ISTVÁN LAJOS

 

 

EIBEN OTTÓ (1931-2004)
ÉLETE ÉS MŰVE

 

PROLÓGUS

----------------------------------------Ismeretesek kiváló tudósok, akiknek szinte köztudottak kutatási eredményei, szakmai és tudományos sikerei. Csak egy részük esetében ismerjük az életutat, amely végül is kiemelkedő kutatói teljesítményekhez vezetett (Semmelweis Ignác, Szent-Györgyi Albert, Neumann János, Teller Ede), többségüknél azonban nemigen ismerjük, vagy pedig az utókor megfeledkezik arról a kitartó harcról, amíg egy kutató egyéniség, egy tudós felkészültség kialakult, megteremtődött. Megint máskor az életútnak nincs olyan üzenet értéke a közvélemény, az utókor számára, hogy érdeklődést váltson ki, elemzésre késztessen.

Eiben Ottó (1931-2004)

-----Eiben Ottó azon kutató tudósokhoz tartozik, akiknek az életútja, annak tanulságai legalább olyan üzenet értékűek és maradandóak, mint maga a tudományos életmű. Mindkettő elemzésekor megkönnyíti helyzetemet, hogy az alkotói életmű legkoraibb szakában (a rutinból történő kitörésben, a kutatómunka céljának megfogalmazásától és az ehhez szükséges alapok elsajátításának időszakától) ismertem, támogatni és irányítani tudtam a tehetség adta ambíciók kutatói pályára jutását, később követhettem életútját. Így tudtam teljesítményét megismerni, hazai és nemzetközi fogadtatását, elismerését felmérni, életművét megítélni.
-----Eiben Ottó életútjának és életművének elemzése azért is időszerű és fontos, mert konkrét, szinte mérhető adatokat ad a családi háttér szerepéhez, az alap- és középfokú képzés tartalmának és színvonalának nélkülözhetetlen voltához és a Mester szerepének nélkülözhetetlenségéhez. Vannak emellett az életútnak és az életmű megítélésének negatív konzekvenciái is, pl. az akadémikussá válás mai mechanizmusának hiányosságai és ellentmondásai, amelyekről ritkán történik említés. Eiben Ottó esetében az utóbbihoz is fontos, objektíven értékelhető adatokhoz jutunk.

