SOLYMOS REZSŐ

AZ ERDŐ TÖRTÉNETE ÉS A VASI ERDŐK

BEVEZETŐ GONDOLATOK A VASI ERDŐKRŐL

--------------------------------------------------------------------------------A harmadik évezred kezdetén joggal foglalkozunk a korábbiaknál jóval többet az élő természeti környezet védelmével, helyzetével. A természet világának egyik gyöngyszeme és meghatározó alkotója az erdő, amelynek Vas megyében is kiemelkedő a szerepe. A vasi erdők az ország története során sokat változtak.A róluk szóló írásos emlékek tanúsága szerint Vas-ban mindenkor jelentős volt az erdők szerepe. Ellátták a megye lakosságát fával, amelyből még "exportra" is jutott. Ezenkívül számottevő volt az erdei makkoltatás, legeltetés, hamuzsírfőzés és a szénégetés, az erdei gyümölcsök gyűjtögetése és az alomszedés gazdasági jelentősége is. A megye területének az utóbbi évszázadban folyamatosan növekvő részét foglalták el (jelenleg 27%-át borítják) az erdők, amelyek története tanulságként szolgál a jelen és a jövő számára. Az erdőgazdálkodást szolgáló terület nagysága mintegy 95 ezer hektár, amelynek a fele állami, másik fele magántulajdonban van. Az erdősültséget tekintve az ország megyéi között a negyedik helyet foglalja el Vas, jóval meghaladva az ország 20%-os átlagos erdősültségét. Az Őrség, az Írottkő-alja, a Vas megyei dombvidék a története folyamán mindenkor nevezetes volt erdeiről. Nemzetközileg elismert például a sárvár–káldi Farkaserdő. Ugyanezt mondhatjuk el a megye erdőgazdálkodásáról és természetvédelmi sajátosságairól is. Ezt igazolják a sokcélú, többek között az elsődlegesen fatermelési célt szolgáló erdők és a különleges rendeltetésű, védett erdőterületek, a közjóléti erdők, a Nemzeti Parkok is. Magyarország erdeiben mintegy 340 millió m³ élőfa áll, ebből 23 millió m³ a vasi erdőkben. A megye erdeinek fáiban a légköri széndioxid csökkentésével lekötött szén (Carbon) mennyiségét mintegy 6–7 millió tonnára lehet becsülni. Ezen a téren Vas megye az ország erdei között a harmadik helyen áll. 240 m³ a vasi erdők hektáronkénti fakészlete a 190 m³-es országos átlaggal szemben. Bár pontos adatokkal nem rendelkezünk, megközelítően évente hektáronként mintegy 1,5 tonna széndioxidot vonnak ki a vasi erdők a légkörből, és építik be az éves fanövedékbe. Ez úton is javítják a levegő tisztaságát. Ezek a kikerekített adatok is érzékeltetik, hogy a megye társadalmi, gazdasági fejlődésére, a lakosság foglalkoztatására és a közjólétre vonatkozóan meghatározó volt, és az a jelenben is az erdők állapota, az erdőgazdálkodás helyzete. A történelem folyamán számottevően változtak az erdők tulajdonviszonyai, rendeltetésük, gazdasági szerepük és társadalmi értékelésük is. Meghatározó szerepe volt az "uradalmi" erdőknek. A II. világháború után ezekből hozták létre az állami erdőgazdaságokat. Jelenleg a megye állami erdeiben a Szombathelyi Erdészeti Zrt. gazdálkodik magas szakmai színvonalon és jó gazdasági eredménnyel. A vasi erdők jellemzője az is, hogy a rendszerváltoztatás előtti időszakban itt volt egyedül jelentősebb a "kisparaszti" magán erdőgazdálkodás. Közel négyezer erdőbirtokosról tudunk a megye délnyugati részén. A Vendvidék Szakszövetkezet keretében viszonylag jó színvonalú erdőgazdálkodás folyt, amely számottevően javította az itt élő népesség anyagi helyzetét is.
-----Vas megyében fontos szerepe van és reményeink szerint lesz az erdészeti kutatásnak is: Sárváron működik az Erdészeti Tudományos Intézet központja. Itt érdemes megjegyezni, hogy a megyében hagyományai vannak a tudományos kutatás támogatásának. A Magyar Tudományos Akadémia 1825-ben történt megalapításakor gróf Széchenyi Istvánt követve Batthyány Fülöp herceg 50 ezer Ft-al járult hozzá az alapítás költségeihez.
-----Napjainkban örvendetesen nő a társadalmi érdeklődés az erdők iránt Vas megyében is. Többek között ezt igazolják a helyi sajtóban megjelent tudósítások. Az erdők védelme, fejlesztése és fenntartása a megye lakosságát érdeklő és érintő kiemelt jelentőségű témakörök közé tartozik. A Vasban található természeti értékek jelentős hányada erdőterületen van. Az itteni táj esztétikai értékét is vonzóvá teszik az erdők. Az írottkői és az őrségi fenyvesek nem csak a hazai, hanem a külföldi turistákat is ide vonzák. Az itteni erdőknek az ember egészségére gyakorolt jó hatása bizonyított tény. Ennek a turisztikával összakapcsolt hatását a jövőben az eddigieknél jobban érdemes tudatosítani.

