GÁL JÓZSEF

 

KODÁLY ZOLTÁN
ÉS SZOMBATHELY

 

 

----------------------------------------A szombathelyi koncertlátogatók (is) mindig - ma is - főként a klasszikus muzsikát tüntették ki érdeklődésükkel. Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy a XX. század mozgalmas zenei életében a századforduló táján világhódító útjára indult zenész-triász közül a klasszikus-romantikus zenét komponáló és játszó Dohnányi Ernő járt legkorábban Szombathelyen, 1906-ban - 29 évesen. Az "új időknek új dalaival" jelentkező, a magyar muzsikát gyökeresen megújító Kodály Zoltán (1882-1967) és Bartók Béla pedig csaknem három évtizeddel később, 1933-ban, illetve 1934-ben lépett szombathelyi koncertdobogóra.
-----Ez nem jelenti azt, hogy korábban már ne énekelték, játszották volna darabjaikat. Kutatásra vár, hogy Bartóknak és Kodálynak1 mikor és melyik műve hangzott föl először a megyeszékhelyen. Kodály (és Bartók) kórusait bizonyára már az 1910-es években énekelték, hiszen a dalárda-kultusz ekkoriban élte egyik virágzó korszakát. A területi és országos dalostalálkozókon2 a szombathelyi kórusok is rendszeresen részt vettek, így nehéz elképzelni, hogy e találkozókon vagy más műsoraikban legalább egy Kodály-dalt ne énekeltek volna el. Az 1920-as évektől pedig már gyakrabban fölhangzott egy-egy zenei alkotása is, például a Kultúregylet 1926. február 20-ai koncertjén,3 1932-ben pedig az Iparosdalárda karácsonyi hangversenyén szólaltattak meg részleteket a Háry Jánosból.4
-----Kodály és Szombathely személyes kapcsolata 1933-ban kezdődött el s tartott 1967-ben bekövetkezett haláláig. E kapcsolat állomásai olvashatók az alábbi dolgozatban.

1933 - SZÜLETÉSNAPI KONCERT, PSALMUS HUNGARICUS

A Kodály-művekből, a szerző jelenlétében és közreműködésével rendezett első koncert időpontja: 1933. május 14. A társadalmi eseményszámba menő hangverseny előkészületeiről folyamatosan tájékoztatta a megye lakosságát a helyi sajtó. Az első híradás 1933. január 22-én jelent meg. A daloskerületi közgyűlésen5 Kőszegfalvi Flóris daloskerületi elnök ismertette Kodály levelét, amelyben közölte, hogy az 50. születésnapja tiszteletére rendezett szombathelyi koncerten személyesen is részt vesz. Jelezte azt is, hogy már az utolsó próbákra is eljön.6
-----A februári összejövetelen a koncertprogramot tárgyalták meg a szervezők. Eszerint a Kultúregylet és a honvédség egyesített zenekara mellett három kórus mutat be Kodály-műveket. Ezek: a Faludi Gimnázium kórusa Jarisch (később Jurányi) János vezényletével, a Dalosegylet Kőrössy Tamás dirigálásával, s erre az alkalomra egy vegyeskart is szerveznek. A férfiak a Dalosegyletből, a nők a Cecília, a ferencesek és a dominikánusok női karából állnak össze. A vegyeskart is Kőrössy Tamás irányítja.7 Az összejövetelről szóló tudósítás megismételte a januári hírt, miszerint a zeneszerzőnek ismeretei vannak a város zenei életéről, "ismeri annak nívóját, ezért személyesen is dirigálni kíván".8
-----Egy márciusi híradás szerint Baranyai Gyula a hangversenyről tárgyalt Kodállyal, akitől ígéretet kapott arra, hogy a gimnazisták kórusának új darabot ír.9
Április közepétől szaporodtak a hírek a Dalosegylet és a Kultúregylet májusi díszhangversenyéről, amelyet az 50 éves Kodály tiszteletére kívánnak megrendezni. A születésnapi köszöntők már december 16-án, a Mester születésnapján a fővárosban megkezdődtek. Ezt követte a szülőváros, Kecskemét és a külföld tisztelgése. "A rádióállomások is egymással versenyezve öntötték az elektromos hullámok tengerébe... Kodály zenéjét."10
-----Április végén megjelentek az utcákon a koncert plakátjai és a Kultúregylet vezetősége levélben is megkereste a város és a megye "köz- és társadalmi életének kitűnőségeit", hogy hívja őket az ünnepi eseményre.11 Az előadók rendszeresen próbáltak, a megalakult vegyeskar pedig kiegészült az izraelita nők csoportjával.12
-----Május 2-án a Vasvármegye hosszabb írásban ismertette a zeneszerző életét, munkásságát, munkásságának jelentőségét. Heintz Fülöp írása megemlítette, hogy Kodály legjelentősebb művei közül a Psalmus Hungaricust már a világ minden jelentősebb városában bemutatták. 150 helyen hallgathatták a Háry-szvitet, a Marosszéki táncokat pedig a korszak egyik jelentős karmestere, Toscanini (1867-1957) is műsorára tűzte. Heintz írásában megismételte a korszak publicisztikájában is rendszeresen visszatérő gondolatot, a nemzettudat erősítésének, valamint a "szellemi erők teljesítésének állandó kifejtését és fokozását", amely az anyagi gyarapodás előföltétele. Indoklása szerint erre azért van szükség, hogy "igazi becsületünk legyen Európában", illetve azért, hogy "ébren tartsuk magunkban magasabbrendűségünk és kulturális hivatásunk tudatát." (Kiemelés G. J. ) Magunk-biztató kijelentéseinek egyike: "Az olyan ország, melynek olyan kiváló és jelentős művészei vannak", mint nekünk, az "egyenrangú bármely más országával a világnak." Kodály ezen művészek közé tartozik.13 Majd így folytatja gondolatait: a bartóki és kodályi modern magyar zene külföldi ismertetését elvégezték a külhoni kritikusok, szakírók. A ránk váró nagyobb feladatot, a hazai "zenei belpolitikában" való megismertetésükben jelöli meg Heintz.14 Jelesül - ezt Kodály tíz évvel későbbi szombathelyi előadásában maga is kifejtette15 - a hazai zenei művelődést az eddiginél szélesebb alapokra kell helyezni, s "még nagyobb intenzitással kell felvirágoztatnunk nemcsak a fővárosban, hanem az ország minden jelentősebb városában és a magyar nép széles rétegei között is."16 Azaz a magyar népzenéből megújuló magyar zenét saját hazájában is diadalra kell vinni.
-----A remélt diadalravitel letéteményese pedig az ifjúság. Így természetes, hogy a díszhangverseny szereplői között ott voltak a fiatalok is, nevezetesen a Faludi Gimnázium 35 tagú gyermek- és 80 tagú ifjúsági kórusa.17
-----Az előzetes hírek szerint 300 fős szereplőgárda áll majd a pódiumon. E népes szereplőgárda hozzátartozói önmagukban is meg tudták volna tölteni a nézőteret, mégis szükségesnek tartották a szervezők az újabb közönségtoborzó megjelentetését. Ennek egyik híre volt, hogy Kodályt Firenzében és Londonban is ünnepelték, s a Mester "Londonból úgyszólván egyenesen Szombathelyre jön", hogy meghallgassa az előkészületeket és "személyesen dirigálja" műveit.18
-----A propaganda fokozásának értelmezhető a Mester korábbi szombathelyi kapcsolatainak kiderítése. A május 11-én megjelent Vasvármegye-beli interjúban a zeneszerző rokoni kötelékeiről olvashattak az érdeklődők. Az Óperint utcában lakó ötgyermekes Jalovetzky Vilmos MÁV-főfelügyelő felesége "bizonyos Kodály nevű vasutas leánya". Az e családnál vendégeskedő fiatalemberrel való 30 évvel korábbi találkozóját elevenítette föl Statzenberg Vencel székesegyházi karnagy. A beszélgetést az emlékező szerint a nagynéni vitte, aki arról panaszkodott, hogy a fiatalember, aki Kodály volt, abba akarja hagyni bölcsésztanulmányait, és muzsikus akar lenni. "Pedig hát - ítélkezett a nagynéni - azokból a fantazmagóriákból, amiket komponál, nem lesz semmi."19
-----E látogatást a próba szünetében Kodály is megerősítette. Igaz, ő még gimnazista korára emlékezett, illetve arra, hogy gyalog kiment Jákra. (Egész életében szeretett túrázni.) E beszélgetésben elismerően szólt a zenekarról is: "Remélni sem mertem, hogy Szombathelyen ilyen egészen magas nívójú zenekultúra van."20
-----Ugyanezen a napon a Kodály-interjú mellett ismét olvashatott a leendő koncerthallgatóság a zeneszerző munkásságáról. Ezúttal is a szombathelyi zenei ismeretterjesztés fáradhatatlan személyiségének, Heintz Fülöpnek a Kultúrházban megtartott előadása kivonatát adta közre a Vasvármegye. A tudósítás szerint az előadás "forró lélekkel adott agitálás volt a legmagyarabb és jelenleg legnagyobb élő magyar zeneszerző bemutatásán át az új zene érdekében." Megállapította, hogy a magyar zene Kodály föllépésével vált világhírűvé, akinek zenéje igazán magyar és nem magyaros zene. Az ő megjelenése beleillik abba a korszellembe, amelyre fölfigyel Európa". Ez a keletről jött zene szolgáltatja az "új művészet felszabadító formáit", ez az "új kelet-európai zene diadalmas előretörése" segíti elő a régi formák és zenei kötöttségek széttördelését. Az előadás végén részleteket mutatott be az előadó Kodály legismertebb zenedarabjaiból, "gyatra gramafonon".21
-----Május 13-án tartották meg a főpróbát, amelyre a belépőjegy ára 1 pengő 20 fillér, a díszelőadásra szólóké pedig 3, 2, illetve 1 pengő 50 fillér volt.22

