LŐCSEI PÉTER:

WEÖRES-MOZAIKOK, VIII.

ROKONI EMLÉKEK
CINÁRÓL ÉS SZÜLEIRŐL*

BESZÉLGETÉS HANAUER SÁRÁVAL ÉS HANAUER ZOLTÁNNAL

----------------------------------------Hanauer Zoltánnal és testvérével, Sára nénivel 2004 nyarán találkoztam előbb Piliscsabán, majd Győrben (július 19.; július 26.). Mindketten gyermekkori emlékeket őriznek Csöngéről, a szülői házról, a Weöres család mindennapjairól. Beszélgetéseink közben a régi élményeken kívül előkerültek az egykori időket idéző fényképek, képeslapok és levelek. Kézbe vehettük a dedikált köteteket, végignézhettük az évtizedek óta szaporodó újságkivágásokat. A környezet is Weöres Sándort és tágabb rokonságát idézte: a falakon olajképek, a szobákban a család néhány XIX. századi bútora. Könnyen indult a beszélgetés. Mindketten tartózkodni akartak a beavatottság látszatától. "Nem vagyunk irodalomtörténészek, irodalmárok. Csupán a személyes élményeket idézhetjük fel" - vallották.

-----HZ: Csöngén születtem 1931-ben. Weöres Sándor az én nagymamám testvérének a fia, azaz édesanyám unokatestvére volt. Gyerekkorom csodás emlékei ehhez a kis faluhoz fűződnek. Nézd ezt a fényképet! Én ebben a házban születtem. Hatéves koromig itt laktunk. Aztán elköltöztünk Pápára, de én szünidőben röpültem haza Csöngére. Minden vakációt ott töltöttem; a többi szünet egy részét is. De még tovább megyek, mert nekem a legnagyobb élmény nem is a szülői ház volt, hanem Cina édesapjának (őt is Weöres Sándornak hívták) a működő gazdasága. A mi szülőházunk körül egy afféle alvó, tetszhalott gazdaság volt, az övé meg pezsgett. Sanyi bácsi a szerző, a birtokot növelő gazdák közé tartozott.
-----LP: Én úgy hallottam, hogy a falu második legtehetősebb földbirtokosa volt.
-----HZ: Nem tudom, hogy pontosan mekkora földje volt, 100-150 holdja is lehetett.
-----LP: Egy régi, 1941-es kimutatás szerint 163 katasztrális holdon gazdálkodott. (Ezt a kamarai jegyzőkönyvet is a Vas Megyei Levéltárban találtam meg.)
-----HZ: Volt vegyesen mindenféle földje: szántó, rét legelő, kert, még egy kis erdő is. Sándor bácsi sok mindenbe belekezdett, igazi vállalkozó volt. Én egyébként sok tekintetben hasonlítottam hozzá. Türelmetlen, indulatos is tudott lenni, akárcsak én. Ő, az elbocsátott katonatiszt, a gazdaságát gyarapító csodabogár, elég különös színben tűnt fel a falubeliek előtt. Nagyon érdekelték a technikai találmányok, a mezőgazdasági gépek, a szerkezetek. Ahogy tehette, vásárolt magának egy motorkerékpárt. Engem nagyon kedvelt, én is szerettem; a különcségeiért különösen.
-----LP: Tatay Sándor érzékletes képet festett a családról és a környezetről az Eszter és a fajdkakas című könyvében. A történet Csöngén játszódik. Felolvasok belőle néhány rövid részletet, hogy ezekhez kapcsolódhassanak a kérdéseim. Weöres Sándor szüleiről, a regénybeli Ilmáról és Artúrról így elmélkedik az író: "Ilma ekkor ötvenéves lehetett, de a rézüst csodát mívelt megkopott arcával. Tündöklő szépségű fiatalasszonyt mutatott, büszke szépségű asszonyt. ... Az idősebbik Artúr egészen jelentéktelenné vált. Miért ment feleségül hozzá a lenyűgöző szépség? Minden bizonnyal, hogy megszülessék a költő. Megszülte, felnevelte, és betöltve hivatását elhullatta díszét."
-----HZ: Sándor bácsi és Mária néni, vagy ahogy mindenki nevezte, Mici néni, Pécsett találkozott. Persze nem tudhatom, miképp ismerkedtek meg, hogyan házasodtak össze. Azt sem, hogy milyen volt a házasságuk. Ha akadtak nézeteltéréseik, azok talán Cina miatt adódhattak. Az ő nevelése, megítélése körül lehettek súrlódások. De amikor én ebbe beleláthattam volna, nevelésről már szó sem lehetett, hiszen akkor Cina egyetemre járt. Elemista voltam, amikor doktorált. Tény, hogy nagy különbség volt Sanyi bácsi és Mici néni érdeklődése, viselkedése között.
