőgép-építési és repülési tilalmat életbe léptető rendelkezése miatt Almásy László figyelmét egy ideig csak a motor- és az autóversenyzés kötötte le.¹⁹

Az első svábhegyi hegyi autó- és motorversenyt 1920. október 24-én rendezte meg a Királyi Magyar Autómobil Club (KMAC), amelyen Almásy László már egy 1000 cm³-es Scott kétütemű motorkerékpárral indult. A fiatal versenyző a II. kategóriában az előkelő 2. helyet érte el 5 perc 46 mp-es időeredménnyel, amelyért a rendező klub bronzplakettjét és gróf Zichy Béla Rezső aranyóra tiszteletdíját vehette át.²⁰ Ez a hegyi pálya Európa egyik legszebb és vezetéstechnikai szempontból legnehezebb útvonalának számított. A verseny 11 éven keresztül vonzotta a legjobb hazai és külföldi versenyzőket, így Almásyt is, aki kezdetben – az említett – motorkerékpárral, majd később személyautóval is nevezett a futamokra. ²¹

 

Az Almásy család 1914-ben a borostyánkői vár udvarán

 

A következő évben, 1921. október 4-én rendezte meg a KMAC a II. svábhegyi versenyt, amely az Istenhegyi út elejéről indult, és a fogaskerekű vasút felső végállomásánál volt a célállomás.²² Sajnos eddig nem sikerült kideríteni, hogy ezen a versenyen indult-e Almásy, vagy sem. 1922. június 12-én rendezték meg a Hortobágy–balatoni túrautat, amelynek résztvevői között viszont már ismét ott találjuk Almásy nevét a legjobbak között. A túraúton a leggyorsabbnak két Austro-Daimler mutatkozott, közel 111 km-es átlagsebességgel. Őket követte Almásy – a kisebb lóerejű – Steyr gépjárművével, amellyel 107 km-es sebességet ért el.²³ A túraút eredményét 1922. június 14-én állapították meg, és a győzteseket a KMAC arany plakettjével jutalmazták. Almásy is részesült ebből az elismerésből, sőt még megkapta a József királyi herceg által felajánlott tiszteletdíjat, valamint a Magyar Általános Gépgyár díját a legkisebb típusú győztes kocsi, a 17. rajtszámú Steyr után.²⁴ Ilyen előzmények után az október 8-ai svábhegyi verseny előtt a hazai jelesek között említették Delmár Valter mellett Almásy Lászlót is, akik – mint írták – „a legszebb reményekre jogosítanak”.²⁵ A III. svábhegyi versenyen Almásy a túraautók III. kategóriájában Steyr gépjárművével indult, és 5 perc 20 másodperces idővel a kategóriájában a második helyezést érte el.²⁶

1923 júniusában rendezték az Osztrák és Magyar Túraút versenyét, amelynek során a közel kétezer kilométeres utat 12 kocsi tette meg, valamennyien arany plakettet nyertek. A verseny abszolút győztesei között a Steyr gépkocsijával résztvevő Almásy László a 8. helyen ért célba, és ezért még a Felsőausztriai Automobil Klub díját is átvehette. A 39 indulóból 24-et díjaztak, 3 helyezetlen maradt és 12 résztvevőt különböző problémák, illetve a versenyszabályok megsértése miatt a rendezvényből kizárták.²⁷ Az 1923. október 7-ei svábhegyi verseny résztvevői között szerepelt ismét Almásy, aki ekkor a Scott motorkerékpárjával a IV. kategóriában a 31-es startszámmal indult, és 5 perc 12,5 másodperces eredményével megnyerte a KMAC arany plakettjét, valamint Borhy István, a Magyar Touring Club alelnökének díját.²⁸ A svábhegyi versenyen elért helyezés azért is volt különösen értékes, mivel Almásy sérülten vett részt azon, ugyanis az előző napi gyakorlás közben a csúszós pályán összeütközött egy másik motorossal, melynek során kificamította a karját.²⁹

 

Almásy László és édesanyja a borostyánkői vár bejáratánál
(MNL VaML gyűjteménye)

 

A magyar automobilversenyek hősei között tartották számon Almásyt, hiszen az 1920-as évek legnagyobb és legnépszerűbb magyarországi hegyi versenyén, az évenként megrendezett Nemzetközi Svábhegyi versenyen az 5977 m-es távot 5 percen belül tette meg. Hat év alatt összesen csak 13 versenyző volt képes erre a teljesítményre. Almásy 1924-ben Steyr sportkocsijával 4 perc 39,4 másodperces nagyon jó idővel ért célba. Svábhegy hőskora, a magyar automobilizmus történetében az 1920–1926 közötti időszak volt, amikor Almásy is rendszeresen részt vett a versenyeken.³⁰ 1924-től 1931-ig minden évben megrendezték a Magyar Tourist Trophy versenyt, amelyeken – lehetőségeihez képest – Almásy is részt vett. Az első alkalommal egy 250-es Excelsior-Blackburne gépen másodikként fejezte be a versenyt, majd 1925-ben szintén második lett. Ugyanebben az évben július 5–12. között rendezték meg a 3678 km-es Lengyel Túrautat, amelyet 550–600 kmes szakaszokra osztottak. Almásy egy Steyr VII. típusú autóval indult, és az összetett versenyben, a kategóriájában a harmadik helyezést érte el.³¹

Közben Almásy László 1926 telén Afrika partjára lépett Egyiptomban. Nagy túrakocsijával végigjárta a Nílus völgyét Asszuánig, majd Szudán fővárosába, Khartumba autózott. Onnét a Kék-Nílus mentén, majd annak egy mellékfolyóját követve behatolt Szudán egyik vadgazdag területére, ahol még egyetlen gépkocsi sem járt a saját tengelyén. Almásyék minden előkészület nélkül tették meg a szudáni útjukat. Esterházy Antal herceg 1926 telén egy síelés alkalmával említette neki, hogy szeretne valahova melegebb vidékre elutazni. Almásy Egyiptomot ajánlotta neki, és a következő nap már komoly formát öltött az elképzelésük, mivel mindketten szenvedélyes „autómobilisták”; voltak. Természetes volt, hogy Esterházy Antal meghívására elvállalta a kísérő szerepét az egyiptomi útra. Az ötlet 1926. február 8-án hangzott el, és már február 19-én megváltották a Triesztből Alexandriába induló hajó jegyét. A gépkocsi megválasztásán sem gondolkodtak sokáig, mivel mindketten jól ismerték a Steyr cég túraautóit, és ezért egy ilyen hathengeres gépjárművel indultak el. Almásy leírása szerint a gyár jóvoltából összeválogathatták a legfontosabb pótalkatrészeket.³²

Az autós kísérletek után ismét Szudán vadászterületeit kereste fel Almásy, de ekkor már ő vezette a vadászkaravánt. A következő télen, 1927-ben egy ismerőse megbízásából vadász-expedíciót szervezett a Fehér-Nílus vidékére, majd 1929-ben ismét az autógyár küldte újabb nagyszabású kísérleti útra két kocsival. „Akkor vágtam neki először a Líbyai-Szahara egyik ismeretlen szakaszának, a legendás negyven nap útjának és tán akkor ejtett véglegesen rabjává a sivatag.”³⁴ Cholnoky Jenő azt írta Almásyról a szudáni útja után, hogy „Almásy György derékfia, László, a modern kor embere. A sport érdekli elsősorban s expedíciójukat nem vezette tudományos törekvés... Autó, repülőgép, fényképező-gép, expressz-puska, sőt még gramofon is: valóban egészen modern világ.”³⁴

 

A borostyánkői vár képe

 

Hazaérkezése után, a következő évben nevezett a Királyi Magyar Automobil Club 1927-es Túraút pontszerző versenyére is, ahol a legintenzívebben az Austro-Daimler, a Bugatti- és a Steyr autók között folyt a verseny. A Bugatti versenyzői nyújtották az általános értékelésben a legjobb teljesítményt, mivel közülük öten az első hat közé jutottak. A versenyzőik között találjuk báró Wolfner Andrást, gróf Széchenyi Miklóst, dr. Feledy Pált, báró Lipthay Antalt és galgóczi Heteés Sándort. De ők győztek a sport- és versenykocsik osztályában is. Az Austro-Daimler járművek is alaposan kivették részüket a sikerekben, hiszen a Színi János, Cerri Károly és gróf Pálffy-Daun József a legmagasabb pontszámot érték el a benevezett és a versenyt végigfutott csapatok között. Nem kisebb dicsőséggel szerepeltek az 1927-es túraúton a Steyr-ek. Ennek a csapatnak a tagjai Delmár Walter, Wolfner László és Almásy László nyerték a klubok részére kiírt teamdíjat, a KMAC-nak szerezvén meg a szép trófeát.³⁵ Almásy az 1927. május 26-ai 7 km-es Mátrafüred–Mátrahágó hegyi versenyen a 25. helyen végzett,³⁶ míg a Tát és Nyergesújfalu közötti 1 km-es sebességi versenyen a 19. helyen ért a célba a Steyr-Type XII. típusú sport autójával.³⁷ A viadal végeredményének összesítése során a sportkocsik kategóriájában Almásy László 168,2 ponttal a 8. helyen végzett.³⁸ Almásy egy, a jugoszláv–osztrák túraútra speciálisan előkészített járművel indult, amelyre nem szereltek pótkereket, ezért a sportkocsik közé sorolták. Így azután minden esélyét elvesztette a jó szereplésre, mivel egyébként az elért pontjai alapján könnyen megnyerhette volna a túrakocsik kategóriáját. ³⁹ A versenyről korának egyik legismertebb fotósa, Munkácsi Márton készített felvételeket az Automobil-Motorsport című újságnak, amelyek között megtaláljuk az Almásy járművéről készített képet is.⁴⁰

