KEVY FERENC

ÚJABB GONDOLATOK
VELEMÉR KÖZÉPKORI
TEMPLOMÁNAK FALKÉPEIRŐL*

BEVEZETÉS

----------------------------------------Velemér középkori templomával számos kutató foglalkozott Rómer Flóris 1861-es helyszíni bejárásától és ismertetésétől kezdődően. Állapotleírást és dokumentálást végzett két évvel később id. Storno Ferenc is. Az utóbbi évtizedekben Levárdy Ferenc, Marosi Ernő, Prokopp Mária művészettörténészek megállapításai jelentősek. Más nézőpontból mutatják be a templomot Pap Gábor és Varga Géza írásai. A templomot a XIII. század második felében építették - első okleveles említése 1360-ból való - teljes belső festését 1378-ban Aquila János végezte. A kutatások és értékelések a festő személyére is kiterjedtek.
-----Felmerül az a kérdés, hogy a templom sokoldalú szakmai feldolgozása után le-het-e létjogosultsága a témakörrel való foglalkozásnak "kívülálló" részéről? A szakmai leírásoknak van egy sajátossága: természetesnek tekintik, mintegy a kor szokásának, hogy a templomok teljes falfelületének kifestése, képei mögött nincs átfogó koncepció. Ez nem kizárt, de miért lenne általános érvényű egy olyan korban, amelyre a rendszeralkotás a jellemző?
-----A következők kísérletet jelentenek, a kultúrtörténet elemeire támaszkodva, logikai összefüggések keresésével és nagy empátiával azt kívánják feltárni, hogy a veleméri templom falképeinek elhelyezése - azok egyes csoportjai, vagy a templom képeinek egésze vonatkozásában - rejt-e magában előre meghatározott struktúrát.
-----A részletek tárgyalása előtt több előzetes megjegyzés látszik célszerűnek, a festmény keletkezésekor uralkodó gondolkodásmód és így az egész leírás alapkérdése megértéséhez.
-----A középkor hazai műveltebb emberére három kultúrkör egysége volt jellemző: alapvetően keresztény, de az antik kultúra is hat (például a görög filozófusok eszméi a filozófiai és teológiai irányzatok módszeres kifejtésénél), a korabeli csillagászati ismeretek - amelyek nagyon sokat átvettek az ókori felfogásmódból - szintén, és ismeri a magyar őstörténet mondáit, itt-ott ezt színezheti az ősvallás több átmentett fogalma is. A gondolkodás egységét az teremti meg, hogy a régi elemeknek keresztény átértelmezést ad, tehát sohasem kereszténység-ellenes. Például Anonymusnál a magyar őstörténet mintegy a Szentlélek műve - Álmos vezérnek segítője -, őseinket így az új haza és a kereszténység felé vezeti. A kor embere számára elég volt az utalás a vallási alapfogalmakra, vagy a magyar mondavilág elemeire, valamint a csillagászat eszközkészletére, ez már felidézte az összképet. Ezt az is elősegítette, hogy a maihoz hasonlítva lényegesen kevesebb, így gyakrabban használt, jól bevésődött fogalom volt használatban.
-----A csillagászati vonatkozás két részre bontható. Az egyik a mondakörök csillagképekben történő megjelenítése, a másik a Nap, a Hold és a bolygók útvonalának, így a zodiákus csillagképeinek megfigyelése.
-----A középkori filozófia és teológia nem állt meg az előbbi, szorosabb értelemben is csillagászatinak mondható fogalmaknál, hanem leírta - a maga módján - a (teremtett) világ működésének rendjét, sőt: bizonyos értelemben a világ keletkezésének, teremtésének rendjét is. A leírások nélkülözhetetlen része volt a világ dolgait alkotó "négy elem"-ről szóló tanítás. Fokozatosan kiépült egy hatalmas gondolati rendszer - lényege és kiindulópontja a világegyetem Föld-középpontú szemlélete -, amely egykor nagyszabású és egységes világnézeti kísérlet volt, amelynek érvényét a különböző korok szellemi vezetői egyértelműen elfogadták, a vallással való szembenállása a középkorban fel sem merült.¹
-----Itt az a kérdés, hogy ha a csillagászat által vizsgált egyes objektumok és struktúrák olyan filozófiai és teológiai megvilágításba kerültek, hogy az emberért teremtett világban a kegyelmi rend közvetítőiként, egyúttal a teremtés rendjének látható bizonyítékaiként is felfoghatók, akkor ezek a struktúrák megjelenhettek-e az imádkozó ember környezetében? Ezek nem könnyű kérdések, és a válaszhoz valóban szükség van empátiára.
A gondolatmenet következő része a csillagokban (meg)látott mondavilág fogalmából indul ki.

