TÓTH ENDRE

SAVARIA RÓMAI TOPOGRÁFIÁJÁRÓL

--------------------------------------------------------------------------------Magyarország legrégebbi városi rangú települése a mai Szombathely alatt rejtőző Savaria: a Kr. u. I. század közepén Claudius császár alapította. Felső-Pannonia tartományban a colonia volt az államvallás, a császártisztelet központja, a IV. században a polgári helytartó székhelye. A római város maradványai korán felkeltették az érdeklődést: a XV. században már írtak róla,¹ és a figyelem a későbbiekben sem szűnt meg. A szakszerű kutatás sem késett sokáig: Szily János püspök a pesti egyetem tanárát, Schoenvisner Istvánt kérte fel a várostörténet megírására. A hazai városmonográfiák közül 1791-ben elsőként jelent meg Schoenvisner nagyszabású könyve.² 1871-ben alakult meg Szombathelyen a Régészeti Egylet,³ amely gyűjtötte és gondozta a megye és a város múltjának emlékeit. Az egylet célja a most száz éves múzeum megalapítása volt.⁴ Az anyaggyűjtésben és feldolgozásban a kezdetektől kiemelkedő érdeme volt a premontrei gimnázium papjainak, Lipp Vilmostól⁵ kezdve Horváth Tibor Antalig. Az utóbbi múzeumőrként 1926 és 1936 között jegyezte fel a városban és a megyében előkerült régiségeket és leleteket.⁶ Az 1920-as években a régész képzettségű szakemberek első publikációi is megjelentek.⁷ Közülük kiemelkedik Fettich Nándor,⁸ aki szakdolgozatát lényeges meglátásokkal Sabaria topográfiájáról készítette.⁹ Fettich munkája csak két évtizeddel később, a Vasi Szemlében jelent meg: a folyóirat akkor és később is felkarolta a város múltjának kutatását. Ezért különösen szívesen írok a jubileumát ünneplő Vasi Szemle számára a római Savaria történetének néhány kérdéséről és az elvégzendő feladatokról.
-----Az ókori Savariát is két patak fogta közre. Nyugaton mély medrű patak határolja, amelynek vize az Alpokból ered. Ez a Szombathelynél Perintnek, északabbra Gyöngyösnek nevezett patak megőrizte régi, római kori, bár évszázadok során átalakult nevét: eredete közelében, Ausztriában ma Zöbernnek hívják. A patakot a Karoling korban Sevirának (844) és Sabariának (860) nevezték.¹⁰ A Savaria víznév a római coloniában is adatolt: Szt. Quirinus szenvedéstörténetéből tudjuk, hogy a halálra ítélt sisciai püspököt a Sibaris (Savaria) patakba dobva végezték ki:¹¹ a pataknév a másolások során rontott alakban maradt fenn. Nem kétséges, hogy a colonia nyugati szélén folyó, az Alpokban eredő patakot Savariának nevezték. A víznévnek egy másik, ókori említése is maradt: Ptolemaios feljegyzett egy Savarias víznevet, amely a Dravusba ömlik.¹² A Kr. u. II. században élt szerző leírásából következik, hogy csakis a Muráról lehet szó.¹³ Ptolemaios azonban bizonyára tévedett a folyó megnevezésében. Két ok miatt: egyrészt, mert a Savaria víznév egy másik folyóvíznél adatolt, másrészt, mert a Mura folyónak fennmaradt a római kori neve. Az előző még nem lenne kizáró ok, mert két azonos nevű vízfolyás végül is előfordulhat, a Mura ókori neve azonban nem a Savarias. A Tabula Peutingeriana, a római utitérkép a Santiacum – Teurnia – Iuvaum úton, a mai Ausztria területén a Mura eredetvidékén egy in Murio útállomást sorol fel, amelyet kutatók a folyó antik nevének tartanak.¹⁴
-----A Savariát kelet felől határoló másik patak a rómaiak által kiásott mesterséges csatorna (lásd a mellékelt térképvázlatot).¹⁵ A coloniától 15 km-re északra, Gyöngyösapátiban a széles és mély medrű Perint patakból kelet felé keskeny, alig egy méteres árok ágazik ki, amely délebbre szélesebb mederben vezeti a vizet. Mivel ilyen kettéágazás vízrajzilag nem lehetséges, a kiágazó meder egy szakasza mesterséges csatorna kell, hogy legyen.¹⁶ Kiásásakor a Perintet és egy, Savaria keleti határában futó patakot csatornával kötöttek össze. A mesterséges csatorna kiásásának oka valószínűleg egyezik a Gyöngyös patak újkori használatával: a Perint Alpokból származó, esetenként áradást okozó vízfeleslegét ezzel a mesterséges elvezetéssel csökkentették. Hogy a kiágazástól milyen hosszan kellett új medret ásni, hogy egy meglévő patakmedret elérjenek, nem tudjuk. Mivel semmi jele annak, hogy a keleti meder a középkorban ne létezett volna,¹⁷ a leágazást csak a római korban áshatták ki.
