ADALÉKOK AZ I. VILÁGHÁBORÚ BÜKI TÖRTÉNETÉHEZ^*

A "Nagy Háború" idején, ahogy a kortársak az elsőt nevezték, a település nagyközség volt. Tizenkét évvel korábban, 1902-ben egyesült a három, egykor nemesi kisközségből: Felső-, Közép- és Alsóbükből. Lakóinak száma az 1910. évi népszámlálás adatai alapján 2965 fő.¹ Vasúti csomópont, posta- és távírdaállomással, jegyzői hivatallal. Három egyház, illetve felekezet látta el a hívek lelki gondozását: a katolikusoknak és evangélikusoknak templomuk és iskolájuk, az izraelitáknak imaházuk működött itt.² A település birtokszerkezete az öröklések és vásárlások folytán még 1910 és 1920 között is gyorsan változott. Néhány erősödő birtokos mellett a birtokok felaprózódásának tendenciája erősödött:

 

Birtok nagysága	1910. évi adatok	1920. évi adatok
100 kat. holdon felül	1	2
10 – 100 kat. hold	66	68
10 kat. holdon alul	125	324
Ebből 5,1–9,9 kat. h.		69
2 kat. holdon alul		172
Összes birtokos	217	394

 

Jelentős volt (több mint 200) a földnélküli napszámosok és cselédek száma is. A foglalkoztatottak többsége a mezőgazdaságban (792 fő) és az iparban (430 fő) talált munkát. A legnagyobb foglalkoztató a Nagycenki Cukorgyár Rt. Büki Üzeme és uradalma volt, ahol több mint 700 fő dolgozott.³ Ekkor téglagyárat a Feigelstock fivérek üzemeltettek, vajkészítéssel a Tejszövetkezet, kereskedéssel a Fogyasztási Szövetkezet foglalkozott. Jelentős volt a vasutasok, kisiparosok, kiskereskedők, vendéglősök, az alkalmazottak és értelmiségiek száma is. Nyolc egyesület működött a helységben.⁴

 

A magyar királyi 18. sz. gyalogezred emlékműve Sopronban a Deák téren

 

A trónörökös pár elleni gyilkos merénylet után, 1914. július 25-én a Monarchia területén elrendelték a részleges, majd 30-án a teljes katonai mozgósítást. Környékünkről a katonák zöme a soproni gyalogezredekbe vonult be: a magyar királyi 18. honvéd és népfölkelő gyalogezredbe, vagy a császári és királyi (K.u.K.) 76. gyalogezredbe. A lovasok többsége a császári és királyi 9. (Nádasdy) huszárezredben, a tüzéreké pedig a szintén közös 24. számú tábori tüzérezredben teljesített szolgálatot. A bükiek kisebb része más katonai egységekbe került.⁵ Szabó József helytörténész számításai alapján a nagyközségből kb. 500 fő került a frontokra. Közülük minden ötödik személy elesett vagy eltűnt.⁶ Minden olyan fronton, ahol a Monarchia hadserege csatázott, volt büki hősi halott is. A közismert frontszakaszok mellett még Albániában, Montenegróban és az osztrák tenger mellett is.⁷

A sebesültek és hadifoglyok számáról nincs adatunk. A rokkantak járási kimutatásában 1920–1928 között 32 olyan büki személy található, aki 1920 előtt is büki lakos volt. Közülük hét személy 25% alatti rokkant volt, és nem kért támogatást, el tudta tartani magát és családját.⁸ A nyilvántartott és segélyezett büki hadiárvák száma 1920–1928 között 28 fő volt. Árvaellátásuk a 16. életévük betöltésekor szűnt meg.⁹

A fenti összegzés mellett tekintsük át kronológiai sorrendben, de tematizálva azokat a háborúhoz kapcsolódó eseményeket is, melyek 1914. július végétől Bükön, vagy a vármegyében, a járásban történtek, s a nagyközséget is érintették.

 

A császári és királyi 76. gyalogezred emlékműve Sopronban a Deák téren

 

A mozgósítással egyidejűleg a csepregi járás főszolgabírója elrendelte Bükön a vasúti hidak őrzését. Ennek megtárgyalására július 26-án a képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén került sor. A katonaság megérkezéséig a Büki Önkéntes Tűzoltó Egylet elvállalta a hidak őrzését.¹⁰ A mozgósítás, majd a hadiszállítások miatt július 27-én beszüntették az áruforgalmat a [Bécsújhely (Wienerneustadt)] – Sopron – [Bük] – Szombathely – Nagykanizsa – Barcs vasútvonalon, majd július végétől hadimenetrend lépett életbe. "Ennél fogva július 30-tól kezdve a vonalon mindkét irányba naponta csak egy személyvonat, postaszállítással berendezve" közlekedett. Az is csak hatósági engedéllyel volt igénybe vehető.¹¹ A polgári menetrendet 1914. szeptember 30-án állították vissza.¹² 1915 augusztusában két hétig újra hadimenetrendet vezettek be.¹³ A vasutakon a többi időszakban is kevesebb személyvonat járt a békebeli időknél. Viszont továbbra is történtek hadiszállítások a frontokra, visszafelé pedig hozták a vonatok a sebesülteket,¹⁴ vagy a hadifoglyokat. ¹⁵

A mozgósítással szinte egy időben a megyei napilap felhívást tett közzé pénzadományok befizetésére a vármegye házában létesített segélyalapra, "a mozgósított hadkötelesek visszamaradt családtagjai részére".¹⁶ A következő napokban a vármegye házában egy új alapot létesített a Vöröskereszt helyi (soproni) szervezete a sebesültek részére. Az újság rendszeresen közölte az alapokba történt befizetéseket. Később más segélyezési akciókat is meghirdettek, és rendszeresen tájékoztatták az olvasókat az eredményekről.