A CSALÁDI HÁTTÉR ÉS AZ INDULÁS SZEREPE
A TEHETSÉG KIBONTAKOZTATÁSÁBAN

Apja jónevű szombathelyi fogtechnikus volt, a család megbecsülésnek örvendett. Polgári felfogásuk és vallásosságuk miatt a "fordulat éve" (1948) után "reakciósnak" minősültek, ami egyetemre történő felvételét, pályakezdési kilátásait és lehetőségeit is befolyásolta. A család, a cserkészet és az iskola keretei közt puritán nevelésben részesült, amelyben a sportnak is fontos szerepe volt. Középiskolás korában versenyszerűen vívott, később a vívómesteri képesítést is megszerezte. A pályakezdés körmendi időszakában az önként vállalt délutáni vívóedzések megkönnyítették kapcsolatfelvételét az ifjúsággal és ismertté, majd népszerűvé válását. Származása miatt kezdetben tanári oklevéllel sem taníthatott, csak kollégiumi nevelőtanár lehetett. Körmendi igazgatója hamarosan felismerte nevelői képességét, ettől kezdve vívóedzőként taníthatott is.
-----Ezekben az években ismertem meg egy körmendi TIT-előadásom hallgatójaként Eiben Ottót, aki az "iskolán kívüli népművelésben" is aktív szerepet játszott. Már első találkozásunk alkalmával is kedvező benyomást tett rám: rendkívül érdeklődő, kortársainál műveltebb, szerény, fegyelmezett és figyelmes tanárnak láttam. Akkor még nem ismertem mindennek gyökereit és előzményeit, de kapcsolatban maradtunk. Ismeretségünknek meghatározó szerepe volt abban, hogy a pályakezdő "biológus-tanárt" meghívtam az akkor dinamikusan fejlődő szombathelyi Vérellátó Alközpontba, ahol hamarosan a "vérkonzerváló részleg" vezetője lett. Itteni állásával visszakerült szülővárosába, családi és ismeretségi körébe.
-----A Vérellátóban és a TIT-ben végzett munkája révén Szombathelyen is hamarosan ismertté és népszerűvé vált. Folytatta Körmenden megkezdett "antropológiai vizsgálatait", jó kapcsolatot alakított ki Malán Mihály professzorral (későbbi Mesterével), aki a budapesti egyetem nemzetközileg is ismert antropológia tanszék tanszékvezetője volt (magam antropológiai jellegű vércsoport-vizsgálatai révén voltam vele kapcsolatban). A Vérellátóban minden támogatást megkapott ahhoz, hogy "kulcsszám szerinti" beosztásától messze álló témában hozzákezdhessen egyetemi doktori képesítésének megszerzéséhez. Szorgalmával, pontosságával és megbízhatóságával munkatársai körében hamarosan megbecsülést szerzett magának. A Vérellátó Alközpont képviseletében szinte hetente küldtük Budapestre az Országos Vérellátó Szolgálat Központi Intézetébe. Tudtuk, hogy minden budapesti útja az Egyetem Kari Könyvtárában végződött, ahonnan rendszeresen hozta magával az őt érdeklő legújabb szakirodalmat.
-----Rövid idő alatt annyira elsajátította a vérellátással kapcsolatos ismereteket, hogy 1960-ban közreműködött az első hazai hematológiai kongresszus megszervezésében, a kongresszus harmadik - szombathelyi - napjának előkészítésében és az akkor ötéves magyar vérellátó szolgálat intézeteiről rendezett kiállítás megrendezésében (erről szól a Haematologia Hungarica-ban 1961-ben megjelent közös közleményünk is, amely Eiben Ottó első szereplése volt egy nemzetközileg ismert szakfolyóiratban).
-----Ily módon Eiben Ottó rövid idő alatt megszerezte azt a felkészültséget, tudást, helyi és országos ismertséget, amelynek révén a TIT Vas megyei szervezetében vállalhatott komoly szerepet. Majd pályafutása az akkor gyorsan fejlődő Felsőfokú Tanítóképző Intézet népművelés és könyvtár szakán folytatódott. Feladata volt a többségében kitűnő középiskolai érettségivel érkezett, ám főleg humán érdeklődésű hallgatóság természettudományos szemléletének fejlesztése, bővítése. Ezt az országosan is elismert úttörő jellegű munkát, a tananyag előadásról előadásra való kidolgozását, a tantervi anyag folyamatos korszerűsítését kezdetben csak ő tudta megoldani. Nem lett volna korszerű népművelő-könyvtáros képzés nélküle.
-----Olyan lelkes, rátermett, nem utolsósorban a kultúra iránt elkötelezett oktatókkal együtt került kiválasztásra, mint Benke Éva, Hollósi Tibor, Horváth Margit, Kiss Gyula, Kocsis Gyula, Lux Ibolya, Szalay László, Palkó István, Poszler György, Szabó József. Ennek a tanári karnak meghatározó szerepe volt a Tanítóképző Intézet főiskolává történő fejlődésében.

