A BÜKI KATOLIKUS ELEMI ISKOLA
A XVIII–XIX. SZÁZADBAN

A jelen írásban a büki római katolikus népoktatás helyzetének ismertetésére vállalkozunk a XVIII. század elejétől kezdve egészen a XIX. század közepéig. A helyi tanügyi viszonyok csak egy nagyobb kontextusba helyezve érthetők meg teljesen, ezért az egyes tematikus egységek esetében az általános alapvetés nem mellőzhető. A vizsgált másfél évszázados intervallumban az elemi szintű oktatást országos szinten két uralkodói rendelet, az 1777-ben kibocsátott I. Ratio Educationis,¹ majd az 1806-ban bevezetett és a XIX. század első felének közoktatásügyét meghatározó II. Ratio Educationis,² végül pedig a Helytartótanács által 1845. július 16-án kiadott, 25.224. számú rendelet szabályozta.³ Az I. Ratio kísérelt meg először állami felügyelet alatt álló, egységes oktatási-nevelési rendszert létrehozni.⁴ A protestáns egyházi-tanügyi autonómia miatt a II. Ratio és a Rendelet hatálya kizárólag a katolikus oktatási intézményekre terjedt ki.

A mai Bük város területén a katolikus egyházi élet központja – a templommal, a plébániával és az iskolával – az egykor önálló Közép-, avagy Egyházasbükön alakult ki. A faluban a XVII. század végén, a katolikus restauráció keretében újraszervezték a plébániát. Egyházasbüköt két filiájával, Felső- és Alsóbükkel együtt a locsmándi főesperesség alsó kerületébe, majd a XIX. század elején megalakított csepregi esperesi kerületbe sorolták.⁵

 

1. A TANODA

A katolikus iskolaszervezet alsó szintjét alkotó népiskoláknak plébániai székhelyeken történő felállításáról az 1560. évi nagyszombati zsinat rendelkezett. Az intézményben a tanulók saját anyanyelvükön írást, olvasást és számoltást tanultak, emellett a katolikus életmódra nevelték őket.⁶ A korszakban az iskolaház (domus scholaris, scholae domus) felépítése, jó karban tartása és felújítása az illető katolikus közösség(ek) (communitas) feladata volt. A kegyurak és közbirtokosok mint az iskola jótevői és pártfogói áldozatvállalásukkal gyakran osztoztak a költségek viselésében.

Az I. Ratio a népiskolát anyanyelvi iskolának (schola vernacula) nevezte, ugyanakkor a korszakban az elemi iskola (schola trivialis) elnevezést is használták. Az 1840-es években a "nemzeti iskola" és az "elemi iskola/oskola" megjelölésekkel is találkozunk. A Ratiok a "triviális" iskolát egytanerős intézményként határozták meg.⁷ A II. Ratio értelmében az iskolaigazgató (rektor) a mindenkori helyi plébános volt, aki a világi tanfelügyelő (1845-től az esperes mint kerületi felügyelő) és a tankerületi főigazgató irányítása alatt állt.⁸

Sopron vármegye nemesi közgyűlése 1807. május 5-én meghagyta a szolgabíráknak, hogy járásukban "a földes uraságoknál eszközölni iparkodjanak azt, hogy ezek az helységekben alkalmatos oskola szobáknak fel álléttásában jobbágyaiknak segéttséggel legyenek", a lakosságot pedig arra kötelezzék, "hogy mind az oskola házak meg épittésében serénnyen munkálódjanak, mind pedig magzatjaikat oktatás végett oskolában küldeni annak idejében el ne mulassák".⁹

A Rendelet – megteremtve hazánkban az ötéves elemi oktatást – különbséget tett az alsó és a felső elemi tanodák között. Az 1–2. osztály alkotta az alsó, a 3. és a kétéves 4. osztály pedig a felső tanodát.¹⁰ A minden "sorsú és állású" gyermek számára kötelezően látogatandó alsó tagozat felállítása minden településen kötelező volt, ahol erre elégséges számú gyerek élt, felső tagozatot viszont csak a nagyobb helységekben kellett létesíteni.

1697-ben alkalmas, megfelelő egyszobás iskola működött Bükön.¹¹ 1733-ban az épületet – egyúttal a ludimagister otthonát – középszerű állapotban találták, hozzá sem kert, sem rét, sem szántóföld nem tartozott.¹² 1735-ben már minden tekintetben alkalmatos iskolaházról számoltak be, ugyanis az épületet nem sokkal korábban alapjaiból építették fel.¹³ 1748-ban a helyi tanító kényelmes lakásban lakott, bár a tető és a kemence romos állapotú volt. Kifejezetten felvették a jegyzőkönyvbe, hogy a helyreállítás a parókiabeli hívek feladata.¹⁴

Eleinte az iskolaházban ugyanaz a szoba szolgált tanteremként, amelyikben a tanító is lakott. 1766-ban értesülünk első ízben arról, hogy a tanulószoba/tanterem és a tanítói lakrész elkülönül egymástól. Ekkor ugyanis a részben téglából, részben mórból (ex terra congesta) emelt épületben két szoba, egy kamra és egy konyha kapott helyet, míg mellette egy istálló állt. Az épülethez csupán egy kis kertecske tartozott.¹⁵ Az 1780. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a mórból, kőből és téglából vegyesen épített, megfelelő tetőzettel ellátott iskola a plébánia mellett állt. Az épületben – a sötét tantermen kívül – egy szoba, egy kis konyha és egy sövényből készült sötét, szűk kamra helyezkedett el. Az épületnek és a tanítói lakásnak a fenntartása az egyházasbüki híveket terhelte, míg a tantermet a teljes egyházközség tartozott berendezni és tatarozni.¹⁶ Míg 1812-ben a vizitátorok a tantermet megfelelőnek találták,¹⁷ 1829-ben kénytelenek voltak megállapítani, hogy mérete miatt már nem képes befogadni a tanulóifjúságot.¹⁸

