BÉKÉS MÁRTON

A FEGYVERES REVÍZIÓ ÚTJA
NYUGAT-MAGYARORSZÁGON

SZABÓ JÓZSEF SZÁZADOS, FELKELŐPARANCSNOK
VÁLOGATOTT IRATAI ELÉ

Pro integritate Hungariae

BEVEZETŐ (A FELKELÉS MEGKÖZELÍTÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJÁRÓL)

----------------------------------------Amit nyugat-magyarországi felkelésnek hívunk, és 1921-22-ben zajlott le fegyveres konfliktusként a mai Burgenland területén és Magyarország legnyugatibb részén, az a XX. század magyar történelmének minden bizonnyal egyik legkülönösebb története. Nem csak azért, mert külön (szak)irodalma, ellentétes következtetésekre jutó narrációja, emlékezete, sőt mítosza van,¹ hanem azért is, mert a nemzet kollektív emlékezetében alig foglal el valamennyi helyet, sőt mi több: a korban, amikor lezajlott, sem lett a nemzet erőfeszítéseinek általánosan elfogadott példájává. Ez nagyrészt azért lehet, mert a Sopron-környéki népszavazás eredménye valamiféleképp, paradox módon, elhomályosítja a felkelés dicsfényét azáltal, hogy lehetőséget ad a trianoni békediktátum elleni magyar tettek szimbolikus összegzésére, s ezen túlmenően nagyszerű reprezentációs és emlékezésbeli teret is nyújt.
-----A Nyugat-Magyarország megmentéséért folytatott küzdelem már a korban is a fantaszták, a nemzeti idealisták, a radikális revizionisták, továbbá a liberálkonzervatív Bethlen-kormány legitimista és fajvédő ellenfeleinek ügye volt - legalábbis így kezelték. Azon nincs mit csodálkozni, hogy a Kádár-rendszerben - nem is beszélve az azt megelőző, sokkal leplezetlenebb totalitárius szovjetizáció éveiről - nem lehetett hitelesen beszélni erről az eseményről, s csupán a történetírásnak a '60-as évek második felétől jelentkező, valamelyest elfogulatlanabb - központilag vezérelt - irányváltása adott arra módot, hogy korlátozottan megjelenhessen a felkelés recepciója, persze a proletár nemzetköziség és az osztályharc kérlelhetetlen ideológiai logikája szerint interpretálódva.² Ennek következtében erre sokkal inkább rányomta bélyegét a felkelést vezetők (Ostenburg-Moravek Gyula, Prónay Pál, Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály, páter Zadravecz stb.) életének ilyen vagy olyan okokból eltorzított elmesélése, mint a felkelés nemzetközi helyzetének objektív elemzése, a korrekt forrásközlés elvégzése vagy pedig a felkelésnek az adott kor politikai szituációjába és közbeszédébe, emlékezésmintáiba való belehelyezése.
-----A rendszerváltás előtt és azt követően több értékes munka is született a témával kapcsolatban - Fogarassy László és Zsiga Tibor munkáira gondolunk elsősorban -, ám átfogó szintézis máig nem készült, s a történettudomány elmúlt négy évtizede sajnos olyan, már a nyelvhasználat szintjén is megjelenő, és úgy látszik, csak lassan kopó hordalékot rakott az újabb(an készülendő) feldolgozások elé, amelyet átlépni igen nehéz. Persze - s ezzel fejezzük be a nehézségek ecsetelését - ma már nem is az a probléma, hogy ne lehetne kimondani kellő forráskritikával kezelt bizonyítékok alapján azt, hogy a felkelés maga egy nemzet utolsó erőfeszítése volt az uralkodó nemzetközi nonszensz ellenében, hanem azzal kell szembesülnünk, hogy a nemzetek erőfeszítéseit mint olyat igyekeznek a történelem végében és a progresszió mindent elsöprő kozmopolita hullámában hívők ignorálni. Persze, hiába - de addig is.

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI FELKELÉS OKAI

A nyugati vármegyék (Moson, Sopron, Vas, Zala) jelentős részének Ausztriához csatolása a Párizs-környéki békerendszer - vagy inkább a világháború időleges befagyasztására szolgáló béke-(?)konstrukció - egyik olyan, sem etikailag, sem diplomáciailag, sem pedig jogilag és racionálisan nem magyarázható aktusa volt, amely ellen a spontán és szervezett ellenállás nem meglepő módon bontakozott ki.
-----A felkelés okaira vonatkozó saját megállapításaink összegzését nagyszerűen megtaláljuk gróf Bánffy Miklós akkori külügyminiszter vélekedésében, aki egyébként Bethlen István miniszterelnökhöz hasonlóan mindent megtett a felkelők akadályozásáért.³ Az idézet így szól:

-----A továbbiakban Bánffy kitűnő és túlnyomórészt minden okot magában foglaló érvelését magyarázzuk meg úgy, hogy közben a felkelők motivációjára is rámutassunk, azaz a felkelés genealógiájáról is fogalmat alkossunk.
-----(1.) Az érvelés etikai dimenziója magyarázatra sem szorul. Bánffy, mint regényíró, nagyszerűen demonstrálja a csonkítás képével a megalázást, ami immorális, sőt amorális nemzetközi aktussá teszi Magyarország nyugati sávjának elvételét.
-----(2.) Ha ésszerűen akarjuk megközelíteni a döntést, akkor elvetve az etikus és nemzetközileg legitim rendezés alternatíváját, kénytelenek vagyunk más magyarázatot adni a történtekre. S ez lesz a kérdés legfelháborítóbb és a felkelés generálásában leginkább érintettnek látszó mozzanata. Arról van szó, hogy Magyarország legnyugatibb része sem jogilag, sem történetileg nem magyarázható, de még csak nem is annyira egyértelmű etnikai érvek miatt került át Ausztriához, hanem egészen más okokból. Ez pedig az - amelyet Botlik József oly szépen kimutatott⁵ -, hogy Ausztriát az Olaszországnak adott dél-tiroli területéért olyan térséggel kellett kárpótolni, amely megfelelő infrastrukturális és természeti adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy a szegényes mezőgazdasági feltételekkel rendelkező és a gazdasági káosz szélére sodródott új állam egyáltalán egzisztálni tudjon, és ne váljon sem a szláv államok martalékává, sem pedig a Quai d'Orsay-t ennél sokkal jobban aggasztó német egyesítési törekvések elsőszámú tárgyává.
-----(3.) A felkelés tágabb nemzetközi, európai mondanivalójával feltétlenül számot kell vetnünk. Már a korban voltak, akik képesek voltak a nemzeti sérelmeken és a reálisan jelentkező komoly területveszteségen, s az ennek nyomán fellépő megalázottság-érzésen túl a nyugati részek elveszítésével járó regionális feszültség jelentőségét is felmérni. Erre most legyen elég csak egy idézet: "Németország Ausztria csatlakozása folytán valaha egész Pozsonyig terjedhetne. Lehet-e akkor ezen államok [ti. Nagy-Britannia és Franciaország] érdeke az, hogy ne a Lajta, de a Rába vonal legyen kelet felé a német stratégiai határ? Pedig Nyugat-Magyarország Ausztriához való csatoltatása esetén, amely a két ország közötti jó viszonyt érthetően beláthatatlan időre elrontaná, az említett helyzet előbb-utóbb okvetlenül beállana, és Németországnak a kelet felé való ilyetén kiterjeszkedése új európai problémákat vetne fel" - írta gróf Sigray Antal, méghozzá 1920 elején.⁶
-----Ausztria, amikor Sopron mint természetes gazdasági-kulturális központ nélkül megkapta a nyugati részeket, lényegében sem erősebb, sem gyengébb nem lett ez által, Magyarország geopolitikai érdekeit és a térségbe ezek által illeszkedő belső rendjét viszont súlyosan megsértették. Adatok beszélnek arról, hogy a gazdaságilag fejlett mai Burgenland igenis hiányzott a szintén vesztes Magyarországnak, ráadásul az elcsatolást követő egy évtizedben a két ország gazdasági kapcsolatait megrontotta a határ máshová kerülése.⁷ Amikor az Ausztriában igen erős Nagynémet Párt újabb németajkú vidékek "begyűjtése" felett örvendett, akkor a döntés érdekében diplomáciai manővereket folytató Franciaország saját stratégiai érdekei elleni vétségét gyászolhatta volna. Párizs közép-európai manővereit későbbi térségbeli szövetségesei, a kisantant megnyerése érdekében folytatta, amely országok akkor még olaszbarát politikát folytattak.⁸ Burgenland megalkotásával a franciák ugyanis a Masaryk-Beneš-féle - a csehszlovák államot a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal Magyarország nyugati részén át összekötő - ún. szláv korridor vállalhatatlan abszurditását is kiküszöbölték, ám Ausztriát mégis oly módon erősítették meg, hogy az egyik potenciálisan szövetséges szláv államnak sem lett kárára.⁹ Mindennek kellően át nem gondolt oldalát rögtön mutatta az, hogy a korábban elcsatolt Muravidéken a vend lakosság nem lelkesedett a szerb dominanciáért, magyarországi testvéreik és a nyugati horvát lakosság pedig nem akart Ausztriához csatlakozni (ez már egyszerű gazdasági-kereskedelmi okból sem lett volna érdekük), de az is jól demonstrálja, hogy Ausztria a szláv államok és Franciaország messzi barátsága helyett Seipel, majd Dollfuss, de még inkább Schuschnigg kancellársága alatt egyértelmű magyar-orientációt folytatott. A nagyhatalmi látószög mérsékelt bölcsességét mutatja továbbá, hogy miután Ausztria 1932-től Olaszország és Magyarország felé közeledett egyre nagyobb lépésekben, a nemzetközi színtéren mégsem talált olyan szövetségesre, amely megvédhette volna attól, hogy az egykori Habsburg törzsterület Gau-vá szerveződjék 1938-ban.
-----(4.) Minden érv, amely ezek után következik, a történeti és nemzeti látószög általában jogosnak ítélhető perspektíváiból táplálkozik. Közelebbről nézve igen figyelemreméltó, hogy az erdélyi, református és Habsburg-ellenes főnemes Bánffy Miklós - aki annak idején az elsők között fogadta Horthyt budapesti bevonulásakor a szabad királyválasztó Magyar Királyság Párt élén -, miként írja le, hogy az az Ausztria kapja a soha más országhoz nem tartozó Nyugat-Magyarországot, amely ellen évszázadokig védte az ország magát, s amely szintén vesztes ország. Ráadásul Magyarország Ausztria miatt került a háborúba, amelyet aztán együtt bukott el azzal.
-----Való igaz, hogy a felkelésben résztvevők törzsét a két királyvisszatérés (1921) idején IV. Károllyal ellentétes magatartást tanúsító, jórészt Erdélyből, a Duna-Tisza közéből vagy Kecskemét környékéről és az Alföldről származó emberek adták, akiknek megint nagy többsége volt református és az 1848-49-es szabadságharc hagyományát az adott történeti szituációban aktualizálhatónak tartó személy. Ehhez kötődik az is, hogy a felkelés potenciálisan és reálisan Ausztria ellen irányult, s ez a 70 évvel - nem olyan sok idő! - előbb történt császári intervencióért adott bosszúval is megfeleltethető volt.¹⁰
-----(5.) A felkelők részéről rendszeresen hangoztatott vélekedés volt, amelynek igazságtartalmában nem, legföljebb intenzitásában lehet kételkedni, hogy Ausztria vörös kézbe került, valójában a kommunizmus felé csúszó ország, amely helyzet nagyban hasonlít Magyarország 1918-19-es állapotára. Tény, hogy "a vörös Bécs" 1918-tól egészen 1934-ig a Szociáldemokrata Párt hol balosabb (ausztromarxista, Kautzky-féle revizionista), hol centristább (polgári, Renner-féle) önkormányzatai alatt élt. (Ezt a dominanciát a Ständestaat szüntette meg 1934-ben.) Bécs, amely nemcsak az élénk ausztriai szocialista politikai közélet szinte kizárólagos színhelye volt, hanem a magyar kommunista és polgári radikális emigránsoknak is menedékhelyet adott, érezhetően kézzelfogható ellenségképként szerepelt a felkelők körében. Ezek a felkelők nagyrészt a frontról visszatért 30-40 éves férfiak voltak, akik 1918-19-ben illegalitásban vagy szép csendben meghúzódva, esetleg az ellenforradalmi központokban (Bécs, Graz, Szeged, Siófok) tevékenykedtek, majd pedig az ellenforradalom aktív, fegyveres szárnyát alkották, vagy egyenesen azt vezették. Legtöbbjük szembesült azzal, mit jelent a szovjet típusú szocializmus, látták, hogyan terrorizálták Szamuelly, Korvin Ottó és társaik a vidék parasztságát és a jobboldali ellenzéket, s ezért nem féltek akár véres bosszút is állni.¹¹ Prónay, Ostenburg-Moravek vagy Héjjas és különítménye az Alföldön, a Dunántúl keleti felén tevékenykedtek fehérterrort folytatva - ami a helyi antikommunista parasztok nagyon is érthető bosszúvágyára alapozott -, míg Lehár, Pallavicini, Szmrecsányi és Sigray emberei nem követtek el atrocitásokat, noha a fegyveres ellenforradalom első lépéseit ők tették meg Magyarországon.¹²
-----Az előbbiekkel, azt hisszük, sikerült demonstrálnunk a felkelők politikai környezetét és politikai szocializációjuk, politikai kultúrájuk azon együtthatóit, amelyek a felkelés felé mutatnak.
-----(6.) A felkelés talán nem éppen legjelentősebb mozzanatának tűnhetne az a tény, hogy résztvevői a kormánynak az események során passzív vagy teljesítő politikát folytató tevékenységével nem voltak megelégedve, sőt már előzőleg ellentétbe kerültek a kabinettel politikai és egyéb okokból. Bethlen, a dualizmuskori liberálkonzervatív politikai diskurzus szürke egyhangúságát folytató kormányfőként nem engedhette meg, hogy az egész Európában (ellen)forradalmi indulattal és erővel fellépő radikális jobboldal magyar reprezentánsait vagy éppen a királyság teljes körű visszaállítását követelőket szóhoz juttassa. Észre kell venni, hogy az unalmas érával elégedetlen, az ellenforradalmat továbbvinni akaró és a trianoni megalázottságot akár a személyes érintettség miatt is tolerálhatatlannak tartó "turbulens elemek" jó lehetőséget találtak a nyugati határ megvédelmezésében.

Felkelők utazási igazolványok kiállítása közben. Nagymarton, 1921 (SM)

-----Ezekhez járult az a nem kevésbé fontos körülmény, hogy az első világháború tömeges frontpszichózisa után az olyan személyek, mint Héjjas vagy Prónay, nem tudtak "lenyugodni". Héjjas már 1913-ban, Wilhelm Wied albán királyaspiráns toborzása révén a szkipetárok mellett harcolt, elsajátítva a klasszikus balkáni gerillaharcmodort. Kevésbé ismert, hogy Hir György az első világháború alatt testközelből ismerte meg a verduni közelharcot, majd az itteni tapasztalatokon okulva szervezte meg vezérkari engedéllyel a II. hadsereg első rohamcsapatát. Prónay pedig a felkelés előtt éppen a hadsereg - ami az élete volt! - vezetése által megalázva, a testületből kényszerűen kiválva ődöngött a különféle jobboldali szervezkedések között.
-----A felkelésben a legitimisták részvétele egészen más okból, de igen érthető: Apáthy István, Hir György, báró Lehár Antal, Erdődy Tamás és Sigray grófok, Ostenburg-Moravek, Maderspach Viktor, Gebhardt Pál, Szmrecsányi György és Friedrich István vagy Lingauer Albin és Deme László csalódott volt a Bethlen-kurzus tehetetlensége és számukra perspektívátlan politikai légköre miatt. Nekik is kitörési lehetőséget jelentett a nyugati felkelés, sőt általa egy olyan interterritoriális rés is nyílott, ahol a király megvethette lábát.
-----A fenti hat pontot összefoglalva tehát a két világháború közötti magyar revizionizmusnak volt egy olyan szelete, amely a Trianon-trauma kulturális, retorikai feldolgozása helyett, a kormányt ráadásul ilyen vagy olyan okokból elmarasztalva, a fegyveres utat választotta, s erre kapóra jött a nyugat-magyarországi terület vitatható elcsatolása.¹³

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI FELKELÉS TERMÉSZETRAJZA -
JEGYZETEK A MAGYAR GERILLAHÁBORÚRÓL

1.

