PÁVEL SZOBRÁNAK SZOBRÁSZA

                                                                                                                                                     Pável Ágoston születésének 125. és halálának 65. évfordulóján, 2011-ben számos megemlékezésre került sor Magyarországon, Szlovéniában és Ausztriában. Az ünnepségeket a szombathelyi Szlovén Kisebbségi Önkormányzat és a Pável Ágoston Szlovén Kulturális Egyesület szervezte a munkásságával kapcsolatos intézményekkel, szervezetekkel közösen. A szombathelyi Savaria Múzeumban január 15-én nyílt meg Valaki ránk üzent címmel egy vándorkiállítás. A kiállítás magyar, szlovén és német nyelvű szövegekkel, ismert és még ismeretlen fotókkal és dokumentumokkal – posztereken – mutatja be kronologikus sorrendben Pável Ágoston életét és munkásságát több helyszínen [Maribor, Regede (Bad Radkersburg)/Laafeld, Szentgotthárd, Muraszombat (Murska Sobota), Vashidegkút (Cankova), Budapest]. A vándorkiállítást első helyszínén – a Savaria Múzeumban – tárgyak és eredeti fotók, dokumentumok is kiegészítették a múzeum néprajzi gyűjteményéből és a családi archívumból. A muraszombati Területi Múzeumban pedig a Pável Ágoston által 1943-ban jegyzékbe vett tárgyak közül válogattak, s kiállították Pável Ágoston mellszobrának bronzba öntött példányát is. Az 1943-as jegyzék tárgyainak némelyikét Alsólendva (Lendava) környékén gyűjtötték, így azok a kiállítás lendvai bemutatóját egészítik ki 2012 januárjában.

           A január 15-ei nyitóünnepségen koszorúzásra is sor került. Pável Ágoston sírjánál, a szalézi rend szombathelyi templomában a Magyarországi Szlovének Szövetsége, az Országos Szlovén Önkormányzat, a felsőszölnöki Pável Ágoston Vegyeskar, a szombathelyi Szlovén Kisebbségi Önkormányzat és a Pável Ágoston Szlovén Kulturális Egyesület képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit. A Szent László király utcai házon 1956-ban elhelyezett emléktáblát mag. Drago Šiftar szlovén főkonzul koszorúzta meg. A Savaria Múzeum előtt 1986-ban avatták fel a hársfa alatt Pável Ágoston mellszobrát, Ács József alkotását. Itt a szülőfalu, Cankova (Vashidegkút) küldöttsége, a laafeldi Pável-ház képviselője és a szombathelyi – Pável tevékenységét folytató – intézmények (könyvtár, múzeum, Vasi Szemle, honismereti egyesület) tisztelegtek a polihisztor előtt. A Vasi Múzeumbarát Egylet és a szombathelyi szlovének virágvasárnapi emléktúrán vettek részt. Szentgotthárdon megtekintették a Pável Ágoston Múzeum kibővített és felújított épületét, majd a barokk templomban szentmisén vettek részt. Ebben a templomban volt Pável Ágoston esküvője Benkő Irénnel 1914. április 14-én. A templomtól lovasfogaton utaztak a résztvevők Kethelyre, majd a máriaújfalui tóhoz. A túra résztvevői Pável Ágostonnak a Vasi Szemlében 1936-ban megjelent Őrségi képek című írására emlékezve járták be Pável akkori útjának első szakaszát. Az írásból Pável Judit olvasott fel részleteket. Az ausztriai Bad Radkersburg melletti Laafelden áll a Pável-ház. Itt lakott a Pável család 17 évig. 1995-ben a házat megvásárolta és felújíttatta a stájerországi szlovének egyesülete, amely azóta német és szlovén nyelvű programokkal közvetít az osztrák és szlovén kultúra között, Pável Ágoston kultúraközvetítő tevékenységét folytatva. A Pável-ház 2006-ban egy háromnyelvű, válogatott verseket tartalmazó kötetett adott ki. Ebből a kötetből választott ki az idei évben Peter Andrej maribori költő és zeneszerző öt Pável-verset. A szlovén nyelvre fordított, megzenésített verseket a Pável-ház CD-n is kiadta. Bemutatójára irodalmi est keretében került sor Laafelden és Szombathelyen. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban a verseket magyar eredetiben Jordán Tamás színművész, a Weöres Sándor Színház igazgatója olvasta fel. Weöres Sándor a könyvtártól négy háznyira, a Petőfi Sándor utcában lakott Páveléknál középiskolás korában. Pável halálának tizedik évfordulóján verssel emlékezett reá. A szombathelyi és maribori szlavisták tanulmányait közli a Studia Slavica Savariaensia idei kötete. A cankovai Pável Ágoston Kulturális Egyesület egy dokumentumfilmet készített híres szülötte családjáról és munkásságáról, melyben Pável Judit édesapjának elsősorban családi kapcsolatait mutatja be. Augusztus 27-én (születésnapja előtti napon) ünnepelt a szülőfalu kiállítás-megnyitóval, filmbemutatóval és alkalmi postabélyeggel és bélyegzéssel. Két tanulmányúton jártak nyomdokain tisztelői. A csíksomlyói pünkösdi búcsúba is bekapcsolódó erdélyi körúton Tordán és Székelyudvarhelyen emlékeztek. Október 1-jén pedig a szűkebb régió – Szombathely, Graz, Laafeld, Vashidegkút (Cankova) – Pável családhoz kötődő helyszíneit keresik fel.