A helyi plébános (mint iskolaigazgató) által évente a püspöki székhelyre küldött – a tanítókról, a tankötelesek és a ténylegesen iskolába járó gyermekek számáról, az oktatás nyelvéről, a tananyagról és az iskolák állapotáról szóló – jelentések szerint 1830-tól okozott nehézséget a tanterem mérete. A szűkössége miatt alkalmatlanná vált iskolát 1841-ben bontották le. Kempf János büki plébános (1833–1867) a helyi katolikusok közössége nevében november 15-én levélben kért segítséget Sztankovits János győri püspöktől (1838–1848), mert a katolikus közösség nem tudta fedezni a költségvetést: "[...] Mélyen hat szívünkre a jelenkor erkölcsi romlottsága, mellyen a kor kívánata szerént nem másképp lehet csekély véleményünk szerint segíteni, mint czélírányos nevelés által; de nevelni tsak úgy lehet, ha a tanulni vágyó kisdedeket egy bizonyos helyre öszvegyűjthettyük, hogy ott a Jézus tiszta tanításában részesíttessenek: de fájdalom! ezen sz[ent] hely nélkül – úgy szolván – mindekkoráig szűkölködtünk, nem lévén a 700 kath[olikus] lélekből álló közönségünknek alkalmas oskolája; – A legszentebb szándékból indulván ki, az előbbi börtön forma barlangot – melly iskoláúl szolgált – öszvedöntöttük, s helyébe a nagy-lelkű és nemes-keblű pártfogók kegyére támaszkodva, újat építeni kezdettünk. Minthogy pedig az eddigi kegyes adományok nem elégségesek a mintegy 1500 v[áltó]f[orint]ra rugó költségvetést fedezni, – minekutánna a büki katholikusok nagyobb része tsak tselédekből, koldu - sokból és szegény nemes emberekből áll (a birtokosok többnyire protestánsok lévén) [...]". A püspök 100, a káptalan pedig 45 forint támogatást küldött.¹⁹ Ez, az 1841-ben épített tanoda 1868-ig volt meg, amikor lebontása/átépítése után kéttantermes iskolát emeltek.²⁰

 

2. AZ ISKOLALÁTOGATÁSI HAJLANDÓSÁG

A korszakban a tankötelesek és a ténylegesen iskolába járók száma közötti szignifikáns különbség megszokottnak számított. A szülők nyáron arra kötelezték gyerekeiket, hogy maradjanak otthon, vigyázzanak kisebb testvéreikre vagy a család öreg tagjaira, legeltessék az állatokat, illetve maguk is vegyenek részt a mezei munkákban. A plébánosok gyakran arról panaszkodtak, hogy míg az első (téli) félévben a gyerekek szorgalmasan látogatták az oskolát, addig Szent György napjától (április 24.) egyre inkább elmaradoztak.

A Ratio a realitás talaján állva úgy rendelkezett, hogy a falusi fiatalokat – amíg el nem érik a mezőgazdasági munkák végzésére alkalmas életkort – a nyári és a téli időszakban egyaránt kötelezni kell az iskolalátogatásra. A jogalkotó is tisztában volt azzal, hogy "ez csak kevesektől remélhető, a szülők legtöbbje ugyanis még az öt-hat éves kort alig elért gyermekeit is igénybe veszi a szántóföldön, a ház körüli munkákban és másféle foglalatosságokban. Ennek ellenére meg kell tűrni ezt a szokást, amelyet régi hagyomány tett elfogadottá". Előírták, hogy a mezei munkák végeztével a gyerekek az iskolában délelőtt és délután 2-2 órában tanulják a tananyagot.²¹ A II. Ratio javaslatot tett arra, hogy a tanulókat osszák két osztályra úgy, hogy (főként nyáron) az idősebbek csak a reggeli órákban, a kisebbek pedig – akik még nem tudnak szüleiknek segíteni – délután járjanak iskolába.²² A tankötelezettséget mindkét nem számára 6–12 éves korig állapította meg. A mulasztásában felelős szülők számára akár testi büntetést is kilátásba helyezett.²³ A Rendelet a kétéves alsó tagozat elvégzésére minden 6–12 év közötti gyermeket kötelezett, a mulasztásban felelős családokat a községi pénztárba befizetendő pénzbüntetéssel sújtotta.²⁴ A szorgalmi időszak októbertől augusztusig tartott, de a falusi tanodákban a kerületi felügyelő a mezei munkákhoz igazodva minden évben több ízben megszüntethette a tanodába járást, úgy, hogy ezek a szünetek a tavaszi szántás, kaszálás, aratás és szüret idején összesen a hat hetet nem haladhatták meg.²⁵

A büki plébános jelentéseiben kifejezetten csak két alkalommal (1810/11, 1845/46) panaszkodott arra, hogy a szülők nagyfokú hanyagságot tanúsítanak gyermekeik iskoláztatásában. 1848/49-ben megjegyezte, hogy: "A kényszeritő rendszer az iskolásztatásra üdves leendne, mert mostan későn adatnak be a gyermekek, és korán elmaradnak."²⁶

Ugyanakkor a faluban az 1830-as években a tanoda szűk volta is távol tartotta a tudományoktól a tanköteleseket. Az iskoláztatás területén a másik nehézséget az okozta, hogy több szülő szegénysége miatt nem tudta a tandíjat, az ún. kántorpénzt megfizetni. A plébános 1844/45. évi jelentésében megemlítette, hogy amennyiben "az ugynevezett kántor pénz és a gyermekek által behordandó fa-darabok megszüntetnének, két annyi gyermek is járna a tanodába".²⁷ Az ügyben előrelépés történt, hisz 1847-ben már arról értesülünk, hogy a tanulók száma megszaporodott, mivel eltörölték a pénzfizetést és a fahordást, az iskola fűtéséhez pedig Guaryné asszony 5 pengőforintos alapítvánnyal járult hozzá.²⁸

A tanulólétszámról az első adatokat az 1770-es évekből ismerjük: 1770-ben 20 fő, 1771-ben 20–25 fő, 1772-ben 20–21 fő, 1773-ban 20–25 fő, 1774-ben 25–30 fő, 1775-ben 20–30 fő. 1771–1775 között a katolikusok mellett az evangélikus gyerekek is látogatták az iskolát.²⁹ A XIX. század első felében a tankötelesek és a ténylegesen iskolába járók számának alakulását, valamint a diákok társadalmi hovatartozását az alábbi táblázat szemlélteti.³⁰

