BÜK – A DEMOGRÁFIA ÉS
A TÖRTÉNELEM HULLÁMVASÚTJÁN

Napjainkban egyre több szó esik falvaink elnéptelenedéséről (KSH 2014). Büköt ugyan nem érinti ez a probléma (mert nem falu és nem fogyó népességű), mégis érdekes, tanulságos lehet megvizsgálni történelmét, hogyan kerülte el végzetét. Nem kívánok állást foglalni abban a kérdésben, hogy vajon egyszerűen csak megtörténtek-e az események Bükkel, a település "maga" irányította-e sorsát, egyes személyek vagy "történelemformáló tényezők" vagy a "Történelem Urának" hatása volt-e jelentősebb. Csupán azt szeretném bemutatni a népességszám változását állítva a fókuszba, hogy a kétszer fogyásnak indult település (először, amikor elfogyott a föld, a mezőgazdaságból élő népesség életének alapja, másodszor, amikor megszűnt a cukorgyár) hogyan állt talpra, indult újra fejlődésnek.

Az elnéptelenedés gyakran nem új jelenség, legkisebb népességű falvaink között sok olyant találunk, amelyek korábban sem számítottak nagynak. Amióta adataink vannak, Bük nem tartozott ebbe a kategóriába, de városok, egész birodalmak tűntek el a föld színéről, azaz a veszély mindenkit fenyeget. A magasabb népességszám miatt az esetek többségében ez persze nem reális veszély, de lehet, hogy így gondolták annak idején a mai törpefalvak lakosai: nincs semmi gond, majd lesz valahogy, elegen vagyunk még stb. Aztán egy-két generációval később a kihalás szélére kerültek.

Bük példája nem alkalmazható másokra, hiszen nem lehet minden településre vasúti csomópontot, cukorgyárat, nemzetközi jelentőségű gyógyfürdőt telepíteni, de biztatást nyújthat, hogy lehet kiutat találni a bajból. Bük esetében külső, a település kompetenciáján kívül álló tényezők hatottak, máshol elég lehet egy agilis polgármester, egy sikeres pályázat, néhány ötlet (például az ország első elnéptelenedett falujának, Gyűrűfűnek ökofaluként való feltámadása). A siker tehát megismételhető. Bük történetének bemutatása során mellőzöm a korai időket; a "történet" ott kezdődik, amikortól megbízható adatok állnak rendelkezésre a népességszámról, tehát a XVIII. század végén.

 

AZ 1790 ÉS 1870 KÖZÖTTI ÉVTIZEDEK

Bük történetének talán nem ez a legizgalmasabb korszaka, de ismerve sok település tragikus sorsát, azt mondhatjuk, hogy nem baj, ha hiányoznak az izgalmak. (Gondoljunk csak a szomszédos Csepreget ért barbár pusztításra, népirtásra!). A török kor és az azt követő háborúk az országnak ezt a részét viszonylag megkímélték, Sopron vármegye a legsűrűbben lakottak közé tartozott. Sopron, Kőszeg, illetve a püspöki székhellyé előlépő Szombathely piacainak viszonylagos közelsége Bük számára kedvező helyzetet teremtett, ami meglátszott a népesség számán is. Külön-külön sem számítottak jelentéktelen falucskának, a három Bük együtt pedig a megye legnépesebb falvai közé tartozott, mezővárosokat is elérő, meghaladó lakosságszámával. (1. táblázat)

1. táblázat: Bük 1777–1808 között

	Lakóház (db)	Háztartás	Lakos (fő)	Egy lakóházra jutó háztartás (db)	Egy lakóházra jutó lakos (fő)	Egy háztartásra jutó lakos (fő)
Alsóbük	82	131	545	1,60	6,65	4,16
Felsőbük	53	100	387	1,89	7,30	3,87
Középbük	56	97	378	1,73	6,75	3,90
Összesen	191	328	1310	1,72	6,86	3,99

Forrás: KSH 1990.

 

A táblázat jól mutatja a résztelepülések közötti különbségeket: Alsóbük népesebb, ugyanakkor módosabb is a másik kettőnél. Itt a legalacsonyabb az egy lakóházra jutó háztartások, illetve lakosok száma, ugyanakkor a legmagasabb a háztartások átlagos nagysága. ez utóbbi a szegénységet is jelezhetné, ha nem látnánk, hogy szó sincs zsúfoltságról, a 4,16 fős háztartások majdnem pontosan két szülőt és két gyermeket (akkoriban kicsinek számító családot) jelentenek.

