BOTLIK JÓZSEF
AZ ŐRVIDÉKI (BURGENLANDI) MAGYARSÁG SORSA1
AZ ELSŐ KÉT ÉV: 19221923
--------------------------------------------------------------------------------Az önrendelkezési jogra hivatkozva 1918.
október 21-én Bécsben, a Reichsrat (Birodalmi Tanács) 210 német tagja (szociáldemokraták,
keresztényszocialisták, nagynémetek) Német-Ausztria (Deutschösterreich) ideiglenes
nemzetgyűlésévé (Bundesversammlung) nyilvánította magát. Három hét múlva, november
12-én egy nappal az után, hogy az uralkodó, I. Károly császár (IV. Károly néven magyar
király) lemondott az államügyekben való részvételről az ideiglenes nemzetgyűlés egyhangúlag
kikiáltotta Német-Ausztria Köztársaságot (Republik Deutschösterreich), s kihirdették,
hogy az új állam csatlakozni (Anschluß) kíván a demokratikus Németországhoz. Az
1919. február 16-ai választásokig az államtitkárokból álló Államtanács kormányozta az
országot Karl Renner irányításával. A szavazás szociáldemokrata győzelemmel zárult,
amely után Renner a keresztényszocialistákkal alakított kormányt, amelynek szociális
reformokkal és államosításokkal sikerült felszámolnia a forradalmi hullámot, s belpolitikailag
nyugalmat teremteni az országban.
-----Német-Ausztria 1919. szeptember 10-én írta alá a saint-germaini békét, amelynek
értelmében az ország a németajkú osztrák örökös tartományok közé szorult vissza,
miközben a vegyes lakosságú területeinek a nagy részét is elveszítette. Dél-Tirol Olaszországhoz,
Trieszt, Isztria, Dalmácia, Krajna és Karintia egy része a SzerbHorvátSzlovén
Királysághoz került. Ausztriának a békeszerződés megtiltotta az Anschlußt, azaz a
Németországhoz való csatlakozást, és az állam új neve Osztrák Köztársaság (Republik
Österreich) lett.
-----A több mint egy év múlva, 1920. október elsején elfogadott alkotmány Ausztriát kilenc tartományból álló parlamentáris szövetségi köztársasággá nyilvánította. Törvényhozó hatalmi szerve a választott képviselőkből álló Nemzeti Tanács (Nationalrat) és a tartományok
képviselőiből álló Szövetségi Tanács (Bundesrat) lett. Az első közjogi méltóság
az erősen korlátozott jogkörű szövetségi elnök, a tényleges végrehajtó hatalom azonban a
parlamentnek felelős szövetségi kancellár kezébe került.2
-----Kevéssé ismert, hogy az 1921. december 1416-án tartott népszavazást követően Sopron városa és a környező nyolc község (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka,
Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva) Magyarországhoz való ünnepélyes visszatérésének
napján, ugyancsak 1922. január elsején alakult meg hivatalosan Ausztria új, kilencedik
tartománya, Burgenland. Annak ellenére, hogy az új osztrákmagyar határ kiigazítása,
illetve végleges kitűzése csak ez év végén, 1922. december 22-én fejeződött be. Hivatalosan
1923. január elsején, illetve a későbbi magyarosztrák csereegyezménnyel Szombathely
és Körmend térségében, s a Pinka folyó völgyében fekvő újabb falvak (összesen tíz:
Kisnarda, Nagynarda, Felsőcsatár, Alsócsatár, Magyarkeresztes, Németkeresztes, Horvátlövő,
Pornóapáti, Szentpéterfa, Olmód, valamint a Kőszegi-erdők) tértek vissza Magyarországhoz.
3 Egyébként csak ez utóbbi időponttól tekinthető de facto külön közjogi-politikai
egységnek az Ausztriába bekebelezett volt nyugat-magyarországi terület, amelyet
azonban az osztrák jogalkotásban jóval korábban meghatároztak, mint újonnan szerzett
országrészt. Már az 1920. október elsején elfogadott alkotmány Ausztriát kilenc önálló
Landból, azaz tartományból (más nézetben: szövetségi tagállamból) álló parlamentáris
szövetségi köztársasággá, állammá (Bundesstaat) nyilvánította. Ezek egyike lett az elcsatolt
Westungarn, azaz Nyugat-Magyarország vidéke, a későbbi Burgenland területe.
-----Megjegyezzük, hogy a Westungarn fogalmat később is használták még hozzá hivatalosan a Burgenland elnevezés megfelelőjeként vagy azzal együtt. Így például azt a
bécsi székhelyű "Háborús rokkantak, Özvegyasszonyok és Árvák és Hazatértek Burgenlandi
Tartományi Szövetsége" nevű szervezet szögletes bélyegzője is tartalmazta, zárójelben
s rövidítve. "Landesverband / der Burgenländischen (Westung.) / Kriegsinvaliden,
Witwen u. Waisen u. Heimkehrer / Zentrale: / Wien, IX. Türkenstrasse 24." A szervezet
propaganda osztálya 1923. május 2021-én, pünkösdvasárnap és -hétfőn rendezte meg az
első burgenlandi Blumentagot (Virágnap) a háborús áldozatok emlékére és kegyeletére.
A szövetség ez alkalommal falragaszokat, meghívókat, pénzgyűjtési felhívások százait és
művirágokat bocsátott ki, amelyeket a tartományi intézményeknek postázott. Nyilván nem
véletlenül, a határkiigazítással fél évvel korábban Magyarországhoz visszatért Pornóapáti
község iskolája vezetőségének is címeztek egy ilyen tartalmú csomagot, amelyet azonban
a Sopronban működő cenzúrahivatal visszatartott.4
-----Közben, az osztrák szövetségi kormány, 1921. július 22-én egyszerre tizenhat rendeletetadott ki a békediktátumban elcsatolt, de ténylegesen még osztrák fennhatóság alá
nem került nyugat-magyarországi terület közigazgatásának a részletes szabályozására.5
-----Ezek az osztrák jogszabályok6 egyébként változatlanul érvényben hagyták Burgenlandban az addigi magyar rendelkezéseket. Az újonnan létrehozott Burgenland tartományról szóló, az osztrák nemzetgyűlés által 1921. január 25-én elfogadott 85. számú törvény,7 a Burgenland-Gesetz (azaz ún. Burgenland-törvény), illetve az iménti rendeletek egy szóval sem említették, hogy a trianoni diktátummal elcsatolt nyugat-magyarországi területen ekkor még Sopronnal és környékével együtt az 1920. december 31-én tartott magyar népszámlálás
anyanyelvi adatai szerint nagy számban élnek nemzetiségek, sőt azok jogaira sem
utaltak. Ezért fontos leszögezni: "Ausztria a saint-germaini békeszerződésben a kisebbségek
védelmére vonatkozóan ugyanolyan kötelezettséget vállalt, mint Magyarország a
trianoni szerződésnek a kisebbségek védelméről szóló fejezetében, és mint az S. H. S.