-----HS: Én Mici nénit, Cina édesanyját nagyon szerettem. Ő kifejezetten művelt asszony volt. Az ilyenekről szokták azt mondani, hogy hoch intelligens. Nyelveket beszélt, azt hiszem, hármat vagy négyet, rengeteget olvasott, gyönyörűen zongorázott. Aranyos, kedves, másokon segíteni kész asszonynak ismertem. Egyébként őt mindenki szerette. Óriási szívére, lelkére emlékszem. Az együttérzésére. Amikor az egyik cselédnek megbetegedett a gyermeke, ott virrasztottak felette felváltva. Cina egyértelműen anyás volt. Sándor bácsira inkább mint magának való emberre és igyekvő családfőre emlékezem. Ő szerzett is az örökölt birtokhoz.
-----LP: A Tatay-regényben az apa úgy beszél a költészetről, mintha egy elméleti közgazdász fejtené ki a véleményét a szükségletekről és az áru előállításáról: "Eszemben sincs kisebbíteni ennek a jelentőségét. Sem a tehetségét, sem az erőfeszítését, amibe ez kerül. Sőt büszke vagyok a fiamra. A társadalom jelentős rétege él a költészettel. Egyszóval van fogyasztója. És aminek van fogyasztója, azt meg kell termelni. Hát igen, hízeleg a szívemnek, hogy ebben a szakmában a fiam a legkiválóbbak közé tartozik."
-----HS: Ebben jó adag költői, írói túlzás van. A modorát mintha eltalálta volna, de én nemigen hallottam Sándor bácsitól dicsérő szót a fiára. Emlékszem, mindig úgy mondta: "ez a mihaszna Cina".
-----HZ: Sanyi bácsit inkább a gazdaság és a politika érdekelte, mint az irodalom. Sándort haszontalan, a gazdaság dolgaihoz nem értő fiatalembernek tartotta, nem is becsülte sokra. Nemigen tudott mit kezdeni azzal, hogy költő lett a fia. Mici néni pedig kifejezetten büszke volt az írásaira.
-----LP: A könyvben a költő Weöres Sándor is jellemzi édesapját: "Bizonyos dolgokban az apám nagyon precíz ember. Odáig megy, hogy hegyes botjára felgyűjti a dűlőutakon az elhullott lógombócot, és olyan helyre teszi, ahol annak haszna van."
-----HZ: Hát ez könnyen megeshetett. Különös szokásai voltak, az biztos. Előfordult, hogy a hívatlan vendégek elől a hátsó ablakon kiugorva menekült. Egyébként tudod-e, hogy ők kezdetben nem Csöngén éltek?
-----LP: A Vas Megyei Levéltárban megtaláltam a családi levelezés néhány régebbi darabját, még az idősebb Weöres Sándor első világháborús katonai menetlevelét is. A levelek egy részén pápai cím volt. Ha jól emlékszem, Weöres Sándor egy vele készült beszélgetésben fel is idézte korai pápai emlékeit.

----HZ: Igen, igen. Meg is tudnám mutatni, hogy hol laktak Pápán. Várj csak, itt a paksamétámban van néhány régi boríték és levél! Ezt a kis szürkét az idősebb Weöres Sándornak címezte Szegfy István nagyapám.
-----LP: Nincs rajta se bélyeg, se pecsét, viszont benne van még a levél. 1919 októberéből való. A címzése pedig: "nagyságos budakeszi Weöres Sándor h. huszár őrnagy úrnak, Pápa, Eszterházy út 11. szám."
-----HZ: Itt álljunk meg egy kicsit, mert ehhez több dolgot is el kell mondani! A "budakeszi" a család régi nemesi előneve volt. A másik, hogy Sanyi bácsit a proletárforradalom után rövidesen elbocsátották a hadseregtől. De hogy ne felejtsem a család pápai házát: ahogy jövünk be az Esterházy utcán az állomás felől, az első keresztutcán bal kéz felől állt ez az épület. Sanyi bácsiék után egy állatorvos lakott ott később.

