PAKOT LEVENTE: HÁZASSÁGKÖTÉS ÉS ELSŐ GYERMEKVÁLLALÁS

BEVEZETÉS

MMinden társadalomban léteznek szabályszerű és társadalmilag elfogadott kulcsesemények, amelyek az egyének életszakaszai közötti szerepátmeneteket szentesítik. Az életút fordulópontok társadalmi berendezkedéstől és történelmi periódustól függően "pontosan lehatárolt, erősen szokásszerű és finoman összehangolt" (MODEL, FURSTENBERG & HERSCHBERG 1976) vagy függetlenebb és kevésbé kiszámítható életpályákat határozhatnak meg. Az életút fordulópontjai között a házasság az egyéni életút egyik legfontosabb eseménye a múltban csakúgy, mint a jelenben (HAREVEN & MASAOKA 1988). Majdnem mindegyik társadalomban a házasság a családok és népességek biológiai továbbélését és fennmaradását biztosító reprodukciónak a társadalmilag elfogadott módja, fordulópont "a reprodukcióhoz vezető úton" (DRIBE, MANFREDINI & ORIS 2014: 87).

A tanulmány a XIX–XX. század fordulóján és a XX. század első évtizedeiben született büki és csepregi nők házasságkötésének és első gyermekvállalásának életkori időzítését vizsgálja 1970-ből származó retrospektív élettörténeti adatok alapján. A kutatás kérdése a következő: a házasságkötés és az első gyermekvállalás életkori időzítése szempontjából léteztek-e születési kohorsz, születési hely, iskolai végzettség és lakóhely szerinti különbségek a női életutakban. Az alábbiakban az életút-kutatásokból ismert kohorszelemzést alkalmazom (TÓTH 1990, 1992), és hangsúlyt fektetek arra, hogy a különböző évjáratú nők házasodása és első gyermekvállalása eltérő gazdasági és társadalmi körülményekbe ágyazottan történnek.

A tanulmány első részében bemutatom a vizsgált közösségeket, majd ismertetem az elemzés forrását és a módszereket. A tanulmány harmadik része tartalmazza az elemzés eredményeit. Végül, az eredmények rövid összefoglalása zárja a tanulmányt.

A VIZSGÁLAT TEREPE: BÜK ÉS CSEPREG

A vizsgálat terepe Bük és Csepreg, egymással szomszédos települések a NyugatDunántúlon, a Répce folyó mentén. A helytörténeti kutatásokból jól ismert a két település XIX–XX. századi története (GYURÁCZ 2000, SZABÓ 1985, NÉMETH 2014). Bük a XIX. század folyamán három településből (Alsó-, Felső- és Középbük) állt, amelyek 1902-ben egyesültek ezen a néven; Csepreg a Felső- és Alsóváros fokozatos egybeépülésével jött létre. A XIX. század második felében a térségben mezőgazdasági modernizációs folyamat zajlott le: Bükön a vasúthálózat 1865. évi kiépülését követően 1867–69-ben korszerű cukorgyár jön létre, Csepreg járási székhellyé válik, és a bükinél kisebb méretekben ugyan, de itt is jelentős iparosodás történik.

A gazdasági modernizáció munkalehetőséget teremtett a környékbeli falvak szegényebb rétegeinek, és távoli vidékekről érkezett mesterembereknek, hivatalnokoknak. Az 1857 és 1869 közötti rövid időszakban Bük népessége 1614-ről 2709 főre – mintegy 68 százalékkal –, Csepreg népessége 2069-ről 3273-ra – 58 százalékkal – növekedett (1. táblázat). A dualizmus alatti modernizációs folyamatot az első világháború megtöri, 1917-ben a büki cukorgyár leég, a gyárat a tulajdonosok a két világháború között fokozatosan felszámolják. Csepreg helyzete viszonylag stabilabb e téren, hiszen a járási székhely szereppel együtt járó intézményhálózata megmarad, és tovább működnek az ipari középvállalatoknak számító bőr- és téglagyárak. A két világháború közötti időszak jellemző gazdasági formája a települések – és döntően Csepreg – külterületén működő árutermelő nagybirtokok, majorok (Meggyespuszta, Izabella-major, Anna-major, Kincsédpuszta, Gyertyánosmajor, Tormáspuszta), amelyek mezőgazdasági cselédek családjainak biztosítanak megélhetést. A birtokos parasztság ugyanakkor jellemzően kisméretű birtokon gazdálkodik. A második világháborút követő földosztás némileg enyhített a földnélküliek sorsán, de az uradalmak területének egy jelentős részét nem osztották ki, hanem egyben tartották, amelynek következtében az amúgy is erős birtokaprózódást tovább fokozták, életképtelen üzemméretek jöttek létre (NÉMETH 2014: 99).

