GARZULY FERENC

 

PATOLÓGIAI JEGYZŐKÖNYVEK
A RÁKOSI-KORSZAKBÓL*

DR. ROMHÁNYI GYÖRGY SZOMBATHELYEN

 

A SZOMBATHELYI KÓRHÁZ PROSECTURÁJA A VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐEN

----------------------------------------Vas Megye és Szombathely Város Közkórháza Kórbonctanán a főorvosi állás 1944 májusa, dr. Görög Dénes címzetes egyetemi magántanár Auschwitzba hurcolása óta betöltetlen volt.
-----A bujkálásból visszatért és a kórház igazgatását újra átvevő dr. Pető Ernő a boncolások elvégzésére, sőt - rendőrorvosi rendszer hiányában - a hatósági boncolások elvégzésére is, alkalmanként jelölt ki orvosokat.1 1945-ben a boncjegyzőkönyvek száma jelentősen csökkent, 1946-ban számuk már csak 15, valamennyit tavasszal írták. Sectiókat azonban az év többi részében is végeztek. A háborút követő áldatlan állapotok között a boncoló a klinikussal négyszemközt beszélte meg a talált elváltozásokat, nem jegyzetelte le.2
-----Az igazgató nehezen talált patológust az üres állásra. Dr. Korpássy Bélát ugyan kinevezték főorvossá, végül mégsem jött el Szombathelyre. Talán nem véletlenül, hiszen a szegedi egyetem patológiai klinikájának lett később az igazgatója. 1946. október 23-án, az alispán elnökletével megtartott kórházbizottsági ülés jegyzőkönyvében a következőket olvashatjuk: "Igazgató-főorvos jelenti, hogy a kinevezett Korpássy doktor, dacára a többszöri sürgetésnek, állását nem foglalta el.(...) helyette a Népjóléti Minisztérium illetékes ügyosztálya megbízott ideiglenes főorvost jelölt ki dr. Romhányi György kórboncnok személyében, aki állását folyó évi november hó 1-én elfoglalja."3
-----A kórház igazgatását akkoriban - a bombakárok elhárítása, a berendezések felújítása, a gyógyszerek beszerzése mellett - még más problémák is terhelték. Ezt illusztrálja egy 1946. augusztusi jegyzőkönyv, amely a Magyar Közellátásügyi Minisztérium képviselőjének jelenlétében zajló megbeszélést rögzít: "A kórháznak mindössze 3 kataszteri hold területű szántóföldje van, melyet zabosbükkönnyel vetett be, hogy két pár lova takarmányát biztosítsa, de ebből is mindössze alig kettő szekér takarmány volt behozható, mert ismeretlen tettesek lekaszálták, még zsenge korában." A jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy nemcsak a lovaknak nem volt mit enniük: "Az élelmiszer hiányára való tekintettel a kórház kénytelen csak a legsúlyosabb állapotú betegeket felvenni."4
-----Azokban az időkben, amikor Romhányi megérkezik, a kórház alagsorát szociális gondozásra szorulók töltik meg, amolyan hatalmas "elfekvő osztály"-ként, megfelelő ápolás, gyógyszerek, élelmezés nélkül; néhány szobában pedig rendőrök elzártakat őriznek.5 A háborút követő nyomor azonban lassan enyhül, és átadja helyét "Rákosi pajtás" diktatúrájának.

AZ ÚJ FŐORVOS ELŐÉLETÉRŐL

Dr. Romhányi György professzor (1905-1991), a Pécsi Orvostudományi Egyetem Patológiai Intézetének későbbi igazgatója, akadémikus, a hazai orvosképzés utánozhatatlanul karakterisztikus, kimagasló egyénisége. Szakmájáért tűzben ég, rendkívül kreatív, ugyanakkor belső kényszer hajtja, hogy tudását, egyéni módszereit átadja a fiataloknak. A kapcsolatot egészen különleges eszközökkel, váratlan, szellemes, humoros "szlogenekkel" erősíti meg, amelyek egyrészt esendő tulajdonságokra utalnak, másrészt barátságos oldalba bokszolást is jelentenek, mint egyik mondása: "A medikus is ember".
-----Vas Megye és Szombathely Város Közkórháza Kórbonctanának és Központi Laboratóriumának helyettes vezetőjévé 1946. november elsejével nevezték ki (úgy tűnik, Korpássy főorvos felmentése tovább tartott a vártnál). A végleges kinevezésre 1947 tavaszán került sor, de a szövettani leleteket még ebben az évben is mint "egyetemi m. tanár, h. főorvos" írja alá. A leletek közé bekötve viszont egy 1947. december 30-i keltezésű levelet is találunk, amelyben már azt olvashatjuk: "Dr. Romhányi György főorvos Úrnak. Hálás köszönettel vettük azt az előzékeny elhatározást, hogy a kórház kebelében 1948. január elsejével megkezdődő ápolónő átképző tanfolyamon előadói tisztet betölteni szíves lesz. Pető Ernő, igazgató főorvos."
-----Szombathelyen öt évet tölt el, egyetemi tanári kinevezéséig. Elődje, dr. Görög Dénes 28 éves volt, amikor ezt az állást elfoglalta, ő idősebb, tapasztaltabb, 41 éves.
A szakmailag kiváló, de módfelett különc, németbarát nemes Balogh Ernő vezette budapesti 2. számú Patológiai Intézetbe nyert felvételt 1929-ben. (Az intézet az 1. számú Patológiai Intézettel 1934-ben, Balogh professzor vezetése mellett egyesült.) Prof. Szabolcs Zoltán, aki 1952-től 1970-ig, tragikus balesetéig volt a Vas Megyei Kórház Sebészeti Osztályának vezetője, 1952-ben, a dr. Romhányi György távozását követő évben került Szombathelyre. Budapesten, a Patológiai Intézetben 1940-ig együtt dolgoztak, barátok voltak, a Ferenc körúti Valéria kávéházba jártak munka után biliárdozni vagy sakkozni. Akkoriban elvárták a közszolgálatban állóktól, hogy idegen hangzású nevüket magyarosítsák. A körülmények hatására lett Reichenbach Györgyből 1935-ben Romhányi György és Sokol Zoltánból 1936-ban Szabolcs Zoltán.6 Utóbbi később orvosainak elmondta, hogy nemes Balogh Ernő a végtelenségig pedáns és beosztottjaihoz kíméletlenül szigorú volt. Egyszer Romhányit úgy megbántotta, hogy munkatársai a közeli kocsmában leltek rá, bár inni nem szokott.7
-----1944-ben, a katonának bevonultatott orvostanhallgatókat dr. Romhányi György tanárként kísérte Németországba, ahonnan 1945 nyarán tért vissza. A Budapesti Egyetemi Igazolóbizottság nem igazolja, mert szerepet vállalt az Egyesített Magyar Orvostudományi Egyetemnek Orsós Ferenc rektor által vezetett tanári karában "nyugatosnak" minősítik, állás nélkül marad. Dr. István Lajos, aki akkoriban fiatal orvosként dolgozott a szombathelyi kórházban, és amolyan "fullajtár" szerepet is betöltött dr. Pető Ernő igazgató mellett, említette a patológust kereső igazgatónak, hogy dr. Romhányi György tanítványa volt, kitűnő kórboncnok, "csak rossz az anamnézise". Pető Ernő több ízben vállalt a kórház érdekében kockázatot. Ezt tette kényszerhelyzetben a kiváló szakemberrel is. Később ugyanúgy kiállt dr. Solymoss Béla és dr. István Lajos mellett is, hasonló helyzetben, 1951-es főorvosi kinevezésükkor.8
-----Dr. Romhányi György - mint a kórház valamennyi orvosa, tisztviselője és ápoló nővére, sőt lelkipásztora is - a munka kezdetén esküt tesz. Az eskü szövege így kezdődik: "Én ... esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy a magyar köztársasághoz és annak alkotmányához hű leszek..." és úgy végződik: "Isten engem úgy segéljen!"9 1949. november 22-én a kórház előadótermében a kórház dolgozói felsőbb rendelkezésre az esküt megismétlik, ezzel a szöveggel: "Én ... esküszöm, hogy a Magyar Népköztársasághoz, annak népéhez és alkotmányához hű leszek..." és úgy végződik: "...és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy hivatali működésemmel a Magyar Népköztársaság megerősödését és fejlődését előmozdítsam". Az esküt mindenki aláírásával bizonyítja, dr. Romhányi György főorvos is.10

