A HELYTÖRTÉNETÍRÁS JELENTŐSÉGÉRŐL

A történelmi eseményeket többféleképpen lehet leírni, megörökíteni. A viszonyulás a történelemhez sok mindentől függ, de aligha lehet elvitatni, hogy meghatározó szerepet kaphat benne a helyhez, településhez, térséghez, régióhoz való kötődés, kapcsolat.

A történelmi folyamatok megörökítője, ha abban a kivételezett helyzetben van, hogy egyes események közvetlen átélője volt, természetesen mindenki másnál előnyösebb szempontból dolgozhatja fel élményeit. Nehezebb helyzetben van az, aki a múlt történéseivel, a letűnt időszakok hagyományaival foglalkozik. Persze ekkor is jelenthet előnyt a helyhez való kötődés, melynek többféle módja, formája lehetséges.

Lehet úgy, hogy valaki szülőhelyén marad egész életében, és különböző szerepeket vállalva, betöltve, a közösség életének mintegy szemtanúja, részben közvetlen tapasztalatokon keresztül, részben pedig a családi emlékezet segítségével idézheti meg, illetve fel a történelmet.

Lehet úgy is, hogy valakit a sors elvisz a szülőhelyéről, kalandos utat jár be, de mindig vissza-visszanyúl a gyökerekhez. Ez esetben a szülőhelyhez való hűség ugyan nem a mindennapos jelenlétben nyilvánul meg, de lényegét tekintve működtetheti a közvetlen emberi kapcsolatokat, a történelmi emlékezet személyes relációit.

Lehet úgy is, amire több példát is fölemlíthetünk, hogy a sors valakit éppen egy adott településre helyez munkával vagy családi kapcsolattal, és miután befogadják, idővel "helyivé" válik. Ennek következtében egyre inkább érintettje lesz a lokális történelemnek, s a helyben szerzett élményekből és a kapcsolódó kutatómunka segítségével tud helytörténeti tevékenységet kifejteni.

Amikor évekkel ezelőtt – mint a magyar Néprajzi Társaság képviselőjét, s egykori Vas megyei múzeumi igazgatót – megkértek, hogy beszéljek Horváth Terézia néprajzi – és hozzáteszem: helytörténeti vonatkozású (történeti illetve művelődéstörténeti) – munkáiról is, akkor tulajdonképpen ezt az utóbbi kettősséget érzékeltem az ő életében is.² Hiszen ő már Pesten született, divatos szóval ott szocializálódott, de folyamatosan és tudatosan vissza-visszatért ősei eredetéhez, illetve Csepreghez. Érdeklődése azonban nemcsak – professzionális képzésére alapozva – a néprajzi anyagra, kutatására terjedt ki, hanem kisebb-nagyobb helytörténeti vonatkozású témák feldolgozására is.

 

Dr. Balázsy Péter megyei jegyző gratulál Dr. Horváth Teréziának a 2015. március 15-ei ünnepségen.
Jobbról Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke, középen Dr. Kondora Bálint alelnök

 

Ez utóbbival kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy a történelemtudományon belül a helytörténetírásban tulajdonképpen nem lehet és nem nagyon szabad különbséget tenni kis és nagy téma között. Minden téma fontos, a lényeg az, hogy jó forrásokra támaszkodva és hitelesen kerüljön rögzítésre és megírásra a kutatás tárgya.

Nem vállalkozhatom Horváth Terézia csepregi vonatkozású tevékenységének bibliográfiai hitelességű dokumentálására (ennek összeállítására – ismerve-tudva legendás precizitását – az érintett a legautentikusabb)³, de azért egy kis előzetes számvetés elkerülhetetlen. Amennyiben Horváth Terézia – szűken vett – csepregi vonatkozású munkásságát nézzük, akkor közel félszáz olyan tétel áll már rendelkezésünkre a legkülönbözőbb periodikákban, folyóiratokban, tanulmánykötetekben, önálló kötetekben, amelyek kifejezetten a településsel függnek össze. Ezek körében természetesen tematikailag ott sorjáznak néprajzi érdeklődésének a legfontosabb területével kapcsolatos írások is. Azaz a viselettel kapcsolatos tárgyak, tematikák csakúgy, mint ahogy megtalálhatók az ősök történetével, tevékenységével, munkásságával kapcsolatos cikkek, tanulmányok, de olvashatók a csepregi közösségi élet, a népszokások világának ismertetései is. Továbbá természetesen több olyan kisebb-nagyobb téma, amelyek, mint az előbb is utaltam rá, látszólag a nagy történelem szempontjából periférikusak.

