-------------------------------------------------------------------------------- Voigt Vilmos: Bevezetés a szemiotikába. Loisir Kiadó, Budapest. 2008. 311 oldal, fekete-fehér ábrákkal és diagramokkal.

-------------------------------------------------------------------------------- Voigt Vilmos neve ismerős lehet a Vasi Szemle olvasói számára. Több tanulmányát közölte folyóiratunk (például Mióta számít Európa a népek és a kultúrák hazájának? 2002. LVI. 5. sz. 582–588; Józsa Péter a magyar szemiotika aranykorában 2003. LVII. 2. sz. 178–184), s a Magyar folklór című egyetemi tankönyvét is ismertettük (lásd 1999. LIII. 4. sz. 542–543). Személyesen többször megfordult megyénkben, Szombathelyen, előadóként a Berzsenyi Dániel Főiskolán, illetve különböző konferenciákon.
-----A Gondolat Könyvkiadó először 1977-ben jelentette meg a szerző most ismertetendő, azonos című könyvét. A korábbi, kisalakú, papírkötéses, 216 oldalas könyvecske gyakran forgatott olvasmányává vált az egyetemek, főiskolák hallgatóinak. Olyannyira, hogy hamarosan el is fogyott minden példánya. A kötet bizonyíthatóan szerepet kapott a szemiotika, azaz a jeltudomány iránti tájékozódás hazai kiterjedésében, egy új tudományos szemlélet és elemzési módszer meghonosodásában. Térhódításában – a divat és bizonyos értelemben a hivatalos mellőzés, illetve megtűrés mellett – főképpen az volt a meghatározó, hogy tudományközi, illetve tudományok feletti igénnyel és lehetőséggel, valamint egyfajta ideológia-mentességgel lépett fel. A kultúra jelenségeinek, folyamatainak a szemiotika által felkínált formalizálási és modellálási, valamint az elemzések kvantitatív és kvalitatív lehetőségei újabb távlatokat nyitottak a kutatók számára. Az új tudományterület – legkülönbözőbb indíttatású – művelői és a szemiotikához kapcsolódó kutatási módszer alkalmazói sorra jelentették meg vizsgálódásaik, kutatásaik eredményeit. Mindez tovább növelte a jeltudomány iránti érdeklődést.
-----A napjainkban divatos média- és kommunikációs szakemberképzés, a vizuális kultúraközvetítés dominanciája szinte kikerülhetetlenné teszi a szemiotika elméletében és gyakorlatában való tájékozódást. A legkülönbözőbb vállalkozások (csak a részbeni cím-hasonlóság okán említjük, például Hegedűs Vilmos: Bevezetés a szemiotikába (A jeltudomány alapjai) szöveggyűjtemény. ZSKF, Budapest. 2003; vagy Sean Hall: Amikor az óriáskígyó lenyeli az elefántot. Kommunikáció jelekkel – bevezetés a szemiotikába. SCOLAR Kft, Budapest. 2008) próbálták/próbálják az igényeket kielégíteni.
-----Mindezek ellenére a szemiotika máig nem intézményesült, nincs önálló hivatalos fóruma, de ma talán nincs olyan felsőoktatási intézmény Magyarországon, amelyben ne lenne szemiotikai stúdium. Így van ez a Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában is! Ennek következtében évek óta szükséglet mutatkozott Voigt Vilmos – szemiotikai kézikönyv jellegű – kötetének új kiadására.
-----Az ismertetendő jelen kiadvány ennek az igénynek tesz eleget. Nem egyszerűen egy korábbi kötet új(abb), második, javított megjelenéséről van azonban szó, hanem egy szerkezetében kisebb-nagyobb változtatásokkal s tartalmában is jelentős mértékben kibővített munkáról adhatunk hírt. Az igényes nyomdai előállítású, nagyalakú, keménytáblás, 321 oldal terjedelmű könyv – legalábbis egyelőre – pótolhatja egy (remélhető és föltehetően több szerzős) magyar nyelvű szemiotikai kézikönyv hiányát.
