KOVÁCS LÁSZLÓ
GÁBOR
DÉNES
NYUGHELYÉNEK MEGTALÁLÁSA
BEVEZETÉS
----------------------------------------
-----A nyugati országokban jobban elismerik
és megbecsülik a tudománytörténészeket. Azt vallják, hogy
foglalkoznunk kell a tudományos eredmények létrejöttének
történetével, foglalkoznunk kell a törvényeket megalkotó
emberekkel.
-----Valaha azt tanultuk, hogy a gazdasági
érdek határozza meg az emberek és a népek cselekedeteit.
Én azt vallom, hogy az emberi rossz tulajdonságok, az önzés,
a nagyratörés az oka más emberek és népek eltiprásának1
(ezzel a történelem foglalkozik). Ezzel szemben a
kíváncsiság, a szellem szárnyalása eredményezi a
tudományos sikereket (ezzel foglalkozik a tudománytörténet).
A KUTATÓMUNKA ELŐZMÉNYEI
1964-ben az
Eötvös Loránd Tudományegyetemen Abonyi Ivántól
tanultam meg a fizikatörténeti látásmódot. Nagykanizsán
első gimnáziumi osztályomnak a következő nevet adtuk: Eötvös-osztály.
Diákjaimmal kutattuk Eötvös életét, megnéztük eszközeit a
Fizikai Intézetben, megkoszorúztuk emléktábláit. Ápoltuk
azonban a helyi fizikus emlékeket, hagyományokat is. Országos
fizikai tanulóverseny szervezésével tisztelegtünk a
nagykanizsai születésű hidrodinamikus, akadémikus Zemplén
Győző előtt. A Nagykanizsán elhunyt akadémikus és neves
fizikatanár, Mikola Sándor születésének 100.
évfordulójára országos Mikola-napot rendeztünk.2
-----Ezeket a spontán megnyilatkozásokat
1990-től kezdve tudatosabb lépések követték: az Amerikai
Egyesült Államokban, Németországban és Kanadában
fizikatörténésszé képeztem ki magamat. Mestereim Roger
Stuewer (Minneapolis, Minnesota), Paul Forman (Washington, D.
C.), Joachim Seibert (Giessen) és Arthur O. Stinner (Winnipeg,
Manitoba) voltak.
-----1991-ben Marx György akadémikus
megbízott, hogy a Fizikai Szemle számára gyűjtsem össze az
itthon és külföldön fellelhető magyar vonatkozású fizikus
emlékhelyeket. Megindult a szülőházak, sírok,
emléktáblák, szobrok, plakettek, festmények, intézmény- és
utca elnevezések szisztematikus keresése és dokumentálása.
Ez a munka ma is tart. Az eredményeket eddig három tematikus
decemberi Fizikai Szemle-szám (Fizikus Útikönyv: 1992, 1996,
2000), több folyóiratcikk és a Berzsenyi Dániel Főiskola
Fizika Tanszékének tudománytörténeti kiadványsorozata, a
Studia Physica Savariensia (SPS) közölte (1, 2, 3).
FIZIKATÖRTÉNETI OKTATÁS ÉS KUTATÁS A BERZSENYI DÁNIEL FŐISKOLÁN
Magyarországon
a fizikatörténet a fizika tanár szakos hallgatóknak a
főiskolák közül egyedül a Berzsenyi Dániel Főiskolán
kötelező tantárgy. Manapság, amikor világméretű az
elfordulás a fizikától, meg kell ragadnunk minden
lehetőséget a fizika tantárgy újbóli megszerettetésére, a
fizikusi, fizikatanári pályát választók, a fizika
területén kutatómunkát végzők számának növelésére. A
fizikatörténet - és különösen a szakmai tartalmat kiemelő
újszerű tárgyalás, amelyet mi képviselünk - alkalmasnak
látszik az elvesztett pozíciók egy részének
visszaszerzésére. Az MTA is sokat tehetne az ügy érdekében:
elismerhetné, szorgalmazhatná és támogathatná a
tudománytörténeti munkát.
-----Békésy György, az orvosi
Nobel-díjas kísérleti fizikus 1974-ben leírta, hogy sok
kutató feleslegesnek tartja a tudománytörténetet, hisz a
tudomány igen gyorsan és lineárisan fejlődik, nincs értéke
a múltbeli tapasztalatoknak. Ezzel szemben Békésy maga azt
vallotta, hogy a tudomány fejlődése spirális: egy irányba
halad, de a korábbi formák ismétlésével, így van
értéke a múltnak.
-----Tudománytörténeti oktató- és
kutatómunkánk központi magját Czógler Alajos tanár
úr és Lénárd Fülöp professzor úr példáját
követve a kiemelkedő személyek életműve képezi. Azt is
megmutatjuk, hogy miként lehet a feltárt tudománytörténeti
eredményeket a fizikaoktatás valamennyi szintjén eredményesen
alkalmazni.
