LŐCSEI PÉTER

A VASI SZEMLE INDULÁSA

--------------------------------------------------------------------------------A gazdasági, kulturális, közigazgatási szerepét kereső Szombathelyt az 1920-as évek végétől emlegették Nyugat-Magyarország királynőjeként vagy a Nyugat királynőjeként. Ha megnézzük, hogy ez a minősítés milyen adottságú városnak szólt, akkor némiképpen csodálkozhatunk. A megcsonkított megye székhelyének nem volt önálló színházi társulata, egyeteme, irodalmi vagy tudományos folyóirata. Oktatási és kulturális intézményei filléres anyagi gondokkal küszködtek. A hiányokat akár tovább is sorolhatnám. Nem ezt választom. Azt az erőfeszítést idézem fel, amelynek egyes céljai, eredményei ma is példaként állhatnak előttünk.
-----A két világháború között Magyarország számos városában működött olyan irodalmi, művészeti társaság, amely kiadványaival, rendezvényeivel provinciáján túl is hatni kívánt (Szeged: Dugonics András Társaság; Pécs: Janus Pannonius Társaság; Debrecen: Csokonai Kör; Sopron: Frankenburg Kör). Szombathelyen a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság sokoldalú munkáját érdemes említeni. "Telefonkönyvvé" válna bevezetőm, ha valamennyi vendégét felsorolnám. Többek között Mécs László, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Kós Károly, Tamási Áron, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Cs. Szabó László, Németh László, Szabó Lőrinc szerepelt itt. A meghívottak listája azonban félrevezető is lehet. A rangos névsorból nem derül ki, hogy egy-egy felolvasás, beszélgetés, előadás emlékezetes siker vagy arcpirító bukás volt-e. Szombathelyen mindkettőre akadt példa. Egy város szellemi állapotát alighanem jobban jellemzik a helyi alkotók, műhelyek, az őket megmozgató rendezvények, kiadványok.
-----Ha a 75 éve elindított Folia Sabariensiára, Vasi Szemlére (Dunántúli Szemlére) gondolunk, elsősorban változó címlapjai, szerkesztői, szerzői jutnak eszünkbe. Írásommal azt szeretném bizonyítani, hogy indulásakor ezeknél lényegesen több is volt. Konfliktusoktól sem mentes baráti kör, szakembereket és műkedvelőket munkára ösztönző kiadvány, a történelmi megyehatáron túllépő szellemi mozgalom. Vezetői egyéb tevékenységekből is kivették részüket: írtak, fordítottak, tanítottak, előadásokat tartottak, szervezték a helyi kulturális életet. Tanulmányaikkal, gyűjtéseikkel, az általuk kezdeményezett emléktáblákkal, szobrokkal sokat tettek nagyjaink megbecsüléséért.
-----Simonné Pável Juditnak és az elhunyt dr. Kuntár Lajosnak ezúton köszönöm meg azokat az újságkivágásokat, leveleket, aprónyomtatványokat, másolatokat, amelyekkel munkámat segítették.

-----A Vasi Szemle értékmentésének, értékteremtésének fontos előzménye volt a Vasmegyei Régészeti Egylet, amely rendszeresen adott ki évkönyvet. Erről dr. Várady Imre, Vasvármegye és Szombathely Város Kulturegyesületének^* főtitkára is megemlékezett 1925-ben. Elismerte, hogy eddig nem tudták folytatni a hagyományt, mivel erejüket a gyűjtő- és szervezőmunka kötötte le. A Kulturegyesület és a Vasvármegyei Muzeum első évkönyvében terveikről ezt írta: "Közölni fogjuk elsősorban Vasvármegye területére vonatkozó tudományos dolgozatokat, és örömmel jelenthetjük, hogy már is több évfolyamra terjedő s a tudományos kutatás igen különböző (népipari, településtörténeti, régészeti, nyelvészeti, történelmi, művészeti tárgyú) szakdolgozat áll rendelkezésünkre."¹ Kiemelten kívántak foglalkozni a múlt meghatározó személyiségeivel. Avasi kutatóknak más területekre kiterjedő tanulmányait is közölni akarták.
-----Az 1927-es évkönyvet már a vázolt céloknak megfelelően szerkesztették. A kiadvány első felében működésük főbb adatai, az alapszabály és a múzeumi osztályok jelentései kaptak helyet. A szépirodalmi válogatásban Székely László, Ősz Iván, Kocsis László, Bakó József és Bárdosi Németh János írásai szerepeltek. Miske Kálmán, Nagy Lajos, Gáyer Gyula, ifj. Benda László, Pauer Arnold, Pavel Ágoston és Géfin Gyula természettudományi, társadalomtudományi dolgozatot közölt.² A folytatás azonban váratott magára. Pavel Ágoston, a könyvtár vezetője, a múzeum igazgatóhelyettese naponta érzékelte a pénzhiányt, amely korlátozta munkájukat, és megakadályozta, hogy tehetségükhöz, igényességükhöz méltó kiadványokat adhassanak ki. 1928. XII. 20-án a következőket írta Móra Ferencnek: "A jövő év első napjaiban mi is meg akarjuk alakítani a Vasmegyei Muzeumbarátok Köré-t, mert mindjobban érezzük, hogy anélkül muzeumi feladataink egész sorát képtelenek vagyunk megvalósítani."³ Levelében a szegedi egyesület alapszabályait és Móra tanácsait kérte. Hasonló okokból vette fel a kapcsolatot a debreceni Déri Múzeum igazgatóságával⁴ és Hóman Bálinttal is.⁵
-----1929. március 8-án rendkívüli ülést tartott Vasvármegye és Szombathely Város Kulturegyesületének Múzeumi Bizottsága. Fábián Gyula, Gáyer Gyula, Krisztin Ernő, Miske Kálmán, Pavel Ágoston és Ujváry Ede vitázott a továbblépés feltételeiről. A legfőbb kérdés az volt, hogy az évkönyvek kiadása érdekében létrehozzák-e a "Muzeumbarátok Körét". Az egyes tárak őrei igenlő választ adtak; hivatkoztak a Magyar Nemzeti Múzeum baráti körére, és megemlítették, hogy még a balkáni múzeumok is rendszeresen adnak ki évkönyveket. Közösen elfogadott memorandumukat Pavel Ágoston ismertette Ujváryval, a Kulturegyesület alelnökével: "Vasvármegye és Szombathely Város Kulturegyesületének Elnöki Tanácsa tegye magáévá az Elnökségnek a Muzeum igazgatójával és a tárak őreivel kötött megállapodását mely szerint a muzeum kiadja az 1929. év folyamán évi munkálatait 8 iv terjedelemben. A kiadvány cime: »Annales Sabariensis I.« – A költségekhez a muzeum 400 (Négyszáz) pengővel járul hozzá, míg a többletet a Kulturegyesület viseli. Ha az Egyesület évkönyvével közös boritékban jelenik meg, ugy a két rész A. / és B./ alatt külön szerkesztendő. Amig az Egyesület anyagi támogatásával lehetővé teszi, hogy az Annales folytatólagosan megjelenhessen, a Muzeum lemond a Vasvármegyei Muzeumbarátok Köré-nek megalakitásáról, ennek helyébe azonban megszervezi az Egyesület a Muzeumi Szakosztályt."⁶ Ujváry elismerte a súlyos anyagi helyzetet. Türelmet kért, és támogatást ígért. A Muzeumbarátok Körének létrehozását – a szakadás látszatára való hivatkozással – határozottan ellenezte.

