HANGULATOK, VÉLEMÉNYEK
MINDSZENTY BÍBOROS
LETARTÓZTATÁSA ELŐTT ÉS UTÁN

Tanulmányomban azokat a hangulatjelentéseket dolgoztam fel, amelyek Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros letartóztatását megelőző hónapokban, a letartóztatás körül és az azt követő hetekben születtek, különösen Veszprém vármegye területén. A Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára őrizetében található a főispáni irategyüttes, melyben az 1948–1949-ben az alispán által összegyűjtött dokumentumok találhatók. Ezek kifejezetten Mindszenty személyére, tevékenységére, cselekedetére helyezik a hangsúlyt, hangulatjelentések formájában.

 

ELŐZMÉNYEK

Az egyház(ak) elleni támadás elhatározását a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége már az 1945. november 22-i ülésén készült jegyzőkönyvében rögzítette. Ekkor Rákosi Mátyás felhívta a figyelmet arra, hogy "óvatosan kell dolgozni és nekünk nagyon meg kell nézni, hogyan és milyen formában támadunk." Ezért kezdetben a támadások sohasem közvetlenül az egyház, hanem annak "legreakciósabb" képviselői és intézményei ellen irányultak, "ezzel oppozícióba kényszerítve magát az egyházat".¹

1945-ben így kezdődött a fellépés a katolikus egyház és elsősorban vezetője, Mindszenty József ellen. Majd az évek során fokozatosan folytatódott az egyesületek beszüntetésével, az egyházi iskolák államosításával, az egyház és az állam kiegyezésének, megállapodásának a kierőszakolásával, a propagandaeszközök – mind verbális, mind fizikai – felhasználásával. A korlátozó harc 1948 őszéig tartott, amikor is az eszközök megváltoztak. Ekkorra már megtörtént a pártok egyesülése (MKP, SZDP), a legtöbb hatalmi pozíciót megszerezte az új párt, a Magyar Dolgozók Pártja kijelölt személyi állománya. A propaganda és a presszió egyre inkább "rajta volt" Mindszenty József bíboroson és az egyházakon. A hangnem, amelyet kinyilatkoztattak újságokban, plakátokon, gyűléseken, pártaktívákon, egyre durvább és erőszakosabb lett. 1948. szeptember elején felgyorsultak az események, a Bíboros személye elleni támadások mindennaposakká váltak. 1948 szeptemberében már "klerikális reakcióról" beszélnek és a Bíboros rossz politikájáról, hogy nem enged, és nem írja alá az állam és a katolikus egyház közötti megállapodást. Ahogy megkezdődött a tanítás az iskolákban szeptember elején, összehívták a szülői értekezleteket, és ott tovább folyt az agitáció a Bíboros és az egyházak ellen.

1948. szeptember 16-án Dinnyés Lajos miniszterelnök beszédet tartott a Kisgazdapárt politikai bizottságának ülésén.² A következőket mondta az iskolák államosításáról és a Bíborosról: "Az iskolák államosítása kérdésében a reakció teljes vereséget szenvedett. Miután az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot az országgyűlés népünk zömének aktív támogatásával elfogadta, Mindszenty érsek utasítására megindult a suttogó propaganda ebben az irányban, hogy a szülők ne irassák be gyermekeiket az államosított iskolákba. Ez a támadás meghiúsult. Örömmel látjuk, hogy a szülők nem hagyják magukat félrevezetni. Az egész magyar társadalom megértette, hogy az iskolák államosításával a köznevelés kérdése a haladás és [a] támadás az egyház részéről még ezek után a kudarcok után sem szűnik meg. Mindszenty és az általa vezetett reakció a Mária-év ünnepségek ürügyével egyik politikai tüntetést a másik után szervezi a demokratikus rendünk ellen. Még soha Magyarországon nem hangzott el templomban annyi politikai beszéd, mint ebben az évben. Annak a jellemzésére, hogy a katolikus egyház feje politikai célzattal szervezi a bucsukat és reakciós egyházi megnyilvánulásokat" [...].³ Vagyis a Bíborost meggyanúsította azzal, hogy a Mária-ünnepségeket demokráciaellenes politikai tüntetésekre használja fel, és a zarándokok előtt elhangzott ún. "politikai beszédeiben" uszít a népi demokrácia ellen. Dinnyés beszédét követően agitátorok, aktivisták, rendőrök "lepték el" a hivatalokat, üzemeket, vállalatokat, hogy az ott dolgozókkal aláírassák a Bíboros leváltását, eltávolítását követelő különböző nyilatkozatokat, feliratokat, leveleket. "A megijesztett emberekből alakított küldöttségek élén ezek az agitátorok felkeresték a püspöki hivatalokat és a fontosabb egyházi személyeket, és »mint az egyháznak hű fiai« arra kérték a papságot, tegyen meg mindent az egyház és vallás érdekeinek ártó hercegprímás eltávolítására."⁴ A helyi nemzeti bizottságoknak pedig kormányutasításra határozati javaslatokat kellett szövegezniük és aláírniuk, melyben követelték Mindszenty bíboros megbüntetését, letartóztatását és felelősségre vonását. A helyzet annyira kiélezett volt, hogy 1948. október közepén olyan hírek terjedtek az ország egyes területein, így Szentesen és Kiskirályságon is, hogy Mindszentyt a rendőrség már letartóztatta, és még 50 papot legyilkoltak.⁵ A rendőrségi hangulatjelentés arra is kitért, miszerint a "hercegprímás letartóztatásával a háború elkerülhetetlen, mert Amerika azt nem fogja tűrni. A kormány az egyház ellen újabb támadást fog indítani, sőt a harc az állam és egyház között már ismételten kiujult."⁶