 

tanév, félév	Tankötelesek az iskolába járók (6–12évesek)		az iskolába járók
			neme, száma			származása				iskolalátogatása
	fiú	lány	fiú	lány	össz.	nemes	katona	polgár	nemtelen	szorgalmas	hanyag
1810/11 I–II.	40	35	10	8	18	4	0	0	14	10	8
1812/13 I–II.	38	25	16	9	25	na.	na.	na.	na.	7	18
1813/14 I–II.	40	35	18	13	31	11	0	0	20	11	20
1814/15 I–II.	22	10	18	12	30	10	0	0	20	6	24
1815/16 I–II.	35	14	18	12	30	6	0	0	12	8	22
1816/17 I–II.	40	20	20	10	30	8	0	0	22	8	22
1817/18 I–II.	40	20	22	8	30	6	0	0	26	8	24
1818/19 I–II.	40	20	20	10	30	8	0	0	22	8	22
1819/20 I–II.	40	20	30	15	45	12	0	0	33	30	15
1820/21 I–II.	40	20	20	10	30	8	0	0	22	6	24
1821/22 I–II.	36	24	18	12	30	10	0	0	20	20	10
1822/23 I–II.	34	31	34	31	65	24	0	0	41	52	13
1823/24 I–II.	38	36	32	34	66	32	0	2	42	36	38
1824/25 I–II.	43	27	35	20	55	34	0	4	32	55	15
1825/26 I–II.	na.	na.	na.	na.	60	25	0	0	35	30	30
1826/27 I–II.	na.	na.	na.	na.	61	23	1	1	36	27	34
1827/28 I–II.	na.	na.	na.	na.	62	22	0	0	40	38	24
1828/29 I–II.	na.	na.	na.	na.	62	22	0	0	40	38	24
1830/31 I–II.	na.	na.	na.	na.	68	16	0	0	52	40	28
1831/32 I–II.	na.	na.	na.	na.	62	22	0	0	40	38	24
1832/33 I–II.	na.	na.	na.	na.	62	22	0	0	40	38	24
1833/34 I–II.	na.	na.	na.	na.	62	22	0	0	40	38	24
1834/35 I–II.	na.	na.	na.	na.	70	18	0	0	52	42	28
1835/36 I–II.	na.	na.	na.	na.	68	24	0	0	44	40	28
1836/37 I–II.	na.	na.	na.	na.	72	18	0	0	54	42	30
1837/38 I–II.	34	13	16	10	26	12	0	0	35	24	23
1838/39 I–II.	na.	na.	na.	na.	46	8	0	6	32	30	16
1839/40 I–II.	na.	na.	na.	na.	45	9	0	7	29	27	18
1841/42 I–II.	na.	na.	na.	na.	40	9	0	9	22	30	10
1842/43 I–II.	na.	na.	na.	na.	64	14	0	10	40	54	10
1843/44 I–II.	40	26	30	20	50	20	0	10	20	50	16
1844/45 I–II.	na.	na.	na.	na.	80	20	0	0	60	64	16
1845/46 I–II.	na.	na.	na.	na.	86	28	0	0	58	62	24
1846/47 I–II.	na.	na.	na.	na.	92	35	0	0	57	72	20
1847/48 I–II.	na.	na.	na.	na.	90	40	0	25	25	60	30
1848/49 I–II.	na.	na.	na.	na.	86	26	0	0	60	63	23

1. táblázat. A tankötelesek és a ténylegesen iskolába járók számának alakulása (1810/11–1848/49)

A fenti adatok tükrében az iskolalátogatás aránya a következőképpen alakult:

 

1810/11	1812/13	1813/14	1814/15	1815/16	1816/17	1817/18	1818/19
24,00	39,38	41,33	93,75	61,22	50,00	50,00	50,00
1819/20	1820/21	1821/22	1822/23	1823/24	1824/25	1837/38	1843/44
75,00	50,00	50,00	100,00	89,19	78,57	55,32	75,76

2. táblázat. Az iskolalátogatottság nagyságának alakulása (1810/11–1843/44)

 

A feltüntetett arányszámok azt fejezik ki, hogy a tankötelesek (azaz a 6–12. év közötti, az elemi tanodák számára előírt tananyagot még el nem végző) gyerekek hány százaléka vett részt a – nagyobb arányban látogatott – téli félév tanóráin az egyes tanévekben.

 

3. A TANÍTÁS NYELVE ÉS A TANTÁRGYAK

A népiskolákban a tanulók anyanyelvén – így Bükön magyarul – tanítottak. Az I. Ratio a hitoktatásra a plébánost jelölte ki.³¹ A falusi iskolákban minden gyermeknek meg kellett tanítani az olvasást (a betűk felismerését, azok szótagokká fűzését és a folyamatos szövegek olvasását), az írást (helyesírást és szépírást), a számtani alapműveleteket, valamint "azokat a tudnivalókat, amelyekkel a falusi embereket a becsületességre és a családi-házi ügyekkel való figyelmes törődésre lehet oktatni".³² A tananyagról hasonlóan rendelkezett a II. Ratio is, a triviális iskolákban hittan, olvasás, írás, egyszerű számtan tanítását írta elő, kiegészítve az állampolgári kötelességek megismertetésével.³³ A Rendelet az alsó elemi tanodák 1. osztálya számára az alábbi tantárgyakat írta elő: a) keresztény hitvallás evangélium- magyarázattal, b) szentírás kivonatban, c) erkölcstan példázatokkal, d) olvasás: betűismeret, egybefoglalás, kiejtés, e) írás: betűképzés, szóba foglalás, f) számtani alapok, g) olvasókönyvből való kérdezgető magyarázat.³⁴ A 2. osztályban többek között előírták a nyomtatott és a kézírásos szöveg folyamatos olvasását (a falusi tanodákban csak anyanyelven). Számtanórán "az egész, elvont, és megnevezett" számokkal és a négy alapművelettel ismerkedtek, de helyet kapott a forgalomban lévő pénznemek és mértékek "fölbontása s átváltása", valamint a bevételek és kiadások feljegyzésének módja is. Megkövetelték a szövegértést és a vallásos éneklés elsajátítását.³⁵

A büki oskolában az 1823/24. tanévben például írás, olvasás, számolás, katekézis, bibliai történetek, földrajz és hazai történelem szerepelt a tananyagban. Az 1840-es évek második felében írást, olvasást, számtant, hittant, bibliai történeteket, természettant, Magyarország történetét és földleírását és éneklést tanultak. Magától értődően – még ha ezt a jelentések nem is nevesítik – a jövő nemzedékét megismertették a társadalmi együttélés alapvető normáival és a későbbi megélhetésükhöz elengedhetetlenül szükséges gazdasági, gazdálkodási ismeretanyaggal. Az iskolát elvégzők túlnyomó többsége földművelésre szánta magát, csak kevesen választottak maguknak mesterséget, vagy tanultak tovább.