Dr. Gáyer Gyula

-----Az 1927–29-es évkönyv már Annales Sabarienses III. alcímmel jelent meg. A pénzszűke miatt jóval szerényebb terjedelemben. A működési adatok és a beszámolók után mindössze 65 oldal jutott Fábián Gyula, Fromm Géza, Gáyer Gyula, Takáts Sándor, Elise Hofmann, Benda László és Horváth Tibor Antal tanulmányaira.⁷
-----A pénzügyi helyzet a mélyülő gazdasági válság idején sem javult. Ifj. Benda László geológus, őslénytankutató Szentgotthárdon, Celldömölkön és Kőszegen megszervezte a Vasvármegyei Természetkutatók és Természetbarátok Egyesületét. Később ez a kezdeményezés Géfin Gyula szemináriumi vicerektor és Szendy László szemináriumi tanár közvetítésével egyesült a Pavelék által előkészített társasággal. Mivel egyelőre remény sem volt újabb évkönyvre, Gáyer Gyula 1932-ben saját költségén kiadta a Folia Musealia című német nyelvű természettudományi füzetet.⁸ Korai halála miatt ez nem válhatott sorozattá. 1932. június 15-én Gáyer Gyula celldömölki búcsúztatásán számos megyei és országos tekintély jelent meg. Felvetődött egy életműve előtt tisztelgő kötet gondolata. Előkészítésére ifj. Benda László vállalkozott. Az ötletekben és tettvágyban is kiemelkedő természettudós korábban több konfliktust gerjesztett. Most sem volt eléggé körültekintő. A kiadványt saját elképzelései szerint, de az "Acta Sab." V. köteteként akarta megjelentetni. Az anyaggyűjtés, a válogatás és a meggondolatlanul kijelölt határidő komoly feszültségeket okozott. Pável Ágoston azonnal figyelmeztette egykori múzeumi munkatársát a kapkodás ártalmaira: "A Gáyer-emlékkönyvben mindnyájan szivesen közremüködünk, de mi a mandrucnak kell evvel annyira sietni, hogy »8–10 napon belül« küldjük a kéziratokat? [...] Minthogy a müvet – leveledből kivehetőleg – nem a muzeumunk szerkeszti, természetes, hogy nem is jelenhetik meg kiadványaként."⁹ A felkért szerzők egy része sem értette, hogy múzeumi kiadvány vagy egyéni vállalkozás részese lesz. Paveltől vártak magyarázatot.

A Folia Sabariensia 1. számának élén álló idézet

-----Győrffy István más gondokról is szót ejtett Szombathelyre küldött levelében: "Örömmel olvastam a fuzionálás hírét, s hogy folyóirat induland meg, amelynek I. száma Gáyer-szám leend. Én még Benda úrnak nem is írtam azt meg, amit itt írok először. Oly hihetetlen sok dolgom van, h a megígért cikkek még nincsenek tető alatt, de állandóan dolgozom rajtuk. S már van itt kezemben 2 kézirat is: egy új faj + 1 új varietas, amelyek Gáyeri nevet viselik. Sajna, én nem tudok cikkeket felfújni 1 hét alatt, ahogyan Benda dr. uram bizonyára szeretné, mert érthető, ő azonnal akarja azokat birtokba venni. Engem Benda dr. úr soha sem kért fel arra, h a füzetbe kerülő cikkeket átnézzem. Most olvasom Director uram e leveléből kivett mondatban. De óhajtanám okvetlenül a füzet munkatársai nevét azért tudni, mert – őszintén megmondom – nem írok közösen füzetbe Hazánk minden botanikusával. Amit ígértem, el is küldöm Director uramék kezébe."¹⁰ A szegedi professzor tanszéki munkatársainak nevében is tanulmányokat és megírandó témákat ajánlott fel az emlékszám részére. A sérelmek miatt saját írásait – egy kivételével – visszavonta. Az első kötetben mindössze celldömölki gyászbeszéde látott napvilágot.¹¹
-----A Folia Sabariensia (Gáyer Gyula emlékszám I.) című negyedéves tudományos folyóirat a címlap szerint 1933. március havában jelent meg dr. Benda László, dr. Pavel Ágoston és dr. Szendy László szerkesztésében. Az első kötet összeállításába Pavelék nem avatkozhattak be, mindössze a korrektúra egy részét végezték. Benda ezt követően csak a természettudományi dolgozatokat akarta ellenőrizni.¹² Szót érdemel, hogy az emlékszám kiadójaként a "Vasv[ármegyei]. Múzeumok Barátainak Egyesülete" szerepel, holott az hivatalosan csak hónapok múlva, 1933. december 16-án alakult meg.

