VÁRHELYEK ÉS KASTÉLYOK
A RÉPCE MENTÉN – FELSŐBÜK

A középkori és koraújkori magyar kastélyépítészettel eddig talán legtöbbet foglalkozó szakember, Koppány Tibor az idén megjelent, dunántúli kastélyokkal kapcsolatos összefoglaló művében elismeri, hogy mai tudásunk alapján még mindig nem lehet egy összefüggő, kastélyokra vonatkozó XVI–XVII. századi építészettörténet igényével fellépni, ahhoz ugyanis a kutatás jelenlegi állása még nem nyújt elegendő alapot.¹ A Közép-Répcemente, azaz a Zsirától Cirákig húzódó folyószakasz mentén épült egykori s ma már csak részben álló nemesi lakóhelyekre, kastélyokra és előzményeikre – a síkvidéki, kis méretű preklasszikus várakra² is igaz ez a megállapítás. Nem csak a kora újkorra, hanem a középkor régebbi időszakaira nézve is!

Mostani áttekintésünkben a felsőbüki Várhely kérdéseire keressük elsősorban a választ. Ezt az indokolja, hogy noha szép ábrázolásunk maradt róla Wagner Mihály mérnök 1831-ben készített Répce-térképén, napjainkra teljesen elpusztult, s nyomait egyelőre még légifelvételeken sem sikerült azonosítanunk. Mindenképpen a későbbi felsőbüki kastély előzményeként számolhatunk vele, annak középkori "jogelődje" lehetett.

Tudnunk kell, hogy Európa-szerte folyamatos átmenet van a várak és kastélyok között. Elég ha csak a német Schloss és az angol Castle szavakra gondolunk. Ezek várat és kastélyt egyformán jelentenek. Magyar nyelvterületen is várnak nevezték a legrangosabb kastélyokat még akkor is, amikor azok már semmilyen erődítéssel sem rendelkeztek. Elég megemlíteni Vályi András adatát 1796-ból a húsz évvel korábban leégett csepregi "Vár"-ról, amelyen természetesen a főtéri Jankovich-kastélyt értette.³

Mostani vizsgálatunkba 11 Répce-menti település összesen 17 erődített objektumát, vár- és kastélyhelyét vonjuk be. Nem foglalkozunk viszont mostani áttekintésünkben a Répce-mente olyan jelentős emlékeivel, mint a középkori eredetű város főterén álló csepregi kastély⁴, a Hegyfalunak nevet adó mesterséges földhalom(vár) – nemzetközi nevén: motte⁵, vagy a Gór–Bük térségi árvízi szükségtározó gátjához 1993-ban elhordott természetes dombon épült, hazánkban egyedülálló módon teljesen feltárt, góri vár.⁶ Ennek oka egyszerűen az, hogy ezek nem vinnének közelebb bennünket a víz menti, vizekhez közeli síkvidéki várak kérdéseinek megoldásához.

Ha megvizsgáljuk a Répce völgyét 1815-ben⁷ és 1831-ben⁸ részletesen bemutató térképeket, érdekes helyezettel szembesülünk. A korábbi felmérésen egyforma, sematikus domb jellel négy objektumot tüntetett fel a térkép készítője, a csepregi határba olvadt Csékéden, Nagygeresden és Cirákon megírás nélkül, Répcelakon Vár Domb felirattal. Erről a térképről hiányzik a felsőbüki Várhely.

Az 1831-es térkép 3 várhelyet tüntet fel: Felsőbük Vár hely, Nagygeresd és Répcelak Vár Domb feliratokkal. Erről a felméréséről a csékédi és a ciráki objektum hiányzik. Érdemes megnéznünk, menyire pontos az ábrázolt helyek ábrázolása. Későbbi, modern térképeken végzett kontroll méréseink alapján úgy tűnik, eléggé pontos.

A két térképen jelzett vízjárt helyen épült vár- és kastélyhelyeken kívül továbbiakat is ismerünk a területen, melyeket sem Hegedűs, sem Wagner nem rajzolt rá korabeli Répce-térképére.

Az egyes helyszínekre vonatkozó megfigyeléseink és egy, az egész országra kiterjedő adatgyűjtés alapján a most vizsgált 17 objektum két nagyobb csoportra osztható. Az Árpád-kor utolsó másfél–két évszázadába keltezhető, kisebb kiterjedésű, lényegében ismeretlen történetű preklasszikus várakra és a későközépkori–koraújkori kastélyokra. Utóbbiak egy része már csak kastélyhely, öt kastély viszont ma is álló, de általában a későbbi korokban jelentősen átépített épület.

