A MAGYAR SZAKRÁLIS FEJEDELEMSÉG PROBLEMATIKÁJÁNAK KRITIKAI JELLEGŰ ÁTTEKINTÉSE

                                                                                                                                                     Jelen tanulmány a magyar őstörténet egyik legproblematikusabb kérdéskörét, a honfoglaló magyarság uralmi rendszerét taglalja. A téma bonyolultságát és súlyosságát jól érzékelteti, hogy dacára az igen szerteágazó interdiszciplináris kutatásoknak, mai napig nem sikerült szakembereinknek megnyugtató eredménnyel lezárni a kérdést. A legfőbb problémát tulajdonképpen az okozza – és ez igaz a magyar őstörténet szinte valamennyi megoldandó kérdésére –, hogy a korszakról rendkívül kevés írott forrás áll rendelkezésünkre, és még ezek is a legtöbb esetben ellentmondanak egymásnak. Kétségkívül ezzel magyarázható az a sokszínűség, amely őstörténetünket jellemzi. A hétmagyar törzsszövetség uralmi rendszerével kapcsolatban nincs egy olyan pont, amellyel minden kutatónk egyetértene. Természetesen számos tanulmány született, melyben neves szerzők igyekeztek feloldani forrásaink és őstörténetünk ellentmondásait, de mindezidáig nem sikerült kielégítő, általánosan elfogadott magyarázatot találni vitás kérdéseink legtöbbjére.¹ Nagy valószínűséggel soha nem fogunk kétségeket kizáró, biztos igazságokra lelni vizsgálódásaink során, hiszen jól tudjuk, hogy "a múlt kutatója állandóan a »termékeny bizonytalanság « légkörében dolgozik. Eleve gyanús minden olyan kijelentés, hogy ez eddig »így volt«, s rokonszenves az a szerénység, amely bevallja, hogy »ez így lehetett«."² Mégis az alábbiakban megpróbálok a magam részéről egy teljesebb, jóval árnyaltabb képet festeni honfoglaló pogány eleink államának politikai berendezkedéséről. Végigveszem a magyar szakrális kettős fejedelemség eddigi legfontosabb kutatási eredményeit, majd elődeim hagyatékára építve igyekszem saját elképzeléseimet felvázolni.
           A korai magyar történelemre vonatkozóan forrásainkat alapvetően két nagy csoportra lehet osztani. Az első forráscsoportot a magyar dokumentumok,³ a másodikat a külföldi kútfők⁴ képezik. Hazai forrásainkat kutatóink nagy része nem tartja hitelesnek, így inkább az objektívebbnek tartott külföldi kútfők vizsgálatára alapozza munkásságát. Mások megpróbálják összeegyeztetni a különböző forráscsoportok legtöbbször egymásnak ellentmondó adatait, mondván, az Árpád dinasztiájával szemben elfogult hazai krónikáink is megőrizhették valós hagyományok emlékét. Ebben a munkában igen fontos szerepet kapott és kap a tudományos igényű, objektív forráskritika kidolgozása, annak alkalmazása. Györffy György ennek szellemében három csoportba osztotta honfoglalásunk forrásait, attól függően, menynyire voltak kitéve az Árpád-házi dinasztikus hatásnak.
           Az első csoportba azokat a forrásokat sorolta, melyek mentesek az Árpád-ház dinasztikus törekvéseitől. Ide tartoznak szerinte a mohamedán források, a nyugati évkönyvek, valamint a György barát krónikájának folytatása. A második csoportot azok a kútfőink alkotják, melyek az Árpád-ház törekvéseitől függetlenül jöttek létre, ámbár a dinasztikus hatás folytán változást szenvedtek. Ilyen Györffy megítélésében a fehér ló monda, és ilyen Anonymus elbeszélése is. Forrásaink harmadik kategóriáját Györffy az egyértelműen az Árpádok szemléletét és törekvéseit tükröző kútfőkben ismeri fel. Ide tartozónak tekinti a DAI-t, valamint a magyar krónikákat.⁵ A következőkben tehát lássuk, hogyan értékelték tudósaink a rendelkezésünkre álló forrásokat, s milyen eredményeket, következtetéseket vontak le belőlük.
           A magyar őstörténet kutatásának kezdeti szakaszában Vámbéry Ármin megállapítja, hogy a kazárok hatalmának hanyatlásával a IX. század első felében a magyarság önállóan lépett fel a történelmi események előterébe. Igen becsülendő módon bevallja, hogy az utat, a módot és az időpontot pontosan megállapítani nem lehet.⁶ Amennyiben belegondolunk, az elmúlt évszázad minden kutatási eredményének ellenére, Vámbéry megállapítása még mindig megállja a helyét.