Dr. Pável Ágoston

-----A Folia Sabariensia belső borítóján a szerkesztők azt ígérték, hogy a folyóirat terjedelme kb. évi 300 oldal lesz. Ezt alaposan túllépték: az első évfolyam 360, a második 416 oldalra bővült. A tisztelgő kötet első részében az emlékbeszédek, búcsúzók után Gáyer életrajza (17–25. o.) és botanikai írásainak bibliográfiája kapott helyet (26–32. o.). Ezt magyar és német nyelvű földtani tanulmányok, táblázatok követték (33–80. o.) A "Rövid közlemények" első darabjaként a Gáyer Gyuláról elnevezett növények hét tétele szerepelt. Ez inkább a természettudós méltatása vagy irodalomjegyzéke mellé illett volna. A könyv- és folyóiratszemle 11 kiadványt ismertetett; ebből kilencet Benda László írt, a maradék kettőben az ő munkáit értékelték. A Folia Sabariensia bemutatkozó száma azonnal vitákat gerjesztett. Többen is szóvá tették az aránytalanságokat. Jogosan, hiszen a kezdeményező Benda László bántóan kisajátította a kiadványt. Az ismertetésekkel együtt másfél tucat írása szerepelt. Sajtóhibák, hiányosságok, apró pontatlanságok is akadtak. Volt, aki azt nehezményezte, hogy tanulmánya kiszorult az első számból.
-----Győrffy István 1933. június másodikán keltezett levelében – a folyóiratot még nem is látva – ekképp tette szóvá a szerkesztői tapintatlanságot: "Sajnálom, h kéziratom »post festa« érkezett; ezért mély tisztelettel kérem azok visszaküldését. Teljesen lehetetlen, hogy mi, mint aki bold. Gáyernek a legnagyobb megtiszteltetést adtuk, valahol hátul, a 2. füzetben kullogjunk. Pláne, már kiszedett a Gáyer-emlékfüzet. És én írtam is: óhajtom tudni, kikkel kerülök egy füzetbe, mert őszintén mondom, nem szoktam mindenkivel egy folyóiratba dolgozni. És hát már csak rettenetes megszégyenítés volna reám nézve, aki 30 éven át voltam baráti viszonyban Gáyerrel, mi Egyetem és én – háttérbe jussunk. [...] Ne tessen Igazgató Úr gondolni, hogy »haragszom«; nem; csupán van bennem önérzet, és megcsúfoltatni magamat és Egyetememet mégsem engedhetem meg sem dr. Benda, sem más fia részéről."¹³
-----A kínos helyzetet Pavel tapintata enyhítette. 1933. június 27-én elküldte a Folia Sabariensia I. kötetét.¹⁴ Mellékelt levelében a professzor segítségét kérte, hogy Gáyer növénygyűjteményének egy része Szombathelyre kerülhessen. Győrffy "mély hálával" köszönte meg az emlékszámot. Egyúttal tanszéke és a maga nevében pénzt ajánlott fel a tervezett celldömölki Gáyer-emléktáblára.¹⁵
-----A "Folia" megjelenése utáni hetekben Pavel Ágoston cikket írt tervezett egyesületükről és a megoldásra váró feladatokról. Olyan sokszínű folyóiratról szólt, amely a feltáró munkáknak is teret ad majd. Írásában az értelmiség felelősségét hangsúlyozta: "Történelmi, néprajzi, művészeti, irodalomtörténeti, természettudományi, archeológiai stb. kérdéseknek, feladatoknak egész özöne várakozik a megoldásra. Egyes viszonylatokban máris helyrehozhatatlan mulasztásról beszélhetünk, hisz pl. napról-napra kallódó néprajzi, tárgyi és szellemi értékek parancsolóan kívánják az állandó, éber számontartást."¹⁶ Megemlítette, hogy Burgenlandban két olyan tudományos folyóirat működik, amelyik kísérletet tesz a magyar szellemi értékek kisajátítására. Írása befejező részében azt hangsúlyozta, hogy vállalkozásuk nem kíván versenyezni a Kulturegyesülettel.
-----A már említett botlások miatt felmerült, hogy Benda Lászlót kihagyják a Vasvármegyei Muzeumok Barátainak Egyesületéből, és mást kérnek fel szerkesztőnek. Visnya Aladár ezekre a felvetésekre is válaszolt Pavelnek: "Ami Bendának a szerkesztőbizottságból való kihagyását illeti, azt nem látom olyan egyszerü dolognak, mint te feltünteted. [...] 1/. Bendát arra is képesnek tartom, hogy anyagi és erkölcsi kártéritésért pereljen benneteket (mellékes, hogy sikerrel vagy nem) amiért az »ő lapját« egyszerüen kisajátitottátok. Szerencsére ott van a cimlapon az új egyesület, amely az általa felvetettől mégis csak különbözik. De nem látom még, milyen az ő álláspontja evvel az alakulással szemben és kiváncsi vagyok valjon megjelenik-e az alakuló ülésen?¹⁷ 2/. Bendának sok hibája és kellemetlen egyéni érvényesülésvágya mellett jó tulajdonságai is vannak. Ha nem is helyeselhető hogy egy egész »Gáyer-számot« meg tudott tölteni a saját és általa importált geologiai cikkekkel és ha ezek értéke talán a laptöltelék mértékével mérendő, de mégis ki lenne az, aki hármunk közül elég idővel, agilitással és összeköttetésekkel rendelkezik, hogy a Gáyer megemlékezések elmulta után is félévenkint egy ilyen számot vasmegyei vonatkozásu közleményekkel ki tudjon staffirozni? [...] 3/. Kompetensnek magamat csak olyan dolgokban érezhetem, amiben kőszegi vonatkozások vannak. Ebben továbbra is rendelkezésre állok még ha semmi szerkesztői jogom (mint azt Benda oly túlzottan arrogálta magának) nincs is, szóval, ha tagja volnék hivatalosan a szerk. bizottságnak akkor is minden változtatást vagy javitást csak mint javaslatot terjesztenék a szerzők elébe. Nem látom célját annak, hogy a nevem a boritékon szerepeljen."¹⁸