Kakukktojásként tartható számon az egyik vasegerszegi (keményegerszegi) Várhely! Jellegzetes kuruc-kor redout! Közvetlen méret- és formabeli analógiája az 1706-ban épült sopronbánfalvi redout.⁹

Az Árpád-kortól kezdve a XVIII. századig folyamatosan szükségük volt a terület birtokosainak erődített helyekre. Ezek egy része, főként a kastélyok elsősorban lakóhelyek voltak, biztonsági okból védhető fallal, vizesárokkal körülvéve. A legkisebb várhelyek inkább presztízs-létesítmények lehettek, melyeket csak ritkán, veszély esetén vehettek ténylegesen is használatba. Tulajdonosuk státuszát jelképezték, mint lakóhelyek szűkösek és kényelmetlenek lettek volna.

Mindenesetre akár várnak, akár kastélynak nevezzük őket, lényegét tekintve ugyanarról beszélünk. Közös vonásuk a most tárgyalt objektumoknak, hogy – kutatások híján – egyelőre szinte semmit sem tudunk korabeli megjelenésükről, építészeti képükről.

Ami kevés kiderült, azt a későközépkori–koraújkori kastélyok közelmúltbeli kutatásaiból tudjuk. Gór esetében csak kisebb épületkutatásra volt lehetőségünk. Chernelháza viszont egy 1982-ben lebontott kastély helyének teljes feltárásával kecsegtető ásatásként indult 1997-ben. Az egész ország kastélykutatásának szomorú ténye, hogy ez félbemaradt, sőt még a megkezdett kutatás helyszínének barbár eldózerolására is sor került 2003-ban, egy elméletileg kulturális örökségvédelmet szolgáló intézmény intézkedésének "köszönhetően".¹⁰

 

ÁRPÁD-KORI VÁRHELYEK

BÜK (FELSŐBÜK) – VÁRHELY

Az egykori Felsőbük határában, a Répce két ága közötti asztallap síkságú területen található a Várhely. Egykor rendszeresen vízjárta környezetéből alig emelkedhetett ki. Annyira azonban mégis, hogy 1831-ben Wagner Mihály érdemesnek találta felmérni. Ha ezt akkor nem teszi meg, ma nem is tudnánk róla! Áradás idején a hely megközelítése nem lehetett problémamentes. Lakott területen kívül, a forgalmasabb utaktól távol található. A középbüki templomtól légvonalban másfél kilométerre esik.

 

Felsőbük–Várhely ábrázolása 1831-ben

 

A kéziratos térkép ábrázolása szerint egy kb. 25–30 x 15–20 mes, nagyjából négyszögletes belső területtel rendelkező, környezetéből csak csekély mértékben kiemelkedő domb volt. Jelenleg szántóföldi művelés alatt áll, amely az erődítés nyomait napjainkra teljesen eltüntette.

Bük település 1265-ben szerepel először fennmaradt okleveles adataink között.¹¹ A várjobbágyi státuszú Büki család tagjai később is a megye jómódú középbirtokos nemesei közé tartoztak. Magát a várat írott forrásaink egyáltalán nem említik.¹²

CIRÁK

Lakott területen kívül, a falutól keletre, a Répce hídjától 1 km távolságra található a feltételezett várhely, közvetlenül a Beled felé vezető út mellett. Sík terület, tengerszint feletti magassága 131 m, környezetéből ma már ismeretlen mértékben emelkedett ki. A templomtól mintegy 600 m távolságra esik.

 

Cirák mesterséges dombja a 3. katonai felmérés térképén

 

A térkép szabályos kerek dombot jelöl, teljesen megegyező jellel, mint a nagygeresdi és répcelaki várhelyeknél. Átmérője kb. 40 x 20 m. Napjainkra teljesen eltűnt, a helyszínen nyomát sem látni.

A falu a Veszkény nemzetségből származó Cirákiak ősi birtoka volt.¹³

CSÁFORDJÁNOSFA (RÉPCECSÁFORD) I.

A Soproni Levéltár 1810-ből származó térképén, a Kocsód-patak melletti Rétes-kert területén kis kerek, négyszögletes töltéssel s azon belül vízzel övezett kisméretű sziget.¹⁴ A jánosfai templomtól 400 m-re, Csáford falu mellett, de azon kívül esik.

 

Csáfordjánosfa körülárkolt objektumai 1810-ben

 

CSÁFORDJÁNOSFA (RÉPCECSÁFORD) II.

A Soproni Levéltár 1810-ből származó térképén, a Kocsód-patak és a falu közti Rétes-kert területén kis kerek, körülárkolt (középen homorú vagy töltéssel övezett?) kisméretű sziget az előbbitől északkeletre.¹⁵

A jánosfai templomtól légvonalban 560 m választja el. A sűrű növényzet miatt a helyszínt nem tudtuk bejárni, így nem tudjuk, mi maradt belőle.