A TEMPLOMHAJÓ ÉSZAKI FALÁN LÉVŐ KÉPSOR ELEMZÉSE

A templomhajó ablaktalan északi falának alsó részén - balról jobbra - egy képsor a trónon ülő Mária és az ölében tartott kis Jézus elé járuló három királyt ábrázolja, ezt követően Szent László és Szent Miklós alakja látható. Az utóbbi két személy képét Mária trónjának oldalfala is elválasztja a bibliai jelenettől, ez tehát önálló egységet ad a képsoron belül.
-----A falképet figyelmesen megnézve megállapítható, hogy a bibliai jelenet is két részből áll. Az első rész két - egymás felé, tehát nem Mária felé forduló - lovast ábrázol vadászkesztyűben (solymász kesztyűben), hátuk mögött egy vadászkürtös fél alakja látszik, az előtérben kutyák által űzött szarvas látható. A háttérben tó, nádas, hegyvidék. A "három király" közül kettőnek (a lovasok koronát viselnek) és környezetüknek megformálása arra enged következtetni, hogy bár az ábrázolás elhelyezése miatt első látásra elsődleges jelentésként a kép a bibliai jelenethez kapcsolódik, de ténylegesen önálló kép, és egyidejűen utalni kíván valami másra is, amelyet a kor embere felismerhetett. A középkori vadászat kellékeit bemutató jelenet - önmagában nézve - nem kapcsolható a bibliai történethez.
-----A kép második részében egy király térdelve koronáját ajánlja fel Máriának - aki szintén koronát visel -; mozdulatából ítélve a koronát Mária lábai elé kívánja helyezni. A király háta mögött lova áll, kissé eltakarva a király három kísérőjét. Ez tárgyát illetően már valóban a bibliai leíráshoz kapcsolódik, de ebben az értelemben önállóan is kifejezheti azt. (Érdekes, hogy a Magyarországi Művészet 1300-1470 körül II. kötetének 713. képe "Velemér, királyok imádása" megjelöléssel a falképsornak csak ezt a részletét közli.) Nagyon feltűnő és a szokásos ábrázolásoktól eltérő az, hogy a király nemcsak ajándékot hoz a kis Jézusnak (fedeles kehely), hanem koronáját is felajánlja. A jelenet egésze itt még erőteljesebben sugallja azt, hogy a képnek kettős jelentése van.
-----Ilyen módon a falképsor három képre bontható. A most következő leírás tárgya ez a három kép és a szomszédos, tehát csatlakozó rövid falszakasz képe.
-----A magyar közgondolkodásnak vannak olyan konvencionális, képben is megjeleníthető, illetőleg megjelenített elemei, amelyek jó hatszáz évvel ezelőtt is léteztek, és még ma is kimutathatók, ezekre bátran lehet támaszkodni. Így: ha - történelmi visszautalásként - adott egy szarvasvadászat két vadásszal, akkor ez a csodaszarvas monda. Ha egy király a koronáját ajánlja fel Szűz Máriának, akkor ez Szent István. Ebből a megfontolásból kiindulva - és a továbbiakban kifejtve - a képsor három részre osztása kézenfekvő, nem feledkezve meg arról sem, hogy a végeredményben mégis egységes képsor egységes értelmezést kíván, a kérdés az, hogy mi fűzi össze a részeket egésszé. Választ kell adni arra a kérdésre is, hogy ha az első egység két központi alakja nem azonos a "három királyok" közül kettővel, akkor hogyan lesz teljes a bibliai történet ábrázolása.
-----Logikai szempontból a kiindulópont az, hogy a "szarvasvadászat" mint "égre írt" történet - Jankovics Marcell munkássága nyomán - ismert, a Tejút meghatározott szakaszához kötődik, elvileg nem lehetetlen, hogy a képek azonosítása folytatható.
-----A bizonyítani kívánt állítás egyrészt az, hogy a falképsor egyes képei azonosíthatók a Tejút csillagképeinek meghatározható csoportjaival - itt tehát hasonló esettel van dolgunk, mint amit Jankovics Marcell a Szent László-legenda templomi képsorairól kifejtett -, másrészt az, hogy az egymást követő képek a magyar történelem folyamatára, ennek folytonosságára is utalnak. Ez a két vonatkozás fűzi a részeket egésszé.
-----Az első egység a csodaszarvas-monda. A falképet részleteiben megfigyelve, és egybevetve a mondával, valamint a Tejút csillagképeinek a Canis Majortól a Cassiopeiáig terjedő részével, igazolható az azonosítás.
-----Áttérve a második jelenetre - és a kép részleteit egybevetve a Tejút csillagképeivel a Cepheustól a Vulpeculáig, továbbá figyelembe véve a Tejút e részén található hasadékot is -, megállapítható, hogy a csillagképekkel való azonosítás elvégezhető, éspedig úgy, hogy egyaránt megfelel a "korona felajánlása" és "három királyok" fogalmaknak, utóbbi esetben (az első képtől függetlenül) a három király azonosítható.
-----A harmadik kép ezen a falon az utolsó. Az ábrázolt két alak, Szent László király és Szent Miklós püspök nem tartozik a "három királyok" képsorhoz. A Tejút csillagképeivel történő azonosítás itt is elvégezhető, az Aquila csillagképtől a Sagittariusig és a Scorpiusig terjedően, lényeges, hogy ez utóbbi megfelelője már nem az északi falon van, hanem különálló képként a csatlakozó falszakaszon (Kálvária-jelenet).
-----Ha a három kép mögöttes tartalmát nézzük, az első a magyarság történelmi gyökereire, őseire, a második a magyar keresztény királyság alapítására, a harmadik a történelmi folyamatosságra, a nagy királyok és az egyház együttműködésére utal. Ez egy önálló, következetes gondolatsor, előhozza azt a feltételezést is, hogy nem öncélú, a következő címszó ebben az irányban próbál támpontokat keresni.
-----E részt lezárva, feltehető az a kérdés, hogy ha a falképsor tervezésénél nem volt szándékos az első látásra felismerhető bibliai történet mögött, egy viszonylag könnyen kikövetkeztethető, másik mondanivaló megjelenítése, és a képsor struktúrájának a Tejútra történő felépítése, akkor mivel magyarázható a számos, azonosítható csatlakozási pont? Hány százalékos esélye van annak, hogy csak véletlen egyezésekről van szó?