1949-ben megalakulnak az első TSZ-ek. Az egykori cukorgyári műhelyekben Állami Gépállomást hoznak létre; ez volt a korszak legnagyobb munkáltatója, dolgozói létszáma az 1963-as megszűnésekor 150 fő. 1958-ban megalakult a Csepregi Állami Tangazdaság, amely gyümölcstermelésével lett ismert. A települések kisiparosai a háborút követően Kisipari Termelőszövetkezetekbe (Csepregi Cipész KTSZ, Büki Vegyesipari Szövetkezet) tömörültek. Az 1960-as évek fontos fejleménye a büki termálkút felfedezése és a gyógyfürdő fokozatos kiépítése, amely azt követően évtizedekre meghatározta a település fejlődését (SZABÓ 1979: 42–56).

Az 1. táblázat a népességszám, a nyers születési és halálozási arányszámok alakulását mutatja a két településen. Jól nyomon követhető a népességszám dualizmus alatti dinamikus növekedése, majd megtorpanása és lassú csökkenése a két háború között. Az 1880-as évektől a nyers születési és halálozási arányszámok fokozatos csökkenését láthatjuk, amelyek csökkenő gyermekszámról és javuló halandósági viszonyokról tanúskodnak.

Év	Bük Népességszám	NYSZA	NYHA	Csepreg Népességszám	NYSZA	NYHA
1857	1562	54,42	35,21	2069	58,00	7,55
1869	2709	46,88	20,30	3273	42,16	25,97
1880	3030	37,62	36,30	3952	41,24	26,57
1890	2791	37,62	23,65	3843	39,81	24,98
1900	2848	34,06	27,39	4065	39,85	21,16
1910	2965	27,99	18,55	4103	34,85	18,28
1920	2804	23,89	14,62	4192	26,24	14,55
1930	2552	23,12	14,11	4135	21,04	14,99
1941	2447	20,02	13,49	4010	15,96	13,22
1949	2648	23,79	13,60	4251	19,29	8,70

1. táblázat. A népességszám és a nyers születési és halálozási arányszám változása Bükön és Csepregen, 1857–1960.

A XIX. századi népességnövekedés biztosan növelte az önálló háztartás létrehozásához szükséges erőforrásokért – mint például földtulajdon, jövedelem, lakás és házasságkötéshez szükséges költségek – folytatott versenyt, másrészt viszont a gazdasági átalakulás és strukturális változások új munkalehetőségeket teremtettek, ez viszont megkönynyítette a fiatal párok házasságkötését. Az első világháború évei alatt, majd az azt követő Nagy Válság, és a második világháború éveiben az önálló családalapítás lehetősége beszűkül, a földtulajdon nélküliek egy része elvándorol a településekről. A második világháborút követő földosztás kedvezően hathatott a szegényebb sorsú fiatalok családalapítási terveire, a népességszám mindkét településen újra emelkedni kezd a születésszám folyamatos csökkenése ellenére.

FORRÁS ÉS MÓDSZEREK

Az adatok forrása az 1970-es népszámlálás 25 százalékos reprezentatív mintájának eredeti kéziratos formában fennmaradt büki és csepregi kérdőívei (MNL OL XXXII-23-a). A forrás sajátossága, hogy a teljes népesség mintavételes eljárás keretében kiválasztott 25 százalékára vonatkozik, individuális szintű adatokat tartalmaz, és az alapösszeíráshoz képest részletesebb adatfelvétel (KSH 1977). A reprezentatív összeírás során minden 15 év feletti nővel a gyermekeire és házasságkötéseire vonatkozó adatfelvételre került sor. A kérdőív negyedik oldalán található négy részes adatfelvétel első része a született gyermekek számát tartalmazza, ezen belül differenciálva az anyával együtt élő, a különélő, a meghalt és a halvaszületett gyermekek között. A második rész részletes termékenységtörténetet tartalmaz: a született gyermek születési sorszámát, nevét, nemét, születési évét és hónapját, illetve amennyiben meghalt, a halálozás évét. A harmadik rész a nő házassági adataira terjed ki: az első-, továbbá amennyiben esedékes, a második és harmadik házasságkötés(ek) időpontjait (év, hónap), a házasság fennállásának tényét, illetve amennyiben a népszámlálás időpontjában már megszűnt házasságról vagy különélésről van szó, ezek körülményeit: a megszűnés/különélés évét továbbá a megszűnés okát (özvegyülés vagy válás). A negyedik, egyben utolsó rész az élettársi kapcsolat fennállása esetén a kapcsolat létrejöttének időpontját (év) rögzíti.

Az 1970-es termékenységi adatfelvétel alapján nem csupán az adott házasságban született gyermekek száma vizsgálható, hanem az egyes születések/gyermekvállalások időzítése is (PAKOT 2014). Továbbá fennáll annak a lehetősége is, hogy a termékenységi adatfelvétel információit kiegészítsük a népszámlálási kérdőíveken szereplő egyéb információkkal, mint például az életkorral, születési hellyel, iskolai végzettséggel, foglalkozással vagy foglalkozástörténettel, a lakhatás jellemzőivel, a lakás felszereltségével stb.

