GERGELY JENŐ

MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁS
KÖZÉLETI TEVÉKENYSÉGE

----------------------------------------Az alábbiakban Mindszenty József esztergomi érseki kinevezésétől, illetve székfoglalásától (1945. október 7.) letartóztatásáig (1948. december 26.), továbbá az 1956-os forradalom napjaiban visszanyert szabadsága (1956. október 30.-november 4.) alatt végzett és vállalt közéleti tevékenységével foglalkozunk. Mindszenty bíboros közéleti szerepvállalását alapvetően két tényező határozta meg: 1. az esztergomi érsek prímási funkciójának értelmezése, illetve 2. az 1945 utáni magyar történelem objektív körülményei: a szovjet megszállás, az ország szovjetizálása, azaz a nemzeti függetlenség elvesztése, a polgári társadalom szétzúzása, a vallás- és egyházüldözés kibontakozása. Míg az elsőként említett tényező a hercegprímás szubjektív meggyőződéséből fakadt, a második objektív, az ő akaratától és személyétől függetlenül keletkezett és hatott.
-----A kitűnő kánonjogász, a jelenlegi esztergomi érsek, prímás, Erdő Péter bíboros segítségével¹ vizsgáljuk meg az első kérdés két aspektusát: 1/a hogyan alakult Mindszenty József hercegprímási tisztségének jogi tartalma az egyházi és a világi jog szerint, mi volt ezen tisztség kánonjogi és közjogi tartalma? 1/b Mi volt Mindszenty bíboros felfogása saját prímási hivataláról (elsősorban nyilatkozatai és tettei tükrében)?
-----1/a Magyarország prímásának méltósága már a magyar államiság első századának végétől az esztergomi érsek egyházi tisztségéhez tartozott, ahhoz kapcsolódott. A primacia kánonjogi tartalmát - amely pápai kiváltságon alapult - nem kívánjuk elemezni, csupán utalunk arra, hogy az nem egy alkalommal az állami szuverenitás hiányakor a magyar egyházi hierarchia önállóságának védelmét, közvetve az állam megtartását is szolgálta. Mindszenty idején ezekből a kiváltságokból továbbra is fennállt a prímás joga nemzeti zsinat összehívására, hivatalánál fogva ő volt a Magyar Püspöki Kar elnöke, szabadon vizitálhatott minden plébániát és kolostort (Pannonhalma kivételével), a Szentszék felé hivatalból képviselte a magyar egyházat (szentszéki követ, legatus natus, legatus a latere), s végül a prímási főszentszék harmadfokú egyházi bíróságként működött. Az esztergomi érsek prímási méltóságának hercegprímási jellegét 1947-ben a különböző címek és rangok eltörléséről szóló IV. törvény államilag szüntette meg, míg a hercegi rang kánonjogi felszámolására az 1951. május 12-én a Sacra Congregatio Consistorialis által kiadott dekrétummal került sor.
-----Magyarországon a múltban a prímás (hercegprímás) sajátos közjogi méltóság viselője is volt. Időrendben haladva 1270-től a prímás volt Esztergom vármegye örökös főispánja, majd a király fő- és titkos kancellárja, a királyi kettős pecsét őre, az egyik országbíró, a hétszemélyes tábla tagja, Mária Terézia óta a Szent István Rend főpapja. A prímások több ízben voltak királyi helytartók. A prímás közjogi jogosítványainál fogva a zászlósurak közé tartozott. (Az első világi zászlósúr az ország nádora volt. 1848 óta azonban a nádori méltóság és a legtöbb más zászlósúri tiszt sem volt betöltve, viszont az esztergomi érsek mint Magyarország hercegprímása, aki ezen méltóságánál fogva volt az első egyházi zászlósúr folyamatosan gyakorolta hivatását.) Megjegyezzük, hogy a királykoronázás joga nem a primáciához, hanem az esztergomi érsekséghez kötődött.
-----A hercegprímási méltóság közjogi tartalma a Horthy-korszakban tovább szűkült, nem lévén koronás király, bár az ország államformája továbbra is királyság maradt. 1945 után gyökeresen megváltozott a helyzet. 1946. február 1-jén hatályba lépett a Magyar Köztársaságról szóló törvény, létrejött a köztársasági államforma. Erdő Péter szerint "a prímás régi közjogi jogosítványaiból, amelyek tényleges gyakorlása már a Horthy-korszakban sem volt minden vonatkozásban magától értetődő, aligha maradt fenn reálisan valamilyen jogosultság".²
-----1/b Ami pedig Mindszenty bíboros felfogását illeti, ugyancsak Erdő Péter állapította meg, hogy "számára hercegprímási méltósága egységes szerepkört alkotott".³ A prímási jogkör egyházi tartalmát tekintve Mindszenty József "teljes öntudattal gyakorolta prímási tisztét, mint az egész országra szóló lelkipásztori feladatkört".⁴ Ebben az értelemben okkal és joggal nevezte és tartotta magát az "ország főpapjának". Egyházi prímási tisztét gyakorolva járta be az országot, mondta szentbeszédeit, vezette a tömegméretű zarándoklatokat. A bíboros az egész magyarság főpásztorának tartotta magát, a határokon túl élő magyarokat is ide értve. Mint ilyen, felelősséget érzett az összes magyar katolikusért.
