GÁL JÓZSEF

KONCZ JÁNOS ÉS SZOMBATHELYI KONCERTJEI

--------------------------------------------------------------------------------Nagy, országos jelentőségű előadóművésze kevés akadt Vas megyének. A kivételek közé tartozik a szőke csodaként emlegetett színésznő, Márkus Emília és az országhatáron túl is népszerű hegedűművész, Koncz János. Koncz több száz, lehet hogy több ezer koncertet adott Magyarországon és külföldön, elsősorban Olaszországban. Életéről és előadóművészetéről azonban sajnálatosan kevés dokumentum maradt ránk. Ezek: néhány fotó, műsorlap és kevés plakát.
-----Koncz János gyermekkorától kitartó szorgalommal tanult, tudatosan készült a művészi pályára, amelyet nem kísértek botrányok. Kedves, szeretetre méltó embernek tartották. Művészetének kevés elsődleges forrása van, még az egyszeri alkalomra nyomtatott műsorlapok is elkallódtak. Nem tudjuk, volt-e hanglemeze, szerepelt-e önálló koncerttel is a rádió műsoraiban. Bizonyára, hiszen a korszak legjelentősebb hegedűsei között tartották számon. Így életét és munkásságát jobbára csak másodlagos forrásokból, kitüntetetten az írott sajtó híreiből, méltatásaiból lehet felidézni. A teljes áttekintés nehéz feladat, mert nem csak az országos sajtót, hanem a határon túliakat is kutatni kellene.
-----Dolgozatunk mindössze arra vállalkozhat, hogy életének néhány fontosabb eseményét fölelevenítse, és szombathelyi koncertjeinek, fellépéseinek méltatását ismertesse. ^* Az ismertetés nem zene-, hanem művelődés-, illetve helytörténeti jellegű. Zenetörténeti azért nem lehet, mert a korabeli méltatások egy része nem adta meg pontosan az előadott darab pontos címét. (Általában hiányzik a hangnem, opus, numero megjelölés.) Megelégedett a zeneszerző nevének és a mű címének közlésével. Fontosnak tartotta viszont az előadás kiváltotta hatást és a szülőváros ünneplését ismertetni. Az ünneplés nem lehetett alaptalan, hiszen a fővárosi sajtó kritikái sem nélkülözték koncertjeinek dicséretét. A halálának negyedszázados évfordulójára megjelent emlékezésben Walter Margit egy csokrot nyújtott át az olasz sajtó (Bologna, Firenze, Genova, Milano, Róma lapjainak) kritikáiból.¹
-----Koncz és szülővárosának szeretete kölcsönös volt. Utolsó szombathelyi hangversenyén így szólt erről: "Az a legnagyobb büszkeségem, ha haza kerülök. Mert csak itt vagyok igazán itthon. Ezt a szeretetet, ezt a bensőségességet, ezt az igazán belülről fakadó zenekultúrát sehol sem találom meg. Talán csak Firenzét tudnám hozzá hasonlítani."²

ÉLETE

Szombathely csodagyerek hegedűse 1894. november 26-án született a Kiskar utca 21. számú ház (ma Hollán Ernő u. 15.) első emeletén. (Ez a ház volt Hollán Ernő szülőháza is.) Gyermekkorát azonban már a Kálvária utcában töltötte.³ Koncz kései gyermek volt. Irén Mária nevű nővére 18 évvel volt idősebb nála. Édesanyját – a 39 éves Kemény Emíliát – éppen egyhónapos korában veszítette el. A kor népbetegsége, a tüdőbaj vitte el.⁴ Zenekedvelő család volt az övé. Édesapja, a városszerte közkedvelt tisztviselő, előbb a Szombathelyi Dalárda, majd a Zenekedvelők Egylete választmányában látott el különböző feladatokat (gondnok, pénztáros). Irén is kiválóan zongorázott. 1904. június 12-én a "budapesti zenekonzervatóriumban sikerrel tette le a tanárnői képesítő vizsgálatot."⁵ Ezután az 1901-ben megnyílt Balassa-féle zenekonzervatóriumban tanított. Koncz iskolai tanulmányairól keveset tudunk. Az elemi iskola első két osztályát a püspöki elemiben végezte. Valamennyi tantárgyból jeles osztályzatot kapott. Mulasztása viszont nagy volt: első osztályban 35, másodikban 34 nap.⁶ További iskolai tanulmányairól egyelőre nincs adat. Zenei tanulmányai megkezdésének egyik szorgalmazója, Lingauer Albin, a Vasvármegye főszerkesztője szerint gyerekkorában "beteges, vézna, nyápic fiúcska volt."⁷ Nem kizárt, hogy emiatt magánúton folytatta tanulmányait.

