RÁKÓCZI-KONFERENCIA
A NAGYSÁGOS FEJEDELEM HALÁLÁNAK 280. ÉVFORDULÓJÁN
(Őrvidék Ház, Szombathely, 2015. július 9.).
Csinom Palkó, Csinom Jankó... – hangzott fel tárogatón az Őrvidék Házban a Rákóczi-konferencia nyitányaként. A két kuruc ló nevét idéző dallal igyekeztek a szervezők (Nemzetstratégiai Kutatóintézet a Rákóczi Szövetséggel, valamint a Hadtörténeti Intézettel és Múzeummal együttműködve) a rendezvény hangulatát megalapozni.
Szász Jenő (elnök, NSKI) megnyitó beszédében az általa vezetett intézmény jelszavát ("Felelősséggel és hűséggel") emelte ki, mint olyan erkölcsi iránymutatást, melyet történelmi megpróbáltatások idején követhetünk, ahogy II. Rákóczi Ferenc, a hazaszeretet egyik szimbóluma tette. A saját egzisztenciáját is kockáztató fejedelem eszmeisége a későbbiekben is egységbe kovácsolta a nemzetet.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára köszöntőjében örömét fejezte ki a konferencia létrejötte miatt, hiszen szervezetük egyik fő törekvése a Rákóczi-kultusz ápolása. A nagyságos fejedelem ma is példakép lehet a fiataloknak is, akik közül évente mintegy tízezret utaztat a Kárpát-medencében a Szövetség.
A konferencia első szekciójának nyitó előadását dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter, országgyűlési képviselő tartotta. A rendezvény fővédnöke a Rákóczi-szabadságharc vasi eseményeit összegezte. Szólt a váltakozó kimenetelű katonai eseményekről, Károlyi Sándor és Heister tábornok ellentétes irányú sikereiről, s Bottyán János 1705-ös sikeres hadjáratáról, melynek során a megye ismét kuruc kézre került. A felsorolásból természetesen nem maradhatott ki a nagy diadal, a győrvári csata (1706. november 6–7.), amikor a császári főparancsnok is fogságba esett. A trencséni vesztes ütközet (1708. augusztus) után Vas megyéből is kiszorultak a reguláris kuruc hadak, s a következő őszön már az ellenség uralta a területet. A katonai kudarcok mellé 1710-ben újabb félelmetes ellenség támadása járult: a pestis. Csak Szombathelyen 2000 áldozatot szedett a "fekete halál", a város lakossága kétharmadának kondult meg a lélekharang. A településre ezután indult meg a német nyelvű bevándorlók tömege. A szatmári béke után az újjáépítés évtizedei következtek, az 1809-i francia megszállásig nem lépett idegen katona a megye földjére.
Dr. Tamás Edit (MNM Rákóczi Múzeum, igazgató) a Rákócziak sárospataki kötődéseit ismertette. A település Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György házasságával került a Rákóczi-birtokok közé, s lett a fejedelmek központja. II. Rákóczi Ferenc házassága után költözött ide, s innentől gyorsult fel a mezőváros fejlődése. A reformátusság egyik központjaként is szolgált, a városba érkezőt pedig a következő felirat fogadta: "Boldog az a város, ahol hirdethetik Isten igéjét." A nagysárosi várban tartóztatták le Rákóczit 1701-ben, a birtokai lefoglalása kapcsán készített kamarai leltár gazdag tárgyi örökséget mutat. A fejedelem a szabadságharc során csak 1707-ben jött először Sárospatakra, a következő évben pedig az utolsó kuruc országgyűlést tartották itt. Kivégezték Bezerédj Imrét és társait, valamint végzést fogadtak el a végig harcoló jobbágyok felszabadításáról. Sárospatak 1711-től osztrák-német családok – többek között a Windischgrätzek – birtoka lett, 1945- ig lakták.
II. Rákóczi Ferenc életművében kiemelkedő jelentőségű a Confessio peccatoris című alkotás. Dr. Tüskés Gábor, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője szerint ennek ellenére méltó hazai és nemzetközi helyét a mai napig nem foglalta el. Az előadás számba vette a latin nyelvű szöveg eddigi kiadásait. Már az első, magyar nyelvű fordítás (Domián Elek evangélikus lelkész, 1903) is hiányos és hanyagul fordított volt, majd az 1953-ban az MTA megbízásából Juhász László latin filológus és Révész Imre egyetemi tanár kapott megbízást a szöveg gondozására. 1962-ben azonban abbamaradt a munka, mivel Juhász László visszaadta a megbízást a szerkesztőbizottság ideológiai alapú önkényes beavatkozása miatt. 1979-ben jelenhetett csak meg az új magyar nyelvű kiadás – Szepes Erika munkája – Hopp Lajos szerkesztésében. Legújabban az ELTE kutatói foglalkoznak a kézirattal. Tüskés Gábor elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy végre megjelenjen az önéletrajzi és vallási műfajok határán elhelyezkedő Confessio kritikai kiadása, hiszen a mű európai érték, nemzetközi figyelmet érdemel, tanulmányozhatók általa a kor nemzetközi összefüggései, vallási-politikai eszméi, s nem utolsósorban a fejedelem gondolatisága, az EMBER a történelemben.