Sopron vármegye alispánja augusztus elején elrendelte a településeken "a hadbavonultak családtagjainak segélyezésére helyi bizottságok alakítását."¹⁷ Bükön gyorsan létrejött a bizottság, és munkához is látott. Így írt erről a megyei napilap:

"Bükiek a bevonult katonák családtagjaiért

Megalakult Bükön a bizottság, mely a legmesszebbmenő intézkedéseket megtette arra nézve, hogy a bevonult katonák családtagjai nélkülözéseknek és nyomornak ne legyenek kitéve. Nagy István községi jegyzővel az élen megkezdte a gyűjtést, házról házra járva gyűjti a filléreket és élelmiszereket, s szétosztja azok között, kik arra érdemesek. Gyermekmenhelyet is jelölt ki, és megalakította a polgárőrséget... [29 tag nevét sorolják fel]... Az első segítséget Nagy Istvánné Hajas Jolán [,a jegyző felesége] szolgálta ki, élelemmel látva el a bevonult N. Zsigmond családját, kinek beteges neje 4 gyermekkel teljesen vagyontalan, és keresőképtelenül maradt idehaza."¹⁸

A bizottság augusztus 22-én katona-napi gyűjtést rendezett, melyről a következőket írta a megyei lap: Bük község lakossága... anyagi erejéhez mérten a legnagyobb készséggel ...adakozott a hadbavonultak családtagjai részére... Folyó hó 18-án Nagy István jegyző, Öllős László tejgazdasági ellenőr, Mórocz János tanító, Lovranits György birtokos, Balogh Samu és Kocsis József elöljárók közbejöttével történt gyűjtés szép eredménnyel végződött, a gabonaneműek értékével együtt összesen befolyt 766 korona 46 fillér"... A tudósító külön kiemelte Lovranits György szerepét, aki nem csak maga fáradozott egész napon át, "hanem még fogatát és cselédjét is a bizottság rendelkezésére bocsátotta."¹⁹

A hadisegélyekre vonatkozó miniszteri rendelet 1914. augusztus 13-án jelent meg. Az ekkor sűrűn ülésező képviselőtestület augusztus 21-i rendkívüli közgyűlésén 500 koronát szavazott meg a hadbavonult katonák családtagjainak segélyezésére.²⁰ Viszonylag gyorsan beindult az állami segélyezés is, "az első segélyeket már szeptember 3-án folyósították." ²¹ A vármegye alispánja a bükiek hadisegélyére 10.000 koronát utalt ki.²² Az újra induló, heti két alkalommal megjelenő megyei lap, a Sopronvármegye így összegzett 1915 januárjában: "Egy napi államsegély egymillió háromszázezer korona" c. írásában: "A háború eddigi tartama alatt az állam rengeteg pénzt fordított hadisegélyezésre ... Magyarországon, nyolcszázharmincezer család napi egymillió háromszázezer korona államsegélyt kap..."²³ Az ország vezetése az egész háború alatt szívügyének tekintette nem csak a hadbavonultak családtagjainak, hanem a rokkantak, a hadi özvegyek és hadiárvák segélyezését is.

Az egyes családok által kapott összegek viszont csak szerény életvitelt tettek lehetővé. Éppen ezért a központi forrásokat lehetőség szerint továbbra is próbálták helyi akciókkal kiegészíteni. Szép példája volt ennek a "Jótékony célú előadás Bükön" 1915-ben. Így tudósított erről a megyei lap: "Az ottani műkedvelők július 4-én jótékony célú előadást rendeztek a Magyar Vöröskereszt Egyesület, továbbá a háború rokkantjai, valamint a harctéren elesettek özvegyei és árvái javára. Az előadás gazdag műsorában hazafias és népdalok, melodráma, zongora- és hegedűjáték, háborús színjáték, dialóg és víg monológ, szavalatok, ünnepi beszéd és allegórikus élőkép voltak. A nagy hatást keltő ünnepi beszédet Vadász Norbert szombathelyi premontrei tanár mondta. Az előadás minden tekintetben sikerült, a nézőtér zsúfolásig megtelt, a bevétel 660 Korona volt. ... A begyűlt összeg felerészben a Magyar Vöröskereszt Egyesületnek, felerészben a m. kir. Honvédelmi Minisztérium Hadisegélyező Hivatalának küldetett fel."²⁴

 

A büki hősi emlékmű, melyet 1926-ban avattak fel

 

Minthogy egyre több pénzre volt szükség, 1914 őszétől bevezették hazánkban az I. hadikölcsönkötvényt, melyet a háború időtartama alatt még hét másik követett. A kötvényekre 5–8 évi garantált visszafizetéssel jó kamatot (5,5–6%) vállalt az állam, s nagy propagandával, hazafias cselekedetként népszerűsítették jegyzését. "Akinek készpénze volt, ebbe fektette." ²⁵ Az 1914. november 20-ai közgyűlésén Bük "község képviselőtestülete egyhangúan 10.000 korona hadi kölcsönt" jegyzett "a Répcevidéki Takarékpénztárban levő pénze terhére... A Lámpa Egylet 1.000 korona állami kölcsön kötvényt" jegyzett, s ezt községi őrizetbe helyezték.²⁶ A III. hadikölcsönre az 1916. május 18-i közgyűlésen a községi tartalékból: 6.000 koronát, a szegényalap takarékbetétéből: 1.000 koronát, a munkássegély alapból: 100 koronát jegyeztek.²⁷

A kötvények kibocsátása előtt sok büki magán polgár is jelentős összegeket jegyzett, majd fizetett ki. 1917. januári adat áll rendelkezésünkre a büki kötvényjegyzésről, akkor 135.000 koronát jegyeztek.²⁸ 1917 végén megindult, majd 1918-ban felerősödött a korona inflációja, s a kötvények sokat veszítettek értékükből.

 

Valamikor 1914 nyarán megalakult a Magyar Vöröskereszt Egyesületnek a Csepregi Járási Fiókja 145 taggal.²⁹ Hogy köztük hány büki volt, nem tudjuk, mert névsora nem került elő. A büki képviselőtestület 1914. augusztus 31-ei ülésén bejelentették a Vöröskereszt helyi fiókszervezetének megalakulását. Elnöke Riedinger Károlyné, a cukorgyár felügyelőjének felesége, védnökei Markovits Katalin nagybirtokos és Zöhls Józsefné, a cukorgyár felügyelőjének felesége.³⁰ A fiók egyesület taglétszáma kezdetben 22 fő volt.³¹ Nyilván bekapcsolódtak a gyűjtésekbe, majd hamarosan kisegítő kórházat is működtettek.

A csepregi járás főszolgabírója 1942-ben "Az 1914–18. évi háborúban működött volt hadikórházak, stb. iratainak felkutatásá"-ra utasította a jegyzőket. Gáspár P. József büki jegyző az alábbiakat közölte: "Jelentem, hogy a legszorgalmasabb kutatással sem tudtam mást megállapítani, mint azt, hogy az itt működött kórház címe: „Vöröskereszt Kisegítő Kórház, Bük" volt. Ezen a címen működött 1917-ben. Mást megállapítani, személyi vagy orvosi iratokat felkutatni nem sikerült."³² Negyedszázaddal a kórház működése után a sebesülteket gondozó dr. Takáts József már nem élt. Az egyik segítőtársa, Hasza Jolán már 1917-ben férjhez ment és elköltözött a településről. Az önkéntes ápolónők sorsáról nem tudunk. Gáspár P. József 1928-ban került vidékről jegyzőnek a faluba, tehát semmi tapasztalata nem volt az 1914. december – 1917. októbere között működő kórházról. Iratokat nem talált, a közgyűlési jegyzőkönyveket viszont elfelejtette megnézni. A büki kisegítő kórházról egy fotó, néhány újságcikk, az alispáni jelentésekben levő szórványos adatok és a közgyűlési jegyzőkönyvek alapján tudunk – korántsem teljes – képet alkotni.

