GARZULY FERENC
PATOLÓGIAI
JEGYZŐKÖNYVEK
A RÁKOSI-KORSZAKBÓL*
DR. ROMHÁNYI GYÖRGY SZOMBATHELYEN
A SZOMBATHELYI KÓRHÁZ PROSECTURÁJA A VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐEN
----------------------------------------
-----A bujkálásból visszatért
és a kórház igazgatását újra átvevő dr. Pető Ernő a
boncolások elvégzésére, sőt - rendőrorvosi rendszer
hiányában - a hatósági boncolások elvégzésére is,
alkalmanként jelölt ki orvosokat.1 1945-ben a
boncjegyzőkönyvek száma jelentősen csökkent, 1946-ban
számuk már csak 15, valamennyit tavasszal írták. Sectiókat
azonban az év többi részében is végeztek. A háborút
követő áldatlan állapotok között a boncoló a klinikussal
négyszemközt beszélte meg a talált elváltozásokat, nem
jegyzetelte le.2
-----Az igazgató nehezen talált
patológust az üres állásra. Dr. Korpássy Bélát ugyan
kinevezték főorvossá, végül mégsem jött el Szombathelyre.
Talán nem véletlenül, hiszen a szegedi egyetem patológiai
klinikájának lett később az igazgatója. 1946. október
23-án, az alispán elnökletével megtartott kórházbizottsági
ülés jegyzőkönyvében a következőket olvashatjuk:
"Igazgató-főorvos jelenti, hogy a kinevezett Korpássy
doktor, dacára a többszöri sürgetésnek, állását nem
foglalta el.(...) helyette a Népjóléti Minisztérium
illetékes ügyosztálya megbízott ideiglenes főorvost jelölt
ki dr. Romhányi György kórboncnok személyében, aki
állását folyó évi november hó 1-én elfoglalja."3
-----A kórház igazgatását
akkoriban - a bombakárok elhárítása, a berendezések
felújítása, a gyógyszerek beszerzése mellett - még más
problémák is terhelték. Ezt illusztrálja egy 1946. augusztusi
jegyzőkönyv, amely a Magyar Közellátásügyi Minisztérium
képviselőjének jelenlétében zajló megbeszélést rögzít:
"A kórháznak mindössze 3 kataszteri hold területű
szántóföldje van, melyet zabosbükkönnyel vetett be, hogy
két pár lova takarmányát biztosítsa, de ebből is mindössze
alig kettő szekér takarmány volt behozható, mert ismeretlen
tettesek lekaszálták, még zsenge korában." A
jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy nemcsak a lovaknak nem
volt mit enniük: "Az élelmiszer hiányára való
tekintettel a kórház kénytelen csak a legsúlyosabb állapotú
betegeket felvenni."4
-----Azokban az időkben, amikor
Romhányi megérkezik, a kórház alagsorát szociális
gondozásra szorulók töltik meg, amolyan hatalmas
"elfekvő osztály"-ként, megfelelő ápolás,
gyógyszerek, élelmezés nélkül; néhány szobában pedig
rendőrök elzártakat őriznek.5 A háborút követő
nyomor azonban lassan enyhül, és átadja helyét "Rákosi
pajtás" diktatúrájának.
AZ ÚJ FŐORVOS ELŐÉLETÉRŐL
Dr. Romhányi György
professzor (1905-1991), a Pécsi Orvostudományi Egyetem
Patológiai Intézetének későbbi igazgatója, akadémikus, a
hazai orvosképzés utánozhatatlanul karakterisztikus,
kimagasló egyénisége. Szakmájáért tűzben ég, rendkívül
kreatív, ugyanakkor belső kényszer hajtja, hogy tudását,
egyéni módszereit átadja a fiataloknak. A kapcsolatot egészen
különleges eszközökkel, váratlan, szellemes, humoros
"szlogenekkel" erősíti meg, amelyek egyrészt esendő
tulajdonságokra utalnak, másrészt barátságos oldalba
bokszolást is jelentenek, mint egyik mondása: "A medikus
is ember".
-----Vas Megye és Szombathely
Város Közkórháza Kórbonctanának és Központi
Laboratóriumának helyettes vezetőjévé 1946. november
elsejével nevezték ki (úgy tűnik, Korpássy főorvos
felmentése tovább tartott a vártnál). A végleges
kinevezésre 1947 tavaszán került sor, de a szövettani
leleteket még ebben az évben is mint "egyetemi m. tanár,
h. főorvos" írja alá. A leletek közé bekötve viszont
egy 1947. december 30-i keltezésű levelet is találunk,
amelyben már azt olvashatjuk: "Dr. Romhányi György
főorvos Úrnak. Hálás köszönettel vettük azt az előzékeny
elhatározást, hogy a kórház kebelében 1948. január
elsejével megkezdődő ápolónő átképző tanfolyamon
előadói tisztet betölteni szíves lesz. Pető Ernő, igazgató
főorvos."
-----Szombathelyen öt évet tölt
el, egyetemi tanári kinevezéséig. Elődje, dr. Görög Dénes
28 éves volt, amikor ezt az állást elfoglalta, ő idősebb,
tapasztaltabb, 41 éves.
A szakmailag kiváló, de módfelett különc, németbarát nemes
Balogh Ernő vezette budapesti 2. számú Patológiai Intézetbe
nyert felvételt 1929-ben. (Az intézet az 1. számú Patológiai
Intézettel 1934-ben, Balogh professzor vezetése mellett
egyesült.) Prof. Szabolcs Zoltán, aki 1952-től 1970-ig,
tragikus balesetéig volt a Vas Megyei Kórház Sebészeti
Osztályának vezetője, 1952-ben, a dr. Romhányi György
távozását követő évben került Szombathelyre. Budapesten, a
Patológiai Intézetben 1940-ig együtt dolgoztak, barátok
voltak, a Ferenc körúti Valéria kávéházba jártak munka
után biliárdozni vagy sakkozni. Akkoriban elvárták a
közszolgálatban állóktól, hogy idegen hangzású nevüket
magyarosítsák. A körülmények hatására lett Reichenbach
Györgyből 1935-ben Romhányi György és Sokol Zoltánból
1936-ban Szabolcs Zoltán.6 Utóbbi később
orvosainak elmondta, hogy nemes Balogh Ernő a végtelenségig
pedáns és beosztottjaihoz kíméletlenül szigorú volt.
