HEGEDŰS ELEMÉR: BÜKI SZÁRMAZÁSÚ HUSZÁROK A NAGY HÁBORÚ ELSŐ FÉLÉVÉBEN

Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia császára és királya 1914. július 25-én elrendelte a hadsereg részleges mozgósítását¹ a szerb állam ellen. A részleges mozgósítási parancs vonatkozott a cs. és kir. 9. "Nádasdy" huszárezredre is, mely 1912-től ideiglenesen Mitrovica, Csalma, Ruma településeken állomásozott, határvédelmi szolgálatot és hadosztály-lovassági tevékenységet látott el. Az ezredtartalék, a pótszázad, a raktárak, a kancellária, a bevonulókat fogadó hadkiegészítő Sopronban maradt, a Ferenc Ferdinánd főhercegről elnevezett lovassági laktanyában.

A császári és királyi huszárezredet 1688-ban alapította² gróf Czobor Ádám tábornok. Az ezred legénységét a Felvidéken toborozták. Az ezred első parancsnoka gróf Pálffy János ezredes lett. A Habsburg Birodalom hadseregének hadrendjébe kerülve részt vettek szinte minden hadjáratban, ütközetben. Harcoltak a törökök ellen Zentánál, a spanyol örökösödési háborúban az itáliai harctereken. Részvevői voltak 1757-ben a kolini ütközetnek, az akkori ezredtulajdonosuk, gróf Nádasdy Ferenc lovassági tábornok hadtestében. A Napóleon elleni háborúban az itáliai fronton küzdöttek, és Franciaországba is eljutottak. Részt vettek 1864-ben a dán hadjáratban, majd 1866-ban a poroszok ellen a königgrätzi ütközetben, ahol ezredparancsnokuk, gróf Pejacsevich Miklós ezredes súlyosan megsebesült.

Sopronba 1884-ben érkeztek,³ elfoglalták az új lovassági laktanyát. Ez időtől a pozsonyi V. Hadtest területéről vonultak be az újonc huszárok. Elsősorban Sopron, Vas, Moson, Komárom megyékből, valamint a felvidéki Bars és Hont vármegyékből. Szinte minden alkalommal érkeztek bevonulók Bük községből is.

A huszárezredet a részleges mozgósítás előtt már harckészültségbe helyezték. A századokat összevonták Mitrovicába, esküt tettek a császárra és királyra. Határvédelmi feladatokat kaptak, várták a parancsot a Galíciába történő áthelyezésre.

A részleges mozgósításról szóló utasítás 1914. július 26-én érkezett meg Bükre. Az elöljáróság a hirdetményt kihelyezte az épület falára, a kisbíró még aznap kidobolta a faluban. A bevonulási utasítás azokra a tartalékosokra és póttartalékosokra vonatkozott, akik a cs. és kir. 9. huszárezredben teljesítettek szolgálatot és az elmúlt néhány évben szereltek le. Ez a katonai szolgálat előnnyel járt a magyar férfiak részére. Bevonult sok derék, jóravaló, de esetlen, nehezen mozgó, néha műveletlen fiatal is. Két-három év elteltével hazament falujába egyenes tartással, a katonai képzés mellett tanult is, fellépése biztosabb lett. Alsóbükön Gyurácz Ferenc, Középbükön Németh Pál, Felsőbükön Kisfaludi János tartalékos huszárok újra elővették a katonaládát, összecsomagoltak, elbúcsúztak a rokonoktól, ismerősöktől. Mindhárman az előző évek során szereltek le, jól képzett huszárok voltak, szolgálatuk ideje alatt rendfokozatot nem kaptak. Családjuk kíséretében ültek vonatra, Sopronba utaztak, hogy a császár és király parancsára újra egyenruhát vegyenek fel, bízva abban, hogy hamarosan visszatérnek falujukba.

