HECKENAST JÁNOS

TÓTH CSABA FESTÉSZETÉRŐL

HAT KATALÓGUS BEMUTATÁSÁNAK ÜRÜGYÉN

--------------------------------------------------------------------------------Tóth Csaba ezredfordulós hazai képzőművészetünk sajátosan egyedi módon alkotó, figyelemre méltó személyisége. 50 éve, 1959-ben született Szombathelyen. 1977-ben érettségizett Budapesten, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. Tanárai: Csohány Kálmán (1925–1980), az expresszív erejű grafikus mellett a fiatalabb, a harmincas és negyvenes művésznemzedék tagjai: Pásztor Gábor grafikus és Bognár Árpád, aki festészettel és grafikával is foglalkozott. Csomor Katalin és a vasi származású Szkok Iván elsősorban festőművészek, de az utóbbinak plasztikai tevékenysége is jelentős, Móser Zoltán egyszerre művészeti író és fotóművész, mindhárman 1944 után született sikeres és több irányba nyitott egyéniségek.
-----Abban az időszakban a szakközépiskolában tanulóknak jártasságot kellett szerezniük a grafikai és festészeti mesterségbeli alapok terén, ugyanakkor szinte szabadon válogathattak a kompozíciós, akt vagy csendéleti tanulmányaik, képszerkesztési és előadásmódbeli megoldásaik, hangsúlyaik tekintetében. Tetszőlegesen választhattak maguknak minden műfajban művész példaképeket is. Tóth Csabára a feszesebben, összefoglalóan formáló és képszerkesztő, tartalmi vonatkozásban a világot érzéssel teli módon szemlélő és ábrázoló, humánus alapállású festőművészek voltak hatással, impresszionisták, posztimpresszionisták.
-----Tóth Csaba 1985-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskola festő szakán, mesterei Blaski János és Sváby Lajos festőművészek voltak. Az előbbi különböző geometrikus épülethomlokzati díszítőművészettel és ipari jellegű anyagokkal is kísérletezett, az utóbbi a korszak egyik legnagyobb hatású és nemzetközi sikereket is elérő expresszív koloristája volt már akkor, majd később a Képzőművészeti Főiskola rektora. Az 1980-as években már sokkal kötetlenebb az intézmény oktatási rendje, mint a megelőző évtizedekben. Már 1965-től, ha lassan is, de nyugati irányba is nyiladoztak az ország határai, szűkreszabott valuta ellátmánnyal és családtagok itthon-tartásával szabályozva.
-----A képzőművészeti élet is a három "T" jegyében zajlott, Aczél György,¹ az MSZMP KB titkára és hivatalnokai ellenőrizték. A támogatás, tűrés, tiltás elméletét 1968-ban megjelent Kulturális és ideológiai életünk néhány időszerű kérdése című könyvében fejtette ki.
-----Ennek a furcsa engedem is, meg nem is pártmagatartásnak egy próbálgató időszak lett a következménye a kulturális életben, így a művészetek és természetesen a festészet terén is. Laza csoportosulások alakultak, Szentendrén az Európai Iskola követői, a Zuglói Körben az alternatívok találtak egymásra már az 1960-as évek elején, 1965 körül jelentek meg a szürnaturalisták. 1970-re az egyedi jelkulccsal festő expressziv szürrealisták a No.1 csoportba, a szürrealizmust tagadók a Szürenon csoportba tömörültek, de a hiperrealisták és a lírai absztraktok is lazán együttműködve alkottak.
-----Az Iparterv Csoport kiállítása és 1970-ben, Dokumentum címmel kiadott összefoglaló katalógusa utat nyitott az újgeometrikus absztrakció és számos plaszticizáló változata, továbbá a különböző konceptuális irányzatok számára. Mindezeknek a csoportosulásoknak a létrejöttét a legkülönbözőbb művésztelepek és szimpozionok megrendezése is elősegítette. Az avantgárd törekvések mellett jelentős maradt a hagyományok megújítására törekvő csoportok működése is (Hódmezővásárhely), ugyanakkor számos jelentős újító festőművész munkássága továbbra is irányzatokba nem sorolható maradt (Kondor Béla, Ország Lili, Tóth Menyhért, Veszelszky Béla).
-----Az 1980-as évek közepére totális a kavarodás, működik a hivatalos pátoszos és optimista realizmus ("szocreál") egyre szűkülő körben, továbbá az új irányzatok és a mindazokat tagadóan újítani akarók festészete is. A párt kulturát ellenőrző tevékenysége elsősorban az irodalomra, a televízióra, a színház- és filmművészetre koncentrált, így az egyre "érthetetlenebb", csak kevesek érdeklődését felkeltő vizuális művészet² szinte kicsúszott a felügyelete alól. A tűrés határait próbálgató képzőművészek tapasztalták, ha eltekintenek a politikai rendszer nyílt kritikájától, bármit csinálhatnak, legfeljebb alig vagy egyáltalán nem támogatják őket.
-----A főiskolán az alapozó művészeti és ideológiával átszőtt művészettörténeti és filozófiai tanulmányokat leszámítva nagy kötetlenség jellemezte a művészképzést. Minden művészjelölt szabadon kereshette egyéni arcát, formálhatta kifejezési eszköztárát. Tóth Csaba egyre összefogottabban szerkesztette a magányt kifejező, fokozottan tompított színvilágú festményeit, tájképeinek tágassága, horizontja egyre szűkebbé vált. Tájrészleteket ábrázoló, erősen expresszív képei a konceptuális absztrahálás jegyében születtek. Ilyen képeinek egyszavas vagy tőmondatos feliratozásával, felülírásával is kísérletezett.
-----A hatalom ellenőrzésének gyengülését a frissen diplomázott Tóth Csaba is érzékelheti, annál is inkább, mert 1986–90 között a Vas Megyei Tanács közművelődési munkatársa: művészeti tanácsadó feladatkörben³. Feladatainak tisztességgel és emberséggel tesz eleget. Ezen idő alatt főként absztrakt és konceptuális képeket fest. 1989-ben festi legszélsőségesebb konceptulista képét, heroikus korszakának előképét, mely az Isten nélkül minden címet kapja, és vízszintes felező vonalában az IRREVERZIBILIS felülírást viseli. A kép mondanivalóját a cím és a felülírás egybeolvasása fejezi ki.
-----1990-től a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola (BDTF) és a szombathelyi Művészeti Szakközépiskola tanára, valamint alapító tagja a Rumi Rajki Műpártoló Körnek.
-----Egyre elégedetlenebb a maga alkotta képekkel. Kénytelen megállapítani, hogy az absztrakt festészeten szinte nincs mit tanítani, legfeljebb anyagismeretet. Tanári tevékenysége elmélyíti saját alkotásaival kapcsolatos ellenérzéseit is. Fokozódnak rossz érzései, amikor, a művészettörténet oktatása közben, mindennap ismét szembekerül a festészet régi korokban és az avantgárd előtti közelmúlt időszakban készült remekműveivel, melyek tartalmat hordoznak, és emberiek, akár történeteket, akár élményeket vagy érzéseket közvetítenek. A kiváló nyomdatechnika ezeket pazarul reprodukálja, egyes részletek kinagyított közlése pedig szinte kézzel fogható közelségbe hozza e festményeket, még akkor is, ha az eredetiekkel nem találkozhat a valóságban. Rosszul érzi magát, ha arra gondol, hogy napjaink festői tömegesen megelégednek színes szabályos vagy esetleges foltok síkban történő rögzítésével, ezeket kiállítják, bekeretezve vagy bekeretezetlenül, és egy életen át képeknek tekintik azokat, magukat pedig elhivatott művészeknek.

