SZÉLL KÁLMÁN

MATÓK LEÓ (1928-1951)
HŐSI ÉLETÁLDOZATA

----------------------------------------Civilizációnk technikai fejlődésének XX. századbeli felgyorsulása, s a "kiművelt emberfők" látványos megsokasodása, sajnos, nem hozta magával az emberi gonoszság, a történelem borzalmainak csökkenését. A XX. század az általános jólét növekedése mellett az emberiség történetében soha nem látott borzalmakat produkált, amelyekben Európában kitüntetett szerepet játszott a nemzeti-szocialista-fasiszta, és a bolsevista diktatúra, amelyekben - egyebek mellett - a legdrágább érték, az emberi élet vált értéktelenné. Ezen ideológiai ámokfutásoknak, sajnos, több tízmilliónyi ember, köztük sokezer hazánkfia esett áldozatul. Mind a történelemtudománynak, mind az érintett közösségeknek, szélesebb értelemben pedig az utókornak erkölcsi kötelessége, hogy az áldozatoknak - ha megkésve, és a jóvátétel reménye nélkül is - igazságot szolgáltasson.

MATÓK LEÓ ÉLETRAJZA¹

Budapesten született 1928. február 5-én, polgári családban. Édesapja folyamőr katonatiszt, 1935-ben került Szombathelyre, a szombathelyi hadtestnél teljesített szolgálatot. Utolsó rendfokozata a háború végén őrnagy volt. A háború után szolgálaton kívüli állományba helyezték, a rendszerváltozás után rehabilitálták, 1996-ban halt meg. Leó sok időt töltött el dédanyjai társaságában, akik őt - figyelemre méltó módon - "kis hősnek" nevezték. Elemi iskoláinak első osztályát Budapesten, a többit Szombathelyen, a Püspöki Elemi Iskolában végezte. A Szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium első évének elvégzése után - az első évet önkéntesen ismételve - 1939-ben, 11 éves korában felvételt nyert a kőszegi Hunyadi Mátyás Honvéd Középiskolai Nevelőintézetbe, amit - már csak többször is változó elnevezése miatt is - a két háború között általában csak kőszegi "cögereinek" neveztek. Miután 1911-ben édesapja is ebben az intézetben kezdte meg katonai tanulmányait, az ő nyomdokain haladva mindvégig a hazáért való életáldozat készségét is magában foglaló hivatásnak tekintette a katonai pályát. Mivel a kőszegi iskola meghatározó szerepet játszott életében, érdemesnek látszik az intézet történetével és nevelési módszereivel röviden megismerkedni.

A nagyon szép parkkal, sport- és gyakorlóterekkel körülvett iskola 150 évvel ezelőtt, a Bach-korszakban, a kettős monarchia katonaiskoláinak mintájára, 1856-ban készült el, és a kor minden követelményének megfelelt. Az első növendékek (Zőglingek) Pozsonyból gyalogmenetben jöttek Kőszegre, hogy új iskolájukat birtokba vegyék. Kezdetben csak német nyelvű oktatás folyt, a monarchia minden részéről jöttek az akkori birodalom központi helyén épült Kőszegre a kadétok, akiknek nevelésére nagy gondot fordítottak. Nem csak azért, mert a hadsereg jól képzett, becsületes tiszteket követelt, akikre a birodalom háború esetén mint megbízható katonákra, békében pedig mint jelentős nevelőkre és engedelmes állampolgárokra számított, hanem azért is, mert a monarchia hadseregében - immár az 1867 utáni helyzetről van szó - a fő összetartó elem a tisztán császári, vagy magyar honvéd alakulatokat mintegy ellensúlyozó, azokat kiegyenlítő, s német vezénylési nyelvet használó ún. "közös" hadsereg volt. Kezdetben a növendékeknek átlagban csupán 20%-a volt magyar. Egyes tantárgyakban csak az 1904/05-ös tanévtől kezdve vezették be a magyar oktatási nyelvet, amikor a magyar anyanyelvű növendékek száma fokozatosan emelkedett. Arányuk az első világháború éveiben már 75-80%-ot tett ki. A háború után az intézet befogadta a Trianon miatt elcsatolt marosvásárhelyi katonai alreált is, amellyel "Kőszegi m. kir. kat. Alreáliskola" néven össze is olvadt.²
-----A Habsburg-időkben a nevelés kimondottan rideg és puritán volt. Felfogásuk szerint az "alattvalónak" legfontosabb tulajdonságai az engedelmesség és a kötelességtudás. Maga a császár is puritán ember volt, önmagát is alattvalónak tartotta, saját fiát is ebben a szellemben neveltette. Az 1866-os königgrätzi csatavesztés után erősen tért hódított a porosz katonai nevelési stílus, amelynek legfőbb tényezője a fegyelmezés, ami megelőzte az oktatást és erkölcsi nevelést. Érthető, hogy kezdetben a Horthy-korszak is ezeket az örökségeket vette át, s ezt a szellemet élte meg - egyfajta tehetetlenségi nyomaték formájában - Ottlik Géza is, aki az "Iskola a határon" című regényében, sarkított, s részben önigazoló beállításával, és nem kevés politikai hátszéllel tette híressé munkáját. Ám a harmincas években sokat változott az iskola szelleme és nevelési stílusa. Nem tudott ugyan teljesen megszabadulni a "katonai drill" jármától, de egyfajta angliai kollégiumi nevelési szellem is tért hódított, amelyben a fegyelem mellett a megszoktatás, meggyőzés is teret kapott. Nagy súlyt fektettek a jellem formálására, az erkölcsi nevelésre, a közösségi szellemre és mindenekelőtt a hazafiságra. A nevelés nagy erőssége volt a spártai szigor, a következetesség, a kivételezés hiánya (esélyegyenlőség). A magas színvonalú oktatás és nevelés azonos hangsúlyt kapott. Az iskola jelszava a "Különb ember, teljesebb magyar" lett. Alaki kiképzésen kívül tulajdonképpen katonai oktatás nem volt. Az 1938/39-es tanévtől kezdve a reáliskola helyett a gimnáziumok oktatási anyagát vették át.
-----A politizálás az egész hadseregben s az iskolában is szigorúan tilos volt. Bár a németek szorgalmát, erényeiket elismerték, a monarchia hagyatékaként sok német vonzódású (nyelvtudású) tiszt dolgozott az intézetben, mégsem volt nyoma a nemzeti-szocialista vagy nyilas eszmék térhódításának. Háborúba lépésünk vegyes érzelmeket keltett, mert hiányos felszereltségünk aggodalmat okozott, s kezdetben a határon kívül viselt háború nem volt népszerű. A visszakapott országrészek megőrzése volt a háború igazi tétje, amelyek újra megszerzéséért Románia és Szlovákia a németek oldalán nálunk már korábban és buzgóbban lépett a háborúba. Ugyanakkor a kommunista Szovjetunió sem volt rokonszenves, hisz az első kommün rossz tapasztalatai még élénken éltek az emlékezetben, s a Horthy-rendszer antikommunista propagandája sem volt hatástalan. Az intézetben nagy súlyt fektettek - az országosan is igen hangsúlyos - irredenta-revíziós nevelésre. A trianoni sokkot a két háború között csak "Nagymagyarország feltámadásával" vélték orvosolni tudni. Mindennap el kellett mondani a "Magyar hiszekegyet" ("Hiszek Magyarország feltámadásában"), s mindenütt ki volt írva, hogy "Csonkamagyarország nem ország, Nagymagyarország mennyország", valamint a "Nem, nem, soha!", azaz sohasem egyezhetünk bele Trianonba.