Az 1970. évi népszámlálás során Bük és Csepreg központi belterületét 8 illetve 12 számlálókörzetre osztották. A külterületi népességet ugyancsak számlálókörzetekbe sorolták. Bükön a Malomárok, Tanya, Vasúti őrház, illetve egyéb külterületet jelölték meg önálló számlálókörzetként. Csepregen két számlálókörzetet hoztak létre Tormásliget és a Vasúti Őrház részére, és önálló számlálókörzetbe sorolták a következő külterületi részeket: Boldogasszony, Erdészlakok, Felsőgyar, Gyertyánospuszta, Kincsédpuszta, Meggyespuszta és egyéb külterület. A reprezentatív adatfelvételre Bükön a 4-es és 8-as, Csepregen a 3-as, 7-es és 11-es számlálókörzeteket jelölték ki. A büki 4-es számlálókörzet a település nyugati részén, a korabeli Bem, Lenin, Petőfi és Szabadság utcák egy részére terjedt ki, míg a 8-as számlálókörzet a település keleti részén, a Kossuth Lajos, Jókai Mór, Deák Ferenc és Gyurátz Ferenc utcák egy részét foglalta magába. A népszámlálás során a 4-es számlálókörzetben 40 épületben 84 lakás- és 299 személyi összeíróívet, a 8-as számlálókörzetben 90 épületben mintegy 96 lakás- és 323 személyi összeíróívet vettek fel, összességében tehát 130 épületben 180 lakás- és 622 személyi összeíróívet. A csepregi 3-as számlálókörzet a település északi részén, a Kőszegi és Árpád utcák egy részére terjedt ki, a 7-es számlálókörzet a településre északkeleti irányból bevezető Rákóczi utca néhány épületét foglalta magába, míg a 11-es számlálókörzet a település déli részén fekvő Taksony és Attila utcák egy részére terjedt ki. A 3-as körzetben 77 épületben mintegy 87 lakás- és 288 személyi összeíróívet, a 7-es körzetben 10 épületben 10 lakás- és 33 személyi összeíróívet, a 11-es körzetben pedig 84 épületben mintegy 100 lakás- és 282 személyi összeíróívet vettek fel, összességében tehát 171 épületben 197 lakás- és 603 személyi összeíróívet. A büki reprezentatív minta 622 személy, míg a csepregi 603 személy adatait tartalmazza. Ez a települések központi belterületén élő összes lakónépesség 24, illetve 17 százalékát jelenti.

A vizsgált populáció az 1970-ben a két település valamelyikén élő és a népszámlálás során a részletes adatfelvételi mintába bekerülő 15 év feletti nők. Módszertani szempontból fontos hangsúlyozni, hogy a forrás retrospektív termékenységi és élettörténeti adatokat tartalmaz. Az ezek alapján kirajzolódó kép csak a forrás sajátosságából fakadó korlátok figyelembe vételével fogadható el a XX. század folyamán a három településen élt nők közös élettapasztalata lenyomataként. Forráskritikai szempontból három kérdés merülhet fel, amelyekkel kapcsolatosan nincs kielégítő válaszunk: 1) feltehető, hogy a diffe renciális halandóság következtében a mintába került idős női nemzedékek gyermekvállalási mintázata különbözhetett a saját nemzedékükre jellemzőtől; 2) az idős női nemzedékek gyermekvállalásaik történetének felidézésekor előfordulhat válaszmegtagadás, vagyis szelektív emlékezet, és elfelejthetik megemlíteni a kora csecsemőkorban meghalt gyermekeik születéseit; 3) a helyben maradó női nemzedékek feltehetően gyermekvállalási mintázatukban is különbözhettek a településről korábban elvándorló női csoportoktól.

Az elemzés során a következő stratégiát követem. Négy női születési kohorsz – az 1896–1905, 1906–1915, 1916–1925 és az 1926–1935 között született nők (N=313) – első házasságkötését és első gyermekvállalását rekonstruálom. A négy korosztály életpá- lyáját nagyon eltérő társadalmi, gazdasági és politikai makrofeltételek határozzák meg. A legidősebb korosztályhoz tartozók az első világháború időszakában majd az azt követő években érik el a házasodási életkort. A későbbi kohorszok a Nagy Válság és a második világháború éveiben válnak nagykorúakká, míg a legfiatalabb korcsoportok döntően a Rákosi- és a Kádár-korszakokban válnak önálló felnőtteké.

