BÜK ELSŐ ÍRÁSOS EMLÍTÉSE

BEVEZETÉS

Bük 2015-ben ünnepli első írásos említésének 750. évfordulóját, amelyet nagyszabású programsorozattal, kiadványokkal kíván emlékezetessé tenni. A jubileum jelentőségét nem csökkenti az sem, hogy a település nevének első felbukkanása nyilvánvalóan nem azonos keletkezési dátumával. Mivel mindössze néhány alapított helység létrejötte köthető pontos időponthoz, a települések "születésnapjának" általában az első írott forrásban való névelőfordulást tekintjük.

Az évfordulóra készülve egy alapvető kérdést kellett tisztázni, illetve ehhez egy nélkülözhetetlen dokumentumot beszerezni, hogy az ünnep időpontja tudományosan teljesen megalapozott legyen. Először is minden kétséget kizáróan alá kellett támasztani, hogy a Bük első írásos említésével kapcsolatban emlegetett két évszám – 1265 és 1271 – közül valóban az előbbi az igazi, és ezt az állítást írásos történeti forrással igazolni.

 

AZ ÉVSZÁM KÉRDÉSE: 1265 VAGY 1271?

Bük nevének első írásos említése Kiss Lajos (1922–2003) nyelvészprofesszor nagyszabású szintézise, az először 1978-ban megjelent Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint 1271-re tehető (KISS L. 1988/I. p. 270.). Forrásként Csánki Dezső (1857–1933) történész első ízben 1890-ben kiadott monumentális munkáját, a Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című művet jelölte meg, amely az első előfordulásként az "Egidius de Byk, iobagio castri Supruniensis..." alakban történő megjelenést tekinti (CSÁNKI D. 1897/III. p. 601.).

 

 

Tekintettel arra, hogy mindkét összefoglalás korszakalkotó alapműnek tekinthető a névtan (onomasztika) szerteágazó tudományának a magyar történeti földrajzot érintő részében, továbbá mindkét tudós akadémikusként megfellebezhetetlen szaktekintélynek számított, az általuk leírt adatokat nem vitatták a tudóstársak. Ez történt Bük esetében is, hiszen az 1990-es években a témával foglalkozó kutatók kritika nélkül vették át az 1271-es évszámot. Így tett többek között Dénes József régész a vidék települési rendjét taglaló, Söptei Imre levéltáros Bük település történetét lexikális tömörséggel bemutató és Balogh Lajos nyelvész a helység nevének eredetét kutató publikációikban is (DÉNES J. 1996, pp. 95–96.; SÖPTEI I. 2000, p. 72.; BALOGH L. 1997, p. 212.).

Az 1271-es évszám elsőségét leginkább a jeles büki tanár-helytörténész, Szabó József (1915–1988) művei vitatták, amelyek egységesen az 1265-öt tartják az első írásos említés dátumának. mivel mind az 1979-ben megjelent Bük című kis útikönyvében (SZABÓ J. 1979), mind pedig az 1985-ben írt, azóta is kéziratban maradt kétkötetes Bük község másfél évszázadában egyöntetűen az 1265 szerepel, szó sem lehet elírásról, sőt az utóbbi írásában utalást tesz az adat eredetére is, amikor ezt írja: "Az az oklevél, amely először említi Büköt, 1265-ben kelt. Az ebben foglaltak szerint Büki Sándor és István mind a maguk, mind pedig azok nevében, kiknek megbízásából beszélnek, állítják, hogy Hobaji Kelemen (Hobaj a középkorban elpusztult, Bük mellett fekvő falu) és éppúgy elődei éppúgy igazi és nemes (nobilis!) várjobbágyok, mint ahogy ők maguk is azok, és elődeik is azok voltak." (SZABÓ J. 1985, p. 18.). mivel a szöveg pontos forrásmegjelölést nem alkalmaz, nem derül ki belőle, hogy honnan idézi Szabó József az 1265-ös évszámot.

A Bükön született Balogh Lajos nyelvész, foglalkozva a témával azt az információt kapta Sági Ferenc könyvtáros-helytörténésztől, hogy az 1265-ös évszám valószínűleg Csóka J. Lajos (1904–1980) szintén büki származású, bencés szerzetes történésztől származik, aki az 1929-es keltezésű Bük történetében említhette azt. Műve azonban sokáig nem csak hogy kéziratban maradt, de nem is volt ismert a lelőhelye, így arról csak közvetetten, más források által volt tudomásunk.