A másik két Bük nagyon hasonlít egymásra, de megállapíthatjuk, hogy Alsóbükhöz képest sem drámaiak a különbségek.

A korszak elejét jól dokumentáló II. katonai felmérés térképei (1. ábra) kicsit más képet mutatnak, de ez a térkép rajzolóinak "lustasága" miatt van így: nagyjából fele annyi lakóházat mutat a térkép, mint a statisztika. A telkeken egymáshoz toldott házak, a hosszú udvarok adják a magyarázatát, valamint az, hogy az alkalmazott méretarány mellett nem lehetett volna sokkal pontosabban visszaadni a valóságot, ráadásul a telkek nagysága, formája is sematikus, a rajzoló meg sem próbálta az egyes fontosabb, nagyobb épületek formáját vagy legalább a helyét feltüntetni; alig felismerhető a templom, s inkább csak sejthető a kastély. ezzel együtt fontos forrása a település történetének a térkép, melyről leolvasható, hogy Alsóbük zártabb, házai az út két oldalán helyezkednek el, délnyugat felé pedig egy határozottabb (amennyire meg lehet ítélni, a mai Gyurátz utca) és két rövidebb, jelentéktelenebb utcakezdemény (a nyugati a Jókai, a másik mára eltűnt) figyelhető meg.

Az utcás falu típusú Alsóbükhöz képest Középbük kuszább, rendezetlenebb képet mutat, néhány háza az itt találkozó utcák mentén fekszik, de csak a mai Széchenyi, Baross utcák irányába, tehát a Répce felé vezető és az arra merőleges út mentén. Az északra futó út, a mai eötvös, akárcsak a templomhoz vezető mai Petőfi utca még dűlőútként, házak nélkül szerepel.

Felsőbük Középbükhöz hasonlóan útkereszteződés, útelágazás mellett fekvő utcás falu jellegét mutatja, azzal a különbséggel, hogy a délre, délnyugatra (a Répcéhez) vezető út kevésbé hangsúlyos (a mai Rákóczi utcának a Nagy Pál utcától délre eső szakasza), északi folytatása pedig még csak dűlőút, lakóépületek nélkül.

 

1. ábra: Bük az I. katonai felmérés térképein
Forrás: Arcanum 2004.

 

A XIX. század első felének két eseménye kevés hatással volt a település életére. A század elején Napóleon hadainak magyarországi hadjárata elkerülte Büköt. A nemesi felkelés tisztjeként Felsőbüki Nagy Pál is hadba vonult (VIGH K. 2003), a személyes tapasztalatszerzésen túl (el)ismertségét is növelte, ami a reformkori országgyűlésekben betöltött szerepe szempontjából előnyös volt, de Bükre csak rajta keresztül volt hatása az inszurrekciónak.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc harcai szintén megkímélték Büköt, de a nemzetőrségbe összeírtak magas száma azt mutatja, hogy a település lakói, felszabadult jobbágyok vagy éppen nemesek, átérezték az ügy fontosságát (GYURÁCZ F. 2000). ezzel együtt azt mondhatjuk, hogy személyes sorsokon jobban lemérhető a Kossuth-szabadságharc hatása, mint a település életén. Mert Bük élete szerencsére továbbra is eseménytelenül zajlott, ugyanakkor, ahogy a jelenhez közeledünk, több a forrás, ezért ezeket a békés éveket, évtizedeket egyre pontosabban, részletesebben, végső soron érdekesebben lehet bemutatni.

Mai értelemben vett, modern statisztikákról ugyan még nem beszélhetünk, de egyre több és pontosabb felmérés, összeírás áll rendelkezésre ebből a korból. A már említett első katonai felmérés után a század közepe a következő időpont, mely térképpel és összeírással is szolgál Bük helyzetéről. egyrészt Fényes Elek munkája (FÉNYES E. 1851), másrészt az 1857-es kataszteri felmérés (Arcanum MOL térképek).