állam (ti. SzerbHorvátSzlovén állam, azaz a délszláv királyság, 1929-től Jugoszlávia
B. J.), Románia és Csehszlovákia az ún. kisebbségi szerződésekben. Lásd a saint-germaini
szerződés III. rész 5. címét, különösen a kisebbségek kulturális jogaira vonatkozó 67. és
68. cikket".8
-----Az elszakításra kijelölt Őrvidéken ekkor a 248 658 németajkú lakos mellett 44 572 magyar, 47 225 horvát és 4595 egyéb (szlovén, szlovák, stb.) ajkú ember élt, akiknek
száma összesen 96 392 fő, vagyis a teljes népességnek több mint az egynegyede (27,9%)
volt. Az 1910. évi magyar népszámlálás adatai szerint az Ausztriának ítélt nyugat-magyarországi
területen egyébként, ekkor összesen 80 632 lakos beszélte a magyar nyelvet, illetve
tudott magyarul írni-olvasni.9
-----Az 1921. január 25-én elfogadott, már említett ún. Burgenland-törvény előírása alapján, az osztrák szövetségi kormány fél év múlva, 1921. július 22-én hozott, és a 475. és 491. számok között kiadott, összesen 16 rendeletével részletesen szabályozta a békediktátummal szerzett új tartomány irányítását. E határozatok később a hivatalos közlönyben
is megjelentek. A törvény 1. cikkelye kimondta, hogy Burgenland tartomány székhelye
Ödenburg, azaz Sopron városa. A jogszabályok többek között a közigazgatás új szerveinek
a felállítását, a német nyelv hivatalossá tételét, egy tartományi hivatalos közlöny
indítását, az adózást, a vámokat, a posta-, a távíró-, illetve a távbeszélő szolgálat rendjét,
illetve az utóbbiak használatát, a vasúti közlekedést és a szállítási tarifákat rendezték.10 Feltűnő, hogy az állami anyakönyv-vezetés magyar szabályok szerinti rendjét ekkor még
meghagyták.
-----A békediktátumban elcsatolásra ítélt Moson, Sopron és Vas vármegyei részek osztrák csapatok általi elfoglalása azonban csak az 1921. augusztus 28-án kitört nyugatmagyarországi felkelés, majd az egy hónapig fennállt Lajtabánság állam11 november 4-ei megszűnése után hetekkel, november 25-én kezdődött. Minden faluba egy-egy zászlóalj (egyenként több száz fős legénységgel, valamint tisztekkel) vonult be. Az ilyen mértékű
erőfitogtatás célja a lakosság megfélemlítése volt. November 28-án Rőtfalva, Rendek,
Léka, november 30-án Csém, Pornóapáti, Rábaszentmárton és Farkasdifalva következett.
Vas vármegye elcsatolt déli részének legjelentősebb településére, Németújvár nagyközségbe
is az utóbbi napon vonult be 2000 osztrák katona. A lakosság mindenütt izgatottan
fogadta a megszállókat, de ellenállást sehol sem tanúsított. Az előrenyomuló katonaságnak
nem volt élelmiszere. A községekben rekviráltak, azaz a hadsereg számára erőszakkal
megszerezték, majd elfogyasztottak minden élelmiszert, mert a nagy hóviharok lehetetlenné
tették az utánpótlást. Például Kőszegre átjártak a megszállt területekről, de voltak olyanok
is, akik véglegesen elhagyták azt.12
-----A szövetségi kormány imént említett, 1921. július 22-ei rendeletei alapján a terület tényleges birtokbavételét követően, csak 1922. január elejétől kezdték megszervezni
Burgenland közigazgatását, amelyet hét politikai kerületre vagy körzetre (Politischer
Bezirk) osztottak. A teljesen elszakított Nezsideri, Kismartoni, Nagymartoni, Felsőpulyai,
Felsőőri és Németújvári járásokat (ez utóbbiból a 365 lakosú Nemesmedves kisközség13
Magyarországon maradt) kerületekké szervezték át. A hetedik, a Gyanafalvai kerületet a
Szentgotthárdi járás Burgenlandba rendelt községeiből alakították ki. A hét új körzet a
székhely-településeikről kapta a nevét.
-----Ekkor az Ausztriába csatolt ún. töredékjárásokat is az új kerületekhez csatolták. Így az újonnan kialakított Nezsideri körzethez a Magyaróvárit és a Rajkait; a Soproni járás átkerült nagyobb részét a Felsőpulyai; Fertőmeggyes és Kelénpatak községeket a Kismartoni, Lépesfalva, Somfalva és Sopronkertes településeket a Nagymartoni kerületbe tagolták.
A Kőszegi járásból elszakított 13 községet Hámortó, Hosszúszeg, Hoszszúszeghuta,
Kőpatak, Kúpfalva, Lantosfalva, Léka, Létér, Németgyirót, Pörgölény, Rendek,
Rőtfalva és Salamonfalva a Felsőpulyai, a többit a Felsőőri körzetbe sorolták. A
Szombathelyi járás falvait először Csém falu kivételével, amelyet nyomban a Felsőőri
közigazgatási egységbe osztottak a Németújvári kerületbe tagolták. (Három évtizeddel
később, az 1951. évi népszámlálás után még öt község Abdalóc, Csejke, Németlövő,
Pokolfalu és Pósaszentkatalin , és az eredetileg Németújvári járásbeli Egyházasfüzes és
Hovárdos átkerült a Felsőőri körzetbe.)14
-----A megszálló osztrák katonaság után az új polgári hatóságok is megjelentek, és azonnal megfosztották állásuktól azokat a tisztviselőket, aki nem ismerték tökéletesen a német nyelvet. Emiatt sok magyar és horvát anyanyelvű tisztségviselőt és közalkalmazottat
elbocsátottak az állásából. Ezzel Ausztria súlyosan megsértette az 1921. október 13-án
a Sopron és környéke hovatartozásáról szóló, a népszavazást előíró, olasz közvetítéssel
megkötött magyarosztrák ún. Velencei egyezményt. Ennek vonatkozó pontja a következő:
"Emberségi szempontokból az osztrák kormány elvileg kötelezi magát, hogy az
átengedett területeken sem tömegesen, sem politikai okokból nem fogja elbocsátani azokat a tisztviselőket, akik az átadás napján az átengedett területen tényleges szolgálatot teljesítenek".
A tanárokat és a tanítókat ekkor még nem utasították ki az új tartományból a
trianoni Magyarországra, de munkanélküliekké váltak. A különféle közhivatalokban alkalmazottaknak
a következő nyilatkozatot kellett aláírni: "Kötelezem magam, hogy az osztrák
állami szolgálatban való netalán alkalmasságom esetén, ha eddigi működési ágam helyett
más, bármilyen szolgálatra osztanak be, a rám bízott feladatot teljesíteni fogom".16 Az
osztrák kancellár, Johannes Schober 1921. december 10-e körül kijelentette: "Burgenland
Ausztria elszakíthatatlan része. Egy nép, egy nyelv, egy állam".17
-----A német nyelvű közigazgatás bevezetésekor a községi elöljáróságokat rövid úton feloszlatták az elcsatolt őrvidéki területen, és a helyi ügyek vitelére ún. ideiglenes bizottságokat neveztek ki. A falusi bírók és jegyzők túlnyomó részét azzal a váddal függesztették
fel az állásából, hogy úgymond a "magyarosítás legerősebb támaszai voltak" a terület
elszakítása előtt. Másrészt sokakat azért zaklattak, mert 1921. augusztus végétől együttműködtek
a Prónay Pál fővezér és Héjjas Iván hadseregparancsnok által vezetett osztrákellenes
nyugat-magyarországi felkelőkkel, s tevékenyen részt vettek az elcsatolásra ítélt
területen 1921. október 4-én kikiáltott Lajtabánság állam helyi igazgatásában.