"HISTORIA EST MAGISTRA VITAE" – AZ ERDÉSZETBEN IS

Erdeink jelenlegi képe több évezredes fejlődés eredményeként alakult ki. A mai helyzet értékelését számottevően elősegíti, ha áttekintjük az erdők hosszú távú történetét, ennek figyelembevételével vizsgáljuk a jelent, és a történelmi tapasztalatokat hasznosítva tervezzük a vasi erdők jövőjét. A jelen írás is ezt szeretné szolgálni.
-----Az erdők történetének kutatása több olyan kérdésre adhat választ, amelyet csak hosszú időtartamú kísérletek útján lehet felderíteni. Az ide vonatkozó kutatások során célszerű az egyes történelmi időszakokat külön elemezni. Érdemes vizsgálni többek között azt, hogy miként alakult a különböző történelmi korokban az erdők szerepe az ember, a társadalom érdekeinek függvényében a Földön? Miként változott fafajösszetételük? Közismert tény, hogy az ember és az erdő ősidők óta szoros kapcsolatban él egymással. Az idővel együtt változtak-e az erdőkkel szemben támasztott társadalmi, gazdasági ígények? Miként törekedett az ember arra, hogy az erdők életébe való beavatkozással elősegítse ezen igények kielégítését? A továbbiakban főleg ezekre a kérdésekre és Vas megyei vonatkozásaikra térünk ki. A történeti kérdések jó része országosan általánosítható. Vannak azonban olyan kiemelkedő "specifikus" szempontok, amelyeket érdemes külön is figyelembe venni. Ilyenek például az Őrség erdei, vagy a sárvár–káldi Farkaserdőn folytatott jellegzetes gyertyános-tölgyes erdőgazdálkodás. Sokan és sokszor hívatkoznak erre abból a meggyőződésből fakadóan, hogy: "Historia est magistra vitae" – "A történelem az élet tanítómestere" – az erdészetben is.