-----Hallgatóinkkal közösen önálló
írásokként, különálló kötetenként - elsősorban a
diákok és a tanárok számára - elkészítjük a
legjelentősebb magyar fizikusok és az őket tanító tanárok
életrajzait. Életrajzaink pontosabbak és teljesebbek
az eddig megjelent írásoknál. Részletesen, de közérthetően
mutatjuk be az egyes tudósok új eredményeit, tanáraik pedagógiai
módszereit. Feltárjuk a magyar fizikusok együttműködését,
kapcsolatait, tanítványt nevelő, illetve iskolateremtő
hatásukat. Kimutatjuk a tudósok gondolatainak, eredményes
tudományos módszereinek a hasonlóságait. Kutatjuk a sikeres
tanárok tevékenységének közös jellemzőit.
Példákat adunk arra, hogy az általános és középiskolai
tanításban, valamint a felsőoktatásban miként lehet a
tudománytörténeti elemeket a tanítás, az oktatás
szolgálatába állítani.
-----Legsikeresebb tudósaink nagy része
elhagyta Magyarországot, kiemelkedő eredményeik nagy részét
külföldön érték el, ezért még a szakmai közvélemény is
németnek, angolnak, amerikainak tartja őket. Írások és
előadások sokaságával tudatosítjuk külföldi
kollégáinkban, hogy az általuk ismert és tisztelt tudósok
Magyarországon születtek, itt tanultak, itt kezdtek kutatni.
Megismertetjük a magyarokkal és a külföldiekkel egyaránt a
világhírű magyar tudósok tanárait. Foglalkozunk az itthon
maradt tudósokkal: az országos jelentőségűekkel, egy város,
egy megye kiemelkedő személyiségeivel. Fontosnak tartjuk, hogy
megmutassuk az arányokat. Utalunk a magyar származású
tudósok más nemzetiségű, hasonlóan tehetséges kortársaira,
és azokra is, akik a tudomány történetében jelentősebbek a
kiemelkedő magyaroknál. Meghatározzuk a magyarok helyét a
világ nagy tudósai közt.
-----Módszereink közé tartozik
elsősorban a könyvtári munka, a kiválasztott tudósokról
szóló eddigi irodalom tanulmányozása. Levéltári munkával
és az egyházak anyakönyvei alapján keressük meg az
életrajzokból hiányzó adatokat. Visszanyúlunk az eredeti
írásokhoz. Nagy súlyt fektettünk az adott téma első
publikációjára. Ezek alapján az új felfedezéseket nem a
róluk írt tanulmányok, hanem - csaknem mindig - a tudós
saját írása alapján ismertetjük. Igyekeztünk megtalálni
múzeumokban, kutatóintézetekben, egyetemeken azokat a
kísérleti berendezéseket, amelyekkel a kiemelkedő eredményt
elérték. Keressük a szülőházakat, sírokat.
-----Ez utóbbiakat illetően - közelítve
mármost Gábor Dénes nyughelyének problematikájához -
példaként említem, hogy Hevesy György esetében könnyű
dolgom volt. Hevesy Freiburgban halt meg. Ott kellett először
keresni a sírt. Jánoki Győző tanítványom írt Freiburgba
kollégájának, Klivényi Gábornak, aki telefonon hívott, és
megnevezte a temetőt: Bergäcker Friedhof. 1998-ban párizsi
fizikatörténeti konferenciáról egy müncheni hasonló
szemináriumra tartva meg is találtuk a sírt a Kunsenweg-i
második kapu mellett a Feld 2-ben.3
-----Neumann János esetében is a jól
megválasztott személyes kapcsolat segített. Marx György
professzor 1993-ban az éppen Princetonban dolgozó
PhD-hallgatóhoz, Frei Zsolthoz irányított. Ő autójával
elvitt a Nassau Presbyterian Church Greenview Avenue-n lévő
temetőjébe, s ott - a portán lévő jegyzékben feltüntetett
helyen - a Weeping English Beech közelében meg is találtuk a
sírt.4
-----Gábor Dénes esetében 13 éven
keresztül semmiféle irodalmi búvárkodás és személyes
kapcsolat nem segített.
ELSŐ PRÓBÁLKOZÁS: IMPERIAL COLLEGE, KÜRTI MIKLÓS
A
Magyarországon könnyen fellelhető irodalomban nem találtam
utalást Gábor Dénes sírjára. A fizikatörténettel
foglalkozók - Marx György, Radnai Gyula, Németh József, Gazda
István, Palló Gábor, Molnár Miklós, Abonyi Iván, Füstöss
László - nem tudtak felvilágosítást adni, nem tudtak sikerre
vezető szálon elindítani.
-----1990 nyarán, az első
fizikatörténeti konferenciámra, Cambridge-be tartva, Londonban
telefonáltam az Imperial College-ba, kérdezvén Gábor Dénes
sírhelyét. A telefonközpontos két helyre kapcsolt: az egyiken
azt sem tudták, hogy ki volt Gábor Dénes, a másikon tudták,
hogy ott volt náluk professzor, de semmit sem tudtak a sírról.
