Pszichiátriai vonatkozásban a munkaterápia már a harmincas évektől a gyógyítás egyik eszköze volt. Az ideggyógyászati betegek esetében a "rehabilitáció" szó akkor vált általánossá, amikor 1979-ben a szentgotthárdi volt tüdőszanatóriumot Vas Megyei Általános Rehabilitációs Kórházzá alakították át. Ennek a kórháznak volt kinevezett igazgató főorvosa dr. Kókai Károly, akivel jó munkakapcsolatban, sőt baráti viszonyban volt a szerző. Szakmai együttműködésük egyik eredménye tudományos ülés szervezése Szentgotthárdon és Szombathelyen magyar és osztrák orvosok számára.

                                                                                   A szombathelyi születésű Márkus Emília sikeres színésznő, a korabeli magyar szellemi és társasági élet egyik meghatározó egyénisége volt. Ismerőse, barátai, levelezőpartnerei között ugyanúgy akadtak színészek, rendezők, mint írók, költők, politikusok és rajongók. Kiterjedt kapcsolatainak több száz dokumentumából a forrásközlésben 15 levél jelenik meg.

                                                                                   A szerző egy mélyinterjú-sorozat keretében fontos adatokat rögzített a muravidéki (ma: Szlovénia) magyarság társadalmi helyzetéről és politikatörténeti sajátosságairól. A XX. század sajátos időszakait, valamint impériumváltásokat megélt volt tanulókat, pedagógusokat, közéleti személyeket szólaltatott meg, akik az iskolaévekre vonatkozó emlékeiket, s a magyar közösséget érintő oktatásról formált véleményüket fogalmazták meg.

                                                                                   A magyarországi horvát, szlovén (vend) és szerb iskolaügy Mária Terézia iskolai reformja után a szerző szerint 1907-ig egységesnek és megfelelőnek tekinthető. Az ezt követő időszak azonban nem mentes az asszimilációs törekvésektől és azok mindennapi gyakorlatától, a napjainkban is fennálló megoldatlan, felemás helyzetig.

                                                                                   A historiográfiai áttekintésben a Vas megyei származású bencés szerzetes életútját és írói, szerkesztői tevékenységét követhetjük nyomon. A magyar sajtótörténetben ritkán előforduló hosszú időn keresztül, 1945-től 1980-ig állt az Új Ember élén, s óriási szerepe volt abban, hogy a katolikus hetilap a nehéz időkben is életben maradhatott.

                                                                                   A szerző, szép emléket állítva költőbarátjának, a vallomás hangján szól Nagy Gáspár (1949–2007) jelentőségéről, emberségéről. A személyes emlékeken túl – találkozások a költővel és verseivel – értékes levelezéséből is válogat, így rekonstruálva Nagy Gáspár korai búcsúzását. A Vas megyei származású költőét, akit a kiváló erdélyi magyar író, Sütő András a Keleti-Kárpátok egyik hegyvonulatához hasonlított egyik, a szerzőhöz címzett levelében: "Az ő tengerszint feletti magasságát csak a Hargita-vonulattal lehet mérni."