Egyszer Romhányit úgy megbántotta, hogy munkatársai a közeli
kocsmában leltek rá, bár inni nem szokott.7
-----1944-ben, a katonának
bevonultatott orvostanhallgatókat dr. Romhányi György
tanárként kísérte Németországba, ahonnan 1945 nyarán tért
vissza. A Budapesti Egyetemi Igazolóbizottság nem igazolja,
mert szerepet vállalt az Egyesített Magyar Orvostudományi
Egyetemnek Orsós Ferenc rektor által vezetett tanári karában
"nyugatosnak" minősítik, állás nélkül marad. Dr.
István Lajos, aki akkoriban fiatal orvosként dolgozott a
szombathelyi kórházban, és amolyan "fullajtár"
szerepet is betöltött dr. Pető Ernő igazgató mellett,
említette a patológust kereső igazgatónak, hogy dr. Romhányi
György tanítványa volt, kitűnő kórboncnok, "csak rossz
az anamnézise". Pető Ernő több ízben vállalt a
kórház érdekében kockázatot. Ezt tette kényszerhelyzetben a
kiváló szakemberrel is. Később ugyanúgy kiállt dr. Solymoss
Béla és dr. István Lajos mellett is, hasonló helyzetben,
1951-es főorvosi kinevezésükkor.8
-----Dr. Romhányi György - mint a
kórház valamennyi orvosa, tisztviselője és ápoló nővére,
sőt lelkipásztora is - a munka kezdetén esküt tesz. Az eskü
szövege így kezdődik: "Én ... esküszöm a mindentudó
és mindenható Istenre, hogy a magyar köztársasághoz és
annak alkotmányához hű leszek..." és úgy végződik:
"Isten engem úgy segéljen!"9 1949.
november 22-én a kórház előadótermében a kórház dolgozói
felsőbb rendelkezésre az esküt megismétlik, ezzel a
szöveggel: "Én ... esküszöm, hogy a Magyar
Népköztársasághoz, annak népéhez és alkotmányához hű
leszek..." és úgy végződik: "...és minden
igyekezetemmel azon leszek, hogy hivatali működésemmel a
Magyar Népköztársaság megerősödését és fejlődését
előmozdítsam". Az esküt mindenki aláírásával
bizonyítja, dr. Romhányi György főorvos is.10
A MUNKATÁRSAK
1946 és 1951 között az új
főorvos a következő munkatársakkal dolgozott együtt:
-----Dr. Solymoss Béla 1947
decemberében szerezte orvosi diplomáját. Még medikus korában
megegyezett dr. Romhányi Györggyel, hogy mellette fog dolgozni
néhány évig. Amikor Romhányi elvesztette pozícióját a
budapesti egyetemen és Szombathelyre készült, fel akarta
menteni őt ez alól a megállapodás alól, ő azonban
Szombathelyre is követte.11 A prosecturán kezdett
dolgozni, amelyhez a központi laboratórium is tartozott. Ezt az
egységet az igazgató még később is fenn akarja tartani. A
közkórházi bizottság 1948. márciusi ülésén készült
jegyzőkönyv szerint "a Népjóléti Miniszter
szükségesnek tartaná a kórboncnoki főorvosi állás és
külön laboratóriumi főorvosi állás szervezését", az
igazgató szerint azonban "a forgalom kicsi, két főorvos
nem tudna ebből megélni".12 A két részleg
1952-ben vált végleg ketté, a laboratórium vezetőjévé őt
nevezik ki. Romhányi György, már mint egyetemi tanár, a
kinevezést támogató "Működési bizonyítvány"-ban
a következőket írja: "Dr. Solymoss Béla ... munkáját
mindig a legnagyobb szorgalom és odaadás jellemezte. (...)
Tanúbizonyságát adta annak, hogy egyesíti magában a széles
látókörű laboratóriumi szakorvos és a tudományos kutató
szükséges sajátságait, amelyeknek alapján őt önálló
vezetésre mindenben alkalmasnak tartom." Az 1948 és
1949-es boncjegyzőkönyvek többségén az ő aláírását
találjuk. 1951-ben már sokkal kevesebb sectiót végez, viszont
megjelennek a jegyzőkönyvekhez csatolt bakteriológiai leletek
a "Megyei Kórház Központi Laboratóriuma" fejléccel
és aláírásával. Dr. Romhányi György távozását
követően dr. Kádas László 1954 márciusi kinevezéséig
nemcsak a laboratóriumot vezeti, a kórbonctan megbízott
vezetője is. 1956-ban a forradalom kitörésekor a főorvosi kar
őt választja igazgatónak. Egy év múlva a pártbizottság
felmenti. Kandidátusi címet szerez 1963-ban, értekezésének
címe: A hyperlipidaemia és az atherosclerosis. A modern
laboratóriumi eljárásokat Szombathelyen Romhányi és ő
vezetik be.13 Ami ezt követően történt, arra így
emlékezik napjainkban: "1965-ben mentünk Montreálba,
Selye meghívására, 1966-ban hazatértünk. A kontraszt
tűrhetetlen volt. Mikor egy nap házunkba jöttek, hogy valami
hiba van a telefonvonalunkkal, tulajdonképpen lehallgató
szisztémát szereltek be. A Tátrából írtam Selyének
1967-ben, segítsen vissza, s ő rögtön jelentkezett,
asszisztens professzori állást ajánlott s így mentünk újra
1968-ban, s 1972-ben nem tértünk vissza Magyarországra. Engem
távollétemben elítéltek. Írtam a bíróságnak, eljön még
az idő, mikor szégyellni fogják embertelen
eljárásaikat."
-----Dr. Molnár Jánost Solymoss
Béla az egyetemről ismerte, végzés után ő hozta össze
Romhányi Györggyel, így került feleségével együtt 1949-ben
Szombathelyre. 1950-51-ben a boncolások jelentős részét
végezte. Később a budapesti MÁV-kórházban dolgozott Sümegi
professzor mellett, majd 1956-ban nyugatra, az USA-ba távozott.
Először New Yorkban, az Albert Einstein Medical Centrumban lett
patológus professzor, később a San Francisco-i egyetemen.
Többszöri szívinfarktus után a hatvanas évek végén ő volt
a legidősebb beteg az USÁ-ban, aki szív-transplantatióban
részesült. Amerikában halt meg.14
-----Dr. Kelényi Gábor által írt
jegyzőkönyvekkel 1951 májusában találkozunk első ízben.