           Az idei év rendezvényei elsősorban Pável Ágoston kultúraközvetítő tevékenységére hívják fel a figyelmet a magyarországi, szlovéniai és ausztriai helyszínekkel. E tevékenysége talán a legaktuálisabb régiónkban, s az erre való emlékezést könnyíti, hogy mindhárom ország tagja az Európai Uniónak. A közös megemlékezéseket a határok már nem akadályozzák. A Pável család tagjai is szabadon közlekedtek, tanultak, dolgoztak a régióban. Trianon után három ország lakosai lettek. Pável Ágoston egyedül maradt a családból Magyarországon, de ezer szállal kötődött szülőföldjéhez, rokonaihoz, a szlovénséghez, amit versben is kifejezett: "Én mély gyökérrel forradok a földhöz, / és minden arc a holtomig kísér. / S ha záporok kimosnak a szemekből: / a nézésüket magammal viszem." (Hűséggel megvert embertársaim) Szlovén értelmiségiekkel levelezett, tudományos kutatásukat segítette, s viszont segítették. Fiatal művészeket támogatott a határ mindkét oldalán. Weöres Sándor, Gazdag Erzsi mentoraként közismert. Kevésbé ismert, hogy egy fiatal, tehetséges, de tragikus sorsú muravidéki szlovén szobrászt is támogatott. A kiállításokon való bemutatkozáson túl egy mellszobrot is rendelt tőle. Kühár Ferenc szobra a Pável család tulajdona. 2006 óta a szombathelyi Szláv Tanszék Berzsenyi téri épületében létrehozott Pável Emlékszobában látható. Kühár Ferenc úgy készítette a szobrot, hogy személyesen ismerte a modellt.

 

Paraszti családban született 1916. május 15-én a Vas vármegyei Ferenclakon (ma Rankovci a szlovéniai Muravidéken). Másodikként jött a világra a hat gyerek közül. Négy általánost Csendlakon (ma Tišina Szlovéniában) végzett el, a reálgimnázium második évét 1930. június 28-án fejezte be Muraszombatban (Murska Sobota). 1934. június 29-én kapott Mariborban egy egyéves magántanfolyam elvégzése után (Anton Rudolf Legat) gyors- és gépírói, valamint könyvelői képesítést igazoló oklevelet. Az 1937/38-as tanévben beiratkozott a ljubljanai Állami Műszaki Középiskola (Državna tehniška srednja šola) első osztályába, szobrász–fafaragó szakra, amelyet jó osztályzattal végzett el 1940. június 14-én.
           A budapesti Képzőművészeti Főiskola első évfolyamára 1941-ben iratkozott be. 1943. november végén és december elején két hetet töltött Budapesten "A Magyarok Világszövetsége Kultúrcsere Társaság" szervezésében, a Délvidékről, Erdélyből és a Felvidékről meghívott írók és művészek társaságában. 1944. május 7-én Muraszombatban letartóztatták, és Szombathelyen börtönbe zárták. 1944. július 11-én áthelyezték a szombathelyi közkórházba, ahol augusztus 14-én Pável Ágoston is meglátogatta. Október 15-én hazatért Muraszombatba, de az október 17-ei muravidéki nagy letartóztatások során Kühár Ferencet ismét letartóztatták. (A muraszombati moziban volt a razzia, ahova megismerkedésük óta rendszeresen jártak menyasszonyával. Ezen a napon is ott beszéltek meg randevút.) Először Szombathelyen, majd Komáromban (Csillagerőd) volt bebörtönözve. Innen a németországi Flossenburgba került koncent- rációs táborba. Munkára küldték e tábor egyik külső egységébe, Hersbruckba. Fizikailag legyengült, ezért visszatért Flossenburgba, ahol tífuszban megbetegedett, és 1945 januárjában meghalt.¹

           Kühár Ferenc szobrait a muraszombati képtár (Galerija Murska Sobota) és Területi Múzeum (Pokrajinski muzej) őrzi. Munkáiból a muraszombati képtárban retrospektív kiállítást rendeztek 1984-ben. Műveinek anyaga fa, bronzosított gipsz, terrakotta. Csak egy portré készült márványból (ez magántulajdonban van Budapesten). Életéről és munkásságáról kevés dokumentum maradt fenn. Pável Ágostonnal folytatott levelezéséből két magyar nyelvű levél² és felsőszölnöki menyasszonyához – naplószerűen – írt több mint ötven szlovén nyelvű levél.³
           Kühár Ferenc két levélben értesíti Pável Ágostont, hogy szívesen részt vesz az 1943. december 8-án nyíló kiállításon 11 alkotással, köztük Pável Ágoston mellszobrával. Kéri Pávelt, hogy segítsen szobrainak elrendezésében a kiállításban és eladásában, népszerűsítse alkotásait. Ő maga a megnyitón nem tudott részt venni, mivel Budapesten tartózkodott. A levelek magyar fordításban:⁴

Kedves Professzor Úr!
          
Dr. Bajlec révén megkaptam levelét, és értesítem, hogy részt veszek a kiállításon. Elsősorban az érdekel, kik vesznek részt a kiállításon, milyenek a kollégák, és lesz-e még szobrász. A következő munkákat állítanám ki: 3 égetett figura – szociális, paraszti motívumok, 3 faszobor: munkás, kévekötő (a városi tanács tulajdona) – a föld áldása (Stucin úr tul.) 2 gipsz: Muravidék, cigánylány és két fej. Ha megengedi, az Ön portréját is kiállítanám. ⁵ Tehát összesen 11 munka. Abban az esetben, ha nem lenne elég hely, kérem, értesítsen, és néhány munkát kihagyok. A szobrok többsége paraszti, szociális motívumokat dolgoz föl, és remélem, hogy érdekelni fogja a közönséget. Szeretnék néhányat el is adni, ezért tisztelettel kérem Önt, ha lehetősége van rá, értesítse ismerőseit, és csináljon nekem reklámot, már amennyit kiérdemelek, és amennyire az módjában áll Önnek. Mindenesetre örülnék neki, ha a kiállítás rendezésénél jelen lehetnék. Abban az esetben pedig, ha ez idő alatt mennék Novak professzorral⁶ és Novak építész úrral⁷ Budapestre, nem tudom, hogyan lesz, és kinek adhatnám át az egészet. Talán Ön, Professzor Úr, ebben az esetben lenne olyan kedves, és benézne néha a kiállítóterembe, nehogy a szobrocskák a háttérbe vagy jelentéktelen helyre kerüljenek. Ha más szobrász is kiállítana, úgy erre még jobban kellene ügyelni.

           Nagyon szépen kérem Önt, üzenjen és értesítsen minden esetleges változásról és a társasággal szembeni kötelezettségekről is. Mint már említettem – ha nem mennék, akkor már úgyis december 16-án odajövök, és személyesen is részt veszek a rendezésben és a megnyitón. Ha pedig nem tudnék jönni, akkor december 8-án úgyis elmegyek a megnyitóra Budapestről.