A kettő között eltelt néhány év ugyan elegendő lenne arra, hogy az adatokból kiolvasható változások végbe menjenek, de sajnos van egyszerűbb magyarázata is annak, hogy miért változott olyan nagyot a legelő és az erdő rovására a szántóföldi terület aránya. Az 1857-es összeírás¹ kisebb számolási hibákat tartalmaz, Fényes Elek adatai pedig kb. 14%-kal nagyobb területet adnak ki, mint Bük területe. ezért, bár nem elképzelhetetlen, hogy 5–6 év alatt kivágják szinte az összes (egyébként feltűnően kevés) erdőt vagy feltörjék a legelőket, nem igazán használhatjuk az adatokat egymáshoz viszonyítva. (2. táblázat)

Marad tehát az 1857-es adatok kiértékelése, amiből kiderül, hogy Alsóbük területe Bükének több mint a felét adta, azon belül az átlagot meghaladó szántóföldi aránnyal rendelkezett. A két szélső közé "beszorult" Középbük területe volt a legkisebb, adatai majdnem minden tekintetben a két másik Bük közé estek. Felsőbük a kevésbé intenzív földhasználattal tűnik ki, alacsonyabb a szántó, kicsivel magasabb a rét aránya.

2. táblázat: Bük területhasznosítása 1850 körül

Művelési ág	Terület (k.hold)	Alsóbük (%)	Középbük (%)	Felsőbük (%)	Bük (%)	Fényes Eleknél (%)
szántó	2427,33	69,59	62,16	69,38	63,41	49,85
kert	73,97	1,56	2,74	2,48	2,73	n.a.
rét	810,71	22,52	27,16	20,29	24,91	27,01
legelő	59,64	1,83	0,78	1,99	1,58	12,49
erdő	17,06	0,44	1,32	0,00	1,16	4,37
belsőség	72,59	1,59	2,41	2,54	2,75	3,54
út	85,18	1,88	2,92	2,88	2,89	2,73
víz	2,73	0,59	0,51	0,44	0,57	n.a.
Összesen	3565,38	100,00	100,00	100,00	100,00	100,00

Forrás: Fényes E. 1851, Arcanum MOL térképek alapján saját számítás

 

A népesség Fényes Elek szerint 800 katolikus, 700 evangélikus és 20 zsidó, ami kb. 16%-os növekedést jelent hét-nyolc évtized alatt. ez nem sok, de figyelembe kell venni az esetleges elköltözéseket a ritkábban lakott, elsősorban alföldi területekre, a kolerajárványt, valamint azt is, hogy az adatokból világosan látszik: Bük betelt.

Hiába írja Fényes Elek:

"Alsó-, Felső- és Közép-Bükk, 3 összeolvadt magyar falu, Sopron vgyében, a Répcze vize mellett, Csepreghez 1/2, Sopronhoz délre 4 3/4 mfd., 800 kath., 700 evang., 20 zsidó lak., kath. és evang. anyatemplommokkal, sok csinos uri lakkal. Határa róna és igen termékeny; rétjei különösen kövérek. Kiterjedése 5420 hold, mellyből 2702 hold szántóföld, 1464 h. rét, 237 h. erdő, 677 h. legelő, 192 h. belsőség, 148 h. utak. Lakhelye volt Nagy Pál hires magyar országgyülési követnek, ki a magyar nyelv, s a nép jogai mellett legelső s leghathatósb szónok volt, az 1825, 1830, 1832/36-ki országgyüléseken. Birtokosok: Jankovich Izidor, gr. Pejachevich, Horváth, Bersenyi, Nagy, Radó, s más számos nemesek."

Az 1857-es kataszteri felmérés számai mutatják, hogy elfogyott a föld, nincs már irtani való erdő, nincs már feltöretlen legelő, a Répce szabályozása sem teremthet annyi új földet, mint a Tiszáé az ország keleti felében. A mezővárosi jogokkal rendelkező két szomszéd, Bő és Csepreg, de elsősorban Csepreg "árnyékában" a (mező)várossá fejlődésre sincs remény, a telekaprózódás és a lassan, de biztosan fejlődő agrotechnika mellett egyre kevesebbeknek lehet a földből megélni. Maradna az iparosodás, de értékes ásványkincs és modern szállítási lehetőség nélkül legfeljebb kisüzemek, műhelyek jöhetnek létre. (A takácsok céhe, mint elavult intézmény sem válhatott a fejlődés motorjává.)