-----Ebben a nevelési rendszerben tanult és alakult Matók Leó, aki végig kiemelkedő tanulmányi és sportteljesítményeivel, szorgalmával és jó magaviseletével tűnt ki, és kapott intézetparancsnoki dicséreteket. Osztályában rendkívül népszerű volt, vezéregyéniségnek számított, nagy hatással volt társaira. Figyelemre méltó, hogy társai között őt csak "oroszlánnak" becézték. Az iskola elvégzése után, 1943-tól a 2. bécsi döntéssel Magyarországhoz visszakerült Marosvásárhelyen, a kőszegihez hasonló oktató-nevelő munkát megvalósító, Csaba Királyfi Honvéd Gyorsfegyvernemű Hadapródiskolában folytatta tanulmányait, ahol akkor már jelentős katonai anyaggal egészült ki a sajnos lényegire csökkentett középiskolai tananyag. Leó ebben az intézetben is jó tanulmányi eredményeivel tűnt ki, és a Kőszeghez hasonlóan vagy a kitűnőknek kijáró "két sáv két gombos" rangjelzést, vagy a következő fokozatú "két sávos" gallért viselhette.³ Az iskolát 1944-ben a Vörös Hadsereg elől előbb Rum-kastélyba, majd 1944 decemberében Németországba menekítették, ahol Bergen bei Celle-ben mint "Ungarische Kadettenschule der schnellen Waffengattung" működött. Március 19-ei levelét még Bergenből írta, ám az intézetnek onnan is tovább kellett menekülnie, végül Schleswig-Holsteinben, a dán határhoz közel kerültek angol fennhatóság alá.

A Matók család (1933)

-----A család megkeresése érdekében azonban hamarosan útnak indult dél felé. Eközben időlegesen sátrat vert egyebek mellett Grovenben, Hammban és Wetringenben,⁴ ami abból derül ki, hogy ezekből a helységekből maradtak fenn versei. (Wettringenben tölthette a karácsonyt, mert onnan 1945. december 4-én, 16-án, 22-én és 1946. január 11-én írt versei vannak.) Egy 1946. szeptember 6-án kiállított személyazonossági igazolvány szerint özv. Friedericke Giessen főbérlőnél lakott Münchenben a Rhein strasse 22. alatt, s egy amerikai áruházban raktári munkásként dolgozott, ahol a német hatóságok már élelmiszerjegyekkel is ellátták.⁵ Onnan jött haza 1946. október 6-án. A háború utáni viszontagságok miatt gimnáziumi tanulmányait előbb egy év alatt két osztályt végző magán-, majd rendes tanulóként a Szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban folytatta, ahol 1948. június 12-én - húsz éves korában - sikeres érettségi vizsgát tett. A polgári oktatási tananyag kárára beállított katonai tantárgyak, a hadapródiskola gyakori költözései, a légitámadások, és a kétéves hiányos vagy kihagyott oktatás miatt itt már közepes tanulmányi eredménnyel kellett beérnie. Érdekességképpen említhető, hogy a magyar érettségi tétele kedvenc költője, Ady Endre volt. Feleletét tanára egyedülálló teljesítményként ismerte el. De sikeres volt a sportolásban, amit a gimnázium "Toldi" sportkörének 1948-as emléklapjai is igazolnak, melyek szerint magas- és távolugrásban egyaránt 3. helyezést ért el.⁷ A premontrei gimnáziumban is népszerűségnek és tekintélynek örvendett. Évfolyama volt az utolsó premontreis érettségiző osztály, a következő évben az iskolát államosították.

Matók Leó, a kőszegi "cőgér" (1943)

-----A háborút követő időkben a még két kiskorút is nevelő családjuk szinte nélkülözött. Katonatiszt gyermeke lévén, származása miatt egyetemre való felvétele reménytelennek látszott, ezért kénytelen volt munkát vállalni. Alkalmi munkái közt említhető a kavicsbányai rakodás. A Vas megyei Gazdasági Egyesületnél kapott állást, de 1949-ben elbocsátották. Ezután a Tenyészállat-forgalmi Nemzeti Vállalatnál volt kocsikísérő, bikakísérő. Előrehaladást jelentett, amikor 1949. augusztus 1-jétől a megyei kórház ideg-elme zárt osztályán volt ápoló, ahol 715 Ft fizetést kapott.⁷ Letartóztatása során is ez volt a munkaköre. A családját és személyét érintő, sok igazságtalan mellőzés és a létminimum körüli életvitelük természetesen nyomot hagyott benne, de viselkedése nem különbözött más fiatalokétól. Szívesen kereste barátok társaságát, udvarolt, táncolt, ha oka volt, vidám tudott lenni, bár mindig megőrizte komolyságát. Gazdag lelkivilágát leginkább versei jellemezték. 1949-ben kapcsolatba került a később ismertetendő Antibolsevista Gárdával, amelyben - főleg röpcédulák forgalmazásával és terjesztésével - a mozgalom propagandistájaként tevékenykedett. Az Államvédelmi Hatóság 1951. január 23-án hajnalban tartóztatta le, amellyel kezdetét vette csaknem 9 hónapos, és sajnálatosan végzetesen befejeződő kálváriája.

HOGYAN ÉS MIÉRT SODRÓDOTT MATÓK LEÓ AZ AKTÍV ELLENÁLLÓK KÖZÉ?

Leó szerető családi körülmények közt nevelkedett, a családban hazafias gondolkodást és istenfélelmet szívott magába, ami személyiségét meghatározta. Nagy volt benne az összetartozási érzés, s a szülők és testvérek iránti szeretet. A katonaiskolában szorgalmas, a közösségbe jól beilleszkedő, jó tanuló növendéknek, hadapródnak, afféle vezéregyéniségnek tartották. A fegyelmezett, komoly külső gazdag érzelemvilágot takart. Erről tanúskodnak versei is, amiket már kőszegi éveiben kezdett írni, s amelyek - más fiatal költőkhöz hasonlóan - hazafias érzelmekről, belső viaskodásokról, lázadásról, a természet csodálatáról és persze szerelemről is tanúságot tesznek. Versei olvasmányosak, mély gondolatokat tartalmaznak. Mária húga által gyűjtött mintegy 50 verse 1942 és 1950 között született. A bizonyára nem teljes gyűjteményben kerek 50 vers szerepel. Olvasásukkor szembetűnik átlagon felüli versfaragó készsége, tehetsége, mély érzelemvilága, gazdag kifejező készsége, szép hasonlatai, lírai szóképei, amelyek alapján esetleg jelentős költő válhatott volna belőle. Talán még a börtönben is írt verseket, ám ezek sohasem váltak ismertté.
-----Figyelemre méltó, akár látnoki megérzésről tanúskodik a Hajnal a csatatéren című versének befejező versszaka, amit 15 éves korában írt:

A Matók testvérek (balról, jobbra):Lívia, Leó marosvásárhelyi hadapród, Lajos karpaszományos eü. katona és Mária (1944)

-----A háború elvesztése és hazánknak a Vörös Hadsereg általi megszállása igen sok - főleg intellektuális - emberben mély törést okozott. Erre különösen fogékonyak voltak a fiatalok. Matók Leó számára is megrendülést okozott, hogy mindaz, amire korábban tanították, amit maga is hittel és meggyőződéssel vallott, egy csapásra az ellenkezőjére fordult. A legfelsőbb hadúrként tisztelt, országosan is nagy népszerűségnek és tekintélynek örvendő, "országgyarapító" Horthy Miklós kormányzó egy csapásra "fasiszta lakáj" lett, a magyar honvédség a nemzetiszocializmust kiszolgáló és a világmegváltó kommunizmus ellen küzdő "fasiszta csürhévé", a katonatisztek, a papok és a volt középosztálybeliek a nép ellenségeivé, butítóivá és elnyomóivá lettek kikiáltva. Minden érték megkérdőjeleződött, minden egzisztencia labilissá vált, sőt a proletárdiktatúra által nemkívánatosnak minősített elemeket törvénytelen módszerekkel üldözték, őket "korlátozták", vagyonukat, állásukat, nyugdíjukat elvették, sokakat internáltak vagy börtönbe zártak. Érthető, hogy a külső körülményeknek az egyénre is komoly hatással járó kataklizmaszerű változása mély nyomokat hagyott a fiatal, fogékony ember lelkében, aki önkéntelenül is kereste az igazság felé vezető utat. S Matók ezt hamar meg is találta, hiszen a Vörös Hadsereg rablásai, a magyar nők megbecstelenítése, a törvénytelenségek, s a gyűlöletre, valamint hazugságra alapozott, a demokráciát módszeresen felszámoló, a megszállók védelme alatt folytatott diktatúra csak megerősítette benne azt a világnézetet, amit a katonaiskolákban szívott magába. Az új világban nem talált becsületességre, hazafiságra, istenfélelemre. Már 1945 októberében, Előre hát bajtársak című versében a következőket írta:

-----A későbbiek során meggyőződése csak megerősödött. Erről tanúskodik a Jaj lett itt a jóknak című versének egy részlete:

-----Amint 1947-ben írt verséből ("Csak én nem") kitűnik, ő tudatosan maradt idehaza, vállalva a magyar sorsot. Azt a sorsot, amely beteljesedése felé űzte, hajtotta:

-----Matók Leó tehát igazolni látta a már gyermekkorában hallott szovjetellenességet, amit szülei idejében az 1919-es Tanácsköztársaság vérengzései (vörös terrorja) megalapozott, a katonaiskolai nevelés folytatott, de legfőképpen a személyes tapasztalat tett bizonyossá. Őt nem vették volna fel az egyetemre, állásaiból is többször kipenderítették, noha nem volt válogatós. Már Münchenben is raktári munkásként dolgozott, érettségi után is jobbára fizikai munkákat végzett. Idegosztályi ápolóként is megállta a helyét. A betegek elismerése övezte munkáját, amit egyik elbocsátott betegének 1950. február 5-én hozzá írt, ma is meglévő sorai is bizonyítanak.⁸ De édesapját is nyugdíj és végkielégítés nélkül bocsátották el a katonaságtól, és ezután igen sok munkahelyen és számos más városban is főleg fizikai - alkalmanként alantas - munkát volt kénytelen végezni. Nem kevés elkeseredésről tanúskodnak Leó 50-ből származó következő verssorai:

-----A háború után a hatalmat egyre inkább a kezébe összpontosító Rákosi-klikk olyan nyilvánvaló törvénytelenségeket követett el, amiért a kezdetben legtöbbet szenvedő középosztályban általános volt az a feltevés, hogy a rendszer nem tarthat sokáig. Sokszor mondogatták az emberek, hogy a hátralévő időt már guggolva is kibírják. Ezt a hiedelmet csak alátámasztotta az 1919-ben szerzett történelmi tapasztalat.

Matók Leó arcképe (1950?)

-----Az akkori őszirózsás forradalmat ugyanis a háborúba belefáradt ország kitörő örömmel fogadta, mert tőle remélte a békét. A proletárdiktatúra már kezdettől kevésbé volt népszerű, de eleinte még annak is sok híve volt, mert vonzó programot hirdetett, évszázados igazságtalanságok felszámolását ígérte, s határaink megvédését kísérelte meg. Ám a megvalósítás durva erőszakossága, az önkényeskedések elharapódzása hamar kijózanította az embereket, s néhány hónap múltán már a népesség többségét kitevő falusi lakosság is lázadni kezdett a hatalom ellen, amely mind több erőszakkal, azaz "vörös terrorral" maradt fenn. Ez az oka annak, hogy annak idején Horthyt valóban megszabadítóként ünnepelte a lakosság. Ez a történelmi tapasztalat jogosított fel némi optimizmusra, hogy a kezdetben is legfeljebb 6%-os támogatottságot élvező kommunistákat a kiábrándult tömeg ismét elűzi. Bizonyos mértékben ezt sugallta a Szabad Európa Rádió is, amely a háború utáni törvénytelen, anarchikus állapotot átmenetinek sejttette. Ám nem számoltak a megszálló szovjet hadsereggel, mely szavatolta a kommunisták tartós uralmát, s a világot felosztó nagyhatalmaknak sem volt érdeke a rendszer megváltoztatása.

-----Matók Leó egyfajta messiási küldetéstudattól átitatva úgy érezte, hogy mint fiatal magyar hazafi nem elégedhet meg a puszta várakozással, vagy akár a passzív ellenállással, hanem aktívan kell részt vennie a rendszer megbuktatásában. Ennek köszönhető, hogy amikor őt Lengyel Antal egy röpcédulával felkereste, rögtön vállalkozott arra, hogy ő ennél jobbat ír. Ezt hazafias tettnek, szinte kötelességnek érezte. Hiszen már a Felvidék visszacsatolása előtt - az akkori magyar kormány tudtával és hallgatólagos támogatásával - magyar, ún. szabad csapatok indultak, hogy Csehszlovákiában szabotázs-cselekményeket kövessenek el, de Izrael állam megalakulását is hasonló cselekmények egyengették, mint pl. a jeruzsálemi Dávid király hotelben székelő brit főhadiszállás, illetve a haifai rendőrség elleni robbantások (a Csillag nevű szervezet követte el ezeket), amik 80 halottat és sokszáz sebesültet követeltek. (Az elkövetők közül később többen magasrangú politikusok lettek.) A Horthy-rendszer ellen szabotázs-cselekményeket elkövető kommunistákat is később hősöknek állították be. Leó és társai jó okkal feltételezték, hogy cselekedeteik meggyorsítják s elősegítik a rendszer összeomlását, hiszen a 47-es magyar választásokon csalással is csak 22%-ot értek el a kommunisták. Ám ezen törekvésükben a kellő élettapasztalattal nem rendelkező 21-23 éves fiatalok magukra maradtak. Nem voltak eléggé körültekintőek, nem volt idősebb, tapasztaltabb vezérük, s a földalatti politizálásban sem volt kellő tapasztalatuk, így mozgalmuk eleve kudarcra volt ítélve, s csak idő kérdése volt, hogy lebukjanak.
-----Ezt követően az események az akkori politikai vonalvezetésnek és igazságszolgáltatási gyakorlatnak megfelelően kényszerpályára kerültek. Leónak szembesülnie kellett az ÁVH eszközeivel, a testi és lelki megpróbáltatásokkal. Hiába volt erős jelleme és akarata, hiába edződött meg a katonaiskolában, a sziklaszilárd jellemmel és akarattal rendelkező Mindszenty bíboros fizikai és szellemi megtörése után már nem lehetett kétséges, hogy csak idő kérdése, hogy az ÁVH azt erőszakoljon ki a fogvatartottakból, amit akar, mert nyilvánvalóan példát kellett statuálni a reakciós, osztályidegen fasiszta elemek államellenes összeesküvésének tagjaival. Ennek érdekében fel kellett nagyítani cselekedeteiket, hogy az elrettentő büntetést hallván bárkinek is elmenjen a kedve, hogy kezet emeljen az úgymond munkáshatalomra. Így lett Matók Leó is egy koncepciós per áldozata.⁹

