LÉGI ESEMÉNYEK A KÖRMENDI JÁRÁS TERÜLETÉN (1941–1945)

                                                                                                                                                     A A körmendi járás lakói számára nem volt ismeretlen a repülőgép látványa, hiszen az első világháború idején a Szombathelyen működő Flek 4 gyakorló gépeinek útvonala sok esetben érintette a járás területét, de előfordultak kényszerleszállások is.¹ 1917. március 30-án például a délutáni órákban Nagykölked községben zuhant le egy repülőgép, amelynek pilótáját és utasát zúzódásokkal szállították kórházba.² 1918. augusztus 31-én ugyancsak a szombathelyi repülőtelep egy gépe zuhant le Nádasd határában, a három bennülő közül csak egyikük sérült meg.³ A világháború befejeztével azonban csendesebb időszak következett, és bár a szombathelyi pilótaképzés később újraindult, a repülőgépek alkalmazása és felbukkanása az 1940-es években teljesen más – és sok esetben jóval kevésbé örömteli – fordulatot vett.
           A második világháborúban a körmendi térséget érintő első konfliktus – a Jugoszláviával beállott hadiállapot – keretében 1941. április 7-én ellenséges bombázók támadtak többek között nyugat-magyarországi célpontokat is. 10.45-kor egy jugoszláv Bristol Blenheim típusú repülőgép haladt el Körmend felett, és a szentgotthárdi vasútvonalat követve több helyen is bombákat dobott le. Az MTI közlése szerint ezen a napon Körmendet is bombázták, egyes adatok szerint a vasútállomáson álló vonatra két 50 kilogrammos bombát dobtak jugoszláv repülőgépek, amelynek következtében egy nő és egy gyermek megsérült, utóbbi később meghalt.⁴ Ezek az információk azonban más forrásból nem erősíthetők meg.
           Az első ismert bombaoldásra a körmendi járásban 1944. április 12-én került sor. Ezen a napon közel 450 nehézbombázó támadta a fischamendi, wiener neustadti és bad vöslaui repülőgépgyárakat és repülőtereket, a bombázókat pedig több mint 200 P–38-as és P–47-es vadászgép biztosította.⁵ Az átrepülő gépekből kényszervetés következtében több helyen hullottak bombák, de komolyabb kárt sehol sem okoztak. A körmendi járás területén a rádóckölked-pinkamindszenti út 4.400 kilométer-szelvényétől jobbra kb. egy kilométer távolságra robbant egy bomba, míg egy másik a fenti út 3.300 szelvénytől három kilométernyire egy mocsárba esett, de nem robbant fel.⁶
           Április 23-án több mint 500 amerikai nehézbombázó támadta Bécsújhely (Wiener Neustadt), Schwechat és Bad Vöslau repülőgépgyárait és repülőtereit mintegy 300 vadászgép kíséretében – más adatok szerint 956 repülőgép közelítette meg a célpontokat.⁷ A csendőrség összesítő jelentése szerint a 700–800 repülőgép 14 hullámban repült át a Nyugat-Dunántúl légterében a délutáni órákban, és az eredményes német elhárítás következtében számos gép zuhant le a határ menti vármegyékben, közülük egy Körmend határában.⁸ A 483^rd BG 42–5777 számú B–17-es bombázója is minden bizonnyal hazafelé úton szenvedett sérülést, miután a német vadászegységek folyamatosan támadták az amerikai kötelékeket.⁹ A helyi sajtó részletes beszámolója nyomán az utókor is betekintést nyerhet a körmendi lakosok által átélt eseményekbe:
           "A vasárnapi nagymérvű, angolszász berepüléskor, amikor a támadó gépek viszszafelé haladtak, az utolsó egyik csoportból Körmendtől valamivel északra kivált az egyik négymotoros bombázó, s egyre lassabban haladva mind alább és alább ereszkedett.
           Figyelőhelyünkről úgy láttuk, hogy a bal oldaláról sötét füst lövell ki. Az egyre alább szálló gépből ekkor előbb 1, majd utána még 4 fehér gomba ereszkedett alá. A gép személyzetének 5 tagja ugrott ki ejtőernyővel s lebegett a mintegy 5000 méternyi magasságban.
