VERES PÉTER
A MAGYARSÁG SZEREPE
A VILÁGTÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ ÖKOTÍPUS,
A LOVASNOMADIZMUS KIALAKÍTÁSÁBAN
AZ EURÁZSIAI SZTYEPP ÖVEZETBEN

                                                                                   A szerző arra vállalkozott, hogy rámutasson a magyaroknak az ugor közösségből való kiválása okára, és bizonyítsa a kényszerű vándorlással járó életmódváltás és a lovasnomád kultúra kialakulása összefüggését.
           Őseink rendhagyó migrációját a nyugat-szibériai ligetes sztyeppéről délebbre, egykori szállásterületük gyors elmocsarasodása váltotta ki a Kr. e XII. századdal kezdődően. Az újabb ökológiai katasztrófától – szárazságperiódus a X. századtól – a lovasnomadizmus ˝feltalálása˝ mentette meg őket.

 

 

 

 

 

 

 

JANKOVICS MARCELL
UGOR HALLJA, TÜRK LÁTJA – MUSZÁJ VÁLASZTANI?

                                                                                   Aszerző a nyelvi eredeten túlmutató, ma is zajló ugor-török háború értelmetlenségét kívánja egy általa alapvetőnek tartott összefüggéssel (összetartozással) példázni. Nevezetesen a csodaszarvas-mondával, mely az uráli és az altáji nyelveket beszélő népek közös öröksége. Ám a finnugor nyelvcsaládba sorolt élő nyelveket beszélő népek körében a csodaszarvas-mondának csak szöveges formái maradtak fönn, ábrázolásai nem. Az altáji és indoeurópai nyelveket beszélő kihalt szibériai népek viszont csak képekben hagyták ránk csodaszarvas-mondáikat, szövegeik velük tűntek el az időben. E képek a fönnmaradt ugor mondaváltozatokat illusztrálják. Ez olyan erős kapocs, ami értelmetlenné teszi a két ősi műveltség szembeállítását.

 

 

 

 

 

 

 

HOPPÁL MIHÁLY
ŐSVALLÁSKUTATÁS
IRÁNYOK ÉS EREDMÉNYEK

                                                                                   Egy-egy tudományág eredményei igen nehezen és lassan jutnak el a többi kutatóhoz, nem is beszélve a szélesebb nagyközönséghez. Majd egy évtized kell ahhoz, hogy az új elgondolások, elméletek, tények bekerüljenek a kézikönyvekbe. Ezért időről időre számba kell venni az új eredményeket, és ezeknek ismeretében új irányba indulhatnak a kutatások. A régi magyarok vallási elképzelésének rendszerét nevezzük 'ősvallás'-nak (a német Urreligion értelmében). Fontos feladat a következő évtizedekben, hogy újra alapos vizsgálat tárgyává tegyük a magyar mitológia és a népi vallás terminológiáját, a régi iráni és a régi török nyelvekben található párhuzamokat, valamint az uráli összehasonlító mitológia-kutatás legújabb eredményeit.

 

 

 

 

 

 

 

SZABÓ LÁSZLÓ
AZ OSZÉT NART EPOSZ MAGYAR NYELVEN

                                                                                   A 6–800 ezres, észak-kaukázusi oszét nép a hazánkba települt jászok közeli rokona. A magyarok elődei hosszabb időt töltöttek el a Kaukázus előterében, s szintén érintkezhettek az oszétek elődeivel. Az oszétek a nartok utódainak tekintik magukat. A nemrég magyarul is megjelent őseposzuk révén tanulmányozhatjuk a nartokra vonatkozó folklór-tudásukat, és összevethetjük azt a magyaroknál és sajátosan a jászoknál korábban összegyűjtött anyaggal. Az összevetés meglepő hasonlóságokat tárhat fel.

