----------------------------------------Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában. Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára. Szerk.: Mayer László, Tilcsik György. Szombathely, 2003. 598 old.

----------------------------------------Két köszöntő (Markó Péter, a megyei közgyűlés elnöke és Kuntner Ferenc, Kőszeg polgármestere tollából), egy pályaismertetés (Söptei Imre), egy csaknem 25 oldalas életmű-bibliográfia, benne a Bariska Istvánról szóló irodalommal (Köbölkuti Katalin), valamint 35 tanulmány, névmutató, jegyzék a kötet szerzőiről. Ennyit foglal magába a vaskos, csaknem 600 oldalt kitevő ünneplő kötet, "Festschrift", amellyel a kiadó Vas Megyei Levéltár és a szerzők tisztelegtek Bariska István levéltárosi, történészi és pedagógusi pályafutása előtt, amelyből 34 évet Kőszeg város levéltárának élén töltött el.
-----Már a 60 éves Bariska Istvánt hosszabb-rövidebb tanulmánnyal megtisztelők névsorából számos információt nyerünk az ünnepelt fő kutatási irányairól, kiterjedt, a határokon több irányban átnyúló szakmai kapcsolatrendszeréről, a tanítványok sorát nevelő pedagógusról. Az egymást egy kivételével időrendben követő tanulmányok íve a honfoglalás korától a jelenkorig tart, többségük Vas megye, Kőszeg és Szombathely, valamint a nyugat-pannon térség történetének egy-egy mozzanatát dolgozza fel. Nem hiányoznak azonban az országos, illetve európai kitekintésű munkák sem, mint például Solymosi László, Kubinyi András, Pálffy Géza, Roland Widder írásai. Az ünnepelt érdeklődésének megfelelően jelentős a XV-XVII. század történetét feldolgozó tanulmányok száma. A dolgozatok túlnyomó többsége történeti-levéltári kutatásokon alapul.
-----A szerzők sorában megtaláljuk a magyar történetírás kiemelkedő személyiségeit (Kubinyi András, Bácskai Vera), a Nyugat-Dunántúl levéltáros és történész társadalmának jeles képviselőit, a fiatal történész nemzedék meghatározó egyéniségeit, akik közül számosan Bariska István keze alatt kezdték el a tudománnyal való ismerkedést.
-----A 14 külhoni szerző többsége osztrák, pontosabban burgenlandi és stájerországi levéltáros, muzeológus, könyvtáros. A linzi egyetemi tanár, Rudolf Kropf a szalónaki konferenciák egyik fő szervezője évtizedek óta. Neven Budak a Zágrábi Egyetem professzora, Gustav Reingabner a bécsi egyetem intézetvezető tanára, a szlovén Peter Klasinc a térség levéltárosi együttműködésének egyik előmozdítója volt az elmúlt évtizedekben.
-----Egy tudományos munka értékét alapvetően későbbi citációs indexe határozza meg: menynyiben közöl olyan alapkutatásokat, amelyekre a későbbi kutatások gyakran és szívesen hivatkozhatnak. Úgy gondolom, a kötet számos tanulmánya olyan új eredményeket tesz közzé, amelyekre sokszor fognak hivatkozni. Erényének tartom azt is, hogy a külhoni szerzők révén új megközelítésekkel, metodikával, szakirodalommal ismerkedhetnek meg az olvasók. Ebben nem kis szerepet játszottak a cikkek fordítói, Tilcsik György, ifj. Bariska István és a német nyelvű tanulmányok nagyobb részét fordító Dominkovitsné Szakács Anita, akik elsőrendűen oldották meg a szakszövegek magyarításának olykor emberfeletti munkáját.
-----A 35 tanulmány ismertetése és értékelése meghaladná az ismertetés szűkre szabott terjedelmi kereteit, így csak a témák és szerzők rövid és hézagos felsorolására hagyatkozhatunk.