-----1933. december 16-án megalakult a Vasvármegyei Muzeumok Barátainak Egyesülete (VMBE). A meghívón hatfős előkészítő bizottság szerepel (Dezső Lipót királyi tanfelügyelő, dr. Palkó János kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő, dr. Fromm Géza királyi törvényszéki tanácselnök, dr. Géfin Gyula pápai kamarás, dr. Pavel Ágoston múzeumi igazgatóhelyettes és dr. Szendy László teológiai tanár). A három védnök gróf Mikes János megyéspüspök, Ostffy Lajos Vas megyei főispán és a "Közgyüjtemények Országos Felügyelete" volt.
-----Az alakuló ülésen "a rendkívül zord és hófuvásos időjárás miatt" mintegy negyvenen vettek részt, és körülbelül 300 tagot képviseltek. Ez a létszám rövid időn belül tovább növekedett. Külön elemzést érdemelne az egyesület felépítése. Tanulságos tagjainak szakmai, társadalmi, felekezeti, földrajzi és egyéb megoszlása. A tisztikar listáját áttekintve óhatatlanul eszembe jutott a sokak által emlegetett "cím- és rangkórság". De ez nem értékítélet, mindössze annak tudomásul vétele, hogy a szervezet mennyire beágyazódott a kor elvárásaiba, hierarchiájába. Az sem hallgatható el, hogy talán éppen ez biztosította eredményes működését is. Azt az anyagi hátteret, amely nélkül nem születhetett volna meg a régóta tervezett folyóirat. A VMBE-nek a megalakuláskor 4 fővédnöke, 18 díszelnöke, 36 tiszteletbeli elnöke, 8 elnöke, egy-egy ügyvezető elnöke, főtitkára és titkára, továbbá 4 alelnöke volt. 67-en fogadták el a levelező tagságot, 148-an az igazgató választmányi megbízatást. A korabeli értelmiség szűkös helyzetét bizonyítja, hogy pénzügyi okokra hivatkozva többen is lemondtak a tagságról.
-----A tiszti karban és az igazgatói választmányban többek között politikusok, egyetemi professzorok, múzeumigazgatók, egyházi vezetők és földbirtokosok foglaltak helyet.¹⁹ Az országos közintézmények tekintélyei közül Jávorka Sándor, Moesz Gusztáv, Fettich Nándor (Nemzeti Múzeum); Györffy István, Madarassy László (Néprajzi Múzeum); Végh Gyula (Iparművészeti Múzeum) említhető. A tudomány világából Cholnoky Jenő, Gombócz Endre, Wälder Gyula (Budapest); Hankiss János, Soó Rezső (Debrecen); Kogutovicz Károly, Sík Sándor (Szeged); Várkonyi Nándor (Pécs) egyetemi professzor vállalt szerepet. A politikusok és a kormányhivatalnokok közül Bezerédj István és gr. Erdődy Ferenc felsőházi tag, gr. Sigray Antal országgyűlési képviselő, Follért Károly kereskedelmi államtitkár és Pekár Dezső miniszteri tanácsos nevével találkozunk.
-----A történelmi egyházak képviselői nagy számban szerepeltek az egyesületben. A VMBE egyik fővédnöke dr. Mikes János szombathelyi megyéspüspök volt. A díszelnökök közé választották dr. Antal Géza református püspököt (Pápa), Gergye Ipoly prépost prelátust (Csorna), dr. Kapi Béla evangélikus püspököt (Győr) és Virág Ferenc püspököt (Pécs). Tiszteletbeli alelnök lett dr. Palkó János szombathelyi kanonok és dr. Taubner Sándor pápai prelátus. Vállalta a levelező tagságot dr. Magasi Artúr bencés tanár (Pápa), Nagy Miklós Zemplén megyei plébános és dr. Székely László teológiai tanár (Szombathely). Bekerült az igazgató választmányba Horovitz József dr. főrabbi, Kincs István apátplébános, Kutas Kálmán evangélikus lelkész és dr. Pehm József apátplébános.
-----A levelező tagok között több írót és költőt is találunk (Alszeghy Zsolt, Bárdosi Németh János, P. Gulácsy Irén, Kerecsényi Dezső, Kocsis László, Mészáros Hugó, Weöres Sándor). A hazaiakon kívül a Burgenlandban élő Batthyány Iván (Rohonc), Herczeg János plébános Pinkakertes-Monyorókerékről (Gaas, Eberau), dr. Michel Károly plébános Felsőőrről (Oberwart), továbbá a révkomáromi (Komarno) Vönöcki Pap Elemér és a Rómában élő – egykori szombathelyi tanár – dr. Várady Imre is a VMBE tagjai közé számított. A tisztikar jegyzékének 5. oldalán olvasható a Folia Sabariensia szerkesztőségének névsora: "Főszerkesztő: dr. Pável Ágoston muzeumi helyettes igazgató Szombathely. Szerkesztő Bizottság: 1 Bendefy Benda László dr. geológus, 2 Dezső Lipót kir. tanfelügyelő, 3 Fromm Géza dr. törvényszéki tanácselnök, 4 Géfin Gyula dr. theológiai tanár, 5 Palkó János dr. kanonok, főtanfelügyelő, 6 Pauer Arnold premontrei kanonok, 7 Szendy László dr. theológiai tanár".
-----Az alakuló ülésen Ostffy Lajos és Varju Elemér köszöntő szavai után Pavel Ágoston ismertette folyóiratuk kiadásának előzményeit. Előadásának második felét így rögzítette a jegyzőkönyv: "[Pavel] Rámutat a germán szellem terjeszkedésére. A trianoni békeparanccsal elszakitott Burgenlandban máris megindul a németség szellemi honfoglalása. Rá kell eszmélnünk, hogy nem elégséges kulturjavaink egyszerű adminisztrálása, hanem termelni is kell, ezt követeli a kulturális öncéluság eszméje is. A sokszor lenézett balkáni államok nagyszabásu kulturpolitikáját, amely fegyverei között a tudományos szakirodalom eszközeit szép eredményekkel használja fel, példaképünknek tekinthetjük. Szegénységünk cimén nem zárhatjuk be műhelyeinket, amit elmulasztottunk, lelkes munkával pótolnunk kell. A Kulturegyesület muzeuma mintegy 150 kül- és belföldi muzeummal áll csereviszonyban. Egy olyan egyesületet kell alapitani, amely magas nivóju tudományos lap kiadásával lehetővé teszi ennek a csereviszonynak a fenntartását. Az uj lapnak természetesen biztos anyagi alapokon kell nyugodnia."²⁰

Pável Ágoston mellett (jobbról) Féja Géza ül, állnak (balról): Hegedüs Ferenc, Kálmán Viktor, Pável Laci, Bárdosi Németh János. Pávelék teraszán készült kép, 1933. április 8.