1927 májusában a tiszántúliak és a miskolciak után újabb automobil és motorkerékpár egyesület alakult Nyugati Automobil és Motor Club néven (NyAMC). Az egylet tisztikarában Vas megye és Szombathely város elitje kapott helyet. Díszelnökökké választották herceg Batthyány-Strattmann László, gróf Andrássy Sándor, gróf Erdődy Sándor nagybirtokosokat, alelnökökké Almásy Lászlót és Tulok Jenőt, míg titkárrá Petrovics Ernőt.⁴¹ Az egyesületben működő sportbizottság elnökévé is Almásy Lászlót választották meg.⁴²

Szombathelyen 1926 karácsony másnapján vetődött fel a gondolat, hogy egyesületet alapítsanak a motorosok és az autósok. Aztán 1927 tavaszán sűrű összejövetelek eredményeképp létrejött egy szervezőbizottság, amely felhívást bocsátott ki a nyugati megyék járműtulajdonosainak. A KMAC támogatásával, Szombathely székhellyel kívánták megalakítani a Nyugati Automobil és Motor Club-ot, amelybe bárki jelentkezhetett alapító vagy rendes tagként.⁴³ Pető Ernő szerint 1927 virágvasárnapján tartotta az alakuló közgyűlését a Nyugati Automobil és Motor Club azzal az elgondolással, hogy működése nem csak a motorosok, hanem az ország javát is fogja szolgálni. A „legelső lelkesedők” és a klub megalakításának mozgatói között említette Almásy Lászlót, dr. Esső Sándort, ifj. Müller Edét, Petrovics Ernőt, dr. Polgár Lászlót és Széll Miklóst. A felsoroltakhoz hamarosan csatlakoztak mások is, így Batthyány Zsigmond gróf, Haupt- Buchenrode István báró, Laky Kornél és Müller Ede. Ezt követően a KAMC-al megállapodtak a klub alapszabály-tervezetéről, amely szerint az egyesület önállóan működik majd. A belügyminiszter azonban Trianonra való hivatkozással nem tartotta megengedhetőnek a „Nyugati” szó használatát a nevükben, ezért a Dunántúli Automobil és Motor Club Szombathelyen elnevezést vették fel.⁴⁴ Az 1927. április 10-ei alakuló közgyűlésre 200 meghívót küldtek el, amelyre 143 válasz érkezett. A közgyűlésen résztvevők névsorában az első helyen Almásy László neve szerepelt.⁴⁵ A klub célját képezte a KMAC programjának a nyugati megyékben való önálló végrehajtása, illetve „az automobilizmust és a motorkerékpározást társadalmilag és tudományosan szakszerűleg terjeszteni”. Célként határozták még meg, hogy a sofőröket tovább képezzék, támogassák őket az ügyeik intézésében, propagálják a magyar motoripart, és felvegyék a sportbaráti kapcsolatot a hasonló célú egyesületekkel. A klub ezért összejöveteleket, felolvasásokat, előadásokat, kirándulásokat, versenyeket és ünnepségeket kívánt rendezni. A tagok részére felvilágosítást, szaklapokat, szakértői véleményt kívántak adni, és szorgalmazták az utak közlekedésre való alkalmassá tételét, a határátlépés megkönnyítését.⁴⁶

 

Almásy László technikusi igazolványa 1922-ből
(MNL VaML gyűjteménye)

 

A motorfutball, mint annyi más sportág, Angliából ered. Hazánkban a sport meghonosítása Almásy László nevéhez fűződik. 1927 tavaszán, Magyarországon ő rúgta meg először a futballt motorról. Petrovics Ernőt – a Nyugati Automobil és Motor Club titkárát – sikerült rávennie arra, hogy menjenek ki a Szombathelyi Atlétikai Klub pályájára, ahol egy kölcsönkért labdával kezdték meg az első mérkőzést. Erről Petrovics a következőket jegyezte meg: „A labda középre került és Almásy egy történelmi rúgással elmozdította a helyéről. Kezdetben bizony nem ment könnyen. Akárhogyan igyekeztünk megrúgni a labdát, az legtöbbször vagy egyikünk, vagy másikunk motorjának kartere alá került. Az eredmény: a labda a meleg kipuffogó cső alatt megakadt, mi buktunk, az ingyen publikum nevetett. Motorjaink veszedelmesen melegedtek. Rövid negyedóra és mi – a motorfutball két szánalmas, nagyra hívatott úttörője – levonultunk a pályáról, miközben Almásy egy törött küllőt húzott ki a lábszárából.”⁴⁷ Másnap tovább folytatták a motoros futballt, ahol Almásy egy Scott,⁴⁸ míg barátja Sunbeam motorral vett részt, éktelen lármával, mivel leszerelték a hangtompítókat. Ekkor született meg az első gól, és miután megtörtént a kiegyenlítés, a motoros focisták siralmasan néztek ki. A cipőik talpa levált, a motorokon elszakadt a gázbovden, összetört a lámpa, a küllőik kitörtek, és a benzintankon is számos horpadás keletkezett. Hamarosan megjelentek a vállalkozó szombathelyi motorosok, akik szerettek volna osztozni a motorfutball játék Magyarországon történő bevezetésének dicsőségében. Az ország első motoros futball csapatát Müller Ede, dr. Müller Jenő, Kirchkhopf István, Karner Gyula, Porpáczy József, Sulzbeck István, Varga Kálmán és Fusz Ernő alkották. Az edzéseik általában pokoli lármával jártak, ezért nem nagyon tetszett a környéken lakóknak.⁴⁹

1927. június 16-án került sor a klub első rendezvényére, amelyet az Szombathelyi Sport Egyesület pályáján bonyolítottak le. Először egy ügyességi verseny következett, majd utána jött a motoros foci, a zöld és a sárga csapat között. A kétszer 15 perces játékidő után 3:0 arányban győztek a zöldek. A győztes csapat tagjai az Almásy László által felajánlott ezüst poharakat nyerték, valamint a Magyarországon játszott első motoros futballmeccs emlékére a klub bronzérmét kapták még a játékosok.⁵⁰

 

Almásy László AJS márkájú motorjával a Bagolyvár épülete mellett

 

1927. július 31-én Bécsbe látogattak el, ahol mint válogatott futballcsapat játszották a világon az első nemzetközi motorfutball-meccset. A Nyugati Automobil és Motor Club az Österreichische Motor Rennfahrer Vereinigung meghívására érkezett Bécsbe, hogy ott az osztrák motorversenyzők pályamegnyitó ünnepségén részt vegyenek. A klub 15 tagja indult el motorkerékpáron, akiket Almásy László Steyr-jén kísért el. Az ünnepség során került sor a 2x30 perces motorkerékpáros focimérkőzésre, amelyet mint osztrák–magyar mérkőzést harangoztak be, hogy a nemzetközi jellegét minél jobban kidomborítsák, így elmondhatták az osztrákok, hogy ez volt az első nemzetközi motorkerékpár- mérkőzés a világon. A magyar csapat a következő személyekből állt: Sulzbeck István, Varga Kálmán, ifj. Müller Ede, Müller Jenő dr., Petrovics Ernő, Almásy László. Az osztrákok mind könnyű Puch gépekkel rendelkeztek, amelyek erre a célra készültek, és rendkívül ügyesen vezették a labdát a gépeik mellett. A magyarok túra gépei sokkal nehezebben és lassabban tudtak csak fordulni, ezért nem is volt csoda, hogy a végeredmény 9:1 lett az osztrákok javára.⁵¹

Az 1927. évi svábhegyi versenyen a Nyugati Automobil és Motor Club tagjai közül – gróf Széchenyi Miklós balesete után – csak Almásy László vett részt. Az egyesületet dr. Pető Ernő és Müller Ede képviselték.⁵² A Vasvármegye című újság is írt a VIII. svábhegyi versenyről, amelyben megemlítik, hogy kitűnő időt futott Almásy László a normál, kétüléses Steyer Type XII. gépjárművén és fölényesen megnyerte a kategóriáját.⁵³

 

Reklám az 1927-es Automobil – Motorsport című újságból,
1927. dec. 22. 2. old.