-----Felhívtam oxfordi otthonában Kürti
Miklóst, a mélyhőmérsékletek világhírű kutató
professzorát. Személyes találkozást kértem. Erre a
professzor úrnak nem volt akkor lehetősége. Érdeklődtem a
telefonban Gábor Dénes sírja felől. Kürti Miklós nem tudott
felvilágosítást adni, s az általa megnevezett személyek sem
tudtak segíteni. (2004-ben a The Times 1979. évi
híradásából is megtudtam, hogy Kürti Miklós ott volt a
hálaadó istentiszteleten a Brompton Roadon a Holy Trinity
templomban, a temetésről azonban nem volt szó egyetlen
újságcikkben sem.)
MÁSODIK PRÓBÁLKOZÁS: T. E. ALLIBONE
Több szál vezetett T. E. Allibone professzorhoz. Ő alkalmazta Gábor Dénest Angliába érkezésekor Rugby-ben a Huston and Thomson cégnél, ő segítette Gábor tudományos pályázatait. Ő mondta a fő búcsúbeszédet a Holy Trinity templomban a hálaadó istentiszteleten. Ő írta meg (nagyon sok forrás felhasználásával, de kissé pontatlanul) Gábor Dénes életrajzát a Royal Society, az Angol Tudományos Akadémia elhunyt tagjainak életrajzi sorozatában (Biographical Memoirs of Fellows of the Royal Society, vol. 26. december 1980, pp 107-147.). A magyar származású Mr. Alberttól 1999-ben megkaptam Allibone professzor címét, telefonszámát és megtudtam azt a fontos tényt, hogy Gábor Dénest elhamvasztották. Két pontatlanság volt Albert közlésében: ő Brompton Oratory-t mondott (ez katolikus templom, valóban a Holy Trinity Church közvetlen közelében van a Brompton Road-on, a Victoria and Albert Múzeum mellett.) A másik hiba: Albert azt írta, hogy Gábor Dénest a Goldens Green Crematory-ban hamvasztották el. (Nem tudom elítélni sem Albertet, sem mást a pontatlan közlésért, hisz be kell vallanom, én sem emlékszem Albert úr másik nevére, és arra sem, hogy hogyan is kerültem vele kapcsolatba. Amit az imént írtam, azt a T. E. Allibone-nak szóló levelemből olvastam ki.) Felhívtuk telefonon az igen idős Allibone professzort: - Igen, ott voltam a temetésen, de nem emlékszem a helyre, majd írok levelet. Néhány hónap múlva újra telefonáltunk. - Küldjetek egy számotokra megcímzett borítékot, ahogy eszembe jut, vagy megtalálom jegyzeteim közt, azonnal megírom a hamvak elhelyezésének helyét. Nem jött vissza a megcímzett boríték. Amint azt 2004-ben megtudtam, T. E. Allibone 2003 szeptemberében meghalt.
HARMADIK PRÓBÁLKOZÁS: CZIGÁNY (SALACZ) MAGDA
Az Imperial
College Gábor Dénes londoni professzorságának színhelye. A
College Könyvtárának igazgatója, a magyar származású
Czigány Magda, Czigány Lóránt (1935) neves irodalmár
felesége.
-----Mi, magyar fizikatörténet-írók
szégyenkeztünk: itt a születési centenárium, a megemlékező
beszéd, s nem tudjuk Gábor Dénes életének ismertetésekor
kivetíteni nyughelyét, nem tudunk a hamvak elhelyezéséről
semmit sem mondani!
-----A centenáriumi ünnepség után a
Képes Teremben alkalmam nyílt személyesen beszélni Czigány
Magdával. Nem közölte a hamvak szétszórásának tényét,
és megerősítette azt, amit korábban két e-mailben is írt:
nem méltó Gábor Déneshez, hogy a sírját keressük, az
életművével kell foglalkoznunk. Czigány Magda nekem nem
írta, nem mondta azt, amit a Magyar Nemzethez küldött
levelében állított:
-----"Ő ugyanis családjának és
barátainak meghagyta, hogy földi maradványait hamvasszák el,
és a hamvakat szórják szét; fejfával, táblával
lelőhelyét se jelöljék." (Ez a gondolat különben
bennem is felvetődött 2003. december 30-án este, amikor a
sötét temetőben elhaladtunk a már "felfedezett"
nyughely mellett: hátha ő akarta így, azért ez a nagy
titokzatosság és homály. Később Gábor Dénes feleségének
az unokaöccse, David Kitchen írásban, és az április 27-i
temetői szertartás utáni ebéden szóban is megerősítette:
Gábor Dénes nem rendelkezett úgy, hogy ne legyen megjelölve a
hamvai szétszórásának helye. Nem tudott a tilalomról Ion
Robson tiszteletes sem. Tudni kell, hogy a Nobel-díj átvétele
(1971) után három évvel Gábor Dénes súlyos agyvérzést
kapott, amelyet később egy újabb követett: ("...nem
tudott sem írni, sem olvasni, és később majdnem elvesztette
beszélőképességét. Szerencsére éles elméje és hallása
nem károsodott" , illetve Sárközi Mátyás
változatában: "Gábor Dénes hamarosan újabb agyvérzést
kapott, elvesztette beszélőképességét, és nem tudott
többé olvasni sem. De mindent megértett, amit mondtak
neki.")