Metafora, 1991.

-----1991-ben egy Leonardo da Vinci által éppen csak felvázolt és alig megfestett, szinte négyzet alakú képnek, a firenzei Uffizi Képtárban található 243x240 cm-es méretű, oltárra szánt Három királyok imádásának reprodukcióját felnagyítja 130x130 cm-es méretűre, vegyes technikával. A nagyítás viszonylag nagy pontosságú, annak ellenére, hogy mellőzött minden mesterségbeli (négyzetháló) vagy technikai jellegű (diakép-vetítés) segédmegoldást. E szabad nagyítás viszont a továbbiakban kínálja számára a téglány alakú képek négyzet formátumra való átkomponálási lehetőségét. A remekművek felnagyított monokrom megfestései nem gyakorolnak önmagukban megragadó képi hatást. Új szituációba akarja hozni az általa produkált képeket oly módon, hogy erőteljes közlés ráírásával fokozott érdeklődést kelt fel irántuk. E közlés arról szól, hogy a kép milyen érzést, gondolatot ébresztett benne, továbbá olyan új címet ad a fölülírt képnek, mely túlmutat az eredeti képről leolvasható dolgon, eseményen, elképzelésen, témán, mintegy gondolati, értelmezési többlethez juttatva az egységesen négyzetes alakba és 130x130 cm-es méretrendbe hozott képek szemlélőit. A reprodukciókról, ecsetje nyomán, az 1992. évben egymás után készülnek a felnagyított képek, vegyes technikával, majd később olajfestékkel, mind fehérrel, és néha nagyon halvány pasztell színnel alapozott vászonra, szürke tónusokban fekete festékkel festve. Nem színes nagyítást, hanem alig színes újrafogalmazást készít. Még a legjobban színhelyes másolat is eleve bukásra van ítélve az eredeti alkotással szemben. Ő valamelyest újra alkotva és átalakítva az ősi vagy közelmúltbeli festményt egyrészt felidézi eredeti mondanivalójával, témájával, címével, tehát interpretálja azt, másrészt már általa a főiskolán és azóta is alkalmazott módszerrel, vízszintes középtengelyében felülírja az alkotását azzal a gondolattal, tartalmi benyomással, melyet benne a kép szemlélése és értelmezése felidézett.
-----Az átlagos vizuális érzékeléssel rendelkező embereknek is gyakran vannak kedvenc festői és festményei. A fejlettebb, tréningeltebb vizualitással élő embereknek akár több is. A sík felületen (kifeszített vászon, fa, farostlemez, fémlemezek, falak, vakolatok stb.) vizuális élményeket teremtőknek, a festőknek pedig nemcsak kedvenc régi és új festőik és képeik vannak és voltak, hanem nem-szeretett, esetleg utált, szinte elkerülendő alkotóik és alkotásaik is.

Az élet mélységes összetettsége, 1998.

-----Tóth Csaba rengeteg festőt és festményt ismer, vannak számára is szeretett, becsült mesterek és ezeknek különböző módon kedvelt alkotásai.
-----A festmények több szempont alapján lehetnek kedvesek, válhatnak lelki és gondolatvilágunkba befogadott barátainkká. Ennek okai ezerfélék és nagyon emberiek. A "meglátni és megszeretni" helyzettől a harmonikus egyetértésig, egy-húron-pendülésig, éteri magasságoktól a hátborzongató vagy akár érzelmi mélységekig alakulnak kapcsolataink festményekkel.
-----Amikor Tóth Csaba alkotásokat keres, elsősorban kedves régi "festmény-barátai" között válogat. Nem pazarolhatja az interpretálás sok szellemi és fizikai erőfeszítést igénylő művelet-sorát méltatlan, vagy tévesen megválasztott művekre. Ügyel arra, hogy a felülírása – legalábbis az érdeklődő emberek számára – általánosan érthető, értelmezhető legyen. Ezért felülírásainak nyelve nemzetközi, az egész világon azonos módon lefordítható: latin, vagy nagyon ritkán ó-görög. (A holt nyelv használata szinte garantálja, hogy ne legyen a szó félreérthető.) Így természetes, hogy az általa végzett vizuális alkotó tevékenység: interpretáció, ezeknek ismétlései pedig interpretációk, még akkor is, ha a szót elterjedten szerepekkel, szövegekkel, zeneművekkel kapcsolatosan alkalmazzák, és festészethez fűződő használata eleve az újdonság varázsával hat.
-----Az analitikus lélektanban interpretációnak nevezik a terapeuta azon beavatkozását, mely a kezelés során az egyén számára új nézőpontot jelenthet valaminek a megítélésében. Tóth Csabát akár nevezhetnénk a korunk emberének érdekében a korábbi idők festészeti remekeinek felidézésével működő terapeutának is.

Partra vetett hal, 1994.