-----A patakok mai elnevezése nem egyezik a vízrajzzal. A nyugati ág a természetes vízfolyás és egységes meder, mégis ennek a pataknak van több neve. Az ókorban a nyugati ágat nevezték Savariának, és eredeténél a Karoling-korban is adatolt ez a név. Északon, a felső folyásán maradt fenn a Karoling-kori Sevira név (ma: Zöbern).¹⁸ Ma a kettéágazás után Perint a neve, amíg Szombathelytől délre nem egyesül a Sorok patakkal, majd ezen a néven ömlik a Rábába.¹⁹ A középkorban és ma is a patak felső (természetes) folyását és az elágazás után a mesterséges medret nevezik egységesen Gyöngyösnek, amelyből a patak (és Kőszeg) német neve, a Güns származik.²⁰

-----Savaria a többi Pannonia településhez hasonlóan a mellette folyó vízről kapta a nevét:²¹ a Sala folyó északi partján Sala municipium (Zalalövő), a Mursella folyó nyugati oldalán Mursella municipium (Kisárpás-Dombiföld), az Arrabo folyó torkolatánál Arrabona tábora (Győr). A Savaria név (késő császár-kori alakja Sabaria) változatlan formában maradt fenn, és a XIX. századig a magyar Szombathely és a német Steinamanger mellett a település hivatalos neve volt. A római helynév fennmaradásából azonban csak részben lehet a település folyamatos lakottságára gondolni. Feltűnő a név változatlan formája, amelyen a nyelvi alakulás, mint más római településneveknél (pl. Poetovio-Ptuj, Siscia-Sziszek) és a Savaria víznévnél (Savaria/Sevira/Zöbern) nem hagyott nyomott.²² Ez alighanem annak köszönhető, hogy a IV. században élt Mártonnak, a későbbi tours-i püspöknek, a középkor különösen tisztelt szentjének a szülőhelyét, a Sabariát feljegyezték. Sulpicius Severus a róla írt életrajzban megnevezi a szülőhelyet: a pannoniai Sabaria városát. Feljegyzése a keresztény világban Sabaria nevét ismertté tette. Az egyháziak által jól ismert név akadályozhatta meg a városnév nyelvi változását: az írásbeliséget képviselő klerikusok megőrizték, és a latin nyelvű szövegekben a régi, hagyományos névalakot használták. Sabaria "nemzetközi" azonosítása, helyhez kötése Nagy Károly 791. évi, avarok elleni hadjáratának következménye. A császár feltehetően az egykori római útikönyvek ismeretében és használatával seregét a Rába-torkolattól Sabarián keresztül vezette vissza a birodalomba.²³ A Duna mentén érkező uralkodó kerülőjének oka aligha lehetett más, mint a birodalom egyik védőszentje, az uralkodó által is tisztelt Szent Márton szülőhelyének felkeresése. A látogatás nem volt következmények nélküli: a település a birodalom keleti része igazgatásában centrális hellyé vált. Kővárat építettek benne,²⁴ grófsági központ lett,²⁵ és 860-ban civitas-nak nevezték.²⁶
-----Hogy Savaria coloniát Claudius császár (Kr. u. 41–54) alapította, azt az idősebbik Pliniustól és a feliratokból tudjuk. Plinius szerint: Noricummal határos a lacus Pelso és a boiusok területe, amely már mégis lakott az isteni Claudius Savariája és a iuliusi Scarnbantia által.²⁷ Pannoniában és más tartományokban a feliratokon c[olonia] C[laudia] S[avariensium] formában olvasható a város neve; a római gyakorlatnak megfelelően utaltak az alapító császárra. Az alapítás éve Claudius uralkodásán belül ismeretlen. A colonia létrehozása valószínűleg annak következménye, hogy a korábban katonai igazgatású terület megkapta a provincia statust (a tartomány neve alighanem ettől kezdve lett Pannonia), és a polgári ügyek intézéséhez városi településre volt szükség. A polgári kormányzás bevezetésének idejét nem ismerjük, mert hiányoznak a feliratok, amelyek a tisztségek hivatalos megnevezését egyedül adják pontosan vissza. A legkorábbi ismert felirat, amely a tartomány legátusát említi, Kr. u. 68–69-ből származik.²⁸ A tartományi status megadása Kr. u. 41-től 54-ig terjedő időszakon belül talán a germánokkal szomszédos birodalmi határon bekövetkező változások, a korábbi szövetségi rendszer átalakulásának következménye lehet, amikor Kr. u. 50. körül jelentős katonai átrendezés történt magában a tartományban. Savaria alapítása is a század közepére tehető.
-----Sabariát az Észak-Itáliát Pannoniával összekötő, Aquileiából a Duna-határra, a germán frontra vezető út mellett alapították, amelyet ma Borostyánkő-út néven ismerünk (a névadás a kora-újkornál nem régebbi). Noha a pannoniai főutakat csak évszázadokkal későbbi összeállítás tartalmazza (Kr. u. 285–290 körül), ezek egy része a kora császárkori katonai felvonulási utak²⁹ utódai. A Pannonia nyugati szélén vezető Borostyánkő-útból, mint a pannoniai úthálózat gerincéből a főutak kelet felé ágaztak le. Hogy ezt az utat a rómaiak mennyire fontosnak tartották, azt a savariai mérföldkőtöredék mutatja, amelyre Rómától mért távolságot véstek fel³⁰ (675 mérföld), holott az általános gyakorlat szerint a mérföldköveken a tartományi városoktól (legiotáboroktól) számították a távolságot. A Rómától mért távolság mindeddig csak két dél-galliai mérföldkövön fordul elő. Elfogadott vélemény a Borostyánkő-utat őskori eredetű kereskedelmi útnak tartani. Ez annyit jelent, hogy a Dinári-Alpoktól északra, az osztrák Alpok keleti peremének a sávja volt alkalmas az észak-déli irányú kereskedelemre. A Borostyánkő-út ott vezetett, ahol a domborzat a téli és a nyári közlekedést egyaránt lehetővé tette.