Forgó Gábor Dénes-fej
Londonban, az Imperial College Elektronikai Tanszékén, a tudós egykori munkahelyén, a róla elnevezett tanterem előtt |
Hivatalos dokumentum a hamvasztási könyv bejegyzéséről |
NEGYEDIK PRÓBÁLKOZÁS: ANNE BARRETT
Négyévenként
rendezik meg a tudománytörténészek és a
tudományfilozófusok világkongresszusukat. 2001-ben
Mexikóváros adott otthont e nagy találkozónak. Az egyik
szekcióban én a világban fellelhető magyar fizikus
emlékhelyekről beszéltem. Megemlítettem, hogy még nem
találtam meg Gábor Dénes nyughelyét. Közreadtam a Fizikai
Szemle angol nyelvű számából a budapesti emlékhelyekre
vonatkozó írásunkat. (Ekkor találtam egy eredeti, XX. század
eleji Eötvös-ingát a Mexikói Műszaki Egyetem filológiai
könyvtárának sarkában.) Előadásom után odajött hozzám
Anne Barrett, az Imperial College Archívumának
(Levéltárának) vezetője, s megígérte: utánanéz a
sírhelynek és írni fog. Részletek az e-mailekből:
"Gyűjteni fogok információkat Gáborról és hamvainak
helyéről, és értesítelek, mihelyt lehet." "Nincs
semmi új dolog, de értesítelek, ha lesz."
-----Abban reménykedtem, hogy lesz egy
gyászjelentés, amelynek végén feltüntetik a temetés
helyét, idejét. Ilyen valószínűleg nincs a hatalmas Gábor
Dénes-anyagban (ld. Jeanne Pingree: List of the papers and
correspondence of Dennis Gabor FRS, 1900-1979, ICA, 1986.)
Személyesen szerettem volna átnézni az életrajzi anyagokat,
de erre 2003 decemberében a College téli bezárása, 2004
áprilisában pedig a szűkös időkeret miatt nem volt
lehetőségem. Májusban elküldték azonban kérésemre az
életrajzi iratokat. Egy rövid The Times-hír,
közvetlenül a halál után, a temetés körülményeinek
említése nélkül - ez volt az az anyag, amit eddig nem
ismertem.
-----Sajnos David Kitchentől nem sikerült
gyászjelentést szereznem.
ÖTÖDIK PRÓBÁLKOZÁS: JIM BENNETT
-----
-----Az athéni konferencián éppen
vezetőségváltás volt. A leköszönő elnök az a Jim Bennett,
akivel 1990-ben Cambridge-ben már találkoztam, s aki most az
oxfordi Természettudományi Múzeum igazgatója. Megkértem,
segítsen megtalálni Gábor Dénes sírhelyét. Többszöri
levélváltás után is azt írta: nem jutott eredményre.
HATODIK PRÓBÁLKOZÁS: ION ROBSON
Allibone idézett Ion Robson tiszteletestől a Gábor Dénesről írt életrajzában. Ion Robson tartotta a családi gyászszertartást. Jó lenne megtalálni Robson tiszteletest - gondoltam. Tudományos rektorhelyettes vagyok a főiskolán, én intézem az oktatók és a kiváló hallgatók külföldi konferenciás, illetve kutató útjainak egy részét. Egyik hallgatónknak éppen londoni útjához adtam anyagi segítséget, s megkértem őt, próbálja meg elérni Robson tiszteletest. Hazaérkezvén Parais Simon részletes térképet hozott az Imperial College könyvtárairól, s elmondta: a College-ban néhány telefon után azt a felvilágosítást adták neki, hogy a tiszteletes már meghalt.
HETEDIK PRÓBÁLKOZÁS: GARAY TÓTH JÁNOS
A Gábor Dénes nevét viselő intézmények fontosnak tartják a névadó életművének feldolgozását. Sem a Gábor Dénes Főiskolán, sem a debreceni Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Középiskolában nem tudtak a sírhelyről. A Novofer Alapítvány igen jelentős mértékben ápolja Gábor Dénes emlékét; kiosztják a hazai és a nemzetközi Gábor Dénes Díjat, a Nobel-díjas tudós tiszteletére könyveket jelentetnek meg, emléktáblákat készíttetnek. Elnökük - Garay Tóth János - 2003 nyarán azt mondta nekem: Gábor Dénes halálának 25. évfordulójára, 2004-re meg kell találni a sírhelyet. Vállaltam a szimbolikus megbízást, vállaltam ezt a feladatot. Amikor 2003 őszén meghallottam Ion Robson halálának (ál)hírét, elhatároztam: személyesen, csak a sír megtalálása miatt utazom Londonba, és nem térek haza eredmény nélkül.
