A geográfus szerző az 1971. évi ún. Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció hatásait vizsgálja negyven év távlatából. Ezek a településhierarchián túl a demográfiai folyamatokban (népességcsökkenés) és az intézmények megszűnésében is megmutatkoztak. A koncepció végrehajtása növelte a települések közti igazságtalan különbségeket.

                                                                                   Kevés olyan gazdaság- és társadalomtörténeti munkát ismerünk, mely a Dunántúl kisebb és közepes uradalmaival foglalkozik. Ennek elsősorban a forráshiány az oka: e gazdaságok iratanyaga többnyire elpusztult, ritkán került be közlevéltárakba. A tanulmány egy Veszprém megye határán elhelyezkedő, de Vas megyei kapcsolatrendszerrel rendelkező birtok példáján vizsgálja, hogy a két világháború közötti időszak életviszonyainak és gazdálkodásának megrajzolására milyen lehetőséget kínálnak a rendelkezésre álló, elsősorban közvetett és szóbeli források.

                                                                                   Két, napjainkra méltatlanul elfelejtett alkotóegyéniségről van szó ebben a dolgozatban – és az olajfestés technikájáról. A szerzőt a nagyapja hagyatékában talált, pontokba szedett festészettechnikai fejtegetések késztették a cikk megírására. A nagyapa, Németh József akadémiai tanulmányok nélkül, de mesterek segítségével vált festővé; egyik mestere pedig, akinek festői tanácsait leírta, minden bizonnyal Gottesmann Alfréd, aki idős korában Sárváron élt. A szerző kiemel néhány feljegyzést a több oldalas szövegből; a hozzá fűzött kommentárok érdekes művészeti párhuzamokra világítanak rá.

                                                                                   A kartográfiai ábrázolások mellett a geográfiának is óriási szerepe volt a mindenkori állam és a gazdaság számára. Különösen igaz ez a XVIII. és a XIX. századi Magyarországra. Igaz, hogy a két vizsgált forrás adatközlései – a sajátos szerkesztési módszer, vagy éppen az alapkutatások hiánya miatt – esetlegesek, így nem mutatják be a Szombathelyi Egyházmegye könyves kultúrájának egészét. A dolgozat azonban e kissé mozaikszerű, töredékes képpel is a nyugat-magyarországi könyves világ érdekes szegmensét tárja a mai olvasó elé – számos újabb kutatási irányt jelölve ki a régió históriája iránt érdeklődők számára.

                                                                                   A kőszegi plébános emblematikus személyisége volt a patinás kisvárosnak a múlt század első felében. Aktív közéleti tevékenysége mellett gazdag irodalmi életművével is országosan ismertté vált. Az írás szerzője röviden jellemzi egyes műveit – regényeit, színdarabjait, melyekben az erkölcsi, társadalmi, politikai romlást ostorozza –, illetve belehelyezi a korabeli katolikus politikai gondolkodás áramába. Kincs István gondolatvilága szoros kapcsolatban áll a keresztény magyar sajtó fontosságát hangsúlyozó Bangha Béla és Mindszenty József eszmerendszerével.

                                                                                   Vas megye kialakulása, korai központjainak témája régóta foglalkoztatja a kutatókat. A fölmerülő kérdések megválaszolásában eltérők a vélemények, és nagy a bizonytalanság. Öt nyugat-dunántúli várat jellemezve, melyeknek helyszínei – a közelmúltban beépített (ma Ausztriához tartozó) Hidegsédet kivéve – napjainkra is fennmaradtak, a szerző megállapítja, hogy az írott forrásokban szereplő korai határváraink érdekes új szemponttal gazdagítják az Árpád-kori magyar királyságról, annak XI. századi állapotáról kialakított képünket.

                                                                                   A sárvári múzeum egyik tárlójában látható egy ritkaságszámba menő kitüntetés, a Tiszti Arany Vitézségi Érem. Mint a legtöbb kiállított múzeumi tárgynak, ennek az éremnek is önálló története van. A hadtörténész szerző által feltárt történet a kiegyezés utáni időktől indítva vezet az első világháborúig, a galíciai hadszíntérre. Az izgalmas leírásban a limanowai ütközet elevenedik meg hőseivel, méltó emléket állítva az elesett huszároknak, tiszteknek és Muhr Ottmár huszár ezredesnek.

                                                                                   A szombathelyi első dalárda, amelynek német és magyar nyelvű alapszabályát a Vas Megyei Levéltár őrzi, 1850-ben alakult. Az egyesület hatévi működés után megszűnt, de a kényszerszünetet követően, a 60-as évek elején újjászervezték. Az alakuló közgyűlésen, módosításokkal, a korábbi alapszabályt fogadták el. Az írás a megerősödő szombathelyi dalárda első évtizedének, a hőskornak az eseményeit foglalja össze 1870-ig, szép szavakkal emlékezve meg a dalos egylet elnökéről, Mezei Gyuláról.

                                                                                   A tumoros betegségek korai, pontos igazolása a képalkotó diagnosztika egyik legnagyobb kihívása. A malignus megbetegedések kimutatásában és a kezelések hatékonyságának megítélésében jelenleg a PET, PET-CT vizsgálaté a vezető szerep. A DW-MRI vizsgálat gyorsan elvégezhető, a vizsgálathoz nem szükséges ionizáló sugárzás, a potenciális veszélyt jelentő kontrasztanyag adása, lehetővé teszi az elváltozások minőségi és mennyiségi értékelését, és információt nyújt a szövetek mikrostrukturális és funkcionális változásairól.