A SZOMBATHELYI ISKOLAI ÉVEK SZEREPE A SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉSBEN

A szombathelyi püspöki elemi iskolában eltöltött évekről Eiben Ottó később így emlékezik: "egyetlen dolgot emelnék ki: az első osztályban karácsonyra illett megtanulni jól olvasni. A második félévben pedig jött a német írás és olvasás, gót betűkkel természetesen, de csak írni és olvasni tanultunk, magát a nyelvet még nem, egy szót sem kellett tudni... az iskolában olyan nevelést (kiemelés I. L.) kaptunk, amely legtöbbünknek egész életére kitartott".
-----A szombathelyi Szent Norbert Premontrei Gimnáziumban "jó tanárai voltak", az ott töltött évek különösen emlékezetesek maradtak számára. "Némelyik tanárom a maga szakterületén nemzetközileg elismert tudós volt". "A Gimnázium katolikus, keresztény, magyar szellemben, európai kitekintésre nevelt és oktatott - a sorrendet szándékosan mondom így" - emlékezett 2004-ben.
-----"Soha semmiféle megkülönböztetés vagy kirekesztés nem volt és soha semmiféle szélsőséges eszme nem juthatott be a Gimnáziumba. Értékeléskor egyetlen szempont érvényesült: a teljesítmény". Elismeréssel szól osztályfőnökéről, Bartal Zsigmondról is, aki az egész mediterrán világot bejárta, "lebilincselő művészettörténeti órákat tartott: világosan éreztük: saját szemével látta mindazt, amiről beszélt". Hasonlóképpen elismeréssel emlékezik hittantanáráról, Szomor Tamásról, aki "rendkívüli műveltségével nyűgözte le tanítványait", és aki "modern felfogású ember és művészlélek volt, rajzolt, festett és faragott, rendszeresen publikált tudományos munkákat". Természetrajz és kémia tanárát úgy méltatja, hogy "az egyetem első félévében általános kémiából nem kellett készülni, mert a középiskolában tanultakból könnyedén megélt". A Gimnázium megkívánta a nagyon udvarias, kulturált magatartást, és a "pongyola beszédet nemcsak magyarórán, de más órákon is kijavították". Tanáraira úgy emlékezett, hogy tudományos, illetve művészi alkotómunka és sokoldalúság jellemezte őket. Németh László nézetét élete végén is aktuálisnak tartotta: "a munkahely legyen laboratórium". Visszaemlékezéseiből világosan kiderül, hogy a szombathelyi iskoláknak meghatározó szerepük volt alapműveltsége megszerzésében és személyiségfejlődésében. Ennek mai időszerűségét felesleges hangsúlyozni.

AZ EGYÉNISÉG, A KITARTÁS ÉS A SZORGALOM SZEREPE
TANÁRRÁ, MAJD TUDÓSSÁ VÁLÁSÁBAN

Eiben Ottó rendelkezett azokkal az adottságokkal, amelyekre alapozva kitartó tanulással, sokéves kutatómunkával, életútjának tudatos építésével kiváló oktató-nevelő tanárrá és szakmájának nemzetközileg is elismert művelőjévé - tudományterületének több vonatkozásban úttörő kutató-tudósává válhatott. Emberileg a sikerek korában is szerénység, fegyelmezett és kulturált tartás, gyors kapcsolatteremtő készség jellemezte. Az új iránti érdeklődését, alkotni vágyását mindvégig megtartotta. Pedagógiai tevékenysége alapjának a szeretetet tekintette. Az oktató-nevelő tevékenységet egyfajta dualizmusként értelmezte. Középiskolai tanárként antropológiai szakkört szervezett és vezetett, egyetemi tanszékvezető professzorként pedig "műhelyt" teremtett, és kivette részét a humánbiológia, illetve antropológia szakmai és tudományos utánpótlásának neveléséből.

A - Szombathelyen megtartott - VII. Nemzetközi Auxológiai Kongresszus emlékérme, Kiss Sándor alkotása.
(Forrás: EIBEN Ottó: A magyar antropológia/humánbiológia a képzőművészetben. Bp. 1998)

-----A pedagógiai, illetve kutatói pályához szükséges egyéni adottságaihoz társuló hihetetlen kitartás jellemezte. Mostoha körülmények között - körmendi kollégiumi nevelőtanárként - sem mondott le ifjúi, illetve egyetemista kori álmairól, az antropológia megtanulásáról és műveléséről. Kitartását az is jellemzi, hogy az induláskor választott főtémájához - a "körmendi ifjúság testi növekedésének vizsgálatához" - egész életén át hű maradt. Amikor tevékenysége már túlnőtte a budapesti Egyetem Antropológia Tanszékének kereteit és dimenzióit - Körmendhez, az itt elkezdett vizsgálataihoz mindvégig hű maradt. Egyetemi tanárként ugyanolyan szorgalommal olvasott, tanított, szerkesztett köteteket és járt kongresszusokra, mint fiatalon. A kitartásnak és a szorgalomnak döntő szerepe volt az átlagot messze meghaladó életmű megalkotásában.

