------------------------------------------------
Szombathelyt
és Vas megyét mostanában elkényeztetik a régészek! Egyik
kedvenc - gyönyörű kivitelű - könyvem a három kitűnő
szerző, Tóth Endre, Kiss Gábor és Zágorhidi Czigány Balázs
Savariaja. Amihez hasonlót egyetlen magyar városról sem
írtak még. Igaz, ha akarna valaki, akkor sem tudna, hiszen
hazánkban Savariának van a leghosszabb története. Már
tudniillik akkor, ha Pannoniában, ógörögök sajnálatos
hiányában, a latin rómaiakkal indítjuk a történelmet. Ha
csak nem akad valaki, aki rászánja magát arra, hogy behatoljon
a "történelem előtti" ősvilág rejtelmei közé.
Amit Károlyi Mária éppen ismeretlensége miatt
nyugtalanítónak, félelmetesnek, megmagyarázhatatlannak és
felfoghatatlannak érez. Pontosabban: érzett mindaddig, amíg
szakmájának megfelelően (ősrégész) nem kezdett vele
közelebbről foglalkozni. Végeredményben egész
pályafutását annak szentelte, hogy alaposan megismerje ezt a
megismerhetetlent, és amikor ez megtörtént, tapasztalatait
átadja olvasóinak. Elsősorban "vasi népének",
azzal a céllal is, hogy megtudják, évezredek történései
sorakoznak a történelmet indító rómaiak előtt. Hogy
elmúljanak félelmeik a nyugtalanító ősvilágtól.
Mondhatnánk egy parabolával azt is, hogy a római Savaria
előtti évezredekről szinte több derül itt ki, mint a
rómaira következő ötszáz vagy még több esztendőről. De
menjünk sorban!
--------Károlyi
Mária diplomájának megszerzésétől (1967) egészen 1998-ig,
nyugdíjazásáig dolgozott a Savaria Múzeumban. Ritkán, talán
kétszer-háromszor találkoztunk, az egyik alkalommal akkor,
amikor meglátogattam Sében az ásatásain. Ennél azonban
sokkal több kapcsolatunk volt a szakmán belül, hiszen
jószerével mind a ketten ugyanannak a két ősi korszaknak a
tanulmányozásával töltöttük egész eddigi életünket. Az
egyik az újkőkor közepének vonaldíszes kerámiája, amelynek
körébe például a Dozmaton, Kisunyomban és Sében feltárt
mindenféle leletek (főleg agyagedények, de kis
agyagszobrocskák is) tartoznak. A másik csoport a következő
korszak, a késői újkőkor szó szerint színes és virágzó
művelődése, amelyet nemcsak nálunk, hanem szerte a világon
lengyeli kultúrának neveznek. A Sé-malomi dűlőben a
szerzőnő által feltárt leletek tartoznak ebbe a korba.
Mibenlétüket nem írom le, akit érdekel szűkebb
pátriájának a régmúltja, olvassa el a Napszülötteket:
minden rövid összefoglalásnál sokkal jobb és tanulságosabb
olvasmányban lesz része.
--------Amit
itt mégis ki szeretnék emelni e csinos kötetből, az éppen a
séi lengyeli típusú festett edények és a főleg
karcolásokkal (nagyon ritkán festéssel) díszített kis agyag
emberábrázolások gazdag csoportja. Károlyi Máriának szemmel
láthatólag ezek az edények és a főleg különös ruhákba
öltöztetett nőket ábrázoló szobrocskák (szakmai szóval:
idolok) a kedvencei. Erről nemcsak a könyv betűi, hanem a
jórészt a szerzőnő által készített remek színes és nem
színes rajzok tanúskodnak: kiderül, hogy nemcsak ismeri a
tudományos lényeget, hanem belső érzése és érzéke is van
tárgyainak szépsége és egykori rendeltetése iránt. Az
ilyesféle szakmai ihlet egyáltalában nem idegen a tudományos
kutatástól. A maguk nemében nemzetközi összehasonlításban
is a legszebbekről van itt szó: nemcsak maguk a tárgyak
olyanok, hanem a rajzaik is. Roppantul sajnálom, hogy a 84.
