JELROMLÁS, SZIMBÓLUMPUSZTULÁS A NÉPI VALLÁSOSSÁGBAN

BEVEZETÉS

A vallásosság, ezen belül a népi vallásosság rövid és tömör gyakorlati meghatározása: a tér és idő szakralizációjával a szakrális "én" megélése. A tér és idő szakralizációja pedig alapvetően jelek, szimbólumok révén történik. Az egyén és a közösség életében a jelek világa a vallásossággal egyetemben élő, organikus valóságként alakul, változik; hol lassan, hol gyorsabban.

A vallásosságot érzelmileg és értelmileg egyaránt és egyidejűleg éljük meg. A kettő együttesen adja az egyénekben a vallásosság száz százalékát. A kettő együtt, egymáshoz viszonyítva él: az egyik a másik "rovására" nő a közösség és/vagy az egyén életében is. "A vadonban élő ember nem prédikálja a vallását, hanem eltáncolja"¹ – fogalmazott Előd István Marett nyomán.² A vallásosság érzelmi és értelmi együttes megélésének fontosságát hangsúlyozza Paul Tillich protestáns teológus is, amikor így fogalmaz: "A protestánsok sokszor összetévesztik a lényeges szimbólumokat a mellékes jelekkel. Sokszor nincsenek tudatában annak az "erőnek", amely az igazi szimbólumokból (szavak, cselekmények, személyek, tárgyak) árad. Felcserélték a keresztény hagyomány szimbólumainak gazdagságát értelmi fogalmakkal, erkölcsi törtvényekkel és szubjektív érzelmekkel."³

Noha most csupán a vallásosság jeleinek, szimbólumainak romlására összpontosítunk, a valóságban a jelek keletkezése, kisebb-nagyobb mértékű átalakulása, szerepe, jelentősége az egyének és a közösségek életében is helyet kap.⁴

 

NÉHÁNY PÉLDA MÚLTUNKBÓL, FÉLMÚLTUNKBÓL

Történeti példák sorát hozhatjuk a vallásosság jelromlásával kapcsolatban. Ezúttal azonban innen csak a romlás néhány módozatára utalunk.

A jelromlás a vallásosságban már a templomok titulusának, patrocíniumának a megváltozásánál is tetten érhető. Narda temploma a középkorban Szent János tiszteletére volt szentelve, mígnem a XVII. századtól Szent Kereszt Felmagasztalása néven ismert. Eközben történt egy csaknem teljes körű lakosságcsere: a magyar vezetéknevűek eltűntek, s megtörtént a horvátok betelepedése. A horvátok vélhetően a korábbi, elhagyott településük templomtitulását vezették be új hazájukban; esetleg a korábbi titulus megtalált szimbólumait, jeleit értelmezték át.⁵

Az egyházlátogatást végző a XVIII. század közepén Dozmaton kiemelte, hogy a kocsma előtt álló Szent Péter-szobrot mielőbb át kell telepíteni egy másik helyre, mert ott méltatlanságok történnek vele: a fiatalság körülötte táncol, sőt, a legeltetni járó leánykák kikötik hozzá a teheneket, borjakat.⁶ Csupán feltételezzük, hogy a szobor jelentése kikopott az emlékezetből, és nem egy szent szobrát láthatták benne.

A közelebbi múlt példáinak gazdag tárházát találhatjuk a szocializmus időszakában. Ezek egyike talán ritkább jelenség volt, de megtörtént Vas megyében, hogy a rönöki Szent Imre templomot meggyalázták. A vasfüggöny területére került, s ott a katonák nemcsak céllövöldének használták, hanem másra is. A rendszerváltást követően az osztrákokkal összefogva újította fel a Szombathelyi Egyházmegye.⁷

A szocializmus szándékos jelrontásai közé sorolhatók a közterületi szakrális emlékek áthelyezései, "eltüntetései" (például a Szentháromság-szobor Szombathely főteréről a székesegyház elé került), vagy a körmenetek közterületen tartásának tiltása, korlátozása, mely szinte minden településen megtörtént.⁸

