-------------------------------------------------------------------------------- Botta-Dukát, Zoltán & Balogh, Lajos (eds.): The most important invasive plants in Hungary. – Institute of Ecology and Botany, Hungarian Academy of Sciences, Vácrátót, 2008, 255 pp. ISBN 978-963-8391-42-1.

--------------------------------------------------------------------------------A Magyarország legfontosabb inváziós növényeit angol nyelven tárgyaló botanikai monográfia páratlan és szerencsés együttműködés eredménye. A művet a ma élő legnagyobb magyar polihisztor botanikus tiszteletére ajánlották a szerkesztők. Priszter Szaniszló nemcsak nagyszerű flórakutató fenológus és morfológus, hanem kiváló botanikatörténész, szerkesztő és szakíró, sőt a magyar herbológia egyik megalapozó egyénisége.
-----A szerkesztők és egy további szerző (Juhász Magdolna) a Pécsi Tudományegyetem Botanika Doktori Programjának PhD fokozatot szerzett jeles képviselői, Borhidi Attila akadémikus tanítványai és munkatársai. Áldozatos és gondos munkájuknak köszönhető a most megjelent alkotás, melyet számos hazai kutató, közöttük szerencsére több fiatal specialista tesz a maga nemében világviszonylatban is párját ritkító forrásmunkává.
-----A második szerkesztő – egyben négy fejezet szerzője – a Savaria Múzeum lelkes patriótamuzeológusa, aki a magyar nyelv művelését is szívügyének tekinti, amit a mai, globalizálódó világunkban példásnak tartok. Ô használta először az inváziós növény helyett az özönnövény terminust (1998), s ma már senki sem firtatja, hogy ki "találta ki" az azóta széles körben elterjedt szakkifejezést. E szómagyarítás nagyon jól érzékelteti a többé-kevésbé "erőszakos", gyorsan és erőteljesen terjedő, többnyire idegenföldről származó növényfajok (taxonok) mértéktelen áradását az őshonos növénytakaró rovására.
-----Az egyes, önálló tanulmányok mindezt jól érzékeltetik, mert magyarföldi viszonyokat tárnak az olvasó elé, ami külföldi kutató szemével nézve roppant előnyös; elméleti, populációdinamikai, cönológiai, valamint gyakorlati (agronómiai vagy felhasználási) vonatkozásban egyaránt. A pontosan szerkesztett kismonográfiák hasonló felépítésűek, a tömören megfogalmazott és kiválóan fordított részek: taxonómia, morfológia, származás és elterjedés, életciklus, termőhely-igény, biotikus kölcsönhatások, gazdasági jelentőség, természetvédelmi jelentőség, bibliográfia és hivatkozások (benne világhálóhelyek is!).
-----Meg kell említeni, hogy a szerzők méltán fejezik ki köszönetüket Mihály Botondnak, aki akkor még a magyar természetvédelmi szervek képviseletében hathatós és áldozatos közreműködéssel – társszerkesztőként – elősegítette a most megjelent könyv korábbi, magyar nyelvű kiadását (Özönnövények címmel két kötetben, KVVM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei: 9. kötet 2004-ben, TermészetBúvár Alapítvány Kiadó, Budapest, 408 pp.; 10. kötet 2006-ban, a KvVM kiadásában, Budapest, 412 pp.; ismertetésüket lásd a Vasi Szemle korábbi számaiban: Keszei 2004/6, Kovács 2007/2). Nemcsak fordításról van azonban szó, hanem aktualizálásról is. Inkább átdolgozott és bővített kiadásnak lehet venni, annak ellenére, hogy néhány, nemzetközi szempontból kevésbé jelentős (pl. Humulus japonicus), vagy más tanulmánykötetben a közelmúltban részletesen feldolgozott faj (Heracleum mantegazzianum) kimaradt a korábbi, magyar nyelvű kötetekhez viszonyítva.
-----A könyv egyetlen fényképe a címoldali, amelyet a vadcsicsóka (Helianthus tuberosus s.l.) és Nyugat-Magyarország legelterjedtebb özönnövénye, a magas aranyvessző (Solidago gigantea) Rába menti állományairól készített az őrségi Magyarlaknál 1997-ben Balogh Lajos. A tipográfia és nyomdai előkészítés Rajhona Tamás munkáját dicséri.
-----Nem nélkülözhetjük a 15 szerző (pontos elérhetőségük megadása azonnali információcserére nyújt alkalmat!) és az általuk feldolgozott özönnövények felsorolását. Összesen 21 kismonográfiából áll a könyv, a következő sorrendben: Szigetvári Csaba: Átoktövis (Cenchrus incertus), Balogh L.: Óriáskeserűfű-fajok (Fallopia japonica, F. sachalinensis, F. ×bohemica), Balogh L., Juhász M.: Amerikai és kínai alkörmös (Phytolacca americana, Ph. esculenta), Facsar Géza, Udvardy László: Adventív szőlőfajok (Vitis spp.), Szigetvári Cs., Tóth Tamás: Gyalogakác (Amorpha fruticosa), Bartha Dénes, Csiszár Ágnes, Zsigmond Vince: Fehér akác (Robinia pseudoacacia), Juhász M.: Kései meggy (Prunus serotina), Bartha D., Csiszár Á.: Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), Bartha D., Csiszár Á.: Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), Bagi István, Böszörményi Anikó: Süntök (Echinocystis lobata), Udvardy L.: Zöld juhar (Acer negundo), Udvardy L.: Bálványfa (Ailanthus altissima), Balogh L.: Indiai nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), Csiszár Á., Bartha D.: Kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora), Bagi I.: Selyemkóró (Asclepias syriaca), Csiszár Á., Bartha D.: Amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), Botta-Dukát Z., Dancza István: Magas és kanadai aranyvessző (Solidago gigantea, S. canadensis), Fehér A. Sándor: Észak-amerikai őszirózsák (Aster novi-belgii agg.), Szigetvári Cs., Benkő Zsuzsanna Rita: Ürömlevelű parlagfű (Ambrosia elatior), Böszörményi A., Bagi I.: Olasz szerbtövis (Xanthium strumarium subsp. italicum), Balogh L.: Napraforgófajok (Helianthus spp.).
-----Az olvasó olyan új információkról is tudomást szerezhet, mint például a kompetícióban szerepet játszó allelopátiás tényezők, a fontos szekunder, illetve speciális növényi metabolitok stb. Potenciális haszonnövények vagy kultúrnövény-rokonok legújabb adatait is értékelik a szerzők. Ez azért is jelentős, mert például a Solidago-fajokból vagonszámra exportálnak tőlünk gyógyszeripari alapanyagot, s az ártereken gyűjtött növények nem szennyezettek, emiatt különösen keresettek.
-----A tárgyalt özönnövények egyre jobban hódítanak Magyarországon, Európa, sőt egyesek a világ különböző területein, valóban az ősi növényközösségek kárára. Nemzetközi összefogásra is szükség van, mert özönlésük hasonlít az országhatárokat nem ismerő levegőszennyezésre. Valóban csak egy Földünk van, és jó lenne a természet sokféleségét eredetiségében megőrizni. Már lehetetlen, de van még remény. Ehhez a célhoz, igyekezethez jelentős segítséget nyújt a most megjelent monográfia. Köszönet érte a szerzőknek, a szerkesztőknek és a Magyar Természetvédelmi Hivatal illetékeseinek, nem utolsósorban a Magyar Tudományos Akadémiának és annak vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének, hogy megjelentetését lehetővé tették.
 
Szabó László Gyula