A zeneakadémiai tanár. In: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 100 éve. Zeneműkiadó, 1977

-----A zeneiskolát az említett zenekonzervatóriumban kezdte meg. A korszak – Lingauer mellett – jeles városi zeneszervezői, a fotográfus Knebel Jenő és az ügyvéd Stadler Izidor ösztönzésére vitte el az édesapa a kisfiút meghallgatásra. Balassa Kálmán rögtön felismerte páratlan képességét, amely – mint a zenei tehetség általában – nála is korán jelentkezett. "Alig volt négy esztendős, amikor apró gyermekhegedűjével a zongora alá bújt, mikor Irén nővére gyakorolt, s a nehéz etűdöket meglepő ügyességgel utánacincogta."⁸
-----Tanítómestere, Balassa 1906-ban Budapestre költözött, az Operaház zenekarának első hegedűse lett. Feleségül vette Irént, s a kisfiút is magukkal vitték. Apjuk, idősebb Koncz János nyugdíjazása után (1909) szintén Pesten lakott.⁹ Néhány évig még bizonyára Balassa irányította zenei képzését. 1909-ben nyert fölvételt a Zeneakadémiára. Harmadéves növendékként kezdte meg itteni tanulmányait, amelyet 1911-ben fejezett be. Tanulmányai elismeréséül Hubay-díjat kapott.¹⁰ A kétéves művészképzőt – Hubay Jenő tanítványaként – 1913-ban fejezte be. A hangversenyező muzsikusok életét választotta. Az első esztendők koncertjeiről azonban semmit sem tudunk. Ennek oka lehetett a világháború, amely nemcsak megnehezítette, de el is zárhatta a koncertutakat. Egy hír szerint 1918-ban Berlinben koncertezett, ahova Knebel Jenő vitte el.¹¹
-----1919-ben megházasodott. Január 6-án tartotta esküvőjét a budavári Mátyás templomban. Egy miniszteri tanácsos leányát, rajkai Keömley Bianka énekesnőt vette feleségül.¹² A Várban laktak, s Úri utcai lakásukon gyakran megfordult a fiatal művészek színejava.¹³
-----1920-ban nagy sikerrel mutatkozott be Olaszországban, hegedűművész társával, Vecsey Ferenccel.¹⁴ A siker eredményeként hamarosan Olaszországba költöztek feleségével együtt, s innen indultak elsősorban itáliai és szomszédos országokbéli hangversenyeikre is. 1926-ban tértek haza. Az 1927/28-as tanévtől a Zeneakadémia tiszteletdíjas, 1930/31-től kinevezett rendes tanára volt, mind az előkészítő, mind az akadémiai évfolyamokon is tanított. Az 1930/31-es tanévben 12 tanítványa volt.¹⁵ Koncz büszke volt főiskolai tanárságára: "Nem utolsó dolog – mondta egy interjúban – Európa, sőt az egész világ legelőkelőbb zeneművészeti főiskoláján tanárnak lenni. Mert a magyar főiskola tényleg az. Amerikából hoznak növendékeket, Angliából és a külföld minden államából. Csak az én kezem alatt is jónéhány külföldi tanul."¹⁶
-----Nekrológjában – művészi kvalitásai mellett – hangsúlyozták zenepedagógiai kiválóságát is. Lukács Pál így emlékezett óráira: "Tanórái a művészi feszültség nagy pillanatainak emlékét őrzik. Nemcsak zenét tanított, hanem nevelt is [...]. Nevelt anélkül, hogy felhívta volna magára a figyelmet, de annál maradandóbb nyomot hagyott azokban, akiknek érzékük volt megérezni a példaadás pedagógiai erejét." Vinkovits Izabella ekképpen gondolt vissza rá: "Hegedűóráinak közvetlen, de feszültséggel teli légköre felejthetetlen volt minden növendéke számára [...]. Növendékeihez mindig türelmes volt, mert jól ismerte az utat és módot, hogy képességeinkhez mérten kihozza belőlünk a legtöbbet."¹⁷
-----Koncz alkalmanként több zongorakísérővel is játszott együtt. Állandó és kedvelt szonátatársa Kósa György (1897–1984) volt. A zongoraművész és zeneszerző megismerkedésükre így emlékezett. "A Tanácsköztársaság idejében Koncz János invitált, hogy a Vigadóban tervezett hangversenyén kísérjem. Örömmel és derűsen próbáltunk. Körülbelül egy héttel a kitűzött terminus előtt megkérdezte tőlem: volna-e kedvem esetleg egy szonátát is játszani vele? Hogyne! – mondtam. Elővettük Cesar Frank szonátáját, előzőleg mind a ketten más partnerekkel játszottunk [...]. Minden megállás és észrevétel nélkül végig muzsikáltuk. Megöleltük, megcsókoltuk egymást, mert maradéktalanul együtt éreztünk és ettől kezdve igaz barátok voltunk, s szeretetünket semmi sem árnyékolta be [...]. A szonátát később rengetegszer játszottuk."¹⁸

KONCERTEK, FELLÉPÉSEK

-----Szombathelyi koncertjeinek emlékét a megye lapjai őrzik. Külföldi és hazai hangversenyeiről azonban kevés adat áll jelenleg rendelkezésünkre. Az Országos Széchényi Könyvtár aprónyomtatvány-gyűjteménye jelzi, hogy nemcsak a fővárosban – hanem Kőszegtől, Békéscsabán és Debrecenen át Kassáig – számos városban hallhatták muzsikáját. A Zeneakadémia évkönyvei – amelyek tanárainak tevékenységét is dokumentálták – róla csupán ennyit írtak: folytatta itthoni és külföldi fellépéseit.
-----Külföldi karrierje 1920-ban indult el Olaszországban. Az első olaszországi évekről egyelőre nem került elő híradás. Csak 1924-ben értesülhetett az újságolvasó arról, hogy február 27-én Monzaban, 28-án Milánóban koncerteztek Kósa Györggyel. Kósa szerint ezen a turnén "harminc nap alatt 28-szor játszottuk a Kreutzer-szonátát, soha nem lankadó lelkesedéssel, ugyanazon hőfokon." A műsoron még Wieniawski, Hubay és Fiorelli műveket is játszottak.¹⁹ 1929-ben szintén Olaszországban koncertezett három hétig.²⁰ Egy 1930-ban adott interjúban arról szólt, hogy évente általában három hónapig turnézik külföldön. "Legközelebb – nyilatkozott – novemberben indulok Spanyolországba, útba ejtem Bécset, Berlint és tárgyalok egy párizsi koncertről is. Ajánlat? ...az volna bőven, de nagyon meg kell válogatni az impresszáriókat."²¹