A tanítási nap délelőtti és délutáni szakaszra tagolódott. A Rendelet a napi óraszámot 5 órában állapította meg az "Isteni szolgálaton" kívül: minden hétköznap reggel 3, délután 2 óra időtartamban.³⁶ Bükön a heti órabeosztást nem ismerjük, a jelentések alapján csak a napi óraszám alakulását követhetjük nyomon. Az 1810–1820-as években mind délelőtt, mind délután 3 órában tanultak. 1838/39–1842/43-ban a napi óraszám 5-re csökkent, majd az évtized többi részében nagy változatosságot mutatott: 1843/44-ben 4, 1844/45-ben 6, 1845/46-ban 5, 1846/47-ben 6, 1847/48-ban 4, végül 1848/49-ben 5 óra.

 

Bük és környéke 1821-ben. Részlet a locsmándi főesperességet bemutató térképlapról.
In: Bogár Ferenc: Episcopalis Diocesis Jauriensis in una generali et sex specialibus tabulis [...],
1821. Soproni Múzeum Könyvtára.

 

A tanügy iránt elkötelezett buzgó jótevők és pártfogók önzetlen, kegyes adományaikkal igyekeztek emelni az oktatás színvonalát, orvosolni a tankönyvek és a taneszközök hiányát. Nagy László plébános (1805–1831) 1825. április 8-án Berghoffer Mihály (1769–1835) káptalani helynökhöz írt leveléből tudjuk, hogy az 1823/24. tanévben Felsőbüki Nagy Pál (1777–1857) jótékony bőkezűségéből szerezték be a tankönyveket.³⁷ Ugyanakkor az 1847/48. tanévi jelentés szerint a szülők nehéz anyagi helyzete miatt a gyerekek kénytelenek voltak nélkülözni a szükséges "tanuló könyveket".³⁸

 

4. A TANÍTÓK

A korszakban kialakult gyakorlat szerint Bükön is az iskolamesterek (scholae magister, scholae rector, ludirector, ludimagister) töltötték be a település jegyzői (notarius) hivatalát, másrészt egyházi-templomi szolgálatot láttak el, hisz ők voltak a kántorok (innen az elnevezés: kántortanító), az orgonisták és a harangozók. Ahol az egyházközség nem alkalmazott templomszolgát, egyházatyát, sekrestyést (ezek hiánya a XIX. századra már nem volt jellemző), ott a mesternek kellett gondoskodnia a templom és az egyházi szerek tisztán tartásáról, az ostyasütésről, ünnepnapokon a plébános beöltöztetéséről, a templomi lámpások és gyertyák meggyújtásáról. A mesterek feladata volt a reggeli, déli és esti harangozás, ők harangozták ki temetéskor az elhunytakat és harangoztak a vihar ellen, mert a kor embere azt tartotta, hogy a harangok megtörik a vihart és a villámok erejét. Segítettek kiszolgáltatni a szentségeket a plébánosnak, közreműködtek a kereszteléseken, esküvőkön, egyházkelőkön³⁹ és temetéseken, litániákat énekeltek. Megírták a házassági hirdetőcédulákat. Az ő feladatuk volt a virrasztás és a temetéseken a gyászénekek, halottkísérő énekek eléneklése is. A plébánost több helyen elkísérték a betegekhez és a haldoklókhoz. Jegyzői hivataluknál fogva magánokiratokat (szerződések, végrendeletek, hagyatéki leltárak, osztálylevelek stb.) szerkesztettek, számadásokat készítettek, és ellátták a politikai község (communitas) egyéb hivatalos írásbeli teendőit.⁴⁰

A XVIII. század első felében alapvető feladatukat a templomi-egyházi szolgálat jelentette, ezért kapták törzsjavadalmukat.⁴¹ A II. Ratio igyekezett a tanítót egyéb kötelességei alól tehermentesíteni, ezért előírta, hogy "semmiféle más szolgálattal nem terhelhető meg, sem a templomban, hacsak nem ő az orgonista, sem a plébános részére".⁴² Javasolták a jegyzői hivatal elválasztását a tanítóságtól, kivéve, ahol a tanító mellett segédtanítót alkalmaztak, de külön jegyzőt nem tudtak tartani.⁴³ A Rendelet előírta, hogy a tanító a kántorság mellett más iskolán kívüli feladatot (például jegyzőséget) nem vállalhatott.⁴⁴

Bükön a XIX. század elején az egyházközség fogadta fel ugyan a tanítót, de a választásra befolyással bírt a plébános.⁴⁵ 1830 körül az volt a gyakorlat, hogy az egyházközség és a plébános közösen választotta a tanítót, aki a plébános befolyása és megerősítése mellett fogadhatta fel segédjét.⁴⁶ A Rendelet szerint a tanítót a helység, vagy a kegyúr, illetve pártfogó által jelölt három személy közül a kerületi tanfelügyelő (esperes) javaslatára a királyi főigazgató nevezte ki. A segédtanító (praeceptor) alkalmazása – a község, a kegyúr és a plébános egyetértésében – a kerületi felügyelő hatáskörébe tartozott.⁴⁷ (Már a II. Ratio is kimondta, hogy amennyiben a tanító egyedül nem tudta ellátni hivatalát, segédtanítót kellett alkalmazni.⁴⁸) Segédtanítónak azt lehetett kinevezni, aki elvégezte a tanítóképzőt, közülük tanító csak az lehetett, aki betöltötte 20. életévét, és legalább egyéves segédtanítói gyakorlattal rendelkezett.⁴⁹ A tanítónak száznál több gyerek esetén segédtanítót kellett fogadnia.⁵⁰

A rendelkezésre álló források⁵¹ alapján, a kutatás jelenlegi állása mellett a következő büki tanítókat ismerjük:

Pesty Ferenc	1697
Csorba Pál	1714–1717
Lasatics János	1737–1738
Solder Mihály	1748
Madarász József	1755
Major Pál	1758–1772
Osváld Imre	1773
Horváth János	1774–1775
Tóth Mihály	1780–1788
Bernáth Ferenc	1790–1792
Orbán Mihály	1793–1794
Péntek József	1795–1796
Berta László	1797–1799
Nyúl István	1799–1810
Ilö György	1810/11
Ilö János	1812/13
Ilö György	1813/14
Gróff László	1814/15–1822/23
Füzy János	1823/24–1824/25
B(e)ödy (Bödi) Ferenc	1825/26–1836/37
Kiss Ferenc	1837/38
Molnár József	1838/39–1842/43
Pinthér Antal	1843/44–1872

 

Segédtanítók:

 

Nagy István	1810/11
Füzy János	1821/22–1822/23
Babos György	1825/26–1826/27
Sa(a)ul József	1827/28
Szöllösi János	1828/29
Saul József	1830/31
Kiss Pál	1831/32–1832/33
Tóth Antal	1833/34
Molnár József	1834/35–1835/36