A helyi vonatkozásokra szorítkozó feldolgozások kapcsán szokták időnként azt a kifejezést ráhúzni a helytörténetírásra, hogy provinciális. Ez azonban nem, pontosabban nem minden munkára és nem minden szerzőre helytálló. Amikor egy téma nagyon pontosan, nagyon hitelesen van feldolgozva, akkor jogtalan ennek a – mai nyelvhasználatban inkább – pejoratív jelzőnek a használata.

Szemlézve Horváth Terézia munkásságát, azt látjuk, hogy rendkívül sokoldalú az a tevékenység, amelyet ő, most már évtizedek óta végez, és talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ennek a munkának egyik csúcsa az a kötet, amely 2005-ben került bemutatásra.⁴

2005-től kiemelt témája egy horvát–magyar földesúri család – a Daruvári Jankovichok – története, akik 1775 és 1884 között rendelkeztek birtokokkal, kastélyokkal Csepregen és környékén. A témakör feltárása érdekében kutatásokat végzett Magyarországon, Horvátországban és Ausztriában, levéltárakban és más helyszíneken. Velük kapcsolatban több mint 40 kisebb, nagyobb tudományos közlése, publikációja jelent meg magyar, horvát és német nyelven hazai, horvát és osztrák periodikákban, konferenciakötetben. Erről a családról előadásokat tartott Csepregen, Bükön és Hevesen, időszaki kiállításokat rendezett (részben horvát feliratokkal) Csepregen és Bükön. Állandó kiállítást készített 2010-ben horvát és magyar szövegekkel a horvátországi Daruváron a Jankovich-kastélyban. Lassan nyomdakész állapotban van egy 220 oldalas, gazdagon illusztrált horvát nyelvű könyve, amelyet Horvátországban, Daruváron adnak ki: Tridomovine Daruvarskih vlastela – Hrvatska– Maðarska–Austrija (a cím fordítása: A daruvári földesurak három hazája – Horvátország–Magyarország– Ausztria). Tervei között szerepel a fenti mű magyar kiadása, valamint az újjászülető csepregi múzeum új állandó kiállítási egységének fölépítése, melynek egyik része a Daruvári Jankovichok csepregi szerepét, másik része pedig egy velük szoros kapcsolatban állt csepregi értelmiségi család emlékeit mutatja be. A tudományos kutatások terén, valamint a nemzetiségi hagyományok és kultúra ápolásában, terjesztésében is együtt működik a Vas megyei horvátok képviselőivel, a csepregi Horvát Nemzetiségi Önkormányzattal, magyarországi horvát kutatókkal, horvátországi horvát és cseh kutatókkal, az egykori horvátországi Jankovich-birtokokon működő közgyűjteményekkel, osztrák, német és francia magánszemélyekkel.⁵

 

Vlasich Krisztián, Csepreg polgármestere (balról) gratulál a kitüntetett tudósnak.
Jobbról Kissné Krály Mária, a Csepregi Horvát Nemzetiségi Önkormányzat elnöke

 

Annyit még meg kell említsek munkássága kapcsán, s ezzel mintegy tevékenységét belehelyezve a magyar helytörténetírás egészébe, hogy nem árt, ha felidézzük: a XVIII. században már az iskolai oktatásnak része volt a lakóhelyismeret. Tulajdonképpen valamilyen formában, valamilyen módon akár törvényileg szabályozva, akár különböző tanrendek által, ez többé-kevésbé folyamatosnak tekinthető. Tehát, mintegy egymásra épülve a lakóhelyismeret, a helytörténet és a honismeret. Itt most különböző kifejezéseket használtunk, amivel kapcsolatban felidézem, hogy amikor készültem erre a kis referátumra, akkor – csak szúrópróbaként – rákattintottam a helytörténet szóra a számítógépen, és több mint 10 000 tétel "ugrott elő" azonnal, minden szűkítés nélkül. Amikor egy kicsit szűkebbre vettem a keresést, és megnéztem, hogy a honismeret címszó alatt mennyi jöhet elő, több mint 6000 tétel jött ki, és ne higgyük azt, hogy ezek mindegyike átfedte egymást. Nem, itt olyan tételek is bejöttek, amelyek az előbbiben nem. Végül, amikor a keresést leszűkítettem a helyi történetírás nagyon szigorú kategóriájára, itt 267 tétel akadt, és természetesen ezek körében is rendkívül változatos tartalmú, tárgyú, tematikájú feldolgozások szerepeltek.

