BALÁZS GÉZA

II. TÁRSADALMI
SZEMIOTIKAI SZIMPÓZIUM
JÓZSA PÉTER EMLÉKÉRE*

Savaria Múzeum, Szombathely, 2005. április 22-23.

BEVEZETŐ

----------------------------------------Józsa Péter a szemiotika aranykorában címmel adott elő az első Józsa Péter-emlékülésen, Nagyrákoson, 2002. október 19-én Voigt Vilmos, a kortárs és a barát, a Magyar Szemiotikai Társaság elnöke. Az akkori emlékülés anyagát a Vasi Szemle is közölte.**
-----Józsa Péter valóban a szemiotika aranykorában, az 1960-as és 1970-es években bontakoztatta ki páratlan tehetségét. A magyarországi "napfényes filológia" (Szépe György kifejezése), azaz a szemiotika létrejötte, filozófiai, szociológiai, esztétikai elmélyülése részben neki köszönhető.
-----Jó, hogy most már második alkalommal is összejövünk, s éppen Vas megyében, Józsa Péter választott második hazájában, sőt örök hazájában - mert itt, Nagyrákoson van eltemetve; s ilyenkor mindig meg is koszorúzzuk a sírját; jó, hogy összejövünk, mert gondolatai máig fontosak, termékenyek.
-----1979-ben, amikor meghalt, én éppen csak elkezdtem az egyetemet. A nevében nem annyira vonzó, bár általam azóta is vállalt, mert igen sok értéket hordozó népművelés szakon, amelyen korábban Józsa Péter is előadott, és állandó hivatkozási pont volt. A Maróti Andor vezette népművelés szak akkoriban a kor szellemi áramlatainak legjelesebbjeit fogadta be: a szociológus Heleszta Sándort, az esztéta Király Jenőt és Réz Andrást, a médiakutató Szegfű Andrást, a művészettörténész Németh Lajost és Beke Lászlót, a szociálpszichológus Csepeli Györgyöt. Nekem páratlan szerencsém volt, hogy az első év után fölvettem (fölvehettem) a néprajzot, ahol megismerhettem az e körbe tartozó Voigt Vilmost. Szinte mindennapos hivatkozási alapunk volt Józsa Péter Kód - kultúra - kommunikáció (1977), az Adalékok az ideológia és a jelentés elméletéhez (1979) című munkája, vagy az általa a népművelés szak számára szerkesztett Társadalmi kommunikáció (1980) című szöveggyűjtemény. Ebben a szöveggyűjteményben látott napvilágot először magyar nyelven számos alapvető tudományos publikáció: Katz és Lazarsfeld klasszikus médiaelméleti tanulmánya (Különféle képek a tömegkommunikációs folyamatról), Abraham Moles tanulmánya a kommunikációelmélet távlatairól, Osgood írása a szemantikai térről, Weawer matematikai kommunikációelméletének vázlata és Aranguren több tanulmánya, például a nem nyelvi kommunkáció témaköréből a zenét és a képzőművészetet bemutató.
-----Hadd idézzek ebből a kötetből egy gondolatot Ayer: Mi a kommunikáció? című dolgozatából. Az idézet fölveti a megértés lehetőségét-lehetetlenségét:
-----"Mihelyt ugyanis azt állítjuk, hogy a tartalom nem kommunikálhat, akkor végül szertefoszlik a mindenki számára adott világ is, amelyből oly biztonságosan indultunk ki. Azt mondjuk, hogy ugyanazt az asztalt látjuk. Ám ha a másik ember sohasem férhet hozzá az én élményeimhez, sem én az övéihez, akkor honnan tudhatjuk, hogy csakugyan ugyanazt látjuk-e?"¹
-----Ayer, és nyilván Józsa Péter is hitet tesz a tartalom - olykor nehézségek árán való, erőfeszítésbe telő - kommunikálása mellett. Sőt: a világban meglehet, hogy sok a nyelvi probléma, de nem lehet mindent ráhúzni a nyelvre:
-----"Elhangzottak pl. olyan megállapítások, hogy számos politikai nehézség megszűnne, ha meg tudnánk egyezni a demokráciának valamely meghatározásában. Ez azonban egyszerűen téves sorrend: csak a nehézségek leküzdése után lehet egyáltalán valószínűsége annak, hogy ilyen egyetértés létrehozható."²
-----A korszakban benne volt az elemzés, a kutatás és a cselekvés, a társadalmi elkötelezettség, társadalmi hasznosság gondolata. Nem csak a szavakon, kreált tudományos problémákon elméletben vitatkozni, hanem a tudós felelősségével a társadalmi visszacsatolással is foglalkozni.
