MOLNÁR ANDRÁS
BATTHYÁNY LAJOS GRÓF
ÉS AZ ŐSEI*
----------------------------------------
-----A császári titkosrendőrség
már 1840-ben - röviddel Batthyány Lajos politikai színre
lépése után - hangsúlyozta, hogy a gróf jelentős
mértékben nevének és családja rangjának köszönheti
tekintélyét, befolyását. Kossuth Lajos 1842-ben akként
méltatta Batthyányt, hogy a "nevéhez nagyszerű
históriai emlékezetek" kötődnek, 1847-ben pedig
"egy szeplőtlen históriai nevű család
ivadéka"-ként jellemezte. Batthyány "történelmileg
nagy neve" - mint súlyosbító körülmény - szóba
került 1849-ben, az ellene folytatott hadbírósági eljárás
során is.
-----Batthyány Lajos gróf
születésekor családja már mintegy 400 éves múltra
tekinthetett vissza, ő maga pedig a hírneves família
tizennegyedik generációjának volt a tagja. A Batthyányak
ősei a középkori Rátót nemzetség kővágóörsi
(pontosabban felsőörsi) ágához tartoztak. Ebből a Zala
megyei ágból származott Kővágóörsi "Kis" György
esztergomi várnagy, aki 1397-ben zálogként, két évvel
később pedig adományként kapta meg Zsigmond királytól a
család névadó birtokát, a Fejér megyei Battyánt, majd
György fiai, Albert és László felvették, illetve
meghonosították a Batthyány nevet.
-----A família tagjai közül
elsőként Albert unokája, az 1452 és 1520 között élt
Batthyány I. Boldizsár viselt magas országos méltóságokat,
1481-ben ő kapta Mátyás királytól a család közismert - és
1500 decemberében II. Ulászló által is megerősített -
címeradományát. A kiterjesztett szárnyú fehér pelikán,
mely csőrével a mellét tépve, vérével a fiókáit
táplálja, a megújulás ősi, egyetemes szimbóluma, egyúttal
szemléletes megjelenítése annak az önfeláldozásnak is,
amellyel a família számos tagja - szinte minden generációban
akadtak ilyenek - a tágabb közösség, az ország, a nemzet
egészének ügyét szolgálta. Ez jutott kifejezésre a család
későbbi jelmondatában is: "Hűséggel és
bátorsággal."
-----A címerszerzést követően
öt generáción át, egészen az 1630-ban grófi rangot nyert
Batthyány I. Ádámig egyetlen főága volt a famíliának, az
ő fiaitól azonban kettéágazott a családfa. Az idősebb fiú,
Batthyány II. Kristóf leszármazottai idővel a legmagasabb
állami, katonai és egyházi méltóságokat viselték, hatalmas
vagyont gyűjtöttek és hercegi címet nyerve hitbizományt
alapítottak, míg a fiatalabb Batthyány I. Pál leszármazottai
szerényebb vagyont szereztek, alacsonyabb tisztségeket
töltöttek be, és mindvégig grófok maradtak. Batthyány Lajos
miniszterelnök nem a család legjelentősebb történelmi
személyiségeket felvonultató hercegi, hanem az utóbbi, grófi
ágából származott.
-----Az 1629-től 1674-ig élt
Batthyány I. Pál gróf és felesége, gróf Illésházy Kata
két fiának egyike volt az 1728-ban elhunyt Batthyány I.
Zsigmond gróf, akinek feleségétől, gróf Gallenberg
Izabellától származó négy fia közül II. Zsigmond gróf -
aki 1712. február 20-án született és 1777. október 8-án
halt meg - alapította a család grófi ágának úgynevezett
zsigmondi ágazatát. Batthyány II. Zsigmondnak és nejének,
gróf Lengheimb Rózának két fia volt, az egyikük, az 1739.
október 24-től 1804. március 30-ig élt Batthyány Miksa
(Maximilián) gróf lett Batthyány Lajos miniszterelnök
nagyapja. Miksának ugyancsak két fia született feleségétől,
Flässer Magdolnától: Ferenc, aki fiatalon halt meg 1803-ban,
és 1777. április 10-én József Sándor gróf (Batthyány Lajos
gróf apja), aki testvére elhunyta után Miksa vagyonának
egyedüli örököse lett, ám azt nem sokáig élvezhette, mert
alig 35 évesen, 1812. július 13-án meghalt.
