MOLNÁR MIKLÓS

ALMÁCSKÁK A NYÁRÁD MELLŐL

"Ha >>esett, szép, szomorú fejekkel négy-öt magyar összehajol<<, az még korántsem együttlét. Olyanok,
mint a bábuk, melyeknek huzaljait más-más kezek mozgatják. Csak akkor lesznek együtt s elevenednek meg,
ha egyetlen kéz irányítja őket. Az ember erői ott vannak, ahol huzaljai befutnak egy megtartó, uralkodói kézbe."
Ady Endre / Rainer Maria Rilke

----------------------------------------Július közepén a Nagycsaládosok Egyesületének meghívására a marosszéki Nyárád folyó menti falvakból és a szovátai Szent József Gyermekotthonból magyarországi kirándulásra érkezett egy kis színjátszó csoport: huszonhat gyerek és két gondozónő, Vera nővér és Gabi nővér. Útjukon Böjte Csaba ferences atya is elkísérte őket. Több helyszínen - Szombathelyen, Keszthelyen, Sümegen és Lendván - bemutatták, miféle szellemi és lelki táplálékot kapnak a Böjte Csaba létrehozta gyermekvédelmi központokban, s közben az őket vendégül látó családokkal ismerkedtek.
-----A kívül-belül megújult szombathelyi ferences rendház vadonatúj színháztermében Böjte Csaba kis tanítványai az Árpád-házi Szent Kinga élete című misztériumjátékot adták elő. Aligha él olyan magyar a Kárpát-medencében, aki soha nem hallott még Böjte Csaba ferences szerzetesről. Mahatma Gandhit juttatja eszembe, aki azt mondta, midőn londoni látogatása alkalmával megkérdezték tőle, mit gondol a kereszténységről: - Nem rossz elgondolás, érdemes volna megpróbálkozni vele... - Böjte atya ama kevesek közé tartozik, akik a keresztény "elgondolást" akként próbálják a mindennapi gyakorlatba átültetni, hogy csakugyan hasznát lássák az emberek. Úgy tud szólni mindenkihez, hogy lehetetlen ellenállni neki. Királyi a humora, és olyan természetesen műveli a jót, hogy sokan mondják róla: Krisztusnak ő a jobbkeze... Ha közönség elé lép, a csilláron is lógnak az előadásain, szem nem marad szárazon, a bukszák az utolsó fillérig kiürülnek.
-----A függöny jó darabig rakoncátlankodott, rendezők, szereplők és jól táplált ferences barátok iparkodtak ráncba szedni, hogy elkezdődhessék az erdélyi népdalokból és táncokból egybekomponált titokjáték. Böjte atya árokszélről-honnan összeszedett, szélfújta csimotái adták elő: nyolc-tíz-tizenkét éves gyerekek, igen szép összhangban, sugallatos belső tűzzel és lelkesedéssel. Csuda ügyesen kimódolták, hogy a zsebkendőnyi színpadon egyszer se botoljanak egymásba, miközben táncaikat lejtik. A főszereplő - hosszú szőke hajú, pöttöm kislány - kristálytiszta hangon dalolta végig az előadást, akár egy operaházi művésznő. Csakhogy (hál' istennek) ebben a gyönyörű teremtésben nem volt semmi sztárallűr. Olyan ösztönös eleganciával mozgott, akár egy királykisasszony. Az előadás egy pontján lejött egyik társával a színpadról, és pici kosárkából kenyérfalatokat osztott a közönség minden tagjának. Én az első sor közepén ültem, hozzám gyorsan odaért tehát. Mondhatom, megrendítő élmény volt elfogadni ettől a kis tündérlánytól a kenyeret (az emberek kissé zavarodottan fogdosták a kezükben, egyszer csak bekaptam és megettem, ami nekem jutott, láttam aztán, hogy a többiek is; kissé olyan volt ez, mint valami ókeresztény úrvacsora). Az első sor szélén, a fal mellett ült Böjte atya, és szurkolt a gyerekeinek; látszott rajta, hogy sugározza beléjük a lelkesedést és az erőt.