-----A VMBE létrejöttéről tájékoztató aprónyomtatvány tömören, a korszak retorikájának megfelelően foglalta össze a legfontosabb célokat: "A Győri Szemle az idén 5., a Pannonhalmi Szemle 9., a Székesfehérvári Szemle 4., a Burgenländische Heimsblätter Kismartonban pedig immár a 6. évfolyamát futja. Körülöttünk mindenütt ráeszméltek arra, hogy a kultúrfölény és nemzeti öncélúság fokozott kulturális kötelezettségeket ró a mai nemzedékre, s hogy természeti és szellemi kincseinknek, gazdag néprajzi, történeti, művészeti, irodalmi stb. értékeinknek, hagyományainknak további kallódásáért – pusztulásáért korunkat terheli a felelősség."²¹
-----A következő hónapokban folytatódott a tagok szervezése és a Folia új köteteinek előkészítése. A kezdeményezők közötti feszültségről és a megoldási javaslatról Pavel Ágoston, Géfin Gyula, Palkó János és Szendy László közösen írt levelet Benda Lászlónak.²² Ebből látható, hogy elismerték barátjuk eddigi tevékenységét; ugyanakkor keményen bírálták önkénye, felületessége és rossz hatékonyságú szervezőmunkája miatt. Saját értékrendjüket határozottan, ellentmondást nem tűrően közölték. Közösen akarták elejét venni a hibák ismétlődésének. A kétoldalas dokumentum legfontosabb pontjait betűhíven közlöm:

"Kedves Laci Barátunk!

Szükségesnek tartjuk, hogy f. hó 8-án kelt leveledre együttesen válaszoljunk, mert ugy látjuk, hogy több és lényeges dologban olyan félreértések vannak köztünk, amelyeknek a harmonikus munka érdekében el kell tünniök.
-----Azt irod azonban, hogy »nem engedhetsz egy vasat sem levonni« és hogy »az egyesület előmunkálataira vonatkozó kiadásaid az alapitó tagdij többszörösét teszik ki, tehát szerénytelenség volna az egyesület részéről még tagdijat is követelni munkádon és költségeiden felül.« Tökéletesen tévedsz. Tévedsz először abban a tekintetben, hogy a magad munkáját az egyesület létesitése körül egyoldaluan ilyen nagyra értékeled. Érts meg jól bennünket. Nem kicsinyeskedni akarunk, de nagy sulyt helyezünk arra, hogy becsületes nyiltsággal minden lappangó hátsó gondolat nélkül egymás munkájának tökéletes ismeretében és teljes megbecsülésében nézhessünk egymás szemébe. Neked nem fájhat az, ha tudod, hogy mi a mi felfogásunk az egyesület megalakulásáról és ebben a te szerepedről. Az egyesületnek ma közel négyszázötven tagja van; ebből a 450-ből a Te réveden alig tiz ember iratkozott be. Ez tehát az egésznek alig teszi 2 százalékát. Ezek a számok beszélnek. [...] Mindenekelőtt értesitünk, hogy egyidejüeg száz azaz egyszáz pengőt elküldtünk a veled szemben vállalt tartozás törlesztésére. Reméljük, hogy a még hátralévő összeget is meg tudjuk hamarosan küldeni. Időbeli kötelezettséget azonban nem vállalunk. Megnyugodhatol azonban abban, hogy kijelentjük, hogy mihelyst módunkban áll, a veled szemben való tartozás kiegyenlitését fogjuk legsürgősebb teendőnknek tartani.
-----Ha neked a Te szervező munkáddal kapcsolatosan akkora költségeid voltak, ugy az pusztán a Te hibád, miként egy korábbi levelemben meg is állapítottam. Mi a szervezés 97%-nak ellátása mellett mindannyian együttvéve sem költöttük az általad jelzett összeg tized részét. Az igaz, hogy ésszerü takarékossággal dolgoztunk, és sohasem azzal a gondolattal, hogy utólag az egyesülettel szemben e cimen igényeket emeljünk. Mégis valamenynyien máris befizettük a saját tagsági dijainkat. A tagdijfizetés a részvételnek és az önzetlen munkának sine qua nonja. Ha ezen a téren kivételeket teszünk, akkor veszedelmes lejtőre csusztatjuk az egyesület jövendőjét. [...] E téren éppen nekünk, vezető embereknek kell a legjobb példával elöl járni.
-----Egyetlen konkrétumot állapitunk meg igen szívesen a Te javadra, és ez a Folia első számának megjelentetése. De sajnos, ezt is ugy csináltad, hogy sokszor több a keserüségünk vele kapcsolatban, mint az örömünk; tudtunk nélkül és idejekorán nyomtattad, tele van szörnyü sajtóhibákkal (Geisterwissenschaft), amelyek miatt szégyenkezve kell tartanunk hátunkat. A szegedi egyetem prorektorával összerugtad a csizmád, ugy hogy alig tudtuk kiengesztelni. A második számnak éppen azért kellett még mindig Gáyer-emlékszámnak lennie, hogy az első szám hiányait megnyugtatóan pótolhassuk. [...]
-----Ami a szerkesztőséget illeti, nem két-három embernek előzetes tárgyalásai irányadók, hanem az egész előkészitő és szervező bizottságnak közösen kialakult megállapodásai. Az alapszabályokat még egész sereg ember szürte meg utólagosan, és természetes, hogy a közösen kialakult megállapodások maradtak meg a végleges szövegezésben. A szerkesztő bizottságot először is erősen kibővitettük (ezidő szerint 9 tagja van, akiknek neve mind szerepel a cimlapon). Másodszor: van egy főszerkesztő, aki az egész munkát egységesen vezeti és irányitja. Ezt mindnyájan a komoly szerkesztés elengedhetetlen feltételének tartjuk. (Főszerkesztő dr. Pável Á.) Ebben épen ugy megnyughatol, mint ahogy a diszes szerkesztői lista összes tagjai megnyugodtak. [...]
-----Mindezeket pedig nem azért irjuk meg neked, hogy elkeseritsünk, hanem hogy lásd, hogy mi tisztán látunk és hogy az egyesület érdekében nem engedjük magunkat bizonyos elvektől eltérittetni. Hangsulyozzuk, hogy mi szeretettel megbecsülünk téged, és az egyesület érdekében sokat várunk tőled, mind tudományos téren, mind a további szervezés szempontjából. Kérünk azonban, hogy alkotmányosan illeszkedjél bele azokba a keretekbe, amelyekbe mi is mindannyian szives készséggel beilleszkedünk, mert csak igy lehet nagyot és maradandót alkotni. A főváros beszervezését elsősorban tőled várjuk. Azonban összetett kezekkel kérünk, ne listákat, hanem érvényes belépési nyilatkozatokat küldj, mert csak ez a konkrétum. Látod, nekünk Budapestről már alapitó tagunk is van Wünscher Frigyes kormányfőtanácsos személyében. Clara pacti, boni amici. Ne vedd hát zokon ezeket a becsületes szeretettől sugalmazott sorokat, ha fájnak is, hanem vedd ugy, mintha testvér beszélne testvérhez.

