KESZEI BALÁZS

A TAVASZI ORGONA ÉS
A BARISZŐLŐ

AVAGY MEGŐRIZHETŐ-E A KŐSZEGI TÁJVÉDELMI KÖRZET BOTANIKAI GAZDAGSÁGA?

"Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj.
Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből.
Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket,
amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak."
(Wass Albert)

----------------------------------------Bizonyára sokan vannak, akik még nem találkoztak a címbeli két növénynévvel. Tavaszi orgona és bariszőlő: inkább csak a kőszegieknek lehet ismerős a farkasboroszlán és a fekete áfonya helyi, népies elnevezése. Az alcímben foglalt kérdés azonban mindenkinek világos. Könnyű lenne rá a válasz, ha nyomban igennel vagy - szerencsétlen esetben - akár nemmel lehetne felelni. A válasz azonban nagyon összetett. Megtalálásához a Kőszegi-hegység természeti, történelmi, néprajzi körülményeit is figyelembe kell venni, természetesen beépítve az utóbbi évtizedekben megfigyelt folyamatokat.
-----Az ember tevékenységével évezredek óta befolyásolja, folyamatosan alakítja környezetét. Ezek a folyamatok az 1800-as években láthatóan felgyorsultak, de még a XX. század elejének emberei is a mainál lassúbb, természet- és környezetbarátabb világban éltek. Nem is gondoltak a természet egészének védelmére, nem hallottak-olvastak naponta fajok kipusztulásáról, fenyegető erdőirtásokról, ózonlyukról, az üvegházhatásról. Közülük csak kevesen látták, hogy a rohamléptekkel haladó technikai fejlődésért a természeti veszteségekként fizetett ár mindennapjainkat ronthatja meg. Mindezek ellenére az akkori kor emberei inkább éltek harmóniában a természettel mint mi. Jobban tisztelték a természet erőit, értették összefüggéseit, betartották a soha le nem írt törvényeit. Ma átgondolatlanul folyik folyóink vízgyűjtőjén az erdők letermelése. Szennyezzük a vizeinket, a levegőt, a talajt.
-----Valaki azt mondhatná: jó-jó, de ezek globális jelenségek, a Kőszegi-hegységben nem így van! Igaz, de éppen ezért kell még inkább vigyáznunk a bennünket közvetlenül körülvevő értékeinkre. Sokszor csak megfelelő odafigyelésre van szükség, és ez mindnyájunk számára kötelező!
-----Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal rendeletével 1980-ban hozta létre a Kőszegi Tájvédelmi Körzetet.