Szerencsére 1865. szeptember 21-én átadták a Sopron déli pályaudvar – Harka – Bük – Szombathely – Zalaszentiván – Nagykanizsa vonal állomását (URBÁN L. 1984), ami nem jelentett ugyan azonnal megoldást minden problémára, de a cukorgyár megtelepedését (1867) nagymértékben elősegítette, az pedig évtizedekre biztos megélhetést, de legalább a "kampány" alatt alkalmi munkát nyújtott a gyárban foglalkoztatottaknak.

Bük ezzel egy új fejlődési pályára állhatott. A vasút, de még inkább – semmiképpen sem attól függetlenül! – a cukorgyár olyan lehetőséget adott, amihez csak az egy évszázaddal későbbi mérhető.

 

BÜK 1870 ÉS 1945 KÖZÖTT

A három Bük (közülük is a cukorgyár által leginkább érintett Felsőbük) lakossága harminc év alatt (1850 és 1870 között 178, 1870 és 1880 között pedig 112 százalékos növekedést produkálva) megkétszereződött, történelmében először meghaladta a 3000 főt (KSH 2002). (2. ábra) ez a növekedés azonban csak kisebb mértékben származott természetes szaporodásból, a többség a bevándorlásnak, a beköltözésnek köszönhető.

 

2. ábra: Bük népességszámának változása 1850 és 1941 között.
Forrás: Fényes E. 1851 és KSH 2002 alapján saját szerkesztés

 

A vasút, de főleg a cukorgyár szakemberigénye helyi forrásból nem volt kielégíthető, jóllehet utóbbi szakképzetlen helyieket is nagy számban alkalmazott. A 700 főt meghaladó alkalmazotti létszám² nemcsak falusi, de országos viszonylatban is nagynak számított (KSH 1913b), a kiáramló bérek pedig sokaknak nyújtottak megélhetést, ezért a települések foglalkozási szerkezete színesebbé, társadalma tagoltabbá vált. Ugyanakkor ez a hatalmas mennyiségi és jelentős minőségi változás alig hagyott nyomot a települések képén: a II. katonai felmérés már a vasúttal, de még a cukorgyár nélkül mutatja Büköt (3. ábra); a térképen alig látni a majdnem száz évvel korábbi állapothoz képest eltérést (leszámítva a térképeknek az eltérő kivitelezéséből adódó különbségeket)!

 

3. ábra: Bük a II. katonai felmérés térképein
Forrás: Arcanum 2005.

 

A III. katonai felmérés (Arcanum 2007) is csak a vasút (iparvágány) és a cukorgyár tekintetében hoz újat, az utcák, a telkek száma alig változott. A lakosság a telkek hosszában elnyúló, egyre csak toldott házakban élt, magasabb laksűrűség mellett, az ipar hatása a településképre leginkább a gyárkapun belül mutatkozott meg. Jelentős népessége ellenére Bük továbbra is falu, falusias maradt.

Természetesen a nagy népesség már önmagában erő, hiszen nemcsak rangot, súlyt ad egy településnek, hanem a különböző társadalmi, anyagi helyzetű lakosok piacot, munkaalkalmat jelentenek egymásnak. Így mindenképpen örvendetes volt a vasút és a cukorgyár miatt megjelenő szakemberek, fizetett alkalmazottak beköltözése, jelenléte, ami folyamatosan újabb és újabb szakmák képviselőit vonzotta a településre.

A Pallas Nagylexikona 1897-ben Alsó- és Felsőbüknél is említi a vasút meglétét (hibásan), valamint Felsőbükön posta- és távíróhivatalt (a vasútállomáshoz kapcsolódóan) és posta-takarékpénztárat említ (Pallas Nagylexikona), ezek pedig már nem a falvakra jellemző szolgáltatások, tehát Bük elindult a fejlődés útján.