ábrán látható csodás szobrocskáról készített remek
rekonstrukciós rajzát nem tudta közölni a kötetben
(valamelyik Karácsony és Újév alkalmával ezt küldte nekem
üdvözlőlapként; gondosan őrzöm).
--------Nemcsak
a szerzőnő életművének, hanem a szombathelyi múzeum gazdag
gyűjteményének az okán is (Velem-Szentvid!), a Napszülöttek
témaköre folytatódik a rézkor, a bronzkor és a két vaskor
évezredeiben-évszázadaiban, gyakorlatilag egészen a római
hódításig. Ezekben a fejezetekben Károlyi Mária másik
erősségével találkozhat az olvasó: a gondos és aprólékos
tárgyismerettel. Csak egy példát rá: jómagam két évtizede
egy kedves kollégám segítségével a nyomára jutottam egy
rézkori aranykorongnak, amelyet Kőszegpatyon vagy Vassurányban
találtak, és hajdanában, 1884-től, letétként őriztek a
Savaria Múzeum elődjében. Tanulmányomban nem sikerült
kiderítenem, mi lett a sorsa az azóta elkallódott darabnak.
Most a Napszülöttek 24. oldaláról tudtam meg, hogy az
ajándékozó Pálffy-Daun Vilmos báró 1909-ben visszakérte az
Egylet múzeumából, és Pozsonyba vitte magával. Kívánnám a
szerzőnőnek, hogy a számára is fontos és érdekes darabnak
bárcsak bukkanna még a nyomára.
--------Úgy
ítélem meg, hogy a pályafutása során sokszor mellőzött és
meg nem értett szerzőnő nem csak a megye, hanem az egész
ország múltjának jobb megismerésére szolgáló kitűnő
könyvet írt, amelynek főleg a Séről szóló fejezete a
nemzetközi kutatásnak is sokszor idézett kézikönyve lesz.
Egy kicsit furcsállom, hogy ezt a remek könyvet kizárólag
magánerőből kellett létrehoznia: előkészítenie, megírnia
és kiadnia. Akkor, amikor minden pénzügyi nehézség ellenére
szinte naponta jelennek meg az országban terjedelmes és még
terjedelmesebb régészeti munkák. De sebaj! Előtte áll még
az ásatásait bemutató egy-két monográfia megírásának a
feladata: akad hely bőven közösségi segítségre. Addig is
mind az érdeklődők, mind a szakemberek nagy haszonnal és
élvezettel forgathatják a Napszülötteket. Engedje meg
Károlyi Mária, hogy emez érdemtelenül rövid ismertetés
befejezéséül szeretettel gratuláljak ásatásainak
nyilvánvaló és kötetének várható sikeréhez.
Makkay János
------------------------------------------------
Gazdagon
illusztrált kötetet vehet kezébe az olvasó, ha belelapoz
Gyürki László pápai prelátus, körmendi plébános újabb,
Batthyány-Strattmann Lászlóról szóló könyvébe. A mű
tulajdonképpen nem a hercegorvos életét tárja az érdeklődő
elé, hiszen azt már számos korábbi kiadványból
megismerhettük. A szerző, aki Batthyány-Strattmann László
tiszteletének és kultuszának egyik legszorgosabb terjesztője,
a herceg halálától (1931) kezdve időrendben haladva a
boldoggá avatás első évfordulójáig (2004) veszi számba a
mintegy hetven év eseményeit. Nagyon sokoldalú kép bontakozik
ki a herceget övező tiszteletről és szeretetről, amelyről a
családtagok, egyszerű hívek, egyházi és világi vezetők,
továbbá a hivatalos eljárást folytató személyek
nyilatkoznak.