Október 14-én Csanád vármegye törvényhatósága rendkívüli ülést tartott, ahol a koalíciós pártok megyei vezetői közösen kidolgoztak egy határozati javaslatot, amelyet közösen be is terjesztettek. A határozati javaslat azt kérte, hogy a Mindszenty bíboros által, az ország különböző területein tartott gyűléseket, összejöveteleket tiltsák be. A törvényhatóság a javaslatot elfogadta. "A pártok képviselői felszólalásukban egyöntetűen elítélték Mindszenty tevékenységét."⁷ Pár nappal később, október 18-án, a politikai rendőrségnek tett összefoglaló jelentésben Révai József vasárnap megjelent vezércikkével foglalkoztak, amelynek a tárgya – többek között – a "klérus" volt. Az írás "komoly aggodalmat keltett az alsó papság körében a tekintetben, hogy még jobban elmérgesedik az állam és az egyház közötti viszony. Attól tartanak, hogy Mindszenty kiad egy rendelkezést, mely szerint a kommunistákat ki kell közösíteni az egyházból. Ez annyiban aggasztja a vidéki alsópapságot, mivel az egyházközségi képviselőtestületek 50–60%-a az MDP tagjaiból tevődik össze, kik annak ellenére, hogy kommunisták, eljárnak a templomba és részt vesznek az egyházközség életében."⁸ Továbbá, az október 21-én, Szombathelyen leadott hangulatjelentésben az áll, hogy október 17-én, a grazi rádióállomás németnyelvű adásában azt mondták be, hogy Mindszenty hercegprímás Rómába utazott, és a Vatikán visszahívja, helyette pedig Czapik Gyulát nevezik ki hercegprímásnak. Mindszenty bíboros állítólagos távozásával kapcsolatban olyan hírek is elterjedtek, mely szerint a hercegprímás eltűnt, mert a kommunisták eltüntették.⁹ Az 1948. október 22-én megtartott minisztertanácsi értekezleten foglalkoztak újfent az esztergomi érsek személyével, mivel Mindszenty a kormány több tagjának is küldött levelet a magyar–csehszlovák viszonnyal kapcsolatban. Ezt már úgy fordították le saját logikájukra, hogy "a kormány nem tűri, hogy Mindszenty veszélyeztesse az ország külpolitikai érdekeit".¹⁰ A leveleket úgy értelmezték, hogy az "esztergomi érsek szeretné meghiúsítani a szlovákiai magyarság helyzetében küszöbön álló kedvező fordulatot és a csehszlovák–magyar megegyezést. Az esztergomi érsek magatartása tehát azt jelenti, hogy azoknak az idegen imperialista erőknek az érdekeit szolgálja, amelyek nyilvánvaló okokból állandósítani akarják a magyar–csehszlovák viszony rendezetlenségét és nem átallja azoknak az idegen érdekeknek feláldozni a szlovákiai magyarság ügyét."¹¹ Holott szó sem volt erről.

Debrecenből, dr. Braun Miklós rendőr őrnagy október 25-én leadott jelentése sem tűnt biztatónak és pozitívnak. A hangulatjelentésben az áll, hogy a debreceni katolikus plébánia és a piarista lelkész-tanárok azt várják, hogy az állam velük szemben újabb korlátozásokat vezet be. "Az egész ország területén egyre erősödő Mindszenty ellenes támadás megrendítette a debreceni katolikus lelkészeket, és úgy vélik, hogy ez a támadás újabb áldozatokat hoz az alsópapság tagjaiból. Azt mondják, hogy a múltban is Mindszentyt támadták és az alsó papság esett áldozatul. Ezt felismerve tudatosították, hogy minden egyes pap a maga személyében felelős a tevékenységéért és beszédéért. A fentiekkel kapcsolatban megfigyelésünk során azt tapasztaltam, hogy a helyi rk. egyház az elmúlt vasárnapokon megtartott templomi beszédeiben teljesen egyházi vonatkozásra szorítkoztak."¹² Ugyanezen a napon, a BM ÁVH szegedi részlegéből azt jelentették, hogy "dr. Hermann egyetemi professzor szerint a Mindszenty bíboros elleni támadások kihívást jelentenek az egyházzal szemben. Véleménye az, hogy a Bíboros által írt leveleket félremagyarázzák és botránykőnek tekintik, pedig ezzel a bíboros csak az egyházat akarta védeni, és ezt úgy tűntetik fel, hogy ezáltal fel tudják »robbantani« a római katolikus egyházat.¹³ Virág püspök¹⁴ értesülése szerint – illetve a pécsi BM ÁVH jelentése alapján – a Vatikán a prímás addigi politikája mellett döntött. Az informátor szerint a püspök arra számít, hogy ez az állam oldaláról súlyos támadásokat vált ki, azonban ennek dacára "nem engednek politikai vonalukból. Az Aula szerint a prímás letartóztatását már ezelőtt két évvel várták, és azt latolgatták, hogy hova fogják internálni. A püspöki kar tagjai is számolnak őrizetbe vételükkel. Virág szerint a prímás letartóztatása esetén helyébe nem választanának újat, hanem ideiglenesen a Vatikán által megbízott főpap irányítaná az egyház ügyeit, ami politikai vonalvezetésben nem jelentene változást. A püspök szerint [a] magyarországi főpapok egységesen a vatikáni politika mellett állnak. Bánáss ingadozása római útja után megszűnt. Czapik érsek taktikai kérdésekben nem ért egyet a prímással, de elvi álláspontjuk azonos. Virág szerint a prímás letartóztatása esetén Hamvas vagy Shvoy püspök jöhet számításba helyébe. Farkas irodaigazgató szerint a Vatikán el van szánva, hogy az elhajló főpapokkal szemben szigorú retorzióval, esetleg kiközösítéssel éljen."¹⁵

A hangulatkeltések, találgatások, a gyalázkodás és a pszichikai terror folyamatosan jelen volt ezekben a hónapokban. A politikai rendőrség (BM ÁVH) szegedi osztályának összefoglaló jelentése szerint Hamvas Endre püspök úgy nyilatkozott, hogy "mindent Mindszentyvel és semmit nélküle" az álláspontja. Véleménye, hogy "a szent engedelmesség és a tisztelet megköveteli az egyház papjaitól ezt a magatartást. Külön utakon nem lehet az egyháznak járnia, mert az magába hordja a felbomlás csíráit. A bíboros elleni támadás kivédésével kapcsolatban és az egyház elleni támadásokban látja Hamvas – egyelőre várakozó állásponton van – szerinte a támadások elleni rendszabályokat, amennyiben az szükségessé válik a püspöki kar, a codex juris kanoniki¹⁶ szerint fogja alkalmazni. Úgy látja, hogy az egyház tekintélyének rombolása olyan mértékben még soha nem volt a történelem folyamán, mint ahogy ma történik. Ez a viselkedés – mondotta Hamvas – ami most tapasztalható az egyház irányában, csak a legnagyobb megvetést vonja maga után."¹⁷ Szombathelyről ugyanezen a napon is érdekes jelentés "ment" a központba. A jelentést tevő hatósági területén legjobban a községeket emelte ki, hogy bizonyos mértékű Mindszenty-ellenes hangulat keletkezett. A magyarázat szerint azt hozzák fel indokként, hogy a papok Mindszenty politikája miatt maradtak és maradnak "kenyér nélkül". Különböző hírek terjedtek arról is, hogy Mindszenty eltűnt, és illegálisan elhagyta az országot. "Olyan mértékben harapóztak már ezek a hírek, hogy a klérus szükségesnek látta ezeknek hivatalos megcáfolását."¹⁸