Az első katolikus egyházlátogatást 1697-ben a még túlnyomórészt evangélikus hitű településen tartották. A tanító ekkor a sárvári születésű, katolikus vallású Pesty Ferenc volt.⁵² 1714-ben a 38 éves Csorba Pál töltötte be a tanítói állást. Hitvallását nem tette le,⁵³ a katolikus szertartásokat és ceremóniákat illően ismerte. Az esti harangozást szorgalmasan végezte, de hajnalban hanyagul harangozott. 1748-ban a katolikus, magyar anyanyelvű, de németül és latinul egyaránt jól beszélő Solder Mihály tanított a faluban. Hitvallását nem tette le. Jeles magaviseletű, erkölcsös ember volt, az iskolába járó gyerekeket gondosan oktatta. Templomi és templomon kívüli feladatainak eleget tett.⁵⁴ 1766-ban már Major Pál volt a bükiek tanítója, aki négy gimnáziumi osztályt végzett el (absolutus syntaxista).⁵⁵ Major 1772. július 5-én halt meg, 14 évi büki tanítói szolgálat után.⁵⁶ A haláleset miatt a tanítói szék egy ideig üresen állt. 1773-ban a hatosztályos gimnáziumot végzett (absolutus rhetor) Osváld Imre személyében új tanítót alkalmaztak. Helyére 1774-ben az ugyancsak rhetor Horváth János került, akiről feljegyezték, hogy a diákokat meglehetősen jól tanítja. ⁵⁷ Az 1780-i egyházlátogatás idején Tóth Mihály volt a bükiek mestere. Tudjuk róla, hogy a harangozást pontosan végezte, kötelességeinek eleget tett. Rendezett életet élt, tisztes erkölcsű ember volt, jól tudott énekelni és orgonálni, a katolikus ceremóniákat pedig kellően ismerte. Elegendő tudással rendelkezett ahhoz, hogy a rábízott gyerekeket hittanra, írásra, olvasásra és számolásra a megfelelő módon tanítsa.⁵⁸ A XVIII. század végén és a XIX. század legelején Bükön működő tanítóknak csak a nevét ismerjük az anyakönyvi bejegyzésekből.

Az 1810-es évektől kezdődően fennmaradt tanévi jelentésekben a tanítók jelleméről és szakmai felkészültségéről a plébános-igazgatók pozitív véleménnyel voltak. Az 1790 körül született Ilö György (1810/11, 1813/14) a magyar mellett németül és latinul tudott, 1807 körül kezdte meg tanítói pályáját.⁵⁹ Utóda, Gróff László (1814/15–1822/23) csak magyarul beszélt. Őt két tanévig (1823/24–1824/25) egykori segédtanítója, Füzy János váltotta. Füzy idegen nyelvi jártasságához nem férhet kétség, anyanyelvén kívül tudott németül, latinul, szlávul (?), ruténül és románul. Utána a bükiek B(e)ödy (Bödi) Ferencet fogadták fel tanítónak, aki egy évtizeden át (1825/26–1836/37) határozta meg a helyi népoktatás irányvonalát. 1800 körül született Csepregen és 1821 körül kezdett tanítani. Egyúttal Középbük jegyzői hivatalát is betöltötte. Tanítósága idején hat különböző segédtanítót alkalmazott.⁶⁰ Erkölcsösségéről a hívek jó véleménnyel voltak.⁶¹ Beödyt egy tanévig (1837/38) Kiss Ferenc követte, aki 1833/34–1834/35-ben még Kövesden volt prae ceptor. Miután Újkérre került tanítónak (1839/40–1847/48), megüresedett helyére az a Molnár József került (1838/39–1842/43), aki Beödy idején Bükön segédtanítóskodott (1834/35–1835/36). Magyarul és középszerűen németül tudott. Bükről 1843/44-ben Ságra került. A korszak utolsó tanítója Pinthér Antal volt (1843/44–1872), akiről feljegyezték, hogy erkölcsös, becsületes ember, aki ügyesen tanít, magyarul és németül egyaránt beszél. 1872-ben még biztosan Bükön tanított.

 

5. A JAVADALMAZÁSI RENDSZER

A korban az iskolamesterek megélhetésének forrását alapvetően a földbirtok, a párbér (ágybér), a stóladíj, a tanítás díja és a jegyzői díj jelentette. Hivatalból jogosultak voltak maguk és családjuk részére szolgálati lakásra.⁶² Egyházi szolgálatukért a templompénztárból is kaptak fizetést. Bükön a tanítói javadalomhoz a vizsgált másfél évszázadban nem tartozott termőföld. Ez a körülmény igencsak szűk keretek közé szorította a tanító és családja megélhetését. Az 1810-es évek jelentései arról számoltak be, hogy a három Bük katolikus közössége csak szerény megélhetést tud biztosítani tanítója számára.

A katolikus házasságot kötött párokat párbér (titulo lecticalis) fizetésére kötelezték, mely a házasságkötés idejétől járt.⁶³ A párbért házanként/háztartásonként szolgáltatták. A párbér jogcímén járó készpénzbeli juttatást lélekpénznek vagy házpénznek nevezték, de párbérként gabonaszolgáltatást (búza, rozs) is előírtak. Az egyházi szertartásokkal kapcsolatos kántori és írásbeli tevékenységéért járó pénzösszeg volt a stóladíj.⁶⁴ A tanításért a mesternek készpénzben járó díjat (titulo institutionis) kántorpénznek nevezték. A tandíjat eleinte a szülők fizették, majd a Rendelet előírta, hogy a tanítók díját az illető politikai községeknek kell állniuk.⁶⁵ Az iskola fűtéséről (természetben vagy készpénzben) a közösségnek, vagy a tanulók szüleinek kellett gondoskodniuk. Az iskolamesterek a szerződések alapján meghatározott mennyiségű tűzifára (vagy fapénzre) voltak jogosultak. Mint harangozónak a harangozásért általában házanként 1-1 (ún. harangozó) kenyeret adtak.

