ISTVÁN LAJOS
EIBEN OTTÓ (1931-2004)
ÉLETE ÉS MŰVE
PROLÓGUS
----------------------------------------
Eiben Ottó (1931-2004) |
-----
-----Eiben Ottó életútjának és
életművének elemzése azért is időszerű és fontos, mert
konkrét, szinte mérhető adatokat ad a családi háttér
szerepéhez, az alap- és középfokú képzés tartalmának és
színvonalának nélkülözhetetlen voltához és a Mester
szerepének nélkülözhetetlenségéhez. Vannak emellett az
életútnak és az életmű megítélésének negatív
konzekvenciái is, pl. az akadémikussá válás mai
mechanizmusának hiányosságai és ellentmondásai, amelyekről
ritkán történik említés. Eiben Ottó esetében az utóbbihoz
is fontos, objektíven értékelhető adatokhoz jutunk.
A CSALÁDI HÁTTÉR ÉS AZ INDULÁS SZEREPE
A TEHETSÉG KIBONTAKOZTATÁSÁBAN
Apja jónevű szombathelyi
fogtechnikus volt, a család megbecsülésnek örvendett.
Polgári felfogásuk és vallásosságuk miatt a "fordulat
éve" (1948) után "reakciósnak" minősültek,
ami egyetemre történő felvételét, pályakezdési
kilátásait és lehetőségeit is befolyásolta. A család, a
cserkészet és az iskola keretei közt puritán nevelésben
részesült, amelyben a sportnak is fontos szerepe volt.
Középiskolás korában versenyszerűen vívott, később a
vívómesteri képesítést is megszerezte. A pályakezdés
körmendi időszakában az önként vállalt délutáni
vívóedzések megkönnyítették kapcsolatfelvételét az
ifjúsággal és ismertté, majd népszerűvé válását.
Származása miatt kezdetben tanári oklevéllel sem
taníthatott, csak kollégiumi nevelőtanár lehetett. Körmendi
igazgatója hamarosan felismerte nevelői képességét, ettől
kezdve vívóedzőként taníthatott is.
-----Ezekben az években ismertem
meg egy körmendi TIT-előadásom hallgatójaként Eiben Ottót,
aki az "iskolán kívüli népművelésben" is aktív
szerepet játszott. Már első találkozásunk alkalmával is
kedvező benyomást tett rám: rendkívül érdeklődő,
kortársainál műveltebb, szerény, fegyelmezett és figyelmes
tanárnak láttam. Akkor még nem ismertem mindennek gyökereit
és előzményeit, de kapcsolatban maradtunk. Ismeretségünknek
meghatározó szerepe volt abban, hogy a pályakezdő
"biológus-tanárt" meghívtam az akkor dinamikusan
fejlődő szombathelyi Vérellátó Alközpontba, ahol hamarosan
a "vérkonzerváló részleg" vezetője lett. Itteni
állásával visszakerült szülővárosába, családi és
ismeretségi körébe.
-----A Vérellátóban és a TIT-ben
végzett munkája révén Szombathelyen is hamarosan ismertté
és népszerűvé vált. Folytatta Körmenden megkezdett
"antropológiai vizsgálatait", jó kapcsolatot
alakított ki Malán Mihály professzorral (későbbi
Mesterével), aki a budapesti egyetem nemzetközileg is ismert
antropológia tanszék tanszékvezetője volt (magam
antropológiai jellegű vércsoport-vizsgálatai révén voltam
vele kapcsolatban). A Vérellátóban minden támogatást
megkapott ahhoz, hogy "kulcsszám szerinti"
beosztásától messze álló témában hozzákezdhessen egyetemi
doktori képesítésének megszerzéséhez. Szorgalmával,
pontosságával és megbízhatóságával munkatársai körében
hamarosan megbecsülést szerzett magának. A Vérellátó
Alközpont képviseletében szinte hetente küldtük Budapestre
az Országos Vérellátó Szolgálat Központi Intézetébe.
Tudtuk, hogy minden budapesti útja az Egyetem Kari
Könyvtárában végződött, ahonnan rendszeresen hozta magával
az őt érdeklő legújabb szakirodalmat.