Azon is érdemes eltűnődnünk, mintegy furcsa ellenpontként, hogy a helytörténetírással kapcsolatban többnyire valami nagyon "kis" lokalitásra, valami nagyon jól, szűken behatárolható egységre, településre, térségre, s főként vidékre gondolunk. Történetileg azonban a tény az, hogy az első olyan helyi történeti kigyűjtések, amelyek múzeumi könyvtárakhoz és levéltárakhoz kapcsolódtak, a székesfőváros könyvtárához köthetők. Azaz egy kifejezetten nagy településen történt meg az első olyan módszeres gyűjtés, újságkivágásokkal, klasszikus és hagyományos módszerekkel, amelyet ma mi tulajdonképpen a tradicionális helytörténetírás kategóriájába sorolunk.

Végezetül annyit még mindenképpen hangsúlyoznék, hogy a helytörténetírás és a helytörténeti kutatás akár történészi, művelődéstörténeti motiváltságú, akár régészeti, akár néprajzi indíttatású, mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a hagyományokat, ha már kihaltak, újra lehessen éleszteni. Azaz a tradíciókat hitelesen lehessen megőrizni, felújítani, és azt a fajta közösségi identitást, amelynek a hagyomány egyik fontos alkotóeleme, erősíteni lehessen. Ezért nagyon fontos ez a fajta tevékenység, és ezért kell megbecsülnünk a múltban alkotó nagy egyéniségeket (ami itt megtörtént, több utalást kaptunk erre nézve). Továbbá meg kell becsülni a közöttünk élőket, a ma (és remélhetően a jövőben is) dolgozókat, ugyanis munkájukkal, példájukkal ők fogják inspirálni a jövő fiatal generációját. Különösen akkor, ha ilyen szép indíttatást kapnak, mint Csepregen.

Ez alkalommal is gratulálunk Balogh Jánosné Dr. Horváth Teréziának, akinek munkásságát Vas megye már korábban, több nívódíjjal is elismerte (lásd az 1. Függeléket).

 

FÜGGELÉK 1.

LAUDÁCIÓ – A VASI SZEMLE 2004. ÉVI NÍVÓDÍJÁHOZ – AJÁNLÁS

A Vasi Szemle Szerkesztőbizottsága 2003–2004-ben a társadalomtudományok köréből Balogh Jánosné Dr. Horváth Terézia: Csepregi vőfélyversek című, három közleményben (2003. LVII. évfolyam 3. szám 311–320; 2003. LVII. évfolyam 4. szám 467–481; és 2003 LVII. évfolyam 5. szám 551–567) megjelent tanulmányának ítélte a Nívódíjat.

 

Balogh Jánosné Dr. Horváth Terézia néprajzkutató-muzeológus neve és munkássága nem ismeretlen a Vasi Szemle olvasói, illetve a Vas megye kulturális öröksége iránt érdeklődők előtt. Elég, ha – a teljesség igénye nélkül – csak az utóbbi évek két fontosabb Vas megyei vonatkozású feldolgozására utalunk. Az 1996-ban, a Népművészeti örökségünk című sorozatban megjelent Vas megyei népművészeti monográfiában ő írta (Beszprémy Józsefnével közösen) a Textíliák – Vászonhímzés és csipke című fejezetet (In: Gráfik Imre /szerk./: Vas megye népművészete. Szombathely: Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága. 1996, 134–156. old.). Meg kell jegyezzem, hogy e – szakmai körökben is elismert – munkáért (lásd DOMONKOS Ottó: Vas megye népművészete. Ethnographia 1998. CIX. évfolyam 1. szám 391–396. old.) a szerzői kollektíva (s így természetesen Balogh Jánosné Dr. Horváth Terézia is) 1997-ben átvehette a Vas Megyei Közgyűlés Tudományos Szakbizottsága Nívó Díját. Folyóiratunk olvasói pedig legutóbb 2001-ben találkozhattak egy tanulmányával (Pünkösdi lófuttatás Csepregen a XIX. század első felében. Vasi Szemle LV. évfolyam 3. szám 297–321. old.).