-----Teljes joggal képviselte a magyar egyházat a Szentszék felé, így pl. bizonyos egyházi tisztségek betöltése kapcsán. A Szentszéktől a rendkívüli helyzetre tekintettel kapott fakultációi nem következtek a prímási jogállásából, hanem inkább a püspökök közötti "primus inter pares" szerepének szóltak. Több országos egyházi jogot is csak indirekt módon lehet levezetni ekkor a prímásságból, hiszen azok közvetlenül mint a Püspöki Kar elnökének tisztével jártak együtt.
-----Mindszenty bíboros felfogása szerint "a prímás egyházi és közjogi feladatköre szoros kapcsolatban állott egymással. Azt vallotta ugyanis, hogy a vallás a legteljesebb mértékben közügy",⁵ és nem magánügy. Mindszenty bíboros Emlékirataiban maga is visszaigazolja a fentebb elmondottakat, amikor elődjének, Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásnak eme méltóságról adott definícióját idézi: "A hercegprímásnak, mint első zászlósúrnak, közvetlen a király, illetve az államfő után következő, tehát legelső közjogi méltósága Szent István király óta alkotott törvényeinkben van biztosítva - írta Serédi -. A hercegprímás kettős méltósága mindkét vonatkozásban igen súlyos felelősségteljes munkát jelent, úgyhogy a maga számára mintegy meg kell halnia, hogy a magyar katolikus Egyház és a magyar haza javára élhessen és dolgozhasson."⁶
-----A prímási méltóság közjogi tartalmát gyökeresen megváltoztatta, mondhatni "kiüresítette" a köztársasági államforma említett megteremtése. Ezzel is kapcsolatos Mindszenty állásfoglalása a köztársaság kérdésében, ami közéleti szereplései között az egyik konfliktus-szituációt jelentette. De ezt követő közéleti megnyilvánulásainak középpontjában nem az államforma kérdése állt, hanem a nemzet sorskérdései; nem a közjogi, hanem a társadalmi és szociális kérdések. Ugyanis tiszténél fogva sajátos felelősséget érzett a magyar nemzet egészéért.
-----Kétségtelen tehát, hogy amennyiben Mindszenty bíboros közéleti szerepvállalását próbáljuk megérteni, azt kell szem előtt tartanunk, hogy prímási méltóságának egyházjogi tartalma csak kis mértékben módosult s azt kellő tudatossággal és határozottsággal gyakorolta is, míg a prímás közjogi szerepében az ő hivatali ideje alatt gyökeres változás, Erdő Péter szerint egyenesen törés állt be, amivel a hercegprímás nem értett egyet.

*

Mindszenty József veszprémi püspököt 1945. augusztus 16-án nevezte ki XII. Pius pápa esztergomi érseknek. Az ország tragikus helyzetében kikezdhetetlen, szilárd, példás életű főpapra volt szükség. Legitimizmusa miatt nem azonosult a bukott Horthy-rendszerrel, 1919-ben antikommunizmusa, 1944-45-ben nyilas-ellenessége miatt szenvedett börtönt. A fenyegető bolsevista veszéllyel szemben - amint idősb Antall József írta - egy határozott, kemény egyéniségre, "acélemberre" volt szükség.
-----Első, programatikusnak mondható megnyilatkozásaiból kitűnik, hogy tudatosan készült a vállalt nehéz küldetésre, egyháza és nemzete védelmére. Amikor Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök gratulált az új hercegprímásnak, Mindszenty 1945. szeptember 22-én a következő lakonikus táviratban válaszolt: "Meleg gratulációját hálásan köszönöm, az ország első közjogi méltósága hazája rendelkezésére áll. Hercegprímás."⁷ A válaszban a hercegprímási méltóság közjogi-politikai meghatározása "az ország első közjogi méltósága". Miként értelmezhető ez a későbbi közéleti szerep szempontjából? Az ország első közjogi méltósága korábban is és ma is az államfő: a király, a kormányzó, a köztársasági elnök. (És őt követi a kormányfő, majd a törvényhozás elnöke.) A hercegprímás rendesen nem volt az ország első közjogi méltósága, hanem első egyházi méltósága. Mindszenty kijelentése mögött azonban az a meggondolás húzódhatott, hogy az 1944. október 15-e utáni időben - a legitim államfő, Horthy lemondása után - mind az ideig nem volt legitim államfő. Nem tekinthető annak Szálasi, a nemzetvezető, amint az Ideiglenes Nemzetgyűlésben a pártok által kijelöltekből választott három tagú Nemzeti Főtanácsa sem, amely az államfői jogokat gyakorolta. Ha pedig nincs legitim államfő, továbbá a miniszterelnök is csupán egy Ideiglenes Nemzeti Kormány vezetője, akinek hatalma a politikai pártok delegáltjaiból álló nemzetgyűléstől,⁸ valójában a megszállóktól ered, akkor a korábbi közjogi méltóságokat lehet figyelembe venni. Miután a nádori méltóság 1848 óta nem volt betöltve, így maradt egyedüli legitim, jogfolytonos közjogi méltóság a hercegprímás, akinek jogosítványai egyházi méltóságából, részint esztergomi érseki voltából, részint pápai delegációkból adódnak, nem pedig az illegitim politikai szervek annak a forrásai.