1. BOTANIKATÖRTÉNETI VÁZLAT

A botanikai kutatás Nyugat-Európában a XVI. században indult meg. Magyarországot ekkor a török hódítás fenyegette, és hazánk területének nagy része másfél évszázadon át hozzáférhetetlenné vált a tudományos kutatás számára (KOVÁTS 1995). Ezen időszakon belül, a XVI. század végén Nyugat-Magyarországon a Batthyányak vendégszeretetét élvezve dolgozott és készítette el flóraművét Carolus CLUSIUS (Charles de L'Écluse) (1526-1609), németalföldi orvosbotanikus (BARTHA 1994).
-----A XVIII. század végéig több európai, köztük jó néhány magyar botanikai munka is napvilágot látott. Az új fajok felfedezése és az önkényes vagy népies névadást alkalmazó növénytani nomenklatúra rendkívül nehézkessé tette a szakmai eligazodást. Carl LINNÉ (1707-1778) 1753-ban megjelent Species plantarum című munkájában a fenti állapotot feloldandóan vezette be a binominális nomenclatura használatát. Minden fajnak kettős nevet adott, megnevezte a nemzetséget (genus proximum) és pontosította a fajt (differentia specifica).
-----CLUSIUS után - bár munkájukkal többen hozzájárultak a botanikai feltáráshoz (pl. a szalónaki C. J. Forster, vagy a szombathelyi Szenczy Imre) - a Kőszegi-hegység növénytani kutatásaiban csak az 1800-as évek második felében következett olyan látványos változás, amelynek eredményeként hosszú ideig a területet az egyik legjobban ismert, "kikutatott" magyar tájegységnek tartották. Ebben a munkában kőszegi tudósok oroszlánrészt vállaltak.
-----FREH Alfonz, a gimnázium Szent Benedek-rendi tanára több összefoglaló botanikai munkát jelentetett meg. Ezeket a dolgozatokat a gimnáziumi "tanuló ifjúság érdekeit szem előtt tartva" készítette el, és a kőszegi gimnázium tanítványainak ajánlotta. PIERS Vilmos (1838-1920) a katonai hivatást választotta, és 1866-tól a kőszegi katonai felsőnevelő intézetben tevékenykedett. Kitartó munkája eredményeként a kryptogam flóra avatott ismerőjévé vált (BARTHA 1994). WAISBECKER Antal (1835-1916) járási tisztifőorvos FREH első publikációjának kiegészítése érdekében jelentette meg, pontosította összegzéseit. Az ő érdemei között külön ki kell emelnünk pontosságát, alaposságát, taxonómiai precizitását. Munkáinak mérföldkő jellege az elmúlt században sem fakult meg. Kiváló floristaként több igen jelentős felfedezést tett, példaként Kőszeg környékéről a dunántúli sás (Carex fritschii) vagy a kasika-káka (Schoenoplectus setacea) leírása említhető.
-----A századvég legtökéletesebbnek tartott Vas vármegyei flórafeldolgozását BORBÁS Vince (1844-1905) készítette, aki akkor a pesti egyetem oktatója volt. A kőszegi botanikusok terepismereteiket, herbáriumi adataikat önzetlenül osztották meg vele.
-----A XIX. század végére elkészültek egyes magyarországi területek flóraművei, köztük Kőszeg és környékének botanikai feltárása is.
-----A XX. század elején a jogászként kiváló botanikussá lett GÁYER Gyulán (1883-1932), a modern növényszociológia és növényföldrajz megteremtőjeként is ismert SOÓ Rezsőn (1903-1980) kívül a kőszegi VISNYA Aladár (1878-1959) kutatta a környék flóráját és vegetációját. HORVÁTH Ernő (1929-1990) szombathelyi muzeológus - a Chernel-kert megmentője (BALOGH 1994) - az "Alpokalja természeti képe" kezdeményezéssel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vasfüggöny jelenlétének ellenére folyamatos eredményei legyenek a Kőszegi-hegység növényvilágát feltáró kutatásnak.
-----Az utóbbi tíz évben újra megélénkült Kőszeg környékének növénytani központú vizsgálata. A több apró közlemény mellett BARTHA Dénes és munkatársai (1994b) valamint KOVÁCS J. Attila (1994) és KIRÁLY Gergely (1996) munkái sarokkőnek tekinthetők a terület botanikai kutatásainak sorában.

2. AZ ALPOK LEHELETE

A Kőszegi-hegységnek a növénytani kutatás történetében elfoglalt különleges helyzete, botanikai sokszínűsége a fitogeográfiai viszonyokra vezethető vissza. Magyarország mai területe növényföldrajzi szempontból - néhány kis szeglettől eltekintve (Illyricum, Alpicum, Carpaticum) - a pannóniai flóratartományhoz (Pannonicum) tartozik. A Kőszegi-hegység, pontosabban annak a belső területe egyértelműen az alpesi flóratartomány kelet-alpesi flóravidékének része. A szubalpin fajok gyakorisága alapján elképzelhető, hogy a Vendvidékkel rokonítható (Stiriacum) (CSAPODY 1994), más vizsgálatok és a földrajzi elhelyezkedés szerint azonban a Soproni-hegységgel tartozik azonos flórajárásba (Ceticum) (1. térképvázlat) (KIRÁLY 1997b).