A MUNKATÁRSAK

1946 és 1951 között az új főorvos a következő munkatársakkal dolgozott együtt:
-----Dr. Solymoss Béla 1947 decemberében szerezte orvosi diplomáját. Még medikus korában megegyezett dr. Romhányi Györggyel, hogy mellette fog dolgozni néhány évig. Amikor Romhányi elvesztette pozícióját a budapesti egyetemen és Szombathelyre készült, fel akarta menteni őt ez alól a megállapodás alól, ő azonban Szombathelyre is követte.11 A prosecturán kezdett dolgozni, amelyhez a központi laboratórium is tartozott. Ezt az egységet az igazgató még később is fenn akarja tartani. A közkórházi bizottság 1948. márciusi ülésén készült jegyzőkönyv szerint "a Népjóléti Miniszter szükségesnek tartaná a kórboncnoki főorvosi állás és külön laboratóriumi főorvosi állás szervezését", az igazgató szerint azonban "a forgalom kicsi, két főorvos nem tudna ebből megélni".12 A két részleg 1952-ben vált végleg ketté, a laboratórium vezetőjévé őt nevezik ki. Romhányi György, már mint egyetemi tanár, a kinevezést támogató "Működési bizonyítvány"-ban a következőket írja: "Dr. Solymoss Béla ... munkáját mindig a legnagyobb szorgalom és odaadás jellemezte. (...) Tanúbizonyságát adta annak, hogy egyesíti magában a széles látókörű laboratóriumi szakorvos és a tudományos kutató szükséges sajátságait, amelyeknek alapján őt önálló vezetésre mindenben alkalmasnak tartom." Az 1948 és 1949-es boncjegyzőkönyvek többségén az ő aláírását találjuk. 1951-ben már sokkal kevesebb sectiót végez, viszont megjelennek a jegyzőkönyvekhez csatolt bakteriológiai leletek a "Megyei Kórház Központi Laboratóriuma" fejléccel és aláírásával. Dr. Romhányi György távozását követően dr. Kádas László 1954 márciusi kinevezéséig nemcsak a laboratóriumot vezeti, a kórbonctan megbízott vezetője is. 1956-ban a forradalom kitörésekor a főorvosi kar őt választja igazgatónak. Egy év múlva a pártbizottság felmenti. Kandidátusi címet szerez 1963-ban, értekezésének címe: A hyperlipidaemia és az atherosclerosis. A modern laboratóriumi eljárásokat Szombathelyen Romhányi és ő vezetik be.13 Ami ezt követően történt, arra így emlékezik napjainkban: "1965-ben mentünk Montreálba, Selye meghívására, 1966-ban hazatértünk. A kontraszt tűrhetetlen volt. Mikor egy nap házunkba jöttek, hogy valami hiba van a telefonvonalunkkal, tulajdonképpen lehallgató szisztémát szereltek be. A Tátrából írtam Selyének 1967-ben, segítsen vissza, s ő rögtön jelentkezett, asszisztens professzori állást ajánlott s így mentünk újra 1968-ban, s 1972-ben nem tértünk vissza Magyarországra. Engem távollétemben elítéltek. Írtam a bíróságnak, eljön még az idő, mikor szégyellni fogják embertelen eljárásaikat."
-----Dr. Molnár Jánost Solymoss Béla az egyetemről ismerte, végzés után ő hozta össze Romhányi Györggyel, így került feleségével együtt 1949-ben Szombathelyre. 1950-51-ben a boncolások jelentős részét végezte. Később a budapesti MÁV-kórházban dolgozott Sümegi professzor mellett, majd 1956-ban nyugatra, az USA-ba távozott. Először New Yorkban, az Albert Einstein Medical Centrumban lett patológus professzor, később a San Francisco-i egyetemen. Többszöri szívinfarktus után a hatvanas évek végén ő volt a legidősebb beteg az USÁ-ban, aki szív-transplantatióban részesült. Amerikában halt meg.14
-----Dr. Kelényi Gábor által írt jegyzőkönyvekkel 1951 májusában találkozunk első ízben. Sopronból került a pesti egyetemre. Végzés után a Ratkóczy Nándor professzor vezette Radiológiai Klinikán szeretett volna elhelyezkedni, ennek azonban az volt a feltétele, hogy előtte belgyógyászaton vagy patológián két évet eltöltsön. Ratkóczy professzor a budapesti egyetemről jól ismerte dr. Romhányi Györgyöt, dr. Kelényi Gábornak patológusként őt ajánlotta.15 Első jegyzőkönyveit Romhányi György láttamozta. Aláírásuk néhány rendőrorvosi jegyzőkönyvön is együtt szerepel. Dr. Romhányi György egyetemi tanárrá való kinevezése után Pécsre hívja. Hatása alá kerülve feladja röntgen-szakorvosi terveit és követi őt a pécsi egyetemre, az 1952-ben született jegyzőkönyveken aláírásával már nem találkozunk. Dr. Kelényi Gábor ekkor már Romhányi György professzor egyik legfontosabb munkatársa, 1976-ban követi az egyetemi katedrán.16 Szombathelyi tartózkodása során dr. István Lajossal együtt intenzíven foglalkozni kezd a haematologiai betegségekkel, együttműködésük eredményeként jön létre később a Malignus Lymphoma Munkacsoport.17
-----Dr. Szőnyi Ferenc aláírásával 1951-től találkozunk a jegyzőkönyveken, később a szentesi kórház patológiájának lesz a főorvosa.18
-----Ifj. Tanka Dezső aláírása több évben, több kórrajzon szerepel. Medikusként végzett sectiókat, évfolyamtársával, Széll Kálmánnal együtt, miután kórbonctanból vizsgát tettek. Demonstrálták a talált elváltozásokat, a jegyzőkönyveket a tanár úr rendszerint láttamozta, közben sokat tanultak tőle. Mindketten dr. Romhányi György hatására szerették volna a kórboncnoki hivatást választani, de ez csak ifj. Tanka Dezsőnek sikerül, neki sem az első lépésben.19 Patológus professzor Budapesten, az ORFI Patológiai Osztályát vezeti nyugdíjazásáig. Édesapja, id. Tanka Dezső, 1930-tól vezetője a szombathelyi Ideg- és Elmegyógyászati Osztálynak, főorvos kollégája Romhányi Györgynek.