--------A
könyv előszavában Bebes István polgármester örömének ad
hangot, hogy Körmend Batthyány-Strattmann László révén még
ismertebbé válhat itthon és külföldön egyaránt, és
kifejezi, hogy a körmendiek készek fogadni a zarándokokat és
érdeklődő turistákat. Körmend Város Önkormányzata a
kötet kiadását támogatta, hogy ezzel is hozzájáruljon
Batthyány kultuszának terjesztéséhez.
--------Gyürki
László személyes hangú visszaemlékezésével kezdődik a
könyv, amelynek keretében a hercegorvossal közvetlen
kapcsolatba került betegek, majd a családtagok vallanak
Batthyány emberszeretetéről, mély hitéről,
gyógyításairól, családi életéről. Fejezetekre tagolva
ismerkedhetünk meg a herceg életszentségének hírével, majd
a boldoggá avatási eljárás megindulásával. Különösen a
körmendi és a környékbeli eseményeket, rendezvényeket
taglalja részletesebben. 1944-ben Theodorus Innitzer bécsi
érsek indította el Batthyány boldoggá avatási eljárását,
majd az ügy kivizsgálására bekapcsolódott a Szombathelyi
Egyházmegyei Hatóság. A tanúmeghallgatások, jegyzőkönyvek
elkészítése több évig tartott, majd az eljárás 1951-ben
félbeszakadt, és csak az 1980-as években került újból a
Szentszék vizsgálata elé. Osztrák részről Stefan László
kismartoni püspök szorgalmazta a boldoggá avatási eljárás
újraindítását, 1981-ben pedig a Magyar Katolikus Püspöki
Kar is kérte a boldoggá avatást. Eközben a herceg életének
színhelyein egyre több spontán megemlékezés történt, és
alakját a templomok falain és üvegablakain jelenítették meg.
Gyürki kanonok szervezőmunkájának köszönhetően a körmendi
Szent Erzsébet-templomban, a volt kegyúri oratóriumban
emlékhelyet alakítottak ki Batthyány Lászlónak, és
összegyűjtötték a herceg személyes tárgyait, a rá
vonatkozó dokumentumokat. A kis múzeum emlékkönyvében
számos hazai és külföldi vendég bejegyzése olvasható,
amelyekből egy válogatást kapunk. Gyürki László számtalan
előadást tartott a herceg életéről és munkásságáról,
ebből is olvashatunk egy felsorolást, időpontokkal és
helyszínekkel. Több emléktáblát avattak a herceg
tiszteletére, Körmenden, Dunakilitiben, Cegléden. A herceg
földi maradványait a németújvári családi kriptából a
ferences templom előcsarnokába hozták fel 1988-ban, hogy a
zarándokok könnyebben meg tudják közelíteni a sírt. Az
egészségügyben dolgozók közül többen Batthyány László
példáját kívánták követni, s ez a szándék vezetett el
1989-ben Körmenden és Szombathelyen is a keresztény
egészségügyi dolgozók Batthyány Társasága
megalakulásához. Az országos ismertséghez hozzájárultak a
budapesti rendezvények; emléktáblát avattak a budai
Batthyány-palota falán, a televízióban pedig filmet mutattak
be a herceg életútjáról. Több egészségügyi intézmény
és iskola vette fel a szemorvos nevét, 1990-től a körmendi
kórház újból az ő nevét viseli. Németújváron, a
Batthyány-család ősi fészkében a ferences kolostorban
kiállítást rendeztek a hercegorvos tiszteletére. Ezekről a
rendezvényekről és a sokasodó köztéri emlékművekről a
könyv gazdagon mutat be fényképeket. A köztéri szobrok
közül kiemelkedik a körmendi kastély előtt álló szobor,
Lesenyei Márta alkotása. 1998-ban a népjóléti miniszter
megalapította a Batthyány-Strattmann László-díjat, amelyet
kiemelkedő egészségügyi munkásságért lehet elnyerni.
--------Külön
fejezet tárgyalja az 1990-es évek eseményeit, amikor a
boldoggá avatás eljárása az utolsó szakaszába érkezett.