3. SIKEREK ÉS KUDARCOK? VÁLTOZÁSOK A 25 ÉV ALATT

Vajon mikor mondhatjuk egy területre, hogy akár flórája, akár vegetációja kellően "kikutatott"? Igen alapos munka mellett is legfeljebb pillanatszerűek lehetnek eredményeink. Az első botanikai adatok óta több jelentős illetve kevésbé fontos kiegészítő munka is készült, nemegyszer összehasonlító számvetéssel (KIRÁLY 1997). Jelen dolgozatban - kisebb lélegzetvétellel - az 1980-as védetté nyilvánítás állapotát alapul véve (CSAPODY 1980; BECHTOLD 1982) tekintsük át a teljesség igénye nélkül néhány fontosnak ítélt növény helyzetét.
-----BECHTOLD István (1982), a természethez fűződő kapcsolatáról széles körben ismert ornitológus - akiről nagy tisztelettel jelen dolgozatban is szeretnék megemlékezni - az alakuló tájvédelmi körzet egyik legfontosabb jövendő feladatának a már akkor is romló állapotban levő gesztenyések rekonstrukcióját tekintette. Sajnos, a Kőszegi-hegység e jellemző élőhelyeinek megmentése mindeddig sikertelennek tűnik. A tintabetegségnek nevezett gombakártevő tovább tizedelte a gesztenyeligeteket, megszüntetve további fajok élőhelyeit. CSAPODY István (1980) - a közelmúltban elhunyt jeles botanikusunk - a poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora) és a légybangó (Ophrys insectifera) akkor még itt élő, azóta eltűnt populációiról számolt be. A narancsvörös aggófű (Senecio aurantiacus) - ismereteink szerint - mára csak a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Park területén virít, a keskenylevelű hölgymál (Hieracium staticifolium) pedig cáki eltűnésével a magyarországi flórából is kipusztult. A Bozsok-patak völgyében, a bozsoki lápréten élt a ritka korcs nőszirom (Iris spuria) és a rovarfogyasztó lápi hízóka (Pinguicula vulgaris). Élőhelyük megszűnésével ezek a fajok is eltűntek a hegység flórájából. Hasonlóképpen nem találhatók már meg a részeg korpafű (Huperzia selago), a lapos korpafű (Diphasium complanatum), az ágas holdruta (Botrychium matricariifolium), vitéz kosbor (Orchis militaris), vagy a csengettyűvirág (Adenophora liliifolia) egyedei.
-----Több olyan fajt azonban, amelyek Magyarország mai területén csak Kőszeg környékén fordulnak elő, sikerült megóvni az utókor számára. A fehér sáfrány (Crocus albiflorus) kelet-alpin - kárpáti elterjedésű faj (NÉMETH 1990). Areája a Pireneusoktól Közép-Európán át Horvátországig, illetve hazánkig terjed (CSAPODY 1982). Magyarországon a Keszthelyi-hegységből eltűnt (SOÓ 1973). Az irodalmi utalások legtöbbje a trianoni határ közeli lelőhelyét említi a Rőti-völgyben, a Gyöngyös folyó partján (FREH 1876; WAISBECKER 1891; HORVÁTH és JEANPLONG 1962; NÉMETH 1990 stb.). 1994 tavaszán ezt az állományt már nem sikerült megtalálni. Kisebb populáció él a Király-völgyben, egy bekerített, művelt telkekkel körülvett gyümölcsösben. Minden bizonnyal emberi kéz által került ide. A legnagyobb magyarországi állomány a kőszegi Alsó-réten virágzik. Ezen előfordulás eredetéről nincsenek biztos adatok. Az 1960-as években, amikor (valószínűleg a "vasfüggöny" építése miatt) veszélybe került a határ közeli populáció, FODOR Tivadar, az egykori kőszegi fiúiskola tanára három alkalommal telepített néhány tő Crocust az Alsó-rétre (NÉMETHNÉ SZENDRŐ Zsuzsanna ex verb.). Az is lehetséges azonban, hogy már meglévő populációt erősített a telepítés, és a fehér sáfrányt sok más fajhoz hasonlóan a Gyöngyös szállította ide és terjesztette el (VARGA 1990; KESZEI 1997).
-----Továbbra is a Kőszegi-hegység és a magyarországi flóra éke a hegyi lednek (Lathyrus linifolius var. montanus), a montán-szubalpin hármaslevelű kakukktorma (Cardamine trifolia), a montán-praealpin vasi (CSAPODY 1980) vagy osztrák tarsóka (Thlaspi goesingense), a havasalji tarsóka (Thlaspi alpestre).
-----Olyan fajokat is találhatunk azonban a Kőszegi Tájvédelmi Körzetben, amelyek alapításakor még nem voltak jelen a területen. Ezek egy része adventív növény, mások azonban természetes élőhelyek fajai, gazdagítják flóránkat. Az 1. táblázat a Kőszegi-hegység magyar oldalán 1985 után előkerült fajok (KIRÁLY 1997a, módosítva) listáját mutatja.