A BONCJEGYZŐKÖNYVEKRŐL

Az 1947. évi boncjegyzőkönyv hiányzik, holott a Patológiai Osztály valamennyi kötetét rendben megőrizte. A szövettani vizsgálatok száma ebben az évben megközelíti az ötszázat. A papírhiány miatt a leleteket dr. Romhányi György - a prosectura egyetlen orvosa - az 1944. évi betegforgalmi adatokat vagy összesítő betegforgalmi adatokat tartalmazó jelentések hátlapjára írta. A kötet lapjai szétesnek, a szélek nincsenek nyomdailag egyformára vágva. A fejlécen "Vasvármegye és Szombathely Kórház Központi Laboratóriuma" felirat olvasható.

Dr. Romhányi György (balról a negyedik) néhány munkatársával, 1950-ben.
Tőle jobbra a második dr. Solymoss Béla

-----A további évek boncjegyzőkönyveinek elkészítéséhez nyomtatványt nem használtak, a leletet durva, rossz minőségű papírlapra gépelték, a másolat nehezen olvasható. Dr. Romhányi György még 1949-ben is aláír olyan jegyzőkönyvet, amelynek fejlécén Dr. Görög Dénes c. egyetemi magántanár szerepel, mint a prosectura vezetője. A jegyzőkönyvek között összesen három olyat találtunk, az 1950-51-es évekből, amelynek fejlécén a "Megyei Kórház Szombathely, Prosectura Főorvos: Dr. Romhányi György" felirat olvasható. Ezek rendőrorvosi boncolások iratai. Úgy látszik, olyan kevés készült ezekből a fejléces papírokból, hogy csak különösen hivatalos iratokhoz, esetleg levelezéshez használta őket.
-----A boncjegyzőkönyvek indigós másolatok, a boncolást végző neve nincs rágépelve, nem mindegyiket írták alá. A háború előtt írt jegyzőkönyvekkel ellentétben a szervenként talált elváltozások rögzítésre kerülnek, a későbbi években mind részletesebben. Ezt követi a latin diagnózis. A klinikumot és patológiai leletet összevető magyarázatot csak elvétve találunk. 1951-től a latin diagnózisok felsorolását követően feltüntetésre kerül - miniszteri rendeletre - az alapbetegség, szövődmény és halálok is.
-----1950-ig a szövettani leírás a jegyzőkönyvek végén szórványos, 1951-től rendszeres. Elvétve az alkalmazott festési eljárást, illetve a bakteriológiai vizsgálatok leletét is közlik, 1951-től utóbbi dokumentálása szintén rendszeres. Egy esetben találkozunk egy bélyegnyi fényképpel, amelyen dr. Kelényi Gábor igyekezett az általa boncolt Leiner-kóros csecsemő veséjén látott elváltozást megörökíteni. Valamennyi évben az agyat és a gerincvelőt formalin fixálás után boncolták, ha a vizsgálatot szükségesnek vélték.
-----Az 1950-es és 51-es kötetek végén összegyűjtve néhány rendőrorvosi és törvényszéki boncolás jegyzőkönyvét is megtaláljuk.
-----A háborút követő éveket jelzi, hogy a halottak között három volt hadifoglyot találunk. Egy elhunyt élmunkás és egy sztahanovista utal a Rákosi-korszak kezdetére. Egy 1948. december végén írt jegyzőkönyvében dr. Romhányi György "pengősnyi terület"-en kialakult elváltozásról ír, holott 1946. augusztus elsejével már bevezették az új forintot. A rossz körülményeket jelzi talán, hogy egy beteg halálához fazékról letört, éles szélű zománc darabka vezet, amely felsérti nyelőcsövét.
-----A tanár úr a klinikusokat elvárta a boncolásra: "Nem kritikusa a kórboncnok a klinikusnak, hanem legfőbb segítője."20 A sectión megjelentek neve nem szerepel a jegyzőkönyvekben.