-----Házasságaikkal természetesen
a Batthyányak is igyekeztek elősegíteni a család társadalmi
érvényesülését és gazdagodását. A grófi rangemelés
előtti első nemzedékek országhatáron belüli, jobb módú
köznemesi családokból házasodtak. Az első nevezetes,
történelmi nevet viselő feleséggel az 1588-ban elhunyt
Batthyány III. Boldizsár büszkélkedhetett: ő a szigetvári
hős, Zrínyi Miklós lányát, Dorottyát vette feleségül.
Fia, Batthyány II. Ferenc feleségének, a cseh arisztokrata
családból származó, művelt és lelkes protestáns Lobkovitz
Poppel Évának történelmi szerep jutott: saját gyermekei
mellett ő nevelte férje elárvult unokaöccseit, Zrínyi
Miklóst, a későbbi költőt és hadvezért, valamint annak
testvérét, Pétert is.
-----Batthyány II. Ferenc és
Poppel Éva fiától, a mágnási címet nyert Batthyány I.
Ádámtól kezdődően négy generáción át grófi
családokból házasodtak Batthyány Lajos ősei, méghozzá
egyetlen kivétellel - Batthyány II. Pál felesége a magyar
Illésházy Kata grófnő volt - a birodalmi arisztokráciából.
Batthyány I. Ádám II. Ferdinánd császár lányainak
udvarhölgyét, az előkelő Formentin Auróra grófnőt vette el
feleségül, míg unokája, Batthyány I. Zsigmond a Gallenberg,
dédunokája, II. Zsigmond pedig a Lengheimb grófi családból
választott társat magának. Batthyány Lajos nagyapja és apja,
Miksa és József Sándor gróf részben szakított e
hagyománnyal, mivel közrendű, ám nem magyar, hanem osztrák
és horvát származású családból házasodott. (Miksa
Flässer Magdolnát, míg József Sándor gróf Skerlecz
Borbálát vette el feleségül.)
-----A család zsigmondi
ágazatának - de talán az egész grófi ágnak is -
legrangosabb házasságát maga Batthyány Lajos, a későbbi
miniszterelnök kötötte 1834. december 4-én, feleségül véve
a cifferi Zichy Károly gróf lányát, Antóniát. A Zichyeket a
legjelentősebb magyar főnemesi famíliák között tartották
számon, ráadásul Zichy Károly felesége a Batthyány
családból származott, és a dúsgazdag, ám fiúörökös
nélküli Batthyány Nepomuk János, torontáli főispán leánya
volt. Batthyány Nepomuk János nagyapjának, Batthyány I.
Zsigmondnak ugyanúgy az ükunokája volt Batthyány Lajos, mint
Zichy Antónia, a gróf tehát valójában saját
unokatestvérét vette el feleségül.
-----Batthyány Lajos gróf
alapvetően kétféle jogcímen jutott hozzá birtokaihoz. 1831.
február 10-én, 24. életévét, azaz a nagykorúságot elérve
kapta meg apai örökségét, a szalónaki uradalom
kivételével, mely csak három évvel később, anyja 1834.
október 24-én, Bécsben bekövetkezett halála után lett az
övé. A Vas megyei apai örökségből a szalónaki uradalom
volt a legrégebb óta a család kezén: még Batthyány I.
Ferenc nyerte 1527-ben királyi adományként. A dobrai uradalom
1607 óta volt a Batthyányaké, Lobkovitz Poppel Éva
hozományaként jutottak hozzá. A tótmaráci uradalmat 1770
körül már Batthyány Lajos dédapja, II. Zsigmond
tulajdonában találjuk, míg az ikervári uradalmat a nagyapa,
Miksa vásárolta meg, valamikor a XVIII. század utolsó
évtizedeiben. A stájerországi burgói (pontosabban Burgau-i)
uradalomhoz, és a horvátországi (Varasd megyei) banskidvori
uradalomhoz - több kisebb részbirtok, így pl. az ősi Fejér
megyei Szabadbattyán mellett - akkor jutott hozzá Batthyány
Lajos, amikor 1842-ben a mellékági örökösök között
osztották szét az említett, magtalanul elhunyt Batthyány
Nepomuk János torontáli főispán birtokait. (A banskidvori
uradalom Batthyány I. Zsigmond felesége, Gallenberg Izabella
grófnő hozománya volt, míg a burgói uradalmat I. Zsigmond
fia, III. Ádám vásárolta Stájerországban.)