-----Az ilyen műkedvelő titokjátékok, ha csak a tartalmukat tekintem, általában egy kaptára ütött, épületes bugyutaságok, "evangelizálás" címén legföljebb bigottizálnak, égnek állna tőlük a hajam minden szála, ha nem tudnám, például Carl Gustav Jungtól is, hogy "egy adott tárgynak merőben intellektuális felfogása felerészben-háromnegyedrészben elégtelen", hiszen "egy reflektált tárgy megközelítőleg teljes képét csak akkor kapjuk meg, ha az értékelésen, az érzékelésen és az intuíción kívül szóhoz juttatjuk a tudattalan képzettársítások kontextusát is".
-----Vastaps köszöntötte a szereplőket a titokjáték végén, de ők nem hajlongtak, ahogy a tetszésvadász ripacsnépség szokta, hanem megilletődötten kivárták, hogy elüljön a tenyércsattogás, aztán elénekeltek még egy dalt, lefutottak a színpadról, és leültek a hátsó sorokban. Böjte atya meg fölment a színpadra, és egyszerű, keresetlen - és nyilvánvalóan jól begyakorolt - szavakkal szólt az egybegyűltekhez a gyerekeiről, munkájukról, terveikről. Az ő radikális ártatlansága hitelessé, "életigazsággá" tesz olyan mondatokat is, melyek egyébként szinte bárki szájából ordas közhelyként konganának: ilyeneket például, hogy "le kell hajolni a kisdedekhez". Később lejött a közönség közé, és az első sor elé kiállva folytatta. Elmondta, hogy őnála egy százasból - azaz száz magyar forintból - kitelik egy gyerek napi kosztolása. Jó néhányan elszégyellhették magukat, hogy nap nap után mennyi fölöslegességre költenek.
-----A végén maga köré szólította emberpalántáit, és a közönséggel szemközt, karéjban állva, mint egy hatalmas szelet kenyér, elénekelték a Himnuszt, mégpedig a közönséggel együtt. Aztán - közkívánatra - a "székely himnusznak" mondott népies műdalt is, amitől a Nyárád melléki gyerekek vendégjátékára operettes giccsfarkinca tapasztódott. Böjte atya ezúttal nem énekelt a többiekkel (meglehet, úgy gondolkozik erről, mint Kányádi Sándor, aki szerint fölösleges dolog a különbejáratú székely, csángó, palóc vagy tirpák himnusz - kis népnek elég egy himnusz). Ha lett volna ott papírzsebkendő-árus, meggazdagodhatott volna...
-----A rénszarvas nagyban kapaszkodik föl a szilvafára.
------ Te rénszarvas, mért mászol föl arra a fára? - kérdezi tőle a medve.
------ Almát enni - feleli a rénszarvas.
------ De hiszen ez szilvafa, ezen nincs alma!
------ Nem baj, hoztam magammal...
-----Böjte atyánál is mindig van alma, úgy mászik föl a szilvafára.
-----Örülünk, hogy elhozta közénk az almácskáit, s az ő révükön kapcsolatba kerülhettünk tudattalan képzettársításaink kontextusával. Örülünk, hogy megmutatkozott előttünk: Böjte Csaba - s ezért alkalmasint Gandhi is a pártjára állna - nem a vasárnapi keresztényeknek abból a meglehetősen nagy tömegű fajtájából való, akiket Ambrose Bierce Ördögszótára imígyen definiál: "Hiszik és vallják, hogy az Újszövetség isteni ihletésű könyv, csodálatosan alkalmas felebarátaik lelki épülésére, sőt ők maguk is követik Krisztus tanítását - egészen addig, amíg nem akadályozza őket bűneik elkövetésében."