Az 1948. november 3-án megtartott püspökkari konferencia¹⁹ egy része is a Bíboros személye elleni koncentrált támadásokról szólt. Grősz József kalocsai érsek napirend előtti felszólalásra kért engedélyt, és a következőt olvasta fel a püspökkar előtt: "Őeminenciája, a bíboros hercegprímás ellen újabban megint koncentrált támadást indítottak a másik oldalról. Törvényhatóságok, képviselőtestületek, nemzeti bizottságok és különféle demokratikus szervek megrendelt feliratokban és táviratokban követelik a kormánytól, hogy fékezze meg a bíboros hercegprímás antidemokratikus tevékenységét. [...] A koncentrált támadásokkal szemben a püspöki kar nem lehet közömbös. A módszernek, amelyet eddig a pártok vonalán eredményesen alkalmaztak, az egyház vonalán nem szabad érvényesülést engedni. A püspöki karnak dokumentálnia kell egységét és szolidaritását Őeminenciájával." Így készült el az a nyilatkozat, amelyet a püspöki kar minden tagjának alá kellett írnia. A nyilatkozat a következőket tartalmazta: "A magyar püspöki kar Boldogasszony éve befejezésének közeledtével Isten iránt érzett nagy hálával tekint vissza azokra a kegyelmekre, amelyek ez időben oly bőségesen áradtak ki magyar népünkre. Az élő hit, Magyarország Patrónájába vetett bizalom, anyaszentegyházunkhoz való hűség, országépítő munkakedv és egymás iránt érzett szeretet s összetartás megerősödése kísérte az ország minden részében Boldogasszony búcsújárását. Ennek megindítása és állandó erőben tartása történeti érdeme bíboros hercegprímásunknak, aki erős hittel, lángoló szeretettel és nem csüggedő buzgósággal hirdette népének az igazság és élet igéit. A magyar püspöki kar ezért a felbecsülhetetlen apostoli munkáért hálás köszönetét fejezi ki Őeminenciájának. Ugyanakkor annál nagyobb megütközéssel és szomorúsággal látja – a katolikus hívek tömegeivel együtt – azokat a méltatlan támadásokat, amelyek őt különösen újabban sajtóban, rádióban, gyűléseken rendszerességgel érik. Amikor a magyar püspöki kar a vallási és szabadságjogok nevében is felemeli szavát e támadások ellen, biztosítja Őeminenciáját bizalmáról, együttérzéséről s az Egyház, haza és magyar népünk ügyéért folytatott munkában teljes egységben összeforrva vele azonosítja magát. A híveket pedig arra kérjük: imádkozzanak velünk együtt Anyaszentegyházunkért, annak Istentől rendelt vezetőiért, hogy egyek legyünk a hitben, szeretetben és az állhatatosság kegyelmében."²⁰

November 18-án a Bíboros szózatot intézett a nemzethez, melyben reagált mind a miniszterelnök vádjaira, mind azokra a rágalmakra, amelyeket több hónapja elindítottak ellene, és amelyek novemberre már mindennaposak voltak. Mindszenty a következőket foglalta össze: "Hetek óta azonos »határozatokat hoznak ellenem« Csonka-Magyarország helységeiben. Elítélik az 1947–48-as években az ország gócpontjain rendezett Márianapokon általam »szított ellenforradalmat és népellenességet«. Panaszkodnak az Egyház és állam közt a megegyezés elmaradása miatt. Követelik a »káros tevékenység« megakadályozását. A Boldogasszony éve keretében megrendezett Mária-napok célja a hagyományos magyar Mária-tisztelet elmélyítése és a vallásos öntudat erősítése. Soha olyan kérdés, amely merőben politikai, szóba nem került a Mária-napokon. Ellenben hirdettük ott a Mária-erények és Mária-tisztelet mellett a Tízparancsolatot, az emberi méltóságot, a szeretetet, az igazságot. A kitűzött célt a Mária-napok elérték. Az ítélethozatalra hívatott magyar püspöki kar november 3-án köszöntő iratában ezt megállapítja. A Mária-napokkal kapcsolatos támadásokkal szemben azonosította magát velem. Ugyanezt tanúsítják az ország közvéleményét jelentő azok a milliók, akiknek hősiesen áldozatos kitartásával szemben az alkalmazókat mélyen lealacsonyító, a demokratikus törvényekben biztosított vallásszabadsággal össze nem egyeztethető annyi eszközt kellett igénybe venni és mégis sikertelenül. Ami a »határozatok« jogi értékét illeti, meg kell állapítani: annyi hivatalos ígéret ellenére, a második világháború óta – a fővárost kivéve – mindezideig kimaradtak az önkormányzati választások. Ami határozatot tehát a vármegyékben, városokban, községekben hoznak, annak valójában jogalapja nincs. A kenyér és személyes szabadság elvesztésével megerőszakolt egyének megnyilatkoztatása az ország némaságra kárhoztatott, az alkotmány önkormányzati sáncaiból kizárt egész közvéleményével szemben komolytalan játék a közélettel. [...] Ami a »sérelmeket« illeti, mint kezdettől fogva mindig, most is adósak a cáfolattal. Már kértük, hogy a kormány tegye közzé panaszolt leveleimet és bocsássa ország-világ közvéleményének ítélete alá. Ez nem történt meg. Ragaszkodnak az ingoványos általánosságokhoz. Hogy nincs megegyezés Egyház és állam, illetőleg helyesebben pártok közt, erre nézve mindenki tudja, hogy csak háromhónapos késéssel érkezett meg a hívó az Egyházhoz arra a tárgyalásra, amelyre készségét ország-világ előtt ismételten kifejezte. Addig hirdették az Egyházat érintő kérdéseknek csak előzetes tárgyalással való elintézését, amíg ép a leglényegesebb ilyen kérdést, az iskolaügyet, egyoldalúan intézték el épp a meghívó megérkezése idején. A bűnbak szerepét természetesen az Egyháznak juttatják. [...] Ám nyugodtan nézem a mesterségesen felkorbácsolt hullámokat. Azon a helyen, ahol nem pártok, de az Apostoli Szentszék kegyéből és bizalmából őrt állok, a tajtékzó hullámok nem szokatlanok. A történelem változatos. [...] Elődeim közül senki sem állott ennyire eszközök híjjával, mint én. Annyi célzatosan megszőtt, százszor megcáfolt, de konokul tovább hirdetett valótlanság nem tajtékzott mind a hetvennyolc elődöm körül, mint körülöttem. Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. Nem vádolom vádlóimat. Ha a helyzetet időnként megvilágítani kényszerülök, az csak nemzetem feltörő fájdalma, kicsorduló könnye, megjáró igazsága."²¹

