MÉSZÁROS ISTVÁN
A KATOLIKUS EGYETEMI
IFJÚSÁG
12 PONTJA
DOKUMENTUM 1947-BŐL
----------------------------------------
-----Ma már világos:
1945-1949 között ugyan valóban léteztek hazánkban a
demokratikus társadalmi berendezkedés bizonyos külső
formái, de lényegében a kommunista párt és társutasai
antidemokratikus túlhatalma volt a meghatározó, hátuk
mögött a győztes Szovjetunió teljes támogatásával, a
Vorosilov marsall által elnökölt Szövetséges Ellenőrző
Bizottsággal s a jelen levő szovjet hadsereggel. S már
1945-ben elkezdődött s a következő években folytatódott a
tervbe vett "népi demokrácia", azaz
proletárdiktatúra alapjainak előbb rejtett, majd nyílt
"építése".
*
A
baloldali politikai erők ennek érdekében többek között nagy
energiával dolgoztak a különböző korosztályokba tartozó fiatalok
világnézeti, s ezen keresztül politikai befolyásolása
céljából. Különösen nagy szervezőmunkát végeztek a
főiskolai-egyetemista ifjúság körében, a szándékaik
szerinti jövő magyar értelmiségi rétegének kialakítása
érdekében.
-----A korábbi
felsőoktatási diákegyesületeket már 1945 tavaszán
feloszlatták. Köztük volt az egyik legjelentősebb, a
katolikus Emericana diákszervezet is. 1945 nyarán
viszont megalakították a baloldali politikai erők rejtett
irányítása alatt álló, MEFESZ rövidítésű Magyar
Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége nevű
szervezetet.1 Ebbe integrálták - egyelőre meglevő
nevükön - az ország különféle felsőoktatási
intézményeiben működő helyi diákszervezeteket. A MEFESZ -
mint tömegszervezet, csúcsszervezet - vezetői erőteljesen
hangoztatták: egységes felsőoktatási diákszervezetre
van szükség, amelyben bármilyen vallású és világnézetű,
politikai felfogású vagy pártállású fiú és leány együtt
dolgozik a jövendő új Magyarországért. Ez érdekvédelmi,
diákjóléti, kulturális, szórakozási, sportolási
lehetőségeket nyújtott, erőteljes baloldali politikai
hatáskeltéssel kísérve. Az állami hatóságok más
felsőoktatási ifjúsági tömegszervezetet nem engedélyeztek..
-----A "polgári
demokrácia" éveiben a MEFESZ uralta a főiskolák,
egyetemek belső életét; irányító szerepet vindikált
magának minden felsőoktatási ifjúsági ügyben. Különleges
szerepe volt a MEFESZ-nek a kollégiumokban, főként az ún.
"népi kollégiumok"-ban. Ezek növendékeire a
legváltozatosabb módszerekkel igyekeztek a
materializmus-ateizmus világnézetét ráerőszakolni.
-----A háború utáni
első években igen erős ellenzéki frontot alkottak a
katolikus hallgatók a MEFESZ-en belül és kívül a hazai
egyetemeken és főiskolákon.2 Ebben jelentős
segítséget kaptak a Mindszenty bíboros által korszerűsített
és kibővített szervezetű egyetemi lelkészségektől.
-----1946 második
felétől, s főként a MEFESZ 1947. február 10-én tartott
központi intéző bizottsági ülése után azonban egyre
jobban, majd kizárólagosan a baloldali pártokhoz tartozó
egyetemi-főiskolai hallgatók kerültek fontos tisztségekbe és
döntési helyzetekbe a MEFESZ-ben, a szervezetből a vallásos
diáktömegek teljes kiszorítására törekedve.
-----A MEFESZ egyik fontos
célja volt: küzdelem az "egyházi reakció" ellen.