1. táblázat. A Kőszegi-hegység magyar oldalán 1985 után előkerült fajok
(KIRÁLY 1997a, módosítva)

-----A környezetvédelmi miniszter 13/2001-es rendelete 632 védett és fokozottan védett növényfajra terjed ki. FARKAS Sándor (1999) átfogó munkájában 529 faj pontos feldolgozása szerepel (a védett mohák közül csak a tőzegmohák), melyek közül 25 kipusztult - vagy léte bizonytalan - Magyarország mai területén. Az 504 magyarországi lelőhellyel rendelkező védett növény elterjedési térképén 113 esetben Kőszeg környéke is szerepel. Vas megye két fokozottan védett növényfaja a széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia) és a sallangvirág (Himantoglossum sp.). Mindkettő a Kőszegi-hegységben él.

2. táblázat. A Kőszegi Tájvédelmi Körzet és Kőszeg területéről1996 után előkerült vagy újra felfedezett fajok listája

-----A fent vázolt helyzet aktualizálásához hozzátartozik, hogy a prémes tárnicskát (Gentiana ciliata) korábban ismert élőhelyén, mely igen erősen cserjésedett, 1998 óta nem sikerült megtalálni. Sajnos nem tudnánk töveit megmutatni a kígyónyelv páfránynak (Ophioglossum vulgatum) sem. 1997 óta nem látták botanikusok. Szintén bizonytalan a léte a szúnyoglábú bibircsvirágnak (Gymnadenia conopsea), melyről az utolsó ismert fénykép 1993-ban készült cáki élőhelyén.
-----Egy-egy faj eltűnése vagy megjelenése dinamikus folyamat. Ha az élőhely egyértelmű veszélyeztetettsége, esetleg pusztulása nem bizonyított, nincs szükség a vészharangok kongatására! A fenti táblázatos adatok (1. és 2. táblázat) a Kőszegi-hegység új és régi-új fajaival bizonyítékokat szolgáltatnak erre.

1. fénykép Erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens)	2. fénykép Fekete áfonya (Vaccnium myrtillus)
3. fénykép Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)	4. fénykép Réti szegfű (Dianthus deltoides)
5. fénykép Zergeboglár (Trollius europaeus ssp. demissorum)	6. fénykép Széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis)
7. fénykép Szibériai nőszirom (Iris sibirica)	8. fénykép Osztrák tárnicska (Gentianella austriaca)

4. A KŐSZEGI TÁJVÉDELMI KÖRZET JELLEMZŐ ÉLŐHELYEI ÉS NÖVÉNYEI

4.1. ÁRNYAS BÜKKÖSÖK

A magyar középhegységek legmagasabb természetes övezetét a bükkösök alkotják. Amikor a Kőszegi-hegység bükköseiben sétálunk az oszlopos, szürke törzsű, néhol évszázados fák alatt, a természet katedrálisaiban érezhetjük magunkat. A lombkorona oly mértékben zárt, hogy a fényviszonyok csak árnyéktűrő aljnövényzet kialakulásának kedveznek. A talajközeli növényvilág képviselői még lombfakadás előtt kezdenek virágozni, és így megfelelő mennyiségű fényhez jutni. Kora tavasszal itt virágzik a farkasboroszlán (Daphne mezereum). Tudományos nevét a mitológiabeli Daphnéről, a nimfáról kapta, aki Apollón tolakodó szerelme elől babérfává változott. A Stájer-házak környéki erdőkben nyáron érleli piros színű mérgező (madarakra ártalmatlan), de igen dekoratív bogyóit. A farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) szintén mérgező növény. Zöldessárga sisakra emlékeztető virágai nyúlánk fürtökben állnak. Írottkőalji szurdokerdeink humuszos talaján nő. A széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia) igazi különlegesség a Kőszegi-hegység növényvilágában. Magyarországon csak a Bükk hegységben és itt láthatjuk természetes előfordulását.
-----A fecske kiterjesztett szárnyairól kapta nevét a fecsketárnics (Gentiana asclepiadea). Nyárvégén, őszelőn az erdőszegélyeken szinte az útra hajlanak enciánkék, nagy virágai. A nyugat-magyarországi bükkösök egyik legtetszetősebb és ismertebb növénye az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) (1. fénykép), mely több helyen is előfordul a hegységben. Ebben az időszakban már termést érlel a legtöbb cserje, így a magas hegységek leheletét hordozó fürtös bodza (Sambucus racemosa) is. Az erdőszéleken láthatjuk piros bogyójú bokrait.