A novemberben tovább folytatott propaganda és pszichológiai hadviselés december elejére a Bíboros ellen – ha lehet egyáltalán ilyet mondani – még "jobban fokozódott". A Mindszenty bíboros ellen írt és aláírt községi, városi, megyei, vállalati, gyári, stb. nyilatkozatok száma folyamatosan nőtt és megsokszorozódott. Ezek közül érdemes néhányból idézni, mennyire egyfajta stílusban és módszerrel íródtak ezek. Berhida község bírója és jegyzője a nyilatkozatukat december 7-én állították ki.²² Ez a következőket tartalmazta: "A Magyar Köztársaság demokratikusan fejlődő békés életének még meglevő akadályát, a mikor a katolikus egyház legfőbb vezetője, Mindszenty prímás, az állammal szembeni megegyezés lehetősége ellen mereven elzárkózik, ezen célú megmozdulásokat lehetetlenné tesz, hosszú hónapok óta figyeljük, annak helyi vonatkozásban is levő káros hatását érezzük, mindenkor a közösségi legfőbb célt szem előtt tartva, elítéljük és a magunk részéről is kérjük a Magyar kormányt, hogy most már hatalmi súlyával tegye lehetetlenné ezen átkos magatartást, távolítsa el a megegyezést akadályozó tényezőt és ezzel szabadítsa fel a katolikus tömegeket ezen félrevezető irányzat alól, hogy azok igazi békében élhessék a szocialista jobb magyar jövő felé vezető életüket."²³

Az is kiderül a különböző jelentésekből, hogy Veszprém megye járásaiban december 8-án szóbeli eligazítás, más dokumentumban szóbeli rendeletre hivatkozva²⁴ a községekből a járás felé, majd a járásból a megye felé, a megyéből az alispán pedig a belügyminiszternek továbbította a beszámolóját a megyében élők általános hangulatáról, illetve a szokatlan vagy hangulatkeltő eseményekről. Az információ adása több és célzott kérdésekből állhatott, illetve nekik kellett "begyűjteniük" azokat a nyilatkozatokat, amelyek például a "köztársaság elismerését tartalmazták", vagy Mindszenty hercegprímás eltávolítását "követelték". December 9-én, Csót község jegyzője, az 1948. december 8-án megtartott bizalmas értekezletre hivatkozva jelentette, hogy "Mindszenty hercegprímás politikájával szemben a községi elöljáróság, képviselőtestület, községi nemzeti bizottság, Ufosz és Fékosz együttes gyűlésén felvett állásfoglaló határozatot 2 példányban beterjesztem. Babarcsik Gyula esperes plébánossal²⁵ beszélgettem, aki bemondása szerint a demokrácia híve, a kormányzat rendelkezéseinek mindenben aláveti magát, de nyilatkozatot nem hajlandó adni Mindszentyvel szemben."²⁶ Ezen felül a jegyző beszélt a tanítókkal is, hogy próbálják meggyőzni a "népet", adjanak Mindszenty ellen elítélő nyilatkozatot. A meggyőzésre a tanítók kértek pár hetet, mert "ehhez egy napi idő rövid".

Az előző jelentésnél sokkal információdúsabb a bakonyszentiváni körjegyző jelentése, ugyancsak december 9-én. Beszámol arról, hogy a körjegyzőségének területe melyik plébániához tartozik, és ki az a plébános, aki a községekbe kijár. Hegyi Lajos káplánnal²⁷ a legközelebbi kiszállása alkalmával a körjegyző elbeszélget arról, hogy mi a véleménye az egyház és állam viszonyáról. Hogy mennyire megszervezett volt az "akció" mindenhol, arra jó példa a körjegyzőnek a további beszámolója. Mindent és mindenkit szervezetten felkerestek és számon tartottak a Mindszenty-ellenes kampányban. "A szülői munkaközösségek állásfoglalására vonatkozóan a tanítókkal érintkezésbe léptem, őket az együttes fellépésre felhívtam, velük a teendőket állandóan megbeszélem. A falu tekintélyesebb embereinek felvilágosítását megkezdtem. A Mindszenty-agitátorok felkutatását, a közülük ismertek négyszemközti leszerelését megkezdtem. A képviselőtestületeket összehí- vom pár napon belül és őket felvilágosítva Mindszenty elleni, de a megegyezés melletti közreműködésre felhívom. Az egyházközség világi vezetőivel az idő rövidsége miatt eddig az érintkezést nem tudtam felvenni. Szívgárda, kongregáció a jegyzőség területén nincs. A kegyúri természetű járandóságok már korábban kifizettettek, a még járó papfuvarátalány kifizetését további intézkedésig függőben tartom. A körjegyzőség területén körülbelül 1 hónappal ezelőtt a veszprémi papnövelde részére gyűjtés történt, ez ügyben rendőrhatósági eljárás van folyamatban. Jelenleg gyűjtés nincs. Szekták a körjegyzőség területén nincsenek. Volt tisztek a körjegyzőség területén nincsenek, van azonban a körjegyzőség területén 4 volt csendőr, kiknek az ügybeni magatartását figyelemmel kísérem."²⁸

Marcaltőn a községi jegyző hat kérdést tett fel Hevesi Lajos plébánosnak.²⁹ Ezek a kérdések a következők voltak: Mi a felfogása az egyház és az állam mai viszonyáról; Kívánja-e az egyház és az állam közti békés megegyezést; Miben látja ez idő szerint akadályát a békés megegyezésnek, amikor az állam a protestáns egyházakkal megegyezett, csupán a katolikus egyházzal nem; Elismeri-e a magyar köztársaságot és a demokráciát; Helyesli-e Mindszenty politikai magatartását; Mi a véleménye miért nem akar Mindszenty megegyezni az állammal.³⁰ December 12-én, a devecseri járási főjegyző már egy összesített jelentést küldött a Veszprém vármegyei alispán részére. A jelentéshez csatolta az összes beérkezett nyilatkozatot is.³¹ A plébános a legtöbb kérdésről nem tudott nyilatkozni.