-----Szeretettel köszöntünk, és ölelünk mindnyájan-----------------------dr. Pavel Ágoston

-----Szombathely, 1934. február 11-én

-----dr. Szendy László --------------------dr. Géfin Gyula --------------------dr. Palkó János"

-----A levél megírása utáni hetekben került ki a nyomdából a Folia Sabariensia – Vasi Szemle második kötete.²³ Címlapján dr. Pavel Ágoston szerepel főszerkesztőként. A szerkesztőbizottságba az említetteken kívül Tóth János került. A belső borítón kiemelt szedéssel ez áll: "Első két számunkat néhai való múzeumi őrünk, dr. Gáyer Gyula c. nyilv. rk. egyetemi tanár emlékének szenteltük. Innen e két számnak egyoldalúan természettud. jellege. A 3. számtól kezdve Szemlénk vegyesen fog hozni dolgozatokat a vasi hely- és szellemtörténet minden ágából." Az utolsó oldalon a "Vasi Szemle – Folia Sabariensia" évnegyedes helytörténeti folyóiratként jellemezte önmagát. Pavel a kezdetektől fogva törekedett a tematikai és szerzői arányosságra. Néhány szám után megszilárdult a folyóirat szerkezete: előbb az "Értekezések", a "Rövid közlemények", a "Könyv- és folyóiratszemle", később a "Tulipántos láda", a "Rög és lélek", az "Asztag", az "Őrség" és esetenként a "Krónika".
-----A Vasi Szemléről és a VMBE-ről számos előzetes, tartalmi ismertetés, értékelés látott napvilágot. A helyi újságok mellett távolabbi lapok is beszámoltak törekvéseiről.²⁴ Pavel Ágoston kiterjedt levelezést folytatott annak érdekében, hogy az egyesületnek és a folyóiratnak támogatókat, előfizetőket, munkatársakat szerezzen. Egész sor tudományos és szépirodalmi lappal épített ki kapcsolatot (Debreceni Szemle, Századunk, Napkelet, Pannonia, Tanu, Válasz stb.). 1934-ben 120, 1935-ben 180 cserepéldánya volt a folyóiratnak. A beérkező hazai és külföldi évkönyvek, egyéb kiadványok látványosan gazdagították a múzeum gyűjteményét.
-----A VMBE és a folyóirat ügyét olykor a hivatalok is nehezítették. Akadtak olyan érdeklődők, akik munkáltatójuk, felettes hatóságuk miatt nem léphettek be az egyesületbe, több iskola, könyvtár és egyéb intézmény pénzhiány miatt nem rendelhette meg a Vasi Szemlét és az általa kiadott könyveket. Pavel Ágoston Varjú Elemértől kért segítséget ahhoz, hogy végre a minisztérium is hagyja jóvá a VMBE alapdokumentumait: "Hálásan köszönöm szíves értesítésedet, valamint lekötelező fáradozásodat a Vasvárm. Múzeumok Barátainak Egyesülete alapszabályzata ügyében. [...] A Vasi Szemlének e hó folyamán már III. száma fog megjelenni, valamint II. önálló kötete a könyvsorozatának, jelentékeny pénzeket kellene már előteremtenünk, s az alapszabályok jóváhagyásának késése bizony csak nehezíti úgyis nehéz ügyünket."²⁵