-----HS: Cina Pápán kezdte az iskolát. Az evangélikus elemiben Kokas Irén néni tanította. Ő fogalom volt ott akkoriban.
-----LP: Aztán a tanulmányai Csöngén és Szombathelyen folytatódtak.
-----HZ: Utána meg Győrben. Nagyjából az érettségi előtt állt akkor, amikor én születtem. Első emlékeim pécsi egyetemista korából vannak róla.
-----LP: Hogyan került Weöres Sándorék családja Csöngére?
-----HZ: Erre a kiköltözésre Sándor bácsi kényszerű leszerelése után került sor. Akkor eladták a pápai házat, és vettek egy kisebbfajta birtokot Csöngén. A Weöres család egy része ott élt, talán ezért esett erre az Isten háta mögötti kis falura a választás.
-----LP: Korábban a nagyapa is ott lakott, de őt nem ismerhette Sándor. Én a levéltárban láttam a gyászjelentését. (1913 őszén halt meg.) Ezen már szerepel a kis Weöres Sándor neve.
-----HZ: Nekem is van ebből a gyászjelentésből. Végigböngésztem, felhasználtam, amikor a családfát összeállítottam. Az egész rokonság fel van benne sorolva. Itt van Weöres Gizella, a mi szeretett Giga nénink, a nagymamánk, meg a Szilassy család. Nézd, itt az előbbi levél írója: Szegfy István, az elhunyt Weöres Sándor veje! Végül a mi közvetlen családunk: édesanyám, Szegfy Júlia, aztán a testvérei, Szabolcs és Sarolta.
-----LP: No és a sor végén az "ifjú budakeszi Weöres Sándor", aki akkoriban 3 hónapos volt. Milyen volt Weöres Sándorék csöngei háza?
-----HS: Azzal kezdem, hogy Csöngén több Weöres-házról kell beszélni. Volt a mi szülőházunk, amelyikről rajzoltam egy kis vázlatot emlékezetből. Ezt az úri lakot vagy kúriát dédapám építtette 1878-ban. A falu közepén állt. Testvéremmel együtt ebben születtem. Diákkorunk minden nyarát ott töltöttük. Utolsó tulajdonosként anyám élt benne. A ház már nincs meg. Az idő megviselte, végül le kellett bontani. Mindössze egypár fénykép maradt róla. No meg néhány családi ereklye, régi bútor, apró használati tárgy. Ezeket azóta is őrzöm. Némelyik meg Zoli bátyámnál van Piliscsabán. Csöngéről én is csak szeretettel és örömmel beszélhetek. Gyerekkorom, fiatalságom felejthetetlen emlékei kötnek oda.
-----LP: Mekkora volt ez a ház, milyennek képzeljük el?
-----HS: Ez egy hétszobás, nemesi-polgári ízléssel berendezett tágas épület volt. Nagy udvarral, gazdasági épületekkel, cselédlakásokkal. Itt a fényképe is. Volt egy nagy ebédlőnk. Ennek az ebédlőfiókjából etették 45-ben az oroszok a lovakat. Itt a vendégháló. Emlékszem szép, festett mennyezetére. Volt egy óriási nappali, aztán egy előszoba nádgarnitúrával. Ott reggeliztünk, uzsonnáztunk. Az udvari szobában egy kisebbfajta fegyverkiállítás volt. Zöld filccel borították be az egyik falát, és fogasokra akasztották a vadászfegyvereket. Nagymama külön szobában lakott. A mi időnkben a sarokszoba olyan volt, mint egy múzeum, mint egy kincstár. Szegfy István nagyapánk katonaként sok helyre eljutott. Mindenhonnan hozott emlékbe képeslapokat, fényképeket, könyveket. Sok térképe is volt. Mi mindig megcsodáltuk ezeket az albán és olasz képeket, csemegéztünk, ábrándoztunk. Ehhez a házhoz tartozott egy hosszú cselédház, aztán egy hatalmas, kétszintes magtár és az istálló. Aztán ott volt az úgynevezett Kisfaludy-ház, amelyikben Giga néni lakott. Alighanem ennyi maradt meg a régi gazdaságból.