-----Kitartóan művelt, munkaigényes és a fogadtatás szempontjából rendkívül kockázatos festészete azonnal érdeklődést kelt. Lehet szeretni, becsülni és lehet értetlenkedni felette, kétségbe vonni értelmét, hasznosságát, értékeit. Vannak, akik monotóniáját nem képesek befogadni. Mások szemtelenségnek és romboló hatásúnak tartják, ahogyan régi mesterművekkel bánik, nagyméretű betűkkel "lealázza" kiváló mesterek alkotásait, miközben szinte el is tulajdonítja őket. Keskeny és nehéz úton jár több mint másfél évtizede. Aki először szembekerül egy Tóth Csaba által festett interpretációval, ha valamelyest is van vizuális érzékelő képessége, meghökken, ha művészettörténeti ismeretei is vannak, megdöbben. Nem érti, mi előtt áll. Teljesen másképpen nem érti, mint amikor "absztrakt zsenik" vásznai elé kerül, mert azokat nem is nagyon akarja megérteni, a recehártyájára is, agyára is legfeljebb pár másodpercig számít ingerekre, talán addig, amíg elolvassa a kép címét, már ha van neki. Napjainkban nincs felnőtt ember, aki ne tudná, hogy nagyjából egy évszázaddal ezelőtt a festőművészek "polgárpukkasztásba" kezdtek. Akkor kiröhögték őket, néhány képüket az idegesebbek le is köpték, meg is rongálták, de azután olyan sok lett az absztrakt festő és kép, hogy megszokták őket. Sok lúd disznót győz.
-----Rengeteg műítész és galériás mondogatta – mert hatalmas üzlet volt számukra⁴ –, hogy ezek is képek, sőt remekművek, főként azért, mert ilyent még nem csinált senki, dicsérték az új festék új vászonra kerülési módját. Az újító művész fejezte így ki mondanivalóját, korának "új valóságát", mondogatták, és írták elegánsan, költségesen előállított kiadványokban és a médiában⁵. Az újítók egyre nagyobb vásznakat készítettek, és egyre drágábban megépített avantgárd múzeumok falaira akasztották fel őket⁶, hát végül is polgárjogot nyertek, és gyorsan terjedtek, mint középkorban a pestis⁷.
-----Ha a festett pacaszerű vagy geometrikus foltokat a művész bármire halványan emlékeztető forma- és színvilággal prezentálta a képkereten belül, a kiállításlátogató még hálás is lehet, hogy kitalálhatta a kép címét, hogy madarakat, várost, utcát vagy puha fényeket sejthetett. Legfeljebb könnyen túlélhetően csalódik, ha nem az van a kép alá írva, amire a látottak alapján gondolt, számított...

Az elmúló és az örökkévaló bizonyossága, 1995.

-----Tóth Csaba négyzetes képei csaknem színtelenek, de az interpretált eredeti mű iránti tiszteletének kifejezése érdekében gondosan és nagy részletgazdagsággal vannak megfestve, a kép közepén pontosan megrajzolt, távolról is jól olvasható betűkkel felírt egy vagy két latin vagy görög szóval.
-----A kilencvenes években festett képeiről főként a biblia újszövetségi témáit feldolgozó régebbi mesterművek köszöntenek rá a szemlélőre. Ekkor a festészetet szerető, e téren ismeretekkel rendelkező ember felismerheti vagy megállapíthatja a kép szerzőjét és címét. Hogy az eredeti műhöz képest nagyítást vagy kicsinyítést lát, általában nem tudhatja meg.
-----Tóth Csaba négyzetes képei igényesen nyomtatott reprodukciók legkülönfélébb léptékű felnagyításai, melyek a nagyított fényképekhez hasonlóan a részletek élességét tekintve, tónusban és formában általában lágyabbak az eredetinél, továbbá át vannak komponálva, mert az eredeti kép formátuma szinte soha nem négyzet. A történelmi festészetben talán minden százezredik kép pontosan négyzetes, az avantgárd időszakból talán minden tizezredik.

Az elsőből utolsó, az utolsóból első, 1998.

-----Tóth Csaba számára nagyon fontos, hogy az eredeti kép szépségéből minél több, minél hitelesebben legyen érzékelhető a néző számára. Ehhez úgy kell művet választania, hogy akár a képből elhagy, ez a nyújtottabb téglalap alakú képeknél lehetséges út az interpretáláshoz, akár az eredeti műalkotást nagyon kis mértékben átkomponálja, mert az közel négyzetes lévén, így is el tudja érni a pontosan négyzetes formát. Miért fontos a négyzet Tóth Csaba számára? Mert a kör után a legtisztább geometriai formáció és a legkerülettakarékosabb, közös nevezőre, rangra hozza a különböző műveket, továbbá a legkövetkezetesebben, köztes hézagok nélkül sorolható, már pedig Tóth Csaba képek együttesében, sorozatokban gondolkodik, ikonosztázionokat alkot. Ikonosztázionokat a szó hagyományos és megújult értelmezése szerint. Az ikon egyszerre jelent tárgyat, elvont értelemben megjelenítést. A hagyományos ikon tárgyként, olyan szentet, szenteket ábrázoló táblaképet jelent, melyet alkotója egy adott korra jellemző meghatározott szabályok szerint kivitelezett. Elvont értelemben személy, személyek – tágabban téma, témák – közmegegyezéssel hitelesnek elfogadott képe ábrázolásának szabályosságából eredően.
-----A megújult értelmezésben, napjainkban ikonnak nevezik azt a személyt, művet, alkotást, mely egy irányzatot, műfajt, tevékenységet, sportágat, magatartásformát jelez, hitelesít, megtestesít, élenjáróan képvisel.
-----Az ikonosztázion (iconostasion) ténylegesen a görög szertartású templomokban ajtókkal ellátott és szentképekkel díszített, vagy szentképekből összeállított válaszfal a hajó és a szentély között. Általánosan szentképfal, újabban képekkel sűrűn díszített fal, falfelület. Egy képcsoport ikonosztázion karakterét erősíti, ha a képek közös tematikában, egymáshoz hasonló megjelenítési és festési módban készültek, megegyező jelrendszert mutatnak, ritmusban felsorakoztatva egymás közelében helyezkednek el.
-----Aki egyszer már látott Tóth Csabától az utolsó másfél évtizedben készült festményt, egyszerűen lehetetlen, hogy ne ismerne rá munkájára, amikor gyűjteményes kiállításon, nagyon sok más képzőművészeti alkotással együtt szerepel. Ismérvei minden tekintetben egyértelműek és csak rá jellemzőek, erőteljesen felkeltik az érdeklődést, és kérdések sorát hozzák felszínre. A képeket felülíró idegen szavaktól és festészeti jártasságunktól függően juthatunk válaszokhoz, és egyetérthetünk vagy vitatkozhatunk azokkal.
-----Az első féltucatnyi fölüliratos festménye olyannyira érdeklődést kelt Tóth Csaba művészete iránt, hogy a legkülönbözőbb csoportos kiállítások szervezői szívesen fogadják képeit itthon és külföldön egyaránt. Sűrűsödő kiállításairól, működésének műítészi és saját értelmezéséről először csak jól szerkesztett képes meghívók és leporellók adnak tájékoztatást, majd 1996-tól komoly katalógusok. Napjainkig hat katalógus jelent meg kiállításairól és munkásságáról. Ezeket megjelenésük sorrendjében ismertetem, megkísérelve, hogy azokra támaszkodva alkotó tevékenységének indítékait, rugóit, céljait is feltárjam. Ezek a katalógusok a Savaria Egyetemi Központ könyvtáraiban, olvasótermi használatban ma is hozzáférhetőek.