           Közreműködésem célja, hogy azon a vidéken is megismerjenek egy kicsit, és hogy esetleg valamit el is adjak. Meg vagyok győződve róla, hogy ebben nagy segítségemre lehet, amit előre is nagyon köszönök Önnek. Ha szükség lenne egy, az elnökhöz intézett kérvényre, kérem, értesítsen, illetve adja meg a címét, hogy személyesen írjak neki.
           Segítőkészségéért fogadja őszinte hálámat, tisztelettel üdvözli:

          
*           

Kedves Professzor Úr!
Szerencsésen megérkeztem, és már szorgalmasan látogatjuk Pest különböző érdekességeit. Nagyon jól érzem magam. Az étkezés és a szállás kitűnő, úgyhogy egy kicsit kipihenhetem magam. Novak professzor úr, Novak építész úr még nem érkeztek meg, de gondolom, holnapra itt lesznek.
           Holnap lesz a kiállítás megnyitója, és ebből az alkalomból, mivel nem lehetek ott, tisztelettel kérem Önt, csináljon nekem minél nagyobb reklámot, és néhány vásárláshoz is juttasson hozzá, ami a mostani időkben jól jönne, különösen azért, mivel az itteni luxus, annak ellenére, hogy ingyenes, sokba kerül. Remélem, van elég barátja és tekintélye, úgyhogy mint vendégművésznek kifejezhetik a jóindulatukat.
           Vásárlás formájában, akár a közintézmények is, mint pl. a város, a vármegye stb. Ami pedig a kritikát illeti, az illetékes úr emelje ki különleges és személyes művészi hitvallásomat. Nem tudom, eljutok-e Szombathelyre, mivel igen érdekes itt a programom. Abban az esetben, ha a vásárlások miatt mégis szükséges lenne, kérem Önt, üzenjen, és akkor mégis lemegyek. Ha pedig nem jönnék, kérem Önt, hogy a múzeumi altiszt a kiállítás után a szobrokat gondosan csomagolja bőröndökbe, és zárja le. Jómagam dec. 19-én jövök, mikor Pestről utazom vissza. Doktor Úr, remélem, segít nekem, fáradozását külön is megköszönöm majd Önnek.
           Itt viszonylag jól érezzük magunkat. Az egész dolog jól elő volt készítve és érdekes volt.

 

Kühár Ferencnek felsőszölnöki mennyasszonyához naponta – naplószerűen – írt több mint ötven szlovén nyelvű leveléből ismerhető meg a tehetséges fiatal művész tragikus sorsa. Kultúrtörténeti és nyelvészeti szempontból is értékesek a levelek. A két fiatal a szlovén nyelv murántúli nyelvjárását beszélte. Levelezésük elején is ezt használják, majd Kühár Ferenc egyre több irodalmi szlovén szót alkalmaz, hogy kifejezhesse mondanivalóját. A szombathelyi börtönből már csak irodalmi szlovén nyelven írt. A levelek egyben "nyelvleckék is". Kühár menyasszonya az 1940-es években családjával a Muravidékre került, magyar nyelven tanított a barkóci (ma Bakovci Szlovéniában) általános iskolában. 1942 augusztusában ismerkedtek meg, és Kühár Ferenc haláláig, 1945-ig gyakran váltottak levelet. A szombathelyi börtönből és kórházból is naponta írt, ahol szobrászkodhatott is eleinte. Második letartóztatásakor is küldözgette kis papírdarabokra ceruzával írt, néhány soros üzeneteit. Segítséget kérve, remélve. Csak a celldömölki és a komáromi levelezőlapokat írta magyarul. (Egyébként szlovén nyelvű leveleit is elvették menyasszonyától, és cenzúrázva adták vissza.) A jelen írás szerzője által kiemelt és magyarra fordított részletek egy 28 éves szobrászművész tanulmányaira, munkájára és ars poeticájára vonatkozó adatokat tárják fel. Pontosítják a Pável-szobor keletkezésének dátumát és körülményeit.

 