Az I. évf. 3. szám borítója

-----A Vasi Szemlében a helyi szerzők mellett a kezdetektől ott szerepeltek az egyes szakterületek hazai tekintélyei. A szerkesztők, a szerzők és a tanácsadók között is napirenden voltak a viták a folyóirat jellegéről. Milyen arányban szerepeljenek a természettudományi, a nyelvészeti, helytörténeti, művelődéstörténeti tanulmányok, néprajzi cikkek, forrásközlések? Hogyan lehetne elkerülni a provincializmus csapdáit? Pavel Ágoston jó érzékkel teremtett egyensúlyt. A folyóirat ötletadói közül két nyelvészt emelek ki. A Vasvörösvárról származó Schwartz Elemér (1890–1962), a Budapesten működő ciszterci főiskola professzora az indulás pillanatától figyelemmel kísérte a kiadványt.²⁶ Megírandó témákat ajánlott, tartalmi és formai tanácsokkal szolgált. Maga is küldött Vas megyei, illetve burgenlandi témájú cikkeket.²⁷ A VMBE-ről, amelynek levelező tagja lett, a következőket írta 1933. december másodikán: "Köszönettel vettem az értesítést és felszólítást. Kár, hogy előbb nem tudtam róla, mert akkor azt kértem volna, ne menjünk mi mások után, hanem teremtsünk újat az egész vonalon. Nem a múzeummal hoztam volna összeköttetésbe az egész mozgalmat, illetőleg igen a múzeummal, de a Társaságnak más címet és célkitűzést adtam volna. Én Vasvármegye Helytörténeti Társulata címen szerveztem volna az egyesületet s a programmba a helyismeretet állítottam volna mint legfőbb célt. Ez igen modern elgondolást jelentett volna, s keretébe a legtágabb helytörténeti kutatásokat vehette volna. A tagságot is máskép osztottam volna szét – e pillanatban nem tudom még hogyan – s feltétlen választáshoz s számhoz kötöttem volna a tudományosan értékelt tagokat. [...] Igen fontos s ezt már ezután nagyon kérem figyelemre méltatni: A kutatási terület a régi Vasvármegye legyen s ne a trianoni császárvágással megcsonkított vasi föld."²⁸
-----Pavelnek címzett 1934. március 21-ei levelét is érdemes hosszabban idézni: "A Szemle a maga egészében tetszik. Úgy értem, nagysága, betűje, még talán papírja is. A címlapot nem csináltam volna modern betűkkel, mert a tartalom ellenkezik velük. De ez csak megjegyzés és speciális vélemény akar lenni. – Tartalmilag feltétlenül arra kell ügyelni, hogy egy-egy szám mindenféle helytörténeti vonatkozású cikket magában foglaljon. Ha oly számok következnek, mint az eddigiek, akkor a nem szakemberek elszoknának olvasásától. De ha a számok vegyesen mindenféle problémára kitérnek, mindenki a magának valót fogja keresni benne, s meg fogja szeretni még azt is, ami eddig talán nem érdekelte. A Burgenlandra, igen kérem, tessék nagy figyelemmel lenni. Mégsem járja, hogy minden évezredes kapcsolat ily könnyen szétszakadjon! Ennek külön rovatot adnék. Vagy nem! Úgy kell kezelni, mint idevalót! Ha ez nem okos, akkor meg nagyon sok oly cikket kell hozni, amely a múltra mutat vissza. Mégiscsak lehetetlen, hogy mindenről lemondjunk!"²⁹
-----A Vasi Szemle harmadik számában jelent meg Fábián Gyula fényképekkel és rajzokkal illusztrált tanulmánya a jáki fazekasságról³⁰ és Vecsey Lajos alapos forrásfeltáró munkája a szombathelyi királyi líceum első korszakáról.³¹ Ez a két alapvető (3, illetve 5 folytatásban megjelenő) dolgozat lett a Vasi Szemle könyvei című sorozat bemutatkozó darabja. A nagy reményű vállalkozásról a szerkesztőbizottság új tagja, ifj. dr. Perepatits István számolt be.³² Ő tájékoztatott a közelgő "Szombathelyi ünnepi hét" eseményeiről és a VMBE első líceális rendezvényéről, Almásy László Ede Afrika-kutató vetítettképes előadásáról is.³³
-----Röviddel megjelenése után Schwartz Elemér ismét értékelte a folyóiratot: "A lapra vonatkozólag egyenlőre a következőket jegyzem meg: papirosa és betűje jó. Kétnyelvü cikkeknek nem vagyok a hive, akkor már inkább csak egy nyelven közölnék értekezést. Igy dupla a költség és valahogyan nem jól fest a kolumnás azonos szövegközlés. Kár, hogy az én cikkemből nem készült német kivonat is! Ha tudtam volna, magam készitettem volna el."³⁴ A levélben említett magyar és német nyelvű régészeti tanulmányt Smidt Lajos írta. A dolgozat a várható nemzetközi érdeklődés miatt kapta meg a kitüntető figyelmet a főszerkesztőtől.³⁵
-----Pavel Ágoston a szeptemberben megjelentetett negyedik számban indította útjára a Tulipántos Láda című rovatot. Programját Bartók és Kodály szellemében fogalmazta meg: "szép apránként belegyüjtögetjük magunknak, másoknak, mindenkinek gyönyörüségére és okulására, a vármegye szellemi néprajzának kallódó kincseit: népmeséinket, mondáinkat, dalainkat, babonáinkat, közmondásainkat, a népnyelv lappangó, hányódó kincseit: tájszavakat, szólamokat, a népi nyelvhasználat eredetiségeit. [...] Szeretettel kérjük különösen a falu értelmiségét, támogasson bennünket kincskereső szorgoskodásunkban. A dolog természeténél fogva senki sem férhet közelebb a néphez, mint a falu papja, tanítója, jegyzője. Az ő ügyeskedő jóakaratukra nagy szüksége van a néprajzi tudománynak. A begyűjtött szövegek nyers eredetiségén, a pórias kiejtésen ne változtassanak, a népdalszövegekhez – ha csak lehet – mellékeljék a dallamot, jegyezzék fel a bemondó nevét, lakását, korát [...] A nép közé való elegyedés nem leszállást, hanem a legegyetemesebb értékekbe való belekapcsolódást, a legbecsületesebb önszeretetet jelenti."³⁶ A rovatban rövid időn belül népdalok, lakodalmi kurjantások, népies állat- és növénynevek, kiolvasó versek és egyéb népnyelvi adatok kaptak helyet.
-----A VMBE az 1934-ben megrendezett szombathelyi ünnepi héten fontos szerepet vállalt. Díszközgyűlésén beszédet mondott a Nemzeti Múzeum főigazgatója és a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségének képviselője. Ekkor leplezték le Gáyer Gyula emlékművét, amelynek felállítását a VMBE kezdeményezte, és amelyre a Vasi Szemle hasábjain gyűjtöttek felajánlásokat. (A rendezvényekről a folyóirat részletesen beszámolt.³⁷) A megye múltjának jeles személyei közül többen a Vasi Szemle közreműködésével kaptak méltó megbecsülést. Így született meg a Széchenyi-emléktábla (Szily János u. 4.), Szaniszló Ferenc püspök emléktáblája (Szily János u. 8.) és a Magyar László-emlékmű (Károlyi Gáspár tér).