II. Rákóczi Ferenc történelmi alakja mélyen és rendkívül sokszínűen épült be nemzeti tudatunkba. A fejedelmet idéző kollektív emlékezet XIX–XXI. századi megnyilvánulásának bemutatására vállalkozott dr. Bali János, az NSKI igazgatóhelyettese. Rákóczi kultuszának első megjelenítését az 1849 utáni historizmus festészetében, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Than Mór alkotá- saiban lelhetjük fel, a kultusz csúcsa pedig az 1906. évi kassai újratemetés volt (száz év múltán a Rákóczi Szövetség helyszíni ünnepséggel elevenítette fel az eseményt). Az "állandósult emlékezet" a közterek elnevezésében, illetve köztéri szobrok, emlékművek állításában nyilvánult meg. Az előadó kitért a háborúk szerepére a nemzettudat megteremtésében és formálásában, pl. a "halál nacionalizációja" Magyarországon az 1. világháborúval született meg. Érdekes folyamat, ahogy a jelképből embléma (brand) válik, így kerülhetett Rákóczi a papírpénzeinkre, bélyegekre, majd egyre hétköznapibb termékek – bajuszpedrő, mosószappan, keserűvíz, vagy sörfajta – névadójává lett. A történész szerint a Rákóczi-kultusz erősségét az is jelzi, hogy életművének megítélését nem kíséri aktuálpolitikai megosztottság.
A második szekcióban döntően hadtörténeti megközelítések hangzottak el. Dr. Mészáros Kálmán (tanácsos, Hadtörténeti Intézet és Múzeum – HIM) a szabadságharc első szakaszának dunántúli harcait elevenítette fel, különös tekintettel a veszprémi eseményekre. A váltakozó kimenetelű küzdelmek egyik tragikus eseménye volt Veszprém feldúlása. A város végzete 1704. május 31-én következett be, amikor Heister tábornagy megszegte oltalomlevelét, s a betörő császári katonák a rác szabadcsapatokkal együtt fosztogatás közben férfiakat, nőket és gyermekeket hánytak kardélre. A Rákóczi-kutató felhívta a figyelmet az eseményekhez kapcsolódó dokumentumok forráskritikájára is, hiszen a székesegyház papjának szentmise közben való lefejezése minden bizonnyal a felfokozott képzelet szüleménye. A tragikus történtekről egyébként animációs film is készült.
A tüzérség, mint önálló fegyvernem a XVI. század végén jelent meg Európában. Természetesen a fegyverekhez kapcsolódó szaktudásra is szükség volt, melyet az 1600-as években már szakkönyvekkel támogattak. A Rákóczi-szabadságharc idejéből származó tüzérségi kiadványokról dr. Kreutzer Andrea, a HIM főtanácsosa prezentációja szólt. A korszakban használt egyik alapmű az 1664-es szentgotthárdi csata győztes tábornokához, Montecuccolihoz kötődik, akinek reprezentatív kiadásban megjelent könyve a törökellenes háborúkhoz írt kommentárokat tartalmaz, gazdag képanyaggal. Etalonnak számítottak a korban az erődítéstan és a várháborúk klasszikusának Vauban marsallnak (1633–1707) művei – a francia hadmérnök könyvét olvasta a siralomházban Török Ignác tábornok utolsó aradi éjszakáján. Maga a fejedelem is fordított magyar nyelvre szakkönyvet, Le Valière XVII. századi francia szakíró művét.
A kuruc mozgalmak és a Rákóczi-szabadságharc nem csak köz- és államtörténeti szempontból fontos korszakhatár. Európai és magyar szinten is több lényeges változás zajlott a hadügyben, így a fegyvertörténet számára is igen jelentős időszak – hangsúlyozta előadásában Soós Péter százados (HIM, osztályvezető). Megjelent a regularizáció, az uniformizáció (egyenruhák), a raktárhadviselés, a kovás elsütő szerkezet, a papírtöltés, kialakult a vonalharcászat. A Rákóczi-szabadságharc időszakában használt kézifegyverekre általánosan a török hódoltság során kialakult funkciók és keleties hatású magyar formavilág, egyben a visszafoglaló háborúkban alkalmazott modern haditechnika átvétele a jellemző. A fegyvertörténész számba vette a Rákóczi-szabadságharc sokszínű kézifegyver-arzenálját. Az ún. hidegfegyverek közé tartoztak a szálfegyverek (kard- és lándzsafélék, pl. spádé, szablyák, pallos), valamint az ütő- és zúzófegyverek (buzogányok, fokosok, balták), a tűzfegyverek közé a puskafélék és a pisztolyok, de már használták a kezdetleges kézigránátot is. Különleges élményt jelentett a hallgatóságnak a kuruc vezényszavak megismerése (pl.: Vedd ki a töltést a lódingbúl! Vedd el a pofádtul a fegyvert!) éppúgy, mint az ebédszünetben tartott fegyverbemutató.