Budapest, 1942. IX. 14: "szept. 20-ig tartanak még a vizsgák. Október 3-án lesz a beiratkozás. Ha itt nagy baj lesz, akkor szeptember 20–24. között elmegyek egy kicsit hozzád..."
           Budapest, 1942. IX. 25: "tegnap fejeztem be a vizsgáimat... jelesre sikerültek. Sokáig tartottak, de ment! Most egy kicsit pihenek október 10-ig. Október másodikán van a beiratkozás. Aztán új életet kezdünk. Nagyon sok munkám lesz [...] Most tíz napig mást sem csinálok, csak magyarul tanulok."
           Budapest, 1942. X. 27: "... a Főiskolára csak délelőtt járok. Az elméletet inkább otthon egyedül szeretem tanulni, hogy ne kelljen annyit mászkálni, leginkább nyugalomra van szükségem..."
           Budapest, 1942. nov. 5: "...szeretem Bory⁸ professzor urat, aki a mintázást tanítja, és a rektort, aki az alakrajzot. Itt Pesten jól érezzük magunkat, néha énekelünk és vigadunk, mint egy kolostorban. Sokan vagyunk itt szlovének, és van egy muraközi is [...] tőle tanulok magyarul."
           Budapest, 1942. nov. 27: "...közelednek a kollokviumok, és egy kicsit belenézegetek a könyvekbe. Sokat azért nem. Csak annyit, hogy el ne fáradjak. Úgy élek, ahogy itt lehet élni. Az egészségem jó, úgyhogy ebből a szempontból nagyon jól érzem magam. Sokszor kimegyek a városból, különösen szombatonként és vasárnaponként, hogy jobb levegőt szívjak magamba. Nagyon örülök, hogy hazamehetek. December 18. vagy 19. körül jövök. Február 1-ig leszek otthon. [...] Mi újság van a Muravidéken (szlovénül: v Prekmurju – a szerző)? Senki semmit nem ír, azt se tudom, hogy éltek-e még! Ha te nem lennél, semmit sem hallanék arról a vidékről! [...] 20 nap múlva lesz karácsony [...] Ma rövidebb lesz a levelem, mert a filozófia előadás alatt írom.
           dátum nélkül: "Voltam az orvosnál, és azt mondta, hogy sokat feküdjek, és ne menjek ki, mert veszélyes, nagyon megfázhatok, és a tüdőmre mehet. Feküdnöm kell, jókat ennem és melegen lennem 15 napig. Így most fekszem, jókat eszem és alszom. ...négy hete vagyok itthon, és még nem találkoztunk. Budapestre nem megyek vissza. Pistinek adtam az indexemet, hogy érvényesítse a szemeszteremet, és írasson be a másodikba. Úgyhogy március 1. előtt nem megyek vissza. Szeretnék megerősödni, meggyógyulni, hogy dolgozhassak."
           Ferenclak, 6. I. 43. "...nagyon megviselt, hogy éppen otthon betegedtem meg annyira, hogy nem is tudtam felkelni az ágyból..."
           Budapest, 15. (este) 1943. "... először egy kollégiumban fogok lakni... Üllői u. 51. Ebédre befizettem 1,70-et [pengőt – a szerző] egy jó konyhán, a vacsorára meg a menzán fizettem elő. Mennyi ideig leszek itt, még nem tudom, még csak holnap megyek a rektorhoz. Ha úgy lesz, ahogy én akarom, akkor 3 hét múlva látjuk egymást."
           Budapest, 18. III. 43. "Soha nem untam meg még Pestet annyira, mint most. Visszavágyom a mi szép vidékünkre, a föld friss illatára. Ez itt olyan, mint egy régi ház, amelyik maholnap összedől. Csak azt érzem, hogy hamarosan vissza kell mennem haza, ahol nem vagyok egyedül, ahol te vagy, ahol a munkám van. Annyira szeretnék dolgozni, de itt nem tudok. [...] Legfeljebb április 1-ig bírom ki itt [...] A Képzőművészeti Főiskolán minden sikerült, már ma hazamehetnék. De mégis maradni akarok egy kicsit, aktot és kompozíciókat rajzolni. [...] Itt Pesten nincs senkim. Egyedül vagyok, mint egy remete..."
           Muraszombat, 18. VIII. 43. "Keveset dolgozom. Csak szerdán öntöttem ki a szobrodat, mert nem tudtam anyagot szerezni. A vázát felskicceltem és a műtermet kitakarítottam. Kaptam két új portrét, éspedig Bergar asszonyt és az öreg Stucint. Hétfőn kezdem mintázni Stivan Bergert. Kedden^* Stucint és dr. Pávelt. Munkám a jövő héten sok lesz, de könnyebben fogok dolgozni, ha te mellettem leszel..."