 

A VALLÁSOSSÁG JELROMLÁSÁNAK MÓDOZATAI

IKONOGRÁFIA-FELEJTÉS

A jelromlás egyik változata ikonográfiai jellegű. Egyik ilyen esetben a felejtés nyomán a jel jelentését veszíti, és ikonográfiai jegyek hasonlósága alapján egy másik, ismertebb jelentéssel azonosíthatják. A vassurányi pestisszobron álló Szent Rókust Szent Vendellel azonosították az 1980-as évek közepén, amikor a szobrot fényképezve rákérdeztem az alakokra. (1. kép) A szobor jellegzetes pestiskép: Sebestyén és Rókus álló figurája alatt egy jelképes barlangban fél karjára támaszkodva Rozália fekszik. Holott az emlékezetben még él a pestis, s hogy a szobor annak nyomán állíttatott, de a pestis ellen oltalmazó szent – Rókus – helyett a nagyon hasonló ábrázolású és közismertebb Szent Vendel alakjával azonosították.⁹ Egy szent szobra szimbólumként viselkedik: gondolkodásra késztet – amint azt Hoppál Mihály idézte a jelképek hermeneutikai kutatását folytató Paul Ricoeur-től: "Az ember állandóan megújuló szellemi erőfeszítésére van szükség a szimbólumok megértéséhez, többek között az az intellektuális munka is megkülönbözteti ezt a jelfajtát a többitől (az ikontól és az indextől)."¹⁰

 

1. kép. A vassurányi pestis-szobor Szent Sebestyén,
Szent Rókus és Szent Rozália (fekvő) alakjával

 

IKONOGRÁFIAI HIÁNY

A vasvári múzeum gyűjteményében található egy hordozó szobor "alapja" – öltözetlenül. (2. kép) A XVIII. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben szereplő "Kisjézus boton" típus maradt fenn. Ennek ellenére felöltöztetve akár egy női szentté is alakítható lenne. A hiányzó ikonográfiai jel miatti jelentésromlás következtében nehéz vagy lehetetlen azonosítani egyes szentek ábrázolását.

 

2. kép. Kisjézus boton
a vasvári múzeum
gyűjteményéből

 

VALLÁSI, MENTALITÁSBELI SZEREPCSERE

A Mária-tisztelet korszakonkénti változása, vagy csupán egyes jeles egyházi személyek Mária-tiszteletének hangsúlyossága miatt például a Lourdes-i Mária tisztelete átalakul, átalakult Fatimai Szűzanya tiszteletévé. (3. kép) Bucsu templomának Lourdes-i Mária oltárán helyezték el a buzgó helyi hívek a Fatimai Szűzanya szobrát. Vépen pedig csak egy 1950-es évekbeli feljegyzés emlékeztet az egykori Lourdes-i Kilencedre, a helybeliektől erre rákérdezve ők a Fatimai Mária tiszteletét kezdték részletezni.

 

3. kép. A bucsui templom lourdes-i mellékoltára
a Fatimai Szűz szobrával

 

Sajátos jelentésátvitel a Mária-tiszteletben, amikor a jeles Mária-zarándokközpontból, Mariazellből – ahogy vidékünkön mondják: "Nagycellből" – olyan fából faragott Mária-szobrokat vittek haza búcsús emlékként, amelyek egy cseh búcsújáróhely, Pribram Madonnájáról készültek, de mint Celli Máriák terjedtek nemcsak Nyugat-Magyarországon, hanem más magyar területek zarándokainál is. (4. kép) Nagycellben vásárolt zarándoklati emlékként egyszerűen csak Celli Máriának nevezték őket, hiszen onnan kerültek haza. Vélhetően akkor is készültek kisebbnagyobb kópiái a Celli Madonnának is, de nagyobb számban a bizonyára olcsóbb cseh zarándokhely Mária-szobráról készített kisebb-nagyobb kópiákat vásárolták és vitték haza.¹¹ Napjainkban a tömegével található, az igazi celli kegyképet idéző szobrocskáknál sokkal olcsóbb porcelán és műanyag Lourdes-i Mária szobrokat viszik búcsús ajándékként Nagycellből, tehát "Celli Mária"-ként említik ezeket a megajándékozottak.