-----A Borostyánkő-út vonala kelet-nyugati irányban meghatározta Savaria telepítésének a helyét.³¹ Mi lehetett azonban észak-déli irányban a helyválasztás szempontja? Miért ott alapították a várost, ahol van? A kérdés azért jogos, mert Savaria nem fekszik folyami átkelőhely mellett, mint Emona (Ljubljanica), Neviodunum (régi Savus-meder), Poetovio (Dravus), Siscia (Savus és Colapis), Mursa (Dravus), Sirmium (Savus), Salla (Sala folyó), Mursella (Mursella és Arrabo között). Ha ezeket a helyválasztásokat figyelembe vesszük, abból leginkább az következne, hogy a Rába mellett, Körmend helyén kellett volna várost alapítani. Miért nem ez történt? Szombathelyen és közvetlen környékén a római foglalást megelőző, nagyobb őslakos település nincs.³² Egyébként is: a dunántúli római városok nem őslakos települések helyén létesültek, noha az esetek többségében még a Duna-menti katonai táborok is a közelebbi vagy a távolabbi őslakos földrajzi neveket vették át. Az őslakosság neveinek fennmaradása önmagában nem jelent települési folyamatosságot. Az pedig nyilvánvaló: Savariának a közlekedéssel kapcsolatos centrális szerepe, és ami ebből következik, csak a helyválasztás következménye s nem az okozója lehetett. A domborzati viszonyok sem befolyásolhatták az alapítást: a Rába folyótól Kőszegig sík terep állt rendelkezésre. A coloniát ott alapították, ahol a Borostyánkő-út először közelített meg egy nagyobb vízhozamú patakot, a Savariat (Perint). Kissé északabbra a patak már az út közelében, attól néhány tíz méterre folyt. Úgy látszik, a patakot nem akarták a várostesten keresztülvezetni. Mindenestre az alapítandó colonia számára nagy, sík terület állt rendelkezésre, a nyugati szélén dombvonulattal.
-----Nem hagyható figyelmen kívül az a lehetőség sem, hogy voltaképpen nem a colonia helyének megválasztását kell indokolni, mert az egy korábbi katonai létesítmény helyére települt, és ez szabta meg a városalapítás helyét. Savaria a germán frontra vezető felvonulási úton feküdt, amely mellett a Kr. u. I. században csapatok állomásoztak. Ezért kutatási feladat megtudni, hogy a várost vajon nem korábbi katonai létesítmény helyén alapították-e? Sajnos néhány bizonytalan lelőhelyet nem számítva, a Borostyánkő-út mellett korai tábor biztos nyoma még nem került elő.³³ A hagyományos felfogás értelmében az Emona (a mai Ljubljana) körzetében állomásozó XV. Apollinaris legiot a colonia-alapítása után, Kr. u. 14-ben a Duna-határra, Carnuntumba vezényelték. Mivel azonban a carnuntumi légióstábor fennállása a Kr. u. I. század közepe előtt nem bizonyítható,³⁴ felmerült: az emonai és carnuntumi állomásozás közti időben a legio talán Savariában tartózkodott.³⁵ Tény, hogy a XV. Apollinaris állomásozásának régészeti adataiban hiátus van. Amíg a legionak Emona környékét Kr. u. 14. körül el kellett hagynia, addig tartózkodása Carnuntumban csak Claudius uralkodása végétől bizonyítható, mert egy korábbi legiotábor nyomai mindeddig nem kerültek elő. Ezért jött szóba, hogy a legiót Kr. u. 14-ben először Vindobonába (Bécs) vezényelték.³⁶ Ottani állomásozása mellett a legio szolgálatban álló katonájának korai sírkövével³⁷ és téglabélyegeivel lehet érvelni.³⁸ A legio Kr. u. 39-ben került volna Carnuntumba, amely ettől kezdve mindvégig legio-állomáshely maradt, és lett Pannonia, majd Felső-Pannonia helytartójának a székhelye.
-----A legio állomáshelye mégsem tekinthető eldöntöttnek: a savariai állomásozás mellett több érv szól. A felvetést indokolja, hogy a város alapítása legiostábor utódaként jól illeszkedne a többi korai pannóniai coloniához, amelyeket kiszolgált katonák telepítésével alapítottak.³⁹ Emona, Siscia, Sirmium és Poetovio legiotábor utódaként jött létre, függetlenül attól, hogy a legio a colonia helyén vagy a körzetben állomásozott-e. E tendencia ismeretében valójában az lenne váratlan, ha Savariát nem legiotábor helyén alapították volna. Lehetőségként olyan legio jöhet szóba, amelyik Nyugat-Pannoniában a Borostyánkő-út mentén állomásozott. Claudius uralkodásának második felében két legio védte Pannoniát. A Poetovioban állomásozó legio történetét ismerjük: előbb a VIII. Augusta, majd Claudius uralkodása idején a XIII. gemina tartózkodott a térségben. Mivel a másik legio, a XV. Apollinaris veteránjait is Savariában telepítették le, feltételezhető, hogy a legio Emona elhagyása után először Savaria körzetébe került.⁴⁰
-----A savariai állomásozás mellett egy forrás és régészeti lelet szól. Amikor Kr. u. 50-ben a germán fronton a Rómával szövetséges kvád király, Vannius bukásával a helyzet kritikussá vált, Claudius császár írt Palpellius Hister pannoniai helytartónak, hogy a legiót és a tartományból összegyűjtött segédcsapatokat a Duna-határon tartsa készenlétben.⁴¹ Ha a legio, a XV. Apollinaris korábban már a germán frontszakaszon Carnuntumban (vagy Vidobonában) állomásozott, akkor a Tacitus által feljegyzett mondat értelme legalább is kérdéses. Lehetséges, hogy a Tacitus-mondat jelzi a legio Duna mellé kerülését. Szombathelyen mindeddig nem került elő katonai tábor maradványa, és a colonia területén az I. század első feléből származó leletek sem jöttek napvilágra.⁴² Figyelmeztető jel lehet azonban egy korai amphora töredék lelőhelye.⁴³ Az isztriai, olajat tároló cserépedény töredéke a várostól délre (a déli városfaltól mintegy 270 méterre), a Borostyánkő-út keleti oldalán került elő. Mit keresett egy, különösen a katonaság által fogyasztott élelmiszert tartalmazó és az I. század első felében készült tárolóedény a várostól délre? Egyértelmű bizonyíték kétségtelenül a korai tábor védműveinek megtalálása lenne.
-----A colonia alapítása után a letelepített lakosság utódaiból soroztak a XV. Apollinaris legioba.⁴⁴ Savaria adott római polgárokat a carnuntumi legio utánpótlásához. A veterántelepítést néhány sírkő bizonyítja.⁴⁵ A Savariában letelepített veteránok közül sokan később visszatértek katonatársaik körébe, Carnuntumba. Savaria városának előzménye ma még nem tekinthető eldöntöttnek.