AZ ÉLETMŰRŐL

A kiinduló ötlettől hosszú út vezetett a kutatási koncepció megalkotásáig. Az ötlet létrejöttében napi gyakorlatából indult ki: látva a körmendi ifjúság testi adottságait - amelyek jelentősen eltértek a középiskolából magával hozott emlékképtől - indokoltnak tartotta, hogy ennek okait a megváltozott társadalmi közegben keresse, vizsgálja ennek következményeit a biológiai érésre. A testi fejlődést pedig hosszú távon vegye figyelembe. Ily módon egy felismert állapot, illetve jelenség okainak kutatásából a következményekig terjedő folyamat megismerését és elemzését tekintette fő kutatási programjának. Fáradhatatlan szorgalom, teherbíró képesség és kitartás kellett ahhoz, hogy a vizsgálatok tudományos hitelességéhez szükséges műszeres feltételeket, az összegyűlt adatok feldolgozását és elemzését elvégezhesse. Az életmű egészéhez tartozik az is, hogy képes volt a vizsgálatokkal szembeni kezdeti ellenállást, majd közönyt fullánkmaradványok nélkül elhárítani. "Tudományos kíváncsiságát" örökké megőrizte.
-----A sikeres kutatói pálya egyik feltétele a légkör, amelyben a munka folyik, egy olyan "lélektani mátrix" kialakítása (védő- és tápláló hatásainak felhasználása), amelyben az ott dolgozók jól érzik magukat, indíttatást éreznek arra, hogy a napi kötelező rutinnál többet vállaljanak és tegyenek. Egy ilyen tudományos műhely bonyolult szerkezetével, kölcsönhatásaival leginkább egy bolygórendszerhez hasonlítható, amelynek léte egy központi energiaszolgáltató forrástól függ. A tudományos műhelyben a Mester jelenti ezt az összetartó, ugyanakkor funkcióban is tartó energiaforrást.
-----Eiben Ottó különböző műhelyekben formálódott, talán legfontosabbak kezdetben a szombathelyi Vérellátó Alközpont, a szombathelyi Tanítóképző Főiskola és a Vas megyei TIT, a Szombathelyen felismerhető és átvehető tudományos igényesség voltak - később biztosan a Malán Mihály professzor vezette budapesti Egyetemi Antropológiai Tanszéknek volt meghatározó szerepe. Eiben Ottó "nyitott szemmel", kritikusan járt a világban, képes volt megkülönböztetni "a konkolyt a búzától". Ismereteit képes volt kritikusan elraktározni és rendszerezni. Birtokában volt azoknak a képességeknek is (nyelvtudás, előadókészség, informatikai ismeretek), amelyek a korszerű kutatómunka eredményességének feltételei. Az említett műhelyekben kifinomult szervezőképessége érett tudósként hozta meg a legfontosabb eredményeket: a kötet- és folyóirat-szerkesztést, konferenciák és kongresszusok szervezését, nemzetközi kapcsolatokat és közreműködést nemzetközi szervezetekben.
-----Nem lehet e tanulmány célja az életmű szakmai, tudományos elemzése; ezt elvégezte már a szakirodalom, elvégzik illetékes testületek és elvégzi az idő is. Úgy gondolom, az idő (a legjobb orvos és a legjobb bíró) fogja leginkább bizonyítani, igazolni, hogy Eiben Ottó egy új tudományterület - a kezdetben antropológiának, majd humán-biológiának, napjainkban pedig auxológiának mondott szakma hazai kialakításában, nemzetközileg ismertté tételében és elfogadtatásában maradandót alkotott. Ennél több hazai kutatóról aligha mondható el.

AZ ÉLETMŰ FONTOSABB ADATAI

Munkahelyek:
------1954: biológia-kémia középiskolai tanári szakos tanári oklevél a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen.
------1954-63: Kölcsey Gimnázium és Diákotthon Körmend, Szombathelyi Vérellátó Alközpont, Tanítóképző Intézet, TIT Megyei Titkárság
------1963-tól adjunktus az ELTE Embertani Tanszékén, majd docens
------1989: egyetemi tanár
------1975-1996: az ELTE Embertani Tanszékének vezetője, majd társprofesszora
Tudományos minősítése:
------1962: egyetemi doktori cím: "Körmend ifjúságának testi fejlettsége" című disszertáció
------1972: kandidátusi cím: "A morfológiai alkat variációi" című disszertáció
------1988: a tudományok doktora fokozat: "Szekuláris növekedésváltozások Magyarországon" című disszertáció
Tudományszervezési tevékenység:
-----Országos reprezentatív növekedésvizsgálat a 3-18 éves magyar ifjúság 1,5%-ában, 18 testméretből álló részletes antropometriai program és 7 motoros próba, valamint a családi háttér adatai alapján a mai magyar ifjúság növekedési referencia-értékeinek kidolgozása, az első hazai "növekedési standardek" publikálása, majd 1991-ben angol nyelvű monográfiában történő megjelentetése, amelyek a gyermekgyógyászati, a testi-nevelési, illetve sportedzői munka, valamint a gyógypedagógia alapjává váltak, "Budapesti longitudinális növekedésvizsgálat" megszervezése és szakmai irányítása, új multivariációs elemző módszer kidolgozása a testalkati variációk kutatására, a korszerű alkattani kutatások alapjainak kialakítása és a kinantropometriai szemlélet bevezetése.