Dr. Szoleczky Emese (osztályvezető, HIM) Máramaros büszke várának állapotát, történetét vázolta a Rákóczi-szabadságharc idején. Huszt, a sóbányászatot és kereskedelmet lebonyolító öt hajdani koronaváros egyike a XVIII. század elején fekvésénél fogva még fontos szerepet töltött be a határvédelemben. Az építmény már 1703 augusztusában kuruc kézre került – a fondorlatos bevételről több legenda is létezik –, s csak a legutolsók közt adták fel védői. A korabeli források szerint a vár a szabadságharc idején igencsak rossz állapotban volt, környékét belepte a gaz, "az egész kőfal veszendőben van", a felsővár lakhatatlanná vált, a vízelvezetés megoldatlan, a védelem tüzérségi ellátottsága minimális volt. A Himnusz költőjének verssora ("Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék;") az 1766. évi villámcsapás utáni állapotot rögzítette, az újjáépítés egyelőre még csak virtu álisan sikerült az előadás végén vetített színvonalas animáció révén.
Dr. Vígh Kálmán (történész-tanár, Bolyai Gimnázium) a fejedelem és a ruszinok kapcsolatát elemezte. A ruszinok ősei a Szentkorona-eszme szellemében a magyarokkal együtt küzdöttek a tatár-mongol betolakodók és a portyázó törökök ellen. A több évszázados ruszin-magyar együttélésnek csodálatos megnyilvánulása volt a nép részvétele a Rákóczi-szabadságharcban. Ők voltak a fejedelem első követői, parasztkatonái, akik majd a szabadságharc végóráiban jutottak ismét nagyobb jelentőséghez. A gens fidelissima végsőkig való ragaszkodása annak is köszönhető, hogy a Rákócziak ruszin jobbágyaik számára adókedvezményeket, szabadságjogokat, tűrhető életkörülményeket biztosítottak, másrészt az osztrákok, illetve németek nagyfokú ellenszenvet tanúsítottak a ruszinokkal szemben. A bécsi udvar ugyanakkor megpróbálkozott azzal is, hogy a ruszinokat szembefordítsa Rákóczival, a fejedelem ellen fegyvert fogó jobbágyoknak a rácokhoz hasonló szabadságot ígért. A leghűségesebb nép ellenállását a Habsburgok 1711 után a ruszinok gazdasági visszaszorításával torolták meg, így nem csoda, hogy Rákóczi személye a hegyvidék lakóinak tudatvilágában már-már mitikus személyiséggé, a legendák szereplőjévé vált.
Izgalmas – bár helyenként torokszorító – látleletet adott Görföl Jenő, a CSEMADOK országos titkára, A Felvidék száz csodája c. kötet fotóinak készítője a felvidéki Rákóczi-emlékhelyekről. Borsitól, a fejedelem születési helyétől a kassai végső nyughelyig ívelt a fotósorozat. A borsi kastély falán elhelyezett emléktáblák közül az 1938-as hatalomváltást követően elhelyezett, majd a csehszlovák uralom visszatérése után szétzúzott relikvia XX. századi történelmünk egyik mementója is lehetne. A Rákóczi-szabadságharchoz kötődő épületek közül többek között felvillant Csák Máté egykori fészke, Trencsén, ahol 1708-ban a kuruc sereg a sorsdöntő vereségét szenvedte el, valamint a tőketerebesi Andrássy-kastély, ahol az erdélyi hadak hadiszabályzata született. Krasznahorka büszke várának urai, az Andrássy fivérek közül öten csatlakoztak a kurucokhoz, csupán egyikük maradt a császár hűségén. (Örömteli látványt nyújtott a három éve leégett várkastély újjáépített tetőzete.) Érsekújvár főterének és a lőcsei városházának fotói az árulásért kivégzett Ocskay Lászlóra és Korponayné Géczy Juliannára, a lőcsei fehér asszonyra emlékeztettek. Az előadó szülőfalujában, Jókán egy földrajzi név, a Kurucitató őrzi a szabadságharc emlékét, ahol a monda szerint Bercsényi Miklós 1704-ben haditanácsot tartott.