 

4. kép. A přibrami Mária-szobor,
amely nálunk Celli Szűzanyaként terjedt

 

HALMOZÁS

A szentek ábrázolásai mind magán áhítatban – a családi otthonokban szentképek és szobrok formájában –, mind a kápolnákban, templomokban – tehát a közösségi tiszteletben – gyakran egymás mellett, ezzel pedig részben egymást kioltva jelennek meg. Például a csényei stációk befejezéseként álló kis kápolnában Szt. Flórián, Szt. Donát, Szt. Vendel szobra, a falon pedig Mária szíve kép látható, míg a kápolnában őrzik a hordozó Mária-szobrot is. (5. kép)

 

5. kép. A csényei kápolna Szent Flórián, Szent Donát és
Szent Vendel szobrával, a falon pedig Mária Szíve-képpel

 

PROFANIZÁLÓDÁS, LECSÚSZÁS, MEGSZŰNÉS

A szentelmények, szakrális szimbólumok, jelek "leszállása", profanizálódása a leszálló kultúrjavak elméletét (gesunkenes Kulturgut) követi. Az úrnapi szentelt virág már nem kerül a padlásra, hogy ott szárítsák meg a gerendákra rakva, hogy aztán a tűzbe vessenek belőle villámcsapás elleni védelemül vagy a szentestén gyakorolt házfüstölésnél használják. E gyakorlatok elmaradnak, a szentelt virág pedig vagy ott marad az úrnapi sátron, vagy ha hazaviszik, vázába helyezik, mint a többi virágot.

Egykoron a szentelt víz használata rendszeres volt az otthonokban: a tisztaszobába belépő ujjait bemártotta az ajtónál felakasztott szenteltvíz-tartóba, s keresztet vetve lépett oda be. Ma már ritkán láthatók szenteltvíz-tartók, s ha vannak is, gyakran üresek. Noha minden házban igyekeznek tartani szenteltvizet, de azt általában egy kisebb műanyag üvegben tartják, s ha súlyos beteg vagy haldokló van a házban, akkor kerül elő.

A húsvéti szentelt étel maradéka is "lecsúszott": a maradék többnyire egyszerűen szemétbe kerül, holott még néhány évvel ezelőtt kínosan vigyáztak a külön kezelésére és végül a tűzben való elporlasztására.

A májusi Mária-oltárok házioltárként való felállítása és gondozása is csak néhány idősebb asszony gyakorlataként él. A legtöbb családnál ilyent már nem állítanak. Ahol pedig igen, néha ott is egy kissé átértelmezett szimbolika keretében történik: például az előszobában a hűtőszekrény tetején készítik el.

Mi más lenne az autók visszapillantójára akasztott rózsafüzér, amelyik csupán ott lóg, s amulettként hivatott megvédeni a balesettől az autóst, ha nem profanizálódás, lecsúszás? (6. kép)

 

6. kép. Rózsafüzér egy személygépkocsi visszapillantó tükrén: azaz használaton kívül, amulettként

 

CSELEKMÉNY ÁTALAKULÁSA, MEGSZŰNÉSE

Tulajdonképpen az életmód szekularizálódásáról kellene beszélnünk, amikor a szakrális cselekmények átalakulásáról, megszűnéséről szólunk.