Ha volt valaha Magyarországon gerillatevékenység - az erdők mélyén megbúvó, a mezőkön gyorsan mozgó, vízmosásokban lesben álló hadviselési technikát alkalmazó fegyveres megmozdulásként -, akkor a nyugat-magyarországi felkelés az volt.¹⁴
-----Az első nyugati felkelés¹⁵ kezdete (1921. augusztus 27-28.) és vége (november eleje) között valamivel több mint két hónap telt el, azaz nem tartott tovább kerek tíz hétnél. A nagyjából 3-4 ezer főre becsülhető felkelősereg mondhatni professzionális gerillataktikát űzött az erre egyébként is nagyszerűen megfelelő terepen. Kicsi, könnyen mozgó és magukat a valóságosnál nagyobbnak feltüntetni képes csoportok bocsátkoztak harcba a 3-4 ezer km2-es terület szinte minden pontján. A parancsnokok zseniális tervei és spontán ötletei révén a stratégiailag fontos pontokon éppen úgy lecsaptak, mint a jellegtelen részeken, utóbbi helyszíneken csak azért, hogy erejüket demonstrálják, és a biztonság oly fontos érzését visszavonhatatlanul lerombolják. A lovasjárőrök és a hirtelen helyváltoztatásra képes igénytelen gyalogos felkelőrajok nemcsak a helyismeret birtokában voltak, hanem a vakmerőség és az irreális vállalkozások révén a zavar és a fejetlenség pszichikai fegyverét is be tudták vetni a zárt sorokban érkező, a sokhelyütt bizalmatlan lakosság haragjának is kitett osztrák csendőrség ellen.
-----A táj klasszikusa a partizánharcmodor terepének. Kis folyók és csermelyek szabdalta, nagyrészt erdő vagy mező, kisebb ligetek és rétek borította vidék ez, amelyen az Alpokalja hegyredőit, a domborzat eklektikusságát nagyszerűen ki lehet használni a rejtőzködésre, a pár napos táborozásra, vagy éppen a gyors kereket oldás észrevétlen lebonyolítására. Nyugat-Magyarország településszerkezete a kis falvak-kevés város formulájával írható le a legkönnyebben, amely adottság szintén a felkelőknek kedvezett, hiszen ezek között sűrű az úthálózat, s az is erdők, fasorok között halad, jobbára domboldalak között. A dimbes-dombos, egyenetlen terep, a dús növényzetű, kis településekkel borított, de sűrűn lakott vidék a stratégiai tervezésre nehezen átlátható-felderíthető volta miatt korlátozottan alkalmas, ám annál előnyösebb a mindenkori gerillatevékenységet jellemző tűszúrásszerű taktikai csapások számára.
-----A felkelés leginkább partizántörténetbe illő részlete talán az lehetett, amikor Egán Imre ny. békési főispán lovas alakulatával egészen a régi osztrák-magyar határ mögé becsapott; de a gerillataktika kiváló művelőjeként említhető meg Francia Kiss Mihály kecskeméti alakulata is, amelynek tagjai a felkelők egyetlen géppuskáját működtették úgy, hogy a határ másik oldalán azt hitték, több tucat van a fegyverből; egy másik csoport pedig úgy járt túl az osztrákok eszén, hogy tüzeket gyújtva körbevettek egy állomáshelyet, amit erre az őrség elhagyott, ezután a felkelők bevonultak, mind a ketten.
-----A jellegzetes portyázó, előretörő-visszavonuló taktika, az ezen alapuló rövid, gyors és a zavarra építő hadi stratégia a gerilla-hadviselés klasszikusává teszi a nyugat-magyarországi felkelés alig több mint két hónapját.

2.

A felkelés szervezésének központi alakja Prónay Pál kir. kamarás, huszár alezredes volt, aki széles segítő-támogató kört épített ki, felhasználva az amúgy is élénk jobboldali szervezetek - ÉME, MOVE, Etelközi Szövetség (Ex), Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége¹⁶ - infrastruktúráját és hadseregen belüli ismeretségét. A sajtó részéről Lingauer Albin Vasvármegyéje és a szintén a cél szolgálatába álló Sopronvármegye fejtett ki nagyobb propagandát, egyes források szerint a pénzügyi támogatást egyfelől Sigray Antal főkormánybiztos, nemzetgyűlési képviselő, nagybirtokos nyújtotta, másfelől pedig Windisch-Graetz Lajos herceg és az események előtt nem sokkal sokol-hamisításba fogott Mészáros Gyula turkológus egy. tanár biztosította. A szervezésből páter Zadravecz, a hadsereg tábori püspöke derekasan vette ki részét, tőle némileg külön úton Friedrich István is szervezkedett. Prónay megbízásából az Alföldön, a kecskeméti tanyavilágban, a Duna-Tisza közében Héjjas,¹⁷ Szabó József százados és Budaházy Miklós, páter Bónis Arkangyal (Zadravecz pénzügyi titkára), illetve Förster Lajos aranysarkantyús vitéz, kunszentmiklósi szolgabíró járt el toborzóként. Hir György nemzetgyűlési képviselő (Adony) ugyanilyen minőségben a Dunántúlon tett körutat.¹⁸ Sopronban Arany Paszkál János, Felvidékről menekült premontrei tanár és a bencés dr. Laky Vilmos toborzott.¹⁹ A soproni polgármester, Thurner Mihály vezetése alatt álló Nyugat-Magyarországi Liga, illetve a Budapesten működő Honvédelmi Bizottság koordinációs szervként segítette a felkelést.²⁰ A felkelés külön érdekessége, ami egyben a kalandnak, a harc férfias erőfeszítésének keresését, a gerilla-harcmodor vonzó voltát bizonyítja, hogy a Soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola, a Magyaróvári Gazdasági Akadémia, a Keszthelyi Gazdasági Akadémia hallgatói tömegesen vettek részt a harci cselekményekben, sőt a felkelők oldalán harcolt Endresz György óceánrepülő és Halmay Zoltán olimpiai bajnok is.
-----Prónay, amikor szeptember 16-ától átvette a parancsnokságot, öt Felkelő Hadsereget állított fel. Ezek a magyar-osztrák határ teljes vonalán, jól és okosan elhelyezve, belül kisebb egységekre tagolódva alkottak riadóláncot a bevonulni akaró osztrák karhatalom ellen. Az I. Felkelő Hadsereg vitéz Taby Árpád felkelő főhadnagy, a Mária Terézia rend lovagja parancsnoksága alatt Felsőőrön állomásozott. Prónay egy idő után Sopronból ide tette át székhelyét. Taby után a parancsnokságot Héjjas Antal vette át. A kötelék legerősebb alakulata a magyaróvári gazdászok rohamzászlóalja volt. A II. Felkelő Hadsereget a Székely Hadosztály egyik volt tisztje, Budaházy Miklós felkelőszázados vezette, kezdetben Lakompak, majd Felsőpulya faluban székelve. A III. Felkelő Hadsereg vitéz Molnár Endre felkelő hadnaggyal, majd Thurzó Lajos felkelő századossal az élén Németújváron állomásozott. A IV. Felkelő Hadseregnek három vezetője volt: Héjjas Iván, Bachó István és páter Bónis Arkangyal, ferences rendi szerzetes, a felkelők tábori lelkésze. Ők a mosoni Pándorfaluban helyezkedtek el. Végül a Prónayhoz legkésőbb csatlakozó V. Felkelő Hadsereg Maderspach Viktor, majd Gebhardt Pál századosok vezetésével Nagymartont szállta meg. A soproni (selmeci) főiskolások százada erősítette ezt az alakulatot, az V. Felkelő Hadsereghez tartozott még a Sopronban állomásozó Ostenburg ellenőrzése alatt álló és Friedrich István, majd Urmánczy Nándor - a Magyar Revíziós Liga későbbi alapító-vezetője - vezette felkelők kismartoni köteléke is.²¹
-----Október elejére a felkelők már több nagyobb összecsapáson (például Ágfalva, Pörgölény, Gyanafalva, Kirchschlag) túl voltak, utánpótlásukat és ellátásukat nagyjából biztosították, fegyverzetüket rekvirálással kiegészítették, szervezetrendszerük és egységes parancsnokságuk készen állott. Ekkor Prónay és társai 1921. október 4-én Felsőőrön meglepő fordulattal kikiáltották Lajtabánság államot, kihasználva a magyar és az osztrák kormány részéről egyaránt ellenőrizhetetlen terület földrajzi-politikai adottságait. Az állam vezetője ideiglenes bánként Prónay lett, kormányzótanácsát Apáthy László százados elnökölte, aki egyben az oktatási tárca élére is került, a külügy- és az igazságügy minisztere dr. Lévay Ferenc, a Lajtabánság című lap főszerkesztője volt, Bárdos Béla százados a belügyet, Hir György pedig a gazdasági tárcát felügyelte.²² A felkelők közigazgatása a kivonulásig eltelt 3-4 hét alatt megerősödött a kőszegi csapatokat toborzó-vezető gróf Erdődy Tamás felkelő csendőrségével (Felsőőr) és Potyondi Miklós felkelő-rendőrségével (Rödöny).
-----IV. Károly király 1921. október végi második visszatérése jócskán szétzilálta a felkelők sorait. Tudni kell, hogy az elsőként a térségbe érkező Friedrich-féle felkelők legitimisták voltak, akárcsak Ostenburg csendőr-alakulata és több vezető maga is. A király Budapest felé történő utazásakor a soproni Ostenburg-csendőrök személyi testőrgárdaként követték őt, szintén a királyi pár vonatával tartott Gebhardt, Maderspach és Lehár. Sigray Szombathelyen maradt és a király megbízásából továbbra is ellátta a főkormánybiztosi feladatokat. Prónay a restaurációs kísérlet idején parancsot adott ki, hogy a felkelők ne hagyják el helyüket, és ne köteleződjenek el sem pro, sem pedig kontra. Mégis, az V. Felkelő Hadsereg a királlyal együtt elhagyta Sopront, helyükbe a kormányzóhoz hű II. Hadsereg vonult be. Héjjas és a IV. Felkelő Hadsereg követte a királyt, a síneket felszedve. Egyedül az I. és a III. Hadsereg nem kötelezte el magát Prónay parancsának megfelelően.²³
-----A felkelők államának megalakulása és a királyvisszatérés idején a helyzetet stabilizáló magatartásuk jól mutatta, hogy Prónayék többre is képesek, s ez a magyar kormányt arra ösztönözte, hogy végre erélyesen fellépjen. Ennek lett aztán az eredménye a velencei konferencia s annak ismeretes határozata a népszavazás intézményének a vitatott térségben való korlátozott - mert csak Sopronra és a környező községekre érvényes - alkalmazásáról. Az eredmény persze nem volt elég a felkelőknek, a kormány azonban megnyugtatónak érezte az olasz közvetítéssel lebonyolított egyezményt. A felkelők parancsnokainak Horthy személyesen november 5-éig adott haladékot arra, hogy kivonuljanak Nyugat-Magyarországról. Prónay és Héjjas egységei csalódottan hagyták el a térséget, érezhetően több eredményre számítottak, ami nem meglepő, hiszen a felkelés alatt az egész átadandó területet visszafoglalták és végig ellenőrzésük alatt tartották.