A DÍSZELŐADÁS

A hónapokig tartó próbák a Mesterhez méltó előadást eredményeztek. A napilapok tudatos propagandája (ekkor ez volt az egyetlen több emberhez is eljutó módszer) kellő módon fölkészítette a közönséget az élmény befogadására.
-----A díszhangverseny kezdetén a szombathelyi daloskerület nevében Kőszegfalvi Flóris, a Zala megyei daloskerület öt tagú küldöttsége nevében pedig Tholvay Zsigmond köszöntötte az 50 éves Mestert, aki a "pódiumra támaszkodva, halk hangon, vallomásszerű" köszönetet mondott a rendezésért. Látogatásának emlékezetességét két körülménnyel indokolta. Az egyik: "a komoly muzsikusok előtt a dalosszövetségek működése nem látszott szerencsésnek, valahogy zsákutca felé mutatott dalkultúránk, most azonban az ilyen estek reményt adnak a gyökeres változásra." A másikról így szólt: ötvenévesen..." megérhette, hogy egész zenei működése legyökeresedik az intelligens vidéki szellemi közönséghez." Metaforája szerint "mit ér a virágzó fa, ha gyökere kőre fut, így mit ér a külföldi siker elhalmozó koszorúja, ha a nemzet nem fogadja televény földjébe fiát."23

Az 1933-as díszhangverseny műsorlapja Kőrössy Tamásnak szóló
Kodály-dedikációjával. (Ifj. Kőrössy Tamás tulajdona)

-----A köszöntők után megkezdődött a díszhangverseny, amelynek nyitószáma a Kölcsey-versre komponált Bordal volt. A "derekasan" helytálló férfikart Kőrössy Tamás vezényelte. A kórust követően I. vonósnégyesének negyedik tételét, ezt a "népies témájú, kontrapunktikus zeneművet" a szombathelyi Kamarazenei Társaság - Bárdos Alice, Wiener Lilly, Statzenberg Vencel, Baranyai Gyula - tolmácsolta kifogástalanul. A Faludi Gimnázium gyermekkórusának előadásában Jarisch János vezényletével elhangzott, Lengyel László című művet a kritikus szenzációsnak találta. A közönség meg is ismételtette. Kodály a "hihetetlenül finom pianinókkal volt megelégedve." Az első rész a gimnazisták nagykórusának Nagyszalontai köszöntőjével zárult.24
-----A műsor második része zenével kezdődött: a Cselló-zongoraverseny adagió tételét Baranyai Gyula és Kartner Gitta játszotta. Mindkét művész "tudása legjavát adta... Baranyai csellója mélyen, szívből szólt, a Mester iránti mérhetetlen tiszteletét sugározta." A duót ismét kórusmű, a Mátrai képek követte. A 120 tagú vegyeskart is Kőrössy dirigálta. A rengeteg próba "kicsiszolt, finom előadást" eredményezett.25
-----A koncertet a szvit zárta, a "dús fantáziájú Háry János zenei illusztrálása sok humorral, tele kedvvel és derűvel, csillogó álomképek, örök emberi nosztalgiá[já]val telítve". A karmesteri pálcát Kodály emelte föl, s dirigálása alatt a zenekar "csillogva csengett, búgott, színesen adta a remek képeket, de mélyen és szívhez szólt".26 A Hir kritikusa is Kodály dirigálásának emlékezetességét, egyéniségéből áradó szuggesztivitását jegyezte meg.27
-----A koncert után, 200 személyes díszvacsorán Ujváry Ede polgármester a város és a Kultúregyesület nevében fogadta és köszöntötte Kodályt, az előadókat és a daloskerület képviselőit. A zeneszerző elismeréssel szólt a közreműködőkről, különösen Baranyai Gyula előkészítő, áldozatos munkájáról.28

 
Heintz Fülöp (1894-?)   Kőrössy Tamás (1888-1959)