1948. december 16-án került sor Mindszenty elnöklete alatt az utolsó püspökkari konferenciára, Esztergomban.³² A püspöki kar egy nyilatkozatot adott ki arról, hogy az egyház és az állam viszonyának a rendezésére a megegyezés addig az időpontig miért nem jött létre, és hangsúlyozták azt is, hogy ebben az előkészítő fázisban a római Szentszék közreműködése is kell. "Ennek kapcsán kértem a főpásztorokat, hogy az én bebörtönzésem után se írják alá az Egyházra kényszeríteni próbált megegyezést. Ajánlottam, hogy inkább mondjanak le a papság fizetéséről, az államsegélyről és bízzanak magyar népünkben, amely nem fogja cserbenhagyni papjait. Szegények lehetünk, de függetleneknek kell maradnunk. Az az Egyház, amely nem független, az ateista államban csak rabszolgaszerepet tölthet be."³³ A Bíboros emlékirataiban a konferencia utáni rendőrségi ellenőrzésekkel kapcsolatban leírja, hogy "Már fogoly vagyok." A lavina megállíthatatlanná vált. Sőt! Annak tudatában tovább gerjesztették a hisztériát és a durva propagandát, hogy a leendő per több vádlottját már letartóztatták, a koncepció megalkotása elkezdődött. November 19-én Zakar András prímási titkárt egyszerűen az utcáról rabolta el a politikai rendőrség, de Mindszenty letartóztatásának idején már előzetesben volt Ispánky Béla, Nagy Miklós, Beresztóczy Miklós, majd Bóka Imre és Fábián János is. December 23-án délután a rendőrök megrohanták az esztergomi prímási palotát, és megtörtént a második házkutatás a Bíboros otthonában.

1948. december 22-én a balatonfőkajári EPOSZ szervezetbe tömörült parasztfiatalok a "leghatározottabban" tiltakoztak Mindszenty bíboros hazaáruló, népellenes politikája ellen. A levélben követelték, hogy távolítsák el helyéről, valamint azokat a személyeket is, akik Mindszenty József "csatlósai" voltak. "Nem engedhetjük, hogy hazánkat, demokratikus törvényeinket tiporják. Mi ha kell mindenkor megvédjük demokratikus államhatalmunkat és édes hazánkat ezektől az ellenségektől, imperialistáktól, és leszámolunk ezen belső bitangokkal. Egységben a Hazáért!"³⁴ – szólt a nyilatkozat szövege.

 

A LETARTÓZTATÁS

Mindszenty az Emlékirataimban így írta le letartóztatásának körülményeit: "December 26-án, délután 5 órakor irodaigazgatóm kísért le a kertbe, utolsó sétámra. [...] Szent István első vértanú ünnepén [...] este vesznek őrizetbe. Most is Décsi rendőr alezredes vezetésével érkezik meg házamba a szokatlanul nagyszámú rendőrosztag. [...] Nagy zajjal betörnek a házba erős léptekkel feljönnek első emeleti lakásomhoz. Este fél kilenc van. [...] Hirtelen kitárul az ajtó, s azon Décsi lép be elsőnek. Izgatottan megáll előttem: – Azért jöttünk, hogy letartóztassuk önt. 8-10 rendőrtiszt nyomul Décsi után még a szobába, s amikor a Décsi szavai elhangzanak, minden oldalról körülfognak. Amikor a letartóztatási végzést kérem tőlük, nyeglén odavetik, hogy ilyenre nekik nincs szükségük."³⁵ 1948. december 27-én a belügyminisztérium sajtóosztálya jelentette, hogy "Mindszenty esztergomi érseket a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, hazaárulás, kémkedés és valutaüzérkedés gyanúja miatt a rendőrhatóság őrizetbe vette."³⁶

 

A LETARTÓZTATÁST KÖVETŐ HANGULATJELENTÉSEK VESZPRÉM MEGYÉBEN

December 27-én már összeültek az első közigazgatási testületek a városokban, községekben, így a dákai nemzeti bizottság tagjai is aktivizálták magukat az ünnepek alatt. A nemzeti bizottság elnöke ismertette "Mindszenty hercegprímás demokrácia ellenes magatartását mely szerint mint azt az ujságokból is olvasható, minden egyház megegyezett a Magyarország demokratikus kormányával, de a római katolikus egyház nem tudott megegyezni Mindszenty hercegprímás állam ellenes magatartása miatt. Tudjuk azt nagyon jól, hogy az állam hatalom az egyházakat segíti, az alsó papság és az egyház ellen nem irányul semmi agitáció az újságokban sem csak egyenesen Mindszenty hercegprímás magatartása ellen van kifogás."³⁷ A nemzeti bizottság egyhangú határozatot is hozott abban, hogy Mindszenty politikája és magatartása ellen állást foglal. Ugyanezt tette pár nappal később a mezőszilasi község képviselőtestülete is.³⁸ A nyilatkozattételeknek megjelent egy másik formája is, amikor a plébánosokat citálták a községi vezetők elé, hogy ott tegyenek nyilatkozatot Mindszenty bíboros ellen.³⁹ Így járt dr. Albrecht József esperes plébános és Kovács Béla káplán. A plébános az "egyházi főhatóság tilalmára hivatkozva" nem adott írásbeli nyilatkozatot, szóbeli közlésében pedig nem említi a hercegprímást.⁴⁰ Volt olyan eset is, amikor a pápai polgármester asszonyhoz levelet intézett dr. Kis György kerületi esperes plébános, a Szent Anna plébánia vezetője, dr. Horváth Detre plébános, Ádám Árpád a Szent István plébánia vezetője, a bencés helyettes házfőnök, Gulyás Gellért ferences házfőnök és Piros Gabriella nővér, főnöknő. A levél aláírói összefoglalták, hogy az elmúlt időszakban többször keresték fel őket küldöttségek, hogy a véleményüket kikérjék a demokráciáról és az egyházat érintő kérdésekről. Ugyanazokat a kérdéseket naponta többször is feltették nekik, az utóbbi napokban pedig folyamatosakká váltak ezek a meg/kihallgatások. Ezért írtak közösen egy álláspontot a polgármesternek. "4. Szerény véleményünk az, hogy az Egyház és állam között felmerült ellentétek valóban demokratikus eloszlatásának legkönnyebb módja az, ha az államhatalom a Mindenható Istenbe vetett hitet és a pozitív keretek között mozgó vallásos életet minden rendelkezésre álló módon erősíteni törekszik. Legyen szabad megjegyezni, hogy azon panaszok és fájdalmak, melyek a mi lelkünkben élnek, eme feladat látszólagos szem elől tévesztéséből merülnek fel. 5. Mindhalálig engedelmesek akarunk maradni a római Szentszékhez, Krisztus földi Helytartójához a római Pápához, valamint az Ő általa törvényesen kinevezett egyházi Előljáróinkhoz. Tiszteletteljes kérésünk az, hogy amennyiben az államhatalomnak Előljáróink bármelyikével vitás kérdése van, azt az egyedül illetékes római Szentszékkel törekedjék eloszlatni. Nagyon kínos helyzetet teremt számunkra az, ha eme kérdéskört érintően kimondott egyházi előírásaink ellenére az államhatalom bennünket megnyilatkozásokra akar, nem ritkán bizonyos, ránk nézve hátrányos szankciók kilátásba helyezésével késztetni."⁴¹