A konferenciát Gergye Rezső, a Nagy Gáspár Kulturális Központ igazgatója előadása zárta. A vasvári kultúra "mindenese" Béri Balogh Ádám brigadéros alakját elevenítette fel, mint a konok hűség, s a végsőkig való kitartás mintaképét, akiben egyesült a hazáért égő szenvedély, valamint a katonai racionalitás. A győztes győrvári ütközetben (1706. november 6–7.) három fejsebet is kapott, Vasváron ápolták. Balogh Ádámot nem múzeumi "tárgynak" tekintik a Vasi Hegyháton, emlékét a közösségfejlesztés szolgálatába állították. A győrvári csatára való emlékezés évről évre alkalmat adott/ad a kuruc asztal megterítésének, A Haza szép című beszélgetéssorozatnak, s a Hegyháti toborzónak, a környékbeli falvak kulturális produkcióinak. Így válhatott a kuruc brigadéros köré szerveződött élő hagyomány a helyi kisközösségek lelki és szellemi erejének egyesítő és felszabadító erejévé.
A rendezvény a szombathelyi Őrvidék Ház második történelmi konferenciája volt (az elsőt a magyar zászló és címer napja alkalmával szervezték 2015 márciusában). A Rákóczi-szabadságharc eseményeinek sokoldalú (eszmetörténeti, kultúrtörténeti, irodalmi, hadtörténeti és helytörténeti aspektusból való) megközelítésével a rendezők és az előadók elérték céljukat, méltó módon tisztelegtek a fejedelem életműve előtt. Az előadások egyik legfőbb megállapítása az volt, hogy II. Rákóczi Ferenc azon kevés magyar történelmi személyiség egyike, akinek megítélése viszonylag egyöntetű, a Nagyságos Fejedelem valóban ma is példakép lehet.
(Kukor Ferenc)
VI. DIALEKTOLÓGIAI SZIMPOZION
Szombathely, 2015. szeptember 2–4.
2015. szeptember 2-a és 4-e között hatodik alkalommal került sor Szombathelyen a magyar nyelvjáráskutatók tanácskozására. A rendezvény alkalmat adott arra, hogy a dialektológusok bemutassák kutatásaikat, megvitassák a nyelvjáráskutatás helyzetét és teendőit.
A szimpozion története több évtizedes múltra tekint vissza. Az 1981-ben első alkalommal megrendezett tanácskozáson 28 előadás hangzott el. Már ekkor felvetődött, hogy a későbbiekben újra sort kerítenek az eseményre. Az első és a második szimpozionon a szomszédos országok magyar nyelvészei még alig-alig vettek részt, ugyanis nem volt lehetőségük arra, hogy eljöjjenek. Szerencsére a rendszerváltás után az akadályok megszűntek, s egyre többen érkeztek a határon túlról is. Az immár hatodik alkalommal megrendezett tudományos tanácskozáson közel 70 előadás hangzott el. Az előadók között magyarországi, felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági, horvátországi, szlovéniai és csehországi kutatók egyaránt voltak.
A rendezvény három napján hét plenáris előadásra került sor: Kiss Jenő a magyar dialektológia tudományszociológiájáról, Juhász Dezső a magyar történeti dialektológiáról, Molnár Zoltán az I–V. Dialektológiai Szimpozionról, Sándor Anna a nyelvjáráskutatás és az anyanyelvoktatás kapcsolatáról, Pavol Žigo a Szláv nyelvatlasz lexikai hungarizmusairól, Lizanec Péter A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótáráról, Guttmann Miklós és Hajba Renáta pedig a szombathelyi dialektológiai műhely történetéről és gyűjtéseiről tartotta meg előadását.
A szimpozion programjában négy műhely kapott helyet. A műhelyelőadások tartalmukban és a kutatás módszerében szorosabban kapcsolódtak egymáshoz. Az első műhely témája a nyelvi revitalizáció és a dialektológia kapcsolata, a másodiké Szögedi Szociolingvisztikai Interjú, a harmadiké az informatizált nyelvjárási és névtani adatbázisok elemzése, a negyediké pedig a történeti dialektológia és szociolingvisztika kérdésköre volt.
A szekció-előadások tematikája ugyancsak változatosnak bizonyult: az előadások során ismereteket szerezhettünk egy-egy nyelvjárás sajátosságairól, a nyelvföldrajzi kutatások, a nyelvek közötti kölcsönhatások, a tájnyelvi frazémák és a nyelvjárási attitűdök kérdésköréről, a regionális nyelvváltozatok és az anyanyelvi oktatás összefüggéseiről, a dialektológia és a településtörténet kapcsolatáról stb.