-----Rövid idő alatt annyira
elsajátította a vérellátással kapcsolatos ismereteket, hogy
1960-ban közreműködött az első hazai hematológiai
kongresszus megszervezésében, a kongresszus harmadik -
szombathelyi - napjának előkészítésében és az akkor
ötéves magyar vérellátó szolgálat intézeteiről rendezett
kiállítás megrendezésében (erről szól a Haematologia
Hungarica-ban 1961-ben megjelent közös közleményünk is,
amely Eiben Ottó első szereplése volt egy nemzetközileg
ismert szakfolyóiratban).
-----Ily módon Eiben Ottó rövid
idő alatt megszerezte azt a felkészültséget, tudást, helyi
és országos ismertséget, amelynek révén a TIT Vas megyei
szervezetében vállalhatott komoly szerepet. Majd pályafutása
az akkor gyorsan fejlődő Felsőfokú Tanítóképző Intézet
népművelés és könyvtár szakán folytatódott. Feladata volt
a többségében kitűnő középiskolai érettségivel
érkezett, ám főleg humán érdeklődésű hallgatóság
természettudományos szemléletének fejlesztése, bővítése.
Ezt az országosan is elismert úttörő jellegű munkát, a
tananyag előadásról előadásra való kidolgozását, a
tantervi anyag folyamatos korszerűsítését kezdetben csak ő
tudta megoldani. Nem lett volna korszerű
népművelő-könyvtáros képzés nélküle.
-----Olyan lelkes, rátermett, nem
utolsósorban a kultúra iránt elkötelezett oktatókkal együtt
került kiválasztásra, mint Benke Éva, Hollósi Tibor,
Horváth Margit, Kiss Gyula, Kocsis Gyula, Lux Ibolya, Szalay
László, Palkó István, Poszler György, Szabó József. Ennek
a tanári karnak meghatározó szerepe volt a Tanítóképző
Intézet főiskolává történő fejlődésében.
A SZOMBATHELYI ISKOLAI ÉVEK SZEREPE A SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉSBEN
A szombathelyi püspöki elemi
iskolában eltöltött évekről Eiben Ottó később így
emlékezik: "egyetlen dolgot emelnék ki: az első
osztályban karácsonyra illett megtanulni jól olvasni. A
második félévben pedig jött a német írás és olvasás,
gót betűkkel természetesen, de csak írni és olvasni
tanultunk, magát a nyelvet még nem, egy szót sem kellett
tudni... az iskolában olyan nevelést (kiemelés I. L.)
kaptunk, amely legtöbbünknek egész életére kitartott".
-----A szombathelyi Szent Norbert
Premontrei Gimnáziumban "jó tanárai voltak", az ott
töltött évek különösen emlékezetesek maradtak számára.
"Némelyik tanárom a maga szakterületén nemzetközileg
elismert tudós volt". "A Gimnázium katolikus,
keresztény, magyar szellemben, európai kitekintésre nevelt és
oktatott - a sorrendet szándékosan mondom így" -
emlékezett 2004-ben.
-----"Soha semmiféle
megkülönböztetés vagy kirekesztés nem volt és soha
semmiféle szélsőséges eszme nem juthatott be a Gimnáziumba.
Értékeléskor egyetlen szempont érvényesült: a
teljesítmény". Elismeréssel szól osztályfőnökéről,
Bartal Zsigmondról is, aki az egész mediterrán világot
bejárta, "lebilincselő művészettörténeti órákat
tartott: világosan éreztük: saját szemével látta mindazt,
amiről beszélt". Hasonlóképpen elismeréssel emlékezik
hittantanáráról, Szomor Tamásról, aki "rendkívüli
műveltségével nyűgözte le tanítványait", és aki
"modern felfogású ember és művészlélek volt, rajzolt,
festett és faragott, rendszeresen publikált tudományos
munkákat". Természetrajz és kémia tanárát úgy
méltatja, hogy "az egyetem első félévében általános
kémiából nem kellett készülni, mert a középiskolában
tanultakból könnyedén megélt". A Gimnázium megkívánta
a nagyon udvarias, kulturált magatartást, és a "pongyola
beszédet nemcsak magyarórán, de más órákon is
kijavították". Tanáraira úgy emlékezett, hogy
tudományos, illetve művészi alkotómunka és sokoldalúság
jellemezte őket. Németh László nézetét élete végén is
aktuálisnak tartotta: "a munkahely legyen
laboratórium". Visszaemlékezéseiből világosan kiderül,
hogy a szombathelyi iskoláknak meghatározó szerepük volt
alapműveltsége megszerzésében és
személyiségfejlődésében. Ennek mai időszerűségét
felesleges hangsúlyozni.