 

 

 

 

 

 

 

AGÓCS GERGELY
KAZÁRIA, AVAGY A TÜKÖR TÚLOLDALA

                                                                                   A honfoglalás előtti évszázadokból közismert őseink és a kazárok szoros kapcsolata. Indokolt, hogy a magyar rokonságkutatásban az egykori Kazár Kaganátus területén ma élő népek kultúráját, annak vizsgálatát fontosnak tartsuk. A szerző gyűjtőútja során a Kaukázus északi előterében élő türk, iráni, illetve kaukázusi nyelveket beszélő népekhez jutott el, ahol társával népzenei terepkutatást végzett. A karacsáj-balkár rítusénekeket, hősénekeket vizsgálva árulkodó őstörténeti párhuzamokat talált a magyar megfelelőkkel. Ennek legszebb példája Bijnöger hős éneke.

 

 

 

 

 

 

 

VIDA TIVADAR
A NÉPVÁNDORLÁSKORI RÉGÉSZET KUTATÁSÁNAK ÚJ ÚTJAI
(1989–2009)

                                                                                   1989 után a magyar korai történeti régészetben a nagyfelületű leletmentéseknek köszönhető jelentős forrásbővülés nem járt együtt elméleti és módszertani megújulással, hanem továbbra is a tipokronológiai szemlélet és az etnikus interpretáció uralkodott. Az új irányzatok megjelenéséhez nemzedékváltásra volt szükség. Felismerték, hogy a Kárpát-medencébe letelepült népek anyagi kultúrája helyi hatásokra jött létre, amelyben meghatározó szerep jutott a római és a bizánci civilizációnak, s ez szakítást jelentett az orientalista szemlélettel, a "vegyes érvelés" történetietlen módszerével. Az etnikus, vallási, társadalmi identitás formáinak modern kutatása, a táj és települések komplex vizsgálata csak most kezd kibontakozni.

 

 

 

 

 

 

 

POMOZI PÉTER
A NYELVCSALÁD SZÜLETÉSE ÉS A "CSALÁDFÁK")
(Megjegyzések egy "paradigma-vitához")

                                                                                   A történeti összehasonlító a nyelvrokonság tanát az emberi rokonsági viszonyok analógiájára építette. Darwin és Haeckel nyomán evolucionista metaforák jelentek meg: a nyelvi családfák. A XIX. századi nyelvészet azonban túldimenzionálta az evolucionista felfogás, és vele a családfa tudományszaki jelentőségét, mert: a.) csak a nyelvi differenciálódási folyamatokra figyelt, a vele természetszerűen együtt ható homogenizációsakra nem; b.) az evolucionista alfától omegáig igyekezetében elfeledte, hogy az alapnyelv nem a haeckeli családfa amőba szintjén áll, hanem ugyanolyan fejlett nyelvállapotot képvisel, mint a mai leánynyelvek. A szerző cikkében e jelenségeket tudománytörténeti kontextusba ágyazza, s ezen keresztül kalauzolja az olvasót, az újabb, az areális nyelvészeti kutatások, a szociolingvisztika, az ökolingvisztika, és egyáltalán nem utolsó sorban a társtudományok eredményei ihlette újabb alapnyelvmodell-kísérletekig, elsősorban Moora, Hajdú, Korhonen, Wiik, Pusztay és saját nézeteit tolmácsolva. A cikk záró részében bemutatja szociolingvisztikai nyelvi "családfáját" is.

 

 

 

 

 

 

 

RASKÓ ISTVÁN
A HONFOGLALÁSKOR GENETIKAI NYOMAI

                                                                                   Ma élő és régen meghalt emberek örökítő anyagának vizsgálatával meghatározható az a földrajzi környezet, ahonnan ezek az emberek származtak. Külön tanulmányozható az anyai és az apai ági genetikai eredet. Ebben a közleményben a fenti szempontok szerint, a honfoglaláskori, régészetileg jellemzett sírokból származó csontok örökítő anyagát hasonlítottuk össze a ma élő magyar és székely népesség genetikai jellemzőivel.