           Bdp, 17. XII. 43. "Tegnap nem tudtam írni neked, mert nagyon sokáig volt a Fészek Klubban bankett és ismerkedési est. Ezért írok ma korán a szálloda kávéházában, ahol jó a reggeli. [...] Nagyon jól érzem magam. El kell ismerni, hogy mindent nagyon gavallérosan készítettek elő. Úgy hajlonganak előttem, mintha legalábbis Michelangelo lennék! – A Délvidékről (sic! = magyar szó a szlovén szövegben!) egyelőre egyedül vagyok itt. A kollégáknál jó benyomást keltettem, és úgy látom, szimpatikus vagyok nekik. Néhány munkám fényképét megmutattam nekik, köztük a te fejedet is. Majd megőrültek érte, hogy milyen jó és érdekes ez a fej. Aztán néhány kompozíciót. Mindenki gratulált. Úgyhogy nem tudom, hogy én vagyok ilyen nagy művész, vagy ők ennyire jelentéktelenek. Néhány író megígérte, hogy eljön a Muravidékre az itt élő népet megismerni, hogy tényleg ilyenek-e, amilyeneknek a kompozícióim bemutatják őket. Néhányan, úgy gondolom, fiatalabbak nálam, de nagy gyerekek. Egy nagytermetű, fekete, bajuszos erdélyivel jól összebarátkoztam. Egy nagy festményt ígért nekem cserébe az egyik kompozíciómért. Még ma írok Neked egy lapot, és mindenkivel aláíratom, hogy Neked is legyen egy kis emléked tőlük. Ma autóval városnézésre megyünk, és felkeressük a Várat is. [...] Összesen 25-en vagyunk. [...] Néhány kolléga ismerte a nevemet [...] Szombathelyről még nem tudok írni, mert csak ma délután kapom meg a pontos programot. [...] Ilyen nagy úr még nem voltam. Mindenki azt gondolja, hogy Párizsból jöttem. Hát gondolják csak [...]Pannónia Szálloda, Rákóczi út..."
           Bdp, 8. XII. 43. "Tegnap IBUSZ autóbuszokkal jártuk a várost. Egy híres városi vezető kalauzolt minket. Tényleg nagy urak voltunk! Mindenki úgy nézett ránk, mintha Amerikából jöttünk volna. A végén hazavitt a Pannónia Szállodába, mert egyedül én laktam ott, és úgy búcsúzott, hogy alászolgája méltóságos úr! Gondolhatod, mennyire tetszett, mivel mindenki engem nézett. Az ebéd nagyon jólesett, mert későn jöttem haza. Otthon egy csomag várt, ami piros-fehér-zöld szalaggal volt átkötve. Először a csomagon lévő levelet bontottam fel, és látom, hogy maga a polgármester hív pénteken fél hatra a Hungária Szállodában adandó teára (sic!). Még szerencse, hogy utcai ruha (sic!). Aztán kinyitottam a csomagot, és 5 könyvet találtam a városról. Mindez nagyon jólesett. Tényleg nagyon gavallérosan viselkednek velünk. Tegnap este kiszámoltam, mennyibe kerülne naponta, ha nekem kellene fizetnem. Szaloda (sic!): 15, ebéd 13, reggeli 5, a tegnapi vacsora és minden 17 – sok. Délután felkerestem Gabrijelcsicset és Serhezt, aztán elmentem a Horty Kollégiumba (sic!). Este Karcsival (a menyasszony testvére – a szerző) az Uránia Moziban a Rákóczi-nóta című filmet néztük meg. Este a szállodában minden nap jó zene van, úgyhogy jól érzem magam, de még jobb lenne, ha Te is itt lennél... Szombathelyen még nem tudom, hogyan lesz. Lehet, hogy nem is tudok elmenni, mert szombaton délután van egy fontos esemény, és nem lenne helyes, ha nem lennék ott. De hacsak lehet, főként, ha ezt dr. Pável kívánja, írok neki az egész dologról. Küldök neked egy táviratot, és vasárnap találkozhatunk. Kicsit hoszszú lesz az út, mert hétfőn fél tízkor már vissza kell jönnöm. [...] Kérlek, menj el Kolossa⁹ fényképészhez (sic!), és hozd el a munkáimról készült képeket és küldd ide, mert a kollégák nagyon érdeklődnek a kompozícióim iránt. [...] Nagyon szolidan élek [...].
           Bdp. 11. dec. 43 : "Szombathelyre nem tudok jönni. Nagyon fontos dolgaim vannak itt. És pénzem sincs sok. De csütörtökön vagy pénteken hazajövök. Az utolsó programok olyanok, amiket már láttam, és nem akarok itt lenni. Úgyhogy legkésőbb pénteken reggel jövök Muraszombatba. A kiállításról még nincs semmi hírem dr. Páveltől, úgy hogy tényleg nem tudom, mi van. Tegnap teadélután volt a Hungáriában. Küldtem Neked egy lapot a tekintélyes urak aláírásával. Az egész arról szólt, hogy ettünk egy kicsit, és megismertünk különféle méltóságokat (sic!) és urakat. A rektorommal, Boryval is együtt voltam. Eljött Novak professzor úr is, akinek a lakása (sic!) a Britania Szállodában (sic!) van.
           Bdp. 12. XII. 43. "Ma vasárnap van, és nagyon unatkozom! Este Novákékkal moziba megyünk, de addig nem tudom, mit csinálok... Éppen most jött hozzám Novák és Barbarics¹⁰ professzor úr, és valami Major-templomba megyünk. [...] csütörtökön megyek haza. Mennek a többiek is, és én velük megyek. Csütörtökön este érek Szombathelyre, és pénteken este 6-kor jövök hozzád." (A levelet Štefan Barbarics is aláírta. – a szerző)