-----A római városokhoz nagy, földművelésre alkalmas terület, a territorium tartozott. A város polgárai nemcsak magában a városban laktak. Azok is savariai polgárnak számítottak, akik vidéki birtokaikon épült villáikban éltek.⁴⁶ Nem lehetetlen – majd a későbbi feltárások választ adnak rá –, hogy Savaria városteste azért kisebb alapterületű, mert viszonylag kevés a lakóház: a polgárok vidéken, a város környéki villáikban laktak. Savaria territoriuma több-kevesebb biztonsággal meghatározható. A Borostyánkő-út menti városok, Salla, Savaria, Scarbantia területe nyugat felé a tartományhatárig terjedt. Pannonia és Noricum határát csak hozzávetőlegesen ismerjük, Savaria határa alighanem a Lapincs/Lafnitz észak-dél irányú folyása lehetett. Mivel szóba jött, hogy a terület őslakosságát a territorium nyugati, földművelésre kevéssé alkalmas részére telepítették át,⁴⁷ nem biztos, hogy a határ a Lapincsig nyúlott. Észak felé Scarbantia, dél felé Salla városának territoriuma volt a határ. Dél felé a Rába jól látható határvonalat jelentett. A folyótól délre biztosan nem terjedt túl a territorium, mert a Rábától a szomszéd városig, Salla-ig csak 17 km a távolság.⁴⁸ Bizonytalanabb a kiterjedés kelet felé: ha a folyókat tartjuk határnak, akkor a Rábáig tartott. A savariai polgárok feliratai a colonia környékén, nem túl nagy távolságban kerültek elő. A Rábától keletre mindeddig nem találtak savariai vonatkozású feliratot. Igaz, ott római felirat egyébként is alig ismert.⁴⁹
-----Északon valószínűleg a Répce volt a határ. A vassurányi templom falában látható sírkő⁵⁰ lelőhelye Répceszentgyörgy: 1736-ban került elő. Nem tudjuk, hogy az elmúlt századokban hogyan került Vassurányba. Újabban a szomszédos Chernelháza-Damonyán a feliraton szereplő személy apjának rokon faragású sírkövét találták meg. Az állító Caesius Victor alighanem azonos a Kr. u. 188-ra keltezett Numinibus kezdetű savariai feliraton olvasható személlyel,⁵¹ ezért ő valószínűleg savariai illetőségű volt. Mivel mindkét sírtáblát a Répce körzetében találták, Savaria territoriuma a patakig terjedhetett.
-----Savariának a pannoniai közlekedési hálózatban elfoglalt helyét a Tabula Peutingerianából és az Itinerarium Antonini-ből ismerjük.⁵² Az ezekben feltüntetett utakat a terepen jórészt azonosítani lehetett.⁵³ A colonia az észak-dél irányú főúton fekszik, amelyet Tabula⁵⁴ Poetoviótól Carnuntumig, az Itinerarium pedig Vindobonától Poetovioig (It. Ant. 261,4– 262,1) és Poetoviótól Carnuntumig (It. Ant. 262,3–8) ír le. Egy Savaria déli szélén talált, a római korban másodlagosan beépített mérföldkő⁵⁵ felirata szerint felállítási helyének távolsága Rómától 675 mérföld (1000,01 km). Az Itinerarium Antonini közli, hogy Savariából hogyan lehet eljutni Aquincumba (It. Ant. 263,3–9), Brigetioba (Komárom- Szőny, It. Ant. 262,9–263,2) és Vindobonába (Bécs, It. Ant. 266,4–7). Savaria rajta feküdt a Pannoniából Galliába vezető birodalmi úton (ezen az úton a délkelet-pannoniai Sirmiumból a Rajna menti Augusta Treverorumba (Trier) lehetett utazni (It. Ant. 231,8–240,5); az út ÉNy-DK irányban szelte át a Dunántúlt. Ezek az utak az észak, dél és kelet felé irányuló forgalmat tették lehetővé. Az Itinerarium nyugat felé, Noricum tartomány belsejébe vezető országutat nem tartalmaz, és a coloniától kissé távolabb a terepen sem ismerjük. Feltárták viszont Savaria nyugati kapujának déli tornyát.⁵⁶ Meddig haladt az itt kivezető út a városon kívül nyugat felé, nem tudjuk. A városfal megépülése után ezen a kapun lehetett eljutni a provinciális forumhoz is, noha az eredetileg oda vezető híd délebbre volt. (Lásd a fenti térképvázlatot.)
-----A várost a három további égtáj felé a következő módon lehetett elhagyni. A Borostyánkő-út nyomvonala a Murától a Zaláig sejthető, a Zalától Carnuntumig ismert.⁵⁷ Az út Savaria településének a tengelye. Mind a kelet, mind a dél felé vezető út hasonló módon ágazott kétfelé, ami időrendi következtetést is lehetővé tesz. A Sopianae-ba vezető út nem közvetlenül Savariából indult ki, hanem a várostól 12–13 km-rel délre, a Borostyánkő-útból ágazott kelet felé, és Rum–Kám térségében keresztezte a Rábát.⁵⁸ Tehát a korábban épült Borostyánkő-útba csatlakoztatták később a Sopianae felé vezető utat.