HALÁLT OKOZÓ BETEGSÉGEK AZ 1948-TÓL 1951-IG TERJEDŐ IDŐSZAKBAN

1948-ban 171 boncolást végeztek, számuk a további években fokozatosan emelkedett, 1951-ben már közel félezer, 491. A halált okozó fontosabb betegségcsoportokról a következőket tudhatjuk meg:

Tuberculosis okozta halálozás

Amíg a háborút megelőző években a boncoltak megközelítően egyharmadát képezték a tuberculosis miatt elhunytak,21 addig ezekben az években csak megközelítően 10%-át. Mi lehet az oka a tüdővész ilyen arányú visszaszorulásának, éppen a háborút követő években, a gátlószeres kezelések bevezetése előtt? A megelőzésre és kezelésére Vas megye különleges erőfeszítést tett a háborút megelőző évek során,22 a tuberculosis visszaszorulása még így is alig érthető. A kitűnően működő pulmonológiai osztályt bombatalálat érte a háborúban. A streptomycin kezelést csak ekkor kezdik bevezetni. A dánok rövidesen a háború után tuberculin negatív gyermekek BCG védőoltását végzik hazánkban, a védőoltás azonban ilyen gyorsan nemigen éreztethette hatását. A gümőkóros halálozásnak ezt a jelentős csökkenését tükrözik mégis a Vas Megyei Statisztikai Hivatal adatai is.23
-----A Népjóléti Miniszter valamennyi klinika és közkórház igazgatójának a következő levelet küldi 1947 novemberében: "Az országba vámkülföldről behozott streptomycin egy részét térítés nélkül az Országos Közegészségügyi Tanács Penicillin Bizottsága által kijelölt budapesti tudományegyetemi klinikák rendelkezésére bocsájtottam. A fennmaradó rész csak egyetemi klinikákon, illetve kórházakban bentfekvő, életveszélyes, más módon nem gyógyítható megbetegedésben szenvedő betegek gyógyításában használható fel."24 Streptomycint még 1952-ben is csak bizottsági úton keresztül lehetett beszerezni.25
-----A jegyzőkönyvek között 1949-ben találunk először említést streptomycin kezelést követően elhunyt szövettani elváltozásairól, dr. Romhányi György aláírásával: "Feltűnő a gümős szövettani jelenségeknek részben kötőszövetes körültokolódása, részben az egyes disszeminált gümőknek fokozatos felszívódása. Ennek folytán izzadmánymentes Langhans típusú óriássejtek csoportjai maradtak vissza, míg a gümők egyéb sejtelemei már nem találhatók fel. Másutt ugyancsak alig látott, csaknem tisztán óriássejtes gümőszerű csoportok tűnnek fel. E jelenségek minden bizonnyal a kórtörténetben említett streptomycin kezelés hatására vezethetők vissza és a gümős szöveti reakciók fokozatos felszívódásának jeleként foghatók fel." Egy 1951-es jegyzőkönyvben streptomycin kezelés nyomán fellépett endarteritisről és következményes encephalomalaciáról olvashatunk leírást. 1951-ben dr. Solymoss Bélának és munkatársainak kísérletes streptomycin kezeléssel kapcsolatos közleményei jelentek meg.26

Dr. Romhányi György mikroszkopizál
(1950)

Csecsemőhalálozás

Még érthetetlenebb a csecsemők számának igen jelentős megemelkedése a sectiós anyagban. A '40-es évek elején az 1 évesnél fiatalabbak aránya tíz százalék körül mozgott,27 míg 1948-51 között megközelítően egyharmadát adják a meghaltaknak. Egy részük koraszülött, jelentős a perinatalis halálozás. A halálok bronchopneumonia, enterocolitis, otitis media, meningitis, grippe, toxicosis, dysenteria, Leiner-kór, tetanus, tuberculosis, diphtheria, lues congenita, skarlát, haemorrhagiás encephalitis, pertussis, kukoricaszem aspiráció és egyéb kórokok, nagyon széles a halált okozó betegségek skálája.
-----Megdöbbentő, hogy 1951-ben megközelítően 180 csecsemő halt meg egy év alatt a kórházban! Néha öt-hat csecsemőről szóló jegyzőkönyv következik egymás után. Nehezen érthető a nagyfokú változás a háborút megelőző állapothoz képest. 1935-ig a boncolást a halottak 35%-ában mellőzték.28 Nem tudjuk, később milyen volt a mellőzöttek aránya és kikre terjedt ki, a boncolást 1951-ben teszik csak kötelezővé. 1954-ig a szülés otthon történt, szülésznővel, az otthon meghaltakról vagy halvaszületettekről csak a tiszti orvos kapott jelentést. A csecsemők arányának megváltozására bizonyos magyarázattal szolgálhat, hogy "amíg Vas megyében 1930-ban az intézeti szülések száma 10% volt, 1953-ban ez az arányszám 64,5%-ra növekedett."29
-----A csecsemőhalandóság az országban 1950-ben 85,7 ezrelék, míg 2004-ben 6,6 ezrelék. A vizsgált években közel tizenkétszer annyi csecsemő halt meg, mint manapság.
-----A másik ok az arány megváltozására a háború után kialakult áldatlan körülményekben keresendő, amit, úgy látszik, leginkább a csecsemők éreztek meg. Ez az időszak számukra rosszabb volt a háborús éveknél. A háború alatt jegyrendszer biztosította az ellátást, az igazi élelmezési bajok 1944 őszétől kezdődtek. Abban az időben, aki tudott, élelmet cserélt ékszerért, lepedőkért, akinek semmije sem volt, az éhezett, mert liszt, cukor, hús nem volt. Sok volt a koraszülött, alultáplált csecsemő, igen sok volt közöttük az "ótvaros".30 Talán nem véletlen, hogy 1949-ben a gyermekosztályon koraszülött részleg jött létre, és hogy az itt szerzett tapasztalatokról 1951-ben megjelent közlemény számolt be.31
-----A népesség szaporodásának előmozdítására a kormányzat erélyes lépéseket tett. "Magyarországon részint a II. világháború által okozott halálozás és rendkívüli népességmozgások, részint az ezt követő demográfiai viszonyokat is érintő háború utáni fejlemények nyomán, az I. világháború utáni helyzettől és az európai országok többségének a II. világháború utáni népesedési fejlődésétől eltérően nem alakult ki születési hullám. Sőt, már az 1950-es évek elején a nettó reprodukció értéke egy alá csökkent, jelezve a távlati népességcsökkenés potenciális veszélyét. Az akkori korszak viszonyainak megfelelően ezt a problémát 1953 márciusában egy voluntarista jellegű kormányhatározattal, elsősorban az abortuszok engedélyezésének drákói korlátozásával és az ezzel kapcsolatos büntetőjogi gyakorlat drasztikus, esetenként törvénytelen mértékű megszigorításával kívánták megoldani."32
-----Ha belelapozunk az 1953-as jegyzőkönyvekbe, ennek a rendeletnek nem várt hatásával találkozunk. Ez év augusztusában egy 23 éves haldokló nőt hoztak be a kórházba, aki illetéktelen terhesség-megszakító beavatkozás okozta méhgyulladás, vérmérgezés, és többszörös agytályog miatt rövidesen meghalt.