-----Herényi István Nyugat-Magyarország honfoglaláskori állapotát mutatja be, főként saját kutatási eredményeit közzétéve. Solymosi László a szabadság és a szolgaság jelentését, annak változásait, a két kategória közötti átlépés lehetőségeit és módozatait elemezte Szent István korában. Walter Brunner a magyar hadaknak a Mura felső-stájerországi völgyében való évtizedes jelenlétéről írt, III. Frigyes és Hunyadi Mátyás több évtizedes hatalmi harcainak szélesebb kontextusába ágyazva az eseményeket. Kubinyi András Gerics József egy 2002-ben megjelent tanulmányával polemizálva - évtizedes kutatásait összegezve és továbbfejlesztve - fejtette ki véleményét a magyar szabad királyi városok középkori országrendiségéről. Neven Budak Északnyugat-Horvátország két, már városnak nevezhető településének, Zágrábnak és Varasdnak XVI. századi városi kultúráját vette górcső alá, megállapítva, hogy az udvari-humanista és egyházi kultúra számos vonásával ugyan azonosult a két város polgársága, saját, autonóm kultúra kialakítására azonban a vizsgált időszakban nem volt képes. Harald Prickler a kőszegi uradalom egy XVI. századi, évtizedekig elhúzódó úrbéri konfliktusát dolgozta fel, amelynek szereplői az uradalom négy faluja, valamint zálogbirtokosa, a kőszegi várvédő Jurisics Miklós, majd halálát követően unokaöccsei, János és ifjabb Miklós. Mivel a kőszegi uradalom 1445-től zálog révén Habsburg-fennhatóság alá került, a magyar zálogbirtokosok és jobbágyaik vitájában az államhatalom az osztrák jogot figyelembe véve hozott határozatokat.
-----Pálffy Géza tanulmánya a Rajna menti birtokos német főnemest, Lazarus Freiherr von Schwendit (1522-1583) mutatja be, aki a korabeli Európa egyik kiemelkedő politikai és katonai gondolkodója, hadvezére és tudósa volt, utóbbi minőségében a humanizmus és a vallási tolerancia képviselője. Az 1560-as évek közepén felső-magyarországi főkapitánnyá kinevezett Schwendi nehéz körülmények között jelentős sikereket ért el, hadjáratai, valamint hadi reformjai tették lehetővé a Tisza felső folyásának vidékén az új határvédelem hatékony kiépítését. Nevéhez fűződik többek között a tokaji bor első, nyugat-európai népszerűsítése is. Varga J. János a reformáció és a rekatolizáció legfontosabb állomásait veszi sorra a dunántúli végeken két, a szalónaki konferenciákon elhangzott előadása alapján, míg Gustav Reingrabner kitűnő tanulmánya némiképpen a témához kapcsolódva a hitfelekezetek kialakulását és konfesszionálását vizsgálja az újkorban a nyugat-magyarországi térség egyházaiban.
-----B. Benkhard Lilla régész Kőszeg város déli védműveinek építéstörténetét mutatja be a rendelkezésre álló források és régészeti kutatások alapján. Johann Sedoch a kőszegi uradalom Esterházy-kézre kerülésének történetét ismerteti, amely Pál nádor nevéhez fűződik. A dolgozatnak mintegy "ellenpárjaként" Bán Péter a köpcsényi uradalom adás-vételéről ír a XIX. század második felében, amikor megingott anyagi helyzete az Esterházy családot az említett uradalom eladására kényszerítette. Dominkovits Péter főlevéltáros megyei tisztviselőket bemutató tanulmánysorozatát folytatva egy XVII. századi Vas megyei alispán, Káldy Péter hivatali pályafutását, személyének és családjának a megye nemesi társadalmában elfoglalt helyét mutatja be. Gerhard Pferschy a mogersdorf-szentgotthárdi csatának, a hadszíntér közelségének a közeli Fürstenfeld városára és lakóira gyakorolt negatív hatásait elemezte.
-----Bariska István egyik első, korán elhunyt tanítványára emlékeztek a kötet szerkesztői Tóth Attila eddig kéziratban maradt tanulmányának közlésével, amely érzékletesen mutatja be, hogyan próbált az államhatalom - a végeredményt tekintve eredményesen - nyomást gyakorolni Kőszeg városára azért, hogy a tisztújításokon a katolikusok kerüljenek túlsúlyba a magisztrátusban. H. Németh István országos kontextusban helyezte el e kérdést a felső-magyarországi városok 1681. évi tisztújításának bemutatásával.
-----Mentényi Klára egy XVII. századi ház, a Schneller utca 1. építéstörténetét, egykori lakóit és XX. századi sorsát örökítette meg tanulmányában. Gerald Schlag az 1776-ban, Monyorókeréken megalakított "Arany Kerékhez" szabadkőműves páholy keletkezését és 10 évig tartó működését mutatja be, míg kollégája, Wolfgang Gürtler a ma Burgenlandhoz tartozó mezővárosok és falvak mesterei, valamint a kőszegi kézművesek közötti élénk kapcsolat bizonyítására szolgáltat adatokat. 1758 és 1826 között 85 e területről származó legényt, vagy mestert vettek fel a város polgárainak sorába.