           A századelőn Pauler Gyula már merészebb volt Vámbérynél, s az alábbi tudományos eredményeit hozta nyilvánosságra. Szerinte a 830 táján Baskíriából (Magna Hungária) délre húzódó magyarság⁷ főfejedelme a gyula volt. A kende pedig "csupán" ennek helyettese, a sereg vezére. Az idegenek szemében ez természetesen olybá tűnt, hogy a kende a főkirály, bár azt is tudták, hogy a gyula hatalmasabb, akinek szavát minden magyar fogadja.⁸ Pauler azt is állítja, hogy Árpád főfejedelemmé választása után a gyula és a kende mint második és harmadik fejedelmi méltóság továbbra is megmaradtak.⁹ Ezek után már természetes, hogy Kurszán, mint második méltóság, 894-ben a gyula tisztet töltötte be.¹⁰ Árpád fia, Levente pedig talán a kende lehetett.¹¹ A kende méltóságot egyébként, amely a kazár khender kagánnal szó szerint megegyezik, Pauler azonosítja a DAI-ban szereplő harmadik magyar méltósággal, a khorkasszal, vagyis a horkával.¹²
           Ezt követően Róheim Géza próbálta meg a kazár szakrális fejedelemséget vizsgálva felvázolni a korabeli magyarság politikai rendszerét. 1917-ben megjelentetett tanulmányában¹³ arra a megállapításra jutott, hogy a kazár rendszer pontos mása létezett a magyarságnál is.¹⁴ Szerinte Álmos volt a magyarok kendéje, azaz szakrális főkirálya, míg Árpád a gyula tisztséget, vagyis a hadak "intézője" posztot töltötte be. Róheim tolmácsolásában így válik érthetővé forrásaink ingadozása, melyek hol Álmos, hol Árpád vezérletével hozzák be a magyarságot Pannóniába.¹⁵ Rheim munkája természetesen még nélkülözi a modern, tudományos forráselemzés kritikai vizsgálatát. Helyette Frazer nyomán a világ különböző pontjairól hozott példákat a szakrális királyság intézményére anélkül, hogy megvizsgálta volna azok hátterét. Így nem is csoda, ha a szakrális királyság kialakulását a századelő újdonságának számító pszichoanalízis hatása alatt lélektani okokkal magyarázta.¹⁶
           Németh Gyula nézete szerint a hétmagyar törzsszövetség hun-bolgár szervezés alatt jött létre 600–700 körül Baskíriában.¹⁷ Hangsúlyozandó, hogy ez a törzsrendszer a "Bolgár-török Birodalom keretében, a bolgár-török fejedelmek részéről adminisztrációs és katonai alapon mesterségesen állítódott össze."¹⁸ 830 táján a magyarság zöme Baskíriából délre, a Don és a Duna közötti gazdagabb, melegebb területre húzódott.¹⁹ Németh elmélete 840–889 közé teszi a kazár uralom idejét. Eszerint Levedi felismerte, hogy túlélésünk záloga a kazár főség elfogadása, így rendkívül széles körű belső önállósággal ugyan, de a kazár szuverenitás elismerésével uralkodott a magyar törzsszövetség fölött.²⁰ Németh hitelesnek fogadja el Konstantinosz elbeszélését Levedi lemondásáról, s a Turul-dinasztia hatalomra kerüléséről. A kettős fejedelemség intézményét változó politikai formának tartja. Szakrális főfejedelemnek a IX. század második felében a kendét ismeri el, de a gyula kormányoz.²¹ Ez Árpád hatalomra kerülésével ideiglenesen megváltozik, aki súlyos harcok árán biztosította hatalmát a gyulák és a kavarok felett.²² Ebből az következik, ha erős a főfejedelem, akkor korlátlanul uralkodik. Ha gyenge, akkor megnőhet a törzsfők hatalma. Mindenesetre az államszervezet alapját a főfejedelem, illetve annak dinasztiája adja.²³ Németh a honfoglalás után azonban voltaképpen két Magyarországról beszél. Az Árpád főfejedelem vezetése alatt álló régi Magyarországról, valamint az Erdély felett uralkodó bolgár-török Gyula-dinasztia államáról. Az erdélyi gyulák ugyan hivatalosan az Árpádok vazallusai, de a főfejedelmi hatalom gyengülésével a X. század folyamán az ő kezükbe kerül a főhatalom. A Konstantin császárnál járt magyar követség esetében jól látható e kettős hatalom megléte. A magyar követség Bizáncban voltaképpen két államot, két hatalmat képviselt. Tormás a Turul-dinasztiát, Bulcsú pedig az ekkor ténylegesen hatalmon lévő Gyulákat.²⁴
           A szakrális királyság első tudományos igényű vizsgálata Alföldi András nevéhez köthető. Írásos kútfőkre alapozza a hunok, türkök, kazárok és magyarok kettős királyságának azonosságát. ²⁵ Véleménye szerint a nomádokra általában jellemző a nép két részre való osztása, amit az osztott hadrenddel magyaráz. A két néprésznek két királya is van, akik közül az egyik nagyobb hatalmat összpontosít kezében, mint a másik.²⁶ Ez a tradicionális szervezet a későbbiekben az aktuális erőviszonyok és a személyes kvalitások függvényében háromféleképpen változhat. Egyrészt a nép két részre szakadhat,²⁷ másrészt a főkirály felülkerekedhetik az alkirályon, és legyőzheti.²⁸ Végül fennáll a lehetősége annak is, hogy az alkirály nagyobb hatalomhoz jut, mint a főfejedelem. Alföldi nézete szerint ebben az utolsó esetben alakulhat ki a "kazártípusú" szakrális királyság. Eszerint a természeti erők a szakrális uralkodóban összpontosulnak, így ő közvetlenül is felelős lesz a népet ért jó vagy rossz hatásokért.²⁹