Néhány további betegségről

Az 1951-es év jegyzőkönyveit lapozgatva meghökkentő felfedezést tehetünk: ebben az évben hatan haltak meg strumectomia után. Öt középkorú nő és egy fiatal katona. Négy beteg a klinikai adatok szerint Basedow-kóros volt. A strumectomia még a következő években is szed egy-két halálos áldozatot.
-----Úgy tűnik, sok betegnek kellett világszerte meghalnia ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljék a Basedow-kóros betegek megfelelő kezelése. Az akkoriban szinte mindennapos struma műtétre ma már csak ritkán kerül sor. Kevesebb lett az endémiás golyva, a strumák zömét konzervatívan gyógyítják. A műtöttek zöme hyperthyreotikus krízisben halhatott meg, amit akkor még alig ismertek.
-----Amíg a háború előtt készült boncjegyzőkönyvekben szívinfarktus kórismével egy alkalommal sem találkoztunk,33 itt már minden évben előfordult, 1950-ben már öt beteg halálát okozta. Többségüket klinikailag is diagnosztizálták. A háborút megelőző évekhez képest sokkal többen haltak meg endocarditis lenta miatt is, 1947-ben például 171 betegből 11.
-----1950-ben és 1951-ben is négy-négy anya halt meg szülést követően, atoniás vérzés, endometritis, terhességi toxicosis miatt.
-----A lues okozta kórképek ezekben az években már visszaszorulóban vannak. Két betegnek volt meningitis basilaris lueticaja, az egyiknek syphilomákkal az agyban és a májban. A vizsgált négy év alatt egy csecsemő és egy felnőtt halt meg meningococcus okozta meningitis következtében. A Heine-Medin-kór 1951-ben két beteg halálát okozta. Typhussal már csak egy esetben találkozunk. Diphtheria, skarlát, pertussis, tetanus, dysenteria ebben az időszakban is megközelítően úgy szedi áldozatait, mint a háború alatt és előtt.
-----Lassan szaporodni látszanak a daganatos betegségekről szóló jegyzőkönyvek a háborút megelőző évekhez képest. Nehéz azonban valós képet kialakítani a jegyzőkönyvekből nyert adatokból, mert az operált tumoros betegek jelentős részét hazavitték a hozzátartozók, még haldokolva is.34 Nem találkozunk sarcoidosis kórismével és természetesen lymphoma kórismével, de még reticulosarcoma kórismével sem. Honnan a mai napok rengeteg lymphomája?
-----A ritkább betegségek közül a következőket említhetjük meg: egy fiatal nő halt meg a darázscsípést követő negyedik napon az ideggyógyászati osztályon, egy hatéves gyermek halálát gombamérgezés, egy ötévesét babszem félrenyelése okozta, egy betegnek aktinomycosisa volt.

TÚL A KÖTELEZŐ MUNKÁN

A hisztokémiai vizsgálatok meghonosítása Szombathelyen dr. Romhányi György alapvető érdeme, az országban alkaliás foszfatáz és PAS reakciót itt végeztek először. A tanár úr a Magyar Tudományos Akadémiától 1949-től kezdve "tudományos pótdíjat" kapott, javaslatára később Solymoss Béla is ebben részesült. Solymoss Bélának, Kelényi Gábornak, Molnár Jánosnak közleményei jelennek meg.35 Romhányi támogatja a fiatalokat a tudományos munkában. "Ajánlotta, hogy írjam le egyik boncolási esetünket. Ecclampsiában meghalt anuriás betegnél vesekéreg ischaemiát találtunk, ez volt az első megfigyelés, ami alátámasztotta Trueta kísérleti megfigyeléseit a vesekeringés medullaris shuntjével kapcsolatban. A cikket a Lancet-be is elküldtem, s legnagyobb örömömre elfogadták." - emlékezik vissza Solymoss Béla.36
-----Romhányi György főorvos a kórházi osztályokon betegeket tekint meg, konzultál a klinikusokkal.37
-----A tanár úr körül úgynevezett "gittegylet" alakult ki érdeklődő fiatal orvosokból és medikusokból. A prosecturán dolgozó orvosokon túl többek között dr. István Lajos, dr. Tamás Endre, medikusként Széll Kálmán, ifj. Tanka Dezső, Németh-Csóka Mihály (későbbi c. egyetemi tanár), Pécsről Viszlói Kocsárd tartozott ehhez a körhöz, utóbbi három később tanársegédje is lett.38 Az esti eszmecsere nemcsak orvosi, hanem egyéb témákról is szólt.39 A kéthetente, havonta tartott "gitt-egyleti üléseken", amelyeken néhány főorvos is rendszeresen részt vett, az előadásokat fiatal orvosok vagy medikusok tartották. A témákat ő választotta ki, irodalommal is ő látta el az előadót. Az előadásokat követő megbeszélések, összefoglalók mindenki számára élményt jelentettek.40