Sopronból került a pesti egyetemre. Végzés után a Ratkóczy
Nándor professzor vezette Radiológiai Klinikán szeretett volna
elhelyezkedni, ennek azonban az volt a feltétele, hogy előtte
belgyógyászaton vagy patológián két évet eltöltsön.
Ratkóczy professzor a budapesti egyetemről jól ismerte dr.
Romhányi Györgyöt, dr. Kelényi Gábornak patológusként őt
ajánlotta.15 Első jegyzőkönyveit Romhányi György
láttamozta. Aláírásuk néhány rendőrorvosi jegyzőkönyvön
is együtt szerepel. Dr. Romhányi György egyetemi tanárrá
való kinevezése után Pécsre hívja. Hatása alá kerülve
feladja röntgen-szakorvosi terveit és követi őt a pécsi
egyetemre, az 1952-ben született jegyzőkönyveken
aláírásával már nem találkozunk. Dr. Kelényi Gábor ekkor
már Romhányi György professzor egyik legfontosabb munkatársa,
1976-ban követi az egyetemi katedrán.16 Szombathelyi
tartózkodása során dr. István Lajossal együtt intenzíven
foglalkozni kezd a haematologiai betegségekkel,
együttműködésük eredményeként jön létre később a
Malignus Lymphoma Munkacsoport.17
-----Dr. Szőnyi Ferenc
aláírásával 1951-től találkozunk a jegyzőkönyveken,
később a szentesi kórház patológiájának lesz a főorvosa.18
-----Ifj. Tanka Dezső aláírása
több évben, több kórrajzon szerepel. Medikusként végzett
sectiókat, évfolyamtársával, Széll Kálmánnal együtt,
miután kórbonctanból vizsgát tettek. Demonstrálták a
talált elváltozásokat, a jegyzőkönyveket a tanár úr
rendszerint láttamozta, közben sokat tanultak tőle. Mindketten
dr. Romhányi György hatására szerették volna a kórboncnoki
hivatást választani, de ez csak ifj. Tanka Dezsőnek sikerül,
neki sem az első lépésben.19 Patológus professzor
Budapesten, az ORFI Patológiai Osztályát vezeti
nyugdíjazásáig. Édesapja, id. Tanka Dezső, 1930-tól
vezetője a szombathelyi Ideg- és Elmegyógyászati Osztálynak,
főorvos kollégája Romhányi Györgynek.
A BONCJEGYZŐKÖNYVEKRŐL
Az 1947. évi boncjegyzőkönyv hiányzik, holott a Patológiai Osztály valamennyi kötetét rendben megőrizte. A szövettani vizsgálatok száma ebben az évben megközelíti az ötszázat. A papírhiány miatt a leleteket dr. Romhányi György - a prosectura egyetlen orvosa - az 1944. évi betegforgalmi adatokat vagy összesítő betegforgalmi adatokat tartalmazó jelentések hátlapjára írta. A kötet lapjai szétesnek, a szélek nincsenek nyomdailag egyformára vágva. A fejlécen "Vasvármegye és Szombathely Kórház Központi Laboratóriuma" felirat olvasható.
Dr. Romhányi
György (balról a negyedik) néhány munkatársával,
1950-ben. Tőle jobbra a második dr. Solymoss Béla |
-----
-----A boncjegyzőkönyvek indigós
másolatok, a boncolást végző neve nincs rágépelve, nem
mindegyiket írták alá. A háború előtt írt
jegyzőkönyvekkel ellentétben a szervenként talált
elváltozások rögzítésre kerülnek, a későbbi években mind
részletesebben. Ezt követi a latin diagnózis. A klinikumot és
patológiai leletet összevető magyarázatot csak elvétve
találunk. 1951-től a latin diagnózisok felsorolását
követően feltüntetésre kerül - miniszteri rendeletre - az
alapbetegség, szövődmény és halálok is.
-----1950-ig a szövettani leírás
a jegyzőkönyvek végén szórványos, 1951-től rendszeres.
Elvétve az alkalmazott festési eljárást, illetve a
bakteriológiai vizsgálatok leletét is közlik, 1951-től
utóbbi dokumentálása szintén rendszeres. Egy esetben
találkozunk egy bélyegnyi fényképpel, amelyen dr. Kelényi
Gábor igyekezett az általa boncolt Leiner-kóros csecsemő
veséjén látott elváltozást megörökíteni. Valamennyi
évben az agyat és a gerincvelőt formalin fixálás után
boncolták, ha a vizsgálatot szükségesnek vélték.
-----Az 1950-es és 51-es kötetek
végén összegyűjtve néhány rendőrorvosi és törvényszéki
boncolás jegyzőkönyvét is megtaláljuk.
-----A háborút követő éveket
jelzi, hogy a halottak között három volt hadifoglyot
találunk. Egy elhunyt élmunkás és egy sztahanovista utal a
Rákosi-korszak kezdetére. Egy 1948. december végén írt
jegyzőkönyvében dr. Romhányi György "pengősnyi
terület"-en kialakult elváltozásról ír, holott 1946.
augusztus elsejével már bevezették az új forintot. A rossz
körülményeket jelzi talán, hogy egy beteg halálához
fazékról letört, éles szélű zománc darabka vezet, amely
felsérti nyelőcsövét.
-----A tanár úr a klinikusokat
elvárta a boncolásra: "Nem kritikusa a kórboncnok a
klinikusnak, hanem legfőbb segítője."20
A sectión megjelentek neve nem szerepel a jegyzőkönyvekben.