-----Beke Ödön³⁸ szerepe tartósabb és meghatározóbb volt a Vasi Szemle életében, mint Schwartz Eleméré. Pavel Ágostonnal 1934-ben vette fel a kapcsolatot. Gratulált a kezdeményezéshez, és elismerően szólt a főszerkesztő tudományos munkásságáról. Levelét így folytatta: "Nagy elégtétel számunkra, hogy lassanként a mi vidéki városaink is kultúrcentrumokká válnak. Az is jól esett, hogy megbecsülik ott Gáyer Gyulát, a kiváló botanikust."³⁹ Pavelt népnyelvi kutatásokra ösztönözte, tanácsokkal látta el; azt kívánta elérni, hogy folyóirata a növény- és állatnevek gyűjtésének dunántúli fórumává váljon. Beke a Vasi Szemle tevékeny munkatársa és a főszerkesztő barátja lett. Számos nyelvjárási dolgozata, könyvismertetése jelent meg Szombathelyen.⁴⁰
-----1934. október 15-én kelt levelében Pavel Beke Ödön segítségét kérte, hogy ismerőseinek figyelmét hívja fel a Vasi Szemlére, és ha teheti, írjon a folyóiratról egy-egy ismertetést.⁴¹ Rövidesen a VMBE tagjai és pártolói közé is hívta. Beke igenlő válasza rövidesen megérkezett: "Ami az egyesületbe való belépést illeti, nem könnyen határozom el magamat, mert tagsági díjaim most is szép összegre rúgnak, s azt is nehezen fizeti az ember a mai levonásos fizetések mellett. De arra gondolok, hogy egy ilyen fiatal vállalkozást támogatni kell, s ha majd megerősödik az egyesület, akkor nem fogja megérezni, hogy – anyagiak hiányában – kénytelenek lesznek olyanok is kilépni, akik ezt fájó szívvel teszik, de nem tehetnek egyebet."⁴² Tanácsadója, barátja kérésére Pavel több alkalommal tett közzé népnyelvi adatokra vonatkozó kérdéseket, kéréseket a Vasi Szemlében. Az olvasók válaszait, gyűjtéseit a "Tulipántos Ládá"-ban és a "Pörje" című rovatban közölte.
-----Az 1935. év nagy változást hozott a folyóirat életében: a Vasi Szemle kéthavi kiadvánnyá vált. Ebből az 1–2. és az 5–6. összevont számként jelent meg. Az évfordulón a főszerkesztő áttekintette az eddigi eredményeket, és "bátor bizakodással" szólt további terveikről. Büszkén említette, hogy a lapot elismerően értékelték a Budapesti Hírlap, a Magyar Szemle, a Győri Szemle, a Literatura, az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny és a Katolikus Szemle hasábjain.⁴³ Beke 1935 januárjában gratulált a folyóirat bővüléséhez: "Ez nemcsak Önnek válik dicsőségére, hanem a városnak és a megyének is, melyek lehetővé tették. Meg is érdemli, úgy látom, magasabb a színvonala, mint a Győri Szemle."⁴⁴ Pavel Ágoston tárgyilagosan válaszolt a dicsérő szavakra: "Sajnos, lapunk felvirágoztatásában a megyének és városnak nem sok része van; előbbitől tavaly 100 pengőt kaptunk,⁴⁵ utóbbitól még semmit.⁴⁶ Anyagi boldogulásunk titka: az aránylag magas taglétszám, amit azonban csak hegymozdító erőfeszítéssel sikerült elérnünk. Valakinek állandóan törődnie kell evvel a kérdéssel, mert különben nálunk minden, még a legnemesebb törekvés is megfullad, levegő híján. Sajnos, itt még mindig nekem kell evvel is törődnöm, s azért nem jut időm érdemesebb alkotásokra. Igaz viszont, hogy ezen kérdés rendezettsége fennmaradásunk sine qua non feltétele."⁴⁷
-----Ma szinte hihetetlennek látszik, de könnyen ellenőrizhető, a folyóirat az előfizetőktől kért olcsón (esetleg adományképpen) egy használható írógépet. A szerkesztőség kialakította a körzeti képviselők rendszerét; igyekezett bővíteni a megrendelők körét; a pénzhiányt hirdetések közlésével kívánta enyhíteni. A szerkesztőbizottság is átalakult: Dezső Lipót és Fromm Géza helyére dr. Smidt Lajos és a címlapot tervező Vass Béla került. 1935-től az "Asztag" című rovatban közölték a kisebb tanulmányokat, eseményeket (például Weöres Sándor Baumgarten-díjának hírét), helyreigazításokat, megemlékezéseket. A szépirodalmi és szakirodalmi könyvismertetések, folyóirat-értékelések az "Őrség" című rovatba kerültek.
-----Befejezésül nem hagyhatom szó nélkül, hogy az átalakuló és kibővülő tematikájú folyóirat a dicsérő szavak mellett számonkérésekben is részesült. Visnya Aladár 1935. október 22-én írt levelében kérte arra Pavelt, hogy adjon nyilvánosságot bíráló gondolatainak: "Tisztelettel bátor vagyok az igen tisztelt Közgyülés figyelmét felhivni arra, hogy egyesületünk megalakulása az alatt a zászló alatt történt, amely képletesen szólva olyan korán kihullott felejthetetlen barátunk Gáyer Gyula kezéből. Evvel szemben, anélkül, hogy a Vasi Szemle értékét és érdekességét kétségbe akarnám vonni, sajnálattal állapitom meg, hogy tartalma mindjobban eltávolodik attól az iránytól, amelyet Gáyer Gyula olyan energiával és olyan sikerrel képviselt, pedig egyesületünk alapszabályaiban ezek mint külön célkitüzések szerepelnek. Felkérem tehát az igen t. Közgyülést vegye revizió alá az alapszabályoknak azokat a pontjait, amelyek megyénk természettudományi szempontból való felkutatására vonatkoznak és vagy ejtse el azokat, vagy utasitsa a szerkesztőbizottságot hogy igyekezzék azok számára a Vasi Szemlében több teret biztositani; esetleg ha szükséges ezeknek a célkitüzéseknek az érdekében vegye fontolóra a szerkesztőbizottság ujjáalakitását is."⁴⁸
-----Pavel Ágoston kitartott elképzelése mellett, és ehhez támogatókat is talált. A vidéki és a budapesti szerzők és barátok mellett a helyieket is meggyőzte arról, hogy egy tisztán természettudományi kiadvány nem maradhatna életképes. Az idő őt és szerkesztőségét igazolta. Ha a 75 éve indult folyóirat emlékezetes, gyakorta hivatkozott írásait végignézzük, a növénytani és állattani publikációk mellett számos nyelvjárási, művelődéstörténeti, intézménytörténeti, életrajzi közleményt találunk.

Jegyzetek