           A gép ekkor éppen a város fölé ért s újból néhány fehér gomba jelent meg a levegőben. Majd kiugrott a kilencedik is, s amikor a gép nagy ívben nyugat felé kanyarodott, egy fekete test kezdett alázuhanni belőle. Az első pillanatokban bombának lehetett gondolni, de azután ennek is kinyílott az ejtőernyője s most már mind a 10 nagy fehér gomba ott libegett a város felett. A gép egyre erősbödő morgással keringett, s amint lejjebb szállt, tisztán lehetett látni, hogy már csak a jobboldali motorja működik. Félő volt, hogy a vezető nélkül keringő gép a város házaira zuhan, s beláthatatlan kárt okoz, hisz ekkor már száz és száz ember – férfiak, nők, gyerekek – indult meg s figyelte, hogy vajon a gép hol fog földet érni.
           A helyőrség alakulataiból is megindult a fegyveres erő, nem is számítva a csendőrséget, amely viszont a lebocsátkozott angolszászokat igyekezett elfogni, nehogy elrejtőzhessenek.
           Mikor a gép a város felett az utolsó kört leírta, s délnyugati irányban szinte zuhanásszerűen közeledett a földhöz, már motorkerékpárosok, kerékpárosok és gyalogosok rohantak a körmend–muraszombati vasútvonal töltése felé, hogy minél előbb elérjék a lezuhant gépet. Pár pillanat múlva irtózatos reccsenés, ropogás hallatszott, s akik már a töltésen voltak, látták, hogy a hatalmas gép jobbszárnya a földhöz ütődik, egyet bukfencezik a levegőben, majd leválik az egyik motor s mintegy 60 méternyire elrepül, kettétörik a törzs, újabb bukfenc s a gép ezer és ezer darabra törve, kinyújtózik egy búzatáblán. Erre már néhányan oda is értek, s megdermedve álltak meg az óriási gépezet előtt, amely pár órával előbb talán a halált szórta gyilkos bombáival békés városok megrémült lakosságára.
           Ezalatt a gép személyzete is lassan földet ért. Kettőt a Rábától délre, közvetlen Körmend határában fogtak el. Csendőr, rendőr, tűzoltó, levente vette őket üldözőbe s egymásután kerültek a magyar rendészeti szervek fogságába. A többi a Rába balpartján eléggé elszórtan ért földet – inkább Molna és Magyarszecsőd határában. Csupán egyik esett úgy, hogy lába és bokája eltörött. Ezt és még 5 társát szekereken szállították be a honvéd állomásparancsnokságra, ahogyan a sérültet a körmendi kórházba vitték, hol azonnal kezelés alá vették.
           A tömeg ezután búcsújárás-szerűen – a riadó már véget ért – vonult a gép roncsaihoz, amely annak ellenére, hogy meglehetősen volt még benne üzemanyag – szerencsére nem robbant fel, sem meg nem gyulladt. A csendőrség, majd a honvédség vette körül s a nagy területen széjjelszóródott részek összegyűjtését is megkezdték. Önkéntes segítőtársak is akadtak, s estig már csak az árokba szakadt motor és a 4 hatalmas elgörbült háromszárnyú légcsavar volt távolabb. Éjjel őrség maradt a gép mellett, majd hétfőn megindult a romok további összehordása. Délután katonai bizottság szállt ki Szombathelyről, amely a további teendőkre adott utasítást. A legértékesebb és épen maradt részeket már vasárnap délután beszállították a körmendi laktanyába."¹⁰
          
           Az 1944. április 23-án Körmendnél lezuhant gép személyzete¹¹

           Néhány nappal később újabb repülőgép érkezett Körmendre, igaz, ez esetben nem ellenséges. Április 28-án 14.00-kor egy német kétüléses iskolagép szállt le a közkórházzal szemközti legelőn. Nem tudni, hogy a pilóta, Rudolf Konrad mi okból választotta – a jelentés szerint immár harmadszor – e leszállóhelyet. Ugyanis amire a járőr a helyszínre érkezett, a gép 14.15-kor ismét levegőbe emelkedett, és Graz irányába távozott.¹²

A 309^th FS pilótái 1944 augusztusában San Severo repülőterén. Balról a második Victor E. Warford őrnagy
(Forrás: KUCERA, Dennis C.: In a Now Forgotten Sky. The 31st Fighter Group in WW2. Stratford, 1997. 279. old.)