HALÁLT OKOZÓ BETEGSÉGEK AZ 1948-TÓL 1951-IG TERJEDŐ IDŐSZAKBAN
1948-ban 171 boncolást végeztek, számuk a további években fokozatosan emelkedett, 1951-ben már közel félezer, 491. A halált okozó fontosabb betegségcsoportokról a következőket tudhatjuk meg:
Tuberculosis okozta halálozás
Amíg a háborút megelőző
években a boncoltak megközelítően egyharmadát képezték a
tuberculosis miatt elhunytak,21 addig ezekben az
években csak megközelítően 10%-át. Mi lehet az oka a
tüdővész ilyen arányú visszaszorulásának, éppen a
háborút követő években, a gátlószeres kezelések
bevezetése előtt? A megelőzésre és kezelésére Vas megye
különleges erőfeszítést tett a háborút megelőző évek
során,22 a tuberculosis visszaszorulása még így is
alig érthető. A kitűnően működő pulmonológiai osztályt
bombatalálat érte a háborúban. A streptomycin kezelést csak
ekkor kezdik bevezetni. A dánok rövidesen a háború után
tuberculin negatív gyermekek BCG védőoltását végzik
hazánkban, a védőoltás azonban ilyen gyorsan nemigen
éreztethette hatását. A gümőkóros halálozásnak ezt a
jelentős csökkenését tükrözik mégis a Vas Megyei
Statisztikai Hivatal adatai is.23
-----A Népjóléti Miniszter
valamennyi klinika és közkórház igazgatójának a következő
levelet küldi 1947 novemberében: "Az országba
vámkülföldről behozott streptomycin egy részét térítés
nélkül az Országos Közegészségügyi Tanács Penicillin
Bizottsága által kijelölt budapesti tudományegyetemi
klinikák rendelkezésére bocsájtottam. A fennmaradó rész
csak egyetemi klinikákon, illetve kórházakban bentfekvő,
életveszélyes, más módon nem gyógyítható megbetegedésben
szenvedő betegek gyógyításában használható fel."24
Streptomycint még 1952-ben is csak bizottsági úton keresztül
lehetett beszerezni.25
-----A jegyzőkönyvek között
1949-ben találunk először említést streptomycin kezelést
követően elhunyt szövettani elváltozásairól, dr. Romhányi
György aláírásával: "Feltűnő a gümős szövettani
jelenségeknek részben kötőszövetes körültokolódása,
részben az egyes disszeminált gümőknek fokozatos
felszívódása. Ennek folytán izzadmánymentes Langhans
típusú óriássejtek csoportjai maradtak vissza, míg a gümők
egyéb sejtelemei már nem találhatók fel. Másutt ugyancsak
alig látott, csaknem tisztán óriássejtes gümőszerű
csoportok tűnnek fel. E jelenségek minden bizonnyal a
kórtörténetben említett streptomycin kezelés hatására
vezethetők vissza és a gümős szöveti reakciók fokozatos
felszívódásának jeleként foghatók fel." Egy 1951-es
jegyzőkönyvben streptomycin kezelés nyomán fellépett
endarteritisről és következményes encephalomalaciáról
olvashatunk leírást. 1951-ben dr. Solymoss Bélának és
munkatársainak kísérletes streptomycin kezeléssel kapcsolatos
közleményei jelentek meg.26
Dr. Romhányi
György mikroszkopizál (1950) |
Csecsemőhalálozás
Még érthetetlenebb a
csecsemők számának igen jelentős megemelkedése a sectiós
anyagban. A '40-es évek elején az 1 évesnél fiatalabbak
aránya tíz százalék körül mozgott,27 míg
1948-51 között megközelítően egyharmadát adják a
meghaltaknak. Egy részük koraszülött, jelentős a perinatalis
halálozás. A halálok bronchopneumonia, enterocolitis, otitis
media, meningitis, grippe, toxicosis, dysenteria, Leiner-kór,
tetanus, tuberculosis, diphtheria, lues congenita, skarlát,
haemorrhagiás encephalitis, pertussis, kukoricaszem aspiráció
és egyéb kórokok, nagyon széles a halált okozó betegségek
skálája.
-----Megdöbbentő, hogy 1951-ben
megközelítően 180 csecsemő halt meg egy év alatt a
kórházban! Néha öt-hat csecsemőről szóló jegyzőkönyv
következik egymás után. Nehezen érthető a nagyfokú
változás a háborút megelőző állapothoz képest. 1935-ig a
boncolást a halottak 35%-ában mellőzték.28 Nem
tudjuk, később milyen volt a mellőzöttek aránya és kikre
terjedt ki, a boncolást 1951-ben teszik csak kötelezővé.
1954-ig a szülés otthon történt, szülésznővel, az otthon
meghaltakról vagy halvaszületettekről csak a tiszti orvos
kapott jelentést. A csecsemők arányának megváltozására
bizonyos magyarázattal szolgálhat, hogy "amíg Vas
megyében 1930-ban az intézeti szülések száma 10% volt,
1953-ban ez az arányszám 64,5%-ra növekedett."29
-----A csecsemőhalandóság az
országban 1950-ben 85,7 ezrelék, míg 2004-ben 6,6 ezrelék. A
vizsgált években közel tizenkétszer annyi csecsemő halt meg,
mint manapság.
-----A másik ok az arány
megváltozására a háború után kialakult áldatlan
körülményekben keresendő, amit, úgy látszik, leginkább a
csecsemők éreztek meg. Ez az időszak számukra rosszabb volt a
háborús éveknél. A háború alatt jegyrendszer biztosította
az ellátást, az igazi élelmezési bajok 1944 őszétől
kezdődtek. Abban az időben, aki tudott, élelmet cserélt
ékszerért, lepedőkért, akinek semmije sem volt, az éhezett,
mert liszt, cukor, hús nem volt. Sok volt a koraszülött,
alultáplált csecsemő, igen sok volt közöttük az
"ótvaros".30 Talán nem véletlen, hogy
1949-ben a gyermekosztályon koraszülött részleg jött létre,
és hogy az itt szerzett tapasztalatokról 1951-ben megjelent
közlemény számolt be.31
-----A népesség szaporodásának
előmozdítására a kormányzat erélyes lépéseket tett.
"Magyarországon részint a II. világháború által
okozott halálozás és rendkívüli népességmozgások,
részint az ezt követő demográfiai viszonyokat is érintő
háború utáni fejlemények nyomán, az I. világháború utáni
helyzettől és az európai országok többségének a II.
világháború utáni népesedési fejlődésétől eltérően
nem alakult ki születési hullám. Sőt, már az 1950-es évek
elején a nettó reprodukció értéke egy alá csökkent,
jelezve a távlati népességcsökkenés potenciális
veszélyét. Az akkori korszak viszonyainak megfelelően ezt a
problémát 1953 márciusában egy voluntarista jellegű
kormányhatározattal, elsősorban az abortuszok
engedélyezésének drákói korlátozásával és az ezzel
kapcsolatos büntetőjogi gyakorlat drasztikus, esetenként
törvénytelen mértékű megszigorításával kívánták
megoldani."32
-----Ha belelapozunk az 1953-as
jegyzőkönyvekbe, ennek a rendeletnek nem várt hatásával
találkozunk. Ez év augusztusában egy 23 éves haldokló nőt
hoztak be a kórházba, aki illetéktelen terhesség-megszakító
beavatkozás okozta méhgyulladás, vérmérgezés, és
többszörös agytályog miatt rövidesen meghalt.