A SIKERES LONDONI ÚT: FÜSTÖSS LÁSZLÓ, SÁRKÖZI MÁTYÁS, ZOLLMAN PÉTER
Hatalmas
levelezés előzte meg az utazást. Újra kérdeztem az Archívum
vezetőjét, Anne Barrett-tet, kapcsolatba kerültem az Imerpial
College Elektronikai tanszékének, Gábor Dénes közvetlen
munkahelyének helyettes vezetőjével, Eric Yeatman-nel, a
Tudományos Akadémia ügyintézőivel, senki nem tudta
sírhelykereső kérdésemre a választ. Újra kérdeztem Füstöss
Lászlót, a Budapesti Műszaki Egyetem docensét,
Magyarország legjobb fizikatörténészét, aki CD-t is
készített Gábor Dénesről. Ő felhívta a figyelmemet a már
idézett Sárközi Mátyásra, a londoni BBC-rádió magyar
nyelvű adásainak szerkesztőjére. Ő 2000-ben az Élet és
Tudományban közölt egy cikket (Emlékezés Gábor Dénesre,
2000/26. szám). Azt írta, hogy Gábor Dénes egy walesi
szanatóriumban halt meg. Az ő írásában és sok más helyen
is szerepelt Gábor Dénes olaszországi villája (Lavinio
Lidó). Felvetődött az a lehetőség is, hogy a hamvakat
tartalmazó urna talán nincs is Londonban. Felhívtam telefonon
Sárközi Mátyást, ő nem ismerte a hamvak helyét, de egy
tehetséges Gábor-tanítványhoz, Zollman Péter mérnökhöz
irányított. Zollmann Péter úr - aki vers- és
drámafordításairól is igen ismert - kedvesen beszélgetett
velem. Elmondta, hogy ő ott volt a temetőben is, nemcsak a
templomi szertartáson, illetve a hálaadáson, de nem emlékszik
arra, hogy melyik temetőben volt a végső búcsú. A
legismertebb központi temetőt, amit Albert említett, ő
kizárta. Rokonai miatt oda rendszeresen jár; nem ott kell
keresni Gábor Dénes nyughelyét. Ha már Londonban leszek,
hívjam fel ismét.
-----Közben próbálkoztam rokoni
szálakkal is. Tudtam, hogy él Gábor Dénes feleségének egy
unokaöccse, David Kitchen, aki ápolja nagynénje férjének
emlékét. Nem tudtam, hogy 2000-ben a Magyar Tudományos
Akadémia dísztermében ő is ott volt az ünnepségen, nem
tudtam a címét, telefonszámát (amely titkos); nem tudtam
akkor, hogy a Gábor Dénes Főiskolán jól ismerik őt. Garay
Tóth János is csak 2004 januárjában, visszaérkezésem után
közölte a címét, telefonját. A nemzetközi tudakozó Mellore
Kitchent adott meg. Mint kiderült, ez egy konyhafelszerelési
bolt a Sloan téren.
-----Londonban két szálon indultam el.
-----1. Zollmann Péter a Queens Gate-re
tette azt a templomot, ahol a végső búcsúztatás történt. A
templomi szertartások könyvéből szerettem volna megtudni a
hamvak elhelyezésének helyét. (Reméltem például azt, hogy
ott fogták az urnát a templomban, hasonlóan ahhoz, ahogy
Galilei hamvai Firenzében a Santa Crocé-ban vannak, Newtoné,
Rutherfordé köztudottan a londoni Westminster apátsági
székesegyházban.) Már a megérkezés estéjén, december
29-én elgyalogoltunk a már bezárt templomhoz, majd másnap
délelőtt ismét: nem volt senki hivatalos személy a
parókián.
-----2. Analógiás gondolkodással úgy
véltem, ha 1957-ben a New York Times Neumann halálának
másnapján hatalmas megemlékezést közölt Neumannról a
teljes elnöki részvéttávirat szövegével, a búcsúztatás
(Washington, D. C.) és a temetés színhelyének (Princeton)
megjelölésével, akkor 1979-ben Londonban a The Times
hasonlóképpen tesz. Meg kell keresni az akkori újságokat!
Irány a British Museum, ott van a British Library, a nagy
könyvtár! Ott volt 1976-ban, amikor szinte naponta
bementem kedves görög szobraimat megnézni. Most már van új,
gyönyörű könyvtár a St. Pancras városrészben, a St.
Pancras pályaudvar (a Csalagút londoni végállomása) mellett
a Euston Roadon. Taxival odavágtattunk: a folyóirattár másutt
van, jóval messzebb a Colindale Avenue-n. Odatelefonáltam: ma
reménytelen, majd holnap.5 Sötétedett.
-----Zollman Péter legutolsó telefonja
arról szólt, hogy valahol a Putney kertvárosban kell lennie a
temetőnek. Ott négy temető van, menjünk a színhelyre!
Metróval mentünk a Putney Bridge megállóig, majd taxival a
feltételezett kis temetőhöz a Road Loweren levő Putney
Cemetery-hez. Bezárt kapuk, nagyon régi sírok; itt aligha
lehet. Menjünk a nagyobb, központi temetőhöz, a Kingston
Roadra! Az oldalsó bejáratnál ott állt a kiírás: nyitva du.