-----Kelet felé is két irányba lehetett Savariából továbbjutni: az Arrabonába (Győr) vezető út a Rábánál ágazott le az aquincumi útból.⁵⁹ Ebben a körzetben nem annyira egyértelmű az utak időrendje. Ez az út a várostest déli részén hagyta el a települést, és nyílegyenesen haladt kelet felé, Sárvár térségéig, ahol két irányba ágazott el.⁶⁰ Az északi ág átkelve a Rábán, északkelet felé fordulva Mursellába és Arrabonába tartott:⁶¹ vonala részben a terepen, részben egy régi térképről ismert. Ahol a déli ág átkelt a Rábán, ott a mederben ma is állnak a cölöpök, amelyeket a Kr. u. II. század hetvenes éveiben híd létesítésekor vertek le.⁶² Az évszám természetesen csak a híd építését és megújítását jelenti. Maga az út jóval korábbi lehet. Az átkelés után az Aquincumba vezető út töltése rövid szakaszon megfigyelhető, keletebbre azonban nyoma veszik. Valószínűleg Celldömölk és a Ság hegy között vezetett, majd kelt át a Marcal patakon.
-----A várost kelet és nyugat felé elhagyó utak patakokon haladtak át, ami hidak építését tette szükségessé. Az egyik hídról a Quirinus-passióban olvasunk.⁶³ A püspököt a színházban ítélték halálra. A színháztól a provinciális forumon és a Perinten keresztül lehetett a városba jutni. A püspök vértanúságának helye a Perinten épült híd volt. Ennek a hídnak nemcsak a léte ismert, hanem azt is tudjuk, hogy hol állt. A Perint keleti partján 1981-ben előkerültek a híd alapjának hatalmas kváderkövei.⁶⁴ Alapos építés különösen ennél a hídnál várható, hiszen ez kötötte össze a várost a császárkultusz tartományi jelentőségű szertartásainak és játékainak színterével.
-----A várostól délkeletre, a Gyöngyös patakon egy fahíd négyszög keresztmetszetű facölöpjei kerültek elő,⁶⁵ amely talán szintén római híd maradványa lehet.
-----Savariának a tartomány közlekedésében játszott központi szerepe következménye, hogy nevezetes emberek, császárok és helytartók utaztak, tartózkodtak a városban: a császárok közül biztosan tudjuk, hogy Tiberius, még nem császárként, azután Domitianus, Marcus Aurelius, Commodus, Septimius Severus, Caracalla, Diocletianus, Nagy Constantinus, Constans, Valentinianus és Avitus császárok jártak a Borostyánkő-úton és Savariában. Évszázadok múlva az első Karoling császár, Nagy Károly is Sabarián keresztül tért vissza az avar háborúból a birodalomba.
-----Savaria beépített kiterjedésének a megállapítására és az utcarendszer rekonstrukciójára több kísérlet történt.⁶⁶ Ehhez a sok helyen megfigyelt, nagy, lapos bazaltkövekkel burkolt utca- és csatornamaradványokat lehetett segítségül hívni. A város kiterjedését az épületmaradványok és a temetők kiterjedése⁶⁷ alapján sikerült hozzávetőlegesen megállapítani. A beépített terület kelet felé nem terjedt túl a Gyöngyös patakon. A Perinttől nyugatra az utóbbi évtizedekben meglepetésre ugyan jelentős vastagságú alapfalakat találtak,⁶⁸ ezek azonban a provinciális forumhoz és építményeihez tartoztak,⁶⁹ nem magához a városhoz. Valószínűleg itt kereshető a IV. században a városban állomásozó Savariai Lándzsások, a Lanciarii Sabarienses erődje, "kaszárnyája"is.
-----Az útmaradványok és csatornák alapján 1971-ben készített városrekonstrukcióban négyzetes és kétszeres méretű, téglalap alakú insulasorok váltják egymást.⁷⁰ A rekonstrukció a colonia nyugati felében több adatra épült, a keleti fél az alaprajz szabályosságán alapuló feltételezés volt. Amikor a rekonstrukció készült, a városfalak helye még nem volt ismert. A későbbi ásatások fontos eredménye volt a városfalak megtalálása a colonia nyugati (Buócz T., Medgyes M.) és déli (Sosztarits Ottó) oldalán, valamint a nyugati kapu feltárása.⁷¹ A városfalak a korábban rekonstruáltnál kisebb méretű várostestet rajzoltak ki. Ennek is a Borostyánkő-út a tengelye, és keletre és nyugatra nagyjából azonos területű lehetett. Teljesebb rekonstrukció csak az újabb ásatások megfigyelései alapján készíthető el akkor,⁷² amikor az északi és nyugati városfal helye ismertté válik.
-----A coloniának a Borostyánkő-út volt a tengelye. Az út városi szakaszától nyugatra feküdt a mai Széchenyi utca környékén a forum, amelyet a szakrális és a városi hivatalos épületek vettek közre. Minden bizonnyal a forumon állt az ismeretlen családnevű szenátornak egy győzelmi emlékműve, melynek csak az alsó töredéke került elő (Savaria Múzeum, kiegészített rajza a két áldozószolgával, Marsszal, Minervával és Victoriával).
-----A várostörténet jelenleg megoldatlan kérdése, hogy a bazaltkővel burkolt utcák és csatornák a meglévő városfalakon kívül is folytatódnak-e. Nemcsak a város utcarendszerébe nem illő utcák, hanem a nyugati oldalon a rendszerrel párhuzamos és merőleges utcák is. Nem lenne probléma ez akkor, ha Scarbantiahoz hasonlóan a városterület IV. századi leszűkítéséről lenne szó. A városfalak vastagsága és az eddig közzétett keltezési megfigyelések, valamint a leletek azonban kizárják a városfal IV. századi építését. A savariai városfal a II. század második felére keltezhető.⁷³ A falhoz belül csatlakozó négyszögletes oldaltornyok, amelyek csak kissé ugranak előre a külső falsíkból, a II. századi pannoniai tábortornyokra emlékeztetnek. A savariai városfalakat nem lehet a szokásos császárkori városfejlődésbe sorolni. Amit meg lehet állapítani, az, hogy egy terjedelmesebb, úthálózattal, csatornákkal ellátott várostestnél kisebb területet vettek fallal körbe. Ez pedig csak szükséghelyzetben végrehajtott megoldás lehetett. Ilyen váratlan eseményre kétszer került sor: a II. század második felében a hosszan tartó markomann–kvád háborúk idején és a 260-as évek válsághelyzetében. A városfal keltezési adatai a második lehetőséget kizárják. Arra kell gondolni, hogy a markomann háborúk idején vált szükségessé a coloniát falakkal védhetőbbé tenni. Az idő rövidsége vagy a pénzhiány miatt azonban nem tudták a teljes városterületet megerődíteni, ezért csak a központi részét vették körbe fallal. Ez a fal menynyiben vette figyelembe és alkalmazkodott a még esetleg megfigyelhető korai városmaghoz, kérdéses.