Egyetlen lépést kellett még megtenni, az évtizedek óta emlegetett egyesülést. Annak hiányában ugyanis Bük csak három nagyobbacska falu volt, míg az 1902-es egyesítés után Sopron megye legnépesebb nagyközségei közé került.³ Bár már Fényes Elek is összeolvadt falvakként említette a három Büköt, közös temetőjük volt, az egyesülés nem volt problémamentes. (GALAMBOS A. 2003)

Etnikai feszültségekről nem beszélhetünk, viszont a katolikus és evangélikus, illetve jómódú és szegény lakosok közötti érdekellentétek gyakran okoztak nehézségeket az önkormányzat működésében. A nagy népesség ellenére Bük lassan polgárosodott, az óvoda felállítása vagy a gyógyszertár elindítása évtizedekig húzódó folyamat volt, sokszor nem elsősorban anyagi jellegű vitákra visszavezethető okok miatt, de a csendőrőrs letelepítése sem sikerült. Ugyancsak jó példa erre az orvosi ellátás megszervezése is, hiszen Bük a harmad akkora Bő alá tartozott sokáig (SZABÓ J. 1985), vagy a villanyvilágítás kései bevezetése.

Bizony, a vasút és a cukorgyár megtelepedésével kapott lendület hamar elfogyott, a hihetetlen gyors népességszám növekedés megtorpant, a minőségi fejlődéshez pedig kevés volt az idő. (3. táblázat)

3. táblázat: Bük lakásállománya 1910–1941 között

Év	Lakóház (db)	Ebből kő-, téglafalú (db)	Vályog (db)	Cseréptetős (db)	Zsup- vagy nádfedeles (db)
1910	426	119	258	177	242
1920	426	94	310	139	236
1930	499	168	241	305	181
1941	523	227	296	390	131

Forrás: KSH 1913A, KSH 1923, KSH 1932, KSH 1982 alapján saját szerkesztés

 

A 3. táblázat adatain alig látszik, hogy Bükön két téglagyár is működött (igaz, összesen 21 alkalmazottal), hiszen a tégla falazatú és a cseréptetős házak száma csak lassan nőtt, arányuk pedig még csökkent is 1910 és 1920 között.

Ezen már az sem segített, hogy 1911. április 27-én megszületett a dunántúli HÉV engedélyokirata a Zalabér – Sárvár – Bük – Felsőlászló közötti új vasútvonal építésére, ami 1913. november 9-én meg is kezdte működését. (URBÁN L. 1984)

Nem nehéz felfedezni az összefüggést az adatok és a történelmi események között: az I. világháború nagy áldozatokat követelt, illetve komoly károkat okozott. A hadba vonultak hiányoztak, a hősi halottak száma is magas volt, de a vérveszteség pótolható lett volna, amint az minden háború után meg is történt addig.

Az I. világháború alatt azonban leégett a cukorgyár, az új határok pedig majdnem perifériális helyzetbe taszították Büköt. Az új vonalon osztrák oldalon már 1933-ban megszűnt a személyforgalom, majd Locsmánd és Felsőlászló között hamarosan felszedték a síneket is. A magyar oldalon 1974. május 26-án zárt be a Sárvár – Répcevis (országhatár) közötti szakasz (LOVAS Gy. 2002).

A cukorgyár 1917. március 12-i leégése biztosítási csalás volt (SZABÓ J. 1985), de hatása nem a biztosítót érintette súlyosan, hanem Büköt. Kisebb tűzesetek korábban is előfordultak, ezért lehetett bízni az újjáépítésben, de ez nem történt meg, 1929-ben pedig a mintagazdaságot is elárverezték. A cukorgyár addig százaknak adott munkát, de sokan bérbe adták földjüket vagy felvásárlásra termeltek répát, olyanok is függtek tőle, akik nem a gyár dolgozói voltak. A mintagazdaság sokak számára lehetőséget nyújtott a korszerűbb mezőgazdasági ismeretek elsajátítására, ellesésére, azaz mezőgazdaságban és iparban dolgozóknak, bérmunkásoknak és földbirtokosoknak egyaránt pótolhatatlan veszteséget jelentett a település gazdasági bázisának elvesztése. ezt a sokkhatást bizonyítják a 4. táblázat adatai is.