Az 1697. évi canonica visitatio szerint a büki tanító párbér fejében minden háztól 1/4 mérő (köböl) gabonát, 1 kenyeret és 12 dénárt kapott. Megillette 3 szekér tűzifa is. Stóla jogcímén (titulo stolae) virrasztásért (virrasztó énekért) 15 garas járt neki, halottkísérő énekért 12 dénárt fizettek. Negyedévente tandíjként 5 garas járt neki.⁶⁶ 1714-ben a párbér-szolgáltatás tekintetében nem történt változás, ugyanakkor a tűzifa-szolgáltatásról nem tettek említést. A mester ekkor tandíj fejében évi 1 forint 25 dénárt kapott. Virrasztásért 75, temetési kíséretért pedig 12 dénár illette meg.⁶⁷

Az 1733. évi egyházlátogatás során éves jövedelme (43 forint 74 krajcár) az alábbi tételekből tevődött össze: házanként évente összesen 18 forintot és 143 kenyeret fizettek neki, őszi gabonából évente 35 grazi mérővel kapott, stólajövedelemként 7 krajcár illette meg temetésenként. Megjegyezték, hogy a tanító létfenntartása akkor lenne kielégítően biztosított, ha évente legalább 9 mérő gabonát tudna elvetni, ezen felül pedig évente mintegy 3 szekér szénája lenne.⁶⁸ 1735-ben évente házi adományként 28 köböl gabonát, harangozásért 156 kenyeret kapott, a tanításért, temetésért és egyéb szolgálataiért évi 33 forintja származott. Így éves jövedelme 57 forint körül mozgott.⁶⁹

1748-ban párbérként (házanként 1/4 mérő gabona és 12 dénár, zsellérektől csak 12 dénár) évente 40 mérő gabonát és 18 forintot kért. Továbbra is a napi harangozásért házanként 1-1 kenyeret szolgáltattak neki. A korábbi szabályozáshoz képest új szolgáltatásként jelent meg az egyházközség részéről évente szállítandó 6 szekér tűzifa. Részletesen rendelkeztek a halottkísérő énekért és a virrasztás fajtáiért járó díjazásról is.⁷⁰

A XVIII. században alkalmazott javadalmazási rendszer legrészletesebb kifejtését az 1766-i canonica visitatio-ban találjuk meg.⁷¹ A tanító éves jövedelme az alábbi tételekből tevődött össze:

1.		Termőföld haszna. Mivel a tanító javadalomként sem rétet, sem szántóföldet nem élvezett, sem gabonája, sem takarmánya nem termett. A három Büktől összesen 6 szekér tűzifát kapott. Egy fuvart 40 dénárral számolva: 2 forint 40 dénár.
2.		Stólajövedelem. Keresztelés és egyházkelő alkalmával nem járt neki semmi. A hirdetőcédulák írásáért (5 dénár/db) összesen 40 dénár, temetésért (11 1/2 dénár/alkalom) 4 forint 20 dénár, végül virrasztásért és halotti énekért (88 1/2 dénár/alkalom) 2 forint 15 1/2 dénár. Húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor és búcsúkor a perselybevételből 15-15 dénárt (azaz összesen 60 dénárt) fizettek neki. Önkéntes adományként (coleda) évente kb. 1 forint gyűlt össze.
3.		A hívektől származó jövedelmek. Minden egyes háztól (tekintet nélkül lakójának társadalmi helyzetére) 11 1/2 dénárt kapott, így a 134 háztól évi 15 forint 63 1/2 dénár folyt be. Ugyancsak házanként 1/4 mérő búzára volt jogosult, összesen 33 1/2 mérőre, melynek értéke 33 forint 50 dénár volt. Szintén mind a 134 háztól 1 db kenyér járt neki (13 forint 40 dénár). A 8 házatlan zsellér korábban fejenként 12 dénárt fizetett, de ez a kötelezettségük azóta megszűnt. Egy gyerek után negyed évente 30 dénár tandíjat kellett fizetni, ami éves szinten összesen 18 forint bevételt jelentett a mesternek.

A mester éves jövedelmét az 1771–1775 közötti időszakra72 az alábbi táblázat foglalja össze:

 

év	készpénz		búza	rozs	kenyér	fa
	forint	dénár	köböl	köböl	darab	szekér
1770–1773	46	16 1/2	36	0	130	6
1774–1775	30	51 1/2	10	10	64	6

 

A táblázatból kitűnik, hogy az 1770 és 1773 közötti időszakhoz képest 1774–1775-ben a tanítónak mind a készpénzbeli, mind a természetbeni (gabona, kenyér) bevétele számottevően csökkent. Okát nem ismerjük, bizonyára összefüggésben áll a tanítóváltással, hiszen 1774-től Horváth János személyében új mester érkezett a faluba. Az 1780. évi canonica visitatio-ban a korábbi szabályozáshoz képest annyi változást találunk, hogy a tanítónak szénát a temetőkaszálás jogának átengedésével biztosítottak. Gabonajárandóságát egyik évben búzában, a másikban rozsban kapta meg. Rendelkezésére állt egy kis zöldségeskert is az udvarból kiszakítva. Éves jövedelme ekkor 115 forint volt.⁷³

A XIX. század elejéről az első tanítói jövedelem-összeírást 1804-ből ismerjük, Nyúl István tanítósága idejéből. A mester 111 forint 12 krajcáros éves jövedelme az alábbi tételekből származott:

1.		A templomkert (1/7 hold) kaszálásával nyert széna értéke: 2 forint.
2.		A 98 háztól járó búza és rozs (34 forint 7 1/2 krajcár), valamint a 98 db kenyér (9 forint 48 krajcár).
3.		Esketésért 6 krajcárt (összesen 36 krajcár), temetésért 18 krajcárt (összesen 4 forint 30 krajcár) kért.
4.		Egy gyerek után negyedévente 18 krajcárt (összesen 18 forint) kellett fizetni. A diákok emellett kötelesek voltak az iskola fűtésére tűzifát vinni magukkal (11 forint 45 krajcár).
5.		A helyi evangélikusok miatt – Alsóbükön saját iskolájuk és tanítójuk lévén74 – kiesett jövedelemének pótlására évente 23 forint 35 krajcárt fizettek ki a templompénztárból.
6.		A templom kasszájából karácsonykor, húsvétkor, úrnapkor és búcsúkor (Szent Kelemen pápa és vértanú napján) 36 krajcárt fizettek számára. Temetési harangozásért 9 krajcár járt neki (összesen 2 forint 15 krajcár).
7.		Az egyházközségtől kapott 6 szekér tűzifa (4 forint 30 krajcár).75

Az egyházlátogatók 1812-ben megállapították, hogy a tanítónak annyira szűkös az egzisztenciája, hogy alig tudja eltartani a családját. Házanként továbbra is megkapta a 1/4 mérő búzát vagy rozst (összesen 22 mérő) és az egy kenyeret. A templompénztárból évi 23 forint 35 krajcárt fizettek ki neki. Ebben az időben 3 öl tűzifára volt jogosult.⁷⁶ 1829-ben a házaktól összesen 15 mérő búzát és 25 mérő rozst, segélyként a templompénztárból továbbra is 23 forint 35 krajcárt, az egyházközségtől pedig 3 öl fát kapott. Stólajövedelmei is szűkösnek bizonyultak.⁷⁷