 

1928-ban a vidéki városok között Szombathely kerületében volt országosan a második legtöbb autó és motorkerékpár, melyből Szombathelyen 230 gépjárművet írtak össze. A Dunántúli Automobil és Motor Club (DAMC) 1928-ban szervezte és rendezte meg az első dunántúli túraút programját, amelynek előkészítő munkálataiban Laky Kornél elnökön kívül dr. Polgár László, Almásy László és még számos klubtag vett részt.⁵⁴ A DAMC tagjai közül 1928-ban Almásy a Madrid-koppenhágai megszakítás nélküli versenyen abszolút második, saját kategóriájában első helyet, a semmeringi versenyen kategória második helyezést, míg a svábhegyi versenyen kategória első helyezést, a magyar rekordnap „kilométer-lance” – Tát–Nyergesújfalu közötti – versenyen kategóriarekordot döntött. Valamennyi eredményét a Steyer Type XII-őn érte el.⁵⁵

Almásy az autóversenyzésen kívül közben mással is kellett, hogy foglalkozzon, hiszen másodszülöttként nem rendelkezett a borostyánkői birtok jövedelmeivel. Szerencséjére gróf Mikes János püspök a palotájába már az első világháború idején befogadta Almásy László pilóta hadnagyot.⁵⁶ Ebből az ismeretségből alakult ki az a szoros barátság, amely a kettejük későbbi levelezéséből kisugárzik.⁵⁷ A két világháború közötti általános válság az állandó pénzügyi gondokkal küszködő Almásyt arra kényszerítette, hogy sokszor Mikes püspöktől kérjen anyagi segítséget.⁵⁸ A szombathelyi püspökség tulajdona volt a répceszentgyörgyi kastély, amelynek parkjában Mikes János vadaskertet alakított ki, ahová dámvadakat is telepített, és vadászatokat rendezett. A püspököt társadalmi kötelezettségei többször elszólították Szombathelyről. Távollétében a vadaspark, a vadállomány gondozásával, a vadászatok lebonyolításával Almásyt bízta meg, aki ezt a feladatot lelkiismeretesen teljesítette is, és a vadaspark bérbe adásával megpróbált némi haszonhoz is jutni.⁵⁹ 1928-ban Mikes püspök részt vett az ausztráliai Sydney-ben az eucharisztikus világkongresszuson. A kilenc hónapos távolléte alatt teljesen Almásyra maradt a vadaspark és a kastély gondja. A szükséges és az elvégzett munkákról, az őszi vadászat előkészületeiről hosszú levelekben számolt be.⁶⁰ A vadászatokról számos képet ragasztott az előkerült fotóalbumába, sőt a répceszentgyörgyi kastélyról készített képeslapot is megőrzött itt.⁶¹

 

Az 1920-as évek nevezetes autóversenyzői,
Automobil – Motorsport, 1927.03. 10. 6. old.

 

A vadaskert, a vadállomány gondozása mellett Almásynak kenyérkereső foglalkozásra is szüksége volt. Az osztrák Steyr gyár szombathelyi fióküzletét vezette, és erről a munkájáról is rendszeresen beszámolt a püspöknek írt leveleiben. A lerakat vezetése, a szakértői tevékenysége mellett szorgalmasan részt vett az autóversenyeken is, hiszen minden jelentősebb versenyen ott volt, s ezek eredményeiről is beszámolt atyai jó barátjának.⁶² Almásy László 1928-ban ügyvédjén keresztül jelentette be a Városi Tanácsnak, hogy Szombathelyen a Székely Ferenc utca 6. szám alatt a „Steyr automobilok Nyugati Körletképviseletével, helyesen ezen gyár autóinak- és autóalkatrészeinek eladásával” kívánt foglalkozni. Ehhez benyújtotta az anyakönyvi kivonatát és az ún. optálási bizonyítványát, amelyek szerint teljes jogú magyar állampolgár volt. Kérvényében Almásy megjegyezte, hogy Borostyánkő ekkor Burgenlandhoz tartozott, és ezért „az állami anyakönyvek sehol sem találhatók fel.”⁶³ A hatóság a bejelentést tudomásul vette, és az iparlajstromba a D 26/1928 folyószám alatt bejegyezték, és számára az iparigazolványt kiadták.⁶⁴ Almásy anyagi viszonyai miatt lépett be az autóművekhez, és nyitott vezérképviseletet Szombathelyen, ahol 1930-ig mint a Steyr Művek vezérképviseleti igazgatója működött. Díszelnöke a helyi Kerékpáros Egyesületnek, alelnöke a Dunántúli Automobil és Motor Clubnak, tagja számos külföldi autóklubnak, alapító tagja a Magyar Földrajzi Intézetnek és a Vas vármegyei Kultúregyesületnek.⁶⁵

1928 decemberében kelt útra „herceg Liechtenstein András és Almásy László Ede, az ismert magyar automobil-úrvezető kíséretében, hogy Kelet-Afrika autóval nagyrészt még egyáltalán nem járt vidékein átkeljenek.”⁶⁶ Az utazók két normálszéria Type XX Steyr kocsit használtak az expedíciójukon, amelyeket könnyű teherkocsi felépítménnyel láttak el. Mombasa volt az expedíció kiindulópontja, amelyet az utazók Marseille-ből húsznapos hajóút után értek el. Innen Nairobiba mentek, ahonnan Ugandán keresztül egészen Szudán déli határáig 1300 km-t három és fél nap alatt tettek meg. Montganától a Nílus keleti partján – melyet addig autósok számára járhatatlannak tartottak – folytatták az utat és értek el Khartumba. A Nyugat-núbiai sivatagon való sikeres átkelés után Kairót érintve Alexandria volt az út végállomása.⁶⁷ „Magam is automobilista és repülő vagyok, gépkocsikkal és repülőgéppel hatoltam be Afrika legtitokzatosabb területébe, amely még a legmodernebb térképen is mint fehér folt szerepelt... Sohasem törekedtem rekordokra, sohasem kerestem elsőséget, amelyet kitűzött célom mégis magával hozott. Afrika romantikájának varázsa pedig bőségesen jutalmazta minden utamat, mert sohasem hajtottam célkitűzésemet a szenzáció szolgálatába. Annak a nagy automobilgyárnak a megbízásából kerültem Afrikába, amelyben éveken át dolgoztam. Az automobil fellendülésével nyilvánvalóvá lett, hogy a sötét földrész hamarosan felvevőképes piaccá fog válni. Gyáram kiküldött, hogy tanulmányozzam az üzleti lehetőségeket és az afrikai viszonyoknak megfelelő műszaki követelményeket.”⁶⁸

 

Almásy László afrikai túraútja 1926-ban = Allgemeine Automobil-Zeitung, 1926. jún.1. 11. sz. 9. p.

 

Az 1929 őszén megrendezett X. Svábhegyi verseny résztvevői között már nem találjuk Almásy nevét, aki elfoglaltságai miatt nem vett rész ezen a rendezvényen.⁶⁹ 1930. július 5-én a DAMC versenyének résztvevői Szombathely főterén felállított célkapuhoz igyekeztek. Az ország legkülönbözőbb helyeiről a pontos rádió idő szerint reggel 5 órakor a startzászlók jelére elindultak az autók és a motorkerékpárok. Szombathelyen a versenyzők nagyobb száma miatt, az esetleges balesetek elkerülése végett nem egyszerre, hanem félpercenként rajtoltak el a versenyzők. Az autósok és motorosok a szombathelyi Fő térről a legnagyobb rendben indultak el. Az első startoló Almásy László, az ekkor már hírneves autóversenyző és Afrika-utazó, aki Steyr kocsiján száguldott el Sárvár felé. Az utolsó szombathelyi startoló szintén Steyr autóval Almásy János borostyánkői földbirtokos volt, aki először vett részt autóversenyen. A versenyzők között szerepelt Fiát gépjárművén dr. Pető Ernő, a DAMC elnöke, és Pintér János is. „Valószínűleg az abszolút győzelem is Almásy László és Pintér János között dől majd el” – írták a Vasvármegye hasábjain. Szép eredményeket vártak a szombathelyi motorosoktól is. Egy-egy versenyzőnek minimálisan 500 km-t kellett vezetnie, de legtöbben még nagyobb utat terveztek, így ők hosszabb ideig vezettek. A DAMC versenye első helyen állt ebben az évben a Magyarországon megrendezett versenyek között. Száznál több ellenőrző állomást kellett megszervezni, amelyet az 1928. évben lefutott túraút nyomdokain szerveztek meg. A DAMC zöld-sárga zászlója lengett az ország automobil klubjainak épületei előtt. Mohácsról, Pécsről, Budapestről rohantak a versenyzők járművei Szombathely felé, és délután 14 órától kezdve este 19.30-ig érkeztek a versenyzők a Fő térre, ahol a célkapu várta a beérkezőket. Itt célbíróság, átvevő bizottság várta az autósokat, amelyek átvizsgálták a gépjárműveket. A verseny végén az eredményeket számították ki, mivel a beérkezés sorrendje különböző volt, tekintve, hogy az egyes versenyzők különböző távolságról érkeztek. Este 10 órakor a Sabaria nagytermében volt az ünnepélyes vacsora az eredményhirdetéssel és a díjkiosztással egybekötve.⁷⁰ Július közepén indult az alföld–alpesi túraautó verseny, amely Szentgotthárdon haladt keresztül. Itt a DAMC nevében Almásy László fogadta a túraút résztvevőit.⁷¹