 

dátum nélkül: "28 évesen rájöttem, hogy nem születtem másra, mint a művészetre, a művészettel amiatt az asszony miatt foglalkozom, akit szeretek [...] mindig, minden percben velem kell lenned, és én lélekben erős leszek, csak Neked és az általad ihletett művészetnek fogok élni. Neked szentelem egész életem és mindent, ami bennem van. Lemondok minden világi dologról, kocsmáról, szórakozásról, barátokról. Csak Benned találtam meg az élet értelmét, és ezért akarok élni és hazamenni és új életet kezdeni! [...] Mától naplót fogok írni Neked."
           És valóban naponta írt levelet menyasszonyának, annak ellenére, hogy az meglátogathatta. Barkócról (Bakovciból, 100 kilométer távolságból) járt Szombathelyre. Kühár fogsága alatt is szobrászkodott.
           Szombathely, 1944. június 8: "... ma egy magas rangú tiszt feleségének portréján kezdek dolgozni. Így ismét kijárhatok a városba [...] Mikor körülnézek itt bent, csak 8 kisebb és 8 nagyobb lyukat látok, melyek riasztóak. Kinevetnek! Bolondnak néznek! Kitekintek ezeken a lyukakon az utcára, látom az életet és az elégedett arcú embereket – én meg rab vagyok, akinek elvették a szabadságát, csak álmodozhatok róla. Mennyire fáj ez, mennyire hasogat, megszakad a szívem és a lelkem. Néha sírva fakadok... Remélem, hogy vasárnap ismét a főkapitányságon (sic!) leszek és legalább egy órát együtt lehetünk."
           Sz. 19. VI. 44.: "... egy fiatal, 26 éves rendőrtiszt (sic!) portréját mintázom..."
           Szmbt. 22. VI. 44: "... érzem, hogy rövidesen történik velem valami, nem követtem el semmit, de könnyű valakit megvádolni!..."
           Szmbt. 2. VII. 44: "Szörnyen szenvedek... Szerdán is kihallgattak. Borzasztó mi mindent vetnek a szememre, és mi mindennel vádolnak! Megvertek, mint egy állatot. A kezem és lábam tiszta fekete [...] csak azt mondtam, amit már 1941-ben a csendőröknek is elmondtam. A többi dolog mind kitaláció és nevetséges. [...] Beteg vagyok, nem tudok aludni, szörnyű fájdalmaim vannak minden éjjel. Mindemellett még éhes is vagyok, mindenem elfogyott, egy nap egyszer eszem csak [...] Nem félek semmitől, hiszen az igazságtalanság meg lesz bosszulva. Soha senkinek semmi rosszat nem kívántam, akkor miért haragszanak rám az emberek? [...] kérd meg a Papát, járjon közbe érdekemben a magyar és német hatóságoknál..."
           7. VII. 44.: "... az orvos megvizsgált, és azt javasolta, cseréljék ki az ágyamat, és kapjak jobb ételt, mert különben komolyan megfázom. Ezt a fogalmazónak (sic!) is megmondta. Az elment a németekhez, hogy mit csinált, nem tudom, de most riadó van. A legjobb esetben átadnak a magyaroknak, vagy beküldenek a kórházba [...] Csodálatos nap van. Süt a nap, és a Murához hívogat, ah, kár hogy ezek csak álmok!"
           Szomb. 11. VII. 44: "...ma 16 órakor áthoztak a kórházba, a földszinti 63-as szobában vagyok egyelőre [...] hozzál pénzt, mert tartozom a kocsmában, ahonnan az ételt hozattam [...] Reggel 10–11 és délután fél 2–4-ig beszélhetsz velem a kertben. Hozzál két inget is és egy felső nadrágot. Lehet azt a fehéret, mert jó idő esetén saját ruhámban járhatok kint. Hozzál néhány szép és jó szlovén regényt is, és levélpapírt 30 filléres bélyegekkel, hogy írhassak Neked."
           Sombtahhely (sic!) 14. VII. 44: "... a tüdőmön egyelőre nincs más csak víz, a vesém is beteg, de nincs TBC-m. [...] Vasárnap óta csak azt eszem, amit itt kapok, de az nagyon kevés, ezért nagyon legyengültem."
           Szmbt. 17. VII. 4.: "...Amikor a világ megnyugszik, és belátják az emberek, különösen a politikusok, hogy azok az emberek nem veszélyesek, akik keresik egymást, akik saját magukat formálják, és csak egy cél felé törekszenek a világon: a művészetért szeretnek és szeretnek a művészetért! Eljön az idő, amikor az emberek rájönnek, hogy egyik ember nem olyan, mint a másik, és akkor mi ketten ismét együtt leszünk, és csak a szenvedés árán megérdemelt életünket fogjuk élni. Akkor olyan otthont és életet teremtek amikor hazatérek Hozzád, tudjam, miért és kiért szenvedtem. Be kell vallanom, ha nem lennél nekem, már meghaltam volna [...] De éppen miattad szeretnék nagy, nagy művész lenni... Igen, az emberek azt fogják mondani, ez a különc, ez a »művész« elkallódott, de visszatért, mert megérezte önmagában ismét az Istent és a nagy szerelmet, és a szerelem tette jó, becsületes és nagy emberré. Szerette a feleségét, és lám, mit tett vele! De mielőtt idejutottak, sokat kellett szenvedniük. A kisemberek nem értették meg őt, az utcára dobták, a börtönbe, a szemét és a tetvek közé. Verték, gyűlölték, igazságtalanul megvádolták, de kitartott, mert szeretett és viszontszerették. Kitartott, és soha nem gondolt a halálra, csak az életre! Szeretett, és a szerelemben találta meg az élet értelmét és célját. Szeretett volna alkotni, nagy műveket létrehozni, mindezt azért, mert egy asszonyban annyi erőre lelt, amivel minden akadályt legyőzhetett. [...] Ma ismét megvizsgáltak [...] csak a tüdőm bal felén van egy kis víz, ha nem lesz jobb, leszívják. A vesémmel nincs nagy baj: csak nyugalomra és melegre van szükségem. Ez meglesz."
           Szomb. 18. VII. 1944: "Sem a németek, sem a főkapitányság (sic!) nem érdeklődik felőlem és az egészségi állapotom felől. Így tényleg "szabad" vagyok, és azt csinálok, "amit akarok" [...] Sokat gondolkodom magunkról, a művészetemről, a jövőről, a jelenlegi helyzetről, és a jövőről általában. [...] Ma a legnagyobb szlovén költő, France Prešeren verseit olvastam, aki ezeket a szép verseket szerelméhez írta, és úgy szeretett, ahogyan senki nem szeretett még. Különc volt, az emberek gyűlölték és átkozták, de ő csak szeretett, szeretett mérhetetlenül. [...] amikor a Jóisten és Szent Kaszap István¹¹ visszaadják a szabadságomat, visszatérek Hozzád és imádlak, mint szívem legszebb oltárát. [...] A szerelem miatt fogok alkotni és létrehozni olyan dolgokat, amik helyet kapnak a művészetben. Képes vagyok rá, csak akarat, kényszer és cél kell hozzá. A munka közben forrón kell szeretnem valakit, és a mű szerelemből valósul meg. [...] Nekem még élnem kell, és sokat kell alkotnom szerelmem dicsőségére. [...] Ma sírok a fájdalomtól, amit saját magamnak okoztam, melynek okozója: az egoizmusom. Nem politikai