4. táblázat: Bük foglalkoztatási adatai a legfontosabb gazdasági ágakban 1910–1941 között (fő)

Év	Népesség, ebből:		közlekedésben	Kereső	ebből önálló
	mezőgazdasági	ipari	dolgozó
1910	1434	978	110	792	65
1920	1685	520	137	812	67
1930	1567	431	124	1140	63
1941	798	92	23	1095	306

Forrás: KSH 1913b, KSH 1925, KSH 1934, KSH 1975 alapján saját szerkesztés⁴

 

Az iparban foglalkoztatottak, illetve családtagjaik száma zuhanásnak indult, a mezőgazdaság és a közlekedés adatai pedig alig változtak, azaz a bükieknek nem sikerült gazdasági ágat váltaniuk, az iparból "eltűntek" töredékét vehette csak fel a másik két ágazat, jelentős hivatalok, intézmények hiányában sokaknak nem maradt más választásuk, mint az elvándorlás.

A két világháború közötti Nagyatádi Szabó-féle földosztás nem tudta földhöz, ezáltal megélhetéshez juttatni az arra rászorulókat, sem országosan, sem Bükön. Bár a földbirtokosok száma jelentősen nőtt, az így kialakult birtokszerkezet alig jelentett elmozdulást a versenyképesség felé. (5. táblázat) A tíz hold feletti kategória részesedése ugyan egy százaléknyit csökkent, mégis inkább birtokkoncentrációról beszélhetünk, hiszen az egy holdnál kevesebb földdel rendelkezők száma majdnem megháromszorozódott, a hozzájuk tartozó terület viszont csupán kétszeresére nőtt! Sem a földéhséget, sem a szegénységet nem tudta csillapítani, az iparból a mezőgazdaságba visszatérőket mai szóhasználattal "kényszervállalkozóknak" nevezhetnénk.

5. táblázat: Bük birtokviszonyai 1920-ban és 1930-ban

méret (kat. hold)	1920	1930
	Birtokok száma (db)	Részesedés (%)	Összterület (k. hold)	Részesedés (%)	Birtokok száma (db)	Részesedés (%)	Összterület (k. hold)	Részesedés (%)
– 1	115	29,19	66	2,03	305	44,66	152	4,15
1 – 2	57	14,47	98	3,01	117	17,13	169	4,61
2 – 3	23	5,84	59	1,81	42	6,15	104	2,84
3 – 5	60	15,23	233	7,16	42	6,15	163	4,45
5 – 10	69	17,51	493	15,14	75	10,98	530	14,46
10 – 20	58	14,72	857	26,32	69	10,10	1011	27,58
20 – 50	10	2,54	293	9,00	28	4,10	777	21,19
50 – 100	0	0,00	0	0,00	3	0,44	212	5,78
100 – 200	1	0,25	112	3,44	1	0,15	142	3,87
200 – 500	0	0,00	0	0,00	1	0,15	406	11,07
1000 –	1	0,25	1045	32,09	0	0,00	0	0,00
Összesen	394	100,00	3256	100,00	683	100,00	3666	100,00

Forrás: KSH 1923, KSH 1932 alapján saját szerkesztés

 

Az elvándorlás tulajdonképpen a gyár leégése után azonnal megindult, de családtagokkal is csak egy-két tucatnyi embert jelentett a Monarchia más részéből érkezett szakmunkások elköltözése, hiszen 1910-ben a statisztika művezető, előmunkás, altiszt, gépész, egyéb műszaki munkakörben a 706 fős létszámból mindössze 13 főt jelzett (KSH 1913b). A tömeget azok jelentették, akik megélhetésüket és reményüket vesztve elköltöztek. (6. táblázat) Az 1930. évi statisztika meg is jegyzi Büknél, hogy a cukorgyár megszűnése miatt volt a nagyarányú elköltözés!

6. táblázat: Bük néhány népmozgalmi adata 1900–1930 között (fő)⁵

Időszak	Természetes szaporodás	Vándorlási mérleg	Tényleges szaporodás
1900 – 1910	279	162	441
1920 – 1930	209	-461	-252

Forrás: KSH 1913a és KSH 1932 alapján saját szerkesztés.

 

A IV. katonai felmérés nem mutat semmit a válságos helyzetből, a szenvtelen térképen Bük egy viszonylag zárt, rendezett település képét nyújtja. Vasúti csomópont, az állomáshoz közel láthatóan tervezett, nyílegyenes új utcával, iparvágánnyal, ahhoz kapcsolódóan valamilyen meg nem nevezett ipari létesítménnyel. (4. ábra) Akinek "nem térkép e táj", az tudja, hogy a cukorgyár "hűlt helyéről" van szó, a hosszú udvarokban élők zsúfoltsága pedig nem az új utcának köszönhetően enyhül, hanem az elköltözéseknek és az egykézésnek.