A KÉPSORRÓL ÍRTAK LEHETSÉGES KAPCSOLATA AZ ANJOU-HÁZZAL ÉS
NAGY LAJOS KIRÁLY ÉLETÚTJÁVAL

Károly Róbert és Nagy Lajos állandó törekvése volt a kapcsolatok és párhuzamok felmutatása az Árpád-ház és az Anjou-ház között, különösen áll ez Szent István és Szent László személyére, utóbbi Nagy Lajos eszményképe volt.
-----A veleméri templom északi falának - az előző címszóban tárgyalt - képsorát több tényező is a Szent Lászlót ábrázoló számos templomi képsorhoz és Nagy Lajos korához köti. A templom festése Nagy Lajos életében készült, a képek elemzése azonban az időbeni egybeesésnél szorosabb kapcsolatra mutat. A csillagképi azonosítások és a magyar mondavilág megjelenítése Veleméren arra utal, hogy a lovagkirályról másutt alkotott képsorok gyökerei, módszerei nem tekinthetők egyedi jelenségnek. A veleméri képsoron Szent László feltüntetése azért is jellemző, mert a képi környezetben ábrázolása egyébként nem lenne szükségszerű.
-----Az a kérdés, hogy lehetséges-e a három képből álló képsor és az Anjouk, vagy Nagy Lajos király személye között kapcsolatot, párhuzamot kimutatni, annak ellenére, hogy közvetlenül nem jelennek meg az ábrázolásokban? Mi lenne az alkalmazható módszer a válasz kereséséhez? A kipróbálható lehetőség az adott korban széles körben alkalmazott tipológia értelemszerű felhasználása, tehát logikájának formális - nem bibliai párhuzamokat, hanem bármely, tipizálható párhuzamot kereső - átvétele. Ennek az irányzatnak egyik lényeges jellemzője a feltárásukig rejtett összefüggések felmutatása. Ebben az esetben a párhuzamokon belül a falképsor három (feltárt) képe adja az előképet, Nagy Lajos király (vagy a két Anjou király) pedig aktuálisan beteljesítik az előképben jelzett tartalmat.
A logikai gondolatmenet itt az, hogy az előbbi feltevés akkor látszik alátámasztottnak, ha a tipológiai párhuzamok felállíthatóak. Következzen a három kép egyenként.
-----Az első kép Hunor és Magyar története. A párhuzam: ahogy a mondabeli két testvér új hazát talált, majd ott (egyikük) a magyarság őshazáját hozta létre, úgy az Anjouk is új hazát találtak Magyarországon, és Nagy Lajos király - apja művét folytatva (a fiatal és az öreg király!) - új birodalmat hozott létre a magyarságnak.
-----A második kép: Szent István életművére és a Korona felajánlására való utalás. A párhuzam: Nagy Lajos király jellemzője volt a mély vallásosság és a Mária-tisztelet, továbbá a Szent Korona-tan továbbfejlesztése, és koronája jelképes felajánlása Máriának.
-----A harmadik kép: Szent László és Szent Miklós. A párhuzam: Nagy Lajos lovagkirálynak tartotta magát - ezért kiemelte példaképe, Szent László tiszteletét -, és ezt kortársai is így látták. Ez a tény kulcsfontosságú, mert mintegy újraélve Szent László szerepét (aki a képi ábrázolásban zárja a koronás fők sorát, ezzel aktualizál is, az éppen uralkodóra utal), a király egyúttal a magyarság életében is a példaképhez hasonló szerepet tölt be. Itt kellene láthatóvá válnia, ha a képsor szerkesztési elve ezt nem zárná ki.
-----Ezt a megállapítást két fontos képi tényező erősíti, mintegy alátámasztja, mert az Anjoukra, illetőleg Nagy Lajosra utalnak. Ugyanebben a (harmadik) képben Szent Miklós feltüntetése (Szent László mellett áll) az egyik tényező. A kimutatható kapcsolat Szent Miklóssal nem László király, hanem az Anjouk részéről állt fenn, igazolható módon.
-----A másik tényező a harmadik kép mellett, a csatlakozó falon lévő Kálvária-jelenetnek az a részlete, ahol Krisztus lábait - teljesen egyedi módon - egy olyan nyílvessző rögzíti a kereszthez, amely hátulról csapódott be a keresztfát is átfúrva. A falfestés korában is tisztában voltak vele, hogy ez fizikailag lehetetlen (a bibliai leírástól is idegen), így semmi más nem lehet, csak figyelemfelhívás valamire. Ez nagy valószínűséggel Nagy Lajosra utal, nápolyi hadjárataira és az Aversához kapcsolódó - az adott korban jól ismert - történetre. Itt gyilkolták meg testvérét, később ugyanitt öletett meg megtorlásként egy ártatlan herceget, és újabb hadjáratban itt érte lábán egy nyíllövés. Az ábrázolás a király bűnére is utalhat.
-----Ezen a helyen okszerűnek látszik annak megjegyzése, hogy a veleméri templom képeinek festése időszakában Nagy Lajos már súlyos beteg volt, és királyi teendőit úgy intézte, hogy csak a legszükségesebb esetben jelent meg a nyilvánosság előtt.
-----A halál angyala 1378-ban, a templom képeinek festése évében eljött, de nem a királyért, hanem elsőszülött gyermekéért, Katalinért, aki nyolcéves korában halt meg. A halál gondolata közelebb került. A király 1382. szeptember 11-én halt meg, tehát az őszi nap-éj egyenlőség küszöbén. (Még nem az 1582-ben bevezetett Gergely-naptár volt érvényben, hanem elődje, amely ekkor kilenc napot "késett".) Szeptember Szent Mihály hónapja a köztudatban. Bár tételes összefüggés nem lesz kimutatható - ehhez a donátor személyét kellene ismerni -, mégis érdemes azt a kérdést feltenni, hogy a templomban van-e megtörtént vagy várható halálesetre utaló ábrázolás? Ez a festés közben áthelyezett Szent Mihály-kép (az ítélet angyala), ahol az ábrázolás módja egyedi esetre utalásnak tűnik.
-----Fontos, hogy a változás, tehát Szent Mihály képének végleges helyre kerülése, egyúttal másik összefüggést is létrehozott: a festő nyilvánvaló szándékossággal - a fal törésvonala ellenére, azon átlépve - Gábriel arkangyal szárnyával összeköttetést teremtett a mellette lévő falon álló női szent képe és az "angyali üdvözlet" között (fogalomkapcsolásra utal, erről lesz még szó). A Szent Mihály mérlege egyik serpenyőjén látható templommakett azt a benyomást kelti, hogy megépítve is létezik, azonosítása fontos információt adhatna.
-----Donátorok ábrázolásánál szokásos volt az, hogy az adományukból létesült templom is szerepel a képen. Bűnbánati adománynál, ha a megítéltetés a kép témája, ez fogalmilag kizárható? Bűnbánati adományt az tehet, aki még életben van és bízik a későbbi kedvező megítélésben. Lehetséges ezt a bizodalmat előre is kifejezni, ábrázolni? A templommodell azonosításához támpont, hogy a modell tárgyának 1378-ban, vagy előbb kellett felépülnie.
-----Egészében tekintve az eddigieket: nem lehet egyértelmű bizonyítékot találni arra, hogy az Anjouk, de különösen Nagy Lajos korának gondolatvilága, az uralkodóháznak a magyar történelemhez való - egyébként erőteljesen hangsúlyozott - kapcsolódása ott rejlik a képi ábrázolásokban, de az talán elmondható, hogy figyelemre méltó nyomok vannak. A három képbe "beépített" történelmi párhuzam elvileg nem lehetetlen. A képsor harmadik képében Szent László és Szent Miklós egymás mellé állítása célzatosnak mondható, a kapcsolódó Kálvária-képben pedig a nyílvessző tartalmazhat utalást Nagy Lajosra.