1930-ban jelent meg egy Almásyval folytatott beszélgetés Az elveszett városok nyomában címmel az Automobil–Motorsport–Turizmus című újságban. A szerző a fővárosi Automobil Clubban futott össze Almásyval, és egy forró tea mellett kezdték el a beszélgetést, amelyből kiderült, hogy 1926 óta a teleket Afrikában töltötte. „Először 1926-ban voltam lenn Szudánban vadászni Esterházy Antal herceggel, egy nagy Steyr kocsin. Erről az utamról könyvem is jelent meg Autóval Szudánban címen. 1927-ben a Steyr gyár megbízásából voltam Cairóban, ahol résztvettünk az egyiptomi autókiállításon. A kiállítás után Széchenyi Zsigmond gróffal voltam vadászni Egyiptomban, Kelet-szudánban, valamint Szíriában. Ő az, akinek most mindenütt látható a CSUI című könyve. 1928-ban a cairói STEYR-képviselet ügyeit szerveztem meg és nagyon sok próbautat végeztem a sivatagban. 1929-ben a nálunk is jól ismert Bugatti-versenyzővel, Liechtenstein herceggel voltam lenn vadászni két kísérleti Steyr-Type XX-al. Bejártuk Brit Kelet-Afrikát, a Kenya-gyarmatokat, a Tanganyika vidékét, majd a Nubiai és Libyai sivatag egyes részeit. 1930-ban ismét egy vadász expedíciót vezettem Kelet-Szudánban, de a vadászat után ismét ellátogattam a sivatagba, mely most már nemcsak, hogy érdekelt, hanem annak tökéletes felfedezését mintegy célomul tűztem ki.”⁷²

 

Almásy László Afrikából történő hazaérkezése után, 1929-ben
= Allgemeine Automobil-Zeitung, 1929. júl. 15. 14. sz. 1. p.

 

1930-ban – a hosszabb szudáni vadászexpedíció után – megint a líbiai sivatagban kalandozott Almásy. Visszaemlékezése szerint a szudáni kormány részéről kérték fel, hogy próbáljon ki különböző típusú autókat a sivatagban, amelyen rendszeres járatokat terveztek. „A próbák nem sikerültek, a kocsik nem váltak be, de ez csak megerősítette bennem az ismeretlen sivatag felkutatásának és legyőzésének a vágyát. Most már komolyan nekiláttam a sivatag tanulmányozásának.”⁷³

1930-ban a Steyr autógyártól meg kellett válnia a gazdasági világválság következtében végrehajtott nagyarányú leépítések miatt. „Terveim és rajzaim – annyi lelkiismeretes kísérlet eredménye – már nem kerülhettek kivitelre, de szinte öntudatlanul ráeszméltem, hogy az évek során egy szakmámmal összefüggő új foglakozásba tanultam bele. Így lettem gépészből geográfus!”⁷⁴ Almásy a kutatómunkája során elhatározta, hogy segítségül veszi a repülőgépet a sivatag feltérképezéséhez. Könyvében megjegyzi, hogy akikkel terveit közölte, megmosolyogták, és ezek még kíméletesek voltak vele. „Tervezgetéssel, számításokkal, minden eshetőség megfontolásával múltak a napok. Tudtam, hogy segítségre nem igen számíthatok, a magamét kellett latba vetnem, idegenekkel szövetkeznem. Végre 1931 nyarán minden elő volt készítve. Egy angol autós expedíció, amely Kairóból Fokföldre indult, vállalkozott, hogy – költségemre – kitér útjából és néhány hétre elkíséri repülőmet a sivatag belseje felé. Egy hazai lap támogatott, egy lelkes barát, gróf Zichy Nándor velem repült.”⁷⁵

 

PILÓTA ÉS AMATŐR FOTOGRÁFUS

Almásy László nem csak kitűnő autóversenyző, jó pilóta, hanem kiváló amatőr fotográfus is, bár erről az oldaláról viszonylag kevés információval rendelkezünk. Az eddig megjelent publikációkban sem igazán foglalkoztak kiemelten ezzel a tevékenységével, pedig az útikönyvei sem lennének olyan élvezetesek az általa készített fotómellékletek nélkül. Sajnos az élete és az utazásai során készült fényképeinek a sorsáról nem sokat tudunk. Az Esterházy Antallal közös első afrikai útjuk során készült felvételeket 2009-ben bemutatták az ozorai várkastély tetőtéri kiállítóhelyén Az angol beteg igazi útja című fotókiállításon.⁷⁶ Az ismeretlen Szahara című könyvében megemlíti, hogy miután a sivatagi gyűjtőmunkájukat befejezték, több mint 1200 másolatot és sok száz fényképet készítettek a líbiai sivatag ősi sziklaképeiről.⁷⁷ Almásy a repülőgépét felhasználta légifotó készítésre, hiszen ebbe a kötetbe is bekerült a homoktengerről egy olyan kép, amelyet a szerző – megjegyzése szerint – pilótaként készített.⁷⁸

Közismert, hogy az ifjú Almásy László már gyerekkorában érdeklődött a repülés iránt, de az 1910-es évek elején a magyar repülés központja a Budapest közelében található rákosmezei gyakorlótér volt. Ennek ellenére 1911-ben Rákosmezőn az AERO Rt. Bleriot típusú gépén már belekóstolt a „földtől elrugaszkodás, a levegőben járás” különleges gyönyörűségébe.⁷⁹ Még a rákosmezei tanulórepülő korában ismerkedett meg Asbóth Oszkárral, az első helikopter tervezőjével és Kármán Tódor repülő főhadnaggyal, aki később az USA-ban a hőlégsugaras repülés alapjait vetette meg.⁸⁰

 

Takács Sándor a Kolbányi-féle gépében, 1912-ben

 

Magyarországon az első, hitelesen sikeresnek tekinthető, motoros repülést Bléroit hajtotta végre 1909. október 17-én. Nem sokkal utána repült az első magyar pilóta, Kutassy Ágoston 1909. november 4-én, repülőgépe azonban egy külföldi típus, Farmann biplán volt. Az első magyar tervezésű repülő, magyar pilótával, Adorján Jánossal 1909. december 5-én emelkedett a levegőbe Rákosmezőn, ahol a repülések több-kevesebb sikerrel folytatódtak. Az első tragikus baleset 1912. október 12-én történt.⁸¹ Talán nem véletlen, hogy az album legkorábbi két felvétele is a magyarországi repülés történetéhez kapcsolódik. Az első korai kép 1912-ben készült a rákosi repülőtéren, ahol felszállás előtt lefotografálták Takács Sándort és a Kolbányi-féle gépét.⁸² Az esemény tragédiával végződött, mivel a repülő lezuhant, és a pilóta meghalt. Az összetört gépről és a vezetőjéről a Vasárnapi Újság közölt képriportot 1912 októberében, amely hasonló az albumban találhatóval.⁸³ Itt kell még megemlítenünk, hogy Almásy az eastbourne-i tanulóévei során is kapcsolatba került a technikai fejlődést képviselő repüléssel. Ezt bizonyítja az a – másik gyűjteményből származó – fotólap, amelyet a kőszegi Chernel Miklós barátjának küldött Angliából „Üdvözlet a magasból...” megjegyzéssel, Eastbourne felirattal és Almásy Teddy aláírással. A két képből álló fotólapon láthatjuk az ifjút pilóta-felszerelésben, jellegzetesen cigarettával a szájában, míg a másik képen egy 35 Handley Page típusú monoplánnal repülés közben örökítették meg.⁸⁴

Az albumban törött üvegnegatívról másolt és beragasztott fotográfián látható egy Etrich Taube repülőgép és benne ülő pilótájának, Kármán Tódornak⁸⁵ a képe, amely valószínűleg 1913 táján készülhetett.⁸⁶ Az Etrich Taube a motoros repülés hőskorszakának egyik legfontosabb géptípusa, az első nagy szériában épített repülőgéptípus volt. A rendkívül stabil kétüléses monoplán meghatározó szerepet játszott az első világháború előtti korszak pilótaképzésében, különösen az Osztrák–Magyar Monarchiában és Németországban, valamint Olaszországban. Katonai alkalmazására már 1911-től sor került. Felderítő, bombázó és vadász feladatokat egyaránt ellátott, de 1914-re már elavult. A megmaradó példányait a pilótaiskolákban és civil alkalmazásban még sokáig használták.⁸⁷

Szombathelyen az első sikeres repülőnapot 1913. július 20-án, vasárnap rendezték meg. A 21 éves Dobos István, valamint a 18. életévét még be sem töltött és a nyári szünidőt éppen itthon töltő Almásy László, az akkori idők legfiatalabb pilótája tartott bemutatót egy Svachulay-géppel (Albatrosz IV.). A kis csapat már kora nyártól kezdve járta az ország különböző városait, hogy légi bemutatóikkal a kísérleteik folytatásához szükséges pénzt előteremthessék. A vasi megyeszékhelyre Nagykanizsáról érkeztek. Szombathelyen a sportegylet pályája mögötti szabad területen nagyszámú, mintegy 4–5 ezer fős közönség előtt vasárnap délután kezdődött a program. A rossz időjárási viszonyok miatt csak két felszállást tudtak végrehajtani. Az első alkalommal kilenc, míg másodszor hét percig volt a gép a levegőben. A bemutatót két nap múlva megismételték, amikor is három felszállást hajtottak végre.⁸⁸