4.2. GYERTYÁNELEGYES ÜDE ERDŐK

Akár ismerős valaki ezen a tájon, akár csak tanulmányaiból tud a Kőszegi-hegységről, említésekor elsőként bizonyára az erdő jut eszébe. Az erdők döntő többségében a tölgyek mellett a gyertyán, a szelídgesztenye, a madárcseresznye és az egyes fenyőfajok uralkodnak. A kőszegiek kedvesen bariszőlőnek nevezik és a múltban "fésűvel" gyűjtötték az erdeinkben mindenfele gyakori fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) (2. fénykép) ízletes gyümölcsét. A vörös áfonyához (Vaccinium vitis-idaea) hasonlóan bogyója benzoesavat tartalmaz, így a megfelelő gyümölcstartalmú áfonyalekvárokra nem jellemző a penészesedés.
A gyertyános tölgyesek szép orchideája a kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia), a kardos, a fehér, a piros madársisak (Cephalanthera longifolia, C. damasonium, C. rubra) és a bizarr nevű széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine). Az orchidea kifejezés hallatán a legtöbb embernek a nőnapi, különleges ajándék vagy a trópusok és üvegházak virágcsodái jutnak az eszébe (esetleg a vanília nevű növény, ami szintén orchidea, kellemes íz- és illatanyagokkal). A hazai orchideák a magyar növényvilág "rejtőzködő kincsei". Általában kis termetűek, talajlakók.
-----Az öreg tölgyek derekát gyakran díszíti a felfutó borostyán (Hedera helix). Egy növényen kétféle lomblevélalakot is találunk: a virágzat közelében tagolatlan, ovális alakúak a levelek, míg a hajtás más részein hármasan karéjosak. Kedves virága az üde lomberdőknek a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) és a gyöngyvirág (Convallaria majalis). Szépségükért sokszor csokorba szedésükkel "fizetnek", pedig megpillantásuk az erdő mélyén nyújt igazán maradandó élményt.
A nyári erdei utakat járva igazi virágszőnyeg fogadja a látogatót. Az enyvecske (Viscaria vulgaris) neve magáért beszél. Szára néhány rövid szakaszon ragacsos tapintású, így a felfele igyekvő torkos rovaroknak többször is meg kell gondolni, hogy érdemes-e a szárra ragadás kockázatát vállalni. A nagy völgycsillag (Astrantia major), a ligeti aggófű (Senecio nemorensis), a sárga és piros gyűszűvirág (Digitalis grandiflora, Digitalis purpurea) csak egy-egy kiragadás a legfeltűnőbb fajok közül.

4.3. GESZTENYÉSEK, GYÜMÖLCSÖSÖK

A szelídgesztenye (Castanea sativa) igen jellegzetes fafaja a tájnak. Eredete meggyőzően ma sem tisztázott. Sokak szerint őshonos növény, más botanikusok azonban a római korban Pannóniába betelepített fának tartják. A gesztenye, a gesztenyekultúra és a gesztenyeligetek, mint élőhelyek elválaszthatatlanok Kőszeghegyaljától. Itt él az apró zöld színű virágokkal rendelkező békakonty (Listera ovata), a bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina), a pompás, akár térdmagasságú bíboros kosbor (Orchis purpurea) is. Ízletes körte, szilva, alma, berkenye termő gyümölcsösök kaszált gyepei adnak otthont az őszi füzértekercsnek (Spiranthes spiralis) is. Ennek az apró termetű kosborfélének a virágjaira és a teljes virágzatára is jellemző a spiralitás.

4.4. HEGYVIDÉKI, PATAKMENTI ÉGERLIGETEK

A patakmenti magaskórósok jellegzetes fajai a kora tavasszal virágzó, majd nyáron akár 50-80 cm átmérőjű, ernyőként is használható leveleket nevelő fehér és vörös acsalapu (Petasites albus, Petasites hybridus). A struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris) nevét strucctollra emlékeztető alakú és méretű fotoszintetizáló leveleiről kapta. Akár másfél méterre is megnőhetnek. Keményfaligeterdők ismert virága a tavaszi tőzike (Leucojum vernum), a Kőszegi-hegységben főképpen égerligetekben él. A patakpartok, erdei vízfolyások mentén gyakori a jól ismert mocsári gólyahír (Caltha palustris).