Szent-Györgyi Albert-díj. Bronz érme, Szöllősy Enikő alkotása.
(Forrás: EIBEN Ottó: A magyar
antropológia/humánbiológia a képzőművészetben. Bp. 1998)

Tanulmányutak:
-----Lengyelország, NDK, Anglia (2 hónapig J. M. Tanner Intézetében dolgozott), Svédország, Szovjetunió, USA, Kanada, India. Nemzetközi antropológiai/humánbiológiai kurzusok előadója: Brüsszel, Urbino, Havanna, Olympia, önálló nemzetközi humánbiológiai kurzus vezetése Mexiko-City-ben és Montecatiniben, 15 ország 30 egyetemén 58 alkalommal összesen 78 vendégprofesszori előadás tartása, 21 ország 43 nemzetközi kongresszusán felkért főreferens.
Közlemények:
-----Az utóbbi 10 évben 6 magyar és 4 idegen nyelvű könyv kiadása, 5 magyar és 4 idegen nyelvű könyvrészlet elkészítése, 38 magyar és 32 idegen nyelvű tanulmány publikálása. Szakirodalmi összteljesítmény: 18 könyv, 270 tanulmány, melyekre több mint 850 hivatkozás történt, ily módon életében ő volt a legtöbbet idézett hazai antropológus.
Oktatási tevékenység:
-----1960-ban Európa akkori legmodernebb antropometriai laboratóriumát hozta létre az ELTE Embertani Tanszékén. Az embertan és az ember származástana című főkollégium keretében évtizedeken át tartott előadásokat a biológia-kémia és a biológia-földrajz szakon. A biológiai képzésbe bevezette a humánbiológiát, megszervezte és vezette az antropológus/humánbiológus posztgraduális szakképzést, sikeres PhD-alprogramot irányított. Iskolateremtő tevékenységének eredményeként tanszékén kandidátusi, doktori disszertációk készültek, Ausztriában, Kanadában és Indiában készült PhD-értekezésekben működött közre. 1993-95 között oktatott a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen - 1997-ben vendégprofesszor volt a bécsi Tudományegyetemen - előadásait angol és német nyelven tartotta.
Kiadványok, folyóiratok szerkesztése:
-----1965-1999 között az Antropológiai Közlemények szerkesztője, 1971-ben elindította, majd szerkesztette a Humánbiologia Budapestinensis című monográfia-sorozatot és annak supplementum sorozatát (mindkét sorozat 27. köteténél tart) - 7 nemzetközi szakfolyóirat szerkesztő bizottságának tagja.
Kitüntetések:
------ 1986: Állami ifjúsági díj
------ 1995: Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Szent-Györgyi Albert-díj
------ 1999: MTA, Szentágothai János-díj
------ 1997: Szegedi Tudományegyetem, Bartucz Lajos-emlékplakett
------ 1987: Csehszlovák Antropológiai Társaság, Hrdlicka-emlékérem
------ 1996: Horvát Atropológiai Társaság, Gorjanovic-Kramberger-plakett
------ 1998: Nemzetközi Kínantropometriai Társaság "Award of Merit" plakett
------ 1992: Horvát Antropológiai Társaság tiszteletbeli tagja
------ 1995: Lengyel Antropológiai Társaság tiszteletbeli tagja
------ 1996: European Anthropological Association tiszteletbeli tagja
------ 1996: Societas Scientiarum Savariensis rendes tagja
------ 1998: "Széchenyi Professzori Ösztöndíj" elnyerése
------ 1999: Körmend város díszpolgára
-----Az MTA Biológiai Tudományok Osztályának tanácskozási jogú tagja

FONTOSABB KÖZLEMÉNYEK (1990-2000)