A lovassági laktanyában már várták a bevonulókat, felvették a zsinóros sötétkék atillát, a piros nadrágot, a sarkantyús csizmát. Megkapták a felszerelést, a kardot, a karabélyt. Átvették a lovakat, a nyerget, a lószerszámokat. Felnyergelték lovaikat, ismerkedtek velük. Polgári ruháikat leadták a raktárban. A nyeregtáskába került át a hazulról hozott szükséges ruhadarab. A bevonulás utáni harmadik napon a lőszert is felvételezték, indultak az állomásra, ahol vonatra szálltak Roller Oszkár huszárfőhadnagy⁴ vezetésével. Mitrovicára utaztak az ezredhez, ide augusztus 3-án érkeztek meg. A kiegészítésként érkező huszárok esküt tettek, majd beosztották őket a századok kötelékébe. Mindhárom büki származású huszár a II. osztály 4. századának 1. szakaszába került. Századparancsnokuk Del Fabró Alfréd huszárkapitány, a szakasz parancsnoka a soproni születésű simonyi Hajas Dezső huszárfőhadnagy (1882–1914) volt.

Hajas Dezső főhadnagy a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémián 1903. augusztus 18-án végzett, hadnagyi rendfokozatban avatták. Az Akadémiáról Sopronba, a cs. és kir. 9. huszárezredhez nevezték ki, ahol századtiszti szolgálatot látott el. Tanított az altiszti tanfolyamon, az önkéntes iskolán. Főhadnagyi rendfokozatba 1909-ben lépett elő, ezredsegédtiszti beosztást látott el. Elvégezte Királyhidán a lövő iskolát, a géppuskás parancsnoki tanfolyamot. A pozsonyi hadtest-tiszti iskoláról 1914 májusában vonult be az ezredhez. Tapasztalt huszártisztnek számított.

Az ezred négy százada Mitrovicán gyülekezett, a szerb állam elleni háborúban szerepet vállaltak, járőröztek. A Száva folyó partján egy alkalommal át is keltek, de ütközetbe nem kerültek. Vasúti szállítással 1914. augusztus 18-án indultak Galíciába, Mitrovica – Zágráb – Pragerhof – Graz – Bécs – Krakkó – Tarnów útvonalon. Oleszyce kisvárosban rakodtak ki, innen Krupiec községbe lovagoltak.⁵ Az ezred felderítő feladatot kapott. A Brody és Tormaszow közti erdő területén az orosz arcvonal, az orosz csapatok elhelyezkedését kellett megállapítani. Az ezredből a II/4. század járőrét simonyi Hajas Dezső huszárfőhadnagy vezette. Tíz huszárral indult a feladat teljesítésére. A járőrszakaszba beosztották Gyurácz Ferenc huszárt is. A járőrszakasz a feladat végrehajtásáról két jelentést is küldött, a szintén járőröző kozák alakulatokkal tűzharcot is vívott. A felderítésről visszaindulva újra kozák lovasokba ütköztek. Beszorultak az erdő vízmosásos, mocsaras területére. A fáradt lovakkal a terep nehézségeit nem tudták leküzdeni. Az erdőben, Replin nevű tanyaközpont közelében lőtt és szúrt sebekkel elesett a járőr parancsnoka, simonyi Hajas Dezső huszárfőhadnagy. Elesett az Alsóbükről érkezett 23 éves Gyurácz Ferenc huszár,⁶ id. Gyurácz Ferenc és Szabó Ida fia is. A járőrszakasz sorsáról a sebesülten viszszatért Zalka Miklós és Simon István huszárok számoltak be. Hajas Dezső huszárfőhadnagyot, Gyurácz Ferenc huszárt, valamint a velük együtt elesett Takács Géza huszárt a tanya lakói temették el. Sírjuk ma már nagy valószínűséggel nem található meg.

A II/4. századot Del Fabró Alfréd kapitánytól gróf Thun Hohenstein Lénárt huszárkapitány⁷ vette át augusztus végén, a Replin – pasadowi ütközet során. A kapitány is tapasztalt huszártiszt volt, a váratlan orosz támadás során gyorsan gyülekeztette huszárjait, és kivezette a századot a veszélyes helyzetből. Ezt követően járőrtevékenységet végeztek. Voltak napok, amikor 20–22 órát is nyeregben töltöttek. Több alkalommal kellett lóról szállni és tűzharcot folytatni a támadó orosz alakulatokkal.

A századokat átszervezték, három szakaszt létesítettek. A Bükről bevonult másik két huszár szakaszparancsnokának tormási Bauer Ottó huszárhadnagyot nevezték ki. Bauer Ottó huszárhadnagy Csepregen született, 1881-ben. Sopronban, a Bencés Gimnáziumban érettségizett. A cs. és kir. 9. huszárezrednél töltötte le az egyéves önkéntes idejét, tartalékos tiszti vizsgát tett. Kérte a tényleges állományba felvételét. Hadnagyi rendfokozatba 1913. augusztus 20-án nevezték ki. Dandártiszti iskolát végzett 1913. október 1–1914. márc. 31. között, majd Mitrovicára vonult be ezredéhez, és a II/4. századhoz osztották be.