-----Ami a família gazdálkodását
illeti, Batthyány Lajos felmenői közül az utolsó közös
ős, a más téren is kiváló szervezőképességgel rendelkező
Batthyány I. Ádám kitűnő gazdának bizonyult, birtokain nagy
gondot fordított a gazdálkodás megszervezésére a XVII.
század derekán. A korabeli nagybirtokok gazdasági
adminisztrációjához képest igen fejlett írásbeliséget
vezetett be az uradalmaiban, tiszttartóit részletes
utasításokkal látta el, és pontos jelentéseket kért
tőlük. A későbbi miniszterelnökhöz sokban hasonlító gazda
volt Batthyány I. Zsigmond unokája (Zichy Antónia nagyapjának
testvére), az 1814-ben elhunyt Batthyány Károly gróf, aki
stájerországi uradalmában, Burgau mezővárosban angol
mintára pamutfonó gyárat alapított; állítólag ez volt a
Habsburg monarchia első fonógyára. Batthyány Károly
részvényese volt a bácskai Ferenc-csatornának és a
Károlyvárostól Fiuméig vezető útnak is; uradalmait pedig
igyekezett korszerűsíteni, gazdaságát gépesítette és
jelentős szarvasmarha-tenyésztést folytatott.
-----Batthyány Lajos apja, József
Sándor gróf ugyancsak rövid ideig, mindössze nyolc évig
(1804 és 1812 között) volt gazdája a birtokainak, azokon
azonban így is jelentős fejlesztéseket, illetve
modernizációt hajtott végre. Annak érdekében, hogy
egybefüggő nagyüzemet alakítson ki, elvégezte a tagosítást
- ennek eredményeként alakult ki például az ikervári
uradalomban a péterfai és csomaházi allódium - és majorsági
épületeket, a Rába folyó mentén pedig malmot, hidat és
töltést, illetve utat építtetett. Halála után gazdátlanná
váltak a milliós értékű uradalmak, és jelentősen csökkent
a jövedelmük. Amikor fia, Batthyány Lajos gróf csaknem két
évtizednyi visszaesést követően, 1831-ben átvette a
szétzilált gazdaság irányítását, rendkívül tudatosan
fogott hozzá birtokainak racionalizálásához. Vetésforgót
alkalmazott, áttért az istállózó állattartásra,
takarmány- és kapásnövényeket termesztett, eperfákat
ültetett, hogy selyemhernyót tenyésszen és selymet
gombolyítson, végül pedig cukorrépát vetett, és ikervári
birtokán cukorgyárat alapított. Mindezt alig hét-nyolc év
alatt érte el, magánéletét tekintve tehát kifejezetten
sikeres "gazda", illetve mezőgazdasági és
élelmiszeripari vállalkozó lehetett. Batthyány Lajos a
gazdaság fejlesztésének köszönhetően viszonylag rövid
időn belül úrrá lett az anyjától örökölt hatalmas
adósságokon, eredményesen stabilizálta anyagi helyzetét.
Szemere Bertalan visszaemlékezése szerint a gróf a
későbbiekben "igen pontos háztartást" vitt, évente
mindig az előző esztendő félretett jövedelmét használta
fel kiadásainak fedezéséhez.