-----Az osztrák hatóságok rögtönzött intézkedései következtében szinte azonnal zűrzavar keletkezett a közigazgatásban, ezért a gyakorlott magyar tisztviselők nagy részét
rövidesen kénytelenek voltak visszahelyezni hivatalaikba, és mindössze az ún. tisztviselői
magán-tevékenységüktől tiltották el őket.18
-----Az impériumváltozás kezdeti időszakában, 1921. decemberétől hosszú hónapokig általánosan jellemzőek voltak a Gyanafalván történtek, ahol dr. Beck (?) Bezirksverwalter, azaz kerületi tiszttartó (esetünkben főnök) vezetésével már december 11-én felállították az
új politikai-közigazgatási körzetet, a Bezirke Verwaltungot. "A község az elöljáróság
megválasztásakor a magyar érzelmű vezetőit kívánta megválasztani, miért is a tartományfőnök
a választást rövid úton megsemmisítette és az [új] elöljáróságot kinevezte. Azóta
fokozatosan más-más helyeken tesznek intézkedéseket a községi választások megejtésére,
de egyöntetű intézkedések nyomai nem láthatók. A választási és szervezési munkálatok
keresztülvitele az eddig vezető agitátoroknak ismert bizalmi emberek útján, vagy legalább
is azoknak a közreműködésével történik. [...] A jegyzői intézményt eltörlik, és a községi
közigazgatást osztrák mintára szervezik".19
-----Burgenland egyes településein a katonaság legénységi állományát a házak sorrendjében szállásolták el, és a lakosságot házanként kötelezték két-három harcos ellátására. "A nagy számú katonaság az élelmiszerkészletet rövid időn belül teljesen elfogyasztja, és
utánpótlásra kilátás nincsen." Az osztrák hatóságok elrendelték a háziállatok, közte a
baromfiállomány, valamint a gabona összeírását, amely súlyos közélelmezési bajokra utal.
Ezt követően Burgenlandból megtiltották az élelmiszerek Ausztriába (azaz az ország más
részeibe, illetve elsősorban a fővárosba, Bécsbe is) való szállítását és értékesítését, mondván, azokra a katonaságnak van szüksége. Az előbbiek miatt "a lakosság és a megszállók
között a viszony nagyon hűvös".20 Különösen súlyos volt a helyzet a magyarlakta Felsőőr
környékén, ahol az élelmiszerhiány miatt megsokasodtak a rablások, fosztogatások.
"A megszállás előtt e vidék lakosságát Vas vármegye egyéb területei látták el gabonával,
hússal és más egyéb élelmiszerekkel. Rosszak voltak a talaj- és éghajlati viszonyok.
192021-ben ezen a területen csak 150 vagon gabona termett, ugyanakkor 450 vagonra
volt szükség".21
-----A Magyar Királyi Miniszterelnökségnek Budapestre küldött egyik, 1922. januári helyzetjelentés közölte az előbbieket. Az elszakított nyugat-magyarországi területen az
osztrák "közigazgatás még bevezetve nincs, és még mindig katonai diktatúra van, a csendőrség
a katonaságnak lenne alárendelve, de a csendőrség a katonaság parancsnoklási jogát
nem ismeri el, teljesen [a] saját felelősségére dolgozik, és a kommün alatti vörös őrség
mintájára nem a törvények[re] és szabályokra, hanem a kommunista érzelmű vezetőkre és
névtelen feljelentésekre támaszkodik. A katonaság és a csendőrség között a viszony tarthatatlan,
gyakori összetűzések vannak közöttük. A csendőrség fegyelme és szelleme ugyanolyan,
mint a katonáké. Említésre méltó a csendőröknek fegyelme[ze]tlen magatartása [a]
szolgálatban, a csendőrjárőrök részegeskedése és megvesztegethetősége. [...] A [magyar]
körjegyzőket, kevés kivétellel, távozásra kényszerítették, és az ott maradottaknak a hatáskörét
és működését megbénították úgy, hogy a legtöbb helyen semmiféle közigazgatás
nincs. Amit bizonyít azon körülmény is, hogy gyakran előfordul az az eset, hogy jogviszonyaiknak
rendezésére [egyes lakosok] átjönnek a meg nem szállott területre, és a magyar
hatóságokhoz fordulnak jogorvoslatért. [...] tényleges működést a pénzügyőrség fejt ki,
különösen a fogyasztási adóknak kivetésével és behajtásával, valamint a határvámok kezelésével.
Igazságszolgáltatás bevezetve nincs, az összes bűnesetek tetteseit Wiener Neustadt-ba [Bécsújhelyre] állítják elő a Landesgericht-hez", azaz az alsó-ausztriai Tartományi Törvényszékre.
-----A jelentés szerint ekkor, az elcsatolt volt Vas vármegyei területen, Rohonc nagyközségben Franz Binder, Pusztaszentmihály faluban Schlögl Ferenc molnár volt az osztrák
politikai megbízott és a kémszolgálat vezetője. "Ezek, úgy látszik, közvetlenül a Wiener
Neustadt-i politikai Direktion-nal [Igazgatóság] állanak összeköttetésben, mely szerv, a
látszat szerint Nyugatmagyarországon a bel- és külföldi kémszolgálatot végzi. Ugyanezen
célt szolgálja a[z Ödenburger] Heimatsdienst [= Soproni Haza Szolgálata], mely [...] jó
meg van szervezve. [...] az osztrák kormánynak nem hivatalos szerve, hanem társadalmi
szerv, úgy látszik, hathatós állami támogatással [működik]". "A tanügy terén már erősebb
intézkedések történtek. Megkövetelték a német nyelvű tanítást, még a magyar és horvát
nemzetiségű vidéken is. Ami azonban még teljesen keresztül víve nem lett, mert vannak
egyes tanítók, akik a kiadott szigorú rendeletek ellenére is magyarul, vagy horvátul tanítanak.
A tanfelügyelőket már ideiglenesen kinevezték".22 Az előbbiekből jól érzékelhető,
hogy milyen vontatottan haladt a burgenlandi köz- és szakigazgatás, különösen a bírósági
és az ügyészségi szervezet kiépülése a terület 1921. december eleji osztrák fennhatóság alá
vétele óta.
-----Az új osztrákmagyar államhatár egy évezred alatt kialakult gazdasági és más kapcsolatokat szakított szét az elcsatolt Őrvidéken. A lakosság nehéz helyzetének az enyhítésére a magyar kormányzat 15 km széles övezetben engedélyezte, hogy burgenlandi
illetőségű személyek a napi szükségletüknek megfelelő élelmiszert vámmentesen átvihetik
a határon. Ezt az emberséges gyakorlatot azonban az osztrák hatóságok hamarosan akadályozták,
és korlátozták a kishatárforgalmat. Kezdetben csak az új határtól több mint 20 kmre
fekvő Felsőőr, majd a közelebbi Nagyszentmihály, végül a határ menti Rohonc helységekben
adták ki a határátlépési igazolványokat közölte a Szombathelyen megjelenő
újság, a Vasvármegye.23
-----Itt kell szólnunk arról, hogy a trianoni diktátum után Magyarország határsáv-rendezési alapelve az volt, hogy az egy évezred alatt, a kora Árpád-kortól természetes módon
kialakult, de az új államhatár által kettévágott gazdasági vonzáskörzetek lakosai számára
az átlagosnál kedvezőbb határátlépési lehetőséget teremtsen. Ez olyképpen valósult meg,
hogy a Magyar Királyság a szomszédos országokkal Ausztriával is kétoldalú, és szükség
szerint megújított szerződéseket kötött. Ezekben az egyezményekben a trianoni határ
mindkét oldalán 1520 km széles sávot jelöltek ki, és az abban elhelyezkedő településeket
is felsorolták. Az ún. kishatárforgalom keretében, a határsávban élők számára könnyített
határátlépést biztosítottak. Ez azt jelentette, hogy az itt lakók a távolsági határforgalom
számára megnyitott határállomásokon kívül más helyeken is átléphették az államhatárt.