Néhány további betegségről
Az 1951-es év
jegyzőkönyveit lapozgatva meghökkentő felfedezést tehetünk:
ebben az évben hatan haltak meg strumectomia után. Öt
középkorú nő és egy fiatal katona. Négy beteg a klinikai
adatok szerint Basedow-kóros volt. A strumectomia még a
következő években is szed egy-két halálos áldozatot.
-----Úgy tűnik, sok betegnek
kellett világszerte meghalnia ahhoz, hogy nyilvánvalóvá
váljék a Basedow-kóros betegek megfelelő kezelése. Az
akkoriban szinte mindennapos struma műtétre ma már csak
ritkán kerül sor. Kevesebb lett az endémiás golyva, a
strumák zömét konzervatívan gyógyítják. A műtöttek zöme
hyperthyreotikus krízisben halhatott meg, amit akkor még alig
ismertek.
-----Amíg a háború előtt
készült boncjegyzőkönyvekben szívinfarktus kórismével egy
alkalommal sem találkoztunk,33 itt már minden évben
előfordult, 1950-ben már öt beteg halálát okozta.
Többségüket klinikailag is diagnosztizálták. A háborút
megelőző évekhez képest sokkal többen haltak meg
endocarditis lenta miatt is, 1947-ben például 171 betegből 11.
-----1950-ben és 1951-ben is
négy-négy anya halt meg szülést követően, atoniás
vérzés, endometritis, terhességi toxicosis miatt.
-----A lues okozta kórképek
ezekben az években már visszaszorulóban vannak. Két betegnek
volt meningitis basilaris lueticaja, az egyiknek syphilomákkal
az agyban és a májban. A vizsgált négy év alatt egy
csecsemő és egy felnőtt halt meg meningococcus okozta
meningitis következtében. A Heine-Medin-kór 1951-ben két
beteg halálát okozta. Typhussal már csak egy esetben
találkozunk. Diphtheria, skarlát, pertussis, tetanus,
dysenteria ebben az időszakban is megközelítően úgy szedi
áldozatait, mint a háború alatt és előtt.
-----Lassan szaporodni látszanak a
daganatos betegségekről szóló jegyzőkönyvek a háborút
megelőző évekhez képest. Nehéz azonban valós képet
kialakítani a jegyzőkönyvekből nyert adatokból, mert az
operált tumoros betegek jelentős részét hazavitték a
hozzátartozók, még haldokolva is.34 Nem
találkozunk sarcoidosis kórismével és természetesen lymphoma
kórismével, de még reticulosarcoma kórismével sem. Honnan a
mai napok rengeteg lymphomája?
-----A ritkább betegségek közül
a következőket említhetjük meg: egy fiatal nő halt meg a
darázscsípést követő negyedik napon az ideggyógyászati
osztályon, egy hatéves gyermek halálát gombamérgezés, egy
ötévesét babszem félrenyelése okozta, egy betegnek
aktinomycosisa volt.
TÚL A KÖTELEZŐ MUNKÁN
A hisztokémiai vizsgálatok
meghonosítása Szombathelyen dr. Romhányi György alapvető
érdeme, az országban alkaliás foszfatáz és PAS reakciót itt
végeztek először. A tanár úr a Magyar Tudományos
Akadémiától 1949-től kezdve "tudományos
pótdíjat" kapott, javaslatára később Solymoss Béla is
ebben részesült. Solymoss Bélának, Kelényi Gábornak,
Molnár Jánosnak közleményei jelennek meg.35
Romhányi támogatja a fiatalokat a tudományos munkában.
"Ajánlotta, hogy írjam le egyik boncolási esetünket.
Ecclampsiában meghalt anuriás betegnél vesekéreg ischaemiát
találtunk, ez volt az első megfigyelés, ami alátámasztotta
Trueta kísérleti megfigyeléseit a vesekeringés medullaris
shuntjével kapcsolatban. A cikket a Lancet-be is
elküldtem, s legnagyobb örömömre elfogadták." -
emlékezik vissza Solymoss Béla.36
-----Romhányi György főorvos a
kórházi osztályokon betegeket tekint meg, konzultál a
klinikusokkal.37
-----A tanár úr körül
úgynevezett "gittegylet" alakult ki érdeklődő
fiatal orvosokból és medikusokból. A prosecturán dolgozó
orvosokon túl többek között dr. István Lajos, dr. Tamás
Endre, medikusként Széll Kálmán, ifj. Tanka Dezső,
Németh-Csóka Mihály (későbbi c. egyetemi tanár), Pécsről
Viszlói Kocsárd tartozott ehhez a körhöz, utóbbi három
később tanársegédje is lett.38 Az esti eszmecsere
nemcsak orvosi, hanem egyéb témákról is szólt.39
A kéthetente, havonta tartott "gitt-egyleti
üléseken", amelyeken néhány főorvos is rendszeresen
részt vett, az előadásokat fiatal orvosok vagy medikusok
tartották. A témákat ő választotta ki, irodalommal is ő
látta el az előadót. Az előadásokat követő
megbeszélések, összefoglalók mindenki számára élményt
jelentettek.40
A MUNKA PERIFÉRIÁJA
A kórházbizottság 1947
szeptemberi ülésének egyik kötelező napirendi pontja
tervmegbízott kijelölése volt: "A bizottság arra való
tekintettel, hogy a kórház hasonló ügyeit inkább orvos tudja
intézni, dr. Romhányi György mb. főorvost és Szilassy
József irodafőtisztet jelöli erre a tisztségre.41
-----Milyen feladatai voltak a
tervmegbízottnak? "Az Országos Tervhivatal különös
súlyt helyez arra, hogy az üzemek a május elsejei
felvonuláson tábláikon és jelképes ábrázolásaikon
megfelelő módon domborítsák ki a hároméves tervben való
részvételüket."42 Hogyan felelt meg ennek a
feladatnak dr. Romhányi György főorvos? Talán kitalálhatjuk.
Mindent Szilassy József irodafőtisztre hagyott.