A MÁSODIK NYUGAT-MAGYARORSZÁGI FELKELÉS (1922) ÉS
AZ OSZTRÁK BELPOLITIKA

1.

A felkelés politikai motivációjának erős szervezőerejét és a nemzeti sérelmek elviselhetetlenségét mutatja, hogy az első nyugat-magyarországi felkelést követően 1922 nyarán is történt kísérlet arra, hogy az egykori "nyugatosok" valamit tegyenek.²⁴
-----Az ún. második nyugat-magyarországi felkelés az előzőhöz hasonlítva sokkal hanyagabbul volt megszervezve, nem állt mögötte olyan jelentős fegyveres és politikai erő, s a magyar kormánynak pedig ekkor sokkal kevésbé volt érdeke akár csak kissé is támogatni ezt, vagy legalább hagyni az eseményeket kibontakozni. Amit viszont biztosan állíthatunk, hogy ha valami, akkor az osztrák belpolitikai viszonyok valóban kedvezőek voltak egy újabb felkelés kivitelezéséhez.
-----Bethlen, miután az 1922. május-júniusi választásokon vereséget mért potenciális jobboldali ellenfeleire (a legitimistákra), megerősödve és a kormánypártot a kisgazdák beolvasztásával kibővítve ünnepelhette a soproni népszavazás még sokat méltatott sikerét. Igaz ugyan, hogy Sigray a Nemzetgyűlés előtt tényekkel bizonyította, hogy a kormány - főképp Bethlen, Bánffy és Gömbös - egyáltalán nem állt a felkelők mögött, a miniszterelnök mégis így állította be az eseményeket.²⁵ Az más kérdés, hogy Sopronon és nyolc falun kívül az eredetileg átcsatolni szándékozott terület egészét ténylegesen is elveszítette Magyarország 1921. december végén.
-----A kormány, miután a legitimisták reprezentánsait - Sigray, Andrássy, Gratz, Rakovszky István, Beniczky Ödön - vád alá helyezte és a választást megnyerte, már csak a királykérdésben indifferens, de a konszolidáció-ellenességben annál erőteljesebb és "intranzigens keresztény" (Prónay) magatartást tanúsító csoportok semlegesítését akarta megoldani. Kapóra jött, hogy a "nyugatosok" között ekkor épp a meghasonlás uralkodott: Prónay, Hir György, páter Bónis Arkangyal kilépett az Ex-ből, s átigazoltak az Ébredő Magyarok Egyesületébe, amely sokkal inkább a politika, mint a titkos revíziós célok érdekébe állította működését. A kormány radikális jobboldali ellenzékét megosztotta - egy ideig - a királykérdés, hiszen Károly restaurációs kísérletekor Ostenburg-Moravek, a Prónay által különben a felkelés alatt letartóztatott Lehár, továbbá Maderspach, Gebhardt és Friedrich az osztrákkal szembeni fegyveres harc helyett a restaurációra kínálkozó esélyt választotta. Prónay egy ideig súlyosan neheztelt Ostenburgra, majd kibékülésüket követően Héjjassal kerültek szembe.²⁶
-----1922 elejére a "nyugatosok" közül egyedül Hir György, Zadravecz és Bónis, a térségben felejtett Szabó József és Budaházy Miklós "maradt állva", rajtuk kívül Prónay és a Lajtabánság volt funkcionáriusai (Apáthy István, Lévay Ferenc) jöhettek szóba egy újabb felkelés előkészítésében. Az újabb nyugat-magyarországi felkelésnek már sokkal inkább volt politikai éle, amit az is bizonyít, hogy a felkelők osztrák (!) és német körökkel is felvették a kapcsolatot, Prónay pedig látványosan közeledett a fél éve még általa is elítélt legitimistákhoz.²⁷
-----Az újabb felkelés ötlete Hir György fejében született meg, a pénzügyi támogatást vélhetően az előzőekhez hasonló forrásokból szerezték a felkelők, a toborzásra most már külön irodát állítottak föl. A szervezkedést az ÉME és az Ex is segítette, Zadravecz különösen szívén viselte az ügyet (létre is hozta a Felkelőket Pártoló Társaságot). Az eredeti tervek szerint 1922. július közepén robbant volna ki a felkelés, de ezt pár nappal későbbre, július 24-25-ére halasztották. A felkelők már jó fél évvel előbb a térségbe érkeztek, egyes alakulatok januárban fegyverkezni is kezdtek.
-----A második felkelés mindennek ellenére amatőr szervezése az amúgy is élénkebb kormányzati odafigyelés miatt szinte rögtön feltűnt a magyar hatóságoknak, annál is inkább, mert március 24-25-e éjjelén Mosonbánfalva mellett felkelők támadtak meg egy osztrák csendőrőrsöt, s a felesleges incidensben egy csendőr életét veszítette.
-----A felkelők a nyár elejére a következőképp helyezkedtek el: létrejött egy északi csoport Héjjas Iván vezetésével, amelyik Magyaróvár környékén helyezkedett el, ez főként az ÉME embereiből állott; a középső csoportot a Budaházy-Szabó páros vezette és a Fertő-tó, Kapuvár, Petőháza környékén állomásoztak (rólunk lásd lentebb bővebben); végül a déli csoport, úgy látszik, a legitimistáké volt, hiszen Sigray Lugos puszta nevű majorjában bújtak meg a királypárti Apáthy István emberei, míg ő maga az ivánci kastélyban lakott, Prónay pedig a szintén legitimista Czirákyak dénesfai birtokán székelt.
-----Az elvetélt felkelés során fegyveres harcban egyedül a déli csoport vett részt, de nem mondhatjuk, hogy tervszerűen vagy szervezett körülmények között. A magyar hatóságok ugyanis 1922. július 14-én az éppen a nagycsákányi vasútállomásról fegyvereket kipakoltató Apáthyt jogtalan toborzás miatt Iváncon letartóztatták, mire 90-100 fős csapata két nap múlva Kondorfára menetelt, és az őket üldöző csendőrség elől menekülve másnap átlépte az osztrák határt.²⁸ 1922. július 19-én Lovászad felől Karácsfáig jutottak, itt felvették a harcot az osztrák csendőrséggel, majd visszavonultak a határ túloldalára, ahol letartóztatták őket. Július 19-27. között a csendőr és rendőr alakulatok mindenütt lefoglalták a felkelők fegyverraktárait és mind a Héjjas-féle északi, mind a Budaházy-Szabó vezette középső csoportot semlegesítették.

2.