A trianoni határ ugyanis nemcsak a korábban egymással szomszédos falvak százait vágta
el egymástól, hanem a velük összekötő utakat is. A kishatárforgalom keretében a nappali
órákban, a határon átvezető utak ezek akkoriban kövezett vagy földutak voltak mindegyikéhez
vezényeltek a két ország határőrizeti szervei forgalom-ellenőrző járőröket, akik
a határon átlépők kishatárforgalmi úti okmányait ellenőrizték.
-----Közben a magyar hatóságok az 1920-as évek elején, a lehetőségekhez képest igyekeztek segíteni a többségében nélkülöző őrvidéki magyar és német lakosságon.
Például az 1923. január 7-én folytatott magyarosztrák tárgyalásokon a határsértésekkel
kapcsolatban a magyar fél kénytelen volt előadni, hogy azok az ún. semleges övezet fennállásának,
illetve a még most is űzött csempészetnek a következményei. A semleges sáv
három nap múlva, 1923. január 10-én megszűnt, de a csempészet még egy ideig virágzott.
Jegyzőkönyvekkel bebizonyítható, hogy az osztrák fél "állandóan semmis okokból eredő
felszólalásokkal árasztatott el, [ezért] utasítattak az alantas [ti. a helyi] hatóságok, hogy ők
is lehetőleg minden osztrák részről elkövetett kifogásolható esetet tegyenek jelentés tárgyává.
[...] Különben az eddigi tapasztalat kimutatta majdnem minden felszólalásánál,
hogy a vizsgálat eredménye homlokegyenest ellenkezett az osztrák részről előadott tényállással,
ami indokát nagyrészt abban leli, hogy a határ menti lakosság a csempészetben
jövedelmező foglalkozást látva, összefog a magyar határőrökkel szemben, és minden
csempész jogos üldözését a békés polgár zaklatásának tünteti fel. [...] Emellett természetes,
hogy [...] az élelmiszerek Ausztriába való csempészése nem ellenkezik az
osztrák érdekkel, az osztrák határőrök nem járnak el túl szigorúan".24
-----Az említett ún. semleges övezetet egyébként még a soproni antant-tábornoki bizottság hozta létre az 1921. augusztus elsejei keltezéssel nyomtatásban kiadott, és az Ausztriának ítélt Nyugat-Magyarország kiürítését elrendelő, francia nyelven és alábbi
Plan de Transfert à l'Autriche du territoire de la Deutsch-West-Ungarn25 címmel készült dokumentum 9. cikkelyével. Ez lehetővé tette a magyar határőröknek, hogy a semleges
körzetben is üldözhették a csempészeket. Azóta Ausztria minden ilyen esetet határsértésnek
nyilvánított, ami megalapozatlan volt. Miközben az osztrák határőrök is követtek el
ilyen cselekedeteket, ha a semleges övezetbe léptek.
-----Bár a Nemzetek Szövetségének Tanácsa 1922. szeptember 17-én tartott titkos ülésén hozott döntésével Rendek, Rőtfalva, Kisnarda, Nagynarda, Felsőcsatár, Alsócsatár,
Magyarkeresztes, Németkeresztes, Horvátlövő, Pornó (ma: Pornóapáti) településeket
1923. január első napján visszacsatolta Magyarországhoz, a kijelölt új államhatár szigorú
őrzése még hónapokig nem volt kellően megoldott. Erről tanúskodik "a magyar védelmi
szervezet" 1923. május 26-ai bizalmas jelentése. "Hátrányos nemzetvédelmi szempontból
az a tény is, hogy a határmenti osztrák csendőrök és fináncok is állandóan átjárnak a magyar
területre, sőt egész nap itt korcsmáznak és agitálnak ellenünk. Különösen az is, hogy
valahányszor a határmenti magyar községekbe valamilyen ügyből kifolyólag hivatalos
közegek érkeznek, mindannyiszor átjönnek civilben az osztrák csendőrök is, és járnak-kelnek,
hogy a kiszállás céljáról információkat szerezhessenek. Ezek ellenőrzése és átjárásuknak
megnehezítése nemzetvédelmi szempontból szintén elsőrendű érdekünk volna".26
-----Közben az elszakított nyugat-magyarországi területen az osztrák hatóságok mielőbb törvényesíteni akarták Ausztria uralmát, mely törekvés 1922 márciusában felerősödött. Az addig burgenlandi tartományfőnökként tevékenykedő Robert Davy
egészségügyi okokból távozott tisztségéből. Helyét, mint kinevezett közigazgatási vezető,
dr. Alfred Rausnitz addigi bécsújhelyi rendőrfőnök vette át. Hivatalba lépése után személyes
tapasztalatgyűjtés céljából felkereste az újonnan meghódított terület jelentős részét.
Április elejétől már Michael Hainisch osztrák államelnökkel járta be Burgenland középső
és déli részét, Borostyánkőtől Felsőőrön át Rohoncig. Másnap, innen déli irányba mentek
Monyorókerék községbe, ahol a helyi becsvágyó főtanító külön műsorral, karénekkel
fogadta őket. Innen útjuk a szomszédos, horvát lakta, de magyar érzelmű Szentpéterfára
vezetett, ahol nem volt igazán nagy fogadtatásuk. Sőt, a másik falu, Nagysároslak lovascsapata
a magyar szokásoknak megfelelően vonult fel érkezésükre. A két állami vezető
Pusztaszentmihályon és Németújváron kapott elégtételt, ahol az osztrák hadsereg, a
Bundeswehr (Szövetségi Haderő) egy-egy dísz-százada tisztelgett előttük.27
-----Az ideiglenes tartományi kormányzóság bár a közállapotok még meglehetősen zűrzavarosak voltak még az előző hónapban, 1922. március 21-én kiírta a szövetségi és
helyi képviselőválasztásokat. Burgenland területét négy választókörzetre az I. számú
székhelye Kismarton, a II. Nagymarton, a III. Felsőőr, a IV. Németújvár osztották. A rendelet
szerint Burgenlandban a szövetségi nemzetgyűlés képviselői választásának a napját
a kiírás után két hónappal, május 21-ére tűzték ki azzal, hogy a tartományi gyűlés tagjaira
való szavazást, az azt követő nyolc napon belül rendezik. (A májusi országos nemzetgyűlési
választásokon a nagy-németek és a szociáldemokraták megbuktatták Johannes Schober kancellárt, akinek utóda a keresztényszocialista Ignaz Seipel még a hónap végén,
május 31-én átvette hivatalát.)
-----A burgenlandi tartományi választásokat végül 1922. június 18-án tartották, mert időközben sok nehézséggel küszködve szerveződtek meg a helyi pártok. Ezek között a legjelentősebb a Bécsújhelyen alapított Burgenlandi Szociáldemokrata Párt volt, amely 47208
szavazatot kapott.28 Hasonló támogatottsággal ezt követte a Bécsben alakított Burgenlandi
Keresztényszocialista Párt. Az Őrvidék déli részén jött létre a jobboldali célokat megfogalmazó
Burgenlandi Parasztszövetség. A legnépesebb nemzetiség, a horvátok a Hrvatska
stranska-ba, azaz a Horvát Pártba tömörültek, amelynek központja Felsőpulya járási
székhelyen működött.29 Később, dr. L. Karall személyében a horvátoknak egy időben külön
képviselője volt az osztrák szövetségi parlamentben.
