                                                                                   Várkonyi Nándor művelődéstörténész, irodalomtörténész, szerkesztő gazdag hagyatékának utóélete évtizedeken keresztül tükrözte szellemi életünk sanyarú helyzetét. Elsősorban természetesen az adósságokat. Ezt a méltatlan állapotot kívánta megváltoztatni a Széphalom Könyvműhely. Mezey Katalin sorozatszerkesztő vezetésével a korábban kiadott – és gyakran erősen cenzúrázott – köteteket összevetették a hagyaték több ezer oldalnyi kéziratanyagával. Másfél évtizede megkezdték Várkonyi műveinek méltó kiadását. Az Elveszett Paradicsom, a Sziriat oszlopai, a Pergő évek és más írások után a sorozat tizenegyedik darabjaként látott napvilágot az összegyűjtött tanulmányok második kötete, az Egy irodalmi korszak számvetése. Ez a cím nem fedi pontosan a könyv tartalmát. A közölt cikkek, tanulmányok több korszakon ívelnek át. A kötet első írása (Irodalmunk születése) a XI. századra tekint vissza. Ezután Janus Pannoniuson, Kisfaludyn, Petőfin át jutunk el Madáchig, Péterfy Jenőig, Kaffka Margitig, végül a Nyugat második és harmadik nemzedékén keresztül a Sorsunkig és a hatvanas évek irodalmi terméséig.
           Várkonyi Nándor irodalomtörténeti tárgyú tanulmányai, kritikái többek között a Dunántúl, a Pécsi Napló, a Pannonia, a Nyugat, a Sorsunk, a Dunántúli Napló, a Jelenkor és az Életünk hasábjain láttak napvilágot. A válogatást és szerkesztést végző Hafner Zoltán alapos munkát végzett, a több évtizedes termést a Bertók László által gondozott Várkonyi Nándor-bibliográfia segítségével állította össze. Időbeli és műfaji tekintetben is rendkívül színes a kötet anyaga: az első értékelések a húszas évek derekán születtek, az utolsó a szerző halálának évében, 1975-ben jelent meg. Akad közöttük 1–2 oldalas könyvismertető, évfordulós megemlékezés, pályakép, szerkesztői program, ismeretterjesztő cikk, dokumentum-összeállítás és nekrológ is.
           A könyv három nagy egységre tagolódik. Ezek közül az első a legterjedelmesebb, legváltozatosabb (Magyar irodalomtörténeti cikkek, tanulmányok, 11–337. o.): Szent Mór pécsi püspöktől a közelmúltban elhunyt Takáts Gyuláig ível. A témaválasztást alapvetően meghatározta a dunántúliság. Más szerzők mellett Dénes Gizella, Kodolányi János, Csorba Győző, Zsikó Gyula, Bárdosi Németh János, Harcos Ottó, Kopányi György köteteiről olvashatunk hosszabb-rövidebb értékeléseket. Némelyik szerzőről többet is: Dénes Gizelláról és Kodolányi Jánosról 4–4 írás szól. Takáts Gyula műveiről 5, Sásdi Sándor köteteiről 9 ismertetés szerepel a kötetben.
           A második rész (Szerkesztői cikkek a Sorsunkban 339–373. o.) valóban egy korszak számvetése. Várkonyi Nándornak szerkesztőként kitüntetett szerepe volt abban, hogy 1941 és 1948 között rangos irodalmi, művészeti, társadalomtudományi folyóirat jelenhetett meg Pécsett. Szerzői között említhető Weöres Sándor, Hamvas Béla, Németh László, Kodolányi János, Martyn Ferenc, Tersánszky Józsi Jenő, Tatay Sándor, Jékely Zoltán. A pályakezdő tehetségek közül itt indult útjára Mészöly Miklós, Fodor András és Rákos Sándor is.
           A két világháború közötti pécsi irodalmi, kulturális élet sok szállal kapcsolódott Vas megyéhez. A Janus Pannonius Társaságnak szombathelyi tagjai is voltak. A pécsi egyetemen végzett többek között Weöres Sándor, Palkó István és Fodor Henrik. Megyénkből került Pécsre Kocsis László és Bárdosi Németh János. A Sorsunkban a szerkesztői munkát vállaló Weöres Sándor írásai mellett Pavel Ágoston, Palkó István, Bárdosi Németh János verseivel, fordításaival, könyvismertetéseivel is találkozunk. A baranyaiak közül többen is szerepeltek a szombathelyi Írott Kőben (Várkonyi mellett például Csorba Győző és Solymos Ida).
           A kötet utolsó, terjedelmesebb része a legszemélyesebb hangvételű (Írók, levelek, emlékezések, 375–552. o.). Várkonyi Nándor íróként, irodalomtörténészként, egyetemi tanárként, irodalomszervezőként és szerkesztőként is sok művésszel, tudóssal került közeli kapcsolatba. Az újabb magyar irodalom (1880–1940) című monográfiáját könyvtárosi alapossággal írta meg. Hogy az életrajzi és a bibliográfiai adatok minél pontosabbak legyenek, a szerzőket is együttműködésre kérte. Részben ezekből a dokumentumokból, részben a személyes hangú, de soha nem hivalkodó és bennfenteskedő visszaemlékezésekből kapunk ízelítőt. Ennek a résznek is akadnak fontos vasi vonatkozásai. Az írások közül több is az Életünk első korszakában jelent meg. Helyi értékén jóval túlmutat a Weöres Sándor pécsi évei és az Egy dunántúli versantológia és egyéb ügyek című dokumentum-összeállítás.
           Befejezésként két kívánságot fogalmazok meg. Erőt, kitartást és minél több olvasót kívánok a sorozat szerkesztőinek, kiadóinak ehhez az értékmentő, értéktudatosító munkához. Végül olyan befogadókat és olyan közeget, amely nemcsak méltányolja ezt a sorozatot, hanem ösztönzést is merít belőle.

Lőcsei Péter