AZ EGYÉNISÉG, A KITARTÁS ÉS A SZORGALOM
SZEREPE
TANÁRRÁ, MAJD TUDÓSSÁ VÁLÁSÁBAN
Eiben Ottó rendelkezett azokkal az adottságokkal, amelyekre alapozva kitartó tanulással, sokéves kutatómunkával, életútjának tudatos építésével kiváló oktató-nevelő tanárrá és szakmájának nemzetközileg is elismert művelőjévé - tudományterületének több vonatkozásban úttörő kutató-tudósává válhatott. Emberileg a sikerek korában is szerénység, fegyelmezett és kulturált tartás, gyors kapcsolatteremtő készség jellemezte. Az új iránti érdeklődését, alkotni vágyását mindvégig megtartotta. Pedagógiai tevékenysége alapjának a szeretetet tekintette. Az oktató-nevelő tevékenységet egyfajta dualizmusként értelmezte. Középiskolai tanárként antropológiai szakkört szervezett és vezetett, egyetemi tanszékvezető professzorként pedig "műhelyt" teremtett, és kivette részét a humánbiológia, illetve antropológia szakmai és tudományos utánpótlásának neveléséből.
A - Szombathelyen
megtartott - VII. Nemzetközi Auxológiai Kongresszus
emlékérme, Kiss Sándor alkotása. (Forrás: EIBEN Ottó: A magyar antropológia/humánbiológia a képzőművészetben. Bp. 1998) |
-----
AZ ÉLETMŰRŐL
A kiinduló ötlettől hosszú
út vezetett a kutatási koncepció megalkotásáig. Az ötlet
létrejöttében napi gyakorlatából indult ki: látva a
körmendi ifjúság testi adottságait - amelyek jelentősen
eltértek a középiskolából magával hozott emlékképtől -
indokoltnak tartotta, hogy ennek okait a megváltozott
társadalmi közegben keresse, vizsgálja ennek következményeit
a biológiai érésre. A testi fejlődést pedig hosszú távon
vegye figyelembe. Ily módon egy felismert állapot, illetve
jelenség okainak kutatásából a következményekig terjedő
folyamat megismerését és elemzését tekintette fő kutatási
programjának. Fáradhatatlan szorgalom, teherbíró képesség
és kitartás kellett ahhoz, hogy a vizsgálatok tudományos
hitelességéhez szükséges műszeres feltételeket, az
összegyűlt adatok feldolgozását és elemzését
elvégezhesse. Az életmű egészéhez tartozik az is, hogy
képes volt a vizsgálatokkal szembeni kezdeti ellenállást,
majd közönyt fullánkmaradványok nélkül elhárítani.
"Tudományos kíváncsiságát" örökké megőrizte.
-----A sikeres kutatói pálya egyik
feltétele a légkör, amelyben a munka folyik, egy olyan
"lélektani mátrix" kialakítása (védő- és
tápláló hatásainak felhasználása), amelyben az ott
dolgozók jól érzik magukat, indíttatást éreznek arra, hogy
a napi kötelező rutinnál többet vállaljanak és tegyenek.
Egy ilyen tudományos műhely bonyolult szerkezetével,
kölcsönhatásaival leginkább egy bolygórendszerhez
hasonlítható, amelynek léte egy központi energiaszolgáltató
forrástól függ. A tudományos műhelyben a Mester jelenti ezt
az összetartó, ugyanakkor funkcióban is tartó
energiaforrást.