AZ ÓKORTÓL A XXI. SZÁZADIG

Az őskor, majd az ókor embere természetes része volt az erdőnek, amelytől számottevő mértékben függött az élete, a sorsa. Védelmet és élelmet, ruházatot és némi tűzifát várt az erdőtől. Háziállatai és a vadállomány is jórészt itt talált menedéket valamint táplálékot. Ennek megfelelően igyekezett az erdő szerkezetét alakítani (ligetes, bokros, változatos erdőkép), vagy olyan erdőt, bozótot keresni, amely megfelelt az igényeinek (kőkorszak). Az erdő életébe való beavatkozás azonban minimális volt, mert az ember nem rendelkezett ehhez megfelelő eszközökkel, képességgel és főleg elegendő ismerettel. Tevékenységének alapját a gyakorlati tapasztalatok képezték. Erdészettudományról akkor még nem lehetett szó. Meg kell azonban jegyezni, hogy a történelem valamennyi időszakában rendelkeztek az emberek bizonyos fokú ismeretekkel, amelyek a fás növények tulajdonságaihoz, neveléséhez adtak eligazítást. Példaként Vergiliusra és a régi rómaiakra utalunk. Az ókorral kapcsolatban napjainkban is sokszor hivatkozunk Vergilius Georgica című könyvére, amelyben a fák tulajdonságairól és a velük való bánásmódról ír. Már a rómaiaknak volt fogalma az "erdőtenyésztésről", a természetes és a mesterséges erdőfelújításról. Vergiliustól származnak a következő sorok: " "Principio, arboribus varia est natura creandis,... ipsae sponte sua veniunt... pars autem posito surgunt de semine..." A "sponte sua" kifejezés a természetes felújításra (magvetés és sarjadzás), míg a "pars autem posito surgunt de semine" az ember által végzett magvetésre (famagvak) vonatkozik. Ismerték a talaj minősége és a növények fejlődése közötti kapcsolatok egy részét is: " Nem minden föld bír mindent megteremni. Folyó mentén nő a fűz, a mocsarakon a sűrű éger..." Tudtak arról, hogy: " különböző a fák hazája: egyedül India terem feketeébent..." (divisae arboribus patriae, sola India nigrum fert ebenum...) Azt javasolták, amit ma is jónak tartunk, hogy: "Neveljünk csemetéket a beültetendő terület közelében, vagy ahhoz hasonló talajon". (Az Őrségben ennek például évszázados múltja van.) A pásztorok és az erdei legeltetés ellen így emelte fel szavát Vergilius: "...gyakran a pásztorok gondatlansága miatt tör ki az erdőtűz... sövényt kell fonni, és minden lábas jószágot távol kell tartani a fáktól... mert a kemény hideg, a száraz forró nyár nem árt annyit az erdőnek, mint a nyáj kemény fogának mérge... ". Az itt említett "sövényt" akár napjaink vadkárelhárító kerítésének az elődjeként is tekinthetjük. Az erdők védelmét így indokolta: " védelmezzük az erdőt szépségéért, hasznáért". Az erdőesztétika sem volt ezek szerint ismeretlen... Az erdő hasznát így méltatja: "Hasznos fát ad az erdő, hajózásra való fenyőket, házépítéshez szükséges cedrust és ciprust..." Az erdő rovására terjeszkedő mezőgazdaság problémája az ókorban sem volt ismeretlen, Vergilius a következők szerint fogalmazta meg: " Ahonnan a haragos szántóvető az erdőt kipusztítja...., ahol a fák gyökerével együtt a madarak régi tanyáját tönkreteszi, ott földhasogató ekék ragyognak a műveletlen mezőn..." A felsoroltakból az erdőgazdálkodásra is lehet következtetni. A természettudományokkal is foglalkozó Vergilius ezeket a szabályokat a gyakorlati tapasztalatok alapján fogalmazta meg. Ezek ma is igazak. Az akkori tudás és a mai közötti különbséget is mutatják és indokolják, hogy ennek a kornak az erdészeti ismereteit is érdemes megbecsülni. Egykor tudták az emberek, miként élhetnek harmóniában a természettel(?). Az erdei legeltetésnek, az alomszedésnek Vas megyében is hosszú időtávra visszamenő múltja volt, mígnem a XX. század második felében az erdőtörvény útján is megtiltották.
-----Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy az erdőirtásról szóló legősibb történelmi feljegyzés, a Gilgames-eposz drámaian mutatja be az erdőirtás következményeit: az elsivatagosodást, az eliszaposodást. Az ősi Egyiptom és Mezopotámia termékeny földjei váltak sivataggá. A fa olyan ritka árucikké vált, hogy értéke megközelítette a drágakövekét. Mezopotámia összeomlása részben az erdőirtás következménye. Történelmi források szerint a görög civilizáció hanyatlásának okai között is szerepel az erdőirtás. A római birodalomnak is sok fára volt szüksége. Kr. u. 200 körül a mai Olaszország területéről szinte eltűntek az erdők. A római termőföldek terméketlenné váltak. A népesség növekedésével együtt nőtt az éhínség, amelynek vége a birodalom összeomlása lett. Ezek szerint a régmúlt is tele volt az ember és az erdő közötti kedvezőtlen kapcsolatok (irtás) sokaságával. A súlyos következményekből azonban nem tanult az ember eleget, a továbbiakban is vétkezett a természet világa ellen.
-----Az emberiség története folyamán az idő múlásával együtt növekedtek és változtak az erdő legfontosabb anyagi produktuma, a faanyag iránti igények. Épületei, házi és harci eszközei az erdő fájából készültek, azokat a fákat termelte ki, amelyek e célra megfeleltek. A fafelhasználás gyors növekedése rablógazdálkodáshoz vezetett. Rohamosan csökkent az erdők területe, amelyhez hozzájárult az is, hogy a lakosság lélekszámának növekedésével arányban nőtt az élelmiszerfogyasztás. Az élelmiszer megtermeléséhez pedig egyre több termőföldre volt szükség. A kitermelt fák helyén szerencsés esetben természetes úton jelentek meg az "utód facsemeték", vagy az erdőtakarótól megfosztott terület az erózió révén elkopárosodott. Az erdőirtás nyomán keletkezett "termőföld" csak egy ideig volt képes a növekvő élelmiszerszükségletet kielégíteni. A középkorban már főleg bányászati, kohászati, tűzifa, épület- és hajóépítés, vagy a vadászat és az állattenyésztés (makkoltatás a sárvári Farkaserdőn stb.) szolgálatában kívánták az erdőt hasznosítani.
-----A bányászat és a kohászat faszükséglete is jelentős volt. A növekvő fafelhasználással együtt ismerte fel az ember, hogy az erdőkkel gazdálkodni kell, a kitermelt fa helyét, a "vágásterületet" a továbbiakban is erdővel kell hasznosítani, az "üres" erdőterületeken ismét erdőt kell létesíteni, elsősorban természetes úton. Vas megye területének jelentős részén az egyes fafajok a természetes mag-behullás révén hamarosan elborítják a talajt, ha megtelepedésüket nem háborgatják. Érdemes kiemelni azt is, hogy a fahasznosításnak egyik sajátos területe volt a honvédelem, amely egykor a favárak, a gyepük áthatolhatatlan sűrűségeivel igyekezett az ellenség útját állni. Az Őrség erre is jó példa!