Körmenden 1997-ben rakták le a Batthyány László
tiszteletére épült templom alapkövét, melyet Rónai Károly
tervezett, és 1999-ben szentelte fel Konkoly István püspök. A
várkápolna helyreállítását is ekkor végezték el, a
millenniumra megújult a feldúlt és raktárnak használt
kápolna.
--------A
szerző részletesen bemutatja a 2003. március 23-án sorra
került római boldoggá avatás előkészületeit. A Szent
Péter-bazilikára kifüggesztett Batthyány-kép Kisléghi Nagy
Ádám festményének reprodukciója, több új könyvet is
kiadtak a herceg életéről, és ünnepi ének is készült.
Gyürki László mellett Puskely Mária és Tibola Imre nevét
kell megemlíteni, akik a legtöbbet tettek Batthyány
életútjának feltárásához és megismertetéséhez. A
Rómába induló zarándoksereg Körmenden megállt, és
ünnepélyesen felkészült a nagy szertartásra.
--------A
római eseményekről, a nagy napról részletes beszámolót
kapunk, az egyházi és világi vezetők felsorolásával, a
szentmisén részt vevő püspökök, papok és zarándokok
fotóival. Láthatjuk a pápai fogadás képeit, valamint a Szent
Pál-bazilikában megtartott magyar hálaadó szentmise
fényképeit.
--------A
könyv utolsó fejezete a boldoggá avatás utáni eseményekkel
ismerteti meg az olvasót. Nemcsak Körmenden, hanem
Szombathelyen és Budapesten is tartottak ünnepélyes hálaadó
szentmisét. Egyre több helyen emelnek szobrot vagy készítenek
festményt a boldoggá avatott hercegről a tisztelői, sajnos,
nem mindig a megfelelő művészi színvonalon. (A gyenge munkák
közé soroljuk a csákánydoroszlói és a felsőörsi
festményt.) Németújváron a ferences templomban újonnan
kialakított kápolnába helyezték el a boldog herceg
ereklyéit. A boldoggá avatás első évfordulójának
kiemelkedő eseménye volt a római bazilikában, a Magyarok
Nagyasszonya-kápolnában Batthyány László domborművének
elhelyezése. A márvány alkotást, amely a gyógyító
szemorvost ábrázolja, Éva Oláh ArrŐ, Milánóban élő
szobrászművész készítette. Ezzel a művel vált teljessé a
kápolna magyar szenteket bemutató "galériája",
amely így az Árpád-házi szentektől kezdve a XX. századig
mutatja be a szentéletű magyarokat.
--------A
tetszetős kiállítású, gazdag fotódokumentációval
ellátott kötet pontos információt szolgáltat az
érdeklődőnek, aki Batthyány-Strattmann László kultuszának
kiteljesedését szeretné megismerni. A kötetben - a szerző
személye miatt érthető módon - hangsúlyozottan szerepelnek a
körmendi és Vas megyei események. Kár, hogy a könyv nem
fűzött kiadásban jelent meg, mert így, csak ragasztva, pár
lapozás után a lapjai kiesnek.
Zsámbéky Monika
------------------------------------------------Nagy Zoltán: Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. században. Kiad.: Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2004. 409 old. (Fontes Castriferriensis No 2)
Nagy
Zoltán mintegy két évtizede foglalkozik töretlenül a
körmendi kézművesség történeti-néprajzi vizsgálatával.
Ezalatt a különféle közgyűjteményekben, levéltárakban
impozáns forrásanyagot tárt fel, amelynek összegzését
nyújtja ebben a könyvében. A kötet alkalomhoz illően, 2004.
október 28-án, Körmend város létrejöttének 760.