AZ ANTIBOLSEVISTA GÁRDA

A részletekre vonatkozóan utalok Kövér István 1999-ben megjelent - sajnos nem eléggé közismert - munkájára, amely tárgyilagosan ismerteti a Gárda megalakulását, működését és erőszakos felszámolását, beleértve a bírósági pereket, valamint azok utóéletét.¹⁰ Éppen ezért, valamint jelen írásom korlátozott terjedelme miatt, az alábbiakban csak röviden utalhatok az eseményekre. A Gárda előzményei közé tartozott az ún. Fehér Kereszt Szövetség, amit azonban szétugrasztottak. Kezdetben néhány fiatal határozta el, hogy az egymás közt suttogó, a külföldi rádióadókat reménykedve hallgató, de a félelemtől megbénult néma hazai többséggel szemben, aktív ellenállást kísérelnek meg. Az azonos irányba ösztönző politikai légkörtől indíttatva tulajdonképpen egymástól függetlenül indultak az egyes csoportok, akik csak később, szinte spontán találtak egymásra, s vették fel a kapcsolatot, ám a mozgalom horizontális terjeszkedése és a tudatos konspiráció folytán teljes körben nem is mind ismerték egymást. Az Antibolsevista Gárda elnevezést csak 1950 szeptemberétől használták. Később nyílt titoknak vehető katonai adatokat szereztek abból a célból, hogy azokat a segítés reményében külföldi hatalmaknak adják. Ennek megfelelően bizonyos külföldi kapcsolatokkal is rendelkeztek. Fegyverek gyűjtésére is sor került, hiszen a háború után sok elhagyott fegyver volt található. Abban bíztak, hogy tevékenységük megismerése a lakosságot egy össznépi felkelés kirobbantására bátorítja. A választások előtt falfirkákat gyártottak. Bár egyesek szabotázs-cselekményeket is hajtottak végre, s erőszakkal is próbáltak fegyverre szert tenni, fő feladatuk a röpcédulák szerkesztése és terjesztése volt. Mozgalmukkal a független, demokratikus Magyarország létrejöttét szerették volna elősegíteni. Bár kezdetben főleg a tanulóifjúság (a szombathelyi premontrei és a Faludi gimnázium, továbbá a kőszegi cőgerei tanulói) volt érintve, később a hazatérő nyugatosok, foglyok is csatlakoztak. Nemes szándékkal tevékenykedtek ugyan, de számos naiv célkitűzést is felkaroltak, és az illegális munkában tapasztalatlanok lévén, aránylag hamar felkeltették az Államvédelmi Hatóság (röviden ÁVH) figyelmét. A felgöngyölítést követően a kihallgatások (vallatások) során ők gondosan kiválogatták az ún. osztályellenségeket, jelesen a csendőr apától származó Gyimesi Szilárdot és katonatiszt fiaként Matók Leót, ám sem nyilas, sem fajgyűlölő nem volt közöttük.
-----A Gárda tagjainak letartóztatása 1950. december 12-én kezdődött, amikor az ún. negyedik csoport tagjait vették őrizetbe. Előzetesen a csoport fegyveresen Ausztriába akart menni, de a beépített embercsempész feladta őket. Nem egészen érthető, hogy a még szabadlábon lévők miért nem próbáltak Nyugatra menekülni, hiszen Matók Leó - és a többiek - letartóztatására csak január 23-án (illetve 21-én és 24-25-én) került sor, tehát több, mint egy hónap állt volna rendelkezésükre, sőt az ún. első csoportból az utolsó tagot - Debreczeni Bélát - csak február 5-én fogták le. A szökésre egyedül Gyimesinek nem volt módja, akit már októberben behívtak katonának. Lehet, hogy reménykedtek abban, hogy rájuk nem fog sor kerülni, de az is lehet, hogy tetteiket maguk sem tartották annyira jelentősnek, hogy emiatt el kelljen hagyniuk hazájukat.
-----Az ÁVH-nak kapóra jöttek a leleplezések. A monstre összeesküvési koncepciónak megfelelően nem csak az igazságmagot fújták fel, de olyan más csoportokkal (pl. PILAF társaság) is összefüggésbe hozták őket, akiket nem is ismertek. Végül a nyomozati adatok alapján a Budapesti Megyei Bíróság számára öt percsoportot állított össze. Az első csoportba tartoztak Gyimesi Szilárd (22 éves) és tíz társa, Alföldi (Alexa) László, Kokas János, Takács Ferenc (mindhárman 21 évesek), ifj. Lengyel Antal (20 éves), ifj. Debreceni Béla (21 éves), Matók Leó, ifj. Friedsam Vilmos (23 évesek), Friedsam Sándor (21 éves), Fusz Ernő (23 éves), Lakits László (22 éves) és, Gyimesi Szilárd 23 éves nővére, Gyimesi Edit. (Az évszámok felfele kerekítettek, mert az év kezdete lévén a fogvatartottak csak a tárgyévben töltötték be a megjelölt életkort.) Ez a sorrend a vád sorrendiségét is jelentette. A II. csoport 7 vádlottból, a III. csoport kizárólag budapestiekből állott, míg a IV. csoportban 11 tagot, köztük a szombathelyi Keve Ferencet vádolták, végül az V. csoportba a maradékot sorolták.
-----A Gyimesi által vezetett első csoportot röpcédulák írásával, terjesztésével vádolták. Emellett Gyimesi és Alföldi a szombathelyi Lengyár len-kazlait gyújtották fel, s a tsz tulajdonában a Vépi út mentén lévő gabonaasztagokat akarták felgyújtani. Gyimesi legsúlyosabb tette az Eplény és Veszprém közötti vasúti pálya Kokas Jánossal és Jelentsics Gézával együtt végrehajtott felrobbantása volt, minek következtében egy 25 cm-es sín kiszakadt a pályából. Ezen kívül fegyverszerzés céljából a Veszprém és Eplény közti viaduktot őrző rendőrt akarták lefegyverezni, ami részben sikerült is, de a rendőr társa megzavarta őket. Tűzpárbaj alakult ki, amelyben a rendőr társa combján lágyrész-sérülést szenvedett. Ezekben Matók nem vett részt. Gyimesi Edit csupán ruhákat és fegyvert rejtett el lakásán. Matók a röpcédulák fogalmazásában és terjesztésében tevékenykedett, s egy pisztolyt birtokolt.

