PETE GYÖRGY
VASI ÁLMOK ÁLMODÓJA
PUSZTAY JÁNOS: BÚCSÚ VÁRAMTÓL*
----------------------------------------
-----Új könyve az 1994 és 2004 között
írott közéleti, tudománypolitikai, megye- és várospolitikai
írásaiból ad közre bő válogatást. Első benyomásunk
alapján akár ide illeszthetnénk mottónak Karinthy Frigyes
Ady-paródiájának parafrázisát: "Hát maga megbolondult?
/ Hát maga megbolondult? / Mindig csak ezt mondja? / Mindig csak
ezt mondja?". Hiszen az írások mindegyike arra keres
választ más-más aspektusból, hogyan lehetne régiónk
sikeres, versenyképes, hogyan válhatna Szombathely e régió -
mindenekelőtt szellemi, kulturális - központjává, ami
szerzőnk nézete szerint automatikusan megalapozná, magával
hozná a térség gazdasági növekedését, fejlődését, az
életviszonyok javulásának lehetőségét. (Olvasóink
engedelmével itt most nem térnék ki fontos és értékes
finnugrisztikai írásaira, azok értékelésére, mert - végső
soron - ugyanehhez a vezérmotívumhoz kapcsolódnak, csak éppen
konkrét, szakmai tennivalókra, lehetőségekre utalva.)
-----Írásaiban koncepciót vázol fel a
politika számára. Mire épül ez a koncepció, és mi a
lényege?
-----Szerzőnk a térség reális
adottságait veszi számba, a meglevőre épít, nem kerget
délibábokat. A statisztikai tények alapos elemzése azt
bizonyítja, hogy hosszú távon e térség mai, relatív
előnyei (viszonylag magas GDP, alacsony munkanélkülségi ráta
stb.) rövidesen elenyésznek, hiszen ezek olyan konjunkturális,
helyzeti előnyök - a határközelség, a viszonylag jól
képzett munkaerő és az infrastruktúra viszonylagos
kiépítettsége -, melyek csak addig kihasználhatóak, míg az
ide települő, és jóformán csak betanított munkásokat
igénylő és foglalkoztató multiknak nem lesz olcsóbb
továbbállniuk a nálunk még olcsóbb kelet-európai, ázsiai
térségekbe. (Ez a folyamat már meg is indult és
folytatódik.)
-----Mik lehetnek, lehettek volna a
kitörési pontok? Pusztay szerint elsősorban a felsőoktatás
és általában az oktatás és a tudományos kutatás
fejlesztése, a magasan kvalifikált munkaerő-kínálat, és az
innovációs képesség, kapacitás bővítése, amely itt
tartja, megtartja a beruházókat, érdekeltté teszi őket a
fejlesztésekben, lehetőséget nyújt a hazai beszállítások
növelésére, a tudományos műhelymunka fejlesztésére,
kutatóbázisok létesítésére.
-----Másodikként az idegenforgalom
fejlesztése, mely a gyógy- és termálturizmus mellett
elsősorban a sokrétű, gazdag kulturális kínálatra kell,
hogy épüljön. (Fesztiválok, tudományos konferenciák,
művészeti és sportrendezvények stb.) Erre predesztinálja a
megyét, Szombathely városát kedvező földrajzi
elhelyezkedése, a hármas határ közelsége, a Borostyánkő
út tradíciója és főleg a Burgenlanddal kiépült szoros
kapcsolatok. Az alapok is megvannak: a Berzsenyi Dániel
Főiskola, a Markusovszky Kórház, az Egészségügyi Főiskola,
a Bartók-szeminárium, az Urbanisztikai Nyári Egyetem, a
Képtár, a Bartók-terem, a múzeumi hálózat. Ámde ezeket
bővíteni, fejleszteni kellene, s főként egységes koncepció
alapján működtetni. A hiányzó intézményeket (színház,
sportcsarnok, konferenciaközpont stb.) pedig meg kell építeni.
Ceterum censeo: mindenekelőtt a Szombathelyi Főiskolát
egyetemmé kell fejleszteni. Dióhéjban ezek Pusztay
művelődéspolitikai, térségfejlesztési koncepciójának fő
vonalai, s a kötet valamennyi írása azért íródott meg az
elmúlt tíz esztendő során, hogy ezeket a tényeket és
konklúziókat sulykolja, ezt a koncepciót elfogadtassa Vas
megye és Szombathely vezetőivel és a közvéleménnyel.
-----Nos, e könyv arra is bizonyság, hogy
ha szavakban elfogadta is, ha programjába felvette is a politika
e koncepció számos elemét, lényegében az egymást váltó,
különböző pártösszetételű politikai garnitúrák vajmi
keveset tettek (tudtak tenni?) a célok megvalósítása
érdekében a rendszerváltás óta eltelt 15 év alatt.
-----Pusztay János tudja, ki is mondja,
hogy ez nem csupán bűn, ez súlyos, talán jóvátehetetlen
hiba. Mert úgy léptük át minap az Európai Unió köszöbét,
hogy időközben Vas megye leértékelődött, az általa
elképzelt perspektíva egyre távolodik, egyre
megvalósíthatatlanabbnak tűnik, és se központi, se elszánt,
áldozatkész helyi akarat nem érzékelhető e célok
megvalósítására. A verseny eldőlni látszik: Szombathely
nemhogy régióközpont nem lehet, de a marginalizálódás réme
fenyegeti a térség virulensebb, áldozatot hozni inkább képes
központjaihoz viszonyítva.