AZ ÚJ- ÉS A LEGÚJABB KOR

Ezt a kort elsősorban az elérhető legnagyobb mennyiségű, valamint legjobb minőségű és értékű fa megtermelésére való törekvés, a tulajdonos számára megfelelő jövedelem elérése jellemezte. Mindez az erdők életébe való nagyarányú emberi beavatkozással járt, amelynek eredményeként a természetes erdők nagyobb része gazdasági erdővé alakult. Emellett már a környezet, a természet védelme, az emberiség jólétének a kiemelt szolgálata is kezdett növekvő jelentőségűvé válni. Az erdészettudományi ismeretek bővülésével együtt számottevően növekedett azoknak a szakembereknek a száma, akik a bonyolult, magas fokon szerveződött erdei biocönózis életébe a természeti törvények ismeretének legjobb szintjén kívántak beavatkozni. Így vált lehetővé, hogy az egykori természetes erdők szerkezetét megközelítve, létrejöjjenek a természetközeli erdők, terjedni kezdtek a természetközeli erdőgazdálkodás módszerei, irányelvei. Ide sorolható a vasi jellegzetes gyertyános-tölgyes erdőgazdálkodás vagy az őrségi magánerdőkben folyó ún. "készletgondozó eljárás".
-----Az erdők környezet- és élővilág-védelmi szerepe, a szociális, jóléti szempontok kielégítése a legújabb korban lett igazán meghatározóvá. Ez vált az erdők funkcióinak elsőrendű szereplőjévé. Megelőzte a fatermelést, amely korábban az első helyet foglalta el. Az erdészeti kutatás megállapítása szerint a rövid távon nagy fahozamú intenzív fatermesztés a monokultúrák térhódításával arányosan számottevően gyengítette a faállományok stabilitását és csökkentette az erdő növény- és állatvilágát, annak sokféleségét. Közben az ökoszisztéma-szemlélet az erdőgazdálkodásban is örvendetes gyorsasággal kezdte meg térhódítását. A tíz évre szóló erdőtervekben is megjelentek az ide vonatkozó szakmai előírások. Folyamatosan erősödött, és ma is erősödik az a helyes felfogás, amely szerint az erdei ökoszisztéma valamennyi alkotójára való tekintettel szabad az embernek az erdő életébe beavatkozni. A biodiverzitás szerepe és jelentősége egyre szélesebb körben tudatosult. Számottevő gondot okoz e témakörökben a biológiai, erdészettudományi ismeretek területén még fennálló fehér foltok mértéke. Rendkívüli veszély forrása az is, hogy szép számmal vannak olyan személyek, akik néhány – rövid távon mutatkozó, kellően nem ellenőrzött és bizonyított – kutatási eredményből nagy önbizalmat mutatva, "lehengerlően" fejtik ki tévedhetetlennek nyilvánított álláspontjukat. Itt kell külön is kiemelni az erdészetben régóta ismert tartamosság fogalmának a fenntarthatóságra való bővülését is. Az erdők, a természetközeliség valamennyi jellemzőjét, az erdők sokoldalú hasznát a fenntartható erdőgazdálkodás útján folyamatossá kell tenni. Egyszerűbben kifejezve: a fatermésre (fahozamra), a jövedelemre vonatkozó korábbi tartamosságot az ökológiai tényezők kedvező fenntartásával kell bővíteni.
-----Az ezredfordulón azonban a környezetbarát fa nyersanyagnak is növekedett a gazdasági életben betöltött szerepe. A dendromassza teljes hasznosítására vonatkozó faipari törekvések, a faipari kutatás egyre több eredménnyel járt. A rohamosan súlyosbodó energia-ellátási problémák ismét előtérbe helyezték a fa energia célú hasznosítását is. Egyes előrejelzések szerint nem kizárt, hogy a jövőben számos helyen faellátási gondokkal kell majd számolni. Az erdők fatermését ismét a korábbiakhoz hasonló nagyobb figyelem kezdi kísérni. Felmerül a veszélye annak is, hogy a fa iránti kereslet, a fapiac élénkülése a szakszerűnél több fa kitermeléséhez vezethet. A Föld erdeiben még fellelhető fa tartalékok egyrészt kimerülőben vannak, másrészt olyan vidékeken találhatók, amelyek feltáratlanok, vagy amelyek megközelítése ma még el nem fogadható költségekkel jár. A faárak növekedése ezt a problémát is megoldhatja. A fa feldolgozásával növelhető a munkahelyek száma. 1949-ben és 1957-ben például 32 ezer fő dolgozott a faiparban. A fafeldolgozás korszerűsítésében Vas megye példamutató volt. A faforgácslapgyártás terén nemzetközileg is elismerték a megye eredményeit.