A Soproni Napló – Sopronmegye 1914 szeptemberében többször is tudósított sebesült katonák érkezéséről. A soproni kórházak megteltek, és a megye más kórházai is kaptak az egyre több sérült katonából. A vármegye állandó választmánya felszólította a többi nagyobb települést, közte Büköt is, hogy jelöljenek ki helyet, és szereljenek fel termet lábadozó sebesültek fogadására. Bük nagyközség képviselőtestülete 1910. október 10-ei közgyűlésén a sebesült katonák részére kórház kijelöléséről és 10 ágyra történő felszereléséről döntött.³³ E célra a Kanizsai sörgyár épületét, feltételezhetően a gyár megbízásából pár hónapja építtetni kezdett vasúti vendéglőt³⁴ jelölték ki, a vezetőket pedig megbízták, hogy erről tárgyaljanak a gyárral.

A Soproni Napl – Sopronmegye napilap október 14-ei számában "Az alispán jelentése" alapján már arról számolt be, hogy... "a császári és királyi katonai csapatkórházon kívül... a Vöröskereszt Egyesület zászlaja alatt a következő kisegítő kórházak állnak rendelkezésre: ...Csepregen 25 ággyal berendezett kisegítő kórház, ... üdülő betegek elhelyezésére is folyamatosan vannak ajálkozások [ágyakat, teljes felszerelést és ellátást] ... Bük[ön] 50 üdülő beteg részére".³⁵ Ennyi katona a resti épületébe – ha gyorsan elkészült –, akkor sem fért volna be.

Az 1914. november 28-ai rendkívüli közgyűlésen bejelentették, hogy a községbe hamarosan "49 könnyebben sérült sebesült katona lesz kihelyezve. Két főt magánosok fogadnak be, a többi a Kaszinó [illetve ekkor már Olvasó Egyletnek is hívták] két szobájába és az evangélikus iskola egyik termébe nyer elhelyezést. Élelmezésükről a község oly módon gondoskodik, hogy reggelire és vacsorára kapnak 12 liter tejet a szállásokon, ebédjüket pedig valamelyik kocsmáros készítené el... A kenyeret Degovits József helyi sütő szállítaná – fejenként 75 gr. 40 filléres áron... A költségeket a község pénztárából fedezik." A javaslatot egyhangúan elfogadták. Az előkészítéssel négy személyt bíztak meg.³⁶ Hamarosan, de nem tudjuk, hogy melyik decemberi napon, kihelyezték a soproni hadikórházból a Monarchia különböző országrészeiből származó, többféle népcsoporthoz tartozó – köztük galíciai [ma Lengyelország és Ukrajna része] lengyel – lábadozó sebesülteket. Valószínű, hogy már december jelentős részén a településen voltak. Erre a vármegyei napilap karácsonnyal kapcsolatos felhívásaiból is következtethetünk. December 20-án és a következő napokban is jótékonykodásra szólítják fel a megye lakosait, hogy a sebesült katonák is, távol családjuktól, mégis ünnepelve tölthessék a karácsonyt.³⁷ (Előzőleg már november 1-jétől többször írtak, felhívásokat tettek közzé a frontokon harcoló katonák karácsonyával kapcsolatosan.³⁸ Főleg pénzt, téli meleg ruházatot, paplanokat, stb. gyűjtöttek, s az adományokról naponta tudósítottak.) A megyei lap december 23-i számában Sopron és a nagyobb települések hadikórházaiban levő sebesültekkel kapcsolatos karácsonyi előkészületekről tudósított, a december 24-i számban pedig a "Vidéki sebesültek karácsonyá"-ról olvashatunk. "...Bükön [és öt másik településen] szintén egyes családi körökben töltik az ünnepeket..."³⁹ A nagyközségben a tehetősebb családok a karácsonyi ünnepek alatt vendégül látták a lábadozó katonákat.

 

A büki kisegítő kórház betegei ápolóikkal, a büki bíróval és a papokkal⁴⁰

 

A büki kisegítő kórház fotója készítésének ideje nem ismert – valószínűleg 1916 vagy 1917.⁴¹ A képen láthatók a különböző nemzetiségű katonák egészségügyi tisztjükkel, feltételezhetően Riedinger Károlynéval, Hasza Franciskával és Hasza Jolán szakácsnővel. Helyet foglalt köztük Lovranits György bíró, Farkas Elemér evangélikus lelkész, Rózsa Ferenc katolikus esperes-plébános és valószínűleg Hajas Kálmán evangélikus tanító. A két pap nyilván sokszor megfordult a lábadozók között lelki vigaszt nyújtani. A katonák pedig lehetőség szerint részt vehettek az istentiszteleteken. Ebben az is szerepet játszott, hogy a templomok közelében volt a szállásuk. Ha a november 28-ai közgyűlésen eldöntöttek szerint alakult az elhelyezésük, akkor kezdetben csak az evangélikus templom volt közel. Viszont 1917-ben kétszer is szerepel a közgyűlési jegyzőkönyvben, hogy a sebesült kórház a két iskola 1-1 tantermében működött. ⁴² Ebből azt feltételezzük, hogy a tervezett elhelyezést lehet, hogy már kezdettől, de legkésőbb valamikor 1915-ben megváltoztatták. Az evangélikus nagygazdák – ők voltak többségben a képviselőtestületben is – nyilván nem sokáig viselték el, hogy a sebesültek kiszorítják őket törzshelyükről, az Olvasó Egyletből. Nyilván kérték a katolikus egyházközséget, hogy egy tantermet ők is bocsássanak a lábadozók rendelkezésére. Mikor ez megtörtént, tovább folytathatták összejöveteleiket szabad idejükben a régi helyükön, ahol komoly könyvtárral is rendelkeztek. Mivel az evangélikus iskola az Olvasó Egylet szomszédságában volt, feltételezhető, hogy a magyarul tudó lábadozó katonák is bejárhattak a könyvtárszobába. Elolvashatták a hírlapokat, könyveket kölcsönözhettek. A gyógyultabbak felkereshették a vendéglőket, elmehettek a postára, hiszen a Monarchia területén levő családtagjaikkal levelezhettek, ha éppen nem volt orosz megszállás alatt országrészük. Az is előfordulhatott, hogy egyeseket meglátogatták családtagjaik. Az egyházi, s esetleg a nemzeti ünnepeken különleges ellátásban részesülhettek, de az 1915 és 1916. évi karácsonyi beszámolókban a megyei lapok a Bükön lábadozókat nem említik.