A második felkelés előkészítésének idejére esett az újonnan megszervezett Burgenland tartományi képviseletének és a bécsi parlamentbe küldendő követeinek megválasztása. Ahhoz, hogy a későbbiekben közölt Szabó-iratokat értsük és a felkelés konspiratórikus-politikai oldalát jobban megvilágítsuk, ki kell térnünk az osztrák belpolitika 1918-22 közötti alakulására.²⁹
-----Az osztrák belpolitikát két tényező szervezte a korban: az Anschluss kérdésében elfoglalt pozíció és a bal-jobb skála. A két legnagyobb párt, az Osztrák Szociáldemokrata és az Osztrák Keresztényszocialista Párt mindkét kérdésben a végletes megosztottságot reprezentálta. A szociáldemokraták a nagyobb munkáskerületekben, főként Bécsben voltak igen erősek,³⁰ a keresztényszocializmus viszont nem is inkább vidéken, hanem a városi értelmiség, a köztisztviselők, a katonatisztek és a kispolgárság körében volt népszerű. Előbbit a párt belső ideológiai vitái valamelyest megosztották, de egységes baloldali blokk volt, ahogyan utóbbit is csak erősítette a tartományi kötődés és a katolicizmushoz fűződő bensőséges viszonya. A keresztényszocialisták körében létezett egy, a Habsburg-hagyományhoz hű csoport is (Anton Wildgans, Guido Zernatto, Karl Ernst Winter, Leopold von Adrian, Ignaz Scheipel). A szocdemek a demokratikus weimari Németországgal való egyesülést támogatták - Otto Bauer mondása: "Csatlakozás Németországhoz - csatlakozás a szocializmushoz!" -, míg a keresztényszocialisták az önálló, katolikus dominanciájú és egyéni belpolitikai struktúrával rendelkező Ausztriát éltették, noha természetesen a szocdemekhez képest elismerték a köztársaság német jellegét (Deutschösterreich).
-----A két párt 1919 márciusától egy ideig együtt kormányozta Ausztriát, de az 1920. októberi választásokon a keresztényszocialisták győztek és Michael Mayr került a kancellári székbe Renner helyett. Nem egészen egy év múlva (1921. június 21.) az egykori bécsi rendőrfőnök, a szintén keresztényszocialista pragmatikus Schober vette át a kormányt. Az ország ezekben az években került a válság mélypontjára: 1920-21-ben nagyon súlyos gazdasági krízis sújtotta Ausztriát, 1921 végén Bécsben zavargások törtek ki, s a gazdasági szanációt segítendő Bécsnek adott Nyugat-Magyarországot sem tudták elfoglalni. Schober kétségbeesésében 1921. december 16-án Csehszlovákiával aláírta a lanai egyezményt, amelyben lemondott a csehszlovák államszövetséghez került egykori Habsburg-területekről, amiért cserébe pénzügyi segítséget kapott Prágától. Erre a lépésre az összes németet egyesíteni szándékozó Nagynémet Párt (Großdeutsche Partei) feladta a kormány támogatását és a más okból ellenzéki szocdemekkel együtt megbuktatta Schobert. 1922. május 31-én a magyar szempontok iránt nagyobb empátiával rendelkező Ignaz Scheipel prelátus, I. Károly császár egykori gyóntatója került a kancellári székbe, a vidékpárti, katolikus, agrárius Parasztszövetség (Bauernbund) támogatásával. Scheipel szintén nem támogatta az Anschlusst, ő volt, aki kijelentette Ausztria és Németország viszonyára: "Ein Volk in zwei Länden." Scheipel a belpolitikában erőteljes jobbos fordulatot hajtott végre, amikor a szocdemekkel való együttműködéstől elzárkózott és a Deutschösterreich-koncepciót vállaló, erősödőben lévő monarchistákkal keresett szövetséget, akik az aktív ellenforradalom és a restauráció együttes végrehajtásában reménykedtek.
-----Már 1918-tól kezdve polgárháborús stílust öltött a jobb- és a baloldal közötti ellentét: a különben elszigetelt kommunisták Rote Garde terrorszervezete merényleteket hajtott végre 1918 során; a bajor-katolikus és az osztrák-katolikus legitimisták, vagyis a Habsburg-restaurációt támogató monarchisták ellenforradalmat szerveztek, utóbbiak létre is hozták a Rend és Jog Szövetségét (Bund für Ordnung und Recht) gróf Leopold Hartig és Johann Lichtenstein herceggel az élen; míg Dél-Tirolban Ludwig Hülgerth vezetésével megalakult a Heimwehr, először az olaszok ellen, majd Ausztria hivatásrendi milíciájaként funkcionálva.
-----A burgenlandi pártok fejlődését most nem követjük végig, hiszen akkor már 1918-19-nél el kellene kezdenünk, hanem csupán az 1922-es választások idejére koncentrálunk.³¹
-----Burgenlandban 1922. június 8-án választottak először képviselőket a tartományi (Landtag) és az országos parlamentbe (Nationalrat). A választásokon indultak a keresztényszocialisták,³² akiknek a támogatása itt az országos szociológiai összetételhez volt hasonló, míg a szocdemek³³ nagyrészt képesek voltak megnyerni a térség magyar lakosságát is, hiszen ők nem képviseltek osztrák nemzeti érdekeket és főleg gazdasági, valamint kormányellenes kampányt folytattak. Az agrárius Parasztszövetség helyi frakciója (Burgenländische Bauernbund), erős nemzeti retorikával lépett föl.³⁴ A választások legnagyobb reménysége a nagynémetek burgenlandi csoportja (Großdeutsche Volkspartei für das Burgenland) volt,³⁵ amely az országos nagynémet mozgalom sikereként igyekezett feltüntetni az új tartomány megszerzését. Ennek megfelelően kampányát a magyarokkal szembeni nacionalizmus és a pángermán retorika jellemezte. A választáson nem indult a Horvát Keresztény(szociális) Parasztpárt (Gradijanska Hrvatska Stranka),³⁶ amely majd 1923-ban méretteti meg magát először, akkor is sikertelenül, és hosszas közeledés után beolvad a keresztényszocialistákba. A választásokon a kisebbségek közül a tartomány etnikai adottságai miatt - az országostól eltérően - sem a cseh, sem a cionista párt nem indult, de magyar sem alakult.
-----Az 1922. júniusi választások végül a következő eredményt hozták Burgenlandban:

-----A burgenlandi tartományi gyűlésben a fenti adatoknak megfelelően első közelítésben ugyan a baloldal volt a legnagyobb frakció, de legerősebb hangja a német vagy osztrák nacionalizmust vallóké volt. A helyi parlamentben sem a horvát, sem a magyar kisebbség nem volt képviselve.
-----1922. július 15-én hívták össze a Landtag-ot, amely négy nap múlva megválasztotta a kormányt. A kormány elnöke a pártonkívüli dr. Alfred Rauschnitz lett, helyettesei: Ludwig Leser (SPD) és Franz Stesgal (CSP). Tanácsosi (Landesrat) funkciót kapott Ernst Hoffenrecht (SPD), Alfred Ratz (CSP), Alfred Wahlheim (nagynémet) és Walter August. A helyi tartományi gyűlés korelnöke az egyenesen pángermán Julius Fischl lett. A burgenlandi politikában jelentős fordulatot jelentett, amikor a nagynémet Wahlheim 1923 közepén átvette a tartomány vezetését.

SZABÓ JÓZSEF SZÁZADOS, FELKELŐPARANCSNOK

Szabó József azon nem kevés számú magyar fantomok egyike, akikről keveset tudunk, s amit életükből ismerünk, az is jobbára egy eseményhez kapcsolódik. Ezt megelőzően maximum születésük dátuma, katonai pályafutásuk egy-két - többnyire felemelő - eleme ismeretes, majd következik a csend. Eltűnnek a szemünk elől. Ennyiben - de nem csak ennyiben - Szabó sorsa hasonlatos Prónayéhoz, akinek sorsa valószínűleg a budapesti kitörés után egy szovjet táborban pecsételődött meg hetvenegynéhány évesen, vagy Héjjas Ivánéhoz, aki spanyolországi emigrációban halt meg 1950-ben, de idézhetjük Budaházy Miklóst is, ő a '30-as években Vas megyében vonatgázolás áldozata lett, vagy Erdődy grófot és Ostenburgot, akik 1931-ben, illetve 1944-ben természetes halállal haltak meg, ellentétben Hir Györggyel, akit viszont 1926 szeptemberében meggyilkoltak, Apáthy István pedig elfogatása után, 1922 szeptemberében öngyilkos lett a börtönben.
-----Az idézett magyar fantomok - és velük Szabó József - közös jellemzője volt az a hit, amelyet Sigray így fogalmazott meg Bethlent leleplező 1922-es beszédében: "nem a rideg, számító reálpolitikusok, hanem mi, a hazafias rajongók, a kalandorok, a nemzeti eszme bolondjai leszünk azok, akik helyre fogjuk állítani a régi Nagy-Magyarországot!"³⁷
-----Szabó József 1887. június 17-én Debrecenben született református családban, édesapja mértékhitelesítő tisztviselő volt. Gimnáziumba szülővárosában járt, 1907-ben végezte el a nagyváradi M. Kir. Honvéd Hadapródiskolát, ezt követően hadapródtiszt-helyettesként a gyulai M. Kir. 2. honvéd gyalogezredhez került. Személyi lapjának tanúsága szerint "igen jó szellemi tehetség[gel] és felfogással" bírt, "igen szorgalmas" és fegyelmezett volt. 1910. november elsején hadnaggyá léptették elő, majd 1914 májusában Gyuláról a debreceni M. Kir. 3. honvéd gyalogezredhez helyeztette át magát.³⁸
-----Szabó az első világháborút végigharcolta, főhadnagyként került a frontra és századosként szerelt le, 46 hónapos arcvonalbeli szolgálata alatt megjárta az orosz és az olasz frontot.³⁹ 1914-ben debreceni ezredével együtt vonult az orosz frontra, majd betegség miatt decemberben visszakerült a hátországba. 1914 novemberében zászlóaljsegédtisztként kitüntették. 1915 júliusában újra a hadműveleti területen teljesített szolgálatot, mégpedig az olasz fronton, ahol egészen 1918-ig részt vett a harcokban. Ez idő alatt még háromszor tüntették ki. 1915 novemberében főhadnagyként, illetve ezred segédtisztként a harmadik isonzói csatában tanúsított "tudatos és hidegvérű" magatartásáért; fél év múlva, 1916 májusában a negyedik isonzói csatában az első sorban tanúsított példamutató harci teljesítményért; majd 1918 áprilisában a hatodik, a hetedik és a nyolcadik isonzói csaták alatt felmutatott tetteiért (harctéri bátorság, ellenséges állások felderítése, személyes vezetés, foglyok ejtése, állásharcokban való részvétel)⁴⁰ Szabó megkapta a Bronz és az Ezüst Katonai Érdemérmet (1914. és 1915.), a III. oszt. Katonai Érdemkeresztet (1916.) és a IV. oszt. Vaskorona Rendet (1918).
-----Szabó első világháború után tartalékos századosként az aktív szolgálattól visszavonult.
-----Érdekes, hogy Szabó, annak ellenére, hogy három év nyolc hónapos frontszolgálattal rendelkezett és szépen ki volt tüntetve, sőt talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy valamilyen ellenforradalmi cselekménynek/szervezkedésnek is részese lehetett, mégsem szerepel a Vitézek Albumában, vagyis a Horthy-rendszer nem avatta vitézzé. Ennek oka az lehet, hogy vagy ő nem kérvényezte ezt, de nem alaptalan a gyanú, hogy azért nem lett vitéz, mert a rendszer ellenzékének számított, esetleg kompromittálta volna politikai felfogásával és fegyveres terveivel a Vitézi Rendet.
-----Szabó az első nyugati felkelés előkészítésében Budaházy Miklóssal együtt a Duna-Tisza közében végzett toborzással vett részt, majd a nagyjából ezerfős II. Felkelő Hadsereg kötelékében Budaházy titkáraként, Prónay szerint segédtisztjeként tevékenykedett.⁴¹ Ő maga így vallott felkelésben való részvétele céljáról:

Szabó József századosnak az első nyugati felkelés alatti tevékenységét nem ismerjük, csupán egyvalamit tudunk, hogy ott volt az utolsó nagyobb csatában. A királyi csapatok 1921. október 21-22-én elhagyták Északnyugat-Magyarország térségét, s ezzel vákuum keletkezett a felkelés geopolitikai terében. Sopronba az Ostenburg-csendőrök helyébe Prónay a II. Felkelő Hadsereg közelben lévő alakulatait vezényelte, így került oda Szabó József is.⁴³ Az osztrák csendőrség kihasználva a helyzetet, egyre közelebb vonult Sopronhoz, majd szinte észrevétlenül megszállta Pándorfaluig a vidéket (1921. október 25.), amelybe olyan stratégiailag fontos vonulatok is beleestek, mint a Bruck-Királyhidát környező hegyek (Spitalberg, Kecskehegy, Szőlőhegy). Az antikarlisták közül a király üldözéséből visszarendelt Héjjas Iván, illetve Szabó József, Bachó István, Förster Lajos az északi seregeket összevonták, egyik felüket Pándorfalu és Császárkőbánya felé indították el, a másikat pedig vagonokba rakták és Brucknak vezényelték. A brucki vasútállomáson kiugráló száz felkelő elfoglalta az ottani őrházat és megrohamozta a Kecskehegyet. A tovább haladó vonat második csoportja Spitalbergnél ugrott le, a harmadik pedig Királyhida alatt. Az akció lényege a Lajta hídjának lezárása volt. A Kecskehegy-Spitalberg-Bruck-Királyhida vonalban állomásozó osztrák erőkkel való összecsapás szabályos ütközetté alakult, amelynek végén (1921. október 26. hajnali 5 óra) a felkelők teljesen kiszorították a karhatalmat a csúcsokról és a völgyekből.⁴⁴ A csatában részt vett csapatparancsnokként többek között Héjjas Iván és Tibor nevű testvére, Bachó István, Szabó József, Förster Lajos, Hasszán az albánok és Ali Fasil a bosnyákok parancsnoka, Filippović horvát hadnagy. A résztvevők Prónaytól "dicsérő elismerést" kaptak, majd az 1929. augusztus 20-án általa kiosztott és maga által veretett Lajtabánság-emlékéremmel is kitüntette őket; a dekorációt Szabó József "felkelő alvezér" is megkapta.⁴⁵
-----Szabó a Lajtabánság tervéről tudott, arról őt is informálta többi bizalmasai között Prónay, de arról nincs adatunk, hogy megszervezésében részt vett volna. Iratai között megtalálható azonban a Lajtabánság című lap első-utolsó száma, amely egyik cikkének részét valószínűleg ő karikázta be, s hisszük, azért - mert róla szól:

Szabó és Budaházy a felkelők november 5-ei általános kivonása után is a térségben maradt, embereiket - nagyjából száz főt - Esterházy herceg Mexikó-puszta nevű Fertő-tó melletti majorjában szállásolták el. Ezek az emberek többnyire erdélyi menekültek voltak, nem volt hová hazamenniük, itt pedig mezőgazdasági munkából éltek. 1922 januárjában Szabó és Budaházy a Társadalmi Szervezetek Központján keresztül levelet írt Bethlenhez. Ebben a levélben közlik, hogy az általuk felügyelt háromszáz felkelő a "cselekvő irredenta válogatott emberei", nem kormányellenesek, s ezért egy karhatalom számára (is) megfelelő emberanyagot jelentenek. A levél szerint fedőszervről is fognak gondoskodni, amikor létrehozzák majd a Dunántúli Munkaközvetítő Hivatalt.⁴⁷
-----A felkelés 1921 végén, legkésőbb 1922. januárban el volt tervezve, Zadravecz írja: "Fő szerep a nyugati irredenta e második felvonásában Szabó Józsefnek jutott. Tartalékos százados volt Debrecenben. Puritán, bibliás, kálvinista. Nyugodt, higgadt és nagyon eszes ember."⁴⁸
-----A Szabó-Budaházy-felkelők 1922 februárjára Mexikó-pusztán 20-25 tisztet és 116 fős legénységet számláltak, a vezetőséget a két említett és páter Bónis Arkangyal alkotta, Felkelő Munkáselhelyezési Bizottság név alatt. A felkelők fő központjai Mexikó-puszta mellett Agyagos, Szergény, Kapuvár, Sarród voltak. Amikor Zadravecz ide látogatott februárban, itt találta a weimari Németország egyik legnagyobb visszhangot kiváltó merénylete, az Erzberger-gyilkosság két tettesét is.
-----Csakhamar szemet szúrt az országos hatóságoknak a mozgolódás, és Nádossy Imre országos rendőrfőkapitány már január legelején elkezdte kivizsgáltatni az ügyet. Január közepén a szombathelyi csendőrkerület parancsnoka jelentette, hogy a "felkelők magatartása aggodalomra nem ad okot".⁴⁹ Mégis, négy nap múlva Nádossy utasítására Hunyecz Károly csendőr ezredes Egervár környékén felszámolt egy felkelőcsoportot. Minderről a vezérkari főnököt is tájékoztatták, akinek feljegyzése így szól:

-----Január 20-án Nádossy országszerte betiltotta a felkelő-toborzásokat és az addigra a térségbe érkezőket pedig az állami hadseregbe való belépésre akarták kapacitálni, "mert - Nádossy szerint - ezen elhelyezés biztosítaná a felkelők legjobb kézben tartását a jövőre nézve is." Hogy ez utóbbi kitétel mit jelent, arról a vezérkari főnök emlékeztetője nem közöl bővebbet.
A vezérkari főnök, egyetértésben a főkapitánnyal, a következőképpen vélekedett a Budaházy-Bónis-Szabó-csoportról:

-----Az erőszakos felszámolás tehát ott lebegett Szabóék feje fölött, de számukra valamiért adva volt az önkéntes, emelt fővel való távozás lehetősége. Február elején Nádossy páter Bónist, Budaházyt és Szabót Budapestre kérette, ahol be kellett számolniuk a szervezkedésről. (A találkozón Bónis nem jelent meg.) Nádossy a vezérkarnak küldött előzetes tervei szerint a Budaházy-Szabó párossal folytatandó február 8-ai megbeszélésen közölni fogja a két századossal, hogy ha nem vonulnak ki önként, akkor velük szemben is karhatalmat fognak bevetni. A főkapitány ugyanakkor óvatos volt, legalábbis a vezérkari főnöknek írott tájékoztató szerint:

-----Hunyecz csendőralakulata 1922. március 22-én felderítette a Szabó-féle felkelők bázisát, majd vélhetően kormányzati kérésre május 7-én az Esterházy-uradalom jogtanácsosa a felkelőket kiutasította Mexikó-pusztáról. Szabó ugyan több címhez is fordult segítségért, de távozniuk kellett. Ekkor Kapuvár környékére tették át a felkelés bázisukat, több csapatot a Hanságba szórtak el, a parancsnokság székhelyét Osliba vitték.
-----Egy hónap múlva, júniusban Moson vármegyébe kezdtek érkezni Héjjas felkelői is. A burgenlandi választások befolyásolása propaganda-tevékenység, illetve kémek útján történt Szabóék részéről, miközben február óta kiképzést folytattak és a fegyverek szétosztását, a felkelőcsoport szakaszokra bontását is elvégezték.
-----Érdemes feltenni a kérdést, hogy a kormányzat miért tűrte eddig a felkelők szervezkedését, s a főkapitány, ha már 1922. január eleje óta foglalkozott az üggyel - a vezérkari főnökkel, a honvédelmi- és a belügyminiszterrel együtt -, akkor fél év alatt hogyhogy nem akadályozta meg a felkelők további beszivárgását és az ottani gyülekezést, fegyverkezést, a mind nyilvánvalóbbá váló készülődést? Talán azért, mert a magyar kormány megvárta az elcsatolt terület átadásának fejleményeit és a június elejei burgenlandi választásokat, illetve az azt követő belpolitikai folyamatok rövid távú kimenetelét.
-----1922. július 12-én a szombathelyi 3. dandárparancsnokság értesítette a hadügyet, hogy a gyülekezők biztosan újabb felkelésre készülnek, miközben Ausztria súlyos gazdasági helyzetbe került.⁵³ Nádossy 1922. július 17-én ismét a fővárosba rendelte Szabót és három napos ultimátumot adott neki a kivonulásra. A kormány - a fentebbiekben leírtak szerint - először a déli csoport ellen lépett fel, majd július 20-21-én a középső, Szabó-Budaházy-Bónis csoport következett. Két csendőr egység bekerítette a kapuvári, illetve a petőházi-agyagosi-szergényi felkelőket. Szabót és társait Osliban fogták el július 21-ére virradóan.⁵⁴ A középső csoportot ténylegesen vezető Szabót először a szombathelyi katonai körlet ügyészségére, majd Budapestre szállították irataival együtt, de Bethlen kérésére elengedték, méghozzá a lefogott résztvevők közül elsőként.⁵⁵ A hatóságok sem Sigray, sem Prónay ellen nem emeltek vádat, Héjjast ugyan letartóztatták, de ez inkább presztízsét növelte a jobboldali ellenzék körében.⁵⁶ Hirt védte mentelmi joga, egyedül Budaházy, Bónis és Mészáros Gyula maradt több ideig őrizetben. Apáthy István - aki kitartott amellett, hogy a felkelés legitimista színezetű volt - a börtönben 1922. szeptember 19-én önkezétől meghalt.
-----Szabó őrizetből való szabadulása után még augusztusban visszatért Osliba. Missuray-Krúg Lajos által idézett 1934-es levelében az áll, hogy "több mint három évi Hanságban való tanyázás, faluzás" után Debrecenbe távozott, s máig nem tudjuk, hogy mi lett ezt követően a sorsa. Ha nem túlzásból eredő kijelentésnek tartjuk a több mint három évre való utalást, akkor kiszámíthatjuk, hogy ez az első felkelés kezdetétől, 1921 nyarától majdnem 1924-ig tarthatott, hacsak Szabó nem élt már ott előzőleg is, mint példul az oda vezényelt Székely Hadosztály vagy a bécsi/grazi fehér csoportok tagja, esetleg a nyugat-dunántúli ellenforradalom részese.
-----Szabó tevékenysége azért különös, mert rögtön szemet szúr, hogy nem kellett kivonulnia az első felkelés után, a második alatt többször hívták Budapestre, csoportját humánusan számolták fel, a miniszterelnök kérésére elsőként engedték ki, majd hagyták, hogy visszamenjen az eredeti lakóhelyétől több száz kilométerre fekvő Osliba. A magunk részéről valószínűsítjük, hogy Szabó és egysége a kormány félig titkos tartaléka volt azzal a céllal, hogy ha Ausztriában a belpolitikai helyzet úgy alakul, akkor bevethető legyen Burgenland visszafoglalása érdekében. Mi lehetett volna ilyen kivételes helyzet? Például, ha a választáson a kommunisták győznek, vagy ha atrocitásokat követnek el az ottani magyar kisebbség ellen, esetleg ha - ahogyan Szabó is gondolta - az osztrák királypártiak a stájer jobboldallal együtt ellenforradalmat hajtanak végre az országban. (Egy ilyen kapcsolat meglétének egyértelmű bizonyítását nagyon nehéz volna elvégezni, tekintve, hogy a magyar kormány - ha hipotézisünk igaz - nyilván nem hivatalosan bonyolította ezt.) Meggyőződésünk továbbá - s válogatásunk ennek bizonyítását szolgálja -, hogy Szabóék kémtevékenységet folytattak, és csoportjuk elsősorban a burgenlandi tartományi választások befolyásolására, illetve az osztrák legitimistákkal való kapcsolatépítésre szolgált. A kérdés csupán annyi - s ennek megválaszolására vajmi kevés reményt látunk ma már -, hogy vajon a kormány mennyire állt mögöttük, illetve Prónay és/vagy a legitimisták megbízásából látták-e el feladatukat?⁵⁷ Tóth Imre szerint elképzelhető, hogy a kormány Ausztria politikai és gazdasági összeomlásával számolt, s ezért állomásoztatta a bécsi adminisztráció ellen amúgy is szervezkedő osztrák jobboldallal élénk kapcsolatokkal rendelkező Fertő-vidéki felkelőket.⁵⁸ A Prónay-változatot erősíti meg az, hogy Prónay 1921. november 6-án maga utasította Csornán Budaházyt, Szabót és páter Bónist, hogy egy válogatott felkelőcsoportot rejtsenek el a Fertő-tó környékén. Mindazonáltal a legvalószínűbb az, hogy a felkelők frakciói közül az Ex - amelynek Szabó is tagja volt - előretolt állásaként funkcionálhattak inkább. Ezt bizonyítják lentebb részletezendő iratai, de az a Zadravecz által idézett memorandum is, amelyet Osliban készített 1922 májusában. Ez az irredenták részéről a rutén autonomisták Csehszlovákiától való függetlenedési terveinek támogatását irányozza elő. A tervezet legérdekfeszítőbb része, amikor Szabó gondolatban teljesen lebonyolítja a Rutén Autonóm Terület megszületését és körülírja státusát.⁵⁹ Szabó lendületére, gondolatainak a cselekvéssel való végletes összekapcsolására álljon itt memorandumának egy mondata: "Az álmodozásra, tervezgetésre nincs többé időnk, mert: Sermo est inimicus facti!⁶⁰ Még az aratás előtt cselekedni kell!"
-----Szabó vagy még Osliban, vagy másutt ismét kapcsolatba lépett a volt "nyugatosokkal". Az Ébredő Magyarok Egyesületén belül 1923-ban alakított egyik - irredenta - szakbizottság tagja lett olyanokkal együtt, mint Zadravecz, Pröhle Vilmos, báró Perényi Zsigmond, Prónay és Héjjas, Budaházy, Hir György.⁶¹ Az ébredők, a volt nyugati felkelők, az irredenták ekkor Muraköz, majd 1923-ban a cseh-ellenes szlovák Jehličkával együtt a Felvidék és végül Ruténföld területén terveztek fellépni.
-----Szabóról az utolsó értékelhető adatunk 1923. január 25-éről származik. Ekkor alakította meg Prónay, Windisch-Graetz, Mészáros Gyula, Budaházy, Hir, páter Bónis és ő a Névtelenek nevű szervezetet, amelyhez később csatlakozott Héjjas Iván, Jankovich-Besán Endre és dr. Dániel Sándor. A titkos szervezet a Honszeretet Egyesület fedése alatt működött, célja az irredenta mozgalmak központi tervezés alatti összefogása volt. A megalakulásról vezetett jegyzőkönyv szerint kormányzóhű, a királykérdést figyelmen kívül hagyó belső rendet állapítottak meg. Miután Zadravecz a szervezetről informálta Bethlent, a miniszterelnök Teleki Pált nevezte ki a kormány és a Névtelenek összekötőjéül.⁶²
-----Szabó legutolsó nyoma a Missuray-Krúg Lajos által közölt, 1934-ben Debrecenben írott levele. Ezután eltűnik, alakját is mi idézzük meg először.