           Deér József is osztja Alföldi azon nézetét, hogy a magyarság politikai szemléletét alapvetően jellemzi a türk-kazár gondolkodásmód. Így a magyarság kettős fejedelemségének alapját is a kazár rendszerben kell keresnünk.³⁰ Deér szerint a magyarság már a kazár uralom alatt is több törzsből tevődött össze, amelyek élén a hadnagyok, vajdák álltak. Ezek közül a legelőkelőbb Levedi kende volt. Ő volt a magyarok körében a kazár hatalom exponense, egyben a Kazár Birodalom harmadik legjelentősebb méltósága is. Hatalma a meglazult kazár-magyar kapcsolatok folytán a IX. század végére névlegessé vált. A főhatalmat a gyula tisztséget viselő Álmos ragadta magához. Ekkor az etelközi, már függetlenedő magyarság, felismerve veszélyes helyzetét, egy a túléléshez szükséges magasabb rendű politikai szervezésbe kezd önmaga felett. Azok a törzsek, melyek a kazár fennhatóság alatt csupán laza kötelékben éltek egymás mellett, most hivatott vezetőt kerestek, aki kimagasló tulajdonságok és isteni támogatás birtokában egységes néppé, erős törzsszövetséggé, nomád birodalommá szervezi őket.³¹ Ez a vezető pedig nem lehetett más, mint az Attila-hagyománnyal rendelkező Turul-dinasztia képviselője, Árpád. Személyének a tekintély alapját jelentő szakrális momentum mellé a magyar törzs gazdagsága és katonai ereje adott reális alátámasztást. A fejedelem választása a lovasnomád népek ősi rítusával, a vérszerződés szertartásával történt.³² Innentől kezdve a törzsszövetségben minden a fejedelemhez, az ő nemzetségéhez és törzséhez viszonyult. Korlátlan hatalma révén ő nevezte ki a két főméltóságot, a gyulát és a horkát, valamint az egyes törzsek élén álló hadnagyokat. Ez a hatalmi struktúra a magyarság tipikusan törökös politikai szervezetének a bizonyítéka. A hunoknál, türköknél és kazároknál ugyanez az uralmi felépítés figyelhető meg.³³
           Deér Józseftől eltérően Hóman Bálint úgy vélte, hogy a magyarság a honfoglalást megelőzően már századok óta törzsszövetségi keretek között élt. Eszerint a törzsszövetség több törzs katonai célzatú szövetsége, vagyis politikai alakulat, amely legtöbbször etnikai rokonságon alapszik.³⁴ Ennek megszervezése a törökség műve volt, amely a népnek nyelvet adó magyar-ugor elemet uralma alá hajtotta. A kisebb létszámú törökök ezt követően átvették a magyarság nyelvét, a magyarok pedig a magasabb szintű török államszervezetet, életmódot és kultúrát adoptálták.³⁵ Hóman szerint kendét, vagyis fővezért hadi vállalkozásokra a hadnagyok saját maguk közül választottak. Gyulát, vagyis főbírót pedig a törzsközi béke biztosítása végett választottak a tekintélyesebb hadnagyok közül. Mivel a IX. század végére a gyula hatalma megnőtt, s ő döntött háború és béke kérdésében is, az idegen hatalmak benne látták a magyar törzsszövetség tényleges uralkodóját. Ezt az a momentum is erősítette, hogy méltósága egy idő után örökletessé vált. A horka tisztség bevezetésére azért volt szükség, mert a korábbi főbíró, a gyula inkább már csak politizált. A horka tehát bírói feladatokat látott el, de kizárólag törzsszövetségi szinten. E három méltóság volt a hétmagyar törzsszövetség egységének kifejezője, azonban hivataluk nem érintette a törzsek belső önkormányzatát. Hatáskörük szigorúan törzsközi, egész törzsszövetséget érintő ügyekre terjedt ki.³⁶
           A második világháború után Molnár Erik foglalkozott a magyar őstörténettel behatóbban. Munkásságát azonban erőteljesen átitatja a korszakra jellemző marxizmus és az osztályharcos megközelítés. Mindazonáltal ő is felismerte, hogy az Árpádok csodálatos eredetéről szóló monda megőrizte a vezér vallási nimbuszának, azaz szakrális voltának az emlékét ugyanúgy, mint ahogy a Hunor-Magyar monda az egész törzsszövetség közös leszármazására vonatkozó hitének az emlékét is. Molnár is osztotta Hóman azon véleményét, hogy a gyula és a horka eredetileg bírák voltak, akiket a törzsfők közül jelöltek ki.³⁷ Négy esztendővel később Molnár már továbbmegy, s kijelenti, hogy a gyula és a kende méltóságnevek idegen hódítással függnek össze. Ezek az eredetileg török méltóságnevek szerinte úgy kerültek a magyarokhoz, hogy a kazárok által a magyarság élére állított helytartófélék viselték.³⁸ Molnár azt is határozottan kijelentette, hogy a levédiai magyar törzsszövetség nem önkéntes alakulat volt, hanem kényszerszervezet, melyet a kazárok létesítettek saját szervezetük mintájára, igazgatási-katonai okokból. A vezetés kettősségét is a kazár függés magyarázza, hiszen a magyarság élén álló kende és gyula tisztségek megegyeztek a kazárok kagán és šad tisztségeivel.³⁹