MÉG EGY REJTÉLYES - VAGY INKÁBB ÍGÉRETES - KÉPCSOPORT?

Nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy a már leírt, rejtett ábrázolásmódhoz hasonló képcsoport előfordul-e a templomon belül másutt is, ez igazolná, hogy nem önkényes a korábban tárgyalt (három képből álló) képsor értelmezési módja, bár elvileg egyedi eset is lehetne. Rómer Flóris írta 1874-ben: "A szentély északi falán alul zöld ruhájú, barnás-lila köpenyű női szent áll, kezében templomot tart. Felette találjuk Aquila János híres önarcképét. A festő imazsámolyon térdel zöld ujjú kabátban, lila harisnyanadrágban, mellette hárompajzsos címer. A falat díszítő szentségház mellett nyolc sorral vonalazott, feliratnak szánt terület van. Ez a felirat azonban soha nem készült el." A festő képe melletti mondatszalag kezdőbetűi a bibliai "templomépítő" Salamon királyra utalnak, ez értelmezhető úgy is, hogy a vizsgált templom építése és/vagy festése kapcsán királyi személyekre akarja a figyelmet felhívni.
-----A probléma logikai megközelítésénél a templom építése és belső festése korát és e korok uralkodóit lehet támpontnak tekinteni, egyúttal keresni kell a "névtelen" (a szakmai leírásokban egyedüliként nem nevesített) női szent alakjára a magyarázatot. A templom IV. Béla király életében épült, a tatárjárás után, a király és Salamon tevékenysége között párhuzam vonható, az ábrázolás felajánlást fejez ki, ennek tárgya kettős lehet: leánya (Szent) Margit felajánlása Istennek - utalva a női szentre - és a templomépítés.
-----A templomépítést tehát IV. Béla korához kell kötni. Így került - a női szent kapcsán - előtérbe Szent Margit személye, még ugyan feltételesen, de megjegyezve, hogy nagy valószínűséggel ez esetben is úgy kell megfejteni, kikövetkeztetni, hogy kiről van szó. A templom festése Nagy Lajos uralkodása alatt történt. Bizonyos támpontot ad annak végiggondolása, hogy Szent Margit alakja megfelelő-e a százéves időtáv áthidalására. Szent Margit személye Nagy Lajos király és kora felé is kapcsolatot jelent, több okból. Ilyen az Árpád-házhoz való kapcsolódás, attól kezdődően, hogy Nagy Lajos őse őt akarta feleségül venni, majd az Árpád-háztól is eredő leszármazás levezetése, továbbá a király tisztelete a szentként tisztelt Margit iránt és más, megjelölhető személyes tényezők.

A templomhajó északi fala. (ld. Storno, vázlat.) (Dr. Markovics Tibor felvétele)

A szentély északi fala

-----Ha Szent Margit személye lehet az összekötő kapocs az építés és festés között, akkor erre a képeknek is valamilyen formában utalniuk kell. Visszaemlékezve arra, hogy az északi falon - az éjszakai égbolt szemléletének alapiránya Észak - elhelyezett falképeknél alkalmazható volt a csillagképekkel való azonosítás, és a most vizsgált képcsoport is az északi falon van, ez az eljárás itt is megkísérelhető. Logikailag egyetlen kezdőpont tűnik - a korabeli észjárásra is tekintettel - megfelelőnek: Szent Margit személyét a Szűz (rá jellemző) csillagképével célszerű azonosítani, és át kell tekinteni a csillagkép környezetét, egybevetve a falképek csoportjával. A (mai) tavaszi csillagképeket - magyar nevükön - szemügyre véve látható, hogy a Szűz felett Berenike királylány - a monda szerint Margithoz hasonlóan vallási okból levágott - haja van az égen (ez is még Margithoz tartozik), balra felettük az Ökörhajcsár "térdet hajtó" alakja látható (a festő térdelő ábrázolásából kiindulva ez lenne IV. Béla), a közelben van az Északi Korona, míg a Szűztől jobbra az Oroszlán, ez megfeleltethető a templombelsőben a Márk evangélistát szimbolizáló szárnyas oroszlánnak, erről eddig még nem volt szó, de ez teljesen rögzíti a csillagképekből kialakuló ábrát.
-----A falképeknél Gábriel arkangyal szárnya, mely saját ábrázolásának falsíkját szándékoltan átlépi a női szent (Margit) felé, egyértelmű összeköttetést jelent az "Angyali üdvözlet" képéhez, amelynek alapfogalmához tartozik a szüzesség. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy az oroszlán királyi jelkép, tehát a csillagképek azt sugallják, hogy Margit személye valamilyen módon két királlyal (IV. Bélán kívül még eggyel) kapcsolható össze. (Ha ez a másik király nem Nagy Lajos, hanem V. István, testvére révén akkor is Margitról van szó, és V. István lánya volt Nagy Lajos dédanyja, tehát a szál továbbvezet.) Nagy Lajost 1342-ben, a régi naptár szerint július 21-én, tehát az Oroszlán jegyében koronázták királlyá. (A régi naptár késett, a Nap állása szerint a dátum július 30.) Az ilyen összefüggéseket számon tartották. Az egész annyira kifejező, hogy kétséget sem igen hagyhat. Nem lehet véletlen, hogy éppen a Szűz csillagkép és a körülötte elhelyezkedő csillagképek adnak teljes megfelelést az egymás melletti falképekkel. Egy képcsoportról van szó, tartalmi összefüggésekkel. Ez megerősíti azt a feltevést, hogy a névtelen Szent Margittal azonos.
-----A további vizsgálatokhoz támpontot adhat a női szent bal kezében lévő templom (az ábrázolás módja modellre jellemző), amely a falképen Gábriel arkangyal (védelmező) szárnya alatt van elhelyezve, jelentőségét a szent rámutató jobb keze emeli ki.
-----A csillagképi azonosítás mellett a női szent kezében lévő templommodell azonosítása adhatna további támpontot arra nézve, hogy valóban Szent Margit van-e a vizsgált falképen. Ez nagyon valószínű, ugyanakkor Nagy Lajos korához - a festés idején kívül - a képcsoportot elsősorban az a megválaszolatlan kérdés köti, hogy ezt a képcsoportot, mint ilyet, miért látták szükségesnek ebben a formában ábrázolni? A női szent haja és ruházata nem szerzetesi, ez egy - ismeretlen - "fedő" funkciójú másik szentre is utalhat.²