CSEPREG–CSÉKÉD

A medrét régen több ízben is változtató Répce vizenyős völgyét Bereknek nevezik. A folyó jelenlegi medrétől mintegy 400 m-re, a jobbparti oldalon található az objektum. Tszf. magassága 173 m, környezetéből a hely nem emelkedik ki. Jelenleg rét. A felsőbüki várhelytől alig több mint 1 km-re délkeletre helyezkedik el.

 

Csepreg–Csékédi-berek dombja 1815-ben és a második katonai felmérés térképén

 

Az 1815-ben készült térkép szerint magányos domb emelkedett ki a Répce vizenyős berkéből. Átmérője, ha komolyan vesszük a földmérő sematikus jelölésének méretét, kb. 20 x 25 m-es lehetett. Ma már teljesen eltűnt, felszíni nyomai nem láthatók.¹⁶

RÉPCELAK–VÁRDOMB

A község központjától északra–északnyugatra 1 km-re található a Várdomb. Jelenleg a Répce egyik ága folyik mellette, délről pedig a XX. századi létesítésű Répce–Rába csatorna közvetlenül szomszédos vele. A tőle 300 m-re található felhagyott kavicsbányák helyén különböző korszakok emlékei kerültek elő (pl. egy Árpád-kori köznépi temető részlete). Közvetlenül a várhelytől északra egy évtizedekkel ezelőtt épült családi ház (Fülöp Lajosé) található, melynek kertjéhez tartozik maga a várhely is. A területet jelenleg is művelik. Tszf. magassága 141 m, környezetéből 3 m-rel emelkedik ki.

 

Répcelak–Várdomb ábrázolása 1831-ben

 

Az erősen szétszántott ovális alakú belső terület a felmérés alapján 14 x 10 m-es felületű lehetett, árkának eredeti szélessége sejthetően 10–15 m-es. A védett terület 0,01 ha körüli lehetett.

 

Répcelak–Várdomb felmérése (1997)

 

A vártól pár száz méterre kora Árpád-kori temető került elő.¹⁷ A faluról 1221-től kezdve vannak okleveles adatok. Hahót nb. Panyit 1268-ban átengedte, visszaadta a birtokot Ják nembeli Ebed fiainak. A környék eredeti birtokosai a Ják nemzetség Rába-balparti ágának tagjai voltak. Nick 1277-ben mégis Hahót nb. Keled fia Keled birtokában volt, az itt épült castellumot rokona – Hahót nb. Arnold fia Miklós – éppen elfoglalva tartotta.¹⁸ A középkorban később a falut Laknicknek hívták.¹⁹

RÉPCESZENTGYÖRGY–ÓVÁR

A falu 1428 óta szerepel jelenlegi nevén. Korábban Tömördnek hívták s az ezt birtokló, hasonló várakat építő Hermán nembeliekkel is rokonságot tartó Tömördiek lehettek az újkorban már Óvárnak nevezett, régi középkori vár építtetői.

 

Répceszentgyörgy térképe 1822-ben

 

A kastélytól északra, az Óvári-réten ásták ki 1702-ben a ma is meglévő halastavat. Az adat azért különösen érdekes, mert elárulja a hasonló nevű várhely fekvését. Egy ránk maradt kéziratos térképen ábrázolnak egy igen kis méretű, négyszögletes árokkal övezett objektumot. Formája és jellege alapján valószínű, hogy ez a névadó objektum, melyet más társaihoz hasonlóan, utóbb a későbbi kastély parkjának elemeként hasznosíthattak.²⁰

 

KASTÉLYHELYEK

CHERNELHÁZADAMONYA (CSERNELHÁZA)

A Chernel-kastély helyét északi és keleti irányból még a XX. század végén is látható vizesárok határolta. A hely tengerszint feletti magassága 158 m, a Répcéből táplálhatták vizesárkát. Ennek nyomait csak az örökségvédelmi hatóság regionális vezetőjének intézkedésére történt dózerolás tüntette el 2003-ban.