Tirnitz József, a Soproni Levéltár doyenje a soproni Wirtschaftsbürger fogalmát határozza meg levéltári források alapján. Rudolf Kropf a szalónaki uradalom keretein belül vizsgálta csaknem három évszázadon keresztül a mindenkori földesúr és az uradalom területén, illetve vonzásában működő kézművesség sokrétű és változó viszonyát. Norbert Frank a kőszegi uradalom 1802. évi birtokviszonyait, az uradalmi szolgáltatásokat és juttatásokat ismerteti részletesen egy korabeli forrás alapján.
-----Bácskai Vera az 1828. évi országos összeírás adatait alapul véve vizsgálja az észak-dunántúli piackörzetek és piacközpontok jellemző vonásait. Tilcsik György a zsidóság szerepének változását elemzi Szombathely kereskedelmében a XIX. század első felében. A változás irányát és intenzitását döntően és előremutatóan befolyásolta az 1840. évi 29. tc., amely számos korábbi kötöttséget feloldva lehetővé tette a zsidóság számára a szabad letelepedést, kereskedést, iparűzést. Molnár András Zala vármegye rendi ellenállását, a tisztújításokat megelőző pártharcokat mutatja be az 1820-as években. Felix Tobler a nyugat-magyarországi Esterházy uradalmak 1840-ből fennmaradt, rendkívül adatgazdag lélekösszeírását ismerteti. Halász Imre a Bach-kori Zala vármegye középszintű hivatali szervezetét, állományát, egyes tisztviselők korábbi és későbbi hivatalviselését mutatja be, Németh Ildikó a reálirányú oktatás kibontakozását a XIX. századi Sopronban, amely a polgárosuló világ követelményeihez való igazodás pozitív példája. Peter Krajasich a térség jeles tűzoltó egyéniségeinek arcképét, életpályáját rajzolja fel.
-----Melega Miklós kitűnő munkája (Szombathely Andrássy útja) az egykori Széll Kálmán utca kialakulás-történetén túl, amely a város urbanizációs törekvéseinek jelképe, a tervszerű városfejlesztés bizonyítéka, az egyes épületek és a tervezők bemutatásával nyújt további sokoldalúan felhasználható adatokat. Söptei Imre a nyugat-dunántúli sörgyártásnak az országos változásoktól el nem választható, 1892-1934 közötti történetét elemzi. Kiss Mária a Szociális Testvérek Társasága XX. századi Vas megyei megtelepedését, tevékenységét, az általuk fenntartott iskola 1948-ban történt erőszakos megszüntetését tárja az olvasó elé. Peter Klasinc az 1991 óta évenként megrendezésre kerülő szlovén-magyar levéltári kutatótábor céljairól, tevékenységéről és eredményeiről nyújt áttekintést dolgozatában.
-----Kiss Gábor Térképvázlatok Vas megye történeti atlaszához címmel tulajdonképpen hat kisebb munkát, illetve adattárat közöl térképekkel. Ezek a következők: Bevezetés, avagy Vas megye történeti atlaszának rövid története, Szombathely három nevének eredete, Vásárhelyek a Borostyánkő-út mentén, Vasvár várossá fejlődésének folyamata a 10-13. században, Vasvár középkori topográfiája, Balogfa, Héraháza és Kisunyom területének 1756 előtti földrajzi nevei. Több munka társszerzője Zágorhidi Czigány Balázs.
-----A kötet záró dolgozata Roland Widder munkája, aki Magyarország uniós csatlakozásának küszöbén a határ fogalmáról, a nemzetállam megszűnéséről, a változások lehetséges alternatíváiról értekezik.
-----A Bariska-bibliográfia Köbölkuti Katalin alapos munkáját dicséri. Itt kell említést tenni arról, hogy a szerkesztők, Mayer László és Tilcsik György hatalmas munkát végeztek. A szervezés, a fordítások, a korrektúrázás, a nyomdai ügyek kézben tartása rengeteg időt és energiát emészthetett fel. Munkájuk eredményeként szakmai értékekben gazdag, szép kiállítású kötetet tettek az ünnepelt és az olvasók asztalára.

Turbuly Éva

----------------------------------------Mihály Botond és dr. Botta-Dukát Zoltán (szerk.): Biológiai inváziók Magyarországon. Özönnövények. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 2004. 408 old.

----------------------------------------Amikor kisgyerek voltam, a falunk templomkertjében volt egy nagylevelű növénynek pár négyzetméteres telepe. Udvarrendezéskor gyakran lekaszálták, de mindig kihajtott, még nagyobb területen virult, és minden más növényt háttérbe szorított. Napjainkban országos, sőt talán világméretű problémát jelent a fent említett hibrid japánkeserűfűhöz (Fallopia x bohemica) hasonló életstratégiájú, ökológiai viselkedésű és inváziós tulajdonságokkal rendelkező növények sokszor megállíthatatlannak tűnő terjedése. A probléma nem új keletű és a botanikusok is régóta ismerik a felvetődő természetességi gondokat, de átütő eredményt az eddigi módszerekkel nem sikerült elérni az özönnövényekkel szemben folytatott összecsapásokban. Mindhiába a jogszabályi kötelezettség az - egyes - inváziós fajok irtására, hiába a pollenallergia miatti egészségügyi, gazdasági figyelemfelhívás, ezen növények országos visszaszorítása egyelőre illúzió.