-----Eiben Ottó különböző
műhelyekben formálódott, talán legfontosabbak kezdetben a
szombathelyi Vérellátó Alközpont, a szombathelyi
Tanítóképző Főiskola és a Vas megyei TIT, a Szombathelyen
felismerhető és átvehető tudományos igényesség voltak -
később biztosan a Malán Mihály professzor vezette budapesti
Egyetemi Antropológiai Tanszéknek volt meghatározó szerepe.
Eiben Ottó "nyitott szemmel", kritikusan járt a
világban, képes volt megkülönböztetni "a konkolyt a
búzától". Ismereteit képes volt kritikusan elraktározni
és rendszerezni. Birtokában volt azoknak a képességeknek is
(nyelvtudás, előadókészség, informatikai ismeretek), amelyek
a korszerű kutatómunka eredményességének feltételei. Az
említett műhelyekben kifinomult szervezőképessége érett
tudósként hozta meg a legfontosabb eredményeket: a kötet- és
folyóirat-szerkesztést, konferenciák és kongresszusok
szervezését, nemzetközi kapcsolatokat és közreműködést
nemzetközi szervezetekben.
-----Nem lehet e tanulmány célja
az életmű szakmai, tudományos elemzése; ezt elvégezte már a
szakirodalom, elvégzik illetékes testületek és elvégzi az
idő is. Úgy gondolom, az idő (a legjobb orvos és a legjobb
bíró) fogja leginkább bizonyítani, igazolni, hogy Eiben Ottó
egy új tudományterület - a kezdetben antropológiának, majd
humán-biológiának, napjainkban pedig auxológiának mondott
szakma hazai kialakításában, nemzetközileg ismertté
tételében és elfogadtatásában maradandót alkotott. Ennél
több hazai kutatóról aligha mondható el.
AZ ÉLETMŰ FONTOSABB ADATAI
Munkahelyek:
------1954: biológia-kémia
középiskolai tanári szakos tanári oklevél a Debreceni
Kossuth Lajos Tudományegyetemen.
------1954-63: Kölcsey Gimnázium
és Diákotthon Körmend, Szombathelyi Vérellátó Alközpont,
Tanítóképző Intézet, TIT Megyei Titkárság
------1963-tól adjunktus az ELTE
Embertani Tanszékén, majd docens
------1989: egyetemi tanár
------1975-1996: az ELTE Embertani
Tanszékének vezetője, majd társprofesszora
Tudományos minősítése:
------1962: egyetemi doktori cím:
"Körmend ifjúságának testi fejlettsége" című
disszertáció
------1972: kandidátusi cím:
"A morfológiai alkat variációi" című
disszertáció
------1988: a tudományok doktora
fokozat: "Szekuláris növekedésváltozások
Magyarországon" című disszertáció
Tudományszervezési tevékenység:
-----Országos reprezentatív
növekedésvizsgálat a 3-18 éves magyar ifjúság 1,5%-ában,
18 testméretből álló részletes antropometriai program és 7
motoros próba, valamint a családi háttér adatai alapján a
mai magyar ifjúság növekedési referencia-értékeinek
kidolgozása, az első hazai "növekedési standardek"
publikálása, majd 1991-ben angol nyelvű monográfiában
történő megjelentetése, amelyek a gyermekgyógyászati, a
testi-nevelési, illetve sportedzői munka, valamint a
gyógypedagógia alapjává váltak, "Budapesti
longitudinális növekedésvizsgálat" megszervezése és
szakmai irányítása, új multivariációs elemző módszer
kidolgozása a testalkati variációk kutatására, a korszerű
alkattani kutatások alapjainak kialakítása és a
kinantropometriai szemlélet bevezetése.
Szent-Györgyi
Albert-díj. Bronz érme, Szöllősy Enikő alkotása. (Forrás: EIBEN Ottó: A magyar antropológia/humánbiológia a képzőművészetben. Bp. 1998) |
Tanulmányutak:
-----Lengyelország, NDK, Anglia (2
hónapig J. M. Tanner Intézetében dolgozott), Svédország,
Szovjetunió, USA, Kanada, India. Nemzetközi
antropológiai/humánbiológiai kurzusok előadója: Brüsszel,
Urbino, Havanna, Olympia, önálló nemzetközi humánbiológiai
kurzus vezetése Mexiko-City-ben és Montecatiniben, 15 ország
30 egyetemén 58 alkalommal összesen 78 vendégprofesszori
előadás tartása, 21 ország 43 nemzetközi kongresszusán
felkért főreferens.