Ezt megvalósítandó, az egyetemeken és főiskolákon
erőteljesen folyt a rejtett "átnevelés" különféle
csatornákon: a vallási közömbösség, a vallástalanság, a
materializmus, a "szelíd" és a "harcos"
ateizmus népszerűsítése a hallgatóság körében. De a
MEFESZ-en belül működött a vallásosság és a kommunizmus,
marxizmus összeegyeztethetőségét, sőt szoros
egybetartozását hirdető "haladó",
"baloldali" katolikus egyetemisták kis sejtje is,
a politikai baloldal teljes szimpátiájától kísérve.
-----A MEFESZ
természetesen mindenben élvezte a felsőoktatási
intézményekbe ekkor behelyezett kommunista, illetve baloldali
beállítottságú professzorok segítségét. Az oktatók és
a hallgatók körében a baloldaliak lettek a hangadók. S
megkezdődött a főiskolákon, egyetemeken oktatott tananyag
átpolitizálása is.
I.
Érseki
szolgálatának legelső napjaiban, 1945. október 14-én,
vasárnap délután Mindszenty bíboros több tízezres
tömeggyűlésen találkozott a magyar ifjúsággal a budapesti
Szent István Bazilika előtti téren. Itt kedves hangú
beszédben szólt arról, milyennek szeretné látni a magyar
ifjúságot; életszerű, reális, vonzó gondolatokkal buzdítva
őket kereszténységük, magyarságuk hűséges megélésére.3
Ez után is többször került sor az ifjúsággal való
közvetlen kapcsolatának alkalmaira.
-----Mindszenty bíboros
evangelizációs programja alapján szervezték meg a Nemzeti
Mária-kongresszust 1947 októberében.4 Ennek
első napján - október 4-én - délután öt órára
zsúfolásig megtelt a pesti Bazilika előtti hatalmas (a mainál
akkor jelentősen nagyobb) tér: az újságírók
százötvenezerre becsülték a katolikus ifjúsági
nagygyűlés résztvevőinek, a diákoknak, munkás- és
parasztfiataloknak a számát.
-----"Már mielőtt a
kardinális megérkezett volna, lelkesült ének és lélekből
fakadó ima töltötte meg a hatalmas teret és a környező
utcákat. S az égbeszálló ima és ének szinte kupolát vont a
hatalmas ifjú sereg fölé és az egész környék hatalmas
székesegyházzá változott" - tudósított a Magyar
Kurír.
-----A fiatalok nagy
szeretettel és lelkesedéssel fogadták a körükben megjelent
Mindszenty bíborost és a vele együtt érkező többi
főpásztort. A bevezető ének után Kaas Ervin egyetemi
hallgató lépett a mikrofon elé.
-----Beszéde elején
megállapította: "A katolikus ifjúság becsületesen
állta a vihart az elmúlt esztendőkben, viszont a
közömbösség és a gyávaság is jelentkezett."
Öntudattal hansúlyozta: "Tudjuk, hogy a magyar jövőt
mi, fiatalok hordozzuk. Lelkesítő, de súlyos feladat a
miénk! A megvalósításhoz felmérjük a helyzetet és
figyelembe vesszük a realitásokat. És mindenek előtt
kijelentjük, hogy nemcsak barátai, de harcosai is vagyunk a
demokráciának. Látjuk a társadalmi átalakulás
világfolyamatának felgyorsulását; a földműves- és
munkásréteg felemelkedését szükségszerűnek tartjuk és
minden eszközzel szorgalmazzuk."
-----Ugyanakkor
nyomatékkal fűzte hozzá: "De tiltakozunk bizonyos
kísérő jelenségek ellen, amikor mindez csak
propaganda-eszköz egészen más célok megvalósítására.
Ennek a forradalomnak a szelét nem foghatják ki kalózhajók
vitorlái! A Regnum Marianum eszméje van zászlónkra írva,
magyarságunkat nem lehet szétválasztani katolikus
mivoltunktól. Ennek a gondolatnak a jegyében indulunk
Boldogasszony Évében a magyar jövő felé."
-----De rámutatott:
"Az ünneplés kevés. A munka hétköznapjai várnak
minket. Nem szürke hétköznapok, hanem lázasak és izgalmasak,
ha rádöbbenünk feladataink nagyságára."