A TEMPLOMRÓL

A kor csillagászati vonatkozások iránti érzékenysége miatt nem lehet megkerülni a templom tájolásának kérdését, különösen akkor nem, ha van olyan állítás - mint jelen esetben -, hogy a templom ünnepén a felkelő nap fénye meghatározott ablakon át, meghatározott helyre esik.
-----Az egyes ablakokon beeső direkt napfény és a festmények kapcsolata megfelelt az adott kor ábrázolásmódjának. A veleméri templom elvileg "keletelt", de tengelyvonala a Kelet-Nyugat iránytól eltér, így ablakokkal ellátott fala sem egyértelműen déli fekvésű. Varga Géza írja: "A templom tudós plébánosának, Kovács Józsefnek a megfigyelése szerint a téli napforduló hajnalán a szentély délkeleti kerek ablakán besütő napsugarak a Madonna ölében ülő gyermek Jézust világítják meg elsőként." A kompozíción belül tehát Mária trónjának helyét ("Fény-Krisztus születése") tudatosan választotta ki a festő. Ez ténykérdés, előfordulásának lehetőségét az alapozza meg, hogy a téli napfordulón a napkelte helye - hasonlóan a nyári napfordulóhoz és a két napéj-egyenlőséghez - csillagászati szempontból meghatározott, független attól, hogy az éppen használt naptár milyen dátumot mutat, tehát a templom (felépítésével állandósult) tájolása és az ablak helye a döntő.
-----Sokkal óvatosabban kell bánni azzal a közkeletű nézettel, hogy a Szentháromság vasárnapján kelő Nap első sugara minden évben, a szentély középső ablakán át, a diadalív szentélybeli oldalának közepén lévő Szentháromság-jelképre esik, ugyanis változó ünnepről van szó.
-----A következő észrevétel: a templomban a Szentháromság, valamint az Atya, Fiú, Szentlélek ábrázolás - illetőleg ennek hiánya - sajátos, letisztult szemléletre vall. A Szentháromság ábrázolása egy tökéletes eszmei, elvont jelkép, a hármas kör. Az Atya és a Szentlélek ábrázolás teljes hiánya kifinomult teológiai felfogásmódra utal. Jézus csak olyan képeken kerül ábrázolásra, amelyeken - emberi nézőpontból - látható lenne.
-----Külön említést érdemel - ide kapcsolódóan - Aquila önábrázolása. A kép donátorra emlékeztet, de magányos könyörgés a szentekhez, tehát messze áll attól a különös, sokszor ábrázolt szemlélettől, amely a szentek körébe helyezi a donátort. Ez is puritán megfogalmazás, a kor viszonyai között. A képhez tartozó felirat rejtett utalása a bölcsességre (ó, Sophia) figyelemfelhívó arra, hogy ez esetben egy további tartalmat kell keresni, tehát az ábrázolás egyébként sem öncélú.
-----Nem lehetetlen, hogy a bölcsességre utalás arra is figyelmeztet, hogy a templom képi világának felépítése, struktúrája e fogalom teológiai értelmezésére vezethető vissza, tehát az Isten-teremtett világ-megismerés-hit gondolatsort tükrözi.
-----Itt is feltehető az a kérdés, hogy van-e olyan nyom, amely az adott korra mutat?
-----A "Veronika kendője" ábrázoláshoz magyarázatot lehet fűzni. A templom képeinek elhelyezése szempontjából a legfontosabb helyen van, a szentély keleti zárófalán, a csúcsíves ablak fölött, a Szentháromság-jelképpel szemben. (Ez a szembeállítás, összekötés Szent Bonaventura sorait idézi fel: "Most nézz az engesztelés táblájára és csodáld, hogy Krisztusban a személyi egység megfér a hármas állaggal és a kettős természettel".) Más vonatkozásban mintha csak Nagy Lajos kívánságát követné a festő, a király mélységesen tisztelte ezt az ereklyét. A krónikás leírja, hogy amikor Erzsébet anyakirálynő 1342-ben Rómában járt: "Megengedték neki azt is, hogy jobban megnézze Krisztus képét, vagyis a Veronika kendőjét". 1350-ben, második nápolyi hadjárata után Nagy Lajos Rómába ment, ahol: "naponta megmutatták ott neki az Úr arcának kendőjét [...] Sok napot töltött itt ájtatosan a király". A király az élményt élete egyik fontos eseményének tekinthette.
-----A Veronika kendője ábrázolás mellett, a tőle nem távol elhelyezett és különítéletre utaló Szent Mihály-képet, valamint a Kálvária-kép már említett jellegzetességét (a bűnre utaló nyilat) is figyelembe véve, érdemes egy másik templomban lévő képcsoportot megemlíteni, ahol a nagyméretű Veronika kendője kép mellett egy különítéletet ábrázoló kép helyezkedik el. A zselízi templom képei Nagy Lajos király egyik bizalmi emberének (a király parancsára ártatlant ölt meg a nápolyi hadjáratban) mélységes bűnbánatát tükrözik.
-----Hasznos lehet az a kérdésfeltevés is, hogy Nagy Lajos király járhatott-e a veleméri templomban, vagy annak környékén? A tények arra mutatnak, hogy ezt az országrészt, sőt: Velemér térségét aligha kerülhette ki hadjáratai során.
-----Ismét újabb nyomok, amelyek következtetésekre adnak lehetőséget. A veleméri templom festése időszakában a kor embere, a képek tervezője számára sok minden magától értetődőnek számíthatott - ide értve a képekben rejlő utalásokat is -, amelyek ma rejtélynek tűnnek. E mellett ez a kor olyan gondolati összefüggéseket, struktúrákat alkalmazott, amelyek ma nem szokványosak és ezért nehezen ismerhetők fel.