A Rendelet előírta, hogy az "alsó tanodai tanítók fizetése a község népességéhez, erejéhez, a jótévők, pártfogók, kegy- s földes úrak adakozásához, vagy magányos alapítványokhoz, s egyéb körülményekhez képest különbféle, s ünnepélyes, és Fölsőbb helyen helybenhagyandó szerződés által biztosítandó".⁷⁸ A Középbükön 1846. július 24-én megkötött szerződésben⁷⁹ a tanító megélhetésének biztosítását a katolikus nemes közbirtokosság vállalta magára. Az okiratot alább teljes terjedelmében közöljük.⁸⁰

"Örökös szerződés

Mi alol irottak tudtokra adjuk mindenkinek, a kiket a dolog illet, hogy Felséges Urunk s Apostoli Királyunk 5^ik Ferdinándnak a magyar nép nevelése körüli atyai szándokát megértvén, annak részünkről és jobbágyi hódolattal s kellöleg megfelelni akarván n[emes] Sopron vármegyei Közép Büki helységbe, a hely szinére kimentünk s ott a jelen volt köz birtokosoknak egyetértésével a helybeli elemi tanoda taníttójának számára illy örökös, a javittást ki nem zárható événkinti fizetési szerzödésre léptünk s annak jövedelmét következőképp állapítottuk meg, jelesül:

Folyó szám		kész pénzben számitva	ezüstben
		ft.	x.
1.	Valamint eddig, ugy jövendőben is köteleztetik a közönség kiszolgáltatni 10 mérő buzát, mellynek ára 1 f[orin]t 30 x[=krajcár]ral pengőben számitva tészen	15	–
2.	Huszon öt mérő rozsot, melly 1 ft pengővel számítatván	25	–
3.	Harangozásért	10	–
4.	Kész pénz fizetés fejében vagyon jövedelme	9	24
5.	Egyházi fizetésekböl (stolare) körül belül kap	4	–
6.	3 öll tüzi fáért	9	–
7.	Szénából eredő jövedelme	3	–
8.	Oskola fütésre 2 öll fáért	6	–
9.	Gyermekek tanításáért az eddig szokásban volt egyes fizetések megszüntetvén fog kapni jövendőben	40	–
	összvössen	121 ft.	24 x.

Melly általunk létesített örök szerzödésröl adjuk négy egyenlő példányban ezen nevünk aláirásával s szokott petsétünkkel meg erősitett szerződö levelünket. Kelt Közép Bükön julius 24^kén [1]846.

 

N[eme]s Balog István mp. Felsö Büki közönség hadnagya

N[eme]s Hetyésy István mp. Közép Büki hadnagy

N[eme]s Talaber Mihály Alsó Büki hadnagy

 

N[eme]s Talabér Ferentz mind egy ház atya

Kempf Nep[omuki] János mp.                                                                                                                                                                     Tatay János mk.

büki plébánus                                                                                                                                                                             lövői plébánus s ker[ületi] alesperes

 

Jelenlétünkben L. S. Fejér Ferencz mp. N[emes] Sopron megye szolgabirája

                            L. S. Szarka Lajos mp. azon megye esküttye"

 

A szerződésben előírt szolgáltatások tekintetében a korábban kialakult gyakorlatot vették alapul. A párbér jogcímén járó gabona esetében csak az éves szinten teljesítendő mennyiséget határozták meg. Feltételezhetően – a korábbi megoldás szerint – házanként (mindenféle különbségtétel nélkül) kellett a meghatározott mennyiségű búzát és a két és félszer annyi rozst beszolgáltatni. Kitűnik, hogy ekkor már a harangozásért nem kenyeret kapott, hanem készpénzt fizettek neki. A szerződés megszüntette a gyerekek tűzifa-hordását, ezentúl a tanítónak az iskola fűtéséhez szükséges két öl tűzifáért az egyházközség (a három falu katolikus közössége) készpénzt fizetett. Ugyancsak eltörölték a szülők által fizetett kántorpénzt, a jövőben az egyházközség vállalt kötelezettséget a tandíj fizetésére. Az intézkedést a Rendelet írta elő, miszerint a jövőben a tanítók díját az illető községeknek kell állniuk.⁸¹ A kontraktus a tanító éves jövedelmét 121 forint 24 krajcárban állapította meg.

   