-----Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából származó ÁVH kihallgatási jegyzőkönyvek háromféle számozást is tartalmaznak, de hiányosak.¹¹ A vádlottak minden oldalt aláírtak, Matók anyagában helyenként egy Primusz Károly nevű kihallgató áv. hadnagy aláírása is olvasható. A jegyzőkönyvekből kirí, hogy azokat a kihallgató (vallató) "tollba mondta". Ezzel élezni lehetett a kihallgatottak vallomását. Sok a helyesírási hiba. Pl. a "horthy hadsereg" gyakran szerepel, jobbára kis "h" betűvel. Beszél pl. hitlerista fasiszta magyar alakulatokról, holott "hitlerizmus" nem, csak nemzeti szocializmus volt, a fasiszták Olaszországban voltak. A jegyzőkönyvek számos "csúsztatást", vagy a tények durva meghamisítását tartalmazzák, amiket sok esetben azért nem lehet bizonyítani, mert a jegyzőkönyvek hamisságát bizonyító ellenvélemény az elítéltektől (kivégzettektől) ma már nem beszerezhető. A téves adatokra nézve csak egy példát hozok fel, amit magam is meg tudok cáfolni. Matók Leó a jegyzőkönyv szerint állítólag a következőket mondta: "Hadapródiskolásként 1944. aug. 1-ig teljesítettem szolgálatot. 1944. nov. 30-áig szüleimnél Szombathelyen voltam, majd ismét bevonultam, most már nyilas katonának. December végén nyilas katonai alakulattal a szovjet hadsereg elől nyugatra szöktem." Később "ötéves katonaiskolai képzésről" beszél a jegyzőkönyv. Ezek az állítólag Matók Leótól származó mondatok, amiket kizárt, hogy kényszer nélkül aláírt, a következő tévedéseket tartalmazzák: 1. A Hadapródiskola nem tekinthető katonai szolgálatnak, hanem iskolának, mert tagjai nem tettek katonaesküt. 2. A tanulóidő nem szűnt meg aug. 1-én, hanem a háború végéig tartott. 3. Szüleinél szabadsága idején volt, ennélfogva a folyamatos hadapródiskola nem tekinthető egy másik, s főleg nem nyilas alakulathoz való bevonulásnak. 4. Matók sohasem volt nyilas katona. 5. Nem nyilas katonai alakulattal, hanem az iskolával mindössze 16 éves korában került Németországba. 6. Nem szökött a szovjet hadsereg elől, hanem szervezetten kitelepült. 7. Kőszegen csak alaki kiképzés volt, de katonai tantárgyakat nem tanítottak, tehát nem öt, hanem csak másfél éves katonai képzésről lehet beszélni. A jegyzőkönyvek a vádlottak által is aláírt többi adatára nézve hasonló pontatlanságok, tudatos ferdítések képzelhetők el. Olyan mondatokat adtak a vádlottak szájába, amit biztosan nem mondtak. Pl. Matók beismerte, hogy "terrorcsoportban" ténykedett, hogy "uszító" tartalmú "fasiszta" röpcédulákat terjesztett. (Ezek ui. ellenállásra buzdító, de nem fasiszta szövegűek voltak.) A csoport "értekezleteket" tartott stb. A felnagyított vádakból kiderült, hogy Gyimesi ugyan korábban is ismerte, de csak 1949 őszén került szorosabb kapcsolatba a Gárdával, vagyis tevékenysége rövid ideig tartott. Ennek során két-három alkalommal készített röpcédulákról tett vallomást, amelyeket Sopronban, Kapuváron, Budapesten és Celldömölkön terjesztettek, ő maga csak az utóbbiban vett részt, s 100 db röpcédula terjesztését ismerte el. A röpcédulák száma a különböző vádlottak szerint egy-egy alkalommal 80-tól 500-ig terjedt, de a vádiratban már többszázezres példányszámot említenek. Leó ugyan birtokolt egy pisztolyt, de azt el akarta dobni, ám végül egy társának adta. A felnagyítás gyanújától nem mentes kémkedési ügye, miszerint a szombathelyi szovjet csapatok tartózkodási helyét, létszámát, a tankok számát, elhelyezését, s a magyar alakulatok adatait is egy társának szolgáltatta ki, aki azt egy összekötőn keresztül állítólag a jugoszlávoknak adta ki, akik akkor az uralkodó politikai beállítás szerint az imperialista nyugati hatalmak szolgálatában álltak. Leó legfeljebb olyan adatokhoz juthatott, amit minden szombathelyi polgár láthatott. Egy társa az Új Társadalom Útja (UTU) csoport "IDŐ" című illegális lapjának terjesztésére is be akarta szervezni, de a rosszul olvasható anyagot nem vette át.
-----Az első két csoportot együtt nyomozta az ÁVH, s 1951. február 26-án zárta le összefoglaló jelentését, amelyben az Antibolsevista Gárdát "diverziós terrorszervezetnek" nevezte. Az ügyészség Matók Leót az 1946. VII. tc. 1. | 2. bek.-be ütköző, egyrendben elkövetett, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, valamint ugyancsak egy rendben az 1930. III. tc. 60 § 21. pontba ütköző hűtlenség bűntettével vádolta. A vádiratot dr. Alapy Gyula hírhedt főügyész és dr. Gönczi György államügyész írták alá.

Matók Leó megkésett temetése. (Budapest 1991. szeptember 7.) A képen balról jobbra: Lamats Endre kanonok-plébános, Hencz József kanonok-plébános, dr. Horváth Lóránt Ödön O.Praem. prépost, prelátus, apát, Hegedüs László O.Praem, háttal Matók Mária

-----Valamennyi csoport ügyét a Budapesti Megyei Bíróság tárgyalta. Az első tárgyalási nap 1951. április 5-én volt, amelyen (az első és második csoportnak) dr. Jónás Béla tanácselnök vezette a tárgyalást, míg az államügyész dr. Gönczi volt. Jelen volt még dr. Szegedi Vilmos bíró, dr. Mehrli Béla jegyzőkönyv-vezető, Kovács János, Tjekal Pál és Pintér István ülnökök. Elrendelték a nyilvánosság kizárását, s a hozandó határozatok közlési tilalmát. A legtöbb vádlott bűnösnek vallotta magát, Matók, Friedsam Vilmos csak részben, Fusz Ernő nem érezte magát bűnösnek, de elismerte, hogy tévedett. Matók Leó a tárgyaláson nagyobbrészt visszavonta a nyomozás során tett vallomását, amelyet valótlannak és az erőszak által kikényszerítettnek nevezett. Csak a fegyver-rejtegetés miatt érezte magát bűnösnek, de tudtával már erre sem vonatkozott a statárium. Az állítólagos szemenyei fegyvergyakorlat csak célbalövés volt, hiszen a nyomozás adatai szerint az egész csoport is csupán 40-50 lőszert használt fel. A röpcédulákra Mécs- és Ady-idézeteket írt, 500-600 röplap készítését ismerte el. A kémkedést határozottan tagadta. Utalt arra, hogy az ügyészi kihallgatáson senki harmadik személy nem volt jelen. Hangsúlyozta, hogy erkölcsileg nem érzi magát bűnösnek. A túlélő jelenlevők elmondása szerint Gönczi ügyész felugrott: "Ez a fasiszta megrágalmazza a nyomozó hatóságot" - kiáltotta. A jegyzőkönyv erről sem tanúskodik, de a jelenlevők szerint Jónás vérbíró kénytelen volt elviselni, hogy Matók vele vitába szálljon, saját hazafias verseit a szemébe vágja. A jegyzőkönyv szerint a tanácselnök emiatt a tárgyalást félbeszakította, majd előbb lefolytatták a 2. csoport tárgyalását, meghozták a hét vádlott ítéletét, s csak ezek után folytatták az 1. csoport tárgyalását. Ennek során Jónás megállapította, hogy Matók Leó cselekménye a vádnál súlyosabb bűncselekményt valósít meg. Megkérdezte a vádlottat és kirendelt védőjét, hogy kívánják-e a tárgyalás elnapolását. Ezt egyik sem kívánta. Ennek köszönhető, hogy már a tárgyalás napján megszülettek az ítéletek is. Az utolsó szó jogán a vádlottak egy része megbánást tanúsított, többen - köztük Matók Leó - nem éltek az utolsó szó jogával, de szemtanúk szerint helyette a következő verset szavalta el:

-----Az ítélet valamennyi vádlottat a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, valamint hűtlenség bűntette miatt bűnösnek találta, s Gyimesit és Alföldi (I. és II. r.), továbbá Matók Leó (VII. r.) vádlottakat halálra, Kokas János (III. r.), Takács Ferenc (IV. r.), Lengyel Antal (V. r.) és ifj. Debreceni Béla (VI. r.) vádlottakat életfogytiglani börtönbüntetésre, ifj. Friedsam Vilmos (VIII. r.) vádlottat 12 évi, Friedsam Sándor (IX. r.) és Fusz Ernő (X. r.) vádlottakat 10 évi, Lakits László (XI. r.) vádlottat 8 évi, végül Gyimesi Edit (XII. r.) vádlottat 3 évi börtönre ítélték vagyonelkobzással, s a közügyektől való eltiltással. (A IV. csoportba tartozó Keve László (VII. r.) vádlott 5 évi börtönbüntetést kapott.)¹²
-----Az ítéleteket, dr. Avar Jenő csoportvezető ügyész súlyosbítást, a védőügyvédek enyhítést kérve megfellebbezték. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság dr. Lázár Miklós tanácsa újból tárgyalta az ügyet, majd az ügyészség által beterjesztett vádakat kis változtatásokkal helyben hagyta, s 1951. augusztus 14-én a csoport vezetőjének Gyimesi Szilárd I. r. vádlottnak, helyettesének Alföldi László II. r. vádlottnak és Matók Leó VII. r. vádlottnak halálos ítéletét helybenhagyta, Kokas János III. r. vádlottat életfogytiglani börtönre, a többiek büntetését az elsőfokú ítélethez képest némileg enyhítve 7 és 17 év közötti börtönbüntetésekre változtatta. Egyedül a szervezkedésben tulajdonképpen részt sem vevő Gyimesi Edit úszta meg - enyhítés nélküli - 3 évi börtönbüntetéssel. Matóknak felrótták, hogy "különös súlyú katonai titkok birtokába jutott. Személyben rejlő, kiemelkedő mérvű elszántságát, mintegy javíthatatlanságát az első bíróság közvetlenül is észlelte." Miután a védők a halálraítéltekkel kapcsolatban kegyelmet kértek, a bíróság kegyelmi tanáccsá alakult át, ám dr. Borbély János ügyész szerint a vádlottak nem voltak méltóak a kegyelemre. A zárt ülésen Morgós András ülnök egyedül Matók Leót találta kegyelemre méltónak, mert úgymond "cselekményei viszonylag kisebb jelentőségűek, mint társaié", ám őt 4:1 arányban leszavazták.
-----Valószínű, hogy miután a nyomozó hatóság még további részletek és résztvevők után nyomozott, de az is lehet, hogy az Elnöki Tanács döntésének elhúzódása miatt, a halálos ítéleteket egyelőre nem hajtották végre. Az elítélteket Vácra és Márianosztrára szállították, egyedül Gyimesi Edit került a kalocsai női börtönbe.¹³ A halálra ítélteket magánzárkákban (Matók Leót a 14. számúban) helyezték el. A szigorított börtönt szenvedő többi társak csak egyszer, mégpedig Kovács Ödön csörötneki származású börtönőr jóvoltából, a fürdőben találkozhattak pár percre a három halálraítélttel, hogy egy kézfogással elbúcsúzhassanak egymástól. A börtönőr egyúttal figyelmeztette őket, hogy zárkájukban lehallgató készülék van.¹⁴

A temetésen részt vevő cserkészek egy csoportja, élén Husz Endre parancsnokkal

-----A Népköztársaság Elnöki Tanácsa döntését az ítélet után csaknem két hónappal, október 12-én hirdették ki. Ez valamennyi ítéletet jóváhagyta, egyedül Alföldi László halálraítéltnek kegyelmeztek meg, büntetését életfogytiglanira változtatták. Ennek megfelelően október 13-án Gyimesi Szilárdon és Matók León az akasztásos halálos ítéletet végrehajtották. Matóknál a kivégzési jegyzőkönyv szerint 6 óra 46 és 48 perc között, de az orvosok a szív megállását csak 6 óra 59-kor észlelték. Az ítéletvégrehajtók 364,2 forint javadalmazásban részesültek.¹⁵
-----A rabok nagy részét a forradalmi események szabadították ki 1956. október 24-én. Kokas János a börtönben megbetegedett, elméje megháborodott, és a börtönben többször kísérelt meg öngyilkosságot, végül 25 évesen, 1957. október 23-án, a kőszegi vonat elé vetette magát. Rajta kívül Muzsnai László, nem egészen egy éves raboskodás után, tbc-ben, a börtönkórházban halt meg.* Gyümölcsfalvai Imre a forradalom után Münchenben egyik szerkesztője volt a "Nemzetőr" újságnak. Onnan kitúrták, ezért az idegileg sok megpróbáltatást szenvedett volt kőszegi cőger Münchenben fejbe lőtte magát. Az elítéltek túlnyomó többsége ma már elhalálozott. Szombathelyen - öt év börtönnel a háta mögött - egyetlenként Keve Ferenc él.

MI TÖRTÉNT A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁN?

Gyimesi Szilárd és Matók Leó peréről, ítéletéről és kivégzéséről a családok semmiféle értesítést sem kaptak. (Jellemző ez a magát sokszor "emberközpontúnak" áltató és láttató rendszer szívtelenségére és embertelenségére, noha lépten-nyomon azt szajkózták, hogy a legfőbb érték az ember.) Leó édesanyja, életben lévőnek hitt fiáról kitartóan várta a híradást, mígnem 1971-ben bizonytalanság közepette meghalt.¹⁷ Ám az évek múltával a hozzátartozókban mindinkább megerősödött a gyanú, hogy Gyimesi és Matók már nem élnek. Csak a rendszerváltozás után szembesültek az igazsággal. Megadott sírhelyüket gaz, bozót és folyondárok, vadul nőtt bokrok borították. Csaknem negyven év dermedt csendje után a sajtóban elsőként 1990-ben Nyirfás Dezső volt elítélt említette Matókot, akit - úgymond - nehány naiv röpcédula megfogalmazásáért akasztottak fel.¹⁸ Sujánszky Jenő,* a franciaországi Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke - aki különben már 1981-ben Franciaországban is megemlékezett Matók Leóról, 1993-ban a Pesti Hirlapban írt róla.¹⁹ Cikkében a megbocsátást támogatta ugyan, de hiányolta a rendszerváltozás utáni felelősségre vonást. Az '56 előtt elkövetett gyilkosságokra - írja - nem szabad megbékélés címén fátylat borítani. Bár írása szerint a rákoskeresztúri temető 301-es parcellája nemzeti zarándokhely lett, ám az ott nyugvó mártírok gyilkosait még ma is dédelgetik és kímélik.

Matók Leó kopjafája cserkészekekkel

-----A Hunyadi Mátyás Honvéd Reáliskola Baráti Köre 1990-ben alakult meg. 1991. június 21-22-én "Kőszegi napokat" rendezett, amelyen az iskola volt főépületének bejáratánál az 1856 és 1945 között tanulmányokat folytató növendékek emlékére egy 150 x 90 cm-es emléktáblát, valamint az 1990-ben felújított hősi emlékművön a hősi halottak emléktábláját avatták fel.
-----Matók és Gyimesi halálának 40. évfordulóján a budapesti Új-Köztemető 298-as parcellájában a 17. sor 15-ös sírhelyén Leó barátja és osztálytársa, Márkos Attila fafaragó művész, volt kőszegi "cőger" egy monumentális, kettős kereszttel koronázott kopjafát faragott. A gazverte parcellát akkorra már rendbehozták. Több eredménytelen exhumálás bizonyította, hogy a hatóság sem ismerte pontosan, hogy ki hol van eltemetve. Voltak olyan sírok, ahol ketten nyugodtak, de voltak tömegsírok is. Ennek megfelelően a Matók és Gyimesi család a bizonytalan exhumáltatástól eltekintett, nem kívánták bolygatni elhalt szerettük sírját. Elfogadták a megadott sírhelyet, ahol a feltételezések szerint Matók Leó és Gyimesi Szilárd nyugosznak. A parcella ma már tele van kopjafákkal, amelyek közül kimagaslik Matók Leóé. A család természetesen nem akart különbséget tenni a mártírok között, s nem törekedett arra, hogy a hivalkodó nagyságú kopjafa a többi mártír kopjafáit mintegy túlszárnyalja, de miután ez volt az első kopjafa, amit ott állítottak, úgy adódott, hogy ez lett közülük a legmagasabb is. Minthogy a kivégzettek nem részesülhettek egyházi temetésben, a kopjafa megáldását összekötötték Gyimesi Szilárd és Matók Leó megkésett temetési szertartásával, amit 1991. szeptember 7-én végeztek el.²⁰