A tájnyelvi jelenségek értékeire már az iskolában fel kell hívnunk tanítványaink figyelmét, hiszen a nyelvjárások jövőjét jelentősen befolyásolja az, hogy a fiatalabb nemzedék pozitívan vagy negatívan viszonyul-e a használatához. Ennek jegyében a konferencia második napján szakértők bevonásával kerekasztal-beszélgetésre került sor. Szervezője és vezetője Kolláth Anna, témája pedig a nyelvjárások és az oktatás kapcsolata volt.
Szombathely az elmúlt évtizedekben a hazai és a határon túli magyar dialektológusok találkozóhelye lett. Anyanyelvünk táji értékeinek vizsgálatához és megőrzéséhez a jövőben is szeretnénk hozzájárulni. A nyelvjáráskutatók következő szombathelyi tanácskozására reményeink szerint 2019- ben kerül sor.
(Dr. Tóth Péter)
TERMÉSZETTUDÓS ELŐDEINKRE EMLÉKEZÜNK
Tudományos előadóülés, Savaria Múzeum, Szombathely, 2015. november 11.
A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából az MTA Vas Megyei Tudományos Testülete (MTA VaTT) és a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum a Természettudós elődeinkre emlékezünk című tudományos előadóüléssel tisztelgett azon – a munkásságukkal a múzeumhoz kapcsolódó – személyiségek előtt, akikre idén évfordulóik miatt is külön fény vetült. Az alkalom hátteréül a Természettudós elődeink évfordulói címmel a múzeum 2015 őszétől látható időszaki kiállítása is szolgált, amelyben Dankovics Róbert herpetológus Chernel István, dr. Balogh Lajos botanikus pedig dr. Waisbecker Antal, dr. Saághy István, Pákay (Pauer) Arnold és Horváth Ernő munkásságába nyújtott bepillantást az egykori Vasvármegyei Múzeum eredeti, évszázados tárlóiban.
Az előadóülés közel félszáz főnyi résztvevőjét Koczka Tibor, Szombathely alpolgármestere köszöntötte. Napjaink tudósainak tevékenységét méltatva elmondta: "Ma, amikor az internetnek köszönhetően milliónyi helyről gyűjthetünk információt, különösen felértékelődik a tudomány szerepének fontossága. Az emberek, ha egy-egy kérdésben tájékozódni akarnak, legtöbbször a világhálón keresgélnek, ám ezek az oldalak nem mindig helytálló adatokat közölnek. A Magyar Tudomány Ünnepe rávilágít arra, hogy mennyire fontos a tudósok mindennapi munkája, mert a tudományos megállapításokat többen, több szempont alapján ellenőrzik, így azok valóban hiteles információkká válnak. Olyanokká, mint a kapaszkodók a hegyi ösvényeken. És ma ezek a fogódzkodók különösen nagy értéket képviselnek."
A megemlékezések sorát dr. Vig Károly zoológus (Savaria Múzeum), az MTA VaTT elnökének előadása nyitotta, Új eszmékkel új utakon – Tisztelgés Chernel István előtt címmel. A 150 éve született tudós (1865–1922) Herman Ottó mellett a magyar ornitológia egyik legnagyobb alakja, Kőszegen élt és dolgozott. Az elsők között volt, akik felismerték a bioszféra ökológiai gondjainak globális jellegét. A gyakorlati madárvédelem apostolaként ő honosította meg hazánkban a madárodúkat és madáretetőket, a Madarak és Fák Napját; de nevéhez fűződnek a sísport hazai kezdetei is. Muzeológusként a Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Tárának alapítóját tiszteljük benne (1908).
Dr. Balogh Lajos (Savaria Múzeum) Kőszeg virányától a szombathelyi múzeumig – 180 éve született dr. Waisbecker Antal botanikus címmel a Kőszeg közjóléti és emberbaráti intézményeinek megalapításában is jeleskedő egykori Vas vármegyei tisztifőorvos, egyúttal a XIX–XX. század fordulója legjelentősebb vasi botanikusa munkásságát elevenítette fel. Borbás Vince mellett a Freh Alfonzzal és Piers Vilmossal alkotott híres kőszegi botanikus triászuknak köszönhető, hogy annak idején térségünk flórája a legjobban feltártak közé tartozott hazánkban. Két és félezer tételes, 1908-ban adományozott herbáriumával a Vasvármegyei Múzeum növénygyűjteményének alapítójaként is tiszteljük.