4.5. HEGYI RÉTEK, MOCSÁR- ÉS LÁPRÉTEK

Bár területileg a gyepek aránya jóval az erdőké alatt marad, gazdag természeti kincseikkel azokhoz hasonló szépségűek.
-----Nemcsak a kaszálóréteken, hanem erdőszéleken, utak mentén, árokparton is megtalálhatjuk a szártalan kankalin (Primula vulgaris), ritkábban a tavaszi kankalin (Primula veris) virágzó töveit. Az egyes virágokba pillantva néha a bibét, máskor a porzókat látjuk magasabbnak. A kankalinok nemzetségében az önbeporzás elkerülését a különböző magasságú ivarlevelek (bibe, porzó) biztosítják. A hűvös márciusi, áprilisi éjszakákat fedőszőrökből álló bundácskákban vészelik át a fekete és a leánykökörcsin virágai (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans, Pulsatilla grandis ).
-----A hegyi árnika (Arnica montana) illóolajat, gyantát, keserűanyagokat tartalmazó gyógynövény. Izzasztóul, fertőtlenítőnek régóta alkalmazták a gyógyászatban. Élőhelyeinek visszaszorulása mellett épp a fentiek okozták azt, hogy Magyarország mai területén nem találhatók meg e fajnak természetes állományai. Mindenütt kipusztult. Az aktív természetvédelem azonban visszatelepítette a Kőszegi-hegységbe. Júniusban csodálhatjuk törékeny virágzását. Ekkor virágoznak a szegfűfélék is. Nevükben a szeg szó rejlik, ami a hegyesedő csészébe futó sziromlevelek alakjára utal. A magyar és a barátszegfű (Dianthus pontederae, D. carthusianorum) virágai tömött csomókban, a mezei szegfű (Dianthus deltoides) (4. fénykép) virágai magánosan helyezkednek el. A hegyi rétek adnak otthont a legtöbb kosbor fajnak is. Leginkább déli kitettségű lejtőkön virágzik a változatos virágszínű agárkosbor (Orchis morio), a kicsi virágú sömörös kosbor (Orchis ustulata), a tömött, tojás alakú virágzattal rendelkező tarka kosbor (Orchis tridentata).
-----A magashegységekben elterjedt növény a zergeboglár (Trollius europaeus ssp. demissorum) (5. fénykép). Hazánkba - annyi más fajjal együtt - folyóvizek közvetítésével kerülhetett. A jó vízellátottságú kőszegi Alsórétek tavasszal a széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis) (6. fénykép) és a szibériai nőszirom (Iris sibirica) (7. fénykép), ősszel pedig az őszi kikerics (Colchicum autumnale) virágzásakor a legpompásabbak.
-----Nem esett még említés két igen dekoratív, védett tárnicsfélénkről. A kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) nedves rétjeinken országszerte viszonylag gyakori növény (Őrség, Répce menti rétek), az osztrák tárnicska (Gentianella austriaca) (8. fénykép) hazai megőrzése azonban a Kőszegi Tájvédelmi Körzet fontos mai és távlati feladata.

4.6. SZIKLAKIBÚVÁSOK, KŐFALAK

A legszebb páfrányfajok életfeltételeit biztosítják a vékony talajú, sziklás élőhelyek. Szinte minden sziklán megtalálható az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare), az aranyos és a kövi fodorka (Asplenium trichomanes, A. ruta-muraria), a hólyagos páfrány (Cystopteris fragilis). Jóval ritkább, így nehezebben fellelhető a kis holdruta (Botrychium lunaria) vagy a fekete fodorka (Asplenium adiantum-nigrum).
-----A napsütötte sziklák virágos növényei közül a magyar repcsény (Erysimum odoratum), a közönséges méreggyilok vagy vadpaprika (Vincetoxicum officinale) és a csillagos őszirózsa (Aster amellus) a legfeltűnőbbek.

5. ÖSSZEGZÉS

Vajon emlékszik-e még valaki a címben feltett kérdésre? Megválaszolható-e a fentiek alapján? Valószínűleg nem!
-----A Kőszegi Tájvédelmi Körzet, a kőszegi és a környékbeli lakosság természettudatos elkötelezettsége, az ésszerű gazdálkodás és odafigyelés azonban lehetőséget teremt a tudományos és esztétikai értéket jelentő sokféleség megőrzésére.
-----Sok dolgunk van a világon, de a tökéletességre nem kell törekednünk, arra ott a természet!