-----A szertartást Matók Leó volt pap-osztálytársai, dr. Horváth Lóránt Ödön (jelenleg is) csornai premontrei prépost, apát, az azóta elhalt Hegedüs László premontrei rendű szerzetes, továbbá néhai Hencz József és Lamatsch Endre c. kanonok-plébánosok végezték. A megemlékezésen kb. 200 gyászoló vett részt. Az ünnepségről hangfelvétel készült, amelyet a Kossuth Rádió Vasárnapi Újságja is sugárzott. Horváth prépost úr az elhaltakat az örök dicsőségbe ajánlotta, az utókortól tiszteletet kért, a fiatalok számára pedig példaképként ajánlotta őket. Koszorút helyeztek el a család tagjai (az édesapa magas kora miatt személyesen már nem tudott jelen lenni), a kőszegi és marosvásárhelyi volt bajtársak, a szombathelyi cserkészek (Gyimesi Szilárd egykor őrsvezető volt). A Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Recski Szövetség nevében néhány szavas megemlékezés kíséretében vitéz Both Béla (később dandártábornok) hangsúlyozta, hogy a "testet meg lehet ölni, de a lelket soha". Búcsúszavakat mondott a hajdani halálra ítélt másodrendű vádlott, Alföldi László. A politikai elítéltek, valamint a Lakiteleki Alapítvány nevében Gyarmati Dezső beszélt és koszorúzott, Szombathely Megyei Jogú Város nevében, ugyancsak pár mondattal Harangozó Bertalan alpolgármester emlékezett meg a mártírokról. Az ünnepségen Húsz Endre, az 50-es Hunyadi János Cserkészcsapat parancsnoka elszavalta Matók Leó Ugye Uram, én sose féltem című versét, majd a Szózattal ért véget az ünnepség, amelyet a Szent György lelkészségen (Sörgyár u. 73/a) gyászmise követett. A rendezvény mottója "Gutta cavat lapidem", vagyis "A csepp kivájja a követ" volt.

-----A volt osztálytársak kezdeményezésére a Premontrei Diákszövetség az akkor még Nagy Lajos nevét viselő gimnáziumban táblát avatott fel a volt gárda-tagok emlékére. Később, 2001 május 26-án a volt Antibolsevista Gárda még élő tagjai "családi találkozót" szerveztek Velemben.²¹ A szombathelyi Premontrei Diákszövetség haláluk 50 éves évfordulóján, 2001. október 12-én megemlékezéssel, koszorúzással és szentmisével áldozott a mártírok emlékének. A Premontrei Gimnáziumban a régi tábla helyére került 2003-ban Simon Gyula domborműve, a gárda még életben levő bajtársai által készíttetett "Éltek és Meghaltak a hazáért" feliratú, Gyimesi Szilárd, Woppel Gyula és Matók Leó bronz domborművét magában foglaló fali márványtábla, amely alatt Matók Leó utolsó szó jogán elszavalt, már idézett verse olvasható.* Az eredeti tábla így átkerült a cserkészotthonba az ugyancsak Simon Gyula alkotta plexi-karc arcképekkel együtt.

-----A rendszerváltozás után az általam már említett egyik legjelentősebb munka Kövér Istvántól származik, aki a vitéz Both Béla által szerkesztett könyvsorozatnak a Vas megyei diktatúráról írt kötetében részletesen foglalkozik az Antibolsevista Gárda tevékenységével.²² A múlt évben, 2006-ban jelent meg a Katonaiskola a nyugati határon című könyv,²³ amely voltaképpen három részből áll. Az első részt Szentimrey Béla volt osztálytárs írta Matók Leó emlékére. Ehhez még 1994-ben Boross Péter volt kőszegi cőger és miniszterelnök írt ajánlást. A második rész Tirts Tibor tollából, 1999-ből származik, aki kőszegi cőgeréveit ismerteti, amelyhez Micskey Miklós, szintén volt kőszegi növendék, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke írta az ajánlást, végül a kötet harmadik része Matók Leó írásait és néhány versét tartalmazza.

Gyimesi Szilárd, Matók Leó és Woppel Gyula arcképe

A három mártír emléktáblája a Premontrei Gimnáziumban

MATÓK LEÓ HELYE A MAI MAGYAR TÁRSADALOMBAN

Kérdés, hogyan ítélje meg Matók Leót a ma embere. A választ le lehetne egyszerűsíteni, hiszen a bíróság az 1990. évi XXVI. törvény alapján az ítéletet semmisnek nyilvánította, így Matók Leót rehabilitáltnak kell tekinteni, noha sajnos nem lehet életre kelteni. Ám ezen túlmenően úgy gondolom, hogy minden magyar állampolgárnak szabad - egyes esetekben kell is - a történelmi igazság érdekében saját véleményt is formálnia, ami csak tárgyilagos és elfogulatlan mérlegelés alapján történhet. Ismeretes, hogy a politikai cselekedetek megítélése különböző lehet. A szarajevói gyilkosságot a monarchia háborúra is okot adó hatalmas bűnnek tartotta, míg a szerb nacionalisták hőstettnek. Ám a cselekedeteknek van egy morális abszolút megítélése is, ami nem relativizálható. Matók Leó kétségtelenül vétett a "népi demokrácia" törvényei ellen. Az akkori törvények alapján röpcédulát író, terjesztő, valamint a Gárda más tagjának működéséről tudó, bűntársi, végül tiltott fegyvert birtokló magatartása miatt el lehetett volna ítélni. Ám az ítéletnél figyelembe kellett volna venni a nagykorúságot alig túlhaladó életkorát (a Horthy-korszakban ezt a betöltött 24. életévhez kötötték!), büntetlen előéletét, tapasztalatlanságát, neveltetésének irányultságát ("megtévesztettségét"), a társadalmi veszélyeztetés csekély fokát stb. Bármely jogállami megközelítésben is viszonylag enyhe büntetést kellett volna reá kiszabni. A kommunizmus azonban többek közt arról ismerszik meg, hogy a törvénytelenségeit törvényes álcába csomagolja. Ennek érdekében vallomását fizikai és lelki kényszerrel csikarták ki, cselekedeteit a valóságosnál súlyosabbnak láttatták, valótlan elemekkel gazdagították. A bírósági eljárás megcsúfolása, hogy egy népes "ellenálló csoportra" mindössze egyetlen tárgyalási napot szenteltek, ebből a nyilvánosságot kizárták, s a tárgyalás napján már ítéletet is hirdettek. Hogy a kényszerrel kicsikart vallomások alapján összeállított vádirattal a bíróság mindenben azonosította magát, s hogy ezen lényegileg a feljebbviteli bíróság sem változtatott. Mindez azt bizonyítja, hogy a bíróság által is tudottan kierőszakolt vallomások alapján, azaz előre elhatározott ítéletek érdekében, a jogszerűséget csupán formailag megvalósító, de az igazságot politikai célok érdekében tudatosan mellőző bírósági eljárásról (tragikomikus színi előadásról), tágabb értelemben koncepciós perről volt szó. Politikai indíttatását mi sem jellemzi jobban, minthogy a "tárgyalás" a bíróság április 4-ei felajánlásaként zajlott le.

A kőbányai Gyűjtőfogház falán elhelyezett emléktábla. Felavatási ünnepélye 1991. október 22.

-----Attól tartok, örökre megválaszolatlan kérdés marad, hogy miért vonta vissza Leó a vallomását. Lehet, hogy a kényszer felemlítésével védeni akarta magát, s naivul azt remélte, hogy a bírók a valóságos helyzetnek megfelelően fogják ügyét kezelni. Sokkal inkább valószínű azonban, hogy az előzetes tiltás és fenyegetések ellenére, tudatosan akarta a figyelmet felhívni a kínzásokra, az igazság megcsúfolásáról le kívánta rántani a fátylat, vállalva az ezzel járó hátrányokat, bár ennek leleplező hatására a zárt tárgyaláson nem igazán számíthatott. Társai közül néhányan - nem szembeszegülő módon - szintén igyekeztek tompítani a "rendőrségen" (valójában az ÁVH előtt) tett vallomásukat, ám hátrányos következmények nélkül; igaz, eredményt sem értek el.