-----1945. október 22-i kelettel található a Nagy Töhötöm jezsuita páter, mint levélvivő által összegyűjtött iratok között egy levélmásolat, amelynek eredetijét Mindszenty hercegprímás Habsburg Ottónak, mint "örökös királyának" írta, s amelyben magát mint prímást "a ténylegesen államfőtlen ország első közjogi méltóságá"-nak nevezi.⁹ (Ezt a levelet azonban nem tartjuk perdöntőnek, mert maga Mindszenty bíboros emlékirataiban azt állítja, hogy a dokumentum hamisítvány.)¹⁰
-----Ilyen, a kormányt eléggé meglepő előzmények után került sor az új egyházfő 1945. október 7-i esztergomi inthronizációjára. A nagy történelmi ívű, a nemzeti tragédiát érzelmileg is jól tükröző, s a veszélyekre rámutató, de a jövőt a hitben és egyházban felmutató székfoglaló szózat országszerte figyelmet keltő programadás is volt: "kérdést intézek magamhoz, mint Szent Bernát a kolostor ölén: Mi végre jöttél? A feleletet hangosan adom meg."¹¹ A prímás abból indult ki, hogy "történelmünk legnagyobb erkölcsi, közjogi, gazdasági örvényében fuldoklik a vérző Magyarország... és elpattogott hárfahúrokon idegen énekre akarnak tanítani minket."¹² A közjogi örvény alatt a provizóriumot, a szuverenitás hiányát, a legitim alkotmányosság megszakadását érthette, míg az idegen éneken aligha lehet mást hallanunk, mint a megszállók és hazai eszközeik, a kommunisták által szorgalmazott szovjetizálást.
-----Ebben az erkölcsi örvényben biztos értékeket és kiutat kínál a hit, az egyház: "Legyünk most az imádság nemzete" - mondta a prímás, aki egyházfői, főpapi hivatását állítja az örvény leküzdésébe. "Akarok jó pásztor lenni, aki ha kell, életét adja juhaiért" - mondta a mártíromságra is készen álló hercegprímás.
-----Hivatásának egyházi küldetése mellett legalább olyan fontosnak vélte annak közjogi jellegét és feladatait is. A közjogi örvényben egyedüli biztos pont a jelen és jövő számára a hercegprímás: "Még nem léphetek be a közjogi harcok dandárjába sem, mert közjogi örvényben élünk, a jogfolytonosság összes erős fonalai és finom erezetei látszólag elszakadtak - mondta Mindszenty. - Hiányzik nemegy alkotmányos tényezőnk, de az elődök helyén van már az ország prímása. Ha a balszerencse elmúltával a nemzet józansága hidat ver az örvény fölött, mint Pontifex, mint hídverő és több, mint 900 év jogán az ország első zászlósura, a Ti érseketek, az ország prímása is ott lesz közjogi életünk helyreállításában és továbbvitelében."¹³
-----Figyelmet érdemel, hogy Mindszenty az ország első zászlósura méltóságot Pontifex-voltával, azaz az ország első főpap-voltával szerves egységben értelmezi. Ha nem elsősorban arra figyelünk, hogy a zászlósúri méltóságok idejüket múlt, gyakorlatilag, majd hamarosan jogilag sem létezők ekkor már, s azon túl, az első zászlósúr nem a prímás, hanem a nádor lenne, a lényeg az ebben a kitételben, hogy a nemzet sorskérdéseinek megoldásában, az örvényből való kivezetésében mindkét "prímási jogtartalom" - az egyházi és a közjogi szerint - illetékesnek mondta magát. (Egyébként ezt követően Mindszenty sehol sem nevezte magát első zászlósúrnak.)