Embernek maradni, 1995.

-----Artes Salubres (gyógyító művészet) – Tóth Csaba festészete 1991–1996 címmel jelent meg Szombathelyen 1997-ben a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Rajz Tanszéke /BDTFRT/ kiadásában 52 oldalon. "A katalógust szerkesztette és az előszót írta: Lőrinc Zoltán". Az előszó németre fordítója: Pálvölgyi Mihály. Sajnos további részek, még a képaláírások sem kétnyelvűek. A mintegy ötoldalnyi, cím nélküli előszó két részből áll. A mindössze féloldalas első része utal a BDTFRT Artes Salubres címmel indított művészettörténeti sorozatára, "amely főként a képzőművészet és vallás .viszonyát taglalja".
-----"E kötet a sorozatcímet kapta, hiszen Tóth Csaba a klasszikusok újra-idézésével nem másra törekszik, mint éppen erre", majd ismerteti a kötet katalógus részének hatékony szerkesztési módját: "bal oldalon található a kompozíció, a festő által adott cím, év, méret és technika. A jobb oldalt egy bibliai idézet indítja, illetve az eredeti kép meghatározása. Majd a mű közepére került szavak, fogalmak következnek magyarázattal."
-----"Ezt követően egy-egy irodalmi alkotás idézi fel a kép világát, témáját. Az oldalt zárja e katalógus írójának gondolata, elemzése" vagy Tóth Csaba kommentárja, esetleg mindkettőjük szövege kilenc képnél.
-----Az előszó második része egy tömör, de értékes tanulmány azokról a legfontosabb kérdésekről, melyeket Tóth Csaba utóbbi hat évben készült alkotásai felvetnek, és kísérel meg válaszokat is adni rájuk. E második rész mottója mintegy cím helyettesítő és mentség az eddig még nem járt úton elindult Tóth Csabáról írott tanulmányhoz: "A mérhetetlenül gazdag hagyományból a jelen csak azt emeli ki és eleveníti fel, ami ismerős csengésével megragadja. A művészek előjoga, hogy saját céljaik érdekében felhasználják az elmúlt korszakok alkotásait." (R. Wittkower) A katalógusban közölt 19 felülírt kép témái sorrendben az újszövetségi szentírás eseményeit követik Krisztus fogantatásától mennybemeneteléig az utolsó festmény kivételével.
----- 
-----Az Iconostasion 2000 című katalógus szerkesztője nincs megnevezve, ebből és egyéb jelekből ítélve maga Tóth Csaba a kötet összeállítója. Kiadó: Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2000. 16 old. Az elegáns és jól szerkesztett katalógus meghatározott céllal: "Tóth Csaba festőművész 2000. január 6. – április 22-ig, Szombathely Savaria Múzeum"-ban megrendezett kiállítása alkalmából készült. Utolsó három oldalát leszámítva kétnyelvű, magyar és angol szöveggel. Első oldalon Tóth Csaba legfontosabb életrajzi adatai, fénykép-portréja és alatta egyéni kiállításainak listája. A következő oldalon Gosztonyi Ferenc művészettörténész mint a konceptuális művészet új jelentéstulajdonítás-igényes kifejeződését értékeli Tóth Csaba nagyszabású, tényleg iconostasionokat bemutató kiállítását, festészetét. Az oldalt az 1993. évi budapesti és az 1994. évi körmendi kiállításának részleteit bemutató két fénykép gazdagítja.

Elhagyatottság, 1994.

-----Ezt követően tíz oldalon négy-négy kép található a kiállításon szereplő sorrendben, mely az újszövetségi szentírás eseményeit követi. A képek a kiállított festményekhez képest megközelítőleg 1:20-as (1:18,84) léptékben, színhelyesen közöltek. A lenyűgöző hatású kiállítás szemlélődést és alapos elmélyülést követelt ahhoz, hogy legalább részben megérthesse a látogató a művész szándékát. Nincs ez a katalógus lapozgatása, tanulmányozása esetén sem másként. A karcsú kötet értő feldolgozása felér egy festészettörténeti és műveltségi vetélkedő egyszemélyesen is játszható társasjátékának izgalmával, ugyanis a festményeknek döntően latin nyelvű felülírásaihoz a szótár a katalógus utolsó oldalán, a felhasznált művek jegyzéke pedig közvetlenül a képek után található a festők nevével, születésük és haláluk évszámával és alkotásuk címével, megkönnyítésül a reprodukciók biblikus sorrendjében. (A kötetben a szemközti oldalak felső és alsó sorainak képei folyamatosan következnek egymás után.) E latin szavak, kifejezések mintegy negyede, műveltebbeknél jó harmada tekinthető csak közismertnek – tehát van mit találgatni –, sőt a talányokat növeli, hogy a kifejezések felének többféle árnyalatilag eltérő jelentés tulajdonítható. Tóth Csaba törekvéseinek lényegét az elülső borítóra általa választott festménye és annak felülírása: ars sacra (a művészet szent/szent művészet), továbbá az általa adott új címe: A művészet alapvetően vallásos, és a hátsó borítóra került Esszénus⁸ Béke Evangélium III. századi prózai ódája a szeretetről, Szent Pál apostol alaptanítását mintegy kibontó gondolatsora fejezi ki leginkább.. "bár erős a hitem, mint a vihar, ami hegyeket képes elmozdítani, de nincs bennem szeretet, semmi vagyok".. "A tudásunk ma még csak töredékes, de amikor .a teljességet ismerjük meg .három marad: hit, remény és szeretet, de legnagyobb erő közülük a szeretet."
-----A 2000. év után Tóth Csaba Vas megyének legtöbb közönségkapcsolatot létrehozó festőművésze, egyéni kiállításainak száma az utolsó húsz évben eléri a 40-et, ezekből hét a külföldön megrendezett. Az 1986–2001. évek között 19 hazai és további 10 külföldi jelentős csoportos tárlat résztvevője. (Egyéni: Bécs, Prága, Mülheim, Hamburg, Meissen, csoportos: Alsólendva, Toulouse, Berlin, Maribor, Ljubljana, Graz, Kolding, Pompei a teljesség igénye nélkül.) Ezért dönt úgy, hogy alkotásainak ismertetése érdekében minden eddiginél bővebb katalógust szerkeszt, így hazai kiállításokon teljes, külföldi kiállításokon a magyar nyelvűség miatt csökkent mértékben, mégis hatékonyan tud bárhol hírt és tájékoztatást nyújtani munkásságáról.
----- 
-----Tóth Csaba: Interpretációk 1991–2001. Kiadó: Yellow Design BT. Szombathely 2001. 30. old. (Ténylegesen magánkiadás). Az elegáns katalógus elülső borítója nagyhatású fényképpel nyűgözi le az olvasót. Az Iconostasion 2000 kiállítás összképe látható rajta, a szombathelyi Savaria Múzeum nagyméretű kiállítótermében. A terem teljesen üres padlóján csak a Tóth Csaba festményeivel beborított falak tükröződnek sejtelmesen. A keskeny kötet egyszerre helytakarékos és pazarló. Csupa nagybetűvel szedett szövegei aktívan kihasználják a borítók belső oldalait is, ugyanakkor a katalógus rész 28 oldalán a képek tágasan helyezkednek el, nagy szélekkel, a lap 68%-át üresen hagyva. A 16x16 cm-es nagy képek részletgazdagok, így remekül mutatják be Tóth Csaba mesterségbeli tudását, a képek alatti nagy üres mezőn viszont mindössze a kép új címe, festésének évszáma, mérete és technikája olvasható, a mesterművek eredeti szerzőjének és címének, keletkezési idejének, továbbá jelenlegi őrzési helyének közlésével a katalógus adós marad, pedig a lap üres helyének bőségéből eredően kényelmesen elfért volna minden adat a magyaron kívül még akár további két nyelven is anélkül, hogy az oldalak esztétikai értéke sérült volna. A felülírás latin szövegének megfejtése sem szerepel.
-----Az előbb felsoroltak hiánya a katalógus használóbarát voltát és külföldi terjesztésének hatásfokát erősen csökkenti.
-----A katalógus első és utolsó három oldalán két hasábban, szép betűkkel szedve nagyon értékes információk közlése található. Az első oldalt három rövidebb és két hosszabb szemelvény idézése tölti meg. Az első megegyezik az Artes Salubres tanulmányának Robert Wittkowertől származó mottójával. A következő, Jan Bialostockitól származó nyolc sor a jelismétlés művészetben betöltött meghatározó szerepéről szól. Az Arnold Gehlentől idézett négy bekezdés az európai festészet első másfélezer éve alatt a képeken megjelenő feliratok jelentőségéről és a "korábbi művészet aktualizálásának jelensége" napjainkban való létezéséről szól. Az Arthur C. Danto-tól közölt 11 sor azt fejtegeti, miként vált az 1960-as években a művészet azonossá "önnön filozófiájával". Sebők Zoltán eszmefuttatása a megtanult formákból álló régi művek "újraálmodásáról" szól, mellyel a manuális technikához ragaszkodó művész "figyelmünket magáról a festményről inkább a festmény tárgyára tereli".