-----A jelentős városi, megyei eseménynek számító koncertnek - amelyet a "legelőkelőbb városi közönség" szűnni nem akaró tapssal köszönt meg - nemcsak az előadóit, hanem a kodályi muzsikát is értékelte a kritikus Szende László. Kodály muzsikáját a magyarság egyetemes értékének tartja, s megismételte Heintz Fülöp május 2-ai írásának lényegét. Azaz Kodály "értelmezésében megszűnik a magyarosság modoros külsősége... Sok évi gyűjtéssel a magyar népi lélek igazi mélységeiből kibányászott dalok nyomán alkotta meg a magyar zenét, mely éppen intuitíve őszintesége miatt elhalványította a századforduló kiagyalt impresszionista zenéjét és a mai zenében rejlő gyökér varázserejével meghódította a világot. Az új zene csak szíveket nyerhet, ha Kodály muzsikáját hallja és ellentmondást nem tűrvén fogja elfoglalni diadalmaskodó vezető szerepét".29

PSALMUS HUNGARICUS

A Kodály-koncert nagy sikere is bizonyára ösztönözte a Kultúregylet vezetőségét, hogy a Mester iránti tiszteletét saját lehetőségei szerint is kifejezze. Ennek megnyilvánulása volt irodalmi szakosztályának, a Faludi Társaságnak 1933. október 4-ei ülésén hozott határozata, amely a tiszteletbeli tagok sorába iktatta Féja Géza, Herczeg Ferenc, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond mellett Kodály Zoltánt is.30
-----Az esztendő második felének egyik fontos zenei eseménye volt a Dalosegylet alapításának 70. évfordulója, amelyen fölhangzott a nagyszabású oratórikus Kodály-mű, a Psalmus Hungaricus.
-----Az ünnepet a szokásos sajtópropaganda készítette elő. November 19-én Kőszegfalvi Flóris, a Dalosegyesület elnöke adott áttekintést az egylet történetéről, illetve a tervezett ünnepi programról, amelynek legfontosabb produkciója a Psalmus Hungaricus bemutatója. Erre meghívták Kodály Zoltánt is. A darab szólóját Laurisin Lajos, az Operaház neves szólistája énekli, s bemutatkozik a szombathelyi zeneiskola új énektanára, Walter Margit is.31
-----Egy hét múlva a dalosok karnagya, Kőrössy Tamás írt alapos ismertetést a Psalmus keletkezéséről, a műről, az előadás nehézségeiről. A mű Pest-Buda egyesítésének 50. évfordulójának ünnepségeire készült. 1923-ban, a Vigadóban mutatták be. Ezen az ünnepi koncerten a kor mindhárom magyar zeneszerző kiválósága egy-egy darabbal szerepelt. A Psalmus mellett Bartók Táncszvitje és Dohnányi Ünnepi nyitánya is elhangzott. Az est karmestere Dohnányi Ernő volt. A Kodály-mű elhangzása után az "elragadtatott közönség olyan tapsviharban tört ki, amilyet a jó öreg Vigadó falai keveset éltek át." E siker indította el a darab világkarrierjét Amszterdamtól Buenos Airesig. A szerző szerint Budapest után csak Sopronban mutatták be Magyarországon a darabot, így a szombathelyi premier a harmadik a hazai bemutatók sorában.32
-----A 70. évforduló ünnepsége 1933. december 3-án kezdődött meg a városháza dísztermében. Szily Ferenc elnök röviden ismertette a Dalosegylet történetét, majd emlékérmeket adott át a több évtizede éneklő dalárdistáknak.33 Ezt követte Kodály levelének felolvasása. A zeneszerző nem tudott személyesen részt venni az ünnepségen. A kodályi program lényegét alkotó léleknemesítő zene szerepéről vallott írásos üzenetet Kőszegfalvi Flóris olvasta föl:

Igen Tisztelt Igazgató Úr!
-----Köszönettel vettem újabb szíves híradását. Lélekben ott leszek a holnapi előadáson és kérem, alkalmas időben tolmácsolja meghatott üdvözletemet az ünneplő együttesnek, igaz köszönetemet a szervezőknek és minden egyes közreműködőnek.
-----Nagy dologban lettünk küzdőtársak s a szombathelyi dalosegylet példát ad az ország többi férfikarának. Az elmúlt félszázadot előkészítő szakasznak kell tekintenünk. A különcködő, egyesülni nem szerető magyart lassanként rászoktatták a közös munkára a dalárdák. De most kell jönnie a munka nagyobb felének: a magyar közönség lelkéhez közelebb hozni a magasrendű zene világát, ezt a magasztos világot, mely már nem éri be a férfikar szűkös hang- és hangulatkörével, hanem a teljes emberi életet, a vegyeskarok százszínű tömegeit kívánja méltó kifejező eszközül.
-----Más lenne a magyar élet, ha otthonos lenne itt Bach, Händel s a többiek, a zene Michelangeloi és Raffaeljei, a Teremtő Eszme zenei megvalósítói. Legnagyszerűbb műveiket a magyar közönség nem ismerhette meg eddig.
-----Nekem nagy tisztesség és nagy öröm, hogy az új korszak megnyitójául az én művemre esett a választás. Ha egyéb érdeme nem volna is, mint hogy a legnagyobbak szellemének kaput nyitni segít, már érdemes lett volna megírni.
-----Azt kívánom: odaadó fáradozásukkal érjék el, hogy megnyíljanak a szívek s hogy ezentúl esztendőnként megkívánja a közönség, hogy a magasabb zene világa mindig jobban, mindig magasztosabb alkotásokban táruljon föl előtte.

Kodály Zoltán34

-----A vastapssal fogadott levél felolvasása után Laurisin Lajos a "magyar dal nemzetközi jelentőségéről frappáns és lendületes beszédet" mondott.35
-----Este hangversenyt rendeztek a Kultúrházban. A műsor két modern hangvételű megzenésített verssel kezdődött. Kárpáti Sándor Bárdosi Németh János egyik versére komponált zenét, amely "intim hatásokra épített művészi alkotás - a kritikus szerint - de tömegsikerre nem számíthat." A másik alkotás Ady verse, zeneszerzője a királydíjas Jandl.36 A műsorban fellépett a Kultúregylet és a honvédzenekar Statzenberg Vencel vezényletével. Beethoven hegedűversenyét játszották, a szólista Bárdos Alice volt. A műsorban vendégként fellépett a Haladás Énekkar és az Iparosdalárda is. A régi magyar dalokból szerkesztett "stílusos és finom előadást" a közönség megújráztatta. Bemutatkozott a zeneiskola új énektanára, Walter Margit is.37
-----Az est központjában a Psalmus Hungaricus megszólaltatása állt. A kritikus elsősorban a darab technikai megszólaltatásának nehézségeit ismertette. A "hangzásbeli nehézségekkel zsúfolt mű egyforma igényeket támaszt a kórussal, a zenekarral, valamint a szólistával szemben. Ezt a művet csak abszolut biztos tudással lehet sikerre vinni s a közönség megértéséhez közelebb hozni. Kőrössy Tamás karnagynak és lelkes gárdájának érdeme, hogy ezzel a súlyos feladattal megbirkóztak."
-----A mű énekese az Operaház népszerű szólistája, Laurisin Lajos volt, akinek "csengő tenorja, melyhez kellemes orgánum mellett még föltétlen muzikalitás és szívben gyökerező átélés is párosul, a diadalmas siker egyik főfaktora volt."38