A 2. táblázat a vizsgált női populáció fontosabb jellemzőit mutatja be. A mintában kissé felülreprezentáltak az első világháború előtt született nők (a teljes minta 57,5 százaléka). A két világháború közötti években született női nemzedékek alacsonyabb létszámúak, teljes mintabeli arányuk 42,5 százalék. Az idősebb korcsoportokban viszonylag magas – 8-10 százalék – a házasságot nem kötött nők aránya, míg a legfiatalabb kohorszban a hajadonok aránya csupán 4 százalék. Az özvegy nők aránya értelemszerűen magas az idősebb és alacsony a fiatalabb kohorszokban. A válás egyik női kohorszra sem jellemző. A nők iskolai végzettségét két változóval próbálom megragadni: 1) az elvégzett iskola típusával (elemi, polgári és közép iskola); illetve 2) az elvégzett osztályok számával. A nők többsége csupán elemi iskolát végzett, közöttük leggyakoribb a 6 osztályos elemi iskolai végzettséggel rendelkező (69 százalék). A fiatalabb kohorszok felé haladva kissé nő a polgárit és/vagy középiskolát végzettek, illetve a kilenc vagy annál több osztályt végzettek aránya. Lakóhely szempontjából enyhe büki túlsúly jellemzi a mintát. Kivételt képez ez alól a legidősebb korcsoport, amelynek körében felülreprezentáltak a csepregi lakóhellyel rendelkezők. A helyi születésűek aránya a teljes mintában 57 százalék, ez utóbbiak aránya Csepregen kissé magasabb, mint Bükön. A környező településeken született nők aránya 39 százalék. A minta 4,5 százalékát alkotják a távolabbi településről származók, ez utóbbiak aránya az idősebb korcsoportokban kissé növekszik.

Változók	Születési kohorsz
	1896–1905	1906–1915	1916–1925	1926–1935	Együtt
Születési kohorsz
1896–1905					25,24
1906–1915					32,27
1916–1925					20,45
1926–1935					22,04

Családi állapot 1970-ben
Hajadon	8,86	7,92	10,94	4,35	7,99
Házas	35,44	60,40	78,13	94,20	65,18
Özvegy	54,43	30,69	10,94	1,45	26,20
Elvált	1,27	0,99	0,00	0,00	0,64

Iskolai végzettség (fokozat)
Elemi iskola	93,67	86,14	84,38	78,26	85,94
Polgári iskola	2,53	10,89	14,06	13,04	9,90
Középiskola	3,80	2,97	1,56	8,70	4,15

Iskolai végzettség (elvégzett osztályok száma)
0–5 osztály	5,06	6,93	1,56	4,35	4,79
6 osztály	88,61	78,22	79,69	21,74	68,69
7–8 osztály	1,27	9,90	9,38	57,97	18,21
9+ osztály	5,06	4,95	9,38	15,94	8,31

Lakóhely
Bük (4-es számlálókörzet)	18,99	26,73	23,44	24,64	23,64
Bük (8-as számlálókörzet)	24,05	32,67	29,69	27,54	28,75
Csepreg (7-es számlálókörzet)	3,80	1,98	0,00	2,90	2,24
Csepreg (3-as számlálókörzet)	27,85	17,82	17,19	20,29	20,77
Csepreg (11-es számlálókörzet)	25,32	20,79	29,69	24,64	24,60

Születési hely
Bük	20,25	27,72	21,88	30,43	25,24
Csepreg	39,24	25,74	28,13	33,33	31,31
Közeli településen	32,91	40,59	50,00	33,33	38,98
Távolabbi településen	7,59	5,94	0,00	2,90	4,47

101

313

Forrás: MNL OL, XXXII-23-a, 1970. évi népszámlálás reprezentatív adatfelvétele, Bük és Csepreg települések kérdőívei.

2. táblázat. Az elemzett minta születési kohorsz, családi állapot, iskolai végzettség, lakóhely és születési hely szerinti százalékos megoszlása

Az elemzés első részében deskriptív statisztikákkal mutatom be az első házasságkötés és első gyermekvállalás életkori jellemzőit. A második részben kizárólag az első gyermekvállalás jelenségére fókuszálok, és többváltozós eseménytörténeti modellekkel vizsgálom a születési kohorsz, iskolai végzettség, lakóhely és születési hely szerinti differenciákat.

EREDMÉNYEK

A 3. táblázat az első házasságkötési és gyermekvállalási átlagos életkorokat mutatja születési kohorsz, iskolai végzettség, lakóhely és születési hely szerint. A számítások mindkét esetben a fenti életút-eseményeket megtapasztaló nők adatain alapulnak, a hajadon vagy gyermektelen nők tapasztalatát itt nem vesszük figyelembe. A kirajzolódó kép viszonylag késői házasodási és késői anyává válási életkorokat mutat. A teljes mintában az első házasságkötési átlagos életkor 24,2 év, az első gyermekvállalási életkor pedig 24,8 év. Visszaigazolódik tehát a néprajzi vizsgálatoknak a büki késői házasságkötéssel kapcsolatos megfigyelése (TÁTRAI 1981, 1994: 343–344). Másrészt viszont ezek az életkorok meghaladják a XIX. századi anyakönyvek alapján számított női első házasságkötési életkorokat (21–22 év) (ANDORKA 1996: 11), ami arra utal, hogy a házasodási életkorok emelkedése XIX. század végi, XX. századi jelenség. A táblázat további adatai azt mutatják, hogy születési kohorsz, az iskolai végzettség, a lakóhely és a születési hely a házasodási és első gyermekvállalási átlagos életkorok fontos differenciáló tényezői. Az átlagos házasságkötési életkor az 1926 előtt született kohorszokban rendre meghaladja a 24 évet, és csak a legfiatalabb kohorsz esetében csökken le 23 évre. Ezek alapján most már egyértelmű, hogy a két világháború és az interbellum időszaka nem kedvezett a korai házasságkötésnek. A fiatal nők házasságkötései előtt álló akadályokra utalhat az a fent már említett tény is, hogy ebben az időszakban közel 10 százalékos a felnőttkorú hajadonok aránya.