-----Savaria kapuit két forrás említi. A városfalak a IV. században is álltak: Szent Quirinus vértanú szenvedéstörténete és Ammianus Marcellinus történetíró a század végén említi a kapukat. A IV. század vége felé temették el Quirinus sisciai püspököt a scarbantiai kapu melletti bazilikában (basilica ad Scarabatensem portam). Ez minden bizonnyal a város északi, Sopronba (Scarbantia) vezető kapuja volt.⁷⁴
-----Amikor Ammianus Marcellinus a 375-ös év eseményeiről, I. Valentinianus császár baljós jelekkel kísért pannoniai útjáról megemlékezik, a savariai kapukról is írt.⁷⁵ A császár Galliából a Duna mellett érkezett Pannoniába,⁷⁶ és indult Aquincumba a kvádok és szarmaták ellen vezető háború miatt. Az uralkodó számára Savariában találtak téli szállást. Valentinianus kelet felől érkezett a városba. Akár közvetlenül Aquincumból, akár a Duna mentén haladva Arrabonán keresztül, a Sárvár térségéből vezető úton kellett eljutnia Savariáig, ahová a keleti kapun lépett be. Mivel később Brigetio felé tartott az útja, ismét a keleti kapun keresztül kellett volna elhagynia a várost, ahonnan az útirány egyaránt megfelelő volt Brigetio és Aquincum irányába. A kapu azonban megsérült: az egyik kapuszárny kifordult a sarkából, és nem tudták eltávolítani. Ezért a császárnak egy másik kapun kellett elhagyni a várost. Ammianus ezt szokásához híven rossz előjelként magyarázta: a császár ugyanazon a kapun akarta elhagyni a várost (illetve ezt tulajdonítja neki Ammianus), amelyiken megérkezett. Ebben az óhajban azonban nem kell semmi babonát látni, hiszen gyakorlati oka volt: a Brigetioba vezető út is ott hagyta el a várost, mint az aquincumi, lévén a Rábáig közös a vonaluk.
-----Az északi kapu körzetét ismerjük. Ott nyílott, ahol a Scarbantiába vezető út elhagyta a várost: a Paragvári utca vonalától keletre, a Petőfi Sándor utca környékén kereshető. Ha a leszűkített területű várossal számolunk észak felé is, akkor a városfal talán a Petőfi Sándor utca déli házsora alatt húzódott. Ha viszont a IV. században új városfal épült, akkor az északi oldalon figyelembe veendő az ismeretlen irányú, 220 cm vastag fal, amely a Paragvári utca keleti oldalán, a középiskola alatt húzódik. Megjegyzendő, hogy még ettől a faltól északabbra is, kelet–nyugat irányban épített csatorna vezet a Deák Ferenc utca útteste alatt.⁷⁷
-----A déli kapuról forrás nem szól, és a régészeti megfigyelés is bizonytalan lenne, ha topográfiailag nem jó helyen említenék. 1875-ben a Posta utca végén a Hetyey-ház építésénél három méter mélységben 8 méter hosszú gránit oszlop került elő, amelyet súlya miatt nem tudtak kiemelni.⁷⁸ A leletről azt tartották, hogy rábukkantak a római városkapura. A leletet talán a gránitoszlop miatt vélték kapunak. A ház azonosítható,⁷⁹ és megfelel a Borostyánkő-út és az azóta feltárt déli városfal találkozásának: ott valóban a kapunak kellett nyílni, amelyen a Borostyánkő-út vezetett be a városban. A Savariában gyakori gránitoszlop persze nem a kapu tartozéka volt. A városkapu ott kereshető, ahol a Borostyánkő-út metszi a városfal vonalát, amelyet a Kossuth Lajos utca északi oldalán Sosztarits Ottó tárt fel.
-----A nyugati kapu déli kaputornyát és a kivezető utat Medgyes Magdolna kutatta.⁸⁰ Az út egy szakasza nyugatabbra is előkerült.⁸¹ Ennek az útnak a vonala a színház felé vezet: iránya a provinciális forum északi szegélyén sejthető. Alighanem ennek az útnak a folytatása jelentette az összeköttetést Noricummal. Az út valószínűleg ott haladt át a Perinten, ahol a középkor óta híd van rajta. Római híd azonban ott nem került elő. Kérdés, hogy a provinciális forumot és a színházat hogyan lehetett a városból megközelíteni? Az oda vezető út (és a kőhíd) ettől az úttól délebbre haladt. Tekintettel arra, hogy a kronológiát nagy vonalakban ismerjük, a következő mondható: mivel a városfal csak a II. században épült, a provinciális forumra vezető hidat korábban fel kellett építeni, mert az legkésőbben a tartomány kettéosztásakor már létezett (látni fogjuk, már jóval korábban állhatott). Amikor egy évszázaddal később a városfalakat megépítették, vagy a nyugati városfalon hagytak egy másik kijáratot, vagy a közlekedést a császárkultusz-központ intézményei felé az északabbra fekvő kapuból oldották meg.
-----A város keleti kapujának a helyét nem ismerjük: ott kereshető, ahol a kelet felé vezető országút elhagyta a várost. Az út vonala ismert: Szent Márton u. (32. sz.) egykori déli házsorának kertjeiben, a domonkos kolostor épületétől délre nyílegyenesen vezetett Sárvár irányába.⁸² Ennek az útnak a vonalát nyugat felé meghosszabbítva a Ferences-templomtól északra éri el a várost. Ott, ahol a középkori Szombathelynek is kapuja volt. Ez a terület azonban a fallal körülvett városmag délkeleti sarka közelében van. Lehetséges-e, hogy a kapu a városfal középtengelyétől (kb. a Kisfaludy u. vonala) ennyire délre csúszott el?