1934 - HÁRY JÁNOS

A Psalmus bemutatója után egy év sem telt el, máris újabb Kodály-mű bemutatására készült a város. A népies hangvételű magyar daljáték egyik remekét, a Harsányi Zsolt-Paulini Béla szövegére komponált Háry Jánost láthatta ekkor a közönség a két világháború közötti Szombathely és Vas megye legnagyobb kulturális seregszemléjén, az 1934-es Ünnepi Héten.39 A bemutató budapesti hivatásos művészek és szombathelyi műkedvelők példaszerű együttműködésének produktuma volt. Ennek az előadásnak nemcsak az énekesek (mint a születésnapi koncertnek), hanem a táncosok, zenészek "hada" is részese volt. A táncosokat Vészi Rózsi, az Operaház balerinája készítette föl.40 A kórus 60 lánytagja különböző női karokból verbuválódott, a férfiak (40 fő) pedig az Iparosdalárda énekesei voltak. Karmesterük Heintz Fülöp volt.41 A díszleteket Fülöp Zoltán tervezte, a kivitelezésben pedig Jaksa István jeleskedett. A kultúregyesületi és leventezenekar egészítette ki az Operaház muzsikusaiból alakult alkalmi zenekart, Roubál (Rubányi) Miklós dirigált. A rendezés irányítója Hont Ferenc, végrehajtója Szende László volt.

Az 1934. szeptember 1-jén bemutatott Háry János műsorlapja

-----A bemutatót a régi víztorony mögötti szabadtéri színpadon tartották szeptember 1-jén. A címszerepet Palló Imre énekelte. Mellette a többi szereplő is az Operaház kiválósága: Nagy Izabella (Örzse), Sebeők Sára (Császárné), Orosz Júlia (Mária Lujza), Toronyi Gyula (Ebelasztin), ifj. Toronyi Gyula (Napóleon), Fekete Pál (Marci kocsis), Maleczky Oszkár (Ferenc császár).42
-----A nagy sikert aratott bemutatón a Vasvármegye43 és a Hir44 tudósítása szerint Kodály Zoltán és Paulini Béla is részt vett. A Nyugat-Magyarország viszont ezt nem említette.45 A dolgozatíró kételkedik a szerzők megjelenésében, hiszen akkor legalább egyetlen mondatnyi véleményt közöltek volna tőlük a látottakról. A bemutatót követő díszvacsora vendégei között sem említik a nevüket. A megjelenésükről szóló (bizonyára nem ellenőrzött) híradás oka lehetett Szende Lászlónak egy augusztus 26-án megjelent írása, amely közli, hogy "a szerzők már jelezték érkezésüket. Kodály levelében utalt arra, hogy Szombathely általa is ismert hatalmasan fejlődött zenekultúrája kötelességévé teszi a Háry János itteni bemutatóján részt venni, mert ez az előadás emlékezetes útjelzője lesz műve diadalútjának".46
-----A Háry-bemutatóhoz még hozzá tartozik: két szabadtéri előadást terveztek a rendezők. A második napi előadást azonban elsodorta a vihar és az eső, ezért rögtönzött hangversenyt tartottak. Az első részben a Háry dalait szólaltatták meg, a második részben pedig Sebeők Sári és Orosz Júlia operarészleteket énekelt.47

1943 - RÁDIÓSNAP

1943. június 9-én a Magyar Rádió városokat bemutató sorozatában az alapításának 1900. évfordulóját ünneplő Szombathelyről adott közvetítést. Az egész napos műsorban megszólalt - többek között - a nagyhírű színművésznő, Márkus Emília, az országos vidék-teniszbajnok Asbóth József. Mindketten a város szülöttei. Beszélgetést hallhattak a néhány évvel korábban föltárt Romkertről, a városban működő repülőiskoláról. Több alkalommal is megszólaltak a zeneiskola tanárai.
-----A délutáni órákban az Éneklő Ifjúság hangversenyét hallhatták az érdeklődők. A közvetítés helyszíne a Romkert volt. Az összeállításban kizárólag Kodály-műveket énekeltek a minden iskolatípust képviselő szombathelyi fiatalok.
-----A nyitószámot, a Nagyszalontai köszöntőt a diákok egyesített kórusa szólaltatta meg Heintz Fülöp vezényletével. A nyitószámot követő Carmen Horatii című művet - az 1935. évi Középiskolai Dalosünnep közös énekét - a középiskolák egyesített kórusa énekelte Kodály dirigálásával.
-----A leánygimnázium és a leánykereskedelmi iskola dalosai pünkösdölőt mutattak be. Irányítójuk Heintz Fülöp. Az énekesek közül nem hiányozhattak az óvodások sem. Dukai Takács Katalin betanításában "énekelve játszottak és játszva énekeltek" kétszólamú dalokat.
-----A Lengyel Lászlót - akárcsak a tíz évvel korábbi koncerten - ismét hallhatta a közönség. Ezúttal az elemi iskolások szólaltatták meg Auer Gyula irányításával. A polgáristák Zobor-vidéki böjti dalai a "régi falujáró magyar népszokások misztikus hangulatát" idézték Enyedy István betanításában.
-----A műsorban fellépett a város két jelentős felnőtt kórusa, a Haladás kórus és az Iparosdalárda is. Az előbbi karnagya Jurányi (Jarisch) János, az utóbbié Heintz Fülöp volt. E két kórus mutatta be először Szombathelyen a Gazdag Erzsi versére komponált Balassa Bálint elfelejtett éneke48 című kórusművet. Az ének szövege erős rokonságot mutat a Psalmus Hungaricus - Kecskeméti Vég Mihály verse - gondolatvilágával. A "sokat szenvedett magyar nép siráma zenében és szövegben megrázóan hatásos érzékelése az emberi szenvedésnek".49
-----A koncert befejezéseként Berzsenyi A Magyarokhoz című versét énekelte az egyesített kar. A dirigensi pálca ismét Kodály kezében volt. Az emelkedett hangú előadásról Fáy Ervin írta: "Amint a lelkes tömeg ott énekelte az örök emberi vágyakozását a szabadság felé, azt kellett megállapítanunk, hogy nemcsak szimbólum volt Szombathely ifjúságának kiállása az ősi Savaria romjain, hanem valóság[os] komoly érzésből és akaratból fakadó igézet: újat, szebbet építünk a régi romok felett."50
-----Ekkor még nem sejthette senki a jelenlévők közül, hogy két év múlva, az 1945. márciusi bombázások után nemcsak a régi romokat kell majd újjáépíteni.
-----A romkerti ünnepségen Mészáros Hugó polgármester köszöntötte Kodályt, aki válaszában Szombathely zenekultúráját méltatva, külön is kiemelte a Werner Alajos vezette Schola Cantorum együttesét.51
-----A rádiósnap az esti kultúrházi koncerttel zárult. A műsorban Csiby József zongoraművész és Járay József operaénekes produkcióját hallhatta a közönség. A honvédzenekar és a Zeneiskola egyesített zenekara Schubert Befejezetlen szimfóniáját adta elő Balassa Kálmán vezényletével. Az egyesített kórus pedig Franck Cezar 150. zsoltárát énekelte. A karnagy Heintz Fülöp volt.52