Németh Gábor dendrológus (ERTI Kámoni Arborétuma) 150 éve született dr. Saághy István, a Kámoni Arborétum felvirágoztatója címmel mutatta be az eredetileg jogász, majd növénynemesítő, leghíresebb dendrológusaink egyike életét (1865–1945) és művét. A Kámoni Arborétum alapítójaként (1891) már az 1930-as évekre hazánk leggazdagabb fenyőgyűjteményét hozta létre, amely később a hazai nemesítés alapjául szolgálhatott. Emlékét nemcsak az arborétum, vagy az általa nemesített Saághy-luc (Picea ×saághyi), hanem az arborétumából származó, Savaria Múzeumban őrzött herbáriumi lapok, és a dr. Gáyer Gyulával végzett szombathelyi utcafásítások gyakran ritkaságnak számító köztéri fái is őrzik.
R. D. Heiter Robert Gottfried O.Praem. (Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium) Aki az adatok mögött rejtekező embert is látta című előadásában Pákay (Pauer) Arnoldról (1885–1968), mint tanárról, rendtársról és muzeológusról értekezett. A szombathelyi, majd a csornai rendi gimnáziumok mintegy négy évtizeden át tanító földrajz–természetrajz szakos tanárának, illetve igazgatójának rendkívüli emlékezőtehetsége, alapossága muzeológusként, majd a rend történetének kutatójaként is gyümölcsöző volt. Dr. Gáyer Gyulával Vas megye természeti emlékeinek számba vevője, kerttörténetének kiváló ismerője, aki Gáyer halála után bő évtizedig a szombathelyi múzeum Természetrajzi Tárának őreként is jelentőset alkotott.
Dr. Tóth Gábor antropológus (NyME Savaria Egyetemi Központ) Non sibi, sed gregi – Horváth Ernő, a muzeológus címmel a kortárs tanítvány személyes hangvételével átitatva keltette életre "Mestere" (1929–1990) személyiségét és munkásságát, aki 1954-től szinte élete végéig a múzeum Természettudományi Osztályának kutatója, vezetője volt. Paleobotanikusként létrehozta hazánk legnagyobb pannon kori ősnövénygyűjteményét, de természetvédelmi és tudománytörténeti munkássága is jelentős. Kezdeményezője és irányítója volt az Alpokalja Természeti Képe tudományos kutatási programnak, elindította az eredményeket bemutató Praenorica kiadványsorozatot. – Mindnyájan örök példaképeink maradnak!
(dr. Balogh Lajos muzeológus, az MTA VaTT titkára)
RAUSCHER MIKSA EMLÉKKONFERENCIA
Szombathely, 2015. november 12-én, a Megyeháza nagytermében
Az emlékkonferencia minden résztvevőjét és a rendező szervek vezetőit: Ábrahám Ferencet, a Vas Megyei Építész Kamara elnökét, Balogh Pétert, a Rumi Rajki Műpártoló Kör elnökét és Harangozó Bertalan kormánymegbízottat, a Vas Megyei Kormányhivatal elnökét Pintér Rudolf okleveles építészmérnök üdvözölte.
Harangozó Bertalan a rendezők nevében elmondott köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az építészeti és városfejlesztési tevékenység még mindig nem kapta meg a művészeti ágak között azt a helyet, amely elvárható volna, pedig az alkotásai egyéni, családi és közéletünk teréül szolgálnak, és közvetlenül befolyásolják egész életünket. A házak terei legalább annyira élnek bennünk, mint mi azokban. A Rauscher által tervezett ún. Mikos-ház ez évben befejezett sikeres felújítása a Kormányhivatal számára kedvező alkalmat kínált a jelen konferencia megrendezéséhez.
Ábrahám Ferenc méltatta a nagy létszámú közönség élénk érdeklődését, és reményét fejezte ki, hogy ez tartós lesz és növekvő.
Balogh Péter megköszönte a társrendezők segítségét, és jelezte, hogy támogatásukra a jövőben is számít a Műpártoló Kör, továbbá kérte az előadókat, hogy tartsák be a számukra kiszabott 15 perces időhatárokat. (Ezzel saját maga számára szabta a legkeményebb követelményt.)
Dr. Zágorhidi Czigány Balázs történész, a Vas Megyei Kormányhivatal kabinetvezetője Vas megye és Szombathely város épített öröksége című előadását azzal vezette be, hogy szinte csak utalni tud témájának gazdagságára, és hogy önálló konferenciát kívánna meg a vázlatos kifejtése is. Nyugat-Dunántúl építészeti öröksége olyan színes és gazdag, hogy jelenleg is évszázadok értékes emlékeinek sorát hagyja figyelmen kívül az oktatás is és az idegenforgalom is. Ezen változtatni kellene. Különösen mostohán bántak az utolsó fél évezred anyagával, pedig Vas megye és Szombathely a hazai régészeti kutatás legfontosabb bölcsője volt. A korai műemlékvédelmi kutatásokból eredően még jelenleg is helyreállított és kiegészített kincseket védünk a Járdányi Paulovits Romkertben és a Jáki templom körüli együttesben. Az utolsó fél évszázadban született korszerűbb és az eredeti építészeti értékekhez jobban igazodó helyreállítások és ismertetések kevéssé váltak közkinccsé. A XIX. és XX. század fordulójának feltárásai fehér foltok számos más időszakokéval együtt. Vasvár, Szentgotthárd, Sárvár, Kőszeg, Szent Vid, az Őrség történeti és népi építészeti anyagát minél előbb be kell vonni az oktatási és idegenforgalmi ismeretterjesztésbe.