A XXI. SZÁZAD

A XXI. század kezdetén a Föld erdőgazdálkodására jelentős hatással voltak a századfordulót megelőző nemzetközi tudományos konferenciák, rendezvények határozatai és az élővilággal kapcsolatos állásfoglalások, egyezmények. Kiemelt jelentősége volt ezek között a "Feladatok a XXI. században" (Agenda 21) című átfogó programnak, amelyet az ENSZ riói, Környezet és fejlődés című konferenciáján fogadtak el 1992-ben. A globális környezeti problémák és támogatási területek témái közt kivétel nélkül jelen vannak az erdőkkel kapcsolatos témák, úgy mint: a biológiai sokféleség megőrzése, az éghajlatváltozás veszélyének csökkentése, a vízfolyások védelme, az ózonréteg védelme, a sivatagosodás elleni küzdelem. Ezekből is következtetni lehet arra, hogy a jelen évszázad folyamán várhatóan tovább növekszik az erdőknek az élővilágban betöltött szerepe és az erdő fájának a nyersanyagellátásban való részaránya. Kitűnik ez az EU-nak az erdő-fa és papír szektorral kapcsolatos stratégiai céljaiból is, a 2001-ben elfogadott Fenntartható Fejlődés Stratégiájából. Célszerű kiemelni, hogy tovább növelte az erdőknek az élővilágban betöltött súlyát a földi éghajlatra gyakorolt hatásuk. A Föld éghajlata szempontjából meghatározó szerepe van a többféle hatást kifejtő növénytakarónak. Közte és az üvegházhatású gázok között jelentős a kapcsolat, a kölcsönhatás. E helyen a szén-dioxid elnyelését emeljük ki, amelyben az erdőknek is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. A különböző FAO- és egyéb nemzetközi tájékoztatók arra engednek következtetni, hogy az erdőgazdálkodásnak és az erdészeti kutatásnak változatlanul az egyik fő feladata marad az erdő fenntartható materiális hasznának a biztosítása, miközben az erdő immateriális hasznának, ökológiai szerepének és szolgáltatásainak a jelentősége tovább növekszik. Kellően nem tudatosult azonban, hogy jelentős ökonómiai háttérrel kell rendelkezni ahhoz, hogy ezt a szerepet az erdők optimális mértékben betölthessék. Az említett széndioxid-elnyelés kedvező ökológiai hatásán túl ki kell emelni azt is, hogy a fanövedék mértéke, anyagi haszna is közvetve összefüggésbe hozható ezzel, mert a faanyagnak mintegy a felét a légkörből származó szén(-dioxid) alkotja.
-----Ismételten hangsúlyozzuk, hogy erősödik az állásfoglalás, amely szerint az ökonómiai előfeltételek és pozitív eredmények hiányában az erdészeti ökológiai követelmények teljesítése is hiányt szenved. Meg kell teremteni a kettő harmóniáját. Sajnos ezen a téren az ezredforduló időszakában nemzetközileg sem kedvező a helyzet, bár egyre inkább tudatosodik, hogy a szélsőséges törekvések egyik területen sem járnak kellő eredménnyel. Joggal kárhoztatható, ha az erdőgazdálkodástól a jövedelmezőség irreális mértékét várják el. A külföldi szakirodalomból is arra lehet következtetni, hogy a magyarországinál számos európai államban nagyobb hangsúlyt kapnak az ökonómiai kérdések, a lakosság helyhez kötését szolgáló erdészeti szempontok. Tág tere van még a jövedelmezőségnek és a versenyképességnek. Kedvezőbbé teszi a helyzetet az, hogy az előző évszázadban az ökológiai tartamosság, a biodiverzitás, az erdőgazdálkodás fenntartható fejlődése széles körben "polgárjogot nyert". Ezek egyidejű érvényesítése a XXI. század kiemelt feladata Vas megyében is, bár itt a helyzet az európai átlagnál lényegesen kedvezőbb. Az ökonómiai vonatkozású erdészeti célkitűzések súlyát is ezek figyelembevételével kell már értelmezni. Kitűnik ez az erdészeti szektor EU-stratégiai céljaiból, amelyek a következők:
-----– innovatív termékek előállítása a megváltozott piaci és konzum-igények figyelembe vételével
-----– intelligens és hatékony termelési eljárások kidolgozása és alkalmazása csökkentett energia-felhasználással
-----– a biomassza hasznosításának bővítése és új termékek gyártására, valamint energiatermelésre való felhasználása
-----– az erdészeti erőforrásokkal szemben támasztott többfunkciós igények kielégítése és a velük való fenntartható gazdálkodás
-----– az erdő-fa és papír szektor helye a társadalmi perspektívában