Az 1982-ben lebontott L-alakú épület maradványainak régészeti kutatását 1997-ben kezdte meg Dénes József, Feld István és Simon Zoltán.²¹

 

Chernelházadamonya – a Chernel-kastély ásatási eredményeinek összesítő rajza (1997)

 

A kastély első ismert említése 1585-ből származik. Ekkor Chernel Tamás nádori ítélőmester itt, lakóhelyén keltezett egy oklevelet. Az ő fia, Chernel István 1606-ban, a Bocskai-felkelés idején 33 gyalogos katonát fogadott az itteni Répce-átkelő közelében álló kastélya védelmére. Az ő fizetésükért a bécsi haditanácshoz fordult. 1610-ben ugyanő, apjához hasonlóan nádori ítélőmesterként állított ki itt oklevelet. Mivel 1644-ben Chernel György az erdélyi fejedelem, I. Rákóczi György pártjára állt, a kastélyt III. Ferdinánd elkobozta tőle, s csak a linzi béke megkötését követően, 1645-ben kapta azt vissza.²²

DÉNESFA–RÓZSADOMB

A jelenleg Rózsadombnak nevezett középkori várhely a Dénesfai Cziráky-kastély parkjában található, a ma álló kastélyépülettől 200 m-re délnyugatra. A XX. században a grófi család tagjai temetkezőhelyként használták (Cziráky Miklós – 1944, Cziráky Béla – 1986). A várhelytől 150 m-re keletre folyik a Répce egyik ága, az ún. Malomcsatorna. Tszf. magassága 135 m, a környezetéből nem emelkedik ki.

A kb. 20 x 20 m-es négyszögletes alaprajzú belső területet 10 m széles és kb. 1,5 m mély árok övezi. Ezt keleti oldalán – nyilván a későbbi hasznosítás során – 12 m szélességben utólag feltöltötték. A védett terület nagysága 0,04 ha.

 

Dénesfa–Rózsadomb felmérése (1997)

 

Veszkény nb. Bertalan fia Dénes 1265-ben kapta adományba a területet. Előzőleg Veszkény nb. Salamoné volt. A hagyomány szerint eredetileg itt állt Dénes nádor sátra, ezt széles árok vette körül, ami ma is jól látszik.

A várban terepbejárás során egy darab középkori, szürke színű fazéktöredéket találtunk.²³

NAGYGERESD–VÁRHELY

A Répce jobbpartján a faluval ellentétes oldalon található a Várhely. Távolsága a falu Árpád-kori templomától 400 m. Közvetlen környezete legelő, magát a várat nehezen járható erdő borítja. Egy részét – talán árvízvédelmi munkák kapcsán – elbányászták. Tszf. magassága 151 m, környezetéből nem emelkedik ki. Megközelíthető a faluból Vasegerszeg felé vezető úton. A Répce hídján átkelve, 400 m-re nyugatra találjuk a helyszínt.

 

Nagygeresd–Várdomb ábrázolása 1831-ben

 

Négyszögletes védett belső területének átmérője 20 x 25 m (0,05 ha). Árkának szélessége 10 m, mélysége 1,5–2 m között változik. Területének nagyobb részét kavicskitermelés kapcsán elbányászták. 1981 júliusában jártam be a területet, téglatörmeléket és korongolt középkori edénytöredékeket találtam.²⁴

A jellegzetes középkori kastélyhelyre indirekt adatunk van, 1549-ben itt írták össze Nádasdy Tamás udvarmesterének, Tahy Bernátnak a személyes szolgáit.²⁵ Ez természetesen az illető módos nemes lakóhelyére közvetetten utaló adat.

 

Nagygeresd–Várhely felmérése (1997)

 

Mint érdekes művelődéstörténeti adalékot említem Tahy Bernát 1551-ben leírt szavait, aki úgy vette észre, hogy új tiszttársai között nálánál részegesebbek vannak, s noha tudta, hogy "az tiszthez képest ne legyen szabad részegeskedni", mégis nagy hálával fogadta Nádasdy felszabadító engedélyét: "im értem, hogy te kegyelmed szabadságot adott reá" (ti. az ivásra), hiszen – írja – "még részegeskedem vala, minden marhám szaporodik vala s mind egyéb féle, de miulta elhagyám az részegséget, azulta mind fogyni kezde és veszni".²⁶

VASEGERSZEG (IVÁNEGERSZEG)–VÁRHELY

A Répce magaspartjának szélén található a négyszögletes alaprajzú kastélyhely. A falu felőli árokszakasz nyugati része feltöltött állapotban van, belsejében egy újabb kori lakóház áll. A hely tengerszint feletti magassága 151 m, 2–3 méterrel emelkedik a Répce ártere fölé. "Eltemetett kastély".²⁷

A kastély 1549-ben talán Posgay Miklósé, Egerszeg akkori legjelentősebb birtokosáé volt.²⁸

 

Vasegerszeg (Ivánegerszeg)–Várhely vázlata (2015)

 