-----Egészen természetes,
hogy a katolikus ifjúság együtt ünnepli 1848
centenáriumát az ország egész ifjúságával, bár ezt
nehéz lesz megtennie: a katolikus ifjúság "egyesületeit
és szervezeteit feloszlatták, sajtója nincs, mégis
megünnepli 1848-at, megemlékezik a márciusi ifjakról, akik
harcoltak az elnyomás ellen, harcoltak a szervezkedési és a
sajtószabadságért is."
-----Az ifjú szónok
szerint három nagy feladat áll a magyar katolikus
fiatalság előtt. Egyrészt alapvető kötelessége, hogy a
katolikus tanítást az eddiginél jobban elsajátítsa,
magáévá tegye, megélje. Másrészt "a minőségre
törekvés": a jövő számára kiválóan képzett
katolikus szakemberek, vezető férfiak nagy seregére van
szükség! A harmadik feladat: a katolikus ifjúság tartsa
kötelességének közreműködni abban, hogy a krisztusi
gondolat az egész társadalmat átjárja: egymás segítése
testvéri kötelességünk.
-----Zárószavai:
"Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor egy harcos
világnézet küldte küzdelemre híveit, kiáltványában azt
mondta, hogy ők ebben a harcban csak láncaikat veszthetik el,
de megnyerhetik vele az egész világot. Mi, katolikusok, ebben a
harcban legfeljebb ezt a világot veszthetjük el, végső
esetben az életünket veszíthetjük el, de elnyerhetjük vele
Krisztus országát..."
-----Ezután Kosztin
Margit munkáslány szavalta el Toronyi-Németh István
szombathelyi papköltő "Hitvallás" című
versét, majd Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus
püspök, a püspöki kar legfiatalabb tagja szólt a
résztvevőkhöz.
-----Végül Mindszenty
bíboros buzdítása hangzott el, "munkára és
imádságra" lelkesítve a fiatalokat, így ünnepeljük
az 1848-as szabadságharc centenáriumát. "Ha pro Deo et
libertate, Istenért és a szabadságért így küzdötök,
munkával és imádsággal, akkor rajtatok keresztül a
Boldogasszony újból megkezdi nemzetünk életében kegyelmi
munkáját és megint felemelkedik a máriás lobogó..."
II.
A
Nemzeti Mária-kongresszus egyik kiemelkedő rendezvénye volt 1947.
október 6-án a katolikus főiskolai és egyetemi ifjúság
képviselőinek nagygyűlése a budapesti Pázmány Péter
Tudományegyetem aulájában.5 (Ismeretes: ez az
egyetem állami egyetem volt; a mai ELTE elődje.)
-----Az összejövetel
légkörét és hangulatát meghatározták az említett, a hazai
egyetemeken, főiskolákon folyó erőszakos baloldali
ideológia-terjesztési törekvések, amelyek súlyos
feszültségeket teremtettek mind az egyetemeken, főiskolákon
belül, mind pedig a felsőoktatási intézmények és az
egyházak között.
-----Az ország összes
katolikus főiskolai-egyetemi hallgatóját képviselték a
nagygyűlés résztvevői. Elnökölt Marczell Mihály, a
hittudományi kar dékánja és Plank Jenő, a Műegyetem
kémiaprofesszora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Részt
vett az ülésen Kovács Sándor szombathelyi és
Bánáss László veszprémi püspök.
-----Marczell Mihály
megnyitójában egyenesen a témát exponálta: a katolikus
főiskolai-egyetemi fiatalságot egyenlő jogok illetik meg
másokkal. Utalt a helynek - az egyetem aulájának -
sugallatára, ahol a gyűlés folyik: "Szent ez a hely, a
tudományok csarnoka, ahol nem lehet helye a gyűlöletnek. Szent
ez a hely, mert a legnehezebb időben is szembeszálltak itt
minden olyan törekvéssel, amely ellentéteket, gyűlöletet
akart szítani. Ezen a helyen a legnehezebb időben is avattak
másutt megbélyegzetteket doktorokká. Védelmet nyújtott és
szem előtt tartotta az emberi jogokat. És amilyen védelmet
nyújtott akkor, olyan védelmet követelnek most is maguknak a
fiatalok a katolikus öntudat megvalósításában."