-----A székfoglalóra már igencsak felfigyeltek a politikai hatalom birtokosai és a megszálló hatóságok is. Az Esztergomban még azért inkább teoretikusan és általánosságokban megfogalmazott szerep-értelmezés az 1945. novemberi nemzetgyűlési választások idején vált konkrétabbá. Az 1945. október 17-én Mindszenty elnökletével először ülésező püspöki konferencia elfogadta a hercegprímás által fogalmazott ún. választási pásztorlevelet. (Ilyen közös pásztorlevelet a püspöki kar nevében 1945 előtt is rendszerint közzé tettek a hercegprímások.) A dokumentumot a SzEB elnöke, Vorosilov marsall Balogh István katolikus pap, kisgazdapárti miniszterelnökségi államtitkárral cenzúráztatta meg, s az így megszelídített szövegre áldását adta. A körlevél október 18-i kelettel, "A magyar püspöki kar nevében Mindszenty József s. k. hercegprímás, esztergomi érsek" aláírással került szétküldésre, és a november 4-én tartott nemzetgyűlési választások előtt, november 1-jén olvasták fel az ország valamennyi katolikus templomában.
-----A pásztorlevél abból indult ki, hogy "nagyon sok függ attól, hogy a jelen körülmények között milyen irányban nyilvánítja akaratát az ország. Lelkiismeretbe vágó kérdés ez, s épp ezért kötelességünknek érezzük, hogy e fontos elhatározás előtt híveink segítségére siessünk. Nem avatkozunk a választási küzdelmekbe, nem foglalunk állást egyetlen párt mellett sem, de az igazság és a kötelesség elveit kifejtjük, hogy minden katolikus hívő szerintük válasszon."14 A viszonylag szabad választás, az általános, egyenlő és titkos választójog lehetővé tette a népakarat megnyilvánulását, amit a körlevél nem elsősorban politikai döntésként, pártkérdésként, hanem lelkiismereti kérdésként értelmezett.
-----A körlevél azonban világossá tette, hogy melyik párt felel meg leginkább a keresztény igazságosság és kötelesség elveinek. Az állami élet berendezkedésében csak a demokrácia elvei elfogadhatók, és egyértelműen elutasítják a zsarnokságot, a diktatúra bármilyen formáját. Ez a demokrácia a kereszténydemokrácia: "Az igazi demokrácia alappillére, hogy sértetlen természetjogi elveket ismer el, amelyekhez soha semmiféle emberi hatalomnak erőszakkal nyúlnia nem szabad."¹⁵ A püspöki kar felhívta a figyelmet azokra a sérelmekre és veszélyekre, amelyek az új hatalom részéről a nemzet és az egyház jövőjét fenyegetik. "Meg kell mondanunk, hogy a magyar közéletben sok, nagyon sok oly jelenséget tapasztalunk, amelyek a tiszta demokrácia elveivel éles ellentétben vannak... Ez az irányzat újabb veszélyekbe sodorhatja szerencsétlen és súlyosan megpróbált hazánkat... Keresztény választó nem adhatja szavazatát olyan irányzatra, amely újabb elnyomást, újabb erőszakos uralmat, a természeti törvények mellőzését felelőtlenül és sűrűn elköveti... Különös hatások folytán a magyar élet valóban az egyik totális zsarnokságból a másik felé sodródott."¹⁶ Az új erőszakos uralmat, diktatúrát - amint azt a hívők milliói megtapasztalták - a megszállók akarata szerint a kommunista párt készíti elő, amely mellőzi a természeti törvényt, korlátozza a vallásszabadságot és az alapvető emberi szabadságjogokat. Erre a pártra tehát nem adhatják a hívők szavazatukat. A választásokon induló négy párt (MKP, SZDP, NPP, FKgP) közül a körlevél elvárásaihoz a legközelebb a Független Kisgazdapárt állt, amelynek programjában a paraszti-polgári demokrácia kiépítése, a kismagántulajdon megőrzése, a nemzeti függetlenség helyreállítása és a keresztény értékekhez való ragaszkodás, az egyházak szabadságának biztosítása is megtalálható volt.
-----A választási körlevél több konkrét sérelmet is felsorolt, így a válást megkönnyítő házassági rendeletet, az alapvető emberi jogok sérelmét, a törvénytelen internálások, letartóztatások sokaságát, amelyet a kommunisták kezében lévő, de a szovjetek által irányított politikai rendőrség, az ÁVO folytatott. A választási körlevél a következő felhívással zárult: "Titeket pedig, Kedves Híveink, felszólítunk, hogy fontoljátok meg szavainkat s a választás alkalmával adjátok szavazatotokat arra a jelöltre, aki az erkölcsi tisztaság, a jog, az igazság és a rend érdekében fog síkra szállani s képes lesz küzdeni e jelenlegi szomorú állapotok visszaélései ellen. Ne rettenjetek meg a gonoszság fiainak fenyegetéseitől!"¹⁷
-----A Mindszenty hercegprímásnak tulajdonítható körlevél megtette a hatását: a választásokon a Független Kisgazdapárt abszolút többséget szerzett, ami egy működő demokráciában egyedüli kormányzásra is képessé tehette volna. Az eredmény meglepte a saját, de legalábbis a baloldal győzelmére számító kommunistákat, akiknek a kudarcát részben enyhítette, hogy Vorosilov parancsára a kommunisták részvételével négypárti koalíciós kormány alakulhatott csak. A kudarcért egyre inkább az egyházat, személy szerint Mindszentyt tették felelőssé. Az 1946. február 4-én hivatalba lépő Nagy Ferenc miniszterelnök bizalmasan közölte az esztergomi érsekkel, hogy a szovjetek és a kommunisták ezt a "bűnét" soha nem bocsátják meg, s minden egyéb konfliktusnak, bizalmatlanságnak a forrása ide vezethető vissza.