-----Batthyány Lajos ősei
leginkább harctéri vitézségükkel alapozták meg a család
felemelkedését, katonai szolgálatukkal szerveztek maguknak
vagyont és hírnevet. A Batthyányak kezdetben persze nem
pusztán önzetlenségből vállaltak efféle feladatokat. Mivel
birtokaik jelentős része a török támadások veszélyének
kitett Szlavóniában és a Dunántúl délnyugati részén
terült el, a család birtokainak állandó védelmére
kényszerült. Saját vagyonuk védelme azonban tökéletesen
egybevágott az ország érdekeivel, és a kezdetben
kényszerűségből vállalt szerep később tudatossá vált;
magatartásuk így nemesedett nemzedékről nemzedékre
öröklődő hősi tradícióvá. A Batthyány család két
évszázadon keresztül, egészen a felszabadító háborúk
végéig, kiemelkedő szerepet töltött be a törökellenes
harcokban. Tagjai magas katonai méltóságokat viseltek,
birtokaik jövedelmének jelentős részét váraik
megerősítésére és magánhadseregük fenntartására
fordították.
-----A sort Batthyány I. Boldizsár
nyitotta, aki Mátyás szolgálatában kőszegi várnagy volt,
emellett pedig bánként a jajcai és boszniai hadak
főparancsnoka. Egyik fia, II. Boldizsár ugyancsak kőszegi
várnagy és boszniai bán lett, míg a másik, I. Ferenc
1522-től 1532-ig szlavóniai és horvát bán volt. Batthyány
II. Boldizsár fia, III. Boldizsár 1568-tól töltötte be a
dunántúli kerületi főkapitányi tisztséget, míg Batthyány
III. Boldizsár fia, II. Ferenc 1604 és 1609 között, unokája,
Batthyány I. Ádám pedig 1633-tól volt a dunáninneni hadak
főkapitánya, egyúttal Zrínyi Miklós támasza és
harcostársa. A későbbiekben a család idősebb, hercegi
ágának tagjai szerezték meg a legmagasabb katonai
pozíciókat. Batthyány I. Ádám unokája, II. Ádám 1685-től
a dunántúli kerület és a Kanizsával szembeni végvidék
főkapitánya volt, a törökellenes felszabadító háborúk
egyik hőseként részt vett Buda visszavételében és Kanizsa
felszabadításában, majd 1693-ban horvát bán lett. Fia,
Batthyány Károly gróf érte el a családban a legmagasabb
katonai rangot: tábornagyként Mária Terézia hadseregének
fővezére volt. (Ő irányította II. József nevelését, és
ő nyerte el a Batthyányak számára 1764-ben a hercegi rangot
is.)
-----A család ifjabb, grófi ágán
az első sarj, Batthyány I. Pál még szentgróti kapitány
volt, leszármazottai azonban már nem futottak be számottevő
katonai karriert. Vagy egyáltalán nem katonáskodtak, vagy
csupán alacsonyabb tiszti rendfokozatokat értek el. Batthyány
Lajos apja, József Sándor gróf 19 éves korától, 1796
októberétől zászlós volt a császári királyi 39.
gyalogezredben, ahonnan 1798 áprilisában helyezték át az
újonnan alakítandó 48. gyalogezred állományába. Itt
alhadnagyi rangban szolgált, egészen 1800. november 30-án
történt kilépéséig. Hasonló pályát futott be fia,
Batthyány Lajos gróf, a későbbi miniszterelnök, aki
ifjúkorában még szintén a katonai karrierben reménykedett:
1826. augusztus 5-től 1827. április 19-ig a császári és
királyi 32. Esterházy gyalogezred hadapródja volt, azután a
9. Frimont huszárezredben szolgált alhadnagyként, végül
1831. április 30-án tiszti rendfokozatának megtartása
nélkül lépett ki a hadseregből. A fiatal Batthyány Lajost
kevésbé a hivatástudat, sokkal inkább az anyjától való
függetlenség, az önálló egzisztencia vágya vezérelte a
katonai pályára, melyet nagykorúvá válása és birtokainak
átvétele után azonnal elhagyott.
-----Batthyány Lajos még bécsi
diákévei alatt kezdte meg jogi tanulmányait, és azokat
katonáskodása idején sem hanyagolta el, sőt 1826
novemberében sikeres vizsgát tett a zágrábi jogakadémián. A
királyi akadémiák jogi fakultásai elsősorban a hivatali
élet gyakorlati követelményeit tartották szem előtt, fő
céljuk állami és vármegyei szolgálatra alkalmas
tisztviselők képzése volt. Batthyány tehát családjának,
valamint bécsi barátainak tanácsára a civil
hivatalviseléshez szükséges jogi szakismereteket és a
hagyományos nemesi, táblabírói műveltséget is megszerezte.