A MUNKA PERIFÉRIÁJA

A kórházbizottság 1947 szeptemberi ülésének egyik kötelező napirendi pontja tervmegbízott kijelölése volt: "A bizottság arra való tekintettel, hogy a kórház hasonló ügyeit inkább orvos tudja intézni, dr. Romhányi György mb. főorvost és Szilassy József irodafőtisztet jelöli erre a tisztségre.41
-----Milyen feladatai voltak a tervmegbízottnak? "Az Országos Tervhivatal különös súlyt helyez arra, hogy az üzemek a május elsejei felvonuláson tábláikon és jelképes ábrázolásaikon megfelelő módon domborítsák ki a hároméves tervben való részvételüket."42 Hogyan felelt meg ennek a feladatnak dr. Romhányi György főorvos? Talán kitalálhatjuk. Mindent Szilassy József irodafőtisztre hagyott.
-----Hogy milyen hasonló feladatokkal kellett kórházi tartózkodása során szembenéznie, ma már nehezen deríthető ki. Egy ezek közül: a szovjet tudósok mindenhol megtárgyalandó elmélete volt akkoriban a betegségek idegi eredetét hirdető "nervismus". Romhányi György főorvos kapta a feladatot, hogy erről orvosgyűlés előtt beszéljen. Nagy bajban volt, hogyan birkózzon meg a feladattal. Végül, mellékutakról indulva, igen érdekes előadást tartott, ami még végül igaz is volt.43
-----Ez az az időszak, amikor a kórház is bekapcsolódik a munkaversenybe. Az elvtárs megszólítás gyorsan teret hódít az elkötelezett szívekben, és minden hivatalos fórumon. A kinevezés iránti előterjesztés alkalmával csatolandó okmányok között a legfontosabb a saját kezűleg aláírt, igen részletes önéletrajz lesz, utóbbinak - aláhúzott rész az instrukcióban - "ki kell terjednie a munkásmozgalomban, a magyar népi demokrácia felépítésében kifejtett tevékenység részletes ismertetésére."44 Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a jó főorvos a kommunista párt tagja, a szakmai munka megfelelő politikai irányítás nélkül alacsonyrendű.
-----A minisztérium Újítási Bizottsága is akcióba lép, körlevél a kórházaknak: "A kórházak régi vaságyain a szegletvasak két oldalán egy-egy U alakban hajlított lapos vas van felcsavarozva, amely ma már semmi célt nem szolgál. A szóban forgó lapos vas, amelyből minden ágyon kb. 5 kg összsúly hever, akárki által leszerelhető. Sokezer vaságyról sok tízezer kg vas engedhető át az ipar részére."45
-----Ratkó Anna népjóléti miniszter is instrukciókkal látja el a kórházakat: "A munka előterébe a gyógyító-megelőző munka minőségi javítása kell, hogy kerüljön. Segítséget fog jelenteni ezen a téren Pavel Ivanovics Szapocskov professzornak a Bajcsy-Zsilinszky Kórház igazgatói értekezletén tartott felszólalása. Ezt a beszédet éppen ezért a kórház munkaértekezleten való felolvasásra és megtárgyalásra megküldöm. Az értekezlet végrehajtásának megtörténtéről 15 napon belül jelentést kérek." Néhány idézet Pavel Ivanovics Szapocskov felszólalásából: "A moszkvai I. számú klinikán dolgozom és klinikánk rendkívül nyugtalan, ha a beteg szekciójáról van szó. A kórbonctan a legpontosabban megvizsgálja a klinikai és kórbonctani diagnózis összefüggését. Havonta kétszer összehívják az orvosokat és megtárgyalják minden eset diagnosztikai eltérését és szégyen az orvos számára, ha meghívják az ilyen tárgyalásra, ahol az ő hibáját tárgyalják." A szakszerű fordítás így folytatódik tovább a körlevélben: "Az egyik klinikán találkoztam egy 20 esztendős praxissal rendelkező orvossal, aki a diagnózis rovatba azt írta: máj. Igen szégyellte magát az orvos, amikor erre nézve megkérdeztem a véleményét." Pavel Ivanovics Szapocskov értékes megfigyelést is tett a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban. A betegek hidegen kapják az ebédet, mégpedig azért, mert az edényeken, amiben az ennivalót viszik, nincsen rajta a födő.46
-----Közben azonban az ellenséget is le kellett leplezni. "Jegyzőkönyv, felvétetett 1950. április 21-én, az ápolók előadótermében. Jelen voltak a II. évfolyamhoz tartozó ápolónővérek, XX elvtársnő és XY elvtárs. Tárgy: TT ápoló növendék bűnügye. Intézetünkben sorozatosan tűntek el nagyobb pénzösszeg, kabát, szoknya, szvetter, kombiné, nadrág. (...) TT ágykutatásánál eredményt értek el. (...) TT már korábban gyanús volt, ugyanis egy takarítónő jelentette, hogy az elveszett melltartóit nézzük meg TT-nél (...) TT-t mindenki egyhangúlag az ápolónők köréből való kizárásra ítélte."47
-----Mennyire foglalkoztatta dr. Romhányi György tanár urat az, ami körülötte történik? A prosecturán lakott, puritán körülmények között, először egyedül, majd családjával, lakást számára csak évek múlva utaltak ki. Budapesti hétvégéit folyóiratok, könyvek beszerzésével tölti.48 Szombathelyen munkájának és a gyógyításnak él, fiatalokkal barátkozva, őket oktatva. "Kényszer volt egykor a munka, ma hősi tett" énekelhette volna ő is a május elsejei felvonuláson.
-----De a siker sem maradt el. A "Gyógyíts jobban mozgalom" első négy hónapjának kiértékeléséről a kórház igazgatója levelet küld a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának. Ebben felsorolja az egyes osztályok elért eredményeit. "A prosectura munkája az elmúlt évhez képest 100%-os emelkedést mutat (minden elhalt boncolásra került)."49
-----A Rákosi-korszakot álarc nélküli formájában a Romhányi-munkatársak egyikének mondatában pillanthatjuk meg: "A titkos rendőrség kihallgatásain elhaltak, vagy a határon akna robbanásban elpusztultak részére többször kértek halotti bizonyítványt, elfedni a valóságot, de ezt mindig megtagadtam."50