Az étkezést megelőző imádság a katolikus családoknál általánosan elterjedt volt: sok-sok családban legalább egy rövid fohászt mondtak az étkezés előtt és annak befejeztével. Ezek az imádságok többnyire el-elmaradoznak, míg a hitükben megújultaknál újra gyakorlattá válnak. Ugyanez a helyzet a munkát kezdő és az útra induláskor mondott fohásznál is. Nem különben a napi imádságoknál. Korábban általános gyakorlat volt, hogy a kenyér megszegésénél megáldották azt keresztvetéssel. A résztvevő megfigyelések nyomán meg kell állapítanunk, hogy ma már ez csak néhány személynél élő gyakorlat. Megszűnt a földre esett kenyér, valamint a kenyérmaradék tisztelete is. szintén csak néhány családnál, néhány személy életében tölt be olyan szerepet a kenyér, amelynek a következménye az, hogy a földre esett darabját megcsókolnák, és először azt fogyasztanák el, illetőleg, hogy a kenyérmaradékot nem dobnák ki a kukába, a szemétre.

Az eddigiekhez hasonlóan kopott a böjt is: a betartásának hanyagolása, elmulasztása inkább jellemző. A böjtnek pedig a XX. század közepéig még voltak olyan sajátos változatai, amelyek például arra is vonatkoztak, hogy a vetés előtt a házasélettől is meg kellett tartóztatni magukat.

A gyalogzarándoklat az elmúlt 20 évben újra virágját éli, egyre többen indulnak – akár messzi zarándokcélokhoz is gyalogszerrel. Figyelemre méltó, hogy alig néhányan vannak, akik csupán sportként vagy egészségmegőrzésként élik ezt meg, s nem valódi zarándoklatként. Igaz, magának a gyalogos búcsújárásnak mindig volt, és ma is van fizikai kihívás része is.

Az átalakulás legmarkánsabb területe volt az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaság – különösen a földművelés: e terület XIX. században kezdődő gépesítése a XX. század közepétől hágott tetőfokára, s teljesen átalakult a korábban jellemzően testközeli, kézműves földmegmunkálás. Ennek egyenes következményeként tekinthetünk a földművelés deszakralizálódására. Megszűnt a közvetlen munkavégzés: részben a gépesített munka, részint a bérmunka jellemző. A munkát kezdő fohászok emiatt megszűntek.

 

SZEMIOTIKAI MEGKÖZELÍTÉSE

A szigorúbban vett szemiotikai megközelítésekkel a jelek romlásának, rontásának következő válfajait fedezhetjük fel a vallásosság, a népi vallásosság megnyilvánulásainál. Zörejek miatt bekövetkező jelrontás: a szentek ábrázolásainak halmozása esetén valósul meg. A jelölő mentalitásbeli, tudati változásáról kell beszélnünk akkor, amikor az útmenti keresztek előtti keresztvetés, "kalapemelés" gyengülését, megszűnését tapasztaljuk. Szintaktikai probléma jelentkezhet szemantikai jelromlás miatt: amikor Szent Rókus ábrázolását Szent Vendelnek tekintik. Szemantikai jelromlás következménye a kenyérnek, mint Krisztus testének a szimbólumaként is való tisztelete; ide sorolhatjuk a húsvéti szentelt ételek (maradékának) profán használatát is. Megváltoznak a jelalkotás (technikai) feltételei a földművelés teljes körű gépesítése miatt. Szemantikai többlet; egy jel több jelentése miatt megváltozik az ikonográfiai alapjelentés: a "Celli Madonna" – nemcsak celli Szűzanya ábrázolásaként értelmezhető, hanem a celli búcsúról hozott Szűzanyát ábrázoló ajándékként is. Ebben az esetben a lokális kötődés lesz erősebb, mint amikor a migránsok származásánál az etnikumukat elnyomja a lokalitás, amelyikből esetenként nemzetiségként érkeztek (például a Romániából származó magyarok lerománozása). Pragmatikai romlás következik be a befogadó szemantikai hiányosságai miatt: a Lourdes-i Mária tiszteletének felcserélése a Fatimai Szűzanyáéval. Végül a jel és jelentés összefüggésének hagyományozódása megszakadhat, és ez okozza a jelromlást: például ilyen a húsvéti szentelt ételek maradékának nem szentelményként való kezelése.