-----A magyarság sem ekkor, sem 1938. márciusáig, Ausztria állami önállóságának az elvesztéséig (Anschluß), de még később (1968-ig) sem tudta megszervezni politikai/érdekvédelmi szervezetét. Ennek fő oka, hogy a már említett, ún. Velencei egyezmény megsértésével az osztrák hatóságok a magyar értelmiség döntő részét már a megszállás kezdetétől,
különösen 19221923-ban kíméletlenül elüldözték, és menekülésre késztették a trianoni
Magyarország területére. A kevés számban szülőföldjén maradt kiművelt emberfő
pedig mindennapi súlyos túlélési, megmaradási gondokkal küszködött, illetve a korábbi
hatósági erőszakoskodások miatt félelemben élt, és nem mert közszereplést vállalni.
Az igazsághoz tartozik, hogy a két világháború között Ausztria legfelső politikai testületeiben
és államhatalmi szerveiben (Szövetségi Gyűlés, azaz a parlament, szövetségi kormány,
tartományi parlament, illetve kormány) mindig tevékenykedett néhány magyar
nemzetiségű személy, akik azonban a magyarság érdekeit soha nem képviselték.
-----Az imént említett, 1922. június 18-án tartott első őrvidéki választásokon mandátumot nyert magyar nemzetiségű jelöltek közül például a Burgenlandi Szociáldemokrata Párt (BSzDP) tagjaként lett tartományi képviselő dr. Vagaszt József, aki a magyar tanácsköztársaság idején a Budapesti Rendőr-főkapitányság politikai osztályának, és Leser József,
aki korábban a soproni szakszervezeti tanácsnak volt a vezetője. Keresztényszocialistaként
került a burgenlandi tartománygyűlésbe Zsombor Géza, aki Károlyi Mihály kormányában
a német nemzetiségi államtitkári tisztséget töltötte be, illetve egy időben a soproni
Deutsches Haus (Német Ház) kulturális központ vezetőjeként tevékenykedett.30 Az első
tartományi gyűlés (parlament) 1922. július 15-én tartotta alakuló ülését, amelyen az
osztrák kormányfő, Ignaz Seipel szövetségi kancellár is megjelent. A testület négy nap
múlva, július 19-én megválasztotta az első burgenlandi tartományfőnököt (Landeshauptmann)
a pártonkívüli dr. Alfred Rausnitz személyében, aki ez év márciusától már, mint
kinevezett közigazgatási vezető irányította Ausztria újonnan meghódított területét. Ezt
követően alakult az első burgenlandi tartományi kormány, élén a tartományfőnökkel, akinek
a két helyettese Franz Stesgal és Ludwig Leser lett. Az utóbbi politikus pályája igen
tanulságos, és a hiányzó őrvidéki magyar érdekképviseletre is jó példa. Ludwig Leser (eredetileg
Leser Lajos), korábban Lajtaújfaluban gyári hivatalnok, majd 1919-ben Sopron
vármegye ún. intézőbizottsági tagja, országos küldött, a Központi Intéző Bizottság és a Központi Német Tanács, valamint a pártvezetőség tagja. A kommün bukása után letartóztatták,
bebörtönözték, 1921-ben szabadult. Ausztriába emigrált, 19221924 között a burgenlandi
tartományfőnök egyik helyetteseként működött, később, 19451946-ban (haláláig)
Burgenland tartományfőnöke.31
-----Ugyancsak az első burgenlandi kormány egyik tagja lett tartományi tanácsosi rangban dr. Alfred Walheim (egyes forrásokban Wallheim) bécsi professzor,32 aki a legenda szerint az új tartomány névadója. Ezzel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy 1919. júliusától
1920. márciusáig (feltehetően később is) Vierburgenland33 névvel, Sopronban havonta két alkalommal újság jelent meg az Ausztria által elszakítani kívánt négy nyugat-magyarországi
vármegyében lakó németajkú lakosság számára. A lap nevét részben a Bécs által
kiszemelt négy megye német elnevezésében (PressburgPozsony, WieselburgMoson
ÖdenburgSopron, EisenburgVas) megtalálható "Burg", azaz "vár" értelmű végződésből,
a "Land" ("ország", ez esetben "tartomány" értelemben) szavakból, valamint a "vier", azaz
"négy" számnévből képezték. Ebben az időben a Pozsony, Moson, Sopron és Vas vármegyéket
a hetilap neve nyomán, összefoglalóan Vierburgenland-ként is említették. Az újság
kiadója a Gauamt Deutschwestungarn(Német-nyugat-magyarországi Kerületi Hivatal),
főszerkesztője Odo Röttig, előállítója a helyi RöttigRomwalter Nyomda volt.34
-----Az új fogalom később "Burgenland"-ra rövidült, és a hagyomány szerint nem igazán eredeti leleménnyel, kölcsönözve, ezt a nevet adta az elszakított "Westungarn"-nak,
azaz az Ausztriához rendelt nyugat-magyarországi/őrvidéki területsávnak Alfred Walheim,
akkor még bécsi professzor. Tartományi tanácsosi rangjából a következő évben, 1923-ban
Walheim a helyi közigazgatás legfelső szintjére emelkedett, mert őt nevezték ki
Burgenland negyedik tartományfőnökévé. Egyébként a trianoni békediktátumban elszakításra
ítélt, de ekkor még mindig magyar fennhatóság alatt álló nyugat-magyarországi
területsáv irányítására az osztrák kormányzat már 1921. március 10-ei hivatalba lépéssel
kinevezte az első "burgenlandi" tartományfőnököt dr. Robert Davy személyében, aki 1922.
március 5-ig töltötte be tisztségét.35
-----Eközben, 1922 tavaszán és nyarán Burgenland lakossága, a továbbra is rendezetlen helyzete, körülményei miatt számtalanszor adott hangot elégedetlenségének, és kérte:
csatolják őket vissza Magyarországhoz, vagy kerüljenek Stájerországhoz. Az osztrák kormányzat
természetesen egyik megoldásról sem akart hallani, ezért Burgenland önálló
tartomány maradt a szövetségi köztársaságban. Meg kell jegyezni, hogy a burgenlandi kormány
megalakulása döntően hozzájárult az új tartomány államigazgatásának fokozatos
kiépüléséhez, és az új helyzet rendezéséhez.
-----Az első őrvidéki választásokat követő időszakban, 1922 júliusától 1923 júniusáig a legerősebb szerveződés, a Burgenlandi Szociáldemokrata Párt befolyása tovább növekedett. Taglétszáma az előbbi időszakban 8190 főről 14 780 főre, vagy 55,4%-kal gyarapodott.