-----Az egyetem -
hangoztatta a gyűlés egyházi elnöke - annak idején
megtagadta a nyilas-nemzetiszocialista pártvezetőknek azt a
követelését, hogy zsidó származásúakat ne avassanak
doktorokká; a doktoroktól pedig vonják meg tudományos
címüket. Az egyetem ellenállt. S az egyetemnek most is a jog
védőjeként kell fellépnie, amikor a keresztény ifjúság
jogairól van szó.
*
A
katolikus főiskolai-egyetemi ifjúság - követve 1848-as
elődeit, a márciusi ifjakat - 12 pontban foglalta össze
követeléseit, s ezt A magyar katolikus egyetemi és
főiskolai ifjúság kiáltványa címmel tette közzé ezen
a nagygyűlésen.
-----Első szakaszában ez
áll: "A magyar demokrácia alaptörvénye, az 1946. évi
I. törvénycikk egyenlő jogokat és elbánást biztosít
minden magyar állampolgárnak faji, vallási és
osztálykülönbség nélkül, ha alkalmazkodik a demokrácia
eszméjéhez. A katolikus egyetemi és főiskolai ifjúság
megállapítja, hogy ugyanazt a világnézetet vallja magáénak,
amelyet a magyar alkotmány e legelső pontjában rögzít."6
-----Ennek következtében
"a katolikus egyetemi és főiskolai ifjúság a magyar
alkotmány és az Universitas minden komolyan tanulni vágyó
tagja számára egyforma szabadságot biztosító szelleme
szerint teljesen egyenlő jogokat követel az ország minden
más, hasonló szervezetével vagy csoportjával, vallási és
világnézeti különbség nélkül".
-----Külön kiemelték a
következő súlyos sérelmet: "Eddig sajnálatosan azt
tapasztaltuk, hogy egyetemi-főiskolai ügyekben, különösen a
kollégiumok és más diákjóléti szervek kezelésénél, de
tanulmányi vonalon is, világnézeti és pártszempontok
érvényesültek, ami súlyosan hátrányos helyzetet
teremtett a katolikus egyetemi-főiskolai ifjúság
számára."
-----(A szövegben
diszkréten említett "világnézeti és
pártszempontok" konkrétan a baloldali pártok
materialista, vallásellenes pártszempontjait jelentették;
az oda elkötelezett fiatalok minden tekintetben jogtalan
előnyöket élveztek az egyetemeken, főiskolákon,
kollégiumokban.)
-----Teljes egészében
érdemes és szükséges közreadni magát a 12 pontot,
mert a XX. század közepén a hazai művelődésben a baloldali
politikai erők által teremtett "antidemokratikus"
helyzet jellemző tanúja:
-----
-----1. Az arányos
részesedést magunk és mások számára az egyetemi-főiskolai
szervezetek vezetésében.
-----2. A
demokratikus és szabad választás jogát és végrehajtását
diákképviseletek alakítására.
-----3. A keresztény
világnézeti elvek megfelelő érvényesülését a -
többségben keresztény világnézetű magyar nép
áldozatából és adófillérjeiből, saját fiai és leányai
számára létrehozott - állami és népi kollégiumokban.
-----4. Katolikus
kollégiumok és minden más diákjóléti intézmény
létesítését és fenntartását állami támogatás mellett.
Egyes egyetemi intézményeink és vezetői ellen a
gyűlölködés és támadás megszüntetését.
-----5. Az igazság
keresésének szabad gyakorlása nevében a párttagság
kérdésének gyökeres kikapcsolását az egyetemi-főiskolai
élet minden vonaláról.
-----6. A
pártpolitikának az egyetemen-főiskolán kívüli életre való
korlátozását mind a tanári testületben, mind a diákság
körében.