 

BEFEJEZÉS

Tehát a jelölés, a jelviszonyok és a jelfolyamatok szintjéről, vagyis a szintaktikai, szemantikai és pragmatikai szintekről közelítve egyaránt találkozhatunk a jelromlással. A megvalósulás széles skálán mozog a természetes kopástól, a mentalitásbeli fogyatkozásokon át a közlő és a fogadó félnél egyaránt jelentkező problémákig. A vallásosság jelei ráadásul "anyaguk" szerint is rendkívül szerteágazók: a fizikai, tárgyiasult jelektől a gesztusokig, mozgásig és testtartásig vagy éppen az önmegtartóztatásig sokfélék lehetnek.

A vallásosság megélésének, megnyilvánulásának széles skálája valósul meg azáltal, hogy inkább az érzelmi alapú, jelekkel, szimbólumokkal élő hitéletet, vagy a logikai, tudati alapút választja a hívő ember. E kettő úgy viszonyul egymáshoz, hogy együttesen alkotják a vallásosság teljességét: a vallásosság egy-egy személy esetében a két szélső pólust sosem éri el. Minél nagyobb a szerepe a logikai, tudati alapú vallásosságnak, annál kisebb mértékben kapnak benne helyet, szerepet a jelek, a szimbólumok – és fordítva. A kereszténységben az előbbi a reformátusokra, az utóbbi az ortodoxokra jellemző.

   

JEGYZETEK

1	ELŐD István: Vallásosság és vallás. 2. javított és bővített kiadás. Katolikus Teológiai Főiskolai Jegyzetek, Budapest, 1980. 48. old.; MARETT, R. R.: The Threshold of Religion. London, 1914. 2d ed. 175. old.
2	Eddigi ismereteink szerint e kettő úgy egészíti ki egymást, mint ahogy a hagyományos közösségekben a szóbeliség és írásbeliség között is megfigyelhető az egymás rovására való terjeszkedés.
3	TILLICH, Paul: The Protestant Era. University of Chicago Press, Chicago, 1948. XXIII.
4	A téma jelenlegi szűkítése a konferencia igénye, feladatmegjelölése szerint történt.
5	HORVÁTH Sándor: Narda. Bp., é. n. 114. old. (Száz magyar falu könyvesháza)
6	HORVÁTH Sándor: Keresztek, kőképek, kápolnák Vas vármegyében. In: Cseri Miklós (szerk.:) Nyugat-Dunántúl népi építészete. A Velemben 1995. május 29–31-én megrendezett konferencia anyaga. Szombathely, Szentendre, 1995. 389. old.
7	Szándékos és módszeres templomrombolást a Jugoszlávia szétesésével együtt járó háború idején követtek el például Horvátországban.
8	HORVÁTH Sándor: "Mert övék a mennyek országa!" Egyházüldözés a Szombathelyi Egyházmegyében 1945 – 1956. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2008/3–4. 146–147. old.
9	HORVÁTH Sándor: Keresztek, kőképek, kápolnák Vas vármegyében. In: Cseri Miklós (szerk.:) Nyugat-Dunántúl népi építészete. A Velemben 1995. május 29–31-én megrendezett konferencia anyaga. Szombathely, Szentendre, 1995. 398. old.
10	HOPPÁL Mihály: A jelképkutatás történetéből. In: Jel Kép X. évf. 1989. 4. sz.108. old.
11	HORVÁTH Sándor: A kegyszobor másolatok. In: Horváth Sándor (szerk.:) Nagycell és Kiscell. Zarándoklatok Vas és Győr–Moson–Sopron megyében és Burgenlandban. Szombathely, 2008. 30. old. – Még Borsod–Abaúj–Zemplén megyébe, például Tardra is eljutott az a Madonna-szobor típus. Vö.: KÁRPÁTI László: A népi vallásosság tárgyai. In: Fügedi Márta (szerk.:) Borsod–Abaúj–Zemplén megye népművészete. Miskolc, 1997. 452. old.