Közlemények:
-----Az utóbbi 10 évben 6 magyar
és 4 idegen nyelvű könyv kiadása, 5 magyar és 4 idegen
nyelvű könyvrészlet elkészítése, 38 magyar és 32 idegen
nyelvű tanulmány publikálása. Szakirodalmi
összteljesítmény: 18 könyv, 270 tanulmány, melyekre több
mint 850 hivatkozás történt, ily módon életében ő volt a
legtöbbet idézett hazai antropológus.
Oktatási tevékenység:
-----1960-ban Európa akkori
legmodernebb antropometriai laboratóriumát hozta létre az ELTE
Embertani Tanszékén. Az embertan és az ember származástana
című főkollégium keretében évtizedeken át tartott
előadásokat a biológia-kémia és a biológia-földrajz
szakon. A biológiai képzésbe bevezette a humánbiológiát,
megszervezte és vezette az antropológus/humánbiológus
posztgraduális szakképzést, sikeres PhD-alprogramot
irányított. Iskolateremtő tevékenységének eredményeként
tanszékén kandidátusi, doktori disszertációk készültek,
Ausztriában, Kanadában és Indiában készült
PhD-értekezésekben működött közre. 1993-95 között
oktatott a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen - 1997-ben
vendégprofesszor volt a bécsi Tudományegyetemen - előadásait
angol és német nyelven tartotta.
Kiadványok, folyóiratok szerkesztése:
-----1965-1999 között az Antropológiai
Közlemények szerkesztője, 1971-ben elindította, majd
szerkesztette a Humánbiologia Budapestinensis című
monográfia-sorozatot és annak supplementum sorozatát (mindkét
sorozat 27. köteténél tart) - 7 nemzetközi szakfolyóirat
szerkesztő bizottságának tagja.
Kitüntetések:
------ 1986: Állami ifjúsági díj
------ 1995: Művelődési és
Közoktatási Minisztérium, Szent-Györgyi Albert-díj
------ 1999: MTA, Szentágothai
János-díj
------ 1997: Szegedi
Tudományegyetem, Bartucz Lajos-emlékplakett
------ 1987: Csehszlovák
Antropológiai Társaság, Hrdlicka-emlékérem
------ 1996: Horvát Atropológiai
Társaság, Gorjanovic-Kramberger-plakett
------ 1998: Nemzetközi
Kínantropometriai Társaság "Award of Merit" plakett
------ 1992: Horvát Antropológiai
Társaság tiszteletbeli tagja
------ 1995: Lengyel Antropológiai
Társaság tiszteletbeli tagja
------ 1996: European
Anthropological Association tiszteletbeli tagja
------ 1996: Societas Scientiarum
Savariensis rendes tagja
------ 1998: "Széchenyi
Professzori Ösztöndíj" elnyerése
------ 1999: Körmend város
díszpolgára
-----Az MTA Biológiai Tudományok
Osztályának tanácskozási jogú tagja
FONTOSABB KÖZLEMÉNYEK (1990-2000)
1. | BARABÁS A., EIBEN, O. G. (1990) Physical performance abilities of the Hungarian school children with special regard to the relative strength. In: Novotny, V. V., Titlbachova, S. (Eds) Methods of Functional Anthropology 2. Universitas Carolina Pragensis, Praha. 207-211. |
2. | BARABÁS, A., EIBEN, O. G., FARKAS, Gy., PANTÓ, E. (1990) Adatok Csongrád megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis (Suppl.), 13. pp. 72. |
3. | EIBEN, O. G. (1990) Physique as one aspect of human variations. In: Novotny, V. V., Titlbachová, S. (Eds) Methods of Functional Anthropology 2. Universitas Carolina Pragensis, Praha. 241-246. |
4. | EIBEN, O. G. (1990) An anthropological sketch on the Hungarian centenarians. Collegium Antropologicum, 14: 219-225. |
5. | EIBEN, O. G. (1990) Säkularer Trend der körperlichen Entwicklung und Bedeutung für die pädiatrische Praxis. Ärztliche Jugendkunde, 81: 361-367. |