Bolond, aki nem az örök életre rendezkedik be, 1994.

-----A következő két oldalon évszámmal megjelölt tömör, hosszabb, majd rövidebb bekezdések Tóth Csaba írásai és őszinte vallomásai a művészetről, továbbá saját festészetének okairól, indítékairól, technikájáról, filozófiájáról és annak alakulásáról. Megrázóan elgondolkodtató és szép olvasmány. Néhány gondolat 1993-ból: "A XX. századi művészet egy »vasfüggönyt« vont a régi-tradicionális és az új-kísérletező művészet közé". "A vasfüggöny tökéletesen elzárt mindent, nem létezhettek átjárók, kapuk, közlekedők". 1994- ből: "Ahhoz, hogy a jelenre vonatkozó gondolataimat, sejtéseimet kifejezhessem, szinte példázatként nyúlok vissza a régi képekhez." 1995-ből: "Napjainkban, amikor a szcientifikus világkép . szétesőben van . természetesen nehéz elképzelni, hogy a művészet visszaszerzi régi bástyáit és erődítményeit, de arra mégis fel kell készülnünk, hogy fokozatosan valamennyit mégiscsak visszaszerez belőlük." 1996-ból: "Fokozatosan átalakítottam festészeti nyelvemet egyfajta konceptuális, ugyanakkor figurális irányba. Így tudtam legyőzni a képeimmel szembeni hiányérzetemet." 1999-ből: "A magyar művészet . mindig is hátrányát szerette volna behozni az európai és az egyetemes művészethez képest. Ez a loholás merő hiábavalósággá vált, hiszen – gyakorlatilag megtörtént teljes önfelszámolása – nem lehet többé példakép."
-----A katalógus 28 képes oldala után Tóth Csaba kivonatos életrajza található, alul egyéni kiállításainak évszám szerinti felsorolása, a kettő között szabadtéri fényképe, amint 2000-ben elkészült, frissen boronált földre fektetett Rezervátum-kereszténység című képe mögött guggol. A következő oldalon csoportos kiállítási részvételeinek évszám szerinti jegyzéke, ez alatt a ceglédi evangélikus templom 2000. évi Iconostasion kiállításának fotója. A hátsó borító belső oldalán Peter Weibel hosszabb eszmefuttatása olvasható az 1990-es évek festészetéről, melyre a média óriási hatást gyakorolt. "Így a 90-es évek új festészetének helyzetét két pólus, a medializált vizualitás és a kontextualizált vizualitás között lehet meghatározni." Németh Lajos az ezredforduló világproblémáját feszegeti: "Lehetséges-e még – nem biológiai, hanem etikai értelemben – emberi lét?"
-----Tóth Csaba interpretáló festészetének szigorú műfaji, etikai szabályai vannak – de van ezeket meghaladó, magának szabott kötöttsége is. Ezek közül legfontosabb és legjellemzőbb rá az, hogy a régebbi művészek kiválasztásában "nincs ismétlés". Elegendően gazdag a festőművészet óceánja, hogy minden művésztől csak egy mesterművet válasszon ki interpretálásra.
-----Nem véletlen, hogy kezdeti időszakának újszövetségi képsorozataihoz az ezt feldolgozó festmények megalkotásának virágkorából, a XV–XVIII. századból választ kiemelkedő nyugat-európai műveket, talán egyetlen kivétel 1992-ben Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrusa, mely az 1997-es katalógus újszövetségi képsorába csak felülírásával illeszkedik bele, mely a Gecsemáné-kertben imádkozó Jézus szavait idézi: "legyen meg a te akaratod"⁹. Jól illeszthető az újszövetségi történetbe a magyar festészet egy XIX. század végi és egy XVI. század eleji fő műve, az 1896-ban Ferenczy Károly által festett Hegyi beszéd és M. S. mester 1506 körül született remeklése: Mária látogatása Erzsébetnél. Az előbbit 1994-ben, az utóbbit 1995-ben interpretálja. Egyre többet vizsgálódik a magyar festészet képanyagában, ahol először a biblikus témákat keresi, de ha ilyenek nincsenek, vagy már más mű alapján feldolgozta a témát, interpretálja azokat az alkotásokat, melyek többletjelentést hordoznak a magyar haza, táj, mentalitás, hangulatok, továbbá történelmi események és érzelmek vonatkozásában. A táj metafizikája című interpretációja 1993-ban készült Gulácsy Lajos Reggel című képe alapján, felülírásában – "regnum tuum" – a keresztények legszentebb imádságának két szava rezdül meg a "Mi atyánk" egyik könyörgésének része:"jöjjön el a te országod".
-----1995 és 2001 között magyar ikonosztázionná növekszik hazai művészekre épülő képeinek sora és 2000-ben Vasváron és Őriszentpéteren sor kerül az Ars Hungarica címmel megrendezett kiállításra, mely 2001-ben is folytatja vándorútját, és megalapozza egy újabb katalógus születését.
----- 
-----Tóth Csaba: Ars Hungarica – Tóth Csaba képinterpretációi. Kiadó: Yellow Design Rt. Szombathely 2001. 26 old. (Ténylegesen magánkiadás). A belső címoldal közepén Tóth Csaba a csaknem üres lapot fele tájékán egy Csontváry idézettel "írja felül", nyilván, mert teljesen egyetért a zseniális festő művészi hitvallásával: "Legyenek a művészek apostolai a művészetnek, vagy menjenek más pályára. Vagy legyen valaki Isten szolgája és adja át magát teljesen szolgálatába, vagy járjon más úton. Mert a művészet célja: megtisztítani a lelket az anyagi salaktól, és fölkészíteni az események magasabb szférájába. Ezért a művészet összeköti az érzéki világot az érzék fölötti ideálokkal. A művész az anyagban mindig valamely magasabb isteni tulajdonságot éreztet a lélekkel. Jóságot, szépséget, igazságot, harmóniát."
-----A borító első és utolsó oldalán fekete alapon fehér betűkkel bekezdésnyi idézetek olvashatók Kocsis Istvántól a Szent Koronával, Endrey Antaltól Magyarország Istentől rendelt hivatásával, Wass Alberttől az Úr igazságával, "mely halkan jár és békesség kíséri", kapcsolatosan. Szentmihályi Szabó Péter Magyarország feltámadásáról, Czakó Gábor Magyarország újrateremtésének szükségességéről intéz szózatot. A hátsó borítón bekezdésnyi imádságszerű bizakodó intelmeket tartalmaznak a Zajti Ferenctől, Padányi Viktortól, Mindszenty Józseftől, Daczó Árpádtól és Döbrentei Kornéltól származó idézetek.

