1946 májusában hazaáruló összeesküvést lepleztek le Sopronban, mely kellő alapot nyújtott a magyar kormánynak arra, hogy erélyesen fellépjen Ausztria területi követelései ellen. A történelem fintora, hogy az alkalmat leghatékonyabban az MKP és annak főtitkára, Rákosi Mátyás – egyben miniszterelnök-helyettes – használta ki "a haza megmentőjeként" belpolitikai céljaira, a Baloldali Blokk kaposvári seregszemléjén.

Osztrák részről évfordulók ünneplésével is igyekeztek napirenden tartani a területi kérdést. Burgenland tartomány önállóságának 25. évfordulója mellett Nagy Károly avarok ellen vezetett "térítő" hadjáratát ünnepelték, illetve a későbbi Ostarrichi (Keleti-birodalom) megalapítását, mely terület a Rába vonaláig terjedt.

Sopron kérdése hivatalosan csak 1981-ben jutott nyugvópontra, amikor Kismarton jogilag is Burgenland székvárosa lett.

Gottesmann Alfréd (1872–1965) az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének hivatásos tisztjeként szolgált. Katonai pályáját két alkalommal is megszakította. Huszártisztként harcolt az I. világháborúban. Művészeti tanulmányokat folytatott Münchenben Hollósy Simonnál és Párizsban, a Julian Akadémián. Három alkalommal festett a híres (ma Románia területéhez tartozó) nagybányai művésztelepen, neves mesterek társaságában. Dolgozott Londonban, Görögországban, Ejna szigetén és Olaszországban, Cervera di Roma településen. Kiállított Párizsban, Berlinben, Athénben, Nagybányán és Budapesten, a Nemzeti Szalonban. Végleges nyugdíjazását követően – többszörösen kitüntetett huszártisztként! – Nagyváradon élt. Itt születtek gyermekei. 1921-ben repatriált családjával. A dél-dunántúli Bükkösdön éltek. 1931-ben pedig Vas megyébe, Sárvárra költöztek. Itt bontakozott ki a nagybányai művészet szellemiségét követő tájfestészete.

A szerző Gottesmannról írt kismonográfiáját a sárvári önkormányzat jelenteti meg.

A szerző a Vas megyei Püspökmolnári helytörténetének kiváló ismerője. Gróf Festetics György (1815–1883) az e faluban álló kastélyában élte élete egy részét. Politikai szerepe egy kevés figyelemre méltatott, de a maga helyén jelentős miniszteri tárca élén bontakozott ki: "a király személye körüli miniszter" volt az 1867. évi magyar–osztrák kiegyezés utáni első magyar kormányban, amely egész sor nagy egyéniséget foglalt magába, s az élén gróf Andrássy Gyula állt. Festetics Györgyöt később Ferenc József király szerette volna magyar miniszterelnökként látni, ő azonban ekkor már megromlott egészsége miatt visszavonult a politika színteréről.

A fiatal történész a XIX. század első évtizedeiben tevékenykedett, de mindmáig kevéssé ismert kiemelkedő földbirtokos, katona és szónok munkásságának kutatója. Felsőbüki Nagy Pál (1777–1857) patinás nyugat-dunántúli nemesi család tagja, öt országgyűlésen képviselte Sopron vármegyét. Szoros barátságot ápolt a magyar megújulás kora, a reformkor legnagyobb politikusával, gróf Széchenyi Istvánnal, s amint Széchenyi, ő is a konzervativizmuson belül maradó reformokat szorgalmazta. Kiváló beszédei, egyénisége nagy hatást tett a fiatal politikus nemzedékre, amely Felsőbüki Nagynál tovább jutott a polgári átalakulás útján. A tanulmány bemutatja Habsburg-hatalom titkosrendőrségének Nagy Pálról készített jellemzéseit, továbbá Nagy Pál politikai nyelvének jellegzetességeit.

Ha egy nyelv kiszorul a nyelvhasználat bizonyos területeiről, megkezdődik a nyelv eróziója. Ez a (világ)jelenség veszélyezteti az oroszországi finnugor nyelveket is, amelyek mai állapotukban alkalmatlanok a (regionális) államnyelvi funkciók ellátására.

A világ nyelveinek eltűnési folyamata nem állítható meg, legfeljebb lassítható. Tudományos munkásságát a szerző éppen annak szolgálatába állította, hogy azok a kisnyelvek, amelyek még megmenthetők, megmaradjanak. Az itt közölt tanulmány Észtországban, a 2013. április 24–25-én rendezett nemzetközi Wiedemann-konferencián hangzott el észt nyelven.