Művésztársával, Kósa György zongoraművésszel, zeneszerzővel. Dr. Horváth M. Ferenc tulajdona

-----Pályafutása csúcsának az 1926. augusztus 29-ei föllépése tekintehető a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Mozart G-dúr hegedűversenyét játszotta, a Bécsi Filharmonikusokat Bruno Walter (1876–1962), a korszak legkiválóbb karmestereinek egyike vezényelte. A Wiener Reichpost szerint "Koncz János mély átérzéssel, rendkívüli technikai művészettel tolmácsolta" a zeneművet. A Wiener Journal így méltatta: "Koncz J. nagy stílusbeli átérzéssel, a legnagyobb dícséretet érdemlő mozarti szellemben játszotta el ezt a hallatlan finomságú művet." A Basler Nachrichtenben ez állt: "Koncz János a hegedűverseny szólistája, puha, gyöngyházfényű tónussal játszik, mely valósággal elbűvölő."²² A Vasvármegye részletesebb beszámolót adott az eseményről, amely nem nélkülözi a szeretetteljes túlzást sem. Jelesül a karmester szerint "egyedül Koncz fogja föl helyesen Mozartot." A fogadtatás módjának leírása bizonyára helytálló, azaz, a zenemű első tételével maga mellé állította a közönséget, a második tétel megfogta a hallgatóságot, a harmadik tétel után pedig nem engedték le a pódiumról a művészt. A karmester a közönség előtt gratulált Koncz Jánosnak.²³
-----1929-ben arról szólt a híradás, hogy a hegedűművészt meghívták a berlini zenei ünnepekre. ²⁴ A megvalósulásról nem volt hír. 1933-ban bécsi és berlini – feleségével közös –, koncerttervekről beszélt a Vasvármegye riporterének.²⁵ Lehet, hogy ez a program is csak terv maradt.

KONCZ JÁNOS FELLÉPÉSEI, KONCERTJEI, 1903–1912G

Koncz kiemelkedő előadóművészi képességeinek első megnyilatkozását 1903-ban, a júniusi zeneiskolai vizsga alkalmából érzékelhette a szombathelyi közönség. A 9 éves növendék Rieding Aier variációival kápráztatta el hallgatóságát. "Bámulatosan játszik! Ez a kisfiú valósággal zseni!" – írta róla a Szombathelyi Friss Ujság. A Vasvármegye pedig már ekkor erős vonó-kezelését, tiszta hangját dicsérte. A közönség "valósággal tüntetett a kis gyermekművész mellett. Játékát hosszú tapssal és egy bonbonierrel honorálták."²⁶
-----A következő évben (1904) a vonókezelés – amely a technikai tudás egyik fontos eleme – erősödését regisztrálta a beszámoló. Ezúttal Neruda cseh szerző Szláv bölcsődalát szólaltatta meg "gyermeki éveihez arányítva bámulatosan szédítő ügyességgel."²⁷ 1905-ben már nemcsak zeneiskolai növendékként, hanem a Zeneegylet vonósnégyesének egyik tagjaként lépett pódiumra. Társai: tanára, Balassa Kálmán, a székesegyházi orgonista, karmester, Statzenberg Vencel és Hódosy István. A katolikus kör estélyén Beethoven egy remekművét valamint Dvořak Zongoraötösét Koncz Irénnel együtt adták elő. Az előadás "mély hatást és elismerést váltott ki a közönség soraiban."²⁸ Ugyanők a Zenekedvelők Egyesületének decemberi koncertjén Schubert, Mendelssohn és Raff vonósnégyeseit mutatták be.²⁹ A koncerten hallhatták Wlassák Vilma operaénekesnőt is, aki Weber Bűvös vadász című operájából egy áriát, és Liszt-dalokat adott elő.³⁰