6. | EIBEN, O. G. (1990) Az óvodai nevelés és a kisgyermek fejlődése. Óvodai Nevelés, 43: 395-403. |
7. | EIBEN, O. G., BARABÁS, A., PANTÓ, E., BÁNHÍDI, M. (1990) Adatok Baranya megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis (Suppl.), 11. pp. 60. |
8. | EIBEN, O. G., BODZSÁR, É. B. (1990) Measurable constitutional characters and selective survival in Hungarian centenarians. In: Beregi, E. (Ed.) Centenarians in Hungary. A Sociomedical and Demographic Study. Karger, Basel. Interdisciplinary Topics in Gerontology 27: 31-39. |
9. | EIBEN, O. G., PANTÓ, E., BARABÁS, A., BÁNHIDI, M. (1990) Adatok Somogy megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis (Suppl.), 9. pp. 60. |
10. | EIBEN, O. G., PANTÓ, E. BARABÁS, A., GYŐRI, P. (1990) Adatok Veszprém megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis (Suppl.), 17. pp. 60. |
11. | BARABÁS, A., EIBEN, O. G. (1991) Changes in physical performance related to age and biological development. In: Frenkl, R., Szmodis, I. (Eds) Children and Exercise. Pediatric Work Physiology XV. Seregélyes, 1989. National Institute for Health Promotion, Budapest. pp. 100-105. |
12. | EIBEN, O. G. (1991) Data on the Secular Changes of Growth in Hungary, Based on the Körmend Growth Study. In: Frenkl, R. Szmodis, I. (Eds) Children in Exercise. Pediatric Work Physiology XV. Seregélyes, 1989. 144-150. |
13. | EIBEN, O. G. (1991) El estudion del crecimiento y desarrollo Hungaro como ejemplo de verificacion de la salud de la poblacion: Plan, metodos y resultados. In: Rebato, E., Calderón, R. (Eds) VI Congreso Espanol de Antropologia Biologia. Universidad del Pais Vasco, Euskal Herriko Unibersitatea, Bilbao. pp. 13-30. |
14. | EIBEN, O. G. (1991) Reflexions on the question youth at the end of the 20th century. Anthropologiai Közlemények, 33: 3-4. |
15. | EIBEN, O. G., BARABÁS, A., PANTÓ, E. (1991) Adatok Hajdú-Bihar megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis (Suppl.), 12. pp. 68. |
16. | EIBEN, O. G., PANTÓ, E., KAPOSI, I., BUDAY, J. (1991) On the interpretation of the curves of menarche/oigarche. Anthropologia Közlemények, 33: 123-127. |
17. | PAKSY, A., EIBEN, O. G., FARKAS, M., VARGÁNÉ TEGHZE-GERBER, Zs. (1991) Height standards of children at ages 2- to 16 allowing for height of parents, based on the "Budapest Longitudinal Growth Study". Anthropologiai Közlemények, 33: 41-44. |
18. | PANTÓ, E., EIBEN, O. G., BARABÁS, A. (1991) Adatok Heves megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis (Suppl.), 18. pp. 62. |
19. | ROSS, W. D., EIBEN, O. G. (1991) The sum of skinfolds and the O-Scale system for physical assessment rating adiposity. Anthropologiai Közlemények, 33: 299-303. |
20. | VARGHA, P., EIBEN, O. G., FARKAS M., VARGÁNÉ TEGHZE-GERBER, Zs. (1991) Percentiles of the human growth velocity, based on the "Budapest Longitudinal Growth Study". Anthropologiai Közlemények, 33: 81-86. |
21. | EIBEN, O. G. (1992) Németh László és testalkati vizsgálatai. In: Bakonyi, I. (Szerk.) Az író rejtettebb birtokán. Németh László Társaság és Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár. pp. 99-111. |
22. | EIBEN, O. G. (1992) A budapesti 0-18 éves fiúk és leányok növekedése és testi fejlődése. In: Eiben, O. G. (Szerk.) A Budapesti Longitudinális Növekedésvizsgálat 1970-1988. Humanbiologia Budapestinensis, 23: 13-197. |