DOKUMENTUM-VÁLOGATÁSUNKRÓL

A Vas Megyei Levéltár 20 dobozból álló Nyugat-magyarországi kormánybiztosi iratai között van egy kartonnyi, amely határőrségi, vegyes és ún. jelzet nélküli iratokat tartalmaz (VaML, IV-402/e., f., h./23.). A doboz három csomója közül az utolsó, jelzettel el nem látott - azaz a levéltári rendbe tételesen be nem illesztett - köteg többek között Szabó József százados, egykori felkelőparancsnok anyagait is tartalmazza. Iratait a többitől elválasztandó nagyméretű lapba göngyölték, amelyen közös címként ez szerepel: "Memorandum az 1921-es királypuccsról és a burgenlandi harcokról". Az iratok között erről szóló dokumentum nincsen, ami arra utalhat, hogy nem nézték őket át. De már maga az is kérdéses, hogy Szabó iratai hogyan kerültek a kormánybiztosi anyagba, hiszen magát a szervet 1922. január 8-án feloszlatták, egy itt közölt Szabó-irat pedig bizonyosan 1922 októberében született. Szabó anyagai valószínűleg jobb híján kerülhettek utólagosan a kormánybiztosi iratok forrásállományába, ezt jelzi az is, hogy ezen belül nem csak a vegyes, hanem azon belül is a jelzetlen iratok közé lett besorolva. (Személyes vélekedésünk szerint Szabó iratait a hatóságok vehették el tőle valamikor 1922 végén, amikor a nyugati felkelésekben is részt vevő legitimisták ellen gyűjthettek még bizonyítékokat.⁶³ Ezt támasztja alá a fiktív közös cím, és az is, hogy az iratok között megtaláljuk a király Rakovszkyhoz írott levelének másolatát, mégpedig hatósági bizonyítás végett kiállítva.)
-----A Szabó-anyag a következő iratokat tartalmazza (itt közölt dokumentumainkról részletesen lásd lentebb):
------Hirdetmény - Kundmachung. A Felkelő Csapatok Parancsnoksága, Felsőőr, 1921. szeptember 21. [egykorú eredeti nyomtatvány, nagyméretű plakát]
------Lajtabánság (politikai és szépirodalmi időszaki lap), Felsőőr, 1921. november 3. I. évfolyam, 1. szám [teljes, 4 oldal, egykorú eredeti]⁶⁴
------Napi parancs. [vers, egykorú eredeti, aprónyomtatvány]
------A Nyugat-magyarországi Felkelők I. Hadserege Parancsnokságának engedélye Zadravecz páternek. Álláshely, 1921. szeptember 26. [egykorú eredeti, két darab, kézzel írva, pecséttel]
------Katonák! Testvéreink! A felkelő csapatok felhívása. [egykorú eredeti, kis és nagy alakú formában is, 4 db, (apró)nyomtatvány]
------Szegedi Napló (déli kiadás), 1921. május 21. [csonka, egykorú eredeti]
------Három összekapcsolt levél: (1.) IV. Károly király Rakovszky István (királyi) miniszterelnöknek. Sopron, 1921. október 21.; (2.) Hegedüs Pál altábornagy parancsa a csendőrkerületeknek. Sopron, 1921. október 21.; (3.) báró Lehár Antal Sebasta csendőrkerületi parancsnoknak. Sopron, 1921. október 22. [mind: egykorú másolat - mégpedig másolatoké -, géppel, az első és a második másolatot készítő hivatal (utóbbi: szombathelyi IX. sz. csendőrkerület parancsnoksága) feltüntetésével]

I. dokumentum

Szabó József iratai közül a Vasi Szemle válogatása elsőként egy csonka dokumentumot közöl. Az egykorú eredeti irat géppel készült 14 A/4-es lapra, pecséttel és Szabó aláírásával ellátva. Az irat első oldala elveszett, így eredeti címét nem ismerjük (itt szereplő címét mi adtuk). Az irat kettős célt szolgál: egyrészt beszámol a középső felkelőcsoport júniusi tevékenységéről, másrészt pedig Burgenland belső pártpolitikai viszonyait ismerteti és ezeken túlmenően a további szervezés munkálatainak elkezdését rögzíti. A feljegyzés Osliban kelt, 1922. július 7-én.
-----Szabó iratában világosan elkülöníti egymástól az osztrák politikai csoportokat, vizsgálja azok szociológiai és etnikai összetételét. Iratából kiderül, hogy az újabb felkelés sikerére leginkább az ún. cseh és francia befolyást tekintette veszélyesnek, de talán még ennél is jobban tartott a nagynémet mozgalomtól. Potenciális szövetségesnek a már az ellenforradalom alatt is a grazi csoportot támogató stájer jobboldalt, a "nagymagyar érdek" számára esetleg megnyerhető horvát keresztényszocialistákat, de főképpen a Deutschösterreich-koncepció támogatóit tekintette. A dokumentum legfőbb értéke, hogy ezek a kapcsolatok eddig még nem kerültek ilyen éles körvonalakkal előtérbe, mint itt.⁶⁵ Még érdekesebb, hogy a dokumentum hangneme és pontossága egy követségi munkatárs, egy hivatalos megfigyelő jelentésére vagy még inkább egy kém feljegyzéseire utal - éppen ezért nem tudni, hogy a felkelők belső használatára készült (ezt erősíti meg a dokumentumon szereplő klerikus aláírása), vagy pedig a kormányhoz is eljutott; esetleg ez utóbbi felkérésére íródott (?).

II. dokumentum

Memorandum a Magyarországtól nyugaton elszakított területek visszaszerzése tárgyában - így szól a második, szintén gépelt, A/4-es kartonokra rögzített egykorú eredeti nyolc oldalas - pecséttel és aláírással ellátott - irat címe. Szabó ezt szabadulása után írta, Osliban, 1922. október 18-án. Az nem derül ki, hogy a memorandum címzettje ki, azaz Szabó kinek számolt be az előbbi iratnál részletesebben Ausztria választások utáni politikai erőviszonyairól.⁶⁶
-----Szabó memorandumának egyértelmű célja arra rámutatni, hogy az osztrák belpolitikai helyzet megérett egy nagyszabású összefogásra a bécsi rendszer osztrák ellenségei és a magyar irredenták között. Ennek az összefogásnak az eszmei középpontja a legitimizmussal kibékülő felkelők és az osztrák ellenforradalom végrehajtására készülő ottani monarchisták közös antikommunista meggyőződése lehet. Az osztrák ellenforradalom megsegítéséért cserébe a majd hatalomra kerülők Burgenland visszaadását ígérték - körvonalazza Szabó az ausztriai monarchista ellenforradalmárok és a magyar felkelők közötti titkos tárgyalásait. Szabó irata a négy hónappal előbbihez képest sokkal veszélyesebbnek tartja a pángermán alldeutsch-mozgalmat, melléjük illeszti a fenyegető bajor befolyást is, viszont egyértelműen közeledik az osztrák royalistákhoz, holott a magyar legitimistákkal érezhetően bizalmatlan. A dokumentum utolsó mondata egyenesen megfenyegeti a kabinetet egy irredenta árnyékkormány megalakításával. Az irat külön érdekessége, hogy visszautal a szerző ezt megelőző információközléseire is. Ez is azt támasztja alá, hogy Szabó memorandumait és iratait valamilyen megfigyelőként alkotta.

III. dokumentum

Szintén cím nélkül maradt a félbehajtott A/3-as lapokra géppel írott egykorú eredeti, hét oldalas, harmadikként itt közölt irat (itt szereplő címét mi adtuk). Ez szintén valamilyen jelentés, vagy inkább tervezet, esetleg töredék, valamilyen nagyobb beadványnak az előmunkálata/összefoglalója lehet. Az irat keltezetlen, valószínűleg 1922 végén, vagy 1923 legelején íródott, de biztosan 1923 tavaszát megelőzően. Szabó szerzőségét a szövegalkotás módja és stílusa bizonyítja.
-----Utolsó közölt dokumentumunkban még erőteljesebben érvényesül Szabó víziója az irredentizmus szolgálatába állított országról. A gazdaság, a hadsereg, a titkosszolgálatok és a társadalmi-politikai viszonyok egészének átformálására irányuló tervei a revízió maradéktalan végrehajtását szolgálják. A "nemzetvédelmi nem hivatalos szervezkedés" tervezete minden valószínűség szerint a Névtelenek érdekében íródott és a kormány tudomására hozták.

*

A szövegeket igyekeztünk a mai helyesírásnak megfelelően átírni, kijavítani, ahol az feltétlenül szükséges volt, vagy a gépelt szöveg jellege követelte ezt. Szabó irataiban minden személy- és földrajzi nevet, pártelnevezést verzállal ír, a kiemelni kívánt szavakat pedig betűritkítással. Ennek oka, hogy előbbieket szembetűnőbbé akarta tenni, utóbbit pedig a dőltbetű írógépen való megoldhatatlansága magyarázza. Szövegközlésünkben a csupa nagybetűs formát nem alkalmazzuk, a betűritkítást dőlt szedéssel helyettesítjük.
-----A három dokumentumot ott, ahol jónak láttuk és lehetséges volt, mindenütt magyarázó jegyzetekkel⁶⁷ láttuk el, amelyek a forrásközlés bevezető tanulmányában foglaltakkal együtt helyezik azokat közérthető és világos történeti kontextusba.
-----A forrásközlés lehetővé tételéhez nyújtott segítségéért köszönettel tartozunk a Vas Megyei Levéltár (Szombathely) két dolgozójának: Benczik Gyulának és Sarlai Szabolcsnak. Szintén köszönetünket fejezzük ki a Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) munkatársainak; Csekő Ernőnek, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára munkatársának; továbbá a Soproni Múzeum igazgatójának, Tóth Imrének és munkatársának, Bolodár Zoltánnak.
-----A bevezető tanulmány és a dokumentum-válogatás lapjain, valamint a mellékletben közölt dokumentumok és képek közlésre való átengedéséért több intézménynek is hálásak vagyunk. Köszönetünket fejezzük ki Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának (GyMSM SL), a szombathelyi Savaria Múzeumnak (SM) és a Vas megyei Levéltárnak (VaML).

Jegyzetek