Amint az a 2. ábrán is látszik, Bük 1910 óta folyamatosan veszített népességéből. ezt a folyamatot a II. világháború előtti rövid konjunktúra sem tudta megfordítani, hiszen a földdel rendelkezők több mint felének a megélhetésre sem volt elegendő a terület, nem sokan tudtak bekapcsolódni a német exportba, holott a vasúti kapcsolatok jobb helyzetet teremtettek volna, mint sok más település számára a felvevőpiactól távolabb.

 

4. ábra: Bük a IV. katonai felmérés térképein
Forrás: Arcanum 2008.

 

Bük harcolt, szembeszállt a sorssal. Fogyatkozó lakossága még mindig a megye népesebb falvai közé sorolta, a méret pedig azért fontos, mert így lehetett átvészelni három-négy évtizedet. Sok település – akár a közelből is hozhatnánk példát – ennyi idő alatt a törpefalvak közé, az elnéptelenedés határára sodródott, de Büköt fenntartotta a "tehetetlensége" (az, hogy a fogyás ellenére is nagy maradt, mint egy nagy, fizikai értelemben nagyobb tehetetlenséggel rendelkező test), illetve lakosainak tehetsége. Nyilván az elköltözők is enyhítették a gondokat (földínség, zsúfoltság stb.), de a maradók érdemei sokkal nagyobbak! A különböző, egyéni motivációk miatt maradók, kitartók a háború, majd az azt követő újjáépítés évei alatt sem adták fel a reményt. Ha nem is élvezték, legalább végig ülték azt a hullámvasutat, ami Bük életére jellemző volt az 1865–1965 közötti száz évben.

* * *

A korszak elején már majdnem stagnált, fejlődési lehetőségeit nagyjából kimerítette Bük, de a vasút, majd a cukorgyár megjelenésével ötven évig új, korábban nem tapasztalt lendületet kapott. A cukorgyár megszűnése után újabb ötven, immár nehéz, válsággal teli év várt rá, amelyet egyelőre megint ötven évnyi virágzás követett, de remélhetőleg ez az utolsó szakasz még sokkal hosszabb lesz.

   