A TEMPLOM KÉPEINEK STRUKTÚRÁJA

"A régiek hitték a teremtett világ misztikus egybetartozását, hitték annak hierarchikus rendszerét - az életet." (Molnár V. József: Kalendárium.) Ennek a gondolatnak jegyében áttekintve a templom képeinek összességét, érzékelhetően két csoport különböztethető meg.
-----Az elsőt talán nevezhetnénk "égi" jellegűnek. Ide tartozik elsősorban három kép, amely mintegy felső tengelyt képez a templom terében: az emberi ésszel felfoghatatlan módon megmaradt Krisztus-arc (Veronika kendője) - a szentély középső ablaka felett - és a vele szemben lévő Szentháromság-ábrázolás a diadalív szentély felőli oldalának közepén, tehát legfelül, továbbá az ennek túloldalán lévő (mandorlás) Krisztus-kép, amely az ítélő Krisztust ábrázolja. Ehhez a csoporthoz sorolható a hajó északi falának felső képsora, a tizenkét apostol alakjával, valamint a szentély mennyezetére festett csillagos ég. A leírtakhoz képest a falakon lejjebb körbefutó képeket nevezhetnénk - egyszerűsítve - "földi" viszonylatúaknak. Mi köti össze a két egységet? Egyrészt az ítélő Krisztushoz kapcsolódó kép (erről később), másrészt a déli fal képsora. A fal három csúcsíves ablakán át árad az "égi" fény, az így kialakuló négy falmező nincs alsó és felső részre osztva, itt négy Árpád-házi szent alakja volt ábrázolva, közülük - az állagromlás miatt - Szent Erzsébet volt csak azonosítható. Ez a négy szent jeleníti meg a vertikális irányú (földről az égbe) összefüggést.
-----Az a feltételezés, hogy a többi, alul lévő kép a teremtett világ rendjét is képes közvetíteni. Ennek korabeli megjelenítése elsősorban a zodiákust (illetőleg az ebből képzett csillagjegyeket), valamint a négy elem rendszerét jelenti. Mi mutat erre a lehetőségre? Az eddigiekben - a képek csillagképi megfelelését keresve - a zodiákus tizenkét tagja közül hat már azonosítást nyert. Az Ikrek a "csodaszarvas" jelenetben, a Bak azért, mert a Tejút hasadéka (Mária trónjának helye) ennek körcikkében van, a Nyilas Szent László alakjánál, a Skorpió pedig a Kálvária-ábrázolás esetében. A Szűz a "névtelen" női szentnél (ide tartozik az "Angyali üdvözlet" képe is), az Oroszlán pedig Márk evangélista szimbólumánál volt azonosítható. Ha eddig jó nyomon járt az okfejtés, és a festés tervezése magában rejtette a leírt azonosítások lehetőségét, akkor nem céltalan a további összefüggések keresése.
-----A továbbiakban annak figyelembevételével kell eljárni, hogy az adott kor sokszor egészen formális ismérvekkel végzett azonosításokat. Hol a másik hat csillagkép megfelelője? A mandorla a keresztény jelképet, a halat is jelenti. A Halak csillagképe, illetőleg az ebből képzett jegy "kettős", kétarcú. A diadalív felső részén mandorlában látható, ítélkező Krisztus felette áll az ábrázolt kettős tartalomnak, az üdvözültek és kárhozottak csoportjának, egyúttal kifejezi az "ég" és "föld" kapcsolat e vonatkozását. Vele szemben, a nyugati falon az oltalmat jelentő képek láthatók, legfontosabb a "Köpenyeges Mária" ábrázolás. Ókorból eredő nézet szerint, ha a precessziós Nap a Vízöntő csillagképben jár a tavaszi napéjegyenlőségkor, eljön a világ vége. A mindenkori mától a vég eljöveteléig tart az utolsó idő, amikor az oltalom nem nélkülözhető. (A jelzett Mária-ábrázolást fogalmilag az utolsó időkhöz szokták kapcsolni.) Ez a fal tehát a Vízöntő csillagképhez kapcsolható. A déli fal négy magyar szentje e tekintetben horizontálisan kapcsolja össze a küzdő egyházat a végkifejlettel. A szentélyben Szent Mihály mérleget tartó alakja a Mérleg csillagképéhez, illetőleg jegyéhez köthető (ünnepe is erre utal). Mellette Lukács evangélista szimbóluma, a Bika (néha ökröt vagy tinót jelölnek meg) újabb azonosítást ad. János evangélista képe a középső szentélyablaktól jobbra lévő zárófalon úgy van elhelyezve, hogy a tényleges keleti irányt közelítse (a templom csak elvileg "keletelt", ténylegesen inkább északkelet-délnyugati irányú), ez az irány a tavaszi napéjegyenlőségre és így a Kos jegyére utal. Fontos időpontról van szó, a Nap pontosan Keleten kel, számos népnél ez évkezdetet is jelentett. Támpontul a festő itt helyezte el Szent Apollónia képét is, neve utalást rejt. A Jánost szimbolizáló sas a mondák szerint a Napba tud nézni, átvitt értelemben az evangélista ihletett stílusát is jelképezi. Egyedül a Mettercia-ábrázolás az, ahol a Rák jegyének tulajdonított fogalmakat fel kell használni az azonosításhoz.