-----A felsorolt célok teljesítésével együtt járt és együtt kell, hogy járjon az erdő- és fagazdaságban egy olyan jelentős szemléletváltás, amely tudományosan megalapozott, és hosszabb távon hatással van az ágazatra.
-----A harmadik évezred kezdetére a Föld erdeinek szerepe és erdőgazdálkodásának módja jelentősen változott. Ez a változás kontinensenként számottevő különbségeket mutat. Ennek ellenére több olyan szemléletbeni azonosság is kimutatható, amely az egész földre és a korábbi időszakokra is vonatkozik.
-----Az élő fa "megtermelése", az erdőből való faanyagnyerés minden időben alapvető cél volt, bár az erdő fája az egyes történelmi időszakokban különböző célokat szolgált. Ez érthető. A fa és a faállomány nélkül az erdő nem képes rendeltetésének megfelelni, a vele szemben támasztott változó igényeket kielégíteni. Számos előrejelzés szerint – amint már szó volt róla – a fának, megújítható nyersanyagként és energiahordozóként, Európában anyagi bázisként is a jövőben az eddigieknél nagyobb lesz a gazdasági életben betöltött szerepe. A fatermesztés jelentősége nem, súlya azonban a XXI. század kezdetére az erdők rendeltetését tekintve megváltozott, ami jelentős szemléletváltással járt együtt. A védelmi és a szociális, a jóléti funkciók után a harmadik helyre került. Ez természetesen nem járhatott együtt – miként számosan értelmezik – az erdő fatermésének a leértékelésével. Sajnálatos, hogy napjainkban még az erdészeti szakkörökben is néhányan – az erdészethez nem tartozók közül többen – az erdő faállományát, a faállomány nevelését nem sorolják már az elsőrendű erdészeti feladatok közé. A magára hagyott erdő "kultusza" terjedőben van. Pillanatnyilag ez a legolcsóbb erdőgazdálkodási "semmittevés", amit "fals" szemléletváltásnak kell tekintenünk. Az esetleg még fellelhető "őserdő"-maradványokat természetesen meg kell őrizni! Ezek kutatása számos kérdésben nyújthat eligazítást. Ennek ellenére nem reális az a lehetetlen törekvés, hogy újabb őserdőket hozzunk létre. Az erdőrezervátumok kialakítása nem jelent őserdő létesítést!
-----Az 1960-as évek elején kezdtük az Erdészeti Tudományos Intézetben (ERTI)-ben a hosszúlejáratú erdőnevelési és fatermési (tartam-) kísérleteket az egész országra kiterjedően. Ezeket a kutatásokat Vas megyében kezdtük. (Nemesmedves, Szentgotthárd, Sárvár, Kőszeg stb.) Ennek eredményeként már több helyen rendelkezünk olyan 1 ha-os "kontroll" kísérleti parcellákkal, amelyek az emberi beavatkozástól "mentes" erdő "rémképét"(?) tárják az érdeklődők elé. (Például a sárvári Farkaserdőn). A faállomány az erdő meghatározó része, amelyet a kísérletek bizonysága szerint is gondozni, ápolni kell a jelenben és a jövőben egyaránt! Ezt a szemléletet (álláspontot) sokan nem tekintik irányadónak. Könnyű arra rávenni az erdőgazdálkodók egy részét, hogy ne végezzen el erdejében költség- és munkaigényes feladatokat. Természetesen felújított elegyes újulatok számos helyen, így Magyarországon is tanúskodnak erről. Az elszaporodott "nemkívánatos növények, fafajok" sokaságától megdöbbenve most már kárhoztatják az el nem távolított invazív növényeket azok is, akik ezt korábban előre nem látták, és az erdők magára hagyását indokolatlan mértékben szorgalmazzák(-ták). Felmérhetetlen a felelőssége azoknak, akik az erdők ápolását, nevelését mellőzni óhajtják. A helyenként kialakulóban vagy terjedőben lévő kedvezőtlen helyzetre megtalálják sajátos magyarázatukat és a felelősség áthárításának szakmailag el nem fogadható indokait.
-----A fa életében és a kitermelése után egyaránt szolgálja az élővilágot, az emberiséget. Ritkán hangsúlyozzák, hogy a fa környezetbarát nyersanyag, minőségét és növekedését a természeti törvényeket betartó emberi beavatkozással szabályozni, javítani lehet. Az üvegház hatású gázok csökkentését illető törekvések között joggal hangoztatjuk, hogy a faanyagnak mintegy a felét a levegő széndioxid-tartalmából nyert Carbon alkotja. Abban az esetben, ha az erdő fája az emberi beavatkozás (ápolás) hiányában lábon szárad, lebomlása folyamán az egykor elnyelt széndioxid ismét szennyezi a levegőt. Az eddigiekben ezért is többször hangsúlyoztuk, hogy a XXI. században tovább nő az élő fának, a faanyagnak is a szerepe a Földön.