-----Voigt Vilmos a magyar (és a nemzetközi) szemiotika egyik meghatározó alakja. Csak emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy résztvevője volt azoknak a szombathelyi nemzetközi szemiotikai tanácskozásoknak is, melyek 1992-ben (lásd BERNARD, Jeff – GRÁFIK, Imre – VOIGT, Vilmos – WITHALM, Gloria /Hrsg../: Zeichen/Kultur. Akten des 3. Österreichisch-Ungarischen Semiotik-Kolloquiums. Semiotische Berichte 3–4. Wien, 1993) és 1994-ben kerültek megrendezésre. Ez utóbbin az ő személyes közvetítésével volt Szombathely vendége Thomas A. Sebeok professzor, a szemiotika világszerte elismert – időközben sajnos elhunyt – tekintélye (lásd ÖLBEI Lívia: Jelbeszéd az életünk. In: Vas Népe 1994. május 3. 7. old.). A debreceni egyetem Néprajzi Tanszékének kérésére oktatási segédletként, a Néprajz egyetemi hallgatóknak című sorozatban, 1990-ben jelent meg Szemiotikai kultúra – a kultúra szemiotikája című füzete. Megalakulása óta elnöke a Magyar Szemiotikai Társaságnak és szervezője, irányítója a hazai és a nemzetközi szemiotikai tudományos közéletnek. A Magyar Szemiotikai Társaság elnökeként és egyetemi oktatóként nevéhez köthető az egyetemi és főiskolai oktatás céljaira készült A kezdetektől a máig – A modern magyar szemiotika olvasókönyve (Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, 2003) című összeállítás is (szerkesztette: Voigt Vilmos és Balázs Géza). Konferenciák, szimpóziumok, kurzusok előadója, publikációi mind tudománytörténeti, mind tudományelméleti szempontból iránymutatóak a szemiotika művelői számára.
-----Voigt Vilmos szemiotikai munkásságának megbecsülését bizonyítja, hogy a szemiotika vezető nemzetközi folyóirata születésének 60. évfordulója alkalmával, külföldi és hazai szerzők tisztelgő tanulmányaiból összeállított ünnepi számmal köszöntötte (Semiotica – for Vilmos Voigt. 2000. 128: 3/4.).
-----Ezért is örvendetes, hogy vállalkozott a Bevezetés a szemiotikába című kötet újabb kiadására, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy egyfajta újraírására. A megnövelt terjedelem ugyanis szinte minden fejezet esetében azt jelenti, hogy új ismeretek, új adatok, új összefüggések és új súlypontok jelentek meg a 2008-as változatban. Első tájékozódásra már a tartalomjegyzék is mutatja, hogy sokkal tagoltabb és alaposabb feldolgozását kapjuk a (magyar és nemzetközi) szemiotika tudománytörténetének és kutatási területeinek, meghatározó iskoláinak, műhelyeinek, személyiségeinek, mint a korábbi kiadásban.
-----Az új kötetben (magyar nyelven) minden korábbinál és minden más áttekintésnél teljesebb képet kapunk – fejezetekben tagolt egységekben – általánosságban a jelek világáról, a jeltudomány alapfogalmairól, a szemiotika témáiról és területeiről, a (nemzetközi és a hazai) jeltudomány előtörténetéről, a modern logikai szemiotika kialakulásáról, a mai jeltudomány első műhelyeiről, a magyar társadalmi szemiotika múltjáról, jelenéről és jövőjéről, a szemiotika határairól és kritikájáról.
-----A könyv rövid, de érdemi összefoglalást nyújt a nyelvelmélettől a szemiotikáig, a mai szemiotika első helyszíneiről (Bloomington – Moszkva – Tihany – Milánó), felvázolja a további lehetőségeket; általában a jeltudomány és a magyar szemiotika útján.
-----Egy könyvismertetés keretein belül nincs lehetőség arra, hogy mindezekben a (régi és új) fejezetekben tételesen taglaljuk azokat a részleteket, ahol az új kiadás mennyiségileg és minőségileg is gazdagabb a réginél. Ezek egy részét, illetve bizonyos változtatásokat meg is indokol a szerző, a – terjedelmében ugyancsak nagyobb – kötetkezdő Ajánlás-ban.