-----Az azonosítás így teljes körű, a további kérdés az, hogy a számos szempontnak megfeleltetett képelhelyezések alkalmat adnak-e a kor mondhatni alapfogalma, a "négy elem" tana megjelenítésére. Az egyes "elemekhez" három-három csillagjegy tartozott. (Itt nem szerepeltethetőek a csillagképek, csak a belőlük képzett csillagjegyek, mert ezeket hozták fogalmilag összeköttetésbe az elemekkel.) A világképben igen fontos szerepe volt a négy elemnek, egyházi gondolkodók ezeket a teremtés lényeges tényezőjének tekintették.
-----Visszatámaszkodva az előbbi leírásra, így nem ismételve a jegyek és képek azonosítását, az elhelyezkedés a templomtérben a következők szerint írható le. A szentély középső ablaka mellett kétoldalt, a templom tengelyvonalára merőleges vonallal összeköthető az Oroszlán és a Kos, a három tüzes jegyből kettő. E vonallal párhuzamos másik vonallal, kissé beljebb, összeköthető a Szűz és a Bika, a három földes jegyből kettő. A diadalív templombelső felőli oldalán - szintén merőlegesen a tengelyvonalra - mind a három vizes jegy szerepel, tehát a Skorpió, Rák, Halak. Ezzel ismét párhuzamosan, a bejárati falon ott a Vízöntő, a levegős jegyek egyike, a másik az Ikrek, a szomszéd, északi falon folyamatosan csatlakozik. Egyértelmű, hogy a tengelyre merőleges elhelyezés tudatos, de az is, hogy az elemek szerinti hármas tagolásból átlagosan kettő-kettő szerepeljen egy sorban. Ez nem rossz eredmény az előfeltevést illetően, mert szándékos elhelyezésre mutat. Mi okozta az eltérést? Nézzük a korábban elemzett északi fali képsort: Ikrek, Bak, Nyilas. A sorban ott van a földes jegyek közül eddig nem említett Bak és a tüzes jegyek közül is a harmadik, a Nyilas, tehát egy kisebb struktúra létrehozása hatott ki kényszerűen az összképre. Melyik maradt ki? Egyedül a levegős jegyek harmadik tagja, a Szent Mihállyal megjelenített Mérleg különállása kiemelt, bizonyosan egyedi mondanivalóra figyelmeztet. Talán az üresen hagyott feliratra, amely párba vonható vele. Érdekes, hogy mindig ez a kép az, amelyre külön ki kell térni, mintha arra lenne szánva, hogy az, aki feltárja a struktúrát, figyeljen fel rá.
-----Az eddigiek azt jelentenék, hogy a templom képi anyagában az "égi" vonatkozás (középpontjában a Szentháromság-jelkép) mellett be van mutatva a "földi" is (tágabb értelemben a teremtett világ), amelyet a zodiákus és a "négy elem" szimbolizál. Ez a középkori gondolkodás teljes rendszerét adja. A zodiákus ábrázolása nem jelenik meg közvetlenül, természetesen ez áll az "elemekre" is. Itt megjegyezhető, hogy az "égi" vonatkozás képei minden esetben csak egyféle jelentésűek, míg a "földi" vonatkozású képek más természetűek. A háttérben lévő alapjelentés a zodiákus, és az ennek tagjaiból képzett csillagjegyek (kimondatlanul, de ide kell érteni a bolygókat is) mert a középkori gondolkodás szerint bár a kegyelmi rendben, de az előbbiek hatására jön létre minden, a négy elem vegyüléséből, a fény közrehatása által. Amit egy kép mutathat, az már a hatás eredménye. A vizsgált esetben - ha a gondolatmenet helytálló - azt lehet egyedinek és rendkívül elgondolkodtatónak nevezni, hogy ezt az összefüggést a képek tervezője megkísérelte a rendszerbe bevinni úgy, hogy a rendkívül nagy választékból a célnak megfelelő képeket válogatta ki, illetve tervezte meg. Milyen donátornak lehetett erre igénye?

