-------------------------------------------------------------------------------- Nowinszky László (szerk.): A Hold és a fénycsapdázás. Szombathely, Savaria University Press, 2008. 169 old.
--------------------------------------------------------------------------------
A Nap után a Hold a legnagyobb fényességű égitest
a Föld égboltján, így nem meglepő, hogy bár változó formában, de szinte valamennyi nép gondolatvilágában
megjelenik. Egyes mítoszokban a Nap testvére, máshol a házastársa, vagy éppen ellenfele.
A legtöbbször nőnemű, bár a legősibb eredetmítoszokban bika alakjában még férfierőt testesít
meg. Egyiptomban Honszu, a görögöknél Szeléné, a római mitológiában az éjjeli fény istennője,
Luna. Napjaink embere a Hold fogalmához az éjszakát, az éjszakai égboltot társítja, de a Holddal
analóg számtalan más fogalom: anyaság, befogadás, fogantatás, szűz, nőiesség, szépséges nő, érzelmek,
gyermek-lét, titok, múlt, kötődés, naptár, ár-apály, törökök, iszlám, veszély, farkas, farkasember,
torzszülött állatok, sötét oldal, Pink Floyd, Jules Verne, Apolló-program. Bárki folytathatja a sort
ismeretei és a Holdról alkotott belső képe alapján.
-----Az emberek egy kicsiny csoportjának nevezzük őket rovarászoknak azonban a Holdról
más is eszébe jut, az éjjel repülő rovarok. Rovarász kirándulások időpontja, gyűjtőexpedíciók menetrendje
igazodik a Holdhoz, pontosabban az eltérő fényességű holdfázisokhoz. Tényleg ennyire meghatározó
a Hold az éjjel aktív rovarok viselkedése szempontjából? Higgyék el, igen! Kezdő, önfejű
rovarászok tudnának igazán mesélni a legtöbbet erről: a megvilágított lepedő, vagy a fénycsapda
mellett eltöltött holdfényes éjszakák sikertelensége talán a legbeszédesebb, mekkora is a Hold jelentősége.
A Nowinszky László szerkesztésében megjelent könyv a tudományos választ is megadja az
előbb feltett kérdésre. A kötet jól illeszkedik abba a sorba, amely Nowinszky László munkásságát
fémjelzi (vagy fényjelzi?), hiszen az általa vezetett munkacsoport közel fél évszázada foglalkozik a
fénycsapdás rovargyűjtés elméleti és gyakorlati kérdéseivel. (Lásd a folyóirat korábbi könyvismertetéseit:
Vasi Szemle, 49[4]: 612613., 1995; 53[1]: 146148., 1999; 58[3]: 381382., 2004.)
-----A hat szerző által jegyzett kötet fejezetei azonos logika szerint épülnek fel. Minden tanulmány
a külföldi és a hazai szakirodalom áttekintésével kezdődik, majd az anyagok és módszerek ismertetése és az elért eredmények kritikai megvitatása következik. A kötet záró fejezete a gyakrabban
használt szakkifejezések magyarázatát, az irodalomjegyzék pedig a fénycsapdázással kapcsolatos
hazai és külföldi irodalmat gyűjti egybe, amely már önmagában is egyedülálló a világirodalomban.
-----Tekintsük röviden át a kötet fontosabb témacsoportjait: miért repülnek a rovarok a fényre, mi
határozza meg, hogy egy éjszakai rovar repül-e a mesterséges fényforrásra, mekkora a repülés kezdetét
és befejezését meghatározó megvilágítási küszöbérték? Az egyes fajok vajon az éjszaka
ugyanazon időszakában repülnek, vagy ez fajra jellemzően különböző? Van-e hatással a Hold az
egyes fajok tömeges megjelenésére, azaz rajzására, illetve a holdfázisok befolyásolják-e a rovarok
repülésének magasságát? Van-e jelentősége, hogy milyen fényforrást használunk a csapdázás során?
-----Bárki, aki már gyűjtött fénnyel éjszakai rovarokat, tapasztalatok morzsáit halmozza fel emlékezetében.
Jelen kötet a szintézist kínálja: az összefoglalt eredmények hosszú évtizedek terepi tapasztalatait
sűrítik tudományos keretbe. Az elemzések során kiderült, hogy számos faj esetében az első és
az utolsó példányok megjelenése a csapdában leggyakrabban a navigációs szürkület idején következik
be, azaz napnyugta előtt, illetve napkelte után. Világossá vált, hogy a rovarok fényre repülésének
határozott napszakos ritmusa van, amelyet a Hold horizont feletti magassága módosít. Az összes tanulmányozott
faj esetében fogási mélypont tapasztalható holdtölte idején. Ennek feltételezhető oka,
hogy ilyenkor a legkisebb a gyűjtési távolság, azaz a nagymértékű fényszennyezés következtében
csak a közelben tartózkodó rovarok repülnek a csapdába, illetve megváltozik a rovarok repülési magassága,
vagyis adott magasságból nem is észlelik a mesterséges fényforrást. A másik ok, hogy a Hold
hatással van a rajzási időre. A mindennapok nyelvére lefordítva, és egyben magyarázatot is adva a sikertelen
éjszakai gyűjtésekre, a rosszul időzített lámpázáskor vagy csapdázáskor a hőn áhított rovar
vagy még nincs ott, vagy már lerajzott, illetve az erős holdfény hatására nem találja meg a csapdát.
-----A bemutatott eredmények tudományos jelentősége mellett külön felhívnám a figyelmet a kötet
egy másik értékére. A tudományos szakcikkek fegyelme, a statisztikai értékelések szigora általában
minden "emberi", személyes hangot kiöl egy-egy publikációból. Ez a könyv ebben a tekintetben
is más egy kicsit. A hazai lepkészet "nagy öregjei" is megszólalnak, levélrészletek, e-mail-üzenetek,
szóbeli közlések révén és hozzáteszik az egyedit, a különöst is, amit a statisztikai próbák mindig kirostálnak.
Bár tagadhatatlan a statisztikai módszerek alkalmazásának szükségessége a tudományos
eredmények elemzésekor, a természet nem egy precíz gépezet, amely egyhangú törvények alapján
működik. Az egyedi, a véletlen, a kivétel ugyanúgy hozzátartozik a természet nagy egészéhez, mint
a törvény szabta átlag. Pontosan a kivételek teremtik meg a változás és a sokszínűség lehetőségét. A
rovarvilág a földi élet azon szegmense, ahol a legnagyobb sokféleség uralkodik. Ez a sokféleség számos
eszközzel, sokféle módon vizsgálható. Nowinszky László és munkatársainak legújabb könyve
a sokféleség egyik arcát mutatja be élvezetes stílusban, logikus kifejtésben. A kötetet nagy haszonnal
forgathatja minden kezdő és haladó rovarász, aki fénycsapdával gyűjt vagy szeretne gyűjteni, rovartant
oktat vagy hallgat, vagy munkája során rovarokkal kerül kapcsolatba. De vigyázat, szakkönyvet
tart kezében az olvasó, nem lefekvés előtti olvasmányt!
Vig Károly