Rokonai és barátai arra kapacitálták, vállaljon állami
hivatalt, ősei e téren is számos követésre méltó mintát
kínáltak neki.
-----Batthyány Lajos gróf
felmenőit I. Boldizsártól kezdődően I. Ádámig ott
találjuk az ország főméltóságai között, az udvari
tisztségviselők sorában. Batthyány I. Boldizsár említett
katonai tisztségei mellett Mátyás udvarának
főétekfogómestere, majd főkamarása volt. Egyik fia, I.
Ferenc 1522-től 1532-ig főtárnokmester volt, a másik fiú,
II. Boldizsár pedig II. Lajos király főudvarmestere lett. A
későbbiekben e tisztségek elvesztették eredeti tartalmukat,
valódi funkcióikat, tiszteletbeli hivatalként azonban a
Habsburg uralkodók is megtartották őket. Batthyány II.
Boldizsár fia, I. Kristóf 1534-től főpohárnokmester,
unokája, III. Boldizsár 1572-től főétekfogómester,
dédunokája, II. Ferenc főlovászmester, ükunokája, I. Ádám
gróf pedig szintén főétekfogómester volt.
-----Míg a família fiatalabb,
grófi ágában a továbbiakban egyetlen főméltóságot,
illetve udvari tisztségviselőt sem találunk - Batthyány Lajos
dédnagyapja, II. Zsigmond gróf császári királyi kamarás és
belső titkos tanácsos, nagyapja, Miksa gróf császári
királyi kamarás, apja, József Sándor gróf pedig csupán Vas
vármegye táblabírája volt -, a család idősebb, hercegi ága
viszont rendkívül kiemelkedő aulikus karriert futott be a
Habsburg királyok szolgálatában, és a XVIII. században,
Mária Terézia uralkodása idején ért hatalma csúcsára. A
"törökverő" Batthyány II. Ádám még elsősorban
katonai teljesítményének köszönhette, hogy - horvát báni
tisztsége mellett - 1700-tól 1703-ban bekövetkezett haláláig
betölthette az országbírói posztot is. Fia, Batthyány Lajos
gróf ezzel szemben kifejezetten civil karriert futott be, és
két évtizedes hivatali pálya után (1727-től 1732-ig
alkancellárként, majd 1733-tól 1746-ig kancellárként
tevékenykedett Bécsben a magyar királyi udvari kancellárián)
elérte a legmagasabb közjogi méltóságot: 1751-től
haláláig, 1765-ig Magyarország utolsó nemzeti nádora volt.
-----Leginkább az ő példája
ösztönözhette Batthyány Lajos grófot is, hogy ősei
múltjához méltó, kiemelkedő politikai pályát fusson be. A
családi tradíciók tehát szinte predesztinálták Batthyány
Lajos közéleti szerepvállalását, ráadásul a grófot
hatalmas becsvágy fűtötte, és vezérségre, irányító
szerepre vágyott. Ősei kevés kivétellel udvarhű, lojális
arisztokraták voltak, Batthyány Lajos viszont lázadó
természeténél, valamint rendkívüli öntudatánál és
büszkeségénél fogva elzárkózott az elől, hogy állami
tisztséget viseljen és közösséget vállaljon a regnáló
kormányhivatalnokokkal. (Pulszky Ferenc visszaemlékezése
szerint a gróf "nagyravágyó lelke megvetette a
Metternich-korszak férfiait", akik szerinte kevés ésszel
és nagy elbizakodottsággal kormányoztak.)
-----Batthyány I. Boldizsár
hivatalviselésétől, 1484-től kezdődően közel négyszáz
évig, egészen 1867-ig a Batthyányak adták a Vas megyei
főispánok, illetve főispáni helyettesek többségét is. E
cím a XVIII. században örökössé vált a családban, és az
idősebb, hercegi ágon öröklődött, míg a fiatalabb, grófi
ágon csupán Batthyány Lajos nagyapja, Miksa gróf töltött be
ilyen tisztséget, és ő is csupán fél évig, 1784. szeptember
20-tól 1785. március 15-ig volt Vas vármegye adminisztrátora.