-----Ma még válasz nélkül marad a kérdés: a forrásokban említett városfalak azonosak-e a ma ismert, II. századi falakkal? Vagy esetleg a IV. században újabb városfallal vették körbe a várost?
-----A birodalom római feliratgyűjteménye, a Corpus Inscriptionum Latinarum vonatkozó kötetének megjelenése óta (1870-es évek) ismert, hogy Pannonia Superior tartományban Savaria volt a császárkultusz központja. A coloniában állt a császártisztelet felsőpannoniai oltára (ara Augustorum provinciae Pannoniae superioris), és ülésezett a tartományi gyűlés (concilium), a tartomány polgárainak "parlamentje". A provinciális forum helyének meghatározása az utóbbi évtized eredménye volt.⁸³ A forum szabad tere és a kapcsolódó épületek a várostól nyugatra a Perint patak és a dombvonulat között helyezkedtek el; az épületeket és a forum alaprajzát még nem ismerjük.
-----A tartományi császárkultuszra vonatkozó feliratok, továbbá a szakrális márvány- és bronzszobrok a coloniától nyugatra, a Perint patak és a dombok között kerültek elő. A körzet mérete jól mutatja az ünnepségre alkalmas terület nagyságát. Kelet–nyugati irányban mintegy 500x300 méteres téglalap alakú terület állt rendelkezésre. A provinciális forum és épületei olyan méretű területet foglaltak el, mint maga a colonia beépített területe. A tartományi forum különállását a coloniától, mivel a forum nem városi, hanem tartományi illetőségű volt, a Savaria patak is hangsúlyozta. Ez nem jelenti azt, hogy a forum és épületei számára a teljes területet igénybe vették. Az azonban bizonyos, hogy a felvonulások, ünnepségek számára alkalmas tér tágas volt. Nyugati végén épült fel a színház, amely a császárkultusz ünnepi játékainak elmaradhatatlan helyszíne. Mellette a szokásnak megfelelően Nemesis szentély állt.⁸⁴ A dombok aljától keletre mintegy 600 méteren keresztül nincsenek épületnyomok. Ez a beépítetlen terület tekinthető a provinciális forumnak, ahol felépült az oltár. A forum keleti széle valószínűleg a mai Dózsa György és a Körmendi utcák alatt húzódott. Az uttest tengelyében 280 méter hosszan 33 pillére került elő,⁸⁵ amely a provinciális forum észak–déli méretét megadja, és jelzi a monumentalitását. Ezt a vonalat a középkori telekhatárok is megőrizték. A provinciális forumtól keletre, a Perint patakig a 2 méter vastag alapfalú épületek álltak, amelyeknek nyomai csak újabban váltak ismertté.⁸⁶ Az alapfalak vastagságából – ilyen méretűekre magában a városban sem akadtak – következik, hogy nem lakó-, hanem középületek voltak. Hogy ezek az alapfalak a forumhoz vagy a késő római lanciarii erődjéhez kapcsolhatók-e, a későbbi ásatások remélhetőleg segítenek majd meghatározni.
-----Az e terület nyugati szélén, a dombvonulat oldalába vágott félköríves bemélyedésre régen felfigyeltek. Ismereteink szerint először Bredetzky Sámuel emlékezik meg róla, aki 1803-ban járt Szombathelyen, és a 12 méter magas dombvonulatra épült Kálváriáról figyelte a várost.⁸⁷ Az "amphiteatrum" a XVIII. században épült Kálvária-templom északi szomszédja. A XIX. század második felében még láthatóak voltak az üléssoroknak, a caveanak a maradványai, amelynek a köveit a XIX. század legvégén a Palace-szálló építkezéséhez hordták el.⁸⁸ Varsányi János mérnök és Lakner Endre 1871-ben még ismerték a maradványokat.⁸⁹ 1955-ben Kralovánszky Alán és Soproni Sándor végzett kisebb leletmentést:⁹⁰ a néhány kutatóárokból mindössze annyit tudtak megállapítani, hogy római falak húzódnak a földben. A domboldalba vágott félköríves maradvány alapján inkább színházra, mint amphiteatrumra lehet gondolni. Az épület mibenlétét csak ásatással lehet eldönteni.