Ennek nagy része 1922. második felére esett, mert a burgenlandi kivándorlás a
pártszervezést kedvezőtlenül érintette. A tartomány 327 akkori községe lakosságának több mint a felében, 180 helyi BSzDP-szervezetet alakítottak. A szociáldemokraták különösen
1922 augusztusa és 1923. május vége között voltak igen tevékenyek. A tartomány hét
járásában Nezsideri, Kismartoni, Nagymartoni, Felsőpulyai, Felsőőri, Németújvári és
Gyanafalvai 63 járási közgyűlést és 776 népgyűlést rendeztek, amelyeken a 16 burgenlandi
szociáldemokrata képviselő nem kevesebb, mint 711 esetben szerepelt a nyilvánosság
előtt. Ezek után nem véletlen, hogy az 1923. évi községi képviselőtestületi választásokon
amikor a 327 település közül 91-ben nem tartottak szavazást a párt 42 900 voksot
kapott.36
-----Egy 1923. május 26-án Nyugat-Magyarországról Budapestre küldött bizalmi jelentés melyet a magyar belügy-, a honvédelmi- és a pénzügyminiszterhez is továbbítottak
, az őrvidéki agitátorokkal foglalkozott. "Az elszakított területen a kommunisták állandóan
dolgoznak, és sajnos, napról napra tért hódítanak. Különösen Németlövőn lehet tapasztalni,
ahol még jómódú gazdák is megtévednek. Agitátorjaik a legkülönbözőbb utakon és
módokon határátlépési igazolványokat szereznek, és szorgalmasan átjárnak a határmenti
magyar favakba is. A vámőrség egyes területeken nyilvántartást vezet róluk, és igyekszik
átlépésük elé akadályokat gördíteni. Szükséges volna azonban, hogy ez a rendszer az egész
határ mentén életbe léptessék, de különösen szükséges volna, hogy a közismerten veszedelmes
agitátorok kitiltása iránt intézkedés történjék".37
-----Időközben, 1923. március 7-én tartották az első osztrák népszámlálást Burgenlandban, és az eredmények a magyarság jelentős csökkenését mutatták. Mindez egyenesen következett abból, hogy Ausztria az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini békeszerződés kisebbségvédelmi rendelkezései által számára előírt kötelezettség ellenére nem
biztosította a kisebbségi jogokat, illetve menekülésre, átköltözésre kényszerítette a magyarság
jelentékeny részét. Az elszakított nyugat-magyarországi területen az osztrák
hatóságok 1923-ban összesen 286 179 lakost írtak össze, akik közül 15 254 magyar
(5,33%), 226 995 német (79,3%), 42 011 horvát (14,67%), 1919 fő egyéb (0,67%) nemzetiségűnek
vallotta magát.38 Az utóbbiak többnyire cigányok voltak, akiket az "egyéb"
rovatban külön is kimutattak.
-----A magyarság esetében megdöbbentő mértékű volt a lélekszám csökkenése, hiszen az 1920. december 31-én tartott (utolsó) magyar népszámlálás a később véglegesen elcsatolt területen 24 867 magyart jegyzett fel, három év múlva az 1923. március 7-ei osztrák
összeírás ennél 9613 fővel (38,65%-kal), azaz jóval több, mint egyharmaddal kevesebbet
rögzített. Ha az osztrák adatokat elemezzük, akkor jól érzékelhető, hogy az 1923-ban
összeszámlált 15 254 magyarajkú lakos kétharmada (65,7%-a) 100 főnél népesebb településen
élt. Ez utóbbiak száma egyébként a három évvel korábbi 53 helységről 28-ra, azaz
alig több mint a felére (52,8%-ra) esett vissza. A legtöbb magyar összesen 4258 fő
ekkor a Felsőőri kerület (járás) négy községében, Felsőőrön, Alsóőrön, Őriszigeten és
Városhodászon lakott. A volt Moson vármegye nagy részét magában foglaló Nezsideri
járás 15 helységében összesen 3007 magyar élt, a Felsőpulyai körzet négy falvában az
adatsorban Felsőpulya és Középpulya együtt szerepel, valamint Füles és Pervány 1463
magyart találtak. Említésre méltó még Kismarton, ahol 373 magyart, és a népszámláskor külön feljegyzett városkörnyéke, ahol három községben Cinfalva, Lajtaújfalu, Völgyfalu
összesen 477 magyart vettek számba.
-----A magyarság számának csökkenése 1923-ban különösen kirívó volt az előző, az 1920. évi összeíráshoz viszonyítva néhány korábbi, jelentős településen. Így például Kismartonban a három évvel előbbi 1399 magyarból 373 fő, a megelőző időszaknak
mindössze a 26,7%-a lakott. A további 1920., illetve 1923. évi adatok: Köpcsényben 769
magyarból 196, Királyhidán 873-ból 107, Császárkőbányán 310-ből 17 (!), Pándorfalun
516-ból 182, Pomogyon 504-ből 128, Savanyúkúton 229-ből 65, Lakompakon 233-ból 54,
Pinkafőn 317-ből 94, Felsőlövőn 129-ből 11, Rohoncon 385-ből 74, Vasvörösváron 204-
ből 77, Németújváron 757-ből 264, Szenteleken 154-ből 17, Gyanafalván 271-ből 44,
Rakson a 226-ból mindössze egyetlen (!) magyar maradt.39
-----Az 1923. évi osztrák népszámlálás idején egyáltalán nem nevezhető kisebbségbarátnak a hatóságok azon intézkedése sem, amely fondorlatos módon igyekezett csökkenteni,
illetve eltüntetni a nemzetiségek valódi lélekszámát. Például a magyarság számának
nagy mértékű visszaeséséhez az is hozzájárult, hogy az osztrák népösszeíráskor eléggé
furcsa módon a lakosság nyelvi hovatartozását nem a más országokban akkor is leggyakrabban
alkalmazott anyanyelve osztályozással kérdezték meg, hanem a gondolkodás
nyelvét tudakolták. Ez azt jelentette, hogy a számlálóbiztosok azt a nyelvet kérdezték, amelyet
a számlálandó személy úgymond a legjobban beszélt, és amelyen gondolkodott.40 Ez
a sajátos módszer számos magyart is elbizonytalanított önazonossága meghatározásakor,
illetve annak a számlálóbiztosok előtti közlésekor.
-----A magyarság már említett 1920. és 1923. közötti végzetszerű, 9613 fős (38,5%-os!) csökkenésének egyik oka a magyar tisztviselői-közalkalmazotti kar, és az értelmiség (tanítók, tanárok, lelkészek, orvosok, jogászok stb.) tömeges menekülésre kényszerítése vagy
kiutasítása volt Ausztria területéről.41 Rajtuk kívül az osztrák hatóságok szintén tömegesen elüldözték a magyar nemzetiségű fizikai munkásokat például a Magyar Kir. Államvasutak, a MÁV pályaőreit, váltókezelőit stb. is, például a fontos vasúti határállomásról,
Gyanafalváról.42
-----Az őrvidéki magyarság körében a mindössze három esztendő alatt lezajlott, döbbenetes mértékű lélekszámcsökkenés és exodus egyes okait, sajátos óvatossággal s megvilágításban tárgyalja a 2000-ben (!) megjelent közös művében három burgenlandi illetőségű
magyar nemzetiségű szerző. "A legdramatikusabb esés (majdnem 10 000 fő) a legrövidebb
periódusban, 1920 és 1923 között volt tapasztalható. A statisztikai torzítás mellett főleg a
már említett majorsági bérmunkások távozását, az értelmiségiek Magyarországra való
hazatérését [sic!], a nemzeti hovatartozásukban bizonytalan elemeknek a többségi néphez
való csatlakozását és az Egyesült Államokba irányuló kivándorlást lehet felhozni magyarázatként.