Az 1904. évi zeneiskolai vizsga műsorlapja

-----Az egyesületi koncert után néhány nappal (december 20-án), a Sabaria Szállóban megtartott zenevizsgán, a referáda szerint a közeljövő egyik legnagyobb hegedűművészét fogja ünnepelni Koncz személyében a világvárosok zeneszerető közönsége. A vizsgakoncert fénypontja ezúttal is Koncz Jani volt, aki a "dilettantizmust jóval meghaladó tudással adta elő de Beriot nem éppen könnyű versenydarabját." Egy másik értékelés szerint "nagy vervvel [tűzzel], kitűnő frazirozással, kápráztató technikával bűvölte el" a közönséget a 11 éves fiú.³¹ Az 1906-os növendékhangversenyen utoljára hallhatta a közönség szombathelyi zeneiskolásként Koncz Jánost. A beszámolók szerint "nem zeneiskolai, hanem művészi hangverseny volt, nem is tanulók, hanem művészek játszottak."³² A kedvenc ezúttal is Koncz volt, játéka után elemi erővel tört fel a taps. Lalo ekkortájt népszerű Spanyol szimfóniájának első tételét játszotta nővére, Irén kíséretével. Nagy sikert aratott a ráadásként játszott Hubay-darabbal (A fonóban) is, "melyben nagy technikát s kitűnő zenei tehetséget árult el." A közönség megismételtette a zeneszámot.³³
-----A következő alkalommal, 1907. március 9-én – már fővárosi lakosként – ismét a Zenekedvelőkkel együtt lépett pódiumra a Sabaria Szállóban. Az egylet zenekara Mozart és Schuman-műveket játszott, Koncz pedig Vieuxtemps Hegedűversenyét és Hubay egyik csárdását adta elő. Teljesítményét a Vasvármegye kritikusa így értékelte: "Vieuxtemps technikai nehézségekkel telített művét, melyet kiváló hegedűművészek vehetnek föl műsorukba, helyes felfogással, ízléssel, ahol azt a mű megköveteli, ragyogó technikai tudással játszotta el." Kiemelte a vonókezelés nagyszerűségét, az intonáció tisztaságát, a meleg és széles futamokat, a technikai biztonságot. "A versenymű utolsó tételét (Tarantella) a szédítő gyorsaság dacára, tisztán, kellő ritmikával és frazirozással varázsolta ki hegedűjéből, hogy bámulva hallgattuk a tehetség és tudás ilyen fokú megnyilvánulását egy gyermekben." A koncert zárásaként a Zeneegylet vezetői ezüst babérkoszorúval köszönték meg az ifjú hegedűs produkcióját.³⁴
-----Legközelebb csak fél évtized múlva, 1912-ben, utolsó éves művésznövendékként hallhatta-láthatta egykori kedvencét a város. Pablo Casals "fényes sikerű" koncertje után két héttel Mosshammer Roman, az Opera első hárfása társaságában lépett pódiumra. Előzetesen megismerhették az olvasók a műsort, rövid életrajzot kaptak Konczról és az 1870-es bécsi születésű Mosshammerről.³⁵ A Vasvármegye bemutatta a hárfát is, mivel a ritka hangszert csak kevesen ismerték.³⁶ A hangverseny előtti napon a sajtó köszöntötte az ifjú hegedűst.³⁷ Az est műsorán Koncz előadásában Paganini D-dúr hegedűversenye, Bach Chaconne-ja, Schumann-, Manen-, Wieniawski-darabok, Mosshammeréban Trencek, Alvars, Hasselman és Schnecker művei szerepeltek.³⁸ Ez a koncert adott alkalmat arra, hogy az első zeneiskolai fellépésétől dédelgetett gyermeket felnőtté avassák. "Semmi csodagyerek" – írta a Vasvármegye kritikusa . Játékában annyi öntudat, oly férfias energia s amellett önálló, iskolás betanulástól ment felfogás nyilvánul meg, melyek élénken rácáfolnak fiatal korára, s valami nagy, csakis abszolut biztos, nehézséget nem ismerő technikai készség az, mely őt a csodagyerekre emlékezteti."³⁹
-----A művészi teljesítmény általános értékelése mellett nem maradhatott el az egyes számok értékelése sem. Két mű előadását tartotta fontosnak kiemelni a kritikus. Az egyik Paganini D-dúr hegedűversenye, a másik Bach Chaconne-ja. Az előbbiről így szólt:"A markáns ritmusok pompás kiélezettséggel csendültek meg hegedűjén, a brilliáns tercfutamok megdöbbentő precizitással és egyenletességgel gyöngyöztek, meleg szavú kantilénája pedig a szívek mélyéig hatolt." A Bach-mű előadásáról szólva kiemelte: "zongorakíséret nélkül, annak minden szépségét pompás plaszticitással visszatükröztetve, bizonyos szabadabb felfogással adta elő".⁴⁰