Balogh Péter Hefele- és Brenner-díjas okleveles építészmérnök Rauscher Miksa munkássága című előadásában az építész legfontosabb életrajzi adatait ismertette. 1850-ben született a felvidéki Léván. Szakképesítését a bécsi politechnikai főiskolán szerezte meg 1872-ben, majd Pestre ment, ahol Lechner Ödön és Pártos Gyula tervező irodájában kezdte el pályáját. Ők a Berlini Építészeti Akadémián fejezték be tanulmányaikat.
Rauscher az ő irodájukban kezdett tervezéssel foglalkozni. A Monarchia legnagyobb új lovassági laktanyájának építése kapcsán került Szombathelyre, ahol azután végleg letelepedett. Az Osztrák–Magyar Monarchia ekkor élte a boldog békeidőket, a vasi megyeszékhely pedig "A Nyugat királynője" időszakát, melyben a Szépítő Egyesület egymás után létesítette a parkokat, fasorokat és fásította az utcákat. Kiváló polgármesterek és az országos politikában fontos szerepet betöltő személyiségek pedig ekkoriban hatékonyan támogatták a térség fejlesztését. Rauschert megtalálták a megrendelők a legkülönbözőbb feladatokkal, melyeknek a századfordulóra jellemző historizmus gazdag stílusválasztékával tett eleget. A gazdag polgároknak kastélyszerű otthonokat tervezett a Hegy utcában (Gagarin út), melynek vonalán a telekosztást a tulajdonviszonyok mellett az Emberbaráti Egyesület kórházépítésének helye és a parkok számára kijelölt hely szabta meg. Saját otthon és bérlakások számára tervezte 1890 körül az emeletes Rauscher-villát, a Fürdő utca betorkolásánál, aszimmetrikusan elhelyezkedő barokkos süvegű toronnyal, és gazdag díszítésű párkányzattal és nyíláskeretezésekkel. A második világháború utolsó napjainak légibombázásában lett romhalmazzá. Az 1891-ben tervezett Reizinger-villa pedagógus házaspár számára készült, szintén aszimmetrikus toronnyal. 1950 óta óvoda. Potyondi Béla városi közjegyző számára szintén villát tervezett. Példáját követve a Hegy utcában reprezentatív villasor épült ki.
A járatott Modern Bécs című építész folyóirat több példánya fennmaradt Rauscher hagyatékában. Ez terveket és részleteket is közölt. Ezekben fennmaradtak olyan jelölések és névaláírások, melyek arra engednek következtetni, hogy Rauscher és megrendelője együtt választottak építészeti részleteket, így igazi eklektika valósult meg. A telkek áremelkedése a főutak és terek mentén azt váltotta ki, hogy az igényes közterületre néző épületszárnyak és homlokzatok mérete csökkent, az erre merőleges udvaroké pedig hosszan beépítésre kerültek. Szombathely főterén erre szemléletes példa a Kígyó Gyógyszertál épülete. Öröm volt minden építész számára egy új utcanyitás, mely hosszan elnyúló "L" alakú homlokzati szárny tervezését tette lehetővé.
Rauscher ehhez a kedvező lehetőséghez a Király utca megnyitásával került, annak mindkét oldalán. Előbb a keleti, majd a nyugati oldalra tervezett bérpalotát, előbbiből alakították ki a Pallasz hotelt, földszintjén étteremmel, vele szemben az ún. Legáth-ház épült meg, földszintjén üzletekkel. A hotelt pusztító bombatalálat érte 1945. március 4-én. A Legáth épület már szecessziós homlokzatát több fázisban csupaszították le.
A legismertebb középületét, a Premontrei Gimnáziumot 1893-ban a tömbtelek közepére helyezte el, hogy az iskolaudvar lármája ne zavarja a tömb szélén már meglévő lakásokban élőket, az utcazaj pedig a tanórákat. A premontrei rendház és bérlakások épülete 1894-ben került az utca vonalára, földszintjén üzletekkel.