A büki vöröskereszt kisegítő kórházban általában 40–50 könnyebben sérült katonát ápoltak.⁴³ A lábadozó sebesültekről névjegyzéket sehol sem találtunk. Nevét és pár adatát csak néhány katonának ismerjük. A megyei napilap, Soproni Napló – Sopronmegye 1915. május 21-ei számában olvashatjuk a következő tudósítást, mely a büki kisegítő kórházzal is kapcsolatos: "...Hynda István, a 45. gyalogezred gyalogosa hónapokon át nézett szembe Galíciában a szülőfaluját feldúló ellenség gyilkos tüzével. Golyó nem érte. A halál alattomos követe, a tífusz megejtette. Felgyógyulva e betegségből, a büki kis kórházban üdült. A nehéz nyavalya azonban tönkretette belső szervezetét, s dacára a legodaadóbb ápolásnak és kiváló orvosi kezelésnek, jobblétre szenderült... Halálos betegségét, melyet csak súlyosbíthatott Galíciában lakó szüleinek sorsa, kiktől még levelet sem kaphatott – panasz nélkül viselte. Bük község hősöket megillető, impozáns temetési pompában részesítette..." ⁴⁴ A büki halotti anyakönyv szerint az 1915. május 17-én beállt halál oka: szívizomelfajulás. A görög katolikus vallású Hynda István ekkor 25 éves volt.⁴⁵ A nagyközség sírhelyet biztosított, és jellegzetes sírkövet is állított a hősnek.

Tudomásunk szerint még egy sebesült katona halt meg Bükön: Györgyi Kálmán – civilben mészáros –, 50 éves, evangélikus vallású. Elhunyt 1917. október 14-én, pár nappal a büki kisegítő kórház megszüntetése előtt. A halál oka: agyhártyalob. Katonai egységéről nincs bejegyzés az anyakönyvben. Lakhelyének viszont – ugyanúgy, mint Hynda Istvánnál, Bük van bejegyezve.⁴⁶ Igazi lakhelye Budapest, de születési helye Középbük. A fővárosba került, ahol megnősült, és hogy húsz évig a budapesti közvágóhídon dolgozott. ⁴⁷ Ez a képviselőtestület 1930. augusztus 16-i közgyűlési jegyzőkönyvéből derült ki. Ekkor ugyanis özvegye büki illetékességének elismerését kérte a testülettől, arra hivatkozva, "hogy férje mint katona, a büki hadikórházban halt meg." A képviselőtestület viszont a budapesti munkahelyre és ottani adózásra hivatkozva, az illetőséget nem ismerte el.⁴⁸ Miután sírja nem található meg a büki temetőben, feltételezhető, hogy Hynda István mellé temették el Bükön, de hozzátartozói valamikor 1918. november 12-e előtt exhumáltathatták és elszállíttathatták a nagyközségből. Ezt követően temethették a helyére a Bécsből hazaszállított Tóth János 17 éves büki népfölkelő földi maradványait. Ő 1898-ban Középbükön született, s római katolikus vallású volt. Önkéntesen jelentkezett a cs. kir. 76. gyalog ezredbe. Az osztrák fővárosba vitték kiképzésre. Bécs XVII. ker. nalsi villamos megállójában hunyt el 1916. június 15-én. Közvetlenül a háború vége után szülei exhumáltatták és hazaszállíttatták. 1918. november 12-én újratemették a büki temetőben.⁴⁹ Neki is olyan sírköve van, mint Hynda Istvánnak, feltételezhetően a nagyközség által készíttetetten levő márványtáblán írták át Györgyi Kálmán adatait az övével. A két hadisírt a Kulcsár-család hölgytagjai gondozták, és ápolják ma is. A háború centenáriumára az önkormányzat a sírokat felújíttatta.

 

Hynda István és Tóth János hadisírja a büki temetőben

 

A harmadik ismert személy, Maksymowicz Mihály a galiciai Sokalban született 1899-ben. Gáspár jegyző levele szerint "1918 tavaszán került Bük községbe... Itt ápolták... a Vöröskereszt hadi kórházában."⁵⁰ Valószínűleg korábban érkezett, hiszen ekkorra már – mint azt később írjuk – a kisegítő kórház megszűnt. Felgyógyulása után is a nagyközségben maradt, s feleségül vette Tóth Annát, akitől 10 gyermeke született. A II. világháború elején, az 1941. január 9-én bekövetkezett haláláig, ő volt a tolmácsa a Bük községben kialakított menekülttáborban tartózkodó lengyel katonáknak.⁵¹

A büki kisegítő kórház fenntartása jelentős anyagiakba is került, még úgy is, hogy a személyzet tagjai, köztük az önkéntes ápolónők, mint az az 1914. évi alispáni jelentésből kiderül, emberbaráti módon, díjtalanul látták el feladataikat. A fűtés, világítás, de leginkább a katonák élelmezése, kötszerekkel és egyéb szükséges anyagokkal való ellátására jelentős pénzbe került. Az induláskor a költségeket a község pénztárából fedezték,⁵² majd Kisegítő kórház alapot létesítettek, melybe a legjelentősebb összegek a vármegyétől érkeztek. Bük nagyközség képviselőtestülete először 1915. szeptember 25-én foglalkozott a "Kisegítő kórház alap számadásá"-val:

"A kisegítő kórház részére érkezett ellátmány és egyéb bevételek: 24.103 Kor. 03 fill.

Kiadás: 13.737 Kor. 01 fill.

Pénztári maradvány: 10.366 Kor. 02 fill.

 

Az alapot elkülönítve kezeli: "a községi bíró, a helyettes jegyző és a pénztárnok". A Vöröskereszt büki fiókja részéről a Gazdasági – nyilván felügyelő – Bizottság tagjai: "Riedinger Károlyné, dr. Takács Józsefné és Hajas Kálmán" evangélikus tanító.⁵³

Az 1916. július 11-ei közgyűlésen az alábbiak szerint fogadták el az 1915. évi sebesült alap zárszámadását:

Bevétel: 13.718 K 47 fillér

Kiadás: 6.222 K 61 fillér

Maradvány: 7.495 K 86 fillér.⁵⁴

A sebesült kórházalap 1916. évi számadását az 1917. április 18-ai közgyűlésen tárgyalták:

Bevétel: 39.035 K 79 fillér

Kiadás: 36.358 K 73 fillér

Maradvány: 2.677 K 06 fillér.⁵⁵

Az 1917. július 8-ai közgyűlésen már a kisegítő kórház áthelyezésének, megszüntetésének kéréséről döntöttek. A testület "... mivel Bük községben a sebesültek elhelyezésére más alkalmas helyiség nincs, a tanítás sikeres lefolytatására pedig az iskoláknak a helyiség szükséges, kéri a sebesült kórháznak más helységbe való áthelyezését, esetleg megszüntetését."⁵⁶