1. BARABÁS A., EIBEN, O. G. (1990) Physical performance abilities of the Hungarian school children with special regard to the relative strength. In: Novotny, V. V., Titlbachova, S. (Eds) Methods of Functional Anthropology 2. Universitas Carolina Pragensis, Praha. 207-211.
2. BARABÁS, A., EIBEN, O. G., FARKAS, Gy., PANTÓ, E. (1990) Adatok Csongrád megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis (Suppl.), 13. pp. 72.
3. EIBEN, O. G. (1990) Physique as one aspect of human variations. In: Novotny, V. V., Titlbachová, S. (Eds) Methods of Functional Anthropology 2. Universitas Carolina Pragensis, Praha. 241-246.
4. EIBEN, O. G. (1990) An anthropological sketch on the Hungarian centenarians. Collegium Antropologicum, 14: 219-225.
5. EIBEN, O. G. (1990) Säkularer Trend der körperlichen Entwicklung und Bedeutung für die pädiatrische Praxis. Ärztliche Jugendkunde, 81: 361-367.
6. EIBEN, O. G. (1990) Az óvodai nevelés és a kisgyermek fejlődése. Óvodai Nevelés, 43: 395-403.
7. EIBEN, O. G., BARABÁS, A., PANTÓ, E., BÁNHÍDI, M. (1990) Adatok Baranya megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis (Suppl.), 11. pp. 60.
8. EIBEN, O. G., BODZSÁR, É. B. (1990) Measurable constitutional characters and selective survival in Hungarian centenarians. In: Beregi, E. (Ed.) Centenarians in Hungary. A Sociomedical and Demographic Study. Karger, Basel. Interdisciplinary Topics in Gerontology 27: 31-39.
9. EIBEN, O. G., PANTÓ, E., BARABÁS, A., BÁNHIDI, M. (1990) Adatok Somogy megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis (Suppl.), 9. pp. 60.
10. EIBEN, O. G., PANTÓ, E. BARABÁS, A., GYŐRI, P. (1990) Adatok Veszprém megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis (Suppl.), 17. pp. 60.
11. BARABÁS, A., EIBEN, O. G. (1991) Changes in physical performance related to age and biological development. In: Frenkl, R., Szmodis, I. (Eds) Children and Exercise. Pediatric Work Physiology XV. Seregélyes, 1989. National Institute for Health Promotion, Budapest. pp. 100-105.
12. EIBEN, O. G. (1991) Data on the Secular Changes of Growth in Hungary, Based on the Körmend Growth Study. In: Frenkl, R. Szmodis, I. (Eds) Children in Exercise. Pediatric Work Physiology XV. Seregélyes, 1989. 144-150.
13. EIBEN, O. G. (1991) El estudion del crecimiento y desarrollo Hungaro como ejemplo de verificacion de la salud de la poblacion: Plan, metodos y resultados. In: Rebato, E., Calderón, R. (Eds) VI Congreso Espanol de Antropologia Biologia. Universidad del Pais Vasco, Euskal Herriko Unibersitatea, Bilbao. pp. 13-30.
14. EIBEN, O. G. (1991) Reflexions on the question youth at the end of the 20th century. Anthropologiai Közlemények, 33: 3-4.
15. EIBEN, O. G., BARABÁS, A., PANTÓ, E. (1991) Adatok Hajdú-Bihar megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis (Suppl.), 12. pp. 68.
16. EIBEN, O. G., PANTÓ, E., KAPOSI, I., BUDAY, J. (1991) On the interpretation of the curves of menarche/oigarche. Anthropologia Közlemények, 33: 123-127.
17. PAKSY, A., EIBEN, O. G., FARKAS, M., VARGÁNÉ TEGHZE-GERBER, Zs. (1991) Height standards of children at ages 2- to 16 allowing for height of parents, based on the "Budapest Longitudinal Growth Study". Anthropologiai Közlemények, 33: 41-44.
18. PANTÓ, E., EIBEN, O. G., BARABÁS, A. (1991) Adatok Heves megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis (Suppl.), 18. pp. 62.
19. ROSS, W. D., EIBEN, O. G. (1991) The sum of skinfolds and the O-Scale system for physical assessment rating adiposity. Anthropologiai Közlemények, 33: 299-303.
20. VARGHA, P., EIBEN, O. G., FARKAS M., VARGÁNÉ TEGHZE-GERBER, Zs. (1991) Percentiles of the human growth velocity, based on the "Budapest Longitudinal Growth Study". Anthropologiai Közlemények, 33: 81-86.
21. EIBEN, O. G. (1992) Németh László és testalkati vizsgálatai. In: Bakonyi, I. (Szerk.) Az író rejtettebb birtokán. Németh László Társaság és Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár. pp. 99-111.
22. EIBEN, O. G. (1992) A budapesti 0-18 éves fiúk és leányok növekedése és testi fejlődése. In: Eiben, O. G. (Szerk.) A Budapesti Longitudinális Növekedésvizsgálat 1970-1988. Humanbiologia Budapestinensis, 23: 13-197.
23. ROSS, W. D., EIBEN, O. G. (1992) A commentary on the optimal design of an anthropometric tape. Acta Medica Asuxologica, 24: 101-104.