Volt katonaiskolai bajtársak koszorúzása 2006-ban (Böjte Tamás, Petendi Loránd és Balássy Béla)

-----Egyik volt társa (Fusz Ernő) írásban a következőképpen nyilatkozott: "Matók Leó halála örök rejtély... Mindannyiunk vallomása kényszer hatása alatt készült. Zárt tárgyalást rendeltek el. A hallgatóság részére fenntartott helyen a Szombathelyi ÁVH vezetője, Kucsera őrnagy és egy tiszttársa ült. Vádiratot nem kaptunk, s kijelölt védőügyvédünkkel nem beszélhettünk. Egy percig sem hittük, hogy a Független Magyar Bíróság előtt állunk, így annak sem láttuk értelmét, hogy a nyomozó hatóság módszereire hivatkozzunk. Leó mégis visszavonta a vallomását. Miért tette? Nem tudom. Nem értem."²³

-----Bármely okból is vonta vissza vallomását, megzavarta a tárgyalás előre eltervezett menetét, felingerelte a vérbírót, aki kénytelen volt Leó bátor kiállását "elszenvedni"; megtorlásként a hetedrendű vádlottat másodrendűvé minősítette, s minden komolyabb jogi indok nélkül, ám nyilvánvalóan egyéni bosszúállásból és felindulásból őt halálbüntetéssel sújtotta. A tárgyalás ezzel kapcsolatosan felajánlott elnapolását valószínűleg azért nem kívánta Leó, mert számított az ÁVH megtorlására, s arra, hogy kikényszerítik eredeti vallomásának megerősítését. Lehet, hogy a védőügyvéd sem látott ebben lehetőséget, de az sem kizárt, hogy a kirendelt védő az ügy minél előbbi lezárásában volt érdekelve. (A két kirendelt ügyvéd összesen 80 Ft javadalmazást kapott.)²⁴
----------Szomorú tény, hogy a kegyelmi bizottságban Matók cselekedeteinek jelentéktelenebb voltát joggal szóvá tevő népi ülnök észrevételét és kegyelmi javaslatát (pedig valószínűleg a rendszerrel szembeni lojalitása miatt ültették oda) cinikus módon - a magyar bírósági hagyományokat és joggyakorlatot megcsúfoló és megszégyenítő módon - elutasították. Mindez, a diktatúrának behódoló, s azt maximálisan kiszolgáló bírói gyakorlatnak szomorú karikatúrája, szégyene. Megbocsáthatatlan, durva morális hibának tartom, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkező, elvileg intellektuális emberek képesek legyenek ilyen szolgai módon követni a diktatúra útmutatásait, s ennek érdekében hajlandók legyenek akár egy emberéletet is feláldozni.
----------Összefoglalóan megállapítható tehát, hogy a Rákosi-rendszer eljárása törvénytelen és igazságtalan volt. (Aki nem ért ezzel egyet, akarva-nem akarva a mosonmagyaróvári és salgótarjáni sortüzek oldalán találja magát, mert ott is a népi demokráciát akarták megvédeni.) A hazája iránti jó szándékkal és tiszta lelkiismerettel cselekvő Matók Leó az akkori államrend ellen valóban vétett, de cselekedetének nagysága semmiképp sem lehetett alap a kivégzéséhez. Ha pedig ez így van, akkor Matók Leót mártírnak, sőt vértanúnak kell tekinteni.
----------Vizsgáljuk meg, hogy a mai államrend (és a tárgyilagos, abszolút morális megítélés) alapján hogyan értékelhető Leó cselekedete? Egy elnyomó diktatúrával szemben fellépni, annak államrendjét megrendíteni, a szabad Magyarország érdekében cselekedni, bizonyosan nem tekinthető bűnnek, sőt inkább hőstettnek. Egy diktatúra megváltoztatására egyébként sem nyílik demokratikus lehetőség. Matók Leó a haza érdekében, a károsnak megtapasztalt elnyomó bolsevista hatalom ellenében, a magyar nép szebb jövője érdekében, lelkiismerete szavára cselekedett, s mint ilyen tulajdonképpen az 56-os forradalmárok elővételezője volt, hiszen az idegen hatalmat szolgáló diktatúrával szemben, a független, demokratikus Magyarországért küzdött. A röpcédulák tartalma igazságot takart, amiért a túlélő Gárda-tagok később is vállalták a felelősséget. Családját nem belevonva, tudatosan kockáztatta életét a hazáért, végül pedig minden ember számára a legdrágábbat, az életét áldozta fel értünk. Vértanúságát mindenképpen el kell ismernünk és magasra kell értékelnünk. A magam részéről minden szentnek vélt ügyért - bármely politikai oldalon és célért forduljon is elő -, kiváltképpen az igaz ügyért hozott tiszta és önzetlen életáldozatot nagyra becsülök.

-----Ismeretes, hogy Szombathelyen van utcája 19-es veteránnak, akit személyesen is ismertem, s akitől sohasem tagadtam volna meg, hogy utcája legyen, mert feltételezésem szerint hittel és szívvel-lélekkel szolgálta azt az eszmét, amit jónak fogadott el, amiért harcolt és áldozatot is vállalt. A viszonosság kedvéért azonban az Antibolsevista Gárda kivégzett tagjainak is el kellene ismerni a jogát, hogy életáldozataikat utca-elnevezéssel az utókor számára maradandóvá tegyék. Tartozik az utókor ezzel az elismeréssel! Spanyolországban, az utcatáblákon megférnek akár egymás mellett is a volt ellenségek, Szolimán török császárnak is van már nálunk szobra, a Hadtörténeti Múzeum falán elhelyezett emléktáblák között pedig megfér egymás mellett a horthysta hősi halottak kőbe vésett emléke és az ellenállók vagy antifasiszta alakulatok emléktáblája.

-----Magam többször szorgalmaztam, hogy az Antibolsevista Gárda vértanúiról utcát nevezzenek el. Ezt a megszólítottak méltányosnak találták ugyan, ám a mai napig sem valósult meg. Nem volna szabad, hogy bármely jóérzésű honfitársunkat zavarjon, ha emlékezünk azokra, akik életüket áldozták a szebb magyar jövőért. A holtak birodalmában már csak szeretet és béke van. Matók Leó a történelem mai felfogása szerint (ám az abszolút objektív morális rend alapján is) előremutató és pozitív, bátor magatartást tanúsított, mert egy a világon közel százmillió áldozatot követelő, hazugságra és gyűlöletre épülő, elnyomó rendszerrel szemben vállalta a kedvező kilátással alig kecsegtető harcot, s tudatosan számolt az egyéni bukás lehetőségével is. Merem hinni és remélni, hogy életáldozata nem volt hiábavaló. Halálával a tizenötéves korában költött, korábban már idézett látnoki sorai váltak valóra, hogy "nem folyhat hiába a hősök vére, és általuk lesz boldogabb a béke". Ám az 1948-ban írt Ugye uram című, sorsát megjósoló sorai is elgondolkodásra és megrendülésre késztetnek:

JEGYZETEK

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Értékes segítségéért hálás köszönetemet fejezem ki dr. Kövér Istvánnak, továbbá készséges felvilágosításaikért és Matók Leó tárgyi hagyatékának átengedéséért Matók Lajosnak, Máriának és Líviának. Megköszönöm Keve Ferencnek, az Antibolsevista Gárda börtönviselt, még élő szombathelyi tagjának tulajdonában lévő, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából származó ÁVH-s kihallgatási jegyzőkönyvek és bírósági iratok három vaskos tárlóban őrzött anyagának betekintés céljából való szíves átengedését és értékes szóbeli közléseit.