KONCZ JÁNOS FELLÉPÉSEI, KONCERTJEI, 1915-1934

Szombathelyi szerepléseinek sora három év múlva, 1915-ben folytatódott, immár okleveles hegedűművészként. Igaz, ezúttal nem önálló koncertje, hanem a török Vörös Félhold jótékonysági estély egyik közreműködője volt. A március 12-ei ünnepségen a társadalmi és politikai élet fontos személyiségei – köztük Mikes János püspök – vettek részt. A zene mellett köszöntők, politikai jellegű beszédek is elhangzottak. A koncerten közreműködő honvédzenekart a városban rendszeresen fellépő Fricsay Richárd vezényelte. Koncz három műsorszámmal szerepelt: Bruch Hegedűversenyével, Goldmark Aierjével és Sarasate Zigeunerweisen-jével. A Bruch- és Goldmark-darabokat korábban is rendszeresen játszotta. Ezúttal az adagio tételek voltak "tökéletesebbek a tökéletesnél". A két mű és Sarasate darabja is "módot adott felülmúlhatatlan virtuozitásának csillogtatására, és Jani barátunk élt is az alkalommal". Nem maradhatott el ezúttal sem a szülőváros szeretetének megnyilvánulása: "Koncz Janiból most már egészen János lett: érett, kész művész, akit városunk büszkélkedéssel vallhat magáénak.⁴¹
-----A világháborút követő első koncertjét 1921. április 23-án adta a város Kultúrházában. A nagy érdeklődés miatt – nem fértek be a művészre kíváncsi hallgatók! – április 26-án a Kereskedők Házában megismételte az előadást. Április 30-án pedig a kőszegi Evangélikus Leánylíceumban lépett föl.⁴² A koncert három fő száma: Mozart G-dúr hegedűversenye, Grieg C-moll szonátája és Lalo Hegedűversenye. A kritikák szerint Mozart művét csodálatosan korrekt iskolázottsággal, minden szépségét megmutatva játszotta. A "fölényesen jó előadáshoz nemes ízlés és kissé affektált, de a munka szelleméhez illő érzelmesség járult". Grieg "eredeti harmonizálású szonátáját áhítattal, Lalo tökéletes virtuozitást igénylő Hegedűversenyét pedig bámulattal fogadta a közönség. Nagy sikere volt Schubert Bölcsődalának is, amelyet zeneiskolás kora óta rendszeresen eljátszott itthoni estélyein. Minden darabban "csillogtatta tökéletes technikáját s adta tanujelét kész, elmélyedt művészetének".⁴³ Kísérője Zilzer Picorla zongoraművésznő volt.
-----Soron következő újabb koncertjére fél évtizedet vártak rajongói. A távolmaradás valószínű oka az olaszországi letelepedés. Ez a hangverseny 1926. január 23-án volt a Kovács (ma Savaria) Szállóban. Az estélyen jelen volt a megye elitje. A nyitószám a gyakran játszott Beethoven-mű, a Kreutzer-szonáta volt, amelynek előadását így méltatta a beszámoló: "már az első taktusoknál világos volt mindenki előtt, hogy ezen az estén olyat fog hallani ettől az istenáldotta talentumtól, aminőt még nem hallott itt senki [...]. Az utolsó tételnél pedig már feltartóztathatatlanul birtokába vette azt a megkapóan édes muzsikát, mely Koncz művészetének legjellemzőbb specialitása". Az est másik fő száma Mendelssohn Hegedűversenye volt. Ennek a darabnak az előadásmódja "teljes mértékben érvényre juttatta a művész káprázatos technikáját". A műsor további darabjaiként Brahms egyik keringőjét, Hubay Jenő Zefírjét és Paganini-Vogner Waldstimmungját meg kellett ismételnie a művésznek. Az egyes darabok értékelése mellett Koncz előadóművészetét is méltatták. E szerint a koncert ismét bizonyíthatja, hogy "Koncz megközelítette vagy már esetleg el is érte azt a fogalmat, amit a világ legjobb hegedűse alatt értünk". Kitűnőnek találták Koncz művészi diszpozícióját, következésképpen "most az is valami sohasem érzett elragadtatásban tapsolt, aki egyébként nem sokat ért a zenéhez".⁴⁴ A varázslatos hangulatú est után a közönség ülve maradt. Nem akart hazamenni. Koncz pedig kijött, s lejátszott egy új programot. Végül a rendezőknek kellett leoltania a lámpákat. A közönség a bejáratnál várta a művészt, s ott ünnepelték tovább.⁴⁵