24. BARABÁS, A., EIBEN, O. G. (1993) Body build and performance in medicine ball push. Indian Journal of Sport Science and Physical Education, 5: 53-60.
25. EIBEN, O. G. (1993) A növekedésvizsgálatok néhány kérdése. In: Joubert, K. (Szerk.) A Pediátriai-Antropológiai Szekció Tudományos Ülésén Elhangzott Előadások. Budapest. pp. 55-68.
26. EIBEN, O. G. (1994) Genetic aspects and/or effects of the environmental factors in human growth. In: Singh, J. R. (Ed.) Human Genetics Health and Disease Perspectives. Ess Ess Publ. New Delhi. pp. 253-258.
27. EIBEN, O. G. (1994) Az iskolai testnevelés humánbiológiai alapjai. In: Endrédi, L., Ákoshegyiné Hild, G. (Szerk.) Az iskolai testnevelés és egészségvédelem a kisgyermekkortól a fiatal felnőttkorig. Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola, Szekszárd. pp. 19-226.
28. EIBEN O. G. (1994) The Körmend Growth Study: Data to secular growth changes in Hungary. Humanbiologia Budapestinensis, 25: 205-209.
29. EIBEN, O. G., BARABÁS, A., PANTÓ, E. (1994) Körperliche Entwicklung von Stadt und Landkindern in Ungarn. Anthropologiai Közlemények, 36: 101-127.
30. EIBEN, O. G. (1995) The Budapest Longitudinal Growth Study 1970-1988. In: Hauspie, R., Lindgren, G., Falkner, F. (Eds) Essays on Auxology. Castlemead Publ Welwyn Garden City. pp. 211-223.
31. KRISTÓF, L., EIBEN, O. G. (1995) Praepubertas-pubertas-korú gyermekek néhány testalkati és motorikus jellege. Anthropologiai Közlemények, 37: 103-112.
32. EIBEN, O. G. BARABÁS, A., KONTRA, Gy., PANTÓ, E. (1996) Differences in growth and physical fitness of Hungarian urban and rural boys and girls. Homo, 47: 191-205.
33. VIENNA, A., EIBEN, O. G., GYENIS, G., BARABÁS, A., FARKAS, G., HAUSER, G. (1996/97) Sport activity and body composition in Hungary. Anthropologiai Közlemények, 38: 195-200.
34. EIBEN, O. G. (1997) Einige methodische Probleme der wachstums- und konstitutionsbiologischen Untersuchungen: Qualitätssicherung in Anthropologie. In: Kokabi, M. (Ed.) Beiträge zur Archäozoologie und Prähistorischen Anthropologie. Gesellschaft für Archäozoologie und Prähistorische Anthropologie, Stuttgart. pp. 159-162.
35. EIBEN, O. G. (1997) Growth and physical fitness of Hungarian boys and girls: A conspicuous phenomenon in our changing world. In: Roberts, DF., Rudan, P., Skaric-Juric, T. (Eds) Growth and Development in the Changing World. Zagreb. pp. 41-57.
36. EIBEN, O. G. (1997) Qualitätssicherung und Freiheit der Forschung: Dilemmas und Annäherungen. Zeitschrift für Morphologie und Anthropologie, 81: 373-382.
37. EIBEN, O. G. (1997) Nature/nurture in growth studies. Acta Biologica Szegediensis, 42: 201-206.
38. EIBEN, O. G. (1997) Szekuláris termetváltozások Magyarországon. Demográfia, 40: 171-194.
39. NÉMETH, Á., EIBEN, O. G. (1997) Secular growth changes in Budapest in the 20th century. Acta Medica Auxologica, 29: 5-12.
40. EIBEN, O. G. (1998) Growth and maturation problems of children and social inequality during economic liberalization in Central and Eastern Europe. In: Strickland, S. S., Shetty, P. (Eds) Human Biology and Social Inequality. Cambridge University Press, Cambridge. pp. 76-95.
41. EIBEN, O. G. (1998) Az auxologia helye a mai magyar antropológiában. In: Tóth, G. (Szerk.) Szemelvények a magyar antropológia eredményeiből. Panniculus, Ser. B. 2, Szombathely. pp. 9-18.
42. EIBEN, O. G. (1998) Growth and physical fitness of children and youth at the end of the 20th century. International Journal of Anthropology 13: 129-136.
43. HARGITAI, G., SZIKOSSY, I., EIBEN, O. G., GYENIS, Gy. (1998) Adatok a malajziai gyermekek testi fejlettségéhez. Anthropologiai Közlemények, 39: 59-70.
44. TÓTH G., LAZÁRY G., EIBEN, O. G. (1998) Possibilities of clinical anthropometry in the care of children with funnel chest. Acta Medica Auxologica, 30: 5-9.
45. EIBEN, O. G. (1999) Crescimento e aptidao física das criancas e dos jovens. Tempo Medicina (Suppl. Especial), 799:, ES1-3.
46. NÉMETH, Á., BODZSÁR, É. B., EIBEN, O. G. (1999) Some methodological considerations on body composition. Anthropologiai Közlemények, 40: 71-82.
47. NÉMETH, Á., BODZSÁR, É. B., EIBEN, O. G. (1999) Comparison of fatness indicators in Budapest children. Anthropologischer Anzeiger, 57: 325-337.
48. EIBEN, O. G. (2000) Testarányok változása a növekedés során. Anthropologiai Közlemények, 41: 139-153.
49. EIBEN, O. G., TÓTH, G. (2000) Half-a-century of the "Körmend Growth Study". Collegium Antropologicum (Zagreb), 24: 431-441.