Az utolsó két ok az 192334-ig terjedő időszak veszteségeiért is felelős. A megfigyelt
időszakban a horvát kisebbség vesztesége a magyarsághoz képest csak egyharmadával volt jobb".43 (Ez utóbbi megállapításhoz, a Burgenlandhoz csatolt horvát népesség
száma a népszámlálások szerint: 1910-ben 43 633, 1920-ban 44 753, 1923-ban 42 011,
1934-ben 40 500 fő!44)
-----Itt fontos figyelmeztetni arra, hogy az Ausztriához csatolt őrvidéki területen a tengerentúlra törekvő kivándorlás folyamata az impériumváltozás előtti időszakban később
kezdődött, mint a történelmi Magyarország más vidékein, és az uralomváltás után jóval
tovább tartott. Az 1923. évi után a következő, az 1934. évi népszámlás közötti évtizedben
újabb bizonytalan identitású elemek vallották magukat német nemzetiségűnek, és a kivándorlás
is folytatódott. A számlálóbiztosok ekkor sem az anyanyelvet, hanem most a kulturális
hovatartozást tudakolták, azaz azt a nyelvet, amelynek kultúrköréhez a felmérés
alanya önmagát tartózónak véli.45 Elsősorban az előbbi két tényező járult hozzá, hogy a
magyarság száma 4812 fővel, csaknem egyharmaddal (31,5%), 10 442 főre esett vissza.
Az Őrvidék déli részén itt található az akkor többségében magyar lakta Felsőőr, valamint
a többi magyarlakta település a kivándorlást döntően elősegítette, hogy a Németújvár járási
székhelyen ebben az időben öt (!) kivándorlási ügynökség működött. Mindezt Belitska
Sándor honvédelmi miniszter közölte abban a jelentésben, amelyet 1923. február 14-én
küldött Bethlen István miniszterelnöknek.46 Az ügynökségek nemcsak a Pinka folyó
völgyében fekvő falvakból, hanem "a jelenleg is osztrák megszállás alatt lévő [ti. burgenlandi]
többi községből is bőven szállították a kivándorlókat Amerikába úgy, hogy
értesülésem szerint Németcsencs községnek kb. 38%-a vándorolt ki". (A helységnek az
1920. évi népszámláláskor 747 lakosa volt.47) "Ugyancsak hozzájárult[ak] a kivándorlás
fokozásához a kivándoroltak által [a] hozzátartozóikhoz küldött csábító levelek, amelyekből
egyet alkalmam volt betekinteni, s amelyben a levél írója azt írja, hogy Amerikában
»az ágyból emelik ki a munkást«. A horvát [lakta] község[ek]ből kivándoroltakat a wieni
[bécsi] kivándorlási iroda bonyolította le. A kivándorlók a produktív korban lévő férfi és
női lakosságból kerültek ki és tisztán gazdasági okok, kenyérkereset, a megélhetés biztosítása
voltak a kivándorlás indító okai. Adataimat [a] plébánia hivatalokban vezetett nyilvántartásokból
merítettem".48
-----Az iménti levéltári forrásokból idézett tények cáfolják a három burgenlandi magyar nemzetiségű szerző egyes, alábbi megállapításait a tartomány magyarságának történetét bemutató dolgozatukban. Többek között ezt írják: "1921 előtt Magyarország területéről
sok hivatalnok, katona, vasutas, illetve egyéb munkás telepedett le a mai Burgenland csomópontjai
körül. Ezen kívül orvosok, tanárok, jogászok és majorsági hivatali alkalmazottak
is. Vonzáskörzetüket főként az akkori adminisztrációs csomópontok képezték. A felsőiskolai
végzettségűek magyarországi intézményekben szerezték diplomájukat, és ezzel az
anyaországi kulturális identitásukat is magukkal hozták. Rajtuk kívül a honos értelmiségiek
túlnyomó többsége is még magyar iskolákban végezte tanulmányait. 1921 után azonban
főleg gazdasági okokból ezek a bevándorlók ismét hazatértek Magyarországra".49
-----Az 1923. évi népszámlálás eredményei azt is tükrözik, hogy Ausztria nem tartotta be a saint-germaini békeszerződésben vállalt kisebbségvédelmi kötelezettségeit. A már
említett, ún. "Burgenland-törvény", a tartományban élő csaknem százezer főt számláló, a
lakosság több mint egynegyedét kitevő, és az akaratán kívül kisebbségi helyzetbe került
magyar és horvát anyanyelvű lakosság jogainak a védelmével, anyanyelvi oktatásával,
kultúrája ápolásával kapcsolatban egyetlen rendelkezést sem tartalmazott. Ez azért megdöbbentő,
mert az 1919. szeptember 10-én Ausztriával kötött saint-germaini békeszerződés
III. részének 5. címe: "A kisebbségek védelme". E fejezet 6269. cikkelyei tárgyalják
Ausztria nemzetiségekkel kapcsolatos, nemzetközileg vállalt kötelezettségeit. Az utóbbi, a
69. cikkely előírta, hogy az előbbi rendelkezések a Nemzetek Szövetsége (rövidített, közismertebb
nevén a Népszövetség) Tanácsának a védelme alatt állnak. Azokat a tanács
többségi szavazata, illetve engedélye nélkül nem lehet megváltoztatni. A kisebbségekkel
kapcsolatos bármilyen vitás kérdést Hágába, a Nemzetközi Állandó Bíróság elé kell terjeszteni,
amelynek döntése ellen fellebbezésnek helye nincs.
-----Az őrvidéki magyarságra is vonatkozó négy legfontosabb cikkely az alábbi. "63. cikkely: Ausztria kötelezi magát, hogy az ország minden lakosának születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és a szabadság teljes védelmét biztosítja. 66. cikkely, 3. bekezdés: Egyetlen osztrák állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában, magán- vagy üzleti forgalomban, a vallás, a sajtó útján történő vagy
bármilyen természetű közzététel terén, vagy nyilvános gyűléseken. 4. bekezdés: Az osztrák
Kormánynak a hivatalos nyelv megállapítására vonatkozó intézkedését nem érintve a nem
német nyelvű osztrák állampolgárok nyelvüknek a bíróság előtt akár szóban, akár írásban
való használata tekintetében megfelelő könnyítésekben fognak részesülni. 67. cikkely:
Azok az osztrák állampolgárok, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartoznak, jogilag
és ténylegesen ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik, mint a
többi osztrák állampolgárok. Nevezetesen: joguk van saját költségükön jótékonysági, vallási
vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket létesíteni, igazgatni
és azokra felügyelni, azzal a joggal, hogy azokban saját nyelvüket szabadon használják, és
vallásukat szabadon gyakorolják. 68. cikkely: Olyan városokban és kerületekben, ahol nem
német nyelvű osztrák állampolgárok jelentékeny arányban laknak, az osztrák Kormány a
közoktatásügy terén megfelelő könnyítéseket fog engedélyezni avégből, hogy ily osztrák
állampolgárok gyermekeit az elemi iskolákban saját nyelvükön tanítsák. Ez a rendelkezés
nem akadályozza az osztrák Kormányt abban, hogy a német nyelv oktatását az említett
iskolákban is kötelezővé tegye. Azokban a városokban és kerületekben, ahol jelentékeny
arányban élnek olyan osztrák állampolgárok, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez
tartoznak, ezeknek a kisebbségeknek méltányos részt kell biztosítani mindazoknak az
összegeknek élvezetéből és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi
vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékonysági célokra fordíttatnak".50
-----Az Ausztriával kötött saint-germaini békeszerződés idézett cikkelyei az ausztriai nemzetiségek számára nem közösségi, hanem csak általános állampolgári, illetve egyéni
kisebbségi jogokat biztosítottak. Ennek fő oka, hogy az első világháborút a népek önrendelkezési
jogának melyet az antanthatalmak csak a Kárpát-medencében élő magyarságra nem alkalmaztak! a hangoztatásával lezáró Párizs környéki békék diktálói egységes csehszlovák, román, délszláv stb. nemzetállamokat igyekeztek létrehozni, és nem számoltak a nemzeti kisebbségek hosszú távú fennmaradásával. Az általános emberi-polgári jogokon kívül, az újonnan alakult államokban ezért nem biztosítottak a kisebbségek számára önrendelkezési, vagy akár területi önkormányzati jogot.