-----7. Követeljük a
fentiek alapján az egyedüli és kötelezőnek előírt marxista
szociológiai tanszék mellé második, keresztény
világnézetű társadalom-bölcseletet hirdető katedra
felállítását a Pázmány Péter Tudományegyetemen.
-----8. Szabad és
akadálytalan érintkezést az egyetemes katolicizmus nemzetközi
diákszervezeteivel.
-----9. Egyforma és
igazságos támogatást a nemzetközi érintkezésben minden más
diákszervezettel. Ösztöndíjak arányos elosztását.
Külföldi egyetemista-főiskolás kongresszusokon országos
súlyuknak megfelelő képviseletet.
-----10. Katolikus
egyetemi-főiskolai sajtó engedélyezését és
papírellátását.
-----11. Új katolikus
egyetemi-főiskolai szervezetek engedélyezését.
-----12. A feloszlatott
katolikus egyesületek vagyonának az újonnan alakuló katolikus
egyesületek részére történő átadását.
-----
-----A kiáltványt az
ifjúság nagy lelkesedéssel, egyhangúan elfogadta, s a
fiatalok küldöttséget állítottak össze, amely a
kiáltványt majd átnyújtja Ortutay Gyula vallás- és
közoktatásügyi miniszternek.7
*
Ezután
Bánáss László veszprémi püspök szólt a Pázmány
Péter Tudományegyetem auláját, dísztermét zsúfolásig
megtöltő fiatal hallgatósághoz.
-----"Ennek az
ifjúságnak - mondta -, amely később a magyar katolicizmus
vezetőségét fogja adni, nagy feladata van a mai korban,
amelyet sokan a világ aposztáziája korszakának neveznek.
Szükséges ezért tisztában lenni azzal - éppen ma, amikor ez
az aposztázia az anyagelvűség alapjaiból indul ki -, hogy a
valóságban hol az ember helye a világrendben."
-----E világrendben
döntő szerepe van "a szabadakarattal
elválaszthatatlanul egybekötött emberi személyiségnek,
amely a családokból felépült társadalom elengedhetetlen
kelléke."
-----Elutasította a
püspök azokat az ideológiákat, amelyek - bár mást hirdetnek
magukról - azt kívánják "téves elgondolásokból
kiindulva, hogy gyári futószalagon nyáj-embereket
neveljenek, mert nem a nyáj-emberek, hanem a felszabadult
emberi személyiség képes arra, hogy a neki kiszabott
történelmi hivatást teljesítse". Mindezt a
természettudomány is igazolja és indokolja, ahogyan azt is,
hogy az ember nem csupán egyéni hivatása teljesítésére
rendelt önálló személyiség, hanem "a népiség
szolgálatára és védelmére kötelezett" személyiség
is.
-----Más
meggondolásokból: a Gondviselés nem ok nélkül helyezte az
embert arra a földre, ahol él. "Hiszem, hogy az
Istennek a magyar néppel terve van és nekünk itt
hivatásunk van." Éppen ezért "nem lehetünk
kozmopoliták, akiknek ma itt, holnap ott a hazájuk, anyagi
érdekeik szerint. Az ember nem ok nélkül különbözik más
népekhez tartozó embertársaitól, s ha közben egy egységes
szellemiségű terület több országra oszlik is, a szellemiség
mégis egy marad."
-----Ami a magyarság
orientációját illeti: "A magyarság keleti és nyugati
vonásokat egyesít magában, és ezért nem tartozhat sem
kelethez, sem nyugathoz, hanem mindig a magyar földre kell
tekintenie, és mindig a maga magyar életét kell élnie.
Csak így teljesítheti az Isten által kijelölt
feladatokat."
-----Az embert a
világrendben szemlélő felfogásból nem maradhat ki az
ember szociális kötelezettsége. "A szociális
kötelezettségek azonban nem arra valók, hogy szociális
előnyökért bárkit megvásároljanak!"