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönetemet fejezem ki dr. Király Gergely és Mesterházy Attila botanikus barátaimnak, akik közöletlen adataik rendelkezésre bocsátásával, a kézirat elolvasásával és értékes kiegészítéseikkel jelentősen hozzájárultak e munka elkészüléséhez.

IRODALOM

* 13/2001 (V. 9.) KöM rendelet A védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről - http://www.ktm.hu/jogsz/kv/02032.htm
ANTAL J.-BARTHA D.-BÁLINT S.-BÖLÖNI J.-KIRÁLY G.-MARKOVICS T.-SZMORAD F. (1994): A Kőszegi-hegység virágos flórája. In: BARTHA D. (szerk.): A Kőszegi-hegység vegetációja - Kőszeg-Sopron, pp.: 64-99.
BALOGH L. (1994): A százéves kőszegi Chernel-kert - Vasi Szemle 48 (2): 179-204.
BARTHA D.-BODONCZI L.-BÖLÖNI J.-KIRÁLY G.-SZMORAD F. (1996): Változások a Kőszegi-hegység növényvilágában - Vasi Szemle 50 (2): 175-189.
BARTHA D.-BODONCZI L.-MARKOVICS T. (1993): Változások a Kőszegi-hegység edényes virágtalan flórájában - Botanikai Közlemények 80: 31-40.
BARTHA D. (1994a): A Kőszegi-hegység flóra- és vegetációkutatásának története. In: BARTHA D. (szerk.): A Kőszegi-hegység vegetációja - Kőszeg-Sopron, p. 13.
BARTHA D. (szerk.) (1994b): A Kőszegi-hegység vegetációja - Kőszeg-Sopron, 198 pp.
BAUER N.-KESZEI B. (2000): Kiegészítések a Kőszegi-hegység flórájának és vegetációjának ismeretéhez - Vasi Szemle 54 (4): 547-553.
BECHTOLD I. (1982): A Kőszegi Tájvédelmi Körzet élővilága - Vasi Szemle 36 (2): 207-214.
BORBÁS V. (1887): Vasvármegye növényföldrajza és flórája - Vasmegyei Gazdasági Egyesület, Szombathely.
BORBÁS V. (1898): Vasvármegye növénygeográfiai viszonyai. In: BOROVSZKY S. (szerk.): Magyarország Vármegyéi és Városai: Vasvármegye - Apollo, Budapest, pp. 497-536.
CLUSIUS, C. (1583): Stirpium nomenclator Pannonicus - Güssing 1973, reprint 31 pp.
CSAPODY I. (1980): A Kőszegi Tájvédelmi Körzet botanikai értékei - Vasi Szemle 34 (2): 290-294. o.
CSAPODY I. (1982): Védett növényeink - Gondolat, Budapest, 346 pp.
CSAPODY I. (1994): A hazai Noricum megítélésének új szempontjai. In: BARTHA D. (szerk.): A Kőszegi-hegység vegetációja - Saját kiadás, Kőszeg-Sopron, pp. 100-105.
FARKAS S. (szerk.) (1999): Magyarország védett növényei - Mezőgazda, Budapest, 416 pp.
FREH A. (1876): Kőszeg viránya - Értesítő a kőszegi Szent Benedek r. kisgymnaziumról 1875/76. Kőszeg, pp. 3-33.
FREH A. (1883): Kőszeg és vidékének viránya - Kőszegi kath. gimn. Értesítő (1882/83), Kőszeg, pp. 3-63.
HORVÁTH E.-JEANPLONG J. (1962): Vas megye ritka és védelmet érdemlő növényei - Vasi Szemle, 26 (1): 19-43.
KESZEI B.-KIRÁLY G.-KULCSÁR L. (1999): Újabb adatok Kőszeg környékének edényes flórájához - Vasi Szemle 53 (3): 335-340.
KESZEI B.-KÓRÓDI B. (1999): A kőszegi várfal növényei - A kőszegi Jurisich Miklós Kísérleti Gimnázium Értesítője az 1998/1999. iskolai évről, Kőszeg, pp. 31-39.