-----Az elszakított őrvidéki magyarság mint sajátos társadalmi-politikai csoport elsősorban a viszonylag alacsony lélekszáma, települési viszonyai következtében sohasem kapott jogot az Ausztrián belüli önrendelkezésre, és sohasem élhetett a területi önkormányzat lehetőségével. Önigazgatásának egyetlen színterét és szintjét kizárólag a magyar
többségű községek közélete jelentette, ahol elsősorban a helyieken múlt, hogy milyen
mértékben tudják érvényesíteni a saint-germaini békeszerződés idézett cikkelyeiben lefektetett
kisebbségi jogaikat a gyakorlatban.
Jegyzetek
1 | A dolgozat a Nemzeti Kulturális Alap Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Szakmai Kollégium alkotói támogatása keretében készült. |
2 | Lásd részletesen: ZÖLLNER, Erich: Ausztria története. Bp. 1998. 370379. old. |
3 | Bizalmas jelentés a soproni népszavazásról és a magyarosztrák határ megállapításáról. Szerk. báró VILLANI Frigyes. Sopron, 1923. 63., 6971. old. Az új államhatár kitűzését három térképen pontosan közli sajátos, (Romokból született...) című művében: SCHLAG, Gerald: Aus Trümmern geboren... Burgenland 19181921. Eisenstadt, 2001. 496498. old. |
4 | Magyar Országos Levéltár (A továbbiakban: MOL.) K 28. 3. csomó, 8. tétel, 1923S698. sz., 96101., 106. old. |
5 | A 16 rendeletet a 475-491. közötti számok alatt adták ki. In: Bundesgesetzblatt für die Republik Österreich Jahrgang 1921. Nr. 192. (sz., 1921. augusztus 29.), 1643-1696. old. |
6 | A rendeleteket összegyűjtve is kiadták a következő címmel: Rechtsarchiv des Burgenlandes. [Szerk.] Dr. Robert DAVY. (Band.) I-IV. Wien, 1920. |
7 | Az ún. Burgenland-törvény 1921. február 9-én jelent meg az osztrák hivatalos közlönyben. |
8 | MOL. K 28., 3. csomó, 8. tétel, 1927S279. sz., 223. old. |
9 | LŐKKÖS János: Trianon számokban. Az 1910. évi magyar népszámlálás anyanyelvi adatainak elemzése a történelmi Magyarországon. Bp. 2000. 284., 287., 358359. old. |
10 | In: Bundesgesetzblatt für die Republik Österreich Jahrgang 1921. Nr. 192. (sz., 1921. augusztus 29.), 16431696. old. |
11 | Lásd bővebben: BOTLIK József: Nyugat-Magyarország sorsa 19181921. Vasszilvágy, Magyar Nyugat, 2008. 159284. old. |
12 | GERSE János: A Pinka menti falvak visszacsatolása Magyarországhoz 1923-ban. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 22/1. kötet. 19921995. Főszerk.: Vig Károly. Kiad. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága. Szombathely, 1995. 127. old. |
13 | Magyarország Közigazgatási Atlasza 1914. Szerk. Zentai László. Baja Pécs, 2000. 140. old. |
14 | Burgenland településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai (18801991). Összeáll. Pálházy László. Kiad. KSH, Bp. 2000. 13. old. |
15 | HALMOSY Dénes: Nemzetközi szerződések 19181945. Bp. 1983. 183. old. |
16 | GERSE, 127. old. |
17 | Vasvármegye, 1921. december 15. |
18 | NAGY Iván, vitéz: Nyugat-Magyarország Ausztriában. In: Magyar Kisebbség (Kiadási helye: Lugos Erdély), X. évf. 1931. 17. szám, 637. old. |
19 | MOL. K 26. 1299. csomó, 1922XLII2076. sz., 1415. old. |
20 | MOL. K 26. 1299. csomó, 1922XLII474. sz., 2627. old. |
21 | GERSE, 128. old. |
22 | MOL. K 26. 1299. csomó, 1922XLII474. sz., 89., 11. old. |
23 | Vasvármegye, 1922. január 16. 2. old. |
24 | MOL. K 479. 2. csomó, I. tét. 1924K3563. sz., 78. old. |
25 | Lásd bővebben: MOL. K 26. 1388. csomó, 1922"H" tétel, 8085. old. |
26 | MOL. K 28. 3. csomó, 8. tétel, 1923S190. sz., 58. old. |
27 | FOGARASSY László: Határ menti események Burgenland megalakulásától az új határvonal megállapításáig. In: Soproni Szemle, 1975. 2. szám, 155. old. |
28 | MOL. K 28. 3. csomó, 8. tétel, 1923S190. sz., 62. old. |
29 | Lásd bővebben: ERNST, August: Geschichte der Burgenland. Wien, 1987. 203205. old. |
30 | Vasvármegye, 1922. június 21. 12. old. |
31 | KÖRNYEI Attila: Sopron és vidékének munkásmozgalma 1919. augusztus 1. 1924. Győr, 1981. 222. old. |
32 | SCHLAG, 504. old. |
33 | Vierburgenland, 1919. július, I. évf. 112. szám1920. március, II. évf. 16. szám. |
34 | GyőrMosonSopron megye időszaki sajtójának bibliográfiája (17791995) Szerk.: Horváth József. Győr, 2000. 769. old. |
35 | BOTLIK, 47. old. |
36 | MOL. K 28. 3. csomó, 8. tétel, 1923S190. sz., 6162. old. |
37 | MOL. K 28. 3. csomó, 8. tétel, 1923S190. sz., 58. old. |
38 | LŐKKÖS, 371. old. |
39 | Burgenland településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai (18801991). 182248. old. |
40 | CSOKNYAI PéterGALAMBOS IréneuszKELEMEN László: A burgenlandi magyarság. In: Magyarok a világban Kárpát-medence. Sor. főszerk.: Kasza Sándor. Bp. 2000. 772. old. |
41 | Lásd bővebben: MOL. K 26. 1388. csomó, 1922"H"-tétel, 307. old.; MOL. K 26. 1299. csomó, 1922XLII61. sz., 18. old.; MOL. K 26. 1299. csomó, 1922XLII819. sz., 9. old. |
42 | MOL. K 26. 1299. csomó, 1922XLII819. sz., 13., 17., 18. old. |
43 | CSOKNYAIGALAMBOSKELEMEN, 2000. 773. old. |
44 | LŐKKÖS, 371. old. |
45 | CSOKNYAIGALAMBOSKELEMEN, 772. old. |
46 | MOL. K 28. 3. csomó, 8. tétel, 1923S237. sz., 75. old. |
47 | Burgenland településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai (18801991), 149. old. |
48 | MOL. K 28. 3. csomó, 8. tétel, 1923S237. sz., 75. old. |
49 | CSOKNYAIGALAMBOSKELEMEN, 770. old. (Kiemelés tőlem.) |
50 | Der Staatsvertrag von St. Germain. [A saint-germaini Államszerződés.] Wien, 1919. 5153. old. |