Azonosulás, 1992.

-----Az első lap belső oldalán Tóth Csaba vallomása olvasható magyarságáról, és összefoglalás az 1991 óta alkalmazott festői alkotómódszeréről, képeinek küldetéséről. Az oldal alsó jobb sarkában tömören szedve közli az interpretált eredeti képek címét és alkotóik nevét. A 20 kép reprodukciója alatt a Tóth Csaba által adott cím, festésének évszáma, mérete és anyaga található. Az utolsó lapon a szokásos életrajzi adatokat, továbbá egyéni és csoportos kiállításainak jegyzékét olvashatjuk. A komor hangulatú, de kifejező erejű két borító az első ARS HUNGARICA kiállítás egyik iconostasionját mutatja be két részletben, egy szöveg közötti fénykép egészben. Ezekről megállapítható, hogy a 12 festményből összarakott képsor tartalmilag csak kis mértékben valósít meg laza összefüggést. A képek inkább látványilag kapcsolódnak, amennyiben a felső sor festményein a táji elemek, az alsó képeken a szereplő személyek dominálnak.
-----A 2006-ban a Szombathelyi Képtárban rendezett Hommage á Cézanne című Tóth Csaba-tárlat akár az Ars Hungarica folytatásának, vagy még inkább sajátos irányú kiteljesedésének fogható fel. A kiállítás és a hozzá készült katalógus legalább annyira tisztelgés a XX. századi magyar festészet előtt, mint Cézanne művészete előtt.
----- 
-----Tóth Csaba: Hommage á Cézanne – Cézanne hatása a magyar festészetre 1905–37 között. Tóth Csaba interpretációi. Szombathelyi Képtár, 2006. Szombathely, 2006. A szerző magánkiadása. 56 old.
-----A kiállításon és katalógusában Tóth Csabának zömmel a 2000-es években alkotott képei szerepelnek. Merész fedőlapját Derkovits Gyula 1922-ben festett képe, az Utolsó vacsora alapján 1996-ban interpretált Mint Jézus asztalánál egykoron címet viselő festmény csendéletszerű kivágata borítja be. A szinte könyvvé terebélyesedett katalógus valószínűleg több információt közöl Tóth Csabáról és sokrétű tevékenységéről, mint az összes előzően megjelent ismertető füzet együttvéve. Borítója, belső szerkesztése, szedése, betűtípusa XXI. századian elegáns és kifejező, az előbbiekhez képest megújult. Annak ellenére, hogy három nagyméretű (29,6x21 cm-es) elődjénél gondolatnyival kisebb a formátuma, a kiállítási festmények reprodukciói, szám szerint 40, 17x17 cm-es méretűkkel, erőteljesebb keretezettségükkel igazán megragadóak. A magyar festészet külföldi népszerűsítése tekintetében jelentős veszteségként lehet csak elkönyvelni, hogy a kötet nem többnyelvű. Jó lett volna, ha legalább az első kilenc oldal megjelent volna angolul is. A katalógusrész eleganciáján mit sem változtatott volna, hogyha a képaláírások akár további három nyelven jelentek volna meg egymás fölött. A képaláírások végre jól segítenek, használhatók. A minden képre érvényes 130x130 cm méret és a kép anyagára vonatkozó olaj/vászon adatok elhagyásáért cserébe az összes érdemileg érdekes információ világosan, két sorba szerkesztve egy helyen megtalálható, nagy nyeresége ez a kötetnek.
-----Tóth Csaba kétoldalnyi, nyolc, művésznövendék korában készült művével illusztrált tanulmánya Cézanne (Aix-en-Provance, 1839–1906) reá és a magyar festőkre a XX. század bő első harmadában gyakorolt hatásáról szól, továbbá arról, hogy az e hatás alatt működő festőket "bal- és jobboldaliakra osztották, és így alkotókat, életműveket idegenítettek el egymástól." "Az interpretációk arra is kísérletet tesznek, hogy megszabadítsák az idézett műveket a XX. század politikai ballasztjaitól, és felülemelkedve azokon »az értelemig és tovább«, egyetemes nézőpontból láttassák őket."
-----Ezt követően hét oldalon a század első felében működő azon legjelentősebb magyar festőművészeknek, esztétáknak a lexikonát állította össze Tóth Csaba, akikre Cézanne hatást gyakorolt, saját önéletrajzi jellegű megnyilatkozásaikból megállapíthatóan. A "lexikon" 30 szereplőjét abc-sorrendben idézi meg, a nevük melletti zárójeles szám alapján a "szócikkek" után az idézett részletek pontosan leírt forráshelyeit találhatjuk meg. Kiállításlátogató és művészetbarát számára nemcsak érdekes, hanem hasznos olvasmány is e hét oldal. A lexikon-rész minden hasábjában három bélyegnagyságú reprodukciót láthatunk a kiállítás anyagából. Ezek ne tévesszenek meg senkit, mert nincsenek összefüggésben a környezetükben lévő szöveggel, csak itt hintette szét őket Tóth Csaba, mert így jobban érvényesülhetnek, mint egy oldalon egymás mellé szorítva 39-en. (Ügyes megoldás, erős nagyítóval mintegy kétharmaduk megfejthető; kár, hogy a felülírás nem került a bélyegképek alá, mert azok nagyobb része még nagyítóval sem olvasható el.)