-----A családi hagyomány szerint ennek a háznak a parkosított udvarán, a juharfák közti padon "írta" Cina az első verseit. Talán erre emlékezett vissza kézírásos könyvében. Abban édesanyámat is megemlítette: "Háromévesnél több aligha lehettem, anyám még szoknyában járatott fiú-létem dacára, mikor ezek a rigmusaim keletkeztek. Rögtönözve, kántálva, táncolva, Gyugyi azaz Juliska unokanővéremet mulattattam velük. Valószínűleg 1916-ban vagy 17-ben történhetett, Csöngén. Most váratlanúl felbukkantak az emlékezet mélyéről." Ezek a versikék még nem az örökkévalóságnak íródtak. Nézze csak az elsőt!

-----Sándort mi csak Cinaként emlegettük. Anyámék tizenhárman voltak unokatestvérek. Nagy szeretetben, összetartásban éltek. Erős rokoni kapcsolat hagyományozódott a családban, így gyakran együtt töltötték a szüneteket. Gyerekkorom egyik élménye ez a szerteágazó rokonság. Csönge a világ végén lévő kis falu volt, és maradt máig. A vasút is elkerülte. De mi ezt nem bántuk; nekünk akkoriban nem is kellett, mert volt parádés kocsi, hintó. Mindig az hozott be bennünket az ostffyasszonyfai állomásról. Kemenesaljáról a földbirtokosok rendszeresen összejártak. A falusi élet bensőséges, emlékeimben jó hangulatú volt. Mesélték, hogy amikor szegény anyánk bennünk a szíve alatt hordott, akkor is szőlőt gondozott, tyúkokat nevelt. Élete végéig megmaradt a természetimádata. De ez benne volt az egész famíliában; nem kell bizonygatnom, hogy Cinában is. Én nem akarok ezzel a kapcsolattal dicsekedni. Mondanom sem kell, hogy a nagy korkülönbség miatt kevés közös élményünk volt. Aztán a háború utáni évek el is sodortak bennünket egymástól.
-----LP: Milyen volt Weöres Sándor édesapjának a háza?
-----HZ: Ez a falunak a Rába felé eső részén volt. Négyszobás házuk volt, hosszú tornáccal. Ennek a színes ablakaira máig emlékszem. A ház körül gyümölcsfák, meg egy kis udvar. Körülötte parasztházak. Ma is előttem van az épület. Amikor utoljára láttam, ugyancsak megérett már a tatarozásra.
-----LP: Most szépen felújították az egyik felét, emlékmúzeum lett belőle. Gondolom, ahogy pénz lesz rá, rendbe hozzák az egészet.
-----HS: A háború után Sándor bácsit meghurcolták, kilakoltatták a családot. Idegen kézbe került a ház, aztán lakatlanná vált, nem is csoda, ha leromlott.
-----LP: És mi történt a háború idején? Weöres Sándor 1943-ban visszaköltözött Csöngére.
-----HZ: Igen, igen. Erre jól emlékezem. De ő akkoriban már nem ebben az épületben lakott. De erről majd később. Azt akartam még elmesélni, hogy mi történt a háború végén. Sanyi bácsi nagyon gyűlölte Hitlert. Volt is valami ügye, amikor a Führer elleni merénylet után annak örült, hogy megölték. Ez, ugye, hamis hír volt. Arra emlékszem, hogy ekkoriban Mici néni már sokat betegeskedett. Az a kép idéződik fel bennem, hogy ül a zongora előtt, és szépen játszik. Aztán egyre ritkábban ült a zongorához. Állandóan remegett a keze és a lába. Ugye ő parkinzonos (Parkinson-kóros) volt. Kórházban is kezelték.
-----LP: A betegségéről több írást találtam a levéltárban. A harmincas évek végén Pécsett és Harkányban is kezelték. Ebből az időből néhány levele is fennmaradt.