Ez utóbbi közleménye már más jellegű kötődését is jelzi Vas megyéhez. Balogh Jánosné Dr. Horváth Terézia ősei ugyanis – a korábban Sopron megyéhez, majd 1950 után Vas megyéhez tartozó – Csepreg mező/városához kötődtek. Mint jelen díjazott dolgozatának 1. jegyzetpontjában írja: "Dédapámnak, (Csói) Horváth Jánosnak szeretnék emléket állítani az 1865-ben kézzel leírt vőfélyversgyűjteménye értékelő-összehasonlító föltárásával ebben a háromrészes tanulmányban." Erre a családtörténeti vonatkozásra ugyan a Vasi Szemle figyelmes (és hűséges) olvasói már korábban is felfigyelhettek. A dédapa Csói Horváth János szintén János nevű fia, aki 1853-ban Csepregen született, 1875-ben – népnyelvi adalékként – a Magyar Nyelvőrben közreadta az általa lemásolt és átdolgozott szöveget. A Csepregen élő Horváth családban a népszokás, illetve néphagyomány iránti érdeklődés folyamatos volt. A fent említett Horváth János gyűjtő tevékenységéről fia – azaz a csói dédapa unokája – is megemlékezett (lásd: CSEPREGI-HORVÁTH E. János: Egy csepregi néphagyomány-gyűjtő emlékei. Soproni Szemle 21. /1967/: 277–279. old.). Azt pedig már a dédunoka Dr. Horváth Teréziától tudjuk, hogy tanulmányai után jogász és ügyvéd lett, aki Budapesten alapított családot, s országos szövetkezetszervező munkásságáért 61 éves korában, 1914-ben magyar nemességet és Csepregi előnevet kapott (lásd BALOGH Jánosné HORVÁTH Terézia: Dr. Csepregi Horváth János /1853–1945/ – A magyar szövetkezeti mozgalom és a kisipari szervezkedés egyik úttörője és vezéralakja. Vasi Szemle 1996. L. évfolyam 2. szám, 245–249. old.).

A díjazott tanulmány több összefüggésben tárgyalja választott tárgyát, egy csepregi eredetű népi kéziratos feljegyzést, s ilyenformán – mondhatni – különleges élmény az olvasóknak. Egyfelől szigorú tudományossággal közelít meg és dolgoz fel egy folklorisztikai, népszokásbeli vonatkozásokban gazdag kéziratos anyagot, másfelől feltárja a hozzá kapcsolódó – történetesen személyes érintettséget tartalmazó – családtörténetet is. Az értekezés kiindulópontja a forrásértékű vőfélykönyv eredeti, szöveghű példánya. Az elemzés során betekinthetünk a népi kéziratok változat-képződésének folyamatába, melyet – szerencsésen fennmaradt, s az értelmezést segítő – családtörténeti és helytörténeti dokumentumok támasztanak alá, illetve tesznek hitelessé. E folyamat rövid kronológiáját a szerző második közleményének a végén adja meg.

Balogh Jánosné Dr. Horváth Terézia díjazott tanulmányát ugyanazok a szakmai erények jellemzik, mint amelyek a szerző minden más munkájában, melyek főbb érdeklődési területein (népviselet, viselet-kiegészítők, pl. gyűrűk, népi textília, hímzések) végzett kutatásai során megfogalmazódtak, illetve publikálásra kerültek. Az alapos forrásfeltárás, a vizsgált téma-, illetve tárgy részletező leírása, a szakirodalom kiterjedt bevonása az elemzésbe, a komplex (néprajzi, /hely/történeti, nyelvészeti, szövegfolklorisztikai, stb.) megközelítés és értelmezés – alapkövetelmény a szerzőnél, s mindezeken túl, jelen közleménye – nemcsak a szakemberek számára – élvezetes olvasmány.