Képzettség (iskolai fokozat és elvégzett osztályok) szerint is tetten érhetők életkori különbségek. A képzettebb nők rendre későbbi életkorban házasodtak, mint a kevésbé képzettek. A 7–8 osztályt végzettek alacsony házasodási életkora mögött kohorszhatást sejtünk, hiszen a nyolc osztályos kötelező elemi oktatást az 1930-as évek végén vezették be, s döntően a legfiatalabb és egyúttal korán házasodó női kohorsz jellemzője. Lakóhely szempontjából a büki 8-as és a csepregi 7-es számlálókörzet (ez utóbbit csupán 7 nő képviseli) érdemel nagyobb figyelmet. A büki 8-as számlálókörzet a hajdani alsóbüki, nagyobbrészt evangélikus vallású kis- és középbirtokos parasztok által lakott településrészt foglalja magába. Az itt élő nők első házasságkötési életkora meghaladja a 25 évet, első gyermekvállalási életkora pedig a 26 évet. Ezzel szemben áll a büki 4-es számláló- körzet a hajdani felsőbüki, nagyobbrészt a megszűnt cukorgyár és a Szapáryak által birtokolt településrészen, illetve a csepregi 7-es számlálókörzet (a korabeli Rákóczi utca hat épületében) élők, akik körében a házasodási és gyermekvállalási életkor az egyik legalacsonyabb (22,11 és 22,39 év) a mintában.

Az elemzett mintában a házasságkötés és az első gyermekvállalás szorosan összekapcsolódott. A századforduló és a XX. század első évtizedében született nők körében átlagosan fél évnél kevesebb idő telt el a házasságkötés és az első gyermek megszületése között, vagyis az esetek többségében a házasságkötéskor már "úton volt a baba". A későbbi kohorszokban már megnő a házasságkötés és az első szülés között eltelt idő, feltehetően szoros összefüggésben a házasságkötési életkor csökkenésével. A 0–5 osztályt végzett, egyébként nagyon alacsony esetszámú csoportban az első gyermekvállalási életkor alacsonyabb volt, mint az első házasságkötési életkor, vagyis gyakori lehetett körükben a házasságon kívüli gyermekvállalás. A két szélső csoport – a 0–5 osztályt és 9 vagy annál több osztályt végzettek – között átlagosan mintegy 4 évnyi különbség állt fenn az első gyermekvállalási életkor szempontjából. Születési hely szerint a csepregi helyben született nők házasodási életkora a legalacsonyabb, őket követik a büki helyi születésűek, majd a közeli településeken születettek, végül pedig a távolabbi településekről származók. A távolabbi helységben születettek kicsiny csoportjában (csupán 13 fő) az első gyermekvállalási életkor több mint egy évvel alacsonyabb az első házasodási életkornál, ami a helyitől eltérő házasodási és gyermekvállalási minta meglétére utalhat.

	Házasodási életkor	N^*	Első gyermekvállalási életkor	N^**
Születési korcsoport
1896–1905	24,83	69	25,24	59
1906–1915	24,40	90	24,80	75
1916–1925	24,49	54	25,44	49
1926–1935	22,87	67	23,90	65

Iskolai végzettség (fokozat)
Elemi iskola	24,05	243	24,62	214
Polgári iskola	24,68	27	25,98	26
Középiskola	25,35	10	25,39	8

Iskolai végzettség (elvégzett osztályok száma)
6 osztály	24,38	194	24,97	167
0–5 osztály	23,84	14	22,17	13
7–8 osztály	22,99	51	24,36	49
9+	25,14	21	26,00	19

Lakóhely
Bük (4-es számlálókörzet)	23,70	62	24,42	62
Bük (8-as számlálókörzet)	25,02	79	26,17	67
Csepreg (7-es számlálókörzet)	22,11	7	22,39	7
Csepreg (3-as számlálókörzet)	23,96	60	24,34	50
Csepreg (11-es számlálókörzet)	23,98	72	24,29	62

Születési hely
Bük	24,18	66	25,11	60
Csepreg	23,46	88	24,14	76
Közeli településen	24,56	113	25,18	99
*Távolabbi településen	25,27	13	24,06	13

Összesen

24,16

280

24,78

248

Forrás: MNL OL, XXXII-23-a, 1970. évi népszámlálás reprezentatív adatfelvétele, Bük és Csepreg települések kérdőívei.

* 15 és 40 éves koruk között házasságot kötött nők.