-----HZ: Sokat szenvedett a betegségétől. Egy Buddha türelmével viselte a fájdalmakat. Ezen akkoriban még annyit sem tudtak segíteni, mint ma. A háború idején német katonákat szállásoltak be hozzájuk. Azokban a hónapokban én is Csöngén voltam. Gyerekként a viszonylagos nyugalomra emlékszem vissza. Meg arra, hogy Sanyi bácsinak volt egy nagy Európa-térképe. Erre ki voltak tűzve a nagyobb frontok. Régi katonatisztként az újságokból és a rádióadásokból nyomon követte a csapatok mozgását. A német tisztnek ott mutogatta a visszavonulást. Ott kopogtatta az asztalt, és hadonászott a térkép előtt: nézd meg, nem előre nyomultok, hanem vissza! Becsapott bennetek a mázolólegény. Akkor már alighanem a német tiszt sem bízott a győzelmükben. Aztán nemsokára jöttek az oroszok.
-----LP: Erről Weöres Sándor többször is nyilatkozott. Nemrég kiadott levelezéskötetében is találtam történeteket.
-----HZ: Mi Cinával ekkoriban is csak futó kapcsolatban voltunk. Arra emlékszem, hogy rendszeresen apróbb ajándékokkal, cukorkákkal lepett meg bennünket. De gondolom, azért is olyan gyérek a vele kapcsolatos emlékek, mert ő már akkor is amolyan fordított életet élt. Nappal aludt, és éjszakákon keresztül dolgozott.
-----LP: Az előbb említetted, hogy ekkor már nem a szüleinél lakott. Volt egy legénylakása, ez volt ugye a nevezetes piros görbe? A lakást Tatay Sándor is leírta: "Az udvarnak számító megmíveletlen terület egy hirtelen, falszerű emelkedésig nyúlt ... Közvetlen a törésnél, tehát a dombhát peremén állt egy vén épület, melyben magtár volt, cselédlakás és egy vendégszoba." Még azt is megjegyezte, hogy a regénybeli vendég szokatlan rendet és tisztaságot tapasztalt az épületben, még a magtárban is.
-----HZ: Hát ennek igen örülök. Nem is gondoltam, hogy hallottál a piros görbéről, és még regényben is szerepel.
-----HS: A piros görbe tulajdonképpen egy kis görbe utcácskában lévő cselédház volt. Ebben alakították ki Cina külön szobáját, legénylakását. Ha igazán rend volt benne, az minden bizonnyal Mici néninek volt köszönhető. Nem tudtom, megvan-e még az épület. A háború végéről nekem a bizonytalanság, meg az orosz beszállásolás az emlékem. A "felszabadúlás". Rengeteg érték elpusztult akkor.
-----HZ: Ez az asztal, amelyik mellett ülünk, ez az íróasztal, amelyiket aztán fel kellett újítani, úgy maradt meg, hogy az oroszok kidobták a ganédombra. Megsérült, de sikerült megmenteni.
-----HS: Nézze, Péter, ezt a képet! Így nézett ki az ebédlőnk. Ezeket a kályhákat verték szét az oroszok. Csoda, hogy egy-két bútort, képet meg tudtunk menteni. Meg néhányat a régi fényképekből, a családi levelekből.
-----HZ: Ez a szék is onnan való. Ez az arckép is, amelyik a nagymamámról készült. Én őt nem ismerhettem, mert gyermekágyi lázban meghalt. Weöres Rózának hívták. Nézd csak, ez az ő legyezője volt! A falemezkéin kis rajzok, festmények, szállóigék, versikék.
-----LP: Ő az, akit a Hazaszálló című versében is felidézett Weöres Sándor?
-----HZ: Igen, igen. No vedd csak le a kötetet! Abban a családból másokat is említett, akik a csöngei temetőben, a családi kriptában nyugszanak. Itt van:

Aztán néhány sorral később:

-----Nehéz meghatottság nélkül olvasni. Meg belegondolni abba, hogy Cina versbeli végrendelkezése, hogy Csöngén temessék el, nem teljesülhetett. De ez egy másik történet. Visszatérve a családra, nagyapám másodszor is megnősült. Bartha Ilonát, Bartha László festőművész nagynénjét vette feleségül. Giga néni nevelte fel anyámékat; így aztán ő lett a mi második nagymamánk.
-----LP: Arra kérlek, hogy Giga néniről egy kicsit részletesebben is szólj. A levéltári anyagban többször is felbukkan a neve. Szombathelyen Pirchala Imréné mutatott néhány Weöres-levelet. Amikor azokról beszéltünk, szintén szóba került. A Csöngéről származó Szalóky Sári néni is jó szívvel mesélt róla nekem.
-----HZ: Mi Giga nénit, azaz Weöres Gizellát tekintettük legkedvesebb nagymamánknak. Anyai részről nekünk képletesen mondva három nagymamánk is volt. Az egyik, aki nagyon korán meghalt. Édesanyám talán hároméves lehetett akkor. Én csak a hírét hallottam, és a régi képeken láttam. Giga néni volt az, aki felnevelte anyámat és testvérét, Szabolcs bácsit.
-----HS: Ő nem házasodott meg. Azt is mondhatnám, hogy drága jó Giga néni feláldozta az életét, és gondozta az árvákat. Én nagyon szerettem. Maradt is tőle néhány emlékem.
-----HZ: Én meg őrzök néhány levelet Cinától; az elsőt Giga néninek írta még szombathelyi reáliskolai diákként. Nem tartottam meg az eredetit, azt és néhány régi fényképet odaadtam a csöngei emlékháznak. Ez tehát csak a másolata. Kár, hogy aki csinálta, nem vette észre, hogy néhány betű lemaradt róla. De azért így is szép:
-----Kedves Giga Néni!
-----Nagyon köszönöm a kedves levelet, igazán örültem neki. Bocsánatot kérek, hogy csak most vettem kezembe a tollat, hogy válaszoljak, de most jutok csak hozzá, hogy érdemlegesebben írjak.
-----Köszönöm Giga Néni jóakaratát. Csakugyan, ez volt iskolán kívüli első nyilvános szereplésem és elég jól sikerült. A Nobel-díjtól azonban még ugyan távol állok, amit Giga Néni olyan kedvesen jósol nekem; azt kivánom, addig éljen Giga Néni, amíg az én Nobel-díjam hozzám terebélyesedik, mert az ugyan elképzelhetetlenül hosszú élet lesz.
-----Másképen - hát Szombathely is kis város, van itt is sár és hólé rogyásig. Hogyha ehhez hozzávesszük az örökös gyárbűzt és városleget, elgondolhatja a Néni, hogy Szombathely, mint zugvároska, éppen egyesíti magában a falu és város rossz oldalait. Mivel a falu kellemetlen tulajdonsága az egyhanguság, a változatlanság, hát ez is rárakódott Szombathely köveire és nagyon sárga napsugár-esőnek kell lenni annak, amelyik feloldja ezt.
-----Mindez, egyszerüen kifejezve: elég az hozzá, hogy nincs semmi ujság.
Egyébként kezd nekimelegedni az idő. Tavasz lesz. Süt a Nap. Gondolom, falun hidegebb lehet azért az időjárás. De hát nemsokára úgyis itt lesz a húsvéti vakáció, kikászálódom egy kicsit az összefaragcsált iskolapadok közül, amelyeket már úgy meguntam, mint (hogy valami roppant, emeletes borzalomhoz hasonlítsam őket) Szabolcska Mihály verseit. A szabadság ugyan nem lesz hosszu, de hát ha sokkal hosszabb volna, még meg is unhatná az ember - [...]. 1929. III. 20. Cina

*

-----LP: Nagyon szép, megható levél. Mennyi bölcsesség, éleslátás, milyen kamaszos humor!
-----HZ: Aztán itt van egy háború utáni levél is. Akkor íródott, amikor Sándor és felesége Budapestről próbálta segíteni édesapját. Nehéz idők jártak akkor.
-----LP: Ez a korszak Weöres Sándorék számára is sok megpróbáltatást hozott. Ekkor már Budapesten lakott Károlyi Amyval. Az akadémiai állásából is elbocsátották. Talán Amy néni is munkahely nélkül volt.
-----HZ: Mégis megpróbált, jobban mondva, megpróbáltak segíteni:

-----Kedves Giga Néném! Köszönöm szíves levelét és én is boldog újévet kívánok Giga Nénémnek, Apának, Borcsa Néninek és a többi rokonoknak. Apám visszajött-e már Csöngére? Küldtünk részére csomagot (2 kalács, félkiló cukor, kevés zsír) és igen szeretném tudni, hogy megkapta-e? Ezzel a levélel egyidejűleg küldünk 200 forintot és szépen kérném Gizi Nénémet, ahogy Amy is jelezte: az egyik százast adja át, a másikat pedig a legsürgősebb szükségletekre fordítsa. És igen kérném Giga nénit, írná meg: Apámnak mílyen holmikra lenne sürgős szüksége (ruhafélék, élelmiszer, vagy más egyéb), egyetmást talán küldhetünk.
-----Gizi Néni sok szíves gondoskodását sokszor köszönve és levelét várva kezét csókolja szerető hálás unokaöccse Cina. Budapest, 1952. dec. 30.