 

EPILÓGUS

Két kérdésre kell még válaszolni:
-----1. El kellett-e mennie Eiben Ottónak Szombathelyről, hogy életművét megalkothassa?
-----2. Megkapta-e Magyarországon azt az elismertséget és támogatást, ami megillette?
-----ad 1. Sajnos igen, el kellett mennie Szombathelyről, mert nincs egyetemünk (ily módon nincs elégséges tehetségmegtartó erőnk), nem volt és ma sincs lehetőségünk pl. egy antropológiai intézet létesítésére. Eiben Ottó a szombathelyi Tanítóképző Főiskoláról ment el a budapesti egyetemre.
-----ad 2. Eiben Ottó szakmai életútja és tudományos életműve alapján (citációs index, közlemények, könyvek és az általa szerkesztett kiadványok számát is figyelembe véve) már évekkel ezelőtt elérte az MTA-tagság elnyeréséhez megkívánt szintet, mégsem lett (többszöri mérlegelés ellenére sem) az MTA levelező tagja. Az ő példája is felveti az akadémikussá történő kiválasztódás jelenlegi helyzetét, folyamatát és belső erőviszonyait. Érthető, hogy sokan felvetik: miközben hazánkban a tudományos és a szellemi életben is korszakos változások mentek végbe - változtak-e az akadémikusság vagy az állami-díjak elnyerésének feltételei és módjai?
-----Méltó országos elismerés hiányában a szülőföldnek, illetve annak helytörténeti tudományos folyóiratának kötelessége felmutatni ezeket az értékeket, megörökíteni, illetve őrizni Eiben Ottó életútját és életművét. Ezért született ez a közlemény is.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ezúton is köszönöm Prof. dr. Eiben Ottóné Baukó Mária, Budapest; dr. Tóth Gábor Phd antropológus/humánbiológus főiskolai docens, Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely; Zsakai Annamária ELTE Embertani Tanszék és Hadnagyné Vörös Márta gyűjteménykezelő, dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum, Körmend - a szokásost messze meghaladó adatszolgáltatását és tanulmányomhoz nyújtott segítségét.