A Mester szombathelyi vendégeskedésének még egy jelentős eseménye volt. A főpróba napján (június 8.) előadást tartott a városháza nagytermében a zenekultúráról.53 Kodály Bartókkal együtt évtizedeken át küzdött a népi zenéből építkező magyar zene meghonosításáért. Erről beszélt már az 1937-es kőszegi látogatásakor is. "Az elárvult magyar népi zene nagy értéket képvisel. A világ nem arra kíváncsi, hogy mit tudunk utánozni, hanem hogy mit tudunk hozzátenni az európai kultúrához. A magyar népzene a miénk, ezzel büszkélkedhetünk. Diadalra kell juttatni a nemzet lelkének igazi hangjait."54
-----E célkitűzés megvalósításának alapjait az iskolai ének-zene oktatásban látta. A felismerésig eljutó folyamatról, az oktatás megreformálásának szükségességéről így szólt nagyszámú hallgatóság előtt a szombathelyi városházán: Az első világháború utáni kulturális életben kialakult látszólagos rend és látszólagos kiegyenlítődés csak látszat és áltatás. Itt a "kultúra csak olyan virág, mint a nyári vendéglő előtt a leander-bokor, deszkába van ültetve, fahordóba és csak nyáron virágzik és amikor jön a tél, be kell vinni, hogy meg ne fagyjon. Nem a talajából nőtt ki és nem magyar vér kering leveleiben. Az egész valami mesterséges világ".
-----Majd így folytatta: a háború előtti 50 év elhibázott, kapkodó kultúrpolitikájának következményeként a "magas művészet művelőinek egész tömegét termesztettük, azonban senki sem gondoskodott arról, hogy az általuk produkált művészetnek fogyasztói is legyenek". Ezért "az itt végzett növendékek, ahelyett, hogy a magyar állam javára fejtették volna ki tevékenységüket, külföldre mentek." Az itthon maradottak pedig "állami szubvenciójuk" emelésére törekedtek.55
-----Ekkor kezdte tanulmányozni a zeneoktatás helyzetét és összehasonlítani azt más országokéval: "nem volt nehéz hamarosan megállapítani, hogy itt is tovább működik a háború előtti önáltatás, öncsalás, az egymás szemébe való porhintés, a szólamok szavalása és a kultúrfölény (kiemelés G.J) szakadatlan hangoztatása. A sokat gyalázott utódállamok sokkal többet fordítottak a zenei nevelésre, "mint mi". Az átvételkor (ti. az országrészek visszacsatolásakor) egy csomó énektanár munka nélkül maradt és azt kérdezték, mi lesz velük..."
-----"Ekkor kezdtem lapozni az énekgyűjteményeket s egyre jobban elhűltem és egyre jobban megértettem ezeket az állapotokat... más eredmény nem is volt várható, mint társadalmunk általános attitűdje a zenével szemben, különösen a középosztálynak tökéletes zenei járatlansága és tapasztalatlansága a zene iránt, kíváncsiságának is teljes hiánya, hiszen olyan iskolából kerültek ki, ahol a zene soha szóvá nem került."56
-----Előadásában fölidézett egy tanítónőképzős osztállyal való találkozást. A lányok énekének hallatán keserűen állapította meg, hogy "teljesen zenei nevelés nélküli szűkölködő tömeg kerül ki az életbe, melynek vajmi kevés köze lesz a zenéhez".
-----Ez a fölismerés késztette arra - mondta -, hogy elfogadja a miniszter fölkérését egy iskolai zenei gyűjtemény összeállítására. Olyan újabb összeállításokat is szorgalmazott, amelyeket - másokat nem kizárva - maguk, a zene művelői szerkesztenek.
-----Befejezésül hangsúlyozta, hogy a felnőttek és a kicsinyek zenéje között "helyre kell állítani a testi-lelki azonosságot, mert máskülönben nem várható, hogy az iskolából kikerült gyermek, azután kint az életben is azt terjessze, amit tanult."57
-----A rádiósnap alkalmat kínált arra is, hogy Géfin Gyula, a papi Szeminárium rektora vendégül lássa a Kodály házaspárt. A találkozóra emlékezik az alább következő levél.

Főtisztelendő Rektor Úr!

Még telve az új - régi - Szombathellyel, amire[!] lekötelező és "mélyrevilágító" magyarázatai oly közel hoztak, nem mulaszthatom el hogy mindkettőnk köszönetét mégegyszer ne ismételjem. Soká fogunk mindenre gondolni, amit láttunk, s amit meglátnunk segített.
-----Engedje meg, hogy egy kis füzetet felajánljak a Szem.nak, ad purgandas aures clericorum. Az előszó szives elolvasása remélem meggyőzi, hogy nem munkatöbblet, hanem munka könnyítése volt vele a célom.
-----A szives készséggel felajánlott Révait könyvkötőm azzal adta vissza, hogy hiányos az első ív, mások meg hibásan vannak hajtogatva. Mikor meghallotta, hogy hajtogatás nélküli csuda is fekszik ott, felsóhajtott: ha egy olyat kapna kezébe! az a könyvkötő öröme. Némi küzdelmembe kerül ezt a kérését tolmácsolnom, de ha valóban lehetséges volna, módfelett örülnék, s az elgondoltam szép kötés így létrejöhetne.
-----Hálás tisztelettel, feleségem szíves üdvözletével

Kész híve
Kodály Zoltán58

1966 - TÍZÉVES AZ ÉNEK-ZENE TAGOZAT

A következő - egyben utolsó - látogatására közel negyedszázadot vártak tisztelői. 1966-ban a szombathelyi Hámán Kató (ma Paragvári Utcai) Általános Iskola ének-zene tagozata elindításának 10. évfordulója alkalmából rendezett ünnepséget tisztelte meg jelenlétével a Mester.