           Molnár Erik erőteljesen osztályharcos hozzáállását követően a kutatások azért ismét viszszatértek egy normálisabb, objektívebb vágányra. Györffy György munkássága már mindenképpen ezt tükrözi. Györffy szerint a magyarság legalább kétszáz esztendeig a türk-kazár birodalom keretei között élt, s már részesei voltak a Kovrat-féle onogur-bolgár birodalomnak is.⁴⁰ Az önállósodás valószínűleg 830 körül következhetett be.⁴¹ A magyar törzsszövetség politikai struktúrája a türk-kazár típusú kettős királyság volt, melynek élén a kende és a gyula álltak. A kende méltóság Kurszán, a gyula méltóság pedig Árpád nemzetségéhez kapcsolódott.⁴² A kende eredetileg a türk-kazár hatalom képviselője, letéteményese volt a magyar törzsszövetség fölött.⁴³ Annak függetlenedése után a kende hatalma fokozatosan csökkent, s mellette a gyula méltóság nyomult előtérbe. A magyar szakrális kettős fejedelemség esetében azonban a kende hatalma nem devalválódott teljesen névlegessé, mert a kazár birodalommal ellentétben a IX. századi magyarság még helyváltoztató, nomád életmódot folytatott. Ez és a nemzetségi társadalmi szervezet megléte nem engedte, hogy a kende teljesen elszakadjon övéitől. Uralma így nem válhatott teljesen névlegessé; ugyanakkor a gyula sem válhatott abszolút hatalommal rendelkező fejedelemmé.⁴⁴
           Czeglédy Károly sokoldalú, mondhatni páratlan kutatói munkássága révén szintén jelentős mértékben hozzájárult a magyar őstörténet gazdagodásához.⁴⁵ E kutatómunka arra a következtetésre vezette Czeglédyt, hogy a magyarok nagyjából 800 táján érkeztek észak-kelet felől a Don és az Al-Duna közötti hatalmas területre, ahol önálló, a kazár hatalmat veszélyeztető népként éltek égészen a század közepéig.⁴⁶ 850 körül azonban gyökeresen megváltozott a helyzetük, ugyanis – valószínűleg hódítás következtében – kazár függőségbe kerültek. Ekkor vették át a kazároktól azok uralmi rendszerét, a szakrális kettős királyság intézményét is. Ez pontos mása volt a kazárok kettős királyságának, élén a kende és a gyula álltak.⁴⁷ 860–870 között a magyarság ismét visszanyerte önállóságát, melyet Czeglédy szerint Dzsajháni leírása, valamint a magyarok 862-es nyugati kalandozó hadjárata bizonyít.⁴⁸ A türk-kazár gyökerű szakrális kettős fejedelmi rendszer ugyanakkor 880–886 között valamiért összeomlott, s Levedi csupán primus inter pares lett a többi magyar törzsfő között.⁴⁹ Ezek után ismét szorosabbá váltak a kazár-magyar kapcsolatok, hiszen a közös ellenséggel (ruszok, besenyők) szembeni védekezés mindkét fél érdeke volt. Czeglédy ugyanakkor hitelesnek tartja a DAI 38-ban leírt részeket a magyar fejedelemválasztás körülményeiről. Indoklásként Levedi önkéntes visszavonulására azt hozza fel, hogy a besenyő vereség⁵⁰ hatására halálfélelem állapotába került a megvert magyar vezető, aki nem akarta kényes helyzetét azzal súlyosbítani, hogy még fejedelmi hatalomra is tör. Így inkább Álmost és Árpádot ajánlotta maga helyett. Árpád – fejedelemmé választása után – a kazár kagánnak alárendelt magyar fejedelem, az új magyar monarchia pedig kazár vazallus államalakulat lett.⁵¹ Ezek szerint Árpád csupán a körülmények és események szerencsés alakulása folytán válhatott egy örökös dinasztia megalapítójává, a magyarság főfejedelmévé.⁵² A főméltóságok átrendezése után Levedi utódai továbbra is magas méltóságot töltöttek be az új főfejedelem oldalán. Talán éppen a fővezéri tisztet viselhették, mely Levédi kazár kapcsolatainak volt köszönhető. Mindenesetre Czeglédy Györffyvel ellentétben azt a nézetet osztotta, hogy "a honfoglalás idején Árpád a főfejedelem, Kurszán pedig a hadvezér volt." ⁵³
           A Szegedi Középkorász Műhely kutatói gárdájának munkássága szintén őstörténetünk kutatásának kimagasló teljesítménye.⁵⁴ A kutatócsoport szellemi vezetője, legjelentősebb képviselője Kristó Gyula volt. Egy tőle vett idézet szerint "Álmos künde vezetésével a magyar törzsszövetség kiszakadt ugyan a kazár fennhatóság kötelékéből, de kazár eredetű politikai szervezetét, a szakrális királyságot megőrizte."⁵⁵ Ebből a mondatból egyértelműen következik, hogy Kristó a magyarság uralmi rendszerét teljesen azonosítja a kazár modellel, főfejedelemnek a kendét tekinti, kendének pedig Álmost tartja. A tényleges ügyeket intéző gyula méltóságot a források tanúsága alapján Kurszán töltötte be.⁵⁶ Láthatjuk tehát, hogy a főfejedelem kérdésében is élesen különbözik Kristó véleménye Györffy és Czeglédy álláspontjától. Míg Györffy Kurszánt, Czeglédy pedig Árpádot teszi meg szakrális főfejedelemnek, addig Kristónál egyértelműen Álmos a kiválasztott favorit. Ezt hosszas vizsgálódások után több helyen is kifejtette. Álláspontját a Turul-mondával, illetve Álmos szakrális jellegű feláldozásával támasztja alá.⁵⁷ További érveket lát az orosz évkönyvek 882. év alatt feljegyzett kijevi "Олбмннб дворб" kifejezésében, mely talán Álmosnak a magyar (Угорбское) hegyen lévő udvarára utal.⁵⁸ A magyar krónikás hagyomány szintén Álmos fejedelemségének emlékét őrizte meg. Az éppen genealógiai vonatkozásokban eléggé archaikus Zágrábi és Váradi Krónika egyértelműen Álmost említi első magyar fejedelemnek, s Anonymus is Árpád apját szerepelteti első fejedelemként.⁵⁹ Álmos rituális megölését követően Árpád lép apja örökébe, de ő már nagyobb beleszólást igényelt magának a magyarság ügyeinek intézésében. Ez viszont a X. század közepére a szakrális fejedelemség lassú elsorvadását, elhalását idézte elő.⁶⁰