Budapesti szereplései. OSzK, Aprónyomtatvány-gyűjtemény

-----Ebben az esztendőben még egy alkalommal, november 6-án koncertezett a megyeszékhelyen Koncz János. Előzetesen ezúttal is mind őt, mind kísérőjét, Kósa Györgyöt bemutatta a Vasvármegye. Egy budapesti lap koncertkritikáját ismertetve szól Koncz művészetéről, e szerint ő országszerte a legszívesebben hallgatott hegedűsök közé tartozik. "Technikai tudása másoknak talán káprázatosabb, tónusa tüzesebb, ám olyan művész, akinek nagyszerű technikai tudása, megvesztegetően lírai tónusa, előadása eredetisége és szellemessége oly csodás harmóniába olvad össze, mint nála, bizonyára nincs." A lap minden zenei megnyilvánulását hibátlannak tartja, majd így folytatja: "valami rendkívüli ellenállhatatlan muzikalitás ömlik el játékán. Művészetének egyénisége olyan lebilincselő, annyira megnyerő, minden olyan tökéletesen elhihető, hogy amikor ő játszik, senki sem tud ellentmondásra, analízisre gondolni, hanem hálásan élvezi azt, amit kap".⁴⁶ A műsor ez alkalommal a következő volt: 1. Mozart: A-dúr szonáta, 2. Csajkovszkij: Hegedűverseny, 3. Kósa György: Duó (Koncz Jánosnak ajánlva), 4. a) Strauss-Hubay: Traum durch die Dammerung, b) Tarnay Alajos: Magyar hajnal (Koncz Jánosnak ajánlva), c) Tarnay Alajos: Valse Simple, d) Fridmann-Hartmann: Valse vieonis.⁴⁷ Az esetről még egy előzetes jelent meg – bizonyára közönségtoborzás céljából –, amely a Salzburgi Ünnepi Játékokon aratott nagy sikerre emlékeztetett.⁴⁸ Kritika viszont nem. A tudosítás fölsorolta ismételten az elhangzott zeneműveket, továbbá azt, hogy a közönség minden számot megtapsolt, a legnagyobb sikert Mozart és Csajkovszkij alkotásai arattak. A koncertet inkább társadalmi eseményként regisztrálta, jelezve, hogy a "legelitebb közönség" jelent meg, köztük Mikes püspök, gróf Apponyi Albert volt kultuszminiszter, az Erdődy és Széchenyi családok.⁴⁹
-----Egy esztendő elmúltával, 1927. november 26-án egy, az Anya- és Csecsemővédelmi Egyesület javára rendezett jótékonysági koncert főszereplője volt Koncz. Az előadás céljából következett, hogy ismét jelen voltak az Erdődy és Széchenyi grófok, Tarányi Ferenc főispán, Horváth Kálmán alispán, Vidos Árpád megyei főjegyző, Ujváry Ede polgármesterhelyettes, Wimpfen Iván báró és természetesen a megye és város előkelőségei családjukkal együtt, a díszvendég Pettko-Szandtner Aladár népjóléti államtitkár volt. Ezúttal a következő műsorszámok hangzottak el: Cesar Frank: Szonáta, Schubert: Ave Maria, Tartini-Kreisler: Variation, Paganini: Szonatina, Kreisler: Angol és német népdalok, Mozart: Menüett, Sarasate: Spanyol tánc, Wieniawski: Fisz-moll hegedűverseny.⁵⁰ A Kovács Szállóban rendezett koncerten a "csodálatos kezű hegedűs művészi karrierjének zenitjén tündökölt". Különösen Wieniawski hegedűversenye tetszett a közönségnek.⁵¹ A Hir is a Wieniawski-mű előadását dicsérte. A kritikus szerint ez az alkotás legyőzhetetlen zenei nehézségek sorozata, melynek előadása közben mindenkinek "éreznie kellett, hogy Koncz János a kivételesen nagy előadóművészek ritka galériájába tartozik, aki méltán reprezentálja a magyar géniuszok inspirációját és teremtőerejét". A mű előadását így értékelte: "kantilénájának meleg-bársonyos zengése, vonóvezetésének eleganciája, felfogásának nemes-klasszikus tisztasága, a polifon szólamfűzés és kettősfogás kristálytiszta interpretálása, dinamikus színárnyalat tisztasága igaz gyönyörűséget okozott".⁵²
-----Szombathelyi fellépéseinek következő állomása: 1930. március 8-a. A Vasvármegyei és Szombathelyi Kultúregyesület ebben az évben ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. A kultúrházi koncert résztvevőit Tarányi főispán köszöntötte, majd a Dalosegylet elénekelte a Hiszekegyet és Carteroni Boszorkányok éjszakája című kórusművét Heintz Fülöp vezényletével. Ezután lépett pódiumra Koncz Banke Antalnéval. Händel Szonátájának előadásába "beleadta teljes szívét-lelkét". A Kultúregylet muzsikusai, Kartner Gitta, Bárdos Alice, Wiener Lilly, Lomoschitz Pál és Windholz Pál szólaltatták meg Goldmark Zongoraötösét. Az emlékező műsor utolsó blokkjában ismét Koncz lépett a pódiumra s Banke Antalné kíséretével Strauss-, Hubay-, Sarasate-, Paganini-műveket játszottak a közönség előtt, akik alig akarták elengedni őket.⁵³

Vidéki városokban tartott koncertjeinek műsorlapjai. OSzK, Aprónyomtatvány-gyűjtemény