December 28-án a Belügyminisztériumban, Tömpe István miniszteri osztályfőnök tartott a megyei közigazgatási vezetőknek egy eligazító értekezletet. Tömpe utasításba adta a megjelenteknek, hogy a hercegprímás letartóztatásával kapcsolatban milyen intézkedéseket, beszámolókat kell a továbbiakban eljuttatni a belügyminisztériumba.⁴² Ezt követően december 29–30-án újabb értekezletet tartottak a vármegyékben, utána pedig a járásokban a községi és járási vezetők részére. Az utasítás értelmében össze kellett gyűjteni a római katolikus és a protestáns egyházi személyek véleményét a következő témakörökben: 1. Ki vállalta és beszélt Mindszenty ellen elítélően, mely pap, illetve plébános. 2. Ki vállalta és beszélt a népi demokrácia mellett, de Mindszenty elítélése nélkül. 3. Ki vállalta, de nem foglalkozott egyáltalán a kérdéssel (passzív magatartást tanúsított). 4. Ki nem vállalta a plébánosok közül, és kitért például egyházi felsőbbségre hivatkozással. 5. Ki beszélt a plébánosok közül Mindszenty mellett a népi demokrácia ellen, esetleg burkolt formában. A protestáns papokra vonatkozó kérdések a következők voltak: 1. Ki vállalta a protestáns papok közül és beszélt kedvezően szilveszteri és újévi beszédében a népi demokráciáról. 2. Ki vállalta a protestáns papok közül, de nem beszélt a népi demokráciáról, vagyis passzív volt. 3. Ki nem vállalta a protestáns papok közül és kitért a kérdés elől. 4. A protestáns papok közül ki foglalt burkolt vagy nyílt formában véleményt a járás területén.⁴³

December 29-én összeült az MDP Titkársága is. Az ülésen megjelent Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Kádár János, Révai József, Rajk László, Marosán György, Kovács István, Donáth Ferenc. Mindjárt az első napirendi pontként Rákosi Mátyás, mint politikai információról, a Mindszenty-ügy állásáról és további sorsáról beszámolt a megjelenteknek. "A rendőrség csütörtökön hallgassa ki Shvoyt, Péterit⁴⁴ és Dudást. Erről egy lakonikus közlemény jelenjen meg a pénteki lapokban, csak Shvoy és Péteri nevének megemlítésével. A 31-i sajtó közölje, hogy a miniszterelnök a f. hó 17-i püspöki konferencia határozatával kapcsolatban, január 4-re magához hívta a püspöki kart. Gondoskodni kell arról, hogy január 1-én a katolikus egyházak képviselői maximális számban – Shvoy és Péteri kivételével – üdvözöljék a köztársasági elnököt. Ugyancsak gondoskodni kell arról, hogy január 4-i miniszterelnökségi tanácskozásra is megjelenjenek. A végrehajtásért Rajk és Kállai elvtárs felelős. Kádár elvtárs a minisztertanácson facsimilék bemutatásával ismertesse a Mindszenthy-ügyet⁴⁵. Gondoskodni kell az anyag gyors nyilvánosságra hozataláról. A Titkárság ennek előkészítésével Vásárhelyi elvtársat bízza meg. A pártszervezeteken és a közigazgatáson keresztül oda kell hatni, hogy a papok január 1-i templomi prédikációikban Dobi beszédének szellemében álljanak nyiltan a demokrácia mellé."⁴⁶

A hercegprímás letartóztatását követően a helyi plébánosok, szerzetesek, egyházi személyek napi zaklatásai folyamatossá váltak. Mindenáron írásbeli nyilatkozatot akartak belőlük kierőszakolni. A római katolikus papok esetében ez nagyon nehezen ment, míg a református és evangélikus egyházi személyek egy része beállt az állam és a párt mögé Mindszenty ügyében és elítélésében.⁴⁷ A hangulatjelentést tevőknek ezekben a napokban azt is figyelniük kellett, hogy melyik pap mit és hogyan mond a miséken. A pápai református templomban december 31-én és a január 1-jén "mindkét pap beszéde megnyugvást és igen nagy rokonszenvet ébresztett vezető férfiaink és Demokráciánk iránt."⁴⁸

A noszlopi római katolikus képviselőtestület 1949. január 2-án tartott rendkívüli ülést, melyen állásfoglalást állítottak össze Mindszenty József bíboros magatartásával kapcsolatban. "Az egyházi jegyző Érdy Sándor ismerteti a Mindszenti bíboros politikai ténykedéseit. Az egyházi képviselőtestület az alábbi egyhangú határozatot hozta: A noszlopi rom. kat. egyházközségi képviselőtestület elítéli Mindszenti bíboros politikai ténykedését, meg a demokratikus államforma megdöntésére irányult, melyel Ottót akarta trónra ültetni és a földreformot és az összes demokratikus alkotást megakarta semmisíteni. A noszlopi rom. kat. egyházközség képviselőtestülete Mindszenti letartóztatását helyesléssel veszi tudomásul. Üdvözli a kormány határozott fellépését Mindszenti bíborossal szemben, aki eddig minden eszközzel megakadályozta az állam és a rom. kat. egyház közötti megegyezést. A noszlopi rom. kat. képviselőtestület kéri a kormányt, vessen véget az egyház mögé bújt klerikális reakciónak, kemény kézzel sujtson le a demokrácia ellenségeire bárki legyen is az. A noszlopi rom. kat. egyházközség képviselőtestülete reméli, hogy a klerikális reakció kiirtásával végre lehetővé válik az állam és a rom. kat. egyház közötti megegyezés, melyet a noszlopi rom. kat. egyházközség képviselőtestülete is hőn óhajt."⁴⁹

A Magyar Nők Demokratikus Szövetségének balatonfőkajári csoportja is kiadott egy nyilatkozatot 1949. január 4-én, melyben mélységesen elítélik "Mindszenty esztergomi érsek aknamunkáját, mellyel a demokrácia építő munkáját, az ország nyugalmát szét akarta rombolni és ezzel ismét a reakciót akarta a dolgozó nép fölé helyezni. Mi magyar nők megelégedéssel látjuk, hogy a kormányzat végre határozott lépéssel állította meg a klerikális reakció átkos törekvéseit és lesujtott a feudalizmus törekvések vezetőjére azzal, hogy Mindszentyt őrizetbe vétette."⁵⁰