           A Szegedi Középkorász Műhely többi kutatója Kristó "nyomvonalán" maradva hasonló nézeteket vall témánkat illetően. Makk Ferenc nem érinti ugyan részletesen a kérdést, de a magyar külpolitikát tárgyaló könyvének egy fél mondatával egyértelművé teszi, hogy szerinte 896-ban (tehát az Álmos megölését követő évben) Árpád volt a kende és Kurszán a gyula.⁶¹ Tóth Sándor László ellenben már behatóbb vizsgálatoknak vetette alá a szakrális kettős fejedelemség kérdését. Szerinte is létezett kettős fejedelmi berendezkedés, ahol a gyula és a kende jelentették a két fejedelmi méltóságot. A gyula méltóság a régebbi, míg a kende csupán kazár hatásra jelent meg a magyarságnál. A kende tiszte nála is Álmos, majd Árpád kezében volt.⁶² Kordé Zoltán és Petrovics István közös könyvükben szintén Álmos első fejedelemsége mellett érvelnek. A gyula méltóságot pedig Levedinek, Kurszán apjának tulajdonítják.⁶³
           Sok idő után Dümmerth Dezső volt az első jelentősebb kutató, akinek munkásságában előtérbe került a magyar krónikás hagyomány által megőrzött valós történelmi események feltárása, kibogozása. Véleménye szerint ugyanis a krónikák tévedései nem feltétlenül hazugságok, avagy az Árpád-ház fényét és dicsőségét emelő kitalált mesék, hanem "egy ősi hagyománynak az emlékezetben halványuló képei."⁶⁴ A krónikás hagyomány mögött megbúvó igazságnak a megfejtése jelentette Dümmerth Dezső munkásságának egyik legfőbb célját. Nézete szerint a magyar fejedelmi hatalom kialakulását nem lehet közvetlenül összekapcsolni a kazároktól való függés megszűnésével, hiszen akkor még (vagyis a 830 körül) az általa első fejedelemnek tekintett Álmos legjobb esetben is csupán gyermekifjú lehetett. Álmos fejedelemmé választását tehát a 860-as évekre teszi.⁶⁵ A kazár mintájú kettős fejedelemség helyett Dümmerth a megválasztott fejedelem dinasztiájának szakrális, de egyben tényleges hatalmára is felhívja a figyelmet. Álmos, majd utána Árpád szakrális és vezérlő fejedelmek voltak egy személyben. Az arab források által említett kende Dümmerth véleménye szerint csupán a kazár függés idején állt a magyar törzsszövetség élén, mint kinevezett helytartó. Főhatalma a kazár függéssel együtt szűnt meg. A gyula méltóságot valószínűleg Álmos családja tartotta a kezében, de a központi hatalom létrejöttével egy másik nemzetség kezébe került, s megmaradt alattvalói méltóságnak.⁶⁶
           Dienes István ellenben úgy vélte, hogy a VII. század óta a Kazár Kaganátus keretébe tartozó, ám 830 táján önállósuló magyarságnak két fejedelme volt a honfoglalást megelőzően. A kende jelentette a főfejedelmi méltóságot, akit vallásos tisztelet övezett, s az istenség földi képviselőjének tartották. Mellette a kormányzás legtöbb gondja, a hadak irányítása a másik méltóságra, a gyulára hárult. A kettős hatalom kazár mintára gyökeresedett meg eleink között.⁶⁷ A kende tisztségét Dienes Kurszánnak, a gyuláét Árpádnak tulajdonítja. Úgy vélte, hogy csupán Kurszán 904-ben bekövetkező halálát követően vált Árpád egyeduralkodóvá, ami után a gyula tisztség megcsappant hatáskörrel az egyik törzsfőre szállt tovább.⁶⁸
           Bartha Antal úgy próbálta meg feloldani az arab és a bizánci forrásokban meglévő ellentéteket, hogy a DAI közléseit, melyek az Árpád-házi Tormástól (Termacsu) és Bulcsútól származtak, a szájhagyományozás szemszögéből közelítette meg. Bartha szerint a X. századi magyar történeti tudat nem őrizte meg az események pontos időpontjait, azok ok és okozati kapcsolatait, hiszen velünk ellentétben az ilyen jellegű szempontokat nem tartotta fontosnak. A hagyomány morális tanulságokat őriz, ami alapján hiba lenne pontos időrendet felállítanunk az események láncolatában. A történeti emlékezet ugyan néha megőrzi a távoli múlt történéseit, de azokat térben és időben összezsugorítja, úgymond emészthetővé teszi a későbbi nemzedékek számára is.⁶⁹ Emellett Tormás és Bulcsú elbeszélésükben olyan szimbolikát használtak, amelyből illett érteni Bizáncban. Ilyen volt Levedi előkelő kazár feleségének említése, mely ritkaságszámba mehetett a korban, s egyértelműen a magyar vezető tekintélyét hangsúlyozta. Azonban a kazár kapcsolatokat nem is becsülték túl, hiszen hangsúlyozták, hogy ez a frigy magtalan volt, ami a kazár állam tekintélyére is árnyékot vetett.⁷⁰ A másik nagyon fontos tájékoztatásunk a magyar fejedelem pajzsra emelése volt trónra lépésekor. Ez a szertartás elvileg csak a bizánci és perzsa uralkodót illette meg, akik igényt tartottak a világ urának rangjára.⁷¹ A kerek pajzs ugyanis a napkorongot, az élet forrását jelképezte. A rajta égnek emelt uralkodót pedig a nap fejedelmének rangja, a világkirályi cím illette meg.⁷² Ezen ismeretünk, valamint az Álmos fejedelem megöléséről szóló forrásunk alapján kijelenthetjük, hogy a magyar nagyfejedelem szakrális uralkodó volt.⁷³ Viszont a DAI nem tud a kende méltóságról, ami Bartha szerint azt jelenti, hogy "a Dzsajháni-szövegben említett két magyar fejedelem nem közvetlen előzménye az Árpádok fejedelmi hatalmának. Még kevésbé valószínű, hogy a honfoglalás kezdetén még létezett az a bizonyos kettős hatalom."⁷⁴ Azt azonban Bartha bizonyosnak veszi, hogy a magyar fejedelmi berendezkedés kazár eredetű volt.⁷⁵