-----Hogy milyen hasonló
feladatokkal kellett kórházi tartózkodása során
szembenéznie, ma már nehezen deríthető ki. Egy ezek közül:
a szovjet tudósok mindenhol megtárgyalandó elmélete volt
akkoriban a betegségek idegi eredetét hirdető
"nervismus". Romhányi György főorvos kapta a
feladatot, hogy erről orvosgyűlés előtt beszéljen. Nagy
bajban volt, hogyan birkózzon meg a feladattal. Végül,
mellékutakról indulva, igen érdekes előadást tartott, ami
még végül igaz is volt.43
-----Ez az az időszak, amikor a
kórház is bekapcsolódik a munkaversenybe. Az elvtárs
megszólítás gyorsan teret hódít az elkötelezett szívekben,
és minden hivatalos fórumon. A kinevezés iránti
előterjesztés alkalmával csatolandó okmányok között a
legfontosabb a saját kezűleg aláírt, igen részletes
önéletrajz lesz, utóbbinak - aláhúzott rész az
instrukcióban - "ki kell terjednie a munkásmozgalomban, a
magyar népi demokrácia felépítésében kifejtett
tevékenység részletes ismertetésére."44 Az
is nyilvánvalóvá vált, hogy a jó főorvos a kommunista párt
tagja, a szakmai munka megfelelő politikai irányítás nélkül
alacsonyrendű.
-----A minisztérium Újítási
Bizottsága is akcióba lép, körlevél a kórházaknak: "A
kórházak régi vaságyain a szegletvasak két oldalán egy-egy
U alakban hajlított lapos vas van felcsavarozva, amely ma már
semmi célt nem szolgál. A szóban forgó lapos vas, amelyből
minden ágyon kb. 5 kg összsúly hever, akárki által
leszerelhető. Sokezer vaságyról sok tízezer kg vas engedhető
át az ipar részére."45
-----Ratkó Anna népjóléti
miniszter is instrukciókkal látja el a kórházakat: "A
munka előterébe a gyógyító-megelőző munka minőségi
javítása kell, hogy kerüljön. Segítséget fog jelenteni ezen
a téren Pavel Ivanovics Szapocskov professzornak a
Bajcsy-Zsilinszky Kórház igazgatói értekezletén tartott
felszólalása. Ezt a beszédet éppen ezért a kórház
munkaértekezleten való felolvasásra és megtárgyalásra
megküldöm. Az értekezlet végrehajtásának megtörténtéről
15 napon belül jelentést kérek." Néhány idézet Pavel
Ivanovics Szapocskov felszólalásából: "A moszkvai I.
számú klinikán dolgozom és klinikánk rendkívül nyugtalan,
ha a beteg szekciójáról van szó. A kórbonctan a
legpontosabban megvizsgálja a klinikai és kórbonctani
diagnózis összefüggését. Havonta kétszer összehívják az
orvosokat és megtárgyalják minden eset diagnosztikai
eltérését és szégyen az orvos számára, ha meghívják az
ilyen tárgyalásra, ahol az ő hibáját tárgyalják." A
szakszerű fordítás így folytatódik tovább a körlevélben:
"Az egyik klinikán találkoztam egy 20 esztendős praxissal
rendelkező orvossal, aki a diagnózis rovatba azt írta: máj.
Igen szégyellte magát az orvos, amikor erre nézve
megkérdeztem a véleményét." Pavel Ivanovics Szapocskov
értékes megfigyelést is tett a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban.
A betegek hidegen kapják az ebédet, mégpedig azért, mert az
edényeken, amiben az ennivalót viszik, nincsen rajta a födő.46
-----Közben azonban az ellenséget
is le kellett leplezni. "Jegyzőkönyv, felvétetett 1950.
április 21-én, az ápolók előadótermében. Jelen voltak a
II. évfolyamhoz tartozó ápolónővérek, XX elvtársnő és XY
elvtárs. Tárgy: TT ápoló növendék bűnügye.
Intézetünkben sorozatosan tűntek el nagyobb pénzösszeg,
kabát, szoknya, szvetter, kombiné, nadrág. (...) TT
ágykutatásánál eredményt értek el. (...) TT már korábban
gyanús volt, ugyanis egy takarítónő jelentette, hogy az
elveszett melltartóit nézzük meg TT-nél (...) TT-t mindenki
egyhangúlag az ápolónők köréből való kizárásra
ítélte."47
-----Mennyire foglalkoztatta dr.
Romhányi György tanár urat az, ami körülötte történik? A
prosecturán lakott, puritán körülmények között, először
egyedül, majd családjával, lakást számára csak évek múlva
utaltak ki. Budapesti hétvégéit folyóiratok, könyvek
beszerzésével tölti.48 Szombathelyen munkájának
és a gyógyításnak él, fiatalokkal barátkozva, őket
oktatva. "Kényszer volt egykor a munka, ma hősi tett"
énekelhette volna ő is a május elsejei felvonuláson.