23. | ROSS, W. D., EIBEN, O. G. (1992) A commentary on the optimal design of an anthropometric tape. Acta Medica Asuxologica, 24: 101-104. |
24. | BARABÁS, A., EIBEN, O. G. (1993) Body build and performance in medicine ball push. Indian Journal of Sport Science and Physical Education, 5: 53-60. |
25. | EIBEN, O. G. (1993) A növekedésvizsgálatok néhány kérdése. In: Joubert, K. (Szerk.) A Pediátriai-Antropológiai Szekció Tudományos Ülésén Elhangzott Előadások. Budapest. pp. 55-68. |
26. | EIBEN, O. G. (1994) Genetic aspects and/or effects of the environmental factors in human growth. In: Singh, J. R. (Ed.) Human Genetics Health and Disease Perspectives. Ess Ess Publ. New Delhi. pp. 253-258. |
27. | EIBEN, O. G. (1994) Az iskolai testnevelés humánbiológiai alapjai. In: Endrédi, L., Ákoshegyiné Hild, G. (Szerk.) Az iskolai testnevelés és egészségvédelem a kisgyermekkortól a fiatal felnőttkorig. Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola, Szekszárd. pp. 19-226. |
28. | EIBEN O. G. (1994) The Körmend Growth Study: Data to secular growth changes in Hungary. Humanbiologia Budapestinensis, 25: 205-209. |
29. | EIBEN, O. G., BARABÁS, A., PANTÓ, E. (1994) Körperliche Entwicklung von Stadt und Landkindern in Ungarn. Anthropologiai Közlemények, 36: 101-127. |
30. | EIBEN, O. G. (1995) The Budapest Longitudinal Growth Study 1970-1988. In: Hauspie, R., Lindgren, G., Falkner, F. (Eds) Essays on Auxology. Castlemead Publ Welwyn Garden City. pp. 211-223. |
31. | KRISTÓF, L., EIBEN, O. G. (1995) Praepubertas-pubertas-korú gyermekek néhány testalkati és motorikus jellege. Anthropologiai Közlemények, 37: 103-112. |
32. | EIBEN, O. G. BARABÁS, A., KONTRA, Gy., PANTÓ, E. (1996) Differences in growth and physical fitness of Hungarian urban and rural boys and girls. Homo, 47: 191-205. |
33. | VIENNA, A., EIBEN, O. G., GYENIS, G., BARABÁS, A., FARKAS, G., HAUSER, G. (1996/97) Sport activity and body composition in Hungary. Anthropologiai Közlemények, 38: 195-200. |
34. | EIBEN, O. G. (1997) Einige methodische Probleme der wachstums- und konstitutionsbiologischen Untersuchungen: Qualitätssicherung in Anthropologie. In: Kokabi, M. (Ed.) Beiträge zur Archäozoologie und Prähistorischen Anthropologie. Gesellschaft für Archäozoologie und Prähistorische Anthropologie, Stuttgart. pp. 159-162. |
35. | EIBEN, O. G. (1997) Growth and physical fitness of Hungarian boys and girls: A conspicuous phenomenon in our changing world. In: Roberts, DF., Rudan, P., Skaric-Juric, T. (Eds) Growth and Development in the Changing World. Zagreb. pp. 41-57. |
36. | EIBEN, O. G. (1997) Qualitätssicherung und Freiheit der Forschung: Dilemmas und Annäherungen. Zeitschrift für Morphologie und Anthropologie, 81: 373-382. |
37. | EIBEN, O. G. (1997) Nature/nurture in growth studies. Acta Biologica Szegediensis, 42: 201-206. |
38. | EIBEN, O. G. (1997) Szekuláris termetváltozások Magyarországon. Demográfia, 40: 171-194. |
39. | NÉMETH, Á., EIBEN, O. G. (1997) Secular growth changes in Budapest in the 20th century. Acta Medica Auxologica, 29: 5-12. |
40. | EIBEN, O. G. (1998) Growth and maturation problems of children and social inequality during economic liberalization in Central and Eastern Europe. In: Strickland, S. S., Shetty, P. (Eds) Human Biology and Social Inequality. Cambridge University Press, Cambridge. pp. 76-95. |