IRODALOM

Arcanum 2004: első Katonai Felmérés: Magyar Királyság. Az I. katonai felmérés 1780–1784 1:28800 ISBN: 963 9374 95 4
Arcanum 2005: Második Katonai Felmérés: Magyar Királyság és a Temesi Bánság. A II. katonai felmérés 1809–1869 1:28800 ISBN: 963 7374 21 3
Arcanum 2007: Harmadik Katonai Felmérés, a Magyar Szent Korona Országai, 1:25.000. A III. katonai felmérés 1872–1884 1:25000 ISBN: 978-963-7374-54-8
Arcanum 2008: Magyarország topográfiai térképei a második világháború időszakából, 1:50.000. ISBN: 978-963-7374-71-5
Arcanum MOL térképek (é.n.): http://mol.arcanum.hu/terkep/opt /a111111htm?v=pdf&q=WORD% 3D%28B%FCk%29&s=dAT&m=2&a=rec,
      Alsóbükre: _ecw/mol/terkep/S078/CSOMOS/ Sopron/S78_Alsobukk/S78_sopron_m_alsobukk_ 001_02r.ecw – AAGISVIEW, Középbükre: – AAGISVIEW,
      Felsőbükre: _ecw/mol/terkep/S078/CSOMOS /Sopron/S78_ Felsobuk/S78_sopron_m_felsobuk_001_02r.ecw – AAGISVIEW
FÉNYES E. (1851): Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Kozma Vazul,
      Budapest – Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők egyesülete és Állami Könyvterjesztő Vállalat reprint kiadása 1984, Budapest
GALAMBOS A. (2003): A három Bük egyesülése. Vasi Szemle, 2003/5. 610–616. old.
GYURÁCZ F. (2000): Bük. Száz magyar falu könyvesháza. Száz magyar falu könyvesháza Kht. Budapest
KSH (1912): A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása I. rész a népesség főbb adatai községek és népesebb puszták,
      telepek szerint. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest /Magyar Statisztikai Közlemények 42./
KSH (1913a): A Magyar Szent Korona országainak 1901–1910. évi népmozgalma községenkint.
      Magyar Statisztikai Közlemények 46. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest
KSH (1913b): A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása II. rész. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok
      községenkint. Magyar Statisztikai Közlemények 48. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest
KSH (1923): Az 1920. évi népszámlálás. I. rész. A népesség főbb demográfiai adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint.
      Magyar Statisztikai Közlemények 69. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest
KSH (1925): Az 1920. évi népszámlálás. II. rész. A népesség foglalkozása és a nagyipari és kereskedelmi vállalatok községenkint.
      Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest /Magyar Statisztikai Közlemények 79./
KSH (1932): Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. demográfiai adatok községek és külterületi lakott helyek szerint. Magyar Királyi Központi
      Statisztikai Hivatal, Budapest /Magyar Statisztikai Közlemények 83./
KSH (1934): Az 1930. évi népszámlálás. II. rész. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakott helyek szerint, továbbá az ipari és
      kereskedelmi nagyvállalatok. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest /Magyar Statisztikai Közlemények 86./
KSH (1975): Az 1941. évi népszámlálás 1. foglalkozási adatok községek szerint. KSH Könyvtár és dokumentációs Szolgálat, Magyar Országos Levéltár Budapest
KSH (1976) Az 1941. évi népszámlálás 2. demográfiai adatok községek szerint. KSH Könyvtár és dokumentációs Szolgálat, Magyar Országos Levéltár Budapest
KSH (1982): Az 1941. évi népszámlálás 5. lakóház- és lakásadatok községek szerint. KSH Könyvtár és dokumentációs Szolgálat, Magyar Országos Levéltár Budapest
KSH (1990): Magyarország történeti helységnévtára. Sopron megye. KSH Könyvtár és dokumentációs Szolgálat, Budapest
KSH (1993): Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 4. Vas megye. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest
KSH (2002): Népszámlálás 2001. 6. Területi adatok. 6.18 Vas megye II. kötet. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest
KSH (2014):
LOVAS Gy. (2002): A nyugat-magyarországi kérdés vasúti vonatkozásai II. Vasúthistória évkönyv 2002, MÁV Nosztalgia Kft., Budapest
Pallas Nagylexikona (1897) Budapest
SZABÓ J. (1985): Bük község másfél százada I. rész. Bük társadalmi, gazdasági, politikai, szociális és kulturális élete 1848–1945. Kézirat, Bük.
URBÁN L. (szerk.) (1984): Vasúti lexikon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest
VÍGH K. (2003): Felsőbüki Nagy Pál részvétele az inszurrekcióban. In: Vasi Szemle, 2003/5. 582–590. old.

   

JEGYZETEK

1	Tulajdonképpen népszámlálásnak is nevezhetnénk, de hagyományosan az első, a Központi Statisztikai Hivatal (akkoriban még Magyar Királyi) által végrehajtott népszámlálás kapja csak ezt a nevet, az azt megelőzőket összeírásnak, felmérésnek hívjuk, holott módszertanukban nem sokban különböznek a "magyar királyi" népszámlálásoktól.
2	706 fős létszámával a megye ötödik legnagyobb cukorgyára volt, de a teljes ipar tekintetében is a tízedik legnagyobb üzemnek számított Sopron vármegyében. A létszám felfutására azonban csak a szomszédos csepregi cukorgyár bezárása, 1886 után volt szükség.
3	Az 1870. évi 42 tc. a törvényhatóságok felállításáról, az 1871. évi községi törvény a rendezett tanácsú város, nagyközség és kisközség kategóriákba sorolásról döntött. Az 1886. évi 22. tc. ugyan csökkentette a községi önkormányzatok mozgáskörét, de ettől függetlenül nagyközségnek lenni komoly rangot jelentett, pl. Nagyszőlős megyeszékhelyként is nagyközség volt!
4	Az 1941-es adatok utólagosan, más módszertannal kerültek közreadásra, ezért a ko ráb bi időpontokhoz való összehasonlításra alig alkalmasak.
5	A természetes szaporodás a születések és halálozások, a vándorlási mérleg a be- és elvándorlások különbsége, a tényleges szaporodás pedig a természetes szaporodás és vándorlási mérleg összege.