A magam részéről – érintett néprajzkutatóként – hangsúlyoznám, hogy olyan jelenség leírását kaptuk Balogh Jánosné Dr. Horváth Teréziától, amelynek bizonyos elemei életmódunk, illetve életvitelünk megváltozott körülményei között is, egészében vagy részleteiben felelevenítve, olykor újra tanulva tovább élnek, mind a magyar, mind a nemzetiségi-etnikai csoportok kultúrájában (pl. lásd: KOZÁR Mária: A magyarországi szlovének néprajzi szótára. Monoster–Szombathely. 1996. 153 old.). Ezt a hagyományőrzést szolgálják, csakúgy, mint egykor, a napjainkban megjelenő vőfély-vers gyűjtemények. Példaként egy szombathelyi kiadású – s föltehetően mai igényeket is szolgáló – kis kötetre utalunk (KÁROSSY Csaba /összeállította és szerk./: Vőfélykönyv. Szombathely: OSKAR Kiadó. 1998). Szigorúan ebben a vonatkozásban sajnálom, és nem hallgathatom el apró hiányérzetem, hogy az erdélyi hivatkozások során, még csak lábjegyzetben sem történt utalás a rendkívül gazdag és méltán országosan ismert mezőségi, széki hagyományokra (lásd: FAZEKAS Zsuzsa /szerk./: Ezen vöfi Könyv a Karsai Mihályé – Vőfélykönyv Székről. Budapest: Európai Folklór Intézet – L'Harmattan. 2000; vö.: GRÁFIK Imre – TURBÉKY Dénes: Széki lakodalom. Marosvásárhely, Mentor. 2000; továbbá CSORBA János: Bár emlékezete maradjon meg... Budapest, Magyar Könyvklub, 2001).

Egy kéziratot – már csak szerkesztői érvek által is – a téma kifejtéséhez szükséges módon és terjedelemben kell elkészíteni, s e téren a szerző a Vasi Szemle legjobb hagyományai szerint járt el. Balogh Jánosné Dr. Horváth Terézia tanulmányának tárgyát az adottságokhoz és a lehetőségekhez mérten tényszerűen és összefüggésekbe ágyazottan dolgozta fel, s mind a szakma, mind a szélesebb olvasói körök érdeklődését felkeltő megfogalmazásban mutatta be.

Végezetül Balogh Jánosné Dr. Horváth Terézia díjazott tanulmányának forrásközlő jellegével összefüggésben arra is utalnunk kell, hogy az eddig Vas megyéből közölt legrégebbi kéziratos vőfély-szövegnél (lásd: BÁRDOSI János: "Vőfiny köszöntés" Kámonban 1870-ben. Vasi Szemle, 1972. XXVI. évfolyam 4. szám, 608–612. old.) öt évvel előbbről származó, azaz jelenlegi ismereteink szerint a legkorábbi ilyen típusú kéziratot publikálta.

Megtisztelő számomra, hogy a Szerkesztőbizottság nevében a döntés indoklását én ismertethetem. Engedtessék meg nekem, hogy felidézzem: Balogh Jánosné Dr. Horváth Teréziát pályakezdő koromtól ismerem, évtizedeken keresztül munkatársak voltunk a budapesti Néprajzi Múzeumban, szakmai kapcsolatunk akkor sem szakadt meg, amikor a Vas megyei múzeumi szervezetben dolgoztam. A szerkesztőség nevében is állíthatom, hogy jó együtt dolgozni Balogh Jánosné Dr. Horváth Teréziával. Most amikor nívódíjához gratulálunk, a szerkesztőség nevében arra kérjük, hogy folytassa tovább Vas megyei vonatkozású kutatásait, s örvendeztesse meg folyóiratunk olvasóit újabb írásaival.

 

Szombathely, 2005. január 5.

Dr. Gráfik Imre néprajzkutató

A Vasi Szemle Szerkesztőbizottságának tagja

 

A fényképeket készítette: Horváth Tímea, Szentpéterfán élő horvát újságíró, riporter.

   

FÜGGELÉK 2.

BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH TERÉZIA VAS MEGYEI (EGYKOR SOPRON MEGYÉHEZ
TARTOZÓ) TERÜLETEKRE VONATKOZÓ PUBLIKÁCIÓI 2015 KÖZEPÉIG)

1992–1994		Adalékok a csepregi férfi viselethez. Arrabona, 31–33. évf. 288–306. old.
1995		Adalékok a csepregi férfi viselethez. Csepregi Lapozgató 23–26. old.
1996		Vászonhímzés és csipke. (Beszprémy Józsefnével) In: Vas megye népművészete. Szombathely, 134–156. old.
1998		Eine eigenartige Stilgruppe gestickter Bettuchbesatzstreifen aus Nordwestungarn. Folia Ethnographica 32, (Supplementum ad Acta Musei Moraviae) 7–23. old.
		Dr. Csepregi Horváth János (1853–1945) – A magyar szövetkezeti mozgalom és a kisipari szervezkedés egyik úttörője és vezéralakja. Vasi Szemle L. évf. 2. sz. 245–249. old.
		Dr. Csepregi Horváth János (1853–1945) – A magyar szövetkezeti mozgalom és a kisipari szervezkedés egyik úttörője és vezéralakja. Szövetkezés XVIII. évf. 1–2. sz. 149–154. old.
1998		A néphagyománygyűjtő Csepregi Horváth János. Csepregi Promenád VII. évf. 7–8. sz. 20–21. old.
2000a		Csepregi adoma a XIX. század derekáról. Csepregi Promenád, IX. évf. l. sz. 15. old.
2000b		Népszokás jellegű lóversenyek Csepregen a XIX. század első felében. Csepregi Promenád IX. évf. 3. sz. 10–11. old.
2000c		A szülőföld vonzásában és taszításában. Csepregi vonatkozású szemelvények Csepregi Horváth János ifjúkori naplójából. Csepregi Promenád IX. évf. 4. sz., 11. és 5. sz. 10. old. (Kétrészes közlés)
2000d		További lóverseny-ismertetések Csepregről a XIX. század első feléből. Csepregi Promenád IX. évf. 7–8. sz. 11. old.
2000e		Női haj- és fejviseletek vidékünkön. Csepregi Promenád IX. évf. 11. sz. 8.
2001a		Májusi elemi csapások vidékünkön 1837-ben. Csepregi Promenád X. évf. 4. sz. 14.
2001b		Pünkösdi lófuttatás Csepregen a XIX. század első felében. Vasi Szemle LV. évf. 3. sz. 297–321. old.
2001c		Júniusi elemi csapás vidékünkön 1840-ben. Csepregi Promenád X. évf. 6. sz. 13.
2001d		Még egyszer a csepregi pünkösdi királyokról (Jókai forrásaihoz) Soproni Szemle LV. évf. 2. sz. 163–179. old.
2001e		Sír az angyal a csepregi temetőben – Még egyszer a katolikus temetőről. Csepregi Promenád X. évf. 7–8. sz. 9–10. old.
2001f		Gyermekviseletek vidékünkön. (Hetyésy Katalinnal) Csepregi Promenád X. évf. 4. sz. 13–14. old.
2002a		A csepregi Mária-oszlop. Csepregi Promenád XI. évf. 4. sz. 10. old.
2002b		Csepregi vőfélykönyv 1865-ből. Csepregi Promenád XI. évf. 7–8. sz. 16–17. old.
2002c		Két nemzetiségi példa. In: Győr–Moson–Sopron megye népművészete. Győr, 369–371. old. (Hímzések)
2002d		Az öltözködés és a viselet, mint népművészet. In: Győr–Moson–Sopron megye népművészete. Győr, 373–436. old.
2002e		Még egyszer a csepregi Mária-oszlopról. Csepregi Promenád XI. évf. 10. sz. 18. old.
2003		Csepregi vőfélyversek. (I–III.) Vasi Szemle LVII. évf. 3. sz. 311–320. old.; 4. sz. 467–481. old.; 5. sz. 551–567. old. (Háromrészes közlés)
2004		Pünkösdikirály választás Jókai műveiben (Előzmények és utóélet). Palócföld L. 344–365. old.
2005		A pünkösdi király Csepregen és Jókainál. Csepreg, 110 old.
2006a		Egy mezővárosi iskolamester és jegyző a XIX. század első felében. Vasi Szemle LX. évf. 4. sz. 473–496. old.
2006b		Néprajzi értékek a Répce völgyében, Csepreg példáján. In: Turisztikai értékleltár és fejlesztési lehetőségek a Répce mentén. Szombathely, 22–23. old.; CD-ROM is.
2007a		Jankovich Izidor csepregi földesúr halálának 150. évfordulójára. Kiállításkísérő szemelvények. (Haizler Lászlóné Párdi Beával) A szerző kiadása. Budapest, 16 old.
2007b		Jankovich Izidor sírjának rejtélye. Promenád III. évf. 4. sz. 13. old.
2007c		Jankovich gróf temetésének mondája. Promenád III. évf. 5. sz. 11. old.
2007d		Jankovich Izidor és a csepregi pünkösdök. Promenád III. évf. 6. sz. 11. old.
2007e		Jankovichok nyomában Szlavónia földjén I. rész. Promenád III. évf. 7. sz. 13. old.
2007f		Jankovichok nyomában Szlavónia földjén II. rész. Promenád III. évf. 8. sz. 13. old.
2007g		Dr. Horváth János, településünk szülötte – Miért kapta a Csepregi előnevet és a magyar nemességet? Promenád III. évf. 8. sz. 12. old.