Az épületet 1610-ben Innhofer János és felesége Sibrik Anna vásárolta meg. Utóbbi 1620-ban arra panaszkodott, hogy Szelestey Sándor, felfegyverzett jobbágyaival felverte és kirabolta a kastélyt. Elzálogosítás révén 1630-ban a pölöskei Eördög, majd 1639-ben az osztopáni Perneszy család egy-egy tagjáé lett. 1653-ban, a Perneszyek osztozkodásakor Iván-, másképp Kastélyosegerszeg a falu neve. 1690 körül Perneszy Anna Julianna és férje, Babócsay Ferenc építkeztek rajta.²⁹

 

ÁLLÓ KASTÉLYOK

BÜK (FELSŐBÜK)

A kutatást végző Tóth Melinda és Sándy Péterné szerint a mai kastély északi traktusa lehetett az épület első periódusa. Tehát a ma látható kastélynak már előzménye is volt ugyanazon a helyen. A hely tengerszint feletti magassága 178 m, a Répce felé enyhén lejtő területen áll.

A kastély négy saroktornya közül Csatkai Endre szerint 1937-ben még kettő látszott. A második világháborút megelőzően állítólag még használt, de napjainkra eltűnt két saroktorony kérdése valamilyen félreértést sejtet, ugyanis a fennmaradt XIX–XX. századi térképek kizárólag a ma is álló főépületet és a tőle délnyugatra álló melléképületeket ábrázolják. A kastély főépületének homlokzatai 1697-es kialakításúak, a helyi emlékezet pedig biztosan nem megy vissza több mint 300 évvel ezelőtti viszonyokra. Mivel Csatkai leírása szerint az általa még látott egyetlen toronyszerű épület 50 m-re volt a főépülettől, az csak is a mai délnyugati melléképület helyével azonosítható. Tehát olyasféle elrendezést sejthetünk a kastély körüli védőövnél, mint ami ma is látható a zempléni, bodrogközi Pácinban.³⁰

Felsőbüki Nagy István királyi személynöki, később nádori ítélőmester, soproni alispán építkezése: 1696–97. Szerencsés módon még az építkezésben részt vevő mesterek neveit is ismerjük egy soproni perből (Pietro Antonio Conti stukkátor, Eysenkölbl Lőrinc kőművesmester, Schneider Jakab és Unger János kőfaragók). Nagy Benedek, az építtető nagyapja, még II. Mátyástól (1608–1619) kapta a kihalt Felsőbüki család birtokait.³¹

DÉNESFA

A zárt belső udvaros kastély Csatkai Endre szerint eredetileg vízivár lehetett. Az 1620-as években történt kiépítése Cziráky Mózeshez köthető.³²

A kastély építéséhez 1585-ben kezdett Cziráky Mózes királyi jogügyigazgató, később nádori ítélőmester. Az építkezés befejezése 1613-ig húzódott, amikor Batthyány Ferenctől kért egy kályhára való mázas kályhaszemet. 1627-ben Cziráky saját költségén épült kastélynak nevezte. 1703-ban emeletes, vizesárokkal övezett, felvonóhídon keresztül megközelíthető kastélynak írták le, melynek egyik sarkán kőtornyos kápolna van. Cziráky László 1720-ban írt levele szerint a kuruc időkben úgy elpusztult, hogy egyetlen lakható szoba sem maradt benne. Mai klasszicista átépítését Hild József terveinek köszönhetően 1826–1830 között nyerte.³³

Az épület külső mérete 40 x 32 m. Belső udvara 15 x 14 m.

GÓR

Garai Miklósnak 1416-ban officiálisai vannak Góron. Az épület egyik korai építési fázisára utal egy 1616-os évszám az északi pincerész kapujának zárókövén. A kastély tengerszint feletti magassága 165 m, a Répce felé enyhén lejtő területen áll.³⁴

 

Gór kastélyának földszinti alaprajza a korai toronnyal (2015)

 

A kastély birtokosa 1549-ben Szelestey Miklós, akinek szolgáját itt írták össze.³⁵

1659-ben guary Meszlényi Benedek építkezett a kastélyon. Valószínűleg ekkor épült hozzá a korábbi északi épületszárnyhoz a felvonóhidas gyalogkapuval ellátott, nagyobbik déli rész. Még Meszlényi Benedek hasonló nevű nagyapja vette feleségül Guary Sárát. Az ő fiuk volt az 1616-os építkezést végeztető Meszlényi Ferenc. A Meszlényiek góri ágának kihalását követően, házasságok révén a kastély fokozatosan újra a középkor óta folyamatosan birtokos Guaryak kezébe került (vissza).³⁶

RÉPCELAK

A kastélyban fogadta a kőszegiek küldöttségét Starhemberg Guido császári fővezér 1707. szeptember 14-én. Ennek állítólag később egy-egy Habsburg és Starhemberg címerrel állítottak emléket a kastély egyik helyiségének stukkódíszes mennyezetén (ténylegesen Kisfaludy és Radó címerekről van szó). A hely tengerszint feletti magassága 140 m, környezetéből nem emelkedik ki.³⁷