Kodály Zoltán levele Géfin Gyulának. Az 1943. júniusi romkerti koncert
alkalmából Géfin Gyula vendége volt a zeneszerző.
Egyházmegyei Könyvtár, Géfin-hagyaték (földolgozatlan)

-----A kodályi program - legyen a zene mindenkié! - az 1950-es évek elejétől kezdett gyakorlattá válni. Ekkor az ország 15 általános iskolájában - kísérletként - ének-zene tagozatú osztályokat indítottak az iskolafenntartók. Ezek sikere lehetővé tette, hogy 12 újabb iskolában is megkezdhessék a Kodály-módszer szerinti oktatást.59
-----Az indulás körülményeire dr. Horváth Sándor, Vas Megye Tanácsának akkori (1954-1960) elnökhelyettese így emlékezik vissza:

Schmidt Mihálynak, a Hámán Kató Általános Iskola igazgatóhelyettesének címzett levél 1966 februárjában

-----"Az 1950-es évek elejétől már központilag is kezdték szorgalmazni az ének-zene és nyelvi tagozatos osztályok szervezését. Mi, a megye oktatási vezetői is gondolkodtunk ilyenen. Ezért, ahol ilyen típusú képzés - Pécs, Győr, Zalaegerszeg - már megkezdődött, tapasztalatcserén jártam. A legnagyobb hatást a kecskeméti zenei oktatás tette rám. Szombathelyen a népi tánc és a balett népszerű volt akkoriban is, így távlatilag a zenei tagozat beindítása látszott elképzelhetőnek. Ezt az elképzelést erősítette meg 1956 koratavaszán egy telefonhívás. A telefonban Kodály Zoltán mutatkozott be, aki arra kért, hogy fogadjam egyik volt tanítványát, Kokas Klárát, aki egy létesítendő ének-zenei osztállyal kapcsolatos teendőkről tájékoztat. Kérte, hogy támogassam a kezdeményezést.
-----A Kokas Klárával való találkozás után gyorsan meg is indult a szervezés. A városi tanács pénzügyi és oktatási osztályainak vezetőivel megbeszéltük egy tanulócsoport indításának anyagi feltételeit és a leendő színhelyet. A választás azért esett a Hámán Kató iskolára, mert ott lényegében adottak voltak a személyi feltételek, tanterem is és a további fejlesztés lehetősége is. Kokas Klára kezdte tanítani a szolfézst.
-----A kodályi zeneoktatási koncepció, ti. hogy óvodás kortól az érettségiig tartson az ének-zene tanítása, új épületigényt is jelentett. Óvoda már az 1910-es évektől működött az iskola elődintézményében, a középiskolát pedig a Hámán iskola melletti telken képzeltük el fölépíteni. Ez az iskola az 1960-as években készült el Entzbruder Dezső Gimnázium néven, amelyben csak évek múlva kapott helyet a középszintű zenei tagozat.
-----Az 1956. évi koratavaszi döntést követően gyorsan megkezdtük az indításhoz szükséges feltételeket - így a néptáncoktatás személyi feltételeit is - megteremteni. Hamarosan szükség volt hangszerekre is, amelyeket darabonként tudtunk csak beszerezni. A tagozat rövid idő alatt nagyon népszerű lett, sok jelentkezőt kellett a felvételi során visszautasítani.
-----Félévente számot adtunk a szülőknek és másoknak is a gyerekek haladásáról, zenei és énekbemutatókat tartottunk.
-----1966-ban, az alapítás 10. évfordulóján pedig Kodály Zoltán és a város társadalma előtt is megmutatták az iskola diákjai és tanárai, meddig jutottak el az általa elképzelt ének-zene tanulásban."
-----A május 14-ei jubileumi koncert előkészületei közé tartozott az iskola kórusának Kodály Zoltánról való elnevezése. Az engedélyt Schmidt Mihály igazgatóhelyettes levélben kérte a Mestertől. Kodály 1966. február 3-ai keltezéssel válaszolt a kérésre.

Bpest. febr. 3
(1966)
Kedves h. igazgató Úr,

csak habozva adhatok választ szives levelére. A nevemet viselő kórusok régiek, még a személyi idők előttről. Nem szivesen adok alkalmat sz. kult.-vádra.
-----Azonkívül, szigorú feltételem, hogy az a kórus nem énekelhet rossz művet. Ki tud ma ilyet teljesíteni, mikor hivatalos nyomás terjeszt ilyeneket?
-----Lehet név nélkül az igaz művészet szellemében működni (csak ezt akarom biztosítani) és mit ér a név, ha mégis becsúszik egy méltatlan mű?
-----Ezek szives meggondolását kérem, s ha mégis vállalni tudják, szivesen bele egyezem. Az idő legalkalmasabb lenne egy szép májusi napo(n).

Szives köszöntéssel
Kodály Zoltán60
Az 1966-os szombathelyi látogatás. A Művelődési és Sportház nézőterén feleségével
és Gazdag Erzsivel. A szombathelyi Paragvári Utcai Általános Iskola tulajdona

A jubileumi koncert színhelye az 1963-ban fölépült Művelődési és Sportház. A hangverseny előtt a Megyeházán fogadta Kodályt és feleségét Erdélyi Béla, a Vas Megyei Tanács elnökhelyettese és Gyurátz János, Szombathely Város tanácselnöke.
-----A délutáni koncert előtt nagy tömeg várta a Mestert. Kiss Vilmos, a Városi Tanács Művelődési Osztálya vezetőjének rövid köszöntője után óvodások éneke, tánca fogadta a zeneszerzőt.61 Az előadás előtt ismét Erdélyi Béla köszöntője hangzott el, majd az iskola kórusának három dalosa lépett Kodály elé és kérte, hogy kórusuk viselhesse az ő nevét. Kodály válaszában lényegében megismételte az iskolának küldött levelét. Ekként szólt: "Nem szivesen adom a nevemet, mert azt a látszatot kelti, hogy személyi hiúság keresése áll mögötte. E név fölvétele nem jelenti azt, hogy a mi műveinket fújjátok örökké. Hidat akarunk verni a zenei Shakespeare-k, Michelangelo-k felé.
-----A név kötelez és viselője semmi rossz zenét nem adhat elő. Miért kell a zene nagyjait hallgatni? Hogy az emberiséget egy jobb, egy emberibb létre kalauzoljátok. A zenét könnyű más országokba elvinni. Ez vár rátok, mint cél és kötelesség. Akkor ti is boldogok lesztek és boldogok lesznek utódaitok is."