           Szűcs Jenő a magyarság kazár korszakát mintegy kétszáz évben határozta meg. Ezen időszak alatt a khender kagán, vagyis a kende állt a magyar törzsszövetség élén. Ő egyben a harmadik legmagasabb kazár méltóság, s az "égi" eredetű türk kagáni dinasztia leszármazottja is volt.⁷⁶ 830 táján "a magyar 'nomádállam' függetlenedése a türk-jellegű politikai keretek jellegzetes dezintegrációs fejleménye volt." A kende önálló fejedelemmé válik, aki kiszakította a magyarságot a kazár "nomád birodalom" laza egységéből.⁷⁷ A kazár eredetű kende mellett a gyula a törzsszövetség hagyományos méltóságviselőjeként már régibb időktől kezdve fontos szerepet játszott, melyet a bolgár Dulo-dinasztiával való feltételezett összefüggése is alátámaszt.⁷⁸ Kazár mintára tehát kialakult a kettős fejedelemség, ahol az önállósult kende nemzetsége szakrális dinasztiává alakult, a tényleges kormányzás és a hadsereg vezetése pedig a gyula méltóságot viselő Turul-nemzetségre szállt. Ez a struktúra 904-ig, Kurszán kende haláláig jellemezte a magyarság politikai berendezkedését. Az utolsó kende halálát követően Árpád felszámolta a nomád kettős uralmi rendszert.⁷⁹
           Engel Pál úgy vélekedett, hogy a honfoglalás előestéjén "a magyar törzsszövetség élén kazár mintára két fejedelem állt: a kende és a gyula."⁸⁰ A kendét a kagánhoz hasonlatosan szakrális, a gyulát pedig a šad analógiájaként a tényleges uralkodónak gondolta. Habár a honfoglalás idején Árpád és Kurszán tölti be e két méltóságot, első fejedelemnek Engel Pál is Álmost tartja. A kettős fejedelemség megszűntét pedig 904-re, Kurszán megölésének időpontjára datálja.⁸¹
           Róna-Tas András szerint a magyarság politikai szervezete kétszintű – törzsi és törzsközi – hatalmi organizmus volt. A törzsszövetség vezértörzse többszörös körben maga köré szervezte a többi törzset, s ennek vezetője volt a magyarság feje. A csatlakozott segédnépek felett is a törzsszövetség gyakorolt hatalmat.⁸² Ezt a politikai alapszerkezetet egészítette ki a kettős hatalmi rendszer. A fejedelem hatalmának legitimációját karizmájának ereje adta, aminek segítségével kormányzott. A katonai ügyeket a gyula intézte, aki a fejedelem hatalmának hanyatlásával egyre nagyobb szerepet játszott a tényleges ügyvitelben.⁸³ A törzsszövetség élén álló fejedelem és a gyula méltóságok mellett volt még egy fontos tisztség, a csatlakozott segédnépek felett hatalmat gyakorló horka.⁸⁴ Róna-Tas úgy látja, hogy a kettős fejedelemségről tudósító forrásaink semmiképpen sem a honfoglalást közvetlenül megelőző időszakot írják le, hiszen akkor a fejedelmi és a katonai hatalmat átmenetileg egyaránt Árpád gyakorolta. Eszerint 894-ben az Al-Dunánál Árpáddal és Kurszánnal tárgyaló Nikétasz Szklérosz az utóbbi személyben minden bizonnyal a magyarok horkáját ismerhette meg. A nomád gyakorlatot ismerve tehát "Kurszán is az Árpád-házhoz tartozott, és esetleg Árpád öccse lehetett." Nem valószínű ugyanis, hogy Álmosnak csak egyetlen fia lett volna.⁸⁵ Mindezek alapján Róna-Tas András nem fogadja el a kazár szakrális kettős királyság intézményének analógiáját a honfoglaló magyarság vonatkozásában.
           A régész Bóna István természetesen saját mestersége szemszögéből közelítette meg a kérdést. A DAI 38. fejezetét ellentmondások gyűjteményének nevezte, amelyet szerinte tetszés szerint értelmezgetnek a történészek és a nyelvészek. A régészeti tényeket figyelembe véve, a nemes kazár nőt feleségül nyert Levedit, illetve a magyarság kazár korszakát Bóna visszahelyezte a régiségbe. Ezt a véleményét a régészetileg feltárt kazár határerődök (Cimljanskoe gorodišč) 813 és 829 közötti elpusztításának, valamint (Šarkel, Semikarakory) legkésőbb 834-re történő felépítésének datálására alapozta.⁸⁶ Emellett részletesen kifejti, hogy az orosz Nesztor-krónika 882. évnél szereplő feljegyzéseit a feltételezett Álmos udvaráról és a Magyar-hegyről mára már a régészet is alátámasztani látszik.⁸⁷ Álmos meggyilkolását egyértelműen rituális-szakrális áldozatnak tartotta, amely a besenyőktől elszenvedett vereséggel függött össze.⁸⁸ Bóna szerint Árpád volt a gyula, míg Kurszán a horka lehetett. "Nyugati forrás nem ismeri Árpádot, ami arra utal, hogy 900 után ő már a háttérben magasodó, de közvetlenül nem tárgyaló nagyfejedelem volt."⁸⁹
           Az ugyancsak régész Fodor István a magyar törzsek felett létrejött fejedelmi hatalom kialakulását kazár mintára, kazár közreműködéssel képzeli el. Az első magyar fejedelemnek Levedit tartja, aki nemes kazár feleséget nyervén, egyben a harmadik legmagasabb kazár méltóságot is betöltötte.⁹⁰ Fodor István sajnos nem határozza meg, hogy szerinte mikor is jöhetett létre ez az első magyar nomád államot sejtető fejedelmi rendszer. 882-ben azonban már mindenesetre Álmos a magyar fejedelem, aki Fodor véleménye szerint is Kijevben tartotta nyári szállását.⁹¹ A magyar fejedelmi hatalom tehát kazár mintára, még Levédiában jött létre. A kettős fejedelmi hatalomról, s a fejedelem szakrális voltáról azonban Fodor nem nyilatkozik.