évfordulójára jelent meg. 2005. január 18-án, az MTA
Történettudományi Intézetében megrendezett tudományos vita
keretében Soós István történész méltatta. A könyv szakmai
lektora dr. Domonkos Ottó volt. Ő az előszóban elismerően
szól a végrehajtott vállalkozás sikeréről. A 350
példányban megjelent kötet nyomdaköltségéhez hozzájárult
Körmend Város Önkormányzata, a technikai szerkesztést, a
nyomdai előmunkálatokat a körmendi Dr. Batthyány-Strattmann
László Múzeum munkatársai végezték, a címlapterv Sellyei
Ottó Tamás munkája.
--------A
könyv három fő, hangsúlyos részre tagolva tesz kísérletet
a XVII-XVIII. századi körmendi kézművesek letűnt
életvilágának átfogó bemutatására, legalábbis amennyire
ez egyáltalán lehetséges. Az első rész a helyi mezővárosi
céhes szerveződések működését, belső átalakulását
kívánja rekonstruálni, amihez a szerző a fennmaradt
közvetlen források, tehát az ismert céhes iratok és tárgyi
emlék ismertetése mellett főként a már a témában eddig
megjelent tanulmányok és más országos, illetve regionális
összefoglaló művek elemző bemutatását nyújtja.
--------A
második rész az úgynevezett másodlagos múzeumi, levéltári,
egyházi források feldolgozására alapozva szemlélteti a
város kézműves-ipartörténetét, a XVII-XVIII. századi helyi
kézműipar szerkezetét, fejlődéstörténetét, a kézműves
társadalom rétegzettségét, a kézművesek helyi
társadalomban betöltött helyét, illetve a felvázolható
társadalmi kapcsolatokat. Mielőtt azonban az olvasó
bekapcsolódna a sokféle és nagy mennyiségű adat
rendszerezésébe, magának a tudományos olvasat
kialakításának a folyamatába, még egy sajátos, önreflexív
kutatási beszámoló, az "Útmutató" tanulságait is
megismerheti. A szerzői szándék eredményeként a könyv
érdekes módon: a kutató és témájának bensőséges
kapcsolatán, pontosabban a húszéves "kalandos"
kutatómunka mérföldköveit jelentő módszertani és elméleti
felismerések felvillantásán keresztül vezeti el olvasóját
az analízishez, a források egybevetéséhez, értelmezéséhez.
Mindeközben Nagy Zoltán nem mulasztja el felhívni a figyelmet
a fellelt források hiányosságaira, ugyanakkor az alapos
forráskritika lehetséges eredményességére, mely utóbbira
tanulságos példával szolgálnak az 1828-as összeírásban
"rejtőzködő kézművesek" esetei.
--------A
magyar, német és angol nyelvű összefoglalásokat követően a
könyv harmadik, terjedelmes részeként a kézműves adattár
és forrásgyűjtemény olvasható, mely valójában a vaskos
kötet nagyobbik felét alkotja. A forrásokban rejlő adatok
egyesítését, az egykori körmendi kézművesek számszerű
feltárását táblázatokba rendezett kimutatások szolgálják
az 1757-1762-es, 1828-as, 1857-es időmetszetekben. Az 1724-1867
közötti időszakból húsz forrás adatainak ütköztetése
révén nyert eredmények lényegében a korabeli körmendi
kézműves társadalom eddigi legmélyebb, legalaposabb
összegző áttekintésévé avatják a hiánypótló kötetet. A
különféle táblázatokat, diagramokat, térképeket egy a XX.
századba is átnyúló, az 1889-1912 közötti időszakot
tekintve a körmendi kézműveseket név szerint megjelenítő
táblázat zárja. A felsorakoztatott ábrákat és
táblázatokat a körmendi céhes kézműipar tárgyait,
dokumentumait bemutató 26 színes és fekete-fehér képtábla
teszi még szemléletesebbé. A könyv végén az elemzésbe
bevont, ütköztetett forrásadatok lelőhelyei és a
felhasznált irodalom közlésén túl a körmendi Dr.
Batthyány-Strattmann László Múzeum
mesterséggyűjteményének kimutatása és az 1964-2004 között
bekerült kézműves emlékek felsorolása is megtalálható.
Illés Péter