           Május 24-én több mint 620 B–17-es és B–24-es bombázó indult olaszországi bázisairól észak-olasz, horvát és osztrák célpontok bombázására – utóbbiak listáján elsősorban a münchendorfi, grazi, wollersdorfi és bad vöslaui repülőterek szerepeltek. A bombázókat mintegy 250 vadászgép kísérte.¹³ A magyar 101/1. vadászrepülő-század 13 Messerschmitt Bf–109-es gépe 11.00 után szállt fel Veszprémből az ellenséges gépek elhárítására. Scholtz Miklós századost pilótái élén előbb Komárom, majd Bécsújhely (Wiener Neustadt) térségébe irányították, és német területen kerültek először érintkezésbe a bombázókkal. A harcok ezt követően a magyar légtérben folytatódtak, és a század pilótái összesen öt bombázó lelövését jelentették. A repülőtértől való nagy távolság miatt Scholtz százados gyülekezőt rendelt el, ám mindössze hét Messerschmitt érkezett meg, akikre egy század P–51 Mustang vadászgép csapott le, és teljesen szétzilálta a csonka magyar egységet. A 11.30 tájban kialakult légi harc részben Körmend felett zajlott le, amelynek során Kasza István szakaszvezető ejtőernyővel kiugrott. A sérült pilótát a körmendi közkórházba szállították, míg gépe a község határában, a temetőtől délre 300 méterre csapódott a földbe.¹⁴ Az Államépítészeti Hivatal jelentése szerint viszont Körmend környékén a légi harc következtében négy magyar vadászgép ért földet: egyikük a rádóckölked-pinkamindszenti út 2.800 kilométer-szelvényétől délre, az úttól mintegy 800 méterre, míg Körmendtől délre további egy, keletre pedig két gép zuhant le.¹⁵

A 485^th BG egyik B-24 Liberatora bevetés közben (A szerző gyűjteményéből)

           A vármegye felett végbemenő, egyre sűrűbb amerikai átrepülésekből a körmendi járás lakói nem sokat észleltek, így nem csoda, hogy a helyi sajtó szenzációként, külön cikkben számolt be egy amerikai repülő elfogásának körülményeiről:
           "A leventekötelesség teljesítésének és a leventenevelés honvédségi előkészítésének huszáros példájáról tett tanúságot két magyarszecsődi levente: Frank Ferenc és Dénes Ernő Péter és Pál napján.
           A leventék több társukkal együtt ebéd után munkahelyükön, a magyarszecsődi határban a bíborkaszálásra álltak fel, amikor Kiss Sándor urad. intéző észrevette, hogy a közelükben, a mezei úton egy ismeretlen ember közeleg, aki az angolszászok ismert pilótaruháját viseli. Az idegen dél felé igyekezett a Székesfehérvár-gráci műút irányába.
           Kiss Sándor odakiáltott a bíborhere tábla szélén dolgozó két leventének, hogy igazoltassák az idegent. A fiúk felszólítására azonban a pilóta csak legyintett, és gyorsabban kezdett menni. A két levente erre utána iramodott, mire az angolszász futásnak eredt. Egy kilométernyit futott már, de a két levente a nyomában maradt s egészen megközelítették.
           Mikor beérték, az angolszász már lihegett, de szembeszállott velük. Az egyik fiút meg is ütötte, mire a másik nekiugrott, átölelte úgy, hogy a kezeit lefogta. A pilóta dulakodni kezdett s mindenáron a zsebébe akart nyúlni. Erre a leventék néhány jól alkalmazott ütéssel legyűrték. Az angolszász a földön is dulakodott, de az orrára, meg az arcára kapott ütések nyomán végül is feladta a harcot, amikor észrevette, hogy nem bír a két derék leventével.