Széll Ödön bucsui földbirtokos Kőszegi utcai bérpalotájába 1912 után a pénzügyi igazgatóság költözött, az 1950-es évre a városi tanács otthona lett. Rauscher szombathelyi épületeit sem kímélték a háborús és történelmi változások. A körmendi középiskolát tágas középrizalittal tervezte. A Gyöngyösi Főgimnázium Rauscher által készített pályázati terve Londonban a tanügyi építészeti kiállításon aranyérmet nyert.
Az előadó vetített képekkel szemléltetett előadásában hosszan hadarta a Rauscher által tervezett épületeket az életmű terjedelme és az előadókra kiszabott idő rövidsége miatt. Nem minden előadásnak kell azonos hosszúságúnak lenni, a tanulságot le kell vonni a jövőre nézve. Rauscher élénken részt vett Szombathely társadalmi életében is 1931-ben bekövetkezett haláláig.
Mangliár László okl. építészmérnök Az úgynevezett Mikos-ház helyreállítása címmel tartotta meg előadását. Ismertette az épület felépítésének körülményeit és a teljes használatba vételének negyedszázados elhúzódását. Vas vármegye közössége építette hivatalok, szolgálati lakások és bérház befogadására. Gazdag tagozatú homlokzatának több ütemben történt lecsupaszításáról, és belső átépítéséről viharos történelmünk gondoskodott. Csak a megépült főpárkány maradt a helyén, ami viszont nem a ránk maradt bőséges tervanyagból megállapíthatóan már eredetileg is módosítva valósult meg. A gazdag tervanyag óriási segítség volt a felújítási tervek sikeres elkészítéséhez.
Dr. Melega Miklós történész, a Vas Megyei Levéltár mb. igazgatója Szombathelyi építészek a századfordulón – Rauscher Miksa kortársai címmel tartotta meg referendumát.
Rauscher épületei mintául szolgáltak az egész megye területén, de többen önállóan is jelentős építészek és építési vállalkozók voltak.
Brenner János (V.) (Szombathely, 1847.01.25. Szentgotthárd 1908.02.08.), a konzervatívabb klasszicizáló eklektika fegyelmezett követője 1880-tól Szombathely belvárosában egy és két emeletes lakóépületeket épített. A Fő téren, a Hollán Ernő, a Petőfi Sándor, a Zrínyi Ilona, a Széll Kálmán, a Kisfaludy Sándor utcákban tervezett házai máig megőrizték eredeti arculatukat. Az összes Zrínyi utcai iskola tervezésében szerepe volt. Téglagyárat létesített vállalkozása számára.
Wälder Alajos építész, építőmester (Nagybecskerek, 1856 – Bp. 1904) 1880-ban váltotta ki működési engedélyét. Téglagyár-tulajdonos, városi képviselő. Legfontosabb alkotásai a MÁV vezérigazgatóság, a Vármegyei Kaszinó a Király utcában, ezek erősen átépültek bővítésekkel. Viszonylag jó épségben maradtak az Óperint utcai épületei, a 14. sz. gazdag díszítésű épületet saját céljára emelte. A Széll Kálmán utca 10. sz. épület és különösen a 17. sz. épület saroktornyával máig közkedveltek eredeti megjelenésükkel.
Szabovics Ottó építész, építőmester és földmérő volt. (Sopron, 1854. – Szombathely, 1904.) Téglaégető típusát szabadalomként jegyezték be az egész Monarchia területére. Pályáját Körmenden kezdte, 1884-ben került Szombathelyre, majd Budapestre költözött. 1892-ben Celldömölkön a kórház építésénél működött közre. 1894-ben tért vissza Szombathelyre, ahol elsősorban tervezéssel foglalkozott, állandó anyagi gondokkal küszködve. Széll Kálmán utca 7. sz. (1897), 9. sz. és 13. sz. épületei (1899) jól illeszkednek ma is az utcaképbe. A Vörösmarty u. 15. sz. lakóház (1901) és az Óperint u. 2. sz. patika épület (1902) már a szecesszió jegyeit hordozzák. A múzeumbővítés munkáinak befejezésében betegsége akadályozta, halála után ezt Czigler Győző fejezte be.
Vincze Csaba Hefele- és Rauscher-díjas okl. építészmérnök 100 éves épület egy lakó szemével címmel tartott sajátos beszámolója arról tudósított, hogy a Széll Kálmán utca 9. sz. boltozott pincéjű, emelt földszintű kétemeletes lakóépület második emeletére 1970-ben beköltözve miként lehetett élhető otthont teremteni maga és családja számára.
A konferencia a Vas Megyei Területi Építész Kamara által pár évvel ezelőtt alapított Rauscher Miksa-érem és -díj átadásával zárult, melynek idei kitüntetettje Schreiber Katalin építész és belsőépítész, a Vitalitás Galéria vezetője lett, a vasi kortárs építészeket bemutató kiállítások rendezésének támogatásáért.
(Heckenast János)