           Herényi István elfogadja a hétmagyar törzsszövetség szakrális kettős fejedelmi hatalmának kazár analógiáját. A kendét tartja főfejedelemnek, de a honfoglalás előestéjén már nem tulajdonít neki szakrális hatalmat, hiszen az általa kendének tartott Kurszán tevékenyen is részt vett a hadak irányításában. Eredetileg azonban – talán még a IX. század elején is – szakrális fejedelem lehetett.⁹² A gyula méltósághoz Árpádot köti, aki szerinte csupán Kurszán 904-es meggyilkolása után vette át a magyar törzsszövetség feletti főhatalmat.⁹³
           A fent tárgyalt kutatókon túl természetesen mások is foglalkoztak – ha nem is ennyire behatóan – a magyar szakrális fejedelemség témájával. Csorba Csaba szerint a magyar hatalmi rendszer nem követte mechanikusan a kazár sablont. Álmos hatalomra kerülésével sem a kettős fejedelemség, sem a szakrális hatalom nem jellemezte a magyar nomádállamot. ⁹⁴ Vékony Gábor és Bakay Kornél szintén nem fogadják el a magyarság kazár jellegű kettős fejedelemségének létezését.⁹⁵ Kicsit részletesebben foglakozott témánkkal Keszi Tamás és Petrik István. Összefoglaló jellegű munkáik végén azonban ők is tagadják a magyar fejedelmi hatalom kazár eredetét, ha annak kettős jellegét nem is.⁹⁶ Mindezen elméletek áttekintése után láthatjuk, mennyire sokoldalú és színes őstörténetünk minden apró szeglete. Szinte mindegyik kutatónak vannak helyes és szellemes meglátásai, de a források gyér volta miatt egyik elmélet sem rendelkezik szilárd talapzattal.
           A magam részéről azon kutatók nézetét fogadom el, akik szerint a magyarság évszázadokon át a türk-kazár birodalom keretében élt a honfoglalást megelőzően.⁹⁷ Ezt támogatja az a Theophylaktos Simokattes által az 572–591 közötti bizánci-perzsa háborúról írt történeti munka, melyet részleteiben Szádeczky-Kardoss Samu elemzett ki, s amelyben véleménye szerint a magyar népnév legkorábbi említése található a szavárd magyarok összefüggésében. Ez arra is bizonyságul szolgálna, miszerint a szavárd magyarok különválása akár már a VI. században megtörténhetett.⁹⁸ Ez a lehetőség pedig Bartha Antalnak a DAI értelmezésével kapcsolatos elképzelését alátámasztja. Uralmi rendszerünkkel kapcsolatban forrásaink ellentmondását minden bizonnyal az okozhatja, hogy azok nem ugyanarról a korszakról számolnak be.⁹⁹ Dümmerth Dezső is kifejtette, hogy a mohamedán források több esetben, több népről is bizonyíthatóan 827 előtti állapotokat tükröznek. Bölcs Leó ellenben, aki a magyarokat egy fő uralma alatt jegyezte fel katonai jellegű munkájában, Maurikiosz Taktikáján túl, saját megfigyeléseire is alapozott.¹⁰⁰ Miről is van szó tulajdonképpen?
           Véleményem szerint a mohamedán források a türk-kazár birodalomhoz tartozó magyarság hatalmi rendszeréről tudósítanak minket. Behódolt formában megtarthattuk ugyan saját uralkodónkat, de a kazár hatalom helytartót rendelt mellé, aki kifelé a magyarságot egységesen képviselte, s rendszerint a kagáni dinasztiához tartozott. Ő volt eredetileg a harmadik legmagasabb kazár méltóság, a magyarság feletti kazár hatalom letéteményese, vagyis a kende.¹⁰¹ A magyarok hagyományos méltóságviselője pedig a gyula volt, akinek neve összefüggésben lehet a bolgár-török Dulo-dinasztia nevével.¹⁰² Róna-Tas András helyesen ismerte fel, hogy ez a kettős hatalmi rendszer úgymond rátelepedett a magyarság törzsszövetségi alapszerkezetére. ¹⁰³ Maga a törzsszövetség egy törökös jellegű, katonai alapon mesterségesen létrehozott politikai alakulat volt.¹⁰⁴ Ezt a több történészünk által vallott teóriát a törzsneveinkre vonatkozó modern turkológiai kutatások is alátámasztani látszanak.¹⁰⁵ A magyar törzsszövetség vezetője, a gyula így természetszerűleg válik hadvezérré is egyben.