Minden dolgok vége, 1994.

-----A katalógus utolsó oldalain lévő szövegeknek külön címfelirata van: Tóth Csaba. A cím felett színes fotó, a tépelődő művész mellportréját mutatja Az utcák lucskos csillámai (2005) című festményének "leg-Cézanne-osabb" középső része előtt. A kép Tóth Csaba feje által részben takart vaskos felülírása: PRAETERMISSIO – FOLYAMATOS KÜLDETÉS nem szorul magyarázatra. A festő neve alatt a mottó: "Az ismétlés transzcendens volt és az is marad" (Kierkegaard), csak ráerősít a fénykép mondanivalójára. A rövid, 28 soros életrajza minden eddigi katalógusában megjelentnél több információt közöl pályájáról, tevékenységéről. Ezt követően – önálló kiállítások, csoportos kiállítások, köztéri alkotásai, irodalomjegyzék (132 tétel 69 szerzőtől), publikációk (50 tétel), katalógusok (8 tétel) – különböző címek alatt évszámok illetve szerzők nevének abc-sorrendjében, sűrűn szedett hasábokban pontos jegyzékek. A sűrű hasábok szövegeit jó minőségű, de bélyeg méretű színes fényképek illusztrálják képaláírásokkal. Az első hat fotó egyéni kiállításainak részleteit mutatja be, a képek alatt helység és évszám feltüntetésével. A művészetéről szóló irodalomjegyzéket korai alkotásairól készült, rendkívül szemléletes 11 fotó illusztrálja. Az első Önarckép 1976-ból, az utolsó Isten nélkül minden címmel, IRREVERZIBILIS (visszafordíthatatlan) felülírással 1989-ből. A publikációk és katalógusok jegyzékét gazdagító festményeiről készült további hét fotó sajátos interpretáló konceptuális korszakának ívét segít felvázolni az 1991. és a 2005. évek között.
-----Az utolsó oldal jobb felső sarkában lévő kép aláírása az INTERPRETÁCIÓK 1991–2001 című katalógusban: Minden dolgok vége. Az Apokalipszis-allegória cím a szemközti kép alá van írva. A kép Jan Vermeer van Delft (1632–1675) Gyöngyméregetés című 1662-ben festett, mindössze 42,5x38 cm méretű festménye reprodukciójának felnagyításával készült. Az eredeti mű felülete ezzel tízszeresére növekedett, ennek közepére írta rá a Paruzia görög eredetű szót, melynek jelentése második eljövetel (vallási értelemben Krisztus második eljövetele). E felirattal a kép "á Cézanne" katalógusban helyes címet visel, ha figyelembe vesszük, hogy a gazdag polgárlány mögött a falon nagyméretű, utolsó ítéletet ábrázoló kép függ.
-----Hans Memling (1433–1494) Utolsó ítélet¹⁰ című szárnyas oltárának középső fő képe 221x160,5 cm méretű. Ennek a reprodukciójáról való felnagyítása komoly átkomponálást igényelt, és Agonia Sacra (Szent haláltusa) felirattal méltán viseli a Minden dolgok vége, Tóth Csaba által adott címet. Vízszintesen a kép a Memling-műhöz képest nem változott, függőlegesen alul mintegy 6 cm, a felső részen pedig kb. 30 cm hiányzik az eredeti képből. Ez Tóth Csaba egyik legmunkaigényesebb és legbravúrosabb interpretálása technikailag.
-----A hatodik ismertetésre kerülő katalógus a Tóth Csaba nagyvonalú ajándékozása révén 2006-ban a Szombathelyi Premontrei Gimnázium dísztermében létrejött állandó kiállításának anyagát ismertető és hírét terjesztő leporelló katalógus, mely 2008-ban jelent meg.
----- 
-----Iconostasion – Tóth Csaba képinterpretációi a Premontrei Gimnáziumban. Impresszum nincs a hat oldalas leporellón, de minden bizonnyal Tóth Csaba szerkesztette és látta el szöveggel. Az összehajtogatásból eredően hátoldal is keletkezik, ennek utolsó sora utal a kiadóra: Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium, 9700 Szombathely, Széchenyi utca 2. Telefon: 36/94/333–699. A helyszín és telefon-elérhetőség megjelölése egy állandó kiállítás esetén a tárlat címe után a legfontosabb információ. A kiadvány olyan szép, felvilágosító és gyakorlatias, amilyen egy kis formátumú hat oldalas kiadvány lehet. Címoldalán az Iconostasion meghatározó képének, A kereszténység keresztrefeszítése címűnek, mely méreteivel is megkülönböztetett (270x270 cm), teljes középső része látható.
-----A Tóth Csaba képinterpretációiból felállított vagy falakra kerülő iconostasionok központi képe ez az Aacheni oltár mestere Keresztrefeszítés című képéből sarjadt alkotás. A leporelló további oldalai magasságukban négy azonos szélességű szalagra osztottak. Az alsó szalag a kiállítás összes festményének új címét, elkészülésének évét és a régi kép művészének nevét és címét tartalmazza, amelyiknek reprodukciója szerepel a katalógusban, az vastagabb betűkkel. A középső két szalagban 18 interpretált, felülírt festmény képe jelenik meg az újszövetségi események sorrendjében, abban az esetben, ha teljesen kinyitjuk az oldalakat, balról jobbra haladva először a felső, majd az alatta lévő soron.
-----A legfelső szalag szövegeinek mottója: Krisztus Európa egyetlen reménye (II. János Pál). A bevezető Tóth Csaba közel tíz évig tartó munkájának mikéntjéről, céljairól és a 33 képe ajándékozásáról szól. A középső oldal felsorolja az Iconostasion legfontosabb hazai és külföldi bemutatásainak idejét, földrajzi és kiállító helyeit.
-----A harmadik oldal Tóth Csaba által 1991-ben kialakított konceptualista festészetének módszertanát ismerteti, majd felsorolja azokat az egyházművészeti kiállításokat, helyszíneket, ahol alkotásaival szerepelt. A befejező oldal felső szalagja a gimnázium dísztermének északi falán látható Iconostasion részletét mutatja. – Tóth Csaba okosan úgy vélte, hogy Ikonostasion képsorozata eleget vándorolt, ideje hasznos és jó helyen megpihennie.
-----Vas megye, Szombathely város és a gimnázium hírének jót tenne, ha ez az országosan egyedülálló és hatásos állandó kiállítás bekerülne a kulturális nevezetességeinket népszerűsítő kiadványokba.
-----Tóth Csabától ha nem is sokan és nem is ellenségesen, de számon kérik, nagy mesterségbeli tudására hivatkozva, mikor keresi meg saját festői arcát, stílusát, hiszen amit az utolsó másfél évtizedben létrehozott, a színek kiiktatása miatt, majdnem inkább olajfestékkel készült grafikák, mint festmények. Festészete ha nem is színes, de teljesen egyéni, belés külföldi érdeklődést keltő, kiállításainak megrendezéséhez, katalógusainak kiadásához többször visszatérő és komoly támogatókat¹¹ talált, továbbá kiváló munkatársakat, fotósokat¹², nyomdai szerkesztőket, előkészítőket¹³.
-----Az avantgárd belsőleg bevallott célja a zavarkeltés, az állóvíz felkavarása, szinte közömbös, hogy milyen izmus, irányzat, csoport zászlaja alatt. Az absztrakt fővonallal szemben mindig voltak hagyományokhoz ragaszkodók és meglepően sokan eklektikusok, akik a közelmúlt irányzataiból válogattak.
-----A régi mesterművekhez tudatosan nem sokan nyúltak vissza, és még kevesebben Tóth Csabához hasonló tisztességgel. Marcel Duchamp¹⁴ volt talán az első, aki szemérmetlenül visszanyúlt a régi művekhez. A Mona Lisa bajusszal 1919-ben készült egy 19,5x12,5 cm-es gyenge színes reprodukcióra. Aművet ma a Musee National d'Art Moderne őrzi Párizsban. A dilit felkapták, és dadaizmus lett belőle.
-----Az 1909-ben született Francis Bacon¹⁵ sok mindennel próbálkozott addig, amíg 1949-ben megfestette első pápa-képeit, főként Velazquez¹⁶ X. Ince pápát ábrázoló képét torzítgatva el sorozatban, hogy utána régi festők bibliai képei nyomán készítsen parafrázisokat az eredetiek elcsúfításával. Később fotók felhasználásával eljutott torzított sokkoló figurák és jelenetek megfestéséig, melyekért a legnevesebb nyugati galériák és múzeumok versengenek.
-----Mihail Larionov kubisztikus portréin helyezett el teljesen esetleges elrendezésben írásjeleket. Legismertebb példája Tatlin képmása 1911. évből.
-----Az absztrakt művészet zavaros vizein halászók a műkereskedelem és saját zsebük szolgálatába állították sajátkezű képgyártásukat. Ha jól tudták magukat eladni, nagyon kevesen nagyon meggazdagodtak.