A Bük első említésével kapcsolatos problémákat összefoglalva Balogh Lajos felkereste a már említett etimológiai szótár szerzőjét, Kiss Lajost, aki rövid keresés után talált újabb adatot a Burgenlandra és környékére vonatkozó oklevéltárban. Ott előfordul a Bük név egy 1265-ben keltezett oklevélben, a következő szövegkörnyezetben: "Stephanus filius Pauli de Byk" (UBDB 1955, p. 321.) Az idézett latin szövegrészlet egy István nevű személyről szól, aki a Bükről való, büki lakos Pálnak a fia. A Byk tehát a település neve, és nem lehet családnév, már csak azért sem, mert a magyarban a családnevek rendszere a XIII. században még nem alakult ki. Meggyőző továbbá, hogy ez a vasvári káptalan által kiállított oklevél egy területbejárásról szól, amelyben Bük nevén kívül Bő és az elpusztult Hobaj települések, valamint két folyó, a Répce és a Fekete-ér is előfordul, tehát a szóban forgó Bük egyértelműen az akkor Sopron, most pedig a Vas megyéhez tartozó helységgel azonos. Ezek alapján szinte biztosra vehető, hogy ez a forrás azonos azzal az oklevéllel, amelyre Szabó József is hivatkozik a lelőhely megjelölése nélkül. Balogh Lajos, felülvizsgálva korábbi álláspontját, immár egyértelműen az 1265-ös évszámot tartotta elfogadhatónak, amelyet publikációiban közzé tett (BALOGH L. 2000, illetve 2001).

Eközben Csóka J. Lajos Bük története című tanulmánya is előkerült. Bárány László (1925–1999) kanonok, magyarszecsődi plébános szüntette meg a lappangását, amikor jelezte, hogy a mű nála van. Ahogy az várható volt, a kéziratban – amelyet egyébként a Vasi Szemle 2001-ben teljes terjedelmében közölt – az 1265-ös dátum szerepel, tehát Csóka valószínűleg láthatta az eredeti oklevelet, amelyet az Urkundenbuch említ, és ennek információit emelte át művébe (CSÓKA J. L. 1929).

Röviddel az ezredforduló után tehát eldőlt a Bük első említésének éve körüli vita, egyértelműen az 1265-ös dátum javára. Ugyanakkor az ezt bizonyítani képes eredeti oklevél lelőhelye továbbra sem volt ismert, és felkutatására nem is történtek különösebb erőfeszítések.

 

AZ OKLEVÉL LELŐHELYE: AUSZTRIA VAGY MAGYARORSZÁG?

A 2015-ös esztendőhöz, Bük első írásos említésének 750. évfordulójához közeledve Bük Város Önkormányzatának Képviselő-testülete elhatározta, hogy a kerek jubileumot méltóképpen meg kívánja ünnepelni. Ehhez viszont minden kétséget kizáróan meg kívánt győződni arról, hogy az 1265-ös dátumot tekintheti a település "születésnapjának". Bizonyítékként kevésnek tűntek a történészi, nyelvi, levéltári kutatások – a fentiekben ismertetett – eredményei, az eredeti oklevelet egyik sem pótolhatta.

 

 

E sorok írója, Bük város polgármestere próbált az eredeti dokumentumnak utánajárni. Első lépésként Balogh Lajossal konzultáltam e-mailben, aki az Urkundenbuch már említett hivatkozását adta meg támpontul, de azért azt megjegyezte, hogy "...elegánsabb lenne, ha magáról az eredeti oklevélről tudnánk a kiadvány számára másolatot készíteni. Ez azonban szinte lehetetlen feladat, feltehetően valamelyik grazi levéltárban kellene megkeresni, és nem is biztos, hogy adnának engedélyt a másolatra." (BALOGH L. 2014).

Ezt követően a Magyar Nemzeti Levéltár Vas megyei Levéltárába vezetett utam, ahol Benczik Gyula levéltári kezelő az Urkundenbuchban az oklevéllel kapcsolatban feltüntetett alapadatokat (pl. az oklevél kiadója: Vasvári káptalan stb.) a Magyar Nemzeti Levéltár nyilvánosan is elérhető online-keresőjébe rögzítette, amely alapján a program kiadta az 1265-ös oklevél – fekete-fehér mikrofilmre vitt – képét! Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy az oklevél nem is Ausztriában, hanem Magyarországon van! A kereső kiadta a jelzetszámot is: DF 249665 (MNL 2014).