*

-----A másik oldalon Károlyi Amy sorai olvashatóak. Olvasd el azt is, érdemes!
-----LP: Az látszik, hogy Amy néni volt gyakorlatiasabb kettejük közül. A levél vége érdekes számomra leginkább. Itt azt írja: "Ha Sanyi apa újra Csöngén van, kérem Gizi nénit, mondja meg neki, hogy szedje össze Sanyi gyerekkori írásait, leveleit, könyveit. Igen fájlalnám, ha ezek - a számomra igen kedves dolgok elhányódnának és elvesznének számunkra." Nem tudom, ez a kérés mennyiben teljesült. Károlyi Amy több írásában is visszaemlékezett Weöres Sándor korai írására. Idézett is belőlük. Ezek nyilván eljutottak hozzájuk. Viszont az is tény, hogy a Vas Megyei Levéltárba is tekintélyes mennyiség került belőlük, éppen Weöres Sándor jóvoltából.
-----HZ: A következő lapon húgommal együtt már én is említve vagyok. Ezt akkor írta Sándor, amikor Gizella néni meghalt:
-----Kedves Gyugyi! Köszönöm szomorú értesítésedet. Fogadd mély részvétemet, fájdalommal értesültem Giga néni elhúnytáról, apám most már egyedül él nagyszüleink gyermekei közül. Zolit, Sárit ölelem. Kezedet csókolja: Cina. Budapest, 1961. okt. 1.

*

-----LP: Cserébe hadd mutassak én is néhány levélrészletet! Másolatban kaptam őket Szombathelyen Pirchala Imrénétől. Weöres Sándornak eddig inkább a művésztársakkal folytatott levelezése látott napvilágot. Igaz, hogy az is nagyon hiányosan, egyoldalúan. Érdemes lenne összegyűjteni, kiadni a családi levelek egy részét is, annyi nyomdakész megfigyelés, találó gondolat van bennük. 1960 novemberéből való az első részlet:

-----Kedves Marika és Miska,
Ugy szanaszét verődünk, mint egy marék por. - Mi megvagyunk egyformán, egészségben és boldog egyhanguságban, amíg valami zivatar tovább nem lódít bennünket. Vannak az életben ílyen miniatür örökkévalóságok: néhány esztendő szinte bekeretezett mozdulatlanságban, mint az ősapa - ősanya képe a falon. S aztán hirtelen vége van ennek is.
-----Gizi Néninek kézcsók; jó egészséget, minden jót! [...]

*

A másodikat négy évvel később írta Benedek Mihálynak:

-----Kedves Miskám,
-----[...] Nehéz a mai életben evickélni, már annyira esetleges, kontúrtalan; a fene törődik már a saját vagy a más házasságával s válásával, mintha filmvásznon suhanna minden, olyan befolyásolhatatlan és magtalan, s ezáltal végeredményben lényegtelen. A kerekek és a jazz zakatoló ütemei mossák el az élet minden etappját. Bpest, 1964. nov. 21.

*

Az utolsó levélben édesapja haláláról számolt be:

-----Kedves Marika és Miska,
szomorúan értesítlek Benneteket, hogy édesapám máj. 22-ikén Táplánszentkereszten elhúnyt, 24-ikén volt a temetése ugyanott. Karácsonytájt bőr-rákkal operálták s látszólag rendbejött. Most hirtelenül vastagbélrák lépett föl és csak öt napig szenvedett. Ott voltam mellette, de beszélni már nem tudtam vele.
-----Levélhagyatékából látom, hogy mennyi szeretettel leveleztetek, foglalkoztatok édesapámmal. Hálásan köszönöm, Ti mindig jó rokonok vagytok.
-----Mostanában akartam Csöngére látogatni, de ílyen körülmény után máskorra halasztom, fájna viszontlátni a régi környezetet. [...] Bpest, 1965. máj. 27.

*

-----HZ: Elérzékenyítően szépek valóban. Azt juttatták eszembe, vajon miért távolodott el egyre jobban apa és fia. Ebbe a szülői elváráson kívül talán az is belejátszott, hogy állítólag Mici néni örült annak, hogy Cina megházasodik. Nézd, én ezt nem közvetlenül tudom, hanem Giga nénitől. Ő azt mesélte, hogy Sanyi bácsinak nemigen tetszett ez a házasság. Hogy valóban így volt-e, nem tudom, Az okát sem ismerem. Azt is el kell mondanom, hogy hosszabb időre elsodródtunk egymástól Cinával. Én érettségi előtt otthagytam a pápai kollégiumot. Munkás lettem. Önművelő. Sándorral akkor találkoztam újra, amikor Piliscsabára költöztem. Nézd meg a könyvespolcokat! Láthatod, hogy van itt minden. Nem rendszerezett, nem egyetemen megszerzett műveltségnek a nyomai. Persze Musiltól Babits Mihályig, Hamvas Bélától a kerékpáros útikönyvig, meg a műszaki dolgokig rengeteg mindent összeolvastam. Életem egyik, ha nem a legnagyobb élménye a Merülő Saturnus című Weöres Sándor-kötet volt. Emlékszem rá, hogy a Margit híd lábához leültem, és szinte egyhuzamban elolvastam. Fordulópontot jelentett számomra. Azt követően minden könyvét megszereztem.