** 15 és 45 éves koruk között az első gyermekvállalást megtapasztalt nők.

3. táblázat. Átlagos első házasságkötési és első gyermekvállalási életkorok, Bük és Csepreg, 1896–1935 között született nők

A fenti táblázat egyetlen számba, az átlagba sűrítve mutatja a házasságot kötött és gyermeket vállaló nők tapasztalatát. Az átlag azonban nem tájékoztat az átlagtól való eltérésekről. Részben emiatt az alábbiakban túlélési függvények segítségével mutatom be, hogy a 15 és 40 év közötti nők életútjában életkoronként milyen intenzitással és milyen arányban következett be a szülővé válás. A házasságkötés hasonló jellegű elemzésétől itt eltekintek. Az alábbi ábrák a gyermektelen nők százalékos arányát mutatják, pontosabban azt, hogy milyen mértékben csökken a gyermektelenek aránya az életkorral párhuzamosan. A görbe meredeken csökken azokban az életkorokban, amikor magas a gyermekvállalás kockázata. A görbe alakja elnyújtott – lassan csökkenő vagy vízszintes alakot ölt az alacsony gyermekvállalási kockázattal jellemezhető életkorokban.

Az 1. ábra a születési kohorszok szerinti, a 2. ábra az iskolai végzettség szerinti differenciákat mutatja. Ez alapján élesen szembe állítható egymással két nemzedék – az 1896 és 1925 között és az 1926 és 1935 közötti időszakban születettek – tapasztalata. Az első gyermekvállalás medián életkora – vagyis az az életév amikor az adott kohorsz 50 százaléka megtapasztalta az eseményt – kohorszról kohorszra fokozatosan emelkedik, 25,95 évről 26,68 évre, majd a legutolsó kohorsz esetében hirtelen csökken 23,18 évre. A kohorszok közötti különbségek döntően a huszas életévek elején-közepén – 22 és 26 év közötti – eltérő tapasztalatokból adódnak: a legfiatalabb kohorsz tagjai körében 70 százalékról 26 százalékra csökken a gyermektelenek aránya ebben az életszakaszban, míg az idősebb nemzedékek körében 70 százalékról csupán 49–52 százalékra. A későbbi életkorokban az egyes kohorszok gyermekvállalási hajlandósága nagyjából azonos, viszont a korábbi életszakasz különbségei következtében 40 éves korra a gyermektelenek aránya csupán 4 százalék lesz a legfiatalabb nemzedék tagjai körében, szemben az idősebb nemzedékek 20 százalék feletti értékeivel. Ez a különbség döntően az egyes kohorszok házasodási esélyeiben meglévő különbségekre vezethető vissza.

A dolgozat további része egy többváltozós eseménytörténeti elemzés eredményeit tartalmazza. A regresszió elemzésben a függő változó az első női gyermekvállalás valószínűsége, míg a magyarázó változók a születési kohorsz, iskolai végzettség, lakóhely és születési hely. Mindegyik magyarázó változó időben állandó kategorikus változó. A 4. táblázat az első gyermekvállalás kockázatának szakaszonként konstans exponenciális eseménytörténeti modellekkel becsült együtthatóit tartalmazza (BLOSSFELD et al. 2007). Az együtthatók exponenciális formában relatív kockázatokként értelmezhetők. Az r-rel egyenlő kockázati arányszám azt jelenti, hogy az adott változó értékének 1 egységgel történő emelkedése a kockázati arányszám r-szeres emelkedését eredményezi. Amennyiben r=1, akkor a változónak nincs hatása. Az egynél nagyobb együtthatók pozitív, a nulla és egy közé eső együtthatók negatív irányú összefüggést jeleznek. Jelen esetben az egynél nagyobb együtthatók a gyermekvállalás valószínűségének emelkedését, míg a nulla és egy közé eső együtthatók annak csökkenését jelentik, minden esetben egy kijelölt referencia csoporthoz viszonyítva.

A 4. táblázat két modell eredményeit tartalmazza. A két modell közötti különbség az iskolai végzettség egymástól eltérő formájú operacionalizálásában rejlik. A modellek illeszkedése közel azonos, vagyis a két megközelítés nem eredményezte az eredmények lényeges eltérését. Mindkét modell eredményei szerint a felnőttkort a második világháború t követő időszakban elérő nők gyermekvállalási valószínűsége közel másfélszerese a századforduló éveiben született kohorszénak. Mindkét modellben az iskolai végzettség emelkedése csökkenti a gyermekvállalás kockázatát. Az első modell eredményei szerint a középiskolai végzettség 46 százalékkal csökkenti a gyermekvállalás kockázatát az elemi iskolát végzettekhez viszonyítva. A második modellben a 9 vagy annál több osztályt végzettek esetében láthatjuk a csökkenő kockázatot. A csepregi 7-es számlálókörzetben lakó nők korai gyermekvállalási hajlandóságukkal élesen kiemelkednek a többi nők közül, azonban az alacsony esetszám miatt ezt az eredményt óvatosan kell kezelnünk. Annál sokatmondóbb a büki 8-as számlálókörzetben élők alacsonyabb gyermekvállalási hajlandósága, ugyanakkor ezek az eredmények statisztikai szempontból már nem szignifikánsak. A születési hely változó azt mutatja, hogy a távolabbi településen születettek körében az első gyermekvállalás kockázata közel kétszerese a helyben születettekének, az alacsony esetszám azonban itt is óvatosságra inthet, csakúgy mint a csepregi 7-es körzet esetében.