-----De a siker sem maradt el. A
"Gyógyíts jobban mozgalom" első négy hónapjának
kiértékeléséről a kórház igazgatója levelet küld a
Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának. Ebben felsorolja az
egyes osztályok elért eredményeit. "A prosectura munkája
az elmúlt évhez képest 100%-os emelkedést mutat (minden
elhalt boncolásra került)."49
-----A Rákosi-korszakot álarc
nélküli formájában a Romhányi-munkatársak egyikének
mondatában pillanthatjuk meg: "A titkos rendőrség
kihallgatásain elhaltak, vagy a határon akna robbanásban
elpusztultak részére többször kértek halotti
bizonyítványt, elfedni a valóságot, de ezt mindig
megtagadtam."50
AZ UTOLSÓ SZOMBATHELYI SECTIÓ
Amikor ténnyé vált, hogy
Romhányi Pécsre megy, megkérte az akkor még medikus Széll
Kálmánt, hogy gépelje le számára Zalka professzor
szorgalmasan lejegyzetelt kórbonctani előadásait. Ennek
megtörténte után, bár anyagilag ő sem volt rózsás
helyzetben, a munkát erőszakkal kifizette, mert tudta, hogy a
gépelést végző minden hazai segítség nélkül tartja fenn
magát és végzi az egyetemet.51
-----Dr. Romhányi György utolsó
aláírását egy rendőrorvosi boncjegyzőkönyvön találjuk
meg, szeptemberi keltezésű. 1951. október 6-val kap
megbízást a Pécsi Orvostudományi Egyetem Patológiai
Intézetének vezetésére. A történet ettől kezdve az
elkötelezettek számára már ismerős.52
AZ ÁTMENET ÉVEI
Dr. Romhányi György
távozása után, 1952-53-ban a prosectura megbízott főorvosa
dr. Solymoss Béla lesz, aki ekkor már a központi
laboratóriumot is vezeti. Ennek a két évnek a jegyzőkönyvei
az 1951-ben írottaktól alig térnek el. A sectiók száma is
hasonló, valamennyi évben közel félezer. Dr. Molnár János,
dr. Szőnyi Ferenc, dr. Németh-Csóka Mihály, majd dr. Farkas
Elemér a boncoló orvos, néha dr. Solymoss Béla. Az általa
végzett sectiók közül az egyikben a halálhoz vezető ok
elektroshock kezelés. (Hasonló esetek miatt az országban az
elsők között Szombathelyen került bevezetésre a
relaxatióban végzett elektroshock kezelés a hetvenes évek
elején.)53 A jegyzőkönyv végén három, hasonló
esetet tárgyaló közleményre hivatkozik. Ebben az évben több
jegyzőkönyvben találkozunk hasonló hivatkozással
folyóiratok cikkeire, bár a kórházba a patológiai
folyóiratok közül egyedül a Zentralblatt für allgemeine
Pathologie járt. Megjelennek a jegyzőkönyvekhez csatolt,
tájékoztató jellegű fényképek is a szerveken látott
elváltozásokról. Solymoss Béla és Molnár János közös
erőfeszítéseként az ötvenes években sikerült száz orvosi
lapot a kórház számára megrendelni, ez képezte a kórházi
könyvtár alapját.54
-----Az 1953-as kötet elején az
abban az évben elhunytakat alapbetegség szerint
csoportosították. Megoszlásuk a csecsemőket illetően a
következő: a koraszülöttek, újszülöttek száma 85, ez az
összes beteg 21%-a. 31 szenvedett közülük szülési
károsodást, 17 intrauterin halt meg, tíz fejlődési
rendellenességgel született. A halált okozó többi betegség
ritkábban fordult elő. A meghalt csecsemők száma 38, ez az
összes sectiónak 9,3%-a, a vezető halálok atrophia,
bronchopneumonia és enterocolitis.
-----A kötet végén szokatlan
jegyzőkönyvre bukkanunk, tárgya a kórház nagy
előadótermében tartott klinikopatológiai konferencia. Ez
egyike az első ilyen rendezvényeknek a kórházban. (Előzőleg
a Vérellátóban került sor hasonló megbeszélésre.)55
"Dr. Tiroler Zoltán igazgató-helyettes ismerteti Ratkó
miniszter elvtársnő utasítását a kórházi gyógyítás
megszervezéséről. Kiemeli minden elhalt beteg kötelező
boncolását és hangsúlyozza a klinikopatológiai konferencia
fontosságát. Ezeken minden kórházi és rendelőintézeti
orvosnak kötelező megjelennie." A rendelet különösen
szigorú hangnemű lehetett, ebben az évben ugyanis a
tanácskozásokat július és december kivételével valamennyi
hónapban megrendezték. Később a konferenciákat dr. Solymoss
Béla vezeti "A konferenciákat nagy örömmel vezettem, s
én javasoltam, hogy a vita élénkítésére, de a személyes
támadások csökkentésére hivatalosan kérjünk fel minden
eset tárgyalására egy opponens orvost. Ez az ajánlat nagy
siker volt." - írja.
-----A csecsemőknek az 1954-es év
sem kedvezett, sőt újabb betegség szedett áldozatokat.
Július és november között öt csecsemő halt meg, három 4
hónapos, közöttük egy ikerpár, egy 5 és egy 8 hónapos. A
betegség gyors, néha fulmináns lefolyású, icterushoz,
májkárosodás okozta comához vezet. A klinikai és patológiai
kórisme hepatitis epidemica. Valamennyi csecsemő az Állami
Egészségügyi Gyermekotthon betege volt. Valóban hepatitis A
fertőzés okozta a haláleseteket, vagy inkább a hepatitis B
vírus volt a kórokozó? Ha ilyen sok áldozatot szedett a
járvány, ebben a viszonylag benignus betegségben, milyen
tömegű csecsemőnek kellett megbetegednie ahhoz, hogy ilyen
sokan meghaljanak?
-----A jegyzőkönyvek csak bizonyos
adatokat rögzítenek - nem adhatnak minden feltett kérdésre
választ.
A SZOMBATHELYI PATOLÓGIA TÖRTÉNETÉNEK ÚJABB SZAKASZA KEZDŐDIK
A szombathelyi patológia
történetének első szakasza, a munka elindítása és
folyamatossá tétele dr. Görög Dénes érdeme. A második
szakasz, a munka újraindítása a romokon, finomítása és
erős kapcsolása a klinikumhoz dr. Romhányi György nevéhez
fűződik. 1954 márciusában nevezik ki a patológia élére dr.
Kádas Lászlót. Ezt megelőzően a Pécsi Orvostudományi
Egyetem Kórbonctani Intézetében dolgozott. Ugyanúgy dr. Entz
Béla professzor tanítványa, mint ahogyan dr. Görög Dénes is
az volt. Kádas László közel harminc évig vezeti a
patológiai osztályt, és hosszú időre megteremti a
konszolidált "nagyüzemi" működés feltételeit,
hiszen a sectiók évenkénti száma a 2200-at is meg fogja
haladni. Innen számíthatjuk a szombathelyi patológia
történetének harmadik szakaszát.
-----1956 sem jelent törést ebben
a folyamatban. Ez év januárjában azonban szokatlan
feljegyzéssel találkozunk. Dr. Kádas László igazságügyi
szakértőként vesz részt Bozsok közelében, az osztrák
határ mentén fekvő, úgynevezett "Holt-hegyen"
felfedezett tömegsírok feltárásában. Bennük csont- és
ruhamaradványok, bakancsok, csajka, kulacs, kés, villa, kanál,
olló, levéltárcák, fémpénzek rendetlen összevisszaságban,
valamint puskatöltények hüvelyei és lövedékei. A
koponyacsontok őrzik a lövések nyomait. 66 munkaszolgálatost
gyilkoltak meg itt a háború végének közeledtével,
többségében 40 évesnél fiatalabbakat. Feltámadó
kísértet, a megtorlás köpenyébe öltözve hamarosan új
áldozatokat követel majd.