A kastély birtokosa 1549-ben Kisfaludy Pál, akinek szolgáját itt írták össze.³⁸

Az első biztos adatunk az épületről 1595-ből származik. Ekkor Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitány, a híres "fekete bég" tervezete alapján fontolóra vették végvárként történő kiépítését is. Erre akkor Győr előző évi, szerencsére átmenetinek bizonyult eleste miatt volt szükség. A castellum számos XVII. századi adata ismert, jelentős szerepe volt a Kisfaludy család birtokainak központjaként. Nem kevesebb mint 6 olyan családi osztozkodás maradt fenn, amelyben a kastély is szerepel. 1696 előtt Kisfaludyné Geréci Anna építkezett az emeletes kastélyon. Későbbi romantikus átépítésére 1867-ben került sor.³⁹

1948 után az épület több mint háromnegyedét lebontották. Ma már csak részben áll a napjainkig eredeti birtokosainak családja által lakott kastély. XX. századi birtokosai a Radó család tagjai voltak. Korábbi, középkori lakóitól, a Kisfaludyaktól házasság révén került hozzájuk.

RÉPCESZENTGYÖRGY

A hely tengerszint feletti magassága 160 m, környezetéből nem emelkedik ki. Közvetlenül a templom szomszédságában, a falu északi szélén épült.⁴⁰

A kastély ura 1549-ben talán Tarródy Péter volt, mint Szentgyörgy akkori legjelentősebb birtokosa.⁴¹

A Magyarországot ténylegesen kormányzó Ernő főherceg 1579-ben erősítette meg Mezőlaky Ferenc zalavári apát testvérét, Annát a tornyos falakkal megerősített nemesi kúria birtokában. II. Ferdinánd király 1631-ben adományozta a birtokot a későbbi szentgyörgyi Horváth család őseinek, Milkovics Istvánnak és Jánosnak. A család egyik tagja, Horváth János 1676-ban vasi alispán volt. Az épület jelenlegi kiépítése 1790 körül, Hefele Menyhért tervei alapján készült.⁴²

 

KURUC-KORI REDOUT

VASEGERSZEG (KEMÉNYEGERSZEG)–VÁRHELY

A már árvízmentes helyen épült Keményegerszeg (másképpen Kisegereszeg, a jelenlegi Vasegeszeg nyugati része) főutcájának folytatásában a Répce széles árterületére jutunk. Itt, a térképen Fácánkertnek nevezett területen egy nyári istálló és gémeskút közelében, ligetes nyárfaerdőben van a Várhely. Egy a Répce völgyén a tompaházi malomnál átkelő úttól 200 m választja el. Talán ennek ellenőrzése lehetett a redout feladata.

A terület tengerszint feletti magassága 151 m, környezetéből nem emelkedik ki. Távolsága a falu szélétől 700 m, nagyjából középütt helyezkedik el a Répce mai medre és a falu alatt közvetlenül húzódó csatorna között.

 

Vasegerszeg (Keményegerszeg)–Várhely felmérése (1997)

 

Szabályos négyzet alakú, 2 m magas földtöltés, 15–17 m-es oldalhosszakkal. Sekély külső árok övezi, belsejének szintje alig magasabb az árok fenekénél. A védett terület nagysága 0,025 ha. Formája és méretei szerint valószínűleg kuruc-kori redout maradványa.⁴³ A két világháború között megjelent részletes hadtörténeti összefoglalás adatai arra utalnak, hogy a kurucok építhették a Répce vonalának megerősítésére a Sopron felől támadó császári ("labanc") erők ellen.

Bánlaky József írja 1706 tavaszáról: Közben Pálffy előcsapatai március 12-én Fertőszentmiklós táján elfogták Rákóczinak „legderekabb francia hadmérnökét, Érsekújvár jeles erődítőjét, a magyaroknál közszeretetben álló De Riviere alezredest”, akit Bercsényi tudvalevően néhány nappal előbb a rábaközi erődítések és a tüzérség szemrevételezése céljából s azonkívül fontos üzenettel küldött Csáky-Andrássyékhoz Kapuvárra. (...)

Pálffy Csepregen, Lövőn, Szentmiklóson át Kapuvárnak vette útját, de a kapuvári Rába átkelőit úgy elsáncolva és kurucokkal oly erősen megszállva találta, hogy azok megtámadását nem tartván tanácsosnak, újból visszafordult, Heister beérkezését bevárandó. (...)