Almásy pilótavizsgáját Angliában tette le, ahol 1911–1914 között a középiskolát végezte, és egy év múlva már saját géppel rendelkezett.⁸⁹ Családjának vagyoni helyzete lehetővé tette, hogy 1914-ben dr. Kutassy Ágostontól megvásároljanak egy Farman-3 típusú használt repülőgépet. Feltehetően ezzel a géppel szerzett gyakorlata alapján kérhette később felvételét a Monarchia légierejéhez. A repülés a szenvedélyévé vált, ami egész életét végigkísérte és meghatározta.⁹⁰

 

H-MAAK felségjelű iskolagép a szombathelyi repülőtéren 1925-ben

 

Almásy az 1. világháború kezdetén a szombathelyi 11-es huszárokhoz vonult be, de 1915 novemberében tartósan átvezényelték az ún. légjáró csapatokhoz, majd megfigyelő tisztként a 17. majd a 18. századokhoz került. Később a repülőhadtáp-parancsnokságon teljesített szolgálatot. Kubassek János kutatásai szerint azonban mindössze az bizonyítható megnyugtatóan, hogy repülő légi megfigyelő tisztként teljesített szolgálatot, és e minőségében vett részt a harci bevetéseken.⁹¹ Más források szerint a bécsújhelyi tiszti iskola (FLOSCH) elvégzése után megfigyelőként a 6. századnál szolgált (Flik. 6. pk.). 1917. július 18-án Szombathelyre, a 4. pótszázadhoz vezénylik pilótaképzésre. Ezt követően az olasz fronton, Gardoloban a 17. (Flik. 17. pk.), a 18. (Flik. 18), majd a 6. fotóvadász századnál (Flik. 6. pk.) pilóta.⁹² 1918-ban, a háborús összeomlás után Almásy rövid ideig Pandorf repülőterének parancsnoka, ahonnan egészségügyi okok miatt kénytelen távozni.⁹³

Ezután valószínűleg egy jó ideig megszakad a kapcsolata a repüléssel, de biztosan figyelemmel kísérte az aviatikában történő rohamléptékű fejlődést. A Kereskedelmi Minisztérium Légiforgalmi Szakosztálya – számolva a repülési tilalom mielőbbi megszüntetésével – már 1922 elején részletes programot dolgozott ki, amelyben a Szombathelyen létesítendő pilótaiskoláról és a reptér fokozatos kiépítéséről is szó volt.⁹⁴

Az 1923-as év második felétől Szombathelyen újraindult az alapfokú pilótaképzés négy darab, újonnan megjelent 100 LE-s Oravecz I. és Oravecz II. iskolagéppel. Ez a típus fontos szerepet játszott a reptér későbbi történetében.⁹⁵ Az 1923-as esztendőtől az ekkoriban megalakult légiforgalmi vállalatok polgári célokra is igénybe vehették a szombathelyi repteret. Az AEROEXPRESS Junkers és Fokker típusú gépei például Olaszországba menet rendszeresen leszálltak itt. Az egyik első, igen neves utasuk Mikes János püspök volt, aki pápai kihallgatásra utazott a Vatikánba. A gépet Maier József, a részvénytársaság igazgatója vezette.⁹⁶

 

Kármán Tódor pilóta egy Etrich Taube repülőgépben, 1913 táján

 

A békeszerződés értelmében az állam nem tarthatott fenn pilótaiskolát, ezért a repülőtér kapuja fölé nagy betűkkel írták ki, hogy a Magyar Légiforgalmi Rt. tulajdona. Az iskolának – a szombathelyi Magyar Királyi Repülőgép-vezető Iskola (REGVI) – rejtése miatt pontos szervezeti felépítését és létszámát sem ismerjük. Ekkoriban a REGVI kapott hat gyorsan legyártott Oravecz iskolagépet és meterológiai megfigyelő gépnek álcázva még egy Junkers A-20-ast is. Más források szerint csak öt új gép H-MAAG, -H, -1, -J- K érkezett, a már itt lévő Szebeny, Oravecz I. és Brandenburg B I. mellé.⁹⁷ Sajnos, az ekkor használt Oravecz gépeket nem kísérte túl sok szerencse, mert 1925. szeptember 10-én, majd október 3-án lezuhant két iskolagép. A hivatalos vizsgálat mindkét esetben kizárta a pilóták felelősségét, és szárnytöréssel magyarázták a baleseteket. Később a megmaradt Oravecz repülőgépeket felsőbb utasításra meg kellett semmisíteni.⁹⁸ A H-MAAK Oravecz II. típusú lezuhant iskolagépről is találunk három képet az albumban, az egyiken éppen a motorját emelik ki a sérült gépnek.⁹⁹ 1926 tavaszára sikerült öt német Udet U 12/a és öt angol Bristol School iskolagépet beszerezni és az oktatást újraindítani. A rejtés miatt a repülőknek nem volt semmilyen felségjelük, hanem a függőleges vezérsíkokra festett kis-, illetve nagybetűvel különböztették meg őket. Ezekről a gépekről is néhányat különböző nézetekből – elölről és oldalról – is lefotóztak, és a képeket beragasztották az albumba.¹⁰⁰

A reptér fokozott igénybevétele miatt komoly fejlesztésekre volt szükség. Már az 1927-es esztendő elejére elkészültek a 620 négyzetméter alapterületű, emeletes parancsnoki személyzeti épület tervei. A földszinten a parancsnokság és az irodák, míg az emeleten szobák, étkező és egyéb kiszolgáló helyiségek kaptak helyet. A 66 méter hosszú létesítménynek lapos teteje volt, ahonnét a repülések megfigyelésére is lehetőség nyílt. Emellett több nagy betonhangár felépítésének az előkészítése is elkezdődött.¹⁰¹ A repülőtérről is gondosan megszerkesztve kerültek be képek az albumba, amelyeken láthatók a parancsnoki és a kiszolgáló épületek, a víztorony és a repülőgép hangárok.¹⁰²

 

A Miss Columbia elnevezésű Bellanca VB-2-es óceánrepülő-gép fogadása

 

A fotóalbumban is számos repülőgép került megörökítésre, így a H-MFNA jelzésű légcsavaros Fokker F-VIII repülőgép, amely üzemeltetésének kezdete 1928, a vége 1932 volt, amikor is átlajstromozták. Ez az első kétmotoros utasszállító repülőgép, amelyben 15 személy elfért.¹⁰³ Megörökítettek egy Junkers K-37 típusú svéd S-AABP jelzésű bombázó repülőgépet, amely két Siemens Jupiter VI. motorral volt ellátva.¹⁰⁴ De láthatunk képet egy Breda A-7 típusú olasz felderítő repülőgépről, amelyben a két pilóta mellett a megfigyelő is helyet kapott, aki a hátrafelé tüzelő géppuskát kezelhette.¹⁰⁵ Készült kép egy hangárban álló Caproni Ca-73 típusú kétfedelű bombázóról, amelynek két motorja pusch-pull konfigurációban működött. A két pilóta nyitott vezetőfülkében ült, és 10 utast tudtak a repülővel szállítani.¹⁰⁶ 1928-ban a szombathelyi repülőtéren örökítették meg Lampich Árpád kisrepülőgépét, amely Kaszala Károly 1928. június 15-ei távolsági világrekordja után, annak végcéljáról az L-2 Róma nevet kapta. A repülőgépet 1928 őszén mutatták be a Szombathelyen megrendezett mezőgazdasági és ipari vásáron.¹⁰⁷ Látható még a fotóalbumban egy Junkers W-33 típusú teherszállító repülőgép, amelyből 1927–1934 között közel 200 darabot gyártottak. Jellemzője a nagy ablaktalan kabin, ahol legfeljebb 6 utast tudtak csak szállítani.¹⁰⁸ Meg kell még említeni a Farman F-120 Jabiru három hajtóműves francia bombázó és utasszállító repülőgépet, amely 9 személy szállítására volt alkalmas. Ugyanennyi utast tudott elszállítani a Farman F-121 típus is, amely elnyerte a legrondább repülőgép címet.¹⁰⁹

A fotóalbum érdekessége az a két kép, amelyen Charles Levin és Clarence Chamberlain óceánrepülők Magyarországra érkezését örökítették meg.¹¹⁰ A két pilótának 1927. június 4–6. között – egy hónappal Charles Lindbergh után – sikerült átrepülniük az Atlanti–óceánt a „Miss Columbia” elnevezésű, Bellanca VB-2 típusú repülőgépükkel. A New York–Berlin közötti 3927 mérföldet 43 óra 31 perc alatt tették meg.¹¹¹ Az óceánrepülők június 14-én elfogadták a magyar kormány meghívását, amelyet bécsi tartózkodásuk utánra terveztek.¹¹² Az óceánrepülők végül 1927. június 22-én délelőtt 10 órakor érkeztek Bécsből Budapestre a „Miss Columbia”-n. Négy magyar repülőgép kísérte őket a mátyásföldi repülőtérre, ahol Hermann Miksa kereskedelemügyi miniszter, Sipőcz József polgármester, a kormány és a főváros nevében üdvözölte a vendégeket. Ezután a légiforgalmi társaság igazgatója nyújtott át egy serleget, a magyar repülők pedig ezüst koszorúval jutalmazták a világraszóló teljesítményt. Az amerikai repülők innét autókon a szállásukra hajtottak, majd részt vettek a fővárosnak a tiszteletükre rendezett ebédjén, ahol József királyi herceg is megjelent. Az ebéden beszédekben köszöntötték a pilótákat, akik délután ½3-kor visszarepültek Bécsbe.¹¹³