AZ UTOLSÓ SZOMBATHELYI SECTIÓ

Amikor ténnyé vált, hogy Romhányi Pécsre megy, megkérte az akkor még medikus Széll Kálmánt, hogy gépelje le számára Zalka professzor szorgalmasan lejegyzetelt kórbonctani előadásait. Ennek megtörténte után, bár anyagilag ő sem volt rózsás helyzetben, a munkát erőszakkal kifizette, mert tudta, hogy a gépelést végző minden hazai segítség nélkül tartja fenn magát és végzi az egyetemet.51
-----Dr. Romhányi György utolsó aláírását egy rendőrorvosi boncjegyzőkönyvön találjuk meg, szeptemberi keltezésű. 1951. október 6-val kap megbízást a Pécsi Orvostudományi Egyetem Patológiai Intézetének vezetésére. A történet ettől kezdve az elkötelezettek számára már ismerős.52

AZ ÁTMENET ÉVEI

Dr. Romhányi György távozása után, 1952-53-ban a prosectura megbízott főorvosa dr. Solymoss Béla lesz, aki ekkor már a központi laboratóriumot is vezeti. Ennek a két évnek a jegyzőkönyvei az 1951-ben írottaktól alig térnek el. A sectiók száma is hasonló, valamennyi évben közel félezer. Dr. Molnár János, dr. Szőnyi Ferenc, dr. Németh-Csóka Mihály, majd dr. Farkas Elemér a boncoló orvos, néha dr. Solymoss Béla. Az általa végzett sectiók közül az egyikben a halálhoz vezető ok elektroshock kezelés. (Hasonló esetek miatt az országban az elsők között Szombathelyen került bevezetésre a relaxatióban végzett elektroshock kezelés a hetvenes évek elején.)53 A jegyzőkönyv végén három, hasonló esetet tárgyaló közleményre hivatkozik. Ebben az évben több jegyzőkönyvben találkozunk hasonló hivatkozással folyóiratok cikkeire, bár a kórházba a patológiai folyóiratok közül egyedül a Zentralblatt für allgemeine Pathologie járt. Megjelennek a jegyzőkönyvekhez csatolt, tájékoztató jellegű fényképek is a szerveken látott elváltozásokról. Solymoss Béla és Molnár János közös erőfeszítéseként az ötvenes években sikerült száz orvosi lapot a kórház számára megrendelni, ez képezte a kórházi könyvtár alapját.54
-----Az 1953-as kötet elején az abban az évben elhunytakat alapbetegség szerint csoportosították. Megoszlásuk a csecsemőket illetően a következő: a koraszülöttek, újszülöttek száma 85, ez az összes beteg 21%-a. 31 szenvedett közülük szülési károsodást, 17 intrauterin halt meg, tíz fejlődési rendellenességgel született. A halált okozó többi betegség ritkábban fordult elő. A meghalt csecsemők száma 38, ez az összes sectiónak 9,3%-a, a vezető halálok atrophia, bronchopneumonia és enterocolitis.
-----A kötet végén szokatlan jegyzőkönyvre bukkanunk, tárgya a kórház nagy előadótermében tartott klinikopatológiai konferencia. Ez egyike az első ilyen rendezvényeknek a kórházban. (Előzőleg a Vérellátóban került sor hasonló megbeszélésre.)55 "Dr. Tiroler Zoltán igazgató-helyettes ismerteti Ratkó miniszter elvtársnő utasítását a kórházi gyógyítás megszervezéséről. Kiemeli minden elhalt beteg kötelező boncolását és hangsúlyozza a klinikopatológiai konferencia fontosságát. Ezeken minden kórházi és rendelőintézeti orvosnak kötelező megjelennie." A rendelet különösen szigorú hangnemű lehetett, ebben az évben ugyanis a tanácskozásokat július és december kivételével valamennyi hónapban megrendezték. Később a konferenciákat dr. Solymoss Béla vezeti "A konferenciákat nagy örömmel vezettem, s én javasoltam, hogy a vita élénkítésére, de a személyes támadások csökkentésére hivatalosan kérjünk fel minden eset tárgyalására egy opponens orvost. Ez az ajánlat nagy siker volt." - írja.
-----A csecsemőknek az 1954-es év sem kedvezett, sőt újabb betegség szedett áldozatokat. Július és november között öt csecsemő halt meg, három 4 hónapos, közöttük egy ikerpár, egy 5 és egy 8 hónapos. A betegség gyors, néha fulmináns lefolyású, icterushoz, májkárosodás okozta comához vezet. A klinikai és patológiai kórisme hepatitis epidemica. Valamennyi csecsemő az Állami Egészségügyi Gyermekotthon betege volt. Valóban hepatitis A fertőzés okozta a haláleseteket, vagy inkább a hepatitis B vírus volt a kórokozó? Ha ilyen sok áldozatot szedett a járvány, ebben a viszonylag benignus betegségben, milyen tömegű csecsemőnek kellett megbetegednie ahhoz, hogy ilyen sokan meghaljanak?
-----A jegyzőkönyvek csak bizonyos adatokat rögzítenek - nem adhatnak minden feltett kérdésre választ.