-----Egy esztendő sem telt el előző koncertje óta, 1931. február 2-án ismét örülhettek Koncz muzsikájának, ezúttal feleségével, Keömley Biankával adtak közös műsort a Kultúrházban. Zongorakísérőjük Kósa György volt. Mozart C-dúr szonátájával kezdtek, s a néha fáradtan érkező és játszó Koncz – írta a beszámoló – ezúttal "congeniális partnerével oly kerek egészet adott, mint már régen" hallhatott a közönség. Az estély csúcspontja azonban nem ez a Mozart-mű, hanem Mendelssohn e-moll hegedűversenye volt. A hegedűsök e parádés darabját Koncz "minden technikai nehézséget leküzdve, szédületes tempóban, ritkán hallott diszpozícióban játszotta". A két nagyobb lélegzetű mű előadása Sarasate Zigeunerweisen-jével és Friedmann Bécsi keringőjével egészült ki, ez utóbbit háromszor ismételtette meg a közönség. Keömley Biankának is sikere volt, szép hanggal, finom előadásmóddal énekelte Beethoven, Brahms és Strauss dalait, Lavotta Mezei bokrétáját pedig megismételtette az est közönsége.⁵⁴
-----Decemberben arról értesülhetett a Koncz-rajongók tábora, hogy a következő év januárjában ismét Szombathely vendége lesz a hegedűművész.⁵⁵ Az 1932. január 10-én megtartott koncertet a rádió is közvetítette, de Koncz János nélkül, aki megbetegedett. Helyette Bárdos Alice játszotta Goldmark, Paganini és Keisler műveit.⁵⁶
-----A következő fellépésre három évet kellett várni. Az 1933. február 11-én a Kovács Szállóban rendezett koncert házigazdája a Magántisztviselők Egyesülete volt. A műsor: Beethoven: Kreutzer szonáta, Nardini: E-moll hegedűverseny, Kósa György: Jutka-dalok, Bach-Manen: Rondó, Paganini-Vogrich: Waldstimmung című alkotások.⁵⁷
-----A Vasvármegye két egymást követő napon is foglalkozott a koncert hangulati előkészítésével. Előbb a városhoz való kötődést, a gyermekkori barátságot eleveníti föl az újságíró: "Kósában elismeri a Györgyöt, de Konczban makacsul még mindig a Janit várja". ⁵⁸ A koncert napján egy interjú is olvasható a művész terveiről.⁵⁹ Szende László építészmérnök, az 1920-as–30-as évtized zenei életének egyik jeles szervezője pedig a művésszel kapcsolatos emlékeit idézi.⁶⁰ A koncert sajtóvisszhangja egyértelműen ünneplés. Heintz Fülöp (aki énektanárként, karnagyként is aktív zenei szervező) írása bevezetőjében arról meditált, mennyire tudja az elüzletiesedett világ hatása alól kivonni magát a világjáró, a hegedű "egyik legnagyobb poétájának" indult Koncz. Az előadás után így nyugtázta Koncz klasszikus zene mellett maradását: "Oly súlyos és örökké tartó szépségeket rejtő művek szerepeltek [...] a hangversenyen, melyeknek már puszta vállalása is állásfoglalás volt mindenféle dancing-művészkedésnek [jazz – G. J.] még a kísértő árnya ellen is. Aki Beethoven Kreutzer szonátájával, Pietro Nardini e-moll hegedűversenyével kopogtat be a szívek ajtaján, az a divatokat túlélő, örök szellemek jegyében harcol". Majd így folytatja értékelését: "nagy-nagy öröm és elégtétel nemcsak Koncznak, hanem valóban mindenben egyenrangú kongeniális partnerének, Kósának is, hogy [...] olyan őszinte siker követte művészetüket, melyet a legszédítőbb hangszertáncoltatók sem tudnak elérni." E műben ők ketten utolérhetetlenek – állapítja meg. Hentz dicsérte a műsor többi részét is. Jellemzése szerint "komoly érettség, férfiasság és eszményi finomság" hatotta át az előadást. "Zengett a kantiléna, mintha valami csodálatos mágus zengene isteni éneket a kéklő vizek mellől." A Bach-Manen-, a Paganini-Vogrich-darabok előadása is "gazdagon színezett, ragyogó formában pompázott." Kósa – akit Konczhoz hasonlóan Szombathelyen már hazavárnak – sohasem egyszerű kísérő, hanem mindig az a "szuggesztív, átfogó erő, mely a művet, mint zsákmányt ragadja meg és plasztikus formába markolja össze."
-----Ez a koncert is a késő éjszakába nyúlt, mert a hivatalos műsor után a ráadások sora következett. Köztük a korszak és Koncz kedvenc apróságai, Hubay Zefirje és Zsolt Szitakötője. A közönség kéréseit is teljesítette, s a műsor végén "felzokogott a Csak egy kislány van a világon. Így küzdeni a művészet erejével győzelem. Nemcsak a divaton, reklámon – de magán az életen is" – összegezte az est hangulatát a beszámoló.⁶¹
-----"Szombathelyi hattyúdalát" a városi zeneiskola alapításának 25. évfordulója alkalmából hallhatták. A Kultúrházban rendezett hangversenyt a rádió is közvetítette 1934. április 29-én. A 82 tagú zenekart Fricsay Richárd vezényelte. Erkel Magyar ünnepi nyitányát, Liszt Les préludes és Johann Stauss Kaiser valcer című műveit szólaltatták meg. Székely Mihály a Varázsfuvola egyik áriáját, Schubert Der Tod und das Madchen című dalait és a Szép vagy Magyarországot adta elő, Koncz pedig Bruch g-moll hegedűversenyét játszotta. "Gyönyörködve élvezte a közönség a mű első tételének lágy, lírai színekben gazdag, eszményien könnyű tónusát, és követte őt a hallgató költői elmélyedésében: csodálattal adózva muzikális és technikai tökélyének." A Bruch-mű után egy műsoron kívüli szám következett: Koncz Neruda Szláv bölcsődalát játszotta el, amellyel 31 évvel korábban első fellélpésekor elbűvölte a közönséget. A "poetikus szépségű darabot óriási taps jutalmazta s egykori tanára, Ballassa Kálmán sírva csókolta meg a pódiumon."⁶² Koncz ezzel a fellépéssel búcsúzott el Szombathelytől.