2007h		Intézményünk névadója: Dr. Csepregi Horváth János 1853. március 1.–1945. október 20. In: Gyöngyszemek – antológia, [Csepreg] 6–7. old.
2007i		A csepregi Oskola Ház a XIX. század első felében. Honismeret XXXV. évf. 4. sz. 89–94. old.
2007j		Gróf daruvári Jankovich Gyula 150 éve nyerte el a grófi rangot. Promenád III. évf. 11. sz. 13. old.
2008a		Daruvári Jankovich Izidor élete és tevékenysége. Vasi Szemle LXII. évf. 1. sz. 36–62. old.
2008b		Jankovich-bélyeges téglák a csepregi Falumúzeumból. Vasi Szemle LXII. évf. 2. sz. 235–240. old.
2008c		Főúri esküvő 125 évvel ezelőtt Csepregen. Promenád IV. évf. 10. sz. 10. old.
2008d		Életem első szüreti felvonulása. Promenád IV. évf. 10. sz. 7. old.
2008e		Csepreg és környéke magyar népviseletei. Vasi Szemle LXII. évf. 6. sz. 813–826. old.
2008f		Tko je bio Izidor Janković Daruvarski? ZBORNIK Povijesnog društva Pakrac – Lipik, 5. évf. 55–85. old.
2008g		Szabadrajzú színes népi gyapjúhímzések vidékünkről. (Beszprémy Józsefnével) Vasi Szemle LXII. évf. 5. sz. 619–621. old.
2009a		Szabadrajzú fehérvarrásos úrihímzések vidékünkről. (Beszprémy Józsefnével) Vasi Szemle LXIII. évf. 5. sz. 615–630. old.
2009b		Családtörténeti adalékok a daruvári Jankovichok elődeinek pécsi időszakából (XVII. század vége – XVIII. század közepe) Pečuški Horizont / Pécsi Horizont 2009. 3. évf. 1. sz. 137–158. old.
2009c		Fonás, szövés, vászon a Jankovich-birtokok önellátásában (Levéltári barangolás a XIX. század elején) In: Tárgyalkotók a kulturális turizmus szolgálatában. – A Hevesen 2008. augusztus 29–31-én tartott VI. Nemzetközi Szőtteskonferencia előadásai. Heves, 119–128. old.
2010a		Horvátországi állandó kiállítás egykori közös földesurainkról. Promenád VI. évf. 9. sz. 11. old.
2010b		Obitelj Jankovići Daruvarski – povijest istraživanja u slici i riječi. Zbornik Povijesnog društva Pakrac – Lipik, 7. évf. 70–84. old.
2011a		Htvatski vlastelini u Čepregu 1775.–1884. In: Gradišće kalendar i ljetopis gradišćanskih hrvatov za prestupno ljeto 2012. Željezno, 98–101. old.
2011b		Gróf Daruvári Jankovich Antal horvát–magyar földesúr és politikus. Horvátországi Magyarság 10. sz. 5–27. old.
2011c		Szabadrajzú piros népi pamuthímzések vidékünkről. (Beszprémy Józsefnével) Vasi Szemle LXV. évf. 2. sz. 221–231. old.
2012a		Különleges nyugat-dunántúli stílusban hímzett lepedővégek. Vasi Szemle LXVI. évf. 347–362. old.
2012b		A legifjabb csepregi téglagyűjtemény. Répcevidék II. évf. 11. sz. 9. old.
2012c		Közelítések a Daruvári Jankovichokhoz. Napút XIV. (2012) 9. sz. 87–96. old.
2012d		Csepreg egyik hűbérura, gróf daruvári Jankovich Antal. Vasi Szemle LXVI. évf. 5–6. sz. 588–608. old.
2013a		Krznar u Pečuhu, grof Daruvarski. Obitelji Janković je za kratko vrijeme na veliko porastao sjaj (dio I–II.) – Zornica nova, Jan. 18. és febr. 8. csak digitális: http://zornicanova.croatica.hu/krznar-u-pecuhu-grof-daruvarski/
2013b		Csepregiek a Daruvári Jankovichok nyomában. Répcevidék III. évf. 2. sz. 8. old.
2013c		Delegation aus Ungarn zu Besuch in Achenkirch. (név nélkül) Achenseer Hoangascht Februar, 6. old.
2013d		Kétszáz éves levelek a csepregi uradalomból. Répcevidék III. évf. 2. sz. 13., 4. sz. 11., 5. sz. 11., 6. sz. 11., 7. sz. 11., 8. sz. 11., 9. sz. 11., 10. sz. 11., 11. sz. 11., 12. sz. 11. old. + online változatban egyenként a csak megkezdett részletek folytatása
2013e		Dr. Csepregi Horváth János gyermekkori emlékei a csepregi iskoláról. A szerző kiadása. Budapest, 16 old.
2013k		Emléktábla-avatás Csepregen. Répcevidék III. évf. 10. sz. 13. old.
2014a		Száz évvel ezelőtt nyerte nemességét a csepregi iskola névadója. Répcevidék IV. évf. 3. sz. 9. old.
2014b		Antun Janković Daruvarski u Čepregu. A szerző kiadása. Budapest, 12 old.
2014c		Kétszáz éves levelek a csepregi uradalomból. Répcevidék IV. évf.1–2. sz. 11., 3. sz. 11., 4. sz. 11., 5. sz. 11., 6. sz. 11., 7. sz. 11., 8. sz. 11., 9.sz. 11., 10. sz. 11., 11. sz. 11., 12. sz. 11. old. + online változatban egyenként a csak megkezdett részletek folytatása
2015		Kétszáz éves levelek a csepregi uradalomból. 22, 23, 24. Répcevidék online, február 5., március 9., április 17. repcevidek.hu/kultura

