-------------------------------------------------------------------------------- Nowinszky László (szerk.): A Hold és a fénycsapdázás. Szombathely, Savaria University Press, 2008. 169 old.

-------------------------------------------------------------------------------- A Nap után a Hold a legnagyobb fényességű égitest a Föld égboltján, így nem meglepő, hogy bár változó formában, de szinte valamennyi nép gondolatvilágában megjelenik. Egyes mítoszokban a Nap testvére, máshol a házastársa, vagy éppen ellenfele. A legtöbbször nőnemű, bár a legősibb eredetmítoszokban bika alakjában még férfierőt testesít meg. Egyiptomban Honszu, a görögöknél Szeléné, a római mitológiában az éjjeli fény istennője, Luna. Napjaink embere a Hold fogalmához az éjszakát, az éjszakai égboltot társítja, de a Holddal analóg számtalan más fogalom: anyaság, befogadás, fogantatás, szűz, nőiesség, szépséges nő, érzelmek, gyermek-lét, titok, múlt, kötődés, naptár, ár-apály, törökök, iszlám, veszély, farkas, farkasember, torzszülött állatok, sötét oldal, Pink Floyd, Jules Verne, Apolló-program. Bárki folytathatja a sort ismeretei és a Holdról alkotott belső képe alapján.
-----Az emberek egy kicsiny csoportjának – nevezzük őket rovarászoknak – azonban a Holdról más is eszébe jut, az éjjel repülő rovarok. Rovarász kirándulások időpontja, gyűjtőexpedíciók menetrendje igazodik a Holdhoz, pontosabban az eltérő fényességű holdfázisokhoz. Tényleg ennyire meghatározó a Hold az éjjel aktív rovarok viselkedése szempontjából? Higgyék el, igen! Kezdő, önfejű rovarászok tudnának igazán mesélni a legtöbbet erről: a megvilágított lepedő, vagy a fénycsapda mellett eltöltött holdfényes éjszakák sikertelensége talán a legbeszédesebb, mekkora is a Hold jelentősége. A Nowinszky László szerkesztésében megjelent könyv a tudományos választ is megadja az előbb feltett kérdésre. A kötet jól illeszkedik abba a sorba, amely Nowinszky László munkásságát fémjelzi (vagy fényjelzi?), hiszen az általa vezetett munkacsoport közel fél évszázada foglalkozik a fénycsapdás rovargyűjtés elméleti és gyakorlati kérdéseivel. (Lásd a folyóirat korábbi könyvismertetéseit: Vasi Szemle, 49[4]: 612–613., 1995; 53[1]: 146–148., 1999; 58[3]: 381–382., 2004.)
-----A hat szerző által jegyzett kötet fejezetei azonos logika szerint épülnek fel. Minden tanulmány a külföldi és a hazai szakirodalom áttekintésével kezdődik, majd az anyagok és módszerek ismertetése és az elért eredmények kritikai megvitatása következik. A kötet záró fejezete a gyakrabban használt szakkifejezések magyarázatát, az irodalomjegyzék pedig a fénycsapdázással kapcsolatos hazai és külföldi irodalmat gyűjti egybe, amely már önmagában is egyedülálló a világirodalomban.
-----Tekintsük röviden át a kötet fontosabb témacsoportjait: miért repülnek a rovarok a fényre, mi határozza meg, hogy egy éjszakai rovar repül-e a mesterséges fényforrásra, mekkora a repülés kezdetét és befejezését meghatározó megvilágítási küszöbérték? Az egyes fajok vajon az éjszaka ugyanazon időszakában repülnek, vagy ez fajra jellemzően különböző? Van-e hatással a Hold az egyes fajok tömeges megjelenésére, azaz rajzására, illetve a holdfázisok befolyásolják-e a rovarok repülésének magasságát? Van-e jelentősége, hogy milyen fényforrást használunk a csapdázás során?
-----Bárki, aki már gyűjtött fénnyel éjszakai rovarokat, tapasztalatok morzsáit halmozza fel emlékezetében. Jelen kötet a szintézist kínálja: az összefoglalt eredmények hosszú évtizedek terepi tapasztalatait sűrítik tudományos keretbe. Az elemzések során kiderült, hogy számos faj esetében az első és az utolsó példányok megjelenése a csapdában leggyakrabban a navigációs szürkület idején következik be, azaz napnyugta előtt, illetve napkelte után. Világossá vált, hogy a rovarok fényre repülésének határozott napszakos ritmusa van, amelyet a Hold horizont feletti magassága módosít. Az összes tanulmányozott faj esetében fogási mélypont tapasztalható holdtölte idején. Ennek feltételezhető oka, hogy ilyenkor a legkisebb a gyűjtési távolság, azaz a nagymértékű fényszennyezés következtében csak a közelben tartózkodó rovarok repülnek a csapdába, illetve megváltozik a rovarok repülési magassága, vagyis adott magasságból nem is észlelik a mesterséges fényforrást. A másik ok, hogy a Hold hatással van a rajzási időre. A mindennapok nyelvére lefordítva, és egyben magyarázatot is adva a sikertelen éjszakai gyűjtésekre, a rosszul időzített lámpázáskor vagy csapdázáskor a hőn áhított rovar vagy még nincs ott, vagy már lerajzott, illetve az erős holdfény hatására nem találja meg a csapdát.
-----A bemutatott eredmények tudományos jelentősége mellett külön felhívnám a figyelmet a kötet egy másik értékére. A tudományos szakcikkek fegyelme, a statisztikai értékelések szigora általában minden "emberi", személyes hangot kiöl egy-egy publikációból. Ez a könyv ebben a tekintetben is más egy kicsit. A hazai lepkészet "nagy öregjei" is megszólalnak, levélrészletek, e-mail-üzenetek, szóbeli közlések révén és hozzáteszik az egyedit, a különöst is, amit a statisztikai próbák mindig kirostálnak. Bár tagadhatatlan a statisztikai módszerek alkalmazásának szükségessége a tudományos eredmények elemzésekor, a természet nem egy precíz gépezet, amely egyhangú törvények alapján működik. Az egyedi, a véletlen, a kivétel ugyanúgy hozzátartozik a természet nagy egészéhez, mint a törvény szabta átlag. Pontosan a kivételek teremtik meg a változás és a sokszínűség lehetőségét. A rovarvilág a földi élet azon szegmense, ahol a legnagyobb sokféleség uralkodik. Ez a sokféleség számos eszközzel, sokféle módon vizsgálható. Nowinszky László és munkatársainak legújabb könyve a sokféleség egyik arcát mutatja be élvezetes stílusban, logikus kifejtésben. A kötetet nagy haszonnal forgathatja minden kezdő és haladó rovarász, aki fénycsapdával gyűjt vagy szeretne gyűjteni, rovartant oktat vagy hallgat, vagy munkája során rovarokkal kerül kapcsolatba. De vigyázat, szakkönyvet tart kezében az olvasó, nem lefekvés előtti olvasmányt!
 
Vig Károly