HALÁLA

Koncz János életének 43. évében, 1937. január 16-án halt meg a budapesti új Szent János Kórházban. A Zeneakadémia évkönyvének nekrológja szerint "betegségének csíráit már régebben hordozta magában."⁶³ Ez sajnálatosan természetes következménye volt édesanyja betegségének, aki tbc-fertőzötten hordta ki magzatát. Lingauer ugyan azt írta róla 1921-ben, hogy az "egykor ványadt, sápadt fiúcskából sovány, de csontos és erős fizikumú fiatalember fejlődött", aki könnyen bírta a megerőltető tanulást és munkát.⁶⁴ Egyik itáliai látogatója szerint viszont 1925-ben "kicsit rosszul nézett ki, de nincs ideje pihenni, mert sok koncertet ad."⁶⁵ 1931-ben a kritikus azt is megjegyezte, hogy "néha bizony fáradtan, agyondolgozva jött közénk és mi, régi játékos pajtásai, aggódva vettük észre játékán."⁶⁶ Az 1932. januári rádió által közvetített estélyen való részvételét már betegsége akadályozta meg. Tífusz támadta meg szervezetét, s három hónapig tartott gyógyulása, 87 kilóról 67-re fogyott le.⁶⁷
-----Halála előtt egyik koncertjén ditrói Csiby Józseffel – a gyermekkorát Szombathelyen töltő zongoraművésszel – Frank Cesar egyik szonátáját játszották. A darab végén "érthetetlen módon, mikor a hatalmasan száguldó zárórész után, az utolsó akkordot is eljátszotta, kirepült kezéből a vonó, a földre esett és ketté repedt." Felesége sajnálkozására csak mosolygott – emlékezett Csiby – "s ritka szeretetre méltóságával átölelt s azt mondta: Na Jóskám, mi sem játszunk már többet együtt."⁶⁸ A szürreális élményű koncert májusban volt. Októberben kezdett rosszabbodni az állapota. Tüdőgyulladással szállították kórházba. Kórosan lesoványodott, testsúlya a 40 kilót sem érte el. Aztán váratlanul jobbra fordult az állapota, Mindenszentekkor kiment halottaihoz a temetőbe. Készült a következő koncertjeire is, 1937-re 40 olaszországi és 15 németországi előadásra volt megállapodása, szülővárosa is újra hazahívta. Karácsony táján azonban újra rosszul lett, mellhártyagyulladás lépett föl nála, s ezután fokozatosan romlott az állapota, amely halálához vezetett.⁶⁹
-----Január 20-án temették el a Farkasréti temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyre. A Zeneakadémia nevében – Dohnányi Ernő főigazgató és Hubay Jenő, az egykori mester jelenlétében – Isóz Kálmán akadémiai főtitkár, a szombathelyiek nevében Névery Aladár műszaki tanácsos búcsúzott tőle.⁷⁰

Az emléktábla-avatás programja

-----Nekrológjai közül hármat idézünk. A Nemzeti Újság szerint: "mester volt a javából, nagytudású pedagógus, ragyogó képességű virtuóza hangszerének [...]. Hangversenykörútjai valósággal eseményszámba mentek." A Magyarság szerint "különösen Mozart-interpretációja volt emlékezetes. Lendület, erő, szépség, drámaiság volt játékában." Az Új Magyarság búcsúztatója szerint Koncz a legkitűnőbb hegedűművészek sorába tartozott, mivel "rendelkezett azzal a ritka sajátsággal, hogy egyéniségének varázsával le tudta nyűgözni hallgatóságát, mert ura volt nemcsak hangszerének, hanem a ki nem erőszakolható, ösztönös hatáskeltésnek is. Aki jó hangulatában hallotta hegedülni, az teljesen hatalmába került, nem tudott másra gondolni se, csak átengedte magát ennek az édes zsibongásnak."⁷¹
-----Koncz muzsikája a művészet különböző ágait ölelte föl. Elsődlegesen azonban XVIII–XIX. századi klasszikusokat játszott, Mozartot, Beethovent, Bachot. De rendszeresen megszólaltatta a kortársakat vagy majdnem kortársakat, így főképp Brahmst, Schubertet, Schumannt, Grieget, Bruchot, Wieniawskit, F. Cesart, Lalo-t. Repertoárjából nem hiányoztak a bravúrdarabok sem, azaz Paganini, Kreisler, Sarasate, vagy a korszak népszerű, mára azonban elhalványult zeneszerzőinek alkotásai. Hubay darabjai a rendszeresen játszott művek között szerepeltek.

*

-----Halálának első évfordulóján (1938. március 6-án) emléktáblát helyeztek el Kálvária utcai lakóházának falán. A táblán Iván István Koncz-reliefje látható. Az avatási ünnepség köszöntőjét Géfin Gyula pápai kamarás tartotta.⁷² Este a Kultúrházban ünnepi koncertet rendezett a Koncz Emlékbizottság a hegedűművész emlékére. A hangversenyen Beethoven Coriolanus-nyitányát játszotta a 62 tagú zenekar Heintz Fülöp vezényletével. A műsor második száma Koncz egyik kedvenc darabja, Lalo Spanyol szimfóniája volt. A szólót Bárdos Alice játszotta. A zárószám Schumann E-moll zongoraversenye, ditrói Csiby József előadásában, a hangversenymester Balassa Kálmán volt.⁷³ A hangversenyen csak kevesen jelentek meg, amely rossz ízű kisebb vitát váltott ki a Hir hasábjain.⁷⁴

Az emléktáblát 1938. március 6-án avatták föl a Kálvária utca 10. (akkor 9.) számú lakóházán. (A Savaria Múzeum tulajdona)

-----Halála után Koncz emléke hamar feledésbe merült. Ehhez hozzájárult a háború zűrzavara, pusztítása. Elhanyagolt sírjából exhumálták, és 1986-ban feleségével közös sírba temették a Jáki úti temetőben, Szombathelyen.⁷⁵ Emlékének ébresztését jelzi viszont az 1974 óta három évenként rendezett Országos Tehetségkutató Hegedűverseny, amely Koncz nevét viseli.⁷⁶ Rendezője a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola. A hegedűverseny győzteseinek jutalmaként átadott plakettet Borsos Miklós készítette. Koncz mellszobrát Schaár Erzsébet alkotta meg, a helyi zeneiskola aulájában látható. Utcát (igaz, szerény zsákutcát) neveztek el róla szülővárosában, Sárváron pedig a helyi zeneiskola viseli nevét.

Jegyzetek