A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének Balatonfőkajári Csoportja 1949. január 4-én kiadott nyilatkozata is "megdöbbenéssel látja az ismertetett okmányokból azt a romboló munkát, melyet Mindszenty esztergomi érsek a magyar népi demokrácia ellen elkövetett."⁵¹ A devecseri járás főjegyzőjének kiértékeléséből azt is megtudjuk, hogy a járásban egyetlen római katolikus pap sem vállalata, hogy a hercegprímás ellen és elítélően beszéljen. Arany Imre ajkarendeki plébános pedig a jelentés szerint Mindszenty mellett, és "burkoltan a demokrácia ellen beszélt".⁵² A devecseri járási főjegyző beszámolójából az is kiderült, hogy utasította a jegyzőket, hogy "a nép különböző rétegeit kérdezzék meg mi a véleményük Mindszenty letartóztatásával kapcsolatban."⁵³ A balatonfüredi járás főjegyzője is hasonlóan járt a devecserihez, ő sem kapott a római katolikus plébánosoktól, papoktól Mindszenty letartóztatásával kapcsolatosan semmiféle írásbeli nyilatkozatot.⁵⁴ A főjegyző jelentésében arra hivatkozott, hogy a római katolikus papság a veszprémi megyés püspöktől kapott egy körlevelet, amelyre hivatkozva a Bíboros letartóztatásával kapcsolatban minden nyilatkozatot megtagad.⁵⁵

1949. január 4-én már Mindszenty bíboros nélkül ült össze a püspöki kar tanácskozásra. Grősz József megnyitóbeszédében a következőket mondta: "Világ szeme rajtunk. Jók és rosszak. Mit? Erről, mielőtt ME-höz. Egyház és állam viszonyának rendezése. Hangulatkeltés: Kormány békét akar – akadálya Hgpr. kikapcsolva, nincs akadálya – vallásszabadság híve. H[ercegprímás]-ban nem főpapot, hanem politikust [büntetik]. Ha tárgy alásokat kezdünk, elismerjük Kormány okoskodását, ha nem azonosítjuk magunkat a politikussal. Védekezhetnénk, de nekik más [a] logikájuk."⁵⁶

 

A PER ÉS AZ AZT KÖVETŐ HANGULATJELENTÉSEK VESZPRÉM MEGYÉBEN

Az elsőfokú tárgyalást gyorsan lefolytatták, 1949. február 3. és 5-e között lezajlott. A Bíborost életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a Népbíróság. A Veszprém megyei járásokban leadott hangulatjelentések szerint, a "M[indszenty] ügyben hozott ítélet nem váltott ki különösebb hatást. A tényállásnak, bizonyítékoknak sajtó útjáni közlése alapján az elítélés tényét biztosra vették. Ezért nem keltett meglepetést. Sokan szigorúbb büntetésre számítottak. Bár az emberek nem szívesen nyilatkoznak a kérdésről, megállapítható, vannak, akik sajnálják. Egyházi részéről ellenpropaganda, vagy megnyilatkozás az ügyben ítélet után sem volt. Szórványosan vannak oly hírek, hogy M[indszenty] nem sokáig fog élni, vagy a Szovjetunióba viszik. A jegyzők a r. kat. lelkészekkel az alispáni értekezleten adott utasítások szerint az érintkezést felvették és igyekeznek az alsópapságot a demokrácia mellé állítani. Ez a munka a jegyzői jelentések szerint türelmet és időt igényel."⁵⁷ A pápai járásból másnap, február 12-én küldte meg a járási főjegyző a beszámolóját, miszerint azóta, amióta a népbíróság meghozta az ítéletet – mármint a Bíboros elleni ítéletet – azóta a másvallású rétegeknél közömbös fogadtatásra talált, míg a katolikusoknál több helyen részvéttel fogadták. Az ítélet kihirdetésekor rendzavarás sehol nem történt. A római katolikus papok sehol, az ítélettel kapcsolatban nem foglaltak állást, mindenhol passzív magatartást tanúsítottak.⁵⁸ A Veszprém vármegye alispáni hangulatjelentések a Bíboros ügyével kapcsolatosan jelenleg 1949. február 15-ével zárulnak. Ekkor Veszprém vármegye alispánja, egy vármegyei összegző beszámolót küldött az MDP KV Közigazgatási Osztályának és a belügyminiszternek. A hangulatjelentés beszámol arról, hogy a "Mindszenty per lefolytatása és az ítélet kihirdetése alatt a vármegye lakosságának hangulata nyugodt volt, rendzavarás sehol nem történt. Az ítéletet a katolikus réteg több helyen Mindszenty iránti titkolt részvéttel fogadta. A református, evangélikus és másvallású lakosság kisebb része közömbösen, a többség helyeslően, megnyugvással vette tudomásul. A megye területén ezideig mindössze egy olyan esetről szereztem tudomást, ahol Mindszenty mellett hangzott el nyilvánosan állásfoglalás: február 2-án marcalgergelyi községben Harkai József áll. erdész a kocsmában többek jelenlétében olyan nyilatkozatot tett, hogy Mindszenty jó magyar ember, nem népellenes és Horthy sem az. Ez ügyben a rendőrség az eljárást megindította. A katolikus papság általánosságban nem beszél Mindszenty elítéléséről, a véleménynyilvánítást kínosan kerüli, hangoztatva a békés megegyezés iránti vágyát. Kivétel ez alól a bakonyjákói plébános, aki Farkasgyepün imádkozott, valamint a romándi és lókuti plébános, aki saját községében imádkozott Mindszentyért. A bársonyosi káplán pedig Bakonyszombathelyen magából kikelve kiabálta: »hol van a prímásunk«."⁵⁹

 

A Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek letartóztatását megelőző és azt követő hetekben, hónapokban Veszprém vármegye területén született hangulatjelentések azt igazolják, hogy az államvédelmi szervek nyomon követték a Hercegprímás korábbi püspökségének területén élő és ott dolgozó papok és hívek hangulatát és viszonyulását a letartóztatáshoz. A Tömpe István által összehívott és megtartott értekezlet azt mutatja, hogy ilyen feladatot nemcsak a Veszprém vármegyei, hanem a többi közigazgatási egység vezetői is kaptak, így remélhetjük, hogy más vármegyékből is előkerülnek a hasonló hangulatjelentések.