Az 1917. augusztus 8-ai közgyűlésen bejelentik, hogy "Hasza Jolán sebesült kórházi felügyelő szakácsné – 30 havi szolgálat után – július végén távozott a sebesült kórházból." Nevezettnek jegyzőkönyvi köszönetet mondtak és ezer korona jutalomban részesítették.⁵⁷

Az 1917. október 20-ai ülésen már a "Sebesült kórház feloszlása" volt a téma. "Dr. Takács József kórházvezető orvos javaslatára jegyzőkönyvi köszönetet mondtak a két iskolaszéknek a tantermek átengedéséért. Meyersberg Dávid indítványozta, hogy a képviselőtestület dr. Takács Józsefnek 3 évi önzetlen fáradozásáért jegyzőkönyvi köszönetet mondjon." Egyhangúan elfogadták. Majd olyan döntést hoztak, hogy "a kórház tulajdonát képező kisebb ingóságokat a szegények közt kiosztja, a többi ingóságokat pedig elraktározza a háború végéig. Kaczor József községi szegénynek, ki a kórháznál favágást végzett, 40 koronát megszavaz."

A személyzet és a Vöröskereszt helyi fiókja vezetői időközben országos kitüntetésben is részesültek. Erről a Soproni Napló – Sopronmegye 1916. január 9-ei számában olvashatunk. "A Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egyesületének királyi biztosa előterjesztésére ő császári és királyi fensége Ferenc Salvátor főherceg, az önkéntes ápolás főfelügyelője, mint a Monarchia Vöröskereszt Egyesületének védnökhelyettese... legkegyelmesebben adományozta... A hadiékítményes Vöröskereszt ezüst díszérmet: ...Riedinger Károlyné, Hajas Kálmán ..., A hadiékítményes Vöröskereszt bronzérmet: ...Hasza Franciska és Hasza Jolán" [részére].⁵⁸ Néhány hét múlva a fenti lap január 28-ai száma már arról tudósított bennünket, hogy "a büki kisegítő kórházban, mint tudósítónk jelenti, felülvizsgálatot tartott Pick dr. főtörzsorvos, és mindent a legnagyobb rendben talált. Örömmel szögezzük le ezt a tényt, mert mint tudjuk Takáts József dr., ki községi és cukorgyári és körorvos egy személyben és 14 hónap óta díjmentesen teljesít szolgálatot a kisegítő kórházban, szép példát mutatott arra, hogy mire képes az akarat és a hazafias érzés."⁵⁹ E munkájáért később őt is a Vöröskereszt II. oszt. hadiékítményes díszjelvényével tüntették ki.⁶⁰

A kisegítő kórház maradék felszerelésével és költségeivel később is foglalkozott a képviselő testület. 1918-ban a január 18-ai közgyűlésen arról döntöttek, hogy "a sebesült kórház fennmaradt fehérnemű készletét – az ágy és toll kivételével – felajánlja a hadsereg részére."⁶¹

Még ez év szeptember 10-én elfogadták a sebesült kórház 1917 évi számadását:

Bevétel: 31.362 K 05 fillér pénzben, 5.000 K értékpapírban,

Kiadás: 27.247 K 49 fillér pénzben, - értékpapírban,

Maradvány: 4.114 K 56 fillér pénzben, 5.000 K értékpapírban.⁶²

Az 1918. november 11-ei közgyűlésen arról döntöttek, hogy "a hazatért katonák és családjuk ingyenes gyógykezelését és a gyógyszerét a Sebesült Kórház maradványából vállalja" a képviselő-testület.⁶³ A kórházalapnak még némi újabb bevétele is keletkezett 1918-ban. Ez a Tanácsköztársaság idején Bük község néptanácsának 1919. július 12-én tartott közgyűlésén derült ki, ahol megtörtént a település 1918. évi költségvetésének, benne a "Sebesült kórház 1918. évi számadása":

Bevétel: 5.344 K 06 fillér pénzben, 9.807 K 10 f. értékpapírban.

Kiadás: 5.206 K 52 fillér pénzben, - értékpapírban.

Maradvány: 137 K 54 fillér pénzben, 9.807 K 10 f. értékpapírban.

Az ülésen Bük község néptanácsa úgy döntött, hogy a "Sebesült kórház vagyo nát a hazatért katonák gabonájának fedezésére fordítja."⁶⁴

 

Az oroszok 1914–1916. évi galíciai sikerei után a lakosság egy része hazánkba menekült. Sopronba és a csepregi járásba is több százan érkeztek. Arról viszont semmilyen forrást nem találtunk, hogy Bükre is kerültek volna közülük. Viszont mikor Románia 1916 augusztusában az antant oldalán belépett a háborúba és megtámadta Erdélyt, onnan már Bükre is érkeztek menekültek. Erről mindössze egyetlen információnk van: "Az ide menekült erdélyiek segélyezésére… bizottság alakult, melynek elnökévé Zöhls Józsefné gyári felügyelő nejét választották meg. A bizottság tagjai lettek még Rozsos Ferenc plébános, Farkas Elemér ev. lelkész és Hirth Károly állomásfőnök. Jótékony munkásságukat nyomban megkezdték, és a menekülők mindenirányú segélyezését hathatósan gyakorolják."⁶⁵ A központi hatalmak egységei a román támadást megállították, s az ellenséget pár hét múlva már saját országába űzték vissza, s Bukarestet is elfoglalták. Az erdélyi menekültek a tél beköszöntése előtt visszatérhettek országrészükbe.

Valamikor 1914. "december havától kezdve Csepreg, Bük, Alsó- és Felsőszakony községekben a császári és királyi 13. ulánus ezred pótszázada nyert elhelyezést körülbelül 1000 emberrel és ugyanannyi lóval. A galíciai Zloczow kiürítése után kerültek ide... jó indulatú lengyel és rutén legénység"-gel az oroszok beözönlése elől.⁶⁶ Az ulánusok és dzsidások könnyű lovas katonák, akik lándzsával, szablyával és pisztollyal harcoltak. A pótszázadok tagjai egyrészt a fronton eltöltött hónapok fáradalmait pihenhették ki a hátországban, másrészt pedig az ezredek veszteségeinek pótlása, újoncok kiképzése volt a feladatuk. A települések lakossága – mint a megyéből való távozásukkor írt újságcikkekből kiderül – "húzódozva fogadta a polák katonákat",⁶⁷ s "eleinte nem szívesen látták őket."⁶⁸ Ennek fő oka az volt, hogy a katonák a települések házaiba lettek beszállásolva, lovaiknak lefoglalták az istállók jelentős részét, "úgy, hogy a gazdák az állataikkal a fészerbe szorultak. A gazdák közt nagy a panasz..."⁶⁹

Az ulánusok a nagyközségben a lovaikkal a mai városháza előtti park helyén levő réten körbe-körbe jártak, ahogy a bükiek is mondták: rajcsúroztak. E szó a német Reitschule, lovasiskolából keletkezett. Ennek magyarra adaptált elnevezéséből kapta az a területrész a népi Rájcsu nevet.⁷⁰

Az ulánusok csak néhány hetet töltöttek Bükön. Ugyanis 1915. január elején az itt "elhelyezett sebesült katonák között több tífuszos eset fordul elő. A ragályos betegség miatt előreláthatólag, hamarosan elszállítják onnan a katonákat."⁷¹ A Sopronvármegye január 12-én már az ulánusok elszállításáról tudósított: "Minthogy Bük községben a lakosok és az ulánus katonák közül többen megbetegedtek, az oda bekvártélyozott ulánus katonákat a hatósági orvos javaslatára a napokban Locsmánd községbe küldték át."⁷² A betegeik felgyógyulásukig nyilván Bükön maradtak a szükségkórházban.