értelemben, mert borzasztóan messze vagyok tőle. Nagyon nevetségesnek találom, hogy a »politika« miatt ülök itt [...] én, aki tulajdonképpen olyan messzire vagyok mindettől, akármi lehetek, csak az nem. Nem születtem annak, teljesen távol áll a lelkivilágomtól. Hiszen ez mocskos dolog, ez kereskedelem a lelkekkel és testekkel. Én olyan ember vagyok, aki a lelki értékeket keresi a komoly emberi tulajdonságokban. A parasztban, a pásztorban, a kereskedőben és minden rétegben és foglalkozásban elsősorban az embert keresem és annak szellemi értékeit. És hova süllyesztettek az emberek. Éppen az ellenkező irányba. A börtönbe süllyesztettek, mondván, olyasmiről beszéltél, amiben magad sem hiszel. És ezért szenvedsz, vernek vastag bottal, mint a középkorban a rabokat, ha a grófnak nem hoztak elég eleséget [...] És itt vagyok. [...] Szenvedek, gondolkodom, bánkódom. Bánom saját bűneimet. Szeretnék testben és lélekben megtisztulni, és amikor a piszkos »politika« véget ér, tisztán és megújulva visszatérni. [...] Ebben a visszatérésben nagyon bízom!..."
           Szomh. 20. VII. 44: "...a vesémmel van probléma, nem vagyok TBC-s. Hivatalosan igen, azért vagyok a kórházban, a költségeket a Kincstár fizeti, mivel a börtönben betegedtem meg. [...] Szeretnénk dolgozni, sokat dolgozni, filozofálni az agyaggal. Készítenék egy oltárt.. Oltárt: készítenék szép alakodról egy nagy szobrot egy misztikus pózban és köréje sok reliefet a szerelemért folytatott harcunkról. [...] Meg is csinálom, ha szabad leszek...."
           Szomb. 21. VII. 1944: "...Szeretnék melletted igazi művésszé válni, ez kell, hogy legyen a te célod is, drágám, akinek szép és művészi a lelke. (Bocsáss meg, holnap folytatom – péntek, este 6 óra. Valami vacsorát hoztak – megpróbálom megenni – meg kell ennem, mert te így akarod, nem Mucekom! Aztán elmegyek Titánhoz, este megfürdök [...].
           Szombat, 22. VII. 1944: "... kaptam otthonról 25 tojást, 1 csirkét, zsírt és olajat, úgyhogy most van valamim. Kenyeret nem kell hozni, hozzál inkább néhány paradicsomot és uborkát, hogy salátát csinálhassak magamnak. Hozzál egy kis sót is. A horvát–magyar szótárt ne felejtsd el! Čakovecbe (Csáktornyára – a szerző) már kedden írtam. Remélem, hamar megkapod. A Nevedre címeztem. Nem lesz zavaró. Gondolkoztam rajta, mit tegyek, de semmi okos nem jutott az eszembe. Ha azt írtam volna, hogy K. Ferencné (legjobban ezt szeretném már írni), kinevethettek volna a postán, azért címeztem a nevedre, az asszonyság így is elküldi. [...]"
           Szombathely, 25. VII. 44: "Ma szerelmes vagyok, és nem érzem szükségét, hogy bohém legyek, hanem hatalmas alkotási vágyat érzek magamban, mert igazán szeretek. Férfiasodom, közeledem 30. életévemhez, többet kellett volna már kihoznom magamból. Igen, hatalmas erővel készülök erre. Olyan nagyon, amilyen nagyon szeretlek. Most, amikor passzív vagyok, készülök az aktivitásra! Aktivitásom az irántad érzett szerelemmel párhuzamosan nő. Minél teljesebb lesz az irántad érzett szerelem, annál magasabb színvonalú lesz a munkám [...] ma reggel csodálatosan friss fizikai erőnléttel keltem fel. Felébredt bennem a vágy a műterem, az agyag, a fa és a kő iránt. [...] Tegnapi forró szerelmedet szerettem volna hivatásom és művészetem formáiba önteni. [...] Főorvos (sic!) volt ma itt, bemutatkozott és megkérdezte, hogy én vagyok-e a Kühár-művész (sic!). [...] Alorvos (sic!) engedélyt adott, hogy holnap 2–4 között kimehetek agyagért. Azt mondta, hogy most az ő felügyeletük alatt vagyok, és ők felelnek értem, nem kell félnem semmitől. Elmegyek a börtönbe, hogy elhozzam onnan az agyagot ide. Legalább megtudom, mi újság van ott! Remélem, szerencsésen visszaérek."
           Szombathely, 26. VII. 44: "Megkaptam az engedélyt dr. Szvobodától¹², és elmentem az agyagért. Nagyon örültek, hogy meglátogattam őket. Mindenki azt mondta, hogy nagyon jól nézek ki. Oszojnikkal is beszéltem. A kihallgatáson felőlem is kérdezősködtek, hogy tényleg nem vagyok-e k. (kommunista – a szerző), és hogy régóta ismer-e. Azt mondta 4 éve, és tényleg csak mint művészt. Hogy kivel találkoztam Muraszombatban, arra azt mondta, hogy mindig csak Veled látott. (Ami igaz is!) Milyen a politikai meggyőződésem stb. Erre azt mondta, hogy erről velem nem beszélt soha. (Ami igaz is!). [...] egyszer végre meg kell érteniük, hogy nem vagyok semmiféle politikai "agitátor", főleg nem k. (kommunista – a szerző), ahogyan azt ők gondolják, illetve olyanok, akik maguk sem tudják, mi az. [...] Szombaton vagy pénteken kezdem el mintázni Szvoboda úr portréját."
           Szombathely, 28. VII. 1944: "...szörnyen vágyom Utánad, otthonom, műtermem és munkám után!..."
           Szomb. 31. VII. 44: "Tegnap, vasárnap volt itt Kühár Pista¹³. Ismét megerősítette, hogy hamarosan hazamehetek. Isten adja, hogy igaza legyen. Ma dr. Zoltán urológus főorvosnál voltam.[...] Sósat és paprikásat nem ehetek, ezért valami édeset hozzál. [...] TBCről szó sincs. De vigyázzak, mert nagyon meg vagyok fázva. Kérdezte, hol fáztam meg, hol lakom. Természetesen nem mondtam meg. A munkát még nem kezdtem el, mert dr. Szvoboda elment szabadságra. A kedvesnővér (sic!) viszont megkért, hogy egy Krisztust javítsak ki neki. Össze vannak törve a kezei, de majd megcsinálom. [...] Egy nagyon jó könyvet olvasok, amit a nagybátyám (Kühár János felsőszölnöki plébános – a szerző) hozott. [...] Csodálatos és nagyon jól magyarázza a Szentírást és a tízparancsolatot. [...] Legszívesebben hazaszöknék Hozzád. Éppen úgy »rámjött« a mehetnék, mint 1943. december 13-án vagy 15-én, Pesten, amikor nem bírtam már magammal, és haza kellett mennem, hogy láthassalak."