A szombathelyi repülőtér ezekben az években vegyesen, katonai és polgári célokat is szolgált. 1928 elején pl. egy Heinkel HD-22 géppel újraindulhatott a belföldi postajárat. Az ország, hogy elszigeteltségén enyhítsen, az újjáalakult Magyar Légiforgalmi Rt. révén igyekezett a nemzetközi polgári légi forgalomba ismét bekapcsolódni. Ehhez korszerű gépekre is szükség volt, ezért vettek többek között egy kétmotoros, 15 üléses Fokker F-VIII és néhány Caproni Ca-97 típusú utasszállítót. Az új járatok megindulásával – 1928 nyarától utasszállítók is rendszeresen közlekedtek a futárgépek mellett Bécs és Szombathely között, és a következő év tavaszától újraindult a légi forgalom Budapestre – ezek a gépek többször megfordultak Szombathelyen.¹¹⁴ Jelentős esemény volt, hogy itt szállt le 1928. május 25-én, pénteken délután 14 óra 30-kor lord Esmond Harmsworth – Lord Rothermere fia – angol parlamenti képviselő és újságíró sötétszürke Herkules DH-66 típusú gépe. A lord kilenc napos magyarországi körútja végén érkezett Szombathelyre, az ünnepélyes fogadást követően gróf Apponyi Albert Gyöngyösapáti (ma: Gencsapáti) kastélyában tette tiszteletét.¹¹⁵ Erről az eseményről 12 képet ragasztottak a fotóalbumba, de nem csak a szombathelyi, hanem a mátyásföldi érkezésről és indulásról is.¹¹⁶ A Vasvármegye című újság szerint két kört írtak le a város felett, azután a repülőtér felé haladva fokozatosan ereszkedett le a G-EBLO Imperial Airways feliratú, magyar és angol zászlókkal díszített repülőgép. A környéken csendőrjárőrök vigyáztak arra, hogy senki illetéktelen ne mehessen be a repülőtérre, ezért 200 csendőrt vezényeltek ki a rend fenntartására. A repülőtéren a Nemzeti Szövetség nevében Horváth Kálmán társelnök, a MANSZ nevében Volnhoffer Ferencné és Kőszeg polgársága nevében Jambrits Lajos üdvözölték a vendéget. Innét Apponyi György kíséretében autón a Gyöngyösapáti kastélyba mentek, ahol a vendéglátó és felesége a kapuban fogadták az angol lordot. A tárgyalásuk után, sok ezernyi ünneplő szombathelyi polgár üdvözlése közepette, este 6 órakor ismét elkezdtek berregni a hatalmas gép motorjai, és az angol vendég Sopron irányában hamarosan elhagyta az országot.¹¹⁷

 

Charles Levine és Clarence Chamberlain óceánrepülők fogadása

 

Az album különlegessége az a Szombathely Fő teréről készült négy darab légi felvétel, amelyeket bizonyosan Almásy készített. 1930. május 29-én tartották a belvárosban a Szent Imre-ünnepélyt, ezt az eseményt örökítette meg repülőgépről a fotográfus. Ezen a csütörtöki verőfényes napon mintegy 20 ezer főnyi közönség előtt zajlott le a Szombathelyi Egyházmegye ünnepsége, ahol megjelentek a város összes hatóságai, tanulói, hitbuzgalmi és társadalmi egyesületei, a plébániák csoportjai, a MANSZ, a HONSZ, a Hölgyek és az Úrleányok Kongregációja, a Credo férfi egylet stb. Tizenhat Vas megyei faluból érkeztek ünnepi viseletben, templomi zászlók alatt, egyházi körmenetben. A Fő téri házak zászlókkal, virágokkal és szőnyegekkel és drapériákkal voltak feldíszítve ezen a napon. A rendezvény miatt a rendőrség reggel 8 órakor feloszlatta a piacot. Az ünnepségre harangzúgás mellett, egyházi zászlók alatt vonultak be a pecöliek, a vépiek 800 fős zarándoklata, velük érkeztek a leventék és magyar ruhás leányok. De nagy számban képviseltették magukat a Szombathely környéki települések is. A Fő tér közepén felállított tábori oltár mögött helyezkedett el az összes szombathelyi iskolák énekeseiből és a férfi dalárdák tagjaiból álló 400 fős énekkar. De itt sorakozott fel a helyőrség díszszázada, a csendőrségi, vámőrségi tisztikarok, a vármegyei tűzoltócsapatok és a zenekaruk, míg a gróf Széchenyi utcában a cserkészfiúk álltak sorfalat. Az ünnepség 10 órás megkezdése előtt megszólaltak a székesegyház harangjai, és Mikes János megyéspüspök kíséretével bevonult a Szentháromság térre, amely menetet szívgárdista fiúk és leányok vezették. Utánuk érkezett a püspök teljes díszben, majd a világi hatóságok és a hivatalok vezetői, Tarányi Ferenc dr. főispán, Horváth Kálmán dr. alispán, szentmártoni Radó Lajos felsőházi tag és Kiskos István kormányfőtanácsos, polgármester stb. Mikes János püspök nagy segédlettel tartotta meg a misét a tér közepén felállított, baldachinnal borított, örökzöld növényekkel díszített oltár előtt. Az eseményt végül a Himnusz eléneklésével zárták.¹¹⁸

Az album aviatikával foglalkozó részének mintegy lezárásaként kerültek bele a szombathelyi repülőtéren felsorakozott Fiat Cr-20-as olasz repülőgépekről készített felvételek. A korabeli sajtó szerint 1930. szeptember 5-én délután kilenc sárgatestű olasz repülőgép szállt le a repülőtérre. Szabályos alakzatban – szaknyelven szólva loopingban – érkeztek, és különféle mutatványokat hajtottak végre az egybegyűlt érdeklődők feje felett. A leszállás után az egyik gépből Fougier Corso ezredes ugrott ki, de megérkezett a budapesti olasz katonai attasé is. Az olaszokat a szombathelyi repülőiskola látta vendégül, és megtekintették az épületeket és a hangárokat. A délután folyamán egy hatalmas motoros Caproni gép érkezett még Olaszországból, ezen jött Ferrani Armando ezredes az olasz újságok munkatársaival, aki a kelet-európai túrára elkísérte a repülőket. A pénteki nap folyamán a vendégek még megnézték Szombathely nevezetességeit, majd szombaton délelőtt Budapest felé elszálltak, ahol részt vettek az ottani repülőnapon.¹¹⁹

 

Esmond Harmsworth Hercules DH-66-os repülőgépe a szombathelyi repülőtéren 1928. május 25-én

 

Almásyt nemcsak ezek a szombathelyi és mátyásföldi repülős történések érdekelték, hanem minden repüléssel kapcsolatos különleges esemény. 1931 tavaszán a KMAC titkársága jelentette a tagjainak, hogy a „Graf Zeppelin” március 28-án vagy 29-én Budapestre érkezik. Azok, akik Friedrichshafenből akartak Zeppelinen Magyarországra utazni, illetve itt körutazást kívántak tenni, előre megválthatták a jegyüket az autóklub titkárságánál.¹²⁰ A léghajón több közismert személy – Horthy István, Karinthy Frigyes – is utazott, akik közül természetesen Almásy László sem hiányozhatott. A léghajó 12 utasával a fedélzetén 1931. március 28-án este 11 órakor indult Friedrichshafenből és másnap reggel 8 órakor szállt le Csepelen a Weiss Manfréd Művek saját repülőterén, ahol a látványosságra közel 30 ezren voltak kíváncsiak.¹²¹

Nagyon érdekes expedíciós útra indult 1931 augusztusának közepén Almásy László és a szombathelyi repülőtéren szolgálatot teljesítő Zichy Nándor gróf. Indulásukra sokan elkísérték őket barátaik közül, és megjelent a búcsúzásnál a repülőtér pilótagárdája is. Délelőtt kilenckor emelkedtek a levegőbe, és fél tizenegy után értek a mátyásföldi repülőtérre, ahol megjelent fogadásukra Zichy Rafaelné, Klebelsberg Kunóné, Zichy Imre és Hadik Éva. A gép érkezéséről a következőket írták: „Gyorsan közeledik a repülőtér felé. Néhány másodperc múlva már hatalmas köröket ír le a repülőtér felett. Már lehet látni a jelzést: G-A-D-P. A repülőtér felett körülbelül száz méter magasan repül, egészen sárgának látszik a gép, két utasa, Almásy László és Zichy Nándor gróf barátságosan integetnek a repülőtérre. Csak amikor leszállt a gép a kikötési helye közelében, akkor látszik, hogy nem is egészen sárga, hanem tiszta alumínium, kétfedelű és csak a törzsén és a szárnyán keresztül megy egy széles sárga sáv.”¹²²