Az egészségesek már nem jöttek vissza Locsmándról, hanem december elejéig ott is állomásoztak.⁷³ Ezzel Bük – legalább is 1915-ben – hátrányba került azokkal a településekkel szemben, ahol katonaság lett beszállásolva. Ugyanis az ulánusok, dzsidások szabad idejükben lovaikkal együtt segítették a mezei munkák elvégzését.⁷⁴ Erre azért is nagy szükség volt, mert az 1914 nyarán történt mozgósítás után nem csak a hadköteles férfiak zömét hívták be fokozatosan a katonasághoz, hanem a lovak jelentős részét is besorozták és felvásárolták. Így a mezőgazdasági munkáknál nem csak a férfierő hiányzott, hanem igás állat is jóval kevesebb volt a szükségesnél.

A mezőgazdasági munkák végzésének segítését célozta "Sopron vármegye királyi tanfelügyelője valamennyi állami és községi iskola igazgatójához" 1914 augusztus második felében a vallás és közoktatási miniszter rendelete alapján írt levele: "Az állami és községi elemi iskolákban... a mindennapi tankötelesek utolsó három (IV., V., VI.) évfolyamát... a gazdasági munkában való részvétel céljából az iskolába járás kötelezettsége alól felmenti, és azt is megengedi, hogy a mindennapi iskolák harmadik évfolyamába tartozók közül azokat, akik szellemi és testi fejlettségük folytán a gazdasági munkavégzésben kellőleg segédkezhetnek, e célból az iskolai gondnokságok és iskolaszékek a mindennapi iskolábajárás alól felmenthessék..." Ez az intézkedés és a tanítók jelentős részének behívása is hozzájárult ahhoz, hogy Bükhöz hasonlóan a megyeszékhelyen és másutt is igénybe vehették a tantermek egy részét sebesült katonák elhelyezésére. Még 1914-ben bevonultatták Kisfaludy Károly evangélikus és Szagmeister Róbert katolikus tanítót is.⁷⁵

A katonai bevonulások után szinte alig maradt család a nagyközségben, ahol ne hiányzott volna a családfő vagy a felnőtt fiú(k). A nőknek egyre több mezőgazdasági munkát kellett végeznie a család ellátása és a gyermekek nevelése mellett. Könnyített volna a kisgyerekes anyák helyzetén, ha a vármegye közigazgatási bizottsága elvárása alapján Bükön is felszólították volna a kisdedóvodát, de annak létesítését a képviselőtestület a szűkös anyagiakra hivatkozva már a háború előtt kétszer is elhalasztotta.⁷⁶

A katonáskodó munkaerő pótlása céljából a megye települései, illetve gazdaságai hadifogoly munkacsoportokat igényelhettek. A kisebb gazdaságokba 1–1 személyt is biztosítottak. 1915 tavaszától kezdődően egyre több településen vették igénybe e lehetőséget, s kértek szerb vagy orosz foglyokat a megye hadifogolytáboraiból. Az alkalmazásuk feltételeit a földművelési miniszter szabályozta. Bükön a cukorgyári uradalomban dolgozott 1917-ben legalább 30 fős hadifogoly munkacsoport.⁷⁷

A hátország lakosságának életkörülményei jelentősen romlottak a háború során. Csak néhány cím a megyei napilapból: 1914. augusztus 28.: Takarékoskodjunk!⁷⁸ 1914. október 17-én: "Hogyan táplálkozzunk a háború alatt?"⁷⁹ 1914. október 24-én: "A drágaság elviselhetetlen"⁸⁰ 1914. november 14-én: "Nem szabad tiszta búzából kenyeret sütni"⁸¹ – árpa vagy kukoricalisztet, esetleg krumplit is kell hozzá keverni. Oldalakon keresztül lehetne folytatni a helyzet súlyosbodására utaló írások címeit. Ehelyett inkább idézem Simon Géza akkori csepregi járási főszolgabíró, damonyai gazda, nyugdíjas korában "a Sopronmegyei Gazdasági Egyesület ügyv. alelnöke" tanulmányából a hátországi nehézségek összefoglalását:

"A terményárak kezdtek emelkedni, de ezzel szemben megindultak a rekvirálások [maximált áron történő hatósági behajtások] hadicélokra. A katonáknak kenyér, hús, a lovaknak abrak kellett... A kívánt mennyiségek egyre nőttek, és nemsokára már nem csekély gondot adott" kielégítésük... "A gabonák értékét más termények árához képest mesterségesen lenyomták... az élelmezési fejadag"-ot "rendkívül alacsonyan állapították meg... a gabona feleslegeket igénybe vették... Faluhelyen is jelentkeztek a lisztben ellátatlanok... A malmok teljes ellenőrzés alá kerültek... A kenyér-gabona feleslegeket a központba irányították, onnan küldtük vissza a lisztet a falukban ellátatlanoknak. A szállítások késedelmesen történtek, sok koplalás, ínség származott ebből."⁸² Bükön is, ahol sok volt a munkás, a törpebirtokos, s a földnélküli napszámos és cseléd. 1915 áprilisában a képviselőtestület azért hadakozott a felsőbb szervekkel, hogy "a községben összeírt gabonamennyiséget hagyják meg a faluban,... mert az itt termett gabona éppen fedezi a szükségletet,... ha azt kiviszik a faluból, az éhség által bekövetkező beláthatatlan veszélynek lesz a község kitéve."⁸³ Az 1918. február 16-i közgyűlésen úgy határozott a testület, hogy "a Büki Tejszövetkezettel szerződést köt, hogy a szövetkezet által naponként termelt 200 liter tejet az ellátatlanok részére biztosítja, és jegy ellenében kiszolgáltatja."⁸⁴ Ekkorra már "az általános helyzet igen komolyra fordult... a készletek, úgy a mezőgazdasági termények, mint az ipari cikkek, a kimerüléshez közel voltak... A megszorító intézkedések oly tömegesek voltak, és annyira lehetetlen állapotra vezettek, hogy a rendeletek átlépése és nem betartása volt a szabály... 1918. október... teljes felfordulás; az arcvonalak felbomlottak... tódul haza a fegyelmezetlen tömeg, fegyveresen, zendülésre, foglalásra készen... a józanság teljes hiánya, az elégtételvételnek valami ki nem alakult módon való kívánsága, rendetlenkedés, zendülés. A földmunkákat elhanyagolják; a répa tavaszig a földben marad [– Bükön is –];⁸⁵ a községek belterületén puskáznak, a vadorzás hihetetlen méreteket ölt... irtják az erdőket"⁸⁶... Az új kormány, hogy elkerülje az oroszországihoz hasonló robbanást és polgárháborút, kénytelen leszerelni a hazatérő katonákat. De az már egy másik történet.