-----A választási körlevél után az ÁVO szisztematikusan megszervezte Mindszenty hercegprímás rendőri megfigyelését és a vele kapcsolatos információk, dokumentumok gyűjtését. Ez a tevékenység nemcsak közéleti szerepléseire, hanem egyházi ténykedésére és magánéletére is kiterjedt. Rákosi utasítására az ÁVO-n belül 1946. február 12.-március 7. között annak III. alosztályaként felállították az ún. egyházi alosztályt, amelynek vezetője egy Tihanyi János nevű ÁVO-s tiszt lett.¹⁸ "Az alosztály fő feladata Mindszenty és környezetének figyelemmel kísérése, politikai tevékenységének ellenőrzése volt."¹⁹ Tihanyi első jelentésében a hercegprímás közvetlen környezetébe való "behatolásról" számolt be, amit a prímás második római útja, a birétum átvételének idején hajtottak végre.²⁰ A hercegprímás is óvatos volt, így Meszlényi Antal segédpüspök kivételével az aula teljes személyzetét kicserélte saját bizalmi embereivel. Ez némileg megnehezítette az ÁVO dolgát, ám a besúgók - köztük papok - beszervezését nem tudta megakadályozni. Így Péter Gábor naprakész információkkal rendelkezett a bíboros prímás hétköznapjairól, látogatóiról, intézkedéseiről. A politikai rendőrség emberei figyelték a főpap szentbeszédeit, egyházi ténykedéseit, de informátorral rendelkeztek a püspöki karban is, így a püspöki konferenciákon történtekről még aznap értesültek. Könnyebben nyomon kísérték közszerepléseit, illetve érintkezéseit a közéleti tényezőkkel, a különféle dikasztériumokkal és a budapesti követségekkel.
-----Tihanyi 1989-es vallomása szerint "annak érdekében, hogy megfelelő információkhoz jussunk, az egyházi alosztály mélyen beépült a katolikus egyházba". Az egyházi alosztály "kétirányú munkába kezdett. Egyrészt gyűjtötte a nyilvánosan megszerezhető dokumentumokat, beszédeket és cikkeket stb., másrészt operatív úton titkos adatgyűjtést folytatott."²¹ Ezeket az információkat, jelentéseket gépelt tisztázat formában dossziékba gyűjtötték. 1948. május végéig 347 iratot fűztek le ebbe a dossziéba, amelyek között az első számú az 1945. október 18-i választási körlevél volt.²²
-----Mindszenty bíboros Emlékirataiból, Vecsey József háromkötetes Mindszenty-Okmánytárából,²³ Beke Margit ugyancsak három kötetes Mindszenty szentbeszéd-gyűjteményéből²⁴ és az ÁVO irategyütteséből különösebb kutatások nélkül is rekonstruálható a főpap közéleti tevékenysége, nyomon követhetők annak fontosabb állomásai, megnyilatkozásai.
-----A hercegprímás és a hatalom közötti következő konfliktus az államforma kérdése körül bontakozott ki. Mindszenty már zalaegerszegi apátplébános korában is közismerten legitimista politikai nézeteket vallott, s ebbeli meggyőződését nem kívánta feladni sem püspökként, sem hercegprímásként. 1945 előtt Magyarországon az államforma nem képezte közéleti viták tárgyát, nem létezett a királypárti - republikánus szembenállás. 1945 után viszont a demokratikus átalakulás szerves részének tekintették nem csak a baloldalon, hanem a polgári demokrácia hívei, így a kisgazdapárt is, a monarchikus államforma felváltását köztársasággal. (Ismeretes, hogy a köztársaságról szóló törvényjavaslat előadója a kisgazdapárti Sulyok Dezső volt.) E mögött ugyanis az a vélekedés állt, hogy a múltat, elsősorban is a Horthy-korszakot a királysággal azonosították, akkor is, ha annak vélt vagy valós bűneiért közelről sem az ezeréves királyság volt a felelős. A köztársaságot viszont a demokratikus rendszerrel szinonimaként kezelték, s így az államforma kérdésében való állásfoglalás politikai kérdéssé vált. Ami a katolikus egyház tanítását illeti, abban XIII. Leó óta már nem élvezett primátust a monarchia, a Szentszék szerint az egyház számára bármelyik államforma elfogadható, amennyiben az megfelel a keresztény értékrendnek. Mindszenty hercegprímást tehát egyházi állása, főpap volta nem kellett, hogy a legitimizmus mellett kötelezze el. Így a királysághoz való ragaszkodása és a köztársasággal való szembenállása a fentebb ismertetett politikai tartalommal indokolható.