Összességében a többváltozós elemzések megerősitik a deskriptív statisztikák eredményeit. Továbbá még inkább hangsúlyozódik az iskolai végzettség és a történeti periódusok jelentősége a büki és csepregi nők első házasságkötésének és első gyermekvállalásának életkori időzítése szempontjából.

Változók	1. modell		2. modell
	Relatív kockázat	p-érték	Relatív kockázat	p-érték

Születési korcsoport
1896–1905	1,000	ref.	1,000	ref.
1906–1915	1,138	0,464	1,146	0,446
1916–1925	1,177	0,419	1,221	0,321
1926–1935	2,317	0,000	2,549	0,000

Iskolai végzettség (fokozat)
Elemi iskola	1,000	ref.
Polgári iskola	0,951	0,815
Középiskola	0,543	0,098

Iskolai végzettség (elvégzett
osztályok száma)
6 osztály	1,000	ref.
0–5 osztály	1,152	0,666
7–8 osztály	0,854	0,436
9+	0,682	0,129

Lakóhely
Bük (4-es számlálókörzet)	1,000	ref.	1,000	ref.
Bük (8-as számlálókörzet)	0,750	0,112	0,759	0,130
Csepreg (7-es számlálókörzet)	2,964	0,009	2,627	0,033
Csepreg (3-as számlálókörzet)	1,088	0,731	1,060	0,812
Csepreg (11-es számlálókörzet)	1,156	0,531	1,139	0,575

Születési hely
Bük	1,000	ref.	1,000	ref.
Csepreg	0,891	0,666	0,913	0,737
Közeli településen	1,033	0,859	1,005	0,977
Távolabbi településen	1,953	0,038	1,903	0,049

Személyek száma	313	313
Események száma	246	246
Chi2	1501,7	1503,1
Log Likelihood	-48,5	-48,6

Forrás: MNL OL, XXXII-23-a, 1970. évi népszámlálás reprezentatív adatfelvétele, Bük és Csepreg települések kérdőívei.

4. táblázat. Az első gyermekvállalás relatív kockázatai. Szakaszonként konstans eseménytörténeti elemzés

ÖSSZEGZÉS

A fentiekben a családalapítás és első gyermekvállalás életkori időzítését vizsgáltam az 1896 és 1936 között született büki és csepregi nők életútjaiban. Az elemzés eredményei azt mutatják, hogy a házasság nem csupán egy életútesemény volt a büki és csepregi nők életében, hanem egy olyan fordulópont, amelyet rövid időn belül követett a gyermekvállalás. Nagyon szoros kapcsolat állt fenn a házasság és reprodukció között, a házasság valójában a családok biológiai továbbélését és fennmaradását biztosító reprodukció kapuját jelentette.

A két világháború és az interbellum időszakában felnőttkorukat elérő nők viszonylag késői életkorban házasodtak és szülték első gyermeküket. A férfiak háborús távolléte és a külső gazdasági adottságok (például a Nagy Válság) a házasságkötés halasztását eredményezték. A legfiatalabb nemzedékek körében, akik döntően a második világháború utáni időszakban váltak nagykorúakká, a házasodási és gyermekvállalási életkor lecsökkent, és a két életesemény megtapasztalása majdnem teljes körűvé vált. Az 1945 utáni időszak a XIX. századra jellemző korai és teljes körű házasodási mintát hozta vissza. Ez a jelenség országos szinten is megfigyelhető (TOMKA 2000: 39–45, CSERNÁK 1997: 343–344). A nők számára megnyíló munkalehetőségek, a háborút követő földosztás és békeidőszak a viszonylag gyors családalapítás irányába hatott. A nők tömeges beáramlása a munkahelyekre megnövelte a párválasztási lehetőségeket is, és kedvezően hatott a házasságkötési kedvre (CSERNÁK 1997: 343–344). Az 1945 utáni korszak vizsgálatával foglalkozó kutatások hangsúlyozzák, hogy az államszocialista rendszer időszakában a nők társadalmi és családi szerepének teljes mértékű újrafogalmazására kerül sor (SCHADT 2003), a megváltozott politikai rendszer ideológiájának megfelelően a párválasztási szabadság irányába hatott a házassági korhatárnak a szülői hatalom csökkentése érdekében 1952-ben bevezetett módosítása, előbb 24 évről 20 éves korra, majd 18 éves korra (CSERNÁK 1997: 343–344). Az 1945 utáni korai gyermekvállalás azonban nem eredmé- nyezett magasabb gyermekszámot, hanem Bükön és Csepregen, csakúgy mint országos szinten, folytatódott a gyermekvállalási hajlandóság csökkenése, és még inkább hangsú- lyossá válik a korábbi időszakban is jól ismert házasságon belüli születéskorlátozás (PAKOT 2014), (ANDORKA 1987: 279–282)