           A magyar törzsszövetség politikai függetlenedése nagy valószínűséggel a sztyeppi birodalmi keretek jellegzetes dezintegrációs fejleménye volt. A kagáni dinasztiából származó kende – kétségtelenül a gyula hathatós támogatásával – önállósította magát, és új birodalom jött létre.¹⁰⁶ Habár Györffy György és Szűcs Jenő is úgy vélték, hogy a kende hatalma ezt követően szakrálissá vált, erre nincs semmilyen bizonyíték. A fejedelem szakrális hatalmára vonatkozó utalásaink ugyanis mind Álmosra és Árpádra vonatkoznak. A kendéről csupán azt olvashatjuk, hogy hatalma névleges.¹⁰⁷ A magyar törzsszövetség függetlenedésének időpontját pontosan megállapítani nem lehet, de annyi bizonyos, hogy a 830-as években már önálló hatalomként léptek fel Kazáriával, s Bizánccal szemben is. Ezt a magyarok ellen emelt Šarkel erődje bizonyítja minden kétséget kizáróan.¹⁰⁸ Az önállósodást követően a kende hatalma fokozatosan csökkent, a gyula méltóság pedig előtérbe nyomult.¹⁰⁹ Ez a fajta kettős hatalom Álmos fejedelemmé választásáig (860–865 körül) létezhetett a magyar törzsszövetség fölött. Azt nem tudjuk, hogy pontosan milyen események előzték meg a fejedelemválasztást, de a kende tisztség a továbbiakban már nem szerepel forrásainkban magyar méltóságnévként.¹¹⁰
           Mivel forrásaink e téren is ellentmondásosak, a fejedelemválasztás egy újabb fontos kérdést vet fel. Ki is lehetett az első fejedelem? A DAI határozottan kijelenti, hogy Árpádot "a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették. Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt."¹¹¹ Krónikáink viszont határozottan Álmost ismerik első vezérlő fejedelmünknek. Elfogadva Kristó Gyula, valamint Dümmerth Dezső kutatási eredményeit, a magam részéről biztosnak veszem, hogy első fejedelmünket Álmos személyében tisztelhetjük. A Turul-mondán, Álmos szakrális jellegű feláldozásán, a gyula és a Dulo-dinasztia esetleges összefüggésén és a Nesztor-krónika a kijevi "Олбмннб дворб" megjegyzésén túl Álmos nevének a törökből való eredeztetése is ezt látszik erősíteni.¹¹²
           Vizsgálódásaink eme pontján azonban egy fontos kérdés vetődik fel Álmos hatalmának jellegét illetően. Egyrészről annak szakrális, másrészről pedig tényleges voltáról van szó. Ehelyütt nem áll módomban hosszasabb fejtegetésekbe bocsátkozni, de véleményem szerint Emese álmának mitikus jellege, Álmos említett szakrális típusú megölése, valamint a fejedelemmé választás módja mind-mind a magyar törzsszövetség első urának szakrális hatalmára utalnak.¹¹³ A kazár kagántól eltérően azonban a magyar szakrális fejedelem nem volt tényleges hatalmától megfosztott bábkirály, aki helyett mások uralkodnak. Sokkal inkább egy Attila-típusú hódítót kell látnunk benne. Erre egyértelműen utalnak az orosz Nesztor-krónika feljegyzései, valamint Álmos nevének törökből való magyarázata, melyet az előbbiekben már említettem volt.¹¹⁴
           Végezetül, méltóságneveink kapcsán szólnunk kell a már bővebben kielemzett kende és gyula mellett a DAI-ban említett horka (khorkasz) tisztségről is. Bizáncban a Konstantin császár elé járuló magyar küldöttség vezéralakja az a Bulcsú volt, aki a csatlakozott kabarok vezéreként a horka tisztséget viselte, és aki magát Turkia harmadik fejedelmének mondta. Mivel a horka méltóságot a DAI említi először, a kende pedig ekkor már nem szerepel forrásainkban, önkéntelenül vetődik fel a kérdés, nem kell-e analógiát keresnünk és látnunk e két tisztségben? Pauler Gyula már a századelőn felfigyelt erre a feltűnő hasonlóságra, s odáig jutott, hogy a kende méltóságot, mely a kazár hatalmi hierarchiában a harmadik legmagasabb rangú khender kagánnal szó szerint megegyezett, azonosította a DAI-ban szereplő harmadik magyar méltósággal, a horkával.¹¹⁵ Ezt a párhuzamot alátámasztja még, hogy funkcionálisan mindkét méltóság a csatlakozott segédnépek élén állt, azokat egységesen képviselte kifelé. A khender kagánról tudjuk, hogy a kagáni dinasztia egy ifjabb tagja volt. Ilyen információnk a horkával kapcsolatban viszont nincs. Magának Bulcsúnak a származása is vita tárgyát képezi. Ugyancsak nincsenek bővebb ismereteink a horka és a kende pontos feladatkörét tekintve. Nem látom tehát kellőképpen megalapozottnak tudásunkat ahhoz, hogy egyenlőségjelet tegyünk e két méltóság közé, de nem is zárhatjuk ki ennek lehetőségét. Az azonban kétségkívül bizonyos, hogy funkcióikat tekintve rokon vonásokat mutatnak.
           Összegzésképpen tehát ismételten kijelenthetjük, hogy a magyar őstörténet kutatója bizony kénytelen nagyon is ingoványos talajon lépkedni vizsgálódásai során. Ez kétséget kizáróan forrásaink szűkösségének és ellentmondásos jellegének tulajdonítható. Nagy valószínűséggel soha nem fogunk tudni megkérdőjelezhetetlen válaszokat adni őstörténetünk problémás kérdéseire. Minden bizonnyal közelebb kerülhetünk viszont az igazsághoz, ha vizsgálódásainkat interdiszciplináris módon, egyre szélesebb spektrumra terjesztjük ki. Amit a történészek és nyelvészek megtehettek, már megtették. A régészet és a néprajz viszont még bőven tartogathat újdonságokat. És véleményem szerint nagyon aktuális lenne bevonni a magyar őstörténet kutatásába a tradicionális szellemiségű tanulmányokat. Eddig ugyanis kutatóink – kevés kivételtől eltekintve – mindannyian racionális szempontból, a tradicionális életszemléletet nem ismerve, vagy azt figyelembe nem véve közelítettek őstörténetünk valamennyi kérdéséhez. A tradíciót még elevenen őrző és megélő eleink világába így szükségképpen egy torz szemüvegen keresztül pillanthattunk be csupán. A tradicionális tanulmányok segítségével talán élesebb és tisztább lencsével szemlélhetnénk sokszínű őstörténelmünket!