-----Az is tény, hogy mindaddig, amíg a köztársaságról szóló törvény hatályba nem lépett, formáljogilag az államforma a királyság volt, akkor is, ha számos törvény, jogszabály, politikai intézkedés már egyértelműen a köztársaság irányába mutatott. Így 1946. február 1-jéig a legitimista politikai állásfoglalás semmiféle törvénybe nem ütközött, az a polgárok szabad vélemény-nyilvánításához tartozott. A demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről 1946. március 12-én elfogadott 1946: VII. törvénycikk hatályba lépésétől kezdve azonban a királypártiság, a királyság visszaállításáért folytatott szervezkedés vagy propaganda már büntetendő cselekménynek számított.
-----Mindszenty hercegprímás megnyilatkozásaiban nem általában véve a köztársaság ellen lépett fel, hanem azt hangoztatta, hogy az államforma megváltoztatásának kérdését nem tartja aktuálisnak, s ezért a dilata, a halasztás mellett van. Amennyiben a kormány ragaszkodik a kérdés felvetéséhez és eldöntéséhez, úgy döntsön referendum. A prímás szerint ugyanis az ideiglenes nemzetgyűlésnek nincs jogosítványa az államforma kérdésében dönteni. Ezt közölte a nála 1945. november 13-án tisztelgő Tildy Zoltán miniszterelnökkel és Varga Béla plébánossal, a nemzetgyűlés kisgazdapárti elnökével, akiktől a halasztásra kapott ígéretet. Az év végére azonban országos méretű agitáció bontakozott ki a köztársaság kikiáltásáért. Mindszenty december 31-én levélben fordult a miniszterelnökhöz, amelyben "a magyar prímások több mint 900 éven át gyakorolt közjogi tisztéből folyóan óvást emel" a köztársaság behozatala és az ezeréves királyság megszüntetése ellen.²⁵ A hercegprímás elsősorban azt kifogásolta, hogy ebben a fontos kérdésben a békeszerződés aláírása előtt, az ország megszállása idején kívánnak dönteni, ami így nem lehet szabad véleménynyilvánítás. A kérdésben nyilvános és ünnepélyes körlevéli tiltakozásra azonban - a püspöki kar többségének egyet nem értése miatt - nem került sor. A köztársaságról már az a nemzetgyűlés alkotott törvényt, amelynek legitimitását a hercegprímás sem vonhatta kétségbe. Bár nyilvánvaló, hogy legitimista meggyőződését továbbra sem változtatta meg, 1946 tavaszát követően ezt a kérdést többet nem vetette fel.
-----A bíboros hercegprímás közéleti tevékenységének középpontjába az emberi jogok védelme került. Az egyház szeretet-tanát hirdetve lépett fel az új üldözöttek védelmében: meglátogatta az internáló táborokat, lépéseket tett a politikai okokból üldözöttekkel szembeni törvényes és igazságos eljárás érdekében. Éppen ezért keresztényietlennek és igazságtalannak tartotta a népbíróságok működését és politikai indokokból születő elmarasztaló ítéleteit. A háborús veszteségek után az újjáépítésben a társadalmi megbékélést szorgalmazta.
-----Mindszenty esztergomi érsekként is szívén hordozta elszakított felvidéki híveinek sorsát. Tragikusnak tartotta a több mint száz ottani magyar katolikus lelkész elüldözését. A csehszlovák és jugoszláv követeléseket kielégítő nagyhatalmak kényszerítették ki a lakosságcserét: a felvidéki és részben a bácskai magyarok áttelepítését, elüldözését, amelynek során több tízezer magyar vált földönfutóvá. De épp így igazságtalannak tartotta a magyarországi németek kitelepítését, vagyonuk hátrahagyására kényszerítését. Többször sürgette a hadifoglyok hazaengedését. Végül tiltakozott az 1947-es párizsi békeszerződés hazánkat sújtó újabb igazságtalanságai ellen is. Számos beszédében, körlevelében, hivatalos fórumokhoz küldött tiltakozásában és a budapesti követségekhez eljuttatott felszólalásaiban találhatjuk meg a fentiek dokumentálását. A hercegprímás nem elsősorban politikai, hanem valláserkölcsi okokra hivatkozva lépett fel az alapvető emberi szabadságjogok tömeges megsértése ellen, amit éppen a megszállók jelenléte miatt a magyar kormány, még ha akarta volna, sem tehetett meg.