A század szeptember végén kapott első alkalommal pihenőt, Zawada-Uszewska helységben, fegyver-, ruhatisztítás, lovak ápolása, vasalása volt ekkor a fő tevékenység. A pár napos pihenő alatt új erőre kaptak a huszárok, a lovak. Október 5-étől részt vettek az általános előrenyomulásban, majd megkísérelték a San folyón való átkelést. Az erős ellenállás miatt azonban visszafordultak. Szeptember 27-én a II/4. század hírszerző különítményként az ellenség közelébe vonult, majd a katonák lóról leszállva, gyalogosként akadályozták az orosz csapatok átkelését a San folyónál.

Október 21. után újra hírszerző különítményként tevékenykedtek, a Dunajec folyó megfigyelése volt a fő cél.

Pihenő november 27-től, Dolna Wiese helységben volt, két napig. Itt patkolták újra a lovakat, lecserélve a nyári patkókat.

A december 1-jétől megkezdődött lapanowi – limanowai hadjárat során az ezred Krakkótól a Kárpátokhoz indult Nowi Targba, innen Ó-Sandec felé meneteltek. A kemény orosz ellenállás és támadás miatt folyamatosan hátráltak Limanowa térségébe, a jablonieci hegyre, ahol azonban az állások még nem voltak megfelelően kiépítve.

Az ezred parancsnoki tisztét Muhr Ottmár ezredes⁸ vette át 1914. dec. 8-án. Muhr Ottmárt hadnagyi rendfokozatban helyezték át a cs. és kir. 9. "Nádasdy" huszárezred állományába. Végigjárta a ranglétrát. Volt szakasz-, század-, utász osztagparancsnok és hoszszabb ideig ezredsegédtiszt. Osztályparancsnoki beosztása után Sopronban irányította a tartalék, a pótszázad tevékenységét. Felügyelte az önkéntes és az altiszti iskolát, a hadkiegészítést. Ezredesnek 1914. augusztus 1-jén lépett elő, december 1-jén nevezték ki ezredparancsnoknak. December 8-án vette át ezredét, és vezette a limanowai ütközetsorozat ideje alatt. Két napon keresztül, december 9- és 10-én tartották vissza az orosz támadást, az orosz alakulatok előretörését a huszárezredek és az oda beosztott közös gyalogosok, osztrák népfelkelők.

A cs. és kir. 9. huszárezred katonái december 10-én délután mentek a front mögé, rövid pihenőre. December 11-én hajnalban riadóztatták őket, indultak a jablonieci hegyre, leváltani az ott állásban lévőket, a cs. és kir. 10. és a magyar kir. 3. huszárezred századait. Az orosz alakulatok már kora hajnalban erős tüzérséggel kombinált támadást indítottak. A völgyben lévő, Limanowa község felől érkező Nádasdy huszárok már hallották a csatazajt, a lövéseket és a hangos kiáltásokat. Muhr ezredes utasítást adott a lóról való leszállásra, és a dombra való fölmenetre.⁹ A havas esőben, az erős szélben, a csúszós, sáros meredek domboldalra a sarkantyús csizmát viselő huszárok nagy nehézségekkel kapaszkodtak fel, kezükben csak a karabélyuk volt. A harci beosztás szerint az ezred bal szárnyán haladt a 4. század, kb. 3032 fővel. Balról a cs. és kir. 13. huszárezred egy százada, mellettük jobbról a géppuskások, közvetlen mögöttük az 5. század huszárjai. A magaslatra felérve látható volt az orosz katonák előretörése. A negyedik század a rohamozó orosz katonák elé került. Muhr ezredes azonnal "Minden puskából tűz!" vezényszót adott, és "Éljen a haza, a király!" felkiáltással ellenrohamot vezényelt. A roham kezdetén Muhr Ottmár ezredes halálos lövést kapott.¹⁰ A huszárok, mivel szuronyuk nem volt, puskatussal kezdtek el harcolni. A roham kezdetekor, lövéstől találva esett el Németh Pál 23 éves, Középbük községből érkezett huszár, id. Németh Pál és Béres Júlia fia, aki becsülettel küzdött haláláig. Tőle nem messze esett el Bauer Ottó hadnagy,¹¹ a szakasz parancsnoka is. Gróf Thun kapitány néhány huszárjával előbbre tört az orosz katonák között, így őt a hevenyészett állások előtt lőtték le. Ezen a területen esett el a felsőbüki huszár, Kisfaludi János, a 24 éves napszámos, id. Kisfaludi János és Kocsis Rozália legidősebb fia. Testén lőtt, szúrt és ütött sebeket találtak. Közelharc során kapta a halálos sebet, amikor a huszárok megszerzett orosz fegyverekkel, lapáttal, ásóval, doronggal, vagy puszta kézzel küzdöttek.