1842 első hónapjaiban Széchenyi István gróf javasolta a
kancellárián és a nádornak, hogy a tisztségéről lemondott
Zichy Károly gróf helyére a vejét, Batthyány Lajos grófot
nevezzék ki Vas vármegye főispáni helyettesévé. Széchenyi
heteken át tárgyalt különböző kormánytisztviselőkkel, és
Batthyány Lajos sem zárkózott el az ötlet elől, Bécsben
azonban nem bíztak az előző országgyűlésen veszélyes
ellenzéki vezérnek mutatkozó grófban, és mást neveztek ki e
tisztségre.
-----Batthyány Lajos ősei a
Habsburgok magyar királlyá választása óta általában
készséges hívei voltak a dinasztiának, mindössze két
alkalommal fogtak fegyvert az uralkodóház ellen. Batthyány II.
Ferenc 1620-ban protestáns felesége, Lobkovitz Poppel Éva
hatására lett Bethlen Gábor híve. Noha a következő évben
maga is harcba szállt a császáriak ellen, az 1621
decemberében megkötött nikolsburgi béke következtében
közkegyelemben részesült. A Batthyányak az 1660-as évek
végén rokoni kapcsolataik ellenére kimaradtak a
Wesselényi-féle összeesküvésből, Batthyány II. Kristóf
és fia, II. Ádám azonban 1683 nyarán - hasonlóan a Vas
megyei nemesség többségéhez - a török szultán hadaival
Bécs ellen vonuló Thököly Imre hívéül szegődött, és
együtt harcolt a kurucokkal a stájer hadak ellen. Amikor
fordult a kocka és a törökök visszavonultak, a Batthyányak
is sietve meghódoltak Lipót császárnak, aki 1684 elején
közkegyelmet hirdetett. Batthyány II. Ferenc a közkegyelem
ellenére szigorú büntetést kapott: birtokait császári
katonaság szállta meg, javait gyakorlatilag lefoglalták, és
1687-ben bekövetkezett haláláig zár alatt tartották. Fia, a
törökverő Batthyány II. Ádám mindezek miatt már nem
szenvedett hátrányt, sőt említett katonai szolgálataival
elnyerte az udvar kegyeit.
-----Batthyány Lajos gróf,
"aki családját a Habsburgokkal egyidejűnek
tartotta", kezdettől fogva egyenrangú partnerként
viselkedett az uralkodóház tagjaival. Az országgyűlésen
számos alkalommal öntudatosan és merészen szállt szembe a
felsőtáblán elnöklő nádorral, József főherceggel, majd
annak fiával, István főherceggel is, sőt 1847-ben szinte
egyedüliként kifogásolta a főherceg nádorrá választását.
(Batthyány a császári titkosrendőrség értesülései szerint
nem akart Habsburg nádort választani, azt hangoztatva, hogy
vannak alkalmas, rátermett államférfiak a magyar mágnások
között is, mint például rokona, Batthyány Fülöp herceg.)
-----Noha Batthyány Lajos sohasem
kívánta elszakítani Magyarországot a Habsburg Monarchiától,
az udvart felingerelte a büszke gróf magatartása. Batthyány
személye több szempontból is szálka volt a Habsburgok
szemében: egyrészt személyes konfliktusaik miatt gyűlöletet
ébresztett az uralkodóház tagjaiban, kiváltképp Zsófia
főhercegnőben (Ferenc József anyjában), másrészt politikai
szerepvállalásával, az ellenzéki párt elnökeként és
alkotmányos miniszterelnökként egyaránt keresztezte a
dinasztia érdekeit. Batthyány leginkább azzal tetézte
"bűneit", hogy 1848 tavaszán és nyarán a
nemzetőrség és a honvédség szervezőjeként megteremtette az
önálló nemzeti haderő alapjait, szeptemberben pedig
népfelkelést hirdetett Jellačić hadai ellen, sőt lemondása
után maga is csatlakozott a népfelkelőkhöz. Noha egy
szerencsétlen lovasbaleset megakadályozta, hogy Batthyány
részt vegyen a hadműveletekben, az udvar - mely korábban
kétszer is elnézte a Batthyányak hűtlenségét - már a
fegyveres ellenállás kísérletét sem tudta megbocsátani a
grófnak. Mint közismert, az első felelős miniszterelnököt
1849. október 6-án kivégzték, és minden vagyonát
elkobozták.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Batthyány Lajos őseiről, illetve a Batthyány család múltjáról:
A Batthyányak évszázadai. [Kiállítási
katalógus.] Szombathely-Körmend, 2005.