           Persze a fiúk ütései nyomán megeredt az orra vére is, s talán egy kis ijedtség is hozzájárult a megadáshoz. A fiúk erre elvették a kis csomagját, amelyben élelmiszertablettái voltak, de elvették a zsebkését is, amelyet a dulakodás elején akart, úgy látszik, elővenni, mert egyéb fegyvere nem volt.
           A Vasvár felől éppen arra haladó katonai szekéren ülő honvéd őrmesterrel együtt a most már legyűrt és megkötött pilótát azután beszállították Körmendre, ahol kiderült, hogy 1923-ban született amerikai főhadnagy volt az illető, aki valószínű a múlt hét eleji támadásnál a Kőszeg–Sopron közt lelőtt egyik angolszász bombázó gépből ugrott ki s eddig bujdosott. Már elszállították Budapestre."¹⁶
           Augusztus 28-án azonban már az amerikai gépek átrepüléseinek komolyabb következményeivel is szembesülni kellett. Ezen a napon több mint 560 nehézbombázó támadta vadászkísérettel a Bécs (Wien) környéki olajfinomítókat és vegyi üzemeket, valamint olasz és magyar olajipari célpontokat és vasúti csomópontokat (pl. Szőny, Szolnok, Miskolc).¹⁷ Az átvonuló gépekről kényszervetés következtében több helyen hullott bomba, Viszák és Pankasz községek határába kettő-kettő nagyméretű bombát dobtak, de mivel a bombák lakatlan területen értek földet, kárt nem okoztak. Pankasz határában ugyanakkor ellenséges vadászgépek gépfegyvertüzet nyitottak a mezőn dolgozó munkásokra, sebesülés szerencsére itt sem történt.¹⁸
           Bár helyi jelentések nem tesznek említést róla, hivatalos amerikai adatok szerint október 7-én három amerikai nehézbombázó összesen 6 tonna bombát dobott a körmendi vasútállomásra.¹⁹ A támadók valószínűleg abból a közel 30 gépből álló kötelékből kerültek ki, amelyek Szombathely és Zalaegerszeg pályaudvarait bombázták e napon.²⁰
           Október 11-én az amerikai 31^st FG célpontja Prostejov repülőtere volt Csehszlovákiában. A terv szerint a 309^th Squadron támadta volna a célpontot, míg a vadászcsoport másik két százada felülről fedezte volna őket.²¹ A rossz időjárás következtében a célterület felett semmit sem lehetett látni, ennek ellenére a századparancsnok, Victor E. Warford őrnagy parancsot adott a felhőtakaró áttörésére, de mindössze egyénileg vagy kisebb kötelékekben tudtak néhány kevésbé jelentős célpontot (vonatokat, olajtartályokat) megtámadni. A Duna felett átrepülve azonban heves légvédelmi tüzet kapott az egység, és teljesen szétszakadt. A századparancsnok egy társával repült tovább, amikor öt Fw-190-es német vadászgép ereszkedett feléjük. Warford őrnagy utasítást adott az ellenséges gépek megtámadására, de miután megpillantottak alattuk egy repülőteret, az őrnagy elindult a földi célpont ellen, a kísérője pedig követte. Az elhárítás heves tüzet zúdított a támadóra, és valószínűleg el is találták, míg a kísérő, Stanley J. Vashina hadnagy négy Fw-190-est igyekezett leszedni az őrnagy mögül. A harcot követően a két pilóta hazafelé vette az irányt, külön-külön. A parancsnok rádión jelezte, hogy a gépét csúnyán összelőtték, és a motorja sem működik jól, de hazafelé tart.