Kass János illusztrációja a Psalmus Hungaricushoz

-----Ezután átnyújtotta a Kodály-kórus nevet viselő zászlócskát, s megkezdődött a hangverseny.62 A műsor első száma Illyés Gyula Bevezető egy Kodály hangversenyhez című verse volt. Ezt követte az iskola tanulóinak zenés-énekes-táncos produkciója. A szereplők évfolyamonként is és együttesen is bemutatták ismereteiket. Az összeállítás zömében Kodály-műveket hallhattak a résztvevők, így a Gergely-járást, a Lengyel Lászlót, a Villőt, a Pünkösdölőt. A 120 tagú nagykórus karnagya Schmidt Mihály volt. A Kodály-dalok mellett énekeltek Weiner Leótól is. A második részben pedig bemutatták Szőnyi Erzsébet-Móra Ferenc-Orbán Éva A didergő király című dalművét, amelyet a szülői munkaközösség tagjaival kiegészült növendékzenekar kísért. Az iskolából már kimaradottak Kodály két olasz madrigálját szólaltatták meg.
-----A dalok előadásának erőssége a szép hangzás, tiszta intonáció volt. A hatodik osztályosok "hangulatos szép mozdulatokkal" a Fehér liliomszál-t, a hetedikesek pedig kalocsai táncokat mutattak be.
-----A jubileumi műsorban még másik négy szombathelyi iskola énekesei is fölléptek s együttesen hirdették - akárcsak 1943-ban - a Berzsenyi-versre komponált dalt, a Forr a világ bús tengere címűt.63
-----A koncert után rövid ideig a Művelődési és Sportházban működő Művészpresszó vendége volt Kodály és társaságában lévő felesége. Ezután a Megyei Tanács bozsoki üdülőjében pihent meg a házaspár. Másnap Kőszeg és Szombathely nevezetességeivel ismerkedtek.64

*

60. születésnapja alkalmából az Írott Kő című folyóiratban Heincz Jenő méltatta Kodály munkásságát. Sorai napjainkban is helytállóak: "Forradalmár volt: különös ember, merész szellemi újító, ki meg nem alkuvó határozottsággal követte a benső parancsot, melyet legköltőibb, legtisztább álomlátásaiban megfogalmazott. S erre a parancsra, erre az elhivatásra rátette életét, mert érezte, tudta, hogy a maga életében embermilliók életét éli."65

 

JEGYZETEK

1. A Kodályról a Vas megyei sajtóban megjelent írásokat, híradásokat Vörösné Adler Erika, a Berzsenyi Dániel Könyvtár munkatársa összegyűjtötte. Az anyag földolgozás előtti állapotban van.
2. A nemzeti kultúra és társadalmi élet szervezésének, ápolásának egyik fontos színtere volt a XIX. század második, a XX. század első felében az énekkari élet. Szervezete, az Országos Magyar Dalárszövetség 1867. augusztus 12-én, a harmadik országos találkozón (első: Pécs, 1865, második: Pest, 1865) alakult meg Aradon. A szövetségnek ekkor 16 egyesület volt a tagja. Az 1890-es évektől indult meg a mozgalom kiteljesedése, folytatódtak az országos dalostalálkozók. Az első szombathelyi országos találkozót 1905. augusztus 12-15-én tartották meg. Ez sorrendben a 16. volt.
Erről lásd (továbbiakban l.) Az Országos Magyar Daláregyesület és az országos dalosversenyek. = Magyar dalosok emléklapja. Lung György... elnökségének 15 éves... jubileuma és az 1905. aug. 12-15. napjain Szombathelyen tartott 16. Országos Dalárdaverseny alkalmából. Szerk. GÖNDÖCS István. Budapest, 1905. Petri Könyvnyomda Részvénytársaság.
3. B. I.: Bárdos Alice hangversenye. In: Vasvármegye (a továbbiakban Vvm), 1926. február 21. 4. old.
4. Az Iparoskör Dalárda hangversenye. In: Vvm, 1932. december 28. 4. old. Szombathely zenei életének nagy fejlődése. In: Hir, 1932. december 25. 5-6. old.
5. 22 pengő 95 fillér az V. Daloskerület vagyona. Kodály Zoltán személyesen vesz részt a jubileumára rendezendő koncerten. In: Vvm, 1933. január 22. 6. old.
6. L. 5. sz. jegyzet. (továbbiakban jegyz.)
7. Kodály vezényli szombathelyi jubileumi koncertjét. In: Vvm, 1933. február 14. 4. old.
8. L. 7. sz. jegyz.
9. Kodály új gyermekkórust ír a szombathelyi reálgimnáziumnak. In: Vvm, 1933. március 2. 4. old.
10. -S- : Az ötven éves Kodály Zoltán. A Kultúregyesület és a Dalosegylet díszhangversenye. In: Vvm, 1933. április 19. 2. old.
11. Sőt, gyalog kimentem Jákra. Kodály Zoltán Szombathelyen. In: Vvm, 1933. május 12. 3. old. A Kultúregyesület meghívólevelének egyik passzusát közli a cikk. "Visszás jelenség volna, ha az új magyar kultúra egyik legnagyobb és kifelé reprezentáló értékét mi magunk sem karolnók fel igaz magyar lelkesedéssel. Ezért fordulunk Önhöz, hogy a nagyjelentőségű megmozdulás objektív értékelésével úgy a maga részéről, mint a vezetésére hivatott intézmény tagjai útján a hangversenyen való nagyszámú megjelenésével tegyék lehetővé, hogy a magyar lelkiség nagy megújhodásának egyik megmaradó emlékű momentuma lehessen ez a páratlan értékű és városunk zenei kultúrájára nagyon hízelgő rendezés."
12. Az új Szombathelyi vegyeskar bemutatkozása a Kodály hangversenyen. = In: Vvm, 1933. május 7. 3. old.
13. HEINTZ Fülöp: A Kodály-hangverseny margójára. In: Vvm, 1933. május 2. 2. old.
14. L. 13. sz. jegyz.
15. L. 13. sz. jegyz.
16. L. 13. sz. jegyz.
17. A reálgimnázium (Faludi Gimnázium G.J) gyermekkara a Kodály hangversenyen. In: Vvm, május 9. 4. 20old.
18. Kodály Zoltán szerdán Londonból Szombathelyre jön és személyesen dirigál. In. Nyugatmagyarország (a továbbiakban Nym) 1933. május 8. 4. old.
19. SZITÁR: "Kodály fiú muzsikus akar lenni." Harminc év előtti séta a szombathelyi parkban Kodály Zoltán bölcsészhallgatóval meg a tantijával. In: Vvm, 1933. május 11. 3. old.
20. L. 11. sz. jegyz.
21. L. 13. sz. jegyz.
22. A Kodály hangverseny nyilvános főpróbája. In: Vvm, 1933. május 13. 4. old.
23. SZENDE László: Kodály Zoltán díszhangverseny a Kultúrházban. In: Vvm, 1933. május 16. 4. old.
24. L. 23. sz. jegyz.
25. L. 23. sz. jegyz.
26. L. 23. sz. jegyz.
27. dr. P. I.: A Kodály hangverseny hatalmas sikere. In: Hir, 1933. május 16. 2. old.
28. L. 23. sz. jegyz.
29. L. 23. sz. jegyz.
30. A Faludi Társaság szezonnyitó szakosztályi ülése. In: Vvm, 1933. október 5. 2. old.
31. KŐSZEGFALVI Flóris: A Szombathelyi Dalosegylet 70 éves jubileuma. In: Vvm, 1933. november 19. 3. old.
32. KŐRÖSSY Tamás: A "Psalmus Hungaricus". In: Vvm, 1933. november 26. 4. old. Nem volt módomban ellenőrizni, hogy valóban a szombathelyi bemutató volt-e a harmadik Magyarországon. (G. J.) A bemutatóról l. még BREUER János előszavát: Psalmus Hungaricus, Kecskeméti Vég Mihály 55. zsoltára. Zenéjét írta Kodály Zoltán op. 13. Zeneműkiadó, Budapest, 1977.
33. A szombathelyi dalosegylet közgyűlése és ünnepi hangversenye. In: Nym, 1933. december 4. 4. old. A Dalosegylet soraiban elsősorban a városi középosztályhoz tartozók találhatók meg. Ezt igazolja az emlékéremmel jutalmazottak névsora. Az 50 éves tagságért aranyérem: Bartos Pál tűzoltóparancsnok. 30 éves tagságért ezüstérem: Markovits Simon kereskedő, dr. Polgár István MÁV-titkár, Eigner Imre tisztviselő, Müller Lajos tanár, Kőrössy Tamás karnagy. 25 éves tagságért bronzérem: Lázár István tisztviselő, Fischer Lajos kereskedő, dr. Kőszegfalvi Flóris igazgató, Nagy Ferenc pü. tisztviselő, Plech József népműv. titkár, Szily Ferenc ügyvéd. Rajtuk kívül a tíz éve éneklő tagokat is díszoklevéllel tüntették ki.
34. Kodály levele KÁRPÁTI Sándor: A Szombathelyi Dalosegylet jubileuma című írásában olvasható. In: Vvm, 1933. december 5. 4. old.
35. L. 33. sz. jegyz.
36. A Dalosegylet 70 éves jubiláris hangversenye. In: Hir, 1933. december 2. 3. old.
37. L. 34. sz. jegyz.
38. L. 34. sz. jegyz.
39. A Szombathelyi Ünnepi Hét 1934. szeptember 1-től szeptember 10-ig. A Rendező Bizottság hivatalos tudósítója. Szombathely, 1934. Sabaria Ny. 8 old.; Festwoche Szombathely 1-10 September. 1934 Program. Szombathely Rend. Biz. (1934) Martineum Buchdruckerei 13 old.
40. Háry János az előkészületek lázában. In: Vvm, 1934. augusztus 30. 2. old.
41. -lász: Ötnegyed óra a Kodály muzsikás Ferences rendházban. In: ?
42. A Háry János műsorlapja. A szerző tulajdona.
43. Wa: Háry János a szabadtéri színpadon. In: Vvm, 1934. szeptember 2. 5-6. old.
44. Szabadtéri előadás és rögtönzött hangverseny. In: Hir, 1934. szeptember 4. 2. old.
45. Háry János a szabadban és a Kovácsban. In: Nym, 1934. szeptember 3. 1. old.
46. (Szende L.) A "Háry János" előkészületei. In: VVm, 1934. augusztus 26. 2. old.
47. Wa.: Hangverseny. A második napi... In: Vvm, 1943. szeptember 4. 2. old.
48. GAZDAG Erzsi: Balassa Bálint elfelejtett éneke. In: Üvegcsengő, Vasi Szemle könyvtára, 1938. 28-29. old.; A megzenésített változat: KODÁLY Zoltán: Kórusok II. Vegyeskarok Szerzői kiadás, Budapest, 1951. 77-84. old.; A mű premierje 1943. április 18-án, Kolozsváron. Erről emlékezik GAZDAG Erzsi: Így láttam Kodályt. A kérdező Horváth Rezső. In: Vasi Szemle, 2000. 6. sz. A beszélgetés a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán hangzott el 1982. november 24-én.
BALASSA BÁLINT ELFELEJTETT ÉNEKE
     