-----A Rákosi-diktatúrát
végérvényesen az 1956. októberi forradalom buktatja meg.
Szombathelyi áldozatokat csak a november 4-i szovjet
megszállás követel. Bár a kórboncolási jegyzőkönyvek
mellett rendben sorakoznak a rendőrségi és törvényszéki
boncolások jegyzőkönyvei is, az áldozatok nyomát nem
találjuk.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A munkához nyújtott segítségért, kiegészítésekért, adatokért, tanácsokért köszönettel tartozom prof. dr. István Lajosnak, prof. dr. Solymoss Bélának, dr. Széll Kálmánnak, prof. dr. Tanka Dezsőnek, dr. Brittig Ferencnek, dr. Prugberger Emilnek, dr. Horváth Boldizsárnak, dr. Molnár Lászlónak, prof. dr. Cholnoky Péternek, dr. Szabó Lászlónak, dr. Tóth Csabának, dr. Tahin Balázsnak, dr. Bobest Mátyásnak és Katona Attila adjunktusnak.
JEGYZETEK
1. | Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk. |
2. | GARZULY Ferenc: A múlt árnyai. A szombathelyi patológia jegyzőkönyveinek üzenete (1920-46). In: Vasi Szemle, 2004. 3. sz. |
3. | Vas Megyei Levéltár (a továbbiakban: VamL), Közkórház igazgatási iratok, 221/47 |
4. | Uo. |
5. | Prof. dr. István Lajostól nyert információk. |
6. | Prof. dr. Szabolcs Zoltánnétól nyert szóbeli információk. |
7. | Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk. |
8. | Prof. dr. István Lajostól nyert információk. |
9. | VaML, Közkórház igazgatási iratok, 1199/49 |
10. | VaML, Közkórház igazgatási iratok, 1332/49 |
11. | Prof. dr. Solymos Bélától nyert információk. |
12. | VaML, Közkórház igazgatási iratok, 362/48 |
13. | Prof. dr. Tanka Dezsőtől nyert információk. |
14. | Prof. dr. Solymoss Bélától és prof. dr. Tanka Dezsőtől nyert információk. |
15. | Prof. dr. István Lajostól nyert információk. |
16. | BENKE József (szerk.): 85 éves a Pathologiai Intézet. Alexandra Kiadó, Pécs, 2004. 101 old. |
17. | Prof. dr. István Lajostól nyert információk. |
18. | Prof. dr. Tanka Dezsőtől nyert információk. |
19. | Dr. Széll Kálmántól és prof. dr. Tanka Dezsőtől nyert információk. |
20. | TAMÁS Endre: Egy tudós orvosprofesszor emberi arca. (Dr. Romhányi Györgyről.) In: Vasi Szemle, 2003. 6. sz. 743. |
21. | GARZULY Ferenc: i. m. |
22. | GARZULY Ferenc: i. m. |
23. | A tuberculosis elleni küzdelem eredményei Vas megyében. Központi Statisztikai Hivatal Vas Megyei Igazgatósága, 1967. április 8. Szombathely, 19 old. |
24. | VaML, Közkórház igazgatási iratok, 119/5/48 |
25. | Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk |
26. | EIDUS L., SOLYMOSS B., SZABÓ I.: Streptomycin, PAS, PAS-propylester, valamint Thiomicid tuberculostaticus hatása összehasonlító állatkísérletekben. In: Kísérl. Orvostud., 1951. 369-73.; NÁKÓ A., SOLYMOSS B.: A streptomycin okozta vestibularis laesio kérdéséhez. Histochemiai vizsgálatok streptomycinnel kezelt tengeri malacokon. In: Orv. Hetil., 1951. 419-22. |
27. | GARZULY Ferenc: i. m. |
28. | GARZULY Ferenc: i. m. |
29. | HORVÁTH Boldizsár: 100 éves a bábaképzés Szombathelyen. Szignatúra Nyomda és Kiadó Kft., Szombathely, 1997. 27. old. |
30. | Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk. |
31. | POMOTHY R., FRANK K., ISTVÁN L.: Koraszülött gondozásunk. In: Gyermekgyógyászat, 1951. 419-22. |
32. | MILTÉNYI Károly: Népesedéspolitika és népesedéselmélet. In: Kollega Tarsoly István (szerk.): Magyarország a XX. században. II. k. Babits Kiadó, Szekszárd, 1997. 247. old. |
33. | GARZULY Ferenc: i. m. |
34. | Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információ. |
35. | GORÁCZ I., KELÉNYI G.: A röntgencsömör kezelése pyridoxinnal. In: Orv. Hetil., 1949. 638.; MOLNÁR J.: A Na-rhodizonát használatáról a histochemiában. In: Kísérl. Orvostud., 1952. 390-1. |
36. | Prof. dr. Solymoss Bélától nyert információ. |
37. | TAMÁS E.: i. m. 743. |
38. | Prof. dr. Solymoss Bélától nyert információ. |
39. | TAMÁS Endre: i. m. 743.; HORVÁTH B. és SZÉLL K.: Tudományos és oktatási tevékenység. In: Horváth B. és Széll K. (szerk.): Vas Megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza története, 1929-2004. Szombathely, 2004. 21. old. |
40. | Prof. dr. Solymoss Bélától nyert információk. |
41. | VaML, Közkórház Igazgatási iratok, 221/8/47 |
42. | Országos Tervhivatal Tájékoztató Szolgálata, 1948. április |
43. | Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk. |
44. | VaML, Közkórház Igazgatási iratok, 1277/50 |
45. | VaML, Közkórház Igazgatási iratok, 2746/51 |
46. | VaML, Közkórház Igazgatási iratok, 1639/50 |
47. | VaML, Közkórház Igazgatási iratok, 709/50 |
48. | Prof. dr. István Lajostól nyert információk. |
49. | VaML, Közkórház, Igazgatási iratok, 1763/51 |
50. | Prof. dr. Solymoss Bélától nyert információk. |
51. | Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk. |
52. | BENKE József (szerk.): i. m. |
53. | Dr. Széll Kálmántól nyert szóbeli információk. |
54. | Prof. dr. Solymoss Bélától nyert információk. |
55. | Prof. dr. István Lajostól nyert információk. |