A Batthyányak évszázadai. Tudományos konferencia Körmenden
2005. október 27-29. Szerk.: Nagy Zoltán, Körmend-Szombathely,
2006.
Batthyányakra emlékezünk. (Dákai füzetek 4.) Szerk.: Tóth
Dezső, Veszprém, 1992.
BALOGH Gyula: Vasvármegye nemes családjai. Szombathely, 1894.
14-15. old.
Batthyány breviárium. Szerk.: Sumonyi Zoltán, Bp. 1991.
FALLENBÜCHL Zoltán: Magyarország főméltóságai. Bp. 1988.
GUDENUS János József: A magyarországi főnemesség XX.
századi genealógiája. I. Bp. 1990. 113-132. old.
KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok. I. Bp. 1911. 486-489.
old.
KEMPELEN Béla: Magyar főrangú családok. Bp. 1931. 38-41. old.
KOLTAI András: Batthyány I. Ádám (1610-1659) (Testis temporis
- Az idő tanúja 9.) Körmend, 2005. 3-28. old.
MÓRICZ Péter: Batthyány Lajos (1696-1765) (Testis temporis -
Az idő tanúja 10.) Körmend, 2005. 3-24. old.
SÓSKUTI TÁRNOK Alajos: A Batthyányi herczegi s grófi
nemzetség leszármazása 972-dik évtől 1874-dik évig.
Nagykanizsa, 1875. 5-27. old.
Válogatott írások Ikervár történetéről I. Szerk.:
Koszorús Ödön, Ikervár, 1996.
ZIMÁNYI Vera: A herceg Batthyány család levéltára.
Repertórium. (Levéltári leltárak 16.) Bp. 1962. 5-8. old.
(és a mellékelt genealógiai táblázat)
ZIMÁNYI Vera: A rohonc-szalónaki uradalom és jobbágysága a
XVI-XVII. században. Bp. 1968. 14-26. old.
ZIMÁNYI Vera: A Batthyány-család hagyományai. In: Századok,
1982. 6. szám, 1153-1158. old.
Batthyány Lajos grófról:
ÁCS Tibor: Batthyány Lajos katonai
szolgálatának története. 1826. augusztus 5.-1831. április
30. In: Hadtörténelmi Közlemények, 1984. 4. szám,
716-751. old.
Batthyány Lajos gróf első magyar miniszterelnök emlékezete.
Szerk.: Körmöczi Katalin, Bp. 1998.
MOLNÁR András: Batthyány Lajos a reformkorban. Zalaegerszeg,
1996.
MOLNÁR András: "Viam meam persequor". Batthyány
Lajos gróf útja a miniszterelnökségig (1807-1848). Osiris,
Bp. 2007. [Megjelenés előtt.]
TILCSIK György: Források és adatok a Batthyány Lajos és
édesanyja közötti vita lezárulásához. In: Vasi
Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1996. 3.
szám, 47-65. old.
TILCSIK György: Adatok Batthyány Lajos ikervári uradalmának
történetéhez. In: A Dunántúl településtörténete. VII.
Falvak, várak és puszták a Dunántúlon. X-XIX. század.
Szerk.: Somfai Balázs, Veszprém, 1989. 255-264. old.
TILCSIK György: Zichy Antónia és Batthyány Lajos házassági
szerződése. In: Vasi Honismereti Közlemények, 1989.
2. szám, 65-68. old.
URBÁN Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Bp. 1986.
URBÁN Aladár: Batthyány Lajos gróf főbenjáró pöre. Bp.
1991.
Jegyzetek
* Írásunk a Családok, családfák, generációk című győri konferencián 2007. május 2-án elhangzott előadás bővített és irodalomjegyzékkel kiegészített változata