(Pálffy) Előnyomulása közben a kuruc portyázó csapatok folyton a nyakán lógtak, s mire Csepreg elé ért, ismét meggyőződött arról, hogy ereje kevés ahhoz, hogy a megerődített és erősen megszállt Répcevonalon áttörve, az ellenséggel döntő csatába bocsátkozzék, amire különben az úgy sem lett volna kapható.⁴⁴

   

IRODALOM ÉS RÖVIDÍTÉSEK

BALOGH 2000
	Balogh Lajos: Bük község nevének első előfordulása a történeti forrásokban. In: Vasi Szemle LIV. (2000) 566–568.
BÉL 1976
	Bél Mátyás: Vas vármegye leírása. Fordította: Tihanyiné Szálka Irma. In: Vasi Szemle XXX. (1976) 108–125, 241–257, 463–476, 567–582.
BÉL 1977.
	Bél Mátyás: Vas vármegye leírása. Fordította: Tihanyiné Szálka Irma. In: Vasi Szemle XXXI. (1977) 60–80, 266–294, 446–469.
BENCZIK 1996
	Benczik Gyula: Répceszentgyörgy története. Szombathely, 1996.
CSATKAI 1937
	Csatkai Endre: Sopron vármegye műemlékei III. Sopron, 1937.
CSATKAI 1956
	Csatkai Endre: Sopron és környéke műemlékei. Bp., 1956
DÉNES 1991/a
	Dénes József: Kastélyok, kúriák, udvarházak Vas megyében. In: Vasi Szemle XLV. (1991) 233–244.
DÉNES 1996/a
	Dénes József: Csepreg és a Répce-vidék az Árpád-korban. In: Tanulmányok Csepreg töténetéből. Szerk.: Dénes József. Csepreg, 1996. 82–118.
DÉNES 1998
	Dénes József: Chernelházadamonya-Chernel kastély. In: RF. Ser. I. No. 51. (1998) 179.
DÉNES 2000/a
	Dénes József: Az Árpád-kori kisvárak kérdései – Moson, Sopron és Vas megye várai. In: Vasi Szemle LIV (2000) 55–64.
DÉNES 2001
	A góri kastély történeti kutatása. (Szekér Györggyel közösen, kézirat) Csepreg, 2001.
DÉNES 2004
	Dénes József: Földhalomvárak az Árpádok királyi udvarhelyein. In: "Quasi Liber et Pictura". Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Budapest, 2004. 123–129.
DÉNES 2006/a
	Dénes József: Öt Árpád-kori vár a Nyugat-Dunántúlon. In: "Gondolják, látják az várnak nagyvoltát..." Tanulmányok a 80 éves Nováki Gyula tiszteletére. Bp. 2006. 81–91.
DÉNES 2007/a
	Dénes József: Vas és Sopron megye középkori várainak kutatástörténete. In: Savaria 31/2. (2007) 7–30.
DÉNES 2007/c
	Dénes József: Csepreg főtéri kastélya. In: Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai folyóirat 2007. december (III. évf. 6. szám) 36–39.
DÉNES 2008
	Dénes József: Vasi várak. Segédanyag helytörténeti kirándulások szervezőinek. Szombathely, 2008.
DÉNES 2011/b
	Dénes József: Gór, egy feltárt favár (castrum ligneum). In: Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére. Bp., 2011. 43–48.
ENGEL 1996
	Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457. I–II. Bp., 1996.
GERECZE 1906
	Magyarország műemlékei II. A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Összeállította: Gerecze Péter. Bp.,1906.
Hon. Esti Lap. 1876. febr. 22.
GYMSMFN I.
	Győr–Moson–Sopron megye földrajzi nevei I. A kapuvári járás. Közzétette: Hegedűs Attila. Győr, 1998.
KARÁCSONYI 1900–1901
	Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I–III. Bp., 1900–1901.
KATAFAI–NÉMETH 2003
	Katafai–Németh József: Vas megye kastélyai és kúriái. Sárvár, 2003.
KATAFAI–NÉMETH 2005
	Katafai–Németh József: Vas megye kastélyai és kúriái II. Sárvár, 2005.
KOPPÁNY 1974
	Koppány Tibor: A castellumtól a kastélyig. In: MűÉ. XXIII. (1974) 285–299.
KOPPÁNY 2015
	Koppány Tibor: Kastélyok a végvárak mögött. Késő reneszánsz és kora barokk kastély építészet a 16–17. századi Dunántúlon. Bp., é. n. [2015]
MAKSAY 1979
	Maksay Ferenc: Sopron megye birtokos társadalma a XVI. század közepén. In: Soproni Szemle, 1979. 157–170.
MOHL–BALICS 1892
	Mohl Adolf–Balics Lajos: Lövő története. Győr 1892.
MVV Vas
	Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., 1898. (reprint: Bp., 1989.)
NOVÁKI 1996
	Nováki Gyula: Kuruckori erőd Sopronbánfalva felett. In: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. Sopron, 1996. 135–148.
RF
	Régészeti Füzetek
Sm T
	Soproni Megyei Levéltár térképgyűjtenénye
H. TAKÁCS 1970
	H. Takács Marianna: Magyarországi udvarházak és kastélyok (XVI–XVII. század). Bp., 1970.
VÁLYI 1796–1799
	Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda, 1796–1799.
VaML
	Vas Megyei Levéltár térképgyűjteménye
VIRÁG 2004
	Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon. Vas megye kastélyai és kúriái. Bp., 2004.
VIRÁG 2007
	Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon. Győr–Moson–Sopron megye kastélyai és kúriái. Bp., 2007.
VMFN
	Vas megye földrajzi nevei. Szerk.: Balogh Lajos és Végh József. Szombathely, 1982.