-----Az ember lelke és
teste elválaszthatatlan egységet alkot s így helyezkedik el az
ember a világrendben. "A XX. század nagy
aposztáziájának korszakában a katolikus ifjúságra vár a
feladat, hogy ne engedje az embert az anyagi világban
elsüllyedni, hanem védelmezze a lélek, a szellem jogait
is."
-----A veszprémi püspök
beszéde után az ifjúság a szomszédos Központi Papnevelő
Intézet udvarába vonult át, s ott Szűz Mária szobra előtt
egy egyetemi hallgató és egy hallgatónő felajánlotta az
egész magyar egyetemista-főiskolás ifjúságot a Magyarok
Nagyasszonyának.
III.
A
katolikus fiatalok 1947-i jogos követeléseit - mint annyi más
szükséges, jó kezdeményezést - hazai történelmünk
ezutáni gyors átalakulása elsodorta.
-----1947. december
13-15-én rendezte a MEFESZ a IV. diákparlamentet, az
egész országból jött egyetemi-főiskolai küldöttek
részvételével. Ezek mintegy 20 százaléka a katolikus
világnézet alapján képviselte a diákérdekeket. Részlet a
diákparlament jegyzőkönyvéből:
-----"A klérus
befolyása alatt álló küldöttek az októberi
kiáltványban foglalt követeléseiket hangoztatták. A
vallásos fiatalok nagy számára hivatkoztak, a szólás-, a
vallás- és az egyesülési szabadságjogok gyakorlásáért
szálltak síkra. A küldöttek többsége fellépett a
jobboldali törekvések ellen, ellenezte követeléseik
elfogadását, megállapították, hogy a MEFESZ-ben senki
sem korlátozza a demokratikus szabadságjogok
gyakorlását."8
-----A katolikus ifjak
kiáltványának fogadtatását a résztvevők többsége
részéről jól jellemzi Szabó Kálmán, a
Közgazdászhallgatók Egyesülete elnökének
hozzászólásából két mondat: "Aki a demokrácia ellen
tör, akár a MEFESZ-ben, akár a karokon, annak pusztulnia kell
közülünk! S jobban teszi, ha magától áll el az
utunkból."9
-----Nem sokkal később
tartotta a MEFESZ "A tanulmányi munka új
feladatai" témájú konferenciáját. Részletek a
MEFESZ központi vezetőségének referátumából:
-----"Révai József
és Lukács György délelőtti előadásából megértettük,
hogy céljaink - az egyetemisták céljai - azonosak a magyar
nép céljaival. Lényegében két feladat áll előttünk: a
szocializmus építésére akarunk felkészülni és közben
készen kell állnunk arra, hogy azt, amit építettünk, a nép
külső és belső ellenségeivel szemben meg is védjük."
"A klerikális reakció és az Emericana ifjúsága a
fasizmus ügynöke volt és maradt." "A MEFESZ is
felismerte, hogy az egyetemek megújítása nem csak állami
feladat, és nem végezhető el anélkül, hogy az egyetemeket
és az egyetemistákat meg ne szabadítsuk a politikai
reakciótól." "Nem rejtjük véka alá, hanem
büszkén hirdetjük, hogy a leghaladottabb tudománynak a
marxizmust-leninizmust tartjuk... Emlékezzünk arra, hogy mit
mondott erről Lenin: kommunistákká csak úgy
lehetünk..."10
-----A hazai
egyetemisták-főiskolások nagyobb része azonban ekkor nem
akart kommunistává lenni. Lenin helyett inkább Mindszenty
bíboros szavát és példáját követték.
-----Ez a jól
érzékelhető tény azonban a kommunista párt legfőbb
vezetőinek nagy gondot okozott. A pártközpont - Rákosi
Mátyásból, Révai Józsefből és Farkas Mihályból álló -
úgynevezett "egyházi hármas bizottságá"-nak
1948. december 8-i ülésén a tárgysorozat 4. pontjaként ez
szerepelt: "A katolikus Mindszenty-ellenes diákmozgalom
kiszélesítése."11 Tehát a
katolikus diákmozgalmon belül igyekeztek egy Mindszenty-ellenes
tábort létrehozni, nyilván a pártközpont által ekkor
erőteljesen mozgósított "haladó baloldali
katolikus" értelmiségiek szűk csoportja segítségével.12
(Szegeden működött egy, tagjait
Mária-kongreganistáknak nevező "haladó baloldali
katolikus" egyetemista sejt.) A cél nyilvánvalóan az
egységes magyar katolikus közösség megosztása, megbontása
volt.