 

Almásy László "Cigány moly" nevű repülőgépe a szombathelyi repülőtéren 1931 augusztusában

 

A fotóalbumban megtalálhatjuk a G-AADP lajstromjelű, kétfedeles „Gipsy Moth”, azaz „cigány moly” típusú DH-60-as repülőgép képét is, amely valószínűleg Szombathelyen készült.¹²³ A kétfedeles, kétüléses könnyű repülőgép építési anyaga acélcső és fa volt. A törzs hossztartó acélhevederekkel és átlós csövekkel merevített hegesztett acélcsőből készült. A szárny alját és a vízszintes vezérsík tetejét furnérlemezekkel borították be, a motor két oldalát felhajtható fémlemezzel védték, a repülőgép többi felületét pedig vászonborítás fedte. A pilótafülkébe való beszállás megkönnyítésére mindkét fülke mindkét oldalára lecsapható ajtókat szereltek. A szárnyait enyhén hátranyilazták, és a köztük lévő távolság 56 cm volt. Eredetileg Lampich Árpád kísérte volna el Almásyt a felfedező útjára, de nem tudott a költségeinek viselésére elegendő pénzt összegyűjteni.¹²⁴ Almásy elmondása szerint Londonból vasárnap délelőtt (augusztus 13-án) indultak el, majd 5 óra múlva Nürnbergbe érkeztek, az útjuk rendkívül zivataros volt, és nagyon sok esetben kétezer méteres magasságban kellett felmenniük, hogy a viharból kikerüljenek. Innét másnap indultak Bécsbe, ahol megebédeltek, onnét pedig Szombathelyre repültek. Itt vacsoráztak, és reggel indultak Budapestre. Almásy megjegyezte, hogy a leszállásuk előtt néhány perccel 15–20 métereket zuhant és emelkedett a gépük, ezért átviszik a csepeli Weisz Manfréd gyárba, ahol kisebb javításokat kívántak elvégeztetni rajta, és a poggyásztartót akarták kibővíteni. Augusztus 17-ére tervezték az indulásukat Konstantinápolyba, majd onnét Kairóba, ahol egy angol expedícióval kívántak találkozni. Almásy hangsúlyozta, hogy „tulajdonképpen nem expedícióra készülünk, hanem annak a megállapítására, hogy a repülőgép alkalmas-e ilyen expedíciós kiránduláshoz. Amennyiben alkalmas, akkor sokkal komolyabb alapon akarjuk előkészíteni a következő expedíciót. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a mostani utunk alkalmával is ne próbálnánk a tudomány számára valami érdekeset és eddig ismeretlen helyet találni.”¹²⁵

Almásy a Levegőben... homokon... című könyvében arról írt, hogy régi repülőbabona miatt megkérte mérnök barátjukat, hogy ne készítsen képet róluk, amikor már a gépben ülnek.¹²⁶ Ilyen felvétel valószínűleg nem is készült, ennek ellenére 1931. augusztus 25-én, a szíriai Aleppo közelében szerencsés kimenetelű légibalesetet szenvedett útitársával együtt. Szerencsére csak a gép tört össze, az utasai nem sérültek meg.¹²⁷ Egy évvel később, 1932-ben sikerült megszervezni az újabb expedíciót Sir Robert Clayton East támogatásával és együttműködésével. Almásy első, de nem utolsó nagy felfedezése során az újjáépített Moth típusú repülőgépéről felfedezi a régen keresett – és elveszettnek hitt – Zarzura oázist, a Gilf Kebir homokkőfennsíkjának északi völgyét.¹²⁸

 

Almásy László légifelvétele a szombathelyi Főtéren zajló eseményről 1930. május 29-én

 

1932 júniusának közepén már Magyarországon, a szombathelyi kultúrházban ünnepelték az egy csapásra híressé vált felfedezőt. A kultúrház nagyterme megtelt érdeklődőkkel, ahol megjelent Ujváry Ede polgármester, a Kultúregylet elnöke is. Mészáros Hugó az egész város közönségének a köszöntését tolmácsolta a Szahara-kutatás hősének, aki világraszóló eredménnyel gazdagította a sivatagkutatást.¹²⁹ Almásytól a rendezvény során megkérdezték, hogy miért nem barnult le Afrikában, amire azt a humoros választ adta, hogy egy percig sem vette le a fejéről a trópusi sisakot. De az iránt is érdeklődtek tőle, hogy mire jó a sivatagkutatás... „A sivatagkutatás éppen úgy nem mánia, mint az automobilversenyzés, vagy a sarkkutatás. Automobilversenyek nélkül ma nem lennének olyan autók, amelyekkel már a sivatagnak is neki lehet vágni” – válaszolta a kérdésre Almásy. Ezután beszámolt az addigi útjairól, hiszen 1926 óta ekkor már három alkalommal járt a sivatagban. De beszélt a jövőbeni terveiről, hogy 1932 novemberében az egyiptomi kormány megbízásából újabb expedícióra indul majd.¹³⁰

A megtalált fotóalbum képei körülbelül eddig az időszakig kalauzolnak el bennünket. Almásy László fiatalkorából, a Szombathelyen eltöltött időszakáról számos új és érdekes információt sikerült feltárni az album segítségével. A későbbi tevékenységeiről, utazásairól és kalandjairól az általa publikált útikönyvekből, valamint az 1990-es évektől napjainkig megjelent számtalan hazai és külföldi publikációból tájékozódhatunk.

   