²² A repülőgép végül Körmend felett felmondta a szolgálatot, és 16.00 körül Ivánc és Hegyhátszentmárton között, Ivánc községtől kb. 3 kilométer távolságban az erdőbe zuhant. A lezuhant géphez 18.00 körül az ivánci csendőrőrs vonult ki, a jelentés szerint a gép zuhanás közben a fáknak ütődve teljesen összekaszabolódott. A pilóta ejtőernyővel kiugrott, és az ivánci határban ereszkedett le. Warford őrnagyot csak másnap találták meg a rábagyarmati leventék Hegyhátszentmárton határától kb. 500 méterre, a rábagyarmati réteken. A csörötneki csendőrség őrizetébe került, ahonnan később elszállították.²³
           Október 13-án megyeszerte jelentős támadások érték a vasúti csomópontokat. A körmendi járásban ebből azonban kevés csapódott le. Az átvonuló gépekről Magyarszecsőd község határában a 8. számú út 151 kilométer-szelvényétől délre mintegy 250 méterre egy kb. 250 kilogrammos bomba hullott, amely nem robbant fel. A szombathely–körmendi vasútvonalon Egyházasrádóc és Körmend között a 85. sz. őrháznál vadászgépek gépfegyvergolyói által kettő mozdony rongálódott meg, a támadás következtében egy vasúti dolgozó életét vesztette.²⁴
           November 1-je az addigi legsúlyosabb támadást hozta a körmendi járásban is. A több mint 320 bombázó elsősorban Bécs környéki motor- és hadianyaggyárakat, valamint fontosabb rendező-pályaudvarokat – mint Bécs (Wien), Graz, Németújvár (Güssing), Ljubljana stb. – támadott megfelelő számú vadászgép kíséretében.²⁵ Szombathelyen 11.35-kor fújtak riadót, amely 15.10-ig tartott, és ez hozzávetőlegesen egybevághatott a körmendi járás területén elrendelt riadó idejével. A korabeli jelentés szerint a visszavonuló repülőgépek közül az utolsó hét gépből álló kötelék nyugat–keleti irányban repülve érkezett a megyeszékhely fölé, majd délre kanyarodva Körmend irányába távozott. Körmend belterületére nyolc bomba esett, amelyek közül hét felrobbant. Közülük kettő a gyalogsági laktanya udvarába, öt pedig a laktanya melletti téren, közvetlenül az épületek szomszédságában csapódott be. A robbanás ereje az istálló tetőzetét és falait is ledöntötte. A fel nem robbant bomba a laktanya mellett lévő Thököly Imre utca 42. szám alatti egyemeletes épületre zuhant, tetemes kárt okozva. A bombázás következtében ketten életüket vesztették, öten súlyosan, öten pedig könnyebben megsebesültek.²⁶ Hivatalos adatok szerint három bombázó a vasútállomást vette célba és összesen 7,5 tonnányi bombát dobott a községre.²⁷ A gépek minden bizonnyal a 485^th BG állományába tartoztak.
           A fentieken kívül a körmendi járás területén számos helyen hullottak bombák vészkioldás következtében. Körmend határában, a 8. számú út 153-as kilométer-szelvényétől délre 1 kilométer távolságra további nyolc bombát dobtak, közülük öt a Rába folyótól északra, három pedig attól délre ért földet. Nagykölked határában négy, Nádasd határában a szőlőhegyen kilenc, Egyházasrádóc határában, az erdőben nyolc bomba ért földet. Ezek bár felrobbantak, komolyabb kárt nem okoztak.