 

Kisfaludy Károly büki evangélikus tanító, tartalékos hadnagy.
A háború első napjától a végéig harctéri szolgálatot teljesített,
számos kitüntetést kapott.
(Csóka József gyűjteményéből)

 

Talán nem függött össze a háborúval, de Bük szempontjából jelentős, negatív esemény történt 1917. március 12-én éjszaka: leégett a cukorgyár. A történteket részletesen leírta és elemezte Szabó József az idézett munkájában. Olyan következtetésre jutott, hogy biztosítási csalás történhetett a tulajdonosok részéről, mert szerinte a gyár berendezése le volt amortizálódva, s hamarosan meg kellett volna újítani. A részben osztrák tulajdonosok a központi hatalmak háborús vereségét és a Monarchia szétesését várták, s új beruházás helyett a tőkéjüket mentették ki az országból.⁸⁷ Két tényre kívánjuk felhívni az olvasó figyelmét. Egyrészt a büki cukorgyárat 1914-ben reorganizálták, az ósdi berendezést újjal cserélték fel.⁸⁸ Másrészt 1917 elején a nyugati és az olasz fronton lövészárok-háborús patt helyzet volt, a többi fronton a központi hatalmak nyerésre álltak.

 

Két kép Csóka József (Bük) gyűjteményéből. Balról a felsőbüki Balogh Kálmán az "asztrogáni" (asztrahányi?) táborban, jobbról Kolrosz Frigyes büki kereskedő, aki az orosz fronton, főként a lublini csatában tüntette ki magát

 

Várható volt a forradalmasodó Oroszország kiválása. Az Amerikai Egyesült Államok hadba lépése Németország ellen csak 1917. április 6-án történt meg, s ennek hatása csak hónapokkal később kezdte elbillenteni a mérleg nyelvét az antant javára.

A gyár leégése viszont sok ember munkalehetőségét szüntette meg. Kezdetben még az újjáépítésében reménykedtek. A hadi helyzet változása, a gazdasági viszonyok tovább romlása, a felerősödő infláció és az ésszerű átszervezés – a konzorciumnak ekkor még négy cukorgyára volt a közelben, Sárváron pedig másik társaság működtetett hasonló gyárat – oda vezetett, hogy a büki gyárat nem építették újjá. A hasznosítható épületeket raktározás céljára tovább használták, s 1929 végéig működött a gyár gazdasága is.⁸⁹

   