   

JEGYZETEK

1	KOPPÁNY 2015. 8.
2	A fogalomra lásd: DÉNES 2000/a. 55.
3	VÁLYI 1796–1799. I. 404.
4	DÉNES 2007/c
5	DÉNES 2004. 126–127.
6	DÉNES 2011/b
7	SmT 71. számú térkép (1831) Wagner Mihály megyei mérnök felmérése
8	SmT 68. számú térkép (1815) Hegedűs János megyei mérnök felmérése
9	NOVÁKI 1996.
10	Meglepőnek tűnhet a "tényállás", de ami még elképesztőbb, engem, mint a kutatás vezető régészét, még csak nem is értesítettek az egészről, csak később szereztem róla tudomást.
11	BALOGH 2000.
12	DÉNES 1996/a. 101–102., SmT 71/3 (1831. évi térkép)
13	DÉNES 1996/a. 102–103., SmT 68/5.(1815)
14	Sm T 7, Wagner Mihály
15	Sm T 7, Wagner Mihály
16	DÉNES 1996/a. 102., SmT 68/1. (1815. évi térkép)
17	KISS 2000. 135–143.
18	UB. II. 142. (1277); az adat pontos értelmezéséért Zágorhidi Czigány Balázsnak tartozom köszönettel!
19	DÉNES 1996. 111–112., KARÁCSONYI 1900–1901. 571., VMFN 199. (56/35)
20	BENCZIK 1996. 49., VaML U 589 R. Szent Györgyi mezző város és határának rajzolatja. Vieland János, 1822.
21	CSATKAI 1937. 145–146., KATAFAI-NÉMETH 2003. 34–37., RF Ser I. No. 51. (1998) 179., VIRÁG 2004. 329–330.
22	KOPPÁNY 2015. 149–150.
23	DÉNES 1996/a. 104–105., GYMSMFN I. 63. (16/20)
24	DÉNES 1996/a. 110., MOHL–BALICS 1892. 2., VMFN 207.(61/111)
25	MAKSAY 1990. 670.
26	MAKSAY 1979. 169.
27	BÉL 1977. 448., GERECZE 1906. 974., Hon. Esti Lap. 1876. febr. 22., Virág 2004. 358., VMFN 214. (66/1)
28	MAKSAY 1990. 868.
29	KOPPÁNY 2015. 173.
30	CSATKAI 1937. 136., CSATKAI 1938. 248–249., H. TAKÁCS 1970. 179., KATAFAI–NÉMETH 2003. 64–69., SÁNDY 1968. 15–21., VIRÁG 2004. 26–31.
31	KOPPÁNY 2015. 140–142.
32	CSATKAI 1956. 484., KOPPÁNY 1974. 286., VIRÁG 2007. 40–46.
33	KOPPÁNY 2015. 152–153.
34	BÉL 1977. 448., ENGEL 1996. I. 402., KATAFAI–NÉMETH 2003. 78–80., VIRÁG 2004. 71–73.
35	MAKSAY 1990. 871.
36	KOPPÁNY 2015. 166–167.
37	BÉL 1977. 447., KATAFAI–NÉMETH 2003. 234–238., MVV Vas 88, 228., VIRÁG 2004. 347–349.
38	MAKSAY 1990. 879.
39	KOPPÁNY 2015. 197.
40	BÉL 1977. 448., KATAFAI–NÉMETH 2003. 244–247., VIRÁG 2004. 205–209.
41	MAKSAY 1990. 891.
42	KOPPÁNY 2015. 248.
43	DÉNES 1996/a. 109., VMFN 215. (66/62)
44	BÁNLAKY 1929–1942.