           Sz. 1. VIII. 1944: "... kérlek, menj el hozzánk, adjanak tojást és egy kis zsírt. Sós és paprikás dolgokat nem ehetek. Hozzál sok paradicsomot, mert az nagyon jó a vesére. [...] Ma előkelő vendégem volt. Méltóságos Petőné bárónő¹⁴. Sok apáca kíséretében jött. Úgy táncolták körbe, mint az operában. Vele volt a szakácsnője és a cselédlány is. Mindenféléről kikérdezett. Megkérdezte, hogy tényleg szabadulok-e, de én erről nem tudtam. Kérdezte, mikor látogatsz meg, és meghívott minket, látogassuk meg. Megígértem, bár Pető még nincs itthon. Nagyon kedves volt, de kicsit furcsa és öreg. Délután gyümölcsöt hoz nekem. Mit gondolsz, milyen hatással lesz ez a körülményeimre? A bellatinci grófnő üdvözletét is átadta. Kicsit kellemetlenül éreztem magam a hölgy előtt. Nem számítottam rá. Láttam, hogy jön egy sereg apáca és egy előkelő hölgy körükben, de nem gondoltam, hogy ez a processzió hozzám jön. Egyszer csak elkiáltotta magát valaki: »Kühár művész úr!«, és a bárónő már mellettem állt. Először nem tudtam, ki ő, de amikor felismertem a szakácsnőjét, már rájöttem.[...] A nagybátyám (Kühár János felsőszölnöki plébános – a szerző) is hallotta dr. Rogácstól¹⁵, hogy sokat meséltek neki rólam.
           Sz. 12. szept: "... a Szentgyónás (Sveta spoved – Kühár János plébános, a szobrász nagybátyjának brosúrája – a szerző) című könyvet olvasom szemüveggel [...] csütörtökön megyek gyónni [...] bár eleget tenne kérésünknek K. J. (Kühár János), amire napról napra egyre jobban kérem, hogy jöjjön haza, és adjon össze bennünket. A nagybátyám könyvében többnyire a gyónásról és a házasságra való felkészülésről van szó. [...] A pogácsád nagyon finom. Nagyon szeretem, egész nap eszegetem. A pogácsában az ujjaidat látom, és bennük érzem a szerelmedet, és azért olyan jók! [...] minden este arról álmodom, hogy otthon vagyok, a csendőrökkel, a németekkel beszélek [...] úgy érzem, rövidesen történik valami."
           dátum nélkül: "A főkapitányság (sic!) kertjében ülök és figyelem a természetet. Milyen szép minden, a szabadság illata árad belőle. Milyen szép lehet most Nálad, az én Bakovcimban, amihez a legszebb emlékek fűznek. [...] Milyen szomorú a mostani helyzetem, amikor elszakítottak Tőled. Kidobtak, mint Szent Jóbot a trágyadombra¹⁶. Legszívesebben elszöknék hozzád, és legalább egyszer forrón megcsókolnálak! [...] Te inspirálod majd művészi életemet, te leszel a legcsodálatosabb modellem, az örök és leírhatatlan szépségé. [...] Megint szédül a fejem [...] kihullnak a fogaim [...] Meddig kell még szenvednem? [...] Szabadítsatok ki! – Kérlek Benneteket! [...] Elkezdtem dolgozni, és most mindenki szeretne egy portrét. Úgyhogy minden nap kimehetek, sőt még a lakásukon is dolgozhatok. [...] Vajon jeles ünnepeiden, 20-án és 21-én otthon leszek? (A szobrász menyasszonyának születés- és névnapja – a szerző).
           dátum nélkül: "... fogadd szeretettel születés- és névnapod alkalmából ezt a csokor szép piros rózsát. Mást ebből a szörnyű börtönből nem tudok küldeni [...] csak két dolgot látok magam előtt: Téged és az általad ihletett művészetet.[...] a befolyásos emberek menjenek el a németekhez, hogy legalább azt mondják meg, miért vagyok itt. [...] A csendőrség nyomozzon a szombati nap után, utánam. A főszolgabírót is kérjétek meg. Papa írjon egy jó ajánlólevelet a rendőrfőtanácsosnak, ahol ismernek, és meg lehetne tudni, mi a helyzet velem. Egy jóindulatú német menjen vele és segítsen [...] ha senki nem segít, a háború végéig itt leszek. [...] félek, hogy súlyosbodik a helyzet, pedig én élni szeretnék, szépen élni, Veled! [...] – Ne féljetek, cselekedjetek, senkivel nem voltam kapcsolatban, sem a partizánokkal, sem a kommunistákkal. Csak egy ember voltam, aki szeretett és kereste a szerelmet, önmagát és a művészetet."
           dátum nélkül: " Szörnyen szenvedek, mert furcsa sejtéseim támadtak, amiknek nem találom az okát. [...] Semmit nem követtem el, semmit nem vallok be, nem történhet velem semmi rossz."
           dátum nélkül: "nagyon rosszul érzem magam, magas lázam (sic!) van, mindenem fáj. Éjjel nem tudok aludni. Szörnyű fájdalmat érzek a bordáim között, a hátamban és a lábamban. Ha sikerül, elmegyek a szakorvoshoz és a kórházba. [...] A héten sokat szenvedtem! Szerdán a németek megvertek, mint egy állatot, tiszta fekete vagyok, mindenem szörnyen fáj. Aztán egyre rosszabbul éreztem magam, hogyan végződik ez a szenvedés, nem tudom. Szörnyen pesszimista lettem! [...] vastag bottal vertek, mint az állatot [...] Az ember nem mondhatja meg az igazat, mert megverik érte. [...] Mikor leszek megint ember és nem állat?"
           dátum nélkül: "Sajnos nem jártam dolgozni, mert az ünnep (sic!) miatt nem engedtek."
           dátum nélkül: "Már két napja 9–12 és 2–7-ig a főkapitányság kertjében vagyok, mert a kertben dolgozunk. Én egy csinos rendőrt mintázok."
           dátum nélkül: "alkalmam van írni pár sort, hogy érzékeltethessem Veled szenvedésem ebben a koszos, tetves és büdös cellában. Már 5 éjjel nem aludtam 1 órát sem. [...] Beteg lettem, fáj a gyomrom, szívem és bordám. Úgy érzem, mintha mindenki megfeledkezett volna rólam, és kidobtak volna a trágyadombra, a szemétbe és a poloskák közé. [...] Ha még pár hétig itt leszek, beleőrülök."
           dátum nélkül: "Kérlek, menj a csendőrségre, ne a rendőrségre és ne is a Gestapóhoz, és érdeklődj felőlem, és ½ 7-kor gyere vissza, és kérd meg S. rendőrt, hogy beszélhess velem. Ha nem engednek be, üzenj egy papíron, és küldd be a rendőrrel. Ha ezt nem engedik, gyere az ablakhoz és mondd el, mit mondtak a csendőrségen. [...] Fontos: mindent, amit megtudsz, magyarul írd le."
           Levéltöredékek: "... élni akarok és dolgozni, sokat dolgozni, amíg meg nem halok. [...] Tegyetek valamit értem. Imádkozzatok, és kérjétek Isten segítségét!"
           Celldömölk, 8. XI. 44: (levelezőlap, magyar nyelven): "Mai napon elindultunk valószínűleg Komáromba. Hogyan és mi képen (sic!) leszünk ott, még nem tudom."
           Komárom, 1944 nov. 15. (postabélyegző, levelezőlap magyar nyelven): "Itt nagyon rossz, éhség, szenvedés. Meddig leszek itt, nem tudom. Rengetegen vagyunk..."
           Itt véget ér a "napló". Több levelet nem tudott írni Kühár Ferenc. Komáromból Németországba, a flossenburgi koncentrációs táborba vitték, ahol tífuszt kapott, és 1945 januárjában elhunyt. Alkotásait a muraszombati képtár és múzeum őrzi. A Pável Ágostonról 1942-ben készült bronzosított gipsz mellszobra a Pável család tulajdona. A muraszombati múzeum tulajdonában lévő, bronzba öntött mellszobrot 1976-ban – Pável születésének 90. évfordulóján – dr. Gonda György ajándékozta Vas megye nevében a szomszédos Muravidéknek. (S. Pável Judit közlése.) A 125. évfordulón a szobor alkotójára – az első muravidéki szlovén szobrászművészre – is emlékezünk ezen írással.