A Szombathelyi Képtárban rendezett kiállítás részlete, 2006.

-----Mindig voltak szégyenlős tehetségek, akik a XX. század folyamán sem az emberhez, sem a természethez, mások a világ bajaihoz való kapcsolatukat nem tudták, nem akarták felszámolni. Istentől kapott tehetségükkel, képességükkel és saját lelkiismeretükkel viszont el akartak számolni. Ők a naturalizmusok és realizmusok sorozatát, sok változatát hozták létre. Ízelítőül néhány: Renato Guttuso a politizáló realizmust, Norman Rockwell és Thiebaud Wayne a fotórealizmust, James Rosenquist és Martial Raysse az új realizmust, Rudolf Hausner a fantasztikus realizmust, Thomas Hart Benton a verista realizmust, James Valerio, Chuck Close a szuperrealizmust, Mathias Waske és Renato Casaro a hyperrealizmust. Leginkább az utóbbiak kapcsolódnak napjainkban régi mesterek munkáihoz. R. Casaro például díszletként nyúl vissza Raffael Athéni iskolájához, Michelangelo Sixtuskápolna-mennyezetének Ádám teremtéséhez, Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájához, Botticeli Vénusz születéséhez oly módon, hogy részben vagy egészben új szereplőkkel telepíti be képeiket, a felsoroltak esetén például a XX. század hollywoodi filmcsillagaival. Minderre óriási méretű poszter-iparágat építenek fel. Még zavarosabb az, amit Mathias Waske követ el a régmúlt és közelmúlt nevezetes képeinek felhasználásával. Hol a Laokon-csoport tagjainak fejeit festi át kutyákéra, máskor fotorealisztikusan megfestett család képét Fernand Leger által festett fejekkel, Jacques Louis David Ámor és Psyche című képén Psyche figuráját helyettesíti be pop art felfújható guminővel. Nagy tiszteletlenség, nagy röhögés, nagy üzlet.
-----Ezek a festészeti durva megoldások jelen vannak napjainkban. Tóth Csaba etikus és heroikus, emberszeretettel átitatott festői útján váltásra készül. Ő is úgy érzi, konceptuális korszakát kiteljesítette. Több mint 100 nagyszerű külföldi és hazai mesterművet többlettartalommal töltött fel, elkészült képei jó helyekre kerültek. Szándékai szerint tűnődő, "gondolkodó" képeket akar a jövőben festeni, visszafogott, de hatni tudó színekkel.
-----Kívánom, hogy energiáit, makacsságát és humanizmusát a következő félévszázadban is sikeresen meg tudja őrizni, és saját kedve szerinti alkotásokkal kiteljesíthesse festői munkásságát.

Jegyzetek