-----1948. december
17-én Mindszenty bíboros levelet írt Witz Béla budapesti
érseki helynökhöz. Kérdésére a püspöki konferencia
döntését közli: "az ifjúságnak az úgynevezett haladó
katolikusok csoportjába való belépését nem tartja
megengedhetőnek. Indoklás: csak római katolikusokat
ismerünk."13
*
Hamvába holt volta ellenére az 1940-es évekbeli hazai felsőoktatás-történet értékes korfestő és tanúskodó dokumentuma "A magyar katolikus egyetemi és főiskolai ifjúság kiáltványa", benne követeléseik 12 pontjával. Helye van a kor hiteles művelődéstörténeti, felsőoktatás-történeti, ifjúságtörténeti szintézisében.
JEGYZETEK
1. | Tanulmányok a MEFESZ történetéből. 1945-1948. Bp., 1981. Szerk.: Molnár János. Felsőoktatás-történeti Kiadványok 6. sz. (a továbbiakban: MEFESZ-történet) |
2. | Uo.; MÓZESSY Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. Bp., 1997.; MÉSZÁROS István: Szent Imre-kollégiumok 1902-1948. In: Magyar Felsőoktatás, 2000. 9. sz. 43-44., 10. sz. 49-50. |
3. | A beszéd szövege: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei. I. Bp., 1991. 22-24.; a beszéd elemzése: MÉSZÁROS István: "Állok Istenért, egyházért, hazáért". Írások Mindszenty bíborosról. Bp., 2000. 22-25. |
4. | A kongresszus részletes ismertetése: MÉSZÁROS István: Boldogasszony Éve 1947-1948. Mindszenty bíboros evangelizációs programja. Bp., 1994. 53-90. |
5. | Uo. 70-75.; Magyar Kurír, 1947. október 7., Új Ember, 1947. október 10. Ugyanitt a kiáltvány és a 12 pont szövege. |
6. | Ez az "1946. évi I. törvénycikk Magyarország államformájáról", kihirdetve 1946. január 31-én. Részlet a preambulumból: "Polgárai részére a köztársaság biztosítja az ember természetes és elidegeníthetetlen jogait, a magyar nép számára a rendezett együttélést s a más népekkel való békés együttműködést. Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen: a személyes szabadságjog az elnyomástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog s a részvétel joga az állam és önkormányzatok életének irányításában. Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül és e jogokat a magyar állam valamennyi polgárának minden irányú megkülönböztetés nélkül, a demokratikus államrend keretein belül, egyformán és egyenlő mértékben biztosítja." In: Két év hatályos jogszabályai 1945-1946. Bp., 1947. 57. |
7. | A gyűlés küldöttsége minden bizonnyal átadta az iratokat Ortutay kultuszminiszternek, de ennek nincs nyoma a sajtóban. |
8. | MEFESZ-történet 110. |
9. | Uo. 111. |
10. | A tanulmányi munka új feladatai. A MEFESZ Központi Vezetőségének referátuma. Elhangzott a MEFESZ I. tanulmányi konferenciáján. Bp., 1948. 3., 8., 9., 22. |
11. | Országos Levéltár, jelzete: 276. f. 65/352. 51. sz. |
12. | A "haladó baloldali katolikusokról" ld. MÉSZÁROS István: Pannonia Sacra. Mindszenty-tanulmányok. Bp., 2002. 167-203.; uő: Egy "haladó katolikus": Szekfű Gyula. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2003. 3-4. sz. 97-118. |
13. | Mindszenty-leveleskönyv. Szerk. Mészáros István. Bp., 1997. 207. sz. |