-----A népművelés, majd pedig - az általam is kedveltebb szóval - a közművelődés tudományos megalapozottsággal törekedett erre a társadalmi feladatára. Ma, amikor minden korábbinál nagyobb tömegek jelentkeznek a főiskolák és az egyetemek művelődésszervező szakára (a korábbi népművelés és közművelődés szakok mai megfelelőjére), s amikor ezzel párhuzamosan az informatikai, technokulturális társadalom egy minden eddiginél radikálisabb és gyorsabb kultúraváltást, kulturális-paradigmaváltást él át, a "közműveltség" hagyományos bástyái, intézményei, a művelődési házak, falusi mozik, kiskönyvtárak megszűnnek, átalakulnak, akkor talán érdemes lenne ismét nemcsak "négyéves" programokról, hanem hosszú távú kulturális stratégiáról vitatkozni.
-----Ehhez jó kiindulópont lehet Józsa Péter művelődésszociológiai iránymutatása.
-----Először is lássuk, hogyan nézi a művelődésszociológia a művelődést:
-----(1) Mik az eszmények? Mit tekint valamely társadalom műveltségnek, melyek a benne megfogalmazott eszményi követelmények és normák (természetesen társadalmi rétegzettség szerint)?
-----(2) Hogyan állunk? Hogyan fest a valóságban a társadalom egészének és egy-egy rétegének-csoportjának a műveltségi struktúrája?
-----(3) Milyen feszültség van a két szempont között?³
-----És mire, milyen intézményekre kell kiterjednie a művelődésszociológiának?
-----(1) a teljes iskolarendszerre,
-----(2) a felnőttnevelés rendszerére,
-----(3) a tömegkommunikációra,
-----(4) a közművelődési intézményekre.
-----Hogy ezek közül csak egyre, a napjaink "mediatizált" világában központi szocializációs tényezővé vált médiára utaljunk részletesebben. Józsa szerint a művelődésszociológia feladata:
-----"Ami az anyagokat illeti, a művelődésszociológia kutatja, hogy egy társadalomban mit játszanak a különböző - központi és perifériális stb. - színházak és mozik, mit közvetít a rádió és a televízió, mind a műsor strukturális összetételét tekintve (zene + ismeretterjesztés + riport stb.), mind jellegbeli összetételét tekintve (a zene, a rádió- és tv-játékok jellege, színvonala), és igyekszik kidolgozni ennek az anyagnak mennyiségi és minőségi kritériumok szerinti tipológiáját."⁴
-----Naivak voltak Józsáék? Tény, hogy a "két politikai rendszerre" tagolt világ más hangsúlyokat követelt meg. Szellemiekben felzárkózni, sőt jobbnak lenni, valamint a magunk kultúrájának és tudományának tapasztalataival még inkább gazdagítani az általános szellemi műveltséget.
-----Végiglapozva Józsa tanulmányait, egyértelmű, hogy páratlan, invenciózus tehetség volt, aki utolérhetetlen és előkereshetetlen cikkekben, nyomtatványokban, kiadványokban (Népművelési Propaganda Iroda!), de talán még inkább akkori és ma is élő kortársai gondolataiban él tovább. Ha művelődésszociológia, akkor Józsa... Ha kulturális blokkok, akkor Józsa... ha filmszemiotika, ha jelentéselmélet... akkor is.
-----Emléke halványulóban, de gondolatai itt élnek, egy olyan korból, amikor sokkal nehezebb volt publikálni, megjelenni (főleg, ha "bizalmatlanság" is övezte az illetőt, mint Józsát), viszont annál több idő volt végiggondolni a gondolatokat. Végiggondolni a megértés miatt. Mert föltételezték, hogy van megértés.
-----Máig érvényesek, és hiszem, hogy megtermékenyítőek, amit a kultúráról és kommunikációról írt - különösen a már emlegetett társadalmi felelősség miatt. Ma talán leginkább a művelődésgazdaságtan, filmelmélet, médiaelmélet formájában él tovább, amit alkotott, de - jelentjük - él, él a magyar szemiotika is. Kicsit talán a hamvaiból támasztottuk föl az 1990-es évek elején, de él, mert rendre összejövünk, publikálunk, könyveket adunk ki, Józsáról beszélgetünk. Él a Szemiotikai Tájékoztató is, amelyet Józsa Péter indított el. Jövőre jelenik meg a 20. évfolyama.
-----És mi is összejövünk olykor, hogy Józsa Péter nyomdokain haladva a szemiotika "napfényes" gondolatvilágát, eszmeiségét, látásmódját fenntartsuk!

JEGYZETEK