-----Így tehát szerzőnk, aki a népmesék
legkisebb fiújaként szülővárosába hazatérve, tudását,
tapasztalatát hazahozva harcba szállt álmai - mellesleg
megvalósítható álmai - beteljesítéséért, csalódva
elkönyveli kudarcát, levonja a tanulságokat, és kihátrál,
visszavonul a közéletből.
-----Sok szempontból vizsgálhatnánk,
elemezhetnénk, értékelhetnénk a könyvet, ám e recenzió
keretében most csak egy kérdést teszünk fel: mi indokolta,
hogy egy ilyen dokumentum-gyűjteményt a szerző megjelentessen
2004-ben? Regisztrációs, archiváló szándék?
Önmagyarázás: "nem rajtam múlt"? Új impulzust adni
az ügyeknek? Vélhetően mindhárom, de ha valami igazi értelme
van, akkor ez csak az lehet, hogy újólag állásfoglalásra
késztessen bennünket, az állóvizet ismételten felkavarva, az
új helyzetben, az Európai Uniós Magyarországon feltegye a
fent vázolt alapkérdéseket: mit akar Vas megye és
Szombathely? Mi a jövőképe, van-e egyáltalán a puszta
választási szlogeneken kívül? Ámde ez a lehetőség - az
alapkérdések új átgondolásának lehetősége - nagyon
illuzórikus. Ehhez valami még kellett volna a kötetben. Egy
olyan új röpirat, vagy legalább egy olyan új, mozgósító
előszó, replika, amelyik személyesen megszólít valakit,
valakiket, minisztert, megyei-városi vezetőket, testületeket,
valamiféle választ provokálandó!
-----A "búcsú", illetve a
közügyekből való kivonulás posztmodernkedő, játékos
póza, mely a címadásban is - ha nem is szerencsésen - tetten
érhető, erre aligha alkalmas. Sajnos, újabb korunkban a
vezetők nem szoktak meghatódni, magukba szállni csupán
azért, mert egy jobb sorsra érdemes ügyet és azt képviselő
embereket elejtenek ilyen-olyan szempontokra, nehézségekre
hivatkozva. Hiszen ha a választási ígéretek nem teljesítése
sem zavarja őket, akkor ugyan miért zavarná őket egy tudós
tanárember siráma.
-----Itt felmerül a másik kérdés:
Pusztay János ugyanis nem csupán egyszerű tudós tanárember.
Eddigi élete során mindig, már az előző rendszerben is,
beletartozott a tudomány- és oktatáspolitika bensőbb és
felsőbb köreibe, és épp emiatt sokkal nagyobb lehetőségek,
szakmai és politikai felvértezettség birtokában tűzhette ki
célul - mindenki által elismert és tisztelt bátorsággal és
elszántsággal - a Szombathelyi Egyetem megalapozását és
létrehozását. Azaz régi - ma már némileg rossz csengésű -
lukácsista terminológiával: a "hatalom védte
bensőség" előnyös helyzetéből, két cikluson
átívelő baloldali-liberális megye- és városvezetés,
reprezentatív civil szervezetek támogató hátterével. Miért
nem sikerült megvalósítani álmait? (Kivéve annak egy-egy
részletét, melyek természetesen fontos és megbecsülendő
eredmények.)
-----Itt jön a végső kérdés: miért nem
volt és miért nincs igazi akarat a helyi hatalom mindenkori
birtokosaiban, hogy ne csupán szavakkal, ne csupán fél
szívvel, hanem teljes erővel és áldozatokat is vállalva
harcoljanak egyetemért, színházért, regionális
pozíciókért? Erre a kérdésre könyvében nem keres
választ Pusztay János. A recenzensnek nem kompetenciája,
hogy válaszokkal szolgáljon. (Noha más egyebek mellett
kezdeményezője és részese volt például azoknak a harcoknak
- még a nyolcvanas évek elején -, amelyek egy állam által
finanszírozott, önálló szombathelyi színházi társulat
létrehozását célozták, s amelyet - noha az akkori
kultúrtárca ide akart telepíteni - azért kapott meg
Szombathely helyett Zalaegerszeg, mert Vas megye vezetőiben nem
volt rá megfelelő fogadókészség.)
-----Az olvasóknak persze kétségtelenül
lehet, lesz mindenről véleményük azoknak a kedvezőtlen
folyamatoknak az ismeretében, amelyekről már a fentiekben
említés történt. A kedvezőtlen folyamatok hátterében
ugyanis nehéz nem észrevenni a hosszú távú, humán
értékekre kiemelten alapozó jövőkép, és az azt
érvényesíteni tudó lobbiképesség hiányát.
-----Lehet, hogy végső soron ebben a megye
és a megyei jogú város közönsége számára szemnyitogató
szándékban ragadható meg a könyv lényegi üzenete?
Apellálni a néphez? Ha igen, a szándék tiszteletre méltó,
de sajnos, a könyv eddigi visszhangja azt mutatja, hogy politikai
és médiatámogatás nélkül ez sem megy.
-----Mégis, bízzunk abban, hogy Pusztay
János sokak által igenelt és támogatott nagyívű
elképzelései, melyeket e könyv írásai összegeznek,
mégiscsak erősítik, erősíthetik mindazokat, akik Vas megye
javán gondolkodnak, azon munkálkodnak a maguk helyén. S
bízzunk abban is, hogy lesznek idők, mikor együtt
örülhetünk, mert azok is "bátrak lesznek és
mernek", akiktől vasi álmaink megvalósulása a leginkább
függ.
JEGYZETEK
* Savaria University Press, Szombathely, 2004. 131 old.