öt óráig. Negyed hat volt. A taxi a főbejáraton bevitt a
központi irodáig (az még fél hatig nyitva volt), s nem akart
megvárni: sokba fog az nekem kerülni, tudok találni visszafele
taxit.
-----Az irodában kérdezték a nevet, a
halál dátumát, s azt, hogy temették vagy hamvasztották.
Fáradt voltam, temették (buried) mondtam. Nálunk a
magyarban akkor is temetést mondunk, ha a hamvakat
tartalmazó urnát helyezik el. A hölgy, Anne O'Connell kihozta
a hatalmas nyilvántartást, s közölte: nincs benne Dennis
Gabor név.
------ Nincs valami központi
számítógépes nyilvántartás? - kérdeztem.
------ Azonnal megnézem.
-----Amíg távol volt, felnéztem a falra:
"Putney Vale Crematorium and Cemetery, Stay Lane,
Putney, London SW15 3DZ". A temető 1891, a krematórium
1938 óta működik!
-----Eszembe jutott, hogy Gábor Dénest
hamvasztották. Cremated a jó szó, nem a buried.
------ Tessék szíves lenni megnézni a
másik könyvet: "he was cremated"
(hamvasztották).
-----Mosolygó arccal jött Anne,
szétnyitotta a könyvet: ott állt a bejegyzés: How Ashes
where displased of Ease (hova tették a hamvakat): Glade
(Tisztás) Laburnum (Aranyvessző ) opp P 7
(szemben a 7 jelű fallal) Cremation No 53699, Date of
Cremation: 14 Feb. 1979. Dennis GABOR (professor), married, 78,
91 Vicarage Crescent W8, Rw Robson, St Mary Abbott Kensington.
-----A nyilvántartási könyvről Anne nem
engedett fotót készíteni, nem lehetett xeroxozni, de adott egy
hivatalos feljegyzést: "Date 14/2/79
Cremation No. 53699 Name of deceased Dennis Gabor
(Professor) Scattering location Glade-Laburnum opp. Panel
7."
-----Annyira fáradt voltam, hogy nem is
tudtam igazán örülni. Elmagyarázta, merre van a Tisztás,
körülbelül hol van a fa, de sötét van, most már úgysem
látunk semmit.
-----Elmentünk végig a temetőfal mellett,
majd 4 km-t hazafele, de nem jött egyetlen szabad taxi sem.
-----Másnap visszamentünk. A 7-es falon, a
fal előtti gránit lapokon, a környező utak gránitlapjai
közt sehol sem találtuk a keresett nevet: Dennis Gabor.
Visszamentünk az irodába, a hölgy újra elővette a
hamvasztási könyvet: minden rendben van: nem rendeltek sem gránittáblát,
sem az emlékező rózsafák egyikére kis névtáblát,
nincs urna a központi kápolnában, nincs bőr
névtábla az urnakamrákban. Nem kértek a rokonok semmi
ilyet.6
-----Elég megszokott dolog ez Londonban. A
nyilvántartásban láttam, hogy csak körülbelül minden
tizenötödik halottnál kérik, hogy a fent említett módok
valamelyikén jelöljék meg a hamvak elhelyezésének,
szétszórásának a helyét. Nekünk ez is szokatlan még: kereszt
alakban szétszórják a hamvakat. A magyar napilapok, a
kereskedelmi tv természetesen eltúlozta a hírt: a "hamvakat
egyszerűen szétszórták". Ez Angliában nem meglepő.
1989-ben szeretett professzorom, Ted Wenham esetében is csak azt
tehettem, hogy Worcesterben a nyilvántartási könyvben
megjelölt fa alá tettem le a virágcsokrot. Azt is tudtam, hogy
Einsteinnek sincs sírja Amerikában. A legenda (vagy a
valóság) szerint azt kérte, szórják szét hamvait a Delaware
folyó felett. Tudtam ezeket, s mégis makacsul kerestem Gábor
Dénes sírkövét. Nem akartam elhinni, hogy a térbeli kép, a
hologram felfedezőjének, a magyar Nobel-díjas tudósnak ne
legyen megjelölve a nyughelye.
A 2004. április 27-ei
temetői megemlékezésre szóló meghívó címoldala |
-----
-----Anne O'Connell 2003. december 31-én,
látva a tábla hiánya miatti megdöbbenésünket,
megemlítette, hogy készíttethetünk gránitlapot (polished
granite plaque), ha akarunk. Amikor az 1990-es években
kutattunk az emlékhelyek után, és sok fizikusunk esetében sok
helyen nem találtunk semmiféle márványtáblát, akkor már
megfordult a fejemben, hogy én magam csináltatok táblát, csak
azért, hogy Marx Gyurka örüljön, és hogy legyen mit
írni a Fizikus Útikönyv megfelelő lapjára. Most feleségem,
Kovács Katalin megvalósította ezt: rendelt egy gránittáblát
saját költségre azért, hogy én örülhessek és a Fizikus
Útikönyvbe belekerülhessen: van emléktáblája Gábor
Dénesnek a londoni Putney Vale temetőben. Amikor a tábla
kifizetésének tényét elmondtuk idehaza az Eötvös Egyetemen,
a Tudományos Akadémián, az Eötvös Társulatban, a Novofer
Alapítványnál, a Gábor Dénes Főiskolán: egyikük
képviselője sem mondta azt: mi majd átvállaljuk a
költségeket. Főiskolám, a Berzsenyi és a Gábor Dénes
Főiskola járult hozzá anyagilag a kiutazáshoz, ahhoz, hogy
2004. április 27-én Londonban elhelyezhessük a temetőben a
gránitlapot.