-----A hercegprímás az egyház, a vallás és a valláserkölcsi alapon álló szervezetek, intézmények, egyesületek védelmében is permanensen élt a nyilvánosság kínálta lehetőségekkel. Ilyen irányú megnyilatkozásai is a közéleti szerepvállalás részének tekinthetők, hiszen ezek szerves részei voltak a társadalom életének. 1946-ban határozottan tiltakozott és minden tőle telhetőt elkövetett a valláserkölcsi alapon működő egyesületek, ifjúsági szervezetek feloszlatása ellen. Világosan látta, hogy a baloldal, a kommunisták csak úgy férhetnek hozzá az ifjúsághoz, sőt általában a társadalom nem pártpolitika által befolyásolt tömegeihez, ha előbb szétzúzzák azoknak civil szervezeteit. A vallásszabadság védelmének részét képezte 1947-ben a kötelező iskolai hitoktatás védelme az azt fakultatívvá tenni akaró pártokkal szemben. A prímás felismerte a mögöttes szándékot: a hatalom birtokosai a fakultációval nem a hitoktatás tényleges önkéntességének megvalósítását szorgalmazták, hanem annak az iskolákból való kiküszöbölését akarták előkészíteni.
-----Az egész társadalmat megmozgató közéleti harci kérdés volt 1948 tavaszán-nyarán az iskolák totális államosítása. A katolikus egyház, élén Mindszenty bíboros hercegprímással, a szülők mozgósítását is igénybe vette az állami iskolamonopólium megteremtésének megakadályozására. A Szülők Szövetségének helyi szervezetei, a katolikus egyházközségek valóban mozgósították a hívőket az egyházi iskolák, a tanszabadság védelmében. Az oktatás-nevelés totális államosítása ugyanis egyet jelentett az ateista, egyház- és vallásellenes világnézet kötelező követésével, a jövő nemzedékek világnézetének a kommunista ideológia szerinti formálásával. A katolikus egyház vezetését az iskolaállamosítással zsaroló hatalom ekkor még nem tudta térdre kényszeríteni, az állammal olyan egyezmény aláírására rávenni, amely gyakorlatilag az egyház totális államosítását jelentette volna. Ehhez nem volt elégséges az egyház megfosztása előbb anyagi létalapjától, politikai képviseletétől, intézményeitől és egyesületeitől, végül iskoláitól, hanem az ellenállás vezérének, Mindszenty bíborosnak a közéletből és az egyház vezetéséből való kikapcsolása kellett.
-----Ezekben a küzdelmekben a katolikus egyház és a hercegprímás végső soron politikailag vereséget szenvedett, hiszen a fokozatosan szovjet típusúvá váló hatalom megfosztotta minden olyan eszköztől, ami az erkölcsi, a lelki szférán túlmutatott. A többpártrendszerű demokrácia helyébe lépő állampárti diktatúra 1948 végén Mindszenty bíboros letartóztatásával, 1949. február eleji perbe fogásával és életfogytiglani fegyházra ítélésével beismerte, hogy a politikai győzelme is csak az erőszak révén válik teljessé. Az erkölcsi győzelem, a kereszténység örök igazságai azonban a hívők milliói számára a jövőt illetően vigaszul szolgáltak, s ezt a reményt erősítette a mártíromságot vállaló és elszenvedő hercegprímás.

*

Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban még egyszer adódott egy történelmi pillanat, amikor Mindszenty bíboros a nyilvánosság előtt ismertethette a közéleti kérdésekben vallott nézeteit, mondhatni programját. 1956. október 30-án kiszabadult felsőpetényi fogságából és 31-én Budapestre érkezett. A budai Várban lévő prímási rezidencián rendezkedett be, s előszobájában néhány napig ott tolongtak a forradalom tényleges és önjelölt vezetői, a katolikus egyház különböző szintű képviselői, a hazai és külföldi újságok és rádiók tudósítói. A prímás érthető módon előbb tájékozódni kívánt, s elsősorban néhány püspökkel és miniszterrel folytatott érdemi tárgyalásokat.²⁶ Bár néhány politikai csoport benne látta a kibontakozás letéteményesét, lényegében véve a prímás ezekben a napokban nem vállalt és nem töltött be aktív közéleti-politikai szerepet. Inkább maga a személye, neve jelenthetett programot.