JEGYZETEK

1	Almásy László Ede fotóalbuma (a szerző tulajdonában; továbbiakban: Almásy-album)
2	A továbbiakban csak Almásy Lászlóként említem.
3	KUBASSEK János: Almásy László – Az angol beteg. = http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/almasy_ laszlo_az_angol_beteg/ (Megtekintve: 2013. 10. 21.)
4	Uo.
5	Uo.
6	Almásy Ede (1836. 02. 09. – Graz, 1917. 05. 30.) felesége még 1890-ben meghalt Grazban, míg Lujza nevű lánytestvéréről csak azt tudjuk, hogy 1840-ben született, és Stahl Oszkár volt a férje. Almásy György (Felsőlendva, 1867. 08. 11. – Graz, 1933. 09. 23.) első felesége Pittoni Ilona (1891. 12. 03. –). Gyermekeik: Almásy Georgina (Borostyánkő, 1892. 09. 25. –): férje Gyömörey Antal volt. Almásy János (Kőszeg, 1893. 03. 07. – Bernstein, 1968. 08. 21.): felesége 1929-től galántai Esterházy Mária Róza, akinek édesapja Esterházy Pál herceg és édesanyja Cziráky Mária grófnő volt. Almásy László Ede (Borostyánkő, 1895. 11. 03. – Salzburg, 1951. 03. 22.): földrajzkutató, felfedező.
7	Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban: MNL) Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: VaML) Vas vármegye Törvényszéke. Hitbizományi iratok. Almásy család iratai (továbbiakban: Almásy cs. ir.) 60823/1912.
8	MNL VaML Almásy cs. ir. 33. fol.
9	MNL VaML Almásy cs. ir. 54. fol.
10	MNL VaML Almásy cs. ir. Alapító levél III. 4/1912. 3. fol.
11	MNL VaML Almásy cs. ir. 64. fol.
12	MNL VaML Almásy cs. ir. 4. fol.
13	MNL VaML Almásy cs. ir. 40. fol.
14	MNL VaML Almásy cs. ir. 56–60. fol.
15	Uo.
16	Vasmegyei fejek. Szerk.: Halász Imre. Sopron, 1934. 2., bővített kiadás 138. old.
17	Kasza József, a pilóta. = http://mult-kor.hu/20100215_almasy_laszlo_a_pilota (Megtekintve: 2013. 04. 25.)
18	A Magyarországra kimondott repülési tilalom ugyan 1922. február 22-én lejárt, azonban a győztes hatalmak meghosszabbíttatták a tilalmat, és a feltételek betartásának ellenőrzésére továbbra is az országban maradt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság. Magyarország a XX. században. Repülőgépek. = http://mek.oszk.hu/ 02100/02185/html/812.html (Megtekintve: 2013. 08. 05.)
19	RÉVÉSZ Tamás: Repülőtér az Alpokalján. Bp., 2006. 77. old.
20	MNL Magyar Országos Levéltára (továbbiakban: MOL) K szekció MTI hírek 1920. okt. 25.
21	NEMES József: Almásy László – mint autó- és motorversenyző. In: Vasi Szemle (továbbiakban: VSz) 2014. 6. sz. 713–714. old.
22	MNL MOL K szekció MTI hírek 1921. okt. 4.
23	MNL MOL K szekció MTI hírek 1922. jún. 12.
24	MNL MOL K szekció MTI hírek 1922. jún. 14.
25	MNL MOL K szekció MTI hírek 1922. okt. 6.
26	NEMES, 2014. 714. old.
27	MNL MOL K szekció MTI hírek 1923. jún. 18.
28	MNL MOL K szekció MTI hírek 1923. okt. 7. 4–5. old.
29	Almásy László balesete. In: Vasvármegye (továbbiakban: Vvm) 1923. 7. 6. old.
30	A magyar automobilversenyek hősei. In: Automobil – Motorsport (továbbiakban: AM), 1927. márc. 10. 8–10. old.
31	NEMES, 2014. 6. 715–716. old.
32	ALMÁSY László: Autóval Szudánba. Bp., 1927. 6. old. (In: A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára. Szerk.: Cholnoky Jenő) Lásd még: Eine Sudanfahrt von Ladislaus v. Almásy. In: Allgemeine Automobil- Zeitung, 1926. jún. 1. 11. szám 9–16. old.
33	ALMÁSY László: Az ismeretlen Szahara. Bp., 1934. 8. old. (In: A magyar Földrajzi Társaság Könyvtára. Szerk. Cholnoky Jenő)
34	ALMÁSY, 1927. 9–10. old.
35	Magyar Túraút 1927. In: AM, 1927. jún. 15. 16. old.
36	Ua. 18. old.
37	Ua. 20. old.
38	Ua. 22. old.
39	Ua. 29. old.
40	Ua. 27. old.
41	Megalakult a „Nyugati Automobil- és Motor-Club”. In: AM, 1927. jún. 15. 1. old.
42	A Dunántúli Automobil és Motor Club második évkönyve 1929. Szombathely, 1929. 11. old.
43	A Dunántúli Automobil és Motor Club első évkönyve 1928. Szombathely, 1928. 13. old.
44	Ua. 5–6. old.
45	Ua. 16. old.
46	Ua. 14–15. old.
47	PETROVICS Ernő: Motorfutball Magyarországon. In: AM, 1928. júl. 5. 44. old.
48	Magyarországon Almásy László Ede által bevezetett és népszerűsített angol elitmárka 1929-től ismét kapható volt Budapesten. In: AM, 1929. aug. 15. 36. old.
49	PETROVICS, 1928. 44–45. old. Lásd még: A Nyugati Automobil és Motor Club bécsi szereplése. In: Vvm, 1927. aug. 2. 3. old.
50	A Dunántúli Automobil és Motor Club első évkönyve 1928. Szombathely, 1928. 22. old.
51	A Nyugati Automobil és Motor Club bécsi szereplése. In: AM, 1927. aug. 14. 15. old.
52	A svábhegyi versenyen... In: Vvm, 1927. okt. 2. 9. old.
53	A VIII-ik svábhegyi verseny. In: Vvm, 1927. okt. 9. 8. old.
54	A Dunántúli Automobil és Motor Club második évkönyve 1929. Szombathely, 1929. 14–15. old.
55	Ua. 29. old.
56	DOBRI Mária: Almásy László levelei Mikes János püspökhöz. In: VSz, 1996. 2. sz. 267–268. old.
57	Uo.
58	DOBRI, 1996. 268. old.
59	DOBRI, 1996. 269. old.
60	Uo.
61	Almásy-album, 21–22. old.
62	DOBRI, 1996. 270. old.
63	MNL VaML Szombathely Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok 5768/1928.
64	Uo.
65	HALÁSZ, 1934. 138. old.
66	Almásy L. Ede és hg. Liechtenstein András Afrika-expediciója Type XX. Steyr kocsikkal. In: AM, 1929. júl. 28. 30. old. Lásd még: LIECHTENSTEIN, Ferdinand Prinz: Quer durch Ostafrika. In: Allgemeine Automobil-Zeitung, 1929. júl. 15. 14. sz. 11–30. old.
67	Uo.
68	ALMÁSY, 1934. 6. old.
69	A X. Svábhegyi verseny. In: AM, 1929. okt. 15. 8–11. old.
70	A Dunántúli Automobil és Motor Club túraútja. In: Vvm, 1930. júl. 6. 10. old.
71	Az Alföld–Alpesi túraút résztvevői Szentgotthárdon. In: Vvm, 1930. júl. 15. 8. old.
72	Az elveszett városok nyomában. In: Automobil–Motorsport–Turizmus, 1930. dec. 20. 8. old.
73	ALMÁSY, 1934. 9. old.
74	ALMÁSY, 1934. 10. old.
75	ALMÁSY, 1934. 12. old.
76	A várkastély tetőtéri kiállítóhelyén a fotókiállítás mellett néhány afrikai vad trófeája is megtekinthető. Kuriózuma a tárlatnak, hogy az 1920-as években készült fotók Almásy László és Esterházy Antal herceg közös afrikai útjáról készültek. = http://www.nemzetimuemlek.hu/index.php/hirek/397 (Megtekintve: 2015. 01. 20.)
77	ALMÁSY, 1934. 208. old.
78	ALMÁSY, 1934. 168. old.
79	KUBASSEK János: A Szahara bűvöletében. Bp., 1999. 25. old.
80	GERGELY Attila: Felfedező vagy tudós? = http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2001/3/12/u-12.htm (Megtekintve: 2014. 05. 15.)
81	Magyarország a XX. században. Repülőgépek. = http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/812.html (Megtekintve: 2013. 08. 05.) 1. old.
82	Almásy-album, 21. old.
83	Takács Sándor aviatikus halálesete. In: Vasárnapi Újság, 1912. okt. 20. 842. old.
84	Sajnos a képeslapról valaki a bélyeget letépte. MNL VaML Almásy cs. ir. 1. dob.
85	A pilóta arcképe rendkívüli módon hasonlít Kármán Tódorra, a kiváló magyar tudósra, aki 1913-ban repült először egy Etrich Taube géppel. = http://www.mazsike.hu/karman+todor+a+repulomernok.html (Megtekintve: 2015. 01. 30.)
86	Almásy-album 21. old.
87	http://www.jellegrajz.hu/repules/1918/etrich_taube.html (Megtekintve: 2015. 01. 30.)
88	RÉVÉSZ, 2006. 3. old.
89	RÉVÉSZ, 2006. 39. old.
90	KUBASSEK, 1999. 65. old.
91	KUBASSEK, 1999. 66. old.
92	RÉVÉSZ, 2006. 39. old.
93	KUBASSEK, 1999. 279. old.
94	RÉVÉSZ, 2006. 77. old.
95	RÉVÉSZ, 2006. 78. old.
96	RÉVÉSZ, 2006. 79. old.
97	RÉVÉSZ, 2006. 80. old.
98	RÉVÉSZ, 2006. 81. old.
99	Almásy-album 22. old.
100	Uo.
101	RÉVÉSZ, 2006. 83. old.
102	Almásy-album 1–2. old.
103	Almásy-album 13. old.
104	Almásy-album 16. old.
105	Almásy-album 15. old.
106	Almásy-album 19. old.
107	Uo.
108	Almásy-album 16. old.
109	Almásy-album 17–18. old.
110	Almásy-album 14. old.
111	Clarence D. Chamberlain 1893–1976. = http://earlyaviators.com/echamber.htm (Megtekintve: 2015. 02. 17.)
112	MNL MOL K szekció MTI hírek 1927. jún. 14. 14. old.
113	MNL MOL K szekció MTI hírek Heti kiadás 1927. jún. 28. 4. old.
114	RÉVÉSZ, 2006. 83. old.
115	RÉVÉSZ, 2006. 83–84. old. Lásd még: Egy csodálatos hét története írásban és képben. Balassa Imre összeáll. és részben írta. Bp., 1928. 95. old. + 48 t.
116	Almásy-album 7–10. old.
117	Esmond Hammersworth Szombathelyen. In: Vvm, 1928. máj. 26. 1–2. old.
118	Szombathely impozáns Szent Imre ünnepélye. In: Vvm, 1930. máj. 31. 3. old.
119	Olasz repülők érkeztek Szombathelyre. In: Vvm, 1930. szept. 6. 3. old.
120	Graf Zeppelin Budapesten. = http://scharekf.hu/dotroll/poppelap/hozapor.htm (Megtekintve: 2013. 09. 13.)
121	Uo.
122	Elindult Szombathelyről Almásy és Zichy repülőgépe. In: Vvm, 1931. aug. 17. 2. old.
123	Almásy-album 13. old.
124	Almásy László és Zichy Nándor első felfedező útja... In: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Alm%C3%A1sy_L%C3%A1szl%C3%B3_%C3%A9s_Zichy_N%C3%A1ndor_els%C5%91_felfedez%C5%91_%C3%BAtja_rep%C3%BCl%C5%91n_-_1931._augusztus_21,_M%C3%A1ty%C3%A1sf%C3%B6ld,_Budapest_%282%29.jpg (Megtekintve: 2014. 05. 15.)
125	Uo.
126	ALMÁSY László: Levegőben... homokon... (In: A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára. Szerk.: Cholnoky Jenő) Bp., én. (1937) 18. old.
127	KUBASSEK, 1999. 280. old.
128	MOLNÁR Gábor: A Líbiai-sivatag magyar óriása. In: Belvedere, 2013. 1. sz. 67. old.; KUBASSEK, 1999. 280. old.
129	Almásy Lászlót ünnepelte tegnap Szombathely közönsége. In: Vvm, 1932. jún. 17. 1–2. old.
130	Uo.