-----A szerző sokoldalú megközelítésből és széleskörű kitekintés alapján, mintegy összegzésként állapítja meg, hogy "A XX. századi társadalomtudományokban a szemiotika a pragmatikus filozófia, a fenomenológia, a szimbolikus logika, a behaviorista pszichológia, a morfológiai-formalista irodalomelmélet, és főként a tágan értelmezett kommunikációelmélet, közvetlenül pedig a strukturalizmus folytatásaként és ezek egyes területeken való meghaladásaként jelentkezett. (Itt a »meghaladás« szándékosan kétértelmű megnevezéssel arra utalunk, hogy ez több mint egyszerű »folytatás«, azonban mégsem az előzőt feleslegessé tevő »felváltás«.) Noha ezt nem mindig mondták ki, a szemiotika bizonyos túlságosan is egyértelmű ideológiák helyébe is lépett." (257. oldal)
-----A Bevezetés a szemiotikába című kiadvány, ha szigorú értelemben vett tankönyvnek nem is, de oktatási segédkönyvnek mindenképpen tekinthető és ajánlható.
-----Már az 1977-es kiadásnak is nélkülözhetetlenül hasznos része volt a kötet végén található irodalmi kitekintés. Az új kiadványnak kifejezett erénye az (a szinte mai napig kiterjedő) könyvészeti, szakirodalmi összeállítás, mely többek között a – sokak által hiányolt – magyar szemiotikai bibliográfiát is bizonyos mértékben pótolja.
-----Fontos rész az új kiadás használhatósága, illetve a benne való gyors eligazodás szempontjából, hogy a fejezetcímeken és a szakirodalom nagyobb egységekben történő bontásán túl, a kötetben való tájékozódást, 15 oldalas névmutató segíti, illetve könnyíti.
-----Az új kiadás minden többletével együtt sem hallgatja el, hogy miként magának a szerzőnek is van, úgy az olvasónak is támadhat hiányérzete. Leginkább abban a tekintetben, hogy a magyar szemiotika mintegy 40 éves története során (vö. Utóhang? 272. oldal) nem született meg egy magyar nyelvű szemiotikai kézikönyv, vagy a világhálón igénybe vehető keresőprogramok korában is többek által hiányolt szemiotikai bibliográfia. Az előbbire, szakmai körök véleménye szerint leginkább Winfried Nöth szemiotikai kézikönyvének (Handbuch der Semiotik) magyarra fordítása és magyar vonatkozásokkal való kiegészítése kínálkozna. Az utóbbira pedig részben voltak már kisebb-nagyobb kísérletek, részben jelenleg is folynak munkálatok (lásd 179. oldal).
-----Miként az első kiadásban úgy e másodikban is csak ábrák és diagramok találhatók, nincsenek fotók, képek, melyek egy szemiotikai kötetben – a jeltudomány szoros összefüggéseit tekintve a vizualitással – persze hiányolhatók, de tudjuk, hogy ez jelentősen megnövelte volna az előállítás költségeit és a könyv árát.
-----A Bevezetés a szemiotikába című kötet új kiadásának pedig – többek között – éppen az a célja, hogy minél szélesebb rétegekhez eljusson, főként a felsőoktatásban. Ennek a követelménynek minden bizonnyal kiválóan megfelel a tudományos alapossággal, igényes szövegkezeléssel, s ugyanakkor mindenki számára közérthető nyelvezettel megírt könyv.
-----Akik pedig – a nehezen élvezhető - az elvont tudományosságtól való félelem miatt óvakodnának a kötet kézbevételétől, azokat meg kell nyugtatnunk, és e könyvismertetéssel is bíztatni szándékozunk a könyv elolvasására. Világos szerkezetű, a szellemtudományok kultúrtörténetének (különböző, de egymással kapcsolatba hozható tudományterületeknek, kutatási irányzatoknak, szemléleteknek) izgalmas áttekintését tanulmányozhatják. Atudománytörténeti részek pedig kifejezetten olvasmányosak (esetenként élvezetes anekdotikus részletekkel, mint például a 10. és 215. oldalon).
-----Köszönet és elismerés illeti továbbá a szerzőn túl a szerkesztésben közreműködőket, s az igényes nyomdai előállításért a kiadót.
 
Gráfik Imre