Az 1970-es években végzett néprajzi vizsgálatok megfigyelése szerint a két világháború között jómódú parasztcsaládban született büki lányok iskoláztatását a szülők fontosnak tartották, többen közülük polgári iskolát végeznek, és viszonylag késői életkorban házasodnak (TÁTRAI 1981, TÁTRAI 1994: 34). A néprajzi szakirodalom ezt a paraszti polgárosodás jelenségeként értelmezte. Jelen elemzés eredményei alátámasztották a néprajzi megfigyelések helyességét. Az iskolai végzettség a feleséggé és anyává válás fontos differenciáló tényezőjének bizonyult. A középiskolát végzett lányok az elemi iskolát végzettekhez képest alacsonyabb arányban és későbbi életkorban házasodtak, és vállalták első gyermeküket. Késleltetett házasságuk magasabb társadalmi pozíciójuk megőrzését szolgálhatta.

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár
XXXII-23-a, 1970. évi népszámlálás
6860. Bük, 4-es számlálókörzet
6861. Bük, 8-as számlálókörzet
6876. Csepreg, 7-es számlálókörzet
6877. Csepreg, 3-as számlálókörzet
6878. Csepreg, 11-es számlálókörzet

FELHASZNÁLT IRODALOM

ANDORKA Rudolf (1987): Gyermekszám a fejlett országokban. Budapest, Gondolat.
ANDORKA Rudolf (1996): Egy különleges házasodási minta: A Sopron megyei Bük község evangélikus egyházközsége a XIX. században.
         In: Visi Lakatos Mária (szerk.): Tanulmányok Dányi Dezső 75. születésnapjára. Budapest, KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, 8–16. old.
BLOSSFELD, Hans-Peter, GOLSCH, Katrin & ROHWER, Götz (2007): Event History Analysis with Stata. Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum.
DRIBE, Martin, MANFREDINI, Matteo & ORIS, Michel (2014). The roads to reproduction. Comparing life course trajectories in preindustrial Eurasia.
         In: Lundh, Christer & Kurosu, Satomi (Eds.). Similarity in difference. Marriage in Europe and Asia, 1700–1900. Cambridge: MIT Press: 85–116. old.
GYURÁCZ Ferenc (2000): Bük. Budapest, Száz Magyar Falu Könyvesháza KHT.
HAREVEN, Tamara K. & MASAOKA, Kanji (1988). Turning Points and Transitions: Perceptions of the Life Course. Journal of Family History, 13(3): 271–289. old.
KLINGER András (szerk.) (1969). A népmozgalom főbb adatai községenként, 1901–1968. Budapest, KSH.
KLINGER András (szerk.) (1973): A népmozgalom főbb adatai községenként, 1828–1900. II. Vas és Veszprém megye. Budapest, KSH.
KSH (1977). 1970. évi népszámlálás 31. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése. Budapest, KSH.
MODEL, John, FURSTENBERG, Frank F. & HERSCHBERG, Thomas (1976): Social Change and Transitions to Adulthood in Historical Perspective.
         Journal of Family History, 1(1): 7–32. old.
NÉMETH Sándor (2014): Bük és Csepreg összehasonlító településföldrajza. Ph.D. disszertáció. Pécsi Tudományegyetem.
PAKOT Levente (2014): Gyermekvállalás a demográfiai átmenet idején a Nyugat-Dunántúlon. In: Őri Péter (szerk.): Szám-(és betű)vetés:
         Tanulmányok Faragó Tamás tiszteletére. Budapest: KSH NKI: 247–270. old.
SCHADT Mária (2003): "Feltörekvő dolgozó nő": Nők az ötvenes években. Pécs, Pannónia Könyvek.
SZABÓ József (1979): Bük. Vasmegyei Idegenforgalmi Vállalat.
TÁTRAI Zsuzsanna (1981): A nagylányok szerepe a családi munkaszervezetben. Ethnographia, 92(1): 74–89. old.
TÁTRAI Zsuzsanna (1993): Leányélet. Budapest, CREA.
TOMKA Béla (2000): Családfejlődés a 20. századi Magyarországon és Nyugat-Európában: Konvergencia vagy divergencia? Budapest, Osiris.
TÓTH Olga (1990): Az életút (life course) kutatásokról. Társadalomkutatás, 8(3–4) 57–63. old.
TÓTH Olga (1992): Az első gyermek születése, mint az életút fordulópontja. Társadalomkutatás, 10(1): 40–45. old.

JEGYZETEK

* A tanulmány az OTKA (K-113100) által támogatott Termékenységi átmenet mikroperspektívából a 19–20. századi Magyarországon című kutatás keretében készült.