           A nap során a bombázásokkal párhuzamosan vadászgépek intéztek támadásokat a vasútvonalak mentén. A körmendi vasútállomás kijáróinál veszteglő vasúti mozdonyok közül ötöt, Egyházasrádócon pedig kettőt tettek használhatatlanná fedélzeti fegyvereikkel. Csákánydoroszló állomáson szintén nehézgéppuskával lőtték az ott lévő szerelvényeket, egy kalauzkocsin súlyos találatokat értek el, de a lövedékek a vasúti síneket is több helyen átütötték. A támadók minden bizonnyal a 14^th FG 48^th Squadronjához tartoztak, a század ezen a napon Bécs fölé kísért bombázókat, majd hazafelé úton földközelbe ereszkedve támadott földi célpontokat. A század összesítése szerint kilenc mozdonyt és 25 üzem- anyag-szállító autót lőttek ki.²⁸ Mivel az időjárás kedvezőtlen volt, a század tagjai sok esetben már a célpont körzetében elveszítették egymást. Raymond G. Trombley hadnagy is egyedül indult hazafelé, de ötpercnyi repülés után csatlakozott az ugyancsak magányos Wilbur J. Grumbles őrnagyhoz. Körmend környékén azonban több vasúti szerelvényt vettek észre, és azonnal támadtak – mintegy tíz percen keresztül többször is lecsaptak vasútvonalra. A légvédelem ez esetben működött, és Trombley hadnagy gépét találat érte. A gép Körmendnél, a 92. számú vasúti őrháztól nyugatra zuhant le kb. 13.45-kor. A hadnagy súlyosan megégett, miközben a lángoló roncsot igyekezett elhagyni, de magyar katonák lovaskocsin beszállították a körmendi kórházba, ahol egy hónapnyi gondos kezelés következtében felépült sérüléseiből.²⁹

Raymond G. Trombley hadnagy, a 14th FG pilótája
(Forrás: http://raf-112-squadron.org/ 14thfghonor_roll42_43.html)

           A december 19-i támadás során – amelyet több mint 400 bombázó hajtott végre megfelelő számú vadászgép kíséretében olajfinomítók, valamint vasúti célpontok ellen – egyedül Ivánc község határában, a 734. számú út mentén hullott három különböző helyen összesen 14 bomba a mezőre, kárt azonban nem okoztak.³⁰
           December 26-án minden eddiginél nagyobb csapás érte Körmendet. Kb. 380 nehézbombázó indult a legfontosabb sziléziai olajfinomítók és olaszországi vasúti célpon- tok ellen.³¹ Szombathelyen 9.50–14.25 között fújtak riadót. A visszatérő kötelékekből egy hat gépből álló bombázóraj tervszerű támadást hajtott végre a körmendi vasútállomás ellen. A ledobott 31 bomba közül csak egy hullott a vasút területére, a felvételi épület végében lévő raktárépületet rongálta meg. Ez részben összedőlt, és a benne raktározott katonai ruházati felszerelés tönkrement. A bombák egy része a kőszeg–körmendi út 49.700–50.300 kilométer-szelvényei közé, a vasúti pályatesttől mintegy 100–150 méterre kezdődő ún. "Rokkant-telep"-re hullott. A telepen négy lakóház teljesen összedőlt, 56 ház kisebb-nagyobb kárt szenvedett. A támadásban 11 ember vesztette életét, két ember pedig megsebesült. A bombák közül három nem robbant fel. Ugyanezen út 47.500 kilométer-szelvényétől balra egy kilométerre a körmendi határban lévő hercegségi erdőre 30 kb. 250 kilogrammos bomba hullott, de ezek erdei fakáron kívül érdemleges kárt nem okoztak, egy bomba viszont az út 49.700 kilométer-szelvényénél az útpályát fél pályaszélességben hét méter hosszban megrongálta.
           Az 1945. esztendő egyetlen komolyabb amerikai támadást hozott a körmendi járás területén. Február 1-jén 12.45-kor egy ellenséges repülőkötelék Pankasz község határát bombázta, ahová összesen 91 bomba hullott. Az egyik bomba a vasútállomást találta el, felszaggatva a vasúti síneket 15 méter hosszúságban. Egy másik bomba özv. Mihályi Józsefné pankaszi lakos házára esett, amely ennek következtében összedőlt, és a szomszédos "Hombár" gabonaraktárt is erősen megrongálta. Egy négyéves fiú, Bitta Tibor kisebb sérüléseket szenvedett, míg a 11 éves Orbán Géza fején és karján sérült meg a szilánkoktól, mindkettőjüket a körmendi kórházba szállították. A község szélére hullott bombák megrongálták hét helyi lakos épületeit, és betörték több lakóház ablakát.³²
           A Körmendet ért legtöbb áldozatot követelő légitámadás azonban mégsem az angol- szász repülőgépek nevéhez fűződik. A frontvonal közeledtével ugyanis a szovjet légierő is bevetésre került. 1945. március 27-én 16.00-kor a város ellen intézett szovjet légitámadásban közel harmincan vesztették életüket, és további 20–30 személy halt bele a sérülésekbe a támadást követő napokban. Az események pontos feltárása további kutatásokat igényel.