41. | EIBEN, O. G. (1998) Az auxologia helye a mai magyar antropológiában. In: Tóth, G. (Szerk.) Szemelvények a magyar antropológia eredményeiből. Panniculus, Ser. B. 2, Szombathely. pp. 9-18. |
42. | EIBEN, O. G. (1998) Growth and physical fitness of children and youth at the end of the 20th century. International Journal of Anthropology 13: 129-136. |
43. | HARGITAI, G., SZIKOSSY, I., EIBEN, O. G., GYENIS, Gy. (1998) Adatok a malajziai gyermekek testi fejlettségéhez. Anthropologiai Közlemények, 39: 59-70. |
44. | TÓTH G., LAZÁRY G., EIBEN, O. G. (1998) Possibilities of clinical anthropometry in the care of children with funnel chest. Acta Medica Auxologica, 30: 5-9. |
45. | EIBEN, O. G. (1999) Crescimento e aptidao física das criancas e dos jovens. Tempo Medicina (Suppl. Especial), 799:, ES1-3. |
46. | NÉMETH, Á., BODZSÁR, É. B., EIBEN, O. G. (1999) Some methodological considerations on body composition. Anthropologiai Közlemények, 40: 71-82. |
47. | NÉMETH, Á., BODZSÁR, É. B., EIBEN, O. G. (1999) Comparison of fatness indicators in Budapest children. Anthropologischer Anzeiger, 57: 325-337. |
48. | EIBEN, O. G. (2000) Testarányok változása a növekedés során. Anthropologiai Közlemények, 41: 139-153. |
49. | EIBEN, O. G., TÓTH, G. (2000) Half-a-century of the "Körmend Growth Study". Collegium Antropologicum (Zagreb), 24: 431-441. |
EPILÓGUS
Két kérdésre kell még
válaszolni:
-----1. El kellett-e mennie Eiben
Ottónak Szombathelyről, hogy életművét megalkothassa?
-----2. Megkapta-e Magyarországon
azt az elismertséget és támogatást, ami megillette?
-----ad 1. Sajnos igen, el kellett
mennie Szombathelyről, mert nincs egyetemünk (ily módon nincs
elégséges tehetségmegtartó erőnk), nem volt és ma sincs
lehetőségünk pl. egy antropológiai intézet létesítésére.
Eiben Ottó a szombathelyi Tanítóképző Főiskoláról ment el
a budapesti egyetemre.
-----ad 2. Eiben Ottó szakmai
életútja és tudományos életműve alapján (citációs index,
közlemények, könyvek és az általa szerkesztett kiadványok
számát is figyelembe véve) már évekkel ezelőtt elérte az
MTA-tagság elnyeréséhez megkívánt szintet, mégsem lett
(többszöri mérlegelés ellenére sem) az MTA levelező tagja.
Az ő példája is felveti az akadémikussá történő
kiválasztódás jelenlegi helyzetét, folyamatát és belső
erőviszonyait. Érthető, hogy sokan felvetik: miközben
hazánkban a tudományos és a szellemi életben is korszakos
változások mentek végbe - változtak-e az akadémikusság vagy
az állami-díjak elnyerésének feltételei és módjai?
-----Méltó országos elismerés
hiányában a szülőföldnek, illetve annak helytörténeti
tudományos folyóiratának kötelessége felmutatni ezeket az
értékeket, megörökíteni, illetve őrizni Eiben Ottó
életútját és életművét. Ezért született ez a közlemény
is.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ezúton is köszönöm Prof. dr. Eiben Ottóné Baukó Mária, Budapest; dr. Tóth Gábor Phd antropológus/humánbiológus főiskolai docens, Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely; Zsakai Annamária ELTE Embertani Tanszék és Hadnagyné Vörös Márta gyűjteménykezelő, dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum, Körmend - a szokásost messze meghaladó adatszolgáltatását és tanulmányomhoz nyújtott segítségét.