Hej! én szegény népem,
elszéledett vérem

mivé lettél mostanság?
Holott mindenfelül,
az ellenség kerül,
s belül ezer féreg foga rág

Puha ernyedésben,

Párnás süppedésben
várod napod múlását.
várod más segítsen,
országot építsen,
várod magad bukását.

Szörnyű rontás rajtad,

nem magad akartad.
dög pusztít a testeden,
mely csak véred issza,
velőd, agyad szívja,
vigadoz majd esteden.
  Én se tejen, mézen
keserű kenyéren,
töltém gyermekségemet.
De annyi galádság,
földönfutó gazság,
fölforralja véremet.

Hol van hősi kardod?
Igaz magyar arcod?
vitéz hírnevednek?
Ó, de megvetnélek,
ki is nevetnélek,
de sírok, mert szeretlek.

Csak ne volnék véred,
könnyen felednélek
s elmennék én messzire.
Jaj, de hova fussak,
hogy soha se jussak
vissza hazám földjére.

 

49. FÁY Ervin: Az 1900 éves város a rádióban. Az egész ország figyelme Szombathely felé fordult a tegnapi "Rádiónap" alkalmából. In: Vvm, 1943. június 10. 3-4. old.
50. L. 49. sz. jegyz.
51. L. 49. sz. jegyz.
52. L. 49. sz. jegyz.
53. Kodály Zoltán előadása a magyar népi zene kérdéseiről. In: Vvm, 1943. június 9. 3. old.
54. Kodály Zoltán elmondja, milyen élmények vezették el a népiskolai énekoktatáshoz. A középosztály zenei tájékozatlansága és a múlt helytelen kultúrpolitikája. In: Írott Kő, 1943. 11. sz. 10-11. old.
55. L. 54. sz. jegyz.
56. L. 54. sz. jegyz.
57. L. 54. sz. jegyz.
58. Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár. Földolgozatlan Géfin-hagyaték. A levélre Dobri Mária hívta föl figyelmemet. Köszönet érte.
59. NÉMETH Györgyi: 50 év Kodály szellemében: a zenei tagozat élete képekben és dokumentumokban. 71-88. old. In: Emlék-évkönyv a Paragvári Utcai Általános Iskola centenáriumára 1905/06-2005/06. Szerk. Fülöp Katalin. Paragvári Úti Általános Iskola, Szombathely, 2006.
60. Kodály Zoltán levele Schmidt Mihályhoz. In: A Paragvári Utcai Iskola Kodály-albuma. Köszönöm az iskola igazgatónőjének segítségét. G. J.
61. BERTALAN Lajos: Kodály Zoltán Szombathelyen, a zenei általános jubileumi hangversenyén. In: Vas Népe, 1966. május 15. 1. old.
62. BÉKEFI Antal: Három kiemelkedő tavaszi hangverseny. Az összeállításban Kodály Zoltán látogatása. In: Vasi Szemle, 1966. 3. sz. 443-446. old.
63. L. 62. sz. jegyz. és: Hangverseny a tizedik évfordulón. Megvalósulnak Kodály zenepedagógiai eszméi. In: Vas Népe, 1966. május 17. 3. old.
64. L. 62. sz. jegyz.
65. HEINCZ Fülöp: Kodály Zoltán 60 éve. In: Írott Kő, 1942. 12. sz. 15-16. old.

 

Köszönet dr. Hajba Ferencnek szakmai tanácsaiért, a dokumentumok és fotók közléséhez való hozzájárulást Dobri Máriának, ifj. Kőrössy Tamásnak és Kőváriné Fekete Mariettának, a rajzot Kass János Kossuth-díjas grafikusművésznek.