-----LP: A magnó bekapcsolása előtt mutattad, hogy egész gyűjteményed van a róla szóló írásokból, képekből.
-----HZ: Ez azért túlzás. Nem rendszeres gyűjtés eredménye ez a doboznyi újságkivágás. Tény, hogy mindent elolvastam tőle, róla, amihez csak hozzájutottam. Aztán több alkalommal meglátogattam őt, előbb a Törökvész úti lakásukban, később a Muraközi úton. Felidéztük a gyerekkori (neki persze ifjúkori) emlékeket, családi, rokoni szálakat. Amikor a róla szóló album készült, Moldován Domokos is járt nálunk, hogy kölcsönkérjen a családi képekből. Sanyi is meglátogatott bennünket Török Tamás rendezővel.
-----LP: Milyen dokumentumai maradtak ezeknek a találkozásoknak?
-----HZ: A kedves emlékeken kívül itt van néhány fénykép és képeslap. Az elsőn éppen egy olaszországi üdvözletemet köszöni meg. (Én kerékpárral a fél Európát bejártam. Több helyről is küldtem neki lapot.) "Kedves Zolikám, jólesik hogy hírt kapok Tőled, köszönöm veneziai képeslapodat és leveleidet. Most nem utazhatok Hozzád, de bármikor örömmel várlak. Minden jót! Ölel Cina. 1973. aug. 14."
-----Ezen meg a látogatásom alkalmas időpontját írta meg: "Kedves Zolikám! Ha Neked, amint irod, szept. 21. d. u. 5-6 órakor megfelelő, ez időpontban szeretettel várunk. A dedikálásra váró könyveket is hozd. Ölel Weöres Sanyi. Bpest, 1973. szept. 5."
-----Aztán itt vannak ezek a nem túl jó minőségű családi fényképek. És persze a dedikált kötetek:
-----A kő és az ember. Zolinak régi szeretettel Sanyi Bpest, 1973. IX. 21.
-----A hallgatás tornya: Hanauer Zolinak régi, gyerekkori szeretettel Sándor. Bpest, 1973. IX. 21.
-----Merülő Saturnus: Zolinak szeretettel Sanyi. Bpest, 1973. IX. 21.
-----Harmincöt vers: Hanauer Zsuzsának és Zolinak barátsággal, szeretettel Weöres Sanyi. Piliscsaba 1980. VIII. 24.
-----Egybegyűjtött műfordítások: Zsuzsának és Zolinak régi szeretettel jegyzi Weöres Sanyi. Piliscsaba, 1980. VIII. 24.
-----Psyché: Hanauer Zolinak rokoni szeretettel Weöres Sanyi. Bpest, 1980. VIII. 24.
-----És a többi is ott van a polcon. Tudom, hogy nem túl eredeti, nem különleges ajánlások, de számunkra nagyon kedvesek. Nézd ezt a Weöres Sándor-lemezt, amelyiket Török Tamás rendezett! Amikor itt jártak nálunk, mindketten aláírták. Sanyi időközben elkalandozhatott, vagy elfelejtette a dátumot, közismert, hogy milyen viszonyban volt az idővel. Ezt írta: Piliscsaba 198 VIII. 24. Zolinak és Zsuzsának szeretettel Sanyi. Csatlakozva a Mesterhez: 1980. 08. 24. Török Tamás.
-----Ahogy említettem, a Weöres család régi fényképeiből és a nálam lévő levelekből többet is a csöngei emlékháznak ajándékoztam. Talán lesz egyszer alkalmam, hogy ellátogassak gyerekkorom szeretett falujába, az egykori emlékek forrásvidékére.
-----LP: Köszönöm a felelevenített emlékeket és a másolatokat, az alaprajzot, a fényképeket és a többi Weöres-dokumentumot. Jó egészséget kívánok! Én is azt remélem, előbb-utóbb Csöngén folytathatjuk a múlt felidézését.

JEGYZETEK