KONFLIKTUSOK ÉS FELOLDÁSUK A LEGÚJABB KOR ERDŐGAZDÁLKODÁSÁBAN

Az előbbiekben vázlatosan felsorolt "erdőtörténeti folyamat" – amelynek során az erdőkép, az erdők rendeltetése, sőt a fatermelési cél is jelentősen változott – a különböző szakterületek és a civil szervezetek körében számos konfliktus, véleményeltérés forrásává vált. Elegendő, ha az új- és a legújabb kori erdészeti politikára, stratégiai irányelvekre, termelési eljárásokra és törekvésekre utalunk. Az erdők tudományosan megalapozott létesítésének, ápolásának és nevelésének eredményeként, az erdészeti termőhely-feltárás, az állományalkotó fafajok termőhely-igényének meghatározása és gyakorlati bevezetése révén napjainkra sikerült a Föld jelentős részén az erdőket magas hozamú (produktivitású) erdőkké alakítani. Ez a folyamat egy fél évszázadot meghaladó időszak alatt, főleg a második világháború után ment végbe. Nemzetközi és hazai viszonylatban az erdész szakemberek, kutatók úgyszólván maradéktalanul egyetértettek ezzel, és részt vettek a megvalósításában. Ennek is köszönhető, hogy jelentősen növekedett az erdők fatermésének mennyisége és javult a megtermelt fa minősége. Mire ez Európában és hazánkban megtörtént, újabb irányelvek és célok: az ökológiai tartamosság, az erdei ökoszisztémákban való gondolkodás, a biodiverzitás, az egész élővilág védelme is előtérbe került, bár eddig sem volt ismeretlen, amint ez a különböző szakmai utasításokból, törvényekből is kitűnik. A nagy produktivitású erdők létesítése újabban már nemzetközileg is ritkán szerepelt a központi feladatok között.
-----A fa energia célú és újabb területeken való felhasználásának jelentős növekedésével számottevő változások lehetségesek és várhatók ezen a téren is. A különböző – főleg az erdők fatermésének értékelését illető – változások okai közé sorolható, hogy az erdészethez kapcsolódó más tudományterületek képviselői: biológusok, ökológusok stb. esetenként egyoldalúan, például botanikai, ornitológiai vagy más szempontok alapján értékelték és értékelik az erdőgazdálkodást, amelynek megalapozásában és szakszerűségének eldöntésében az erdészeti kutatás szerepe az irányadó. A sokoldalú kölcsönhatás következtében az ezredfordulóra jellemzővé vált az erdészetben egy jelentős szemléletváltás, amely érintette az erdőgazdálkodás biológiai, technikai és ökonómiai vonatkozásait egyaránt. Sajnálatos, hogy ezzel egy időben a helyesen értelmezett és alkalmazott tudományterületi interdiszciplinaritás, a különböző tudományos eredmények gyakorlati vonatkozású szintézise kellő mértékben nem érvényesült. Még napjainkban is ez jellemzi esetenként a különböző vitákat és az erdőgazdálkodás aktuális, valamint hosszú távú feladatainak a meghatározását. Az említett szemléletváltás tartalmilag nemzetközileg sem mindenben egységes. Ennek ellenére el kell fogadni azt, hogy a második világháború befejezése óta érlelődik a Föld erdeinek a szerepét, megőrzését és fejlesztését illető közös gondolkodás, amely természetesen magába foglalja az adott kontinensek helyi viszonyokkal indokolható különbözőségeit is. A kialakult konfliktusok feloldásának előfeltétele a vitatott kérdéseknek tudományosan megalapozott értelmezése, amely legtöbb esetben széles körű kutatás, kísérletezés útján oldható meg. Az erdészetben ezek a kutatások rendkívül időigényesek, hosszú távra és a témák sokaságára kell, hogy kiterjedjenek.