A SZOMBATHELYI PATOLÓGIA TÖRTÉNETÉNEK ÚJABB SZAKASZA KEZDŐDIK

A szombathelyi patológia történetének első szakasza, a munka elindítása és folyamatossá tétele dr. Görög Dénes érdeme. A második szakasz, a munka újraindítása a romokon, finomítása és erős kapcsolása a klinikumhoz dr. Romhányi György nevéhez fűződik. 1954 márciusában nevezik ki a patológia élére dr. Kádas Lászlót. Ezt megelőzően a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetében dolgozott. Ugyanúgy dr. Entz Béla professzor tanítványa, mint ahogyan dr. Görög Dénes is az volt. Kádas László közel harminc évig vezeti a patológiai osztályt, és hosszú időre megteremti a konszolidált "nagyüzemi" működés feltételeit, hiszen a sectiók évenkénti száma a 2200-at is meg fogja haladni. Innen számíthatjuk a szombathelyi patológia történetének harmadik szakaszát.
-----1956 sem jelent törést ebben a folyamatban. Ez év januárjában azonban szokatlan feljegyzéssel találkozunk. Dr. Kádas László igazságügyi szakértőként vesz részt Bozsok közelében, az osztrák határ mentén fekvő, úgynevezett "Holt-hegyen" felfedezett tömegsírok feltárásában. Bennük csont- és ruhamaradványok, bakancsok, csajka, kulacs, kés, villa, kanál, olló, levéltárcák, fémpénzek rendetlen összevisszaságban, valamint puskatöltények hüvelyei és lövedékei. A koponyacsontok őrzik a lövések nyomait. 66 munkaszolgálatost gyilkoltak meg itt a háború végének közeledtével, többségében 40 évesnél fiatalabbakat. Feltámadó kísértet, a megtorlás köpenyébe öltözve hamarosan új áldozatokat követel majd.
-----A Rákosi-diktatúrát végérvényesen az 1956. októberi forradalom buktatja meg. Szombathelyi áldozatokat csak a november 4-i szovjet megszállás követel. Bár a kórboncolási jegyzőkönyvek mellett rendben sorakoznak a rendőrségi és törvényszéki boncolások jegyzőkönyvei is, az áldozatok nyomát nem találjuk.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A munkához nyújtott segítségért, kiegészítésekért, adatokért, tanácsokért köszönettel tartozom prof. dr. István Lajosnak, prof. dr. Solymoss Bélának, dr. Széll Kálmánnak, prof. dr. Tanka Dezsőnek, dr. Brittig Ferencnek, dr. Prugberger Emilnek, dr. Horváth Boldizsárnak, dr. Molnár Lászlónak, prof. dr. Cholnoky Péternek, dr. Szabó Lászlónak, dr. Tóth Csabának, dr. Tahin Balázsnak, dr. Bobest Mátyásnak és Katona Attila adjunktusnak.

 

JEGYZETEK

1. Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk.
2. GARZULY Ferenc: A múlt árnyai. A szombathelyi patológia jegyzőkönyveinek üzenete (1920-46). In: Vasi Szemle, 2004. 3. sz.
3. Vas Megyei Levéltár (a továbbiakban: VamL), Közkórház igazgatási iratok, 221/47
4. Uo.
5. Prof. dr. István Lajostól nyert információk.
6. Prof. dr. Szabolcs Zoltánnétól nyert szóbeli információk.
7. Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk.
8. Prof. dr. István Lajostól nyert információk.
9. VaML, Közkórház igazgatási iratok, 1199/49
10. VaML, Közkórház igazgatási iratok, 1332/49
11. Prof. dr. Solymos Bélától nyert információk.
12. VaML, Közkórház igazgatási iratok, 362/48
13. Prof. dr. Tanka Dezsőtől nyert információk.
14. Prof. dr. Solymoss Bélától és prof. dr. Tanka Dezsőtől nyert információk.
15. Prof. dr. István Lajostól nyert információk.
16. BENKE József (szerk.): 85 éves a Pathologiai Intézet. Alexandra Kiadó, Pécs, 2004. 101 old.
17. Prof. dr. István Lajostól nyert információk.
18. Prof. dr. Tanka Dezsőtől nyert információk.
19. Dr. Széll Kálmántól és prof. dr. Tanka Dezsőtől nyert információk.
20. TAMÁS Endre: Egy tudós orvosprofesszor emberi arca. (Dr. Romhányi Györgyről.) In: Vasi Szemle, 2003. 6. sz. 743.
21. GARZULY Ferenc: i. m.
22. GARZULY Ferenc: i. m.
23. A tuberculosis elleni küzdelem eredményei Vas megyében. Központi Statisztikai Hivatal Vas Megyei Igazgatósága, 1967. április 8. Szombathely, 19 old.
24. VaML, Közkórház igazgatási iratok, 119/5/48
25. Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk
26. EIDUS L., SOLYMOSS B., SZABÓ I.: Streptomycin, PAS, PAS-propylester, valamint Thiomicid tuberculostaticus hatása összehasonlító állatkísérletekben. In: Kísérl. Orvostud., 1951. 369-73.; NÁKÓ A., SOLYMOSS B.: A streptomycin okozta vestibularis laesio kérdéséhez. Histochemiai vizsgálatok streptomycinnel kezelt tengeri malacokon. In: Orv. Hetil., 1951. 419-22.
27. GARZULY Ferenc: i. m.
28. GARZULY Ferenc: i. m.
29. HORVÁTH Boldizsár: 100 éves a bábaképzés Szombathelyen. Szignatúra Nyomda és Kiadó Kft., Szombathely, 1997. 27. old.
30. Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk.
31. POMOTHY R., FRANK K., ISTVÁN L.: Koraszülött gondozásunk. In: Gyermekgyógyászat, 1951. 419-22.
32. MILTÉNYI Károly: Népesedéspolitika és népesedéselmélet. In: Kollega Tarsoly István (szerk.): Magyarország a XX. században. II. k. Babits Kiadó, Szekszárd, 1997. 247. old.
33. GARZULY Ferenc: i. m.
34. Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információ.
35. GORÁCZ I., KELÉNYI G.: A röntgencsömör kezelése pyridoxinnal. In: Orv. Hetil., 1949. 638.; MOLNÁR J.: A Na-rhodizonát használatáról a histochemiában. In: Kísérl. Orvostud., 1952. 390-1.
36. Prof. dr. Solymoss Bélától nyert információ.
37. TAMÁS E.: i. m. 743.
38. Prof. dr. Solymoss Bélától nyert információ.
39. TAMÁS Endre: i. m. 743.; HORVÁTH B. és SZÉLL K.: Tudományos és oktatási tevékenység. In: Horváth B. és Széll K. (szerk.): Vas Megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza története, 1929-2004. Szombathely, 2004. 21. old.
40. Prof. dr. Solymoss Bélától nyert információk.
41. VaML, Közkórház Igazgatási iratok, 221/8/47
42. Országos Tervhivatal Tájékoztató Szolgálata, 1948. április
43. Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk.
44. VaML, Közkórház Igazgatási iratok, 1277/50
45. VaML, Közkórház Igazgatási iratok, 2746/51
46. VaML, Közkórház Igazgatási iratok, 1639/50
47. VaML, Közkórház Igazgatási iratok, 709/50
48. Prof. dr. István Lajostól nyert információk.
49. VaML, Közkórház, Igazgatási iratok, 1763/51
50. Prof. dr. Solymoss Bélától nyert információk.
51. Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk.
52. BENKE József (szerk.): i. m.
53. Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk.
54. Prof. dr. Solymoss Bélától nyert információk.
55. Prof. dr. István Lajostól nyert információk.