JEGYZETEK

1	Az 1777-i Ratio teljes szövege: Ratio Educationis. Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása. Fordította, jegyzetekkel és mutatókkal ellátta: MÉSZÁROS István. Budapest, 1981. A továbbiakban – a Ratio I. elnevezés feltüntetésével – a jogszabály paragrafusaira hivatkozunk.
2	Az 1806-i Ratio teljes szövege: MÉSZÁROS 1981. 217–382. A továbbiakban – a Ratio II. elnevezés feltüntetésével – a jogszabály paragrafusaira hivatkozunk.
3	Magyarország elemi tanodáinak szabályai. A Helytartótanács 25.224. sz., nyomtatásban megjelent rendelete. A továbbiakban: Rendelet.
4	MÉSZÁROS 1981. 8.
5	KELEMEN István: A csepregi esperesi kerület tanügyi viszonyai az 1840-es években. In: In labore fructus. Jubileumi tanulmányok Győregyházmegye történetéből. Szerk.: Nemes Gábor – Vajk Ádám. Győr, 2011. 259–298.
6	MÉSZÁROS István: A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon. Budapest, 2000. 95–97.
7	Ratio I. 86. §, Ratio II. 8. §.
8	Ratio II. 183. §.
9	Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNLOL), P 623 Széchenyi család iratai. II. kötet. 1. szám. Dominium Sárvári Felső vidék in concreto. 110 E Acta urbarialia et oeconomica concernentia. Folio 496.
10	Rendelet 2. §.
11	Kanonische Vistitationen der Diozöse Raab aus dem 17. Jahrhundert. IV. Teil. Bearbeitet von Josef Buzás. Eisenstadt, 1969. 440.
12	Győri Egyházmegyei Levéltár (GyEL), a győri püspökség levéltára (PL), Canonicae Visitationes (Can. Vis.) vol. 26. (Locsmándi alsó kerület, 1733.) 5.
13	GyEL PL Can. Vis. vol. 40. (Locsmándi alsó kerület, 1735.) 17.
14	GyEL PL Can. Vis. vol. 43. (Locsmándi alsó kerület, 1748.) 13.
15	GyEL PL Can. Vis. vol. 77. (Locsmándi alsó kerület, 1766.) 20.
16	GyEL PL Can. Vis. vol. 50. (Locsmándi alsó kerület, 1780.) 50, 55.
17	GyEL PL Can. Vis. vol. 53. (Csepregi esperesi kerület, 1812.) 27.
18	GyEL PL Can. Vis. vol. 65. (Csepregi esperesi kerület, 1829.) 35.
19	GyEL PL Acta Parochialia (Parochialia), Bük.
20	Évi jelentés a sopronmegyei iskolatanács 1873-ik évi működéséről s a tankerületbeli népoktatásügy állapotáról. Sopron, 1874. 10.
21	Ratio I. 89. §.
22	Ratio II. 10. §.
23	Ratio II. 11. §.
24	Rendelet 76–78. §§.
25	Rendelet 36. §.
26	GyEL PL Iskolai Levéltár, I. sorozat (Régi iskolai anyag). 8. tétel. Iskolai jelentések. XLI. doboz, Bük 1845/46, 1848/49. GyEL PL Iskolai Levéltár, I. sorozat, 26. tétel. Rendezéskor fellelt iratok II. – Tanítói, tanulói és egyéb iskolai összeírások, jelentések. Rendezéskor fellelt iratok. CXI. doboz, Csepreg.
27	GyEL PL Iskolai Levéltár Jelentés, Bük 1844/45.
28	GyEL PL Iskolai Levéltár Jelentés, Bük 1846/47.
29	GyEL PL Iskolai Levéltár, I. sorozat, 17. tétel. Tanítói jövedelmek összeírása, tanítók összeírása, valamint egyéb, tanítói állásokkal kapcsolatos vegyes iratok (Informationes), LXXIII. doboz.
30	Összeállítva a Jelentések alapján. Na. = nincs adat. A "nemtelen" elnevezés a jobbágyokra vonatkozik. Az 1815/16. tanévben az iskolába járók származás szerinti kimutatása következetlen adatokat tartalmaz. 1817/18-ban az iskolába járók száma ellentmondásos (30 vagy 32 fő). 1823/24-ben, 1824/25-ben és 1837/38-ban a származásnál és az iskolalátogatás mikéntjénél feltüntetett adatok a tankötelesek számára vonatkoznak.
31	Ratio I. 87. §.
32	Ratio I. 88. §. Latinra és németre csak egyeseket kellett megtanítani.
33	Ratio II. 7. §.
34	Rendelet 21. §.
35	Rendelet 22. §.
36	Rendelet 38. §.
37	GyEL PL Parochialia, Bük.
38	GyEL PL Iskolai Levéltár Jelentés, Bük 1847/48.
39	Introductio. A szülő nőnek és az esküvő után az új asszonynak a templomba való bevezetése.
40	CSÓKA Lajos: Sopron vármegye katholikus egyházi és tanügyi viszonyai III. Károly és Mária Terézia korában. Pannonhalma, 1929. 86.
41	MÉSZÁROS 2000. 124.
42	II. Ratio 8. §.
43	II. Ratio 184. § f).
44	Rendelet 64. §.
45	GyEL PL Can. Vis. vol. 53. 27.
46	GyEL PL Can. Vis. vol. 65. 35.
47	Rendelet 61. §.
48	II. Ratio 8. §.
49	Rendelet 85. §.
50	Rendelet 52. §.
51	GyEL PL Iskolai Levéltár Jelentés, Bük. GyEL Plébániai és espereskerületi levéltárak (Plébániai lt.) Büki anyakönyvek.
52	Kanonische Visitationen der Diozöse Raab aus dem 17. Jahrhundert. IV. Teil. Bearbeitet von Josef Buzás. Eisenstadt, 1969. 440.
53	A hivatalbalépéskor az előírás szerint hitvallást (professio fidei) kellett tenni.
54	GyEL PL Can. Vis. 43. 13.
55	GyEL PL Can. Vis. 77. 21.
56	GyEL Plébániai lt. Büki keresztelési, esketési és halotti anyakönyv 1700–1814.
57	GyEL PL Iskolai Levéltár, Informationes, LXXIII. doboz.
58	GyEL PL Can. Vis. 50. 50, 55.
59	Nem kizárt, hogy azonos az 1812/13-ban említett Ilö Jánossal.
60	Ezek egyike volt 1831/32–1832/33 között Kiss Pál, aki 1811-ben Ivánban született. Völcsejen (1828/29–1829/30) és Fertőszentmiklóson (1833/34) is segédtanítóskodott, mielőtt a nemeskéri tanítói állást (1847/48–1849/50) elnyerte.
61	GyEL PL Can. Vis. vol. 65. 35.
62	MÉSZÁROS 2000. 125.
63	VANYÓ Aladár Tihamér: A katholikus restauráció Nyugat-Magyarországon. Pannonhalma, 1928. 70.
64	MÉSZÁROS István: Az iskolaügy története Magyarországon 996–1777 között. Budapest, 1981. 279.
65	Rendelet 73. §.
66	Kanonische Vistitationen der Diozöse Raab aus dem 17. Jahrhundert. IV. Teil. Bearbeitet von Josef Buzás. Eisenstadt, 1969. 441.
67	GyEL PL Can. Vis. vol. 23. 22.
68	GyEL PL Can. Vis. vol. 26. 5.
69	GyEL PL Can. Vis. vol. 40. 22.
70	GyEL PL Can. Vis. vol. 43. 13–14.
71	GyEL PL Can. Vis. vol. 77. 21.
72	GyEL PL Iskolai Levéltár, Informationes, LXXIII. doboz.
73	GyEL PL Can. Vis. vol. 50. 50.
74	ZONGOR Endre: A büki ágost. hitv. ev. gyülekezet története. Sopron, 1885. 9–10.
75	GyEL PL Iskolai Levéltár, I. sorozat, 26. tétel. Rendezéskor fellelt iratok II. – Tanítói, tanulói és egyéb iskolai összeírások, jelentések. Rendezéskor fellelt iratok. CXI. doboz, Bük.
76	GyEL PL Can. Vis. vol. 53. 26–27.
77	GyEL PL Can. Vis. vol. 65. 35.
78	Rendelet 64. §.
79	Valójában inkább egyoldalú kötelezettségvállalások a közösségek részéről.
80	GyEL PL Iskolai Levéltár, I. sorozat, 13. tétel. Szerződések. LXIX. doboz, Közép-Bük.
81	Rendelet 73. §.