MEGEMLÉKEZÉS GÁBOR DÉNES HALÁLÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁRÓL
Magyarország
Londoni Nagykövetsége szervezett 2004. április 27-ére egy
kerekasztal-beszélgetést és fogadást a követségen, de
hivatalosan nem szervezte a temetői ünnepséget, oda csak két
munkatársát küldte el. (Január elején nem vállalták a
szervezést a halál napjára, a közeli február 9-ére.)
Hatalmas munkával itthonról előkészítettem a temetői
ünnepséget. Felkértem a megemlékezőket, szétküldtem a
meghívókat. Kedvesen válaszolt Andre Gabor özvegye, dr. Agnes
Gabor: beteg, nem tud jönni, de lélekben velünk lesz. Czigány
Magda válaszra sem méltatott.
-----Elértem, hogy a gránitlapot ugyanaz a
lelkiatya áldotta meg rövid beszéde után, aki 25 éve őt a
szűk körű gyászszertartáson a St Mary Abbots (The Parish
Church of Kensington) templomban búcsúztatta. Ennek
története: a temetői bejegyzésből megtudtam a halál
helyét: (ezt áprilisban David Kitchenék megerősítették: a Vicarage
Gardensen levő Vicarage Court nevű gondozóházban a
4. emeleten a 91. számú volt Gábor Dénes szobája). Kis hiba
itt is volt a bejegyzésben: nem Vicarage Crescent W8, hanem
Vicarage Court W8. Ugyancsak a temetői nyilvántartási
könyvből tudtam meg a búcsúztatási szertartás helyét:
(helyesen) St. Mary Abbots templom. Reverend Ion Robson itt
tartotta a gyászbeszédet. A templomi ügyeletesnek 2003.
december 31-én ezt mondtam: - Sajnos Reverend Robson már
meghalt.
------ Dehogy halt meg! Csak most már
nyugdíjas, nem ő a vikárius, de gyakran bejár még. - S
megadta a címet, telefonszámot. Beszélgetésünkkor Ion Robson
is megerősítette, hogy a halál helye a Vicarage Court
gondozóház, többször meglátogatta ő ott Gábor Dénest
halála előtt. (Tehát nem Walesben halt meg, ahogy Sárközi
említette, s nem a Knaresborough Placen SW5 levő
gondozóházban, ahogy D. Kitchen 2004. január 10-i e-mailjében
írta.)
-----Reverend Ion Robson vállalta, hogy
eljön április 27-én: mond néhány szót, és megáldja az
emlékező táblát. Így is történt. (Zollmann Péter kérte,
hogy In memoriam Gábor Dénes, Gábor Dénes emlékére,
így kezdődjék a szöveg, s legyen ott a Budapest és London
felírás. Mi eredetileg ezt nem terveztük.)
-----Zollman Péter a tanítványok
nevében, David Kitchen a rokonok képviseletében szólt.
Az akadémikus-társ, Sir Eric Ash képviselte a Royal
Society-t és a Royal Institutiont is, mert mindketten mindkét
intézménynek tagjai voltak. Az Imperial College emlékező
virágait Eric Yeatman helyettes tanszékvezető és
magyar származású felesége, az MTA és az ELFT csokrát Szabó
Gábor akadémikus, a Berzsenyi Dániel Főiskola virágait Gadányi
Károly rektor és Bodorkós László főtitkár
helyezték el az éppen virágzó aranyvessző fa alatt.
Emlékbeszédet mondott és Magyarországról hozott hatalmas
csokrot tett a gránittábla mellé a Gábor Dénes Főiskola
nevében Zárda Sarolta, a Gábor Alapítvány
kuratóriumának elnöke.
2004. április 27., London,
Putney Vale temető. Balról jobbra: Ion Robson
tiszteletes, David Kitchen, Janet Kitchen, Zollman Péter, Eric Yetman és felesége |
Prof. Dr. Gadányi Károly, Reverand Ion Robson, David Kitchen |
Az új emléktábla |
A kis tábla szövege:
IN MEMORIAM
GÁBOR DÉNES
Nobel-díjas fizikus
1900-1979
Budapest - London
-----
-----A Szombathelyi Televízió filmet
forgatott az eseményről.