A küzdőtéren elesett huszárok helytállása eredményeként megállt az orosz előrenyomulás, megvédték a limanowai arcvonalat, amire parancsot kaptak. Az ezred negyedik századából elesett két tiszt, megsebesült herceg Odescalchi Béla zászlós.¹² A századból csak a lovakkal és a tartalék huszárokkal távolabbra küldött báró Fekete Aladár kapitány maradt életben. A legénységből elesett további hat fő, megsebesült tizenegy fő. A jablonieci hegyre felmentek közül szinte senki nem jött le valamilyen sebesülés nélkül. Eltört, használhatatlanná vált a karabélyok 80%-a, megsemmisült sok felszerelés.

Az elesett huszárokat, köztük a két Bükről bevonultat is az ütközet helyszínén, a jablonieci hegyen tömegsírokban temették el.¹³ Sajnos nem tudni, ki melyikbe került. A következő évek során, 1915 végén, 1916-ban temetőt létesítettek a helyszínen. Újabb sírokat ástak, a régiek maradtak eredeti helyükön.

1	Ferenc József császár és király proklamációja: Népeimhez
2	KORDA, Ignaz: Geschichte des K. u. K. Husaren-Regimentes Graf Nadasdy Nr. 9. (1688–1903) Sopron, 1903.
3	HEGEDŰS Elemér: A császári és királyi 9. Nádasdy huszárezred Sopronban. Sárvár, 2010. 176 old.
4	Roller Oszkár (Wien 1881 – St. Dona di Piave 1918) huszárőrnagy a Lipót Rend lovagkereszt tulajdonosa. Az olasz fronton, mint gyalogos zászlóaljparancsnok esett el.
5	HENRIQUEZ Vince: A császári és királyi gróf Nádasdy 9. huszárezred története. 1904–1918. Bp. 1931. 204 old.
6	Hadtörténelmi Levéltár: Lelkészi anyakönyvek 378. sz.
7	Gróf Thun Hohenstein Lénárt huszárkapitány (Jizerov 1876 – Limanowa 1914) kiváló úrlovas. Rövid ideig a lovas testőrségnél is teljesített szolgálatot. 3. osztályú Katonai Érdemkereszttel tüntették ki. Bernadky nad Jizerovban, a családi sírboltban temették el.
8	HEGEDŰS Elemér: Muhr Ottmár, a limanowai hős. In: Dr. BEDÉCS Gyula (írta és összeáll.): A Kárpátok hágóin át Galíciába. Bp. Zrínyi, 2013.
9	JULIER Ferenc: Limanowa. Bp. 1937. 332 old.
10	Muhr Ottmár ezredest Tymbarkban temették el, ma a jablonieci temető kápolnájában van a sírja. Posztumusz tüntették ki a Tiszti Arany Vitézségi Éremmel.
11	Tormási Bauer Ottó hadnagyot Tymbarkban temették el. A család hazahozatta Cinfalvára (ma Siegendorf, Ausztria), a családi kriptában helyezték el.
12	Herceg Odescalchi Béla (1890–1954) sebesüléséből felgyógyult. 1916. december 31-én IV. Károly magyar király koronázásakor Aranysarkantyús Vitézzé avatták.
13	Hadtörténelmi Levéltár: Tábori lelkészi anyakönyvek. 378. sz.
14	A cs. és kir. 9. Nádasdy huszárezred emlékművére (Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása) 28 tiszt és 463 huszár neve volt felvésve, akik a Nagy Háború különböző ütközeteiben estek el, vagy sebesüléseikbe a kórházakban belehaltak.