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI VÁLTOZÁSOK, MINT A XXI. SZÁZADIAK ELŐFUTÁRAI

A második világháborút követően a világ, elsősorban Európa faínsége rendkívüli mértékben megnőtt. Az öreg kontinens erdeinek jelentős részén a háború miatt súlyos károk keletkeztek. Ennek köszönhetően az erdészeti kutatás és gyakorlat fő feladata a háborús károk felszámolása után az erdők produktivitásának, fatermésének a növelése volt. Ezért a kutatási témák között kiemelt szerepet kapott Európa-szerte a gyorsan növő fafajok termesztése (nemesnyárak, akác, fenyők), az intenzív erdőművelési eljárások kidolgozása és egyúttal a termelés racionalizálása. Ez szinte az egész kontinensen sikerült. Szakirodalmi források, tudományos rendezvények sokasága is tanúsítja, hogy az egyes országok miként törekedtek erdeik fatermését növelni, erdőterületüket új erdőtelepítésekkel gyarapítani. Ausztria, Németország, Anglia, Spanyolország, Írország és más államok – közöttük Magyarország – tudósításai, a tudományos szakfolyóiratokban megjelent tanulmányok egyaránt büszkén adtak számot már a fatermesztésben és a faellátásban elért kezdeti sikerekről. Ezek a sikerek helyenként az erdészetben elérhető gazdasági eredmények túlértékeléséhez vezettek. Sokan és sokszor megfeledkeztek arról, hogy az erdészeti termelés eredményeit nem lehet a jövedelemhajszolás jegyében vég nélkül növelni. A szakemberek többsége már a XVIII–XIX. században kiállt az erdők megőrzése, tartamos fenntartása, az erdőgazdálkodás hosszú távú céljainak megfogalmazása és jövedelmezőségének folyamatossá tétele mellett. A XX. században a fenntartható fejlődés gondolata úgyszólván az egész Földön kedvezően új helyzetet teremtett, és erősítette az erdészetben két évszázada polgárjogot nyert tartamosság eszméjét. Az egész élővilágra nézve létfontosságúak voltak a biodiverzitás megőrzésére vonatkozó állásfoglalások. Többek között az EU-tagállamok 2001-ben fogalmazták meg azt a célt, amely szerint 2010-ig drasztikusan meg kell gátolni az ökoszisztémák, a fajok és a gének területén a biológiai sokféleség további csökkenését. Az IUCN által közzétett adatok szerint több mint 16 ezer állat- és növényfajt a kipusztulás veszélyeztet. Az idevonatkozó kutatások eredményei szerint a biológiai sokféleség az előfeltétele az ökoszisztémák számtalan teljesítményének, többek között a vízkörforgalom, a klíma szabályozásának és még sok minden másnak. A biológiai sokféleség drámai csökkenését főleg a második világháború után az élőhelyek leromlása vagy tönkretétele okozta. Az EU részéről az első igazán konkrét lépést a probléma megoldása érdekében a magas ökológiai értékű "Natura 2000" területek kiválasztása jelentette. A biológiai sokféleség veszteségeinek megakadályozására az EU akcióterv négy területet jelölt meg:
-----– a tagállamok törekedjenek mindenekelőtt a Natura 2000 keretében a biológiai sokféleség mintaszerű megőrzésére, helyreállítására
-----– meg kell akadályozni a trópusi esőerdők további irtását
-----– a kiotói egyezmény alapján csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását és ezáltal a kedvezőtlen klímaváltozást
-----– a tudományos kutatás bővítése útján növelni kell a biológiai sokféleséggel kapcsolatos ismereteket
-----A szakemberek a felsorolt célok teljesítését szkeptikusan szemlélik. Az ipari államok évtizedek óta rablógazdálkodásszerűen, adottságaikon, lehetőségeiken fölül fogyasztanak. A szükséges intézkedések régóta ismertek. Az eddigi eredménytelenségek láttán a továbbiakban elsősorban már nem akciótervekre, hanem határozott, konkrét intézkedésekre van szükség.
-----Közben a megtermelt fa feldolgozása, hasznosítása, a faipar fejlesztése lehetővé tette a korábban értéktelenebbnek tartott vagy nem hasznosított fa-részek felhasználását (fakompozitok, farostlemez, faforgácslap stb.). Ezért is vált lehetővé, hogy az ezredforduló időszakában Európa számos országában bőségesebb lett a fa- és a fatermékekkel való ellátás. A korábbi fa-takarékossági törekvések helyébe egy időre a fafelhasználás mértékének a növelése lépett. Több európai országban jelszóvá vált: "Faanyagot használni mindenhová, ahol ez gazdaságosan lehetséges". A műanyagokkal szennyezett világban felismerték, hogy "a fa környezetbarát, sokoldalúan hasznosítható nyersanyag"; amelynek a megmunkálása viszonylag kevés energiát igényel. Végeredményben a faipar fejlesztése közvetetten hozzájárult az erdőgazdálkodás jövedelmezőségéhez is. Sokan hangoztatták, hogy korszerű faipar nélkül aligha lehet korszerű erdőgazdálkodást folytatni. Ez az irányelv érvényesült Vas megye faiparának és erdőgazdálkodásának integrált fejlesztésében is.
-----A XXI. század kezdetére új helyzetet teremtett a fahasznosításban a világméretű energiaválság, amely ismét ráirányította a figyelmet a fában rejlő energiára. A háztartások hagyományos tüzifa-felhasználásán túl nagyobb kapacitású erőművek kezdték el fával helyettesíteni a dráguló fosszilis energiahordozókat. A biomassza iránti növekvő keresletből arra lehet következtetni, hogy a jövőben az erdők tartamos fatermése újra a társadalmi igények központi kérdése lesz. Várhatóan megváltozik az itt-ott kinyilvánított társadalmi vélemény, amely szerint az erdész fagyilkos. Az erdészeti kutatás témái között is várható változás, mert az utóbbi időszakban az erdőpusztulás, a klímaváltozás és a tájépítés mellett az erdészeti fatermesztéssel kapcsolatos kutatások háttérbe szorultak.
-----A fa iránti kereslet növekedése a XXI. század első évtizedében a faárak emelkedésével járt, amely várhatóan a jövőben tovább folytatódik. Az ökonómiai tényezők egy átmeneti mélypont után ennek következtében ismételten kedvezően kezdenek alakulni. A faárak pozitív irányú változása elősegítette az erdőgazdálkodásban az ökológiai követelmények teljesítését is. Lehetővé vált, hogy a tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodás céljai, esetenként túlzott mértékű jövedelem-centrikusság mérséklésével az ökológiai tényezők kedvező fenntartását illető törekvésekkel bővültek. Mindez jó irányban kezd hatni a Föld erdeinek stabilitására akkor, amikor a civilizációs ártalmak, a kedvezőtlen környezeti hatások (légszennyezés stb.) egyre nagyobb mértékben károsították az erdők élővilágát. Újszerű erdőpusztulások jelentek meg a Föld különböző részein. Ezek sokkolták az erdészettudomány művelőit és a gyakorlati szakembereket egyaránt. A téma az erdészeti kutatás központi kérdései közé került. Európában létrehozták a nemzetközi erdővédelmi mérő és figyelő hálózatot. Ennek köszönhetően folyamatosan nyomon követhető az erdők egészségi állapotának változása. A szegénységgel és fahiánnyal küzdő kontinenseken ezzel egy időben nőtt a meglevő erdők kizsarolása. Az erdőterület főleg a trópusokon évente 10 millió hektárt meghaladó mértékben csökkent. Örvendetes viszont, hogy Európában és Ázsia egyes területein jelentős új erdőtelepítések valósultak meg. Ebben Magyarország nemzetközi viszonylatban is élen járt, amelynek bizonysága az ezredfordulót megelőző fél évszázad alatt létesített 600 ezer hektár új erdő. Vas megyében főleg az 1950–1960-as években volt számottevő új erdőtelepítés. (Nemesmedves, Kercaszomor, Őriszentpéter, Kemenesalja stb.)

"QUO VADIS" VASI ERDŐ-, VAD- ÉS FAGAZDASÁG?

Az erdőtörténeti áttekintés befejezéseként joggal merül fel a kérdés: merre tart, illetve tartson a vasi erdő-, vad- és fagazdaság? Ennek a kérdésnek a megválaszolása teljességgel e helyen főleg terjedelmi okok miatt nem lehetséges. Erre még törekedni is aligha lehet, mert a válasz annyira sokoldalú. Záró gondolatokként néhány, fontosabbnak tartott szempontot emelek ki, amelyhez a Vas megyében töltött tíz éves erdészeti szolgálatom és a megyében fél évszázadon át folytatott erdészeti kutatásaim is alapot szolgáltatnak:
-----