   

JEGYZETEK

1	KAHLER Frigyes: A támadás fő iránya: Esztergom. Mindszenty bíboros pere. Magyarországi Mindszenty Alapítvány, Budapest, 1998.
2	Magyar Távirati Iroda, belföldi hírek. B 23 kiadás, 1948. szeptember 16. 18 óra 35 perc. In www.mti.hu
3	MTI Belföldi hírek, B 24 kiadás, 1948. szeptember 16. 18 óra 40 perc. In www.mti.hu
4	A magyar katolikus püspöki kari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1945–1948 között. Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae XIV. szerk. BEKE Margit. Argumentum Kiadó, Köln – Budapest, 1996. 263. old.
5	Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 1.2. 1. doboz 781. 1948. október 18-i jelentés.
6	Uo.
7	Uo.
8	ÁBTL 1.2. 1. d. 1948. október 18. Székesfehérvár, jelentés. 797.
9	ÁBTL 1.2. 1. d. 1948. október 21. Szombathely, jelentés. 902.
10	MTI Belföldi hírek, B 12 kiadás, 1948. október 22. 14 óra 10 perc. In www.mti.hu
11	Uo.
12	ÁBTL 1.2. 1. d. 1948. október 25. Debrecen, jelentés. 922.
13	ÁBTL 1.2. 1. d. 1948. október 25. Szeged, jelentés. 963.
14	Virág Ferenc (Blum Ferenc) (Bonyhád, 1869 – Pécs, 1958) pécsi megyés püspök.
15	ÁBTL 1.2. 1. d. 1948. október 28. Pécs, jelentés. 1047.
16	Codex Iuris Canonici #150; Kánonjogi kódex.
17	ÁBTL 1.2. 1. d. 1948. november 1. Szeged, jelentés. 1168.
18	ÁBTL 1.2. 1. d. 1948. november 1. Szombathely, jelentés. 1198.
19	A magyar katolikus püspöki kari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1945–1948 között. Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae XIV. szerk. BEKE Margit. Argumentum Kiadó, Köln – Budapest, 1996. 406. old.
20	Uo. 407. old.
21	BEKE 1996, 263–265. old.
22	Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltár (MNL VeML) XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Strobl Tivadar községi vezető jegyző és Pálinkás József községi bíró által aláírt nyilatkozat. Ilyen nyilatkozatot adott Veszprém megyében többek között Hajmáskér, Vörösberény, Urkút, Padrag, Ugod, Csót, Vaszar, Balatonalmádi, Pápasalamon, Bakonyszentiván, Lovászpatona, Pápa stb.
23	Uo.
24	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. 1948. december 10-én Ugod község tisztviselőjének felterjesztése a járási főjegyzőnek, "Mindszenty hercegprímással kapcsolatos nyilatkozatok beterjesztése" tárgyában.
25	Babarcsik Gyula (Újmalomsok, 1888. – Budapest, 1962.) 1913. június 27-én szentelték pappá.
26	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Csót, 1948. december 9. Reményi József közsé- gi jegyző jelentése Pápa járási főjegyzőjének.
27	Hegyi Lajos (Veszprém, 1920–?) 1944. április 2-án szentelték pappá. Káplán volt Somlószőlősön, Zákányban, karkáplán Klagenfurtban. 1945. november 5. és 1946. február 8. között szolgálaton kívül volt, majd káplán Pápateszéren, Zalaszentgróton, Nagykanizsán. 1955-től plébánoshelyettes Zalagyömrőn, Aszófőn, majd Tihanyban. Címzetes apát 1969. december 22-től.
28	Uo. Hasonló, mindenre fókuszáló jelentést tett Dáka község helyettes körjegyzője a járási főjegyzőnek 1948. december 10-én és Homokbödöge községi jegyzője is ugyanezen a napon.
29	Hevesi Lajos (Mosonszolnok, 1903. – Marcaltő, 1951.) 1929. június 23-án szentelték pappá. Káplán volt Pápateszéren, majd Káptalantótiban, Várpalotán, végül Marcaltőn.
30	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. A marcaltői községi jegyző bizalmas jelentése a járási főjegyzőnek, az egyház és az állam tárgyában. 1948. december 9.
31	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. 1948. december 12. A járási főjegyző nevében a helyettes főjegyző, Várkonyi Lajos küldte tovább a beszámolót.
32	BEKE 1996, 280. old. Hivatkozás van a püspöki kar ülésére, de maga a jegyzőkönyv nincs meg.
33	MINDSZENTY József: Emlékirataim. Helikon Kiadó, Budapest, 2015. 247–248. old.
34	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Egységes Parasztifjúság Országos Szövetségének Balatonfőkajári Szervezete. Nyilatkozat, melyet 27-en, Csonka Zoltán EPOSZ elnök vezetésével írtak alá a fiatalok.
35	MINDSZENTY: Emlékirataim, 2015. 251. old.
36	BEKE 1996, 282. old.
37	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Dáka község nemzeti bizottságának ülésén felvett jegyzőkönyv és határozat Mindszenty hercegprímás ügyében, 1948. december 27-én.
38	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Mezőszilas község képviselőtestületének 1948. december 30-i jegyzőkönyve és határozata.
39	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Berhida község jegyzője, 1948. december 30.
40	Uo.
41	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Pápa, 1948. december 31.
42	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Veszprém, 1949. január 6. Harmath Jenő alispán szigorúan bizalmas jelentése a belügyminiszterhez.
43	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Zirc, 1949. január 3. dr. Sümeghy László járási főjegyző "Szigorúan Bizalmas" jelentése Harmath Jenő alispánnak.
44	Sic! Pétery.
45	Sic! Mindszenty.
46	Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár (MNL OL) 276. f. 54. cs. 23. ő.e.
47	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Pápa, 1949. január 2-i jelentés a pápai református templomban, 1948. december 31-én és 1949. január 1-jén zajlott istentiszteletekről.
48	Uo.
49	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Márton Imre körjegyző aláírásával, Veszprém vármegye Noszlopi közgyűlés bélyegzővel. 2.
50	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Magyar Nők Demokratikus Szövetségének balatonfőkajári csoportja. 3.
51	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének Balatonfőkajári Csoportja. 4.
52	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Devecser, 1949. január 3. Jelentés a szilveszteri és az újévi szentbeszédekről.
53	Uo.
54	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Balatonfüred, 1949. január 4. dr. Csontos Miklós járási főjegyző jelentése Harmath Jenő alispánnak.
55	Uo. A körjegyzőségek a papság magatartását a közérdekű hírszolgálat helyi anyagában tárgyalták.
56	A Magyar Katolikus Püspöki Kar tanácskozásai 1949–1965 között. Dokumentumok. I. kötet. Szerk.: BALOGH Margit. Budapest, 2008. 39. old.
57	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949.
58	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Pápa, 1949. február 12. dr. Körmendy István járási főjegyző jelentése.
59	MNL VeML, XXI. 4.a. 1. doboz Főispáni iratok, A2/1949. Veszprém, 1949. február 15. Harmath Jenő alispán.