ZÁRSZÓ
A fentiekben ismertetett kutatási folyamat igazolja azt az általam fizikatörténet órákon tanított elvet: nem szabad hinni a visszaemlékezőknek, nem szabad hinni a (főleg a napilapokban) leírtaknak: mindent sokoldalúan, a helyszínen, az eredeti, hivatalos (levéltári, anyakönyvi) dokumentumok alapján ellenőrizni kell.
JEGYZETEK
1. | Megdöbbentő élményem volt 1976-ban az angliai Worcesterben. A székesegyház mellett emelt hatalmas háborús emlékmű talapzatán ez áll: Azok emlékére, akik életüket adták a hazáért Dél-Afrikában. Nektek Dél-Afrikában van a hazátok? - kérdeztem a mellettem álló angol egyetemista társamtól. |
2. | Nagykanizsai gimnáziumi fizikatanárnőm, majd budapesti gyakorlóiskolai vezetőtanárom, Kugler Sándorné, Györgyi néni biztatására kerestük meg diákjaimmal a nagykanizsai köztemetőben Mikola Sándor sírját. Akkor vettük észre, hogy a következő évben (1971-ben) lesz születésének 100. évfordulója. Akkor határoztuk el az emléknap megrendezését. Az országos eseményről tudósító tv-riporter és az újságírók nem akarták ezt elhinni; azt gondolták, hogy a jó sztori kedvéért találtuk ezt ki. Pedig spontán történt a dolog, nem kaptunk felkérést, biztatást. Akkor még nem volt tudatos kutatómunka a sírok és más emlékhelyek keresése. |
3. | Marx György munkálkodása révén 2001. április 19-én hazahozták Hevesy György hamvait Budapestre a Kerepesi úti Nemzeti Pantheon akadémikus parcellájába. A csodaszép, eredeti bazalt sírkövet Jánoki Győző hozatta haza, s helyezte el azt a Frederik Joliot Curie Sugárvédelmi és Sugárbiológiai Kutató Intézet kertjében, J. Curie szobrának közelében. |
4. | Annak igazolására,
hogy mennyire fontos a szerencsésen megválasztott
segítő személy, ide másolunk egy részt - a szerző
engedélyével - Kovács Győző írásából (Technikai
Történeti Monográfiák 1., 100 éve született Neumann
János. Mérföldkövek a számítástechnikában.
2003.): "Nagyon sokáig kerestem Neumann János sírját Amerikában, senki sem emlékezett pontosan, hogy hol temették el. Néhányan azt mondták, Washingtonban, mások Princetonra esküdtek. Azt már korábban hallottam, hogy az amerikaiaknál nincs halott kultusz, ha valaki meghalt, annak az emlékét őrzik, de a sírját nem nagyon látogatják, így nem csoda, hogy el is feledkeztek róla. Nem tartják a halottak napját, amikor a temetőkerteket - Európában - a sok látogató miatt szinte nem lehet megközelíteni. Egyszer a feleségemmel - még a kutatásaim elején - valamikor télen voltam Princetonban, ahol ismét találtunk egy addig felfedezetlen temetőt, ahol még nem jártam. Szép fehér hótakaró volt a sírokon és az utakon, a bejáratnál "kiadtam" a jelszót, járjuk a sorokat és keressük Neumann János sírját. Körülbelül egy óra sétálás után - amikor megint nem sikerült a sírt megtalálni - feltűnt, hogy csak a mi nyomaink voltak a hóban. Egész télen senki sem volt a temetőben. Végül Neumann Miklós, Neumann János fivére talált egy feljegyzést, aminek alapján megtaláltam a régi temetőt és a gondnok segítségével Neumann János sírját, ahova - többszöri kiutazás után - el tudtam helyezni egy kissé zilált állagú, Amerikát többször is megjárt, nemzeti színű szalaggal díszített szalmavirág-koszorúmat. A sírkő elé egy amerikai lobogó volt tűzve, amit - a haza szolgálatáért - az Amerikai Légió veteránjai szúrnak le minden évben a sírkő elé, a Hálaadás Napján." |
5. | Később itthonról megrendeltem (12 fontért) a The Times Gábor Dénesről szóló nekrológját. Az újságírók sztrájkja miatt csak 1979. november 16-án jelent meg a fényképes nekrológ. Természetesen akkor már abban sem a búcsúztatásról, sem a hálaadó istentiszteletről, sem pedig a temetésről nem volt szó. |
6. | Gábor Dénest felesége két évvel élte túl, gyermekük nem volt. A Gábor Dénest túlélő testvére, Andre szintén gyermektelenül halt meg 1990 augusztusában. Andre felesége, dr. Agnes Gabor még él. |
IRODALOM
L. Kovács-L. Kovács
jr.: Budapest Guide for Physicists. In: Fizikai Szemle 49,
226-228 (1999)
Kovács, László: The Physical Tourist: Budapest: A Random Walk
in science and Culture. In: Physics in Perspective, 5.
310-348 (2003)
Kovács László: Kőbe zárt tisztelet. Természettudósok
emlékhelyei Vas megyében és másutt. In: Vasi Szemle
56, 489-506 (2002)