AZ ELEMZÉS LEZÁRÁSA

A gondolatmenet összegezéseként talán elmondható, hogy a veleméri templom képeinek rendszere új módon volt megközelíthető. A templomhajó északi falának alsó képsora ("Királyok vonulása" és a kiegészítő részek) valamint a szentély egy képcsoportja (Aquila önábrázolása és a szomszédos képek) csillagképek csoportjaival voltak azonosíthatóak, a templom képeinek összessége pedig a világegyetem felépítésének, a teremtés művének korabeli rendszerét tükrözi. A "névtelen" és templommodellt tartó női szent képe - a kifejtésben foglaltak szerint - elég nagy valószínűséggel Szent Margitra utal. Az Anjouk és különösen Nagy Lajos király közvetlen kapcsolata a templom képeivel nem volt kimutatható, de párhuzamok és részlet-ábrázolások mégis arra mutatnak, hogy a képek tervezője ide tartozó fogalmakat kezelt.
-----Az írás egészére jellemző kérdésfeltevő, oknyomozó, logikai szemléletmód szükségképpen kockázatokkal is jár. Ezért is indokolt pár vonatkozásban áttekinteni, hogy a templommal foglalkozó szakemberek látnak-e még meg nem válaszolt kérdéseket, illetőleg találtak-e utalást a legfontosabb kérdések egyikére, a donátor személyére?
-----Mit mond a művészettörténész (Jékely Zsombor) a veleméri templomban lévő Szent Mihály-képről? "Az ábrázolás nyilván valamilyen összefüggésben állhat a templomot építtető-díszíttető kegyurakkal, és nem kizárt, hogy összefüggésben áll a másik oldal templommodellt tartó női figurájával is [...] A mérlegelő Szent Mihály-ábrázolás mindenesetre sokkal személyesebb, egy valakire alkalmazott jelenetnek tűnik, mint a diadalív nagy Utolsó Ítélet képe - ez afféle különítélet". Az itt említett női szentről ezt írja: "A szent figura kezében tartott templom talán a fölötte lévő festő-ábrázolással lehet összefüggésben: a donátorként ábrázolt Aquila munkájának eredménye a szépen kifestett templom, amely a modellen is megjelenik". Megjegyzi a térdelő pozícióra utalva: "különös, hogy a kifestéssel megbízott személy saját magát ábrázolta donátorként." A festés megrendelőjét a Szécsi család körében keresi: "a kezdeményező Szécsi Miklós lehetett".
-----A Szent Mihály-ábrázolás a helyszínen dolgozó restaurátorművész (Lente István) figyelmét is felkeltette. Részletesen leírja és bizonyítja, hogy a kép eredetileg ott volt, ahol ma Gábriel kiterjesztett szárnyú képe van. Megállapítja: "Nem tudjuk, mi késztette a festőt ikonográfiájának megváltoztatására, az azonban bizonyos, hogy a korrekciót ő maga, a festés folyamata közben végezte el". Rendkívül fontos felfedezést tesz a Köpenyes Máriához imádkozó alakok esetében: "Alapos vizsgálódás után figyeltünk fel rá, hogy a Köpenyes Mária jobb karja alatti előkelő alakok csoportját utólagosan betoldott vakolatra festették. (Az ábrázoltak egyike a festésnyomokból ítélve koronát viselt.) A surlófényes felvételen jól megfigyelhető a kisebb vakolatbetoldás kiemelkedő széle. Lehetséges, hogy itt külön felkérésre donátorokat ábrázolt a festő?"
-----Érzékelhető, hogy a szakembereket is meglepi a donátor nyílt megjelölésének hiánya. A festő és a templomot tartó női szent ábrázolása között is összefüggést gyanítanak, sőt, ezt a képcsoportot összefüggésbe hozzák a különítéletre utaló Szent Mihály-képpel, amelynek áthelyezése feltűnő és indokát keresik. A jelen írás részben ezeket a motívumokat használta fel.

JEGYZETEK

IRODALOM

BELLÉR Béla: Magyarok Nápolyban. Móra Ferenc, Bp. 1986.
BERTÉNYI-GYAPAI: Magyarország rövid története. Maecenas, Bp. 2001. 121. old.
dr. BÍRÓ-dr. MARKOVICS-MÁRKUS-SZENTENDREYNÉ: Az Őrségi Nemzeti Park építészeti emlékei. Őrségi Nemzeti Park Igazg. 2003. 69-72. old.
DERCSÉNYI Balázs-HEGYI Gábor-MAROSI Ernő-TÖRÖK József: Katolikus templomok Magyarországon. Hegyi és Ts. Bp. 1991. 295. old.
HOKKYNÉ SALLAY Marianne: Velemér, középkori templom. TKM Kiskönyvtára 293. TKM Egyes. 1998.
HOPPÁL-JANKOVICS-NAGY-SZEMADÁM: Jelképtár. Helikon, Bp. 1990. 151. old.
dr. HORVÁTH Sándor (szerk.): Velemér múltja és jelene. Velemér, 2004.
- VARGA Ottó, plébános, c. esperes. A veleméri Szentháromság-templom bemutatása. 81. old.
- MEZŐSINÉ dr. Kozák Éva, régész kutató: Velemér kora gótikus temploma. 84-85., 94. old.
- LENTE István, festő, restaurátorművész: A veleméri középkori falfestmények restaurálás története. 107. old.
- JÉKELY Zsombor, művészettörténész: A veleméri templom falképei. 108., 112-114., 117. old.
JANKOVICS Marcell: "Csillagok között fényességes csillag". Képzőművészeti, Bp. 1987.
Képes Krónika. Ford.: Geréb László. Magyar Helikon, Bp. 1971.
KLEPESTA-RÜKE: Csillagképek atlasza. Gondolat, Bp. 1978.
KOVÁCS József: A veleméri Szentháromság-templom. Kézirat, 1972. 4. old.
KRISTÓ Gyula (szerk.): Magyarország vegyes házi királyai. Szukits, 2003. 45-66. old.
KUMLIK Emil: Rómer Ferenc Flóris élete és működése. Angermayer Károly kiadása, Pozsony, 1907.
Küküllei János és a Névtelen Minorita krónikája. Ford.: Geréb László. Magyar Helikon, Bp. 1960. 42-43., 58., 70., 77., 96., 101., 116. old.
LEVÁRDY Ferenc: Magyar templomok művészete. Szent István Ts., Bp. 1982. 105-107. old.
MAROSI Ernő: Magyar falusi templomok. Corvina, Bp. 1975. 9., 36., 46-47. old.
MAROSI Ernő (szerk.): Magyarországi Művészet. 1300-1470 körül. I. Akadémiai, Bp. 1987. 172. és 483. old.
MAROSI Ernő (szerk.): Johannes Aquila és a 14. század festészete. Bp. 1989.
PAP Gábor: Velemér - egy téridő gráf működési vázlata. www.magtar.iweb.hu és www.velemer.telehaz.hu
PÁLMAI Vencel (szerk.): Őrség, Vendvidék turistakalauz. Hegyek Vándorai Turista Egyes. 2003. 7-9. old.
PÓR Antal: Nagy Lajos 1326-1382. I-II. Magyar Történelmi Társulat, Bp. 1892. 28., 29., 32., 36., 162., 218., 235., 240., 275., 461., 552., 565., 588., 598. old.
PROKOPP Mária: A falképfestészet. In: Művészet I. Lajos korában. 1342-1382. MTA Művészettörténeti Kutató Csoport, 1982. 281-296. old.
THURÓCZY János: A magyarok krónikája. Ford.: Horváth János. Magyar Helikon, Bp. 1978. 249-290. old.
VARGA Géza: Mítoszok őre, Velemér. Írástörténeti Kutatóint. 2000.