-----A forum fekvéséből, valamint a korai hamvasztásos sírok területi eloszlásából további következtetésre lehet jutni. Az I–II. századi temetők hamvasztásos sírjai meglehetős pontossággal jelölik ki a koracsászárkori városterületet. A várostól nyugatra a sírok nagy területen hiányoznak. Aligha lehet szó arról, hogy véletlenül nem kerültek még elő ott sírok: szinte egy városnagyságú területen hiányoznak a temetkezések. Mivel kevéssé valószínű, hogy csak a II. században kezdtek volna el ott temetkezni, és akkor kerülték ki a már létező provinciális forumot, arra lehet gondolni, hogy a város alapításakor vagy rövidesen azután már forum céljára jelölték ki a területet, és ezért oda nem lehetett temetkezni. Ez érv amellett, hogy az ara Augustorum területét Savariában nem Pannonia kettéosztását követően, hanem már korábban kijelölték. Noha közvetlen adat nem áll rendelkezésre, nem lehet eleve kizárni a császárkultusz-központnak a kettéosztásnál korábbi alapítását.⁹¹
-----Ezen a ponton válik fontossá két, Szombathelyen előkerült, Kr. u. 82-ben kivésett felirat, amely Domitianus császár nevét és címeit alanyesetben tartalmazza. A feliratok előkerülési helye és ideje ismeretlen; azokat az 1700-as években már becsben tartották. Mindkét feliratot közölte Luigi Marsigli⁹² és a két angol utazó, Jeremiah Milles és Richard Pococke is feljegyezte őket.⁹³ Az egyik töredékes feliratot, amelynek az utolsó sorát igen gondosan kivésték,⁹⁴ a vár, majd a püspöki palota udvarán őrizték, ahová bárhonnan oda kerülhetett: a vár több római felirat őrzési helye volt a középkorban és a kora újkorban A másik épen maradt és azonos szövegű felirat őrzési helye fontos lehet az értelmezéshez: a középkori Szombathely déli, Körmendi utcai városkapujába volt befalazva. A felirat alighanem a közelben került elő. Ha Szombathely más részén találták volna, akkor a város valamelyik másik kapujába falazzák be, vagy a püspökvárba viszik, ahol a római kőemlékeket őrizték. A felirat lelőhelyének a körzete a római város délnyugati sarka. Domitianus uralkodása idején a városfal még nem épült meg, kapu sem nyílhatott a közelben, amelyet a felirat díszíthetett. Viszont itt ívelt át a Savaria patakon a jól megépített kőhíd és lehetett eljutni a provinciális forumra és a színházhoz. Ha a Domitianus-feliratot valamilyen épülettel kapcsolatba lehet hozni, akkor az leginkább a közelben épült híd lehet.⁹⁵ Ez természetesen csak egy lehetőség. De ha igaz, akkor a feliratnak az a jelentősége, hogy keltezi a tartományi forumra vezető hidat, amely eszerint Domitianus uralkodásának kezdetén épült meg. Ha pedig kőhidat építettek Savariából nyugat felé, amerre birodalmi fontosságú és nyilvántartott út nem vezetett, viszont a Perinttől nyugatra épültek fel a császárkultusz épületei, a tartományi forum és oltár, akkor a kultuszközpontnak legkésőbb a Flavius-korban léteznie kellett Savariában.⁹⁶
-----A tartományi forumon végbement szertartásokról és magáról a conciliumról nincs közvetlen ismeretünk. Mégis, az ott lefolyt eseményekből egy feltételezhető, egyet pedig tudunk. Amikor Kr. u. 193-ban Pertinax császár halálhíre (március 28.) eljutott Pannoniába, a carnuntumi legio a helytartót, Septimius Severust április 9-én császárnak kiáltotta ki, amihez a többi pannoniai legio is csatlakozott,⁹⁷ azaz elismerték a helytartót császáruknak. Egy ismeretlen nevű szerző mégis azt írta, hogy Severust Savariában emelték trónra.⁹⁸ A kikiáltás Carnuntumban hiteles, és megfelel a tényeknek. Carnuntum volt a helytartói székhely, és ott állomásozott a legio XIIII. Gemina, és ott székelt helytartó, Septimius Severus. Kérdés, hogy a savariai trónra emelés hagyománya tévedés-e, vagy lehet-e valami alapja. Tévedés lehet akkor, hogyha a IV. század derekának igazgatási viszonyait ismerő kivonatoló csak annyit tudott, hogy Severust Pannonia Superior helytartói székhelyén kiáltották ki császárnak. A IV. század közepén, amikor a szerző élt, valóban Savaria volt a polgári helytartó (praeses) székhelye, de a II. században a legatus Augusti Carnuntumban parancsnokolt. Ez okozhatott félreértést. Amásik értelmezési lehetőség Savariának Pannonia úthálózatában elfoglalt szerepéből és a császárkultusz-központból következik. A carnuntumi kikiáltást követően a tartományi gyűlés székhelyén sor kerülhetett valamilyen ünnepségre, szertartásra, a pannoniai városok hódolatára. A lehetőséget az a körülmény támogatja, hogy Severus és serege csak a Borostyánkő-úton, Savarián keresztül menetelhetett Itáliába. Az ugyancsak útra induló brigetiói legionak, az I. adiutrixnek szintén Savarián kellett keresztülhaladnia: Brigetiot Savariával út kötötte össze.⁹⁹ Nem kizárt, hogy ott találkozott a carnuntumi legióval, és ez alkalommal került sor olyan ünnepségre, amely a hagyományban trónra emelésként őrződött meg. A csatlakozás Savariában az aquincumi legio (II. adiutrix) esetében is feltételezhető.
-----A másik esemény Quirinus sisciai püspök elítélése a színházban (in theatro), az események és a kivégzés a provinciális forumon történt.¹⁰⁰
-----Befejezésül azokról a régészeti feladatokról kell szólni, amelyek segítenék Savaria történetének a jobb megismerését. Kérdezhetik Szombathely polgárai: fél évszázada hallani a római feltárásokról, amelyek – dicséretesen – már évtizedek óta megelőzik a nagyobb építkezéseket. Van-e még kutatni való? A szombathelyi feltárásokra is érvényes az, ami az országos feltárásokról is elmondható: a földmunkák, építkezések miatt a leletek mentése, a jelenségek dokumentálása miatt nagyszámban végeznek ásatásokat. Van azonban a feltárásoknak egy másik fajtája is. Ezek nem a szükségből kötelezően végrehajtott feltárások, hanem a tudományszak megoldandó feladatait jelentő kutatások. Olyan munkák, amelyek valamilyen régészeti módszerrel, ásatással oldanak meg valamilyen problémát. Az ilyen feltárások néhány kivétellel gyakorlatilag megszűntek. Az építkezéseket, földmunkákat megelőző kutatások csak néha, szerencsés esetben, véletlenszerűen esnek össze az ásatással megoldandó feladatokkal. Szombathely azonban e tekintetben kivételnek számít: hiszen mi más lenne az Iseum kutatása, mint tudományos céllal végrehajtott ásatás? A következőkben röviden azokat a feladatokat sorolom fel, amelyek a Savariakutatás számára ma is kijelölhetők, és megvalósításuk kívánatos lenne.
-----

IRODALOMJEGYZÉK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

Jegyzetek