-----A Nagy Imre-kormány kérésére a bíboros november 3-án este a rádióban - élőben közvetített - beszédet mondott. Ez a megnyilatkozás akkor is és a későbbiekben is vegyes fogadtatásra talált, aminek utóhangjai ma is hallatszanak.²⁷ A hercegprímás abból indult ki, hogy Magyarországon szabadságharc zajlott le. Ez a harc a megszállók ellen, tehát a szovjet hadsereg és annak kiszolgálói ellen folyt. Továbbá ez azt is jelentette, hogy szerinte nem forradalom ment végbe, a kommunista diktatúrát a szabadságharc söpörte el. Ezt így fogalmazta meg: "A rendszert az egész magyar nép söpörte el. Az örökösök ne kívánjanak erről még egy bizonyságot. A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel népünk élén." A szabadságharcot az ifjúság, a "pesti srácok" vívták. Már akkor is és ma is vitát gerjesztett a prímás azon kitétele, amely a rendszer örököseinek szólt. Kik voltak a rendszer örökösei? Kétségtelenül Nagy Imre és a reformkommunisták, illetve a velük szorosan együttműködő koalíciós partnerek. A "még egy bizonyság" pedig nem jelenthetett mást, mint egy újabb forradalmat vagy rendszerváltást, amely eltávolítja a hatalomból a rendszer örököseit (is). Ezt a gondolatot még egyszer megismétli beszédében: "A bukott rendszer részesei és örökösei külön felelősséget viselnek saját tevékenységükért, mulasztásért, késedelemért vagy helytelen intézkedésért." Ez a figyelmeztetés Nagy Imre kormányának szólt, hogy az egyértelműen szakítson a múlttal és tegyen ennek érdekében határozott lépéseket (amint meg is tette pl. a Varsói Szerződésből való kilépéssel).
-----A nemzet visszanyerte szabadságát és maga akar dönteni sorsáról. Ezért Mindszenty is magáévá tette a nemzetközi ellenőrzés melletti szabad választásokat. Ő is elutasította a pogromokat, a személyes bosszúra is támaszkodó megtorlást. A bukott rendszer bűnöseinek törvényes felelősségre vonását tartotta szükségesnek. Milyen berendezkedést tartott a prímás kívánatosnak a nemzet számára? "Jogállamban élünk, osztálynélküli társadalom, demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista elemű nemzet és ország akarunk lenni... Nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás igazolt irányával, sőt az egészséges fejlődést mindenben előmozdítjuk" - mondta Mindszenty. Ennek a jövőképnek az értelmezése 1956. november 3-án este a rádióhallgatók számára nem lehetett egyszerű és kézenfekvő. Az osztálynélküli társadalom, a szociális igazságosság, a történelmi fejlődés megnevezése belefért a megreformált szocializmus-koncepcióba is. A jogállam, a magántulajdon, a kultúrnacionalizmus viszont a polgári társadalom ismérvei lehettek. A prímás ennél konkrétabban nem akart fogalmazni, amint mondta, "a nemzethez intézett mostani szózatom más részletekre tudatosan nem terjed ki".
-----Mint a katolikus egyház feje, az érsek prímás megfogalmazta azokat a követeléseket, teendőket is, amelyek a katolikus egyház életével voltak kapcsolatosak. "Azt a magyar nép természetesnek találja, hogy nagy múltú és nagy értékű intézményeinkről gondoskodni kell... a bukott rendszer erőszakának és csalárdságának minden nyomát egyházi vonalon felszámoljuk." Konkrétan a keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását említette meg. Az intézmények között szerepelhettek volna az egyházi iskolák, kórházak, szeretetotthonok, tudományos és kulturális intézetek, könyvkiadók stb. A bukott rendszer erőszakának és csalárdságának azonban ennél messzebb mutató következményei voltak: papok és főpapok, szerzetesek elhurcolása, internálása, bebörtönzése, az egyházi vagyon kárpótlás nélküli kisajátítása, a Szentszékkel a diplomáciai kapcsolatok felszámolása, az egyesületek feloszlatása, a keresztény párt működésének megakadályozása, az iskolai hitoktatás korlátozása, az 1950-es megállapodás kierőszakolása, a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása, a papi szemináriumok többségének bezárása, az Állami Egyházügyi Hivatal egyházüldöző ténykedése stb. (Ezeknek a sérelmeknek a reparálására csak a rendszerváltozás kapcsán került sor.)
-----Mindszenty bíboros beszéde végén a Nagy Imre-kormánynak feltette a kérdést: "Mit gondolnak a bukott rendszer örökösei? Ha az általuk megbélyegzett elődeik valláserkölcsi alapon álltak volna, elkövették volna-e mindazt, aminek következményei elől menekülni kényszerülnek?" A választ másnap, november 4-én a szovjet tankok adták meg.

JEGYZETEK

* Az e rovatunkban megjelenő négy tanulmány előadás-változata a Mindszenty József - emlékezet és történelem című, a Magyar Tudományos Akadémia Jakobinus (sic!) termében 2005. május 17-én megtartott konferencián hangzott el. A rendezvényt az ELTE BtK Történeti Intézete és az MTA Társadalomkutató Központja szervezte. (A szerk.)