   

JEGYZETEK

1	2015. március 15-én többen kaptak kitüntetést a megyei ünnepségen. Budapestiként is Csepregért dolgozik Balogh Jánosné Dr. Horváth Terézia Liliane. Csepreg Város Önkormányzatának Képviselőtestülete felterjesztésére, a Vas Megye Önkormányzata Szolgálatáért Kisebbségekért Tagozata elismerést vehette át a magyar–horvát tudományos együttműködés érdekében kifejtett munkássága, Vas megye nemzetiségei történelmi és néprajzi hagyományainak feltárása érdekében végzett magas színvonalú szakmai tevékenységének elismeréséért. Nevezett az általános iskola névadója, Dr. Csepregi Horváth János unokája.
2	E közlemény a Csepregen az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők XIX. találkozóján – amelynek 2005. július 28–30. között a Vas megyei Csepreg és Bük volt a helyszíne – elhangzott előadás szerkesztett változata. Lásd: HALÁSZ Péter: A XIX. Önkéntes Néprajzi Gyűjtőtalálkozó. In: Honismeret XXXIII. 2005/5. 64–66. old. – "Gráfik Imre, a Magyar Néprajzi Társaság alelnöke ismertette a helyi gyökerekkel rendelkező Horváth Terézia néprajzi tevékenységét." HALÁSZ 2005. 65. old.)
3	Vö.: FÜGGELÉK 2.
4	BALOGH Jánosné HORVÁTH Terézia: A pünkösdi király Csepregen és Jókainál. Csepreg, 2005.
5	Lásd sf: A munka elismerése. Répcevidék, 2015. április V. évfolyam 4. szám, 9. old.