-----Igaz, mindez nem csoda, hiszen sok esetben a botanikus szakma sem tudott tiszta fogalmakkal dolgozni, felméréseket, munkaterveket készíteni. Igen húsbavágó hiányt pótol tehát a Mihály Botond és dr. Botta-Dukát Zoltán szerkesztésében készült, a témában szakértő szerzők tollából megjelent Özönnövények című kiadvány.
-----Valaki most is azt kérdezhetné: jó, jó, de mik azok az özönnövények? "Olyan nem őshonos fajok, amelyek elterjedési területe és populációmérete a számukra megfelelő élőhelyeken, adott területen, adott tér- és időskálán monoton módon növekszik." Ezzel egyidejűleg az inváziós tulajdonságú növényfajok elözönlik és átalakítják az egyes élőhelyeket, sok esetben eltüntetik az őshonos vegetációt, "bioradírként" viselkednek.
-----Az új kötet botanikusoknak, természetvédőknek, tanároknak szól, de fontos információkat nyújt a nagyközönségnek is. Elméleti, definiáló gondolatai mellett közli a magyarországi neofitonok (újjövevény fajok: "olyan jövevényfajok, amelyek Európában a nagy földrajzi felfedezések kezdetét követően jelentek meg") teljes jegyzékét. A legfontosabb inváziós fajokat monografikus jelleggel mutatják be a szerzők. Alapos leírások olvashatók az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica Marsh.), a bálványfa (Ailanthus altissima (Mill). Swingle), a bíbor nebáncsvirág Impatiens glandulifera Royle), a gyalogakác (Amorpha fruticosa L.), a japánkeserűfű-fajok (Fallopia sectio Reynoutria), a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum Somm. et Lev.), a kései meggy (Prunus serotina Ehrh.), a magas és a kanadai aranyvessző (Solidago gigantea Ait és S. canadensis L.), a selyemkóró (Asclepias syriaca L.), az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) és a zöld juhar (Acer negundo L.) rendszertani helyzetéről. A szerzők további ismereteket közölnek a fenti fajok alaktanáról, származásáról és elterjedéséről, életmenetéről, biotikus és abiotikus jellemzőiről, a velük kapcsolatos természetvédelmi problémákról, esetleges megoldást jelentő lehetőségekről.
-----A növényi invázió Vas megyét sem kerüli, kerülheti el. Több özönnövény számára ökológiai folyosót jelentenek a folyóink, a Rába, a Gyöngyös vagy a Répce völgye. Ezek az adatok a kiadványban fellelhetők. A téma vasi szakértője - a kötet társszerzője: Balogh Lajos botanikus, muzeológus - által írt több értékes részlet közül külön kiemelem a japánkeserűfű-fajok monográfiáját és az itt közölt morfológiai kulcsot, mellyel a szerző a határozó könyvek régi hiányosságát szüntette meg.
-----Szakmaiságán felül kiválóan szerkesztett munkát tarthat kezében az olvasó. Kritikailag mindössze két gondolattal szeretnék élni. A kötet végén található az az igen fontos fejezet, amely az egyes nemzetipark-igazgatóságok területein az aktív természetvédelmi munka részeként mutatja be az ott folyó, özönnövényeket visszaszorító tevékenységet. Az itt leírtakat olvasva igen heterogén kép tárul elénk, holott valószínűleg az egyes igazgatóságok munkája bizonyos szinten összehangolt. A várható az lett volna, hogy e záró fejezet egyes részletei is azonos elvi síkon fussanak, az egyes írások azonos szempontok szerint készüljenek, azonos mélységgel. Sajnálom, hogy - nyilván - a terjedelmi korlátok nem tették lehetővé a szerkesztők részére, hogy az országos elterjedési adatokat minden egyes tárgyalt fajnál térképeken is megjelenítsék.
-----Nem gondolom, hogy egy könyv megjelentetésével meg lehetne oldani a növényi inváziók jelentette problémakört, de e kötet mindenképpen közelebb visz a megoldáshoz!
-----A könyv a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei sorában jelent meg (9.). Megrendelhető a TermészetBúvár Alapítvány Kiadónál.

Keszei Balázs