JEGYZETEK

*	Részletek egy hosszabb tanulmányból.
1	GYURÁCZ Ferenc: Bük. Száz magyar falu könyvesháza Kht, h. n. [Bp.], é. n. [2000]. 187. o.
2	Sopronmegyei Naptár és Címtár az 1912. évre. Kiad. és ny. Röttig Géza, Sopron 1911. 118–119. o.
3	SZABÓ József: Bük község másfél évszázada. Bük, 1985. – kézirat, I. rész. Bük társadalmi, gazdasági, politikai, szociális és kulturális élete 1848–1945. 39–45. és 88. o.
4	Sopronmegyei ... i. m. 119. o. – Ott csak négy egyesületről olvashatunk, de azokon kívül létezett még három evangélikus is, valamint a Cukorgyári Iparos Dalárda. (SÁGI F. 2011. Múltidézés – Egyesületek Bükön. In: Büki Újság, XIII. évf. 10. sz. 8. és 11. sz. 8. o.)
5	Az 1914–1924 közti büki halotti anyakönyvek, illetve a Magyar Nemzeti Levéltár Győr–Moson–Sopron Megye Soproni Levéltára (a továbbiakban: SL) IV. B. 417. A csepregi járási főszolgabíró külön kezelt iratai. 713 Nyilvántartások: Ellátásban állók nyilvántartása (Hadirokkantak).
6	SZABÓ József: In memoriam büki hősök és mártírok a második világháborúban. Polgármesteri Hivatal, Bük, 1995. 17. o. Itt száznak említi a büki hősi halottak számát, a 28. oldalon az 1924. évi augusztusi képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve alapján 103, a 31. oldalon a Soproni Hírlap 1926. aug. 31-i számából idézve: 104 büki polgár esett el a világháborúban. Az akkor felavatott hősi emlékműn 97 fő neve szerepel. ROZINEK Ernő: Hősök Napja után című cikkében (In: Büki Újság, IV. évf. 2002. 5. sz. 1. o.) anyakönyvi kutatásait összegezve 9 olyan büki személy nevét említi, akik nem kerültek fel az emlékműre.
7	Büki anyakönyvi kerület. Halotti anyakönyvek 1907. március 1. – 1942. május 26. (A továbbiakban: H. akv.)
8	SL L. 5. sz. jegyzet.
9	SL IV. B. 417. A csepregi járási főszolgabíró külön kezelt iratai. 713 Nyilvántartások: Ellátásban állók nyilvántartása (Hadiárvák)
10	SL XV/26. A büki képviselőtestület közgyűlési jegyzőkönyvei 1912–1930. (A továbbiakban: SL. Bkt. k. jkv.)
11	Soproni Napló – Sopronmegye, (a továbbiakban: SN) XVIII. évf. 1914. 169. sz. (július 29.) 4. o. "A Déli vasút forgalmi korlátozásai".
12	SN 1914. 204. sz. (szept. 7.) 3. oldalán jelezték előre hat személyvonat várható visszaállítását.
13	SN XIX. évf. 1915. 209. sz. (szept. 14.) 4. o.
14	SN 1914. Először a 192. sz. (aug. 25.) 1. o.: Sebesült katonák érkeznek. Felhívás a város hölgyeihez. "372 sebesült érkezik csütörtökön este... Sopronba a déli vasúton a harctérről... A Vöröskereszt Egyesület felkéri városunk hölgyeit, hogy a munkából a részüket kivenni szíveskedjenek. Kb. 120 hölgynek a közreműködésére van szükség... fogatok felajánlását is kérik betegszállításra..." Előzőleg már többször is írtak sebesültek Ausztriába szállításáról.
15	SN 1914. Először a 202. sz. (szept. 4.) tudósított "Orosz foglyok Sopron megyében" címmel. Előzőleg már többször szerb és orosz hadifoglyok Ausztriába szállításáról is írtak.
16	SN 1914. 169. sz. (július 29.) 2. o. "Honfitársainkért!"
17	SL IV./B./409. Sopron vármegye alispánja közigazgatási iratainak (a továbbiakban: alisp. ir.) mutatója. 1914. A tárgyban keletkezett 15.358. sz. irat hiányzik.
18	SN 1914. 183. sz. (aug. 14.) 4. o.
19	SN 1914. 189. sz. (aug. 22.) 3. o. Katona nap Bükön
20	SL Bkt. k. jkv.
21	Sopron vármegye alispánjának 1914. évi jelentése a vármegye 1914. évi állapotáról. (a továbbiakban: Alisp. jel.) Kiadja simonyi Hajas Antal, Sopron, 1915. 130. o.
22	SL alisp. ir. mutatója. 1914. A tárgyban keletkezett 18.483. sz. irat hiányzik.
23	Sopronvármegye, (a továbbiakban: SVM) XVIII. évf. 1915. 5. sz. január 17. 4. o.
24	SN 1915. 156. sz. (július 10.) 4. o.
25	SIMON Géza: A sopronmegyei gazdamozgalmak elmúlt két évtizede. In: Sopron és Sopron vármegye ismertetője 1914–1934., Sopron, 1934. I. r. 61–70. o.
26	SL. Bkt. k. jkv.
27	Uo.
28	SN XXI. évf. 1917. 14. sz. (jan. 19.) 3. o. Hadikötvény jegyzés a vármegyében
29	Alisp. jel. 1915. 52. o.
30	SL Bkt. k. jkv.
31	Alisp. jel. 1914. 52. o.
32	SL V/10. 37. d. Bük nagyközség iktatott iratai. 1771/1942. sz.
33	SL Bkt. k. jkv.
34	SN 1914. 152. sz. (július 8.) 2. o. Vasúti vendéglő Bükön
35	SN 1914. 231. sz. 2. o. Az alispán jelentése
36	SL Bkt. k. jkv.
37	SN 1914. 288. sz. 2. o. Sebesültek karácsonya
38	SN 1914. 246. sz. 4. o. A katonák karácsonya, illetve A [soproni] polgármester felhívása
39	SN 1914. 291. sz. 8. o. Vidéki sebesültek karácsonya.
40	A fotót Simon Réka evangélikus lelkész bocsátotta rendelkezésünkre, melyért köszönetet mondunk.
41	Ekkortól volt bíró Lovranits György – 1916 tavaszától egyfolytában 1930. 05. 16-ig. SL Bkt. k. jkv. 1912–1930. és 1930–1936.
42	SL Bkt. k. jkv. Az 1917. július 8-ai és október 20-ai ülés jegyzőkönyvében.
43	Alisp. jel., Sopron, 1915. 53. o.
44	SN 1915. 116. sz. 4. o. Katonatemetés Bükön
45	H. akv. 1915. 23. sz. bejegyzés.
46	H. akv. 1917. 38. sz. bejegyzés.
47	Büki evangélikus gyülekezet anyakönyvei. 36/1867. (október 25-én született.)
48	SL Bkt. k. jkv. 1930–1936. Az 1930. augusztus 16-i rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve.
49	H. akv. 1918. 51. sz. bejegyzés.
50	SL V/10. 36. d. Bk nagykzsg iktatott iratai. 403/1942. sz.
51	Boda Sándorné sz. Maksymowicz Erzsébet szíves közlése.
52	SL Bkt. k. jkv.: az 1914. nov. 28-i rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve.
53	SL Bkt. k. jkv.
54	Uo.
55	Uo.
56	Uo.
57	Uo.
58	SN XX. évf. 1916. 6. sz. (január 9.) 2. o. Kitüntetettek
59	SN XX. évf. 1916. 22. sz. (január 28.) 4. o. "A büki kisegítő kórházban"
60	Soproni és Sopron megyei fejek, Sopron, 1930. 336. o. és SN XXI. évf. 1917. 40. sz. (febr. 20.) 3. o.
61	SL Bkt. k. jkv.
62	Uo.
63	Uo.
64	Uo. Bük képviselő testülete még 1918. december 31-ei rendkívüli közgyűlésén döntött arról, hogy "a hazatért katonák részére fejenként 150 kg gabonát élelmezésükre ingyen kioszt. Ennek fedezésére gyűjtést rendez..."
65	SN 1916. 204. sz. (szept. 6.) 3. o. Segélyezési bizottság Bükön
66	Alisp. jel. 1914. 53. o.
67	SN 1915. 277. sz. (dec. 3.) 3. o. Elmentek az ulánusok
68	SN 1915. 265. sz (nov. 19.) 3. o. Elmennek a csepregi ulánusok
69	SN 1915. 33. sz. (febr. 11.) 3. o. Szegény kapuváriak – Oda dzsidásokat szállásoltak be, s hasonlók voltak a kezdeti problémák, mint Csepreg környékén.
70	Balogh Lajos nyelvtudós szíves közlése.
71	SVM 1915. 1. sz. (jan. 3.) 3. o. Tífusz Bükön
72	SVM 1915. 4. sz. (jan. 14.) 4. o. A tífusz miatt áthelyezett ulánusok
73	SN 1915. 277. sz. (dec. 3.) 3. o. Elmentek az ulánusok
74	SN 1915. 142. sz. (jún. 23.) Kezdődik az aratás, stb., közte a távozásuk kapcsán írt fenti tudósítások is.
75	SN 1914. 249. sz. (nov. 4.) 2. o. Sopron megyei tanítók a háborúban
76	Szabó J. 1985. 156–157. o.
77	SL alisp. ir. mutatója. 1917. A tárgyban keletkezett 10.990 és 15.751. sz. iratok hiányoznak.
78	SN 1914. 195. sz. 3. o.
79	SN 1914. 234. sz. 6. o.
80	SN 1914. 240. sz. 4. o.
81	SN 1914. 261. sz. 7. o.
82	SIMON G.: i. m.
83	SL Bkt. k. jkv. 1915. április 17-i és 25-i rendkívüli közgyűlés.
84	SL Bkt. k. jkv. 1918. február 16-i közgyűlés.
85	GYURÁCZ Ferenc i. m. 53. o.
86	SIMON G.: i. m., A répa késői kiszedésére: SZABÓ J. 1985. 47. o
87	SZABÓ J. 1985. 88–92. o.
88	Alisp. jel. 1914. 150. o.
89	SZABÓ J. 1985. 90. o.