A jelzetszám birtokában a Magyar Nemzeti Levéltár budapesti székhelyén folytatódott a kutatás, ahol Török Ádám levéltáros kiderítette, hogy az oklevél már nem náluk van, hanem a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ (MTA KIK) Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményébe került. Ezután ennek az intézménynek a vezetőjéhez, Mázi Béla főkönyvtároshoz fordultam, aki az e-mailes megkeresésre az alábbi választ adta:

 

"Tisztelt Polgármester Úr!

 

Megkerestem a kérdéses oklevelet: a vasvári káptalan adta ki. Jelzete: K 313/19. Az oklevél jó állapotban van, jól reprodukálható. Kérem, hogy írjon/írjanak néhány sort, hogy megrendelik az oklevél másolatát. Jó lesz természetesen elektronikus levél is. A publikáláshoz az MTA KIK főigazgatójának (dr. Monok István) engedélye szükséges.

Üdvözlettel: Mázi Béla"

(MÁZI B. 2015)

Az új jelzetszámot kapott oklevél a megrendelést követően, 2015. február 23-án elektronikus formában érkezett meg Bük Város Önkormányzata hivatalos e-mail fiókjába. Végre megtaláltuk a Bük első írásos említését tartalmazó oklevelet!

 

ÖSSZEGZÉS

A kitűnő felbontású digitalizálásnak köszönhetően az 1265-ös oklevél nagyszerűen olvasható, szinte torzításmentesen nagyítható, ezáltal sok helyen és sokféleképpen bemutatható. A széles körben történő ismertetésével annak a sok szakembernek munkáját is el lehet ismerni, akik nagy energiát fektettek abba, hogy felkutassák, értelmezzék, közkinccsé tegyék.

Fáradozásuk sikerrel járt! hazánk egyik legismertebb fürdővárosának egyébként is gazdag történelme egy fontos dokumentummal gazdagodott, mely hiteles alapot ad arra, hogy a város a BÜK 750 programsorozat keretében méltóképpen megünnepelje a legalább háromnegyed évezredes múltját.

   

IRODALOM

BALOGH L. (1997): Adalékok Bük nagyközség nevének eredetéhez. In: Vasi Szemle LI. évf./2. sz. pp. 211–216.
BALOGH L. (2000): Bük község nevének első előfordulása a történeti forrásokban. In: Vasi Szemle LIV. évf./4. sz. pp. 566–568.
BALOGH L. (2001): a szerző olvasói levele a folyóirat Levélszekrény című rovatában. In: Magyar Nyelv XCVII. évf./3. sz. pp. 380–381.
BALOGH L. (2014): Balogh Lajos Németh Sándornak írt elektronikus levele. 2014. november 5.
CSÁNKI D. (1897): Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest
CSÓKA J. L. (1929): Bük története. In: Vasi Szemle 2001 (LV. évf.)/1. sz. pp. 45–60.
DÉNES J. (1996): Csepreg és a Répce-vidék az Árpád-korban. In: Dénes J. (szerk.): Tanulmányok Csepreg történetéből.
          Csepreg Város Önkormányzata, Csepreg, pp. 82–118.
KISS L. (1988): Földrajzi nevek etimológiai szótára. I–II. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest
MÁZI B. (2015): Mázi Béla Németh Sándornak írt elektronikus levele. 2015. február 16.
MNL (2014): Magyar Nemzeti Levéltár honlapjának (mnl.gov.hu) 'A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa (MOL DLDF)'
          nevű elektronikus keresője, a Collectio Diplomatica Hungarica
SÖPTEI I. (2000): Bük. In: Boda L. (szerk.): Élet a Répce mentén 2000. Felső-Répce menti Településfejlesztési Társulás, Csepreg, pp. 72–77.
SZABÓ J. (1979): Bük. Vas Megyei Idegenforgalmi Hivatal, Szombathely, 68 p.
SZABÓ J. (1985): Bük község másfél évszázada. I. kötet. Kézirat, Büki Városi Könyvtár, 326 p.
UBDB (1955): Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg.
          Herausgegeben im Auftrage der Burgenländischen Landesregierung bearbeitet von Hans Wagner. I. Band.
          Die Urkunden von 808 bis 1270. Verlag Hermann Böhlaus Nachfolger/Graz-Köln