KESZEI B.-MARKOVICS T.-BALOGH L. (1999): A kőszegi Chernel-kert nyújtotta lehetőségek a gimnazisták növénytani oktatásában és természetvédelmi szemléletformálásában - Botanikus kertek mint élő múzeumok, ELTE Botanikus Kert, Budapest, pp. 60-61.
KESZEI B. (1993): Adatok a kis holdruta előfordulásáról és élőhelyének állapotáról a Kőszegi-hegységben - Vasi Szemle 47 (2): 197-204.
KESZEI B. (1994): Adatok a Kőszeg környéki védett növényekről - Vasi Szemle 48 (2): 166-178.
KESZEI B. (1997): Adatok a fehér sáfrány (Crocus albiflorus KIT. EX SCHULT.) előfordulásának ismeretéhez a Kőszegi-hegységben - Kitaibelia 2 (1): 98-102.
KESZEI B. (1999): A Kőszeg környéki növények nevei régen és ma - Kőszegi Lapok (Helytörténeti folyóirat) 1 (4): 1-4.
KESZEI B. (2000): Adatok Kőszeg belterületi növényzetének ismeretéhez, különös tekintettel a Lupi domb vegetációjára - Történelmi és Művészeti Antológia Kőszegről III. pp. 97-108.
KESZEI B. (2002): Az Alpok lehelete (Az Írottkő Natúrpark természeti értékei) - A Földgömb 20 (5): 20-29.
KESZEI B. (2003): Újabb adatok a kis holdruta (Botrychium lunaria SW. IN SCHRAD.) élőhelyének természetességi állapotáról a Kőszegi-hegységben - Vasi Szemle 57 (2): 216-226.
KIRÁLY G.-KIRÁLY A. (1998a): Kiegészítések Vas megye flórájának ismeretéhez - Vasi Szemle 52 (3): 278-286.
KIRÁLY G.-KIRÁLY A. (1998b): Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez - Kitaibelia 3 (1): 113-119.
KIRÁLY G. (1996): A Kőszegi-hegység edényes flórája - Tilia 3: 1-414.
KIRÁLY G. (1997a): A Kőszegi-hegység flóra és vegetáció-változásai az elmúlt 150 évben - Tilia, 5: 322-353.
KIRÁLY G. (1997b): A Kőszegi-hegység növényföldrajzi viszonyai - Tilia, 5: 313-321.
KIRÁLY G. (1997c): A Kőszegi-hegység florisztikai feltárásának eredményei - Kitaibelia, 2 (2): 217-219.
KOVÁCS J. A.-TAKÁCS B. (1992): A bozsoki Zsidó-rét növényzete és botanikai értékei - Kanitzia 1: 1-52.
KOVÁCS J. A.-TAKÁCS B. (1994): A cáki gesztenyés oldal edényes flórája és növényzete - Kanitzia 2: 9-42.
KOVÁCS J. A.-TAKÁCS B. (1997): A cáki gesztenyés oldal edényes flórája és növényzete - Kitaibelia 2 (2): 220-225.
KOVÁCS J. A. (1994): A Kőszegi-hegység és Kőszeg-hegyalja réttársulásai. In: BARTHA D. (szerk.): A Kőszegi-hegység vegetációja - Kőszeg-Sopron, pp. 147-174.
KOVÁCS J. A. (1997): Szemelvények a vasi térség flórájának-vegetációjának ismeretéhez - Vasi Szemle, 51 (3): 285-298.
KOVÁTS D. (1995): A flórakutatás kezdetei. In: JÁRAINÉ K. M. (főszerk.): Pannon enciklopédia, Magyarország növényvilága - Dunakanyar 2000, Budapest, p. 414.
NÉMETH F. (1990): Növényvilág. In: RAKONCZAY Z. (szerk.): Vörös könyv - Akad. K. Budapest, pp. 310-314.
SIMON T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója - Tankönyvkiadó, Budapest, 892 pp.
SZÖVÉNYI P. (1997): A kőszegi tőzegmohás lápok - Tilia 5: 272-312.
VARGA T. (1990): Borbás nyomán: Vas megye botanikai értékeiről II.: A kőszegi Alsó-rét és a patyi-hegy - Szombathely, BDTF, Szakdolgozat.
WAISBECKER A. (1891): Kőszeg és vidékének edényes növényei - 2. javított és bővített kiadás, Kőszeg, 70 pp.